1Móz 13, 5-18 Akiktől el kell válnunk

- 1-1Móz 13, 5-18 Akiktől el kell válnunk Lótnak is pedig, a ki Ábrámmal jár vala, valának juhai, ökrei és sátorai. És nem bírá meg őket az a föld, hogy együtt lakjanak, mert sok jószáguk vala, és nem lakhatának együtt. Versengés is támada az Ábrám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között; és a Kananeusok és a Perizeusok is ott laknak vala akkor azon a földön. Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk. Avagy nincsen-é előtted mind az egész föld? Válj el kérlek, tőlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra menéndesz, én balra térek. Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld; mert minekelőtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, mind Czoárig olyan vala az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földe. És választá Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözék Lót kelet felé: és elválának egymástól. Ábrám lakozik vala a Kanaán földén, Lót pedig lakozik vala a Jordán-melléki városokban, és sátoroz vala Sodomáig. Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök valának az Úr előtt. Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutánna elválék tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, a hol vagy, északra, délre, keletre és nyugotra. Mert mind az egész földet, a melyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre. És olyanná tészem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz. Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt. Elébb mozdítá azért sátorát Ábrám, és elméne, és lakozék Mamré tölgyesében, mely Hebronban van, és oltárt építe ott az Úrnak. Bevezetés Ábrahámot Isten hívta el. Életéből megmutatta nekünk az Úr, milyen harcai, nehézségei, problémái voltak. Isten azt kívánta tőle, menjen ki a hazájából, házából, rokonsága közül, és elindult (1Móz 12,1). Ez az első, amit nekünk is, hívő embereknek meg kell értenünk. A régi kapcsolatokat, gyökereket, ami a világhoz, a régi, bűnös élethez köt még, el kell vágni. Ábrahám bement arra a földre, amit az Úr mutatott neki, és látta, hogy ott kananeusok laknak. Ez a nép a bűnnek, a testiségnek a jelképe. Mi is észrevesszük, amikor elindulunk az Úr útján, hogy ott van a testünk. Mert a test a lélek [Szellem] ellen törekedik, a lélek [Szellem] pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek (Gal 5,17). Ábrám amikor látta a kananeusokat, és megjelent neki az Úr, akkor oltárt épített. A második amit meg kell értenünk-, hogy mi is csak akkor tudunk megállni a harcokban, amikor az Úrral közösségben vagyunk. A harmadik - amit meg kellett tanulnia Ábrámnak -, hogy a testi életét is mindenféleképpen Isten őrzi meg. Isten táplálja, ruházza akkor is, ha éhség van. Isten védi meg a gonosz emberektől, amikor azok rá akarnak támadni. Ezt láttuk, amikor az éhség elől Egyiptomba menekült. 1. Rokoni szálak, amelyek kötöznek

Most Ábrámnak - és nekünk is - egy újabb leckét kell megtanulni az Úr útján. Ott volt Lót: Lótnak is pedig, a ki Ábrámmal jár vala, valának juhai, ökrei és sátorai (5. v.). Lót olyan ember volt, akiről Isten eleve azt mondta, hogy ne vigye magával. Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából (1Móz 12,1). Lót mégis ott volt vele. Két ember élt abban az időben, akiktől nagyon nehezen tudott elszakadni Ábrám: Lóttól és az apjától. Amikor az Úr elhívta, akkor az apja vette fel Lóttal együtt, és vitte el Háránig. Táré halála után tudott csak tovább indulni, de Lót is vele ment: Lótnak is pedig, a ki Ábrámmal jár vala (5. v.) Megfigyelhető a hívő emberek életében és a zsidó nép életében is -, hogy amikor elhívja őket az Úr, akkor mindig vannak akiket nem hív, és mégis hozzájuk csatlakoznak. Izráel népe életében az figyelhető meg, hogy amikor Egyiptomból kijöttek, csak őket hívta az Úr, de sok elegy-belegy nép is ment velük. Ez később sok problémát okozott. Amikor hívő embereket elhívott az Úr - gondoljunk az ébredések idejére -, az ő esetükben is mindig csapódtak hozzájuk olyan emberek is, akiket nem hívott. Elindultak együtt, de ők nem az Úrral jártak, hanem csak a hívő emberekkel, amint Lót Ábrámmal. El kellett jönnie az időnek, amikor meg kellett értenie Ábrámnak is és Lótnak is, hogy többé nem járhatnak együtt. Ámós próféta könyve 3. részének 3. versében ez olvasható: Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással? Együtt járni nem csupán annyit jelent, hogy egy úton mentek végig Kánaán földjén, Egyiptomban, és segítették egymást. Együtt járni az Ige szerint azt is jelenti, hogy megegyeznek egymással. Egyszer eljött az idő, amikor nem tudtak tovább megegyezni. Versengés támadt a barompásztoraik között, mert nem bírta eltartani őket a föld, és végül odáig jutottak, hogy el kellett válniuk. Az első, amit nekünk ebből meg kell tanulnunk az, hogy lehetnek az életünkben a régi életünkhöz kötődő olyan szálak, amikről talán úgy gondoljuk, hogy nem kívánja az Úr, hogy azt elvágjuk. Lót árva gyermek volt, szinte rászorult Ábrámra. Azért vitte magával Táré is. Lótnak nem volt saját családja, később nősült csak meg. Emberileg még szüksége volt Ábrámnak, mint nagybátyjának a támogatására. Lót nem volt egy istentelen, gonosz ember. A Szentírás tanúsága szerint igaz ember volt. Péter apostol levelében olvassuk, hogy Lót igaz lelkét gyötörte a Sodomában látott, hallott gonoszság (2Pét 2,8). Lehetséges, hogy Ábrám úgy gondolkodott, ahogyan sokszor mi is gondolkodunk, hogy mindenkitől, és mindentől azért mégsem kell elszakadni. Vannak emberek, mint például Lót is, akin segíteni kell, aki ránk szorul, aki árva, aki igaz, Istent kereső, Istent valamennyire ismerő ember. Az első tanulság az, hogy akiket az Úr elhívott, és akikre Isten feladatot bízott, előbb vagy utóbb meg kell hogy értsék: Isten nem használhatja addig az éltüket a Maga céljai és tervei szerint, amíg nem válnak el. Az utolsó szál ez volt. Elérkezett az idő, mikor maga Ábrám mondta Lótnak: Válj el kérlek, tőlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra menéndesz, én balra térek (9. v.). 2.) A nem azonos elhívás szálai is kötözhetnek Ha megnézzük mindazt a szellemi jelentést, amit Lót élete üzen számunkra, látjuk, hogy sokkal többről van szó, mint csupán a régi életnek, vagy a rokoni szálaknak az elvágása. Mint említettem, Lót igaz ember volt, csak nem volt elhívása ugyanarra, mint Ábrahámnak, Istennek nem volt Lót életével Ábraháméhoz hasonló célja. Ábrahámot arra hívta el Isten, hogy áldás legyen, és benne megáldassanak a föld minden nemzetségei (1Móz 1,12). Előbbutóbb bekövetkezett, hogy különböző módon szemlélték az egész életet, és versengés támadt a barompásztoraik között. Az 5. és 6. vers szerint: Lótnak is pedig, a ki Ábrámmal jár vala, valának juhai, ökrei és sátorai. És nem bírá meg őket az a föld, hogy együtt lakjanak, mert

sok jószáguk vala, és nem lakhatának együtt. Ez volt a versengés kirobbantó oka, de gyökerei ennél sokkal mélyebben voltak. (1) Ne legyen versengés! Amikor a versengés kitört a barompásztorok között, ez olvasható a 7. versben: Versengés is támada az Ábrám barompásztorai kötött, és a Lót barompásztorai között; és a Kananeusok és a Perizeusok is ott laknak vala akkor azon a földön. A versengés úgy történt, hogy akik ott laktak, azok is látták. A hívő emberek között támadhat nézeteltérés ma is, mert másképpen látnak bizonyos dolgokat. Ha ez a nézeteltérés odáig fajul, hogy nem tudják egymást szeretetben elhordozni - ráragad a barompásztorokra is -, akkor mindez már a hitetlenek előtt fog megtörténni. Kananeusok és Perizeusok is laktak abban az időben azon a földön, azért mondta Ábrahám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk (8. v.). Hogyan néz az ki, amikor a hívő emberek versengenek egymással a világ előtt? Mit mond a világ, hogy Kánaánban csak ők ketten az idegenek, és ők sem értik meg egymást? Hasonlóan mi is, hívő emberek itt járunk ezen a földön, mint idegenben, és mégsem értjük meg egymást? (2) Versengés anyagi dolgok miatt A versengésnek van egy szomorú oldala, aminek nem kellene megtörténnie. A Korinthusiakhoz írott első levél 6. részének 1. versétől ezt olvassuk: Merészel valaki ti közűletek, ha peres dolga van a másikkal, az igaztalanok előtt törvénykezni, és nem a szentek előtt? Nem tudjátok-é, hogy a szentek a világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, méltatlanok vagytok-é a legkisebb dolgokban való ítéletekre? Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat? Azért ha életszükségre való dolgok felől van törvénykezéstek, a kik a gyülekezetben legalábbvalók, azokat ültessétek le. Megszégyenítéstekre mondom. Hát nincs ti köztetek egy bölcs ember sem, a ki ítéletet tehetne az ő atyjafiai között? Hanem atyafi atyafival törvénykezik, még pedig hitetlenek előtt? Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, hogy törvénykeztek egymással. Miért nem szenveditek inkább a bántalmazást? Miért nem tűritek inkább a kárt? Sőt ti okoztok bántalmazást és kárt, még pedig atyátokfiainak. Ha anyagi természetű dolgok miatt van nézeteltérés a hívő emberek között, az nagyon szomorú. Az Ige azt mondja nekünk, hogy ilyen nem lehet, a hívő ember tűrje el a kárt. Ábrám így járt el. Szégyellte a vitát, és azt mondta: nem mehet tovább, hogy a miatt veszekednek a pásztorok, van-e elég legelő, vagy nincs; ki legeltet itt, ki amott; kinek van több nyája, kinek kevesebb. Különösen nem tehetik ezt a kananeusok és perizeusok előtt. Ezért kérte, váljon el tőle Lót. Békességre igyekezett, hagyta őt választani, inkább elszenvedte a kárt. Lót a jobbik földet választotta, de Ábrám nem bánta, csak ne legyen versengés közöttük. Ez a helyes eljárás, amikor anyagi természetű dolgokban van nézeteltérés. (3) Versengés szellemi dolgok miatt Szellemi természetű dolgokban is lehet nézeteltérés, ami szintén nem engedhető meg. A Korinthusiakhoz írott első levél 1. részének 10. versétől ez olvasható: Kérlek azonban titeket Atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben. Mert megtudtam felőletek atyámfiai a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek. Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé. Vajjon részekre osztatott-é a Krisztus?

Vajjon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek-é meg? Hálákat adok az Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közűletek, kivéve Krispust és Gájust, Hogy valaki azt ne mondja, hogy a magam nevére kereszteltem. Ez sem engedhető meg! Ez a szellemi gyermekkornak, a szellemi éretlenségnek a következménye, amikor valaki pártoskodik, embereket követ, és nem Krisztust. Lótról is azt olvastuk, hogy Ábrámmal járt. Korinthusban is voltak, akik Pállal jártak, mások Péterrel, és voltak, akik Apollóst követték, pedig ők arról beszéltek, hogy Krisztust kell követni. Ilyen esetben is azt mondja az Ige, hogy nem lehet versengés: Kérlek azonban titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben (1Kor 1,10). Krisztust kövessük, Vele járjunk, ne emberek miatt pártoskodjunk, és ne őket kövessük! (4) Amikor szükséges a szakadás A Korinthusiakhoz írott első levél 11. részének 18. és 19. versében ez áll: Mert először is, mikor egybegyűltök a gyülekezetben, hallom, hogy szakadások vannak köztetek; és valami részben hiszem is. Mert szükség, hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek ti köztetek. Lót és Ábrám esetében is ez történt. Egyszer nyilvánvalóvá lett: ki a kipróbált; ki az, aki Istennel jár; ki az, akit az Úr hívott; ki az, akinek más van a szívében. Az, hogy a föld nem bírta eltartani őket, nem volt az igazi indok. Ez csak felszínre hozta a mélyben rejlő valódi okot. Testvérek között is lehetnek olyan dolgok, melyeket nem tudnak elrendezni, krisztusi szeretetben elhordozni és megérteni. Megtörténhetnek olyan dolgok, amelyek előhozzák azt, ami a mélyben van. Tulajdonképpen nem jelentéktelen semmiségeken veszekednek. Előfordulhat az - amiről Pál apostol szól a Korinthusiakhoz írott első levelében -, hogy szükséges, hogy szakadások legyenek, és a kipróbáltak nyilvánvalókká váljanak. 3.) Lót további sorsa Mi volt Lót szívében, ami miatt Isten nem mondta neki, hogy menjen Ábrámmal? Mi az, ami miatt Isten azt mondta Ábrámnak, eredj ki a te rokonságod közül? Mi is volt Lót szívében? Olvassuk el az Igében, mit tett, amikor azt mondta neki Ábrahám, hogy válasszon. Az alapige 10. és 11. versében ez áll: Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld; mert minekelőtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, mind Czoárig olyan vala az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földe. És választá Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözék Lót kelet felé: és elválának egymástól. Van, ami nem lesz rögtön nyilvánvaló valakinek az életében, ezért ha hasonlót fedezünk fel a saját szívünkben, akkor vigyázzunk, mert ilyen szívvel nem lehet az Úrral járni. Előbb-utóbb lesz egy próbakő, amikor el fognak válni az útjaink az Úrtól, és olyan útra térünk, aminek szomorú következményei lesznek. (1) A szeme után ment Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá (10. v.), vagyis eljött az idő, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy a szemeinek látása szerint jár. Amíg úgy látta, hogy jó Ábrámmal együtt járni, addig vele járt. Amikor azt látta, hogy jobb lesz a Jordán melletti bővizű föld, akkor elváltak útjaik, és odament. Nem kérte Isten tanácsát. Nem kérte Isten vezetését, nem akarta tudni az Úr akaratát. Felemelte a szemeit, látta, és ment a maga látása után. Ő jobb lehetőséget látott a szemeivel: a Jordán egész mellékét. Mindannyiunkban megtalálható ez a

gondolkodásmód, mert a testünkben van az örökölt, rossz, gonosz természetünk, és a szemeink látása után megyünk. Ábrám nem így tett. A 14. versben ezt olvassuk: Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutánna elválék tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, a hol vagy Más az, amikor Lót, az ember felemeli szemeit, és más az, amikor az Úr mondja: emeld fel a te szemeidet. Más az, amikor az Úr mutat rá valamire: ide nézz, ide figyelj, ide emeld tekintetedet; ezt is, azt is neked adom; járd be az egész földet! És megint más, amikor az ember csak úgy magától megnézi, hogy milyen lehetőségei vannak, mi lenne jó szerinte. Ha valami kedves a szemnek, tetszik, az értelemmel megegyező, jónak látszik, akkor elindulunk azon az úton. Ez a földi élet minden területére vonatkozik, kezdve onnan, hogy az embernek adódnak lehetőségei: hol dolgozzon, mennyit keressen, milyen állása legyen, milyen előnyöket ragadjon meg abból, amit a világ kínál. Vannak most is bővizű legelők. Rengeteg kínálata van ennek a világnak. Más az, ha én felemelem a szemeimet, és azt mondom: odamegyek, mert ott nagy lehetőségek vannak. És megint más az, ha az Úr szól, és azt mondja: erre is, erre is, erre is mehetsz; előtted járok, és én neked fogom adni. Nem te szerzed meg magadnak, hanem Én adom Neked! (2) Lót Sodomába költözött Lót a Jordán egész mellékét választotta, és elköltözött. Ábrám lakozik vala a Kanaán földén, Lót pedig lakozik vala a Jordán-melléki városokban, és sátoroz vala Sodomáig (12. v.). Amíg Lót Ábrámmal járt, sohase laktak városban, hanem mindig sátrakban. Most, amikor elvált tőle, volt sátra is, de vágyott a szíve a városba is: lakozék vala a Jordán-melléki városokban Egyik városba is bement, a másikba is, azután ismét sátorba költözött. Sátorozott egészen Sodomáig. A következő versben rögtön azt olvassuk: Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök valának az Úr előtt (13. v.). Szellemi értelemben mit jelent sátorozni Sodomáig? Olvassuk még el a 12. rész 9. versét is: És tovább költözék Ábrám; folyton délfelé húzódván. Kis léptekben húzódott valami vagy valaki felé. Ábrámnál is ez volt a baj, mielőtt Egyiptomba ment. Egyre távolodott attól a helytől, ahol az Úr megjelent neki. Egyenes következménye lett, hogy bement Egyiptomba. Hasonlóan Lót is, egyre távolabb húzódott Ábrámtól, és egyre közelebb Sodomához, és a végén bement a városba. A saját életünkben is ott van ennek a veszélye! Ha valaki nagyon apró, szinte észrevétlen lépésekben, egyre távolabb kerül az Úrtól, akkor egyre közelebb kerül a világhoz, a bűnökhöz, a sátáni élethez. Nagyon vigyázzunk mi magunk is, amikor észrevesszük a szellemi életünkben, hogy egy kicsit távolabb kerültünk az Úrtól, egy kicsit meglazult a kapcsolatunk Vele! Ha már nem annyira élő, nem annyira friss és eleven a viszonyunk, ha már van valami köztem és Isten között. Ne nyugodjunk bele, hogy egy kicsit távol húzódtunk Tőle, és egy kicsit közelebb Sodomához! Sok kicsi sokra megy. Egyszer majd azon vesszük észre magunkat, mint Lót és Ábrám is, hogy benn vagyunk Egyiptomban, vagy már benn vagyunk Sodomában. Sátorozott Sodomáig, és egyszer csak benn is találta magát. (3) Sodoma nagyon gonosz és bűnös volt Sodomáról azt olvastuk: nagyon gonoszok és bűnösök valának az Úr előtt (13. v.). Ezt nyilvánvalóan tudnia kellett Lótnak is. Ha előbb nem tudta, legkésőbb akkor meg kellett látnia, amikor már ott volt Sodoma alatt. Mi volt Sodoma bűne, gonoszsága? Mi miatt pusztította el az Úr? Ezékiel próféta könyve 16. részének 49-50. versében ez olvasható: Ímé, ez volt vétke Sodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek

és szegénynek kezét nem fogta meg. És felfuvalkodának s cselekedének útálatosságot előttem, és elveszítém őket, mikor ezt megláttam. Úgy kezdődött az egész, hogy: eledel bősége és gondtalan békesség Nagyon jól termett ott a föld, jól lehetett öntözni. Nem voltak gondjaik, hogy: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? (Mt 6,31). Bőségesen volt minden, és Lót szíve ezután vágyott. Testvérek! Isten megad mindent, ami szükséges a táplálásunkra. Még gazdagságot is adhat - melyet Ábrámnak is megadott -, de közben olyan úton járat, hogy mindig tudjuk, nem tőlünk függ, hogy mit együnk, és mit igyunk. Nem a mi erőnk, ügyességünk, akaratunk szerezte meg, hanem az Úr. Ezt a Sodomabeliek nem tudták, és gondtalan békességben éltek. Nem gondoltak senkivel és semmivel, hisz volt minden, mára is, holnapra is, bőven termett a föld. A bőség, a gondtalan élet után már csak egy lépés a következő: de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg (Ez 16,49). Vagyis nem érti meg az ember azt, aki szűkölködik, és szegény. Már csak egy lépés innen a kevélység és felfuvalkodottság. Amikor felfuvalkodik és kevélykedik valaki Isten előtt, rögtön jön a romlás. Sodomában is ez volt: cselekedének útálatosságot előttem (Ez 16,50). Súlyos, testi bűnökben éltek: szodómia, paráznaság, homoszexualitás. Szétáradt a bűn. Ugyanezt látjuk ma is, például a nyugati világban, ahol nincsenek anyagi gondok. Minden nép azt kívánja, hogy tele legyen a hasa, legyen gondtalan békessége, de akkor felfuvalkodik, és elárad a bűn. Isten látta ezt, és jött az ítélet, a pusztulás. Lót is vágyott a jólétre, ezért sátorozott egészen Sodomáig. (4) Lót mindent elveszített Beköltözött a városba, és főember lett. A kapuban ült, és nem vett észre semmit abból, amit az Úr Sodomával tervezett. Ábrám közbenjárására vezette ki onnan az angyal őt és családját. Nem vigasz az, amit Péter ír a levelében: Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét (2Pét 2,8). Nem érezte ott jól magát. A világban egy hívő ember sem érzi jól magát. Ilyen a megosztott szív. Az Úr után is vágyik, és a világ után is, ezért csak gyötrődés az egész élete. Különösen megfigyelhető ez a hívő szülők gyermekeinél, akik nagyon jól tudják, hogy mi lenne a helyes út. Megosztott a szívük, mert az Úr útján is szeretnének járni, de a világ útján is, ezért csak gyötrődnek. A világban sem találják meg a helyüket, és Istennél sem, végül mindent elveszítenek. Ha megfigyeljük, miben teljesedett ki Lót élete, akkor nyilvánvaló lesz, hogy a versengés a barompásztorok között, az nem csupán egy felszínes, elítélendő civakodás volt. Végre ki kellett jönnie annak, ami a szív mélyén volt. Lót nem onnan vett feleséget, ahonnan Ábrám. Ő azt mondta a szolgájának, menjen vissza, és hozzon feleséget a fiának. Nem a környező népek közül választott. Az is egy lényeges dolog, hogy a hívő honnan vesz magának feleséget. A házastársi kötelék olyan szoros, hogy nagyon odakötözheti az embert ahhoz az életmódhoz, ahová a házastársa tartozik. Sohasem a hívő fogja felemelni a hitetlent, hanem a hitetlen fogja lehúzni a hívőt. Lótot is Sodomához kötötte a felesége, mert ő minden ízével, porcikájával sodomai volt. Amikor az angyal kihozta őket, azt mondta, hogy a hegyre meneküljenek, és hátra ne tekintsenek. A felesége hátratekintett, mert neki mindene Sodomában volt, és ezért változott sóbálvánnyá. (5) Lót utódai Lót csak a két lányával ment fel a hegyre, de ott is tragédia történt. A két lány lerészegítette az apját, és támasztottak maguknak utódot. Ki volt ez a két utód? Az ammoniták és a moábiták atyja lett a két fiú, aki ebből a bűnös kapcsolatból született. Lót után ez a két nép

maradt, akikről azt olvassuk a Mózes 5. könyve 23. részében: Az Ammoniták és Moábiták se menjenek be az Úrnak községébe; még tizedízig se menjenek be az Úrnak községébe, soha örökké (5Móz 23,3). Hol, milyen esemény kapcsán említi az Ige az ammonitákat és moábitákat? Az 1. verstől olvasható: A kinek szeméremteste zúzott vagy megcsonkított, ne menjen be az Úrnak községébe. Akkor sem mehetett, ha izráelita volt, de nem ép, hanem csonka. Szellemi értelemben ez azt jelenti, hogy az Úrhoz méltatlan életű hívő ember nem való a szentek közösségébe. A fattyú se menjen be az Úrnak községébe; még tizedízig se menjen be az Úr községébe (2. v.). Ezután említi az Ige az ammonitákat és moábitákat, hogy ők se menjenek be. Miért nem? Hogyan teljesedett ki az, ami Lótban benne volt már, az utódaiban pedig csak egyre világosabbá vált: Azért, mert nem jöttek előtökbe kenyérrel és vízzel az úton, mikor kijöttetek Egyiptomból; és mivelhogy felbérlette ellened Bálámot, a Beór fiát, a mesopotámiabeli Péthorból valót, hogy megátkozzon téged. De az Úr, a te Istened nem akarta meghallgatni Bálámot; hanem fordította az Úr, a te Istened az átkot néked áldásodra, mivelhogy szeretett téged az Úr, a te Istened. Ne keresd az ő békességöket, és az ő javokat teljes életedben, soha (4.6. v.). Ez már súlyos dolog. Nem adtak kenyeret és vizet, ez volt a kezdet, de még felbérelték Bálámot is, hogy átkozza meg Izráel népét. Isten nem engedte meg, hogy megtegye, ezért furfangos tervet szőttek. A moábita lányok hívták az izráelita férfiakat a bálvány áldozataikra, és elcsábították őket, és ott paráználkodtak. Az Úr haragja felgerjedt, és megölt huszonnégyezer embert azon a napon. (6) Tanulságok Végigtekintve az eseményeket, minden onnan indult el, hogy Lót Ábrámmal járt. Értsük meg, hogy ezért mondta az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked (1Móz 12,1). Egyszóval: meg kell tanulnia mindenkinek, akit az Úr elhívott az Ő munkájába, hogy csak azokkal tud együtt járni, akiknek ugyanaz az elhivatásuk. Ha a másik igaz ember is, de nincs elhívása, nem tudnak együtt járni. Ne tekintsünk felszínesen úgy bizonyos szakadásokra vagy elválásokra, hogy ezek nem tudnak egymással meglenni, összeférhetetlenek, micsoda szégyen! Amikor az Úr azt mondta Ábrámnak, hogy eredj ki rokonságod közül, akkor Lót sem volt kivétel. Tudta az Úr, hogy miért mondta. Egyszer biztosan el fog jönni az az idő, amikor nyilvánvalóvá lesz, hogy el kell válniuk. Ezt is meg kell tanulnia a hívő embernek. Nemcsak a nyilvánvalóan bűnös múlttól és emberektől kell elválni, akik a bűnbe akarnak visszahúzni bennünket, nemcsak a testi bűnökkel kell felvenni a harcot, hanem egy idő múlva attól is elválasztja az Úr a hívő embert, akit nem hívott el ugyanarra a munkára. Ez nem azt jelenti, hogy megvetjük a másikat, és nem törődünk vele. Ábrám mindig a szívén hordozta Lótot. A következő részben olvasható, hogy Lót bajba került, mert megtámadták Sodomát és elhurcolták őt is. Ábrahám volt az egyetlen, aki segítségére sietett, de nemcsak őt, hanem miatta a többieket is megmentette az Úr. Ott volt Ábrám szívén Lót - amikor megtudta, hogy Isten el akarja pusztítani Sodomát -, és imádkozott érte, ezért az Úr ki is menekítette. Ábrahám még az egész Sodomáért is imádkozott. Együtt járni nem lehet, különösen ha versengés is támad. Amikor az egyik hívő is gazdag, a másik is gazdag (most mondjuk így: szellemiekben), az egyik is érvényesíteni akarja az akaratát, látását, és a másik is, csak később, idővel válnak nyilvánvalóvá azok a kicsi eltérések, ami az elválásnál még nem tűnik nagynak. Amikor az utak elválnak egy elágazásnál, akkor még kicsi a távolság, pár centiméter, pár méter, de utána már egészen messzire eltávolodnak, máshová jutnak.

Tudnunk kell, hogy mire hívott el bennünket az Úr, és nekünk azon az úton kell járni. Tudni kell, hogy kikkel hívott el az Úr, kikkel van közös elhívásunk, kikkel van közös utunk. 4.) Ábrám átengedte Lótnak a választás jogát Nézzük meg Ábrám életét akkor, amikor Lót elvált tőle. Isten azt jónak tartotta. Nem dorgálta meg érte, hogy: Miért mondtál ilyet, hiszen atyafiak vagytok? Tudni kell békességben élni! Azt mondta Isten: Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutánna elválék tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, a hol vagy, északra, délre, keletre és nyugotra. Mert mind az egész földet, a melyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre. És olyanná tészem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz. Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt (1Móz 13,14-17). Az lett az áldása annak, hogy Ábrám különvált Lóttól, hogy Isten azt mondta neki, most emeld fel a szemeidet, nézz körül, járd be az országot, széltébe-hosszába. Ez lesz az örökséged, nézd meg! Lóttal nem járhatta volna be az egész területet? Nem! Amíg Lóttal járt meg kellett egyezniük. Már csak az Úrral kellett egyeztetnie, már csak az Úrtól függött. Az Úr azt mondta neki, járd be a földet, és ő fogta a sátrát, és be is járta. Ez azt jelenti, hogy minden kötelék leszakadt, amit már az Úr eleve is mondott. Kiment a népe közül, most már bejárhatta az örökséget. Nézzük meg közelebbről, mindazt a szellemi gazdagságot, amit Isten Krisztusban adni akar! Távolról is lehet nézni, de most fogjad a sátorfádat, és hosszában és széltében járd be! Részleteiben sok titkot, gazdagságot mutat az Úr azoknak, akik megértették, hogy mire hívta el őket Isten. Mire hívott el Isten? Arra, hogy áldás legyünk! Mi az áldás? Istennel, Krisztussal közösségben élni. Ez az áldás, és akkor másoknak is áldására leszünk. Járd be az örökséget! Lóttal nem lehetett bejárni, egyedül csak az Úrral: Elébb mozdítá azért sátorát Ábrám, és elméne, és lakozék Mamré tölgyesében, mely Hebronban van, és oltárt építe ott az Úrnak (1Móz 13,18). Az is jellemző, hogy Mamré tölgyesébe költözött. Mamré azt jelenti magyarul: erő, erősít, férfiasság, életerő. Hebron azt jelenti: szövetség és közösség. Ezek a nevek mutatják azt az áldást, amelyet Ábrám a különválás révén kapott. Az Istennel való közösségben és szövetségben lakott, amit Hebron neve jelent. Megerősödött, átjárta őt az isteni életerő, és férfiassá vált. legyetek férfiak, legyetek erősek! (1Kor 16,13) - ahogy az Ige mondja. Befejezés Így nevel bennünket is az Úr, hogy a Vele való közösségben erőnk és férfias határozottságunk legyen. Semmi más és senki más nem szükséges és nem fontos, csak az Úr, és a Vele való közösség. Itt van előttünk ez a két ember. Azt mondja az Ige: megirattak, a mi tanulságunkra (Róm 15,4; 1Kor 10,11). Nyilván az Úrral való közösségünkben rámutat az Úr, hogy milyen hajlamaink vannak. Amennyiben vannak bennünk olyan hajlamok, hogy felemeljük a szemeinket, és arra szeretnénk menni, amerre a világ, a földi gazdagság után, akkor lássuk meg, hogy milyen súlyos csapdába estünk! Ezen az úton Sodomába jutunk, mindenünket elveszítjük. A puszta életünk, ami marad, csak arra lesz jó, hogy Isten ellenségének adjunk életet. Isten ellensége azután állandó, szörnyű, szellemi támadássá válik Isten népe számára. Ne tűrjünk meg semmi ilyesmit az életünkben! Arra hívott el az Úr, amiről Pál apostol ír a Korinthusiakhoz írott első levelében : Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre (1Kor 1,9).

Telepedjünk le Hebronban, és ebben a közösségben járjuk be azt az országot, amit nekünk adott Isten! Legyünk férfiak és legyünk erősek! Ámen. Debrecen, 1994. június 19.