A hagyományos biológiai növényvédelemben a paprikakárosítók természetes ellenségeit használjuk fel. Bár nagyon közel áll hozzá, nem azonos a biotermesztés sel, mert a biológiai növényvédelemben a természetes ellenségeket kímélő szintetikus készítmények is használhatók. Több ütemben A módszer hatékonysága azon ban sok tényezőtől függ. A legfontosabb, hogy a ter mesztőberendezést és a palántanevelőt mentesítsük mindennemű fertőzési forrástól. A palántanevelésben ügyeljünk a higiéniára és a palánták rendszeres védelmére, minél tovább várunk ugyanis a tripsze ket pusztító Amblyseius swirskii ragadozó atkák kiszórásával, annál drágább a védekezés és nagyobb a kár. A kártevők természetes ellenségeit lehetőleg több ütemben telepítsük be, annak időzítésénél vegyük figyelembe, hogy a készítményeket forgalmazó cégek 5-10 napos szállítási határidőkkel dolgoznak, ezalatta kártevő túlságosan fel szaporodhat. Az általunk létrehozott mesterséges életközösség változásait naponként, de hetenként mindenképpen ellenőrizzük. A késedelmes beavatkozás súlyos károkat okozhat, sőt, a biológiai növényvédelem teljesen megbukhat. A természetes ellenségek hatékonyságát nagyban befolyásolja az évszak, a termesztőberendezés klímája, valamint a táplálék mennyisége és minősége. A külső környezetből is betelepül számos hasznos rovarfaj a fóliába, és ezzel sikeresebbé válhat a védekezés. Ennek fölmérésében a szakemberek segíthetnek. Ragadozó atkák és poloskák A hajtatott paprika legfőbb kártevői elleni védekezés alapja a károsítók áttelelésének megakadályozása és egészséges, tripsszel nem fertőzött palánták kiültetése. Ha néhány palántán tripszszívás-nyomokat látunk, akkor 5-7 naponként és/vagy a kiültetés után 12-szer védekezzünk a kártevő ellen. Mindig tájékozódjunk a használni kívánt vegyszerek hasznos rovarokra előírt várakozási idejéről. Tripszek ellen az Orius ssp. ragadozó poloskát és az Amblyseius cucumeris vagy az Amblyseius 1. oldal (összes: 6)
swirskii valamelyikét és az Amblydromalus limonicus ragadozó atkákat társítsuk. Ezek a parányi állatok a paprika virágporán is képesek fennmaradni és szaporodni, ha nem találnak elég tripszet. Ezért fontos, hogy a betelepítéskor már virágozzon az állomány. Az újabban alkalmazott Amblyseius swirskii ragadozó atkát olyan termesztőberen dezésekbe telepítsük, ahol a hőmérséklet nem esik tartósan 15 ⁰C alá. E hasznos állat szárazságtűrésével és a lisztes kék elleni tevékenységével fölülmúlja a hagyományosan alkalmazott A. cucumerisfajt. Az Amblydromalus limonicust azokba a hosszú kultúrás paprikaállományokba célszerű telepíteni, ahol ta kácsatkák kártételére is számíthatunk. Az Oriusragadozó poloskák fejlődése és szaporodása rovartáplálék hiányában a nappalhosszúságtól függ, a felszaporodásuk csak március eleji betelepítés után várható, amikor a nappal hossza már meghaladja a 10 órát. Ha van a célterületen prédaállat, vagy megoldható a mesterséges táplálás (pl. molytojásokkal), akkor előbb is betelepíthetjük. Ragadozó poloskákból megelőzés céljára négyzetméterenként 0,5-1 egyedet telepítsünk, majd ezt 1-2 hét múlva ismételjük meg. A későbbi telepítéseket a felszaporodás mér tékétől és a poloska/tripsz arányától tegyük függővé. Erősen fertőzött állományba akár 10 egyedet is kihelyezhetünk négyzetméterenként. A poloskákat szórjuk a növény felületére, egyegy adagban 30-50 egyed legyen. Levéltetűfürkészek Hagyományos kémiai beavatkozáskor a levéltetvek elleni védekezés nem okoz különösebb gondot, a biológiai növényvédelemben viszont kellő figyelem és fölkészültség nélkül a levéltetű válhat az egyik legveszélyesebb kártevővé. Számíthatunk arra, hogy a levéltetvek előbbutóbb megjelennek az állományban. 2. oldal (összes: 6)
A hatékony biológiai védekezés csak megelőző jellegű lehet, ezért időben, minél korábban kezdjük el. Első lépésként banknövényként helyezzünk levéltetvekkel fertőzött gabonát az állományba, majd arra telepítsük 1-2 héttel később a levéltetűfür készeket. A fürkészek közül az Aphidius colemani az őszibaracklevéltetű ellen, az Aphidius ervi és az Aphelinus abdominalis pedig a burgonyalevéltetvek ellen hatékony, közülük mindegyik másmás levéltetűvel fertőzött banknövényt igényel. Megelőzéshez négyzetméterenként 0,15-0,5, erősebb fertőzésnél 1-5 fürkészt telepítsünk. A fürkészek a levéltetvek testébe helyezik a tojásaikat, a lárvák a levéltetű testét belülről felfalják, azok elpusztulnak, felpuffadnak, és bronzszínűvé (az Aphelinus esetében feketévé) válnak. Ez igen látványos, így a sikert folyamatosan nyomon követhetjük. A hatékonyság fokozására a védekezési rendszert kiegészíthetjük ragadozó gubacsszúnyoggal (Aphidoletes aphidimyza), katicabogarakkal (Adalia bipunctata) és zengőlegyekkel (Episyrphus balteatus) is. Ezek a fajok a külső környezetből önmaguktól is betelepedhetnek. Erős fertőzéskor használhatjuk a Chess 50 WG (0,3 kilogramm/hektár) készítményt is, ennek hatóanyagára azonban a levéltetvek már sok helyen ellenállók, ráadásul 25-50 százalékban a ragadozó poloskákat is gyérítik. Sokkal biztonságosabbnak tűnik a Teppeki 50 WG (0,14 kilogramm/hektár) kijuttatása, az ugyanis kíméletesebb a hasznos szervezetekre. Petefémfürkészek A bagolylepkék ellen a Trichogramma ssp. (Trichoplus) petefémfürkész-nemzetség fajaival védekezhetünk. A lepkerajzást szexferomoncsap dával figyeljük, és a rajzásmenettől függően 6-10 napos időközökkel helyezzük ki a fürkészeket tartalmazó kapszulákat. Az ajánlott dózis: 5-10 kapszula (10 000-30 000 egyed 1000 négyzetméterenként. Szükség esetén használhatjuk a Biobit esetleg a SpinTor készítményt is. Az utóbbit azonban évenként csak egyszer, hogy ne alakuljon ki rezisztencia. A Biobit baktériumalapanyagú készítménynél ilyen veszély nincs. 3. oldal (összes: 6)
Takács- és szélesatka ellen A közönséges takácsatka először általában foltszerűen jelenik meg a termesztőléte sítményben, így ha időben észrevesszük, akkor többnyire elég a foltkezelés. Az ellenük bevethető természetes ellenségek közül a ragadozó atkák a leghatékonyabbak. A Phytoseiulus persimilis ragadozó atka gyorsan fejlődik, ezért a fertőzött foltra elég négyzetméterenként 510 egyedet telepíteni. Száraz, meleg klímán viszont inkább az Amblyseius californicus és az Amblyseius degenerans fajt válasszuk. A nyári nagy melegben a takácsatkák mellett a szélesatka is károsíthat. Betelepedése először foltszerű, komoly kártétele miatt azonban nagyon fontos a korai lokalizálás és foltkezelés. A ventilált kénpor és a Vertimec 1,8 ECeredményes ellene, de ezek a természetes ellenségekre is károsak, ezért sokkal célszerűbb a Floramite vagy a jól bevált Applaud 25 WP használata. Csapdázzuk Az üvegházi molytetűnek (Trialeurodes vaporariorum) nem a paprika a legkedveltebb tápnövénye, de ha nincs más, akkor a paprikaállományokban is komoly károkat okoz. A védekezés kulcsa, hogy megakadályozzuk az áttelelését, és nyomon kövessük a betelepedését. A lisz teske elleni védekezéshez legáltalánosabban alkalmazott faj az Encarsia formosa molytetűfürkész. 4. oldal (összes: 6)
Nagyon fontos az időzítés, ezért a liszteske megjelenésének pontos meghatározására helyezzünk ki sárga ragadós színcsapdákat. Ha fogott a csapda, azonnal kezdjük betelepíteni az Encarsiafür készeket,1-2 egyedet négyzetméterenként. A betelepítést hetenként 3-4 alkalommal ismételjük,amíg a parazitáltság el nem éri a 80 százalékos szintet. Erről könnyen meggyőződhetünk, hiszen a parazitált lárvabölcsők (pu pá riumok) feketék lesznek. Nagyobb fertőzés megfékezésére négyzetméterenként 5-10 fürkészt is telepíthetünk alkalmanként. Jócskán elkéstünk a védekezéssel,ha már mi is észrevesszük a repülő liszteskéket, akkor ugyanis többnyire már több millió van a növényeken. A védekezést kiegészíthetjük az Eretmocerus eremicus fürkészdarázzsal és/vagy a Macrolophus caliginosus ragadozó poloskával. Az Eretmocerus előnye, hogy az Encarsianál kevésbé érzékeny a hőmérsékletre, a szermaradékra, a poloska pedig a liszteskéken kívül egyéb káros rovarokat is, köztük a Tuta absolutat is fogyasztja. Gyengébb liszteskefertőzés megfékezésére foltszerűen használhatjuk a PrevB2 narancsolajkészítményt is. Gombás betegségekre is A hajtatott paprika palántadőlését és hervadásos betegségeit talajlakó kórokozók okozzák, a palántadőlést elsősorban a Pythium és a Rhizoctonia, a hervadást pedig a Fusarium- és Verticilium-fajok. Hervadásos tüneteket természetesen más gombafajok, baktériumok, vírusok, sőt abiotikus tényezők is okozhatnak (vízhiány, stressz stb.), a diagnózist tehát körültekintően kell felállítani a védekezés megfelelő módjának meghatározásához. A talajból fertőző gombák elleni biológiai védekezésre a Trichoderma asperellum hatóanyagú Trifender a legalkalmasabb. Hektáronként 0,51 kilogramm dózisban, legalább 300 liter vízzel kipermetezve vagy beöntözve. Egyes években rendkívüli gondot okoz a paprika fehérpenészes betegsége (Sclerotinia sclerotiorum). A védekezést nehezíti, hogy a gomba apró fekete kitartóképletei (szkleróciumok) a talajra hullva több éven ke resztül veszélyeztetik a termesztést. Hatékony védekezéshez a Trifenderből hektáronként 0,50,8 kilogram mot dolgozzunk a talajba, ez a különösen a rosszul szellőző állományokban gyakori szürkepenészes 5. oldal (összes: 6)
rothadás (Botrytis cinerea) ellen is hatásos 2 kilogramm/hektár dózisban. A kórokozók elleni biológiai készítmények sajnos nem nyújtanak teljes védelmet a paprikát károsító öszszes szervezet ellen, ezért a védekezési rendszert a legtöbb esetben ki kell egészíteni az Alginure készítménynyel, palántakorban egyszer, nagyobb fertőzésnél két alkalommal beöntözve. Idényben, a nagy fertőzések idején 23 alkalommal kevés rézkészítménnyel kiegészítve permetezzük a növényekre. Az utóbbiak közt ma már számos olyan növényvédő szer található, amely megfelel a kor követelményeinek, és a kártevők ellenségeit is kíméli. A készítmények bevethetőségéről és kockázatairól azonban célszerű érdeklődni az ezzel foglalkozó szaktanácsadóktól. Szerző: Tamasek Zoltán Közzététel ideje: 2015. 02. 25., szerda, 10:30 A forrás webcíme: http://magyarmezogazdasag.hu/2015/02/25/teljes-paletta 6. oldal (összes: 6)