Lengyel György: A gazdasági elit a 80-as években és az átmenet időszakában (elektronikus verzió, készült 2006-ban) A tanulmány eredetileg nyomtatásban megjelent: Lengyel György (1992): A gazdasági elit a 80-as években és az átmenet időszakában in: Társadalmi riport 1992, Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, Vukovich György (szerk.). Budapest: TÁRKI,. Pp. 201 221.
A GAZDASÁGI ELIT A 80-AS ÉVEKBEN ÉS AZ ÁTMENET IDŐSZAKÁBAN A nyolcvanas évek végén a politikai küzdelmek egyik legfontosabb tétje az volt, hogy az ellenzék rendszerváltást sürgetett, nem elégedett meg az elitváltással. A kilencvenes évek elején ezzel szemben a populista kritikák éppenséggel azt hangoztatták, hogy a rendszerváltás ellenére a gazdasági elit cseréje elmaradt. A gazdasági elitre vonatkozó legutóbbi empirikus felvételt 1990 tavaszán, a választások előtt, tehát egy olyan időszakban folytattuk le, amikor a korábban ideológiailag egységes elit szegmentálódott, új elitfrakciók jelentek meg, s ugyanakkor egy új konszenzus körvonalai még nem rajzolódtak ki. (1) Szociológiai tartalmát tekintve az elitváltással kapcsolatos legfontosabb állítást úgy fogalmazhatjuk meg, hogy az elitváltás a rendszerváltás előfeltételének tekinthető, éspedig kétfajta értelemben is: történeti értelemben, ha az elitváltás megelőzi az alkotmányos, politikai és gazdasági rendszer változását, ez megkönnyíti az átmenetet és hozzájárulhat az átalakulás társadalmi költségeinek minimalizálásához; strukturális értelemben pedig azt mondhatjuk, hogy az átalakulás akkor generál visszafordíthatatlan folyamatokat; ha az elit összetétele és cirkulációjának logikája is alapvetően megváltozik. Bár a gazdasági elittel kapcsolatos politikai kérdések a hatalomváltás és hatalomátmentés problémái körül összpontosultak, ebben a helyzetben kézenfekvő feltevésnek tűnt, hogy az elit strukturális jellemzői, értékei és érdekei nem csupán a hivatali és politikai, hanem a társadalmi és kulturális dimenziók mentén is átalakulóban vannak. A korábbi titkosított káderstatisztikák csupán a kemény változókra vonatkozóan tartalmaztak információkat. (2) Ezek alapján a származásról megalapozottan állítható, hogy veszített káderpolitikai jelentőségéből, az elit az intergenerációs mobilitás mintáit tekintve nyitottá vált. 1984-ben mintegy kétötöde munkás, valamivel több mint egyhatoda paraszti, több mint kétötöde fehérgalléros, ezen belül egyhetede értelmiségi származású volt. [Statisztikai adatok, 1985] 201
1. sz. táblázat A GAZDASÁGI ELIT AZ APA FOGLALKOZÁSA SZERINT 1984BEN (%) az apa foglalkozása fehér galléros 1 kék galléros 2 N minisztérium 55,9 54,1 1875 bank 37,2 61,8 170 vállalat 37,9 61,1 2845 gazdasági elit együtt 41,5 58,5 4890 A nyitottság itt értelemszerűleg a korábbi káderpolitika preferenciáival szemben is érvényesült, amennyiben, szemben a korai tervgazdaság gyakorlatával, a személyzeti politika irányítói a származást nem tekintették deklarált kiválasztási szempontnak. [Bernát; Lengyel 1985] A nyolcvanas évek végén újonnan belépők között valamelyest csökkent a munkás és mintegy egyötödre növekedett az értelmiségi származásúak aránya. Az intragenerációs mobilitást tekintve lényegesen nagyobb szerepet játszott az értelmiségi és az alkalmazotti eredet, több mint az elit háromnegyede kezdte ily módon pályafutását. 1 fehérgalléros: vezető, értelmiségi, alkalmazott, önálló, egyéb 2 kékgalléros: szak-, betanított- és segédmunkás, paraszt 202
2. sz. táblázat A GAZDASÁGI ELIT AZ EREDETI FOGLALKOZÁS SZERINT 1984- BEN eredeti foglalkozás fehér galléros 3 kék galléros 4 N minisztérium 76,2 23,8 1875 bank 76,6 23,4 170 vállalat 72,1 27,9 2845 gazdasági elit együtt 75,9 26,1 4890 1984-ben a vállalati vezetők között 38, 1987-ben 41 % indult értelmiségi pályáról. Azok között pedig, akik 1987-ben újonnan lettek kinevezve, az értelmiségiek aránya 44 % volt. [Kulcsár Kisdi; Harcsai] Az elitbe való bejutás szempontjából tehát a generációk közötti mobilitás nagyobb mértékű volt, mint a generáción belüli. Képzettségi és politikai összetételét tekintve azonban az elit változatlanul zárt alakulat maradt, több mint kilenctizede felsőfokú végzettségű és négyötöde párttag volt. 3. sz. táblázat FELSŐFOKÚ VÉGZETTSÉGŰEK ARÁNYA A GAZDASÁGI ELITEN BELÜL, 1984-BEN felsőfokú végz. Minisztérium 95,3 Bank 95,3 Vállalat 92,5 gazdasági elit együtt 93,7 (%) 3 fehérgalléros: vezető, értelmiségi, alkalmazott, önálló, egyéb 4 kékgalléros: szak-, betanított- és segédmunkás, paraszt 203
1. sz. ábra Párttagok aránya a gazdasági eliten belül 1984-ben Tudjuk, hogy illúzió volt azt gondolni, hogy a fiatalítás egyszersmind az inkongruencia felszámolását is eredményezi. A kohorsz-vizsgálatok azt mutatták, hogy az inkongruens vezetők aránya a fiatalabb vezetők körében is stabilan újratermelődik. Hasonlóképpen meggyőzően dokumentálták a kutatások a vezetők rekrutációjában megmutatkozó rejtett nemi diszkrimináció tendenciáját. E jelenség önmagában igen összetett, mivel egyfelől tény, hogy a női vezetők aránya messze alulreprezentált, másrészt éppen az ínkongruencia-adatok fényében világos, hogy a káderpolitika a női vezetők esetében toleránsabb volt. [Székely] 1. A REKRUTÁCIÓ Abból indultunk ki, hogy a rekrutáció tanulmányozása során célszerű különbséget tennünk annak társadalmi és hivatali mechanizmusai között. A korai tervgazdaság durvára hangolt rekrutációs mechanizmusában a kétfajta szempontrendszer lényegében egybeesett. Az általunk vizsgálni kívánt csoportok 204
esetében azonban a társadalmi rekrutációs mechanizmusok jelentős mértékben informalizálódtak. Ha tényleges szerepükből nem is veszítettek szükségképpen, e kategóriák tartalma jelentősen módosult. Az informális társadalmi szelekciós mechanizmusok között a nem, a kor és a származás szerepét emelhetjük ki. A káderstatisztika szerint 1984-ben az elit 91 %-a, 1990-ben pedig 83 %-a a férfiak közül került ki. A női vezetők aránya tehát valamelyest nőtt az eltelt fél évtized során, ám a gazdasági vezetés változatlanul döntő mértékben férfi szerephez kötődik. [Nagy B.] 4. sz. táblázat A NŐK ARÁNYA A GAZDASÁGI ELITEN BELÜL 1984-BEN ÉS 1990- BEN (%) 1984 1990 Minisztérium 13,3 19,6 Bank 9,4 18,8 Vállalat 6,7 14,1 gazdasági elit együtt 9,3 16,5 Mindhárom almintára jellemző volt, hogy a vezetők több mint fele 50 év fölötti volt, a 35 év alatti korosztály csupán 3 4%-ot tett ki. 1990-ben valamelyest fiatalabb a korösszetétel: az 50 év fölötti vezetők aránya 39%, igaz, hogy a 35 év alatti korosztály átlagosan itt is csupán 3 %. 5. sz. táblázat AZ ÖTVEN ÉV FELETTI VEZETŐK ARÁNYA A GAZDASÁGI ELITEN BELÜL 1984-BEN ÉS 1990-BEN 1984 1990 Minisztérium 53,8 33,3 Bank 54,7 29,4 Vállalat 53,6 45,4 gazdasági elit együtt 53,7 39,1 205
A nyolcvanas évek második felében a gazdasági elit, s ezen belül elsősorban a pénzügyi és a minisztériumi vezetés jelentősen megfiatalodott. Különösen látványos ez az előbbi csoport esetében, mivel részletesebb bontásokat alkalmazva szembeötlő különbséget tapasztalunk a bankárok és a két másik csoport korösszetételében. Míg a minisztériumi és a vállalati vezetőknek 30%-a 45 év alatti, az újonnan kiépülő bankszféra vezetői számottevően fiatalabbak, mintegy 60%-uk tartozik ebbe a csoportba: A 35 év alatti vezetők aránya pedig a bankárok esetében mintegy négyszeresen haladja meg az elit átlagát. A GAZDASÁGI ELIT KORCSOPORTOK SZERINT 1990-BEN 34 35 39 40 44 45 49 50 54 55 59 60 összesen N min. 13,7 16,7 36,3 12,7 13,7 6,9 100,0 102 bank 11,8 19,1 27,9 11,8 10,3 16,2 2,9 100,0 68 váll. 1,5 8,1 19,2 25,8 22,2 19,7 3,5 100,0 198 együtt 3,0 11,7 20,1 26,1 17,4 17,4 4,3 100,0 368 (n. a.= 3) A felsőfokú végzettségűek aránya 95%-os túlnyomó többséget tett ki, s ugyancsak magas, közel háromnegyedes azoknak az aránya, akik korábban párttagok voltak. A párttagság azonban 1990-re elveszítette azt a kulcsfontosságú szűrő szerepét, amit korábban a lojalitás bizonyításában betöltött. 206
6. sz. táblázat A FELSŐFOKÚ VÉGZETTSÉGŰEK ARÁNYA A GAZDASÁGI ELITEN BELÜL 1990-BEN (%) Minisztérium 93,1 Bank 97,1 Vállalat 96,5 gazdasági elit együtt 95,7 2. sz. ábra Volt párttagok aránya a gazdasági eliten belül 1994-ben 207
A gazdasági elit néhány ismert példa ellenére nem kíván személyes tagsággal kapcsolódni a pártpolitikához. A volt párttagok zöme 1989-ben, egy részük már korábban kilépett, s nem keresett új pártot magának. Mindez nem jelenti azt, hogy a gazdasági elit tagjai ne vennék igénybe a gazdasági érdekérvényesítés informális politikai csatornáit, s ne lennének olyan pozíciók, amelyek szigorú politikai lojalitást feltételeznek. Csupán arról van szó, hogy a párttagság és a politikai aktivitás nem szükségképpen jelöli ki a mindenkori gazdasági elit rekrutációs bázisát. [Lengyel, 1990] Az apa foglalkozásával vizsgált társadalmi összetétel tekintetében az elit változatlanul nyitottnak tekinthető: közel fele munkás, mintegy 30%-a értelmiségi, illetve vezető származású. 7. sz. táblázat A GAZDASÁGI ELIT AZ AGA FOGLALKOZÁSA SZERINT 1990BEN az apa foglalkozása fehér galléros 5 kék galléros 6 N Minisztérium 55,8 44,2 86 Bank 70,0 30,0 60 Vállalat 45,8 54,2 177 gazdasági elit együtt 52,9 47,1 323 (n. a.=48) Ugyanakkor szembeötlő, hogy a vállalatvezetők csoportja jelentősen különbözik a gazdaságirányítás és a bankszféra vezetőitől az értelmiségi és a vezetői származás arányát tekintve. Míg az előbbiben egynegyedes, a két utóbbiban egyharmados, illetve 45%-os az e csoportból érkezők aránya. Különösen magas (17%) a bankárok között a vezető apák leszármazottainak aránya. Ez bizonyára nem független a csoport korösszetételétől, a fiatal vezetők viszonylag magas arányától. Hasonló tendenciát rögzíthetünk a szülők iskolai végzetségét illetően is. A vállalati vezetők egyötödének rendelkezett az apja felsőfokú végzettséggel, míg a minisztériumi vezetők esetében ez az arány egyharmados, a bankvezetők esetében pedig 44%-os volt. Az anyák esetében a felsőfokú végzettek aránya a vállalati 5 fehérgalléros: vezető, értelmiségi, alkalmazott, önálló, egyéb 6 kékgalléros: szak-, betanított- és segédmunkás, paraszt 208
igazgatók között 3%, a minisztériumi vezetők körében 12%-ot, s a bankvezetők között 22%-ot tett ki. A vezetői szegmensek és a beosztások között rendkívül erős kapcsolat van (Gamma=0,86). A vizsgálatba bevont főosztályvezetők, osztályvezetők több mint négyötöde a minisztériumokban, az elnökök és vezérigazgatók közül ötből kettő a bankokban, három pedig a vállalatoknál dolgozott. Az igazgatók kilenctizede a vállalati almintához tartozott, csakúgy mint az egyéb beosztásúak szűk csoportja, akik döntően a vállalati tanácsok vezetőit jelentették. A beosztások korcsoportok szerinti bontása is markáns különbségekre utal. A GAZDASÁGI ELITBEOSZTÁS ÉS KORCSOPORTOK SZERINT 1990- BEN Beosztás 34 35 39 40 44 45 49 50 54 55 59 60 összesen N főo., ov. 0,9 13,0 18,3 35,7 13,0 14,8 4,3 100,0 115 eln., vez. 6,4 10,4 17,6 23,2 17,6 19,2 5,6 100,0 125 ig. 1,0 11,8 23,5 18,6 22,6 18,6 3,9 100,0 102 egyéb (5,0) (15,0) (25,0) (25,0) (20,0) (100,0) (100,0) 20 együtt 3,0 11,7 20,1 26,1 17,4 17,4 4,3 100,0 362 (n. a.=9) Ebben az esetben azonban nem egyszerűen a fiatal 44 év alatti vezetők aránya kötődik egy bizonyos beosztáshoz. Az igazán fiatalok, a 34 év alattiak összességében kevesen vannak, azonban felülreprezentáltak a bankelnökök és vezérigazgatók között. A minisztériumi főosztályvezetők és osztályvezetők több mint egyharmada a 45 49 éves korosztályból kerül ki. Az igazgatók pedig részint a 40-es, részint, az 50-es éveik elején járók között fordulnak elő átlag feletti arányban. A vezetői szintek és az apa foglalkozása között hasonló, bár kevésbé markáns összefüggést találunk, mint az alminták és a származás között. 209
8. sz. táblázat A GAZDASÁGI ELIT BEOSZTÁS ÉS AZ APA FOGLALKOZÁSA SZERINT az apa foglalkozása fehér galléros 7 kék galléros 8 N főo., ov 50,5 49,5 99 eln., vez. 59,8 40,2 112 ig. 46,6 53,4 88 egyéb (47,3) (52,7) 19 együtt 52,6 47,4 318 (n. a.=53) Az elnökök és vezérigazgatók között a fehérgalléros családi hátterűeken belül különösen a vezetői és részben az értelmiségi származásúak felülreprezentáltak, míg a főosztályvezetők és osztályvezetők között az értelmiségi származásúak aránya volt átlag feletti. A felsőfokú végzettségű apák aránya az igazgatók közt egyhatodos, az elnökök és vezérigazgatók, valamint a főosztályvezetők és osztályvezetők körében egyharmados volt. Hasonló tendenciát mutat az anyák végzettsége is: az igazgatók között egyhatodos, a másik két csoportban egyharmados az érettségizett, vagy ennél magasabb végzettségű anyák aránya. Adataink arra utalnak, hogy a vezetői szegmensek között jelentősebb a rekrutációs eltérés, mint a vezetési szintek, beosztások között. A kapcsolat dichotóm származási változókkal is rendre szorosabbnak mutatkozik a szegmensek, mint a beosztások esetében. Az összefüggés megintcsak az, hogy a vállalati vezetők között jóval kisebb arányban találunk fehérgalléros apától származót, vagy olyat, akinek anyja nem háztartásbeli volt, mint a bankárok és a minisztériumi vezetők közt. Általános iskolai, vagy annál alacsonyabb végzettségű volt a vállalati vezetők apjának 47%-a. A bankárok között ez az arány 35, a minisztériumi vezetők között 39% volt. Az anyák esetében még erősebbek az összefüggések, mivel a nyolc általánost, vagy kevesebbet végzettek aránya a vállalati vezetők között 7 %, a bankárok közt 48, a minisztériumi vezetők körében 60%. Mind a foglalkozás, mind pedig a képzettség tekintetében az anya pozíciója erősebb összefüggést mutatott a vezetői szegmensek szerinti tagolódással, mint az apáé. De mindkét szülő esetében áll, 7 fehérgalléros: vezető, értelmiségi, alkalmazott, önálló, egyéb 8 `kékgalléros: szak-, betanított- és segédmunkás, paraszt 210
hogy a kapcsolat szorossága erősebb a származás és a szegmensek, mint a származás és a beosztások között. Mindez azt mutatja, hogy a gazdasági intézmények eltérő társadalmi szelekciós mechanizmusokat követtek: A vezetés egyes szintjei nem feleltethetők meg minden formai egyezés ellenére sem egymásnak, a vállalati vezetők, bankvezetők, minisztériumi vezetők, bár formálisan ugyanazt a vezetői szintet képviselhetik, mégis más társadalmi háttérrel rendelkeznek. 2. GENERÁCIÓS KÜLÖNBSÉGEK A rekrutáció és a vezetői szegmensek kapcsolata azonban, mint láttuk nem független a generációs megoszlástól. Korcsoportonként vizsgálva azt találjuk, hogy a negyvennégy éves, vagy fiatalabb vezetők 61%-ának apja volt értelmiségi, vezető, önálló, vagy fehérgalléros (köztük a bankárok több mint háromnegyedének, s a minisztériumi vezetők 70%-ának). A negyvenöt éves és idősebb vezetők esetében ezzel szemben az apák 47%-a tartozott a fenti kategóriákba, s a szegmensek közötti különbség elenyésző volt. Erre utal, hogy a szegmensek és a származás közötti kapcsolat szorosságának Gamma mutatója a fiatal korosztály esetében 0,42 volt, míg az idősebb vezetők körében 0,07. Az anya esetében a dolgozó, illetve háztartásbeli dichotómia fele-fele arányban tagolta az elitet. A háztartásbeli, nem dolgozó anya elvileg az elit polgári családi mintát is magában foglalhatja, s így nem egyértelmű mutatója a családi háttérnek, esetünkben azonban nem erről van szó. Ha összevetjük a dolgozó-háztartásbeli bontást az anya iskolai végzettségével, az apa foglalkozásával és a születési hely indikátoraival, az derül ki, hogy míg az anyák mintegy kétharmada végett nyolc általánost, vagy kevesebbet, a háztartásbeli anyák 85%-a (köztük 50% legfeljebb 6 elemit). A felsőfokú végzettek aránya 9%, de a háztartásbeliek közt csupán 2%, az érettségizetteké egyötöd, de a háztartásbeliek közt egynyolcad. Mint láttuk, az anyák mintegy fele háztartásbeli volt, de ott, ahol az apa munkásként dolgozott, feleségeik kétharmada volt háztartásbeli. Az elitnek mintegy 40%-a született Budapesten, ám azoknak, akiknek az anyja háztartásbeli volt, csupán alig több mint egyötöde. A háztartásbeli anya kategóriája tehát nem az elit polgári mintából kerekedik ki, hanem a tradicionális mintából. Az persze nem kizárt, hogy a háztartásbeli anyának a családi szocializációban betöltött szerepe pozitív hatást gyakorolt a rekrutációra, ez azonban más módszerekkel vizsgálható kérdés. Ami adatainkból önállóan is 211
megállapítható az az, hogy a háztartásbeli anyák aránya jóval kisebb (35%) a fiatal, mint az idősebb vezetők körében (58%). A generációs hatás ebben a vonatkozásban is felerősíti a szegmensek közötti különbségeket; amennyiben a fiatal bankárok és a minisztériumi vezetők közt a korcsoport átlagánál is alacsonyabb a háztartásbeli anyák aránya. Egy ponton, a bankárok esetében a generációs hatás erősebbnek is bizonyul a szegmensek hatásánál, mivel az idősebb bankárok esetében a korcsoport átlagánál is nagyobb a háztartásbeli anyák aránya. Különösen erős a generációs különbség a szülők iskolai végzettsége tekintetében. Míg a fiatal vezetők esetében egynegyed volt az általános iskolát nem meghaladó végzettségű apák aránya, az idősebb vezetők több mint felére volt ez jellemző. Ugyanez jellemző az anyák végzettségét tekintve a fiatal vezetők 54%- ára, s az idősebb vezetők háromnegyedére. A szegmensek közötti különbségek is rendre erősebbek a fiatal, mint az idősebb vezetők szüleinek iskolai végzettségét illetően. Különösen erős a fiatal vezetők szegmensek közötti különbsége az anya iskolai végzettségét illetően (Gamma=0,6). A fiatal vállalati vezetőknek ugyanis több mint kétharmada olyan családból jött ahol az anya iskolai végzettsége nem haladta meg a nyolc általánost, míg a fiatal minisztériumi és bankvezetők körében ez az arány csupán egyhatod-egyhetedes volt. A beosztások és a társadalmi háttér korcsoportonkénti összefüggése a fentiekhez hasonló tendenciát mutat. Azaz a fiatal vezetők között rendre erősebb a származási változók és a beosztás összefüggése, mint az idősebb vezetők körében. A háború után született korosztályok esetében tehát mind a szegmensek, mind pedig a beosztások szerinti belső differenciálódás erősebb, mint a háború e1őtt születetteknél. A beosztás ugyanakkor minden mutató szerint gyengébb összefüggést mutat a származással, mint az intézményi szegmensek szerinti hovatartozás. Az anya foglalkozása és végzettsége a beosztásokkal is szorosabb összefüggést mutat, mint az apáé (ez utóbbi az idősebb korosztály esetében elenyésző). 212
A KAPCSOLAT SZOROSSÁGA A DICHOTOM SZÁRMAZÁSI VÁLTOZÓK, VALAMINT A SZEGMENSEK ÉS A BEOSZTÁS KÖZÖTT, KORCSOPORTONKÉNT 1990-BEN (GAMMA) Származás 44 év 45 év Szegmens Beosztás Szegmens Beosztás Apa fogl. 0,43 0,20 0,07 0,003 Anya fogl. 0,48 0,33 0,26 0,2 Apa isk. 0,34 0,32 0,01 0,02 Anya isk. 0,60 0,39 0,15 0,11 Ha tehát megkíséreljük a generációs hatást mérlegelni, igen érdekes kettős következtetésre jutunk. Arra nevezetesen; hogy az új vezetői generáció már a rendszerváltás e1őtt növekvő társadalmi zártságot mutatott; s egyúttal a fiatalok körében nagyobb volt a szegmensek közti rekrutációs különbség, mint az idősebb vezetők között. Tehát az elit fiatalabb korosztályaiban a társadalmi zártság és szegmentáltság egyszerre növekedett. 3. KARRIERMINTÁK A karrierminták esetében közös kelet-európai tapasztalatnak tekinthető, hogy az ugrásszerű politikai karrierekkel szemben a folyamatos adminisztratív és műszaki karrierek váltak dominánssá. E vonatkozásban főként a lengyel vizsgálatok módszertani tapasztalatai voltak hasznosak. A csoporton belüli domináns karrierminták tekintetében ugyanakkor nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk az intézménytípusnak és a pozíciónak (ami főként a helyi káderek és az ejtőernyősök vonatkozásában fontos vízválasztó). A magyar gazdasági vezetők döntő többsége, mintegy háromnegyede folyamatos karriert futott be. A folyamatos karriereken belül is az adminisztratív karrierek domináltak (a vezetők közel fele esetében); míg egynegyed ugrásszerű, s másik egynegyed műszaki, illetve műszaki-adminisztratív pályát futott be. Az adminisztratív karrierek értelemszerűlég a minisztériumokra és a bankokra, míg a műszaki jellegűek a vállaltokra jellemzőek inkább. Az ugrásszerű karrierek szegmensek szerinti megoszlása viszonylag egyenletes, csupán a bankokban alulreprezentált. 213
9. sz. táblázat FOLYAMATOS ÉS UGRÁSSZERŰ KARRIERMINTÁK 1990-BEN Karrierminta folyamatos ugrásszerű N minisztérium 72,3 27,7 101 bank 83,0 17,0 65 vállalat 72,2 27,8 198 gazdasági elit együtt 74,2 25,8 364 (n. a.=7) (%) Az ugrásszerű karrierek viszonylag kis arányt képviselnek, ezeken belül is meg kell különböztetnünk azonban a szakértői, a politikai, a menedzseri és a munkásvezető típusú karriereket. [Wasilewski] A menedzseri típuson azokat értjük, akik azonnal valamilyen vezetői pozícióba kerültek, a munkásvezető típusa pedig azokat fedi, akik munkásként kezdtek dolgozni, majd egy kezdeti nagy ugrással lettek vezetők.[szakács] Nos, e bontás szerint a szakértői és a politikai karrierek némiképp a minisztériumokban, a menedzseri karrierek pedig a vállalatoknál felülreprezentáltak. 10. sz. táblázat A GAZDASÁGI ELIT KARRIERMINTÁI 1990-BEN karrierminta minisztérium bank vállalat gazd. elit adminisztratív 62,4 81,5 29,8 48,1 műszaki 17,7 9,6 adm-műsz. 9,9 1,5 24,7 16,5 szakértői 5,9 1,5 2,0 3,0 menedzseri 1,0 3,1 8,6 5,5 politikai 7,9 3,1 5,6 5,8 kezdeti ugrás 12,9 9,3 11,6 11,5 N 101 65 198 364 (%) 214
A munkásvezetői típus a bankokban ritkábban fordul e1ő, mint a másik két szegmensben. Az a feltevés, hogy a menedzseri és a szakértői karrierek inkább magasabb társadalmi státusú családi hátteret, míg a politikai és a munkásvezetői karrierek alacsonyabbat feltételeznek, nem igazolódott be. A menedzseri és a politikai karriert befutók körében egyaránt az átlagnál valamelyest nagyobb a munkás családból származók aránya, míg ezzel szemben a kezdeti nagy ugrást végrehajtó munkásvezetői típusnál az átlagosnál kisebb. Ez tehát arra utal, hogy a kezdeti nagy ugrás nem a hagyományos munkásigazgatók típusának továbbélését jelenti, hanem zömében a továbbtanulás előtti néhány évet, s a felsőfokú stúdiumok utáni, zömében folyamatos karriert. A fiatalabb vezetőket nagyobbrészt az adminisztratív karrierek jellemezték, míg az idősebbek körében a műszaki pályafutás volt némiképp az átlagnál magasabb. Nem igazolódott az a feltevés sem, hogy a politikai karrierminta a fiatalabb korcsoportban csökken. A politikai karrierek összességükben igen alacsony arányt, 6%-ot tettek ki, a fiatalabb vezeték körében arányuk ezt némileg meghaladó volt. Nem állíthatjuk, hogy az intézményen belüli karrierminta inkább jellemezné a fiatalabb vezetőket és az alacsonyabb pozíciókban lévőket. Ez utóbbi összefüggést az a kereszthatás gyengíti, hogy a főosztályvezetők, osztályvezetők többnyire csak a minisztériumi almintában szerepeltek, s 1 viszont az átlagosnál kisebb volt a helyi karrierminta súlya. Az újonnan kinevezettek körében pedig az átlagosnál kisebb volt az adott intézményben feljövő vezetők aránya. [Kovács Misovicz] A vezetők fluktuációja jelentősen eltért a gazdaság három vizsgált szegmensében. Míg a vállalatok esetében a vezetők 42%-a öt évnél régebben dolgozott az adott beosztásban, a bankvezetéknek 44%-a, a minisztériumi vezetőknek pedig 54%-a csak egy éve töltötte be hivatalát. (Gamma 0,43) Ennek a hatását képezi le a karriermintákkal való összefüggés is, amennyiben az adminisztratív karriert befutók körében az újonnan pozícióba kerültek, míg az ugrásszerű és a műszaki pályaképek esetében a régebben pozícióba kerültek vannak felülreprezentálva. A negyvennégy évnél fiatalabbak több mint fele egy évnél nem régebben töltötte be ezt a pozíciót, s csak hatoda öt évnél régebben, az idősebbek közt az utóbbiak aránya egyharmadot meghaladó volt. Vizsgálatunk nem igazolja azt a hipotézist, hogy az ugrásszerű karrierek aránya csökken a hierarchiában lefelé haladva. Az ugrásszerű karrierek aránya viszonylag stabilan egynegyedes volt a különböző beosztásokban. Az egyes szegmensek eltértek a karrierminta típusát illetően abban a vonatkozásban is, hogy a karrier minden korábbi állomását figyelembe véve a szegmensek közötti mozgás elsősorban a minisztériumi vezetőket, a szegmensen belüli a bankárokat, az adott intézményen belüli karrier viszont a vállalati vezetőket jellemezte. 215
11. sz. táblázat A GAZDASÁGI ELIT KARRIERMINTÁI SZEGMENSEK SZERINT karrierminta intézményen szegmensen belül szegmensek N belül között minisztérium 20,8 25,7 53,5 101 bank 15,4 43,1 41,5 65 vállalat 37,4 36,3 26,3 198 gazdasági elit 28,9 34,6 36,5 364 (n. a.=7) Az adminisztratív karrierek aránya, feltevéseinknek megfelelően valóban nagyobb a vertikálisan mobil (a szegmensek közötti mozgással előre jutó) vezetők körében, de a politikai karrierek aránya nem haladja meg az átlagos 6%-ot. Megjegyzendő, hogy hasonló arányt igazolt vissza az 1987es káderstatisztikai felvétel is a vállalatok esetében (7%), bár a nem mezőgazdasági szövetkezetek vezetői közt már 14%-os, s a minisztériumi vezetők körében egyötödöt meghaladó volt azok aránya, akiknek előző munkahelye párt-vagy tömegszervezet, illetve fegyveres testület volt. [dr. Harcsa et al. 1992] Mindez lényegében két domináns csoport, a közgazdászok és a mérnökök eltérő foglalkozási jellemzőiből adódik. Míg az újonnan, egy évnél nem régebben érkezett vezetők közel kétharmada közgazdász tisztviselő volt, az öt évnél hosszabb ideje hivatalban lévők közt ugyanilyen arányban voltak mérnökök találhatók. Az idősebb vezetők közt így a mérnökök, míg a fiatalok közt a közgazdászok voltak felülreprezentálva. Míg a közgazdászok a szegmensek közötti és a szegmensen belüli, addig a mérnökök az adott intézményen (vállalaton) belüli karriertípusokban voltak felülreprezentáltak. (%) 216
4. NÉHÁNY ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁS Visszatérve kiinduló hipotéziseinkhez, azt mondhatjuk, hogy a magyar gazdasági elit fluktuációja jelentős mértékben növekedett a politikai rendszerváltást megelőző időszakban. 1990-ben, még a választások e1őtt közel 40% volt azoknak a gazdasági vezetőknek az aránya, akik egy éve kerültek vezető pozícióba. A nyolcvanas évek első felében az ilyen vezetők aránya egynegyed alatti volt. Míg korábban a három évnél nem régebben hivatalban lévők aránya 45% volt, 1990-ben már meghaladta a 60%-ot. 12. sz. táblázat AZ ÚJONNAN KINEVEZETTEK A GAZDASÁGI ELITEN BELÜL 1984- BEN (%) nem több mint 3 éve 1 éve kinevezettek N Minisztérium 51,5 26,9 1875 Bank 38,7 22,9 170 Vállalat 41,2 20,0 2845 gazdasági elit együtt 45,1 22,7 4890 217
3. sz. ábra Az újonnan kinevezettek a gazdasági eliten belül 1990-ben Különösen nagymérvű volt a fluktuáció a minisztériumokban, ahol a vezetők háromnegyede három év, s ezen belül több mint fele egy év alatt cserélődött ki, valamint a bankokban, ahol a három évnél nem régebben kinevezett vezetők aránya a négyötödöt is meghaladta, s az egy éve hivatalban lévők aránya 45%-ot tett ki. A bankszférában az intézményi változások következtében azért is nagymérvű ez a növekedés, mert a nyolcvanas évek első felében az átlagosnál alacsonyabb volt ebben a szegmensben a fluktuáció, most viszont ez bizonyult a legmagasabbnak. A magyar gazdasági elit cseréje tehát a rendszerváltás előtt megkezdődött. Új ez az újonnan pozícióba került elit? A fentebbi elemzés eredményeiből kiderül, társadalmi arculatát tekintve tartalmaz új vonásokat. Fiatalabb, magasabb társadalmi presztízsű csoportokból érkező, zártabb társadalmi alakulat, mint elődje volt. Vannak azonban a régire emlékeztető vonásai is. Változatlanul döntő mértékben férfiakból, felsőfokú végzettségűekből és olyanokból áll, akik korábban párttagok voltak, de többségükben már kiléptek a pártból. Ha megvizsgáljuk, hogy az újonnan kinevezettek legutóbbi munkahelye a jelenlegivel azonos-e, azt találjuk, hogy az egy éve kinevezettek több mint háromnegyede az adott intézménynél, vállalatnál dolgozott e1őző pozíciójában is. 218
4. sz. ábra Előző munkahely a jelenlegivel azonos Összhangban van ez a folyamatos, adminisztratív karrierek túlnyomó arányával. (Bár, mint láttuk, a karrierek korábbi stádiumaiban jelentős arányú a szegmenseken belüli és a szegmensek közötti mozgás.) A gazdasági elit cseréje tehát a politikai változások előtt megkezdődött, de még nem fejeződött be. A formálódóban lévő új gazdasági elit az átlagnál sokkal inkább hajlandó a piaci tapasztalatok, a növekvő jövedelemkülönbségek és a vezetőkiválasztásban a meritokratikus elemek pozitív értékelésére. [Tóth; Répási; Maizl] Vannak jelek azonban, amelyek arra utalnak, hogy a párttagság helyett, ami lényegesen veszített jelentőségéből, a lojalitást valószínűsítő más kritériumok, mindenekelőtt a személyes kapcsolatok tesznek szert fontos szerepre a vezetőkiválasztásban. Ez nem csupán a változatlanul domináns állami elit jellemzője, hanem a kialakulóban lévő magángazdasági elité is. Magánvállalkozókkal készített interjúk és felmérések tapasztalatai egybehangzóan arra utalnak, hogy maguk a vállalkozók a siker egyik legfontosabb zálogát a személyes kapcsolatok kiépítésében látják. [Kuczi T. et al.] Egy, a vezetői álláshirdetéseket feldolgozó tartalomelemzés egyik fő tanulsága pedig éppenséggel az volt, hogy a magyar magánvállalatok vezetői iránt támasztott igényei inkább emlékeztetnek az állami vállalatokéra, mint a külföldi vegyesvállalatokéra. [Bartha A. et al.] Van tehát új gazdasági elit, s a cirkuláció 219
logikája is módosulófélben van. Az azonban még nem dőlt el, hogy az elit cirkulációjának logikája a szakmai kompetencia és a lojalitást valószínűsítő kapcsolati elemek milyen kombinációján alapul majd. JEGYZETEK Lengyel György 1. A mintát három szegmensből egy minisztériumi, egy bankvezetői és egy vállalatvezetői almintából alakítottuk ki. A gazdaságirányítás vezetői közül három intézmény, az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium és az Ipari Minisztérium 102 főosztályvezetőjét, önálló osztályvezetőjét és ennél magasabb beosztású vezetőjét vettük számba. A bankvezetőkre vonatkozóan a hazánkban működő 28 kereskedelmi és hitelbank, szakosított pénzintézet, lakossági pénzintézet és leánybank elnökeit, vezérigazgatóit, helyetteseiket, s az ügyvezető, igazgatókat tartalmazta a minta. A bankszférából 69 érvényes választ kaptunk, ami 56%-os válaszadási aránynak felel meg. Az alminta szisztematikus torzítást nem tartalmaz, de nem tesz lehetővé belső bontásokat. A vállalati vezetőkre vonatkozóan egy, az Ipari Minisztérium által alapított; illetve felügyelt vállalatok köréből vett 16,6%-os mintát alakítottunk ki. A minta ágazat, bruttó termelési érték és létszám szerint reprezentatív volt, 286 főből állt, a vezérigazgatókra, helyetteseikre, az igazgatókra és a vállalati tanácsok elnökeire terjedt ki. 200 vállalati vezetőtől kaptunk értékelhető választ, ami 70%-os válaszadási aránynak felel meg. 2. Statisztikai adatok az állami és a szövetkezeti vezetőkről 1984. Bp.1985. Megjegyezzük, hogy a káderstatisztikai felvétel a minisztériumok és a vállalatok esetében tágabb körű, mint az 1990-es vizsgálatban reprezentált alapsokaságok, mivel a nem gazdasági minisztériumokra, illetve az egyesülésekre és részvénytársaságokra is kiterjedt. 220
IRODALOM Bartha A. (et al.) 1992, A forma hatalma. Figyelő 1992. jún. 25. 31. old. Bernát János 1986, Az állami és szövetkezeti vezetők rekrutációja és mobilitása, in: Lengyel Gy. (szerk.), 1986. Harcsa István 1991, Vezetők a nyolcvanas években (Az állami és gazdasági nómenklatúra) Bp. (kézirat) dr. Harcsa I. (et al.) 1991, Vezetők a nyolcvanas években Bp. KSH. Kisdi János Kulcsár Rózsa 1991, A hatalom gazdasági elitje az elmúlt évtizedben. Statisztikai Szemle 10. sz. 789 797. o. Kovács Éva Misovicz Tibor 1991, Karriertípusok a gazdasági vezetők pályafutásában Bp. (kézirat) Kuczi T (et al.) 1992, Vállalkozók és potenciális vállalkozók. Az önállósodás esélyei. Századvég 1991/L3. 34 38. o. Lengyel György (szerk.) 1985, A gazdasági vezetés szociológiai problémái a tervgazdaságban Bp. (kézirat) Lengyel György (szerk.) 1986, A gazdasági vezetők rekrutációja, képzettsége és karriermintái a tervgazdaságban Bp., Szociológiai Műhelytanulmányok 3. Lengyel György 1990, The Small Transformation. Changing Patterns of Recruitment of Managers and Entrepreneurs Bp. (kézirat) Maizl Erika 1991, A gazdasági elit véleménye a vezetőkiválasztásban szerepet játszó tényezők fontosságáról Bp. (kézirat) Nagy Beáta 1991, Nők a gazdasági vezetésben Bp. (kézirat) Répási Erika 1991, Foglalkozások presztízse Bp. (kézirat) Statisztikai adatok az állami és a szövetkezeti vezetőkről, 1984 Bp. 1985 Szakács Andrea 1991, Felsőszintű gazdasági vezetők karriertipológiája Bp. (kézirat) Székely Judit 1986, Adalékok a gazdasági szférában dolgozó felsőszintű vezetők iskolai végzettségének elemzéséhez, in: Lengyel Gy. (szerk.),1986 Tóth István György, 1991, Az igazságos jövedelemelosztással kapcsolatos attitűdök vizsgálata Bp. (kézirat) Wasilewski, Jacek 1986, Az igazgatók társadalmi-szakmai pályafutása Lengyelországban, in: Lengyel Gy. (szerk.), 1986. 221