ERDÉSZETI LAPOK Az országos Erdészeti-Egyesület K Ö Z L Ö I Y E. Kilenczedik évfolyam. IV. füzet. Április 1870. Porosz- Szilézia erdészeti viszonyai. (Rövid kivonat ily czimü munkából; Festschrift für die Versammlung deutscher Land- und Forstwirthe zu Breslau." 1869.) Közli Fekete Lajos. Hazánk erdészeti viszonyait mérlegelni az állapotot megitélni, s azon helyet, mely erdészetünket a fejlettség fokozatán megilleti, kijelölni csak akkor vagyunk képesek, ha más országok erdészeti viszonyait ismerjük. Mennél tágabb körből vannak merítve ilynemű ismereteink, annál helyesebb alakot ölt elménkben egy átlagos szabály-állapot eszméje, mely- Jyel saját állapotunkat összehasonlitnunk kell; annál élesebben tűnnek fel a hiányok saját viszonyainkban és annál könnyebben találjuk fel ezen hiányok ellenszereit; annál biztosabban Ítélhetjük meg az irányt, mely szerént haladva, adott körülmények közt a legjobb állapotot elérhetjük. Ezen eszmemenet bátorított arra, hogy egy idegen tartomány erdészeti viszonyait ismertessem akkor, midőn saját honunkéit oly kevéssé ismerjük; ezen nézetek legyenek védőim e sorok netaláni unni másságának vádja ellenében. * * Szilézia a nagyészaknémet alsík délkeleti részét képezi. Délre és délnyugatra, Ausztria és Szászország felől ezen alsík a Hercyni hegyrendszerig terjed, míg* délkeleti szeglete a Kár-
pátokig nyúlik. A határszél többi részeit Ausztria, Orosztengyelország, valamint Posen és Brandenburg porosz tartományok felől, nagyobbára csak politikai vonalok alkotják. Porosz-Szilézia az északi szélességnek 49 39 / és 52 7', a nyugati hosszúságnak pedig 41 29' és 36 49'-e között fekszik. Legnagyobb hosszúsága 57, legnagyobb szélessége pedig 24 geogr. mérföld. Területe 731T97 geogr. mfd. 3-594-047 lakossal (az 1867-edik évi népszámlálás alapján). Tehát! mfdre. esik mintegy 4900 lélek. Régebben politikailag Szilézia a Stober és Rei'sse folyók által Alsó és Felső-Sziléziára volt felosztva; most azonban három kormány-kerületre oszlik, melyeknek nevei: Oppeln, Bres- ]au és Liegnitz, mely kerületeket most gyakran Felső-, Középés Alsó-Sziléziának is neveznek. Legnagyobb folyója az Odera, mely a tartományt délkelettől északnyugat felé hosszában hasítja; Ratibortól lefelé hajózható, s számos mellékfolyóival a faszállitásra nézve rendkívül fontos. Az Odera, daczára a folyamszabályozás elhanyagolása feletti folytonos panaszoknak, Szilézia életerének méltán nevezhető. Agyának tengerfeletti magassága a tartományba való belépténél 650', kilépténél pedig 163'. 60 mérföldnyi kigyódző: útjában esése tehát 487 láb. A felület domborviszonyai szerént Sziléziában a következő részeket különböztethetni meg: a Sudetek hegylánczát,. az Odera völgyét,, a Szdéziai földhátot és az ez utóbbitól északkeletre eső lapályt. A Sudetek Szilézia délkeleti határának legnagyobb részét foglalják el, s nagyobbára meredek oldalokkal zárják be a sziléziai lapály láthatárát, mintegy 50 mfdnyi hosszúságban. A hegygerincz átlagos tengerfeletti magassága 2800'. A Sudetek hegylánczának zömét az Oriáshegysóg (Riesengebirge): képezi, mely egyszersmind éjszak németország legjelentékenyebb emelkedése. Egy 1200 : 1400' magas hegy-
vidékből merészen emelkedik ki a 3000 lábnál magasb gránit hegysor, melyet minden felől, még a gerinez legmagasb pontjain is csodás alakú szirtcsoportok lepnek el. Más sajátságai közé tartoznak e hegységnek, a kopasz, 'tenyészetnélküli sziklakúpok, a mély, borzalmas repedékek, a számos vízesés, a két tengerszem 3749 lábnyi magasságban, és a különböző, néha 1000 láb mélységű hómedenczék. A tulajdonképi Óriáshegység hossza 5 mérföld. Két, párhuzamos hegysorból áll, melyek közül csak az északinak egyik oldala tartozik Sziléziához, a tartomány határát annak gerincze képezvén. Ezen vannak az Óriáshegység legmagasb csúcsai, 4300 lábtól 4940 lábnyi magasságig. Az Odera völgye tágabb értélemben magába foglalja azon lapályt, mely a Sudetek hegylánczától a Lengyelországból benyúló földhátig terjed. Hossza mintegy 44 mfd. szélessége 12 16 mfd. és egyes benyúló hegyek kivételével a diluviál és alluviál képződményhez tartozik. A Lengyelország felől benyúló földhát (Landriicken) vizválasztékot képez az Odera és Visztula között. Hegység Jellegével nem bir, hanem inkább, itt ott dombsorokká csoportosuló magaslatokkal ellepet felföldnek tekinthető. Legmagasabb emelkedése azannaberg nevü basáit csúcs, mglynek tenger feletti magassága 1232'; mindazonáltal legtöbb magaslatai, melyek mész, homok ós agyagképződményüek, alig emelkednek átlag 800 lábnyira. A sziléziai földháttól északra fekvő lapály a Bartsch folyó vidékéhez tartozik, kivétel nélkül diluviál és alluviál képződmény, s hossza kelettől nyugatra mintegy 12 mfd. szélessége pedig északról délre 5 mfd. Nagyobb állóvizekben Szilézia igen szegény. Mocsárok, lápok, ingovány ok azonban helyenként jelentékeny terjedelemben fordulnak elő mind a folyók lapályain, mind a maaras hegység-ben.
Sziléziában a különféle talajnemek a legváltozatosabban vannak elosztva. A délnyugati határszélnek ős és átmeneti kőzetek ellmállása által származott erőteljes talajától a lengyel földhát futó homokjáig, felső Szilézia nedveshideg agyagtalajától az Oberlausitz elszegényedett, ortstein-on fekvő homoktéreiig a legszembeötlőbb ellentétekkel találkozhatni. A különben termékeny, de csekély és meredek hegyoldaluk, a vizet át nem bocsátó agyagrétegek, a száraz sovány homok s végre a részint elmocsarasodott, részint vasas homokterek, mint feltétlen erdőtalaj. Sziléziának több mint 'A részét foglalják el. Talajnemek szerént az egész területnek 37%-a agyag 29%- homokos agyag-, 31%- homok-, 2% ingovány, és 1% vízfelület. Az altalajnak mintegy 2 százaléka mészkő. Az égaly általában mérsékelt, de a felület nagy változatossága miatt feltűnő eltéréseket mutat. Az átlagos esőmenynyiség télen 3.146, tavaszszon 4.427, nyáron 9.441, őszön 4.473, az egész évben pedig 21.487 párizsi vonal. Felső Sziléziában az évi közép hőmérsék 6.16 R, téli középhőmérsék 1.69, nyári -f- 13.85. Alsó Sziléziában pedig a középhőmérsék télen 0.20, nyáron 13.92, egész évben 6.61. Boroszlóban az utolsó fagy átlag April 13. án, az első pedig Novemb. 1-én áll be, úgy hogy a fagymentes idő 201 napot tesz; ellenben Martiusban átlag 9, és Aprilbau 1 nap jő elő, melyen a napi középhőmérsék 0 -on felől nem emelkedik. A teryészidő Szilézia lapályain Martius végén, Liegnitz közelében Martius közepén, magasb fekvéseknél April elején, végre a magas hegységben Május elején köszönt be. Porosz- Szilézia az 1864-edik évi adómunkálat szerént 4,671,931 Morgen*) erdőterülettel bir; melyből 15.7c/, hegységi erdő, 33 4% dombvidéki, 49.7% lapályvidéki és 1.2% folyampartierdőség. Fanem-és üzem módot illetőleg pedig 3.1% ) 1 morgen =r 0.4436 katrasztrális holddal.
tölgyszállus. 1 <% bükkszállas. 2.5-% éger-és nyirszáilas, 20.4% lúcz- és legényeién vő, 22,4% erdei- és lúczfenvő,- 45"/, erdeifenvő 1.4 vegyes középerdő. 8.1% vegyes sarjerdő. 0.5% tölgykéregerdő és 0.6%, füzes (Weidenvyerder). Az állam-erdők teszik az egész erdőterületnek 12.7. a községi erdők 10.8, intézeti erdők (Institutenforsten) 0.7. és a magánerdők 75.9 százalékát. A tulaj donképi hegységi erdők 87 százaléka feltétlen erdőtalajon áll. mely a gránitnak, gneusznak. csillámpalának, koczka föveny kőnek (Quadersandstein) és más kőzeteknek ell mállásából származott: nagyobbára sekély, de a sovány porfirtalflj kivételével az erdőtenyészetre nagyon kedvező. A hegységekben 3600 láb tengerfeletti magasságig, melyen fe- Ivül a henyefenyő uralg, nagyon túlnyomó a lúczfenvő. Evvel többnyire vegyesen a jegenye fenyő is eléjő. mely néha túlnyomóvá válik, sőt tiszta állabokban is előfordul. Egy morgen-nek tarlasztási hozama törzsfában 100 éves fordában kedvező termőhelyi viszonyok mellett a két fanemnél 60 100 ől (valószínűleg 3'hasábhoszszal) között ingadonzik. sőt rendkivüli esetekben 180 ölre is felmegy. A lúczfenvő tenyésztésénél a tincs-és zsomb-ültetés (Büschel- und Ilügelpflanzung) gommostól, vagy a nélkül, alkalmaztatik ; ritkábban a pásztás vetés. Az ültönczök csemete kertekben neveltetnek. A közép és alsó hegyvidéken mindinkább kezd szórványosan fellépni az erdei fenyő: mindazonáltal sem elterjedésre sem növekvésre nézve nem képes uralomra vergődni. Itt ott a vörösfenyő is fellép nagyobb vegyes állabokban, jól tenyészik, s fájának keresettsége miatt valóban érdemes a tenyésztése iránt közelebbi időben mutatkozó előszeretetre. Néhol a bükkfa is foglal el nagyobb, néhány száz holdat ritkán felyül haladó területeket, midőn természetes vetődés által tenyésztetik; jelentősége mindazáltal nem nagy. Ezenkívül előjő a nyír, éger, gyertyán, köz. juhar, szil, kőris és hárs is.
A d o m b v i d éki e r d ő k nagvob részint a jobb agyag, agyagos homok és homag (Lelim)talajokat foglalják el, melyek ritkán váltatnak fel köves, terméketlen és sekély, magaslatok által. A valóban feltétlen erdőtalaj itt alig tehető 24 százalékra. A 1 ú c z és j e g e n y e f e n y ő még itt is uralkodó ; de már az erdei fenyő és a nemesb lombfák is nagyobb kiterjedést nyernek. Sőt a tölgyfa is gyakoribb lesz, s részint mint szál, részint mint cser- erdő (Schahvald) miveltetik. A lapály vidéki erdők leginkább homoktalajon állanak, mely nagyobb részint üde (frisch); televénynyel és gyakran kisebb nagyobb menynyiségü agyaggal van keverve. Felső Szilézia némely vidékein a lapály vidéki erdők talaja SZÍ VÓS agyagba megy át; holott a lengyel földhát közelében és alsó Szilézia északi és nyugati részein néhol a futó homokig és a vasas altalajjal biró sovány fövényig silányul, melyen még az elégülékéhy erdei fenyő is kiveszne, és a sivár puszta területeknek csak akiterjedt tőzeglápok (Torfmoore) és mocsárok adnak némi változatosságot. Mindezeknek daczára a sziléziai lapályvidék, majd mindenütt uralkodó kedvező nedvességi fokánál fogva az erdőtenyészetre nézve igen előnyös, s a szomszéd tartományokkal szemben aránylag magas termőerővel bir. Nem ritkák oly 200 éves erdei fenyő állabok, melyek ámbár még tökéleteseknek épen nem mondhatók, morgen-enként mégis 55 60 öl törzsfát tartalmaznak. Ha az utolsó évtizedekben az erdei szolgálmányok megváltása czéljából a szolgalomjogosultaknak kiadott erdők talajának jósága irányadó lehet, akkor a lapály vidéki erdők talajának legalább 60 százaléka mezőgazdaságilag használva több jövedelmet hajtana, mint jelenleg. Legelterjedettebb fanem itt az erdei fennyő; de a lengyel foldhat sovány homoktalaja vidékeit kivéve, ritkán jő egészen tiszta állabokban elő. A jobb, agyagos talajon mindig közé van vegyítve a lúczfenvő és a nyír, sőt nem vui-.\n uralkodóvá is válnak e fanemek. Felső és közép Szí''
ziában a jegenyefenyő is jelentékeny mennyiségben lép fel néha, de fája nem keresett. A vörösfenyő nagyon ritka. A tölgy egyenként ugyan mindenütt előfordul, de jelentékenyebb kiterjedést s önálló jelentőséget ritkán ér el. Mindazáltal bükkel és fenyvekkel együtt sok helyt tenyésztik, s néhol uralkodó fanemmé válik. Alkalmas helyeken, kivált az államerdőkben, tűlevelűek közt pásztás vetés, és 1 3 éves ültönezök által tenyésztik. Közelebbi időben a tölgy-kéregerdők alapítása is kezd elterjedni. A bükk tagadhatatlanul minden tekintetben még alárendeltebb szerepet játszik Sziléziában, mint a tölgy. A tartománynak számos, s néhol terjedelmes ingovány területein otthonos az éger, melyhez gyakran a nyir. s néha. ámbár ritkán a kőris is csatlakozik. A folyamparti erdők igen túlnyomó része az Odera szorosb értelemben vett völgyében feküsznek; s kivéve egyes homok buezkákat vagy homoklerakodásokat közvetlen a folyam partján, majd kizárólag termékeny, kötött talajt foglalnak el. mely árvizeknek tejevénydús és agyagos több vagy kevesebb homokkal és mészszel elegyített lerakodásaiból képződött. Az Odera partja meglehetősen hiteles adatok nyomán, föveny és iszaplerakodások következtében évenként % \/% vonalnyit emelkedik. A part talajának magassága a folyam középvizmagassága felett 2 és 10 láb közöt ingadozik. Alegnevezetesb némethoni lombfák és cserjék, a bükket kivéve, mindnyájan otthonosok a partvidéki erdőségekben, üzemmódra nézt legtulnyomóbb itt a szabálytalan középerdő (Mittelwald) mely történetesen, azaz szándék nélkül, vagy rosz gazdálkodás következtében fejlődött ki. Ebez csatlakoznak azon szálerdőszerü állabok, melyek lágyfáknak akadálytalan, mondhatni elhanyagolt felnövekedése által jöttek létre; ámbár szórványosan számos nemesb fanem is fordul elő azokban ; sőt itt ott korosb, tiszta tölgyesek sem hiányzanak. Ezen kívül meglehetős terjedelmes rit-
kasok (Rüumden) is fordulnak elő. egyes fák rommáradványáf ival és ritkás tövis bokrokhói álló aljfával; melyek korábbi legeltetési szolgalmak szomoritó emlékei. Az Odera sokszerü kanyarulatainak folytában az erdőket ittott buja legelők váltják fel, mely változatosság a tájnak festői szépséget kölcsönöz. Azon körülmény hogy ezen erdők legnagyobb részének talaja mezőgazdaságra igen alkalmas, az erdőgazdaságnak hovatovább mind kissebb térre való szorítását vonja maga után. Az Odera völgy lapályán fekvő erdőterületnek 94 százaléka határozottan több jövedelmet hozna mezőgazdasági használat mellett; és az erdőgazdaság pénzügvi szempontból annak csak 6 százalékán indokolható, melyet mint feltétlen erdőtalajt részint az erdei fenyő foglal el a homokbnczkákon, részint a fűzesek a parti homoktelepeken. A partok megvédése ezéljából folyamatban lévő tarvágás utáni ortás és barázdába vetés, valamint 1 3 éves iskolázott csemeték soros ültetése mezőgazdasági elő- és közteshasználattal egybekötve, több sikert igér. Az Odera, völgyi tölgyfa nagyobb részint durvarostu. mindazonáltal ha egészséges hajóépítés-és ágy ufelszerelések re nagyon keresett annyira hogy 1 köbláb az erdőn 10 15 ezüst garassal*) fizettetik. A lapályon előforduló buezkaszerü homokhalmok erdei fenyővel vannak erdősítve, s csak is e fanem tenyésztésére alkalmasok. A nagy számú folyamparti fűzesek, melyekben váltogatva kosárfonó-és rőzseveszsző nyeretik, rendszerint magas jövedelmet hajtanak, s jól ápolt termőhelyeken leginkább Salix helix, S. viminalis és S. vitellina füzekből állnak; míg a folyamtól távolabb lévő, szárazabb talajuak kevésbbé használható fűzfajokat tartalmaznak. Jelenleg kaspividéki fűz zej tétetnek tenyésztési kísérletek. Legérdekesb, s talán a közlésre legméltóbbak Porosz- Szilézia erdőségeinek p énztigy gazdasági viszonyai. A ") 1 eíiiisf géras agio nélkül ~ ö oszt. ért krafczár.
poroszkormánynak az államvagyon állapotáról az 1869-ikévre felterjesztett jelentése szerént az állam erdők összes területe Porosz-Sziléziában 654112 Morgen*), melyből erdő 610304, legelő, kaszáló, szántó sat. 27634, és terméketlen 16174 Morgen. Az összes államerdőségek fatermése öszszesen 136520 normál öl, 100 köbláb tartalommal; ebből épület és szerszámfa 347G0, törzshasábfa 79576, tuskó- és ágfa 22184normál öl. Bevétel fáért 853846porosz tallér**); mellékhasználatokért 77083; vadászatból 5002, mellébüzletekből (tutajozás) 20613; egyebekből 2028; és összesen 958576 tallér. Kiadások: a műszaki kezeletet vivő hivatalnokok és szolgáknak 123956; pénztári tiszteknek 14627; anyagok szerzése és szállításáért (valószinüleg a fajárandóságok is ide tartoznak) 88785; adók és közterhek 19430; épületekre 13385; közlekedési utakra 8780; erdőtenyésztésre 33060; perlekedési költségek 6944; vadászat kézeletére 249; mellóküzletekre 19617; egyebekre 10622; összes kiadás 339460 tallér. E szerént az évi többlet 619116, melyből a termő felület egy morgenére esik 29.1 ezüst garas, az egész terület egy morgenóre pedig 28.4 e. g. évi jövedelem. Végre a szolgálmányok összes értéke évenként 34468 tallér, melyből évenként egy morgenre 1.58 ezüst garas esik. Azon munka, melynek nyomán e kivonatot közöljük, még egy sereg adatot közöl, melyet az állam, és nagy számú magánüradalmak erdőhivatalai szolgáltattak. Ezen adatokból a teljeseket összeállítottuk, s a következő eredményt kaptuk. Az Összes terület, melyre ezen adatok vonatkoznak 1.128214 morgen ; ebből erdőtér 1T03965 ; különben használható 49824; terméketlen 24249 morgen. Fatermés: törzsfában 199043 ) 1 porosz morgen = 0-4436 bécsi (1600 Q öles) holddal, egy bécsi hold pedig 2'2543 porosz morgennel. ) 1 porosz ta'lér 30 ezüst garas a± 1 ft. 50 kr. O; é. J>gio nélkül.
normál öl. melynek átlag 34 százaléka épületes szerszámfa; tuskó- és ágfa 40142; összesen 239185 n. öl Bevétel fáért 1.419953 tallér, mely összeg remény 1- hetőleg magasabb értékesítés folytán még 69820 forinttal magasbra számitható; meilckhasználatokból 128644; vadászatból 10120; mezőgazdasági használatokból 13090; tőzegből 16381; más mellékhasználatokból 3101; egyéb bevételek 7159; a bevételek összege 1.668268 porosz tallér. Kiadások kezeletés erdővédelemre 198074 ; anyagszerzés- és szállításra 1579 7'M adók és közterhek 18704; szolgálati épületekre 11.400; közlekedési utakra és erdőinivelésre 93674 (e két különböző tárgyat nem tehetett külön választani); vadászatkezelésre 1255; melléküzletokre 4 4727; egyebekre 17180; összes kiadás 512986'tallér. Tehát többlet 1.155282 tallér, s igy esik az összes terület 1 morgenére 30.7, a termő terület 1 morgenére pétiig 31.4 ezüst garat tiszta évi jövedelem. A szolgálólányok évi értéke tesz összesen 60529 tallért, melyből esik 1 morgenre mintegy 1,61 ezüst garas. Ha a morgenre kiszámított évi jövedelemből le is számítjuk azon 69820 tallér utál eső részt, mely a fa magasb darusításának reményére van ala-j pitva, mégis marad még az egész terület egy morgenére évenként 28.86, a termékeny terület egy morgenére pegig 29.53 ezüst garas évi jövedelem. A nálunk divatos térmérték- és pénznemre vive ezen eredményeket, a fa magasb értékesítése esetében esik 1 katasztrális (1G00^~J öles) holdra, a terméketlen területet is számításba véve, 3 ft. 46 kr., csak a termő területet véve fel 3 ft. 54 kr; a magasb értékesítést tekin-1 téten kivül hagyva pedig esik egy holdra első esetben 3 ft. 25,1 második esetben 3 ft, 33 k.r. évi jövedelem. Az 'épületi fának (erdei, lúcz- és jegenyefenyő és tölgy) átlagos ára Porosz- Sziléziában köblábanként az erdőn 3.3 e. g. vagyis 16'A o. é. kr.; egy 3'-as öl lágy hasábfáé pedig 115 e. g. vagyis 5 ft. 75 kr; mely árak koránt sem oly magasak,
hogy általuk azon natfy különbség-ót. melv a magvar biródálom erdőségeinek jövedelme és Sziléziai erdők jövedelme közt van, indokolni lehetne. A magyar birodalom állami erdőségeinek átlagjövedelme az állam-vagyon állapotáról a kormányáltál az 1869-dik évben fölfcerjesztett jelentés szerént az 1867 és 1863-dik években ugyanis átlag csak 63 kr. volt. Vannak ugyan egyes kivétek, pl. a pécskai és temesvári erdők, melyeknek jövedelme jelenleg a fentebbi összegeket eléri, de ezen kivételek felette ritkák, és aránylag kis területre szorítkoznak. Nem lehet tagadni, hogy az államerdők jövedelme csekélyvoltának egyik oka a kezelet hiánya: de e baj az új kormány r őszinte és erélyes működése által évről évre enyészik. Ezt fényesen bizonyítja azon körülmény, hogy mig az államerdőségek 1862 1866-ig átlag év- és holdanként 14'/* kr. tisztajövedelmet hajtottak, addig 1867 1868-ban már 73 krra. emelkedtek. Két más fontos körülmény van szeréntem, mi a mi erdőgazdaságunknak halálos betegsége, Egyik, és a nagyobbik a jogi viszonyok ziláltsága: tehát az erdőbirtok határozatlan és rendezetlen állapota; az erdei szolgalmak nyűge, mely néhol valódi communismussá fajult, és az erdei rendőrség hiányai, sok helyen teljes tétlensége é tekintetben. Midőn az embernek eszébe jut, mi a kezelőtisztnél mindennapos dolog, hogy ezen égető kérdések még függőben vannak, valóban nem csoda ha kissé dühös lesz a törvényhozó testület lassú gépezete, sa közigazgatási reformok kétségbeejtő késedelme felett. A másik oka erdeink kevés jövedelmének az, hogy kevés, drága, és nagyobbára rosz dolgu erdei munkásaink vannak; minek oka főképen a nép neveletlensége, s elegendő erkölcsösség mértékletesség és munkakedv hiánya. Ennek bizonyságul csak azt hozom fel, hogy Porosz-Sziléziában, hol ipar forgalom és kereskedés sokkal nagyobbak mint a mi erdős vidékeinken, egy férfi napszám nyáron átlag 9 e. g. 45 o. é. kr.
szélső határok 14 és 6 e. g. vagyis 70 és 30 kr. asszony napszám nyáron átlag 5.6 e. g. 28 kr. határok 7'A és 4. g. =* 37.5 és 20 kr. egy téli férfi napszám átlag 7 e. g. a== 35 kr. határok 9 és 5 e. g. == 45 és 25 kr.; egy téli asszony napszám átlag 4.4 e. g. 22 kr. határok 6'A és 3 e. g. = 32%' és 15 kr. oszt. ért.; végre 1 rövid öl lágy hasábfa készítése átlag 10 e. g. = 50 kr. Ezen árak ugy hiszem aránylag kisebbek azoknál, a melyeket mi rosszabb munkáért fizetni kénytetünk. A sziléziai erdők terményei általában jó keletnek örvendenek. Ennek oka részint a sűrű népesség (ÍCD mfden 4900 lélek), részint pedig az ipar fejlettsége. Szilézia, gyár iparának kifejlődésére egyik főfeltételt képezték a tartomány óriási kőszéntelepei. Oaruall közleményei szerónt mintegy 12Q mfdnyi területen vannak kőszénrétegek felnyitva, s mintegy 90[~j mfdet tesz azon terület, hol kőszénképződmén vt gyaníthatni. Szilézia két nagy kőszénkörnvekkel bir, egyik a felső-, másik az alsósziléziai. Az első kőszénkörnyéknek azon része, melyen azon tüzelőszer könnyen nyerhető, 7V»Q mérföldet tesz. Ezen terület 300 Lachter mélységig felületes számítás szerént tartalmaz körülbelől 1 billió mázsa kőszenet. A kőszén nyerése 1784-ben kezdetett meg. Az alsó sziléziai kőszénkőinyék, hol a bányászat az 1770-edik évben kezdődött, mintegy 12 mfd. hosszú, és 20 mfd. területű szalagot képez. A kőszén keleté, évről évre emelkedőben van, mi a következő kimutatásból kitűnik. Értékesíttetett: évben. Felsőszilé- Alsószilé- Összesen, ziában. ziában. 1863... 69.178404... 19.243971... 88.422375 1865... 86.093394... 24.161796... 110.255190 1867... 92.636761... 24.946358... 117.583114 mázsa kőszén. Ebből elhasznált maga a kőszénbányászat 5%-ot
eladatott vasutaknak 36% vaskohóknak 21"/.., czinkolvasatoknak 13%, egyéb ipari és háztartási czélokra 25%. Daczára annak, hogy a sziléziai kőszénbányák ily roppant menynyiségü tüzelő anyagot termeinek, a sziléziai erdőkben a tűzi fa árasokkal magasi), mint nálunk átlagosan. (1 öl lágyhasábfa az erdőn 115. e. g. = 5 ft. 75 kr. o. ó.) Ezen tény vigasztalást nyújthat azon erdészeknek, kik attól tartanak hogy nagy kőszéntelepek felfedezése az erdei termények keletét alá fogja ásni. Ellenkezőleg! Virágzó kőszénbányászat lendületet ad minden iparnak, fokozza a népességet, s az erdei terményeknek is állandó keletet biztosit, mint ezt Sziléziában láthatjuk. Hogy mennyire felfogják a sziléziai erdőgazdák érdeküket jelen helyzetükben, megítélhetni némileg abból, hogy termelésük főczélja az épület- és szerszámfa; mely az összes törzsfatermésnek 34 százalékát teszi, de sokhelyt 40 50, sőt néhol 75%-ra emelkedik, mint Fürstenstein-uradalom és Boroszló város erdőségeiben. Minthogy az ipar fejlettsége az erdei termékek keletével szoros összefüggésben áll, engedje meg a szíves olvasó Szilézia iparáról néhány adatot közölnöm. Az egész tartományban 100-nál több vasbánvából mintegy 8 millió mázsa vasérez hozatik a föld színére évenként, melyből mintegy 90 kohó 3.800000 mázsa nyersvasat több mint 30 lángpest 500000 mázsa öntvényárut termel; és mintegy 80 vasgyár nyersvasból 1 600000 mázsa lágy vasat (Schmiedeisen) készít. Közel 40 bányából évenként 6 millió m. czinkércz emeltetik ki, melyből 40 olvasztó által 800009 m. nyers czink nyeretik. Az ezeken kivül nyert ólomról és ezüstről nem is szólva, csak azt említem meg, kogy a bányászat és kohászat több mint 30000 munkást foglalkoztat. Üveghuta van Sziléziában 33, 1000-nél több munkással; és
54 üvegcsiszoíó gyár, 460 munkással. A felső sziléziai üveghutákban még nagyobbára a iát használják tüzelő szerül. Porczellángyár van 8. Papírgyár 61, mintegy 1800 munkással. Vasutkocsi készitő gyár csupán Boroszlóban van 4, gépgyár ugyanott 9. A gyáripar ily kifejlődött állapotából következtethetünk azon élénk forgalomra és kereskedésre, mely az ipar terményeit kül és belföldi fogyasztóknak átszolgáltatja. Meg vagyok győződve, ha a fennebb! sorok nem mindenkinek fognak érdekfeszítő olvasmányt nyújtani; de ha sikerül, egy két olvasóban felébreszteni a törekvést, saját köréből hasonló adatokat gyűjteni s a közönséggel közölni, vagy azokból hasznos tanúságot vonni, akkor ezélom el van érve. Az erdei legelő használatának káros következményeiről irta 1 j á n g (i á 1) o r. w A midőn a fentebbiekben az erdei legelő használatának káros következményeit kiemelni iparkodtam. nem volt c/.élom egyszersmind azt állítani: hogy a felujulás alatt lévő területek kizárása mellett nagy kiterjedésű erdőségben csekély számú szarvas marhát, völgyeken s kopárokon, sőt az állabokban is legeltetni szabad ne legyen; mert ámbátor a csekély számú marha sem tesz az erdőben hasznot, még sem okoz oly érezhető kárt, hogy a legeltetés teljes megszüntetését vele indokolni lehetne. De a legelőt juhnyájak, csordák és ménesek által használtatni az erdők érzékeny megkárosítása és elpusztítása nélkül nem lehet.
Végtére szükségesnek tartom megemlíteni azt is» hogy a túlságosan megszaporodott vad, t. i, a szarvas és dámvad oly nagy károkat okoz az erdőben, miszerint nagy számmal tenyészteni nem tartom tanácsosnak, - bár ettől szép hazánkban nagyon félni nem szükséges. A sérívéseket ellenben az erdőben legeltetni s makkoltatni minden agődalom nélkül lehet, mert a csekély kárt, a melyet ez állatok okozhatnak, a pajorok és egyéb rovarok elpusztítása, a talaj feltárása és a lehullott magok felvételére alkalmatossabbá tótele által dúsan pótolják, míg ellenben a makkolás is sokszor igen jelentékeny jövedelmet hoz. A fönnebbieket előre bocsájtva, áttérek ifj. Helm Ervinnek az E. L. 1869 évi 1 füzetében közlött nézeteire a juh legelőről az erdőben. 0 ugyan is nagy fontosságot tulajdonit a juhászainak, mint igen elterjedt mellék haszonak a felsőmagyarországi hegységekben, és ez okból, az erdölégeltetés használatát nemcsak ákorosabb állabokranézve ajánlja, de azt a fenyvesekben a fiatalabb korosztályokra sőt értésekre is kiterjeszteni óhajtja. Ámbátor H. E. az erdei legeltetést csak a legnagyobb óvatossággal engedi használni, mind a mellett nézetei nem csak egészen ujak, de oly merészek is, hogy azokkal egy könnyen megbarátkozi szerintem alig lehet. Legyen szabad ezekre nézve csak annyit megemlítenem, hogy bár a felső-magyar-országi hegyekben a juhászat nagy fontossággal birhat, mind a mellett az erdei legelőnek juhok által váló használatát csak a fő és mellék völgyekre, és szükség esetén a fő és mellék völgyeket környező erdők egy részére, vélem kiterjeszthetni. 11. E nagyon is elismeri azt hogy a juh nyájak veszedelmére lehetnek az erdőknek, növedék veszteség, elsatnyulás sőt sekély talajon elpusztulás is lehetnek következményei, és mind ezek daczára ajánlja az erdő legeltetését.
De kisérjük csak figyelemmel ajánlatainak gyakorlati oldalát és csakhamar meg fogunk győződni arról, hogy ajánlata szerint az erdei legeltetés nem csak hasznot nem hozhat, de gyakorlatilag kivihetetlen' is. A többi között a fiatal s még nem záródott fenyvesekbe a juhokat beboesá jtani kívánja, de csak szét terjesztkedve és kisebb csoportokban, nehogy a nyövényeket és a talajt igén letapossák. Ez azonban aránylag nagy számú juhászt igényel; kérdés tehát: vájjon érdemes-e ama csekély legelő használatáért, a melyet, maga ifj H. E. oly rövid időre szab ós igen sok feltételhez köt, a juhászokat és ez által a kiadásokat szaporítani? Ifj. H. E. az 5 10 éves ertvénvekben, a juhokkal való legeltetést czélszerünek tartja, elismervén egyszersmind : hogy oktalan legeltetés mellett nem csak a csemeték mehetnek tönkre, hanem még a talaj is használhatlanná válhat, és még is ez xiton kétszeres hasznot reményi húzni, mert egy részt költséges értéseit, ültetvényeit a gyomok elnyomásától megmenteni hiszi (sok szerencsét e drasticus operációhoz) míg más részt a juhoknál is kétszeres haszonra számit. Nagy szerencse hogy ifj. 11. E. az erdő legeltetés használatát oly szük határok közé kívánja szorítani, és oly nehéz feltételektől teszi függővé, hogy reá illik ama közmondás: nesze semmi fogd meg jól. Lássuk csak feltételeit: 1.) is a juhokat kora tavaszszal t. i addig míg a hajtások gyengék, vagy durvább érintésre letörnének, szóval míg a fiatal csemeték igen érzékenyek, az erdőbe beereszteni tiltja, hanem csak július és augusztus hónapban engedi meg, a midőn a hajtás megfásult, A mezőgazda megköszönendi az ily legeltetést, a melyet csak akkor használhat a midőn mér a mezei legelő a tarlókon
is rendelkezésére áll, és a midőn legelőben már nem szűkölködik. 2. ősz vége felé sem ajánlja a juhokat az erdőbe bocsájtani. Tehát mikor? augustusban be ereszteni, szeptemberben pedig kihajtani akarja. Az a kérdés mármost, érdemes e 4 6 heti legeltetés kedvéért az erdőben annyi kárt okoztatni, az értéseket és serdényeket pedig az elpusztulás veszedelmének kitenni? 3. a juhokat mindjárt reggel, vagy eső után a vágásba hajtani tiltja; mert a fű a harmattól és esőtől nedves lévén, a juh a nedves fűhöz nem fog nyúlni, hanem a hamarébb megszik-* kadó cserjéket és csemetéket fogja lerágcsálni.. Ez mind igen szép, de az is bizonyos, hogy a juhok ama rövid idő alatt, kivált ha közbe közbe esni is talál, kevesett élvezhetnének a legelőből. 4. mielőtt meg engedné a juhnyáj behajtását a fiatalos közé, előbb másutt kívánja egy darabig legeltetni, tehát jóllakatni, azt állítván: hogv az éhes állatahoz nyúl a mit legelőbb ér. Szerintem ezen nézete téves. A juh a falékony és pákosz állatok közé tartozik, és ezen tulajdonságánál fogva éhesen ahoz nyúl, a mihez legkönyebben férhet, a nélkül hogy válogatna, tehát leginkább fűhöz, ha bőségben van kevés cserjékhez, és legkevésbé csemetékhez. Ha azonban egyszer jóllakott, akkor a cserjéket keresgeti, és előszeretettel rágcsálja. Tehát sokkal nagyobb kárt okoz mint éhesen. Macskát szalonnához, kecskét a kertbe, és juhokat erdőfiatalosba ereszteni egyformán káros. Hogy az ifj. H. E. által az erdő legeltetés használatára felállított rendszabályokat csak jó, állandó, és kellőleg betanitott pásztor személyzet fogja betartani azt kétségbe vonni nem lehet; de a ki a pásztor népet főképen a juhászokat ismeri: az bátran előre kijelentheti, hogy oly megbizható juhászokra, a melyek ifj. H. E. utasításai szerint az erdőkben legeltetni ké- 19
pesek lennének, szert tenni aránlag nagy fizetéssel sem lehet. Legczélszerűbb lenne tehát hogyha a juhászgazda (bacsó) szerepét az illető erdész, a juhászok szerepét az erdővédek, ós a bojtárokét a segéd erdő védek vévén át, magok őrizendik a juhnyájakat. Ifj. H. E. az erdei legeltetés használata körüli rendszabályainak pontos megtartását főképen a lábait nem kimélő erdésztől várja. Boldog isten!!! de kevés dolga lehet amaz erdésznek, a kinek elég ideje marad minden nap a juhászokkal a birkákat legeltetni. Ifj. H. E. azon állítására nézve: hogy az erdőtalaj termőképességének kihasználásában tekintélyes tényező a juh legelő, ismételve vagyok kénytelen kijelenteni, hogy az erdei legelő használata minden viszonyok között; a legkedvezőbbeket sem véve ki, mindég csak képzeleti hasznot hoz, a mely mindég csekélyebb, mint az okozott kár, s hogy az erdei legeltetést kivételesen és a legkorlátoltabb határok közé szorítva, s csak oly erdőkben szabad tűrni, a mellyekben a fa árak oly csekélyek, hogyalegelő használata nélkül a kezelési költségek sem kerülnek ki. Hogy oly erdőkben, a melyekben minden erdőterményt értékesíteni lehet még a legparányibb vesszőket sem véve ki, hogy ily erdőkben az erdei legeltetés használata bűn és esztelenség, azt kétségbe nem vonhatja senki sem, mindezeknél fogva a legeltetés használatát az erdőkből, ha csak azt birtok viszonyok pl. szolgalmak, és a birtokos igényei lehetetlenné nem teszik, véglegesen ki zárni szükségesnek tartom; dixi.
Nézetek a juhlegelóröl az erdőben. Reméltem, hogy Helm Ervin nézetei a juhlegelőről" mint tarthatlanok, a pusztában majd elhangzanak. De miután vizhangra talállak, és épen az erdőakadémia tájékán, úgy nem lenne csoda, ha talán némelly erdőbirtokos, de bizonyosan minden gazdatiszt, ily nézetekre reflectálván, nem kevés szaktársnak gyűlnék meg a baja. Ezt meggondolva szükségesnek tartom, hogy hasonló nézetek ellen minél számosabban felszólaljunk, és ez indit engem is arra, hogy gyenge hangommal én is a visszhangot rontsam. Szépek az oly phil-juhászos" nézetek, mint a mellveket czikkező barátim, Helm Ervin és Illés Nándor kifejtettek, de szépek csak a papiroson, a hol nem lehet megmutatni, mikép eszi meg a juh az erdőt, s igy kái-os volta sem constatálható. De tessék csak a juhot legelése alkalmával figyelemmel kisérni, akár este" akár reggel," eső előtt vagy utánna" etc. kivéve, ha már jóllakot és már lefeküdt. Tessék az oly fiatalost megvizsgálni, mellyen a juh nem a szarvasmarha csak úgy néha néha" keresztül hajtatik, és nem hogy hinném, de tudom, hogy csak holmi Geometra puskariana" de még a legkapzsisabb gazdász is beismerendi ajuh kártékonyságát. Nem akarok ismételni a midőn leírnám hogyan vétkezik a juh az erdőben, hiszen igen helyesen irták ezt le Hub Rezső és Harvich Ernő urak e lapok 1870 I füzetében, kiknek tapasztalataikra, mint az enyimekkel egyezőkre hivatkozom. J. N. barátomat sem akarom kisérni czikkei extravagantiáiban, például a takarmány megnyeréséhez a szabályos hálózat szerinti ültetményekben, mely síkságon meg papiroson szinte igen szép, csak hogy a juh olyan ostoba egy állat, mely ezen szépséget fel nem fedezi, és ha fel fedezi, úgy bizonyosan meg is eszi, akár szabályos akár nem az a hálózat. Egy nagyobb juhászat meg nem is fogja, kézzel vagy sarlóval nagy költség mellett, az ültetések közötti úgy is s i 1 án y és rosz takarmányt beszerezni akarni Ezek és más hasonló mellékes ügyek fejtegetésével
nagy feneket kerítenénk, s e miatt nem a vita keretébe valók. Itt csupán a juh legeltetéséről az erdőben lehet szó. A juhászokat be kell tanítani a legeltetés módjára" (H. E.) hogy a juh kárt ne tegyen! Ügy látszik, hogy czikkezőnek mindég oly juhászokhoz volt szerencséje, kiknél a kitűnő miveltség még kitűnőbb jó akarattal párosult Szaktársaim legnagyobb része bizonyosan nem oly szerencsés. Felföldi juhászaink ugyanis, midőn a juh már jóllakott és kárt nem tesz, - vagy egyáltaljában nem tehet, nem nézhetik, hogy az erdő békében maradjon, hanem vagy a fákat hántják, vagy a fiatal fák tetejét baltával lecsapdossák, vagy száraz fű és haraszt közzé tüzet raknak sat. sat. (Emlékeztetem II. E.-t az 1863-ik évi erdőégésekre, és akkori nyilatkozataira. Ha még hozzátesszük szójárásukat hiszen az uraságé a juh, a kié az erdő is", akkor hidj a juhász jóakaratában, oktasd, tanítsd, és boldogulj vele ha tudsz oh opportunus szaktárs! Ilyen felföldi juhász mellett kárba vesz minden oktatás, és az erdész, kinek úgy is 4 5000, de gyakran 12 18000 holdnyi a gondnoksága alatti erdőterület, mellynek közepén még vagy egy pár ezer holdnyi urbériség is fekszik, maga is juhászbojtárrá lenni kénytelen, egyébb teendői elhanyagolásával, főkép ha H. E. receptje szerént, már az amúgy is számos nyájat, ezek többfélé osztásával, szaporítani akarja; holott köztudomású, hogy a kis nyáj az erdészeti személyzet részéről épen annyi felügyeielet kivan, mint a nagy. A rendszabályok betartására ügyelni a gazdatiszt dolga" (H. E.) Hol látott ugyan II. E. per amorem gazdatisztet, a ki reá adja magát utánna látni juhászának, hogy ez valamikép az erdőt nc rontsa' Hiszem, hogy szigorú parancsot osztogathat, de teljesitik-é? Mégis csak nyakán marad biz az erdésznek a juhokra és juhászokra való felügyelet, holott mással volna elég baja, s utoljára még sem marad egyéb háttej mint az engedelmeskedni nem akaró juhászt ha rajtkapatik megbüntettettni! Mit nyer ez által ez erdőbirtokos azt, hogy juha ugyan egyszer
vagy kétszer jóllakott, de feoyvese elrontatott; a juhász pedig néhány botot kapott a legjobb esetben, a rosszabban pedig nem, mert ha megbüntettetik elmegy a szolgálatból, s a gazdatiszt nem birván más juhászt kapni ejnye de szép consequentiára jutok, bizony magam vezetem a gazdászat birkanyáját, mert oka voltam, hogy a juhász megugrott! Hijjába, már minálunk szépen kell a cseléddel elbánni! Igenis, feltételesen lehet a juhot a fiatalos a juh szája alól kinőtt fenyvesekben, körülmények szerint, mértékletesen, tetemes kár nélkül legeltetni, ezt belátja akárki, sőt többet mondok: kecskét is lehet, ha szarvánál fogva tartjuk! A hol az erdőnek juhok általi legeltetése jön kérdésbe, meg kell külömböztetni: szükséges-e, hogy az erdő mint illyen fenálljon, és szabályszerűen növekedjék? és ha nem, mi a nagyobb tétel, a juh gyapjából etc. háramló tiszta haszon, vagy a legeltetés által az erdőben okozott növedék vesztesség? A hol az erdőgazdászattal nagy, és jövedelmező iparvállalatok, például vasgyárak egybekötvék, sőt ezek létfeltétele egyenesen az erdő tartamosságában alapszik, mint a milyen erdőség úgy hiszem H. E.-nek czikke Írásához alkalmat adott, ott nem okszerű, az erdő díszlését a csekély hasznot hajtó juhászat által koczkáztatni. Ott első, és majdnem egyedüli követelmény a fatermclés, ebből adja az erdő és a gyár a nagy hasznot, ott fontosabb teendője van az erdősznek, mint precarius pár száz forint miatt a juhászokat oktatni, velök perelni, sat. Ott a gazda.- zat, minden nagyszerű juhászata daczára, a regalitásból befolyó sok ezernyi tiszta jövedelem felét köztudomás szerint felemészti, mindamellett, hogy gazdatisztsege a legjövedelmezőbb gazdászatival kitűnőségben vetekedik. Kérdés: szükséges, hogy ott H. E. receptje mellőzése esetében, a juhoknak legelőül külön erdőterület kihasittasék? szükséges-e ott egyáltalában a juhászatra nagyobb súlyt fektettniv Én úgy tartom, hogy ott még a mező gazdászat sincs helyén, s a Szántófötdé'k kisebb részié-
tekbeni bérbeadása, sokkal jövedelmezőbb üzlet,, mint az uradalmi kezelés. A sovány mésztalaj u rétek" pedig beerdősittettvén, több hasznot adnának a juhászainál, sőt többeta környékbeli még rosszabb talajú erdőknél, miután ezen rétek mint irtások a hegység legjobb talajú helyein találhatók. Elesnék azután, ezen rosz elszegényedet hegyi kaszállók erőben tartásának vagy javításának szükségessége, melly egyedül csak is az erdő kárán hízott juhok által eszközölhető. Mert tegyük fel, hogy ilyen sovány rétet, melynek holdja az úrbéri becslésnél 3000, sőt talán 6000j"J öllel osztályoztatott, javítani akarnánk, úgy hol legeltessük azt a temérdek juhot, a mely e czélra megkívántatik? nemde a még sokkal szegényebb talajú erdőben, miután a rét a legjobb helyet elfoglalja? a vágásokban, a hol nyárban az úgy is silány epilobiuinot és más gyomot eszi, inert hát a meszes hegyeken nem mindég buja a növényzet, külömben rétek javítására nem is volna szükség. De akkor, a midőn a fenyő hajtás megkeményedett, az epilobium sem gyenge többé, és a juh a kemény füzikét csak akkor eszi, a midőn éhes, s ha éhes, bizony megeszi a fenyőhajtást is, és még szivesesbben mint a füzikét, lévén amaz neki, szintúgy mint a lónak, kedvencz csemegéje. Ösmerek határokat, ösmerik ezeket H. E. és I. N. barátim is, a hol vagy 5000 cat. holdnyi erdőlegelőért, és egy nagy darab tagosítás előtti rétért, a lakosság az uradalmi pénztárba 80 vagy talán 100 forintot^ nem emlékszem pontosan mint legelőbért fizet. Hát csak 2 kr. volna a holdankénti kár, melyet 600 800 juh, egypár száz darab másféle marha, egy egész sereg pásztor, juhász, kondás, csikós sat. tesz? pedig oly vidéken, a hol a fa kelendősége napról napra növekedik, és a fának köböle már több év előtt 6 forinttal értékesíthető volt! Beeresszük e ott a kártevő juhot még a vágásokba is? Nincs biz itt haszonról szó, csak kár ne volna, nem kell itt a tűnek fel nem használásából eredt kárnak mikénti pótlásáról okoskodni,
pótolja azt az erdő maga is, csak lehető békében maradjon ar erdei kártevő rovarok legkárosbika egyikétől, a j uhtól! Yagy azt gondolja H. E. hogy a betűző szú előtte igen ismeretes terjedése tényének, nem a juhlegelő egyik fötényezője ott, a hol a vágás módját épen okozni nem lehet? Akár mit beszéljünk nemzetgazdászatról, bár hogy akarjuk is a paraszt nép hálás elismerését kiérdemelni, vagy jótevője lenni a népnek, ezt egyszerre a birtokos java előmozditásával nem lehet. Mert időnkben és körülményeink között Jóltevője lenni a népnek, és mégis a birtokos javát mozdítani elő, egyszerre" szép hangzatos de kivihetetlen phrazisl Y álljon mit mondana az erdőbirtokos, ha erdőtisztje a vágásokban idegen juhok legeltetése által philantropiáját gyakorolni akarná? Alkalmasint azt, hogy menjen Peabody hazájába", esne hadjuk inkább sem a juhot sem a juhászt erdejébe még imádkozni sem" ha százszor vaskalaposabbnak néznek is! Ezek nézeteim a juh felől olyan erdőben melynek más a czélja, mint sajt- vagy gyapjutermelés. De másként gondolkozom, ha nem juh, de j szarvasmarháról van szó. Helm Ervin czikket helyeselném, sőt nagyobb részt nézeteit" magamévá tenném, ha azokban mindenütt, a hol ju" áll, teszi vala: fiatal szarvasmarha". Ennek legeltetési hasznát a buja növényzettel bíró fen y ve s vágásokban és ertvényekben, körülmények között, tapasztaltam, pedig saját kísérleteim után, és igy mindenkinek is ajánlhatom. Mert a szarvas marha a fenyőt csak igen ritka esetben bántja, a talajt pedig sokkal kevésbé tapossa el, mint a juh. A hol a juhászat haszna nagyobb az erdő jövedelménél, ott elesik a vita magától. Nem okosan cselekedne oly erdősz, a ki ily erdőben a juhok legeltetését feltétlenül ellenzené. - Brusek Henrik.
A magonczok elvadulásáról. Az Augsbnrgban Dr Oscar Pcschcl szerkesztése alatt megjelenő Das Ausland" czimü folyóirat 1869 évi 48 számában ily föliratú*) czikket közöl, Dr G. Jagertől, melynek tartalma következő, s ugy hiszem minket erdőszöket is érdekel, mint minden növény éllettani ós tenyészeti kérdés. Ismert dolog az, hogy a gyümölcsfajták, vagy más évelő kerti növények biztosabban szaporíthatok ágak segélyével, mint magról, és hogy sok fajtának magjából mindig, vagy többnyire vadonezok erednek. Darwin erről, a növények és állatok változásáról" czimü munkája II. kötetének 34 lapján röviden csak azt mondja hogy ezt a visszatérés elvének tulajdonithatni." Hofmeister physiologiai növénytanában halgatással mellőzi e kérdést és csak azon tényt emliti meg, hogy a magonczok változványai az anyanövénynyel szemben számosabbak, mint az ágról származóké." Dr. Jiiger e két tényt nem tartja azonosíthatónak, mert az első esetben viszatérésről van szó, a másodikban azonban nem, Ezt következőleg igyekszik bebizonyítani. A magoncz és anyanövény közötti különbség főtényezője az, hogy a magoncz fejlődése első szakától fogva külön válik az anyanövény áthasonitó befolyásától, és a kívülről reá ható életföltételeknek közvetlenül van alá vetve, míg a rügy, ojtóág, sat. az anya testét sokkal fejlettebb, tehát kevésbé alakítható állapotban hagyja el! A magonczok egymás közötti különbsége, a külső életföltételek különféleségén kivül még abban keresendő, hogy a termékenyülés minden magra nézve nem sikerül egyértéküleg, és az anyanövény minden magszemet, sem mennyiségileg sem minőségileg egyenlőn nem táplál. Tény az is, hogy pl. egy és ugyan azon búzakalász magvai annyira különböznek egymástól, hogy ezek ismerete egy buzanemesitési mód megalapítására szolgáltattak alkalmat. Továbbá azt is mondhatjuk: ha az ojtó ágak közötti különbség olyan nagy volna is, mint a magvak közötti, *) Über das Vur-wildeni den Saialige.
még is az elsőkből fejlődött fák között a különbség kisebb marad. Monnél alacsonyabb fejlődési fokon kezdődik ugyanis a különbség, annál magasabb fokig képződhet ki, ha a külső befolyások nem teljesen azonosak. "Valamennyi növény tenyésztési tapasztalataink azt mutatják, miszerint a növény egyes szervei bizonyos tekintetben egymástól függetlenül változnak (variálnak) Vizsgáljuk müveit növényeinket, tse tényt igen élesen kifejezve szemlélhetjük, mert egyes osztályaik csak azon szerveik által különböznek egymástól lényegesen, melyeknek kiterjedésére gyakorlatilag súlyt fektettünk. Pl. a különböző káposzta nemek leginkább különböznek leveleik és torzsájuk alkatában, mig a virágok és magvak alig hogy megkülönböztethetők. Megfordítva áll a dolog gabnanemüinknél, a búzánál, kukoriczánál sat. itt a kalász és szemek nagyon különböznek, mig a lomb és törzs alig. A köszméte gyümölcse fölötte különböző, mig a gyümölcs képződéssel oly közel viszonyban álló szirmokon (corolla) alig lehet valami különbséget föltalálni. Majdnem ugyan azt lehet mondani a mi alma, körtve és csontár gyümölcseinkről is. A mily különbözük a gyümölcsök, oly kevéssé különböznek a virágok. Megfordítva áll a dolog dísznövényeknél: a rózsák, szegfüvek, györgyikék változványai a virágok külcnbözvényeiből eredrek mig a lomb, és a gyümölcs (a hol t. i. még terem) oly kevéssé különböznek, hogy a kertészek a fajtát csak akkor képesek fel ismerni, ha virít. Szóval tehát müveit növényeink fajai képzésénél az egyes szervek egymástól független átalakulására támaszkodva, egyes szervek egyoldalú átalakítására törekszünk, oly szervekére ugyanis, a melyek átalakulásának értéket tulajdonítunk. E mellett azon szervek, melyeknek átalakulására nem törekszünk változatlanok maradhatnak, ha pedig esetleg változnak is, ez csak csekélyebb mértékben történik." Hogy a magonczok átváltozási hajlamából eredő nehézségeket elkerüljük, évelő növényeink szaporításánál a vetés helyett inkább szemezni ojtani sat. szoktunk s ez által le mondtunk minden lehetőségről a himporra választás utján alakitólag hatni. A himízervek nemesítésének elhanyagolása ugyanazon következményeket vonta maga után, mint a szirmoké a köszméténél, a leveleké a búzánál és virágoknál, a gj ü-
mölcsé a rózsáknál, fuchsiáknál sat. Az elhanyagolt részek ugyanis változatlanok maradtak, vagy csak kevéssé módosultak, tehát a vadoncz porodáitól és himporától nem különböznek. A megtermékenyülés eredménye tehát az ily félszeg változásu növényen, ha saját himpor szolgált is erre, ugyan az mintha vadoncz himporával ment volna végbe. Jelleme abajdócz (hybrid) mely a fajtának a vad ősapával való egyesüléséből eredett. S ez csakugyan ugy van: e vadonezok nem egyeznek meg teljesen a vad fajtával, hanem valami van rajtok a tenyészfajtából, melyen termettek." Ezek után Jáger kísérletek tételére hivfel, mert mint mondja, maga nem eléggé gyakorlati vagy elméleti növényész erre. Neki a magyarázat annál inkább látszik helyesnek lenni, mert azon tenyészfajtáknál, melyeket magról szaporítunk az ellenkező eset ismeretes: itt ugyanis a himpor megválasztása van befolyásai a terményre, mert épen a himpor befolyásának jövesztményei között választunk, elvetvén mind azon magot, melynek termékenyítésénél vadoncz jellemző himpor működött közre.. Részünkről csatlakozunk Jáger magyarázatához, s csak azt jegyezzük meg, hogy ennek annál inkább kell állani, mert a fajták eredete csaknem a himporon alapszik. Illés. Faárak a selmeczi k. főbányagrófi hivatal kerületében. I. Tűzifa. 1.) A selmeczi k. erdő hivatalnál; a.) Tőá rak: 1 bécsi öl 3 hosszú kemény hasábfa 75 c' ) nagyobb távolságban 1 fl. 60 k. tömörfatartalominal a garamtói 8000 ),.,,,,,, gijjéi ) kisebb távolságban 2n. 14k. i i 4 v ) nagyobb 1 ft. 32 k. ) kisebb 1 ft. 72 k. 1 kétfogatú szekér feküfa vagy rőzsefa a fennebbi távolság 10" 1 szerént 64 86 k.
b.) Felvágva és ölbe rakva az erdőn : 1 bécsi öl kemény hasábfa a garamtói ) nagyobb távolságban 2 ft. 88 k. 8000 ölnél ) kisebb 3 ft. 42 k., ) nagyobb 2ft.60k. j kisebb 3 ft. 00 k. Az a.) és b.) árak közti különbség 1 ft. 28 kr. a fakészités költségeit teszi ölenként. c.) A selmeczi raktárban. 1 bécsi öl ken ény hasábfa 6 ft. 60 kr. 1 bécsi öl lágy hasábfa 5 ít. 30 kr. A b.) és c.) árak közti különbség az illető ölenkéuti fuvarbérnek felel meg, mely a keményfánál 3 ft. 72 kr. 3 ft. 18 krt.; a lágy fánál pedig 2 ft. 70 kr. 2 ft. 30 krt. teszen. 2.) A beszterczebányai ésbreznóbányai k. erdőhivataloknál. a.) Tőárak: 1 öl 4 láb hosszú kemény hasábfa 100 köbláb tömtartalommal a garamtói 8000 ölnél nagyob távolságban 3 ft. 16 kr. 1»»» kisebb 4 22 1 9 e lágy, nagyobb 2 56 1»» n» kisebb 3, 40, Eőzse-és feküfa, valamint éger nyár fűz s más értéktelenebb fanemek árai mint a selmeczi erdőhivatalnál. b.) Ölbe rakva az erdőn : 1 öl 4 láb hosszú kemény hasábfa a garamtói 8000 ölnél nagyobb távolságban 4 ft. 54 kr. i»»» *» kisebb 5, 60, 1»»» lágy nagyobb 3 90 1 *»»» kisebb 4, 74, A fa készítés ölenként 1 ft. 38 kr. 1 ft. 34 kr. c.) Eladási árak különböző rakhelyeken : A beszterczebányai rakparton 1 öl 4' hosszú úszta-
t o 1t fa mégpedig: jó minőségű kemény fa 9 ft. kr. n n lágy fa...... T Vizben sülyedt kemény fa.... 6 30, lágy fa 4, 90, A zólyomi raktárban 1 öl 4' hosszú kemény dorongfa v 5 80 B Más rakpartokon Besztercze-és Breznobánya közt 1 öl 4' h. jó minőségű úsztatott keményfa 6 85 1 öl c lágy fa 5 62 1 öl tízben sülyedt keményfa 4 80 t öl lágy fa 2 72 1.) A selmeczi beszterczei és breznói erdőhivataloknál. II. Szén. a.) Az erdőn. 1 zsarnóczai mérő (6,46 köbláb) keményfa szén a fogyasztási helytől 8000 ölnél nagyob távolban 45 kr. 1. kisebb 56 i lágyfaszén nagyobb 40 1» kisebb 51 1 elegyesfaszén nagyobb 43 i kissebb 53 b.) Különböző rakhelyeken : Beszterczén 1 zs. mérő apró szén a gereblyén 54 Más gereblyéken Besztercze- és Breznobánya közt.... 50 EIS. Épületi és szerszámfa az egész kerületben: 1. Tő árak. a.) Tűlevelű fák, szil, kőris és juhar : 1 darab rúd 3" alsó vastagságon alul a ép selejtes garamtói 8000 ölnél nagyobb távolban 4 kr. 3 kr. 1 köbláb szálfa 3 9" alsó vastagságig nagyobb kisebb 5'5 4 : 6-5 4-5 1 ;> :! i! )i ji j) kisebb,,' 9,, 6,,
1 köbláb szálfa 9" alsó vastagságon felül ép selejtes a garamtói 8000 ölnél nagyobb távolban 9-5 kr. 9 kr. 1» kisebb 12-5 9 b.) Tölgyfa. 1 darab rúd 3" alsó vastagságon alul a garamtói 8000 ölnél nagyobb távolban 9 6 1 h kisebb 12 8 1 köbláb szálfa 3 9" alsó vastaságig nagyobb 14 10 1 kisebb 20 13 1 9" vastaságon felül nagyobb 21 15 1 kisebb 25,. 20 c.) Bükk és a többi fanemek : 1 köbláb vastagság különbség nélkül a garamtói 8000 ölnél nagyobb távolban 7-5 5-5 1 kisebb 10 7 100 db. abroncs szál nagyobb 150,, 100 kisebb 199 1 kétfogatú szekér sövény vessző nagyobb 33 1 kisebb 45 2.) Eladási árak agarampartján vagy ar aktárakban: a.) Tűlevelű fák, szil, kőris, és juhar : ép selejtes 1 darab rúd 3" alsó vastaságon alul... 7.5 6-5 1 köbláb szálfa 3 9" alsó vastaságig... 14-5,, 13 1 9" alsó vastagságon felül... 17 20-5 b.) Bükk és más előbb nem nevezett fanemek a tölgy kivételével : ép selejtes 1 köbláb különbség nélkül a vastagságra...15-5 kr. 12 kr. IV. Zsindely. 1.) az erdőben 1000 darab fenyő hasitott zsindely... 8 ft. 30 kr. 2.) a raktárakban... 9 ft. 90 kr. V. Deszka a fiirészmalmoknál és raktárakban. a.) Lúcz- és jegenyefenyő : 1 darab 12' hosszú ' 1" vastag' 8 14 széles deszka 20~-?«Vv.
1 a darab 1 8 ' hosszú, 1 " vastag, 8 1 4 " széles deszka 3 1 5 4 kr. 5 i 1 2 ' >', 1 2-1 8 " 2 5-3 7 5í 1 8 '?*, %", 1 2-1 8 " 3 7 5 6 19 1 2 ' 5) > 1 2 1 8 " 3 7 5 6 11 1 8 ' JJ, 1 2-1 8 " 5 6-8 4 iy 1 2 ' ' >? : 1 1 V, 8-1 8 " 2 9 6 6 >> 1 8 ' J>, 1 % ", 8-1 8 " 4 4 9 8 ' 11 1 2 ' Ji. 1 1*», 1 0-1 8 " 4 2-7 6., >> 1 8 ' í>» «/*», 1 0-1 8 " 6 2 1 1 3,, '! 11 1 2 '?J, 2 ", 1 0 1 5 - ' padló 4 7-7 1 11 1 8 '?>, 2 ", 1 0-1 5 " 7 1 1 0 6,. n 1 2 ' >i i? 1 8 ' O// )», 1 0-1 5 " 6 8 1 0 2 1 )?, 3 ", 1 0-1 5 " 1 0 2 1 5 2,, n 1 2 ' \ 4 ".,, 7 1 0 ",, hidlásfa 6 2 8 9 ÍJ 1 8 ' )) 4 " 9 4 1 3 3,, 51 1 2 ' 4 " > " ti, 4 " szarufa 3 6 kr. >J 1 8 ' í>. 4 " 4 " 5 3 kr.! ' 11 >> 11 1 2-1 8,, 1 %" íí, 3 " lécz 7-1 2»J 1 2 1 1 2-1 8 ',, 1 2-1 8 )> 1> o// 7 8 széldeszka 6-1 4 u > *.5 b.) Sükfa : darab 1 2 -- 1 8 ' hosszú, 1 " vastag, 9 1 2 " széles deszka 2 5 5 0 kr»> 1 2 - - 1 8 ' >1 í i i 3 0-6 0 c.) Eger, kőris erdei fényű, szil, és hárs. darab 1 2 ' hoszu, 1 " vasta g, 8 1 8 " széles deszka 2 9 6 5 kr >i 1 2 ' ) fi 11, 8-1 8 " 4 1 9 1 5? 1 2 ' 51 nn i * íi, 8 1 8 " padló 5 3 1 1 6,, 1) 1 2 ' > 1 Vh".,, 8-1 8 " 6 4 1 4 3 11 1 2 ' J5 Oll!»,), 8-1 8 " 7 4 1 6 8 11 1 2 ' i* 4 ", 8 1 8 " hidlásfa 9 8-2 2 1 V 1 2 ' )5 e// > J!>, 8 1 8 1 2 1-2 7 2,,
Az évenként készített nagy mennyiségű tűzifának legnagyobb részét, a kincstári bánya és kohótelepek fogyasztják. A magán kereskedés tárgyát főképen az épületi és szerszámfa képezi mely a garamon a dunára szállíttatik. A főpiaczok Kálna, Esztergom, Komárom, Pest. Mind a mellett hogy a garamon a tutajozás nem minden évben sikerül kedvezően, mindazonáltal évről évre nagyobb tömeg szálfa, folyton emelkedő árak mellett adatik el. Igy például a tutajozásra alkalmas jó minőségű fényű szálfának ára 1867-től 1870-ig 64%-al igy a tölgyfáé is mely ez év kezdetén a tavalyi árhoz mérten emelkedett, 100%-al gyarapodott, s az 1867-ki árakhoz hasonlítva 228% emelkedést mutat. A tölgyfa árának ezen abnormis emelkedése erőltetett és sokáig fenn nem tartható, legfeljebb addig mig a magyar északi pályának a kassa-oderbergi vonalig nyúló része ki lesz építve. A deszkaáruk ára 1866-tól 1868-ig 20%-al emelkedett s most is még ezen ponton áll, azonban a most mutatkozó nagy kereslet rövid idő múlva tetemes emelkedésnek néz elébe. íme ezzel megkezdtük a faárak közlését s azt szakadatlanul folytatni fogjuk. Jövő füzetünkben folytán adjuk a hradeki, azután a máramarosi, ungvári s más k. igazgatósági kerületek fa árait; addig talán t. szaktársaink közül azok kik magán uradalmakban működnek vagy a kik nagy fapiaczok közelében laknak (Komárom, Pest, Szolnok, Tokaj sat.) lesznek oly szívesek s megküldik nekünk a birtokukban lévő vagy másként szerzett faárjegyzékeket, a miért is ezennel a közjó érdekében t. szaktársainkat sürgetve és kérve kérjük. Különfélék A gyümölcsfák bemeszelése némely vidéken azon czélból történik hogy az által a fa kérgén élődő zuzmók és mohák, valamint a kéreg repedéseiben elrejtett petéi bábjai és alakjai a különféle káros rovaroknak inegsemmisitessenek. Ezen eljárás ellen több alapos okok hozhatók fel: a fehér máz a fának természetellenes rút kinézést kölcsönöz; bár ha ezon hátrányt valami sötét festék közbe keverése által ki lehetne
kerülni, de még is azon másik rosz oldala van hogy a sima kérgü fának likacsait bedugja, s igy a fának természetes életműködését akadályoza; ha pedig a kéreg vastag és felrepedezett, akkor úgy sem hathat be a repedékekbe, s igy a petéket sat. meg nem ölheti. Jobban czélt lehet érni ha a fákat jó erős lúggal megmossuk vagy meszelő segítségével erősen bekenetjük ugy hogy a folyékony anyag bőven a kéreg repedésekbe is behathasson; miután a lúg hatását megtéve az első eső által lemosatik, s igy a kéregnek ártalmára nemlehet, az öreg kéregfoszlányok leválnak, s a fa simább kérget, fiatalabb kinézést kap s mintegy újult erővel tenyészik. A cserebogár nagyon jó trágya. A cserebogár-trágya vegyelerazése a következő adatokat mutatja: friss száraz álapotban Légeny..... 3-23 9-6 Zsiros olaj 3.80 11-5 Más szerves anyagok... 24.77 74.7 Ásványanyagok különösen vilisavas vegyek 1.40 4.2 \iz..... 69.80 100.00 100.0 Ezen trágyával tett kísérlet egy darab árpa földön a következő eredményre vezetett: magot, szalmát, polyvát. a cserebogár trágyával trágyázott föld adott 56,5 133,5 13,2 a guanóval trágyázott pedig csak. :. 40,5 123,7 8,7 megjegyzendő hogy a száraz cserebogár trágyából kétszer, a nyers trágyából pedig hatszor annyi vétetett bizonyos területre mint a peruguanóból. E szerint ha a perugnano mázsájának ára Pesten 12 ft. akkor egy mázsa nyers cserebogár trágya ér 2 ttot, a száraz trágya pedig 6 forintot. Kétséget sem szenved hogy oly években midőn a közcserebűly oly nagy menyiségben van, hogy valódi csapásul tekinthető, annak szedése mázsánként nem kerül egy forintba, s igy midőn egyrészt ezen káros rovart irtjuk, egyszersmind kitűnő trágyára teszünk szert. A trágyakészités nagyon egyszerű : a szedett cserebogarukat egy kézi kukoricza darálón megtöretjük, s vagy az istáló trágya közé elegyitj ük vagy pedig földdel keverjük s szokott módon coinpostot készítünk belőle. Szerkeszti és kiadja: Wagner Károly. Főmunkatárs: Divald Adolf. Selmecz, 1870. Ny orratotf M i li a 1 i V 11 tván-nál.