EGYHÁZTÖRTÉNETI SZEMINÁRIUM Elbíráló oktató: Dr. Csepregi Zoltán Luther Márton házasságfelfogása levelei tükrében Készítette: Frankó Dóra TGX-507 Egyháztörténeti szeminárium Evangélikus Hittudományi Egyetem Teológus mesterszak szociáletika szakirány II. évfolyam 2013/3014 őszi félév Budapest, 2013. november 8.
Luther és a házasság Luther leveleiben a házasság több vonatkozása jelenik meg. Így említi leveleiben a házasságot, a házastársakat, ezen belül a papok házasságát, a másodszori házasságot, de a nőtlenséget, a többnejűséget, a szüzességet, a válást valamint a házasság érvénytelenségét és házasságtörést sem hagyja ki. A dolgozatban tematikusan érintem Luther írásaiban megjelenő állásfoglalásait. Luther gazdag levelezésében a házasság témájával kapcsolatosan hivatalos álláspontja és személyes élettörténete összefonódik. Levelezései során saját magára is reflektálva vall arról, hogy reformátori gondolatai miképp jelennek meg saját életében. Továbbá konkrét személyekkel kapcsolatos ügyek kapcsán ismerhetjük meg Luther Márton gondolatait. Luther viszonya a házassághoz konkrét esetek tükrében A házasság megjavulásának reményével kapcsolatos gondolat jelenik meg Philippus magiszer Hanna lánya kapcsán a Justus Jonasnak írott levélben. Az ő házasságával kapcsolatosan Luther abban bizakodik, hogy ez a tragédia jó véget ér és a legszebb komédiává alakul, avagy utólag csupán tragikomédiának bizonyul. Ugyanis ennek a 14 éves fiatal nőnek a házassága tudvalevőleg boldogtalan volt. A Nicholas Hausmannak írt levélben egy anonim (legalábbis a levélben név szerint meg nem nevezett) embernek az ügyével kapcsolatosan megjelenik a múltbeli házasság érvénytelenségének a gondolata. Itt az elhagyott asszony volt férje nem akadályozó tényezője a házasságnak Luther szerint. Ugyanígy, Hans Brehmmel kapcsolatosan Joachim von Weissbachnak írott levelében azt fogalmazza meg Luther, hogy nem tudom sem elkerülni, sem megtiltani neki, hogy másik feleséget vegyen, 2
és szerinte Isten előtt bocsánatot nyer, mert előző felesége szándékosan vált el tőle és bocsátottal el őt végleg, aminek következtében joggal tekinthető halottnak, férje pedig szabadnak. Így tehát kvázi özvegyi státuszba került mindkét házasfél, és ez által szabaddá vált az újraházasodásra. Fontos, hogy megjelenik az asszony beleegyezésének a gondolata, hiszen az egészen más tényállás volna Luther szerint. Itt előjön, hogy mindenütt annyi önkényes dolog történik házasság címen, hogy nem lehet egykönnyen annyi botrányt elnézni. Ugyanakkor nem ellentmondás-mentes Luther álláspontja, mert Leonhard Bayernek írott levelében a házassági ügy elutasítását javasolja, hozzátéve, hogy én is így szoktam. A kérdést a jogászokra hagyná, és felhívja arra a figyelmet, hogy mi a lelkiismerettel törődünk, nem törvényeket alkotunk, hogy aztán, ha valaki áthágná őket, veszélyekkel dacolva menthessük meg őket. Érdekes, hogy itt az evangéliumot kinevető és a szabadsággal visszaélő parasztok házasságának a megtiltásának a gondolata jelenik meg, vagy ami Luther szerint még inkább adekvát, az a börtönbüntetés. Ezt azzal indokolja, hogy nekik ezért még a lelkiismeretre tartozó kérdésekben sem szabad engedni, mivel semmiféle lelkiismereti korlátot nem ismernek. Számos konkrét házaspár és házassági szertartás jelenik meg, így a legtöbb levél az esküvővel kapcsolatos. Megjelenik Philippus és Katharina Krappe házassága, amit Luther szerint az ő művének tartanak. Előbbi levelét Johannes Langnak írta 1520 nyarán, és ugyanebben az esztendőben Eislebenék, avagy Johannes Agricola esküvőjével kapcsolatosan Luther így ír Georg Spalatinnak: gondoskodj híven az ígéretek betartásáról!, de nem részletezi, pontosan mire gondol. Pozitívan nyilatkozik Andreas Karlstadt és Anna von Mochau esküvőjéről, üdvözli a házasságukat, és így fogalmaz: erősítse meg őt az Úr mint jó példát a pápista bujaság feltartóztatására és visszaszorítására. Még azt is megemlíti, hogy személyesen viszi el az ifjú párnak a nászajándékot. 3
Hyeronimus Baumgärtnernek írott levelében jelenik meg 1524-ben Katharina von Bora. Így ír róla Luther Márton: Egyébként ha meg akarod tartani a Te Katharina von Borádat, akkor ne habozz, míg más valakihez nem adjuk, aki itt van kéznél. Még nem tudta túltenni magát irántad való szerelmén. Mindenképpen örülnék, ha téged vele és őt veled egybekelni látnám. Tehát itt (még) nem, mint Luther felesége, tűnik fel! Amikor felmerül Luther házasodásának a kérdése, így védekezik Georg Spalatinnak írott levelében: Egyébként amit házasodásomról írsz: ne csodálkozz azon, hogy pont én nem nősülök meg, pedig olyan híres szerető vagyok. Nagyobb csoda ennél, hogy én, aki annyit írok a házasságról, és szüntelen nők között forgolódom, még nem váltam nővé, nem szólva arról, hogy egyiküket sem vettem feleségül. Majd, fokozva az előző gondolatot, így folytatja: Bár ha jó példámat követeled, bőségesen megkapod, hiszen három nőm volt egyszerre, és olyan hevesen szerettem őket, hogy kettejüket el is vesztettem, úgyhogy mással váltottak jegyet, a harmadikat balkézről már alig tartom, és őt is talán hamarost lecsapják a kezemről. Majd, a címzettre fordítja a figyelmet: De Te langyos vágyaddal egynek sem mersz férje lenni! De ügyelj, nehogy én, aki gondolni se bírok a házasságra, egyszer megelőzzelek benneteket, eladósorban lévő vőlegényeket, amint Isten azt szokta megtenni, amit legkevésbé vártál. Itt egészen izgalmas színben tűnik fel Luther mint egy jelenleg még nőtlen reformátor, aki humor segítségével bíztatja Spalatinját a házasságra. Meg is fogalmazza: Azért mondom ezt, hogy viccen kívül arra ösztönözzelek téged, amit magad is tervezel. Johann Rühelnek írott levelében is humorosan védekezik Luther: S ha a választófejedelmi kegyelmessége ismét azt találná kérdezni, ahogy már korábban is hallottam, hogy miért nem nősülök meg én is, hisz mindenkit erre bíztatok, akkor válaszold, hogy még mindig attól félek, hogy nem vagyok elég férfias hozzá. Itt megjelenik az a reformátor, akivel szemben házasságának hiánya hiteltelenség vádját keltheti. Talán ezért is aztán így folytatja: De ha a házasságom megerősítést jelentene választófejedelmi kegyelmességednek, kész vagyok rá, hogy nemsokára 4
jó példával járjak elől választófejedelmi kegyelme számára, mert különben is el vagyok szánva, hogy mielőtt eltávozom ebből az életből, házasságra adjam a fejemet, mert ezt Isten követelésének tartom, még ha csak egy József-féle mátkaságról legyen szó. Nagyon érdekesen fonódik össze a reformátori tanítás és a személyes életút, megjelenik, hogy Luthernek a házasodása növelné hitelességét, és feltételezetten hatását is. Luther számára a házasság Istentől rendelt állapot, ahogy ez Johann Rühelnek írott levelében is megjelenik. Levelében megjelenik: kedves apám kedvéért én is megházasodtam, de a pápista életemnek nyoma se maradjon rajtam, és a még veszettebbé és bolondabbá tegyen őket pedig valódi protestáns szellemet idéz. Megjelennek levelében a kor szokásai (menyecskekísérés), és a házasság jogi érvényességének az egyik feltétele is (házasság elhálása), amit követően nem akadályozható meg a házasodás. Így a címzettet nem felszólítja, hanem a körülményekre való tekintettel inkább felkéri, hogy különleges örömöt okozva számára, jöjjenek el személyesen hozzá. Luther tisztában volt azzal, hogy házassága hatást gyakorolt a megítélésére: Menyegzőmmel annyira lenézetté és megvetendővé tettem maga, hogy azt remélem, az angyalok nevetni, az összes ördögök pedig sírni fognak rajtam. Felsejlik előttünk a lázadó Luther Márton, amikor így ír Georg Spalatinnak 1525 júniusának közepén: A világ és a bölcsen még nem ismerik föl Isten tisztes és szent művét, és kizárólag rajtam ezt gonosznak és ördöginek titulálják. Emiatt még inkább kedvemre van, hogy házasságommal semmibe vegyem kritikájukat, és egyre támadásra ingereljem mindazokat, akik továbbra is az Istenről való tudatlanságban szenvendnek. Katharina von Borával kötött házasságáról így ír Wencelaus Linknek 1525 nyarán: Az Úr váratlanul és meglepetésemre házasságba ejtett 5
engem Katharina von Borával, az apácával, pedig mást terveztem, és ugyanez jelenik meg Leonhard Koppénak írott levelében is: Isten hirtelen és váratlanul foglyul ejtett engem a szent házasság kötelékével, úgyhogy ezt kedden lakodalommal kell megerősítenem. Luther számára a házasság tehát szent és Istentől rendelt, a házastárs az ember Istentől rendelt párja. Ezen a nyáron Nicolaus von Amsdorfnak megerősíti az országban terjedő hírt: igen, a híresztelés igaz, hogy hirtelen egybekeltem Katharinával. Érdekes, hogy ismét megjelenik Luther édesapja, mint érv: azt remélem ugyanis, hogy rövid időt élek még, s nem akartam megtagadni apámnak ezt az utolsó szolgálatot, aki unokák reményében kért erre. Elgondolkodtató a következő mondat: Mert én sem szerelmes, sem heves nem vagyok, hanem szeretem a feleségemet. Micsoda házasságról alkotott felfogás: Istentől rendelt, gyermeknemzés céljából, józan döntésből! Nicolaust meg is hívja a lakomára, amit házassága megpecsételése céljából ad. Georg Spalatinnak is megírja az örömhírt, és megállapítja: mindkettejük levelei megritkultak. Mindketten megházasodtak! Izgalmas, hogy itt a házastársak többes szám első személyben jelennek meg: nekünk is igen nyomós okunk volt, ti. hogy nem akartuk az ifjú férj örömeit alkalmatlan-kodásunkkal megzavarni, és inkább hagytuk, hogy elmúljanak a mézeshetek. A humoros Luther valódi okot is megnevez, méghozzá a levélvivők alacsony számát. Johannes Agricola levelében szeretetteljesen nyilatkozik feleségéről: az én Käthém, írja. Elisabeth Agricolának írott levelében pedig ismét megjelenik, hogy címzettjeinek házastársairól sem feledkezik meg. A Philipp Melanchtonnak írott levélben megjelenik Luther tájékozottsága a korabeli eseményekről, mert megemlíti Mária királyné és I. Szapolyai János magyar király házasságát is. 6
Luther és a házasság házastársak Luther nagy szeretettel ír feleségéről, számol be leveleiben gyermekének születéséről Johann Rühelnek írott levelében ( kedves Käthém Isten nagy kegyelméből tegnap délután két órakor világra hozott egy Hans Luthert ). Az asszonyokkal kapcsolatosan vádként annyi fogalmazódik meg Johannes Agricolának írott levelében: ilyenek az asszonyok, azt gondolják, hogy az ige nem tartozik rájuk, egyedül ránk, férjeikre, mintegy védelmezőikre és pártfogóikra. Mivel ezzel nem ért egyet Luther, és ezt megváltoztathatónak tartja, így folytatja: Ezért akár levélben, akár személyesen sulykod folyamatosan, tanulja meg, hogy az igehirdetés róla is szól. Személyes hangvételű ez a levele is: Az én Käthémmel is szakadatlanul ugyanezt a csatát vívom, nehogy amikor végre bővelkedhetünk az igében, ők saját kárukra azt higgyék, kimaradtak belőle. Az egyenrangúság gondolata jelenik meg Justus Jonasnak írott levelében: Üdvözöl téged az én Käthe uram, aki cipekedik, földet művel, állatokat takarmányoz és visz a vásárra, sört főz, stb. Eközben a Bibliát is elkezdte olvasni 50 forint jutalom reményében, ha húsvét előtt befejezné. Igen komolyan veszi. Johannes Bugenhagennek diktált végrendeletében megerősíthető ez a partneri gondolat: Nemcsak házastárként, hanem munkatársként is szolgált nekem, mondja feleségéről Luther. A végrendeletét is így kezdi: kedves és hű feleségemnek, Katherinnak adja át javait. Első pontban így indokolja döntését, ezt említi: mert először is engem mint derék és hű házastárs mindenkor szeretett, megbecsült és gondozott. Isten gazdag áldásából öt élő gyermekkel megajándékozott. 7
Luther és a papok házassága A papok házasságáról nyolc levélben ír Luther. A wittenbergi híveknek írott levelében megjelenik az a gondolat, hogy vannak Istentől megparancsolt dolgok, és olyanok, amelyeket szabadságukban hagyott az Isten. Ezen utóbbiak közé sorolja az evést, az ivást és a nősülést is. Szerinte ezeknek a dolgoknak szabadnak kell maradniuk. Viszont ennek a szabadságnak estek neki a pápák és a püspökök, tételeket és béklyókat kovácsoltak belőlük, papi és szerzetesi rendet állítottak fel, tagjaiknak megtiltották a házasságot, böjti napokat hoztak be, s ezáltal elnyomták az igazi böjtölést, és mindezzel száz-meg százezer lelket juttattak a pokolba. Luther szerint a házasság megtiltásával egyenesen az ördög szolgálóivá szegődtek, ezt Pál apostol szavaival is alátámasztja. Semmiféle felsőbbségnek, semmiféle embernek nincs meg az a hatalma, hogy Isten igéjét megváltoztassa. Luthernek az a véleménye a papok házasságával kapcsolatosan, hogy ezekben a szabadon hagyott dolgokban erőszakoskodni sehogy se szabad. Sőt, azt tartja bűnös magatartásnak, ha engedelmeskedik az ember a pápai és püspöki előírásoknak. Párhuzamként hozza az ételek példáját: beteg ember vagy terhes asszony akkor húst eszik, ha nem bír halat enni, mégpedig akármikor, bosszankodjék bár rajta, aki akar. Úgy summáza, hogy Ha ezt Rómában megengedik pénzért, legyen szabad nekem megtennem szükségemben ingyen, és szabadságomban engem senki se korlátozzon. Izgalmas, hogy 1524. novemberében (egy évvel házasodása előtt!) még így nyilatkozik Luther: soha nem fogok megnősülni, nem mintha nem érezném testemet és férfiasságomat, hisz én sem fából vagy kőből vagyok, hanem a házasság gondolata idegen lelkemnek, mivel nap mint nap számolok a halállal és az eretneknek kijáró kínszenvedéssel. A házasság és a papok házassága tehát nem különálló kérdés. Leveleiben kibontakozik, hogy a házasság Istentől rendelt, és ez alól a papok sem kivételek. (Mindkettőben személyes szinten is érintett Luther.) 8
Ugyanakkor, eltérés található abban a pontban, hogy a másodszori házasságkötés engedélyezett-e. A wittenbergi jogászok szerint papok esetében nem. Luther megengedőbben nyilatkozik Bernhard von Dölennek írott levelében, bár álláspontját mégis megfogalmazza: ugyan nem gördítek utadba akadály, ha másodszor is hajótörést kockáztatsz meg a házasság terén, de oly sok szempontot tudok felhozni, melyek, azt gondolom, joggal indíthatnak arra, hogy különösen Te ne házasodj meg újból. Fő érvként ezt említi: félő, ugyanolyan hitvesre találsz, amilyent elvesztettél. Johannes Mathesiusnak írott levelében, amikor felmerül, hogy a teljesen reménytelen és szerencsétlen király zsarnoksága és tombolása a házasságban élő papokat ( az ige minden szolgáját, ha házasemberek ) kiűzi birodalmából, annyit javasol, hogy ne aggodalmaskodjon miatta. Légy erős és bátor szívű! (Zsolt 27,14). Luther és házassággal kapcsolatos érdekességek A házasságtöréssel kapcsolatban példaképp megjelenik a zsarnok brandenburgi őrgróf, aki elűzte otthonából Wolf Hornungot. Ez az ügy Luther szerint döntő fontosságú, hiszen itt kétségkívül Krisztus és az igazság ügyének sorsa forog kockán Erre csak azt lehet szerinte lépni, hogy teljes erővel bele kell vetnünk magunkat ebbe a küzdelembe és ölre kell mennünk. A szüzességgel kapcsolatosan az apácaszöktetés kapcsán így foglal állást Luther: nagyon sajnálom őket, de még inkább a többieket, akik országszerte tömegesen pusztulnak bele az átkozott és istentelen szüzességbe. Majd így folytatja: a női nem, mely önmagában igen gyámoltalan, s a férfival természettől fogva, sőt isteni rendelésből össze van kötve, attól ilyen kegyetlenül elszakítva pusztul el. Ennek a gondolatmenetnek a tükrében világos, hogy így határoz Luther: vagy a rokonaikhoz térnek vissza a szöktetett apácák, illetve akit tudok, férjhez adok. Leonhard Koppének így ír Luther: az összes zárdát kiüríteném. 9
A többnejűséggel kapcsolatban világos Luther állásfoglalása: senkinek (de különösen a keresztényeknek) ne legyen egynél több felesége. Itt is az Isteni elrendelésre hivatkozik: ebben a kérdésben semmiféle isteni igét nem kaptunk, ami megerősítene abban, hogy Isten ezt jó néven venné a keresztényektől. Azért is arra a következtetésre jut, hogy nem tudom ezt a dolgot tanácsolni, inkább lebeszélek róla, különösen a keresztényeket. Ezt fejti ki Hesseni Fülöpnek címzett levelében. Mégis, megjelenik, hogy mi lehet a nyomós érv a többnejűségre: ha különleges szükséghelyzet állna fönn, mint amikor a feleség leprás vagy más szakította el férjétől itt a levirátus jogára hivatkozik Luther. Clemens Ursinusnak írott levelében ugyanezt még tömörebben fogalmazza meg: A zsidóknál és pogányoknál valaha megengedett többnejűséget a keresztények körében nem lehet őszintén helyeselni és jó lelkiismerettel kipróbálni, kivéve rendkívüli szükséghelyzetekben, amikor a házastársak lepra vagy hasonló ok miatt válnak el. Érdekes, hogy amikor János Frigyes szász választófejedelemnek ír, akkor így fogalmaz: ahogy gyónási ügyekben illik, mind a meggyónt vétket, mind az arra adott tanácsot igyekeztünk titokban tartani. És ha a tartománygróf nem hozta volna gyónását és tanácsunkat nyilvánosságra, akkor nem támadt volna ez a kellemetlenség és szóbeszéd. Ebben a levélben leírja a tartománygróf paráznaságának a történetét, aki ha Lutherék nem egyeznének bele, akkor sem áll el szándékától, és császártól vagy pápától kér engedélyt. Erre inkább a titokban tartást javasolták, és igyekeztek bibliai példákkal a gyónási tárgyalás keretein belül legalább a lelkiismeretét megmenteni, abban a hitben, hogy még előtte áll a házasságtörésnek. Olyan formában tudták elképzelni, hogy mivel a természetes ösztön a test gyengesége miatt csak bűnös és szégyenteljes módon lenne kielégíthető, ezért egy tisztességes lányt tartana valahol titokban egy házban, és nyomós lelkiismereti okból titkos házasságban élne vele (noha ez a világ szemében törvénytelen, 10
házasságon kívüli kapcsolata volna), és ide-oda utazgatna, amit nagyurak már sokszor megtettek. Luther szerint az ilyen dolgok nem tartoznak sem a világi bíróságra, sem a nyilvánosságra, itt Isten személyesen tart ítéletet, és ő ad tanácsok a léleknek, amikor a világ szemében már sem a jog, sem a tudomány nem segíthet. Luther arra hivatkozik, hogy Isten jóságára kell bízni az ilyen eseteket, és ebből a gyónási álláspontból cselekedett ő is. Így tehát úgy summázza, hogy Ezt a történetet, még ha az egész világ elé kerülne is, nem szégyellném, csak rossz íze miatt (ha lehetséges volna) inkább eltemetni szeretném. A válással kapcsolatban így fogalmazza meg Luther Amrosius Moibanusnak írott levelében a véleményét a zsidó ügyben : Ha a hitetlen házasfél elválik, váljék el (1Kor 7,15), a megkereszteltek hívőkké lettek, adják ki az útját a hitetlen házastársaknak, mivel azok így akarják. Ha ezek nem elégednek meg ezzel a formával, legyenek megvetés tárgyai, és ne hallgattassanak többé Ők pedig házasodjanak vagy üljenek menyegzőt az Úrban, ahol tudnak. Csak arra ügyelj, nehogy álkeresztények legyenek! A nőtlenséggel kapcsolatosan így ír Luther Philipp Melanchtonnak 1521. augusztus 1. napján, Wartburgban: Még nem győztelek meg, hogy egyformán kell vélekedni a papok és a szerzetesek fogadalmáról. Nem hagy ugyanis nyugodni engem az a körülmény, hogy míg a papok rendjét az Isten szabadnak alkotta, addig a szerzetesekét nem, akik állapotukat maguk választották és ajánlották föl Istennek, bár azokat, akik serdülőkor előtt vagy alatt léptek a sárkány torkába, szinte fenntartás nélkül engedném kilépni, ha nem tartana vissza azoknak a problémája, akik már régóta szerzetesek, s ebben a rendben öregedtek meg. Luther szerint a papok felszentelésükkor tett fogadalmuk alól bízvást feloldozhatók. Erre szerinte az ad alapot, hogy a fogadalmat az ördögnek tett kötés pecsételte meg, akkor egyáltalán nem érvényes, hiszen Isten elleni gonosz tévelygésből, Istentől ellenezve és elítélve történt. 11
Luther kiemeli, hogy a cölibátus pusztán emberi rendelkezés, amit az ember, akitől származik, feloldhat, tehát bármelyik keresztény is. A bibliára irányítja a figyelmet Luther: Istennek a szerzetesekről nincs ugyanilyen kijelentése, ezért nem volna biztonságos ugyanezt állítani róluk, sőt hozzáteszi: mi az isteni akaratról tanúskodó íráshelyet keresünk. Luther szerint az bölcselkedés, hogy jobb házasságban élni, mint égni, vagy hogy a paráznaság elkerülése érdekében akrá a szószegés vétkének vállalásával is házasodjanak. Ő egyedül az égés miatt a papok házasságát sem engedném meg, ha nőtlenségüket Pál nem nevezné megtévesztő, ördögi, képmutató és Istentől elátkozott tilalomnak (1Tim 4,1-3). Végül megfogalmazza: Én is annyira szeretnék segíteni a szerzeteseken és apácákon, mint senki máson. Igazán sajnálom ezeket a szerencsétlen, magömléssel és ágyékviszketéssel megvert fiúkat és lányokat. Georg Spalatinnak címzett levelében 1521. augusztus 6. napján így fogalmaz: Az én fejemet bizony nem fogják bekötni!, valamint Isten veled, és imádkozz értem, vigyázz, nehogy Te is megházasodj, ne ess a test vermében (1Kor 7,28)! Néhány hónappal később, decemberben így fogalmaz: Könyörgök, ha igaz az, hogy a cölibárusi és szerzetesi fogadalmat isteni kijelentés elítéli, ami nem kétséges, akkor hogyan lehet mégis más tanítással próbálkozni? Vajon folyamatosan csak vitatkozunk Isten igéiről, s a tettektől mindig visszariadunk? Az ezt követő év nyarán ismét Spalatinnak írott levelében a pikárdok tanításával kapcsolatos gondolatai jelennek meg Luthernek, ahol a hit és cselekedetek kérdésével kapcsolatos tanítások helyességét kérdőjelezi meg, valamint megemlíti, hogy hét szentséget vallanak. Luther és a házasság - dióhéjban Levelei alapján kibontakozó lutheri házasságkép szerint a házasság: biblikus alapokon nyugvó, férj és feleség közötti kölcsönös, egyenrangú kapcsolatot feltételező, Istentől rendelt állapot. 12
TÉMÁNKÉNTI LEVELEK Házasság (1 levél) 1. Justus Jonasnak 1538. április 8-án Wittenbergben Házasság érvénytelensége (3 levél): 1. Nicholas Hausmannak 1527. július 13. 2. Joachim von Weissbachnak 1527. július 13. 3. Leonhard Bayernek 1535. november 2. Esküvő (15 levél): 1. Johannes Langnak 1520. augusztus 18. 2. Georg Spalatinnak 1520. augusztus 31. 3. Nicolaus von Amsdorfnak 1522. januárt 13. 4. Hyeronimus Baumgärtnernek 1524. október 12. 5. Georg Spalatinnak 1525. április 27. 6. Johann Rühelnek 1525.június 3. 7. Johann Rühelnek, Johann Thürnek és Kaspar Müllernek 1525. június 15. 8. Georg Spalatinnak 1525. június 16. 9. Wenceslaus Linknek (Altenburgban) 1525. június 20. 10. Leonhard Koppénak (Torgauban) 1525. június 21. 11. Nicolaus von Amsdorfnak (Magdeburgban) 1525. június 21. 12. Georg Spalatinnak Wittenbergben 1526-ban március 27. 13. Johannes Agricolának 1526-ban május 11. 14. Elisabeth Agricolának 1527. június 10. 15. Philipp Melanchtonnak 1530. augusztus Házastársak (6 levél): 1. Johann Rühelnek 1526. június 8.. 2. Johannes Agricolának 1527. július elején 3. Justus Jonasnak 1535. október 28. 4. A Johannes Bugenhagennek diktált végrendeletben 5. Luther végrendelete, 1542. január 6. 6. Luther jegyzetei a végrendeletéhez, 1542. elején Papok házassága (9 levél): 1. Philipp Melanchtonnak 1521. május 26. 2. A wittenbergi híveknek 1521 decembere és 1522 februárja között Wartburgban 3. Georg Spalatinnak 1524. november 30. 4. Katharina Zellnek (Strassbourgban) írott levelében 1524. december 17. 5. Georg Spalatinnak 1525. április 16. 6. Johann Rühelnek 1525. június 3. 7. Georg Spalatinnak (Altenburgban) 1526. március 27. 8. Bernhard von Dölennek (Freibergben) 1538. augusztus 31. 9. Johannes Mathesiusnak (Joachimsthalban) 1543. augusztus 19. 13
Házasságtörés (1 levél): 1. Wenceslaus Linknek (Nürnbergben) írott levelében, amely 1529. június 20. Másodszori házasság (1 levél): 1. Bernhard von Dölennek (Freibergben) 538. augusztus 31. Szüzesség (2 levél): 1. Georg Spalatinnak írott levelében 1523. április 10. 2. Leonhard Koppének (Torgauban) címzett levél, 1523. április 10. Többnejűség (4 levél): 1. Hesseni Fülöpnek címzett levelében, 1526. november 28. 2. Clemens Ursinusnak (Csehországban) írott levél, 1527. március 21. 3. Joachim von Weissbachnak (Ramsdorfban) 1527. augusztus 23. 4. János Frigyes szász választófejedelemnek címzett levél, 1540. június 10. Válás (3 levél): 1. Nicolaus Hasumann-nak (Zwickauban) címzett levelében, 1527. július 13. 2. Joachim von Weissbacnak (Ramsdorfban) 1527. augusztus 23. 3. Ambrosius Moibanusnak (Boroszlóban) írott levelében, 1539. április 26. Nőtlenség (4 levél): 1. Philipp Melanchtonnal 1521. augusztus 1. 2. Georg Spalatinnak címzett levelében, 1521. augusztus 6. 3. Georg Spalatinnak 1521. decembern 12. körül 4. Georg Spalatinnak (Nürnbergben) 1522. július 4. 14
MELLÉKLET FORRÁSOK Házasság 1. Justus Jonasnak 1538. április 8-án Wittenbergben írt levelében jelenik meg Hanna Melanchton házassága ő 14 évesen ment férjhez, és házassága nem volt boldog, Luther ezt így kommentálja (612. o.): 15
Házasság érvénytelensége 1. Nicholas Hausmannak 1527. július 13-án Wittenbergben írott levelében Luther így nyilatkozik (461.o.): 2. Joachim von Weissbachnak 1527. július 13-án Wittenbergben írott levelében Luther így nyilatkozik (466.o.): 3. Leonhard Bayernek 1535. november 2-án írott levelében Luther így nyilatkozik (589.o.): 16
Esküvő 1. Johannes Langnak 1520. augusztus 18-án írott levelében Luther így nyilatkozik (187.o.): 2. Georg Spalatinnak 1520. augusztus 31-én írott levelében Luther így nyilatkozik (191.o.): 3. Nicolaus von Amsdorfnak 1522. januárt 13-án Wartburgban írott levelében Luther így nyilatkozik (305.o.): 4. Hyeronimus Baumgärtnernek 1524. október 12-én Wittenbergben írott levelében Luther így nyilatkozik (394.o.): 17
5. Georg Spalatinnak 1525. április 27-én Wittenbergben írott levelében Luther így nyilatkozik (406-407.o.): 6. Johann Rühelnek 1525.június 3-án írott levelében Luther így nyilatkozik (413-417.o.): 18
7. Johann Rühelnek, Johann Thürnek és Kaspar Müllernek 1525. június 15-én án írott levelében Luther így nyilatkozik (414.o.): 8. Georg Spalatinnak 1525. június 16-án írott levelében Luther így nyilatkozik (415.o.): 19
9. Wenceslaus Linknek (Altenburgban) Wittenbergben 1525. június 20-án írott levelében Luther így nyilatkozik (417.o.): 10. Leonhard Koppénak (Torgauban) Wittenbergben 1525. június 21-én írott levelében Luther így nyilatkozik (417-418.o.): 20
11. Nicolaus von Amsdorfnak (Magdeburgban) 1525. június 21-én Wittenbergben írott levelében Luther így nyilatkozik (417. oldal): 12. Georg Spalatinnak Wittenbergben 1526-ban március 27-én írott levelében Luther így nyilatkozik (433. o.): 21
13. Johannes Agricolának 1526-ban május 11-én írott levelében Luther így nyilatkozik (436. o.): 14. Elisabeth Agricolának 1527. június 10-én írott levelében Luther így nyilatkozik (458. o.): 22
15. Philipp Melanchtonnak 1530. augusztus 4-én írott levelében Luther így nyilatkozik (548. o.): 23
Házastársak 1. Johann Rühelnek 1526. június 8. Wittenbergben írott levelében Luther így nyilatkozik (437. o.): 2. Johannes Agricolának 1527. július elején Wittenbergben írott levelében Luther így nyilatkozik (459-460. o.): 3. Justus Jonasnak 1535. október 28-án írott levelében Luther így nyilatkozik (588. o.): 24
4. A Johannes Bugenhagennek diktált végrendeletben Luther így nyilatkozik (603. o.): 5. Luther végrendeletében, amelyet 1542. január 6-án Wittenbergben írt, így fogalmazott (650-652): 25
6. Luther jegyzetei a végrendeletéhez, amelyet 1542. elején Wittenbergben jegyzett le, ezeket a gondolatokat tartalmazzák (650-652): 26
Papok házassága 1. Philipp Melanchtonnak 1521. május 26-án Wartburgban írt levelében Luther így nyilatkozik (246. oldal): 2. A wittenbergi híveknek 1521 decembere és 1522 februárja között Wartburgban lejegyzett levelében Luther így fogalmaz (314, 315.oldal): 27
3. Georg Spalatinnak 1524. november 30-án Wittenbergben írott levelében Luther ezeket a gondolatokat fogalmazta meg (397, 398. oldal): 28
4. Katharina Zellnek (Strassbourgban) írott levelében 1524. december 17-én Luther a következőket írja (404.oldal): 5. Georg Spalatinnak 1525. április 16-án Wittenbergben írott levelében Luther a következőket írja (406. oldal): 29
6. Johann Rühelnek 1525. június 3-án Wittenbergben írott levelében Luther a következőket fogalmazza meg (413. oldal): 7. Georg Spalatinnak (Altenburgban) 1526. március 27-én, Luther által Wittenbergben írott levelében így vall reformátorunk (433. oldal): 30
8. Bernhard von Dölennek (Freibergben) 1538. augusztus 31-én írott levelében Luther így fogalmaz (616. oldal): 9. Johannes Mathesiusnak (Joachimsthalban) 1543. augusztus 19-én, Wittenbergben írott levelében Luther így fogalmaz (666. oldal): 31
Házasságtörés 1. Wenceslaus Linknek (Nürnbergben) írott levelében, amely 1529. június 20-án keletkezett, Luther így ír Wittenbergből a házasságtörésről (484. oldal): 32
Másodszori házasság 1. Bernhard von Dölennek (Freibergben) írott levelében Wittenbergből Luther 1538. augusztus 31-én így ír a második házasságról (616. oldal) 33
Szüzesség 1. Georg Spalatinnak írott levelében 1523. április 10-én Wittenbergben lejegyzett levelében Luther így fogalmaz a szüzességgel kapcsolatban (345. oldal): 2. Leonhard Koppének (Torgauban) címzett levelében, 1523. április 10-én, Wittenbergben Luther így ír a szüzességről (347. oldal), extra levél! 34
Többnejűség 1. Hesseni Fülöpnek címzett levelében, 1526. november 28-án Wittenbergből Luther ezeket a gondolatokat jegyzi le a többnejűséggel kapcsolatban (441. oldal): 2. Clemens Ursinusnak (Csehországban) írott levelében 1527. március 21-én Wittenbergben Luther a következőket fogalmazza meg (452. oldal): 35
3. Joachim von Weissbachnak (Ramsdorfban) 1527. augusztus 23-án Wittenbergben írott levelén Luther a következőket fogalmazza meg (466. oldal) 4. János Frigyes szász választófejedelemnek címzett levelében, 1540. június 10-én, Wittenbergben a következőket írja Luther (635. oldal): 36
37
38
Válás 1. Nicolaus Hasumann-nak (Zwickauban) címzett levelében, 1527. július 13-án írott levelében Luther a következőképp fogalmaz (461. oldal.): 2. Joachim von Weissbacnak (Ramsdorfban) 1527. augusztus 23-án Wittenbergben lejegyzett levelében Luther a következőképp ír a válással kapcsolatban (466. oldal): 3. Ambrosius Moibanusnak (Boroszlóban) írott levelében, 1539. április 26-án Luther Wittenbergből ezeket a sorokat fogalmazza meg a válással kapcsolatban (626. oldal): 39
Nőtlenség 1. Philipp Melanchtonnal 1521. augusztus 1-én Wartburgban írott levelében Luther a következőképp ír a nőtlenséggel kapcsolatban (263-266. oldal): 40
2. Georg Spalatinnak címzett levelében, 1521. augusztus 6-án Wartburgban írott levelében Luther így fogalmaz (266-267. oldal): 41
3. Georg Spalatinnak 1521. decembern 12. körül Wartburgban írott levelében Luther így fogalmaz (299-300. oldal): 4. Georg Spalatinnak (Nürnbergben) címzett levelében, 1522. július 4-én Wittenbergben írott levelében Luther így fogalmaz (331-332. oldal): 42