KONZULTÁCIÓS ANYAG A 3-1 MURA ALEGYSÉG

A Víz Keretirányelv hazai megvalósítása KONZULTÁCIÓS ANYAG A 3-1 MURA ALEGYSÉG VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERV TERVEZETHEZ Közreadja: Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság, Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Készítette: VKKI-KÖVIZIG-ek Konzorciuma és az ÖKO Zrt. vezette vállalkozói Konzorcium 2009. május

TARTALOM MIÉRT ÉRDEMES RÉSZT VENNIE A KONZULTÁCIÓS FOLYAMATBAN?...1 1 BEVEZETŐ...3 1.1 A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés... 4 1.2 A konzultációban való részvétel módja... 10 1.3 Általános konzultációs kérdések... 11 2 A VÍZGYŰJTŐ LEÍRÁSA ÉS A JELENTŐS VÍZGAZDÁLKODÁSI PROBLÉMÁK...13 2.1 A vízgyűjtő leírása... 13 2.1.1 A vízgyűjtő földrajza... 13 2.1.2 Talajviszonyok... 14 2.1.3 Éghajlati viszonyok... 15 2.1.4 Növényföldrajz... 15 2.1.5 A vízgyűjtő vízviszonyai... 16 2.1.6 Védett területek... 19 2.2 Jelentős vízgazdálkodási problémák az alegységen... 20 2.2.1 Vízfolyások és állóvizek... 20 2.2.2 Felszín alatti vizek... 22 2.3 Erősen módosított és mesterséges felszíni víztestek... 24 2.4 Jelenlegi állapot minősítése... 25 3 MEGOLDÁSOK (KÖRNYEZETI CÉLKITŰZÉSEK ÉS INTÉZKEDÉSEK)...29 3.1 Környezeti célkitűzések és mentességek (derogációk)... 29 3.2 Intézkedések... 32 3.2.1 Tápanyag- és szervesanyag-terhelések csökkentése... 35 3.2.2 Egyéb szennyezésekkel kapcsolatos problémák megoldása... 43 3.2.3 Vízfolyások és állóvizek szabályozottságának csökkentése (Hidromorfológiai problémák megoldása)... 45 3.2.4 Fenntartható vízhasználatok megvalósítása, a vizek mennyiségi állapotának javítása... 52 3.2.5 Megfelelő ivóvízminőséget biztosító intézkedések... 54 3.2.6 Védett területekre vonatkozó egyedi intézkedések... 56 3.2.7 Átfogó intézkedések... 58 4 HOGYAN KÜLDHETI EL VÉLEMÉNYÉT?...61

Miért érdemes részt vennie a konzultációs folyamatban? Szeretne Ön az Európai Unió eddigi legnagyobb szabású környezetvédelmi és vízgazdálkodási programjában részt venni? Itt az alkalom! Ha Ön az adott vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén gazdálkodik, vállalkozást futtat, vagy központi illetve önkormányzati intézmény illetékes vezetője, vízgazdálkodásban érintett szakembere, vagy a területen élő lakos, kapcsolódjon be és vegyen részt az Ön környezetének minőségét alapjaiban meghatározó tervezési folyamatban! Az intézkedések érinthetik az önkormányzatokat, a gazdákat, az állattartókat, az ipari termelőket, a horgászokat, a halászokat, az erdészeket, a természetvédőket, a fürdők működtetőit, a turizmusból élőket, az utak/vasutak működtetőit, a hulladéklerakók tulajdonosait/működtetőit, a geotermikus energia hasznosítóit, az ivóvíz-szolgáltatókat, a katasztrófavédelmet, az ÁNTSZ-t, a duzzasztóművek / erőművek / tározók tulajdonosait és üzemeltetőit, a vízgazdálkodási társulatokat, a vízi út fenntartókat, a kikötő tulajdonosokat és fenntartókat, a vízi szállítást végzőket, az állóvizek / vízfolyások / felszín alatti vizek tulajdonosait, kezelőit és az állampolgárokat. Véleményezze a tervezésben való társadalmi részvételt segítő közérthető konzultációs anyagokat a www.vizeink.hu honlapon! Ismerje meg a többi érintett véleményét! Ossza meg elképzeléseit a többi érdekelttel, amelyet továbbítunk a tervezők felé! (A konzultációban való részvétel módját az 1.2-es fejezetben részletezzük). Jöjjön el és személyesen mondja el véleményét a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység fórumán, melynek helyszínéről és időpontjairól a a www.vizeink.hu honlapon talál időben tájékoztatást! Ha Önt vagy az Ön által érintett szervezetet, vagy képviselt szakmát érinti a természetes vizekkel kapcsolatos problémákra kidolgozott megoldások, intézkedések bármelyike: Területhasználatot érintő agrárintézkedések a tápanyagterhelés csökkentése érdekében (művelési ág és művelési mód-váltás, eróziócsökkentés és területi vízvisszatartás) Csatornázás és szennyvíztisztítás, tisztított szennyvíz és szennyvíziszap elhelyezésének megoldása Települési eredetű nem pontszerű (diffúz) szennyezések csökkentése A halastavi és a horgászati hasznosítás jó gyakorlatának kialakítása és alkalmazása Ipari szennyvízkibocsátásokból származó terhelések csökkentése Termálvíz bevezetések korlátozása Utak, vasutak csapadékvíz-elvezetéséből származó terhelések csökkentése Miért érdemes részt vennie a konzultációs folyamatban? 1

Felszín alatti vizeket veszélyeztető, ipari és mezőgazdasági eredetű szennyezett területek feltárása, kármentesítése Kis és közepes vízfolyások rehabilitációja Nagy folyók szabályozottságának csökkentése, a hullámtéri és a mentett oldali terület rehabilitációja (a szabályozottságból és a duzzasztásból származó hatások csökkentése a funkció fenntartása mellett) Mesterséges csatornák (pl. belvíz elvezető-, öntöző-) rekonstrukciója ökológiai szempontok alapján, a funkció megtartása mellett Állóvizek parti sávjának és medrének rehabilitációja Fenntartható felszíni és felszín alatti vízhasználatok megvalósítása Ivóvízminőség-javító program végrehajtása Ivóvízbázisok biztonságba helyezése és biztonságban tartása Védett természeti területek speciális védelmét szolgáló intézkedések Természetes fürdőhelyekre vonatkozó speciális intézkedések akkor ne késlekedjen, vegyen részt a problémák megoldásában, legyen részese a tervezési folyamatnak! Az Ön véleménye is számít! Jöjjön, tervezzünk együtt! Miért érdemes részt vennie a konzultációs folyamatban? 2

1 Bevezető Az élővizek, főleg az édesvizek használata életünk egyik legfontosabb, ugyanakkor költségekkel is járó eleme. A folyók, patakok, tavak vize nemcsak természeti, hanem társadalmi, gazdasági értékeket is hordoz, jövedelemszerzési és költségmegtakarítási lehetőségeket kínál. Ez az erőforrás azonban nem áll korlátlanul a rendelkezésünkre. Ahhoz, hogy a jövőben is mindenkinek jusson tiszta ivóvíz és tájaink, életünk meghatározó elemei maradhassanak a folyók és tavak, erőfeszítéseket kell tennünk a felszíni és felszín alatti vizek megóvásáért, állapotuk javításáért. Ez a felismerés vezetett az Európai Unió új vízpolitikájának, a Víz Keretirányelvnek (továbbiakban VKI) kidolgozásához, mely 2000-ben lépett hatályba az EU tagországaiban. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta Magyarországra nézve is kötelező az ebben előírt feladatok végrehajtása. A Víz Keretirányelv célja, hogy 2015-re a felszíni (folyók, patakok, tavak) és felszín alatti víztestek jó állapotba 1 kerüljenek. A keretirányelv szerint a jó állapot nemcsak a víz tisztaságát jelenti, hanem a vízhez kötődő élőhelyek minél zavartalanabb állapotát, illetve a megfelelő vízmennyiséget is. A jó állapot eléréséhez szükséges beavatkozásokkal azonban össze kell hangolni az árvízi vagy belvízi védekezést, a településfejlesztési elképzeléseket, legyen szó szennyvízkezelésről, ivóvízellátásról, vagy a vízi közlekedés fejlesztéséről. A különböző elképzelések összehangolásához elengedhetetlen, hogy az érintett területen működő érdekcsoportok (gazdák, ipari termelők, horgászok, turizmusból élők, erdészek, természetvédők, fürdők működtetői, stb.), valamint a lakosság és annak szervezetei (pl. önkormányzatok) részt vegyenek a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési folyamatban. A kitűzött cél, vagyis a vízfolyások, állóvizek, felszín alatti vizek jó ökológiai, vízminőségi és mennyiségi állapotának elérése összetett és hosszú folyamat. E célok eléréséhez szükséges intézkedéseket a vízgyűjtő-gazdálkodási terv foglalja össze, amely egy gondos és kiterjedt tervezési folyamat eredményeként születik meg. Elkészítésének határideje 2009. december 22. A terv egyrészt tartalmazza majd az összes szükséges háttér-információt (mely víztestekről van szó, jelenleg milyen állapotban vannak, milyen problémák jelentkeznek, ennek milyen okai azonosíthatók), továbbá, hogy milyen környezeti célkitűzéseket tűzhetünk ki és ezek eléréséhez 1 Jó állapot: A vizek VKI szerinti jó állapota egyrészt az emberi egészség, másrészt az ökoszisztémák állapotából indul ki. Akkor tekinthetők a vizek jó állapotúnak, ha az ivóvízellátásra, vagy egyéb használatokra (rekreáció, öntözés) használt vizek minősége megfelel a használat által szabott követelményeknek, illetve a vizektől függő természetes élőhelyek működését nem zavarják az ember által okozott változások. Vízfolyások és állóvizek esetén a jó ökológiai és kémiai (vízminőségi) állapot, felszín alatti vizeknél a jó ökológiai és mennyiségi állapot elérése a cél 2015-ig. Ettől az általános környezeti célkitűzéstől csak részletes társadalmi és gazdasági elemzések alapján lehet eltérni. A határidő indokolt esetben 2021-re vagy 2027-re kitolható, vagy esetleg enyhébb célkitűzések tehetők. Bevezető 3

milyen műszaki és szabályozási intézkedésekre, illetve pénzügyi támogatásokra, ösztönzőkre van szükség. Ön egy ún. konzultációs anyagot tart a kezében, amely a címben jelölt területtel kapcsolatos vízgyűjtő-gazdálkodási terv elkészítésének egy közbenső dokumentuma. Célja, hogy folytatódjon az a társadalmi párbeszéd, amelynek országos szinten első lépése volt a tervezés ütemtervének és munkarendjének megvitatása 2006. december és 2007. június között. Második lépésként, ekkor már nem csak országos, hanem helyi szinten is, a jelentős vízgazdálkodási kérdések konzultációja zajlott 2007. decembertől 2008. júniusig tartó időszakban. A különböző érdekeltek közötti, illetve a tervezőkkel folytatott konzultáció alapvető ahhoz, hogy az év végére készítendő terv olyan intézkedéseket tartalmazzon, amelyek jelentősen javítanak a vizek állapotán, finanszírozásuk megoldható, az érintettek elfogadják azokat, sőt később részt vesznek a megvalósításban is. Számos esetben az intézkedések kivitelezhetősége az érintettek kompromisszumkészségén is múlik. Ha Ön lakóhelye vagy munkája révén érintett, illetve érdeklődik környezetének állapota iránt, kérjük, kövesse figyelemmel és kapcsolódjon be az egyeztetési folyamatba! A tervezett intézkedések érinteni fogják Önt vagy szervezetét is! Olvassa el összefoglaló anyagunkat, és véleményével, javaslataival járuljon hozzá egy társadalmi szempontból is elfogadható vízgazdálkodási rendszer kialakításához! (A konzultációban való részvétel módját az 1.2-es fejezetben részletezzük). Felhívjuk a figyelmet arra, hogy jelen konzultációs anyag még számos olyan információt nem tartalmaz, amit a júniusban nyilvánosságra hozandó tervek tervezetei fognak. Továbbá a tervezés folyamatosan zajlik, így a konzultációs anyagban szereplő megállapítások még változhatnak, illetve az elnagyoltabb vagy hiányzó információk az idő előrehaladtával konkrétabbak lesznek, illetve rendelkezésre állnak majd. Összefoglalva, ez a konzultációs anyag elindítja a társadalom részvételi folyamatot, majd júniusban a vízgyűjtő-gazdálkodási terv tervezete kerül nyilvánosságra, amely ugyancsak véleményezhető lesz. A harmadik lépésben pedig a folyamatos tervezés és a társadalmi vélemények beépítése eredményeképpen év végére elkészülnek a végleges vízgyűjtőgazdálkodási tervek. 1.1 A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés A folyók, patakok, tavak állapotának javítása érdekében a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium irányításával, más minisztériumokkal együttműködve 2009. végére el kell készülnie az egész országra kiterjedő vízgyűjtő-gazdálkodási tervnek. A tervezés hazánkban több szinten valósul meg (ld. térkép): országos szinten (ennek eredményeképpen lesz 1 db országos terv), Bevezető 4

négy részvízgyűjtő Duna, Tisza, Dráva, Balaton szintjén (ez 4 db részvízgyűjtő terv elkészítését jelenti), 42 tervezési alegység szintjén (összesen 42 db alegység terv készült az országban). Felelősök: - Országos szinten: Környezetvédelmi Minisztérium (stratégiai irányítás) és a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság (VKKI) (operatív feladatok) - Részvízgyűjtő szinten: Duna rvgy: Észak-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Győr Tisza rvgy: Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság. Szolnok Dráva rvgy: Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Pécs Balaton rvgy: Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár - Helyi szinten: a területileg illetékes környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság (együttműködve a nemzeti park igazgatóságokkal, valamint a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségekkel). A VKI gyökeres szemléletváltozást jelent a vízgazdálkodás területén. Számos műszaki jellegű, jogi, gazdasági, intézményi, szervezeti intézkedés végrehajtását igényli. A vízgyűjtő-gazdálkodási terv (továbbiakban VGT) elsősorban azoknak a szabályozásoknak és programoknak az összefoglalása, amelyek biztosítják a környezeti célkitűzések elérését (azaz a jó ökológiai, kémiai és mennyiségi állapot elérését). A VGT sajátos terv, mely a környezeti célkitűzések és a társadalmi-gazdasági igények összehangolása mellett tartalmazza a műszaki és gazdasági, társadalmi megvalósíthatóság (költségek, finanszírozhatóság, társadalmi támogatottság stb.) elemzését is, de nem jelenti a beavatkozások terveinek részletes kimunkálását. A VGT szoros kapcsolatban van a terület- és településfejlesztési, illetve egyéb ágazati tervekkel: a vizek állapotának javítását szolgáló célkitűzések elérése érdekében olyan intézkedéseket javasol, amelyek szorosan kapcsolódnak a településekhez, a földhasználathoz, az ipari tevékenységhez, a turizmushoz. A VGT nem egy megszokott vízgazdálkodási terv. A vízgazdálkodással való kapcsolata különleges, hiszen sok tekintetben a vízgazdálkodás témakörébe tartozó feladatokat lát el (vízminőség-védelem, a vizek állapotának értékelése, vízhasználatok szabályozása), más tekintetben viszont követelményeket támaszt számos vízgazdálkodási tevékenységgel szemben (pld. árvízvédelem, vízkárelhárítás, öntözés, hajózás, vízi energia-hasznosítás, vízi infrastruktúrák építése és működtetése stb.). A VGT nem egy klasszikus, mindenre kiterjedő kiviteli terv. Célja az optimális intézkedési változatok átfogó (műszaki, szabályozási és gazdasági-társadalmi szempontú) ismertetése, Bevezető 5

amely meghatározza az intézményi feladatokat, és amely alapján tovább folytathatók, illetve elindíthatók a megvalósítást szolgáló programok. A részletes kidolgozás illetve tervezés ezek keretében folyik majd (az intézkedések első csomagjának 2012-ig kell működésbe lépnie). A tervezés módszertani elemei A tervezés legfontosabb lépéseit mutatja a következő ábra. A tervezési folyamat többlépcsős, iteratív jellegű, ennek során össze kell hangolni az ökológiai, műszaki, társadalmi és gazdasági szempontokat. A tervezés folyamatának sematikus ábráján látható lépésekből a jelenlegi dokumentum nem tartalmaz minden elemet. A többi elem a teljes VGT tervezetben lesz olvasható, amit mint korábban írtuk, júniusban bocsátunk társadalmi vitára. M o n i t o r i n g Víztestek állapotának meghatározása Környezeti célkitűzések meghatározása A problémák és okaik megállapítása Lehetséges intézkedések a problémák okainak megszüntetésére Társadalmi szempontok Intézkedések Programja A VKI kiadásától (2000. december 22.) kezdve a következő előkészítő munkákra volt szükség a tervezés megalapozása érdekében: A vizeket a következő kategóriák valamelyikébe kellett besorolni: Felszíni vizek: Bevezető 6

természetes állóvizek vagy folyóvizek 2 mesterséges vizek 3 Felszín alatti vizek Ezt követően néhány paraméter alapján (folyóknál: pl. domborzat, vízgyűjtőméret, mederanyag, hidrogeokémiai jelleg; állóvizeknél domborzat, hidrogeokémiai jelleg, felület, mélység) a felszíni vizeket különböző típusokba sorolták. Az egyes típusokhoz meghatározták az ökológiai és vízminőségi referencia-jellemzőket, illetve a jó állapot követelményeit. Ezt követte a VKI szempontjából alapegységnek számító ún. víztestek kijelölése. A 10 km 2 -nél nagyobb vízgyűjtővel rendelkező vízfolyásokat elsősorban a víztípusok alapján osztották fel víztestekre. Az 50 ha-nál nagyobb felületű állóvizek egy-egy víztestet alkotnak. (Az ennél kisebb vízterek a kijelölt víztest vízgyűjtőjéhez tartozó ökológiai jellemzőként jelennek meg.) A felszín alatti vizek esetében a kőzettípus, a hőmérséklet, a regionális felszín alatti vízgyűjtők, a felszínhez viszonyított helyzete, illetve az áramlási jelleg alapján különítették el a víztesteket. Biológiai, fizikai és kémiai jellemzők alapján értékelték a víztestek állapotát (több fokú skálán). Ennek alapján, illetve kiegészítve a terhelésekre és az igénybevételekre vonatkozó információkkal, elemezték a jó állapot elérésével kapcsolatos kockázatot (kockázatos egy víztest, amennyiben megállapítható, hogy intézkedés nélkül a jó állapot nem érhető el 2015-re). Előzetesen kijelölték az ún. erősen módosított víztesteket 4. Az előzetes kijelölés azt jelenti, hogy elsősorban a fizikai elváltozás mértékét és a kiszolgált emberi igény fontosságát mérlegelték. Az erősen módosított víztestek végleges kijelölésére az intézkedések tervezésének későbbi fázisában, szükség esetén részletesebb gazdasági elemzés alapján és az érdekeltek véleményének figyelembevételével kerül sor, vagyis az elkövetkező hónapokban. A következő lépés a VKI követelményeinek megfelelő monitoring kijelölése és működtetésének megkezdése volt. A víztestek monitoringja adatokat szolgáltat a víztestek általános állapotáról, az emberi hatásokkal érintett területekről és az intézkedések hatásáról, de ide kell érteni az emberi tevékenységekre vonatkozó adatgyűjtést is. A monitoring keretében gyűjtött adatok alapozzák meg az intézkedéseket, képet adva az állapotokról, a biológiai kémiai hidromorfológiai (vízjárás, part és meder forma) jellemzők összefüggéseiről, és az intézkedések hatásáról. A hiányos monitoringból adódó bizonytalanságok csak rövidtávon és kevéssé költséges intézkedések esetében kompenzálhatók szakértői becslésekkel. 2 Természetes vizek: zavartalan állapotukban természetes vízfolyást vagy állóvizet alkottak vagy annak részei voltak. 3 Mesterséges vizek: emberi tevékenységgel létrehozott felszíni víz (amelynek helyén, illetve környezetében létrehozása előtt nem volt felszíni víz, vagyis nem átalakítással keletkezett) 4 Egy természetes módon létrejött víztestet (vízfolyást vagy állóvizet) akkor tekintünk erősen módosítottnak, ha annak természetes jellegét az emberi tevékenység által okozott hatások (pl. meder szabályozás, töltésezés, duzzasztás) olyan mértékben megváltoztatták, hogy a jó ökológiai állapot nem érhető el anélkül, hogy ezeknek a hatásoknak a megszüntetése során valamilyen jelentős emberi igény kielégítése ne sérülne, vagy helyettesítése ne jelentene aránytalan terheket a társadalom számára. Például a Tisza Tiszalök és Tiszabercel közötti szakaszán akkor lehetne elérni a jó állapotot, ha a duzzasztást Tiszalöknél megszüntetik. A kieső elektromos áramtermelés, valamint a Keletifőcsatornába kivezetett víz szivattyúzása azonban olyan súlyos anyagi következményekkel járna, amelyek nem indokolhatók. A tiszalöki duzzasztó fennmaradása miatt a felette lévő víztestet ún. erősen módosított víztestnek nyilvánították. Bevezető 7

Azoknál a víztesteknél, amelyek megbuktak a kockázat-értékelő vizsgán, meg kellett állapítani, hogy melyek voltak a víztestet érő kockázati problémák 5, és ezeknek melyek a kiváltó okai. Például kockázati problémának számít a vízfolyások környezetminőségi határértéket meghaladó koncentrációja, amelynek kiváltó okai lehetnek a szennyvízbevezetés, a mezőgazdasági területekről bemosódott tápanyag, települések csapadékvizével érkező tápanyagok, de víztestenként változó arányban. A VKI alap környezeti célkitűzése a jó állapot elérése 2015-re. Amennyiben a jó állapot eléréséhez szükséges változások lassú folyamat eredményeként alakulnak ki, vagy a finanszírozás csak így biztosítható, a határidő kétszer 6 évvel meghosszabbítható. Ha a jó állapot elérése aránytalanul nagy költségekkel jár, enyhébb célok is kitűzhetők, feltéve, hogy ez nem veszélyezteti a szomszédos víztestekre megállapított célok elérését. Az előző pontban leírt célkitűzésekhez képest kivételt jelentenek a mesterséges és az erősen módosított víztestek, ahol a vízminőséget javító intézkedések mellett azokat az intézkedéseket kell végrehajtani, amelyek nem ellentétesek a víztest fenntartandó funkciójával, számottevően javítják a víztest ökológiai állapotát, és reális költségek mellett megvalósíthatók. Az így elérhető állapot jelenti a jó ökológiai potenciált. A jó kémiai (vízminőségi) állapotot ezeknél a víztesteknél is biztosítani kell. Az intézkedések a problémák feltárt okainak megszüntetését, illetve csökkentését célozzák, olyan mértékben, hogy az előző bekezdésben rögzített környezeti célkitűzés elérhető legyen. Sokféle intézkedés várható. Ilyenek lehetnek például a földhasználat megváltoztatása, műtrágya- és vegyszerhasználat csökkentése, a szennyvizek fokozottabb tisztítása, csatornázás, víztakarékosság elősegítése, a belvízlevezetés illetve vízvisszatartás arányainak módosítása, vízfolyások és állóvizek rehabilitációja, vízkivételek engedélyezési követelményeinek módosítása stb. A műszaki beavatkozások feltétele, hogy a megfelelő jogi, és finanszírozási intézkedések is megvalósuljanak. Az intézkedéseket az ún. intézkedések programjában kell összefoglalni, ami a VGT talán legfontosabb része. Az intézkedések tervezése során a költséghatékonyságra (az állapotjavulás és a költségek viszonya kedvező arányára) és általános megoldásokra kell törekedni, azaz olyan intézkedésekre, amelyek minél több probléma megoldására alkalmasak, illetve minél több víztestre hatnak. A tervek megvalósíthatósága szempontjából a finanszírozás és a megfizethetőség lehetőségei meghatározóak. Egyrészt alkalmazkodni kell az uniós rendszerhez kapcsolódó különböző pénzügyi alapok által megadott témákhoz, másrészt figyelembe kell venni az országosan és regionálisan rendelkezésre álló, pályázható kereteket. A magyarországi finanszírozási rendszerben a VGT megvalósításával kapcsolatos intézkedések a Környezeti és Energia Operatív Programhoz (KEOP)-hoz, a regionális programokhoz (ROPokhoz) kapcsolódnak, de kiemelkedő a szerepe a mezőgazdasági intézkedések területén az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programnak is (ÚMVP). A társadalom bevonásának célja a problémák, érdekellentétek minél korábbi felderítése, továbbá az intézkedési változatok és azok várható költségeinek megvitatása, amelynek figyelembevételével a tervezők a terv(ek)et kidolgozzák, illetve átdolgozzák. A társadalmi 5 Kockázati problémának azt tekintjük, ha valamilyen állapotjellemző (pl. élőlényegyüttes faji összetétele, szennyezőanyag koncentráció, sebesség, parti zonáció) jelenleg (vagy várhatóan 2015-ben) a jó állapot követelményeinek nem felel meg. Bevezető 8

egyeztetés jelzi a társadalmi érzékenységet, a megvalósítással kapcsolatos várható nehézségeket is. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben a hangsúly a fenntartható vízgazdálkodás és a környezetvédelem koncepcionális/stratégiai elképzeléseinek bemutatásán, az egymásra hatások feltárásán és megfelelő kezelésén, a megvalósítás jogi és pénzügyi hátterének biztosításán, a megvalósítás során betartandó technikai feltételek egyértelmű megfogalmazásán, a tervezést meghatározó gazdasági és társadalmi szempontok összefoglalásán van. A 2009. végére elkészülő, az egész országra kiterjedő VGT alapján majd elindulhat a megvalósítás és a kapcsolódó részletes tervezés. A VGT-re épülhetnek majd a konkrét projekt javaslatok, jogszabályi változások, a támogatási rendszerek céljai és prioritásai, illetve a végrehajtás kritériumrendszerei. A területen a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezést a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság koordinálja, a nemzeti park igazgatóság, valamint a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatóság együttműködése mellett. A víztestek (vízfolyás szakasz, állóvíz) szintjén történő kivitelezés pedig a konkrét területhez kötődő érdekeltek feladata (ez lehet az állam, az önkormányzat, helyi szervezet vagy magánszemély). 1-1 térkép: Magyarország vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési alegységei Bevezető 9

1-2 térkép: A Mura vízgyűjtő-gazdálkodási alegység térképe 1.2 A konzultációban való részvétel módja A társadalom-bevonás a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés szerves része. Célja, hogy az érintettek ismeretei, nézetei, szempontjai időben felszínre kerüljenek, a döntések közös tudáson alapuljanak és reálisan végrehajtható, elfogadott intézkedések kerüljenek majd a tervbe. A társadalmi részvételre három szakaszban volt és van lehetőség: a tervezés menetének és ütemtervének véleményezése (2007) az ökológiai szempontból jelentős vízgazdálkodási kérdések feltárása (2008) vízgyűjtő-gazdálkodási terv tervezetének véleményezése (2009) Bevezető 10

2009-ben a jelentős vízgazdálkodási problémák feltárását követően, júniusban elkészülnek a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek tervezetei, amik már a felvetett problémákat (okaikat) megoldó intézkedéseket tartalmazzák. Minden tervezési alegységre (az országban összesen 42 db), területre vonatkozik egy tervezet, amelynek egy közérthetőbb, ún. konzultációs anyagát tartja Ön a kezében. Ehhez a konzultációs anyaghoz vagy a hozzá tartozó, júniusban nyilvánosságra hozandó terv tervezetéhez 2009. július 31-ig lehet írásban hozzászólni a www.vizeink.hu honlapon, a Véleményezze! (Fórum) menüponton keresztül. Ezen felül a nyilvánosságra hozott vízgyűjtő-gazdálkodási terv tervezeteket és az ezekből készülő közérthető vitaanyagokat szóban is lehet véleményezni, vitafórumokon elmondani az észrevételeket, módosító javaslatokat a tervezőknek. Minden alegységen lesz egy-egy területi fórum (országosan összesen 42 db), továbbá országszerte 25 db tematikus fórum. Ez utóbbiak olyan témák megvitatására szolgálnak majd, amelyek további egyeztetéseket igényelnek az érdekeltek és a tervezők között. A fórumok időpontjairól számos érdekcsoportot e- mailen vagy levélben közvetlenül értesítünk, továbbá a www.vizeink.hu weboldalon az új fórumok időpontjait folyamatosan nyilvánosságra hozzuk. Kérjük figyelje a honlapot és terjessze az információt! Amennyiben további információra van szüksége a tervezéssel kapcsolatban, kérjük, tekintse meg a www.vizeink.hu honlapon, a Dokumentumtárban található további dokumentumokat is! 1.3 Általános konzultációs kérdések Kérjük, írja le véleményét, javaslatait a konzultációs anyagban található intézkedésekkel kapcsolatban! Ehhez segítségképpen kérdéseket is megfogalmaztunk Önnek. Alább általános, a teljes konzultációs dokumentumra vonatkozó kérdéseket talál. Ezeket kiegészítik további konkrét kérdések is, amelyeket az intézkedéseknél olvashat. Kérjük, a dokumentumban feltett kérdésekre adott válaszait egyetértve vagy sem, de bármelyik választott esetben - indokolja meg röviden, legfeljebb fél oldal terjedelemben! 1. Fontos-e Ön szerint a vízi környezet állapotának javítása, vizeink védelme? 2. Indokoltnak tartja-e, hogy a rövid távú gazdasági nehézségek ellenére érvényesítsük a fenntarthatóság követelményeit a vízhasználatban? 3. Lát-e kapcsolatot a vízgyűjtő-gazdálkodási terv és az egyéb Ön által ismert (pl.: területfejlesztési) tervek között? Van-e konkrét javaslata a különböző tervek céljainak és eszközeinek az összehangolására? 4. Van-e olyan kiegészítése, módosító javaslata vagy naprakész információja, amelyet fontosnak tart a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben való érvényesítésre? Az alábbi kérdéseket az egyes intézkedéseket bemutató fejezetek elolvasása után válaszolja meg! Az egyes alfejezetek végén további, egy-egy probléma megoldásához kapcsolódó, konkrét Bevezető 11

kérdéseket is talál. Kérjük, azokra is válaszoljon max. fél-fél oldalon. (Természetesen azokat a kérdéseket, amelyekre nem kíván válaszolni, kihagyhatja.) Közreműködését köszönjük. 5. Hatással vannak-e a tervezett intézkedések az Ön szervezetének munkájára, működésére? 6. Egyetért-e a javasolt célokkal, intézkedésekkel, koncepciókkal? Ha nem, mi az, amit módosítana? 7. A javasolt intézkedések közül melyeket tartja reálisan megvalósíthatónak rövidtávon (2015-ig), és melyeket közép vagy hosszú távon (2021-ig, illetve 2027-ig)? 8. Az Ön szervezete milyen szerepet tud vállalni a tervezett intézkedések megvalósításában, a vizek állapotának javításában rövid, közép, illetve hosszú távon? 9. Hatékony eszköznek tartja-e a vízkészletek hatékony használatának ösztönzésére a teljes költség-megtérülés elvének alkalmazását a vízszolgáltatások (ivóvíz, szennyvíz-kezelés, öntözés, halastó, ipari vízhasználat stb.) árképzésénél, vagyis a vízhasználat összes költségének (az üzemeltetés, fenntartás, korszerűsítő beruházások, plusz környezeti költségek és készletköltségek) megfizettetését a használókkal? Bevezető 12

2 A vízgyűjtő leírása és a jelentős vízgazdálkodási problémák A vizek állapotjavítását célzó intézkedések megtervezéséhez először azonosítani kell a víztesten jelentkező problémákat és a problémák fő okait. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésben jelentős vízgazdálkodási problémának nevezzük a vízi környezetet (élőhelyeket) érő olyan, ember által okozott terheléseket, illetve igénybevételeket, amelyek jelentős mértékben kockázatossá teszik a Víz Keretirányelvben előírt környezeti célok elérését 2015-ig (azaz a jó ökológiai, kémiai vagy mennyiségi állapot elérését). Tehát a VKI esetében nem tekintjük jelentős vízgazdálkodási problémának a társadalmi vagy gazdasági szempontból problémaként jelentkező hatásokat, azonban azokat össze kell hangolni a vízgyűjtő-gazdálkodási tervvel. Konkrét példa a különbségre: Intenzíven művelt szántókon a belvíz megjelenése rontja a terméshozamot, és ennek oka, hogy nem vezetik le hatékonyan a belvizet, mert a belvízelvezető csatornák fenntartására, kezelésére nincs pénz.. Ez nem a VKI szerinti vízgazdálkodási probléma. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervben azonban vízgazdálkodási problémaként jelenik meg, hogy a területről elvezetett belvíz rontja a terület ökológiai állapotát, mikroklímáját, vízellátottsági viszonyait, ezért a vízelvezetés helyett inkább az erre alkalmas területeken vízvisszatartással kell megoldani a belvíz-problémát, és ezzel együtt a természeti adottságoknak jobban megfelelő, természetbarátabb földhasználatot elterjeszteni. 2.1 A vízgyűjtő leírása A tervezési alegység szokásos elnevezése: a Mura vízgyűjtő. A terület Magyarország nyugati határán található, határos Szlovéniával és Horvátországgal. A vízgyűjtő jobbára Zala megye területén helyezkedik el, kis része Vas megyében, illetve Somogy megyében van. A Mura folyó Ausztriában, az Alacsony Tauern déli lejtőjén ered. Ausztriát elhagyva Szlovénián keresztül éri el Magyarországot. Alsó szakaszán Magyarország és Horvátország határfolyója. A tervezési alegység csak a magyarországi Mura szakaszhoz tartozó, 2040 km 2 nagyságú részvízgyűjtő, amelynek legnagyobb része a Kerka és a Principális vízgyűjtője. 2.1.1 A vízgyűjtő földrajza A tervezési alegység vízgyűjtője Nyugat-magyarországi - peremvidék nagytájhoz, a Zalaidombvidék középtájhoz tartozik. Ezen belül a következő kistájak alkotják a tervezési alegység vízgyűjtőjét: Kerka-vidék (Hetés), Közép-Zalai-dombság (Göcsej), Egerszeg-Letenyei-dombság, Principális-völgy, Zalaapáti hát, Mura-balparti sík. A terület nyugati részét az Ős-Mura és a Kerka ópleisztocén hordalékkúpja fedi, amelyet a szerkezeti mozgások és az eróziós folyamatok különböző mértékben szabdalták fel. Legtagoltabb 2. fejezet A vízgyűjtő leírása és jelentős vízgazdálkodási problémák 13

a kistáj É-i és D-i térsége, ahol féloldalasan kiemelt kavicstakarós tanúhegyek (Haricsa-hegy 287 m, Szentgyörgyvölgyi-rög 257 m, Tenke-hegy 332 m, Lenti-hegy 260 m) őrzik az ópleisztocén kavicstakaró maradványait. A rögszerűen kiemelkedő tanúhegyek között újpleisztocén süllyedékterület, a Lenti-medence helyezkedik el. A medence jelenleg is süllyedő területét több mint 50 m vastag, az Ős-Mura hordalékkúpjából származó folyóvízi üledéksor tölti ki. A középső terület túlnyomóan jégkori vályoggal fedett, pannóniai alapzatú dombsági táj. D-DNy-i irányban lejtősödő felszínét eróziós és deráziós völgyek sűrű hálózata lépcsőzetesen lehanyatló párhuzamos dombsorokra és keskeny aszimmetrikus völgyközi hátakra tagolta. Sok a magányos tanúhegy, az éles gerinc és a keskeny deráziós nyereg. A Principális-völgy kialakításában a szerkezeti mozgásoknak, a folyóvízi eróziónak, a deflációnak és a tömegmozgásos folyamatoknak egyaránt szerepe volt. A D felé fokozatosan táguló, helyenként völgymedenceszerűen kiszélesedő meridionális völgy különböző mértékben megsüllyedt völgyszakaszokból fűződött fel. A széles völgyfeneket (1-3 km) és a völgylejtőket többnyire felső pleisztocén keresztrétegzett folyóvízi homok, pleisztocén folyóhomok és jégkorszaki vályog béleli ki. A Pacsai-süllyedéktől D-re a völgylejtők fokozatosan lealacsonyodnak, és Nagykanizsa térségében a lankás lejtőkkel határolt völgy 4-5 km széles völgymedenceszerű lapállyá szélesedik. A vízgyűjtő keleti széle É-D irányban hosszan elnyúló eróziós-deráziós dombság. A pannóniai alapzatot borító barna jégkorszaki vályog mellett itt a lösz és a löszös üledékek elterjedése is regionális. A D felé fokozatosan kiszélesedő, lapos hát É-D-i kibillenése és K-Ny-i irányú harántvetődések mentén történő lépcsőzetes lealacsonyodása és feldarabolódása, az eróziós-deráziós völgyek sűrű hálózata, valamint a lejtők és a tetők nagyfokú erodáltsága a jellemző. A terület D-i része a Mura széles szerkezeti árkának magyarországi, bal oldali pereme. A Kerka torkolattól Molnáriig a Letenyei-dombság D-i meredek peremét követi a folyó idősebb és fiatalabb teraszrendszere. Idősebb teraszait csak kavicsfoszlányok őrzik a folyó vízszintje felett 30-40 m magasságban. Murarátkától a fokozatosan kiszélesedő (5-10 km) völgysíkot a Mura újpleisztocén teraszrendszere és óholocén ártere uralja. Alapkőzetét kavicshordalék alkotja, melyet az ős-mura halmozott fel kb. 20 km széles medrében. A folyó medrének vándorlását jól mutatja, hogy míg jelenlegi vízszintje Letenyénél 140 m-es tengerszint feletti magasságban van, addig a tőle 3 km-re lévő Csitári domb tetején mintegy 300 m magasságban is fellelhető kavicshordaléka. Szinte minden nagyobb árvíz után megváltoztatja medrét, völgyében alig van olyan hely, ami valaha ne Mura meder lett volna. A kavicshordalékon változó vastagságú, tömött szerkezetű öntéstalajok alakultak ki, melyek minden típusa megtalálható. 2.1.2 Talajviszonyok A vízgyűjtő terület uralkodó felszíntakarója az agyagbemosódásos barna erdőtalaj, és a pszeudoglejes barna erdőtalaj. Ezek területi részaránya a teljes vízgyűjtőn kb. 80 %, közel egyenlő arányú eloszlásban. A megmaradt 20 %-on, természetesen a vízfolyások völgyében, réti öntéstalajok és lápos réti talajok találhatóak. Mechanikai összetételük általában periglaciális vályog és agyag, agyagos vályog, kisebb részben homok és löszös üledék. E talajok vízgazdálkodása általában kedvezőtlen, de néhány területen jó vízgazdálkodású, nagy vízraktározó képességű, jó víztartó talajok is előfordulnak. A talajok sok helyen kilúgozottak, savasak, termékenységük általában mérsékelt. 2. fejezet A vízgyűjtő leírása és jelentős vízgazdálkodási problémák 14

2.1.3 Éghajlati viszonyok A vízgyűjtő éghajlata a szoláris éghajlati felosztás szerint mérsékelt, földrajzi elhelyezkedése miatt mentes a túlzott éghajlati szélsőségektől. Trewartha rendszere szerin a hűvös éghajlatok tartományában, azon belül is a "kontinentális éghajlat hosszabb melegebb évszakkal" altípusban helyezkedik el. A víz- és hőellátottságot is figyelembe vevő osztályozás szerint a vízgyűjtőn három éghajlati körzet is megjelenik. Nyugati része a mérsékelten hűvös, mérsékelten nedves. A középső és északra felnyúló rész a mérsékelten meleg és mérsékelten nedves éghajlati körzethez tartozik. Míg a vízgyűjtő délkeleti részén a mérsékelten meleg, nedves körzet jellemzőit találjuk. A területen a magyarországi átlagot kissé meghaladó a borultság, melynek évi átlaga 58-64 % közé esik, mértéke pedig Ny-ról K felé haladva csökken. A nagyobb borultsággal összhangban az évi napsütéses órák száma 1850-1950 óra, a legnyugatibb területeken ennél kicsit kevesebb, 1800-1850 óra. A hőmérsékletek tekintetében is jellemző ez a megosztottság. Így a januári középhőmérséklet a vízgyűjtő legnyugatibb felén -1,5 és -2,0 C között változik, K-i felén -1 C-ig sem süllyed. A téli napok száma 25-30. A júliusi középhőmérsékletek sokéves átlaga nyugatról keletre haladva kissé emelkedik. 19,5-20,0 C közötti értékek a jellemzőek. A Mura vízgyűjtője csapadékban gazdag, évi összege nyugaton a 800 mm-t is megközelíti, a területre jellemző értékek azonban 730-780 mm közöttiek. A csapadék minimuma januárban vagy februárban, míg a maximuma a nyári hónapokban, júniusban, júliusban fordul elő. Jellegzetes a mediterrán hatást tükröző őszi-novemberi másodmaximum. Csapadékra 100-110 napon lehet számítani évenként, 10 mm-t meghaladó mennyiségre pedig átlagosan legalább 25 napon. A 24 óra alatt lehulló csapadékmennyiségek maximumai a területen 80-120 mm között fordultak elő. Hóban gazdag a terület, ami a bővebb téli csapadék következménye. Nyugati felén 45-50, K-i részén 40-45 hótakarós napra számíthatunk. Az első havazás várható időpontja általában november 20-a körüli, míg április első napjaiban is gyakori, hogy a csapadék hó formájában hullik. Az átlagos maximális hóvastagság értéke 25-35 cm között alakul. Uralkodó szele az Alpok eltérítő hatása és a zalai táj dombvonulatai miatt az É-i, második leggyakoribb szélirány a D-i. Az átlagos szélsebesség az Alpok szélvédő hatása miatt viszonylag csekély, 2,0 m/s körüli. A szélerősség évi járásában megfigyelhető a szél tavaszi megélénkülése és őszi minimuma. 2.1.4 Növényföldrajz A Mura részvízgyűjtője növényföldrajzi beosztás szempontjából több területet ölel fel. Alapvetően a Holarktikus flórabirodalmon belül, a Pannonicum flóratartományban található, északi területe a Nyugat-Dunántúl flóravidékének Göcsej flórajárásához tartozik, mely a vízgyűjtőjének kisebb részét fedi le, nagyjából a Kerka Lenti feletti vízgyűjtőjét, illetve a Cserta-patak vízgyűjtőjét. Nagyon kis részben az Őrség déli részén a Kerca-patak és a Szentgyörgyvölgyi-patak térsége még az Őrség-Vasi-dombvidék flórajárásához tartozik. Itt, a Magyar Alpokalján átmeneti vegetáció uralkodik, a balkáni jellegű bükkösök és gyertyános-tölgyesek déli elemekkel élnek a mély humuszos talajú völgylejtőkön. Ugyanakkor a jobban kilúgozott talajú és gyakran kavicsos 2. fejezet A vízgyűjtő leírása és jelentős vízgazdálkodási problémák 15

dombtetőket már összefüggő, alpokalji jellegű erdeifenyvesek borítják, de gyakoriak a csarabos fenyérek is. Északról dél felé haladva átlépünk a Dél-Dunántúl flóravidékének Zalai-dombvidék flórajárásába, amely nagyjából a Mura vízgyűjtőjének déli részét lefedi. A Zalai-dombvidék flóravidéke lösz, vályog és agyagból álló dombvidék, melynek északi-déli tagozódása látványos. A Dráva-parti dombokat (Őrtilos, Gyékényes), amelyek csak kis részét érintik a vízgyűjtőnek, az illír flóraelemek (komlógyertyán, hármaslevelű szellőrózsa) megjelenése révén a nyugat-balkáni flóratartomány hazai kitüremkedésének tekinthetjük. Ettől északabbra a zonális erdőtársulások főkképp a klimatikus viszonyok helyi változásainak megfelelően a gyertyános-tölgyesek és a tölgyelegyes bükkösök. Ezekben a hatalmas kiterjedésű zalai bükkösökben jellegzetesek az alpinnyugat-balkáni (zalai bükköny, tarka lednek, magasszárú kocsord) és atlanti-mediterrán (erdei ciklámen, szártalan kankalin) fajok keveredése. Érdemes szót ejteni a Nagykanizsa környéki árvalányhajas meszes homokpusztákról, magyar csenkeszes gyepekről. Nedves réteken, forráslápokon már egy-két dealpin elem is megjelenik. A Mura vízgyűjtőjének északi szeglete az Őrségi Nemzeti Park védettségét élvezi, míg a déli Mura-menti Tájvédelmi Körzet a Balaton-felvidéki Nemzeti Park felügyelete alatt áll. A VKI szerinti beosztásban hazánk teljes területe a Magyar Alföld ökorégióba, ezen belül a Mura vízgyűjtője legnagyobb részben a dombvidéki jellegű al-ökorégióba tartozik, ezen túlmenően azonban a víztest-típusok sokrétűek. A tipológia szerteágazó, kis-közepes-nagy vízfolyások egyaránt megtalálhatóak, úgymint szerves és meszes jellegűek is. Általános jellemzést éppen ezért nehéz adni. A vizes élőhelyek ennek megfelelően szintén sokféle típusúak. Főképp a vízfolyásokhoz köthetőek: szép forrásvidékes területeket (pl. Nagybakónak felett), szerves alapkőzetű tőzeges területeken húzódó vízfolyásokat (Principális-csatorna), ugyanakkor a Mura ártéren már-már síkvidéki jellegű vízfolyásokat (Birkitói-árok) találunk, valamint a Mura, mint nagy folyó élővilága és a hozzá kapcsolódó ártéri, folyóparti galériaerdők, mint vizes élőhelyek jellemzőek. 2.1.5 A vízgyűjtő vízviszonyai A vízgyűjtő déli határát a Mura folyó képezi. A folyó Ausztriában, a Hohe-Tauern hegységben ered, 1764 m magasságban. Teljes hossza 454 km, amelyből csak a legalsó szakasz (48 km) - annak is csak a bal partja - esik Magyarországra, de még ezen az alsó szakaszon is elég gyors ahhoz, hogy medrét a laza talajban folyamatosan változtassa. Völgye a vízfolyások és holtmedrek tömkelege, túlfejlett kanyarjait helyenként maga is átszakítja. A hosszantartó közép- és kisvíz kanyarokkal alakítja ki magának azt a mederhosszat, amelynél a sebesség és a talaj ellenállása között az egyensúly megmarad. Az országhatár egykor a Mura sodorvonala volt. A folyó vándorlásának következtében azonban ma már mind Magyarországon, mind Horvátországban van szárazhatár, a határvonal szinte sehol sem fekszik a sodorvonalra. A Mura vízjátéka a Drávához hasonlóan más folyókhoz viszonyítva kicsi. Ennek egyik oka az, hogy az Alpok hótakarója természetes tározóként szerepel, a hegyek között az olvadás csak akkor kezdődik el, amikor a tavaszi esőzésekből származó ár már levonult. Jellemző még a folyóra, hogy gyorsan árad és lassan apad. Apadáskor 6-8-szor annyi idő szükséges ugyanakkora vízszint csökkenéshez, mint ilyen mértékű vízszintemelkedéshez az áradáskor. A Mura a bal partról belé torkolló Kerka torkolatától képezi az országhatárt Magyarország és Horvátország között. 2. fejezet A vízgyűjtő leírása és jelentős vízgazdálkodási problémák 16

2.1.5.1 Felszíni vizek A Kerka Szlovéniában ered és Szemenyecsörnye térségében ömlik a Murába. Vízgyűjtő területe a torkolati szelvénynél 1762 km 2, beleértve a Mura torkolat felett betorkolló Lendvát is. A Kerka teljes vízgyűjtőjének kb. 2/3-a tartozik Magyarországhoz, 1/3-a Szlovéniában van. A vízfolyás magyarországi szakaszának hossza 53,6 km. Vízgyűjtője jellegzetesen legyező alakú. A Kerka dél-keleti iránnyal érkezik Szlovéniából és nagy ívben dél felé fordulva torkollik a Murába. A Kerka jelentős jobb parti mellékvízfolyásai a Kerca, a Lendva a Kebelével és a Szentgyörgyvölgyi patakkal. A Kerca Szlovéniában ered, a vízfolyás kb. 23 km hosszú. Torkolati vízgyűjtő területe 41 km 2, a Magyarországra érkezésnél 26 km 2. A Lendva patak a 0+000 és a 6+803 szelvényei között az országhatárt képezi Magyarország és Szlovénia között, a felette levő szakaszán teljes hosszában Szlovéniában folyik. Teljes vízgyűjtő területe 865 km 2, melynek közel 80 %-a Szlovéniában van. A Lendva balparti mellékága a Kebele patak. Három szakaszra osztható: szlovéniai, magyarországi, és ismét szlovéniai szakaszokra. Teljes vízgyűjtő területe 290 km 2, amelynek közel fele van Magyarországon. A Kebele patak balparti mellékága a Szentgyörgyvölgyi patak. A vízfolyás legfelső, rövid szakasza Szlovéniában folyik. Teljes vízgyűjtő területe 113,2 km 2, melyből 105 km 2 van Magyarországon. A Kerka jelentős balparti mellékágai a Cupi patak a Medesi patakkal, valamint a Cserta az Alsó- Válickával. A Cupi patak a közvetlen Kerka völgy ÉK-i szélén halad a Kerkával párhuzamosan. Mellékágai közül a Medesi patak a legnagyobb. Együttes vízgyűjtő területük 164 km 2. A Cserta patak a 16,6 km szelvénynél torkollik a Kerkába a bal parton. Az Alsó-Válickával együtt a vízgyűjtő területük 441 km 2. Az Alsó-Válicka patak torkolati vízgyűjtő területe 186,5 km 2. A Mura másik nagy mellékvízfolyása a Principális csatorna. Ennek vízgyűjtő területe 609 km 2, hossza 57,1 km. A vízfolyás jellegzetesen észak-dél irányú, keskeny, déli végén kiszélesedő vízgyűjtővel rendelkezik, mellékvízfolyásai közül egyedül a jobb parti Kürtös patakot és a bal parti Bakónaki patakot érdemes megemlíteni. A Kerka és a Principális között a Murába a balpartról csak kisebb vízgyűjtőjű, számottevő vízmennyiséget nem szállító kisvízfolyások ömlenek, a Szentadorjáni patak, a Béci patak, a Borsfai patak és a Rigyáci patak. A vízfolyás víztestek az alegység területén a következők: Alsó-Válicka alsó Alsó-Válicka felső Bakónaki-patak és vízrendszere Béci- és Zajki-patakok Berki-patak (Dráva vízgyűjtő) 2. fejezet A vízgyűjtő leírása és jelentős vízgazdálkodási problémák 17

Birki-tói-árok Borsfai-patak Cupi-patak és vízrendszere Cserta Cserta és felső vízgyűjtője Csömödéri-patak Kebele-patak Kebele-patak felső vízgyűjtője Kerca Kerka Kürtős-patak Lendva Mántai-patak Mulonya-patak Mura Principális-csatorna alsó Principális-csatorna felső Principális-csatorna és Kaloncai-patak Rigyáci- és Újkúti-patakok Szaplányos-patak Szentadorjáni-patak Töröszneki-patak Visszafolyó-patak A területen egy állóvíz víztest található, a Mórichelyi halastó-csoport. 2.1.5.2 Felszín alatti vizek A vízgyűjtő a Zalai-dombvidéken a Felső Zala völgy Kerka vidék, Közép Zalai dombság, Egerszeg- Letenye dombság és a Mura balparti sík kistájak területét fedi le Vas és Zala megyében. A terület szerkezetileg a Dunántúli középhegységi öv és a Közép dunántúli szerkezeti öv része. A Larrámi és az azt követő hegységképző geológiai mozgások hatására blokkos kifejlődésű. Az egyes blokkokat hosszanti és haránt törések határolják. A nyitott törésekhez feláramlási zónák kapcsolódnak. A Keszthelyi hegységtől lépcsősen DNy-ra és DK-re süllyedő aljzat termális karsztvizet tárol. A fedett triász karszt a vízgyűjtő déli és nyugati szélén 3000 m-t meghaladó 2. fejezet A vízgyűjtő leírása és jelentős vízgazdálkodási problémák 18

mélységbe süllyed. A triász karsztvíztároló jó vízvezető, azonban az egyes blokkok közötti hidraulikai kommunikáció esetleges. A nagy mélység és a viszonylagos zártság következtében helyenként nagyobb sótartalom, magas hőmérséklet és magas gáztartalom a jellemző. Az alaphegységre a vízföldtanilag jelentéktelen vékony jura, kréta, miocén üledék felett déli és nyugati irányban vastagodó 500-1500 m vastag alsópannon homokkő, aleurit, agyagmárga, márga üledék települt, amely vízzárónak tekinthető. A felsőpannon folyamán a terület további süllyedésnek indult, az Alpok lepusztulása és a folyóvízi üledékszállítás mértéke fokozódott és összességében 500-1200 m vastag homokos kőzetlisztes agyagos üledék rakódott le. Az agyagfrakció aránya körülbelül 30 %-os azonban az agyagrétegek nem képeznek regionális léptékű vízzáró réteget. A lencseszerűen elhelyezkedő porózus ill. agyagos üledék következményeként a mélyebben található porózus termálvízadó rétegek jó utánpótlással rendelkeznek. Jellemzően a termálfürdők termálvizüket ebből a vízadóból nyerik (Lenti, Nagykanizsa). A pleisztocénben a főleg nyugatról és északról érkező folyók munkája a jellemző, helyenként 100 m vastag kavics- és homokréteg jelzi a nyomukat, jellemzően a víztest DNy-i szélén. A hátságokon löszképződés folyt, a völgyekben vékony terasz és alluviális üledékek találhatóak, mint talajvíztartók. A Mura folyót széles kavicsterasz kíséri. A vízgyűjtőn a talajvíz átlagos mélysége 5 m. Az alegység területét érintő felszín alatti víztestek Érintett felszín alatti víztestek Másik alegységnél tárgyalva Sekély porózus Porózus (rétegvíz) sp.3.1.1 Mura-vidék p.3.1.1 Mura-vidék Porózus termál pt.3.1 Délnyugat-Dunántúl 3-2 Rinya-mente alegység Karszt termál kt.1.7 Közép-dunántúli termálkarszt kt.4.1 Nyugat-dunántúli termálkarszt 4-1 Zala alegység 2.1.6 Védett területek Vízbázisvédelmi területek Sérülékeny üzemelő vízbázisból 16, míg távlati vízbázisból 3 található a területen. Természetvédelmi területek Natura 2000 területek kerültek kijelölésre főleg a Principális csatorna, a Kerka és a Kebele patak mentén. Jelentős védett terület még a Mura-menti TK, ill. a Principális csatorna 2. fejezet A vízgyűjtő leírása és jelentős vízgazdálkodási problémák 19

mentén található törvény által védett lápok. Természetvédelmi szempontból különösen értékesek a holtágak, a bányatavak, a fűz- és nyár ligeterdők és a keményfa ligetek. Jelentősek a szigetek a rajtuk spontán kialakult növényzettel és az ahhoz kapcsolódó állatvilággal. Tápanyag érzékeny területek Nitrát érzékeny területek találhatók a Mura mentén és csaknem a teljes Principális csatorna vízgyűjtőjén, ill. a Kerka középső vízgyűjtőjén. 2.2 Jelentős vízgazdálkodási problémák az alegységen 2.2.1 Vízfolyások és állóvizek Az alegység területén 28 vízfolyás víztest és 1 állóvíz víztest, a Mórichelyi halastó-csoport helyezkedik el. A vízfolyásokhoz köthető problémák az alábbiak: Hidrológiai és morfológiai problémák főbb okai: Átadódó hatás (4 db) Völgyzárógát léte (11 db) Fenékküszöb (6 db) Fenékgát (7 db) Zsilip (6 db) Duzzasztó (7 db) Árvízvédelmi töltés miatt elzárt mentett oldal (9 db) Szűk hullámtér (5 db) Hullámtéri tevékenység (10 db) Hosszirányú szabályozottság, árvíz- és belvízvédelem (26 db) Zonáció hiánya (21 db) Rendezett mederforma (17 db) Erózió, sok hordalék (4 db) Nem megfelelő fenntartás (26 db) Nem fenntartó kotrás, növényirtás (4 db) Jelentős belterületi szakasz (7 db) Belvízelvezetés, öntözés, vízjárás (7 db) Vízkivétel (1 db) 2. fejezet A vízgyűjtő leírása és jelentős vízgazdálkodási problémák 20

Vízkivezetés, elterelés (2 db) Vízbevezetés (7 db) Tápanyag és szervesanyag problémák főbb okai: Átadódó hatás (4 db) Kommunális szennyvízbevezetés (16 db) Élelmiszeripari szennyvíz (2 db) Kommunális hulladéklerakók (22 db) Diffúz mezőgazdaság, vízgyűjtőn (20 db) Diffúz település (19 db) Völgyzárógátas tározó (2 db) Oldaltározós halastó bevezetés (4 db) Állattartó telepek (22 db) Szennyezett felszín alatti víztest, alap vízhozammal (25 db) Illegális szennyvízbevezetés (4 db) Sótartalom és hőterhelés miatti probléma termálvíz-bevezetés miatt 6 db víztesten jelentkezik. Veszélyes anyagokkal kapcsolatos problémák feltárására az alegység 28 vízfolyás víztestjéből összesen 4 víztesten történt vizsgálat. Ezen vizsgálatok alapján a problémák más területekről átadódó hatásból (3 db víztest) és mezőgazdasági eredetű szennyezésből (1 db víztest) adódik. A veszélyes anyagok biztonságos tárolása megoldottnak tekinthető a területen. A felhasználók rendszeres hatósági ellenőrzés alatt vannak. Az alegységben található 1 db mesterséges állóvíz víztesten monitoring nem történt, így adat nem áll rendelkezésre a problémák meghatározására. Vízfolyások és állóvizek szabályozottságával kapcsolatos problémák (hidromorfológiai problémák: A Mura alegységen jelentkező legjellemzőbb problémái a dombvidéki és síkvidéki vízfolyások szabályozottságából ered. Számos vízfolyáson épültek völgyzárógátas tározók, ezek hosszirányban átjárhatatlanná teszik a víztestet, a mozgó élő szervezetek, elsősorban a halak átjárását akadályozzák, de korlátozzák táplálkozásukat és szaporodásukat. A megnövekedett párologtatási felület, a vízvisszatartás és a haszonelvű szabályozás is gyakran helyreállíthatatlan változásokat okoz. Sok vízfolyás szabályozott, kiegyenesített, rendezett és esetenként töltésekkel szűk hullámtérbe kényszerített. A kanyargós, vándorló medrű vízfolyások rendezése általában a kanyarulatok 2. fejezet A vízgyűjtő leírása és jelentős vízgazdálkodási problémák 21