TM
A sorozatban kiadónknál megjelent: LEGENDÁK Tim Lebbon: Távoli csillagok John Jackson Miller: Az elveszett Sith-törzs Joe Schreiber: Halálvilág The Old Republic Drew Karpyshyn: Revan Paul S. Kemp: Árulás Sean Williams: Végzetes szövetség Drew Karpyshyn: Megsemmisítés John Jackson Miller: Kóbor lovag Darth Bane trilógia Drew Karpyshyn: Pusztítás útja A Kettõ Szabálya A gonosz dinasztia James Luceno: Darth Plagueis James Luceno: A megtévesztés leple Joe Schreiber Vesztegzár Timothy Zahn: Kirajzás Alan Dean Foster: A közelgõ vihar Steven Barnes: A Cestus csapda David Sherman Dan Cragg Jedi próba Matthew Stover: Töréspont Karen Traviss: Életre-halálra Republic Commando Karen Traviss: Tûzharc Coruscant Színvallás A 66-os parancs Klónháborús játszmák Karen Miller: Árnyak közt Ostrom MedStar duológia Michael Reaves és Steve Perry: Harctéri sebészek Jedi gyógyító Sean Stewart: Yoda: Sötét találkozó James Luceno: A gonosz útvesztõje John Jackson Miller: Kenobi James Luceno: Sötét Nagyúr Karen Traviss: 501. Coruscanti éjszakák Michael Reaves A Jedik alkonya Az árnyak utcája Michael Reaves: Az Erõ mintázatai Michael Reaves Maya Kaathryn Bohnhoff: Az utolsó lovag Sean Williams: Tomboló erõ Joe Schreiber: Halálosztag Sean Williams: Tomboló erõ II. Michael Reaves Steve Perry: Halálcsillag Michael Reaves Maya Kaathryn Bohnhoff: Árnyjáték Timothy Zahn: Gazfickók Timothy Zahn: Hûség Válaszutak James S. A. Corey: Tolvajbecsület Martha Wells: Pengeélen Fejvadász háborúk trilógia K. W. Jeter: A mandalori páncél Boba Fett kelepcéje Értékes zsákmány Matthew Stover: Luke Skywalker és a Mindor árnyai Troy Denning: A Tatuin szelleme Thrawn trilógia Timothy Zahn: A Birodalom örökösei Sötét erõk ébredése Az utolsó parancs
Jedi Akadémia trilógia Kevin J. Anderson: Új rend Sötét oldal Az Erõ bajnokai Michael A. Stackpole: Én, a Jedi Thrawn keze duológia Timothy Zahn: A múlt kísértete A jövõ látomása Timothy Zahn: A túlélõk keresése Paul S. Kemp: Áramlatok Hullámtörés KÁNON Christie Golden: Sötét tanítvány James Luceno: Katalizátor E. K. Johnston: Ahsoka Paul S. Kemp: Sith nagyurak James Luceno: Tarkin Beth Revis: A lázadás hajnala Timothy Zahn: Thrawn John Jackson Miller: Új hajnal Claudia Gray: Elveszett csillagok Alexander Freed: Alkony század Claudia Gray: Leia, az Alderaan hercegnõje Bizonyos szemszögbõl Timothy Zahn: Thrawn: Szövetségek Alexander Freed: Zsivány Egyes Christie Golden: Inferno osztag Kevin Hearne: A Jedik örököse Utóhatás trilógia Chuck Wendig: Utóhatás Adósság A Birodalom vége Daniel José Older: A végsõ dobás Claudia Gray: Vérvonal Delilah S. Dawson: Phasma Alan Dean Foster: Az ébredõ Erõ Jason Fry: Az utolsó Jedik Saladin Ahmed, Rae Carson, Mira Grant, John Jackson Miller: Canto Bight KÉPREGÉNYEK Star Wars Skywalker lesújt Leszámolás a csempészek holdján A lázadó börtön A Harbinger utolsó útja Yoda titkos háborúja A Sikolyok Fellegvára Csillagok között Darth Vader Vader Árnyak és titkok A shu-toruni háború A játszmák vége Vader lezuhan Darth Vader, a Sith sötét nagyura Birodalmi gépezet Darth Maul Doktor Aphra Solo
Egy történet MUR LAFFERTY
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: STAR WARS: SOLO by Mur Lafferty Del Rey, an imprint of The Random House Publishing Group, a division of Random House, Inc., 2018 & TM 2018 Lucasfilm Ltd. All Rights Reserved. Used Under Authorization. Cover art copyright 2018 by Lucasfilm Ltd. Translation copyright 2018 by Szukits Könyvkiadó Fordította OSZLÁNSZKY ZSOLT, SZENTE MIHÁLY ISBN kötött változat: 978-963-497-502-1 ISBN kartonált változat: 978-963-497-500-7 Szaklektor: Szente Mihály Lektor: Barna Ildikó Tördelés: KARAKTERTAX BT., Szvoboda Gabriella Színre bontás, tipográfia: OMG Partner Bt. Felelõs kiadó: Szukits László és Szukits Gábor Nyomda: Pauker Nyomda Felelõs vezetõ: Vértes Gábor
Fionának
Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban....
Törvény nélküli idõk voltak ezek, amikor bûnszervezetek versengtek a galaxis erõforrásaiért élelemért, gyógyszerekért és üzemanyagért. A hajógyárairól híres Korélián a gonosz Proxima úrnõ menedék és vé delem fejében bûntettek elvégzésére kényszeríti a menekülteket és nincsteleneket. Ezen a helyen és ebben az idõben él egy fiatalember, aki egyelõre az életben maradásért küzd, de az álmaiban már a csillagok között repül
Prológus Han valószínûleg tudott volna még gyorsabban is futni, a csizmája azonban már nem bírta az iramot. Pedig mindenképp szeretett volna idõben érkezni, csak hát ugye volt ez a sza bakkjátszma, és azt nem lehetett kihagyni. Fõleg, hogy ott volt mindenki, aki csak számított ebben a játékban. És egyébként is, tulajdonképpen még idõben van, hiszen félóra ide vagy oda barátok közt ugyan mit számít? Már ha barátjának tekint egy kétes hírû zugüzért, akivel egy kétes hírû sikátorban ta lálkozik ezen a ködös hajnalon. Han balszerencséjére Kilmo a kétes hírû zugüzér még várt rá, és szemlátomást nem repesett örömében a félórás késés miatt. Han lihegve állt meg elõtte, és azzal a lendülettel sikerült is a va donatúj, formatervezett csizmájával valami ipari mocsokkal teli tócsába lépnie. Üdv, Kilmo! vigyorgott barátságosan, és csak remélni tud - ta, hogy legalább ezzel szerez magának pár jó pontot az üzérnél. Jól nézel ki! A félhomályos sikátorban magas, sötét alakok gyülekeztek. Ööö és üdv Kilmo barátainak is! Barátok? Proxima úrnõ nem említette, hogy Kilmo a cimboráit is hoz - za majd! Késtél! morogta az üzér, és ettõl valahogy még magasabbnak és testesebbnek tûnt, mint általában. Han más körülmények között nem mondott volna olyat, hogy va laki magasnak tûnik, de Kilmo esetében tényleg így érzett. És ahogy az üzér kilépett a gyér fénybe, még a szemébe lógó zsíros, szõke haja sem volt képes eltakarni a himlõhelyeket az arcán. 15
Épp csak egy kicsit ismerte el Han, és igyekezett jó képet vág - ni a dologhoz. De most már itt vagyok, és elhoztam, amire szükséged van! És kacsintott hozzá, remélve, hogy ezzel is egyértelmûvé te szi, miszerint nem jelent rájuk veszélyt. A Kilmo mögötti magas árnyalakok egyike elõrelépett. Úgy né - zett ki, mint egy sabetue ösztövér volt, csontvázszerû, halottfehér, nem nélküli. Han még sohasem látott fehér sabetue-t, de ami még a szokatlan színnél is jobban magára vonta a figyelmét, azok a lény karmai voltak. Bölcsebbnek látta, ha nem kerül köze - lebbi ismeretségbe azokkal a karmos ujjakkal. Soha. Semmilyen körülmények közt. Sok a szöveg! suttogta a kísérteties alak. Mutasd, mit hoztál! Han öt apró fémfiolát húzott elõ a kabátja zsebébõl, és odamutatta õket az üzérnek. A legtisztább üzemanyag, amit pénzért csak kapni lehet. Kilmo mohón nyúlt a fiolák után, mire a fiatalember hátra - hõkölt. Mondom pénzért! A sabetue lehetett a csapat esze, mert míg Kilmo továbbra is mo hón bámulta a fiolákat, õ fintorogva csóválta meg a fejét. Hét fiola finomított coaxiumban egyeztünk meg! Hétben? kerekedett el Han szeme, és úgy tett, mintha bõ - szen számolna. Három négy öt. Pedig meg mertem volna rá esküdni, hogy hetet kaptam kézhez! A sabetue és társai lassan közelebb jöttek, és hideg dühvel fogták közre. Nyugi! lépett hátra fürgén Han, és tiltón emelte föl a kezét. Gyorsan megnézem, nem tettem-e véletlenül egy másik zsebem - be a maradék kettõt! A baljával állt neki keresgélni, miközben a jobbjában továbbra is ott szorongatta a fiolákat, amikre a bûnözõk foga fájt. Az ujjai egy újabb tégelyre akadtak, amit megkönnyebbült sóhajjal húzott elõ. Látjátok? Mondtam én! Csak véletlenül másik zsebbe tettem. Ez még mindig csak hat morogta Kilmo. Hol az utolsó? 16
Nos, biztosra veszem, hogy Proxima úrnõ csökkentett árat is elfogad kevesebb fioláért magyarázta Han. Ha hétért negyven - egyezret fizettetek volna, akkor mit szólnátok hatért mondjuk móóóndjuk húszezerhez? Amazok egyszerre lódultak neki, mire Han kétségbeesetten hát - rált megint pár lépést. Tizennyolcezer? Tizenhat? Mondjatok már egy számot! Ve - lem lehet alkut Hoppá! A háta valami szilárdnak ütközött, ami majdnem olyan kemény volt, mint a fal, és sokkal, de sokkal mérgesebb. Ha eddig azt gondolta, hogy Kilmo és a barátai nagyok, akkor az ebbéli nézeteit most villámgyorsan át kellett értékelnie. Mert emellett az alak mellett még õk is eltörpültek. Az illetõ ember volt, de ilyen tagbaszakadt alakot Han eddig még sohasem látott. És bár a legtöbb részletre továbbra is jótékony ho - mály borult, ilyen közelrõl már az izmok játékát is látni lehetett. Olyan volt, mint amikor a kövek lomhán megmoccannak csak hogy lavinát indítsanak útjára. Egy jókora kéz nehezedett a vállára, és Han megroskadt a súlya alatt. Egy újabb barát? kérdezte ideges mosollyal. Ez volt az a pillanat, amikor Kilmo megütötte. Az elsõ csapás a járomcsontját érte, pont a bal szeme alatt, ami - tõl hátranyaklott a feje, és csillagokat látott. Aztán kapott még ket - tõt gyors egymásutánban, egyet az orrára, egyet pedig a gyom rába. Lángolt az arca, zúgott a füle, szikrázott a szeme, és öklendezve, levegõért kapkodva tántorodott meg. Talán el is esik, ha a hegy - om lásnyi ember nem áll ott, hogy elkapja. Han úgy volt vele, ha Kilmo már volt olyan szíves, és megadta a kezdõlökést, okosabb lesz nem elpazarolni. Úgyhogy azzal a len - dülettel már ütött is félfordulatból, fölfelé, könyökkel. Szívesen betörte volna az orrát, és beleverte volna a fejét a falba, de ahhoz a fickó túl magas volt. És bár Han a könyökével nem érte el a ban - dita arcát, de a gyomrát igen. Ahogy azt remélte is, a tagbaszakadt fickó hátratántorodott, és eleresztette a karját. A finomított coaxiummal teli fiolák kicsúsz- 17
tak a fiatalember kezébõl, ahogy tántorogva-botladozva futásnak eredt. Amit jól is tett, mert a sabetue-k máris a karmaikat villog - tat va kaptak utána. Han bánatosan pillantott hátra a válla fölött, és látta, hogy Kil - mo már a földön kuporog, és csillogó szemmel szedi össze a fio - lá kat. A francba! nyögött föl Han, aki nem szívesen távozott volna lélegzet és fizetség nélkül. Merthogy tudta, ha pénz nélkül áll Proxima úrnõ elé, akkor ha - marosan még az eddiginél is nagyobb bajban lesz. Ugyanakkor azt is megtanulta a Korélián lehúzott évek során, hogy az ember legelõször is az életét menekíti, és csak utána foglalkozik minden mással, ami bajba sodorta. Végre sikerült levegõt vennie, és nagy nehezen kiegyenesedett. Aztán ismét futásnak eredt.
Elsõ fejezet A hajnal elõtti szürkeségben Koronaváros leginkább egymáshoz kapcsolódó, szürke szigetekre hasonlított, melyek, amikor majd feljön a nap, talán egy hajszállal kevésbé fognak szürkének tûnni. De csak egy hajszállal. Ez a város bizonyos mértékig mindig is szürke maradt. Han ebben a sokféle szürkeségben keresett választ egy mind gyakrabban felmerülõ kérdésre, miszerint hogyan mászik ki eb - bõl a slamasztikából élve. Merthogy Kilmo és a cimborái, miután összeszedték a fémfiolákat, olyan elszántsággal eredtek a nyomá - ba, ami azt látszott igazolni, hogy vele is le akarnak számolni. Han veszett tempóban menekült, de ez nem sokban különbözött az eddigi veszett tempójú meneküléseitõl. Az adrenalin forrón száguldott az ereiben, ahogy szemétkupacokat, dobozokat és lyukas palackokat kerülgetve végigszáguldott a legközelebbi siká - toron. És mögötte hangos fújtatással ott iparkodott Kilmo egész bandája. Ha sikerülne egy kis elõnyre szert tennie, elérhetné a Narro Si near sugárutat, ami tulajdonképp egy hosszú-hosszú, a fõváros szigeteit összekötõ híd volt. Han azt tervezte, hogy a következõ szigeten szépen beveszi ma - gát a generátorállomások és sólepárlók útvesztõjébe, és aztán bottal üthetik a nyomát. Jó kis terv volt, ami a múltban már nem - egy szer megmentette a bõrét, és biztosra vette, hogy most is beválik majd. 19
A legkevésbé sem akaródzott neki kimenni a kivilágított su - gárút közepére, ahol mindig volt forgalom, de valami magára von - ta a fi gyelmét. Kilmo vadonatúj M-68-as terepsiklója, ami úgy állt az út men - tén, mintha direkt neki hagyták volna ott. Nyilván nem fél itthagyni a siklóját egy bûnözõktõl hemzsegõ környéken, ha történetesen õ és a cimborái azok a bûnözõk. Persze a himlõhelyes képû ennek ellenére okosabban tette vol - na, ha egy ilyen új, nyitott tetejû modellt mégsem hagy csak így az út szélén, bízván az állampolgárok becsületességében, és a sikló biztonsági rendszerében. Micsoda bûnös könnyelmûség! A sikló igazi kincsnek tûnt Han szemében, ami remélhetõleg egy jobb életbe repíti majd. Vagy legalább biztonságba. Kirontott a sugárútra, elrohant néhány munkába igyekvõ L-1G droid mellett, és forrón remélte, hogy a sarkában loholók nem nyit nak rá tüzet nyilvános helyen. És ha esetleg mégis, a droidok majd mechanikus pajzsként felfogják a neki szánt lövéseket. Aztán elérte a siklót, és lihegve gurult be a jármû alá. Innen leste a mellette elhaladó lábakat. Humanoid lábbelik, droi - dok fémlábai, csupa munkába igyekvõ alak, amiben nem is volt semmi meglepõ, tekintve, hogy közel-távol a gyári munka fizetett a legjobban. Korélia messze földön híres volt a hajógyárairól, és ezen a bolygón közvetve vagy közvetlenül, de szinte minden mun - ka az ûrhajókhoz, azok tervezéséhez, az alkatrészgyártáshoz, teszteléshez és összeszereléshez kapcsolódott. Csupa olyasmi, ami eleget fizetett, hogy az ember halálra dolgoz - za magát érte. Bár lehet, hogy ebbõl csak a halálra dolgozni rész volt az igaz. Sokan mégis inkább ezt, mint a halászatot választották, ami fe - le ennyit sem hozott a konyhára. Vagy a tolvajmesterséget, amiért akár több évnyi kényszermunkára is ítélhették az embert. De valakinek tolvajnak is kellett lennie, és Han, a legtöbb helyi árvához és számkivetetthez hasonlóan ezt az utat választotta. Korábban talán valami tisztességessel is megpróbálkoztak volna, de mióta a Birodalom elfoglalta a Koréliát, és a helyiek már a császár seregeinek építettek hajókat, tényleg nem sok tisztességes munka 20