Testüregviszonyok
A heterotróf táplálkozáshoz általában lényeges a sejt, illetve a testméret növelése. Az egysejtűek azonban vég nélkül nem gyarapodhattak, így előnyös volt a többsejtű élőlények megjelenése az evolúció során.
Ahogy az egyszerűbb eukarióta többsejtű szervezeteknél is láthattuk, a többsejtű élőlény létrejöhetett úgy, hogy az osztódó sejtek nem váltak el egymástól az osztódás befejeztével.
Először egy sejtcsoport, a szedercsíra alakul ki, melynek belsejében a gyarapodó sejtek egyre rosszabb tápanyag-ellátottsága miatt a belső sejtek elhalnak, elfolyósodnak, így marad egy egy sejtsoros folyadékkal telt gömb, a hólyagcsíra. A fejlődés legegyszerűbb módja az, hogy az eltérő sejtosztódás miatt a gyorsabban szaporodó sejtek területe betüremkedik, és egy kehely formájú, két sejtrétegű test, a bélcsíra alakul ki.
A másik mód, hogy a hólyagcsírába bevándorolnak sejtek, majd a kétrétegű hólyag megnyílik, így jön létre a bélcsíra állapot. Érdekes, hogy az egyszerűbb mód a fejlettebb állattörzsekre, a bonyolultabbnak tűnő bevándorlásos mód viszont a csalánozókra, egyes puhatestűekre, vagyis inkább az alacsonyabb rendű állatokra jellemző.
A bélcsíra állapot két sejtrétege minden állatban megtalálható. A legtöbbjükben a két sejtréteg közé egy harmadik, a középső sejtréteg is iktatódik. Ennek sejtjei a belső sejtrétegből vándorolnak be a fejlődés során. Egy sejttömegként jelenik meg, majd ahogy a másik két réteg sejtjei, ezek is elkülönülnek működésükben, differenciálódnak.
A) A mezoderma és a benne lévő másodlagos testüreg már kitöltötte a blastocoel terét. A testüreg falai: a felhám felé a fali lemez, a fejlődő bélcső felé pedig a zsigeri lemez látható. Mindkettő két rétegű: a peritoneum hámja és izomzat alkotja.
B) Az expandáló coeloma zsákok fala a középsíkban összefekszik, létrejönnek a mezodermális eredetű belső szervek. Kialakul a testüreg végleges szerkezete a belet felfüggesztő bélfodorral és benne az ivarmirigyekkel, valamint a testüregből kiinduló vesécskével (az ivarvezetékek és a vesécske hámrétegét egyetlen vonallal jelöltük). A másodlagos testüreget hashártya (peritoneum) borítja, amelynek hámrétege a coeloma zsákok belső sejtrétegéből alakul ki
A csíralemezek fejlődésével szorosan összefügg a testüreg megjelenése. Tágabb értelemben a testfal (külső csíralemez) és a tápcsatorna ( belső csíralemez) között található üreg a testüreg. Az evolúció során a testüregnek több típusa alakult ki.
Testüregnek az állatok belsejében kialakult, rendszerint folyadéktartalmú teret nevezzük.
A környezethez való alkalmazkodás során az állatok testén jellegzetes szimmetria alakul ki. Ha az életkörülmények következtében egy kitüntetett irányból (fény, tápanyagforrás, gravitáció stb.) érkezhetnek az ingerek, akkor az ősibb sugaras szimmetria alakul ki. Ekkor több szimmetriasíkot is találunk az élőlény testén.
Elsődleges testüreg (áltestüreg): az ektoderma és az entoderma által határolt üreg, amelyet általában folyadék tölt ki. (Lapos- és fonálférgek.) Másodlagos testüreg (valódi testüreg): a mezoderma által közrezárt üreg. A gyűrűsférgektől kezdve alakul ki. Hármas testüreg (trimetamer): a másodlagos testüreg több térrészre, üregre oszlik (a szívburok ürege, jobb és bal mellhártyaüreg, hasüreg). (Tapogatósok, újszájúak.)
Ősszájúak: azok az állatok, melyekben a tápcsatorna szájnyílása a bélcsíra ősszájából alakul ki. (Lapos- és fonálférgek, puhatestűek, gyűrűsférgek, ízeltlábúak.) Újszájúak: a szájnyílásuk egy új nyílásból képződik, miközben a bélcsíra ősszája végbélnyílássá alakul vagy elzáródik, és a végbélnyílás is új nyílásból képződik. (Tüskésbőrűek, előgerinchúrosok,fejgerinchúrosok, gerincesek.)
A testüreges állatokra általánosan jellemző a test tengelyében végighúzódó bélcső megjelenése. Amennyiben a szájnyílás az ősszájból fejlődik és a végbélnyílás új szerzemény, ősszájúakról beszélünk. A testüreges állatok másik csoportjában az ősszájból végbélnyílás lesz, a szájnyílás új képletként fejlődik, az ilyen egyedfejlődésű állatok képezik az újszájúak csoportját.
A fejlettebb kétoldali (bilaterális) szimmetria esetén csak egy sík alakul ki, amely két közel azonos félre osztja a testet. Ezáltal az élőlény az őt érő környezeti hatásokat irány szerint is differenciáltabban képes elkülöníteni. (Feji vég farki vég, hasi oldal háti oldal.)
Ezzel együtt kialakul az élőlény háti és hasi oldala, valamint a feji és farki vége is. Egyes csalánozók, bordásmedúzák és a tüskésbőrűek kívülről sugaras, belülről kétoldali részarányosságot mutatnak. Sok szivacs viszont aszimmetrikus, ami több tényező együttes hatásaként alakult ki.
TESTÜREGVISZONYOK TÖBBSEJTŰ ÁLLATOK országa ÁLSZÖVETESEK alországa SZÖVETESEK alországa Szivacsok törzse SUGARAS SZIMMETRIÁJÚAK tagozata KÉTOLDALI SZIMMETRIÁJÚAK tagozata Csalánozók törzse Ős-testüregesek altagozata Valódi testüregesek altagozata Hármas testüregűek altagozata Laposférgek törzse Fonálférgek törzse Puhatestűek törzse Gyűrűsférgek törzse Ízeltlábúak törzse Tapogatókoszorúsok törzse Tüskésbőrűek törzse Előgerinchúrosok törzse Fejgerinchúrosok törzse Gerincesek törzse