Mikszáth Kálmán (1847-1910) Mikszáth Kálmán a magyar regény és novellairodalom nagy művésze. Palócföldön a Nógrád megyei Szklabonyán született 1847. január 16-án gazdálkodó kisnemesi családban. A középiskola alsó hat osztályát a rimaszombati református gimnáziumban végezte. Selmecbányai református líceumban érettségizett. Tevékeny tagja volt az iskolai önképzőkörnek. A pesti egyetemen négy évig jogot tanult, azonban diplomát nem szerzett. Majd Balassagyarmaton lett tisztviselő. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Mauks Ilonával, akivel 1873-ban össze is házasodott. Ezt követően Pestre költöztek, ahol Mikszáth a Magyar Néplap szerkesztője lett. 1874-ben saját költségén kiadta első könyvét Elbeszélések címmel, két kötete hozta meg számára a kívánt sikert. Kálmán fiuk már születése másnapján meghalt. Súlyos anyagi gondjai miatt kénytelen volt elválni feleségétől. Két és fél évig az ellenzéki Szegedi Napló szerkesztője, itt érett igazi művésszé. Ezt követően 25 évig a Pesti Hírlap szerkesztőségében dolgozott. Megjelentette új elbeszéléseit A tót atyafiak (1881), ill. A jó palócok (1882) címmel, melyek meghozták a várva várt elismerést. Anyagi helyzete rendeződött, í gy ismét megesküdhetett 1882-ben szeretett feleségével. A Petőfi Társaság, a Kisfaludi Társaság valamint az MTA mellett a Szabadelvű Párt képviselőjeként a parlament tagja. Az eladó birtok, Szent Péter esernyője, A két koldusdiák, A beszélő köntös, A kis prímás. 1882-től a Pest Hírlapban Országgyűlési karcolatokat jelentetett meg A Tisztelt Házból címmel (ironikus hangnem). Egyre inkább kiábrándul kora politikájából, ekkor műveiben ennek az érzésének ad hangot. Ezután novellái, elbeszélései, regényei gyors egymásutánban követték egymást. A gavallérok, Beszterce ostroma, Új Zrínyiász, Két választás Magyarországon, A Noszty fiú esete a Tóth Marival, Mikor a mécs már csak pislog (novelláskötet), Különös házasság, A fekete város. Népszerűsége nőttön nőtt, szinte már Jókaiéval vetekedett. Utolsó éveiben egyre távolabb került a politikától. 1910-ben a 40 éves írói jubileumi ünnepségek után néhány nappal, 1910. május 28-án váratlanul meghalt. Mikszáth parasztábrázolása: Mikszáth műveire kezdetben nagy hatással volt Jókai romantikája, mégis eltért tőle. Mikszáth egy teljesen új világot mutat be, a parasztok világát. Parasztábrázolása csendes líraiság és a szelíd humor jellemző. Műveiben a korabeli dzsentrit két jellegzetes típusban ábrázolta: az úri svihák, a csirkefogó ill. az úri Don Quijote, az illúzióvilágban élő, nemes eszmékért reménytelen harcot vívó egyén. A népmesékből, balladákból sokat merített, ez alakította ki a stílusát, az ún. asztali beszélgetéseket. Történeteinek hangneme nem elborzasztó, az író inkább igyekszik tompítani a tragikus események élét. Általában ragyogó emberi jellemeket mutat be, akikkel legtöbbször tragikus események történnek, meg akarja győzni az olvasót arról, hogyha az élet úgy hozza, a legegyszerűbb emberből is erkölcsi nagyság válhat. Novelláiban a természet együtt él és lélegzik az emberi sorsokkal, az érzelmek előképét vagy utórezgéseit mutatja be. Azonban a paraszti életet nemesi szemüvegen keresztül szemléli, ezért óvakodik a naturalista eszközöktől, a hétköznapi gondok nem jutnak el hozzá. Minél egyszerűbb az ember, annál kevesebb gondja van. Tehát Mikszáth Kálmán Móriczcal ellentétben nem valóságosan festi meg a parasztokat. Mikszáth novellái, regényei: Novella: rövid terjedelmű, zárt epikai alkotás, az életnek egy bizonyos mozzanatát mutatja be. Gyakran tartalmaz drámai fordulatokat, mivel az érzelmek sűrítetten fordulnak elő, ahol is minden szó fontos. A novella sokak szerint a legnehezebb műfaj. Mikszáth számos novellája A tót atyafiak ill. A jó palócok című kötetében található meg. Ezek a történetek nem csupán falusi idillek - ahogy sokan vélik - a legtöbb írás mélyén - balladai sejtetéssel - ott rejlik egy-egy nyugtalanító tragédia, a kettétört emberi sors. A paraszti idillt azonban mindig feldúlja valami, mely eseményből a tulajdonképpeni elbeszélés cselekménye bontakozik ki. Jellegzetes Mikszáth írói magatartása is, ahogyan előadja történeteit. Nem a kívülálló tárgyias, személytelen hangján közli az eseményeket, hanem a nép mesemondójának tudatvilágát imitálja. Ezért tudja olyan természetesen magáévá tenni a falusi ember önszellemét, babonás hiedelmeit, a népi mondavilágot. Beleéli magát a közvetlen hallgatósághoz szóló
mesélő, regélő alakjába, s a naiv, élőszóbeli előadás formáit utánozza. Közbeszúrt anekdotákkal, lírai kitérésekkel mintegy ébren kívánja tartani a hallgatók figyelmét. Beszterce ostroma című regénye a feudális múlt itt maradt kísérletei ellen tiltakozik, az oligarchia kegyetlenkedését és önkényét leplezi le. Az Új Zrinyiász az egész századvégi társadalom átfogó szatírája, a nagybirtok és a nagytőke összefonódásának és üzelmeinek ábrázolása. A gavallérok és A demokraták című kisregényei a hazug dzsentri illúziók és az álliberalizmus leleplezései. Legjelentősebb kritikai-realista regényeinek egyike a Különös házasság, mely szenvedélyes vádirat a társadalom legmaradibb rétegei, a főpapság és a főurak ellen. Jókai Mór élete és kora című művében tudós alapossággal és művészi tollal írta meg Jókai életrajzát. A Noszty fiú esete Tóth Marival az a regénye, ahol a hozományvadász dzsentri először szenved vereséget. A regény a dzsentrik éles kritikája, Mikszáth azonban nem tud realista társadalmi erőt állítani vele szemben, ezért választja hőséül Tóth Mihályt, a plebejus demokratát, aki nézeteit közéleti-politikai téren meg sem kísérli érvényesíteni. A fekete város, melyben a vármegye és Lőcse város viszályán át érzékelteti, hogy a nemesség és a polgárság osztályérdekből lemond a nagy nemzeti célok szolgálatáról, szintén híres műve Mikszáthnak. Beszterce ostroma A regényben Pongrácz István, a nedeci vár ura középkori szokások, törvények, erkölcsök szerint él, a XIX. századi jelentől érintetlenül. Az ő zárt világában a nemes érzelmek, az egyenesség, az elvszerűség mellett feudális jog, az erőszak is érvényesül. A mű döbbenetes végső mondanivalója azonban ebből a szemszögből éppen az, hogy a különc úr konzervált világa mindezzel együtt is magasabb rendű, mint a kinti erkölcsi zűrzavar. A külső valóságban a képmutatás, az önzés és a törtetés, az eszmék anyagias és nyers érdekek szerinti felhasználása, megcsúfolása dívik. Pongrácz Istvánnak végül is vereséget kell szenvednie, el kell tűnnie, de túlkapásai ellenére is az igazi emberi nagyság utolsó képviselője távozik - a mű világából. Pongrácz irodalmi előképe Don Quijote. Nem véletlen, hogy a várúr a cselekmény során ajándékba kapja Cervantes regényét, melyet mély megrendüléssel olvas. Még lényegesebb azonban Pongrácz lelki történéseibe Apolka érkezése után betekinteni. Az üde fiatalság, a természetes szépség mélyen megrendíti a nagyon érzékeny grófot, az idős várurat. eddigi álomvilága mellé egy elemi erejű vonzalom be sem vallott ábrándjai kerülnek. Mikszáth mesterien érzékelteti a szeretetvágy és a kötelességtudat küzdelmét, melyet a hős heroikus erőfeszítéssel leplez el mindenki elől, csaknem mindvégig. Apolka távoztakor azonban megmutatkozik veszteségének nagysága: nélküle képtelen tovább élni, tovább játszani az életét. A környező nagyvilágban viszont merőben másféle erkölcsök működnek. Van egy lelkiismeretes orvos - ő szegényen hal meg. gazdag bátyjait testvérgyűlölet fűti. Apolkát csak egymás felüllicitálása érdekében kényeztetik, majd eltaszítják maguktól. a Behenczy bárók a színészcsapatot is megszégyenítő szólamokra és gesztusokra képesek - valójában mélyen romlottak, cinikusak, az ún. úri svihák magatartás képviselői. Szlávok és magyarok egyaránt kisszerű és alantas életet élnek, magyarkodásuk is legfeljebb álca. A kép még inkább nemzetközivé szélesedik Pruzsicky figurájával - ő Pongrácz udvarában abból él, hogy lengyel (hiszen a gróf egyik hóbortja, hogy saját lengyelt tart magánál). Írásművészete a romantikából a realizmusba való átmenetként értékelhető irodalomtörténeti szempontból. Az eszményeket a legtöbb művében a valósággal ütközteti. Szülőföldjének patriarkális világát bensőségesen ábrázolta, ő volt a dzsentri első és igen pontos bírálója. Belülről, országgyűlési képviselőként is ismerte a Monarchia értékválságos világát, melyet a rokonszenv, a humor és az elvszerű kritika változó arányú keverékével irt le. Nagy megfigyelő volt, és a klasszikus értelembe vett elbeszélés legnagyobb művésze. Érdekes, kalandos, tanulságos történeteket mesélt el. élőbeszédszerű stílus, szubjektív előadásmód, a hangulatok virtuóz váltogatása jellemezte nagysikerű írásait.
A Tót atyafiak és A jó palócok novelláskötetekben még a romantika játssza a főszerepet, ez azonban később teret enged a kritikai realizmusnak. Realizmus és romantika Mikszáth műveiben Realizmus: Romantika: - figurái már nem idealizált figurák - lélekábrázolás - részletes, valósághű tájábrázolás - arisztokrataellenes mentalitás - kritikai hajlam - váratlan fordulatok - sejtelmesség, babonaság - balladai homály - túlzások - eszményített nőalakok - különös téma - különös jellemek Az a fekete folt c. novella elemzése A novella helye: A szerző első sikereit hozó 1881-ben megjelent Tót atyafiak c. novelláskötet egyik darabja Címe: - a cím szimbolikus értékű a novella központi szimbólumát hordozza - valójában a záró képre utal, tehát csak a novella végén értjük meg jelentését - sejtelmes, balladás cím kissé talán vészjósló - a történet ismeretében a népmesékhez közelíti a novellát időtlenné teszi azt Cselekménye: a brezinai bacsa erkölcsi botlásának és lelki bűnhődésének története Szerkezete: a.) Expozíció: először a történet színhelyét ismerjük meg: a zavartalan, természeti édent, ahol hőseink élik mindennapi életüket. - mesei szépségű táj - Olej Tamás és leánya villanásnyi bemutatása - a nyáj villanásnyi bemutatása - népies megfogalmazás, atmoszférateremtés - természeti/természetes ember bemutatása b. Bonyodalom: a talári herceg váratlan megjelenése feldúlja az idillt c. Kibontakozás: a herceg szüntelen látogatja a bacsa házát, és udvarol Anikának, míg aztán a bacsa harmadnap már nem tűri szótlanul d. Tetőpont: a herceg tisztességtelen ajánlata és a bacsa pillanatnyi megingása e. Zárás: a mardosó bűntudattól és önvádtól marcangolt bacsa már nem fordíthatja vissza az eseményeket: Anikát elviszi magával a herceg. A bacsa felgyújtja az ajándékba kapott aklot, élte legnagyobb kincsét Hősök: Olej Tamás: a falusiak szemével nézve érzéketlen, de az események ismeretében igen mély érzésű, gyötrődő hős, aki egy kicsiny megingásának köszönheti tragédiáját
Anika: ártatlan és naiv kislány Taláry herceg: gátlástalan főúr, aki pénzével és makacs akaratosságával mindent elér. Kritikus ábrázolásából Mikszáth arisztokrataellenessége is kiviláglik. Szimbólumok a novellában: - a fekete folt a balladákhoz hasonlóan (lásd: Ágnes asszony) itt is jelképezheti a lelkiismeret nem tűnő foltját -ólomöntés misztikus-babonás elem, kettős értelmezése kulcsfontosságú a novellában - természet Édenkert -pénz Taláry fizet a tejért, amit kap szimbólum értékű cselekedet minden megvásárolható az édeni állapot a vagyon megjelenésével széthullik - az akol felégetése az ártatlanság elvesztéséért engesztelő áldozat? (a bárány ősi áldozati szimbólum) Ábrázolásmód: A főhőst Mikszáth empátiával ábrázolja, bár eleinte csak a falusiak meglehetősen elítélő véleményét ismerjük meg. A szerző mélyíti Olej lélekképét. A zavartalan szépségű természet aprólékos ábrázolása előkészíti annak elvesztését és kontrasztot épít a Taláry herceg világával. Mikszáth Kálmán Bede ANNA TARTOZÁSA CÍMŰ NOVELLÁJÁNAK elemzése Mikszáthnak ez a novellája A jó palócok című kötetben található. A novella története Bede Erzsiről szól, amint a bírákkal beszélget. A cselekmény rövid a tartalomhoz képest. Mindössze annyit ír le, hogy Bede Erzsi elmegy a bírákhoz, azok jóváhagyják a büntetést, amit a testvérére szabtak ki, és el akarják vitetni. Ekkor mondja el, hogy ő nem Anna, csak ő jött el letölteni a kiszabott büntetést, mivel a testvére egy hete meghalt. A bíráknak megesik rajta a szíve, és azt hazudják neki, hogy rossz levelet kézbesítettek. Az elbeszélő kívülről látja az eseményeket, E/3 személyben mesél. Realista jellegzetességek figyelhetőek meg, hiszen részletesen leírja a termet, ahol a bírák tartózkodnak, utal az időjárásra, habár a történetet a négy fal közé szorítja, sőt zsugorítja ezt a teret: "a köd nekinehezedett az idomtalan épületnek, s szinte összébb szorítá annak falait". A terem nyirkos, egy kályhával fűtött. Odakint tél van, jégvirág van az ablakon, Részletesen leírja a teremben lévő nyomasztó hangulatot. " nehéz, fojtott levegő volt, ködmön- és pálinkaszag, ". Erzsi megjelenésével a terem szorítása enyhül, majd mikor elmeséli a történetét szinte teljesen feloldódik. A mű cselekménye és hossza is rövid, viszont eléggé érzékelteti a bírák és az elnök érzéseit, képi elemekkel. Történhetne bármikor, de a kályha, a ködmön valószínűsíthető ott volta, a pálinka, a király és az országbíró képe a falon, és a lány öltözete a 19. század végére utalnak. A két főszereplő Bede Erzsi, és a bírák elnöke, akinek még a nevét sem tudjuk meg. A címben szereplő Bede Anna a cselekmény előtt Körülbelül egy héttel meghalt, neki viszont a szerelme nevét is megismerjük, aki miatt bűnbe esett, orgazdaság vétségével.
Bede Erzsi egy feltűnően szép lány, akit anyja küldött el, hogy letöltse testvére helyett a büntetést, s ebből látszik, mennyire őszinte, becsületes. Szerény lány, elpirul, mikor felolvassák a végzést, és alig mer arról szólni, hogy ő nem is Bede Anna. Furcsa tulajdonsága, hogy az elején, mintha direkt ejtené le a kapcsot, és a végén próbálja győzködni a bírákat: tudta, hogy testvére mit tett, mégis azt mondja, gondoltak az ártatlanságára. A bírák naivnak és butának tartják, pedig lehet, hogy nem az, csak nem ismeri a törvényt. Az elnök a mű elején a megszokott hideg, másokkal közömbös, kissé mogorva képét mutatja, a végére azonban, ahogy a terem, úgy ő is feloldódik, megenyhül a lánnyal szemben, kedves lesz hozzá, sőt meg is öleli. Egy sárga kendővel törölgeti állandóan izzadó homlokát, az elején csak kicsit izzad, nyugodt, talán fáradt. A lány megérkezésekor ugyanolyan közömbös, viszont mikor az azt mondja, hogy "a törvény törvény" egyszer csak mintha szédülne, zavarossá válik előtte a kép. Kapkodja a fejét, szétnéz a szobában, és ettől felélénkül A három szó azonban folyamatosan visszhangzik fejében, próbálja másra terelni a figyelmét (kályha, időjárás), ám azok is midig csak azt zúgják fülébe: "a törvény törvény". A mesélő kegyetlennek írja le, mikor a lány szépségét és ártatlan tekintetét figyelembe nem véve "helyeslést bólint a túlvilági hangnak". Meglepődik viszont, és ekkor kezd enyhülni a szíve, amikor a lány elmondja, hogy ki is ő, és miért is van ott. Előre tör benne a jóság, az igazsághoz való hűség a törvénnyel szemben. Nem rest hazudni a lánynak, hiszen teljesen "elérzékenyül", mikor meghallja a lány hangját, hogy mennyire örül annak, hogy nem kell börtönbe mennie. A bírák és a jegyző a mellékszereplők. Szerepük nagyon eltörpül. A mű elején a hangulat bemutatása a szerepük, a mű során pedig az, hogy ez a hangulat hogyan változik, oldódik. A mű legfontosabb és legnagyobb párbeszéde, amikor az elnök és a lány beszélgetnek. Nagy részét a lány mondja egyedül, néha vág bele az elnök. Ez a párbeszéd a mű fordulópontja, és ebben található meg a tartalom, A lány lelkesülve, majd sírva meséli a testvére történetét, amibe az elnök az izgatottsága miatt kérdezget bele.