Az egyes erdőhivatalokhoz beosztott erdőgyakornokok szükség szerint nemcsak e hivataloknál és azok kerületeiben, hanem más erdőhivataloknál és erdőterületekben, továbbá az erdőrendezésnél és igazgatóságnál is alkalmazhatók. (Folytatása következik.) A "badeni és würtembergi fekete erdő, (Folytatás.) Erdöhasználat. a) A fának döntése és feldolgozását. A favágási üzem itt a tökély magas fokát érte el és uniti- 1 den tekintetben sok említésre méltót nyújt. Würtembergben úgy mint Badenben, favágási utasítások állanak fenn, melyekben pontosan le van írva hogy miként kell a favágóknak a döntést véghez vinni; mi módon készítendő a szerszámfa és a kéreg, és hogyan kell a tüzelőfát feldolgozni, szétválogatni és felrakásolni. Ezen utasítások szigora már abbéd is kitűnik, hogy 4"-néI magasabb tuskót nem szabad hagyni, s hogy az ezen szabály ellen vétő favágók a fa vastagsága szerént 60 krtól 1 forintig biitetettnek. Ha munkás hanyagsága folytán a döntésnél a törzs eltörik, az ebből eredő kárt az megtéríteni tartozik. A szerszámfának vágása tavaszkor történik, miután a nedvben vágott fa hamarább szárad és jobban hántható. Ehez járul ínég azon tapasztalat is, hogy a nedvvágások alkalmazásánál a jegenyefenyű serdényén ejtett sebek legjob ban beforrnak. A téli vágásokat, kiváltképen a jegenyefenyünél, egészen beszüntették, mert nem csak hogy a télen vágott fut a féreg többnyire ellepi hanem a védelmétől megfosztott serdény is a nagy hideg által sokat szenved.
2 ifj A Kinzigvölgyben, honnan a legtöbb szálfa szállitatik Franeziaország és Hollandiába s hol a fa szép színére sokat adnak, áfának döntése közvetlenül a nedvkeringés beállta előtt Áprilisban történik, s csak két héttel azután, midőn a nedv már megindult, hántatnak a törzsek. A terjedelmes ágazata fák melyek döntésük alkalmával nagy kárt okoznának a serdényben, döntésük előtt legallyaztatnak, mely munka az ottani favágók által nagy ügyességgel és igen olcsón hajtatik végre. Fő szabályként tekintetik a fának azon irányba való döntése a mere ez fuvaroztatni vagy pedig kötélen csúsztatni fog; mert ellenkező esetben a szálfát a serdényen kellene megfordítani, s ez által azon nagy kár okoztatnék. Nevezetes azon szokás, hogy az ujbólitott vágásokban a fa mindig a legsűrűbb serdénybe döntetik, minthogy igy áltáljában véve a kár kissebb, mintha a serdény ritkább részeibe, hol ugy is kevés a csemete, döntetnék a fa. A sűrű serdényben támadt hézag egypár év múlva összenövi magát úgy, hogy fel sem lehet ösmerni, holott a ritkás serdényben nyitott rést, ültetés által kellene pótolni. Wurtembergben es Baden nagyobb részében a fadöntés fiirészszel, mig a kinzigvölgyben kizárólag fejszével történik. Képzelhetni csodálkozásomat midőn itt, hol az erdőgazdaság oly magas fokon áll, az erdészek által régen elitélt fa/vesztegető eszközt, a fejszét használni láttam ; azonban csakhamar meggyőződtem, hogy az ottani viszonyok közt s a favágók ügyessége mellett, a fadöntésre a fejsze sokkal czélszerűbb mint a fűrész; mert a fejszével a fát sokkal mélyebben lehet levágni, azonkívül a szálak usztatása czéljából szükséges lévén azok vastagabb végét tompa ékahikban megfaragni, ezt egyszerre a ledöntésnél lehet elérni, a minthogy a munkások a fának tőből való kivágásánál ezen alakot a fa alsó végének fejszével I niegtudják adni, s igy a fejsze alkalmazása még fa és munka
megtakarítással jár, minthogy a fíírészszel döntött fa végét a fennebbi czélból költséggel újra megkellene faragni, s az által egy része a fának is veszendőbe menne. Mielőtt a fa kötelén lebocsátatnék, lecsusztatattnék és véggre eltutajoztatnék; a döntési helyen vastagabb végétől kezdve hosszának körül belül feléig, nagygyából és csak két ellentétes oldalán megfaragtatik és felső vége is ékalakban meghegyezte tik. A nagyábolásra alkalmazott bárd hasonlit a mi ácsaink széles bárdjához csak hogy valamivel hosszabb nyéllel van ellátva, minthogy a favágó a fekvő szálfán állva, faragja a fát. Az ezáltal veszendőbe menő fatömeg csekély jelentőséggel bir, minthogy a törzsnek két oldala a középig csak 2-3" Vastagságra faragtatik meg, az igy nyert előny a csekély kárt jóval felülmúlja; mert nem csak hogy a faragott szálfának kötélen való lecsusztatása sokkal könnyebben megy, minthogy a fa nem forog ugy mint ha gömbölyű volna, s ennek folytán a kötelek is kiméltetnek; hanem a faragott törzs a csúsztatáskor sima oldalain biztosabban megy s a munkások is könynyebben dolgoznak. Továbbá nagy jelentőséggel bir az is hogy az igy elkészített vastagabb fának kisebb patakokon való tutajozása a faragott lapos oldalak folytán nagyon megkönnyittetik. Ismeretes ugyan is hogy a jegenye- és lúczfenyő törzsek légszáradt állapotban vastagságuk feléig a vizbe sűlyednek; ennélfogva például 20" vastag gömbölyű törzsek tutajozására legalább 12" mély vízállás volna szükséges; de ha kétoldalt 3 hüvelyknyire megfaragjuk, akkor 3 hüvelykkel sekélyebb vizén is lehet Úsztatni; oly előny mely szélesebb medrü sekély patakokon rendkívüli fontossággal bir. Valamennyi pagonyban gondoskodva van arról hogy a fának távolabbra való szállitása szép és öszhangzó tervszerint készitett utakon történhessék.
A fensikok egyenes s hosszú utakkal vannak ellátva, melyek ismét a hegyoldalukat átlóirányban metsző utakkal vannak összeköttetésben. Valamennyi út lejtmérezve és oly szilárdan van épitve, hogy majdnem fényűzésnek mondható, előállításuk azonban a kitűnő épitő anyagnál fogva semmi nehézséggel sem jár. Ezen utak szélessége rendesen 2 2% öl, a kőből épitett szilárd aljzatnak magassága 6 9" tészen, 6-9" magas alapja kőből szilárdan van rakva és törött apró kavicscsal borítva. A vízlevezető csatornák valamint a támfalak, melvek néha 15 18' magasak, szintén ily szilárdan épitvék. Sajátságos utakat találtam a Rippoldsau-í pagonyban, ezek nem a fának kifuvarozására hanem a szálfáknak csúsztatására szolgálnak. Ezen utak 8 9' szélesek és 15 16% emelkedéssel birnak. Építésűknél legfontosabb tényező az egyenlő esés s ennek fokozatos átmenete egy másikba, valamint avölyfelé irányzott hirtelen görbületeknek mellőzése. Ha a hegyoldal egyenetlen, völgyes gerinczes s ennek folytán sok áthidalás átmetszés feltöltés sat. szükséges, akkor természetesen ezen utak sokba kerülnek, mindazonáltal tagadhatlan előnyeiknél fogva mindinkább építettnek míg az egész pagony egy rendszeres ilyen úthálózattal nem lesz ellátva. Az odavaló erdei munkások ezen utak építésében s különösen a száraz falazásban oly kitűnő jártassággal bírnak hogy e tekintetben az olasz munkásokkal bátran mérkőzhetnek. Csak ily kitűnő szállítási készületek segélyével lehet, az ottani magas munkabér daczára, a fának köblábját az uszapatakig 1 3 kr.-ért á. é. szállítani. Ezen utakon a szálfa vagy nyáron, midőn az ut száraz vagy nedves, vagy télen, midőn az utat jég vagy hó kéreg boritja egyenként csusztatik le. Hogy az uton lefele csúszó szálfák az útból ki ne szök-
hessenek, az útnak a hegyoldal ellenében fekvő szélére rendesen egyes, görbületeken 2 3 vastagabb szálfák rakatnak egymásra^és erősitettnek meg czövekekkel. Utvezetékek és hidak mind két oldalán állitattnak ilyen korlátok. Ha a korlátok elkészítettek, kevésbé meredek helyeken egymástól 6 9'-nyi távolságban bükk-vagy juharfa hasábok rakatnak keresztül az úton, melyeken kevéssé nedves időben 15 16% esés mellettnagyon jól csúszik a szálfa s ha acsusz tató út hosszabb, a szálfa ezen lassanként oly gyorsaságot nyer hogy annak mérséklése ezéljából az ut alsóbb i észéin egyes hasábokat ki kell venni, s a dörzsölés nagyobbitása végett a hézagokat földdel szokták kitölteni. 4-5% esés mellett csak télen lehet csúsztatni a szálfát midőn az út keményen meg van fagyva, és a borító jég vagy hókéreg folytán nagyon sikamlós. Ezen kisebb eséssel biró Isusztató utak külső szélén épen oly korlátok alkalmaztatnak a fa kiugrás ellen mint emlitve volt, ellenben az útra keresztben hasábok Lem rakatnak. Ha a csúszó fa a kisebb esésű de sikamlós pályán a kellő nél nagyobb gyorsasággal haladna, akkor a pályát hóval vagy szénporral hintik be, miáltal a gyorsaság tetszés szerint mérsékeltetik. A szálfákat vastagabb végökkél előre csúsztatják le, hogy a rakhelyre kiugorva, véknyabb végökkel hátrafelé feküdjenek mert igy nem csak könnyebb a rakásokat rendezni, hanem a leugró fa sem tesz kárt a már előbb a rakhelyre érkezett fában. Meg kell vallanom hogy a szálfa csúsztatás által való szállításának mindég, még pedig azért voltam ellensége mert a rakhelyre való kiugratás folytán szétzúzás és törés által nagy volt a fa veszteség; Rippoldsauban azonban meggyőződtem hogy kellő óvatosság mellett azapadék nagyon csekély és afacsusz-
* tatás az éhez alkalmatos helyiségeken a szállitási módoknak legjutányosabbika. Az odavaló munkások oly bámulatos ügyességgel végzik ebbeli munkájokat hogy ebben véleményem szerint még az olasz és tirol munkásokat is felülmúlják. Kevésbé lejtős helyeken, lapályokon, lovakkal vontatják a szálfát a csúsztató utakhoz, meredek helyekről pedig kötelén eresztik le. Sajnos hogy az utóbb emiitett szállítási mód nálunk igen ritkán alkalmaztatik. Minek azon balvélemóny lehet oka, hogy a fának kötelén való leeresztése nagyon körülményes időrabló, s ennél fogva drágább, mintsem hogy az itteni csekély faárak melett nagyobb mórtékben alkalmazható lenne. Pedig a fának kötélen való leeresztése nem sokkal több időt igényel mint az itt divó ergetőkön való lecsusztatása, melynél évenként ezer meg ezer legszebb szálfa töretik szét és úgyszólván értéktelenné válik, A ki a szálfának ergetőkön való szállítását ösmeri és tudja mennyi a legszebb fából megy itt veszendőbe, az könnyen kiszámithatja hogy ezen veszteség jóval felülmúlja a kötélen való eregetésnól mutatkozó nagyobb kiadásokat. A fának kötélen való eregetése következő módon történik : A fának vastagabb azaz hátulsó végére kajmó segítségével egy erős kötelet kötnek; s ezt egy közel álló törzs vagy tuskó körül tekerik. A kötelet lassanként megeresztvén a fa önsúlyánál fogva a meredeken lefelé csúszik. E munka melett rendesen 5 munkás van elfoglalva, egyik a kötelet kezeli a többi négy pedig a szálfát útjában igazgatja. A lecsúsztatandó fának utja szükség szerint alátett hasábok által készitetik elő, s azután adott jelre a fa csákányok segedelmével mozgásba hozatik. A kötél vezetőnek leginkább arra kell ügyelnie, hogy a
kötél mindig kilegyen feszitve s a fa ne jöjön sebes mozgásba, mert különben nem képes azt többé megállítani s azon veszélynek teszi ki magát hogy a fáról gyorsan legömbölyödő kötél vége agyon üti. Ha a kötél végét éri akkor a kötél vezetője jelt ád mire a többi négy a szálfát csákányaival feltartóztatja, mig a vezető a kötelet egy kellő távolban alantabb fekvő törzs vagy tuskó körül tekeri; s a munka e képen mindvégig foly. A kötél hossza rendesen 30 öl és vastagsága a lecsúsztatandó fához mérve l'/ 4 l'ó". Ezen munka a kötelek kimélése czéljából (valószinüleg a veszélyes munka könnyítése végett is) mindég csak száraz időben történik. Egy ottani épen a fának kötelén való eregetésével foglalkozó számadó munkás adatai szerint, 5 ember naponta 40 darab szálfát képes 160 200 ölnyi átlagos távolságra lecsúsztatni, ha sűrű aljfa és rosz idő utjokban nem áll. Miután 40 darab szálfa körülbelül 960 köblábat tartalmaz és az ezért fizetendő csusztatási bér 4 ft. 20 kr. o. é. teszen; egy köblábnak szállitása az egész távolságra 0,4 krba és egy ölnyi távolságra 0,002 krba kerül. Vegyük fel hogy egy meredek vágásból az egész fatő>> meget a legközelebbi utig 400 öl átlagos távolságra kell szállítani, ezen munka, ha kötelek segítségével vitetik véghez, köblábanként 0,8 krba kerülne. Nálunk e munkáért, de a közönséges módon eszközölve jegenleg köblábanként 0,75 krt fizetnek. A kétfelé szállítás költségében mutatkozó külömbség egy 56000 köbláb fatömeget szolgáltató vágásban csak 28 frtot tenne; mely külömbség az előbbi czélszerűbb szállításnál megkímélt, körülbelől 2000 köblábnyi haszonfa által bőven pótolva van. A mily czólszerű és sajátságos a Schwarzvvald-ban a fá-
nak szárazon való szállitása; oly különös s a mi honi viszonyainktól eltérő a fának tutajozása s az e czélra szolgáló eszközök is, minek folytán czélszerűnek tartom ennek leírásába kissé mélyebben bocsátkozni. (Folytatása következik,) Fühasználat az erdötalajon. Többen szólaltak fel ismételve különféle lapokban: hogy az erdőtalajon termő takarmánynövények a mezőgazdaság és különösen marhatenyésztés előnyére használtassanak fel; tudtommal azonban mindig csak az esetlegesen található tar karmány használata tárgyaltatott. Némely vidékeken azonban bizonyos körülmények között erdő- és nemzetgazdászati szempontból óhajtandó volna, hogy ezen a véletlenre bizott erdei fűtermés, vetés és mivelés által javitassék, s ez által a fűtermés belterj esse, hasznalata pedig dúsabb, jobb és jövedelmezőbbé változtassék, Ha a tarvágás és sorvetés, vagy ültetés által való újra erdősités, habár szabályos hálózatokban is, gyakran sőt tán többször alkalmazta tik mint óhajtandó lenne, akkor az erre alkalmas helyeken az erdőgazdának módjában áll a fűnek termelése, és ezen közteshasználat óvatos alkalmazása által: 1) a mezőgazdaság és marhatenyésztés takarmány hiány át a termelt fű által némileg fedezni, és az erdőgazdaság jövedelmét nagyobbítani 2) a védetlen talajt a káros megmelegedés, elszegényedés és termőföldjének lemosása ellen megvédeni, s ezen fű takaró által számára az üdeséget és nedvességet biztosítani, a mi pedig a rajta tenyésző facsemeték előnyére válik. Ezeket előre bocsátván álljon itt táblázatos kimutatásban n legérdekesebb és legszükségesebb azon fűnemekről, melyeknek megtelepítését én az erdőben szükségesnek tartanám: