Elődeink fegyverei (A lovasság)
A kard és a lovaskatona fogalma elválaszthatatlanok egymástól. Amíg a lovas fegyvernem játszotta a csatadöntő szerepet, addig a kardok is fejlődtek, tökéletesedtek. A lovas közelharc legfontosabb eszköze a jellegzetesen magyar lovassági fegyver, a szablya volt. Egyélű, kisebb-nagyobb fokéllel ellátott, ívelt pengéje vágásra és szúrásra egyaránt alkalmassá tette.
A XVIII. század elejétől, az állandó hadseregek kialakulásával kezdődik el a fegyverek szabványosításának folyamata, a fegyvernemek markáns szétválasztódása, s a csak rájuk jellemző egyenruha, fegyverzet, felszerelés kialakítása, bevezetése. Az osztrák hadsereg 1715-től vált állandó jellegűvé. E hadsereg szerves részét alkották a magyar kiegészítésű huszárezredek.
Az önálló csapatnemmé vált huszárság harcmódja az 1722-es magyar lovassági szabályzatban: Leginkább karddal szokott a magyar lovas mindenféle hadi alkalmakkor operálni. Ezért az ellenség ellen indulván serény és bátor vitézkedés iratik elő Szemközt támadva, egy szál karddal üti meg az ellenséget. Ha az már megfutott, a hátában marad, űzi és amíg be nem éri, addig karabélyból és pisztolyból tüzel, nem hagyja megfordulni. Ha megfordul az ellenség, akkor karddal támad reá Ha az ellenségnek segítsége gyülekezne, rendben vissza kell vonulnia
A huszárságnak az előőrsi szolgálat mellett a portyázás, valamint az utánpótlási útvonalak elvágása, lovassági roham, üldözés, lőszerszállítmányok biztosítása volt a feladata. E sokrétű alkalmazását tekintve sokféle fegyverzettel volt ellátva: szablya, egy pár pisztoly, egy karabély.
Az osztrák ezredekben szolgáló huszárok szablyáit végső fokon az ezredtulajdonos írta elő és vas vagy sárgaréz szerelékkel készültek. Alakjuk még hasonlít a Rákóczi-kor szablyáihoz. A széles pengéket vésett ábrák és feliratok díszítik. FRINGIA: (F/ranciscus/ R/ákóczi/ I/n/ N/omine/ G/entis/ I/nsurgit/ A/rmis/ ~ Rákóczi Ferenc a nemzet nevében fogott fegyvert) Madonna ábrázolás: Maria Mater Dei Patrona Hungariae Sub Tuum Praesidium Confugio ~Mária, Isten anyja, Magyarország védasszonya, oltalmad alá menekülök In Hoc Signo Vinces ~ E jelben győzni fogsz Deus Exercituum Bellator Fortissime Esto Mecum ~Seregek Istene, leghatalmasabb hadakozó, légy velem
A huszárszablyák szabványosítása az 1768 mintájú huszárszablyával kezdődött. A 85 cm hosszú, 3,9 cm széles penge Eisenhauer minőségű, mindkét oldalán egy-egy széles vércsatornával. A vashüvellyel ellátott szablya súlya 2,1 kg. E szablyatípuson 1803-ban, illetve 1808-ban történtek kisebb módosítások. 1827-ben a könnyűlovasság fő- és törzstisztjei új szablyát kaptak, oldalt kihajlítható kétkengyeles markolattal.
1845-ben az összes lovasság egységes mintájú, zárt kosárral ellátott szablyát kapott. Az 1845. M. lovassági szablya öblös acéllemez markolatkosara egy darabból sajtolt, könnyítés végett hét helyen átfúrt, a felső felén a markolatszíj részére hosszúkás áttöret található. A markolat borjúbőrrel van bevonva. A rendelkezés a lovastiszteket is egységes fegyver viselésére kötelezte. Ennek alakja megegyezik a legénységével, a kosármarkolat áttöretei azonban díszesek.
Az 1848-1849. évi szabadságharcban a magyar huszár a harcterek mindenesévé vált.
A huszárszablya mellett, noha az megőrizte előkelő helyét, egyre nagyobb szerepet játszottak a lőfegyverek. A legfontosabb lovassági lőfegyver a karabély volt. Felépítését és működési elvét tekintve hasonlított a gyalogság által használt puskákhoz, azonban csöve rövidebb volt. A karabélyok lőtávolsága rövid csövük miatt kisebb volt mint a gyalogsági puskáké. Hatásos lőtávolságuk alig haladta meg az 50 métert. Lovassági rohamnál az ellenség arcvonalától 60-80 lépésre lőtték ki a sortüzet a huszárok, majd megindították a rohamot.
A karabély mellett fontos szerepet játszott a nyeregkápára erősített pisztolypár is. Az osztrák hadsereg első szabványosított lőfegyvere az 1798. M. huszárkurtály és lovassági pisztoly.
A lovasság kardjai a XIX. század második felében többször módosultak. 1850-ben kétféle méretben (nehézlovassági, könnyűlovassági) rendszeresítették a lovassági kardokat. Módosították a kosár formáját is, a markolatszíj átfűzéséhez szolgáló áttöret a kosár felső részéről a hárítólap végére került. A tiszti kard kosarának áttöretei mintázottak.
Az új formájú kardok használhatóság szempontjából és külalakra nézve is kifogástalanok voltak, mégis néhány év multával ismét újabb típusokat vezettek be: 1861-ben, 1869-ben, a honvédlovasságnál pedig 1875-ben.
1877-ben újra módosult a könnyűlovasság fegyvere, bevezették az 1877. M. könnyített lovassági kardot, mellyel a lovasított tüzéreket is felszerelték.
Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó lovassági kardtípusa az 1904 M. elnevezést viseli. Újszerű a penge kialakítása: a penge foka bordázott. A legénységi típus markolatkosarán 24 kerek furat található, a tiszti kardok kosara áttöretekkel gazdagon mintázott, a fegyver nikkelezett. Extra változatban a kosár Szent György és Szent Borbála ábrázolásokkal is díszített.
Az 1904 M. huszárkard 38 évi szolgálat után, 1942-ben került ki a magyar huszár fegyvertárából.