GYÖNGYÖS ÉGÉSE 20 KÉPBEN. Szerkesztik: Kerny István és Kiss Jenő. "Gyöngyös lángokban áll" 1917 május 21.-nek délutánján e rövid pár szót hozta a távbeszélő, a többit már elnyelték a várost végig nyaldosó tűzhullámok. A veszedelem hirére segitségűl sietők megfékezhetetlen tűztengert találtak maguk előtt, melyet a dühöngő szélvész csak növelni segitett. A városi Kórház mosókonyhájának kéményéből pattant ki a pusztulást hozó szikra s a csapongó szélvész, mint egy nagy gyujtogató a városnak hol egy, hol más részén szórta el irgalmat nem ismerő tűzcsóváját. Rövid félórák alatt olthatatlan lángokban állott a város szive és víz hiányában eredménytelen erőfeszitéssel próbálkozott a fáradtságot nem kimélő tűzoltóság megvalósitani a lehetetlent, gátat vetni a pusztitásnak. Az éjszaka csak növelte a pusztulás borzalmait. Egész éjjel rohant a láng házról-házra és még a reggeli órákban is egész házsorok állottak lángban. A tűz 22.-én déltájban hanyatlott el. Itt-ott fellobog még a tüz délután is, de a helyi és a távoli Eger, Hatvan és Szolnokról idesietett tűzoltóság koncentrált erőkifejtéssel egy-kettőre gátat vet a fellobbanó veszedelemnek. A hivatalos tűzvizsgálat mintegy 1200 leégett házat állapitott meg a város 2900 háza közül. Ehhez a borzalmas csak milliókkal felmérhető pusztuláshoz sajnos 12 ember életének elveszte is hozzájárult. Borzalommal és szenvedéssel teli két éjszaka után vigasztaló örömnapra virradt május 23.-ára Gyöngyös városa. Ezernyi gondja közt első teendőjének ismerte a legelső magyar ember, hogy hitvesével, a királynéval vigasztalására siessen a megpróbált város szerencsétlen lakosságának. A délutáni órákban érkezett meg a királyi pár. Kemény János kir. tanácsos, polgármester üdvözlő szavai után a király és királyné kocsiba szállottak és a polgármester vezetésével megtekintették a várost. Őfelsége megdöbbenéssel és mély részvéttel szemlélte a szemei elé táruló pusztulást és vigasztalva szólitotta meg a károsultakat. Kisérjük végig útjukon a felséges párt s legyünk szemtanúi a borzalmas pusztulásnak, melyet a tűz kitörését követő reggelen örökitettek meg a bent következő fényképfelvételek A vasúti állomás és környékén nyoma sincs a pusztulásnak. Széles kiépitett úton haladunk be a városba, magunk mellett hagyva a járásbiróság épületét, Westphalen grófnő kastélyát s a gimnaziumot, ahol a hajléktalanná vált lakosság egy részét helyezték el. Beérünk a Kossuth-Lajos utczába, ahol Surányi Sándor házán kezdődik a pusztitás. Innen kezdve elégett vagy megsérült minden ház; csodálatos képen épségben maradt a régi városház és vele szemben a posta épület, melynek ablakából /:1. kép:/ az elpusztult város szomorú képe tárul szemeink elé. A régi városház mellett a Főtér felé haladva a Szent Bertalan templom csonkán maradt tornyait és lezuhant tetőzetét pillantjuk meg /:2. kép:/, tovább menve a templom és a vele szemben levő házak képe a ránk várakozó szomoru meglepetéseknek elkövetkezését sejtetik. /:3. és 4. kép:/ Kiérve a Főtérre a pusztulás a maga teljességében bontakozik ki szemeink előtt. Első pillantásunk önkéntelenül Vida Kálmán cukrásznak tüztől megkimélt házára esik /:

5. kép:/, melyet dacára a körülötte pusztitó lángtengernek, melynek D r Kálmán Ignácz ügyvéd háza is martalékául esett /:6. és 7. kép:/ sikerült megmenteni. Igy pusztult el a Főtér majd minden háza. Körbejárva egymásután látjuk Kozáry István, Székely Mihály elpusztult házait és a Hevesmegyei Általános Bank volt palotáját. /:8. kép:/, A Főtér tulsó oldalán a Bruckner szálló /:9. kép:/ és a Kereskedelmi és Gazdasági Bank palotájának /:Rákóczy-ház:/ /:10. kép:/ csupasz falai merednek az ég felé, köztük Vajda Antal bankigazgató épen maradt háza. A Főtérnek a Jókai-utca felé eső végéről egy pillantással fogjuk át a pusztulásnak azt a mértékét /:11. és 12. kép.:/ amilyen talán még egyetlen várost sem ért. A Jókai-utca felé haladva a benyiló szük utcák a rongypiac /:13. kép:/ és a csirkepiac /:14. kép.:/ felé ugyanazt a képet mutatják, amelynek a Főtéren voltunk szemtanui. De már bontakozik szemeink előtt a Jókai Mór-utca szomorú látványa /:15. kép:/ elpusztult házuk elött tanyázó hajléktalan lakóival /:16. kép.:/ a "Selyem" épület /:17. kép:/ megforditott tetejével. A Jókai-Mór-utca déli oldala ugyanazt a sivár látványt mutatja akár a "Selyem ház" felől /:18. és 19. kép.:/, akár Gyöngyöspüspöki felől nézzük /:20. kép:/ a tűz által letarolt házsort. Ezek után vessünk egy pillantást Gyöngyös térképére; látni fogjuk, hogy a város szive pusztult el fényes üzleteivel és palotáival. /:A térképen fehéren hagyott terület égett le.:/ Ugyancsak a térképen két patakot is látunk. A tény mégis az, hogy vizhiány miatt nem tudtak a tűz pusztitásának gátat vetni, mert a patakokban, a nagy szárazság miatt alig volt víz, azok csak esőzések alkalmával áradnak meg. A város bár elpusztult, de lakói ragaszkodnak minden rögéhez. "Gyöngyöst fel kell épiteni!" Megindult a gyüjtés a társadalom minden rétegében a tüzkárosultak felsegitésére. Az adományozásban elöl áll Őfelsége és hitvese, akik 50.000 koronával nyitották meg az aktiót. A társadalom és a város lakóinak áldozatkészsége minden bizonnyal egy szebb és virágzóbb Gyöngyösnek veti meg alapját. E helyütt mondunk köszönetet D r Záborszky Gyula úrnak, a gyöngyösi m.kir. posta és távirdahivatal főnökének, aki a jelen mű szerkesztéséhez helyi adatokkal szolgált.