Szabályzat Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc leverését követően Ausztria kiterjesztette közigazgatási és pénzügyigazgatási rendjét hazánk területére. Osztrák mintára és az osztrák cs. k. pénzügyminisztérium pénzügyőrségi ügyosztálya irányításával megkezdték Magyarországon a pénzügyi őrség szervezését. A pénzügyőrség szolgálati feladatai a közvetett adók (bor-, cukor-, hús-, ser- és szeszadó), az állami egyedáruságok (dohány, lőpor és salétrom), valamint a jövedékek (bélyeg- és jogilleték, fémjelzés, határvám-, lottó-, posta-, sóilleték) ellenőrzéséből tevődtek össze. Emellett más, főként közbiztonsági feladatokat is el kellett látnia a testületnek. Ilyen volt a határrendészet, a jövedéki kihágások megelőzése, azok nyomozása, sőt, tűzesetek és egyéb elemi csapások elhárítása, vagy közveszélyes emberek megfékezése. Birodalmi és országhatár, illetve vámhatár őrzésével egészültek ki a feladatok. Nem volt persze zökkenőmentes ez a folyamat. A magyarok számára addig ismeretlen adók kíméletlen behajtásával nagyon hamar kivívta a népszerűtlenséget a cs.k. pénzügyőrség. Ráadásul idegen ajkúak voltak a Habsburg birodalom minden zugából összeverbuvált legénységgel. Gyűlölt testületté vált, abból az időszakból ered a sokáig perjoratív felhangú finánc megnevezés, a német finanz szóalakból. Miként Kovács István biztos-helyettes az 1898-ban megjelent Emlék-Album történeti áttekintésében megfogalmazza A cs.k. Pénzügyőrség, mint új intézmény, szemet szúrt a magyarnak. A gyűlölet elfajulásán nem csodálkozhatunk, ha az elkövetett dolgokról hallunk vagy olvasunk, ezen gyűlölet átszármazott a magyar pénzügyőrségre is, de ma már inkább a tudatlanok azok, kik illetlenül sértegetik a magyar intézményt. Ilyen előzményekkel nem csoda, hogy 1867-ben csak nevében lett magyar a m.kir. Pénzügyőrség. Míg az egyenruhát magyaros jellegűre cserélték, a legénység egy ideig maradt ugyanaz, mert nem volt kire cserélni. Innen származik a mondás: Írni, olvasni és számolni tudó magyar nem áll be fináncnak! Lényegében szinte csak lefordították az 1868-ban A mr. kir. Pénzügyőrség Szervezete és Szolgálata iránti Szabályok hivatalos összeállítása címmel kiadott szabályzatot, némi módosítással. Kényszerhelyzetről árulkodik a III. Fejezet 5. e) pontja: A felveendőnek magyarul olvasni, irni, és a számolás elemeit tudnia kell. Akik az országban divatozó több nyelveket értik, elsőbséggel birnak. Szükség esetén azonban a pénzügyigazgatóság vehet fel olyanokat is, akik irni és olvasni nem tudnak, de ezek száma a pénzügyigazgatóság területén rendszeresített pénzügyőrségi vigyázók számának hatod részét meg nem haladhatja. Idézet ismét Kovács Istvántól: Nehéz volt az átmenet, de még nehezebb volt az a küzdelem, melyen a pénzügyőrség közvetve átment. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter vaskeze a pénzügyőrség keretében még vissza maradt osztrákokat nyugdíjba, vagy távozásra szorította. Ahogy az új adónemeket, úgy a magyar pénzügyőröket is lassan-lassan elfogadták az emberek, és biztos megélhetést nyújtó hivatásként kezdtek tekinteni honfitársaink közül is egyre többen a pénzügyőri szolgálatra. Így aztán az ezredfordulóra végül csak magyarrá lett a pénzügyőrség, amit az 1898-ban Iklódi Győző szerkesztésében kiadott Emlék-Album is tanúsít. B. Gados Júlia