Ünnepi közgyűlés október 23. alkalmából Október 23., az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének 61., valamint a Magyar Köztársaság kikiáltásának 28. évfordulója tiszteletére Debrecen önkormányzata ünnepi közgyűlést tartott 2017. október 23-án a Kölcsey Központban. Itt adták át a város idei Csokonai-, Hatvani-, Hajós Alfréd- és Boncz László-díjait, valamint most tudta átvenni elismerését az év egyik Pro Urbe díjasa is. Papp László polgármester a közgyűlés keretében elmondott ünnepi beszédében arról szólt, hogy 1956. október 23-án mi, a 20. században szétzilált, szétszakított, megveretett és leigázott magyarok a szabadság iránti vágytól vezérelve, félretéve minden racionalitást és mérlegelést kezünkbe vettük a történelem és a jövő alakításának lehetőségét. Ezen a napon nem csak mi, magyarok ünnepelhetünk, hanem mindazok szerte a világban, akik hisznek abban, hogy egy kis nép is válhat naggyá, hogy bár a szabadságért, igazunkért folytatott küzdelemben el lehet bukni, de ha igaz ügyet szolgálunk áldozatvállalásunkkal, akkor az az ügy nem lehet vesztes még akkor sem, ha aránytalanul nagy az elnyomás ereje. 56 reményteli, de egyenlőtlen küzdelméről így ír az Andrássy út 60-at, Kistarcsát és Recsket is megjáró Faludy György: Ḁ 䴀愀最礀愀爀漀爀猀稀 最漀渀 8 millió ember kelt 140 millió ellen, és hihetetlen bátorsággal harcolta végig a küzdelmet, mártírok százával és százával estek el vagy folytatták életüket Kádár börtöneiben. ᴀ Azt hiszem, hogy vértanúságukból, és a magyar történelem eddigi leggyönyörűbb harcából remény és bizalom következett. Az 56-os forradalom arra tanít bennünket, hogy van a történelemben tragikus szépség is. Egy nemzet igazságát szabadság iránti vágyát időlegesen el lehet folytani, de legyőzni soha. Az áldozatok tehát reményt és bizalmat hoztak a kádári Magyarország szürke hétköznapjai közé. És 1956 bő három évtizeddel később elhozta és átélhetővé tette mindannyiunk számára a szabad és demokratikus Magyarországot. 1956 forradalmárainak áldozata nem csak nekünk, magyaroknak fontos. Nem csak a mi életünkre volt meghatározó hatással, hanem Közép-Európa azon népeire is, akiknek történelme itt, Európa közepén ezer szállal fonódik össze, s akikkel ma is sorsközösségben élünk. 1956 a kommunista diktatúra elleni szabadságvágynak az az olthatatlan lángja volt, amely a szovjet elnyomás elleni közép-európai küzdelmet lángra lobbantotta. Magyarország után 1968-ban Csehszlovákia, 1980-ban pedig a lengyelek fordultak kommunista elnyomóik ellen. Mert Közép-Európa Nyugathoz és nem Kelethez akart tartozni. 1983-ban II. János Pál pápa így fogalmazott második hivatalos lengyelországi látogatásán: Ḁ 䴀攀最氀攀栀攀琀 Ⰰ olykor irigyeljük a franciákat, a németeket vagy az amerikaiakat, mert nekik az ő hazájukért nem kellett ilyen nagy történelmi árat fizetniük, s most olyan magától értetődően szabadok. A mi lengyel szabadságunk igen sokba került. ᴀ Nos, ezt mi, magyarok is elmondhatjuk magunkról: a mi szabadságunk is igen sokba került. S ennek kivívásában soha senkire nem, csak magunkra számíthattunk. Konrad Adenaeur német kancellár és az 1945 utáni német történelem egyik legnagyobb formátumú egyénisége, látva az egyenlőtlen erőviszonyokat, így fogalmazott a magyar forradalomról: Ḁ 䔀稀攀欀戀攀渀 a napokban fájdalommal tölt el minket az a tudat, hogy a magyar nemzet szabadságharcát egymagában vívja, és hogy bár ebben a világ összes szabad népének morális támogatását bírja, úgy
tűnik, hogy a meztelen erőszak erősebbnek bizonyul e nép hősies erőfeszítéseinél. Azért, hogy szabad és demokratikus országban éljünk, megszenvedtünk és megküzdöttünk. Ezért várjuk el mindenkitől, hogy megfelelő tiszteletet tanúsítson Magyarország, a magyarok szabadságszeretete iránt. Mondhatnánk azt is, hogy a világ nem változik: vagy keletről, vagy nyugatról akarnak uralkodni felettünk. De a történelem bebizonyította: a magyarok nem tudnak csatlósként, szabadságuktól megfosztott népként élni. Abban a szövetségi rendszerben, melyben a jövőnket képzeljük el, egyenrangú partnerek együttműködésében hiszünk, és ebben hiszünk a szűkebb szövetségi rendszerünkben is, a közép-európai országok együttműködése tekintetében. 1956. október 23-a 61 éve volt. Az abból szárba szökkenő rendszerváltás és az első szabad választás 27 éve volt. Az idő előre haladtával közelmúltunk eseményei is egyre inkább a történelmi emlékezet részévé válnak. Az újabb generációk színre lépésével egyre nagyobb azok száma, akiknek a rendszerváltás élménye már nem személyes tapasztalás, nem reményekkel és várakozásokkal teli feledhetetlen élmény, az egypárti diktatúra lebontásának eufóriája, hanem valóságosan is történelmi múlttá, tankönyvekben megörökített eseménnyé egyszerűsödött. 27 évvel ezelőtt, a rendszerváltás kemény és gyakran ellentmondásokkal teli, a szovjet csapatok jelenléte miatt még generációról generációra átöröklött félelmekkel nehezített küzdelmei közepette 1990 májusában fogadta el az első szabadon választott Országgyűlés azt az törvényt, amely kimondja, hogy Ḁ 䄀 szabadon választott új Országgyűlés halaszthatatlan feladatának tartja, hogy törvénybe foglalja az 1956. októberi forradalom és szabadságharc történelmi jelentőségét. Az új, demokratikus Magyarország megszületésekor nem véletlenül merült fel tehát az igény, hogy 1956-ot nem csak emlékezetünkben, nem csak a tankönyvek lapjain, hanem a mindennapi életünkben is méltó helyre kell tennünk. A Kádár-rendszer sok hazugsága, sunyiság mögé rejtett féligazságai mellett az egyik legnagyobb bűne 1956 igazságának elhallgatása, meghamisítása volt. Egy közismert mondás szerint: Ḁ 䄀稀 igazság olyan, mint a Nap. Ki lehet zárni egy időre, de attól még az égen marad. A nemzet generációról generációra megtanulta, hogy szabadsága és demokráciája, az önálló és független fejlődés esélye nem adatik meg, csak küzdelem árán. Mindig voltak olyan idegen hatalmak és törekvések ጀ magyarországi kiszolgálóikkal együtt ጀⰀ akiknek nem tetszett a magyarság vágya a szabadságra, az önálló fejlődésre, arra, hogy saját szokásai, hagyományai, értékei szerint éljen és gondoskodjon fejlődéséről. Napjainkban is tapasztalhatjuk, hogy vannak, akik azt mondják: alkalmazkodni, meghunyászkodni kell, fenntartások nélkül el kell fogadni, amit a külföldi hatalmi központok javasolnak, és aztán túlélni valahogy az eseményeket. Bizonyos közös célok érdekében fel kell adnunk értékrendünket, hagyományainkat, ezeréves keresztény, európai kultúránkat. Nos, ezzel a mentalitással biztosan nem lett volna forradalom 1956-ban. Kijelenthetjük, hogy ez a mentalitás nem egyeztethető össze nemzetünk múltjával, s hiszek abban, hogy a 2010-es kormányváltás óta eltelt hét esztendő a magyarságot identitásában, lélekben és gazdasági erejében is megerősítő kormányzati teljesítmény erőt ad mindannyiunk számára ahhoz, hogy higgyünk a folytatásban ጀ hogy elhiggyük, a mi értékrendünk itt, Közép-Európában a maga keresztény identitásával az erős, de együttműködésre képes nemzetekbe vetett hittel legalább annyira európai, mint a tőlünk nyugatabbra vallott értékrend. Debrecen büszkén, olyan városként ünnepli sorsfordító forradalmait ጀ 1848-at és 1956-ot is ጀ mint amelyeknek nem csak szemlélője, hanem irányítója, s kezdeményező ereje is volt. Egy város csak akkor válhat a forradalom városává, ha polgárai bátorsága, nemzeti elkötelezettsége, önzetlensége erre méltóvá teszi. S tiszta lelkiismerettel mondhatjuk: Debrecent polgárai hazánk történelmének
kiemelkedő jelentőségű városává tették. Hálával tartozunk tehát azoknak, akik 1956-ban utcára vonultak, akik szembe mertek szállni egy könyörtelen és embertelen diktatúra pribékjeivel, akik életüket, jövőjüket tették kockára azért, hogy mi egy szabad országban élhessünk. Akik ጀ Faludy György szavaival élve ጀ elmondhatják: Ḁ 攀稀攀爀欀椀氀攀渀挀猀稀 稀 琀瘀攀渀栀愀琀 Ⰰ nem emlék, nem múlt vagy nékem, nem történelem, de húsom-vérem, lényem egy darabja, szívem, gerincem. Hálásak lehetünk a sorsnak, hogy úgy róhatjuk le tiszteletünket 1956 hősei előtt, hogy többeket személyesen is ismerhettünk, és van lehetőségünk a még élő forradalmárokkal együtt ünnepelni. Az a legnagyobb megtiszteltetés számunkra, hogy még mindig megszoríthatjuk a kezüket, és köszönetet mondhatunk a hazáért hozott áldozatukért. Az 56 hősei iránt érzett tisztelet kötelez bennünket arra, hogy ébren tartsuk és ápoljuk a forradalom és szabadságharc emlékét. Tisztelet és dicsőség 1956 hőseinek! zárta beszédét a polgármester. Ezt követően került sor az elismerések átadására. Debrecen város érdekében kifejtett jelentős tevékenység elismeréseként Pro Urbe kitüntető díj adományozható azon személynek, közösségnek, aki, illetve amely éveken keresztül munkálkodott a helyi társadalom javára az élet bármely területén. Debrecen közgyűlése 2017 tavaszán ítélte oda ezt a díjat Bogsch Erik Széchenyi-díjas vegyészmérnöknek, a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatójának, aki a város napján, április 11-én nem tudta átvenni az elismerést. Erre most nyílt alkalom. Bogsch Erik a Richter Gedeon Nyrt. Széchenyi-díjas vezérigazgatója. Az idén 70 éves Bogsch Erik 1992 óta vezeti az ország egyik legnagyobb gyógyszeripari vállalatát. A magyarországi központú, innovációra épülő, specializált gyógyszercég ጀ mely kiváló példája annak, hogyan lehet kiemelkedő eredményeket elérni magyar erőforrásokra alapozva ጀ legfőbb célja, hogy folyamatosan korszerű készítményekkel álljon a lakosság gyógyításának szolgálatában. A nagyvállalat több mint 200 főnek munkát adó biotechnológiai üzemét négy éve Orbán Viktor miniszterelnök jelenlétében avatták fel Debrecenben. A bővítés alatt álló üzemben jelenleg kétszázan dolgoznak, de az építkezés befejezését követően újabb 125, magasan kvalifikált szakembernek nyújtanak biztos megélhetést. Ahogyan a város, úgy a gyógyszeróriás filozófiájában is meghatározó az innováció, a kutatás-fejlesztés, a tehetséges szakemberek megtartása, a munkahelyteremtés, mely mind Debrecen fejlődését, hírnevének öregbítését szolgálja. A cég készítményei fejlesztésén és forgalmazásán túl fontosnak tartja a társadalmi szerepvállalást. Vallják, hogy ezen keresztül is hozzájárulhatnak az emberek egészségmegőrzéséhez, környezetünk fenntartható fejlődéséhez. Évente körülbelül félmilliárd forintot fordítanak különböző egészségügyi intézmények, klinikák, egyetemek támogatására. A hazánk 35. legbefolyásosabb személyének tartott vezérigazgató több magas állami kitüntetés birtokosa, 2016- ban a Figyelő című hetilap Az Év Embere díjat neki ítélte oda. A hagyományok szerint a város október 23-án azon polgárait köszönti, akik kimagasló értékeket hoztak létre a tudomány, a művészet, a környezetvédelem és idegenforgalom, az egészségügy, a szociális tevékenység, a sport vagy az építészet, valamint a gyermekvédelem, gyermekjólét, családsegítés, idősgondozás és a fogyatékos személyek ellátása, valamint az egészségügyi alap- és szakellátás, az egészségmegőrzés területén. A Debrecen Város Csokonai Díja elismerést Debrecen Megyei Jogú Város képviselő testülete a kulturális élet, az irodalom, a művészetek terén kimagasló alkotó tevékenységért; a társadalomtudományok, a közművelődés területén éveken keresztül maradandó értékeket teremtő kiemelkedő munkáért; valamint átfogó életmű elismeréseként adományoz. A közgyűlés ez évben
Debrecen Város Csokonai Díja elismerő díjat adományozott Bagossy Sándor fazekasmesternek, Papp József helytörténet-kutatónak és dr. Szilágyi Lászlónénak, a Csapókerti Pávakör vezetőjének. Bagossy Sándor 1942-ben született Nagybányán, fazekas családban, melyben a szakma hagyományait nyolc generációra lehet visszavezetni. Édesapja műhelyében sajátította el a mesterség alapjait, de keramikus édesanyjától is lesett el fortélyokat. A család kísérletezte ki azt a zöld színű mázat, amelyet a külföldi mesterek Bagossy-zöldként emlegetnek. Bagossy Sándor maga pedig egy különleges kéket alakított ki. A nagybányai gimnáziumban tanítással töltött majd' 20 év után, 1985- ben költözött feleségével Magyarországra. Debrecenben először az Újkerti Közösségi Házban indított kerámia-stúdiót, 1991-től pedig a Medgyessy Ferenc Gimnázium és Képzőművészeti Szakközépiskola, majd a Bolyai általános iskola tanára lett. 1986 óta rendszeresen jár Berlin egyik nevezetességébe, a Düppeli Falumúzeumba, ahol szintén tanít, mint a magyar kerámiát népszerűsítő fazekas. 26 éve minden esztendőben részt vesz Európa legnagyobb fazekasfesztiválján Bajorországban. Művészete, kutatómunkája eredményeinek őrzője egy tekintélyes, az európai fazekasságról szóló könyv is. Düppelben nyaranta bemutatókon, tanfolyamokon ismerteti meg a magyar kerámia szépségeivel, technikai fogásaival az érdeklődőket. Művészetében nem csak a hagyományos technikák jelennek meg, hanem kísérletezik a modernekkel is. Papp József helytörténet-kutató, Debrecen város mikrofilm-dokumentációs központjának volt vezetője, 1985-től nyugdíjba vonulásáig a polgármesteri hivatal munkatársa. Nevéhez fűződik a ma is működő nyilvántartó-visszakereső rendszer, valamint a város belterületi városrészei névrendszerének megtervezése.debrecen város történetére vonatkozó tudása egészen kivételes. Rendszeresen lektorál várostörténeti kiadványokat, könyveket, publikál különböző folyóiratokban, levéltári évkönyvekben. Rendkívül jelentős kutatásokat végzett Debrecen város ingatlanvagyonával, a település építéstörténetével, a repülőtér, a tímárság, a Honvédtemető és Hősök Temetőjének eredetével, történetével kapcsolatban. Önálló helytörténeti kutatásai nagy jelentőségűek városunk történelmének alaposabb megismerése szempontjából. Eredményeit városismereti előadások, időszaki és állandó kiállítások keretében népszerűsíti. Egyik átfogó történeti munkája a Verestorony állandó kiállítási terében látható. Első könyvével 1998-ban a Debreceni Akadémia Bizottság pályázatán első helyezett volt, és számos alkalommal volt díjnyertes a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár pályázatain is. Munkásságát 2001-ben a Debreceni Városvédő és -szépítő Egyesület, valamint az Értékmentő Alapítvány Ḁ준爀琀 欀瘀 搁儀 Díszoklevél" adományozásával díjazta. 2010-ben Kós Károlydíjban, 2012-ben Podmaniczky-díjban, 2016-ban a Honvédelemért kitüntető cím III. fokozatában részesült. Dr. Szilágyi Lászlóné 1977 óta vezeti az Aranypáva-díjas Csapókerti Pávakört. A csoport 1969-es megalakulása óta megszakítás nélkül működik. A tanítónő, ének-zene szakos általános iskolai tanár szívvel-lélekkel együtt él és dolgozik a csoport tagjaival. Tisztelettel, őszinte szeretettel fordul feléjük. Évente 16-18 fellépésen vesznek részt Debrecenben és az ország számos pontján, mely eseményekre lelkiismeretesen, becsülettel készíti fel a kör tagjait. Nem csak a debreceni, népzene és éneklés iránt elkötelezett nyugdíjasoknak viseli szívén a sorsát, hanem a megyei népzenei és nyugdíjas éneklő csoportok találkozójának is kezdeményezője volt sok évvel ezelőtt. Azóta is rendszeresen tartanak találkozókat. A pávakör vezetése mellett aktív résztvevője a közösségi ház életének: tagja a baráti körnek, emellett 1998-tól 2008-ig vezette a Hajdú-bihari Zenei Egyesület népzenei tagozatát is. A
csoportja szakmai munkájának elismeréseként megkapta a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége ጀ a Kóta ጀ országos népzenei minősítők Ezüst-, Arany- és Arany Páva minősítéseit. A kör fennállásának 40. évfordulójára kiadott Bor, búza, békesség című CD pedig méltó elismerése több évtizedes tevékenységének. A magyar népzenei hagyomány őrzésével, továbbadásának szép munkájával szolgálja városunk népzenei életét és öregbíti hírnevét. A Debrecen Város Hatvani Díja elismerést a közgyűlés azon személyeknek adományozza, akik a város fejlesztése érdekében a természettudományok, a gazdasági élet, az egészségügy, a szociális tevékenység, az idegenforgalom és a környezetvédelem területén kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki; valamint átfogó életműveket ismer el vele. Ebben az évben a közgyűlés Debrecen Város Hatvani Díja elismerő díjat adományozott prof. dr. Csécsy György egyetemi tanárnak, a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara Polgári Jogi Tanszéke vezetőjének, prof. dr. Kátai Jánosnak, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kara Agrokémiai és Talajtani Intézete egyetemi tanárának és prof. dr. Páll Dénes egyetemi tanárnak, a Debreceni Egyetem Gyógyszerfejlesztési Koordinációs Központja igazgatójának, a Belgyógyászati Intézet igazgatóhelyettesének. Prof. Dr. Csécsy György több mint három évtizede dolgozik a jogi felsőoktatásban. 1995-től egyetemi docensként meghatározó szerepe volt a debreceni jogászképzés újraindításában. A Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájának alapító törzstagja, a kar habilitációs tanácsának tagja. Jelentős tisztségeket tölt be különböző jogi testületekben. 1996-tól a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének tagja. Oktatási és kutatási területe a szellemi alkotások jogának elvi, dogmatikai vonatkozása. Foglalkozik az iparjogvédelem hazai és nemzetközi intézményrendszerének fejlődésével, jogharmonizációs eredményeivel. Kutatási tevékenységéből kiemelkedik az iparjogvédelmi szerződések struktúrájával, sajátosságaival, továbbá a védjegyjog funkcionálásával a piacgazdaságban való foglalkozás. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, emellett több hallgatói elismerés és kitüntetés birtokosa. Ezek közül a legfontosabbnak a három alkalommal elnyert, Az Év Tanára hallgatói kitüntetést tartja. Prof. Dr. Kátai János a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karán több mint 40 éve végez kiemelkedő színvonalú, nemzetközileg is jelentős oktatói, kutatói munkát. Fő kutatási területe a talajtan és talaj-mikrobiológia. Nevéhez fűződik a talajökológia, a környezetbiológia, a vízi anyagforgalom, a hidrofizika és kémia, valamint a termőhelyismeret tárgyak tananyagának kidolgozása. Az elmúlt évtizedben oktatásszervező munkájával hozzájárult a kar sokszínű oktatási struktúrájának kialakításához. Szakvezetője volt az agrármérnöki és mezőgazdasági mérnöki szaknak. Szakértői tevékenységgel segíti a szakterületéhez kapcsolódó tevékenységet folytató vállalkozásokat. Meghatározó hazai és nemzetközi kutatási pályázatok vezetője. Ez idáig 11 PhD-hallgatója doktori tevékenységét irányította és irányítja témavezetőként. Számos hallgatója ért el kiemelkedő sikert Tudományos Diákköri Konferencián. A Debreceni Egyetem Doktori Program Bizottságának tagja, alapító tagja az Interdiszciplináris Agrár- és Természettudományi Doktori Iskolának, törzstagja a korábbi Hankóczy Jenő Növénytermesztési, Kertészeti és Élelmiszertudományok Doktori Iskolának. Tagja az Agrokémiai és Talajtan című folyóirat szerkesztőbizottságának, valamint az 1800-as években alapított Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Hajdú-Bihar megyei szervezetének elnöke. Tevékenységét számos hazai és nemzetközi díjjal,
kitüntetéssel ismerték el. Prof. Dr. Páll Dénes 1991-ben Ḁ 猀甀洀洀愀 cum laude ᴀ minősítéssel szerzett általános orvosi diplomát a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Diplomaszerzésének évében nyert felvételt a Debreceni Egyetem I. számú Belgyógyászati Klinikájára, ahol jelenleg is dolgozik. Belgyógyász, kardiológus, klinikai farmakológus szakorvos. A betegellátás mellett munkacsoportja több mint tízezer debreceni középiskolás vérnyomásszűrését és vizsgálatát végezte el. Ezzel ጀ vagyis a Ḁ 䐀攀戀爀攀挀攀渀 Hypertension Study ᴀⴀ 瘀愀氀 ጀ kapcsolatos tudományos munkásságáért 2006-ban Japánban Widimsky-díjjal tüntették ki, melyet évente mindössze három, 40 év alatti, a magas vérnyomás témakörével foglalkozó kutató kaphat meg. Eredményeit az Európai Hipertónia Ajánlás jelenleg is referenciaként tartja számon. Tudományos közleményeinek száma százon felüli. Számos hazai és nemzetközi szakmai társaság vezetőségi tagja. 2014 óta a Magyar Tudományos Akadémia doktora, majd ezt követően egyetemi tanári kinevezést kapott. Ez ideig 14 alkalommal szervezte meg az országos jelentőségű Debreceni hipertónia nap elnevezésű tudományos konferenciát. Jelenleg a Debreceni Egyetem Gyógyszerfejlesztési Koordinációs Központjának igazgatója, a Belgyógyászati Intézet igazgatóhelyettese és a Magyar Hipertónia Társaság elnökhelyettese. 2016-ban az Emberi Erőforrások Minisztériuma kimagasló orvos-szakmai munkájáért Pro Sanitate díjjal jutalmazta. Elmondása szerint erőt elsősorban a családjából és szeretett városa focicsapatából, a DVSC-ből merít. A Debrecen Város Hajós Alfréd Díja elismerés a versenysportban, a szabadidősportban és az utánpótlás-nevelésben sportvezetői, edzői szakterületen magas színvonalú munkát végzőknek; azon sportolóknak, akik kimagasló eredményeket értek el; illetve a testnevelés és diáksport területén éveken keresztül kifejtett kiemelkedő sportszakmai, oktató munkáért, maradandó értékeket teremtő tevékenységért adományozható egyéneknek és közösségeknek egyaránt. Hajós Alfréd elismerő díjban részesült Cserfalvi István, a Debreceni Kosárlabda Akadémia kosárlabdaedzője és Dombi Tibor hétszeres magyar bajnok labdarúgó, a DVSC egykori játékosa. Cserfalvi István ózdi születésű kosárlabdaedző 1974-ben trénerként kezdte szakmai pályáját. Elhatározása, hogy egy erős, országosan is jegyzett fiú kosárlabda szakosztályt hozzon létre, szívós munkájának köszönhetően megvalósult. 1980-ban a Városi Sportiskolán belül megalapította a fiú kosárlabda szakosztályt. Edzőként, majd a Debreceni Sportiskola szakmai igazgatóhelyetteseként egyaránt kiemelkedő színvonalú munkát végzett. 2006 óta kizárólag utánpótlás-csapatokat edz. Növendékeivel szemben magas követelményt támasztott mind emberi, mind szakmai szempontból. A fényes sikerek, amelyet a fiú szakosztállyal, valamint a leány kadett korcsoporttal elért, igazolják hitvallását a sportról és a sportolói magatartásról. Csak a kemény, kitartó és következetes munkában hisz, s ezt az értékrendet plántálja növendékeibe is. A gyerekek szülei egyik évben elismerésként egy könyvvel lepték meg, amely az átélt élmények megörökített pillanatait tartalmazza. Bár hosszú ideig foglalkozott felnőttekkel, szívéhez igazán közel az utánpótlás nevelése áll. Legjelentősebb sikerei: a Vadkakasok csapatával elért magyar bajnoki II., valamint Magyar-kupa II. és III. helyezés. Sportiskolás edzőként csapataival szinte minden évben döntős volt az országos bajnokságban. Dombi Tibor a debreceni labdarúgás egyik kiemelkedő alakja. Hozzáállása, elhivatottsága, a pályán mutatott elszántsága miatt a helyi közönség egyik kedvenc játékosa volt. Korán megismerkedett a
sporttal. Atletizált, valamint a birkózást is kipróbálta. Tíz éves korában döntött véglegesen a labdarúgás mellett. Ekkor kezdődött el sikeres pályafutása a Sárrétudvari Bocskai színeiben. 1988 és 1991 között a Debreceni Sportiskola labdarúgója volt. A DVSC-hez tizenhét éves korában került. Két másodosztályban töltött szezon után tagja volt az NBI-be feljutott csapatnak. A hazai NBI-ben csak a DVSC-ben játszott, összesen 437 élvonalbeli mérkőzésen, amely a legtöbb a DVSC történetében. 32 gólig jutott. 41 évesen lépett utoljára pályára a legmagasabb osztályban. Pályafutása során Németországban és Hollandiában is focizott. A magyar olimpiai válogatott tagjaként ott volt 1996-ban az atlantai játékokon. 35 alkalommal ölthette magára a magyar válogatott mezét. Játékosként a Loki csapatával minden hazánkban elnyerhető trófeát elhódított legalább egyszer. Hétszeres magyar bajnok, ötszörös kupagyőztes, ötszörös szuperkupa-győztes, egyszeres ligakupa-győztes. Szerepelt a Bajnokok Ligájában és Európa-ligában. 2003-ban elnyerte a legjobb debreceni focistának járó Zilahidíjat. Jelenleg a Debreceni Labdarúgó Akadémia U17-es csapatának másodedzője. Debrecen Város Boncz László Díját a közgyűlés a gyermekvédelem, gyermekjólét, családsegítés, idősgondozás, a fogyatékos személyek ellátása; valamint az egészségügyi alap- és szakellátás, az egészségmegőrzés területén intézményesített vagy intézményi kereteken kívül, a lakosság érdekében kimagasló szakmai tevékenységet végző és kiemelkedő eredményeket elért személyek munkájának elismeréseként adományozza. Az ebben az esztendőben második alkalommal odaítélt díjat Győri Zsófia, a Debrecen Nagytemplomi Református Egyházközség Immánuel Otthona és Fejlesztő Nevelést, Oktatást Végző Iskolájának intézményvezetője és Szatmári Sándorné, Debrecen Megyei Jogú Város Család- és Gyermekjóléti Központjának családsegítője kapta. Győri Zsófia a Debrecen Nagytemplomi Református Egyházközség Immánuel Otthona és Fejlesztő Nevelést, Oktatást Végző Iskolájának intézményvezetője. Gyógypedagógus, szociálpedagógus, 17. éve vezetője az intézménynek. Nagy szerepe van abban, hogy az intézmény hiánypótló szerepet tölt be a régióban. Az egészségügyi, szociális és oktatási szolgáltatás egyidejű biztosítása révén olyan széles körű szolgáltatást nyújtanak, amit máshol nem tudnak igénybe venni az ellátottak. Jelenleg 85 halmozottan sérült gyermek és fiatal fejlesztését végzik. Egyedülálló szolgáltatásuk a beszédükben, vagy beszédértésükben súlyosan akadályozott embereket segítő alternatív és augmentatív ጀ vagyis nem beszéden alapuló ጀ kommunikációs eszközök kölcsönzése és a kommunikációs tanácsadás, valamint a fogyatékos gyermekeket nevelő családoknak otthonukban nyújtott, Fecske elnevezésű segítő szolgáltatás. Győri Zsófia a fizikai akadálymentesítés mellett nagyon fontosnak tartja a szellemi, mentális akadálymentesítést. Ez utóbbi érdekében tett erőfeszítésének jó példája a reformáció fél évezredének alkalmából az Immánuel Otthon és Iskola kiadásában megjelent Vedd és olvasd! című kiadvány, amellyel Isten üzenetét eljuttathatja a halmozottan fogyatékos gyermekekhez, fiatalokhoz. Tagja az Országos Fogyatékosságügyi Szakmai Kollégiumnak. A Magyar Református Egyház Zsinata 2017 májusában Juhász Zsófia-díjjal ismerte el magas színvonalú szakmai tevékenységét és hűséges, példaértékű diakóniai szolgálatát. Szatmári Sándorné Debrecen Megyei Jogú Város Család- és Gyermekjóléti Központjának családsegítője. 1993-tól dolgozik az intézményben, melynek 2002 és 2015 között szakmai vezetője volt. 1998-ban a Kossuth Lajos Tudományegyetemen végzett szociális munkásként. 2004-ben szakvizsgát tett családvédelem, családgondozás témacsoportból. 2014-ben a Semmelweis Egyetem szociális munka mesterképzési szakán okleveles szociális munkás szakképzettséget szerzett. Szakmai
műhelyek, konferenciák aktív szervezője, témavezetője, előadója volt. Témái átfogták a gyermekjólét és szociális terület problémáit, változásait, fejlődési lehetőségeit, eredményeit. Tagja volt a Módszertani Családsegítő Szolgálatok Országos Munkacsoportjának, ahol munkatársaival módszertani ajánlást készített. Több éven keresztül részt vett módszertani hírlevél szerkesztésében, esettanulmányokat írt. Tereptanárként hosszú ideje részese felsőoktatási intézmények hallgatói gyakorlati képzésének. Szakmai vezetőként nagy figyelmet fordított arra, hogy munkatársai magas színvonalon lássák el feladataikat. Kollégái bizalommal fordulhatnak hozzá segítségért és útmutatásért. Családsegítőként munkáját kitartással, empátiával, nagy odafigyeléssel végzi. Közösségépítő és a közösségeket megtartó tevékenysége példamutató. A családok összetartozásának erősítése érdekében hiánypótló közösségi programok, családi napok szervezője. Galéria: Fotók: Miskolczi János https://www.debrecen.hu/hu/debreceni/hireink/unnepi-kozgyules-oktober-23-alkalmabol