AZ 1862-BEN AI Ff
T A R T A L O M : Kopecky Ferenc: Dr. Koltay György 1899 1961 49 Dr. Babos Imre: A talajjavítás és talajvédelem legfontosabb kérdései 52 Dr. Keresztesi Béla: Erdíírendezés egy felsőausztriai magánerdőbirtokon 56 Kiss László: Erdősítés négyzetes ültetése 67 Sopp László: A vörösfenyő fatömeg- és törzsalakvizsgálatalnak eredményei 69 Kollányi Antal: A gépesített rakodásról 77 Dr. Pólya László: A nyárfamagvak áztatási károsodásáról 81 Dr. Varga Lajos: Az erdei alom bomlásáról 84 Dr. Marjai Zoltán: Nemzetközi magcsere 88 Lippóczy Béla: A csapadék és magtermés, alom és újulat kapcsolatairól 90 Címkép: Gépesített dugvány vesszővágás (ERTI Nyárfakísérleti Kutatóállomás Baj ti, Jérome René felvétele) Hátlapon: Bakonyi bükkös (ERTI kísérleti erdészet, Ugod, Michalovszky István felvétele) COflEPJKAHHE KoneifKU <t>epenii : a-p AbepAb Kom-aii 1899 1961 49 JJ-p Baőom MMpe : Han6onee Ba>KHbie Bonpocbi no MeJiHopauHH H aainhte nombbi 52 M-P Kepecmemu Be/ia : JlecoycTpoilCTBo B BepxneaBCTpniícKoM qactiiom jiecobjiaaehhh 56 Kumui JlacAo : 3aKJiaAKa jiechbix KyjibTyp KBaApambiM cnocoőom 67 IZIonn JlacAo : Pe3yjibTa-rbi HCCJieAOBaHHü oőt>ema H (JiopMbi CTBOJta jihctbeuhhum 69 KonnaHU AnmaA : O MexaHH3HpoBaHHoö noípy3i<e 77 ff-p Iloüa JlacAo : O BpeAe 3aMa<tHBaHHH ceiwjjh TononH 81 ff-p Bapza Jlaüoui : O pa3jio>kehhh JiecHoíi noncrajikh 84 Jl~p Mapbnu 3oAman : MoKAyHapoAHbití OŐMCH cemenamh 88 Jlunouu BeAa : O B3anM0CBH3n Me>KAy ocaakamh H ypoh<aem >KeJiyAeM, iweway JiecHofi noacthukoft H B030ŐH0BJieHHeM 90 Ha nepboil crpaiume O6JIO>KKH : MexaHU3iipoeaHHan cpe3ka nosbi monoaü. (OnwTHaji ctamjhh no Tonojijm HayHHO-HccJieAOBaTeübCKOro MHCTHTyTa Jlecnoro Xo3HüCTBa.) (<J>OTO : Wepoiwe PeHe). Ha nocneflhefí CTpaHHue O6JIO>KKH : Eynoeue HacaMcdemin e eopax BaKOHb. (Onbmioe JlecHHiecTBO VroA, HayHHO-HccjieAOBaTejibCKoro HucTHTyTa JlecHoro Xo3HfíCTBa.) (OOTO : JVlHxajroBCKH HuiTBana.) S O M M A I R E : Kopecky F.: Dr. Georges Koltay 1899 1961 49 Dr. Babos L: Les problémes principaux de l'amélioratlon et de le conservation des sols.. 52 Dr. Keresztesi B.: Aménagenent d'une fórét privée en Haute-Autriche 56 Kiss L.: Reboisement avec plantation en carré 67 Sopp L.: Les résultats des analyses du volume et des íormes d^ tige du méleze 69 Kollányi A.: A propos du chargement mécanisé 77 Dr. Pólya L.: L'endommagement par mouillement des semences de peuplier 81 Dr. Varga L.: La décorr.position de la litiére '84 Dr. Marjai Z.: Echange Internationale des semences 38 Lippóczy B: La relation parmi les condensatlons atmosphériques et la fructification, la litiére et le rajeunissement 90 En couverture: Coupe mécanisée des boutures (Stalion des Recherches du Peuplier, ERTI, localité Baj ti, photo Jérome R.) En reverse: Héíraie des monts Bakony (Cantonnement ri'essai ERTI, localité Ugod, photo Michalovszky I.) A lapban megjelent tanulmányok szerzői: Babos Imre a mezőgazdasági tudományok (erdészet) doktora, tudományos osztályvezető, ERTI, Budapest; Keresztesi Béla a mezőgazdasági tudományok (erdészet) doktora, az ERTI igazgatója, Budapest; Kiss László erdészetvezető, Hajdúsági Áll. Erdőgazdaság, Bánk; Kollányi Antal főmérnök, Erdőgazdasági Szállító és Gépjavító Vállalat, Budapest; Kopecky Ferenc az ERTI Nyárfakísérleti Kutató Állomásának vezetője, Sárvár; Lippóczy Béla nyugalmazott erdőmérnök, Eger; dr. Marjai Zoltán az ERTI Magkísérleti Állomásának vezetője, Ráckeve; dr. Pólya László adjunktus, Tudományegyetem, Debrecen; Sopp László tudományos munkatárs, ERTI, Sopron; Varga Lajos a biológiai tudományok doktora, tudományos munkatárs, Erdőmérnöki Főiskola Sopron.
Dr Koltay György 1899-1961 A magyar nyárfákutatás úttörője, az erdészeti tudomány egyik büszkesége, a külföldön is közismert tudós 1961. október 29-én örökre lehunyta szemét. Munkás, eredményekben gazdag élete példaképe az erdészet rajongó szeretetének, amelyet maradéktalanul a magyar erdőgazdálkodás, különösen pedig a nyárfakutatás ügyének szentelt. Koltay György 1399 április 7-én született Szabadkán a későbbi Kecskeméti Homokfásítási Kísérleti Állomás vezetőjének, Kallivoda Andor erdőmérnöknek és Altdo^ffer Olgának házasságából. Középiskoláit a szabadkai és a besztercebányai németnyelvű gimnáziumokban végezte. Katonai szolgálatot 1917 március 10-től 1918 október 22-ig teljesített a 10. tüzérezrednél, ahonnan 11 hónapos harctéri szolgálat után tartalékos zászlósként szerelt le. Katonai leszerelés után a soproni Erdőmérnöki Főiskolára iratkozott be, s ott 1923-ban az államvizsga letétele után jeles erdőmérnöki oklevelet szerzett. 1923 április 25-én lépett az erdészet szolgálatába. Először az Esterházy hercegi hitbizomány gyulai erdőgondnokságának, majd a kapuvári erdőrendezőségnek beosztottjaként. Négy évi szolgálat után munkahelyét felcserélte a bátaszéki közalapítvány erdőgondnokságával, ahol előbb beosztott mérnökként, majd erdőgondnokként dolgozott. Gyöngyösoldal, Pandúr, Keselyűs, Porboly, Lassicsárda erdőrészletekben telepített nyárállományai meggyőzően hirdetik, hogy Koltay György messze, távoli jövőbe látó szemmel már évtizedekkel előbb felismerte a gyors növeke-
désű fafajok elsősorban nyarak és füzek nagy erdőgazdasági jelentőségét. Az általa telepített és nevelt nyárállományok bizonyítják, hogy elsőként kezdeményezte az új nyárfatermesztési módszereket, amelyeknek általános bevezetéséért és széleskörű gyakorlati alkalmazásáért élete utolsó napjáig lankadatlanul harcolt. 1949-ben az Erdészeti Tudományos Intézet megalakulásakor a gyors növésű fafajok telepítésében elért eredményeinek elismeréseképpen tudományos munkatársnak, majd 1954-ben az erdőművelési osztály vezetőjének nevezték ki. Ebben a beosztásban súlyos szívbaja miatt 1957-ben kért nyugdíjazásáig dolgozott. Az intézetben végre teljességében kibontakoztathatta képességeit. Elsősorban a helyes nyárfagazdálkodás megszervezésére törekedett. A korszerű követelményeknek megfelelő, ellenőrzött, szelektált fajták szaporító anyagának mielőbbi bevezetése érdekében fáradhatatlanul, lankadatlan szorgalommal járta az ország nyárállományait, amelyekből a gyakorlati erdőgazda éles szemével válogatta ki a legszebb törzseket. Számos külföldi tanulmányutat tett Ausztriában, Olasz- és Törökországban, Romániában, Bulgáriában, Hollandiában, Belgiumban, Csehszlovákiában. Külföldi tanulmányutakon szerzett tapasztalatai alapján Ö hívta fel először a figyelmet a nyárnem,esítés és nyárfakutatás fontosságára és népgazdasági jelentőségére. Koltay György izzó ügyszeretete munkára lelkesítette, új és új küzdelemre buzdította munkatársait, akiket csodálatos lelkesedésével magával tudott ragadni, akiket állandóan a természet szépségeinek csodálatárai nagy gyakorlati érzékkel titkainak feltárására, az ember boldogulásának szolgálatába állítására tanított, akiket kitartó és áldozatos példamutatásával a munka és a dolgozó ember szeretetére nevelt. Elete végéig fáradhatatlanul dolgozott, még nagy betegen is. Utolsó leheletéig a magyar erdőgazdálkodást és a tudományos kutatást szolgálta. Erdőgazdaságaink dolgozóit nemcsak az előadópódiumról és írásaival lelkesítette a magyar erdők felvirágoztatására, hanem számos kísérletével bizonyította be következtetésének helyességét és szerzett elismerést a magyar erdőművelés számára. A tolnaszigeti hálózati kísérlet, a szabadbeporzású nyár magcsemete populációk vizsgálata, a gazdasági" nyárfajták rendszere, az erdő és fasorok fáinak nyesése csak néhány a hosszú kísérletsorozatban, amelyek fennen hirdetik bátor kezdeményezését és a gyakorlattal állandóan kapcsolatot tartó munkásságát. írásaiban, számos tanulmányában, dolgozatában, könyvében egy lázasan tevékeny tudós gazdag szellemi örökségét hagyta ránk. 1952-ben a Tudományos Minősítő Bizottság a mezőgazdasági (erdészet) kandidátusává minősítette. tudományok Tudományos munkásságának- elismeréseképpen 1952-ben a Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozatával tüntették ki és 1954-ben a szerkesztésében megjelent A nyárfa" című munkáért a Kossuth-díj bronz fokozatai nyerte el. Koltay György nemcsak nagy tudós, de igaz, melegszívű ember is volt, akiben az atyai jóbarát a beosztottjait szerető főnökkel és a jó kollégával párosult. Derűs kedélyével, örökké tréfára kész egyéniségével, minden gondoskodásra és segítségre kész szeretetével mindenkit meghódított. Jóságát, barátságát sokan élvezték.
Koltay György halála súlyos vesztesége a magyar erdészetnek, a tudománynak és kutatásnak egyaránt. Hírnevét megőrzi az emlékezet, tudományos és gyakorlati eredményekben gazdag munkássága és tanítványai, akikben szelleme és tanítása tovább él. Koltay György főbb irodalmi munkássága 1. Hullámtereink erdősítésének lehetőségei. Erdészeti Lapok, 1949. 85. évf. 5. sz. 115 116 p. 2. A nyárfa erdőgazdasági jelentősége. Erdészeti Lapok, 1949. 85. évf. 3. sz. 172 177. p. 3. Gyorsannövő fafajok állományápolásáról. Erdészeti Lapok, 1949. 85. évf. 12. sz. 294 296. p. 4. Hozzászólás Fodor Gyula A fenyő- és nyárfélék jelentősége erdőművelésünk fejlesztése szempontjából" c. tanulmányához. Agrártudomány, 1950. 2. k. 12. sz. 737 739. p. 5. Az afrikai nyár az Alföldön. Erdőgazdaság, 1950. 4. évf. 11. sz. 233 234. p. 6. A nyárfa. (Szerkesztette Koltay György.) Budapest, 1953. Mezőgazdasági Kiadó, 159. p. 7. Szabadbeporzású nyár-magcsemete populációk vizsgálata. ERTI Évkönyve, 1953. 1. k. 31 41. p. 8. Csemetekertjeink nyárszaporító anyaga. Az Erdő, 1953. 2. évf. 1. sz. 42 49. p. 9. Ki kell gyomlálni a nyár anyatelepekről a beteg töveket. Javítsuk meg nyárszaporító anyagunkat. Erdőgazdaság, 1953. 7. évf. 7. sz. 11 12. p. 10. A gazdasági" nyárfajták rendszere. ERTI Évkönyve, 1954. 2. k. 60 77. p. 11. Koltay Gy. Kopecky F.: Őshonos nyaraink leromlott öröklöttségének megjavítása. Erdészeti Kutatások, 1954. 2. sz. 65 86. p. 12. Emeljük élőfakészletünket és annak növedékét! Az Erdő, 1954. 3. évf. 8. sz. 261 263. p. 13. Egy elfelejtett értékes fafajunk a fűz. Erdészeti Kutatások, 1955. 4. sz. 3 13. p. 14. A nyár és egyéb állományok ápolása. Erdészeti Kutatások, 1955. 1. sz. 3 16. p. 15. Hozzászólás a szürkenyár csemetenevelés kérdéséhez. Erdőgazdaság, 1955. 9. évf. 6. sz. 11 12. p. 16. I. V. Micsurin. Az Erdő, 1955. 4. évf. 10. sz. 385 388. p. 17. I. V. Micsurin. Erdőgazdaság, 1955. 9. évf. 20. sz. 11 12. p. 18. A nyárfa erdőgazdasági jelentősége faellátásunkban. Élet és Tudomány, 1955. 46. sz. 19. A nyárfa a hazai fásítás előterében. Élet és Tudomány, 1955. 31. sz. 972 975. p. 20. Plopul. Bucuresti, 1956. Ed. Agro-Silvica, 219. p. 21. Nyárfagazdálkodásunk erdőművelési vonatkozásai. In Nyárfakonferencia", Bp. 1957. OEF 24 30. p..22. Az erdő és fasorok fáinak nyesése. Bp. 1958. Kiad. OEF. 59. p. Koltay Györggyel kapcsolatban megjelent irodalom: 1. A nyárfatelepítés alapkérdései. Beszélgetés Koltay Györggyel, a mezőgazdasági tudományok kandidátusával. Erdőgazdaság, 1953. 22. sz. 9. p. 2. A belgiumi nyárfa-kongresszus tanulságai. Koltay György beszámolója. Erdőgazdaság, 1949. 17 18. sz. 164. p. 3. Koltay György az erdészet első Kossuth-díjasa. Az Erdő, 1954. 3. sz. 92. p. Kopecky Ferenc