Különfélék. (Kon.) A talajvíz befolyása a fák növekvésére. A talajvíz magassága tudvalevőleg ingadozásnak van alávetve, a mely ingadozás sokszor összefüggésben van az időjárással, kivált az olyan nagyobb kiterjedésű területeken, a hol a viznek nincsen természetes lefolyása, tehát a talajvíz a föld felszínére kerül. A talajvíz ingadozását dr. König 1881-ben ügyelte meg az Odera melletti Frankfurthoz közel fekvő soldini, friedebergi és landsbergi kerületekben. E megfigyelés eredményei a következők voltak. Az emiitett kerületek némely helyei, melyeken erdeifenyő és nyir által képezett elegyes állabok, valamint éger- és fűzfacsoportok állottak, a talajvíz tükrének tartós emelkedése folytán, átlag 1 m-nyi vizréteggel boritattak el, ennek aztán az lett a követketkezménye. hogy ama helyeken a mocsarak rendes növényei telepedtek meg. De ez a fatenyésztésre is szembetűnő hatást gyakorolt. Mindjárt a rákövetkező évben, tehát 1882-ben, kivesztek az összes erdeifenyők. A nyírfák, habár kezdetben kevés veszett ki belőlök, csak tengődtek és igen apró leveleket hajtottak. Később azonban felőlről lefelé ezek is száradni kezdtek s az apró levélkék nagy része már júliusban megsárgult. 1884. év tavaszán már csak igen kis része a nyírfáknak zöldült ki. Hasonlóan szenvedtek a kőrisfák és a nyárfák is. Az éger és a fűz is megsínylette a talajvíz emelkedésének kedvezőtlen hatását, a mi a feltűnően ritka lombozatban és az egyes ágak elszáradásában nyilvánult. Ez utóbbi két fanemnek azonban meg van az a sajátsága, hogy idősebb törzsrészekből is képesek adventi vrügyeket hajtani s igy a víztükör hullámzásait meglehetősen el tudják viselni; a viz alá került törzs-
részből ugyanis ujabb gyökerek fejlődnek s a mint azok elérik a talajt, ismét helyre áll a normális fejlődés. Egy égeresről is tesz említést König, melyet a licht- Hecki erdőgondnokságban ügyelt meg. Az égeres teljesen száraz helyen állott, 1880-ban azonban a közvetlen szomszédságában épített gát a talajvíz szinét 1*5 m-el felemelte s az égerest a viz elöntötte. A gát vizének kibocsátásakor leszáll az égerest elborító viz tükre is, akkor az újonnan képződött gyökerek nem lévén képesek magukat fenntartani, a fát sem táplálhatják, ennek pedig az a következménye, hogy a 35 40 éves égerfák kivesztek vagy kivesző félben vannak. A magasabban fekvő részeken, a melyek csak ritkábban jutnak viz alá, az éger és a fűz alig szenvedett valamit, de a nyírfák és az erdeifenyők onnan is kivesztek. (Rgh.) A magtermés hatása a levelek kifejlődésére. Dr. Borggreve, az 1888. évi gazdag bükk makktermés alkalmával, íigyelmeztetett 11*1 JA ct különös körülményre, hogy ugyanazon termőhelyen, teljesen analóg viszonyok között felnőtt, egykorú bükk-fasor némely fáján, a levelek feltűnően aprók, másokon pedig majdnem kétszer akkora nagyságúak. E figyelmeztetés következtében tüzetes vizsgálat alá vette ezeket a fákat és vizsgálata eredménye gyanánt azt az érdekes jelenséget tapasztalta, hogy a mely fákon a levélzet feltűnően apró volt, azok gazdagon meg voltak rakva terméssel; mig ellenben a nagy levelüeken vagy épen semmi, vagy csak szórványosan mutatkozott termés. A számtalan levelén eszközölt mérésekből kiderült, hogy a mig a makktermő fák levelének átlagos hossza 4-5 cm, átlagos szélessége 3 0 cm, és a levél-lap felülete 1404 CÍM 2 volt, addig a meddő vagy gyengén termő fák levelei 5-9 cm átlagos hosszúság és 3-8 cm átlagos szélesség mellett 23-13 cm 2 nagyságú voltak, szóval, hogy a makkot nem termő, vagy
csak gyéren termő egyedek levele 64%-al volt nagyobb, mint a makktermő fáké. azon Dr. Borggreve ezen jelenség élettani magyarázatát, természeti törvényből kiindulva, hogy az egyéni fejlődés és növekvés menete nagy általánosságban akkor szűnik meg, a midőn a fajfenntartás nyilvánulásának szüksége bekövetkezett : abban találja, hogy a bükknél a lombfakadás ideje a virágzással és a megtermékenyüléssel összeesvén, a kedvező lefolyású virágzás és annak következménye, a gazdag megtermékenyülés, a fában felhalmozott tartalék tápanyagokat, a lombfejlődés rovására, annyira igénybe vette, hogy a levélzet növekvésében jelentékenyen visszamaradt. ( Forstliche Blattéi-*.) (Rgh.) A tölgyesek és a selyemtenyésztés. A sziléziai erdészeti egyesület idei nagygyűlésén, az egyik megvitatott tárgy, a tölyfán élő selyem-hernyó tenyésztésének kérdése volt. Az előadó több éven át folytatott kísérletet, egy erre a czélra átengedett, tölgy-kéreghántő üzemre berendezett erdőrészben, a japáni és chinai. tölgyfán élő selyem-hernyó meghonositásával.*) E kísérleteknél nem csak a meghonosítás sikerült, hanem mag a a selyem-hernyó tenyésztés, mint jövedelmező üzletág lett feltüntetve, a mennyiben a termelt selyem, simaság, fény és lágyság tekintetében, az előadó szerint, vetekedik a legfinomabb milanói vagy lyoni selyemmel. Oly vidékeken, hol az eperfa tenyésztése már kétes sikerű, de a tölgy még jól díszlik, talán lehetne jövője ezen művelési ágnak, de hogy erdészeti szempontból kifizetné-e magát ezen czélra tölgyerdőt nevelni és üzemben tartani, az nagyon is kétséges. (Sz.) A Kozsesnik-féle ültetési mód kitüntetésben részesült. Bizonynyal érdekelni fogja a tisztelt szaktársakat az a hir, *) Lásd az,.e. L." 1885. évfolyam 242. I. P i s o K. által Három e x o t i c u s selyem hern y ó' - czim alatt közölt czikkef.
hogy a brüsseli nemzetközi kiállítási jurije Kozsesnik Mórt, Albrecht főherczeg saybuschi uradalmának erdőmesterét, az általa feltalált uj lyukültetési módért, mely az Erd. Lapok" 1887. évi VIII. és X. füzetében, a 658.. 659., 881., 882. és 883. lapokon ismertetve lett, az aranyérem diplomájával tüntette ki. Ez uj bizonyíték arra nézve, hogy e mód valóban beválik. (Rgh.) Milyen fába üt le a villám leggyakrabban? Dr. Borggreve és Hornberger, a Forstliche Blátter ez évi I-ső füzetében, a villámütések megfigyelésénél gyűjtött tapasztalataikat közrebocsátván, e tapasztalati, illetve statisztikai adatokból az erdészetileg érdekeseket, a következőkben adjuk : 1. Az összes fanemek közül leggyakrabban üt le a villám a tölgybe és a legritkábban a bükkbe. Ha azon valószínűség értékét, mely a különböző fanemeknek villám által való sujtását kifejezi, a bükkre vonatkozólag 1 -el jelöljük, ugy a fenyőfélékre az 15. a tölgyre 54 és más lombfákra 40 lesz.*) 2. A villáin aránylag igen gyakran a beteges és csúcsszáradt fákat, leggyakrabban pedig a magánosan és az erdő szélén álló fákat sújtja. 3. A megfigyelt esetek közül háromszor oly gyakran csap a villám a fa törzsébe, mint annak csúcsába. A törzsön rendesen végig fut s a földbe csap le. és 100 eset közül csak háromszor ugrik át egy szomszédos fára. 4. A villám által sújtott összes fáknak mintegy 1 3-da, teljesen szét lett forgácsolva, legtöbb esetben a fa rostjainak hosszában egyenesen fut le a törzs egyik oldalán és csak kevesebb esetben íiiint két oldalán, midőn utja. a két átellenes oldalon, egy-egy erős repedés alakjában mutatkozik. *) Lásd az E. L." 1885. évfolyam 1155. I.
A tolókás magvetőről. Azt hiszem, némi szolgálatot teljesítek szaktársaimnak, ha a vetés beállásának ideje előtt az Erdészeti Lapok a -nak mult évi II. füzetében ismertetett és ugyanazon évben szabadalmazott tolókás magvetőmről e lapokban némi hasznos kiegészítő megjegyzéseket teszek. Ez eszközt most 3 tolókával készítjük. A legkisebb lyukú (I) alkalmas az erdeifenyő vetésre, és az ujabb eszközöknél lemeze valamivel vastagabb lévén, ad egy meghúzásra 1 m hosszu, széles, illetve kettős horonyra e magból 350 400 szemet, a középszerű lyukú (II) ad 600 650 szem erdei- és lüczfenyő magot, s kiváltképen ez utóbbinak vetésére alkalmas; a legnagyobb lyukú (III) főképen fekete- és vörösfényőre való s ad az előbbi magból egy huzásr 240 280 szemet, az utóbbiból pedig a mag tisztasága szerint 600 800 szemet, de ha a csirázási százalék csekély, kétszer kell meghúzni minden horony felett. A II. szánni tolóka 2-szer meghúzva bőven, l 1 / 2 -szer annyi magot ad, mint a Hl. egyszeri meghúzásra. Különben bármely magnál czélszerü az eszközt a képen kipróbálni, hogy azt az asztalra állítván, meghúzzuk főbikáját 1, 2 vagy 3-szor. hogy a mag sűrűségét kényelmesen megvizsgálhassuk s a szemeket megszámlálhassuk. Ezt mind a három tolókával ismételvén, az alkalmazandó tolóka és a meghúzások száma felett belátásunk szerint határozunk. A tolóka kiváltásánál az új magvetőknél akép járunk el, hogy felhúzzuk az annak fogantyújánál alkalmazott karikaszöget s azután kihúzván a tolókát, mást dugunk be helyette, ügyelve arra, nehogy ezt megfordítva tegyük, mert ez esetben a tolókának és a fenéknek lyukai egymásra nem találnának. Végre megint letoljuk a megakasztó szöget. A magvetőt télen át száraz, ha lehetséges fűtött helyen tartsuk, hogy meg ne dagadjon, a tolókákat pedig vagy egye-
nes helyre lefektetve, vagy felfüggesztve tartsuk, hogy meg ne görbüljenek. Az eszközt, közvetlen használata előtt a szeméttől, különösen a magvezetékeket a pókhálótól meg kell tisztogatni, a tolókákat síkporral (Federweiss) bekenni, használat után pedig egy kevés olajjal bedörzsölni. A tolókák pontosabban dolgoznak, ha a munkás kíméletesen húzogatja és tologatja azokat, ezenkívül a rángatás az eszköz tartósságának is árt. Itt is bátrak vagyunk hangoztatni, hogy a vetés sikeréhez igen fontosnak tartjuk a magnak az Erdészeti Lapok" mult évi II. füzetében leirt módon, előre elkészített, agyagmentes porhanyó földdel való betakarását, száraz időben megöntözés és kikelés után a nap heve ellen való védését, Ez alkalommal felkérjük a tolókás magvető használóit, hogy a munka- és magmegtakaritásra nézve tett tapasztalataikat, valamint a netaláni hiányokat és a szerkezet javítására czélzó észrevételeiket velünk közölni szíveskedjenek. Ez igen kivánatos a szerkezet tökéletesítésére nézve. Tschuppik Róbert erdőmester ur (Malaczka) figyelmeztetésének köszönhetem például az első magvetőknél alkalmazott megakasztó készüléken eszközölt javításomat, ki egy levelében a magvető alkalmazhatóságáról a, következőket írja : Mi dolgoztunk a géppel és csak elismerőleg nyíl átkozhatom róla. Csak napszámon megtakarítottunk 7 frtot csemetekertenként, nagy átlagban számítva. Nálunk van 16 csemetekert, igy tehát az évi megtakarítás csak napszámon 112 frt, vagyis a vetőgép ára az első évben hatszorosan meg van térit ve." Hogy magban mennyit takarított meg, azt nem említi az erdömester ur. A tolókás magvető csakis alulírottnál Selmeczen rendelhető meg. Minden eszközt megvizsgálunk a szállításra való lelkiismeretes előkészítés előtt, a miért megtérítés nem jár.
Hivatalos hatóságoknak utólagos megtérítés mellett, magánosoknak a 18 frtnyi ár (loco Selmecz) előleges megküldése után, rövid szállítási idő kikötésével szoktuk az eszközt útnak indítani. A szállitásközben netalán történő megrongálásért, mely alig fordul elő, felelőséget nem vállalhatunk. Fekete Lajos. (G. L.) A pajodokat benzinnel és szénkéneggel lehet pusztítani. Croizette Desnoyers egy kerti földdel megtöltött faládába a föld közé 70 eleven pajodot helyezett el, s a földet aztán 3 g benzinnel locsolta meg, a mint a benzin párologni kezdett, a pajodok megmerevedtek s kilencz óra múlva a kisérlettevő, a 70 pajod közül már egyet sem talált életben. Croizette Desnoyers kísérleteit csemetekertekben ismételte, még pedig jó sikerrel. Az eljárás a következő : a csemetesorok között, a pajodok rendes tartózkodási övénél valamivel mélyebbre ásott csatornácskákba benzin vagy szénkéneg töltendő s a csatornácskák földdel hirtelen betemetve letaposandók. Az illékony folyadék gyilkos párái nem sokára a föld likacsai közé hatolván, végzetesekké válnak a közelben tartózkodó pajodokra. Egy m-nyi területen 3 g benzin vagy szénkéneg elegendő. A költségek C. D. szerint Aa-onként 30 40 frankot nem haladják meg. Természetes, hogy ez a munka nyáron, tehát akkor végzendő, a mikor a pajodok a földszine közelében tartózkodnak. (Rgh.) Farostból készült gabonás zsákok. Amerika óriási gabona kivitele következtében, a közönséges kender-zsákok által a szükséglet nem lévén fedezhető, ujabban az ugynezett Jute" zsákokkal kisértették meg a hiány pótlását. Rövid idő alatt azonban ennek az ára is annyira felszökött, hogy legújabban fenyőfa rostból készült zsákok gyártására szánta magát egy részvénytársaság, s minthogy az angol gabonapiacz kedvezően fogadta ezt az uj iparczikket, nem csak arra van kilátás, hogy a fának ez uj értékesítési módja tetemes fatö-
meget fog elfogyasztani, hanem arra is, h.ogy idővel a farostnak, finomabb szövetek gyártására való alkalmassá tétele is, sikerülni fog. (G. L.) A csemetéknek a nyulak rágása ellen való megvédésére a Sociéte national d'agriculture" egyik közelebb tartott ülésén Passy a következő keveréket ajánlja : szalmatöredékből gondosan megtisztított marhatrágya, oltott mész és sárga agyag egyenlő súly arányban, vizzel higitott ökörvérrel addig kevertetik, mig az egész tömeg ecsettel könnyen mázolható péppé válik. Ha ezzel a péppel nagyobb csemeték (suhángok), vagy gyümölcsoltványok kérge őszszel 'bekenetik, télen át a nyulak rágása ellen a visszamaradt pép kéreg megóvja azokat. Vilmorin szerint a fatörzseknek híg kátránynyal való bekenése is hasonló eredményhez vezet, (G. L.) A kakuk. A kakukról el van terjedve az a közvélemény, hogy szülői kötelességeivel nem sokat törődik, amennyiben tojásait idegen fészekbe rakván, kiköltésöket s fiainak felnevelését más madárra bízza. Müller Adolf giesseni főerdőmester a mult évben azt tapasztalta, hogy ez az általános vád nem minden kakukot illethet, () ugyanis 1888. május 16-án egy faoduból kakukot látott kirepülni, kíváncsian közeledett az elhagyott fészekhez, s abban három különféle czimü és nagyságú tojást talált. A kakuk nemsokára visszatért s másfél óra hosszat időzött a fészekben. Május 25-én Müller egy fiatal kakukot talált a fészekben s az egyik tojás a földön hevert eltörve, a másik ellenben a fészekben maradt ugyan, de meddő volt. A kis madárka csendesen viselte magát. A következő napon látta Müller, hogy a kakuk zöld hernyót hozott fiának s aztán ismét eltávozott. Június 5-én a megtollasodott kis kakuk a fa tövében összekuporodva rendezgette tollazatát, s midőn Müller
hozzá akart nyúlni, csőrével erélyesen védelmezte magát, eközben az anyja visszatért, hernyót hozott hős fiának. Ez eset azt bizonyítja, hogy néha a kakuk is teljesiti a természet által reá szabott anyai kötelességeket. (G. L.) Különös vasúti hid. A Californiában Sonoma grófságon keresztül vezető vasúti vonalat mély szakadás osztja ketté, melynek áthidalása tetemes költségébe került volna a vasutat építő társaságnak. A gyakorlati amerikaiak a költséges feladatot állítólag egy eddig még Amerikában is páratlan leleményességgel oldották meg. Ok ugyanis a szakadásból felnyúló százados fák törzseit, egyenlő és a vasúti töltés szintjével megegyező magasságban lefűrészelték s a síneket közvetlenül a lecsonkitott törzsekhez erősítették. Most a fák felett, a mint a regényes hid közlője hja, a nehéz vasúti kocsik épen oly biztosan gördülnek tovább, mint a vasut-épitós szigorú szabályai szerint épített legszilárdabb szerkezetű vasúti töltésen vagy hídon. (I.) Vadászati állapotok Szeben vármegyében. Feltűnő e vármegyének szegénysége a vad-állományban. A szeben-fogarasi hegységben még létező szarvas-állomány is végpusztulásnak néz elébe. Ennek oka az, hogy a vadászati törvények nem hajtatnak a kellő szigorral végre, a vadászati bérlök csak a hasznos vad után járnak s a ragadozó állatokat nem pusztítják, ugy hogy némely tájakon rókán és radozó madarakon kivül más vad már alig találhat/). Ez pedig, habár tisztán erdészeti szempontból nem is. de vadászati szempontból nagyon szomorú jelenség. (G. L.) Spanyolország erdei fanemei. A spanyolországi erdőket igen változatos fajú fák alkotják, melyek közül a következő 14 faj a legelterjedtebb: Pinus h alapén s is, sylvestris, pinea, Laricio, maritima és montana, Abies Pinsapo, Juniperus thurifera, Quercus rolnir, ilex, suber, lusitanica és torsa, végül a Fagns sylvatica.
A legnagyobb teriileteket ezek közül a paratölgy (Quercus suber) foglalja el, a mennyiben 255.000 ha területen alkot elegyetlen állabokat. A bükk majdnem kizárólag csak a spanyol Pyrenékben fordul elő. mig ellenben a kocsányos tölgy délen a Sevilla tartományban is alkot még egyes elszigetelt csoportokat, (G. L) Régi vadászati rendelet. Berlinben 1688-ban, tehát kétszáz évvel ezelőtt, egy rendelet jelent meg, a melyben meg volt határozva, hogy kik kötelesek az akkorában még igen gyakori farkas-vadászatokon részt venni s egyúttal fel vannak abban azok is sorolva, akik ezen terhes kötelezettség alól felmentettek. Felmentettek pedig a következők: a kormányzó polgármesterek, a birák, vámtisztek, tanitók, sóhivatali-tisztek, kerületi-hivatalnokok, postatisztek, városi mérnökök, beteg aszszonyok és végre a szülésznők. mig ellenben az emberi társadalom más osztályaihoz tartozók valamennyien kötelezve voltak magukat a vadászat kiküldött rendezőjének rendelkezései alá vetni. Azonban a farkasok, melyek ezen időben tekintélyes számban fordulhattak elő, az erélyes üldözés következtében évről-évre fogytak, ugy hogy már 1734-ben enyhiteni lehetet a szigorú rendeletet egy ujabb rendelet által, a melyben kimondatott, hogy azontúl minden kerületben csak 130, a farkasvadászatra kiválóan alkalmas férfi, lesz kirendelendő. A farkas vadászatok nem ritkán tekintélyes területekre terjedtek ki s több napig is eltartottak; nagyon természetes, hogy akik Diana isten-asszonyt szolgálták, polgári foglalkozásukról egészen megfeledkeztek, and a földművelés-, ipar- és kereskedelemre nem a legjobb hatással volt,. A nimród-had az éjet nagyobbára szabadég alatt tábortüzek mellett töltötte s a festői csoportozatokat szemlélő, nagyon könnyen keresztes-haditáborban képzelhette magát.
Nagy-Frigyes belátván a rendelet hátrányait, a mely a farkasok kipusztulása folytán különben is már feleslegessé vált, eltörülte az utóbbit is. Az Erdészeti Zsebnaptár" 1880-ik évfolyama, mint az eddigiek, az egyesület tagjai által 1 frtért, mások által 1 frt 50 krért szerezhető meg. A postaszállitás költségeit a megrendelő viseli. Ha azonban az áron felül még 20 kr előre beküldetik, a megrendelt példány bérmentesítve adatik postára. Az Erdészeti rendeletek tára" 1887. évi, vagyis VII., továbbá 18cS8-dik VIII. évfolyama az Orsz. Erd. Egyesület titkári hivatalánál (Budapest, V., Alkotmány-utcza 10. sz.) megrendelhető. Ára az egyesület tagjai részére, ugy az egyik mint a másik füzetnek, 30 kr, nem tagok részére pedig 60 kr. Az Erdő-Őr" vagy Az erdészet alapvonalai kérdésekben és feleletekben" czimü munka ötödik kiadása megjelenvén, felkéretnek azon erdőhivatalok, erdőgondnokságok és szaktársak, kik az erdészeti műszaki segédszolgálatra készülő egyének részére ezen könyvet megszerezni kivánják, hogy annak postautánvétel utján leendő megküldése iránt az Országos Erdészeti Egyesület titkári hivatalát mielőbb értesiteni szíveskedjenek. A folyó évi május hóban megjelent könyv ára példányonként 3 frt. A tölgy és tenyésztése", továbbá az Erdészeti földméréstan" czimű pályanyertes munkák szintén kaphatók még. Megrendelések, legczélszerübben postautalványnyal, az Országos Erdészeti Egyesület titkári hivatalához intézendők (Budapest, V., Alkotmány-utcza 10.) Ára az elsőnek az egyesület tagjai részére 2 frt, nem tagok részére pedig 3 frt; a másodiknak pedig az egyesület tagjai részére 3 frt 50 kr, mások részére 5 frt.