Nagy Frigyes a fuvolás király Fodor Csaba Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet Tanár-zenetanár (furulya) Témavezető: Széplaki Zoltán - művésztanár
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék Bevezetés 1. oldal 2. oldal 1. Egy királyság létrejön 3. oldal 2. Nagy Frigyes 5. oldal 3. Az udvar zenei életének alakulása 7. oldal 4. Az új zenei stílus: a gáláns stílus, a gáláns zene Németországban 9. oldal 5. A Nagy Frigyes, Quantz és C. Ph. E. Bach háromszög 10. oldal Befejezés Köszönetnyílvánítás Forrásjegyzék 14. oldal 15. oldal 16. oldal 1
Bevezetés A következő dolgozatban szeretném végigvezetni, hogyan lett egy alighogy megalakult királyságból egy, az egész 18. század zenéjére kihatással lévő zenei központ. Hogy ez létrejöhessen két dolog szerencsés egybeesésére volt szükség. Egyik az a gazdag anyagi háttér amellyel a birodalom rendelkezett, valamint az azt vezető király, II. Frigyes zenei tehetsége és patrónusi tevékenysége, mely mind az Ő különleges személyiségéből adódhatott. Nagyon nehéz és a zene és művészetek iránti érdeklődése elé számos akadályt állító gyermekkora után politikai szemléleteiben határozott királyként működött. Rendkívül tehetséges fuvolista és a francia kultúrára és egyáltalán a művészetekre nagyon érzékeny muzsikus volt. Udvarában a század legnevesebb zenészeit sorakoztatta fel. Megépítette az azóta is működő berlini állami operát, végig vitte és sikeresen vett részt a Hétéves háborúban, mindezt a zene és fuvolázás állandó és rendszeres jelenlétében. 2
1. Egy királyság létrejön Amikor egy főállású zeneszerző vagy muzsikus bemutatására kerül sor, az szükséges, hogy annak az egyénnek az életrajzi hátterét, életének főbb pontjait ismerjük meg először, hogy valamivel közelebbről és jobban megérthessük munkásságát. Ebben az esetben azonban egy olyan egyéniség szolgál a dolgozat főtémájául, aki zenei ténykedése mellett elsősorban egy ország uralkodójaként működött. Annak érdekében, hogy képet kapjunk arról, hogy mik voltak azok a háttértényezők, amelyek számára lehetőséget engedtek zenei érdeklődésének és zenei tevékenységeinek ilyen magas szintű művelésére, először is az általa irányított birodalom rövid történetét és Európában betöltött szerepét kell megismernünk. Ezáltal választ kapunk azon kérdéseinkre, hogy vajon miért lehetett ennyi ideje uralkodóként legfőbb hobbijának élnie és vajon honnan származott az a gazdag anyagi háttér, melyből mindezt finanszírozhatta. Poroszország Európában elfoglalt helyének megismeréséhez, a Kosáry Domokos által felvázolt 18. századi Európa modelljét választottam. Ebben a Széchenyi-nagydíjas történész és volt egyetemi tanár Európát fejlődési szempontból különböző zónákra osztotta fel. Európa fejlődési epicentrumát ekkoriban az északnyugaton fekvő Anglia és Hollandia képezte, ahol a kapitalista berendezkedés messze előrehaladott állapotokat tükrözött. Némiképp idesorolható volt Franciaország és az ezzel határos német és északitáliai határvidék is. Ezt a fennsíkot különböző fejlettségi szintű peremzónák övezték. Az északi zónába tartoztak a skandináv országok Svédország és Dánia, ettől délre a valaha szebb időket látott Spanyolország és Portugália, valamint a szintén a mediterrán peremzónában helyet foglaló Dél-Itália. A keleti zónában találjuk a Habsburg Monarchia, Poroszország és Oroszország vidékeit. Tehát látjuk, hogy Poroszország egyáltalán nem az európai fejlődés középpontjából indult, ám fejlődése és felemelkedése nem csak a keleti zónákra hatott. Egész Európára hatást gyakorolt, ami az itt uralmat gyakorolt brandenburgi választófejedelmek és az 1701-től jelenlévő porosz királyok több nemzedéke általi nagyszerű munkájának köszönhető. Egy ilyen viszályokkal teli évszázadban egy éppen felemelkedő birodalom legfontosabb eszköze a hadserege. Ennek alapjait az uralkodó 1 kezdte építgetni, amikor is a brandenburgi és porosz nemességtől befolyt pénzösszegekből megkezdte egy ütőképes hadsereg 1 Ekkor még III. Frigyes választó fejedelem, később 1701-ben I. Frigyesként megkoronázott király. 3
kialakítását és lefektette a bürokrácia alapjait. Ennek következtében Poroszország királyság lett, melynek központját Königsberg jelentette. Az 1701-től 1713-ig uralkodó I. Frigyes király és az őt követő I. Frigyes Vilmos 2 idején egy olyan Porosz állam jött létre, mely egy a különböző vallásokat befogadó, tudatos betelepítési politikát folytatott, a gazdasági erőforrásokat takarékos módon, maximálisan kihasználta és a tudományokat és művészeteket is teljes mértékben támogatta. II. (Nagy) Frigyes 1740-1786 közötti uralkodása idején ezen állam területeinek növeléséhez fogott hozzá. Az osztrák örökösödési háborúban (1740-1748) megszerezte a Habsburgok kezéből az iparilag fontos Sziléziát, Lengyelország első felosztásakor (1772) pedig országához csatolta Nyugat - Poroszországot, így a Porosz Királyság európai nagyhatalommá lett és komoly tényezője az európai politikának. Láthatjuk, hogy ezen hosszú fejlődési szakasz II. Frigyes trónra lépésének idejére ért el olyan szintet, hogy az általa jól elsajátított, a nyugati abszolutizmusra jellemző irányítási gyakorlatot többek között édesapja I. Frigyes kezdeményezéseinek befejezésével olyan mértékben tudta alkalmazni, hogy egy hatékony, ám mégis tekintélyuralmi jellegű katonai és politikai államrendszer tudott kialakulni. Így már nyugodtan megtehette, hogy a számára legkedvesebb dolognak a művészeteknek és a zenének szentelje ideje legnagyobb részét. A Porosz királyság a 18. században 2 1713-1740-ig uralkodott 4
2. Nagy Frigyes II. (Nagy) Frigyes 1712. január 24-én született Berlinben. Nagyapja I. Frigyes király, apja I. Frigyes Vilmos Poroszország második királya. Édesapja a legkevésbé sem nézte jó szemmel az ifjú herceg korai érdeklődését a művészetek és ekkor még legfőképp a francia nyelv és kultúra iránt, mivel ez egyáltalán nem illett bele az általa kijelölt szigorú poroszos nevelésbe. Attól tartott, hogy fiából erős kezű és határozott vezető helyett, egy piperkőc lesz, mely nagyon nem vetne jó fényt a Porosz birodalom és udvar hírnevére. Ezért apja mindvégig igyekezett a verbális és nem ritkán a testi fenyítés eszközeit is bevetve, eltántorítani ettől az érdeklősédétől. Ám az ifjú Frigyes, édesanyja Zsófia királynő és idősebb nővére Wilhelmina segítségével mégis képes volt hozzájutni a számára tiltott könyvekhez, így hamar elsajátította a francia nyelvet és öltözködési szokásaikat. A fuvola, mint hangszer iránti érdeklődése is ekkor mutatkozott először. Ez feltehetően szintén a francia világgal és egyben a zenéjével való ismerkedésből fakadt. Hét éves korában engedélyt kapott, hogy összhangzattan-generálbasszust és csembaló tanulmányokat kezdjen, melyhez mestere a berlini katedrális orgonistája Gottlieb Hayne volt. Ugyanebben az évben, ám már nagy diszkréció keretében fuvolaórákat is vett Jacques Duhan de Jandun házitanítótól. Duhan a későbbiekben is patronálta az ifjú herceget, a király által megbízott feladata volt, hogy a fiú széleskörű ismeretekkel rendelkezzen minden területen, valamint Frigyes kottagyűjtő szenvedélyének is támogatta, segítette 3. Wilhelmina, aki szintén nagy tehetséget mutatott a zene iránt, gyakran csatlakozott az órákhoz és muzsikált együtt hercegi öccsével. 1728-ban a király Drezdába, I. Friedrich August fővárosába utazott és magával vitte fiát is. Az ifjú Frigyes itt hallotta Giovanni Alberto Ristoris Calandro című zenés komédiáját 4, ami olyannyira tetszett a hercegnek, hogy egy későbbi levelében Ristoristól kéri a darab kottáját 54 écus fizettségért. Frigyes itt találkozhatott először az akkor a drezdai udvarnál szolgáló Johann Joachim Quantz-cal, akivel később egész életét végig kísérő kapcsolatba került, valamint egy a nővérének Wilhelminának ugyanezen év januárjában címzett levelében 3 Duhan egy berlini bankártól több mint 3000 kötetet szerzett Frigyesnek, amik a későbbi kotta- és könyvtárának alapjául szolgálhattak. 4 Több forrás tévesen utal arra, hogy Frigyes ekkor Johann Adolph Hasse Cleofide-ját hallotta, ám Hasse igazából csak 3 év múlva, 1731-ben járt Drezdában. 5
további három zeneszerzőt 5 emelt ki. Egyikük Pierre - Gabriel Buffardin, aki korának legnagyobb fuvolistája volt. J. S. Bach legnehezebb fuvolaszonátáit és lipcsei kantátáinak szólisztikus fuvolaszólamait mind neki írta. Frigyesre közvetett hatást gyakorolhatott drezdai találkozásuk alkalmával. A herceg későbbi mestere, Johann Joachim Quantz is volt a francia fuvolista tanítványa. Később I. Friedrich August 1728. májusában tett berlini látogatása alkalmával, mind a négy muzsikust magával vitte. I. Frigyes Vilmos 1730 nyarán Charlottenburgból Rheinsbergbe utazott és Frigyest arra kényszerítette, hogy tartson vele. Ezen feldühödve és az attól való kétségbeesésében, hogy apja ellenszenve a zene és művészetek iránti érdeklődésével szemben továbbra sem enyhűlt - sőt egészen odáig fajult, hogy Frigyes számára minden ilyen irányú tevékenységet megtiltott - az ekkor már 18 éves Frigyes 1730. augusztus 4- én Angliába próbált szökni két tettestársával együtt Keith és Katte hadnagyokkal. Azonban ez a kísérlet kudarcba fulladt, Keith-nek sikerült elmenkülnie, de a herceget apja Küstrin városában magánzárkába záratta, segédjét és leghűségesebb szolgálóját Katte hadnagyot pedig az ifjú szeme láttára lefejeztette. A király így próbálta megfélemlíteni fiát, hogy végig kellett néznie bizalmasa kivégzését. Később Frigyesnek hivatali munkába kellett állnia, ahol rádöbbent, hogy muszáj a zene és művészetek iránti vonzalmát magába fojtani és apja kérésének megfelelni még ha azt teljesmértékig és önpusztító módon színlelnie is kell. Így lassan elrendeződött a király és Frigyes herceg viszályokkal teli kapcsolata, körülbelül egy éven belül a fiú visszanyerte apja bizalmát. 1733-ban feleségül vette a számára elrendelt Erzsébet Krisztina braunschweigi hercegnőt. Eközben irányította a hadsereget, teljesen belemélyedt az ország kormányzását illető dolgokba, így felvéve egy már-már kettős személyiséget. Az apja által elvárt politikus, szívós és határozott trónörökös Frigyes, valamint a poéta, filozófus, zeneszerző és muzsikus Frigyes pszichiátereket lenyűgöző módon férhetett meg egymás mellett. 1735-ben kinevezte Carl Heinrich Graunt udvari zenészének és 1736-ra rheinsbergi rezidenciáján 17 fős zenekart szervezett, ahol már olyan neveket alkalmazott, mint C. H. és Johann Gottlieb Graun, Franz és Johann Benda. Ebben az évben kezdett levelezésbe a kor híres írójával Voltaire-rel, mely kapcsolat közel 50 évig tartott. 1740. május 31-én került trónra apja I. Frigyes Vilmos után, immáron II. Frigyes 5 Pierre - Gabriel Buffardin, Johann Georg Pisendel, Silvius Leopold Weiss 6
királyként. Ezt követően alig 2 hónapon belül hozzálátott rég óta dédelgetett álmának megvalósításához, a berlini opera felállításához. 3. Az udvar zenei életének alakulása I. Frigyes Vilmos uralkodásának kezdetén, a király fényűző életmódjának és második felesége Zsófia királynő zene iránti hódolásának köszönhetően volt egy időszak, amikor az olasz opera virágzott Berlinben. Az udvarban a maestro di capella azaz a zenei igazgató címet Attilio Malachia Ariosti viselte, valamint a királynő meghívására 1703 és 1705 között Berlinben működött Giovanni Battista Bononcini olasz zeneszerző is. Ám az olasz operának eme népszerű korszaka rövidesen véget ért, mivel a protestáns egyház hamarosan támadni kezdte és az ördög munkájának nevezve azt, minden eszközzel tiltakoztak ellene. Így az ezzel a nézettel mélységesen egyetértő király, hamar elbocsátotta az egész udvari zenekart. Ezt követően I. Frigyes Viloms udvarában megszűnt a zenei élet, éppen azokban az években amikor II. Frigyes gyermekkorát élte. Láthattuk, hogy II. Frigyes 1736-ban Rheinsbergi kastélyában 17 zenészből álló zenekart működtetett. Trónra lépését követően az opera felállításának első lépései között, C. H. Graunt kinevezte Kapellmeisteri címbe évi 2000 talléros fizetéssel és Itáliába küldte, hogy énekeseket szerződtessen a Porosz udvarhoz. Az épület tervezésével és építtetésével G. W. von Knobelsdorfot, az udvari építészt bízta meg. Voltairet és Algarottit pedig azzal a feladattal indította útjára, hogy színészeket és táncosokat szerződtessenek Párizsból, valamint Itáliából még kóristákkal, gépészekkel, jelmeztervezőkkel és librettistákkal együtt. Szintén 1740-ben C. Ph. E. Bach csatlakozott A berlini operaház épülete az Unter den Linden sugárúton. az udvarhoz, mint elsőszámú csembalista. Quantzot elengedték Drezdából, így még ebben az évben ő is a Nagy Frigyes király szolgálatába állt, szintén egy nagyon tekintélyes 2000 talléros ez egy hangszeres zenésznél nem volt megszokott, Quantz Drezdában évi 250 tallért keresett éves fizetésért. Ezt a folyamatot Frigyes tovább folytatta és részben mert megtehette, részben pedig szerintem nagyszerű patrónus 7
jellemének köszönhetően a korszak legnagyobb neveivel vette körül magát. 1754-re már 50 muzsikus ebben nem számolva az udvari intermezzók énekeseit és az opera kórusának énekeseit állt szolgálatában: 40 hangszeres zenész, 8 szóló énekes, C. H. Graun volt továbbra is a Kapellmeister és operaszerző, valamint J. F. Agricola az udvari zeneszerző. A szóló énekesek közül hárman voltak kasztráltak: Giovanni Carestini, Antonio Uberi (Porporino) és Paolo Bedeschi (Paulino). A prima donna Benedetta Molteni (később Agricola feleségeként ismert) volt 1748-ig, amikor is Frigyes megnyerte magának Giovana Astrua-t. Astrua fizetése 6000 tallér volt, magasabb mint a politikusok közül egy kabinet miniszteré. Emlékszünk rá, hogy a nagy Quantz is csak 2000 tallért keresett és hogy tovább menjek, C. Ph. E. Bach a gáláns stílus egyik vagy talán legnagyobb zeneszerzője, ugyanekkor csak 300 tallért fizettségre volt szerződve. 1742. december 7-én (10 hónappal a munkálatok befejezése előtt) a türelmetlen király parancsára megnyitotta kapuit a berlini opera. Láthatjuk, hogy Frigyes elszánt és költségekben határokat nem ismerő munkájának köszönhetően majd 2,5 év alatt elképzelésből premier előadás született. Innentől kezdve a hétéves háborúig (1756) minden szezonban két Graun opera és egy Hasse bemutató jelentette az évadok műsorának gerincét, intermezzok, pásztorjátékok, serenatak és Schafferspielek mellett. A hangszeres zenének pedig a királyi magánlakosztályok különböző termei adtak otthont, ahol rendszerint Frigyes vagy Quantz volt a szólista és a műsoron szinte mindig saját versenyművük vagy szonátájuk, kamaraművük hangzott el. Sajnos ennek a zeneileg virágzó korszaknak a sikeres, ám de gyötrelmes Hétéves háború vetett véget, mialatt Frigyes lelki alkata lassanként átalakult és egyre inkább kezdett személyiségének részévé válni a gyermekkorában apja által ráerőszakolt karakter. A zenekari élet is lassan stagnálni kezdett, 1756. márciusától 1764. decemberéig egy új operát sem mutattak be a fiatal berlini operaházban, valamint a hábórú végétől Frigyes haláláig csak a háború előtti bemutatók felújításai futottak a műsoron. C. H. Graun 1759-ben meghalt, posztját Johann Friedrich Agricola töltötte be, ám de kapellmeisteri kinevezés nélkül. Agricola igyekezett az operát újra kissé felvirágoztatni, ezért három saját szerzeményű darabot is színre állított, ám ezek a király mélységes ellenszenvét váltották ki, hiszen Frigyes a darabokban Graun műveinek merő utánzatát vélte felfedezni. 1774-ben elhunyt Agricola és helyére a címtől vonakódó Carl Friedrich Christian Fasch került a nagy Johann Friedrich Fasch fia ám még mindig 8
kapellmeisteri kinevezés nélkül. Fasch 1776-ban távozott és a következő 10 évben, Frigyes haláláig J. F. Reichardt került erre a posztra, elsőként Graun óta aki kapellmeisteri minőséget nyert. Az udvar utolsóként érkezett muzsikusa egy új prima donna volt, aki 1771-ben csatlakozott az udvarhoz. Gertrud Elisabeth Mara, akinek sikerült az egyre merevebb Frigyes királyt kissé megenyhíteni és eloszlatnia Frigyesnek a német énekesekkel szembeni előítéleteit és fenntartásait. 4. Az új zenei stílus: a gáláns stílus, a gáláns zene Németországban Művészettörténeti kor felosztásból tanultuk, hogy a barokk és klasszikus korszakok közöt még egy korstílus található, a rokokó. A zenében érdekes módon ez a félemelet valahogy rendszerint kimarad az említésből és a barokk kor után egyből a bécsi klasszicizmusról szoktunk beszélni. Pedig igen is jelen volt az átmeneti stílus, mind Németországban, Angliában, Itáliában és Franciaországban. A zenei rokokó három stílusirányzatot foglalt magában; a Sturm und Drang, az empfindsam stíl és a gáláns stílus. A német gáláns zene egy jelentőségteljes központja, mind a kialakulásának ideje alapján, mind az azt létrehozó zeneszerzők főbb működési területe alapján nyugodtan helyezhető ebbe a Porosz birodalomba, pontosabban Berlinbe, mellyel a fentebbi oldalakon keresztül megismerkedhettünk. A gáláns szónak több nyelven több rendbeli jelentése van, mégis a legfőbb zenei jelentése annak az újnak a kifejezése, mely a felvilágosult abszolutizmussal együtt és annak hatására jelenhetett meg a zenében. A kor társadalmi és politikai berendezkedése a francia mintát igyekezett követni. Ez, az abszolutizmus megjelenésével anélkül is így történt volna, hogy II. Frigyes már gyermekkora óta a francia nyelv és kultúra megszállottja lett volna. A feudalista birtokviszony rendszerek átalakulásával kezdődően, Európában megjelentek a felvilágosodás eszméinek hatásai. A tudományokban elért óriási fejlődéseken keresztül a filozófiai és szellemi szabadság kiteljesedéséig mind-mind az gondolkodási hullám részeit képezték. A politikában ez az eszmerendszer olyan változásokat hozott, amelyek következtében a felvilágosult eszméknek megfelelő reformokat, modernizációkat hajtottak végre az uralkodók, mind a gazdaságban, mint a társadalomban, mind pedig a közigazgatásban. A király az elmúlt századokhoz képest, korlátozott politikai és gazdasági hatalommal rendelkezett. Döntéseit egyre nagyobb mértékben befolyásolták 9
azok a társadalmi osztályok, 6 amelyek politikai akaratukat egyre hatékonyabban érvényesítették. Mindez nem hagyta érintetlenül a művészetek világát sem, a központi hatalom nagyszerűségét hirdető barokk korszak 7 leáldozóban volt és kezdte átadni helyét egy új áramlatnak, amelyet végső kifejlett formájában klasszicizmusnak nevezünk. A barokk zene, mint olyan ebben az időben mind formailag, mind tartalmilag, mind harmóniailag egy szoros keretek közé zárt, nagyon fenséges stílust képviselt. A gáláns stílus igyekezett ennek az új társadalmi berendezkedésnek megfelelni és akár az iparban és a gazdaságban a zenében is egyfajta reformot, forradalmasítást létrehozni. A gáláns stílus legnagyobb német képviselői Carl Philipp Emmanuel Bach, Johann Joachim Quantz és Carl Friedrich Abel. Zenében először Johann Mattheson német zeneszerző és elismert zenetudós egy 1721-ben megjelent Das forschende Orchestre című értekezésében beszél a gáláns stílusról. Később az 1739-ben Hamburgban nyomtatásba került Der vollkommene Capellmeister című legnagyobb elméleti munkájában így ír a gáláns zenéről, mely mindent elmond az új stílus kívánalmairól: a nagy művészetet rejtsük el, erőnek erejével is könnyű zenét kell írnunk, dallamokat, melyeket a világ egy kissé valahogy már ismerősnek érez.. Az effajta apró gáláns darabok a maguk természetességében sokszor többet érnek hatalmas koncerteknél és hivalkodó ouverture-öknál. 8 Ez az új zenei irányzat olyan elvakult és megrögzött követőket nyert magának, akik nem hogy az új irányzat mellett propagáltak volna, de határozottan a régi ellen tették azt, példának okáért Nagy Frigyes kijelentése mely szerint Händel zenéje divatjamúlt. 5. A Nagy Frigyes, Quantz és C. Ph. E. Bach háromszög A berlini udvar zenei szempontból való bemutatásában végül ennek a három személynek és külön-külön is meghatározó egyéniségnek az egymáshoz való viszonyáról és egyenként betöltött szerepükről szeretnék írni. Nagy Frigyes életét, patrónusi mivoltát és a korszak zenei fejlődésében betöltött 6 nemesek, főpapok, polgárok 7 Beleértve a festészetet, építészetet, irodalmat, zenét. 8 Szabolcsi Bence: A zene története (Budapest, Kossuth Kiadó, 1999) 203. oldal 10
szerepét már megismerhettük, azonban mindezek mellett zeneszerzői ambíciókat is érzett magában, mely tevékenységéhez az udvar zeneszerzőinek tanácsát és iránymutatását kérte. 121 fuvolaszonátát komponált saját maga számára, továbbá 4 fuvolaversenyt, egy szimfóniát, egy March indulót, számos áriát és egy Il Re pastore címet viselő ouverture-t. Ám fő tevékenysége mindig is a fuvolajáték volt. Quantz tanítványaként professzionális játékossá avanzsált, naponta 4 órát gyakorolt, ami azért is nagy teljesítmény, mivel királyként nem lehetett egyszerű napjainak majd negyedét kedvtelésével töltenie. II. Frigyesről nagyon sok életrajzi írás készült, amelyekhez én hozzáfértem mindegyik kivétel nélkül a napirendjének elhagyhatatlan részeként említi a fuvolajátékot, gyakorlást. Reggelente onnan tudták azt, hogy a király még alszik, hogy ha csend volt és nem zengett fuvolaszótól a kastély királyi lakosztálya. A fennmaradt írásokon kívül leginkább a Quantz és saját maga által szerzett fuvolaszonáták és versenyművek árulkodnak erről, hisz olyan magas technikai felkészültséget igényelnek, hogy még a mai korban is professzionális előadókat és egy magas hangszerjátékosi szintet kívánnak meg. (Nagyon sokszor még a mai fuvolisták által használt Böhm-rendszerű modern fuvolán is..) Fennmaradt Frigyes egy saját eredeti hangszere is, melyet Quantz készített számára és 230 évnyi pihenés után 2 évvel ezelőtt mutatták be a mai közönségnek. II. Frigyes ébenfa Quantz fuvolája Johann Joachim Quantz Drezdában találkozott először az akkor még csak 16 éves herceggel és már akkor is rendszeres fuvolaórákat adott neki, majd 1741-től végleg az Ő szolgálatába állt és a berlini zenei élet egyik kulcsfigurájává vált. A király és Quantz kölcsönösen nagy tisztelettel viseltek egymás felé. Az udvarban egyedül Quantz rendelkezett olyan privilégiumokkal, hogy mint a király fuvolatanára és mestere 11
kritikákkal és megjegyzésekkel illesse annak zenéjét és játékmódját. Ám Frigyes is nagyon tisztelte mesterét, úgy viszonozta ezen tudásokat ahogyan módja volt rá, bőségesen megfizette Quantz minden szolgálatát. A tanításon és a királynak személyesen címzett darabokon kívül, hangszereket is készített tanítványának, melyekért a bőkezű király darabonként külön fizetett. Szintén az udvarban volt lehetősége Quantz-nak megírni élete főművét a Versuch einer Anweisung die Flöte traversiere zu spielen címmel 1752-ben, mely egy a Frigyesnek írt tisztelettől és udvariasságtól túl csorduló ajánlását követően, a barokk fuvolajáték alapjaitól kezdve a gáláns zene helyes és stílushű előadásmódján keresztül mindenre részletesen kitérő fuvolaiskola. Carl Philipp Emanuel Bach szintén a korszak egyik legmeghatározóbb alakja volt. Az udvarhoz való szerződtetésekor a zenekar nem hivatalosan működött, ezért két évig (vagyis II. Frigyes trónra lépéséig) Bachot nem nevezték ki hivatalosan a Ruppini és rheinsbergi zenekar zenészévé. Fizetése mint már írtam, csembalistaként a legalacsonyabb volt a zenészek között, ami apjában is ellenszenvet keltett. Emanuelt apja kétszer látogatta meg: először 1741-ben, majd 1747-ben. Johann Sebastian Bach második látogatásakor találkozott Nagy Frigyessel is, aminek a nagyszerű Musikalisches Opfer című művét BWV 1079 köszönhetjük, amelyben Bach egy Frigyes által adott témát dolgoz fel, képességeinek és a király felé mutatott tiszteletének és nagylelkűségének demonstrálására, továbbá az E-dúr fuvolaszonátát is feltehetően Nagy Frigyesnek írta, azonban arra nem volt lehetősége, hogy dedikálását megírja és ténylegesen a királynak ajánlhassa ezt a gáláns stílusra hajazó művét 9. II. Frigyes nagyon ritkán játszotta Carl Philipp műveit, általában Quantz fuvoladarabjait vagy saját szerzeményeit preferálta, ily módon nem volt képes felismerni az ifjú Bach nagyságát. Az utókor megítélése szerint Carl Philipp nagyobb és jelentősebb zeneszerző volt mint Quantz, ellenben ő nem volt hajlandó eladni zeneszerzői tehetségét a királynak. Az ifjabb Bach egyre elégedetlenebb volt az udvarban végzett munkájával és a rendelkezésére álló lehetőségekkel szemben, időközben többször próbált állásokat pályázni. A hétéves háború alatt az eddig lehetőségek is szinte teljesen megszűntek. A 9 Az E-dúr szonátából autógráf (szerzői kézirat) sajnos nem maradt fenn, azonban két 18. századvégi másolatot is találtak belőle, melyeken Michael Gabriel Fredersdorf neve szerepel. Fredersdorf, II. Frigyes bizalmasa és kamaratársa volt. Elképzelhető hogy az ő megítélése alapján, de a király sohasem játszotta J. S. Bach tárgyalt szonátáját. 12
háború miatt Frigyes háttérbeszorította a zenét, Ezért Carl Philipp tanítványokat vállalt az udvaron belül és kívül. Ezalatt az idő alatt volt ideje elméleti munkáival is foglalkozni és 1753-ban megjelent Versuch über die wahre Art des Clavier zu spielen című munkájával alapozta meg billentyűs tanárként hírnevét, mely Quantz fuvolaiskolájával és a 3 évvel később és néhány száz kilóméterrel távolabb megjelent Leopold Mozart hegedűiskolájával alkotott trióban, a korszak három meghatározó előadói és zeneelméleti alkotásává vált. 1763-ban a hétéves háború végével a király nem akarta kárpótolni zenészeit az elmúlt évek alatt elszenvedett nélkülözésekért. Ez csak még jobban tetézte a Bach fiú elégedetlenségeit és több állás sikertelen megpályázása után, 1767-ben amikor Telemann Carl Philipp Emanuel keresztapja meghalt, ő került a hamburgi templom zenei igazgató posztjára. II. Frigyes csak hosszas kérvények és kérelmek sora után hajlott elsőszámú csembalistája elbocsátására. Az utóbbi években nyílt ellenszenvet tápláltak egymás iránt, ám a király mindig is tiszteletet és nagyrabecsülést mutatott Carl Philipp Emanuel Bach zenei tehetségével és nagyságával szemben. Számos este telhetett közös kamaramuzsikálással 10 ezen három személy társaságában. Érdekes légkör lehetett ilyenkor jelen, hiszen Carl Philipp mindig is kissé kívülálló volt ebben a trióban. A Quantz és Frigyes között kialakult bizalmasabb kapcsolat az sok-sok együtt töltött fuvolaóra során forrhatta ki magát. Mint írtam egyedül ő illethette kritikával a király zenei megnyílvánulásait, ám Carl Philipp sokszor nem tudta megállni, hogy ne szóljon hozzá a Frigyes által játszott darabokhoz. Ez, és hogy az ifjú Bach nem volt hajlandó kizárólag Frigyesnek komponálni csak további feszültséget szült kapcsolatukba. Ugyanakkor mindhárman tisztelték és elismerték egymás tehetségét, erényeit. Adolph Menzel: Nagy Frigyes fuvolakoncertje a Sanssouci kastély dísztermében 10 Az alábbi festmény egy nagyon jó pillanatképet szolgáltat számunkra, arról, hogyan is nézhetett ki egy ilyen kamarakoncert a király közreműködésével. A képen Nagy Frigyes fuvolázik, C. Ph. E. Bach ül a csembalónál, jobb szélen pedig a falnak támaszkodva hallgatja tanítványa fuvolajátékát Quantz. 13
Befejezés Láthattuk hogyan vált egy szigorú, poroszos neveltetésben részesült hercegből, erőskezű király, aki zenei patrónusként egy olyan zenetörténeti csomópontot hozott létre, mely az egész korszak zenei stílusának kialakulásában fontos szerepet játszott. Frigyes köztudottan és nagy elhivatottsággal fuvolázott, mely szerintem elkerülhetetlenül is valamilyen szinten divatot teremthetett országában és Európa-szerte. Az egész nagyon emlékeztethet minket XIV. Lajos (Napkirály) esetére, akinek hasonlóan mély szenvedélye volt a tánc és ezzel legalább ennyire meghatárózóan hatott a korszak francia táncrendjének és táncstílusának alakulására és elterjedésére. A 18. század második felében egész Európában megfigyelhető tendenciát mutatott a furulya folyamatos kiszorulása. Először az operai-, zenekari életből, majd lassabban bár, de a szóló és kamaramuzsikálás világából is. Ez a folyamat a barokk fuvola rohamos elterjedésével egyidejüleg ment végbe. Bár II. Frigyes és a furulya kiszorulása csak közvetve hozható kapcsolatba, véleményem szerint mindenképpen része lehetett a folyamatban olyasképpen, hogy a német gáláns zene csírája ott Berlinben növekedett és nyerte el végső formáját és természetesen mindent a királynak írtak vagy azért, hogy a király eljátszhassa és minekután ő fuvolázott, - valamint, hogy ez a zene volt a 18. század második felének jellemzője ez egészen szembetűnő oka lehet annak, hogy a gáláns stílus szinte teljes mértékig fuvola zenéket szült. Talán ha Frigyes király furulyázott volna, sokkal több gáláns furulyadarab született volna ezen a területen. 14
Köszönetnyílvánítás - Balogh Vera (Budapest) - Bordás István (Sárospatak) - Kertész Ildikó (Bonn, Németország) - Széplaki Zoltán (Miskolc) 15
Forrásjegyzék - Kosáry Domokos: Újjáépítés és polgárosodás 1711-1867 Háttér lap- és Könyvkiadó, Budapest 1990. - Egon Fridell: Az újkori kultúra története IV. felvilágosodás és forradalom Holnap Kiadó, Budapest, 1992. - Lederer Emma: Egyetemes művelődéstörténet Káldor Könyvkiadóvállalat, Budapest, 1935. (reprint: AQA Kiadó, Budapest) - J. J. Quantz: Fuvolaiskola Argumentum kiadó és nyomda Kft., Budapest, 2011. (ford.: Székely András) - New Grove lexikon, második kiadás Macmillan, New York, 2001-2002 - Szabolcsi Bence: A zene története Budapest, Kossuth Kiadó, 1999. - Szabolcsi Bence: Európai virradt Gondolat Kiadó, Budapest, 1961. - J. Mattheson: Der Vollkommene Capellmeister Hamburg, 1739. - L. Muhlbach: Frederick the Great and His Court Blackmask Online, 2001. - Pándi Marianne: A német zene története 1750-ig Zeneműkiadó, Budapest, 1963. 16