Földtani Közlöny, Bull, of the Hungarian Geol. Soc. (1919) 109. 516 622 Ásványvagyonvédelem a bauxitbányászatban Fodor Béla (6 ábrával) Az ásványvagyonvédelemmel kapcsolatban két szélsőséges nézettel találkozhatunk: az egyik szerint az ásványvagyon újra nem termelhető jellegére hivatkozva a nyersanyagelőfordulásokat maximálisan (maximális kihozatallal) kell kiaknáznunk, (Túlvédés) a másik szerint (a pillanatnyi gazdasági előnyök érdekében) az előfordulások legkedvezőbb természeti paraméterekkel rendelkező részeit lehető legnagyobb termelékenységgel, minél hamarabb le kell művelnünk. (Rablógazdálkodás) Mintkét nézet hibás, jelentős gazdasági károkat eredményez. A rablógazdálkodás az ásványi nyersanyagok össznépi tulajdona következtében társadalmi rendszerünktől idegen. Mindamellett találkozhatunk vadhajtásaival", melyek ellen határozottan fel kell lépnünk. Az ásványvagyonvédelem (és az ásványvagyongazdálkodás) feladata az in situ ásványi nyersanyagokban megtestesülő potenciális népgazdasági eredmény maximális realizálása a társadalom számára. Ez a tevékenység felöleli a földtani kutatástól a végtermékgyártásig terjedő folyamat valamennyi fázisát. A bauxitbányászat ásványvagyonvédelmi tevékenysége a bányatelepitési döntéstől a bányabezárásáig terjed. Itt csak a beruházási tevékenység befejezésétől (mélyművelésnél a főfeltáró bányatérségek kihajtásától) a bányabezárásáig terjedő, tulajdonképpeni bányaművelési szakasz ásványvagyonvédelmi feladatait érintem. A bányaművelési szakasz a mezőfeltárás, a fejtéselőkészítés és a fejtés folyamataiból áll, melyekhez kapcsolódnak a bányageológia feladatai (bányabeli kutatás, tervezés, készletnyilvántartás, termelésirányítás, különféle elszámolások stb.). E szakasz ásványvagyongazdálkodási viszonyait a természeti környezet technikai feltételek személyi feltételek határozzák meg. Mint ismeretes, a bauxitbányászat természeti feltételei nem mondhatók kedvezőnek: tagolt, szeszélyes lefutású karsztos fekvő, tektonizáltság, nagymérvű területi, vastagsági és minőségi változékonyság, kis szilárdságú közvetlen fedő, vízveszély és víz jelenléte, tűzveszély stb. jellemzik. A technikai feltételek magas színvonalú bányászkodást tesznek lehetővé. Altalánossá vált a korszerű biztosítószerkezetek (alumínium süveg, acéltám,
Fodor: Ásványvagyonvédelem a bauxitbányászatban 517 majd egyedi könnyűfém hidraulikus tám) és a gépesítés elterjedése. A jövesztés robbantással történik, a rakodást és a munkahelyi szállítást CAVO 310 és JOY TLF-4 rakodógépek végzik, a gyűjtőszállítás gumiszalagon történik. A produktív teljesítmény az utóbbi 15 évben megduplázódott. Ugyanez elmondható a vállalati szintű mélyművelési (összüzemi) teljesítményről is, mely 1976. évben 3,57 t/műszak volt. A természeti paraméterek széleshomlokú fejtések alkalmazását nem teszik lehetővé, ezért kamrafejtéseket és főleg szintomlasztásos kamrafejtéseket telepítünk. A termelékenység emelkedése és a gépesítés fokozása általában a termelési veszteség és az érchigulás növekedését idézi elő. Napjainkban sem mondható el, hogy kihalt a termelés mennyiségi szemlélete. Bár a Magyar Alumíniumipari Tröszt és a bányavállalatok intézkedések sorát foganatosította, e káros jelenség ellen továbbra is fel kell lépnünk. El kell érnünk, hogy a szalagtakarítóktól a vájárokon, robbantómestereken és aknászokon keresztül minden szinten tudatosan védjük a ránk bízott ásványvagy ont. A bányageológusnak együtt kell működnie a közvetlen termelőkkel, termelésirányítókkal, az üzemvezetőséggel. Igen fontos a bányamérő szolgálattal kialakított munkakapcsolat. A bányageológiai szolgálatok személyi feltételei a bauxitbányászatban nincsenek megnyugtató módon rendezve. Szélső eset a Fejérmegyei Bauxitbányák József III. Rákhegy II. bányaüzeme, ahol egyetlen geológus végzi a bányabeli kutatás és a fúrásokkal történő víztelenítés művezetését, a fúrómunkások bérszámfejtését, a bányabeli kutatás teljes adminisztrációját (a nyilvántartások vezetésétől a térképek színezgetéséig) és feldolgozását, a veszteség és hígulás rendszeres kiértékelését, az éves ásványvagyonmérleg és a különféle művelési tervek (havi tervtől a távlati tervig) vonatkozó fejezeteinek elkészítését stb., a mintegy 2,6 milliárd Ft potenciális eredményű ásványvagyonnal való gazdálkodást, s mellékesen" a közel 0,5 millió t/év termelés bányageológiai kiszolgálását. Az ásványvagyonvédelem leginkább reflektorfényben álló oldala a termelési veszteség és a hígulás. Ennek elvi problémái többnyire általános érvényűek. Hosszú évek átlagában a mélyművelésű bauxitbányászat termelési veszteséségét 20 21%-nak vettük és az éves ásványvagyonmérlegekben a kitermelhető vagyon számításánál ezt az értéket szerepeltettük. Az 1975. I. 1. állapot szerinti műrevalósági újraminősítés veszteségfüggvényét is ennek megfelelően alakítottuk. A Nehézipari Minisztérium Műszaki Gazdasági Tanácsának határozata, az Országos Ásványvagyon Bizottság határozatai Magyország 1976. január 1. állapot szerinti bauxitkészletéről és az Országos Ásványvagyon Bizottság 1976. évi Intézkedési Terve előírta a bauxitbányászat termelési veszteség és hígulás normatíváinak kidolgozását. Felkérésünkre a tárgyban a Bányászati Kutató Intézet vizsgálatot végzett, zárójelentését 1976. júliusában adta át (KLINGEB, 1976). A zárójelentés alapján bizonyos módosításokkal elkészítettük azt a normatívaréndszert, melyet 1977. január 1-től egyelőre 1 éves kísérleti időszakra a bányavállalatok részére kötelezően előírtunk. A módosítások bizonyos veszteségtípusok számítási metodikáját érintették, ugyanakkor a tervezhető veszteséget gazdaságossági megfontolások alapján minőség-
518 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 4. füzet függvényessé tettük. Különféle szigorításokat vezettünk be, elsősorban a vékony telepek és a fekvőékek vonatkozásában. A bányavállalatok a normatívarendszer alapján próbaszámításokat végeztek, az 1977. évi Műszaki Üzemi Terv vonatkozó fejezeteit is e szerint fogják elkészíteni. A próbaszámítások során a már említett 20 21%-os mélyművelési termelési veszteséggel szemben 30 32%-os érték jelentkezett. Ez azonban koránt sem jelent növekedést. Az ásványvagyonfelhagyások nevezéktant átcsoportosításával állunk szemben. Ez az átcsoportosítás azonban - nem csak nevezéktani kérdés, hanem távlati termelési terveink megalapozottságának feltétele. Mint ismeretes, a 6/73 KFH utasítás (KFH, 1973) az ásványvagyonfelhagyásokat az 1. ábrán látható módon csoportosítja. Tekintsük most a kitermelhető ásványvagyon definícióját (KFH Kiadvány, 1975) A kitermelhető ásványvagyon a földtani vagyonnak végleges pillérben nem lekötött, az optimális művelési módhoz és termelési technológiához tartozó optimális termelési veszteséggel és az engedéllyel már visszahagyott vagyonnal csökkentett, az optimális termelési higulással pedig megnövelt mennyisége." A fenti definíció és az 1. ábra között ellentmondás van: a kitermelhető vagyon számításánál csak a termelési veszteséget és a végleges pilléreket vettük figyelembe, a működő és megszüntetendő bányák tervezett ásványvagyonvisszahagyásait nem szerepeltettük. Ez az egész veszteség-probléma döntő láncszeme. A termelési veszteség normatívarendszere geometrizálással készült. Ez azt eredményezte, hogy a korábbi visszahagyások nagy része (fekvőék, kiékelés, talpmaradvány stb.) is termelési veszteségként jelentkezett. Igaz ugyan, hogy ezáltal elmosódnak az ásványvagyonfelhagyások kategóriái (a termelési veszteség, valamint a működő és megszüntetendő bányák ásványvagyon-visszahagyásai egymásba folynak), de lehetővé válik az ásványvagyonfelhagyások tervezése, azaz a kitermelhető vagyon megbízható megállapítása. Az ásvány vagyonvédelem hatékonyságát hiba volna azon lemérni, hogy hány %-os a termelési veszteség. A kérdést úgy kell feltenni, hogy a bánya induló műrevaló (illetve államilag védett) kitermelhető vagyonát milyen mértékben tudjuk kitermelni? Másképpen: a bánya potenciális eredményét teljes egészében valóságos eredménnyé tudjuk-e alakítani? Vegyünk egy leegyszerűsített példát (2. ábra). Vizsgáljuk azt az esetet, amikor a nem műrevaló vagyon kis vastagsága miatt keletkezett", és pl. peremi területen műrevalóhoz csatlakozik. (A nem I ÁSVÁNYVAGYONFELHAGYAS~[ Fig. 1. ábra. Az ásványvagyon felhagyások csoportosítása 1. Grouping (classification) of abandoned mineral reserves
Fodor: Ásványvagyonvédelem a bauxitbányászatban 519 2. ábra. Az ásványvagyon alakulása a bánya élettartama során. Jelmagyarázat: ЖМ.К nem műrevaló, MK = műrevaló, kitermelhető készlet Fig. 2. Variation of the mineral reserves during operation of a mine. Legend: ТШК ~ not workable, MK = workable commercial reserves műrevaló vagyon tehát a termelési folyamattal, illetve az alkalmazott technológiával közvetlen kapcsolatban áll.) A példában az egyszerűség kedvéért bányászati új kutatást és higulást nem szerepeltettem, a hagyományosan tervezett és az elszámolt termelési veszteség egymással egyenlő. A termelési folyamat során megváltozott (geometriai) körülmények miatt szabályszerű átminősítés (leminősítés) történt. Ezért nem sikerült az induló műrevaló kitermelhető készletet maradéktalanul kinyerni, ugyanakkor nem történt elszámolási szabálytalanság (A 6/73 KFH és a 15/1969 NIM ÉVM KGM MÉM OVM MTTO KFH utasításokat betartottuk). Ha a termelési veszteséget az új normatívarendszer alapján terveztük volna, leminősítés nem történne, a kisebb volumenű, de reális kitermelhető készlet elvileg megegyezne a bányából történt termeléssel. 3. ábra. A normatíva szerinti veszteség és a korábbi készletelszámolás összefüggése Fig. 3. Relationship between losses ascording to normatives and earlier economic accounting of the reserves
520 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 4. füzet 4. ábra. A veszteség, látszólagos veszteség, hígulás értelmezése Fig. 4. Interpretation of losses, apparent losses, and dilution 6. ábra. A földtani készlet változása 1970. I. 1. és 1976. I. 1. között Fig. 5. Variation of the geological reserves between January 1. 197Û and January 1. 1976 6. ábra. A kitermelhető készlet változása 1970. I. 1. és 1976.1. 1. között Fig. в. Variation of the exploitable (workable) reserves between January 1, 1970 and January 1, 1976
Fodor: Ásványvagyonvédelem a bauxitbányászatban 521 A műrevalósági átminősítésen (leminősítésen) kívül azonban más tényezők is akadályozzák a hagyományos veszteséggel számolt műrevaló (ill. államilag védett) kitermelhető vagyon maradéktalan realizálását. Ennek tisztázása céljából tekintsük át, hogy a normalizált, illetve tényleges veszteségeket korábban hogyan értelmeztük, illetve hol számolhattuk el? (3. ábra) Korábban higulással nem számoltunk, nem terveztük. A termelési veszteség alatt a tulajdonképpeni látszólagos veszteséget (4. ábra) értettük. A hígulás számbavétele azt eredményezte, hogy a veszteség a hígulás mértékével megnőtt". Ez 1 3%-ot jelent. Az ásványvagyonvisszahagyást és a műrevalósági mutató szerinti leminősítést a vállalatok a termelési veszteség mellékcsatornájaként" tekintették. Megítélésünk szerint bizonyos esetekben még a bányászati negatív új kutatás is a tényleges veszteségek eltüntetését" szolgálhatta. Egy bauxitbánya vállalat mélyművelésű földtani és kitermelhető készletének változását 1970. I. 1 1976. I. 1. között az 5. és 6. ábrán mutatom be. Az ásványvagyongazdálkodási és ásványvagyonvédelmi problémákat a bauxitbányászat minden szintjén rendeznünk kell. Soron következő feladataink: a követelmények pontosítása céljából ki kell értékelni a termelési veszteség és hígulás normatívarendszerével kapcsolatos tapasztalatokat, a fentiek alapján módosítani kell a műrevalósági újraminősítéskor kidolgozott veszteségfüggvényt, és így a kitermelhető készleteket. Irodalom References KLINGER J. : Ásvány vagyonveszteség vizsgálata a hazai bauxitbányászatban." Kutatási zárójelentés, Bányászati Kutató Intézet. Budapest, 1976. júl. 30. A Központi Földtani Hivatal Elnökének 6/73. sz. utasítása az ásványfelhagyások engedélyezésének és nyilvántartásának rendjéről. Budapest, 1973. március 29. A legfontosabb ásványi nyersanyagok műrevalósági újraminősítésének szakmai módszertani előírásai. Budapest, 1976. január. KFH Kiadvány Mineral resources conservancy in bauxite mining B. Fodor As widely known, the task of mineral resources conservancy (and mineral resources economy and management) consists in recovering the maximum of economic value inherent in the in situ accumulations of mineral raw materials to the benefit of the poeple's economy. The activities of bauxite mining in the domain of mineral resources conservancy encompass the entire gamme of works from decision making in opening mines up to closing a mine. Out of the wide variety of questions involved the author is now dealing with problems arising in the mining exploitation stage proper. The most intriguing aspect of mineral resources conservancy is the problem of production losses and dilution of the reserves. The economic problems involved are of general and universal validity being not restricted to the scope of bauxite mining. On the basis of the principles adopted thus far the production losses in underground bauxite mining have been taken to be, as an average of a comparatively long span of time, 20 to 21 %, and the above values have been entered in the annual mineral reserve balances in calculating the exploitable reserves. In 1976, using the results obtained by the Mining Research Institute, a system of normatives concerning production losses and reserve dilution was developed and has since been introduced with experimental character. In the course of trial calculations values of 30 to 32% were obtained, as opposed to the above-mentioned 20 to 21% underground production losses. This result, however, 14 Földrajzi Értesítő
522 Földtani Közlöny 109. kötet, 3 4. füzet does by far not imply the presence of an increase, as we have to do with nomenclatural re-grouping of mineral reserves abandoned by miners. The Directions 6/73 issued by the Central Office of Geology have grouped the abandoned mineral reserves as follows: 1. Production losses 2. Abandoned mineral reserves a) in operating minee b) in mines to be closed c) reserves of permanent pillars 3. Mineral reserves completely lost Let us look now at the definition of exploitable mineral reserves: The exploitable mineral reserves are that part of the geological reserves not abandoned in pernanent pillars; reduced by the optimum of production losses associated with the optimal exploitation technologies and by the legitimately abandoned reserves and increased by the optimum of reserve dilution. There is a contradiction between the above definition and the classification of abandoned mineral reserves: in calculating the exploitable reserves only production losses and permanent pillars have been taken into consideration, while the planned abandonments of mineral reserves envisaged for mines in operation and to be closed have been disregarded in the present-day system of regulations. In other words we can also say that because of abandonments of mineral reserves to be decided later (during the operation of a mine and at its closure) and owing to cancellations for workability reasons prior to these the exploitable commercial (or workable) reserves calculated for a concrete moment of time will be uncorrect. For this reason the data files of planned production sequences do not reflect the virtual production possibilities. The mines will be exhausted earlier than planned, and the dates of next mine openings have to be advanced. This is the most crucial link in the chain of problems arising in connection with losses. The normative system of production losses has been developed by geometrization. Consequently, the major part of the abandoned mineral reserves (floor wedge, pinching out, reserves left over in the floor, etc.) has manifested itself as production loss, and so has become plannable. The exploitable (and commercial workable) reserves calculated by using this system are realistic, providing a reliable value for the rrrining industry.