Árkádok Szabó Tamás: Egy varázslatos különc Hundertwasser-kiállítás a Szépművészetiben... 33

Küszöb Papp András: Otthon lenni, othont lelni... 3 Főtér Ekéné Zamárdi Ilona: Nemzetközi migráció a globalizáció világában... 4 Biczó Gábor: Migráció, migrációelmélet, migrációs deficit... 11 Macskakő Halmosi Sándor: Mert a bántás sem örök... 18 hetyke... 19 Maros András: HAT... 20 Toroczkay András: Anyák napja... 28 Kapualj Batta Ágnes: Határok és hazák... 29 Árkádok Szabó Tamás: Egy varázslatos különc Hundertwasser-kiállítás a Szépművészetiben... 33 Lépcsők Lajtos Nóra: Erdélyi szász tükör... 38 Antali Edit Szilvia: Mely nem a Salamoné Néhány gondolat Halmosi Sándor annapurna déli lejtőin című kötete alapján... 41 Erdei Nóra: Képmutató képmutatók avagy az abszolút szépségei s szörnyei A zsarnokság szépsége A totalitarizmus esztétikája című konferenciáról... 44 Műhely Molnár Ernő Pénzes János: A migráció szerepe Magyarország II. világháború utáni népesedésében... 47 Havas László: Egy kivégzett filológus emlékére Brusznyai Árpád (1924 1958)... 55 D. Tóth Judit: Brusznyai Árpád Homérosz-kutatásainak aktualitása... 58 Toronyszoba Szirák Péter: Cikkelyek a vándorlásról... 61 1DISPUTATartalom

E számunk szerzői: Antali Edit Szilvia egyetemi hallgató, Debrecen Batta Ágnes újságíró, Debrecen Biczó Gábor kultúrantropológus, Debrecen Ekéné Zamárdi Ilona geográfus, Debrecen Erdei Nóra PhD-hallgató, Debrecen Halmosi Sándor költő, Budapest Havas László klasszika-filológus, Debrecen Lajtos Nóra tanár, Debrecen Maros András író, Budapest Molnár Ernő PhD-hallgató, Debrecen Papp András író, Hajdúszoboszló Pénzes János PhD-hallgató, Debrecen Szabó Tamás egyetemi hallgató, Budapest Szirák Péter irodalomtörténész, Debrecen Toroczkay András költő, Budapest D. Tóth Judit irodalomtörténész, Debrecen A Debreceni Disputa megvásárolható az alábbi könyvesboltokban: Alternatív Könyvesbolt, Hatvan u. 1/A Csokonai Könyvesbolt, Piac u. 45. Fókusz Könyvesház és Galéria, Hunyadi János u. 8 10. Sziget Könyvesbolt, Egyetem tér 1. A folyóirat elektronikus formában olvasható: www.deol.hu Médiapartnerünk: www.epiteszforum.hu 2DISPUTA Debreceni Disputa VI. évfolyam, 1. szám, 2008. január Megjelenik 1000 példányban Főszerkesztő: S. Varga Pál Szerkesztőbizottság: Bényi Árpád, Berényi Dénes, Berkesi Sándor, Gáborjáni Szabó Botond, Görömbei András, Hollai Keresztély, Orosz István Szerkesztők: Berta Erzsébet (Árkádok) Lapis József (Lépcsők, Pláza) Nagy Gábor (Fotó) Papp András (Macskakő) Szénási Miklós (Kapualj) Anyanyelvi lektor: Arany Lajos Kiadja: a Debrecen Önkormányzat Lapkiadó Kft. 4025 Debrecen, Simonffy u. 2/A, tel.: (52) 581-800 E-mail: disputa@deol.hu Felelős kiadó: Angi János Borító, lapterv: Petromán László Tördelés: Kaméleon Dizájn Kft., tel.: (52) 532-211 Nyomtatás: Alföldi Nyomda Zrt., 4027 Debrecen, Böszörményi út 6., tel.: (52) 515-715 ISSN 1785-5152

Ha most menekülnék, aligha hallgathatnám az Immigrant songot a Led Zeppelintől. Lehetőségeim és igényeim nyílván igen szerények volnának, valószínűleg mindössze a létfenntartásra redukálódnának. Minden gondolatom és cselekedetem a túlélést szolgálná: legyen mit ennem, hol aludnom ha nem is a senki földjén. Valakiknek a földjén, akik számomra éppoly idegenek volnának, mint amilyen én lehetnék nekik az ő életterükben és szokásaik között, a látszólag szelíd emberek között, enyhe megvetésüktől övezve. Jövök itt a nyakukra, szívom a levegőjüket. Nem értenék a problémámat. Mert az nekik nem problémájuk. Nem értenék, hogy ahonnan jövök, lőnek. Egyik nap még ott is ilyen szelídek voltak, aztán eldördült egy puska. Aztán már majdnem mindenki lőtt mindenkire. Aki nem lőtt, az menekült. Nem értenék, hogy ahonnan jövök, éppen éhínség van. A hét szűk esztendőt csak kábé hárommal kell beszorozni. Mert nem terem meg semmi, nem lehet kapni semmit, mert nincs is pénz, amiért kapni lehetne valamit. Nem értenék, hogy ahonnan jövök, leszakadt a fél hegy az esőtől, és mindent elmosott. És aki túlélte, csak az élete maradt. Szál egyedül, mint az ujjam. Nem értenék, hogy ahonnan én jövök, ott csöppet mást jelent a demokrácia. Mást jelent a törvény az egyik embernek, mást a másiknak. Egyszerűen mást értenek ugyanazon. És ezt az ugyanazt úgy tudják interpretálni, hogy akár mindkettőnek igaz lehet. Nagy mágusok. Csak azt büntetik, akik hipnózistól mentesen igazat szólnak. Feljelentik. Megmérgezik. A túlvilágra privatizálják. Elüldözik vagy megveszik. Ami azért mégse varázslat. A műsorért mindenki apránként, szinte hitelként, élethosszig fizeti a beugrót. És azt sem értenék a tanzit- vagy célországban lakók, miért mondok én nekik olyat, hogy ők is voltak menekültek. Migránsok. Persze, lehet, csak a szomszéd városba költöztek, mert ott jobb érvényesülési lehetőséget találtak. Lehet, csak a szívszerelmükért hagyták el a szülőföldjüket. És ha már mégse, hát akkor bizonyos, hogy valamelyik ősük, aki mondjuk egy szatmári faluból szökött, mert jobbágyként nem akart a földesúr kedvére robotolni és tizedet fizetni, inkább a szabad hajdúvárosok egyikében keresett oltalmat, kezdett új és szíp életet egy kis földdel és néhány gyöpre csapható állattal. Vagy ment céhlegényként Vándorkönyvvel a zsebében, melybe a külföldi mesterek, mint valami úti okmányba bejegyezték a letöltött időt és igazolták az elvégzett munkát, hogy aztán otthon, ha elkészíti a Mester Művi Remeket, fölszabadulhasson, s maga is mester lehessen. Vagy peregrinus deákként nézett szét a nagyvilágban, hogy ott éppen mi újság, tart-e még a tizenöt-, a harminc-, a százéves háború, mi a dörgés Heidelbergben vagy Wittenbergában. Az összes ősök között az első migráns bizonnyal a Paradicsom nevű hawajdídzséből távozó Ádám és Éva lehetett. Menekülni, vándorolni, ha nem is úgy, mint a fészkét ősszel itt hagyó madár, mely tavasszal visszatér, hanem kerékpáron tolva az ágymatracot, talán vissza sem nézve a szétbombázott kurva életre mégiscsak valami zsoltáros imádsággal és reménnyel lehet. Sose céltalanul, bele a vakvilágba, akkor se, ha meg kell fulladni a kamion ötven fokos rakterében. Nincs biztonság. De már van valamiféle bizonyosság. Ezt tudják az úton lévők. Mert már félig túléltek valamit, aminél rosszabb aligha lehet. Valamiféle élet van mögöttük, mint valami özönvíz még nem értek ugyan partot, de kapálóznak. Gyerekként revelációszerűen hatott rám a Bevándorlók dala, egyelőre nem a szövegével, ám a címét mindenképpen érdekesnek találtam. (Az énekben: Vinlandra mennek a vikingek, akinek meg nem sikerül, az megy a Valhallába.) Nem gondoltam volna, hogy hozzánk bárki is bevándorolna, ha arról volt tudomásom, hogy a rokonságban is vannak disszidensek. Alig telt el néhány év, és nem kis megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy bizony ide is jöhetnek. De hogy egy indián, az marhára meglepett. A hajógyárban dolgozott lakatosként, a magyart tűrhetően-törve beszélte. Chilei indián volt, a puccs idején menekült, és a baráti ország fiát hazám befogadta. Örültem neki. Bár egy apacsnak talán még jobban örültem volna. Otthon lenni a korban, minden időben és helyen. Menedéket lelni időnként számban, személyben és nyelvben, hogy bekövetkezzen egy egészen másféle lélek vándorlás. Valami intellektuális zarándoklat. 3DISPUTA Papp András Otthon lenni, otthont lelni Küszöb

Nemzetközi migráció a globalizáció világában Ekéné Zamárdi Ilona 4DISPUTA Főtér Napjaink munkaerőpiacra lépő fiataljai közül egyre többen teszik fel maguknak a kérdést: menni vagy maradni? Tehetik, mert az Európai Unió tagjává lett Magyarország munkavállalói számára legalizált lehetőség a külföldi munkahely keresése. A rendszerváltás óta a másik oldalról is nyitottunk. Hazánkat ugyancsak szabadon kereshetik fel idegen országok polgárai. Magyarország részese lett tehát a nemzetközi migrációnak, amelytől a szocializmus évtizedei alatt elzárták. Joggal tehető fel a kérdés: milyen az a nemzetközi migrációs színtér, amelybe immár beletartozunk? Mára a nemzetközi vándorlások alakulásában, a küldő és fogadó térségek magatartásában, a migránsok megítélésében alapvető változások következtek be. Rég eltűnt az a képzet, amely a XIX. század. végétől egy évszázadon keresztül érvényes volt a nemzetközi vándorlásokra, hogy tudniillik ezek a nemzetállamok között zajlanak. A migránsokat befogadó országok nemcsak az Amerikai Egyesült Államok, hanem az európaiak is olvasztótégelyként működtek, integrálták az érkezetteket. A ma zajló vándorlások tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a nemzetközi migrációról csak transznacionális gazdasági és társadalmi kapcsolatok és terek vonatkozásában lehet beszélni és vizsgálódni. A globalizáció korában a vándorlókat már nem az jellemzi, hogy elhagynak egy országot, majd megérkeznek egy másikba, és ott tartósan letelepednek, felveszik az adott ország nyelvét, igyekeznek elsajátítani szokásait és kultúráját. A nemzetközi migráció folyamatában is megjelentek a globalizáció jellegzetességei. Ezek közül legerősebb az a vonás, hogy a nemzetközi migráció gyorsan növekvő mértékben válik transznacionális üzletággá, amely egyszerre több szinten és több intézmény bevonásával legálisan és illegálisan szervezi az emberek áramlását a tőke és a javak mozgása mellett. A vándorlásokra a formák, a motivációk és a kötődések korábban soha nem tapasztalt sokfélesége jellemző. E rövid összefoglalás a nemzetközi migráció demográfiai hátterének, okainak és méretének a felvázolására, a vándorlásban részt vevők főbb csoportjainak az ismertetésére és fogadtatására, valamint a migráció regionális koncentrációinak jellemzésére vállalkozik. A vándorlásokra a formák, a motivációk és a kötődések korábban soha nem tapasztalt sokfélesége jellemző. A Föld két ellentétes demográfiai magatartású területe között migrációs nyomás áll fenn A nemzetközi migráció növekedésének demográfiai háttere A jelenleg több mint 6 milliárd főt számláló emberiség évente 83 millióval gyarapodik, s a születettek 95%-a a fejlődő világban látja meg a napvilágot. A fejlődő országok népessége a világnépesség négyötöde. A Föld népesedését két, alapvetően ellentétes folyamat jellemzi. A világnépesség egyötödét kitevő fejlett országokban különösen az európaiakban a második demográfiai átmenetnek nevezett népesedési folyamatok figyelhetők meg. Ezek legfőbb jellemzője, hogy az 1970-es évek óta drasztikusan lecsökkentek mind a születésszámok, mind a halálozások. Tartósan alacsony a gyermekszám, a születéskor várható élettartam pedig jelentősen országonkénti eltérésekkel ugyan, 80 év körüli értékre növekedett. Ennek eredménye népességszámstagnálás, majd csökkenés, valamint a társadalmak fokozódó elöregedése. A fejlett országok második demográfiai átmenetével egy időben a Föld népességének túlnyomó többségét kitevő fejlődő országokban még az első demográfiai átmenet népesedési folyamatai a meghatározóak: tartósan magas születés- és gyermekszám, fiatalos korszerkezet, születéskor várható alacsony élettartam. A Föld két ellentétes demográfiai magatartású területe között migrációs nyomás áll fenn, amelyet tovább erősít és tartósít az a tény, hogy a magas népességszaporulatú országok hagyományosan a szegény országok közé tartoznak. (A fejlődő országok elnevezést udvariasságból a fejlett világbeliek alkalmazzák a szegény országokra.) A szegénységből való kitörés egyik, szinte legyőzhetetlen akadálya az erőteljes népességnövekedés, amellyel a munkahelyek számának gyarapodása nem képes lépést tartani. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet becslést készített a fejlődő világ 1990 2010 közötti munkaerő-növekedésének mértékéről. Az előreszámítás szerint a növekedés 41,2%-os lesz, amely 733 millió főt jelent. Az előrejelzés valószerűségének bizonyítéka a nemzetközi migráció közelmúltbeli jelentős emelkedése. A nemzetközi vándorlásokban napjainkban 175 millió fő vesz részt, a világ népességének 2,9%-a. A Földön élők összességéhez mérten ez nem

tűnhet nagy értéknek. Az emelkedés dinamikája, maguk a vándorlók és a vándorlási célterületeken előidézett változások teszik figyelemre méltóvá. Az utóbbi évtizedekben a nemzetközi migránsok száma gyorsan növekszik. Az l960-as években még 75 milliós vándorfolyam 1985-re 105 millióra duzzadt, s napjainkra újabb 70 millióval növekedett azok száma, akik boldogulásukat a saját hazájukon kívül keresik. A migráció növekedésének fontos oka a gazdasági szakadék mélyülése a szegény és gazdag országok között. A globalizálódó világban mind az országok, mind a társadalom szintjén polarizációs folyamatok zajlanak: a gazdagok még gazdagabbá, a szegények pedig még szegényebbé válnak. A nagy világcégek profitnövelés céljából termelésüket a munkaerő olcsósága miatt a fejlődő országok sokaságában terítik szét. A tömegkommunikációs for - mák, az internet, a mindenhova eljutó termékeket és szolgáltatásokat kínáló reklámok révén a szegény országok lakosai számára a korábbinál sokkal nagyobb körben válik ismertté és vonzóvá a helyben soha el nem érhető konszolidált életforma, amelyért érdemes kockáztatni és útra kelni. A közlekedés fejlettsége, a tömegközlekedés viszonylagos olcsósága miatt a Föld legtávolabbi részéből is elérhetők a gazdag célterületek. Fontos oka a vándorlások növekedésének az is, hogy a magas bérszínvonalú országok számára a nemzetközi versenyben való előnyszerzés egyik eszköze a másutt kiképzett, magasan kvalifikált munkaerő odacsábítása, s alkalmazása (brain-drain). A küldő országok magatartása is elősegíti a vándorlások élénkülését. A fejlődő országok jó részében ugyanis kormánypolitika támogatja a munkaerő-exportot, mert olcsóbb és kevesebb társadalmi konfliktussal jár, mint a helyi gazdaság átfogó reformja, a hazautalások pedig valutabevételt hoznak. Végül a nemzetközi migráció növekedésében tekintélyes szerepet játszik a legelesettebb migráns csoport, a menekültek, a háborús konfliktusok kitaszítottjai számának folytonos gyarapodása. A főbb migráns csoportok jellemzése Az elitek vándorlása A más országban tanuló diákok 80%-a öt ország egyetemeit keresi fel. A nemzetközi migrációban részt vevők mintegy ötöde (kb. 35 millió fő) úgynevezett elit vándorló, akiken némi leegyszerűsítéssel a diploma megszerzése érdekében vagy már annak birtokában vándorlók értendők. A tanulás és a magas színvonalú munkavégzés szándéka mozgatja őket, céljuk a lehető legmagasabb keresetek elérése. A felsőfokú oktatásban részt vevőkéin, oktatókéin, kutatókéin kívül ide sorolhatók a nemzetközi hírű művészek, sportolók mozgásai is. Van azonban egy rendkívül gyorsan bővülő rétege az elit migránsoknak, mégpedig a transznacionális cégek alkalmazásában utazó-vándorló, hónapokat, éveket más-más országban eltöltő menedzsereké. Az óriáscégek nemzetállami határokat átlépő áru- és pénzfolyamatainak szervezése hatalmas hálózatokat (termelési, logisztikai, banki) tart fenn, amelyek menedzsmentszükséglete is nagy. A menedzsment feladata a cég munkakultúrájának és döntési stratégiájának meghonosítása, a helyi menedzsment kinevelése az illető nemzetállamban, sőt az újabb piacok nyitását is meg kell szerveznie. Ez a munka nagy számú vezető személyt igényel, olyanokat, akik a nemzetközi porondon otthonosan mozognak. A cég érdekei és stratégiája szerint váltogatják az országokat, sőt a kontinenseket is. Szabad munkavállalóként pedig a legtöbb fejlett ország szabad belépést, zöld kártyát biztosít számukra. Az UNESCO 2000. évi becslése szerint 1,7 millió fő azoknak a száma, akik szülőhazájukon kívül folytatnak egyetemi tanulmányokat. Az előrejelzés szerint 2025-re a népesség iskolázottságának növekedésével és a globalizációval terjedő nemzetköziesedés hatására 8 millióra növekedhet az úgynevezett transznacionális oktatás részeseinek, azaz a külföldön tanulóknak a száma. A befogadó országok erős földrajzi koncentrációt mutatnak. A más országban tanuló diákok 80%-a öt ország egyetemeit keresi fel. Ezek a tanulói létszámarány sorrendjében: USA (43%), Nagy-Britannia (16%), Németország 5DISPUTA Főtér

6DISPUTA Főtér (13%), Franciaország (11%), Ausztrália (8%). A küldő országok sorában az ázsiai államoké a vezető szerep. Ausztráliában az öszszes külföldről érkezett tanulók létszámának 73,8%-át adják, az Amerikai Egyesült Államokban 65%-át, de az európai egyetemeken is kiteszik legalább a külföldi hallgatók egynegyedét (Németországban már a 36%-át). A tanulási célú migráció előkészíti a magasan képzettek áramlását a különböző kutatási és szakmai területeken. A menekültek A nemzetközi migránsoknak az előbbivel teljesen ellentétes helyzetű másik markáns csoportját a menekültek alkotják. A kényszer hatására vándorlók növekvő hányadát ők képezik. (A természeti katasztrófák is kényszervándorlásokat idéznek elő, az ezek által sújtottak azonban nem esnek a nemzetközi menekültjog védelme alá.) 1951-ben alakult meg az Egyesült Nemzetek Szervezetének Menekültügyi Főbiztossága (angol nyelvű rövidítésével UNHCR) Genfben, amely meghatározta a menekült fogalmát, s megfogalmazta azokat a jogosultságokat, amelyek a menekültstátust elnyert személyt a befogadó országban megilletik. A menekültstátusért folyamodni kell az UNHCR hivatalaihoz, s be kell bizonyítani az üldöztetés valamelyik formáját. A bizonyítási eljárás eredményeként menekültté nyilvánított személyt nem lehet kiutasítani és visszatoloncolni, munkát vállalhat, élhet a védelmet nyújtó országban. 1967-ben a Genfi Egyezmény addig csak Európára koncentráló hatályát egy New Yorkban készült jegyzőkönyvvel kiterjesztették az egész világra. Jelenleg a világ országainak kétharmada tagja az egyezménynek, ezek mindegyikében működik az UNHCR kirendeltsége. Az UNHCR által nyilvántartott kényszervándorlók, ideiglenes táborlakók száma az 1980-as évtizedben 8 millió fő volt, ez a szám napjainkra megháromszorozódott, 25 millióra emelkedett. 1950 óta a kényszerű, nagy tömegű népmozgások uralkodóan a fejlődő országok között zajlanak. A Föld országainak fele (mintegy száz állam) a gyarmati alávetettségből felszabadulva a második világháború után jött létre (például Afrika országai, India, Pakisztán, Banglades). Ezek jórészt mesterséges határokat, törékeny nemzeti egységet és politikai rendszert, torz gazdaságot örököltek, háborús konfliktusokkal terhelten. A világ A világ legnagyobb menekültnépességét a palesztinok alkotják. mintegy 40 országát ma is belső háborúk, etnikai, vallási viszályok dúlják, így a menekülttáborok ideiglenes védettsége folyamatos fennmaradásukat igényli a rászorulók számára. A menekülők nagyobbik fele nem jut messze, rendszerint a szomszédos ország határ menti térségeiben marad. Kisebb részüket távolabbi országok, rendszerint a világ valamelyik fejlett országa fogadja be. Kontinensek szerint csoportosítva a legtöbb menekült Ázsiában él a szülőföldjén kívül, majd Afrika, Európa és Amerika következnek, csökkenő rangsorban. A világ legnagyobb menekültnépességét a palesztinok alkotják. Az Izrael megalakulása óta eltelt fél évszázad alatt szétszóródtak a világ minden részébe, 3,6 millió él azonban közülük jordániai, szíriai, libanoni és gázai táborokban. Iránban és Pakisztánban 1990-ben még több mint 6,2 millió afgán menekült tartózkodott, számuk (noha újabban csökkent) még mindig tekintélyes: 1,3 millióan élnek Pakisztán, 1,2 millióan Irán menekülttáboraiban. Örményország és Azerbajdzsán között az 1990-es évek elején kirobbant konfliktus félmillió menekültet késztetett a lakhelye elhagyására. Afrika tíz országában tart fenn az UNHCR menekülttáborokat. A legnagyobb menekültnépesség, 620 ezer fő Tanzánia menekülttáboraiban él. Nyugat-Európa korábban Afrika közelsége okán, ill. a vasfüggöny mögül fogadott menekülteket, azonban az 1990-es évtizedben a délszláv háborúk jelentősen megnövelték a menekültszámot. A szétesett Jugoszlávia függetlenné vált tagországaiban létesült menekülttáborokban élt ugyan a háború következtében elűzöttek vagy elmenekültek nagyobb része, de az európai országok (köztük Magyarország) is befogadtak kb. 700 ezer főt (felerészben Németország fogadta be őket). Amerika kettős kontinensén az USA a világ minden részéből fogad menekülőket, legnagyobb számban a kubaiakat telepítette le. A szegények nemzetközi vándorlása A nemzetközi migrációban részt vevők legnagyobb hányada, a 175 millió migráns kétharmada, sőt a menekültekkel együtt négyötöde, szegény. A jobb megélhetésért munkát keresve indulnak el a magasabb bérszínvonalú országok felé. Egy részükre szükség is van, s meg is találják helyüket a fejlett országok munkaerőpiacain.

Ennek magyarázata, hogy a munka világa hierarchikusan van felépítve, valamennyi foglalkozás esetében létezik fent és lent. A foglalkozások hierarchiájának alsó szintjein lévő állások iránt, amelyekre az alacsony bérek és a társadalmi megbecsültség, a presztízs teljes hiánya miatt nincs hazai munkavállalói kereslet, alkalmazzák a fejlett országokban a külföldieket. Különösen az egészségre ártalmas fém- és vegyipari szakmákban vagy a változó telephelyűekben (amilyen az építőipar, útépítés, csatornázás stb.) tömörülnek. A szolgáltató szektorban a vendéglátás és szállodaipar, a köztisztasági és kommunális munkák a helyiek szerint alantasnak ítélt tevékenységi körei az övék. Különösen azokban a fejlett európai országokban jellemző ez, amelyek már az 1950-es és 1960-as évtizedtől kezdve fogadnak nagy számban külföldi munkaerőt vendégmunkásként. A fejlődő világból érkezetteknek e munkahelyek kincset érnek, hisz a fogadó ország legalacsonyabb keresetei nekik magas jövedelemnek számítanak. A szegények áramlásának határozott célpontjai a globális városok is, amelyek ugyancsak nagy számban kínálnak számukra állásokat. Az új típusú, úgynevezett posztfordista gazdaság formálódó központjai ezek az átalakuló világvárosok, amelyek a transznacionális cégek központi hely iránti igényeihez igazodnak: a világ leghatalmasabb bankjainak és pénzintézeteinek központjai, biztosítók, gazdasági tanácsadó, jogi- és információs cégek széles szolgáltatói spektrumával rendelkeznek, döntéshozó hatalmi centrumok, amelyeknek társadalmi összetétele átalakulóban van, egyszerűsödik. A hagyományos városi társadalmakat a háromosztatúság jellemezte: a viszonylag vékony felső- és alsóréteg között a középrétegek súlya nagy volt a városi társadalomban. A globális város társadalmát viszont két jelentős társadalmi réteg alkotja. Egyik a transznacionális cégek menedzsmentje révén felduzzadt felsőréteg. E fiatal, többnyire egyedülálló magas keresetűek speciális igényeket támasztanak a lakással, utazással, szolgáltatásokkal, szabadidő-eltöltéssel kapcsolatban. Szolgáltatók széles hada elégíti ki e szükségleteket, mosodások, személyi szolgálattevők, sport-, szórakoztató és szabadidőcentrumok, éttermek stb. széles választéka áll rendelkezésükre. E szolgáltatóknak nagy az olcsó, tömegesen rendelkezésre álló külföldi munkaerő A szegények tömege alkotja így a globális városok második s legnépesebb rétegét. iránti szükséglete, mert ők érik be a legalacsonyabb bérekkel. A szegények tömege alkotja így a globális városok második s legnépesebb rétegét. Amerika nagyvárosai közül leginkább New Yorkra, Chicagóra és Los Angelesre jellemző ez az átalakulás, az európai nagyvárosok közül pedig London, Párizs, Frankfurt am Main és Milánó számítanak globális városoknak. Globális város minden kontinensen található, összesen mintegy 30 világváros áll a globális várossá alakulás valamelyik fokán, s a szegény országokat hordozó földrészeken is megjelentek. (Ázsiában Szingapúr, Hong Kong és Tokió a legnagyobbak, Latin-Amerikában Mexikóváros és São Paolo.) A kibocsátó és a célország között migrációs hálózatok működnek, s a vándorló akár legálisan, akár illegálisan személyes ismeretség, rokoni, baráti kapcsolatok segítségével mozog a kitűzött cél felé, amely nemcsak az országot, hanem a települést és a leendő lakhatást, esetleg munkahelyet is jelenti majd számára. A migráció biztonsága érdekében van szükség ezekre a kapcsolati hálókra, mert a szegény migrációnak mára már csupán a töredékét fogadják szívesen és legalizálják a célországokban. A gazdasági szerkezetváltással, a tanulatlan munkaerőt leépítő tömegtermelés megszűnésével a világ fejlett országaiban ugyanis nincs többé kereslet munkájuk iránt. A számítógépes technológiák, az informatika világában mára a jóléti kiadásokat terhelő tényezővé váltak, s az országok migrációs politikája a kiszorításukra irányul. A bejutás legális folyosóinak elzárása növeli az illegálisan belépők és ott-tartózkodók, illetve az újra próbálkozók számát, s azokét, akik évekig tartóan más-más országból igyekeznek bejutni a célországba. A legnagyobb befogadók és kibocsátók, a migrációs politikák A kontinensek évi migrációs mérlegei, a be- és kivándorlók egyenlege Észak-Amerikában, Európában és Ausztráliában pozitív, az összes többi kontinens kibocsátó, azaz többen vándorolnak róluk el, mint oda be. A legtöbb bevándorlót fogadó országok az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és az Európai Unió. Az Amerikai Egyesült Államok a migrációnak köszönheti létét. Világhatalommá is a XIX. század tömeges európai bevándorlása során nőtt, gazdaságát és társadalmát ma is formálja 7DISPUTA Főtér

8DISPUTA Főtér A szegény országokból érkező képzetlen bevándorlók áradatát [ ] egy hatalmas fal építésével próbálják távol tartani. a migráció; egyrészt oly módon, hogy az állam tudatosan, a világ minden országából fogad bevándorlókat, másrészt közvetetten, mert a befogadottak révén a világ minden országával van kapcsolata. Az utóbbi években évi 800 000 1 millió ember a migrációs nyeresége. Migrációs politikája egy vagy több évre előre meghatározza a befogadás szempontjait s azt is, hogy egy-egy kategóriában hány fő érkezhet. Elkülönít családi, foglalkozási alapú, a földrajzi sokféleséget reprezentáló és humanitárius befogadási kategóriákat, s egy finomító pontrendszerrel mindegyiknek meghatározza a kontingenseit. A foglalkozási csoportoknál a magasan kvalifikáltakat preferálja, a legálisan belépő szegény bevándorlók a családi vagy a humanitárius kategóriákban remélhetnek befogadást. A küldő országok élén Mexikó áll, aztán ázsiai államok, Kína, a Fülöp-szigetek, India és Vietnam következnek. Az európaiak több mint egy évszázadon át tartó vezető szerepe a bevándorlók között a második világháború után megszűnt, s élre törtek az 1960-as években a latin-amerikaiak. Bő két évtized óta az ázsiai migránsok száma emelkedik nagyon gyorsan. Az Amerikai Egyesült Államok lakosságának 11%-a spanyol ajkú (27 28 millió fő), s 3,3%-a ázsiai eredetű (kb. 9 millióan). Az Egyesült Államok nemcsak a legtöbb migránst fogadó ország, hanem itt vannak legtöbben azok is, akik illegálisan lépnek be vagy maradnak a tartózkodási engedélyük lejárta után: számukat 10 millió körülire becsülik, belépési területük az USA-t Mexikótól elválasztó szárazföldi határ. A szegény országokból érkező képzetlen bevándorlók áradatát elsősorban a mexikóiakat, de más latin-amerikai országokból érkezetteket is egy hatalmas fal építésével próbálják távol tartani. A bevándorlók területi elhelyezkedése évtizedek óta nagy állandóságot mutat: bő kétharmaduk az USA négy államában él, a legnagyobb arányban Kalifornia fogadja be őket, aztán New York, Florida és Texas. Kanada az Amerikai Egyesült Államokhoz hasonlóan az európai bevándorlók országa. Évente 220 ezer fő körüli migráns befogadásával a második helyen áll. Migrációs politikájának alaptétele, hogy a bevándorlókat emberi erőforrásnak tekinti, ezért határozottan koncentrál a munkaerő-piaci elvárásoknak megfelelő foglalkozási alapú befogadásra. Mindezt kiegészíti a befogadottak letelepedésének menedzselésével a regionális munkaerőpiacok igényei szerint. Az Egyesült Államokkal csaknem azonos, közel 10 millió km² területű Kanadában tizedannyian élnek, mint a szomszédos USA-ban, így a migránsok területfejlesztő politikában való közreműködésre kérése nagyon ésszerű lépés. A Kanadába bevándorlók között több mint 50%-kal az ázsiaiak vezetnek, őket egyenlő arányban az európaiak és afrikaiak követik, majd a latin-amerikaiak zárják a sort. A kanadai bevándorlásban Európa az 1980-as években vesztette el vezető szerepét. Az ázsiai országok között Kína, India és Pakisztán a legnagyobb küldők, az európai országok között pedig Anglia és Franciaország, de az ezredfordulótól a volt Jugoszlávia is jelentős kibocsátónak számít. A migránsok országon belüli elhelyezkedése a szomszédos USA-hoz hasonlóan koncentrált: Ontario állam, Brit Columbia és Quebec vezetnek a letelepítésben, rajtuk kívül Alberta állam is célállomás. Ausztrália a harmadik nagy, bevándorlókat fogadó ország. Észak-Amerikához hasonlóan európaiak, a britek voltak a benépesítői, azonban a mai bevándorlók között az előző országokhoz hasonlóan az ázsiaiak határozott előretörése figyelhető meg. A kontinensnyi méretű (7,7 millió km²) ritkán lakott ország (mintegy 20 millió ember) migrációs politikájában hangsúlyosnak tekinti a bevándorlók fogadását. Lakosságának csaknem negyede külföldön született. Ha ehhez hozzáadjuk az úgynevezett második generációsokat, akiknek csak az egyik szülője látta meg a napvilágot Ausztrálián kívül, úgy az arány az ausztrál népesség közel felét teszi ki. A 100 ezer körül mozgó évi bevándorló két program szerint juthat be. A bevándorlási programok szakmai, családi és humanitárius kategóriákkal rendelkeznek. Bizonyos körülmények mellett állandó, ill. huzamos időre szóló tartózkodási engedélyhez is lehet jutni. Ez a magasan kvalifikáltak, s más szakmai bevándorlók mozgását hivatott segíteni. Sikerességét bizonyítja, hogy napjainkban a tiszta vándorlási nyereség felét a huzamos tartózkodásra érkezők adják. Ausztráliában a küldő országok között együttesen Európáé (főként a Brit szigeteké) és Új-Zélandé még a vezető szerep. Ázsia rohamos előretörése azonban megállíthatatlannak látszik, s ez ellen Ausztrália

nem védekezik, hanem a fehér Ausztrália politikáját feladva a különböző népek harmonikus egymás mellett élését célul tűző multikulturalizmust hirdette meg az ezredfordulón. A bevándorlók elhelyezkedése az ország területén követi a népesség településének egyenetlenségeit. Ausztrália lakosságának négyötöde az ország területének 2%-át kitevő tengerparti sávon, Kelet- és Délkelet-Ausztráliában él. Itt is a városok a kitüntetett településformák. A külföldön született lakosság 92%-a a városokban él Új-Dél-Walesben, Victoria államban és Nyugat-Ausztráliában, sőt 11%-uk Tasmánia szigetén. (Az ausztrálok 86%-a városlakó.) Bevándorlás az Európai Unióba Európa egészen a huszadik század utolsó harmadáig kivándorló kontinens volt. Az 1960 1970 közötti évtizedet záró vándorlási mérleg jelez először 300 ezer fős nyereséget, ezt követően már mindegyik évtizedforduló bevándorlási többlettel zár: 1 2 milliós lélekszámmal. Erre a népesedés tekintetében nagy szükség is van. Az Európai Uniónál maradva, 2006-ban az EU 25 országának népessége 462 millió fő volt, a 2007-ben csatlakozott Románia és Bulgária lakosságával kiegészülve 491 millió. A természetes szaporodás értéke az EU 25-ben 0,7%, a vándorlási egyenleg pozitívuma 3,7%. Az EU népesedési helyzetét, mint már szó volt róla, a növekvő születéskor várható élettartam és a csökkenő termékenység jellemzi. Az EU intézkedései, amelyek egyelőre még nemzeti migrációs politikákat jelentenek, a védekezésre, a migránsok távol tartására irányulnak. Ennek fő oka, hogy az Európa-erődöt (ahogy a migrációkutatók nevezik az Európai Uniót) mind a szomszédos Afrikából, mind a távoli Ázsiából származó tanulatlan tömegek ostromolják, akiknek munkájára nincs szükség, humanitárius megsegítésük pedig lerombolná a jóléti államok amúgy is ingataggá vált szociális rendszerét. Van még egy fontos szempont, amelyre a migrációt távol tartani igyekvő országok hivatkoznak, s ez a biztonságpolitika. A menedékkérők erős szűrőn esnek át, az illegálisan belépőket biztonságos harmadik országba toloncolják vissza (Magyarország például ilyen), korlátozták az üldözött fogalmát, a táborokba egyetemben. Franciaország az EU második legnagyobb befogadója. 4 5 millió (7 8%) közé tehető a külföldiek száma, akiknek nagyobbik fele a Maghreb-országokból (Algéria, Tunézia, Marokkó) származik, de a feketeafrikaiak is közelítik a félmillió főt. Elhelyezkedésüket illetően két terület emelkedik ki, Párizs vonzáskörzete, az Ile-de France és délen a Cote d Azur. Nagy-Britanniában 4 millióra (7%) tehető a külföldiek száma, akiknek zöme a Brit Nemzetközösségből érkezett, illetve azok leszármazottaz Európa-erődöt ( ) tanulatlan tömegek ostromolják, akiknek munkájára nincs szükség, humanitárius megsegítésük pedig lerombolná a jóléti államok amúgy is ingataggá vált szociális rendszerét. gyűjtött menedékkérőket hosszadalmas bizonyítási eljárásnak vetik alá stb. Az EUtagállamok munkavállalói természetesen szabadon mozoghatnak az országok között (kivéve az újonnan belépett országokéit), s ez áll az elitek vándorlására is. A nem kívánt migránsok visszaszorítása azonban reménytelen törekvésnek látszik. Az 1950-es és 1960-as években Európa fejlett országai a munkaerőhiány okán szélesre tárták kapuikat a külföldi munkavállalók előtt. Az 1970-es évek olajválságáig érkezett külföldiek közül csupán az időközben EU-taggá lett országok munkavállalói (portugálok, spanyolok, görögök) tértek haza, a török és a volt Jugoszláviából származó vendégmunkások, az észak-afrikai országokból (az egykori gyarmatokról) a Brit szigetekre érkezettek maradtak. A migrációs hálózatok révén családegyesítéssel, illegálisan folyamatosan tart a bevándorlás, s a kibocsátó területhez Európa keleti fele is csatlakozott. Az EU országaiban élő idegenek számát nagyon nehéz megállapítani, mert az időközben állampolgárságot nyertek számbavétele megváltozik. Becslések szerint az országokban összesen élő nemállampolgárok száma 30 millió, s csupán mintegy harmaduk EU-tagország lakosa. A legtöbb külföldi, 7,2 millió Németországban él, a lakosság 9%-át teszik ki. A vezető etnikum a török, itt él egyben a kontinens legnagyobb muzulmán vallású közössége is. A már állampolgárságot nyerteket is beszámítva a törökök száma mintegy 3 millió. A második legnépesebb közösség a volt jugoszlávoké. A volt nyugatnémet tartományokban (Bajorország, Baden-Württemberg, Észak-Rajna-Vesztfália) és Berlinben élnek. Olaszok, görögök és lengyelek is képviselnek néhány százalékot, s ugyancsak a jelzett területeken találhatók a más kontinensekről származó kisebbségekkel 9DISPUTA Főtér

ja. Az indiaiak és a pakisztániak vannak a legnagyobb számban. Anglia kaput nyitott a rendszerváltó szocialista országok munkavállalói előtt, s negyedmillióra teszik az ezekből, főként Lengyelországból érkezettek számát. Jelentős, sőt új keletű migráns népessége van a korábban mindig kibocsátó Olaszországnak. A hivatalos statisztika másfél millióra teszi számukat, azonban nagyon nagy az illegálisok aránya. A kelet-európaiak, főként a román bevándorlók egyik célpontja, az albán rendszerváltás idején is nagyon sokan tekintették célterületnek. A népességéhez viszonyítva nagyszámú külföldről érkezettnek ad otthont Ausztria (732 ezer lélek, s a lakosság 9,1%-a) és Belgium (903 ezer; 8,9%). Az Európai Unió mindegyik országában élnek külföldiek. Az országok vonzását a jobb keresetek mellett tranzitjellegük is meghatározza, a viszonylag biztonságos kivárás a továbblépés lehetőségéig. Természetesen, a világon még számtalan migrációs célpont létezik mind munkaerővonzás, mind egyéb vonzás tekintetében. A Közel-Kelet olajgazdag országaiban milliós nagyságrendben dolgoznak más országok munkavállalói, Dél-Afrika is munkaadó központ szinte az egész kontinens számára. Izrael ugyancsak a bevándorlók országa, s nyitva áll a világ zsidósága előtt. Mekka vallási zarándoklat színhelye ugyan, mégis a migráció egy sajátos formája kapcsolódik hozzá. A minden igazhívőnek életében egyszer kötelező zarándoklat évekig tartó vándorlással járhat, s jár is a nyugat-afrikai szegény országok hívői számára, akik mind az oda-, mind a visszaúton dolgozva, munkát vállalva mennek végig. Felhasznált irodalom Fassmann, H. Münz, R. 1995. Geschichte und Gegenwart europäischer Ost West Wanderung. Wien, Österreichische Osthefte 37. H.3. 747 779. Migráció és Európai Unió 2001. Szerk. Lukács É. Király M. Bp., Szociális és Családügyi Minisztérium A migráció szociológiája 2001. Szerk. és Előszó Sík E. Bp., Szociális és Családügyi Minisztérium Rédei M. 2007. Mozgásban a világ. A nemzetközi migráció földrajza. Bp., ELTE Eötvös K. Demény P. 2004. Európa népességpolitikai dilemái a XXI. század kezdetén. Demográfia, 47. évf. 1 2. sz. 9 40. old. Koser, K. Salt, J. 1997. The geography of highly skilled international migration. International Journal of Population Geography, Vol. 3. pp. 285 303. Massey, D. S. Taylor J. E. 2004. International Migration: Prospects and Policies in a Global Market. Oxford Univ. Press Sassen, S 1988. The mobility of labor and capital: a study in international investment and labor flow. Cambridge Univ. Press DISPUTA Főtér 10

Kontinensünk politikai integrációs folyamatai Közép-Európa társadalmaiban évszázadok óta nem tapasztalt erővel tudatosítják egymásrautaltságukat, és késztetik szembesülésre olyan nagyszabású folyamatokkal, melyek hatásai ellen eleddig a nemzetállami keretek több-kevesebb védelmet nyújtottak. A globális trendek egyik legkiemelkedőbb eleme a térségben is érezhetően növekedő migrációs nyomás, amely jól illeszkedik a szinte az egész bolygóra kiterjedt tömeges népességmozgás folyamataiba. Különösebb bizonyításra nem szoruló, mindenki által jól érzékelhető statisztikai tény a globális léptékekben robbanásszerű növekedést mutató migráció, ami világszerte a multikulturális és transzkulturális élethelyzetek számának rohamos léptékű sokasodását eredményezi. A modern népvándorlás manapság szinte természetesnek tekintett jelenség. Az eltérő kiváltó okokra visszavezethető népességmozgás különféle nyelvű, kultúrájú és vallású emberek millióinak kényszerű egymás mellett élését, a rövid periódusú élethelyzetek gyors váltakozását vonja magával, ami szükségszerűen követeli a modus vivendi kölcsönösen elfogadható szabályainak kimunkálását, általában fokozott alkalmazkodókészséget. A számtalan konfliktushelyzetet rejtő világjelenség kezelésének a befogadó társadalmak részéről gyakran alkalmazott politikai eszköze az asszimiláció, melynek gyorsítását, az integrációt, a többség részéről kínált feltételeket elfogadók jutalmazásával szokás manapság a nemzetközi migrációban érintettek számának szinte ellenőrizhetetlen növekedését [ ] a jól bevált régi technikák rutinszerű alkalmazásával már nem lehet mederben tartani. ösztönözni. Csakhogy manapság a nemzetközi migrációban érintettek számának szinte ellenőrizhetetlen növekedését és adminisztratív eszközökkel korlátozhatatlannak tűnő áradatát a jól bevált régi technikák rutinszerű alkalmazásával már nem lehet mederben tartani. A folyamat az úgynevezett fejlett és fejlődő társadalmakat egyaránt érinti. 2002-ben a Föld 6 milliárd lakójából 175 millió (2,9%) volt csak az illegális migránsok száma. Ugyanakkor a célrégiók és a kibocsátó területek megoszlása földrajzi értelemben rendkívül aránytalan és trendjellegű. 1 Figyelemreméltó továbbá, hogy a migráció eredményeként növekvő számú asszimilációs helyzetek nemcsak interetnikus, de intraetnikus jelenségként is leírhatóak. 2 A jelenünkben lejátszódó népességmozgásokat kiváltó közvetlen okok, melyek a migrációban érintettségre szolgálnak magyarázatként bevándorló, gazdasági vagy politikai menekült, menedékkérő, kényszertelepített, külföldön született munkavállaló, két, globális értelemben meghatározó tendencia érvényesülése révén válnak a multikulturális és transzkulturális élethelyzetek világméretű problémává fejlődésének meghatározó elemeivé. A nyitott társadalom, valamint a tőke és a profit áramlását szavatoló liberalizált globális világgazdaság eszméjének térhódítása a migráció következtében előálló élethelyzetek társadalmi szintű kezelésének kérdését gyakorlati jelentőségű témaként láttatja velünk. Jelen rövid írásnak nem lehet célja, hogy e tendenciák sajátosságait részlete- 1 Az ENSZ 2002-ben nyilvánosságra hozott adatai szerint világméretben legalább 185 millió ember él szülőhazáján kívül, ami az elmúlt három évtizedben az érintettek számának majd megduplázódását jelentette. Európa 727 millió lakójának 7,7 százaléka, 56 millió fő bevándorló, míg Észak-Amerika 314 millió lakójának 13 százaléka, 41 millió fő bevándorló. A legnagyobb kibocsátó földrész Ázsia (49 millió fő), majd Afrika (16 millió fő). A népesség összetételét tekintve a legtöbb bevándorló Ausztráliában él, ahol arányuk a lakosság 21%-át teszi ki. (http://www.gcir.org/about_immigration/world_map_intro.htm) 2 Az intraetnikus vándorlás jó példája az a migrációs tendencia, melyre a magyar demográfusok, szociológusok az elmúlt tíz évben már számtalanszor felhívták a figyelmet: a környező országokból elvándorló (igaz, csak részben Magyarországra bevándorló) kisebbségi magyarság problémájára. A közvélekedés szerint az elvándorlás és a felgyorsuló asszimiláció két szempontból is rendkívül hátrányosan érinti a magyar etnikum helyzetét a Kárpát-medencében. A környező országok magyar kisebbségi csoportjainak létszámfogyása a helyben maradók kiszolgáltatottságát növeli, a nyelvi, kulturális és etnikai beolvadás elkerülésének esélyeit csökkenti, vagyis közvetlenül az asszimilációt gyorsító folyamat. A Románia területén élő magyar anyanyelvű népesség lélekszáma például 1992 és 2002 között kb. 193 ezer fővel csökkent. Hasonló tendenciák figyelhetőek meg minden szomszédos ország kisebbségi magyar közösségeiben. Másrészt az új, bár nyelvi értelemben nem idegen környezetben, a Magyar Köztársaság határain belül otthont kereső magyar származású bevándorlók is kénytelenek asszimilálódni, legalábbis kulturális (identikus) értelemben, hisz kevés lehetőségük nyílik arra, hogy korábbi életviláguk sajátos (lokális) értékeit életmód, tájnyelv átmentsék, a többségi befogadó társadalommal elfogadtassák. Sőt, éppen az önkéntes asszimiláció az, ami elősegíti az elfogadást és az önelfogadtatást. Biczó Gábor Migráció, migrációelmélet, migrációs deficit DISPUTA Főtér 11

sen vizsgálja. Ellenben lehetőség nyílik a következmények általános értelmezési kereteinek és annak felvázolására, hogy mik is ezek a következmények. Fogalmak sokaságával illethetőek (és minősíthetőek) azok a multikulturális és transzkulturális élethelyzetek, melyek értelmezése és kezelése elsősorban nem elméleti, hanem gyakorlati jelentőségű kérdés. Szimbiózis, számkivetettség, koegzisztencia, vendégjog, emancipáció, integráció, és még sorolhatnánk a kifejezéseket, melyek az eltérő kultúrájú, anyanyelvű és vallású, egymás számára idegen emberek életsorsát meghatározó egymás mellé rendeltség komplex eseményét körülírja. A migráció következményeként előálló multikulturális és transzkulturális helyzetek nem ritkán a társadalmi békét látens A migráció következményeként előálló multikulturális és transzkulturális helyzetek nem ritkán a társadalmi békét látens módon aláaknázó események forrásai. mó don aláaknázó események forrásai. Éppen ezért, a migrációs folyamatok és következményeik tanulmányozása közvetlen gyakorlati értékkel bír, ugyanis elemi érdek megérteni és megismerni a gyorsuló népességmozgalomnak a társadalmi életre gyakorolt hatásmechanizmusát, a folyamatok legmélyebb természetét. Például a modern és fejlődő országok társadalmaiban általánosan megfigyelhető, és az utóbbi évek eseményeinek listázását tekintve világszerte erős xenofóbia kezelésének egyik előfeltétele lehet a migrációkutatás eredményeinek alkalmazása. 3 A migráció általános társadalomtudományi témaként történő kidolgozásakor tekintettel kell lenni a globális társadalom szerveződését kísérő folyamatokra, melyek az etnikum- és kultúraközi konfliktuslehetőségek elszaporodását eredményezik. Másfelől figyelemre méltó az ennek éppen ellenhatásaként terjedő etnikai-nemzeti reneszánsszal párhuzamosan újraéledő regionalizmus, szeparatizmus és territorializmus, ami elsősorban a közgazdasági ideológiai érvekre visszavezethető, pontosabban a legtöbbször gazdasági okokkal alátámasztott kényszerglobalizáció szociokulturális ellenfolyamatainak gyűjtőhelye. Európában például a szinte tradicionálisnak tekinthető skót vagy breton függetlenségi mozgalom mellett megjelenő oszét, karéliai finn vagy szardíniai nemzeti törekvések, az Erdély vagy Wales függetlenségét zászlójukra tűző csoportosulások erősödése és intézményesülése igencsak elgondolkodtató. Az első összetett elméletek, melyek a migráció jelenségét az asszimilációs folyamatok részeként elemezték, az amerikai gazdasági-társadalmi integrációs folyamatok részeként keletkeztek az Egyesült Államokban. Ennek oka az, hogy az etnikai és kulturális sokféleség spontán adottsága mellett a modernizációs folyamat a bevándorlást gyorsító tényezőként fejtette ki hatását. A keveredés és érintkezés hívta életre a melting pot, az olvasztótégely vízióját, amely Amerikát a népek, nyelvek és kultúrák kohójaként jellemzi, ahol az aszszimiláció következtében végbemenő társadalmi átalakulás egy új és egységes népet eredményez. Ezt az elképzelést először 1914-ben Israel Zangwill, az emigrációs élményt négy felvonásos drámában feldolgozó zsidó származású író fogalmazta meg. Amerika Isten olvasztótégelye, egy hatalmas üst, ahol Európa minden faja öszszeolvad és újraformálódik. Itt állsz te, jó nép gondolom én, mikor látom őket az Ellis Islanden, itt állsz ötven csoportodban és ötven nyelvedben és történelmedben, és ötven véres gyűlöletben és vetélkedésben. ( ) Németek, franciák, írek és angolok, zsidók és oroszok az olvasztótégelybe veletek mind! Isten megteremti az amerikait. 4 David, a pogromok elől menekülő idealista zsidó fiatalember kiált így, mikor az oroszországi üldöztetés elől Amerikába menekülve az ígéret földjére lép. Az Egye- DISPUTA Főtér 12 3 A xenofóbia globális működésére példák sokasága tetszés szerint sorolható a világ minden tájáról: a gyakran hivatkozott délszláv háborúk, amelyek megmutatták, hogy az etnikai identitásba ágyazott alapvető kulturális meghatározottságok, az anyanyelv, a vallás és a származástudat az egymás mellett élés akár évtizedes asszimilációs tapasztalatainál is erősebb kötödést jelentenek. A hutuk és tuszik konfliktusa Ruandában, mely több mint kétmillió áldozatot követelt, a francia arabok vagy a németországi törökök kérdése, de olyan egzotikus esetek is említhetőek, mint a Japánban letelepedő nepáli munkavállalók vagy a Malajziában évszázadok óta honos kínai dinasztiák és a többségi maláj társadalom kapcsolata. A xenofóbia természetesen más és más okokra visszavezethető példái nemcsak nyílt etnikumközi konfliktusokban érhetők tetten, hanem lappangó formában is. Tágabb értelemben az etnikai előítéletességre alapozott kirekesztés minden típusa az idegengyűlölet tünetének tekinthető. 4 Zangwill, Israel, 12.

sült Államokba érkezve azonban vágyaival szemben újra kirekesztéssel találkozik, mely ellen személyisége minden erejével lázadni igyekszik. Hiszi, hogy a nemzeti és etnikai megkülönböztetés és az ehhez kapcsolódó igazságtalanság el Isten megteremti az amerikait. fog tűnni. A darab negyedik felvonásában David beleszeret egy orosz keresztény emigráns lányba, kinek apja egykor David szülei ellen vezetett pogromot még Oroszországban. A romantikus és naiv hazafiságot sugalló látomás üzenete, hogy az aszszimiláció az örökölt kibékíthetetlennek látszó etnikai és vallási ellentéteket az amerikai jövő álmába vetett hit erejével képes megszüntetni. A szerző a századforduló után túláradó hangulatot örökítette meg, és irodalmi szándékaitól függetlenül művében az egyik legnépszerűbb asszimilációs nézet, a melting pot alapelveit rögzítette, amely a 19. század közgondolkodását uraló nativizmust váltotta fel. A nativizmus lényegében az első modern gyakorlati értékű migrációs ideológia, melynek alapja anélkül, hogy a folyamat részleteinek tisztázására vállalkoznánk a bevándorló britek kulturális, etnikai és vallási identitásának talaján kialakult normatív értékkomplexum. Érdekes, hogy a WASP White Anglo-saxon, Protestant (fehérbőrű angolszász származású protestáns) kizárólag brit eredete a statisztikai adatok újraértékelését követően tudományos értelemben nem tartható álláspont, azonban a társadalmi viszonyokat befolyásoló mítoszként mind a mai napig fontos szerepet játszik. Az 1820 óta rendelkezésre álló kimutatások szerint ugyan a bevándorlók túlnyomó többségét egészen a polgárháborúig a Nagy Britanniából érkezők alkották, és a folyamat tetőpontján, az 1860-as években az összes bevándorló 26%-át a brit immigránsok tették ki. Egyszersmind figyelemreméltó, hogy 1820 és 1860 között az Amerikába érkezők 40%-a, csaknem kétmillió ember a katolikus Írországból vándorolt ki. 5 Úgy látszik, a WASP kialakulása szempontjából a kezdetektől meghatározó volt olyan etnikai csoportok kulturális örökségének hatása, akik nem angolszászok voltak. A protestáns elit számára az elhatárolódás, az ír- és katolikusellenes hangulat meghatározó konstitutív alapélmény volt, amely 1830 körül a Native American Party és a hasonló politikai szerveződések tevékenységében érte el tetőpontját. 1840 után az írek amerikai társadalomban betöltött marginális szerepét az egyre nagyobb számban bevándorló németek vették át, akik 1840 és 1890 között 4,5 millióan érkeztek az Egyesült Államokba, és ennek eredménye, hogy a mai amerikaiak legtöbbje német ősökre vezetheti vissza származását. 6 A németekkel szembeni ellenszenv közel sem volt annyira erős, mint az írek iránt érzett megvetés. A bevándorló németek többsége ugyancsak katolikus volt, s ez a protestáns Amerikára gyakorolt heterogén kulturális hatásokat erősítette. A németek a WASP számára más problémát is jelentettek. Kategorikus ellenállásuk az angol nyelv befolyása ellen, az alternatív német intézményi hálózat iskolák, önkormányzat, újságok, vallásgyakorlat kiépítésében öltött leginkább testet. Tömbben történő megtelepedésük, szegregációs törekvéseik kifejezett németellenes közhangulatot hívtak életre. Az 1870-es és 1880-as években elsősorban Kaliforniában és a Csendes-óceánhoz vezető vasútvonal építési munkálataiban részt vevő kínai munkások megjelenése az általános idegenellenes közérzet számára újabb célpontot szolgáltatott. A sinofóbia szélsőséges megnyilvánulásokat eredményezett, melyek minden ázsiai származású kirekesztésére kiterjedtek. Az 1860-as évek végén egy San Francisco-i újság hasábjain a bevándorló kínaiakat félemberi ázsiaiak jelzővel, vagy morálisan messze rosszabb csoportot kell magunk között elviselni, mint a négerek körülírással jellemezték. 7 A kínaiak elleni közhangulat nyomásának engedve a kongresszus 1882-ben a kínaiak bevándorlását tiltó törvényt (Chinise Exclusion Act) fogadott el. Az Egyesült Államok történetében első alkalommal akadályozták meg adminisztratív eszközökkel, hogy valamely etnikai csoport tagjai a kontinensnyi ország területén letelepedjenek. 1910 és 1920 között a bevándorlók évről évre állandóan változó etnikai arányainak 5 Sahlins, Peter D. Assimilation American Style című könyvében a demográfiai, migrációs és jogi feltételek átfogó elemzését adja. (26.) 6 U. S. Bureau of the Census, 1990 Census of Population, Supplementary Reports, Detailed Ancestry Groups by States. 7 Cose, Ellis, 32 33. DISPUTA Főtér 13

DISPUTA Főtér 14 függvényében a nativizmus újabb és újabb célpontokat talált. Lengyelek, oroszok, ukránok, zsidók, magyarok sorban váltak a xenofóbia célpontjaivá. Prescott Hall, a korszak egyik legtekintélyesebb nativista szerzője 1912-ben a következőképpen fogalmazott: A dél-itáliaiak, akik a jelen bevándorlóinak legnagyobb tömegét alkotják, részben a Karthágóból Itáliába irányuló néger migrációnak köszönhetően az egyik legkevertebb faj Európában. A modern görög sem faját, sem temperamentumát tekintve nem jelenti Periklész korának görögjét. A héberek, akik a második legnagyobb bevándorló csoportot alkotják, még mindig, ahogy korábban is, csupán ázsiai faj. 8 A nativizmus a bevándorlókkal szemben általánosan érzett negatív közérzet politikai, szellemi és vallási értelemben megfogalmazott összegzése. Ideológiai szinten a WASP az A nativizmus a bevándorlókkal szemben általánosan érzett negatív közérzet politikai, szellemi és vallási értelemben megfogalmazott összegzése. asszimilálódó csoportok vagy személyek számára önmagát értékhordozóként és az ezt kinyilvánító szociokulturális vonatkoztatási pontként határozta meg. A kínaiak ellen irányuló exklúziós törvény elfogult korlátozásával az amerikai asszimilációs politikában valójában egyedi jelenség. Így van ez annak ellenére, hogy 1882 és 1924 között az amerikai bevándorlási politika szabályozására hozott számos törvényt hajlamosak úgy értelmezni, mintha arra utalnának, hogy a 19. század első felét jellemző spontán immigrációs gyakorlatot a befelé fordulás váltotta fel. Ezzel szemben úgy látszik, a nevezett intézkedések csak a bevándorlás racionalizálását, az amerikai társadalom szükségleteit listázó és szem előtt tartó intézkedések, és nem ad hoc, de főleg nem a nativizmustól vezérelt önkényes döntések sorozata. Még 1882-ben igyekezett a kongresszus a szegény bevándorlók beáramlását adminisztratív eszközökkel megakadályozni. 1887-ben mindazok számára megtiltották a birtoktulajdont, akiknek nem volt amerikai állampolgárságuk. Az 1891-es bevándorlási törvény igyekezett erősebb ellenőrzés alá vonni a bevándorlást, elsősorban a nyilvántartás és a határőrség eszközeinek kiterjesztésével. 1906-tól léptették érvénybe a törvényt, amely az állampolgárság feltételeként szabta meg az angol nyelvtudást. 1907-ben a Kongresszus engedélyezte azoknak az emigránsoknak a kiutasítását, akik nem voltak képesek megélhetésük biztosítására. 1917-ben törvényt hoztak az analfabéták bevándorlása ellen, valamint a kínaiak mellett megszüntették az összes ázsiai származású számára az Egyesült Államokban történő letelepedés lehetőségét. A legitimációs folyamatot az 1924-ben elfogadott alapelveit tekintve mind a mai napig meghatározó bevándorlási törvény zárta le. Ebben kimondták, hogy az európai nemzetek az 1890-es évben bevándorolt emigránsok számát külön-külön figyelembe véve és az Egyesült Államok lélekszámához arányítva éves kvótát kapnak, amely egyetlen nemzet esetében sem haladhatja meg a 150 ezer főt. 9 Látni kell, hogy az amerikai immigrációs politika alapvetően nem bevándorlóellenes. Az intézkedések korlátozó jellege elsősorban a szükségszerű és megkerülhetetlen szabályozást, a racionalizálást szolgálta. A bevándorlás nélkülözhetetlen előfeltétele volt annak, hogy az USA gazdasági konjunktúrája révén keletkezett munkaerő-szükségletét pótolni tudja. A növekedés a tárgyalt időszakban, vagyis a 19. század közepétől egészen az 1929-es gazdasági összeomlásig szinte folyamatosan 4,5% körüli volt évente, ami globális léptékben is egyedülállóan sikeres teljesítmény. A kontinensnyi ország bevándorlók millióit szippantotta fel azzal, hogy a gazdasági hasznosításra alkalmas hatalmas térségeket extenzíven aknázták ki. Az óriásfarmokra szerveződött élelmiszer-termelés számára kimeríthetetlen piac volt a felduzzadt ipari központokba tömörülő munkástömegek el- 8 A 19. század utolsó harmadában kialakult faji elméletek agresszív szociáldarwinizmusa cseng ki a szerző szavaiból. Az Amerikában kétségtelenül népszerű és befolyásos elméletek a fehér faj felsőbbrendűségének tételét igyekeztek összeegyeztetni a természettudományok eredményeivel. Az Amerikai Antropológiai Társaság első elnöke, egy bizonyos William McGee például 1895-ben a faji származás és a nyelv minősége közötti kapcsolat elemzésekor a következőket állapította meg. Lehet, hogy az angolszász vér tekintélyesebb, mint más fajoké; de emlékeztetnünk kell, hogy az angolszász a világon valaha látott legegyszerűbb nyelv, a legtökéletesebb és a legvilágosabb szimbolikával rendelkezik; és ezáltal őrizte meg az angolszász életképességét a hódításra idézi Harris, Marvin 254 255. 9 Az 1890-es esztendőt azért választották, mert ekkor a kelet- és dél-európai bevándorlók száma még rendkívül alacsony volt.

látása. Ugyanígy a kiapadhatatlannak tűnő nyersanyagkészletre települt ipar számára a városi lakosság fogyasztási igényei, az infrastruktúra kiépítéséhez nélkülözhetetlen gyáripari termékek vagy a vidéki lakosság szükségletei a gazdaság robbanásszerű fejlődésének katalizátorai voltak. A nativista WASP értékkonstitutív ideológiai súlya a századfordulón lassan veszíteni kezdett politikai jelentőségéből, és fokozatosan habituális, attitűdjellegű társadalmi kaszttá merevedett. Ennek fő oka, hogy a bevándorlók főként az írek és a németek, de később a század harmincas éveitől az olaszok is fokozatosan szervezőivé és meghatározó tényezőivé váltak a közéletnek. 10 A nativizmust felváltó melting pot nem volt kiegyensúlyozott tanítás, vagyis az a radikális értelmezés, mely szerint az amerikai társadalom illuzórikus jövőképeként láttatott folyamat egyúttal konfliktusmentességet is eredményezett, puszta hamisításnak látszik. Az európai gyakorlattal összevetve feltűnő, hogy az etnikai feszültségek ellenére az amerikai társadalmi konstitúció életközössége, a gazdasági sikeresség ténye és az ebből történő személyes részesülés lehetősége lefokozta, de legalábbis nem engedte végletekig kiéleződni az eltérő kulturális hagyománnyal rendelkező csoportok az egymás mellett élésből következően eleve adott szembenállását. Nem véletlen, hogy éppen ebben az időszakban alakult ki a migrációs kérdések kutatására szakosodott első szociológiai iskola Chicagóban. Az iskola alapítása Robert E. Park nevéhez fűződik, aki a század első évtizedeiben diákjait arra biztatta, hogy a lokális környezet etnikai viszonyait tanulmányozzák. Chicago ebben az időszakban kifejezetten élénk és sokszínű példáját kínálta az etnikai kérdéseknek. A robbanásszerűen kifejlődő ipari centrum munkaerőszükségleteit egyszerre szolgáltatták a déli államokból a fokozott faji előítéletek miatt a jobb megélhetésben reménykedő északra menekülő feketék, valamint az Európából bevándorló fehérek tömegei. A gyorsuló városiasodáshoz kapcsolódó multietnikus és multikulturális helyzet kedvező közeget teremtett az asszimilációs folyamatok kutatásához. Robert E. Park 1921-ben jelentette meg Introduction to the Science of Sociology című munkáját, melyben először tettek tudományos kísérletet az akkomodáció és az asszimiláció folyamatának tudományos leírására. 11 Akkomodáció ( ) az alkalmazkodás egy folyamata, amely a társadalmi kapcsolatok szerveződéseinek attitűdjeként vagy megjeleníti, vagy redukálja a konfliktusokat, valamint a különböző érdekeltségű csoportok és személyek számára fenntartja a társadalmi rend alapbiztonságát, illetve az akkomodáció olyan mintákat jelent, amelyek a szereplők különböző élettevékenységeit működésükben összetartja. 12 Látható tehát, hogy Park megközelítése szerint az alkalmazkodás a funkcionális működési rendszerként felfogott társadalomban szabályozó strukturális elv, amely a mindennapi életben a társadalmi együttműködés előfeltétele. A melting pot koncepciójához tartozó elméletek korlátaira a második világháborút követő időszakban egyre több szerző mutatott rá. A harmonikus és mind a befogadó, mind az asszimilálódó idegen közösségek spontán és önkéntes összeolvadásának reményeként vágyott társadalom képzete, Zangwill Dávidjának álma folyton továbbhalasztódó terv maradt. Sőt, a növekvő vagyoni különbségek, az újabb, elsősorban ázsiai eredetű bevándorló csoportok szegregációja, a feketék nyilvánvalóan sikertelen beolvadása az asszimiláció fogalmának és elméleteinek újragondolására késztette a téma kutatóit. A modern, a kulturális pluralizmussal illetett asszimilációelméletek értelmezése és az amerikai társadalomfilozófiában és szociológiában betöltött szerepük tisztázása feltételezi a mértékadó koncepciók vázlatos bemutatását. Elsőként Oscar Handlin klasszikus életművében fogalmazta meg a pluralista asszimilációelmélethez és ennek legújabb fejleményeként az ethnic revival vagy másként az ethnik renessaince jelenségéhez vezető alapvető gondolatokat. Szerinte az amerikai társadalom nyitottsága, befogadókészsége elvileg minden érkező számára esélyegyenlőséget kínál. Handlin munkásságának fénykorában, az 50-es években, az asszimilációkutatás középpontjában az etnikai csoport fogalma állt, amely meghatározta az egyén társadalmi beilleszkedésének folyamatát, kereteit és módját. 13 Oscar Handlin értelmezését két kiemelt fogalomra, a lakóhelyi izoláció és a lakóhe- DISPUTA Főtér 10 Az egyik leghíresebb, John Peter Atgeld Németországban született politikus volt, aki 1890-ben Illinois állam kormányzója lett. 11 Itt a Chicago University Press kiadásában, 1968-ban megjelentetett rövidített kiadás szövegére hivatkozunk. 15

DISPUTA Főtér 16 lyi diszperzió kategóriáira fókuszálta. Úgy látta, hogy a bevándorlási folyamat eredményeként kialakuló újonnan szerveződő etnikai csoportosulás jellemezhető a tagok ösztönös szegregációs törekvéseivel, ami egybeesik a többség ugyancsak ösztönös elszigetelődési szándékaival. Véleménye szerint az ezzel párhuzamosan létrejövő erővonalak mentén kialakuló csoporttudat az egyén szintjén magas fokú alkalmazkodást követel. A többségi közösség szempontjából ez elengedhetetlen előfeltétel, ám az individuum számára mindig radikális törés. Az új, a befogadó közösség létfeltételeinek elfogadása a hátrahagyott otthonosság új körülmények közötti újraalkotásának reményére épül. Handlin az asszimiláció folyamatát egyértelműen a migrációból levezethető következményként értelmezi, amit lényege szerint az érkező idegen etnikai csoport fokozatos integrációjának folyamata jellemez. 14 Ezzel a melting pot teóriáját lassan elkezdte felváltani a cultural pluralism (kulturális pluralizmus) koncepciójához köthető gondolkodásmód. A kulturális pluralizmus eredetileg nem asszimilációelméleti doktrína, hanem a melting pot szemléletének virágkorában, az 1920-as években, a nézet társjelenségeként feltűnő kényszerasszimilációs hatásokkal szemben megfogalmazott kritika. A fogalmat és a hozzá kapcsolt dilemmát Horace M. Kallen vezette be 1915-ben Democracy versus Melting Pot: A Study of American Nationality címmel közreadott cikkében. A pluralista nézet egyik első fontos szerzője Isaac B. Berkson volt. 15 Antiasszimilációs elképzeléseinek lényege, hogy a melting pot homogenizáló gyakorlatával szembeállította az etnikai elkülönülés fenntartásához való jogot. Az identikus, kulturális és nyelvi értelemben független közösségek véleménye szerint sem az amerikai életformára, sem az amerikai társadalomra nem jelentenek veszélyt. Sőt, az úgynevezett community theory keretei között rámutatott arra, hogy az etnikai vallási, esztétikai, történeti tradícióikat megőrző közösségek a szélesebb értelemben vett Az új, a befogadó közösség létfeltételeinek elfogadása a hátrahagyott otthonosság új körülmények közötti újraalkotásának reményére épül. a magyar népesség mutatja a legalacsonyabb mobilitási hajlandóságot európai összehasonlításban. 12 Lásd Park, Robert E. és Burgess, E. 13 Lásd Handlin, Oscar (1959) 14 Lásd Handlin, Oscar (1951) 15 Berkson, Isaac B.: Theories of Americanisation: A Critical Study 16 Lásd Vescoli, Rudolph J.: Louis Adamic and the Contemporary Search for Roots nemzet életében pozitív elkötelezettséggel fognak részt venni. A Berksonhoz hasonló nézeteket valló kortárs Julius Drachlser az amerikanizáció kényszerasszimilációs gyakorlatának antidemokratikus vonásaira hívta fel a figyelmet (Drachlser, Julius: Democracy and Assimilation: The Blending of Immigrant Heritages in America). A kibontakozó pluralista asszimilációfelfogás 30-as években meghatározó szerzője egy szlovén származású újságíró, Louis Adamic volt. 16 Az első szerzők közé tartozik, akik felismerték a második generáció problematikájának asszimilációelméleti jelentőségét, amennyiben feltűnő általánosságként azonosította és osztályozta a bevándorlók és amerikai gyermekeik közötti konfliktusokat. Igyekezett értelmezni az etnikai csoportok közösségi szellemének, kohéziós normáinak leromlásához vezető okokat. Elképzelése az volt, hogy össztársadalmi léptékekben szükségszerűen bekövetkezik az etnikai megújulás, a származás kulturális jelentőségének felismerése, és ez idővel elvezet az etnikai tudat tiszteletéhez. Adamic elképzelése nem disszimilációs elmélet, hanem elsősorban utalás arra, hogy az etnikus tudat kulturális hagyományának újrafelfedezése a plurális amerikai társadalom megalapozásának fontos eleme. A kulturális pluralizmus elvei szerint a bevándorló csoport az össztársadalmi keretek közé oly módon illeszkedhet be, hogy közösségi életének jellemzőit, hagyományait szándékai szerint megőrizheti. A kulturális pluralizmus szemléletének elsősorban a 60-as évek kutatásaira épülő gyakorlata azonban számos érvet mutatott amellett, hogy a bevándorlók előbb-utóbb elháríthatatlanul bekövetkező asszimilációja ellenére az asszimilánsnak kétségbevonhatatlan joga van autonóm kultúrájának megőrzéséhez. A pluralizmus érveinek többsége azonban már a 70-es évek konzervatív etnicitásközpontú elméleteihez, illetve az etnikai reneszánsz a 80-as évek végétől napjainkra roppant népszerűvé váló jelenségéhez kapcsolódik.

A migráció problematikájával foglalkozó amerikai gondolkodásmód fejlődésmenetének vázlatos ismertetése, valamint az ennek bázisán kialakult három egymást követő, elméletileg megalapozott beállítódás rövid áttekintése talán világossá teheti, hogy az éppen jelenünkben Közép-Európában radikálisan megváltozó migrációs feltételek miféle és mennyire súlyos társadalmi és kulturális konfliktusok kialakulásának veszélyeit rejtik számunkra. Elemi össztársadalmi érdek éppen ezért az előbb-utóbb Magyarországot is elkerülhetetlen módon elérő migrációs mozgalom természetének megértése. Igaz, ha csupán az általános tendenciákból, például a szomszédos országokra jellemző migrációs és mobilitási viszonyokból szeretnénk a magyarországi sajátosságokra következtetni, úgy tűnik, téves úton járnánk. A kontinentális értelemben nyilvánvalóan növekvő mobilitási hajlandósággal szemben hazánkban ugyanis sokkal inkább egyfajta deficitről kell beszélnünk. Figyelemre méltó tény, hogy a magyar népesség mutatja a legalacsonyabb mobilitási hajlandóságot európai összehasonlításban. Ma a legmerészebb becslések is 100 ezernél kevesebbnek vélik a külföldön tartósan, tehát legalább egy évre munkát vállaló magyar állampolgárok számát. Továbbá árulkodó, hogy az ideiglenes munkamigrációban érintett magyarok 80%-a legkésőbb egy év után hazatér. Az újabb összehasonlító társadalomtudományi vizsgálatok ugyanakkor a népesség migrációs tapasztalatainak jótékony hatásait nem kizárólag közvetlen gazdasági előnyként azonosítják. Például Románia, amely fejlődésviszonyait és hagyományait tekintve alapvetően más sajátosságokkal jellemezhető, mint a magyar társadalom, pillanatnyilag hivatalosan 2 millió, külföldön munkát vállaló állampolgárt tart nyilván, de tudható, hogy a valós adatok valahol 3 és 4 millió fő között lehetnek. (A tömeg nagyságrendjéről talán árulkodik az a tény, hogy csak tavaly 12,5 milliárd eurót váltottak be hivatalosan román bankokban.) A jelenség kedvezőtlen hatásai mellett gyakori a családok különélése, munkaerőhiány a munkamigrációval járó előnyök jelentőségét a társadalomfejlődés és általában az idegenségtapasztalat összefüggésében nem szabad alábecsülni. A román vendégmunkások között végzett attitűdvizsgálatok azt mutatják, zömük csak ideiglenesnek tervezi, hogy külföldön él, a munkavállalás célja az Magyarországra gyakorlatilag alig érkeznek idegen bevándorlók. otthoni élet gazdasági megalapozása. Az új környezet közvetett kedvező hatásai közül mérhetően kiemelkedik a vállalkozó kedv növekedése (a vendégmunkások 10%-a már indított, 25%-a pedig tervezi gazdasági vállalkozás indítását), valamint a kulturális és etnikai másság iránti elfogadás hajlandósága. A migrációs deficit ugyanakkor azt jelenti, hogy Magyarországra gyakorlatilag alig érkeznek idegen bevándorlók. A modern kori történelem korábbi periódusaiban az idegenek letelepedése és integrációja a XVI. századtól bevett gyakorlat volt. Ma, a környező országok bármelyikével összevetve, leszámítva a kisebbségi ma - gyar közösségekből érkezőket (2006-ban 2 000 bizonytalan sorsú menekült, 34 000 tartózkodási vízummal rendelkező, többségében kisebbségi magyar, és összesen 55 000 külföldi állampolgárságú, ugyancsak zömmel magyar munkavállaló élt az országban), az idegenek abszolút számának és a népességre vetített arányának a régióban a legalacsonyabbak a mutatói. Irodalom: Berkson, Isaac B.: Theories of Americanisation: A Critical Study. New York. Columbia University Press, 1920. Cose, Ellis: A Nation of Strangers. New York. William Morrow, 1992. Handlin, Oscar: Uprooted. Boston. Little Brown, 1951. Handlin, Oscar: Boston s Immigrants, 1790 1865: a study in acculturation. Cambridge, Harvard University Press, 1941. Harris, Marvin: The Rise of Anthropological Theory. New York. Columbia University Press, 1968. Park, Robert E. Burgess, E.: Introduction to the Science of Sociology. Student edition abridged by M. Janowitz, Chicago University Press, 1968. Park, Robert E.: Assimilation Encyclopedia of Social Sciences. New York, Macmillan, 1930. vol. 2. Sahlins, Peter D.: Assimilation American Style. New York, Basic Books, 1997. Vescoli, Rudolph J.: Louis Adamic and the Contemporary Search for Roots. in Ethnic and Racial Studies. Volume 2. 1978. Zangwill, Israel: The Melting Pot. New York, Macmillan, 1914. DISPUTA Főtér 17

DISPUTA Macskakő Halmosi Sándor Mert a bántás sem örök Mert a bántás sem örök És ez a valami gonoszság is elfárad Egyszer bennünk Ha megunta már önmagát És fényre vágyik Megértésre S arra, hogy vége legyen.. Mert úgy van az lehet Hogy fel kell kelni Mind a hétszer De közben sem ártana ébren lenni Meghallani a szóközöket S ha valaki belül zokog. Tegnap végig esett. Odabújtam volna melléd Mert tudom, hogy félsz. És ettől a tehetetlenségtől Én is mindig remegek. 18

hetyke vegyél csak vegyél férfiszámba tegyél te ki asszony fehér s néne vitéznyelő kurucfaló rémeknek is rémessége szótnemtűrő epeséges kis poénon el nem eső élcreéhes viccben erős erős pistát zsebretevő könyökből csak csakból azért azért is az mert eladdig mert a falat nem hallatszik amit lenyel aki nyeli nem pofázik az asszonnyal nem hadováz nem hadakszik letekeri aki meri jövel jőve kis kerteknek kerülője eget földet ajnározó ájozóknak áll a karó hull a tallér gombolódik labancgallér szélsarkantyúm pogány szüttye az istókját meggyötörje haddelhadd DISPUTA Macskakő 19

Maros András DISPUTA Macskakő 20 HAT Az orlandói nemzetközi repülőtér hangszóróiból tökéletes minőségben, tisztán artikulálva zengett a mély női hang: A Lufthansa 462-es járata Frankfurt felől megérkezett. A gépen, a 20A ülésen, a szorosra húzott biztonsági öv mögött Tibor feszített. Hónalját izzadságpatak kötötte össze a derekával. Élete első repülőútja volt ez. A kilenc és fél óra alatt háromszor kapott a papírzacskó után; saját ijedtségénél csak a körülötte ülőké volt nagyobb: elfordultak, befogták a szemüket, szájukat, kézipoggyászukat az előttük lévő ülések alá tolták. Tibor egyetlen szemhunyásnyit sem aludt. Amint lecsukta a szemét, repülőgép-szerencsétlenségek képei jelentek meg előtte nyomasztó részletességgel, TV-híradós beszámolók, alul az áldozatok listája futott ábécé sorrendben, amely akárcsak a középiskolai osztálynévsor ővele kezdődött A levegőben rájött az amerikai disszidálási hullám magyarázatára: az emberek nem vállalkoztak a visszaútra, nem akartak még egyszer keresztülmenni ennyi megpróbáltatáson. Felszálláskor jéghideg, fehérre színeződött kézzel a kartámlába kapaszkodott, és egészen addig szorította, míg a szomszéd nő, egy kövér amerikai fiatalasszony meg nem szólította. Tibornak nem esett különösebben nehezére a beszélgetés, sőt kimondottan idegcsillapítóként hatott rá, addig is berekesztette a félelmeivel folytatott harcot. Meglepődve és örömmel tapasztalta, hogy angolnyelv-tudása nemcsak passzív és látens, hanem szavai, mondatai szépen, gördülékenyen követik egymást. A rengeteg amerikai film, amelyeket eredeti nyelven nézett, megtette a hatását: aktív szókinccsel, mondatszerkesztési modellekkel gazdagította az iskolában szerzett labilis alapokat. A rémhírek ellenére a bevándorlási hivatal pultjánál flottul mentek a dolgok. Tibort nem találták jó alanynak a kötekedésre, kapott két gyors kérdést, adott két gyors választ, már mehetett is tovább. A gyors ügymenetre Tibornak megvolt a maga magyarázata: a tisztek aznapra már teljesítették a kitoloncolási kvótát. Ütésálló, fémszínű ládák, vázas hátizsákok, megroggyant vászon sporttáskák, átszíjazott régi utazóbőröndök, nejlonnal körbetekert katonai poggyászok keringtek körbe a nyikorgó futószalagon; kellemetlenségét tekintve Tibort a hang az iskolai táblán csikorgó krétáéhoz hasonlította: a gumiszalag alatt két fémes felület súrlódott. Tibor egykor zöld színű, ütött-kopott bőröndjét az utolsók közt hányta ki a plexilappal zárt, négyzet alakú száj. Bizonytalankodó billegés után a poggyász megállt. Az egyik fül leszakadt, és hiányzott róla a számzáras lakat. Tibor csak két megtett kör után ismert rá. Még az útlevélvizsgálat előtt, a boszszantó lassúsággal fogyatkozó sorban Tiborra melegedett a kabát; amint a bevándorlási hivatal pultjához keveredett, még inkább melege lett, miközben a poggyászáért várakozott, már elviselhetetlen volt a forróság: a pesti hőmérséklet csaknem tripláját jelezte a benti hőfokot és a pontos időt felváltva mutató digitális kijelző. Bőröndjével félrehúzódott, és leült egy padra. Lassan, nyugodtan felnyitotta, majd végigtekintette a tartalmát hiánytalanul megvolt minden. Összecsukta a bőröndöt, az élére állította, maga elé tolta, és kényelembe helyezve magát a padon felrakta rá a lábát. A kabát, amely nélkül az élet elképzelhetetlen volt a szeles, hóolvadós-latyakos februári Budapesten, most igencsak útban volt. Azon tűnődött, vajon odakint milyen az idő. A repülőgépből kiszállva beleszimatolt a floridai levegőbe, és szinte leterítette a hő, de csak egy szemvillanásnyit töltött a szabad levegőn, így nem tudott megbizonyosodni róla, hogy a repülőgépből párolgó forróságot vagy már az itteni steril levegőt szippantotta-e be. Tiboron kívül senki sem ült le. Még a nehézkesen mozgó, idős utasok is vagy a poggyászkiadó szalag mellett nyüzsögtek, lökdösődtek, a nyakukat nyújtogatták, vagy a már megszerzett csomaggal a kijárat felé igyekeztek. Az utasok zöme gurulós bőröndöt használt. Tibor elhatározta, kerül amibe kerül, maga is vásárol egy kerekes bőröndöt, egy igazi amerikai gyártmányút. Elgondolkozott, vajon annak idején miért kerülte el szülei figyelmét e praktikus tárgy, a kerekes bőrönd Emlékei szerint, ha hosszabb útra mentek, kínkeservesen hurcolászták a csomagjaikat. Tisztán emlékezett egy esetre: a pályaudvarra siettek Babosék, hogy elérjék a keszthelyi vonatot, ami elrepíti őket kéthetes balatoni vakációjukra, elöl futott Tibor, kiáltozva biztatta Részlet a Kísérletek cukorral című, az Ulpius-Ház Kiadónál 2008-ban megjelenő regényből.