2Kir 10,18-36 Jéhu 3. Jéhu kiirtja Baál tisztelőit És Jéhu összegyűjté az egész népet, és monda néki: Akháb kevéssé szolgálta Baált; Jéhu sokkal jobban akarja szolgálni. Most azért hívjátok hozzám a Baál minden prófétáit, minden papját és minden szolgáját; senki el ne maradjon; mert nagy áldozatot akarok tenni a Baálnak; valaki elmarad, meg kell halni annak. Jéhu pedig ezt álnokságból cselekedte, hogy elveszítse a Baál tisztelőit. És monda Jéhu: Szenteljetek ünnepet Baálnak. És kikiálták. És szétküldött Jéhu egész Izráelbe, és eljövének mind a Baál tisztelői, és senki el nem maradt aki el nem jött volna, és bemenének a Baál templomába, és megtelék a Baál temploma minden zugában. Akkor monda a ruhatárnoknak: Hozz ruhákat ki a Baál minden tisztelőinek. És hozott nékik ruhákat. És bement Jéhu és Jonadáb, a Rekháb fia a Baál templomába, és monda a Baál tisztelőinek: Tudakozzátok meg és lássátok meg, hogy valamiképpen ne legyen itt veletek az Úr szolgái közül valaki, hanem csak a Baál tisztelői. És mikor bementek, hogy ajándékokkal és égőáldozatokkal áldozzanak, Jéhu oda állított kivül nyolcvan embert, akiknek azt mondta: Aki egyet elszalaszt azok közül, akiket én kezetekbe adok, annak meg kell érette halni. Mikor pedig elvégezték az égőáldozatot, monda Jéhu a vitézeknek és hadnagyoknak: Menjetek be, vágjátok le őket, csak egy is közülök meg ne meneküljön! És levágták őket fegyver élével, és elhányták az ő holttestöket a vitézek és a hadnagyok. Azután elmentek a Baál templomának városába, És kihordván a Baál templomának bálványait, megégeték azokat. És lerontották a Baál képét is templomostól együtt, és azt árnyékszékké tették mind e mai napig. Így veszté ki Jéhu a Baált Izráelből. De Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneitől, aki vétekbe ejté az Izráelt, nem szakadt el Jéhu, az arany borjúktól, melyek Béthelben és Dánban valának. És monda az Úr Jéhunak: amiért szorgalmatosan megcselekedted azt, ami nékem tetszett, és az én szívem kívánsága szerint cselekedtél az Akháb házával: azért a te fiaid negyedízig ülnek az Izráel királyi székiben. De Jéhu még sem igyekezett azon, hogy az Úrnak, Izráel Istenének törvényében járjon teljes szívéből, mert nem szakadt el a Jeroboám bűneitől, aki bűnbe ejtette az Izráelt. Abban az időben kezdett az Úr pusztítani Izráelben, és megveré őket Hazáel, Izráel minden határában. A Jordántól egész napkeletig, a Gileádbelieknek, a Gád nemzetségének, a Rúben nemzetségének, Manasse nemzetségének egész földjét. Aroertől fogva; mely az Arnon patak mellett van, mind Gileádot, mind Básánt. Jéhunak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, és minden erőssége, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében? És elaluvék Jéhu az ő atyáival, és eltemeték őt Samariában. És uralkodék Joákház, az ő fia, helyette. A napok pedig, amelyekben uralkodott Jéhu Izráelen Samariában, huszonnyolc esztendő. Bevezetés Jéhu Akháb háza után kiirtotta Baál tisztelőit is Jéhu életével több ízben foglalkoztunk. Kiirtotta Baál minden követőjét (25. v.), véget vetett a Baál imádásának Izráelben. Meghalt, és Isten átadta az uralmat a fiának (35. v.). Láttuk a korábbiakban, hogy milyen szorgalmasan tette Jéhu mindazt, amit Isten rábízott. Az Úr megdicsérte, és jutalmat is adott neki (30. v.).
Jeroboám bűnétől, az aranyborjúk imádásától nem szakadt el Egy dologban hűtlen volt, nem szakadt el Jeroboám bűnétől, az aranyborjúk imádásától (31. v.). Az Ige alapján nézzük meg, hogy mit jelentett a Baál kultusz? Miért volt annyira utálatos Isten szeme előtt? Milyen tanulságai vannak annak, ahogy Jéhu véget vetett a Baál kultusznak? Milyen fontos, hogy a szívünk teljesen az Úré legyen? Jéhunak az volt a baja, hogy nem volt a szíve teljesen az Úré. Ezért maradt meg a két aranyborjú imádata az után, hogy a Baált teljesen kiirtotta. 1.) A Baál kultusz (1) A Baál és kultuszának elterjedése Baál nevének a jelentése az, hogy úr, parancsoló, hatalmas. A pogány népek, különösen a föníciaiak és a kananeusok, ahol Izráel is lakott, tiszteletben tartották és imádták ezt a bálványistent. Elgondolásuk szerint Baáltól függött a jólétük. Úgy gondolták, hogy Baál adja a termést. Ő a termékenységnek, a jószágok, a nyájak, a család növekedésének az istene, ezt is mind a Baál adja. Nem volt ez új dolog Izráel életében. Nem csak Akháb idejében volt Baál tisztelet, hanem a Bírák és Gedeon idejében. Azt mondta Gedeonnak az Úr, hogy rontsa le a Baál oltárát, amely az atyjáé, és a berket, amely a mellette van, vágd ki, és építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek (Bír 6,25-26). Azonban Akháb és Jézabel idejében odáig jutott a Baál kultusz, hogy Izráel királyi háza összefonódott teljesen a Baál házával. Ez azt jelenti, hogy: gonoszabbul cselekedék Akháb, az Omri fia az Úr szemei előtt mindazoknál, akik ő előtte voltak. Mert nem elégedék meg azzal, hogy Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneiben járjon, [a két aranyborjú imádata] hanem elméne és feleségül vevé magának Jézabelt, Ethbaálnak, a Sídonbeli királynak leányát, és elmenvén, a Baálnak szolgála, és meghajtá magát annak. És oltárt emele a Baálnak a Baál házában, amelyet Samariában épített. És csinált Akháb Aserát is, és jobban haragra indítá Akháb az Urat, Izráel Istenét, mint az Izráel valamennyi királya, akik ő előtte voltak (1Kir 16,30-33). Jézabellel az Izráel királyi házába bejött egy pogány királynak a lánya, vele együtt a pogány kultusz, a Baál imádat. Templomot épített, oltárt a Baálnak, meghajtotta magát előtte, és az egész Izráelben nagyon elterjedt a Baál-kultusz. Aki Akhábot követte a trónon, az első fia, aki csak két évig uralkodott, Akházia. Belzebubhoz küldött, amikor megbetegedett, hogy meggyógyul-e, vagy nem (2Kir 1,2). A következő király, Jórámról azt olvassuk, hogy bizonyos Baál oltárt és képeket lerontott, de nem irtotta ki a Baál imádókat (2Kir 3,2). Ez Jéhura maradt. Rábízta Isten ezt is, hogy Akháb háza mellett a Baált is pusztítsa el, akivel teljesen összefonódott Izráelnek a királyi háza. Tanulság: Mit tanulunk mi ebből? Mi felel meg ma a Baálnak, ennek a bálványnak? Baál azt jelenti, hogy úr, parancsoló, hatalmas. Mi az úr, a parancsoló, a hatalmas ma az emberek szemében? Ha a Baáltól várták a jólétüket az emberek, a meggazdagodást, az áldást. Mit tekint ma az emberek nagy része a jólét zálogának? Nem nehéz rájönni, hogy a pénzt. Ez most a legfőbb bálvány. Az új Baál, a mammon. Ez lépett Isten imádata helyébe. Különös, hogy elsősorban a keresztyén világban. Nem minden nép ilyen nagyon pénzimádó, mint a keresztyén Európa, Amerika és Észak-Amerika. A pénz imádata irányítja kicsiktől nagyokig az embereket. Országokat, népek vezetőit, a gazdaságot, mindent ez hat át. Száz százalékig biztos, hogy Isten megítéli ezt a Baált is. Ezt a bálványt, ezt a mammont is, imádóival együtt. Vigyázzunk, hogy a szívünk maradjon az Úré. Tőle várjuk az áldást, életünk megoldását. Mindvégig csak Benne bízzunk, ne másban, ne a pénzben, ne a vagyonban.
(2) Az Úr harcolt Baál ellen népe javáért Illés által Látszik az Igéből az is, hogy maga az Úr harcolt Baál ellen, a népe javáért. Ebben a harcban embereket használt fel. Gedeon lerontotta a Baál oltárát, és az emberek felháborodtak. Azt mondták Joásnak, Gedeon apjának, hogy adja ki a fiát, mert meg kell halnia, amiért lerontotta a Baál oltárát (Bír 6,30). Idáig jutott Izráel már a Bírák idejében. Meg kell halni, mert lerontotta a Baál oltárát. Akkor azt mondta Joás, hogy a Baálért pereltek. Ha isten pereljen ő maga, hogy oltára lerontatott. Nagyon igazat mondott. Az igaz Isten, az Úr valóban perel a bálványimádókkal. Ő perel. Illés idejében nem volt három és fél évig eső (Jak 5,7), mert Isten perelt az Ő népével. Isten megcsúfolta Baált, akiről azt mondták, hogy ő adja az esőt, az áldást, a termést, hogy nem volt eső. Isten megmutatta, hogy Ő az igazi Úr. A Kármelen, amikor Illés összegyűjtötte a népet, az égből leszálló tűzzel is bizonyította, hogy nem Baál, hanem Ő az Úr. A Baál papok hiába könyörögtek tűzért. Illés megölette Baál prófétáit, akik Jézabel asztaláról éltek (1Kir 18,40). Úgy látszik a mostani Igéből, hogy a Baál prófétákat ugyan megölte, de a nép körében még nagyon sok Baál tisztelő maradt. Emlékszünk, hogy mit mondott Illésnek az Úr? Azt mondta, hogy kenje királlyá Hazáelt Szíriában, Jéhut Izráelben, Elizeust prófétává maga helyett. Aki megmenekedik Hazáel fegyverétől, Jéhu öli meg. Aki Jéhu fegyverétől megmenekedik, Elizeus öli meg. Hétezer embert meghagy, aki nem hajtott térdet a Baálnak (1Kir 19,18; Róm 11,4). Isten ismerte, kik hajtottak térdet a Baálnak. (3) Jórám nem imádta Baált, de imádóit nem irtotta ki Isten Jéhu által ezeken állott bosszút, akik tudták, hogy ez a bálványimádás utálatos Isten előtt. Ezeknek a kivesztése Jéhura maradt. Ahhoz, hogy valaki a bálványokat kiveszítse a mások életében, isteni felhatalmazás kellett. Illésnek volt, Jéhunak is. Tanulság: Ebből számunkra az a tanulság, hogy mások bálványainak elpusztításába csak akkor menjünk bele, ha Istentől felhatalmazásunk van. Az ember ölni képes a bálványaiért. A legérzékenyebben érinti az embert, ha a bálványaihoz nyúlnak hozzá. Az Írásból világosan látjuk, hogy a saját bálványunkat ki kell irtani. A másikét csak akkor, ha az Úr felhatalmazott rá. Azért is vigyázzunk erre, mert a szíveket igazán Isten ismeri. Mi tévedhetünk. Egy másik emberre ráfoghatjuk, hogy neked ez a bálványod, és tévedhetünk. Figyeltük, Jéhu hogyan járt el? Amikor összegyűlt az összes bálványimádó a templomba, bement ő és Jonadáb, a Rekháb fia. Osztották ki a ruhákat, és azt mondta, hogy tudakozzátok, nincs-e itt valaki az Úr tisztelői közül. Annak nem adnak ruhát. Az itt ne maradjon. Csak azok kizárólag, akik a bálvány imádói (22-23. v.). Az a tanulság, hogy nem ismerjük a másiknak a szívét, könnyen ráfoghatjuk valakire, hogy te bálványimádó vagy, te meg nem. A szíveket Isten ismeri. A magunk bálványai ellen harcoljunk. Másodszor az a tanulság, hogy ne keveredjünk a bálványimádók közé. Fussatok ki én népem Babilonból, hogy ne részesüljetek annak a csapásából (Jel 18,4). Ne keveredjünk a bálványimádók közé. menjetek ki közűlök, és szakadjatok el [ ] tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket (2Kor 6,17). 2.) Jéhu véget vet a Baál kultusznak Izráelben (18-28. v.). (1) Jéhu ravaszsága Jéhu ravaszsággal gyűjtötte össze a Baál imádókat, és ölte meg őket. Én nem akarom ezt minősíteni. Akárhogy is volt, Jéhu azt akarta, hogy minden Baál tisztelőt megöljön, de vigyázott arra, hogy az Úr követői közül egy se haljon meg. Ez jó cél volt.
(2) Jéhu kivesztette Baált Izráelből Jéhu kivesztette teljesen a Baált Izráelből. A templomát lerombolta, és meg is gyalázta, árnyékszékké tette (27. v.). Tanulság: Istennek gondja van arra, hogy a bálványok eltűnjenek. Különösen az Ő népének az életéből kipusztuljanak. Azért van rá gondja, mert féltőn szerető Isten (2Móz 20,5; 2Móz 34,14). Úgy is mondhatjuk, hogy féltékenyen szerető Isten. Egyiptomban is ezt tette, amikor az Ő népét kihozta onnan. általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr (2Móz 12,12). Nem csak az elsőszülötteket ölte meg. Sok isten volt Egyiptomban. Minden istenük felett ítéletet tartott. Az égyiptombeliek pedig temetik vala azokat, a kiket megölt vala az Úr ő közöttök, minden elsőszülöttjöket; az ő isteneiken is ítéletet tartott vala az Úr (4Móz 33,4). Amikor ítéletet tartott az Úr, embereknek is meg kellett halni. Mikor Jéhu idejében ítéletet tartott a bálványon, embereknek is meg kellett halni, akik a követői voltak. Az Úr a mai ember bálványait is megítéli. A pénzimádókat is megítéli a pénzzel együtt. Semmivé lesz, és semmit nem ér. Amikor éhség lesz, szárazság, lehet rakáson a pénz, azt nem lehet megenni. Ítéletet fog tartani az Úr a nagy nyomorúság ideje alatt. Más bálványokat is megítél. Akinek a gyermeke, a házastársa, vagy bárki más, vagy bármi más a bálványa. Hírnév, tehetség, akármit mondhatnánk, abban csalódnia kell, mert Isten megítéli. Meg fogja mutatni az embernek az Úr azt, hogy csak Őbenne lehet bízni. Csak az áldott, aki Őbenne bízik, és átkozott az, aki emberben, vagy másban bízik. 3.) Jéhu nem szakadt el Jeroboám bűneitől (29. 31-33. v.). (1) Jéhu szíve nem volt az Úré (31. v.) Jéhu nem szakadt el Jeroboám bűneitől. Jeroboám volt Izráel első királya. Amikor még együtt volt Izráel, és nem szakadt ketté, Saul volt az első király, azután Dávid, azután Dávid fia, Salamon. Salamon bálványimádó lett. Isten megmondta, hogy ezért el fogja szakítani tőle a tizenkét törzsből tízet, és Jeroboámnak adja (1Kir 11,31). Maradt csak kettő, Jeruzsálem központtal, Júda és Benjámin. A többi tíz törzset, az északon levőket Jeroboámnak adta. Nagy ígéretet mondott neki az Úr. Házat építek neki, mint Dávidnak. Ha megmarad az Úr szeretetében, a törvényben (1Kir 14,8). Dávid leszármazottai sorban nem haltak ki, a királyok mind az ő ágyékából származtak Júdában. Ugyanúgy lett volna Jeroboámnak is. Jeroboám nem volt olyan hűséges, mint Dávid. Félt attól, hogy a népe, a tíz törzs Jeruzsálembe fog járni a templomba imádkozni. A törvényben ez volt, oda kellett menni minden férfinek, háromszor egy esztendőben meg kellett jelenni (2Móz 23,17; 5Móz 16,16). Ha majd oda megy a nép, elhajlik a szívük tőle, és vissza fognak menni a déli királyságba, Roboámhoz és Dávid házához (1Kir 12,27). Ez a féltékenység, a hitetlenség arra vitte, hogy felállította a két aranyborjút Dánban és Bételben. Azt mondta, hogy ezek az isteneid, akik kihoztak Egyiptomból, ne menjetek Jeruzsálembe, ezt imádjátok (1Kir 12,28). Ez volt a Jeroboám nagy bűne, ami végig ott maradt Izráel királyságában. Egyik királyi család váltotta a másikat, egyiket a másik után irtotta ki az Úr, az utolsó emberig. Még az ebüket is, a bűn miatt, és mégsem tudtak elszakadni a bálványtól. Mit jelent ez? Miért nem? Azért nem, amit olvastunk: De Jéhu még sem igyekezett azon, hogy az Úrnak, Izráel Istenének törvényében járjon teljes szívéből, mert nem szakadt el a Jeroboám bűneitől, aki bűnbe ejtette az Izráelt (31. v.). Az volt az oka, hogy a szívük nem volt teljesen az Úré. Azt mondta Isten: szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből (Mt 22,37). Jéhu sok minden jót tett. Szorgalmas volt, kiirtotta Akháb házát. Kiirtotta a Baál imádást. Engedelmeskedett Istennek, de a szíve nem volt az Úré.
Ez egy központi üzenete ennek az Igének, amit itt most olvastunk. Kié a szívem? Ha a szívem az Úré, akkor nem csak egy bálványt fogok kiirtani, hanem az összes bálványt. Ha a szívem az Úré, nem csak egyes dologban akarok engedelmeskedni az Úrnak, hanem mindenben engedelmeskedni akarok az Úrnak. Akkor nem lesz olyan, hogy, kilencvenkilenc dologban igen, de a századikat megtartom magamnak, ha a szívem az Úré. Tanulság: Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megőrizzék (Péld 23,26). Ha a szívünk az Úré, megmutatja az útjait. Isten megmutatta Mózesnek az Ő útjait, Izráel fiainak a cselekedeteit (Zsolt 103,7). Akinek a szíve az Úré, megmutatja, merre menjen, mit válasszon, mi a helyes út, hogyan döntsön. Ha szívünk Istené megmutatja az utat, de azt őrizzük meg. Nem tudjuk másképpen az Úr útját megőrizni, az Úr útján az Ő tetszésére járni, csak akkor, ha a szívünk az Övé. Adjuk oda Istennek a szívünket! A szívünk akkor az Úré, ha Isten szeretete ejtette rabul. Nem úgy, hogy elhatározom magamban, a szívem az Úré. Jó ez az elhatározás, de akkor maradjunk meg ebben. Ha látom Isten szeretetét, amit Krisztusban adott, rácsodálkozom, életemre alkalmazom, és elfogadom a szeretetét, bűnbocsánatát, jóságát, hívását. Rabul ejt a szeretete. Akkor az Övé a szívem. Ez így van a mindennapi életben is. A szerelmesek, ha rabul ejtik a másik a szívét, akkor az övé lesz. Akkor biztos, hogy minden bálványt ki fogunk pusztítani az életünkből, és csak az Úr marad, mert Övé a szívünk. A teljes szívünk, nem csak egy része. (2) A bálványimádás következménye Jéhu megmaradt a bálványimádásban, az aranyborjak imádásában, és ugyanúgy Izráel egész népe is. Kivéve azt a hétezer, akiről Isten beszélt (Róm 11,4). Ennek következménye lett. Abban az időben kezdett az Úr pusztítani Izráelben, és megveré őket Hazáel, Izráel minden határában (32. v.). Elsorolja a helyeket, tartományokat, törzseket, mit pusztított el Hazáel. Az Úr kezdett pusztítani, Hazáel csak eszköz volt. Illésnek mondta az Úr, hogy kenje fel Szíriában Hazáelt királynak. Érdekes, hogy egy idegen, ellenséges országban, nem Izráelben. Elizeus ment el Illés helyett, hogy felkenje királlyá, azért, hogy pusztítson. El is sírta magát Illés, amikor Hazáelre nézett. Megmutatta neki az Úr, hogy fog cselekedni. Izráel városait lerombolja, kisgyermekeit földhöz csapdossa, terhes asszonyait kétfelé vágatja (2Kir 8,12). Ezt tette, mert Izráel nem szakadt el Jeroboám bűnétől, a bálvány imádástól. Szinte érthetetlen, hogy azok után, hogy látta a király, és látta Izráel népe is, hogy mennyire haragszik az Úr a két aranyborjú imádása miatt is. Kirtotta Jeroboám és Baásának az egész házát. Utána Akháb háza még rátett erre azzal, hogy a Baált is imádta, és azt is kiirtotta az Úr. Tanulság 1: Szinte érthetetlen, hogy azok után, hogy látta a király, és látta Izráel népe is, hogy mennyire haragszik az Úr a két aranyborjú imádása miatt is. E miatt irtotta ki Jeroboám, és Baása egész házát. Utána Akháb háza még rátett erre azzal, hogy a Baált is imádta, és azt is kiirtotta az Úr. Szinte érthetetlen, hogy ezek után miért ragaszkodott a nép az aranyborjúhoz? Sokat gondolkoztam ezen. Mikor kijöttek Egyiptom földjéből, Mózes felment a Sínai hegyre, és sokáig nem jött vissza. Azt mondta a nép Áronnak, hogy csináljon nekik isteneket, mert nem tudják, hogy Mózessel mi lett (2Móz 32,1). Szinte rákényszerítették, hogy aranyborjút készítsen. Megöntötte, ott táncolt a nép az aranyborjú körül, és énekeltek (2Móz 32,19). Az aranyborjú egy egyiptomi isten volt. Már akkor látták, hogy mennyire haragszik erre az Úr. Azt mondta Isten Mózesnek, hogy menj le, mert megromlott a nép, és az egészet eltörli, de őt nagy néppé teszi. Könyörgött Mózes, hogy ne tegye Isten. Mit mondanak az Egyiptombeliek? Amikor Mózes lement, szólt Lévi fiainak, kardot kötöttek, és azon a napon háromezer embert megöltek (2Móz 32,26-28). Áron megmenekedett, mert az Úr kenete volt rajta, főpap volt. Mózesnek megmondta miért kegyelmezett meg: az én látogatásom napján ezt az ő bűnöket is meglátogatom (2Móz
32,34). Mi az Úr látogatásának a napja? Krisztusban jött el. Ő ezt a bűnt is Magára vállalta, hogy akkor nem kellett az egész népet megölni. A mi bálványimádásainkat, bűneinket, mind az Ő látogatása napján vette fel, és törölte el a golgotai kereszten. Ez ejtse rabul a szívünket, hogy mennyire szeret minket az Úr! Tanulság 2: Gondolkoztam, mit jelent a mi esetünkben ez az aranyborjú? Baált láttuk, hogy mit jelent. A jólétet, és amitől azt várjuk, a pénzt. Mit jelent az aranyborjú imádata? Amit Jeroboámról olvasunk, abból az időből, amikor felállította a két aranyborjút rámutat arra, hogy mit jelent a mi életünkben. Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, óh Izráel, akik téged kihoztak Égyiptomnak földéből (1Kir 12,28). Úgy adta be álnokul azt a félelmét, hogy nehogy visszapártoljanak Dávid házához, hogy messze van Jeruzsálem. Valóban, a legészakibb részről, ahol Dán volt, tényleg elég hosszú idő, és fáradság felmenni Jeruzsálembe. Ne fáradjatok annyit, itt van ez az aranyborjú, imádjátok ezt. Jeroboám egész papságot alakított ki. Szertartást, új ünnepnapot, áldozatokat, mindent elrendelt annak a mintájára, ahogy az igaz Isten imádata volt. Oltárt, templomot, papokat, ünnepnapokat, mindent, csak nem az Isten akarata szerint. Csak másolata volt, külsőségeiben volt olyan, de belül éppen az ellenkezője. Isten akarata ellen volt, mert bálványimádás volt. Látszólag könnyített a népen, de ez a könnyítés átok lett rajtuk. A mai világban mi lehet ez a könnyítés? Amikor külsőleg minden úgy megy, mint az igaz Isten imádat, csak éppen belül nem az. Ez a vallásosság. A két aranyborjú a vallásosság bálványának a képe. A vallásosság bálvány, mert valami mást imádnak, hiába mondják az Isten nevét. Itt kell nekünk vigyázni. Olyan sokan megtévednek. Istenről, Jézusról, Krisztusról, Igéről, meg sok mindenről beszélnek. Ugyanazokat a szavakat használják, de nem ugyanazt jelenti. Jön valaki, és más evangéliumot, más Jézust, más szellemet hirdet (2Kor 11,4). Ez a vallásosság. Könnyíteni a magunk esze után. A vallásos életben ez a könnyítés azt jelenti, hogy a vallásos istentisztelet hasonlít az igazi istentisztelethez. A vallásos ember azt gondolja, hogy úgy is lehet üdvözülni, ha a szívét nem adja oda Istennek. Csupán a külső ceremóniákat tartja be. Az előírásokat megtartja, az elég. Nem elég! Adjad, fiam, nekem a te szívedet [ ] Szükséges néktek újonnan születnetek (Péld 23,26; Jn 3,7). Krisztus élete kell, hogy legyen bennünk, másképpen nem lehet üdvözülni. Ezek a külsőségek nem visznek üdvösségre. Ugyanilyen bálvány, könnyítés, az úgynevezett könnyű evangélium is. Amikor csak a nekünk kedvező Igéket válogatjuk ki a Bibliából. Isten szeret, jóságos, hűséges, megbocsátó, jó Isten. Ami a kötelességünkről, a szent életről, a hit cselekedeteiről, az életünk átadásáról szól, azokat már nem. A könnyű evangélium egy bálványnak a követése. Az aranyborjúk a belső tartalom nélküli vallásosságot jelképezik, ami Isten előtt utálatos és bálványimádás. Veszélyesebb, mint a Baál tisztelete. Akik a pénzt imádják, nem keverik bele Istent. Tudják, hogy a pénzt imádom, nem Istent. Itt azt gondolják, Istent imádják, és közben csak a saját elgondolásaikat, külsőséget, ami hasonlít, de nem ugyanaz. 4.) Jéhu jutalma az Úrnak tetsző tetteiért (30. 34-36. v.). (1) Az Úr megjutalmazza az engedelmességet Amikor Jéhu kiirtotta Baál tisztelőit, kiirtotta Akháb házát, hogyan értékelte ezt az Úr? És monda az Úr Jéhunak: amiért szorgalmatosan megcselekedted azt, ami nékem tetszett, és az én szívem kívánsága szerint cselekedtél az Akháb házával: azért a te fiaid negyedízig ülnek az Izráel királyi székiben (30. v.). Ebből az Igéből láthatjuk, hogy az Úr megjutalmazta Jéhu engedelmességét, attól függetlenül, hogy egy másik területen engedetlen volt. Az engedelmességét megjutalmazta. Ez így van most is. Ha egy ember, egy hívő engedelmes az
Úrnak, annak mindig áldása van. Amiben nem engedelmes, annak meg van az átka. Ez törvényszerű. (2) Jutalom az utódokban negyedíziglen Különös jutalmat adott Jéhunak. A fiai negyedízig ülnek Izráel királyi székében. Ez be is következett negyedízig pontosan. Miért negyedízig, és miért ez volt a jutalom? Ne imádd és ne tiszteld azokat; [a bálványokat, idegen isteneket] mert én, az Úr a te Istened, féltőnszerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják (2Móz 20,5-6). Dávid házával ezeríziglen cselekedett az Úr irgalmasságot. Jézus Krisztus is a Dávid házából származik, és uralma örökké tart. Az áldás ígérete ezeríziglen szól azoknak, akik Istent szeretik. Jéhu nem szerette Istent. Nem volt a szíve az Úré. Teljesítette a parancsát, de Istent nem szerette. Bálványimádó maradt, Jeroboám bálványait imádta. A bálványimádásért neki harmad-, negyedízig büntetés járt volna. Azért, mert engedelmeskedett Istennek, harmad-, illetve negyedízig királyságot adott jutalmul a fiainak. Ilyen különös Isten szeretete. Van itt egy fájdalmas megjegyzés is: De Jéhu még sem igyekezett azon, hogy az Úrnak, Izráel Istenének törvényében járjon teljes szívéből, mert nem szakadt el a Jeroboám bűneitől (31. v.). Ezt pont az után írja, hogy megígérte neki az Úr, hogy a fiai negyedízig ülnek Izráel trónján. Jéhu mégsem igyekezett azon, hogy az Úrnak, Izráel Istenének törvényében járjon teljes szívéből. Nem indította meg Isten jósága, ígérete. Annak idején Jeroboámot sem indította meg, hogy Isten egy házat fog neki építeni. Tanulság: Ez nagyon nagy tanulság. Minket Isten jósága mire indít? Ha nem tudunk tanulni Isten haragjából, ahogy kiirtotta a bálványimádókat, akkor tanuljunk Isten szeretetéből és jóságából. Minket megindít-e Isten szeretete és jósága, hogy Krisztus meghalt értünk, és megbocsátotta a bűneinket? Igen nagy ígéretet tett, nagyobbat, mint Jéhunak, hogy negyedízig Izráel királyai lesznek. Isten gyermekeivé fogadott. Mire indít ez minket? Ha a szívünk az Úré, akkor arra fog indítani, hogy mértékletesen, igazán és szentül éljünk ebben a jelenvaló világban (Tit 2,12). Szeressük az Urat, és kedvében járjunk mindenben, ami csak tőlünk telik. A másik tanulság az, hogy a magatartásunk, Isten iránti engedelmességünknek, vagy engedetlenségünknek nem csak a saját életünkre van kihatása, hanem a gyermekeink, unokáink életére is. Nem csak ezért, mert Isten azt mondta, hogy harmad-, negyedízig, vagy ezerízig, hanem láthatjuk is, hogy így van. Nem csak Jéhunál, nem csak a Bibliából. Ezt láthatjuk a mindennapi életben is. Ez nem azt jelenti, hogy minden hívőnek hívő lesz a gyermeke. Van rá lehetőség, áldás, mert hallotta Isten Igéjét, Isten félelmében. Aki részeges családban nő fel, parázna emberek között, akik arra tanítják, hogyan kell lopni, megverni, átverni a másikat, egy átkot örökölt. Kihatással van rájuk, nem mindegy, hogyan élünk, és mit örökölnek az utódaink. Befejezés Jéhu szörnyű pusztítást végzett Izráelben. Szembetűnően buzgó volt, és Isten ezt a szörnyű pusztítást, a buzgóságát különösképpen dicsérte meg: És monda az Úr Jéhunak: amiért szorgalmatosan megcselekedted azt, ami nékem tetszett, és az én szívem kívánsága szerint cselekedtél az Akháb házával: azért a te fiaid negyedízig ülnek az Izráel királyi székiben (30. v.). Szíve kívánsága szerint azt tette, ami Istennek tetszett. Feltehetjük a kérdést: ez tetszik Istennek? A vérengzés, a szörnyű pusztítás? Nem azt írja a Biblia, hogy: kívánva kívánom én a bűnös halálát? Nem inkább azt, hogy megtérjen és
éljen? (Ez 18,23). Mi tetszik Istennek? Az, hogy éljen az ember, vagy az, hogy haljon meg? Az, hogy áldását árassza ránk, vagy az, hogy ítélete zúduljon ránk? Mind a kettő meg van írva. Ez nagy tanulság, jegyezzük meg! Itt jön a könnyű evangélium, amikor egyoldalúan azt mondják, hogy Isten csak az áldását árasztja ránk. meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr (Róm 12,19). Látjuk, eljött a bosszúállás napja is. Azt mondta Jonadábnak: jer velem, és lásd meg, mint állok bosszút az Úrért (16. v.). Eljött a bosszúállás ideje. Az Úr Jézus, amikor felállt a zsinagógában, és felolvasta, hogy az Úr Szelleme van énrajtam, és azért küldött el Isten, hogy hirdessem az Ő jókedvének esztendejét (Luk 4,18-19). Nem olvasta tovább, hogy Istenünk bosszúállásának napját (Ézs 61,2). A jókedve esztendeje már tart kétezer év óta, de bizonyára eljön a bosszúállás napja is. Biztos, hogy Isten szeretete meg a bosszúállása úgy viszonyul egymáshoz időben, mint egy év egy naphoz. Mit jelentett az Úr jókedvének esztendeje Akháb házában és Izráel népében? Akháb huszonkét évig uralkodott. A fia, Akházia két évig, a másik fia, Jórám tizenkét évig, ez összesen harminchat év. Eddig tartott az Akháb házának Isten kegyelme. Harminchat évig hordozta. Biztos vagyok benne, hogy harminchat napig nem tartott, amíg Jéhu kiirtotta az egész Akháb házát, meg az összes Baál bálványimádót. Hamar megcselekedte. Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: [Mind a kettőt!] azok iránt akik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol (Róm 11,22). Mind a kettő az Úré. Nem lehet szembeállítani egymással. Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék (12. v.). Tanulság: Isten nagyon kegyelmes és szerető Isten. Isten türelmes. Ez hozzátartozik a szeretetéhez. Isten vár, de ha az ember semmibe veszi az Ő kegyelmét, ha nem érdekli Jézus Krisztus áldozata, akkor búsult haragjában megemésztő tűz (Zsid 12,29). Nemcsak irgalmas, hanem igen szentséges, igazságos és tiszta is az Úr. Nemcsak irgalmas, hanem kemény is tud lenni. Ezt látjuk ebben a történetben. Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség láncaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre; [Nem kedvezett. Az irgalmas és kegyelmes Isten egyszer csak nem kedvezett.] És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetőjét, nyolcad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát (2Pt 2,4). Majdnem kétezer évig várt Nóé előtt is az Úr az emberekre, hogy megtérjenek. Egyszer elérkezett az idő, amikor azt mondta Isten, hogy elég, vége. Eddig kedvezett, de betelt. Bánom, hogy embert teremtettem (1Móz 6,7). Eljött az ítélet. Ilyen Isten? Egész világot el tudja pusztítani? Annyi embert, annyi állatot? Különös, hogy amikor Jónás Ninivében volt, akkor Isten azt mondta: ne szánjam Ninivét, a nagyvárost, amiben mennyi ember és állat van? (Jón 4,11). Miért szánta meg Ninivét? Megtértek. Miért nem kedvezett Nóé idejében az egész világnak? Nem tértek meg. Nóé bizonyságot tett, amikor építette a bárkát. Nem tértek meg. Tekintsük csak meg a keménységét is Istennek. Nem kedvezett, és elpusztította az egészet. Sodoma és Gomora városait is elhamvasztotta, pedig megkegyelmezett volna, ha tíz igaz lett volna benne (1Móz 18,32). Nem kedvezett annak sem. Főképpen pedig azokat, akik a testet követvén, tisztátalan kívánságban járnak, és a hatalmasságot megvetik. Vakmerők, magoknak kedveskedők, akik a méltóságokat káromolni nem rettegnek (2Pt 2,10). Ilyen az ember most is. Nem fog kedvezni Isten a mai világnak sem. Tudjuk, hogy miért nem? Az Ő Fiának se kedvezett. Amikor az Úr Jézus Magára vette a bűneinket, nem kedvezett Neki Isten. Amikor Ábrahám felvitte a fiát, Izsákot, hogy oltárra tegye, Isten kedvezett, nem kellett megölnie. Amikor a Fia került oda, nem kedvezett. Őt minden emberért odaadta. Az embereknek ez az egyetlen bűne van, mert a többit Krisztus mind felvitte a keresztre, meghalt érte, és eltörölte. Ez az egy bűne, hogy nem törődnek ilyen nagy üdvösséggel (Fil 3,9). Isten nem kedvezett a Fiának, és nem kell az embereknek. Megy a
pénz, a hírnév, a test kívánsága, a bűn után, nem érdekli Isten. Hogy kedvezzen akkor Isten ennek a világnak? Mit tegyen még ezzel a világgal? Mit tegyen még? Az nem lehet, hogy az örökkévalóságban, a mennyországban bevigyék a bűnt. Pokol lenne a mennyországból is, eltörölné az Úr. Ez a nagy tanulság Jéhu és Izráel életéből. Hosszútűrő, kegyelmes, irgalmas az Isten. Nagy irgalmasságú, nagy kegyelmű, a gonosz miatt is bánkódó, képes volt ideadni a Fiát meghalni az egész világ bűneiért. Hogy menekedünk meg, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel? Ez az egyetlen út, Krisztus. Nincs más út. A vallásosság, tévút. A külsőség, tévút. Csak Jézus Krisztus az út egyedül. Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? (Róm 8,32). Ezt kell meggondolnunk. Ideadta a Fiát, Vele együtt mindent. Akinek nem kell a Fiú, nem marad neki semmi, csak az ítélet. Remélem, hogy Isten mindannyiunknak a szívében azt végzi, hogy kelljen Jézus Krisztus. Kelljen Isten szeretete. Ámen. Debrecen, 2014. február 23.