A férfltliermálfilrdő bejárata felett levő eozin-koronázó disz. Eosindekor Uber dem Eingang des Herrenthermalbades. 144 SZÍNHÁZ, MOZI, KULTÚRA ÍRTA MÁRKUS LÁSZLÓ okszor hánytorgafoft kérdés, hogy a színház és újabban a mozi milyen viszonylatban van a kultúrával, sőt az is igen esedékes kérdéssé lett, hogy van-e egyáltalában valami közük egymáshoz. A kultúra az emberi fejlődésnek azt a tendenciáját jelenti, amely szabadulni igyekszik a tisztára állati motívumoktól és a nyers ösztön fölé ideákat és ideálokat rendel. Különösen két ősi kategória öntudaíosításával dolgozik a kultúra: az egyik az erkölcs, amelynek primér voltát Kant óta nem lehet tagadni, a másik pedig a művészkedés, aminek lényegéről tenger könyvet írtak s amelyet ha mégsem derítettek is fel világosan, mint alkotó és ható erőt az emberi élet minden vonatkozásában tapasztalhatunk. Minden jelenség értékét a kultúrához mérve állapíthatjuk meg és bízvást kimondhatjuk, hogy szociális szempontból létjogosultsága csak olyan emberi tevékenységnek van, amely az embert emberré nevelni segít s amely altruizmussá hajlamosít, fékézvén az emberi természet eredendő és állati önzését. A művészet, mely a gyakorlati hasznosságtól legmesszibbre elvonatkozott örömöket ígér, kétségtelenül erősen nevelő hatással van a lélekre, hiszen a legspirituálisabb és legönzetlenebb vágyainkat erősíti és amit nekünk ád, azt nem felebarátainktól veszi el és szünetlenül arra tanít, hogy az ember és a dolgok között azok a legbensőbb összefüggések, amelyek nem a nyers jog és a tulajdon háborűszerző elveiben fejeződnek ki. A modern társadalmi életnek két népszerű és erősen hatásos produktuma a színház és a mozi, ezeket tehát éppen tömegpedagőgiai értékük szerint időről időre igenis meg kell vizsgálni és pedig alaposan. A színház bizonyos különállást, bizonyos megkülönböztetett tiszteletet élvez azon a címen, hogy kultúrintézmény, míg a mozit olyan nyers szigorúsággal ellenőrzi a rendőrhatóság, ami csak valóban a kultúrára, tehát az erkölcsre és a művészi ízlésre káros tényezőkkel szemben van helyén. Ha jól körülnézzük a dolgokat, egyik álláspontot sem láthatjuk megokoltnak, mert a színház már nem a művészet háza és a mozi még nem az, tehát mind a kettőt egyképpen arra kellene kényszeríteni, hogy azzá legyen. A színházban, minden ellenkező híresztelés dacára, az író, vagy ha jobban te szik, a költő az úr, aki a maga képére teremti meg a színpadi világot. A színpadra dolgozó irodalomtól függ, hogy milyen képzőművészet formáiban jelenik meg a színpadi kép és milyen színészi stílus válik meghatározóan fölényessé. A színpad nem tehet mást, mint hogy a maga formáiba transzponálja a költő elképzeléseit és nincs arra módja, hogy ezektől függetlenül a magáéból adjon valamit. A színpadon a színészen kívül festő és építész dolgozik, még pedig annál inkább az építész, mentől elvontabb, stilizáltabb, költőibb az irodalom, de ezek az író mellett jelenlevő többi művé-
133. A Gellértfürdő és szálló. Tervezték : Sterk, Sebestyén és Hegedűs építészek. Bosányi György felvétele nyomán. Magyar Iparművészet. 133. Das Gerhardusbad und Hotel. Entworfen von den Architekten Sterk, Sebestyén und Hegedűs. 2
134. A fürdő árkádos udvara. 135. Télikert oszlopa. 134. Arkaden-Hof des Gerhardusbades. 135. Saulén des Wintergartens.
138. A női termálfürdők medencetermének kijárata. (Műkő.) 139. A férfitermálfürdő medencetermének kijáq rata - Készült a pécsi Zsolnay-gyárban. A szoborcsopor- 1 4 o tozatok Ligeti Miklós művei. 138. Ausgang aus der Bassinhalle des Damenthermalbades. (Kunststein.) 139. Ausgang aus dem Herrenthermalbad. Ausführung Zsolnay'sche Keramische Fabrik, Pécs. Die Modelle der Amorettgruppen von N. Ligeti.
141 140. A télikert. 141. A férfitermálfurdő medenceterme. 140. Der Wintergarten. 141. Die Bassinhalle des Her- 4 a C\ Bosányi György felvétele. renthermalbades. 1
142 143. A női termálfürdő medencekútjai. A "szobor 142 143. Die Brunnen"des Bassins des. Damenthermal- Telcs Ede műve. " bades. Modell der Amorettenfigur von Eduárd Teles.
144 145. A férfitermálftirdő medencekútjai. Eozin és grés. Készüllek a Zsolnay-gyárban. A szobrok Ligeti Miklós müvei. 144 145. Die Bassinbrunnen des Herrenthermalbades. Eosin und Grés. Modell der Amorettenfiguren von Nikolaus Ligeti.
146. A szálloda hallja. 147. A szálloda halljának szellőzőrácsai. A fafaragványokat Kramer Henrik gyárában 15 2 készítették. 146. Halle des Hotels. 147. Ventilgitter der Halle. Ausführung der Holzschnitzereien v. H. Kramer.
149 148 149. A Gellérlszálló zeneterme és előcsarnoka. 148 149. Musiksaal und Vorhalle des Gerhardushotels. 1 5 3 Magyar Iparművészet. 5
180. A Gellértszálló egyik szobájának részlete. Tervezte: Ferenczi Sándor és Káldori Lajos. Készítette: Vukovics Vladimír. 150. Teil eines Gastzimmers des Gerhardus-Badhotels. Entwurf der Möbel von A. Ferenczi und L. Káldori. Ausführung: W. Vukovics
151 152. A Gellérlszálló szobáinak részletei. A bútorokat 151 152. Einrichtungsstiicke der Gastzimmer des Gertervezte: Ferenczi Sándor és Káldori Lajos. Készítette: hardus-badhotels. Entwurf von A. Ferenczi und L. Káldori. j c c Vukovics Viadimir. Ausftihrung: W. Vukovics. 1ÖÖ 5*
155 153-154. A szálloda női szalonjának egyik falikara és az étterem falikara és szellőzőrácsa. Készítették a Magyar fémés Iámpaárúgyárban. 155. Zeneterem pamlaga. Készítették: Kiss József asztalos és Fischer Zsigmond kárpitos. 153 154. Beleuchtungskörper des Damensalons und des Speisesaals. Ausführung durch die Ungarische Metallund Lampenwarenfabrik. 155. Sofa des Musikzimmers. Ausführung von J. Kiss und S. Fischer.
szck csupán az író álíal adott- anyagból dolgozhatnak és ezek a művészetek aszerint élhetik ki magukat, hogy az író lelkében festői vagy architektónikus fantázia teremt-e a költői fantáziával egybeolvadva. A színpadi író nevezzük őt drámaírónak is abban különbözik a többi fajta írótól, hogy mondanivalóit a színészi beszéd és a gesztus, szóval zenei és plasztikai mozgásritmus, továbbá építészeti formaritmus egységében testesíti meg és éppen ez az a Gesamtkunst", amit a németek egyre követelnek és amit azért nem tudnak megvalósítani, mert a modern drámairodalom, ha nem teljesen steril minden képzőművészeti fantáziától, a legjobb esetben is túlzottan festői az architektónikus lehetőségek rovására. Már pedig a mozgásba lendülő emberi testnek és tendenciózusan ritmizált beszédnek képzőművészeti megfelelője nem a szín és nem a tónus, hanem a vonal, a forma és a formát árnyék- és fényelemekre tagoló világítás, hiszen könnyű belátni, hogy a színekből összehangolt képben a mozduló színész színes foltja egyre megbontja az összhangot és a változó világítás egyre torzítja a tónusok egységét, míg az állandó, nagy architektónikus formákhoz az emberi mozgást mindig vonatkozásba lehet hozni. Ezekből következőleg a színpadi művészet ideálja a zenés pantomimia egyszerű, architektónikus kísérettel és a világítások akcentuáló változásaitól segítve, de semmi esetre sem színpadi művészet az az irodalmi realizmus, amely a mai színpad íróit nagyrészben és itthon teljesen nyűgözi, s amely a színpadi képet az anyagszerűtlenség és a kasirozottság bűnébe kényszeríti. Nagyon messzire vezetne annak a taglalása, hogy milyen szociális és gazdasági okok rontották meg az írókat és csábították egy olyan kompromisszumra, amelyben a színháztulajdonos üzleti érdekei és a könnyű fajsúlyánál fogva könnyen népszerűsödő másodrendű színész terrorja a művészetével legalább egyenlő hatalmi súlyhoz jutottak. Elég ha konstatáljuk, minden színházjáró, művelt ember maga is tapasztalhatja hogy íróink a nyárspolgári szükségletek prompt kielégítésére szövetséget alkottak a színházi vállalkozóval és a könnyű sikerekre éhes színésszel és ma irodalom, olyan, amely művészetre tudná kényszeríteni a színházat, nincs és a már érintett gazdasági és szociális okoknál fogva egyre kevésbbé lehst. A színház tartani akarja publikumát, akitől nem egy művészi munka anyagi lehetőségeit, hanem bő és sokszor uzsorás hasznot kíván és ennélfogva irtózik minden kísérletezéstől, ellenben görcsösen ragaszkodik a tizenhárompróbás sablonhoz és ezek közt a népszerű színészhez, aki viszont Magyar Iparművészet. nem bírja, tehát nem tűri a költőt, aki számára lehetetlen feladatokat írna elő s aki a most félreszorított, nagyobb fajsúlyú, tehát kisebb közönségben népszerű színészklasszist állítaná az első vonalba. A közönség legprimitívebb és legkönnyebben kielégíthető ösztöneivel való ez a megalkuvás tette silány szórakozóhellyé hitünk szerint végérvényesen a színházat, s az írók, akik ezt a kompromisszumot elősegítették, örökre kizárták az ízlésnevelő művészetet a színpadról. Az operaházakat kivéve nincs színház, talán az egész világon nincs már, ahol a műsor gerince, a leglármásabb és legfizetőbb sikerek motívuma nem a középfajú polgári dráma lenne, újabban pláne a gazdag polgárság drámája, a spieszbürgervágyak és eszmények készséges megfogalmazása kokottok, grófok és szegény orvosnövendékek köznapi élményei, ahogy az álmodozó szatócsné a grófokat epedve képzeli és a szegény medikust tapasztalásból tudja. Egy szóval, egy nemes akarattal sem adni többet, mint amit a nyárspolgár maga is tud, egészen az életből merítve ahogy mondani szokás, ez öli meg a színpadot, hiszen az ilyen irodalom képzőművészeti transzponálása sem lehet valamely elvont, egységes, tehát ízlésfinomító stílus, hanem egyszerű megfogalmazása annak, ahogy őnagysága a főúri luxust képzeli kávéházi benyomásai alapján. A színház észrevette, hogy ez a kávéházelegancián hízott tömegízlés a gipsz és a réz és a biedermeier tobzódását keresi a színpadon is, az írók ennélfogva ernyedetlenül írják a hallókat, a metresz-budoárokat és az úri dolgozókat, továbbá a parkrészleteket és minden más olyat, amit a középfajú polgári dráma realitása szerint a színpadi képzőművész sem festői, sem architektónikus elemekkc' ki nem fejezhet, csupán a valóságot imitáló kasírozással, papirosmárvánnyal, vászonfalakkal és kasírozott faragványokkal, egy hazug, pótlékokból és szurrogátumokból tákolt valósággal, aminek a művészettel nincsen semmi köze. A színpadi író, ha szabad így kifejeznünk magunkat, tökjózan üzletember, amiből következőleg a színpadi festő és építész sem repülhet a valóság fölé emelő szárnyakon. Az író-adta lehetőségek kimerülnek a hall, a hálószoba, az úriszoba és a parkrészlet sivár valóságában s még azok a bútorcsoportok, amiket a rendező hol balfelől, hol jobbfelől, de mindig a színpad elején kénytelen elhelyezni, még azok sem egyesülhetnek legalább valami kávéházi stílusban a színpad és a színész valóságával, mert ezeket a bútorokat minden színház kölcsön veszi, úgy ahogy kapja bútorkereskedőktől s ebben a zagyva, cifra képben valóságos indiánrikoltással he- 5
lyezkednek cl a színészek, de legfőképpen a színésznők szilaj koszfümjei, a szűcs- és maison-reklámok, az őnagysága szívét lázassá csiklandók. A színház közönségessé lett, és a színész mozdulatai földhöz ragadtak, mert az író ilyen és a színházi festő vagy pláne architektus helyébe lépett a íapecirer. Ki várhatna már most az így létrejött színházi Gesamlkunsítól" ízlésnevelést, mikor maga a színház sem akar egyebet, mint a közönség parvenü ízlését protz-cifrasággal epatirozni? A mozinak sokféle előnye van a színház felett. Mindenekelőtt az, hogy még nincs irodalma, tehát olyat termelhet magának, amilyenekre szüksége van, illetőleg amelyik a gyorsan változó képek stílusához igazodik. Ez az irodalom realisztikus lesz, mert kifejezőformája az és ez a kifejezőforma sokkal adottabb és meghatározóbb, mint a színpadi irodalomnak az ő képzőművészeti és zenei eszközei. Azt mondhatnánk, hogy a mozi mint kifejezőeszköz előbb van készen, mint ar,, amit valamikor ki fog fejezni és tulajdonképen olyan, mint az újfajta hangszer, amihez még születni kell egy muzsikusnak, aki leglelkét megtalálja. A mozi nem az íróért van, hanem az író van ő érte, hiszen ő maga már nem tud más lenni, mint ami mosl: hűségesen másoló apparátus, amely a valóságnak korlátlanul lehetséges részleteit vetíti elénk egymásután. Itt a miliő van adva előre és a miliő egészen reális, ez dokumentálisan pontos képe a valóságnak mozgásban, formában és csak technikai kérdés, hogy távlatban, tónusban, sőt színben is az legyen. A fotográfia tárgyilagossága nem tűr elvonatkozást, amit az leábrázol, az van s ha Gordon Craig legabsztraktabb díszletét fotografáljuk le, az is csak valóságos lépcső, torony, vagy kőhasábkénl imponál és a szavak vagy a zene és a világítások i tmusa híján sohasem válik többetj-lentően szimbolikussá. A mozi képzőművészete tehát nem olyan függő az irodalomtól, sőt irodalom nélkül önmagában is megél, mert amit ábrá- Erkélyrács a szálló előcsarnokában. zol, a lefotografált valóságrészlet, éppen olyan jelentékeny tényezője a hatásnak, mint a színész munkájában kifejeződő emberi cselekmények. Sőt el tudok képzelni olyan filmet, amely nem más, mint a természet és művészi képek sorozata, míg olyan színpad, ami csak díszlet, elképzelhetetlen. Ebből az következik, hogy a mozi szinte függetlenül az írótól, vagy mondjuk azt megelőzve művészivé nemcsülhet, midőn egy kitűnő iparművész vagy archilektus művét s így egy ízléssel választott tájékképet vetíti a közönség elé. És ezt könnyen megteheti, mert a helyszín megválasztásában lehetőségei majdnem korlátlanok s nem köti a három-négy helyre tömörítettség, mint a színpadot s ennélfogva és azért is, mert időben, a díszletek megépítése és felszerelése nincs a felvonásköz tízpercéhez kötve, sokkal szabadabb. így a moziműteremben fel lehet építeni példaadóan jó szobákat és be lehet bútorozni tanulságos ízléssel és ezeket az objektív gép az iskoláskönyv helyes példájaként tárja millió és millió ember szeme elé. Itt a kasírozottság nem bűn, mert nem a dolgot magát látjuk, hanem annak képét és a képen mindegy, hogy az eredeti milyen anyagból készült, hanem az a fő, hogy milyennek látszik. A mozi tehát erős pedagógiai hatással lehet a közönség képzőművészeti ízlésére, habár az általa produkált képzőművészet kevésbbé emelkedett és sokkal korlátozottabb tartalmú a színház fájdalom már levitézlett grand artjához képest. De a nevelőhatás nagyon erős és ha megleli a mozi irodalmát, mely e szép képek lehetőségét fokozza és a színészek akciójának emellett erkölcsi és művészi fundamentumot tud adni, akkor a mozi, ha nem is pótolja a színházat, amitől merőben különböző jelenség, de önmagában véve jelentős kultúrtényezővé válik s így nem megokolt, hogy ezt a nagyrahivatolt faktort annyira negligáljuk a szinház javára. A mozit igenis fejleszteni és ellenőrizni kell, de ezt ne a rendőrök tegyék, hanem az írók és a művészek. 158 Balkongitter in der Vorhalie des Hotels.