Az első fákat a millecentenárium évében telepítette, hogy emléket állítson az 1956-ban Sopronból menekülni kényszerülő tanároknak és diákoknak, illetve a 48-as szabadságharcos hősöknek. A kárpótlásból visszakapott közel négyhektáros területen megvalósította múltidéző elképzelését. Ez a kis terület kiemelkedik a löszös síkból mutatta, a leggyengébb minőségű földet kérte vissza, hogy erdőt telepítsen. Tizenhét féle fafaj volt a kiindulási alap, ami mára a madaraknak köszönhetően megkétszereződött. A nyír a vidéken őshonosnak mondható jegyezte meg, az alléba 60-80 centiméteres tőtávolságra ültette, s bár az állomány túl sűrű, szinte mindegyik fa megmaradt. Fehérruhás koszorúslányok az ösvény két oldalán, életüket annak köszönhetik, hogy minden tavasszal nitrogén műtrágyát kapnak, mellé vasgálicot. A vékonyka talaj csak így tudja eltartani a nagy fatömeget. Latin kereszt nyírből A déli oldalt a 48-as szabadságharcosok emlékére ültette. Sokat dilemmázott, miként is válassza el 1. oldal (összes: 6)
a 48-as és az 56-os emlékerdőt egymástól. Barátja, Szikra László ötletére ültetett nyírfákból nagy latin keresztet, ezek az egyedek gyorsan az állomány fölé nőnek. Elválasztja, ugyanakkor egyben is tartja a két erdőfoltot, s tanúja a két nemzeti tragédiának. Nem faanyagtermelő területben, hanem emlékerdőben gondolkodtam s mutatja, a klímaváltozás miként követhető nyomon a területen. A törökmogyoró aminek magját Hévízről hozta mindenhol a többi fa fölé magasodott. Ugyan nehezen indult, a vadak nagyon törték, mára viszont kinőtt a foguk alól. Minden fafajnak története van. A fekete dió adja a tömeget, amit hazánkban elsőként az egri püspökség területén ültettek. Értékes fafaj. Az oszlopos tölgyhöz a makkot szintén Hévízről gyűjtötték, s az aradi vértanúk emlékére ültették helyi óvodások. Lelkesen dolgoztak, kis szülői segítséggel. Az erdőcskét a madarak is hamar magukénak érezték és birtokba vették. A szarkafészeknek teteje van, de vadkörte fára építette házát az egerészölyv is. Az őshonos vadkörte nemcsak táplálékot, hanem menedéket is nyújt a tollas vendégeknek, többségük ezek lombjába rakja a fészkét. Minap fenyőrigó-csapat ült ki az ágakra. Egy cinkecsalád egy hektárnyi erdőt megóv a rovaroktól hangsúlyozta a szakember, csak az a kár, hogy nincsen elég fészkelőhelyük, hiányoznak az öreg, odvas fák. Az emlékerdő madarak által szívesen látogatott fája a vadcseresznye is, s számtalan cserje teszi biztonságos búvóhellyé. Séta közben Beliczay István lemutat a friss földkupacra: Jó idő lesz, túr a vakond, ezek az állatok tévedhetetlenül megérzik a légnyomás változását. A két szürkenyár, a mogyorók, a hársak ugyancsak bevándorlók, mint a japán birs, s a többi cserje. Muszáj műtrágyáznom, annyira gyenge a terület nézett körbe az erdész, aki szinte a gyerekeiként kezeli a fákat, a bokrokat, sokat tesz azért, hogy megmaradjon a növényzet. Maga gyűjtötte a magokat, termelte a csemetéket, közvetlen viszonya van a fákkal. Ciklámen a kopjafán 2. oldal (összes: 6)
3. oldal (összes: 6)
Mint felkiáltójel, kopjafa nyújtózik a kereszt közepén. 1848 49 A hazáért!, 1956 A szabadságért!, 1956 A megmaradásért! olvasható a felirat az emlékmű talapzatán. Rajta két lovassági kard kifaragva, másik oldalon Kanadát, az új hazát szimbolizáló juharlevél. A tengerentúlra szakadtak mondták, nem elmenni volt kockázatos, hanem itthon maradni emlékezett Beliczay István. A soproni erdőmérnöki kar 1956-os történetét idehaza valószínűleg kevesebben ismerik, mint Kanadában, ahová a magyar szabadságharc leverését követően emigrált közel félezer hallgató és oktató. Ötödéves erdőmérnök hallgatóként Beliczay István maga is részese volt a soproni történéseknek, azonban végül nem indult el az ismeretlenbe, idehaza fejezte be a tanulmányait. A Lővérekben őshonos cikláment is belefaragták a kopjafába, egy hiányzó nemzedékre hívja fel a figyelmet, de az erdőcske szélén álló fák ugyancsak az itthonmaradottakra emlékeztetnek. A földméréstant és az erdőgazdálkodás tervezését a gyakorlatban szerettem volna elsajátítani idézte fel a szakember, hogy az egyetem elvégzése után Miskolcon, az erdőrendezésen kezdett dolgozni. Azt követően Szegeden az erdészeti technikumban tanított, majd elcsábította az erdőgazdálkodás, s végül a Kelebiai Erdészet vezetőjeként érte a nyugdíj. Professzora szavai ma is élénken élnek benne: ahová kikerülnek, a szakma mellett segíteni kell a helyben élőket. Mivel számára a régi térképek is másként szólnak, amatőr régésszé vált, s kutatta a szarmaták itteni megjelenését. Büszkén mutat az onnan három kilométernyire fekvő szarmata földvár felé, amelynek makettje az emlékerdő szerves része. Miközben sétálunk, egy lyukra bökve közbevetette: a róka a legjobb talajtanos, ismeri a homokot, tudja, hol képes a legmélyebbre ásni. Folyamatosan kutat 4. oldal (összes: 6)
5. oldal (összes: 6)
Az erdészember az utolsó polihisztor, Beliczay Isván évtizedek tapasztalatával a háta mögött is úgy tartja, hogy a Soproni Egyetem Európa egyik legjobb iskolája. Pista bácsi nem csak művelte a szakmáját, régészeti kutatásokat végzett, de a jód élettani szerepére is igyekezett felhívni a figyelmet. Ehhez sok orvosi cikket tanulmányozott, és atomfizikus fia révén is kapott inspirációt. Jód nélkül nem lenne homo sapiens sem hangsúlyozta az elem életünkben betöltött fontos szerepét. A tengerparti népeknél ennek kisebb a jelentősége, míg a kontinensek belsejében élők táplálkozása jódszegény. Ha a pajzsmirigy telített jóddal, az emberi szervezet ellenállóbbá válik például a radioaktív sugárzással szemben. Több növényt is megvizsgáltak, magas jódtartalma révén a dió, a csicsóka került ki győztesen, fogyasztásukkal megelőzhető a hiánybetegség. Pista bácsi nyugdíjasként is aktív, sőt már az általa létesített emlékerdő fejlesztésén gondolkodik. Mint mesélte, legnagyobb örömére fiatalok is fölkeresik, és annak révén is ismerkednek a hazaszeretettel és a történelemmel. Beliczay István több évtizedes, magas szintű erdészeti szakmai munkája, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének ápolását szolgáló tevékenysége elismeréseként, 2017. március 14-én a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vette át Fazekas Sándor földművelésügyi minisztertől. Szerző: Viniczai Sándor Közzététel ideje: 2018. 04. 14., szombat, 09:21 A forrás webcíme: http://magyarmezogazdasag.hu/2018/04/14/elettel-teli-emlekerdo 6. oldal (összes: 6)