Klímakárok hatása a növények termesztésére

Klímakárok hatása a növények termesztésére Dr. Kiss Erzsébet növénygenetikus szakmérnök A meteorológiai szakértők szerint, de saját tapasztalataink alapján is, az elmúlt 2-3 évtized időjárási eseményei nem csak hazánkban, de földünkön globálisan is klímaváltozásról tanúskodnak. Általános jelenséggé vált a melegedés, a szárazulás, a szélsőséges meteorológiai események gyakoriságának növekedése. Nem lehet kétséges, hogy a klímaváltozás legnagyobb mértékben a növénytermesztést sújtja, hisz a növényzet kitettsége a legnagyobb. A növénytermesztésben elszenvedett károk természetesen továbbgyűrűznek a vetőmag-előállítás, az állattenyésztés, a feldolgozóipar területére is, és összességében jelentős gazdasági károkat okoznak az egész gazdaságban. Jól példázza ezt a jelenséget éppen a 2012. évjárat szélsőségesen száraz időjárása is, hisz a legfrissebb KSH adatok alapján tavaly Magyarországon 41 % 4 millió t kukorica terméskiesés, ennek megfelelően mintegy 300 milliárd Ft árbevétel-veszteség következett be, aminek eredményeként 45-50 % termény-árnövekedéssel kell számolnunk. A közgazdasági elemzők számításai szerint a várható átlagos árnövekedés a mezőgazdaságban 11, 5 %-os, az élelmiszeripari termékek körében pedig 7 %-os lesz. E sokkoló adatok ismeretében nem csoda, ha a legkülönbözőbb tudományos és gyakorlati fórumok témája a klímaváltozás, a szélsőséges időjárás hatásainak elemzése, valamint a lehetséges beavatkozások számbavétele, melyekkel a károk jelentősen mérsékelhetők. A Meteorológiai Szolgálat internetes közzététele szerint (Szentimrei Tamás és Bihari Zita speciális interpolációjára kifejlesztett eljárása alapján) 1901 és 2009 között (az 1971-2000 időszak átlagaihoz viszonyítva) a nyolcvanas évek elejétől intenzív melegedés kezdődött (1. ábra). Az évi középhőmérsékletek változásának területi eloszlását elemezve megállapítható, hogy 1980 és 2009 között a felmelegedés erősebb a keleti országrészben (2. ábra). A növénytermesztők szempontjából izgalmas az évszakok átlaghőmérsékletének változása is. Az adatokból megállapítható, hogy tavasszal az átlagos középhőmérséklet 10,4 C. Ez 109 év alatt át- 1. ábra Az éves átlaghőmérséklet alakulása Magyarországon (1901-2001) 2. ábra Az évi középhőmérsékletek változásának területi eloszlása (1980-2009) A meteorológia adatok alakulása 12 2013. január

fókuszban AZ időjárás A fagyos és a hőségnapok száma (1901-2001) 3. ábra 4. ábra Magyarország éves csapadékösszegének %-ban kifejezett változásai (1901-2001) 5. ábra A csapadékváltozás országrészenkénti %-os értékeinek alakulása Magyarországon lagosan 1,08 C-kal, illetve az utóbbi 30 évben 1,75 C-kal nőtt. Ennél is jelentősebb a megfigyelt nyári melegedés, mely az átlagos 2013. január 19,7 C-hoz viszonyítva 109 év alatt átlagosan 1,178 C-kal, illetve az utóbbi 30 évben 2 C-kal nőtt. Az őszi átlagos középhőmérséklet 9,9 C, míg a téli 0,0 C, melyek növekedése (0,67, ill. 0,65 C) sem a hoszszú (109 éves), sem a rövidebb (30 éves) időtartamot tekintve nem éri el a szignifikáns változás szintjét. Fontos azonban a hőmérsékleti szélsőértékek változása. Így például a fagyos napok (napi minimum hőmérséklet kevesebb, mint 0 C) száma 11 nappal csökkent, a hőségnapok száma pedig éves szinten (napi max. hőmérséklet nagyobb, mint 30 C) 6 nappal növekedett (3. ábra). Az egyik legizgalmasabb feladat Magyarország éves csapadékösszegének %-ban kifejezett változásait elemezni az elmúlt 30 év átlagához (568 mm) viszonyítva. A 4. ábra szerint a csapadékosabb évek a múlt század első felében voltak gyakoribbak, de az utóbbi néhány évben is előfordult nagyobb csapadékok miatt a csökkenés nem szignifikáns. A csapadékváltozás országrészenkénti %-os értékei azt mutatják (5. ábra), hogy az ország területének legnagyobb részén jelentősen csökkent az elmúlt 50 évben a csapadékellátottság, de főként a Ny-i, D-Ny-i és a Dél-Alföldi területeken. Az évszakok csapadékváltozása az éves átlagon belül nagyobb differenciákat takar! Így például a növénytermesztési folyamatokat nagymértékben befolyásoló tavaszi évszakban a csökkenés jelentősebb mértékű, mint a nyári, őszi-téli hónapokban. Konkrétan, tavasszal az átlagos csapadék 136 mm, a mért csökkenés 100 év alatt 20 %-os. Nyáron az átlagos csapadék 189 mm, amiben az elmúlt 100 év alatt nem lehet egyértelmű változást kimutat- 13

A csapadék szélsőségek előfordulási gyakorisága (1901-2001) 6. ábra ni. Ősszel az átlagos csapadék 138 mm, míg télen 104 mm. A változás mindkét esetben a csökkenés irányába mutat, de nem szignifikáns. A csapadék szélsőségek előfordulási gyakorisága viszont jelentősen nőtt, erről tanúskodik a 6. ábra. A grafikonok szerint a csapadékos napok száma kevesebb lett, viszont a napi 20 mm-nél több csapadékú napok száma nőtt. Súlyos probléma, hogy a száraz periódusok hossza jelentősen nőtt, és a leesett csapadék napi intenzitása is növekedett, ami jelzi, hogy rövidebb idő alatt nagyobb mennyiség esik le. Szász Gábor, a Debreceni Egyetem meteorológiai tanszékének profeszszora is igazolja az 1860-2000 közötti évek jellemző időszakai alatt végbement változásokat, nevezetesen a száraz évjáratok arányának jelentős növekedését, ezzel egyidejűleg a normál/átlagos évjáratok arányának csökkenését (7. ábra). A bemutatott adatok és ábrák egyértelműen bizonyítják, hogy a klímaváltozás jelei hazánkban is megmutatkoznak, melyek valós és tartós problémaként jelentkeznek a növénytermesztésben. Hatásuk a növénytermesztés jövedelemtermelő képességét, annak stabilitását és gazdaságosságát érinti elsősorban, de jelentős kihatással van a piaci lehetőségekre, mozgásokra is. Az évjáratok hatásai a termésátlagok alakulására A Magyarország kukorica átlagterméseinek alakulását (1980-2012) bemutató 8. ábrán a sárga (aszályos évek) színjelzések alapján jól érzékelhetők az aszályos és a csapadékos évek hatásai a termésekben. Magyarázatot kell adnunk az elmúlt 2 aszályos év különbözőségeire, melyek a termésekben is jelentős különbséget okoztak. Mindkét év aszályosnak minősült a csapadék mennyisége alapján, de míg 2011-ben a szárazság főként a virágzás utáni, szemkitelési időszakra tevődött, addig 2012-ben már a vegetáció kezdetétől egy kumulálódott vízhiánnyal kel- Hidrológiai szésőségek előfordulásának gyakorisága (Szász-féle szárazsági index alapján) 7. ábra 14 2013. január

fókuszban AZ időjárás 8. ábra Kukorica termésátlagok alakulása Magyarországon 1980-2012 között 9. ábra A repceterületek és teremésátlagok alakulása Magyarországon (1996-2012) a szemkitelés egész időszakában jellemző aszály. Érdemes tanulmányozni Pepó Péter kimutatását a kukorica terméseredmények és ingadozások alakulásáról az elmúlt 31 évben (1. táblázat). A táblázatban jól elkülöníthetőek az egyes időszakok, így az 1980-89- ig terjedő évtized, mint a kukoricatermelés aranykorának időszaka, melyet elsősorban a termelési rendszerek által irányított és ellenőrzött magas szintű termelés jellemzett. Majd következett az 1990-től 1999- ig terjedő mélypont, mely főként a rendszerváltozást követő zűrzavaros idők eredménye, azaz a területek szétaprózódásának, a hiányzó szakértelemnek és a szükséges termelő 1. táblázat Termésingadozások Magyarországon a kukorica termésátlagaiban A meghatározó szántóföldi növények termésingadozása (Magyarország, 1990-2009) Megjegyzés: Árendás Tamás (Martonvásár) közlése alapján lett számolni, amit még csak tovább súlyosbított a virágzás idején, majd Betak. ter. Termés 10. ábra Év Termésátlag (kg/ha) 1980 5320 1981 5860 1982 6860 1983 5680 1984 5880 1985 6290 1986 6290 1987 6130 1988 5460 1989 6220 1990 3990 1991 6710 1992 3650 1993 3500 1994 3850 1995 4430 1996 5610 1997 6410 1998 5950 1999 6380 2000 4150 2001 6220 2002 5050 2003 3950 2004 7000 2005 7560 2006 7030 2007 3751 2008 7600 2009 6390 2010 6470 2011 6620 2012 3978 Átlag (kg/ha) Min. - max. (%) Termésingadozás (%) 5999 89-114 25 5048 69-133 64 5870 64-129 65 5689 70-116 46 2013. január 15

11. ábra A fő szántóföldi növények termésátlagai 2011-ben és 2012-ben Magyarországon (t/ha) 2011 2012 12. ábra Átlagtermések évjáratonként és éréscsoportonként az állami regisztrációs kísérletekben 2007-2011 között FAO 200 FAO 300 FAO 400 FAO 500 13. ábra Átlagtermések évjáratonként és éréscsoportonként az állami regisztrációs kísérletekben (2007-2011) Átlag: 10,45 t/ha Átlag: 11,24 t/ha Átlag: 11,40 t/ha Átlag: 11,24 t/ha Az évjárathatás sokkal erősebb, mint az éréscsoportok egymáshozviszonyított eltérései! 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. eszközök hiányának következménye, melyet néhány súlyosan aszályos év (1992-1994) csak tovább sújtott. A 2000-2009-es időszak termésátlagaiban már határozottan tükröződik a termelési színvonal javulása, a magyar mezőgazdaság újbóli magára találása, azonban a 2000-es, a 2002-es, a 2003-as és a 2007-es rendkívül aszályos évek hatása itt is rányomta bélyegét a terméseredményekre. A 2010-zel induló évtized két ígéretes éve után a 2012. évi alacsony termésátlag újra nagymértékű kilengést okozott a terméssorban. Könnyen belátható tehát, hogy a megnyilvánuló jelentős termésingadozások hátterében minden esetben elsősorban az évjárathatás tehető felelőssé. Az őszi káposztarepce termésátlagait az 1996-2012 közötti időszakban a 9. ábra mutatja. A grafikon szerint a hazai repcetermelés 2004-től 2-2,4 t/ha között stabilizálódott, köszönhetően a hibridek erre az időszakra eső felfutásának. A képet a repce esetében szépíti, hogy a realizált termésátlagokban csak a betakarított területek termése került beszámításra, de nem mutatja a kifagyott, kiszáradt és ezért kiszántott területek kárait. A fő szántóföldi növények termésingadozásait több kutató is tanulmányozta, így Martonvásáron Árendás Tamás és munkatársai is (10. ábra). Az ábrán jól látható, hogy a 2000-2009-es évek alatt a legnagyobb kilengéseket a kukorica, míg a legkisebbeket a napraforgó mutatta. Ugyanez a tendencia érvényesült 2012-ben is, hisz a fő növények közül az MgSzH-NÉBIH adatai szerint a legnagyobb kárt újra a kukorica szenvedte el a 2011. évihez viszonyítva (11. ábra). Megállapítható, hogy a növények sorrendjében a terméscsökkenés a betakarított repcénél nem jelentkezett, sőt, 0,6 %-kal nagyobb lett az átlagtermés, a 2011. évihez képest, a búzánál viszont már 9, a napraforgónál 15, a szójánál 25, míg a kukoricánál már 41 %-os lett! A termésátlagok ingadozásai az állami regisztrációs kísérletekben is főleg az aszályos és a kedvező csapadékellátottságú években nyilvánulnak meg elsősorban, melyet a 12. ábra is bizonyít. Az ábra oszlopdiagramjai azt mutatják, hogy az eddig rendelkezésre álló adatok szerint a nagy ugrást a 2007. aszályos évhez viszonyítva a 2008. évi kedvező évjáratban mért termések esetében mérhettük, eh- 16 2013. január

14. ábra A búza és a kukorica árváltozásai a chicagoi árutőzsdén (CBOT) 2003 és 2012 között Megjegyzés: CBOT Kukorica (USD/bushel): fekete diagram CBOT Búza (USD/bushel): zöld diagram 15. ábra Az olajosnövények árváltozásai a BÉT-en 2007 és 2012 között (HUF) lásd a 14-15. ábrát szerint 2012- ben jelentős terményár-növekedés jellemző a világ vezető tőzsdéin, és a Budapesti Árutőzsdén (BÉT) is. A 14. ábra a Chicagói Árutőzsde kukorica (fekete diagram) és búza (zöld diagram) 10 éves havi bontású árváltozásait mutatja (USD/ bushelben). Jól látható, hogy a 2008. évi a 2007-es aszályos évet követő csúcstól eltekintve 2009-től egy jelentős és állandósult árnövekedés jellemzi a piacot, és a 2012-es októberi árak jelentősen túlszárnyalják a 2011. év októberi árait is. A repce és a napraforgó tőzsdei árának változásait a BÉT-en (HUFban) 2007-2012 között a 15. ábra, míg a kukoricáét ugyancsak Potori Norbert (AKII) adatai szerint a 16. ábra szemlélteti. Az utóbbi ábrák diagramjai jól szemléltetik, hogy a hazai árutőzsdén is nagyon jelentős változások, konkrétan növekedések következtek be az elmúlt évek hasonló időszakához viszonyítva a piaci árak tekintetében. A lehetséges kiváltó okok a tenyészidő folyamán mint közvetítő lépések, melyek terméscsökkenéshez vezetnek 16. ábra A kukorica tőzsdei árának változása a BÉT-en 2007-2012 között (HUF) hez viszonyítva az éréscsoportok eltérései sokkal kisebb rendűek. Ezt igazolja az éréscsoportok szerinti adatrendezés és elemzés is a 13. ábrán. A betakarított termésmennyiségek azonnal kihatnak a tőzsdei árumozgásokra, a készletekre, a nemzetközi kereskedelem áraira. Potori Norbert, az AKII vezető munkatársa analízisei Ilyenek a növénytermesztés korai szakaszában a szárazság, vagy a hideg, vagy éppen a túl sok csapadék. A következmény a vetés előtti szakaszban a talajok kiszáradása, az optimális vetőágy létrehozásának korlátozása, ellehetetlenítése lesz, de ugyanígy a kelés is megszenvedheti a száraz, hideg, tömődött talajviszonyokat, a hatás pedig a rossz beállottság, a nem egyöntetű és nem intenzív korai fejlődésben, a nem megfelelő gyökérfejlődésben nyilvánul meg. A korai szárazság káros hatásaként könyvelhető el a gyomirtás hatékonyságának korlátozása is. (Például, ha szárazság lép fel a kezelés után, vagy ha a túl sok csapadék miatt kifutunk az időből) Korai hideghatás a kukoricában: például ha 2 igazi leveles állapotban következik be a fagypont alatti lehűlés, a 2 levél lefagy ugyan, de mivel a tenyészőkúp épen maradt még a 18 2013. január

fókuszban AZ időjárás 1. kép Liluló kukorica lehűlés vagy relatív tápanyaghiány hatására 2-3. kép Aszálykáros kukoricák 2012-ben talajfelszín alatt új levél képződik, így a növény túléli a károsodást. Veszélyesebb lehet a fagy hatása kukoricában 5-6 leveles korban, amikor a növekedési pont (tenyészőkúp) már kinőtt a talaj védelméből. Ha a növekedési pont elbarnult, elhalt, annak következménye biztosan a növény kipusztulása lesz. A 1. kép liluló kukoricát mutat a gyökérváltás idején, amit tartósabb lehűlés vagy relatíve tápanyaghiány okozhat. A különböző fejlődési fázisokban fellépő stresszhatások eltérő mértékű terméskiesést okoznak Könczöl Péter, a Monsanto nemesítője szerint. Kutatásai alapján a virágzás körüli stressz az optimálishoz képest 63 %, míg a szemkitelítődés idején fellépő stressz a termés 48 %-os csökkenését okozza. Első esetben a meddő tövek számának és a betegségekre való fogékonyságnak a növekedése, míg a második esetben a szemszám és a szárszilárdság csökkenése is kíséri a termésredukciót. Az 2. kép szerint 2012-ben jellemző volt a rossz megtermékenyülés, a korán leégett, leszáradt állomány (3. kép) mind a K-i, mind a Ny-i régiókban. A szárazság következtében egyenetlenül kelt repce 2011 őszén, majd a februári fagyban sok helyütt kifagyást is szenvedett (4-5. kép). 2010-ben a gyakori esőzések miatt felszaporodott szklerotíniás fertőzés a repcében szemmel is jól látható különbségeket és veszteségeket okozott a repcefajták és hibridek között (6. kép). Ugyanígy a kukoricában is megfigyelhető volt a csőfuzárium felszaporodása a nagy esők hatására (7. kép). A bemutatott képek igazolják, hogy a növény igényeitől eltérő időjárási anomáliákra a növények genotípusuktól eltérő mértékben ugyan, de reagálnak, s az egyes fejlődési szakaszokban elszenvedett stresszhatások kumuláltan a termésben és/vagy annak minőségében jelennek meg. Megoldást találni e káros hatások kivédésére, de legalábbis csökkentésére, ez a szakemberek elsőszámú feladata a jelen helyzetben. Jól érzékelik ezt az agrárágazat vezetői, valamint az agrártudományok és kutatások irányító szaktekintélyei is. Nem csoda, hogy napjainkban az e tárgyban rendezett szakmai fórumok és rendezvények száma megnőtt, és a legnépszerűbb szaklapok is folyamatosan beszámolnak a klímakárok enyhítésére tervezett vagy kidolgozott programokról. Lehetőségek a klímakárok csökkentésére A biológiai alapok fejlesztése a nemesítés hagyományos és új módszereivel Tudnivaló, hogy a vezető hazai és külföldi nemesítőházak már évek óta hatalmas anyagi és szellemi erőket fektetnek be a szárazságtűrő fajták/hibridek kifejlesztésére. A nemesítők eszközei, melyek felgyorsítják, hatékonyabbá teszik a célirányos szelekciót: precíziós DNS térképezés, dihaploid technológia, markergének használata hatékonyság növelés, időtakarékosság, GM-technológia alkalmazása A kutatók a kukorica 6 kromoszómáján azonosítottak olyan régiókat, melyek befolyásolják a vízhiányra adott választ, és a növények ellenálló képességét. (Ezek lehetnek rezisztenciagének a gyökérrendszer erősítésére, vagy a sejteket védő vegyületek: cukrok vagy méregtelenítő fehérjék termelésére, vagy a sztómák működésére.) Az aszálytűrő hibridek kifejlesztésében a nemesítők három fő irány mentén dolgoznak, melyek a növények egyedfejlődésének különböző szakaszaiban javítanák a szárazságtűrést: 1. A gyökérzet erősítése ezzel a tápanyag- és vízfelvétel javítása a cél. 2. Az együttvirágzás, s ezzel együtt a jó megtermékenyülés elősegítése. 3. A fotoszintézis fenntartása a lehető leghosszabb ideig, mellyel a zökkenőmentes szemkitelést és a jó magminőséget szeretnék elérni. A komoly nemesítői eredmények már most jól látszanak, hisz évről évre jobb, stressztűrőbb, elsősorban a szárazságra kevésbé reagáló hibridek jelennek meg. Én arra bíztatnám a termelőket, tanúsítsanak nagyobb 2013. január 19

4. kép Egyenetlenül kelt repce a 2011-es száraz őszön 5. kép 2012 februárjában a korán megnyúlásnak induló repce kifagyott bizalmat az új hibridek iránt, hogy változzon az a jelenlegi helyzet, hogy a termőterület közel 30 %-án még mindig a 11-25 éves hibrideket termesztik. Higgyék el, a világ vezető nemesítői legalább 6-8 éven át tesztelik a forgalomba hozatal előtt a leghatékonyabb módszerekkel azokat az új, ígéretes hibrideket, melyek végül is a köztermesztésre kerülnek. Érdemes odafigyelni arra, hogy míg a világ legeredményesebb kukoricatermelő országában, az USA-ban a fajtaváltás 2-3 évenként megtörténik, addig nálunk ez az időszak legalább 4-5-szörös hosszúságú! A termesztéstechnológiában rejlő lehetőségek 1. Vetésváltás A mai növénytermesztési szerkezet túlságosan leegyszerűsödött, változatosabb vetésforgóra lenne szükség. Az már bizonyos, hogy a hosszú távú monokultúra időszaka lejárt, ami azt jelenti, hogy a kukoricát is legfeljebb 1-2 évig érdemes egymás után termeszteni. A vízigényes növények termesztésénél figyelembe kell venni az előveteményt, a tábla talajának 6. kép 2010 csapadékos tavaszán súlyos szklerotíniás fertőzés a repcében 7. kép 2010 csapadékos évjáratban a kukoricában is jelentős csőfuzáriumos fertőzés lépett fel vízkapacitását, az elmúlt fél évben lehullott csapadékot. A főleg Debrecenben, Pepó Péter vezetésével lefolytatott vetésváltási kísérletek jól bizonyítják a tri- és a dikultúrás termesztés előnyeit, melyet a 17. ábra bizonyít. Az ábra tanúsága szerint aszályos és átlagos években a di- és a trikultúra mindig jelentős előnyt hoz a termésben. 2. Talajművelés Száraz viszonyok között a legbefolyásosabb agrotechnikai tényező, mely felülírhatja a vetésidő és a tápanyag-visszapótlás hatásait. Cél: a talajban lévő víz megőrzése, a talaj vízbefogadó képességének javítása a talaj szerkezetességének és szervesanyag-tartalmának egyidejű növelésével. Hogyan? Egyrészt gyors, azonnali tarlóhántással, a műveletek összevonásával, a tarlómaradványok viszszahagyásával, a Birkás Márta professzor szerint oly fontosnak tartott szalmakalap biztosításával, szervestrágyázással, mulcsozással, másrészt a megfelelő talajszerkezetet biztosító régi és új eszközök rövid tárcsa, különböző hengerek, kultivátorok, mulcskultivátorok, altalajlazítók szakszerű alkalmazásával. A jelen helyzetben én személy szerint éppen a talajművelésben látom a leggyorsabban elérhető javulást. Az országban járva-kelve a szakember sajnos sokszor lehet elkeseredett az elnagyolt, elkésett talajművelések miatt, a nem megfelelő eszköz- és művelethasználaton. Pedig vannak határozottan jó példák is, olyan táblák, földek, melyek arról tanúskodnak, hogy művelői értik és szeretik a földjüket a lehető legjobb állapotban tartani. Sokan saját tervezésű gépekkel/gépkombinációkkal is próbálkoznak, és kiváló talajállapotokat érnek el. Ma már a kétkedők is elfogadják, hogy a szántás nem az egyetlen és mindenható eljárás, mert a rosszkor, rossz eszközzel és rossz kivitelezéssel végrehajtott szántás főleg, ha még az elmunkálása is elmarad! inkább Vetésváltás hatása a kukorica termésére (Debrecen, csernozjom talaj - Pepó Péter) Monokultúra Dikultúra Trikultúra 17. ábra 20 2013. január

árt, mint használ. Örömteli viszont, hogy a szerves anyagot gazdagító, a talaj szerkezetét és főleg a vízkészletét kímélő mulcsos művelés egyre inkább hódít, és az eke helyett sokszor használnak különböző mulcskultivátorokat. A középmély lazítók 2-3 évenkénti használata ugyancsak fontos, hogy a talaj vízbefogadó képességét növeljük, és a kapilláris vízmozgást a talajban elősegítsük. Az országban tevékenykedő gépgyártó és gépkereskedő cégek versenyt futnak az idővel és egymással, hogy a lehető legkorszerűbb talajkímélő gépeket kínálhassák. Érdemes lenne odafigyelni rájuk, és tanulni tőlük, vagy a már tapasztalatokkal bíró gazdatársaktól. Ha nincs pénz új eszköz megvásárlására, talán jobb megoldás a megfelelő eszköz vagy gépi munka bérlése, megrendelése, mint a mi saját, elhasználódott, a kívánt talajállapot elérésére alkalmatlan gépünk használata. Kiváló talajállapotot, aktív biológiai életet találhattunk a mulcskultivátorral elkészített talajban már kora tavasszal, még a 2012- es különösen száraz tavaszon is. 3. Vetéstechnológia A/ Vetésidő Sokéves tapasztalataink szerint a kukoricában az optimális vetésidő-tartomány korai szakaszában vetett állományok érik el a legjobb termést, és a legkisebb szemnedvességet. Tudnunk kell ugyanis, hogy a jelentős szárítási költség miatt a betakarításkori szemnedvesség-tartalom is nagyon fontos tényezője a jövedelmezőségnek. Kukoricában ezért úgy kell alakítani a vetésidőt, hogy a jellemzően fellépő kora júliusi hőséget és légköri aszályt elkerüljük/ megelőzzük. Fontos a több lábon állás: az arányos fajtaszerkezet kialakítása, a vetésidő intervallum növelése az optimum tartományon belül! Az agrotechnikai kutatások szerint egyre több olyan új hibridet találhatunk, melyek a vetésidőre nagyon rugalmasan reagálnak. Ezek a még elfogadható legkorábbi és a legkésőbbi vetésidőkben vetve is kiegyenlítetten nagy terméseket hoznak, és a betakarításkori szemnedvesség- 8. kép A sávos művelés eszköze: a kocsi tartalmuk is elfogadható szintű profitabilitást biztosít. Figyeljenek tehát a nemesítőházak ajánlataira, és lehetőség szerint ezekből válasszanak, így a vetésidő intervallum is széthúzható! Repcében a betelelés előtti ideális tőrózsás állapot (legalább 8 levél, 8 cm hosszú gyökér, 8 mm gyökérátmérő) elérése a cél. Mivel a vetőágy minősége felülírja a vetésidő hatását, ezért akkor vessünk, amikor a lehető legjobb vetőágyat tudjuk készíteni (manapság a repce túlfejlődése elkerülhető akár többszöri regulátorozással!) B/ Tőszám a termés egyik meghatározó eleme. Kukoricában az optimális tőszámigény nagymértékben genotípus függő. Így a flexibilis csőképzésre való hajlam esetén inkább az alacsonyabb tartomány: a max. 65 000 tő/ha ajánlható, míg ez a sűrítésre jól reagáló hibrideknél a környezeti és agronómiai feltételek függvényében lehet nagyobb, akár 70-75 000 tő/ha is (megfelelő elővetemény, vízellátottság, tápanyag-visszapótlás szükséges). Repcében különbség van a fajta- és a hibridrepcék tőszámigényében. Így fajtáknál 450-500 ezer tő/ha, míg a hibrideknél 250-350 ezer termőtő elérése a cél hektáronként. Természetesen repcében is jelentkezik a genotípusra jellemző speciális tőszámigény, amiről a nemesítőházak, forgalmazók képviselői adnak felvilágosítást. Repcében hangsúlyozottan fontos a vetőágy minősége, de a termőtáj kitettsége és a vetésidő is befolyásolja még a kivetendő vetőmagmennyiséget nagyobb kitettség esetén növelni szükséges 15-20 %-kal a vetőmagnormát. 4. A termesztéstechnikában rejlő új lehetőségek Ide sorolható mindenekelőtt a sávos művelés vagy strip-till. Ez egy új, magas színvonalú technikai és műszerezettségi feltételeket igénylő technológia, melynek feltételei: a GPS-RTK rendszer és egy speciális művelő egység/kocsi használata. Lényege, hogy a művelet során a termelő csak egy sávot művel, mozgat. Az új eljárás GPS alapú helymeghatározáson alapul, a termelő ugyanis ugyanabba a művelt sávba juttatja ki a műtrágyát, ahova a vetés folyamán a vetőmagot teszi. Ugyanazzal a vetőgéppel vethetjük az összes növényt (a vetésforgóban). A legfejlettebb országokban (USA, Ny-Európai országok) már széleskörűen használják; nálunk a KITE gesztorságával indult be az ún. pilot (kísérleti) program. A sávos termesztéstechnika előnyei: Megőrzi a szerves anyagot a talaj felszínén, ugyanakkor behatárol- 22 2013. január

fókuszban AZ időjárás 9. kép A szármaradványok szétterítése a sorok között sávos művelésnél 10. kép Sávban vetett kukorica ja a gyomok kelését a sorközökben, a mulcs alatt. Megőrzi a talajnedvességet és elősegíti a csapadék beszívódását a talajba. A sávközökben elterített szalma/ mulcs véd az erózió/defláció ellen. Lazítja a talajt anélkül, hogy tömörödött talajréteg képződne. Menetszámot, munkaidőt és gázolajat takarít meg 2012-es számítások szerint legalább a felére csökken a gázolaj-felhasználás a szántásos műveléshez viszonyítva. A műtrágyák és a növényvédő szerek hasznosulását hatékonyabbá teszi. Ennek fő elemei: a nyitó tárcsa, a szalma/szármaradvány terelő kerekek, a lazító kések, a talaj visszarendező tárcsa és a tömörítő pálcás henger. A szalmát/aprított szármaradványt a sorok között teríti szét a művelőegység, ahogyan azt a 9. képen láthatjuk. A precíziós vetőgéppel elvetett repce a tél végén szépen fejlődik a tarlómaradványok védelmében, de ugyanígy a 10. kép bizonyságaként a művelősávba vetett kukorica is intenzív és egyenletes fejlődést mutat. Hiszek benne, hogy ezzel az új talaj- és energiakímélő módszerrel a szükséges technikai háttér birtoklása esetén hatékony eredménynövelés érhető el. Az első évi értékelések éppen most folynak, bízzunk benne, hogy a kísérleti programban résztvevő termelők kedvező tapasztalatokat szerezhettek. 5. Az öntözés Az aszályokkal terhelt időjárásunkban a legkézenfekvőbb megoldás lehetne és kellene, hogy legyen! Feltételei: a magas szintű technológia, speciális eszközellátottság, és az öntözési lehetőség. Az öntözés előnyei: Megbízható termés/termelés évjárattól függetlenül. Kockázat minimalizálás, stabilitás. Gazdagabb vetésforgó, pl. zöldségnövények, hibridkukoricaelőállítás. A vetőmag-előállításhoz szükséges izoláció könnyebben biztosítható. Hatékonyabb gyomirtás, kevesebb gyom. Nagyobb termés, nagyobb profitabilitás. Repcében 25-35 %-kal kisebb vetőmagdózis szükséges a biztonságos kelés és állományképzés révén, kukoricában viszont a tőszám 15-20.000/ha-ral történő növelése indokolt. Tervezhetőbb és eredményesebb műtrágyázás a tápanyagok hatékonyabb érvényesülése révén. Az öntözés gazdaságossága: Átlagos terméstöbblet repcében az öntözés hatására 2,0 t/ha (tényleges termelői eredmény Nagyszénáson). Átlagos terméstöbblet kukoricában az öntözés hatására (20 éves összesített kísérleti adatok szerint, Debrecenben, Pepó Péter és munkatársai kísérletei)(18. ábra): 4,37t/ha aszályos feltételek között, 1,04 t/ha átlagos feltételek között, 0,29 t/ha csapadékos feltételek között. Többletköltségek: a beruházás amortizációja, az üzemeltetés költségei, szolgáltatási díjak, a többlet tápanyag, növényvédő szer költsége. Elérhető profit a terményárak 18. ábra Az öntözés terméstöbblete eltérő évjáratokban és vetésváltásban (kg/ha) A sávos művelés gépegysége a kocsi, melyet a 8. képen mutatunk be. 2013. január 23

Fókuszban az időjárás függvényében legkevesebb 200-250.000 Ft/ha. Amire az öntözésnél figyelni kell: Nagyobb műtrágyadózis szükséges a tervezett nagyobb terméshez. A mezo- és mikroelemek megkívánt arányait biztosítani kell! Talajszerkezet tömörödés előfordulhat 2-3 évenkénti talajlazítás vagy szántás beiktatása javasolt. A tőszámot repcében csökkenteni, a kukoricában növelni kell. A gombás fertőzésekkel szembeni kitettség főleg repce esetében nő, ezért plusz egy gomba elleni preventív kezelés javasolt tavasszal. Repcében kétszeres regulátorhasználat is szükségessé válhat ősszel az intenzív fejlődés viszszafogására. A vízkormányzás a vízszállítás logisztikája komoly tervezést és összehangolást igényel. Azt gondolom, hogy az öntözés kiterjesztése legalább az 1970-es 80-as évek nagyságrendű szintjére ami akkor 360-370.000 ha volt máris óriási előrelépést jelentene a termésbiztonság növelésében és a jelenlegi termésingadozások csökkentésében. Természetesen tudjuk, hogy az öntözés megvalósításához jelentős tőke és szakértelem szükséges, de hatékony állami támogatással és kormányzati akarattal, az ágazati pénzek szükséges átcsoportosításával megoldható lenne ha kell, több lépcsőben, hogy legalább a legveszélyeztetettebb régiókban az öntözéses termesztés alapjait megteremtsük. A szaksajtóban rendszeresen előkerülő téma, hogy a hasznosítható vizeinket itthon, nekünk kellene felhasználnunk, még mielőtt más országok felhasználják. Pillanatnyilag a hazánkat elhagyó vízmennyiség több mint, amennyi az országba belép, tehát mindenképpen lenne forrás az öntözővíz biztosítására. Azok a kukoricatermelők, akik 2012-ben öntözni tudtak, és szakszerűen öntöztek, az elmúlt évben is el tudtak érni a 13-15 tonnás hektáronkénti terméseket. Összefoglalásként elmondható, hogy: 1. A stressztűrő és ezen belül is a szárazságtűrő növényfajták kifejlesztése és termesztésbe vonása a legfejlettebb nemesítői technikákkal a jövőben is nélkülözhetetlen. A nemesítéssel párhuzamosan folytatott további agrotechnikai kutatások a fajtaadaptáció alapját képezik. 2. Az elmúlt évek klimatikus változásaira tekintettel a növénytermesztésben a vízmegőrző és vízbefogadó talajművelés gyakorlatának kialakítása a fő feladat. 3. Színvonalbeli változást, egyben környezet- és költségkímélő megoldást kínál a sávos művelés, valamint a precíziós vetés bevezetése. 4. A termésnövelés és kockázatcsökkentés legkézenfekvőbb lehetősége az öntözés kiterjesztése/támogatása. Hiszem, hogy az előzőekben taglalt lehetőségek bármelyikének, de lehetőség szerint minél többnek a megvalósítása nagyban elősegítené a kockázatok és a termésingadozások csökkentését, továbbá ezzel egy stabilabb, kiszámíthatóbb növénytermesztési kultúra elérését. A lehetőségek közül jó néhány már rendelkezésre áll, csak élni kell vele, bátran és szakszerűen alkalmazva azt. A legfontosabbról pedig még nem is beszéltem: ez pedig a termelők hite, elszántsága és akarata, melyek nélkül a legkorszerűbb genetikával és technikával se mennénk sokra. De mivel a gazdatársadalom sokszor bizonyította már leleményességét, bátorságát és elkötelezettségét, minden remény megvan arra, hogy ha legyőzni nem is tudja a természet erőit, káros hatásaikon úrrá lehet és jelentős mértékben korlátozni tudja azokat. Kívánom, hogy így legyen! A cikk a Debreceni Akadémiai Bizottság 2012. október 19-ei tanácskozásán elhangzott előadás szerkesztett és rövidített változata. Hírek Szekszárdról kukoricás rendezvények 2013-ban is! A Szekszárdi NÖVÉNY Zrt. 2012-ben is sikeres, ám mozgalmas évet tudhat maga mögött. A piaci kihívásoknak megfelelvén, nemcsak a mezőgazdasági input-anyagok gyors és pontos kiszolgálásával, hanem számos rendezvényünkkel is szakmai támogatást nyújtottunk termelő Partnereinknek. A Cég lendülete továbbra is töretlen, hiszen 2013-ban is (január 3. és 4. hetében) tervezzük a kukoricás rendezvénysorozatunkat, ahol a mezőgazdaság finanszírozhatóságával, a terménypiac helyzetével és legfőképp a Magyarországon haszonnal termeszthető fajtákkal szeretnénk megismertetni a tisztelt Termelőket. A tavasz folyamán hasonló rendezvényekkel, valamint kiadványainkkal és széles növényvédőszer-választékkal készülünk a kukorica, a kalászosok, a napraforgó és a repce növényvédelmére, régi és leendő Partnereink számára egyaránt. Keressük együtt a JÓ MEGOLDÁST! Ezúton szeretnénk Önöknek eredményekben, sikerekben és termésben gazdag Boldog Új Esztendőt kívánni! Szekszárdi Növény Zrt. A Szekszárdi NÖVÉNY Zrt. több, mint kereskedő! 24 2013. január