A NEMLÉTEZŐ, ÉRVÉNYTELEN ÉS HATÁLYTALAN JOGÜGYLETEK ELMÉLETI ÉS DOGMATIKAI KÉRDÉSEI A RÓMAI JOGBAN ÉS A MODERN JOGOKBAN

SIKLÓSI IVÁN A NEMLÉTEZŐ, ÉRVÉNYTELEN ÉS HATÁLYTALAN JOGÜGYLETEK ELMÉLETI ÉS DOGMATIKAI KÉRDÉSEI A RÓMAI JOGBAN ÉS A MODERN JOGOKBAN Doktori értekezés Budapest 2013

SIKLÓSI IVÁN A NEMLÉTEZŐ, ÉRVÉNYTELEN ÉS HATÁLYTALAN JOGÜGYLETEK ELMÉLETI ÉS DOGMATIKAI KÉRDÉSEI A RÓMAI JOGBAN ÉS A MODERN JOGOKBAN Doktori értekezés Konzulens: Dr. Földi András egyetemi tanár, az MTA doktora Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola A Doktori Iskola vezetője: Dr. Gönczöl Katalin egyetemi tanár, az MTA doktora Budapest 2013 2

Tartalomjegyzék Előszó... 6 I. Bevezetés: a kutatás előzményei, az értekezés témájával, céljával, módszerével kapcsolatos megfontolások... 9 II. A jogügylet és a szerződés fogalmának problematikája jogtörténeti és jogösszehasonlító szemszögből... 21 1. A jogügylet és a szerződés definíciójának problémájához általában... 22 2. Az antik szerződésfogalom problémája... 37 3. A pacta sunt servanda elve és a modern szerződésfogalom egyes kérdései, különös tekintettel a causa és a consideration fogalmára... 49 III. A nemlétező szerződés problémája a római jogban és a modern jogokban... 72 1. Problémafölvetés. A szerződés nemlétezésének fogalma... 72 2. A Gai. 3, 176 exegézise. Ludwig Mitteis teóriája és annak hatása a szakirodalomra... 79 3. Nemlétező szerződések, ill. a nemlétező és az érvénytelen szerződés elhatárolásának problémája a római jogi források tükrében... 88 4. Szemelvények a nemlétező szerződések problémájához a modern jogokban... 111 IV. A szerződés érvénytelenségével összefüggő egyes dogmatikai és terminológiai kérdések a római jogban és a modern jogokban... 129 1. Az érvénytelenség dogmatikai természete és jogpolitikája... 129 2. A szerződés érvénytelenségének néhány alapvető kérdése a római jogban... 136 2. 1. Módszertani kérdések... 136 2. 2. Terminológiai problémák... 137 2. 3. A civiljogi és a praetori jogi érvénytelenség distinkciójának kérdésköre a római jogban, különös tekintettel a megtámadhatóság problémájára... 158 3. A jogügylet érvénytelenségével összefüggő terminológiai problémák, valamint a semmisség és a megtámadhatóság néhány dogmatikai és terminológiai kérdése a modern jogokban... 189 3. 1. Az érvénytelenséggel kapcsolatos terminológia néhány modern jogrendszerben... 189 3

3. 2. A semmisség és a megtámadhatóság elmélettörténetének és modern fogalmának vázlata. A semmisség megtámadhatóság distinkció relativizálódásának újabb tendenciái a magyar polgári jogban... 200 4. Az érvénytelenségi ok kiküszöbölésének problémája... 219 4. 1. Az érvénytelenségi ok kiküszöbölésének kivételes jellege... 219 4. 2. A laesio enormis római jogi konstrukciója és továbbélésének egyes kérdései, különös tekintettel a laesio enormis tényállásának dogmatikai minősítésére... 222 4. 3. Conversio és convalescentia mint az érvénytelenség orvoslása körébe tartozó tényállások absztrakciói a római jogban és a modern jogokban... 238 4. 4. Az érvénytelenségi ok kiküszöbölésének dogmatikai és jogpolitikai problémáihoz dióhéjban... 279 5. A szerződés részleges érvénytelenségének problémája... 280 5. 1. A részleges érvénytelenség kérdésköre a római jogban... 281 5. 2. A részleges érvénytelenség kérdésköréhez egyes modern jogrendszerekben... 303 V. A jogügyleti hatályosság, valamint az utólagos érvénytelenség elméleti problémái, különös tekintettel az érvényesség és a hatályosság viszonyára, valamint a végrendelet visszavonásának dogmatikai megítélésére... 307 1. A problémáról általában. Jogelméleti összefüggések és premisszák. Érvényesség és hatályosság a közjogban... 307 2. A jogügyleti hatályosság elméleti modelljei és dogmatikai fogalma. Szemelvények a jogügyleti hatályosság elmélettörténetéből... 316 3. A végrendelet visszavonásának dogmatikai megítélése, az utólagos érvénytelenség elméleti tarthatatlansága... 336 4. Konklúziók a szakirodalmi vitával összefüggésben... 363 VI. Zárógondolatok... 368 Rövidítésjegyzék... 386 Irodalomjegyzék... 388 Az értekezés témakörében megjelent saját tudományos publikációk jegyzéke... 423 4

Theoretical and dogmatic questions of the inexistence, invalidity, and ineffectiveness of juridical acts in Roman law and in modern legal systems (Theses)... 426 1. A brief summary of the research task... 426 2. A brief description of the studies, analyses, and methods... 428 3. A brief summary of the scientific results and their possible utilization... 430 4. List of publications on the topic of dissertation... 440 5

Wer viel umfassen will, darf sich kleiner Irrtümer nicht schämen; wer alles im Ganzen überdenkt, kann nicht alles im einzelnen ergründen, sondern muß über vieles nur hinwegstreifen, manches im Dunkeln lassen, anders nur auf Treu und Glauben hinnehmen. (ANSELM FEUERBACH: Blick auf die deutsche Rechtswissenschaft [1810], in: Kleine Schriften vermischten Inhalts, Nürnberg 1833) Előszó A joghatás kiváltására alkalmatlan jogügyletekkel kapcsolatos római jogi és modern jogi problémákra vonatkozó kutatásaimat még 2004-ben kezdtem meg. Számos előtanulmány publikálása után a további kutatásokra és disszertáció kéziratának (meglehetősen hosszadalmasra nyúlt) lezárására azonban csak a római jogi custodia-felelősség témakörében, 2009-ben publikált kismonográfiám megjelenését követően nyílt módom. Kutatásaim legfontosabb mozgatórugóit leginkább az alábbiakban jelölhetném meg. Már joghallgató koromban komolyan megragadtak a 2013-ban már 18. kiadásában megjelent Földi Hamza-féle római jogi tankönyvnek a jogügyletek nemlétezésére, érvényességére és hatályosságára vonatkozó imponáló fejtegetései, melyeknek (persze nem csak ezeknek) eredeti megközelítése, kristálytiszta dogmatikája nagy hatást gyakorolt későbbi jogszemléletemre. Földi András professzor úrnak a jogügyletek érvényességére és hatályosságára vonatkozó tanulmányai, különösen a hatályosság, ill. a hatálytalanság fogalmának szűkebb értelmezésének fontosságát kiemelő, a tételes polgári jog kritikájára épülő elmélyült fejtegetései szinte azonnal a téma továbbgondolására indítottak. Bessenyő András tanár úr igen komoly kritikát megfogalmazó válaszcikkének metodikája, eredeti gondolatai is komoly inspirációt adtak kutatásaim megkezdéséhez. Weiss Emilia professzor asszony disszertációmban is számos alkalommal idézett, a magyar jogirodalmat tekintve ebben a vonatkozásban máig alapvetőnek számító érvénytelenségi monográfiája is nagy hatást gyakorolt rám. A hazai szakirodalomból vett inspirációkat követően a római jog forrásaiban és a kezdetben elsősorban a német és angol, majd később az olasz és a francia, kisebb részben pedig spanyol, portugál és holland nyelvű római jogi, ill. civilisztikai szakirodalomban, valamint jogforrásokban való egyre intenzívebb búvárkodásaim során szerzett információim azután fokról fokra jobban megdöbbentettek a más területeken addig nem tapasztalt 6

terminológiai sokrétűség, az érvényesség (ill. érvénytelenség), különösen pedig a hatályosság (ill. hatálytalanság) megközelítéseinek elképesztő sokfélesége és a fogalmak sokszor inkonzekvens használata miatt. Kis túlzással élve azt mondhatjuk, hogy a modern jogokban, valamint a jogelméleti, ill. a civilisztikai irodalomban (itt most nem is beszélve az alkotmányjogi, közigazgatási jogi etc. tárgyú munkákról) a jogügyletek érvénytelenségét, valamint hatálytalanságát illetően terminológiai szempontból majdnem olyan sokszínűséggel találkozhatunk, mint a római jog forrásaiban. Ezért elhatároztam, hogy a magam szerény eszközeivel megkísérlem tisztázni a joghatás kiváltására alkalmatlan magánjogi ügyletek néhány alapvető és máig vitatott dogmatikai és terminológiai kérdését, miközben néhány, a római jogi és a magánjogi szakirodalomban is sokat vitatott, esetleg a hazai jogirodalomban még behatóbban nem tárgyalt, a téma szempontjából releváns részletkérdés feldolgozására is vállalkozom, hiszen az ördög a részletekben lakozik az általános, elvi éllel megfogalmazott tartalmi mondanivaló igazságtartalma sokszor a részletekben mutatkozik meg. A legnehezebb feladatot a források és a szekunder irodalom hatalmas anyagának legalább részbeni összegyűjtésén túl a téma helyes koncipiálása és szerkezetének kialakítása jelentette. Kénytelen vagyok magam is megállapítani azt a kétségtelen tényt, hogy munkám nemcsak szerkezetileg, hanem a forrás-, ill. a szekunder irodalmi hivatkozások tekintetében is bizonyos (olykor jelentős) hézagokat mutat. A jogügyletek nemlétezésének (ha egyáltalán beszélhetünk erről a római jogban), valamint érvénytelenségének, ill. hatálytalanságának kifejezésére vonatkozóan a római jogi forrásokban mintegy száz kifejezést találtam kutatásaim során (valószínűleg ennél is jóval több van). Az ezeket a kifejezéseket tartalmazó valamennyi forráshelynek a vocabulariumok segítségével történő összegyűjtése, azok akár csak vázlatos elemzése már önmagában kiadott volna egy vaskos könyvet, így a források teljes körű feldolgozásáról sajnos kénytelen voltam lemondani, már csak azért is, mert mindenképpen foglalkozni kívántam a téma egyes modern jogi aspektusaival is. * A tudományos kutatás sok áldozatot igényel, de korántsem csak a szerző részéről. Köszönettel tartozom elsősorban és mindenekfelett S z ü l e i m nek, akik türelmükkel, áldozatos munkájukkal és töretlen szeretetükkel minden eszközt biztosítottak számomra, hogy tanulhassak, és az elmúlt éveket jelentős részben a tárgykörben végzett kutatásaimnak 7

szentelhessem. Köszönettel tartozom M e n y a s s z o n y o m nak, aki türelmes, szerető gondoskodásával biztosított nyugodt hátteret disszertációm megírásához. Nehezen túlbecsülhető az a rengeteg segítség, ösztönzés és önzetlen szakmai és emberi támogatás, amit professzoromtól, F ö l d i A n d r á s tól kaptam, aki elindított pályámon, mindvégig támogatott, és akinek tanulmányaimhoz fűzött értékes kritikai, de mindenkor jobbító szándékú észrevételeit és rendkívül hasznos tanácsait mindig hasznosítani tudtam. Köszönettel tartozom továbbá H a m z a G á b o r nak, akadémikus tanszékvezető professzoromnak a kutatásokhoz nyújtott szakmai támogatásért. Hálával tartozom M o l n á r I m r e és J a k a b É v a szegedi professzoroknak, akiknek irányítása alatt római jogi oktatói pályámat elkezdtem, és akiktől szintén igen sokat tanultam. Saját generációmhoz tartozó kollégáim közül mindenekelőtt D e l i G e r g e l y, E r d ő d y J á n o s, C s i z m a z i a N o r b e r t és B e n k e J ó z s e f kollégáimnak tartozom köszönettel azért a sok hasznos tanácsért, amelyeket a velük folytatott rendkívül inspiráló szakmai konzultációk során kaptam. Megkülönböztetett hálával gondolok a nemrégiben elhunyt G i u l i a n o C r i f ò római professzorra, aki a vele folytatott értékes konzultációk mellett 2007-ben lehetőséget nyújtott arra, hogy a tárgykörben a tekintélyes római La Sapienza egyetem római jogi intézetének könyvtárában kutatásokat folytathassak. Köszönettel tartozom továbbá L a u r e n s W i n k e l rotterdami, valamint E r i c P o o l brüsszeli professzoroknak, akik szintén számos értékes tanáccsal láttak el több, a disszertációban vizsgált kérdéskör feldolgozását illetően. Végül, de nem utolsósorban utalni szeretnék arra, hogy a disszertáció és annak előtanulmányai jelentős részben az OTKA K 60756 sz. ( A kötelmi jog egyes általános részbeli jogintézményeinek történeti meghatározottsága, témavezető: Földi András) projektum keretében készültek. Budapest, 2013. szeptember 10. A szerző 8

I. Bevezetés: a kutatás előzményei, az értekezés témájával, céljával, módszerével kapcsolatos megfontolások 1. Noch suchen die Juristen eine Definition zu ihrem Begriffe vom Recht írja nem titkolt iróniával Immanuel Kant. 1 Maga a jogfogalom valóban a jogfilozófia egyik legalapvetőbb, lényegében máig megoldatlan kérdései közé tartozik. Kant idézett megállapítása ugyanakkor nem csupán magára a jogfogalomra nézve hordoz komoly igazságtartalmat, hanem a pozitív jog fogalomvilágához tartozó számos, gyakran előforduló, ám dogmatikai tartalmát illetően a mai napig nem egészen egységesen alkalmazott kategóriát illetően is. Mit jelent a szerződés létezése, és mit takar, ill. milyen elméleti történeti gyökerekre vezethető vissza, egyáltalán létjogosultsággal bír-e a nemlétező kontraktus dogmatikai kategóriája? Milyen megszorításokkal alkalmazható a nemlétező jogügylet modern fogalma a római jogban, ill. milyen esetek sorolhatók a nemlétező szerződés fogalmi körébe az alapvetően a konszenzuális konstrukció talaján álló, ám a szerződés fogalmát olykor eltérően koncipiáló modern jogokban? Mit jelent a szerződés érvényessége, ill. érvénytelensége a római jogban és annak továbbélése során? Miképpen ragadható meg a semmisség és a megtámadhatóság közötti különbség lényege a római jogban és a modern jogokban? Mennyiben tekinthető következetlennek ha a kérdés egyáltalán az anakronizmus veszélyére tekintettel feltehető a jogügyletek érvénytelenségének és hatálytalanságának megjelölésére szolgáló római jogi terminológia? Hogyan és milyen vonatkozatási rendszerekben írható le az érvényesség és a hatályosság egymáshoz való viszonya, egyáltalán összefüggnek-e egymással ezek a jogügylet valamilyen állapotának megjelölésére szolgáló kategóriák? Milyen körben lehetséges az említett modern dogmatikai kategóriáknak a római jogba történő az anakronizmus veszélyére tekintettel még megengedhető visszavetítése? Hogyan és milyen föltételekkel válhat utólagosan 1 I. KANT: Kritik der reinen Vernunft, 1787 2, 759. MOÓR GYULA írja, hogy a jogfogalomra nézve is elmondhatjuk azt, amit Aquinói Szent Tamás mondott az időről: mindenki tudja, mi az idő, meghatározni mégis nagyon nehéz. Persze, míg a jog fogalma pszichológiai megközelítésben az emberi tudatban, szociológiai megközelítésben pedig a szervezett társadalmakban létezik csupán, az idő az embertől függetlenül, más megfogalmazásban: interperszonális kapcsolatokon kívül is létezik (ld. S. HAWKING: Az idő rövid története, Bp. 2010). A jog és az idő emberi tudatban való megjelenésének, ill. definiálhatatlanságának ilyen összehasonlítása ezért messzemenően tudománytalan. A jogra mint komplex társadalmi normarendszerre: az emberi társadalom termékére, ill. az ember által alkotott fogalomvilágra nézve az időre vonatkozó newton-i vagy einstein-i kérdésföltevések is nyilvánvalóan értelmetlenek volnának. 9

érvényessé az eredetileg érvénytelen jogügylet? Teljes, vagy részleges is lehet a jogügyletek érvénytelensége? Csak eredeti, vagy netán utólagos is lehet-e a jogügylet érvénytelensége? Dogmatikai szempontból milyen változás áll be a végrendelet állapotában annak visszavonása során? 2 Ezek a kérdések amelyeket jelen disszertáció vizsgálni kíván olykor mélyebb jogelméleti összefüggésekkel rendelkező, és számos romanista, civiljogász, ill. jogfilozófus szerző által sokféleképpen föltett és megválaszolt, esetleg csupán megválaszolni igyekezett kérdések, vagy éppen ellenkezőleg: a szakirodalom által eddig kevés figyelemre méltatott, ám annál fontosabb, komoly elméleti, olykor egyúttal gyakorlati jelentőséggel bíró problémák. A nagy tekintélyű néhai római professzor, Mario Talamanca egy 2005-ben megjelent tanulmányában rámutatott arra, hogy az érvénytelenségnek a jogügylet hatályosságával, ill. hatálytalanságával való viszonya, s ugyanígy az érvénytelenségnek a jogügylet létezésével, ill. nemlétezésével való viszonya is problémákat, sőt zűrzavarokat idéz elő. 3 Disszertációmban a jogügyletek nemlétezésével, érvénytelenségével és hatálytalanságával összefüggő néhány fontos dogmatikai és terminológiai problémával foglalkozom, mindenekelőtt a római jogban és egyes modern polgári jogokban. A témával összefüggésében fölvethető kérdések köre persze nyilván jóval tágabb, mint ami a bevezető sorokban olvasható; a téma teljes körű, a teljes primer és szekunder anyagot áttekintő feldolgozásához ugyanakkor talán egy élet is kevés lenne, ezért a disszertáció keretei között csak a témakörben fölmerülő e g y e s kérdések megválaszolására vállalkozhatom. Jelen kérdéseknek a római jogra, valamint a modern polgári jogokra is kiterjedő, átfogó, a régebbi szakirodalmat, 4 valamint a legmodernebb 2 A disszertációban fölvetett, ill. fölvethető kérdések köre persze jóval tágabb az itt fölsorolt, önmagában sem szerény mennyiségű kérdéshez képest, itt mégsem szeretném tovább szaporítani ezek számát. Mindennek kapcsán önkéntelenül is ALEKSZANDR SZOLZSENYICIN Rákosztály c. regényében olvasható szavai jutnak eszembe: Egyetlen bolond annyit tud kérdezni, hogy száz okos se győz rá válaszolni. 3 M. TALAMANCA: Inesistenza, nullità ed inefficacia dei negozi giuridici nell esperienza romana, BIDR 101 102 (1998 99 [pubbl. 2005]), 6sk. 4 A magam részéről nem csak a modern szakirodalom kutatási módszereinek és eredményeinek figyelembevételét tartom fontosnak, hanem a régebbi tekintélyes szerzők műveire való (és nem csupán karácsonyfadísznek szánt) hivatkozásokat is, persze azzal a megjegyzéssel, hogy számos kérdés ma már egészen másképpen vetődik fel, mint a régebbi irodalomban. Noha a modern római jogi kutatások elsődleges célja valóban nem a hatályos jog továbbfejlesztése, a pandektista irodalom kérdésföltevései sok tekintetben nem tekinthetők teljesen idejétmúltnak még ma sem. A jogi papirológiai és epigráfiai kutatások, az antik Róma mindennapi jogéletének fokozatos feltárását megcélzó modern részletkutatások mellett nézetem szerint legalább ilyen jelentőséggel bírnak a nagy összefüggésekre koncentráló fogalomtörténeti kutatások is, amelyek jelentőségét disszertációnk központi jogi kategóriáinak sokféle, gyakran kaotikus értelmezése is bizonyítani látszik, arról nem is szólva, hogy megkockáztathatjuk, miszerint a jogügyleti nemlétezés, érvénytelenség és hatálytalanság fogalom- és dogmatörténetére vonatkozó kutatásokban a jogi papirológiai és epigráfiai források szerepe talán csekélyebb lehet. Mivel túlnyomórészt a pandektisztikában kikristályosodott fogalmakra támaszkodom (pl. a jogügylet tekintetében), munkámban sokat merítek a pandektista jogirodalomból (különösen FRIEDRICH CARL VON 10

kutatási eredményeket is figyelembe vevő, ilyen rendszerben történő, monografikus igényű feldolgozására újabb hazai jogirodalmunkra tekintve első ízben kerül sor, de alighanem a nemzetközi jogirodalomra tekintve is újszerűnek mondható az egyébként nagyon sokszor és sokféleképpen feldolgozott téma ilyen koncipiálása. 2. A kutatás legfontosabb e l ő z m é n y e i t illetően a teljesség igénye nélkül az alábbi művekre kívánunk utalni. A r é g e b b i k ü l f ö l d i r ó m a i j o g i é s p o l g á r i j o g i s z a k i r o d a l o m részletesen foglalkozott az érvénytelenség és a hatálytalanság egyes terminológiai, dogmatikai kérdéseivel a római jogban, és több, a kérdést átfogó igénnyel vizsgáló könyv is megjelent a XIX. század második felében, valamint a XX. század elején. Ebben a tekintetben utalunk pl. itt csak néhány monográfiát említve Otto Gradenwitznek a kötelmi jogügyletek érvénytelenségének kérdéseit tárgyaló, 1887-ben megjelent könyvére, valamint Friedrich Hellmann tollából a jogügyletek érvénytelenségének (pontosabban, a mű címének alapulvételével, az ekkor már uralkodóvá vált terminológia szerint [tágabb értelemben vett] hatálytalanságának [Unwirksamkeit]) római jogi terminológiai kérdéseit tárgyaló, 1914-ben publikált könyvre. Itt utalunk Herbert Schachiannak a relatív érvénytelenség kérdéskörére fókuszáló, vizsgálódásában a római jogra is kiterjedő, klasszikusnak számító, 1910-ben megjelent monográfiájára is. A pandektisztikától elszakadt, annak kérdésföltevésein továbblépő, 5 inkább speciális részletkérdésekre koncentráló ú j a b b r ó m a i j o g i s z a k i r o d a l o m miként általában, úgy ezen a területen is az érvénytelenség kérdéskörének teljes körű feldolgozása helyett inkább megelégszik egyes speciális részletkérdések kidolgozásával, így pl. több jelentős tanulmány, ill. monográfia is született a tévedés (Schermaier, Harke), a részleges érvénytelenség (pl. Seiler, Zimmermann, Staffhorst), a conversio (Giuffrè, Krampe), ill. a convalescentia (Wacke, Schanbacher, Potjewijd), vagy pl. az actio de dolo, ill. az exceptio doli (csak néhány neves szerzőt említve: Guarino, Albanese, Wacke, Burdese, valamint monografikus igénnyel, nem elsősorban a római jog vonatkozásában Meruzzi 6 ) témakörében. SAVIGNY, GEORG-FRIEDRICH PUCHTA, HEINRICH DERNBURG, BERNHARD WINDSCHEID, ill. RUDOLF VON JHERING munkáira utalok e tekintetben), a későbbi német szakirodalomból pedig pl. OTTO GRADENWITZ, FRIEDRICH HELLMANN, LUDWIG MITTEIS, ill. HERBERT SCHACHIAN műveiből. (A hivatkozott szerzők műveinek bibliográfiai adataira nézve ld. az egyes fejezetek lábjegyzeteiben írottakat, ill. az irodalomjegyzékben foglaltakat.) 5 Hazánkban Jakab Éva képviseli a legerőteljesebben azt a nézetet, miszerint a 21. század elején végre túl kell lépnünk a pandektisztika kérdésfeltevésein és vizsgálódási alapelvein, hangsúlyozva, hogy e helyett fáradságos és elmélyült alapkutatásokra van szükség: a jog keletkezését, működését, a jogegységesítési törekvéseket minél sokoldalúbb ókori összefüggéseiben kell feltárnunk. Ld. legújabban JAKAB É.: Humanizmus és jogtudomány. Brissonius szerződési formulái I, Szeged 2013, 16. 6 G. MERUZZI: L exceptio doli dal diritto civile al diritto commerciale, Padova 2005. 11

A jogügyletekkel összefüggő általános kérdéseket tárgyaló monográfiák, ill. kézikönyvek (Scialoja, Álvarez Suárez, Albanese, elsősorban a modern német polgári jog vonatkozásában Flume) persze részletesebben foglalkoznak a jogügyletek érvénytelenségének és hatálytalanságának egyes problémáival is. A posztmodern jogi romanisztika az érvénytelenséggel kapcsolatos átfogó dogmatikai, ill. terminológiai problémákkal önálló tanulmányok, ill. monográfiák szintjén külön ritkán foglalkozik (ebben persze szerepet játszik az a körülmény is, hogy a forrásanyag összegyűjtése és kiválasztása, valamint feldolgozása ezen a területen különösen nehéz, hiszen a sui generis forrásanyag hiányzik, mert az érvénytelenség és a hatálytalanság modern dogmatikai kategóriák, alkalmazásuk óvatosságot igényel, és már csak arra tekintettel is, hogy, miként látni fogjuk, a római jogtudósok a jogügyletek joghatás kiváltására való alkalmatlanságának megjelölésére legalább száz kifejezést használtak a releváns források összegyűjtése meglehetősen embert próbáló feladat). Kivételként utalhatunk ebben a tekintetben a spanyol szakirodalomból pl. Robleda könyvére, amely azon túl, hogy jó összefoglalását nyújtja (mind terminológiai, mind rendszertani szempontból) az érvénytelenség római jogi kérdéskörének, elemzi többek között a nemlétező jogügyletek (actos inexistentes) kérdéskörét, valamint világosan disztingvál a jogügyletek nemlétezése (inexistencia), semmissége (nulidad), valamint hatálytalansága (ineficacia) között. A terminológiai kérdések, valamint az érvényesség és a hatályosság elhatárolása iránt a német szakirodalomnál egyébként is jóval fogékonyabb olasz szakirodalomból Santi Di Paola 1966-ban megjelent, az érvénytelenség és a hatálytalanság római jogi problémáival foglalkozó könyvére és egyéb tanulmányaira szeretnénk utalni amelyekben a szerző elméleti szempontból különbséget tesz a jogügylet nemlétezése (inesistenza), érvénytelensége (invalidità), semmissége (nullità), ill. hatálytalansága (inefficacia) között, valamint Talamanca 2005-ben publikált római jogi tanulmányára, amely (egyébként nem egészen világosan) szintén a jogügylet nemlétezése, érvénytelensége, valamint hatálytalansága között disztingvál. A szerződés érvénytelenségével a h a z a i c i v i l i s z t i k a i s z a k i r o d a l o m b a n a mai napig legátfogóbban és legrészletesebben, imponáló mélységgel Weiss Emilia foglalkozott 1969-ben megjelent, sokszor idézett és máig aktuális gondolatokat megfogalmazó könyvében. 7 A végrendelet visszavonásának jogi megítélésére vonatkozó Ptk.- hely teljesen eredeti kritikai jellegű elemzéséből kiindulva Földi András több tanulmányban 7 A szerző önálló tanulmányt is publikált a szerződés érvénytelenségének tárgyában a római jogra nézve, ld. WEISS E.: A szerződés érvénytelenségének kérdései a római jogban, AUB 6 (1964), 135skk. 12

tárgyalta az érvényesség és a hatályosság néhány elméleti problémáját, széleskörű vitát indukálva ezzel az utóbbi évek hazai jogirodalmában, melynek két tanulmánnyal Bessenyő András és több tanulmányommal jómagam is alakítójává váltam. Az újabb hazai szakirodalomban a szerződés akarathibák miatti érvénytelenségének, ill. a jó erkölcsbe ütköző szerződések problémáit Menyhárd Attila vizsgálta monografikus keretek között. A jó erkölcsbe ütköző szerződések kérdéskörét a római jogra nézve és jogelméleti, valamint jogösszehasonlító szemszögből az utóbbi években Deli Gergely is elemezte több tanulmányában és 2009-ben megvédett doktori értekezésében. 2008-ban pedig Kiss Gábor és Sándor István tollából született egy, a szerződések érvénytelenségének kérdéskörét elsősorban a magyar jogra nézve gyakorlati igénnyel feldolgozó könyv. 3. A disszertációban alkalmazott kutatási m ó d s z e r r e l kapcsolatban mindenekelőtt az alábbiakra szeretnék utalni. A témaválasztás, különösképpen a római jogi vizsgálódás természetesen már önmagában felveti a jogintézmények, jogi kategóriák d o g m a t i k a i e l e m z é s ének igénye mellett a t ö r t é n e t i e l e m z é s szükségességét is. Ugyanis az elméleti dogmatikai érdeklődés, a f o g a l o m e l e m z ő m ó d s z e r előtérbe állítása nem feledtetheti azt, hogy az egyes jogi konstrukciók, fogalmak korántsem téridőtől függetlenül létező jelenségek, hanem mindig a jogtörténet egy meghatározott, az adott jogi szabályozást igénylő korszakához kötődő, a korszak társadalmi gazdasági fejlettségét, valamint jogtudományának színvonalát is tükröző konstrukciók. Ezért már a bevezetőben szükségesnek tartom leszögezni azt, hogy bár az értekezés dogmatikai tagolást mutat, munkám az egyes jogi kategóriák, jogintézmények vizsgálata során helyenként eltérő hangsúllyal, olykor a dogmatikai igényű elemzésnek adván prioritást a d o g m a t i k a i é s a t ö r t é n e t i e l e m z é s módszerével egyaránt élni kíván. A római jogi vizsgálódás óvatosságra int, tekintettel arra, hogy a római jog mindvégig konstatálható kazuisztikája, az elméleti dogmatikai kérdésföltevések hiányában is tükröződő, praktikus jogszemlélet miatt nem ismerte, nem is ismerhette a disszertációban lépten-nyomon használt modern dogmatikai fogalmakat. Közismert, hogy Róma a nagy olasz romanista, Salvatore Riccobono híres kifejezésével élve: a törvények anyja 8 jogára, pontosabban a római jogtudósok gondolkodásmódjára a kazuisztikus jogszemlélet, vagy más szavakkal: az absztrakció hiánya mindvégig jellemző volt, 9 ez a megállapítás pedig fokozottan érvényes a jelen értekezés vizsgálódásának tárgyát képező fogalmakra, ill. jogi 8 S. RICCOBONO: Roma, madre de las leyes, Buenos Aires 1972. 9 Ehhez a kérdéskörhöz ld. a hazai szakirodalomból PÓLAY E.: A római jogászok gondolkodásmódja, Bp. 1988. 13

konstrukciókra. Disszertációm római jogi fejtegetéseiben számos tekintetben a modern jogi dogmatika által megalkotott fogalmak v i s s z a v e t í t é s é r e kényszerülök, és a modern magánjogi dogmatika fogalomtárának alapulvételével közelítem meg az egyes római jogi konstrukciókat. A római jogi fejtegetések során elsősorban a klasszikus és iustinianusi j o g i f o r r á s a n y a g bemutatására törekszem, a vonatkozó k é z i k ö n y v - é s t a n k ö n y v i r o d a l o m ra is gyakran hivatkozva, 10 mégpedig az i n t e r p o l á c i ó m e n t e s s é g v é l e l m é n e k az újabb romanisztikai irodalomban kialakult elvét szem előtt tartva. 11, 12 A forrásanyag összegyűjtésében a római jogi kutatások 10 Külön is szeretnék e helyütt rámutatni arra, hogy nemcsak a témához szorosan kapcsolódó szakkönyvekre és tanulmányokra hivatkozom; ennek oka részben az, hogy az általában a jogügylet nemlétezésének, érvénytelenségének, ill. hatálytalanságának dogmatikai és terminológiai kérdéseivel foglalkozó újabb szakmunkák száma viszonylag csekély. Másrészt pedig a tankönyveknek e kutatási területen más a funkciójuk, mint pl. egy konkrét kérdés megítélésénél. Itt alapvető dogmatikai fogalmak különféle értelmezéseiről, a jogászi gondolkodás árnyalatairól, jogi nyelvi jelenségekről van szó, ilyen esetekben a tankönyvek szóhasználata akkor is releváns lehet, ha nem fejtik ki mélyebben az összefüggéseket. E helyütt rövid áttekintést nyújtok azokról a kézikönyvekről, ill. tankönyvekről, amelyekre munkámban gyakran hivatkozom. Különösen a római jogi részek megírása során jelentős mértékben támaszkodom a nagy összefoglaló kézikönyvekre, így természetesen MAX KASER kétkötetes, összességében a mai napig felül nem múlt, a római magánjogot bemutató művére, ill. a KARL HACKL által átdolgozott, a római eljárásjogot bemutató kézikönyvére, valamint a JÖRS KUNKEL WENGERféle kézikönyvre, ill. különösen ennek HONSELL MAYER-MALY SELB-féle, újabb irodalmi hivatkozásokban gazdag (bár sajnos már nem friss) átdolgozására. Tekintettel arra a körülményre, hogy az irodalmi hivatkozások tekintetében részben elavult nagy Kaser átdolgozására a mai napig senki sem vállalkozott, ugyanakkor ROLF KNÜTEL átdolgozásában 2003-ban megjelent a kis Kaser 17., 2005-ben a 18., 2008-ban pedig a 19., a legmodernebb kutatási eredményekre is kitekintést adó kiadása (a 17. kiadáshoz és Kaser kézikönyveinek jelentőségére nézve ld. SIKLÓSI I.: A római magánjog a XXI. században: gondolatok egy klasszikus tankönyv újjászületése kapcsán, AUB 41 [2004], 353 366), erre a műre gyakran, olykor a kézikönyv helyett is hivatkozom. Módszertani szempontból kiemelkedő hatást gyakorolt rám munkám megírása során REINHARD ZIMMERMANN kötelmi jogi kézikönyve. A hazai tankönyvirodalomból igen gyakran utalok MARTON GÉZA, BENEDEK FERENC, FÖLDI ANDRÁS és HAMZA GÁBOR, valamint BESSENYŐ ANDRÁS témám szempontjából is sokszor számos részletkérdést beható jelleggel tárgyaló tankönyvére. A német tankönyvirodalomból pl. DETLEF LIEBS, valamint ALFONS BÜRGE számos részletkérdést imponáló mélységgel feldolgozó, a római jogi szakmunkákban gyakran idézett tankönyvére is sokszor támaszkodtam. Az olasz szakirodalomból sokat merítettem pl. VOCI, VOLTERRA, GUARINO, TALAMANCA, MARRONE, valamint MANFREDINI tankönyveiből, ill. kézikönyveiből. A római jog általános részét külön kézikönyvben tárgyaló EMILIO BETTI művéből is sokat merítettem, mindenekelőtt a dogmatikai megközelítésre való tekintettel. A modern francia tankönyvirodalomból elsősorban JEAN GAUDEMET gazdag jegyzetapparátussal ellátott tankönyvére támaszkodtam. Sokat merítettem természetesen a jogügyletek egyes kérdéseire vonatkozó és az érvénytelenség egyes kérdéseivel is behatóan foglalkozó alapvető német, olasz és spanyol szakmunkákból (pl. FLUME, SCIALOJA, ALBANESE, ÁLVAREZ SUÁREZ) is. 11 Ennek megfelelően csupán ritkán élek interpoláció-gyanúsítással. Az újabb szakirodalomban ugyanis Földi András találó kifejezésével élve az interpolációmentesség vélelme érvényesül; az általában elfogadott nézet szerint abból kell kiindulni, hogy többségükben tartalmilag is klasszikus szövegekről van szó (vö. FÖLDI A.: Kereskedelmi jogintézmények a római jogban, Bp. 1997, 28). Textkritik ist heute nicht das erste, sondern das letzte Mittel bei der Textauslegung. állapítja meg Kaser nyomán, az eredetileg Kunkel által írt római jogtörténeti tankönyv átdolgozott kiadásában Martin Schermaier bonni professzor (W. KUNKEL M. J. SCHERMAIER: Römische Rechtsgeschichte, Köln Weimar Wien 2001 14, 309; a tankönyv kitűnő áttekintést nyújt az interpolációkritikai irodalomról, ill. a szövegek modern vizsgálati módszeréről, ld. id. m. 308sk.). Ez a tétel a modern szövegkritikai kutatások paradigmája. Az egész problémához ld. mindenekelőtt M. KASER: Zur Methodologie der römischen Rechtsquellenforschung, Wien 1972; UŐ: Die actio furti des Verkäufers, SZ 96 (1979), 89skk.; R. KNÜTEL: Nicht leichter, aber um so reizvoller. Zum methodologischen Vermächtnis Max Kasers, SZ 115 (1998), 33skk.; összefoglaló jelleggel P. STEIN: A római jog Európa történetében (ford.: Földi É.), Bp. 2005, 170. A kérdés megítéléséhez a hazai szakirodalomból összefoglalóan ld. még BESSENYŐ A.: 14

során a szekunder irodalmon kívül általában használt tekintélyes szótárak (pl. a Heumann Seckel-féle szótár), az egyes vocabulariumok és enciklopédiacikkek, ill. számítógépes, valamint az interneten hozzáférhető, egyszerű keresést lehetővé tevő adatbázisok voltak segítségemre. Azt azonban szükségesnek tartom leszögezni, hogy a teljes jogi forrásanyag feldolgozásáról jelen disszertáció keretei között a terjedelmi korlátokra és a sajátos megközelítésmódra tekintettel kénytelen voltam lemondani, a disszertáció témája ugyanis meglehetősen átfogó. Úgy vélem azonban, hogy e témakör átfogó panorámát nyújtó, nagy összefüggésekre koncentráló (azonban számos részletkutatást is magában foglaló), a modern jogokra is kitérő feldolgozásának legalább olyan létjogosultsága van, mint az egyes apró területeken végzett részletkutatásoknak. A részletesebb forrásbázisra épülő elemzés, az egyes érvénytelenségi okok részletekbe menő feldolgozása, valamint az epigráfiai és papirológiai kutatások 13 elvégzése, nemkülönben a római szépirodalmi források jelentősebb figyelembevétele esetleges további feladatként jelölhető meg. Mindenkor a római jogi, a középkori és az újkori jogtörténeti, valamint a modern jogi kutatások során egyaránt igyekeztem az e r e d e t i f o r r á s o k ra támaszkodni, amennyiben az adott forrás számomra is hozzáférhető volt. Különösen nehéz feladatnak bizonyult legalábbis kutatásom első éveiben a középkori és az újkori jogi források, ill. jogirodalom fellelése. Az internet által nyújtott lehetőségek manapság felbecsülhetetlen jelentőséggel bírnak, és jelentős mértékben kiszélesítik a figyelembe vehető és feldolgozható régebbi jogforrások és szakirodalom körét. Sokszor csupán az i n t e r n e t által adott Római magánjog, Bp. Pécs 2010 4, 72skk., aki leszögezi, hogy az interpolációkritika éppen a kritikai szellem kritikátlan, féktelen túlburjánzása révén végeredményben saját maga hitelét ásta alá (BESSENYŐ: id. m. 74). Megjegyezzük egyébként, hogy az Interpolationenjagd-ot már SZEMÉLYI KÁLMÁN is komoly kritikával illette Az interpolatiós kutatómódszer c. művében (Pécs 1929), rámutatván arra, hogy az interpolációkutatás nem lehet öncél, mert az csupán eszköz a római jogi szövegek rétegeződésének feltárásához. 12 Nem tartunk kizártnak ugyanakkor egyszer egy újabb p a r a d i g m a v á l t á s t e tekintetben. Az interpolációkritikai módszer divatba jöhet még egyszer, de csak prekoncepcióktól mentesen, minden korábbinál megalapozottabb és behatóbb forráskutatások eredményeként sőt, ebben akár az antik Róma mindennapi jogéletét feltárni megcélzó papirológiai kutatások is szerepet játszhatnak. (Csak zárójelben utalunk arra, hogy a jogi romanisztikai kutatásokban olykor ma is szinte megkerülhetetlen az interpolációkritikai irodalom figyelembe vétele, ill. egyfajta modern interpolációkritikai módszer alkalmazása, ha ezt nem is hangsúlyozzák kifejezetten. Pl. a custodia felelősség ma is általában ismertetett, objektív teóriájának elfogadása már önmagában feltételezi az interpolációkritikai módszer alkalmazását.) Másfelől pedig: megkockáztatjuk, hogy az interpolációk radikális elutasítása és az összes szöveg eredetiségének vélelmezése talán ugyanolyan túlzó és valóságtorzító lehet, mint a radikális interpolációkritika, e kérdés megítélésére azonban nem érezzük magunkat kompetensnek. Egyfajta köztes nézet, ill. módszer alkalmazása és meghonosítása is újabb paradigmaváltást jelenthet. 13 Amelyek iránt magam is nagy tisztelettel, sőt csodálattal viseltetek, bár megkockáztatom, miszerint a jogügyleti nemlétezés, érvénytelenség és hatálytalanság fogalom- és dogmatörténetére vonatkozó kutatásokban a jogi papirológiai és epigráfiai források, ill. az ilyen irányú kutatások jelentősége talán csekélyebb lehet, mint más területeken, már csak azért is, mert e fogalmak még a római jogtudomány legnagyobb képviselőinek műveiben sem születtek meg. 15

lehetőségek felhasználásával tudtam digitalizált formában hozzáférni pl. Vinnius, Donellus, Grotius, Domat, Pothier, vagy éppen pl. Blackstone eredeti fejtegetéseihez, csak hogy néhány kimagaslóan jelentős jogtudóst említsek, de immár az alapvető pandektista irodalom is úgyszólván majdnem teljes mértékben hozzáférhető az interneten, szkennelt formában, nem is beszélve a ma már csak jogtörténeti jelentőséggel bíró tételes jogi jogforrásokról, ill. a modern, ma is hatályos polgári jogi kódexekről. Amennyiben egyes részletkérdéseket illetően nem állt módomban eredeti kutatásokat végezni, és csupán a modern szekunder irodalomra tudtam támaszkodni, arra a disszertációban mindenhol külön utaltam, a megfelelő forrás feltüntetésével. A létező és nemlétező jogügylet fogalmának meghatározása, az érvénytelenség szankcióként történő megközelítése, az érvényesség és a hatályosság mélyebb elméleti összefüggéseinek feltárása bizonyos szintű j o g e l m é l e t i - j o g f i l o z ó f i a i k u t a t á s t 14 tesznek szükségessé. A modern külföldi magánjogi megoldások tárgyalása során a j o g ö s s z e h a s o n l í t ó m ó d s z e r alkalmazása szükséges. 15 Ebben a tekintetben munkám szempontjából is nehezen túlbecsülhető jelentőségű az a megközelítésmód, amit Reinhard Zimmermann képvisel impozáns kötelmi jogi kézikönyvében. Zimmermann vezérmotívumként szolgáló alapvető tétele, hogy a római jog nem csupán a történeti alapja az egyes nemzeti jogrendszereknek, hanem a civiljogi hagyomány legfontosabb alapját képezi. 16 Az egyes jogi kategóriák, jogintézmények bemutatása során elsőként a római jogi megoldásokat tárgyalom, és ezt követően térek rá a modern jogi konstrukciók olykor kritikai igényű bemutatására, vagyis az egyes jogintézmények j o g p o l i t i k a i jellegű vizsgálatára. 17 14 Sőt, néhol pl. a szerződés létezésének, ill. nemlétezésének elméleti megalapozása során általános filozófiai művekre, így pl. Aristotelés, HEGEL, HEIDEGGER, SARTRE műveire is hivatkozom. 15 A magam részéről a német terminológiát követem, és ekként nem az összehasonlító jog (comparative law, droit comparé, diritto comparato, derecho comparado, direito comparado etc.), hanem a j o g ö s s z e h a s o n l í t á s (a német Rechtsvergleichung tükörfordítása; ld. mindenekelőtt K. ZWEIGERT H. KÖTZ: Einführung in die Rechtsvergleichung, Tübingen 1996 3 ) terminus technicust használom, amely adekvátabban fejezi ki a fogalom lényegét, a jogösszehasonlítás ugyanis módszer, és nem a jogtudomány egyik ágáról, különösen pedig nem jogágról van szó. Ld. a magyar szakirodalomból sok tekintetben máig alapvető jelleggel EÖRSI GY.: Összehasonlító polgári jog, Bp. 1975. 16 R. ZIMMERMANN: The law of obligations. Roman foundations of the civilian tradition, Oxford 1996 3, IX. 17 A tételes jogtudomány művelője sosem elégedhetik meg a jogszabályok puszta bemutatásával, hanem értékelő, kritikus megállapításokat is tennie kell a tárgyi jog vizsgálata során. Erre utal a kiváló magyar jogfilozófus, Moór Gyula is, aki a tételes jogtudomány fogalmát akként határozza meg, hogy az a valamely helyen valamely időben érvényes jogszabályok tartalmát fejti ki rendszerbe foglalva (MOÓR GY.: Jogfilozófia, Bp. 1994, 74). A tételes jogtudomány művelőjének (is) rendszerben kell vizsgálnia az általa vizsgált (hatályos) jog megoldásait. Mindezt azért kell kiemelni, mert jelen munka a hatályos magyar polgári jog megoldásaival is részletesen foglalkozik, ezeket a konstrukciókat ugyanakkor jogtörténeti és jogösszehasonlító kontextusban vizsgálja. MOÓR: id. m. 76 nyomán a jogpolitika mint értékelő jogtudomány a fennálló pozitív jog kritikája. 16

Miután munkám hosszú évekig készült, a magyar polgári jog fejlődését tárgyaló részekben egy sor olyan dokumentumra is hivatkoztam, amelyek ma már nem annyira relevánsak (így a 2003-as Koncepció, vagy a 2009-ben elfogadott és kihirdetett, de hatályba nem léptetett Ptk.), de a szövegből utóbb nem kívántam őket törölni, így egy-egy adott jogi konstrukció újragondolása is kiolvasható a szövegből. A magyar polgári jog egyes megoldásainak értékelése kapcsán gyakran hivatkoztam az új Polgári Törvénykönyv eredeti, 2003-ban közzétett koncepciójára, valamint a 2008-ban megjelent, Vékás Lajos akadémikus által szerkesztett impozáns S z a k é r t ő i J a v a s l a t ra is; 18 ez utóbbi mű lényegében az új Ptk. kommentárjának is tekinthető. Az Országgyűlés 2009. szeptember 21-i ülésnapján elfogadta az új Polgári Törvénykönyvet, amit az Országgyűlés 2009. november 9-én módosított, az Országgyűlés 2009. november 20-án, a 2009. évi CXX. törvénnyel pedig kihirdette az új Polgári Törvénykönyvet. A 2010. évi LXXIII. törvény 1. -ának rendelkezése szerint viszont a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény nem lép hatályba. Disszertációm idevonatkozó fejtegetéseit ugyanakkor nem töröltem a szövegből, és a 2009-ben elfogadott, hatályba ugyanakkor nem léptetett Ptk.-ra a Vékás Lajos által szerkesztett Szakértői Javaslat mellett továbbra is hivatkozom, de már múlt időben és kisebb súllyal. Hivatkozom továbbá munkámban az új Ptk. tervezetének a Vékás Lajos vezette Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság által 2011. december 16-án elfogadott szövegére (a továbbiakban: B i z o t t s á g i J a v a s l a t ), valamint a T/7971. sz., a Kormány által a Parlamentnek 2012 júliusában benyújtott Ptk.-javaslatra (a továbbiakban: 2012-es javaslat) is. Mint ismert, az Országgyűlés 2013. február 11-én elfogadta hazánk ú j P o l g á r i T ö r v é n y k ö n y vét (2013. évi V. törvény), amely azonban csak 2014. március 15-én fog hatályba lépni. Ennek szövegét (a továbbiakban: új Polgári Törvénykönyv) is bedolgoztam a disszertációba, miután azonban a kézirat lezárásának időpontjában még az 1959. évi Polgári Törvénykönyv hatályos, az új Polgári Törvénykönyv szövegére még mint nem hatályos törvényszövegre hivatkozom. 4. Néhány szóban kívánok szólni a munkámban kialakított s z e r k e z e t r ő l. Disszertációmnak a jelen bevezetést követő I I. f e j e z e t é b e n a premisszák tisztázása céljából a j o g ü g y l e t é s a s z e r z ő d é s fogalmának, ill. történetének néhány Megjegyzendő ugyanakkor, hogy Moór szerint itt voltaképpen két különböző jogtudományról tételes, ill. értékelő jogtudomány van szó. Míg a tételes jogtudomány de lege lata, addig a jogpolitika de lege ferenda szempontok által uralt. Moór is elismeri azonban, hogy a jogpolitikai vizsgálódás rendesen nem önálló tudományként jelentkezik, és a tételes jogtudományi munkákban is igen sokszor jelen van az értékelő szempont is. A magam részéről ez utóbbi megállapítással tudok inkább egyetérteni. 18 Ld. Az új polgári törvénykönyv koncepciója és tematikája [Magyar Közlöny. Különszám], Bp. 2003; VÉKÁS L. (szerk.): Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez, Bp. 2008. 17

fejezetét ismertetem jogtörténeti és jogösszehasonlító szemszögből. Ebben a fejezetben röviden kitérek az ókori görög jogok 19 szerződés-, ill. ha egyáltalán lehet ilyenről beszélni kötelemfogalmára is. Közismert, hogy a jogügylet fogalmát a római jogtudósok nem dolgozták ki. Ennek fényében nyilván nem csodálkozhatunk azon sem, hogy az egyes, a jogügylethez kötődő, a jogügylet fogalmának ismeretét föltételező, annak valamilyen állapotát kifejező jogi kategóriák, mint pl. az érvénytelenség, a hatálytalanság, vagy éppen a konverzió fogalmát sem ismerték explicit jelleggel. A téma önálló tárgyalását azért tartom szükségesnek, mert a római és a modern jogi fogalmak sokszor gyökeresen eltérnek egymástól, ugyanakkor a nemlétező szerződés és az érvénytelenség, valamint a hatálytalanság dogmatikai fogalmának vizsgálata föltételezi a jogügylet, ill. a szerződés fogalmi elemeinek legalább összefoglaló jellegű tisztázását az értekezés tulajdonképpeni mondanivalójának mélyebb elméleti megalapozása céljából, néhány fontos szemelvényt felvillantva a jogügylet és a szerződés fogalmának történetéből. A I I I. f e j e z e t b e n részletesen, elméleti és gyakorlati igénnyel foglalkozom a n e m l é t e z ő s z e r z ő d é s d o g m a t i k a i f o g a l m á v a l, szakirodalmi értelmezésével a római jogban és annak továbbélése során, és számos jogeset, forráspélda exegézise alapján vizsgálom a nemlétező szerződés fogalmának alkalmazhatóságát, valamint a nemlétező és az érvénytelen szerződés elhatárolásának kérdéskörét a római jogban és annak továbbélése során, érintve a nemlétező szerződést keletkeztető ügyleti cselekmény jogkövetkezményeit is. Az é r v é n y t e l e n s é g témakörének feldolgozása nyilvánvalóan nem lehetett teljes körű. Az értekezés már csak az idevágó, szinte áttekinthetetlenül bőséges római jogi és polgári jogi szakirodalomra tekintettel sem kíván külön fejezetek keretében, részletesen foglalkozni az egyes érvénytelenségi okokkal (a római jogi szakirodalomból a tévedés vonatkozásában ld. pl. Flume, Zilletti, Wolf, Biondi, Winkel, Harke, a színlelés vonatkozásában pl. Partsch, Pugliese, Dumont-Kisliakoff, a jogszabályba ütköző szerződés 19 Nem véletlenül használom következetesen disszertációmban az ókori görög jogok terminust az ókori görög jog terminusa helyett. Ókori görög jog -ról ugyanis leszámítva persze a koinon dikaion-t, a polisok közös jogát, mivel minden polisnak megvolt a maga saját jogrendszere, nem beszélhetünk olyan értelemben, mint ahogyan pl. ókori római jogról; nem véletlen, hogy pl. MARTINI, valamint STOLFI is diritti greci -ről, tehát görög jogok -ról értekeznek alább hivatkozott könyveikben. Utalunk azonban M. GAGARIN, in: M. GAGARIN D. COHEN (ed.): The Cambridge companion to ancient Greek law, Cambridge 2005, 29skk. nézetére, aki leszögezi ugyan, hogy bár már a XIX. századi tudósok felismerték, miszerint a politikailag független görög polisok (Görögország ugyanis Nagy Sándor hódításait megelőzően sosem volt politikailag egységes) létezése problematikussá teszi a görög jog fogalmát, az egységes görög jog fogalma mégis segítséget jelent az archaikus és a klasszikus Görögország különböző jogrendszerei természetének megértésében. Az ókori görög jog problémájához ld. a hazai szakirodalomból HAMZA G.: Jogösszehasonlítás és az antik jogrendszerek, Bp. 1998, 13skk., valamint FÖLDI A.: A közös európai jog történeti gyökerei I, AUB 35 (1995 96), 104skk., aki 18

tekintetében pedig pl. Kaser idevonatkozó műveit). A disszertáció I V. f e j e z e t e jogtörténeti, jogelméleti és jogpolitikai nézőpontból foglalkozik ugyanakkor a j o g ü g y l e t i é r v é n y t e l e n s é g m o d e r n f o g a l m á v a l é s a r ó m a i j o g b a t ö r t é n ő v i s s z a v e t í t é s é n e k l e h e t ő s é g e i v e l különös tekintettel a terminológiai problémákra, valamint a semmisség megtámadhatóság distinkcióra, ill. az érvénytelenségi ok kiküszöbölésének régóta vitatott kérdéseire, valamint ezzel összefüggésben a részleges érvénytelenség problémájára. Paradox módon a disszertáció eme IV., központinak tekinthető és egyben legterjedelmesebb fejezete a leginkább elnagyolt és hiányos is egyben. Vitatható lehet pl., hogy a jogkövetkezményeket illetően miért csupán az érvénytelenség orvoslásával, valamint az érvénytelenségi fejezet lezárásaként miért éppen a részleges érvénytelenséggel foglalkozik külön. Ennek oka abban áll, hogy a mű megírása során nyilvánvalóvá vált, hogy az eredeti célkitűzés megvalósítása: egy átfogó, az érvénytelenség jogkövetkezményeit tárgyaló fejezet megírása szétfeszítette volna a disszertáció amúgy is meglehetősen tágra szabott kereteit, továbbá a magyar nyelvű szakirodalomra figyelemmel a conversio, a convalescentia, ill. a részleges érvénytelenség témakörében önálló római jogi szakmunkák szerény személyem által írt tanulmányok kivételével nem születtek. Ezért csupán az érvénytelenségi ok kiküszöbölésére, valamint a részleges érvénytelenségre vonatkozó fejtegetések maradtak a disszertációban, és pl. az in integrum restitutióra, az ex nunc hatályú érvénytelenség elméleti és gyakorlati kérdéseire, valamint az érvénytelenség és a kártérítés viszonyára vonatkozó részek terjedelmi okokból sajnos kimaradtak abból, és munkámban csak elszórtan és általában csupán a lábjegyzetekben szerepelnek ilyen tartalmú fejtegetések, ill. utalások. A j o g ü g y l e t i h a t á l y o s s á g (ill. hatálytalanság) igen vitatott fogalmával és egyes értelmezési lehetőségeivel foglalkozó V. f e j e z e t b e n a fogalmak tisztázása során megkísérlem az érvényesség, ill. a hatályosság dogmatikai kategóriáit egymástól következetesen elhatárolni és egyben viszonyukat egyértelműen tisztázni, miközben igyekszem az utólagos érvénytelenség elméleti képtelenségére vonatkozó tézisemet kellően igazolni, mindenekelőtt a végrendelet visszavonásának dogmatikai elemzése kapcsán. helytállóan szögezi le, miszerint antik görög jogról a koinon dikaion értelmében lehet beszélni (FÖLDI: id. m. 104). 19

Már utaltam Kant gyakran idézett ironikus megállapítására, miszerint a jogászok még mindig keresik a jogról szóló fogalmuk meghatározását. Több mint száz évvel később a neokantiánus jogelmélet nagy alakja, Rudolf Stammler is úgy vélte, hogy ez a megállapítás nem tekinthető elavultnak. Ezzel kapcsolatban jegyzi meg Moór Gyula, hogy aligha képzelhető nagyobb zavar és összevisszaság, mint ami a jogfogalom meghatározásainak körében uralkodik. 20 E megállapítás nem csupán általában a jogfogalomra, hanem egyes, ennek alkotóelemeit képező jogi kategóriákra is igaz, melyekre nézve olykor a mai napig sem alakult ki communis opiniónak tekinthető fogalommeghatározás. Különösen így van ez a nemlétező, érvénytelen és hatálytalan jogügyletek és ezzel összefüggésben egyes, dogmatikai szempontból releváns részletkérdések vonatkozásában. A jogügylet nemlétezésének, érvénytelenségének és hatálytalanságának mibenléte ill. az ezekkel összefüggő terminológiai és dogmatikai problémák, pl. a joghatás kiváltására alkalmatlan ügyletekkel kapcsolatos római jogi terminológia, az érvénytelen jogügylet convalescentiájának és conversiójának kérdésköre, a részleges érvénytelenség mibenléte, vagy éppen a végrendelet visszavonásának dogmatikai megítélése, az utólagos érvénytelenség létjogosultsága a mai napig a római jog, a civilisztika, ill. számos más jogterület, sőt, a jogfilozófia művelőit is egyaránt foglalkoztatja. A modern jogirodalomban és az egyes jogrendszerekben is léptennyomon tapasztalható fogalmi káoszra tekintettel a disszertáció mindenekelőtt e jogdogmatikai kategóriák tartalmának és egymáshoz való viszonyának tisztázását, rendszerbe foglalását és pontos meghatározását tűzi ki célul. Végül szeretném leszögezni, hogy munkám a magyar jogra és az egyes külföldi jogok megoldásaira vonatkozó részek tekintetében a kézirat lezárásának időpontjában, azaz a 2013. szeptember 10-én hatályos jog anyagát vizsgálja; az ezt követő fejleményeket már nem állt módomban figyelembe venni. 20 MOÓR: id. m. 165. 20