2Kir 13, Joakház, Jéhu fia

Átírás

1 2Kir 13, Joakház, Jéhu fia Joásnak, az Akházia fiának, Júda királyának huszonharmadik esztendejében lett király Joákház, a Jéhu fia Izráelen Samariában tizenhét esztendeig. És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, és követé Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneit, aki bűnbe ejté az Izráelt, és nem szakadt el azoktól. És felgerjedt az Úr haragja Izráel ellen, és adá őket Hazáelnek, a Siria királyának kezébe, és Benhadádnak, a Hazáel fiának kezébe, az ő életének minden idejében. De könyörgött Joákház az Úrnak, és meghallgatá őt az Úr; mert megtekintette az Izráel nyomorúságát, hogy mikép nyomorgatja őket Siria királya. És az Isten szabadítót küldött Izráelnek, aki megmentette őket a Siriabeliek hatalmától, hogy az Izráel fiai lakhassanak az ő sátoraikban, mint azelőtt. De még sem távoztak el a Jeroboám házának bűneitől, aki bűnbe ejté az Izráelt, hanem azokban jártak; sőt az Asera is helyén maradt Samariában; Pedig nem hagyattatott meg Joákháznak több nép, mint ötven lovag, tíz szekér és tízezer gyalogos; a többit mind megölte Siria királya, és olyanná tette, mint a cséplő pora. Joákház egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei és az ő ereje, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében? És elaluvék Joákház az ő atyáival, és eltemették őt Samariában; és az ő fia, Joás, uralkodék ő helyette. [ ] Hazáel pedig, Siria királya nyomorgatá az Izráelt Joákház minden napjaiban. De megkegyelmezett az Úr nékik, és megkönyörült rajtok, és hozzájok tért az ő szövetségéért, amelyet kötött volt Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal, és nem akarta őket elveszíteni, sem el nem vetette őket az ő orcája elől mind ez ideig. És meghalt Hazáel, Siria királya, és az ő fia, Benhadád lett helyette a király. És visszavevé Joás, a Joákház fia Benhadádnak, a Hazáel fiának kezéből a városokat, amelyeket erővel elvett volt Joákháznak, az ő atyjának kezéből. Háromszor veré meg őt Joás, és visszaszerezte Izráel városait. Bevezetés Isten ígérte Jéhunak Isten rábízta Jéhura, hogy irtsa ki Akháb egész háza népét. Ezt szorgalmasan megtette (2Kir 10,11), ezért ígéretének megfelelően, a fia, Joakház uralkodott utána (1. v.). Joakház ugyanazt követte, amit az apja, Jéhu. Imádta azt a két aranyborjút, amit Jeroboám, Nébát fia vezetett be Ez gonosznak látszott az Úr szemei előtt (2. v.). A felolvasott Igében van két fontos dolog Joakház életével kapcsolatban két dolgot emelnék ki a tanulságaival együtt. Az első, hogy mi a bálványimádás következménye. A második, hogyan hallgatja meg Isten az ember könyörgését, akkor is, ha olyan nagy a nyomorúsága, hogy Isten haragja van rajta. 1.) A bálványimádás következményei ( v.). (1) Beteljesedett az Úr szava Felgerjedt az Úr haragja Izráel ellen, és Hazáelnek, Szíria királyának kezébe adta őket (3. v.). Beteljesedett, amit az Úr mondott. Még Illésnek megparancsolta Isten, hogy az Izráel bűnei miatt kenje Hazáelt királlyá Szíriában (1Kir 19,15). Isten kegyelme sokáig várt. Elizeus idejében kezdett csak uralkodni (2Kir 18,14-15). Sok idő eltelt addig, mert várt Isten szeretete. Egyszer eljött az idő. Elizeus, mikor ránézett Hazáelre sírt. Megkérdezte Hazáel, hogy miért. Elzeus elmondta, hogy tudja a veszedelmet, amit Izráel fiaira hoz. Az erős városokat megégeti, az ifjakat fegyverrel levágatja, kisgyermekeit földhöz veri, terhes

2 asszonyait ketté vágatja (2Kir 8,11-12). Bekövetkezett. Mi maradt az ifjakból? Nem maradt több mint ötven lovag az egész országban. Tíz harci szekér, és tízezer gyalogos. Ennyi az összes. Többi olyan lett, mint a cséplő pora, elvitte a szél (7. v.). Tanulság: Biztosak lehetünk abban, hogy amit egyszer Isten mondott az Igében, megvalósul. Isten beteljesíti minden szavát. Akár ítéletre szólt, akár jóságos ígérete, mindig beteljesíti a szavát. Ebből vonjuk le magunknak azt a következtetést, hogy bölcs ember kutatja, mi Isten szavam, mert az beteljesedik. A bölcs ember, ha figyel Isten szavára, tudja a jövőt. Nem csak kutatjuk és keressük Istennek szavát, hanem tisztelettel, szent félelemmel és szent engedelmességgel elfogadjuk. Úgy teljesedik be, ahogy az Úr mondta. (2) Felgerjedt az Úr haragja Izráel ellen. Az istentelen izráeli királyok már nagyon sokszor haragra ingerelték az Urat. Megtapasztalta a nép a történelem folyamán, hogy mit jelent, amikor Isten haragszik. Mégis olyan oktalanok voltak, hogy nem tanultak belőle. Semmit nem tanultak. Ugyanúgy haragra ingerelték az Urat. Ami megíratott régen, az a tanulságunkra íratott meg (Róm 15,4.). Tanulság: Ne legyünk olyan oktalanok, mint Izráel népe volt. Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged. Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, amelyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád (Zsolt 32,8-9). Az Úr Magához akar vonni bennünket, mert szeret, hogy ott legyünk a közelében. Nem kantárral, nem zablával, nem vesszővel és bottal, nem nyomorúsággal és felgerjedt haragjával akarja ezt elsősorban megtenni. A szemeivel akar tanácsolni (Zsolt 32,8). A szemei intése, a nézése szeretné, ha eligazítana bennünket. Ehhez az kell, hogy nézzünk az Úrra. Ha nem nézünk Rá akkor, hogy tud a szemeivel irányítani? Legyen kapcsolatunk, közösségünk az Úrral. Legalább a szavaiból okuljunk, ha már nem is figyelünk. Amikor szól, és meghalljuk a szavát, akkor engedelmeskedjünk. Ne legyünk oktalanok! (3) Az Asera is helyén maradt sőt az Asera is helyén maradt Samariában (6. v.). A két aranyborjún kívül még egy bálvány ott maradt, az Asera. Még Akháb állította fel a Baállal együtt ezt a bálvány szobrot. És oltárt emele a Baálnak a Baál házában, amelyet Samariában épített. És csinált Akháb Aserát is, és jobban haragra indítá Akháb az Urat, Izráel Istenét, mint az Izráel valamennyi királya, akik ő előtte voltak (1Kir 16,32-33). Amikor Jéhu kiirotta a Baált, úgy látszik az Asera ott maradt. Talán nem volt annyira középpontban az Aserának az imádata, de miután Baál nem volt tovább, úgy látszik, hogy a nép kezdte inkább az Asera imádata. A pogány népek elképzelése szerint Asera, Baál felesége volt. Mind a ketten a termékenység istene, illetve istennője volt. Aserának négyszáz, Baálnak négyszázötven prófétája volt. Jézabel asztaláról ettek (1Kir 18,19), ő hozta be a szokást Izráelbe. Tanulság: Mit jelent számunkra Asera? Mit tanulhatunk belőle? Aserától ugyanazt várták, mint Baáltól, a termékenységet, a jólétet. Ma a jólétet, a pénz, a mammont jelképezi. Baál, mint férfi isten a mammont a maga nyers, mindenkin uralkodni akaró formájában képviseli. A pénz ilyen. Nem kell magyarázni, látjuk, hogy mit csinálnak a bankok a pénzért, hogyan pusztít a korrupció. Kegyetlenül, erőszakosan. A női változata, Asera rafináltabban, finomabban, nem erőszakkal. Asera magyarul azt jelenti, hogy szerencsét hozó. Rögtön gondolhatunk a szerencsejátékokra. Azt is a pénz motiválja, csak nem durván, hanem finomabb formában. A pénz a lényege, és megkötözi, kifosztja az embereket nem csak anyagilag, hanem a lelkükben és a szellemükben is.

3 Aserát szexuális kicsapongással tisztelték. Nem kell bemutatni a mai világ erkölcstelenségét a szexualitás területén is. Teljesen kificamodott. Nagyon utálatos Isten előtt. Egyszer Isten haragja ki fog áradni e miatt is, ha sokáig is tűr. Sodomára és környékére kiáradt a szexuális bűnök miatt (1Móz 19, ). Ez most korszellem. A pénz, a szerencsejáték, a szexualitás korszellem. Bennünket is megkísérthet. Isten nem ment meg, hanem megtart a kísértésekben. Vigyázzunk, ha megkísért akár a pénz, akár a szerencsejáték, akár a szexualitás! (4) A szörnyű pusztítás számokban nem hagyattatott meg Joákháznak több nép, mint ötven lovag, tíz szekér és tízezer gyalogos; a többit mind megölte Siria királya, és olyanná tette, mint a cséplő pora (7. v.). Ez lett a következménye a pusztításnak, amit Isten Hazáel által véghezvitt Izráelben. A pusztítás már megkezdődött Joakház apjánál, Jéhunál is. Abban az időben kezdett az Úr pusztítani Izráelben, és megveré őket Hazáel, Izráel minden határában. A Jordántól egész napkeletig, a Gileádbelieknek, a Gád nemzetségének, a Rúben nemzetségének, Manasse nemzetségének egész földjét. Aroertől fogva; mely az Arnon patak mellett van, mind Gileádot, mind Básánt. (2Kir 10,32-33). Területeket foglalt el tőlük. Városokat rombolt le. Joakház fia idejében ez még folytatódott, és nagyobb méreteket öltött. Előre megmondta Elizeus által, az embereket is kiirtotta. Nem csak a hadsereget, hanem a polgári lakosságot, gyermekeket, asszonyokat is. Elizeus előre sírt miatta, megértette. Joakház fiának, Joásnak az idejében halt meg Elizeus (2Kir 13,20). Először a szellemi szemeivel látta, aztán a tulajdon szemeivel nézte végig azt a siralmas állapotot, ami a bálványimádás következménye lett. Nem hallgattak Isten szavára. Joakház idejében elérte azt a szintet, amikor alig maradt a sok népből. Isten azt ígérte, hogy Izráel száma annyi lesz, mint a tenger partján a föveny (1Móz 22,17). Mint a homok, megszámlálhatatlan. Most megszámlálhatták annyi maradt csak. Már Illésnek is mondta az Úr, hogy hétezer embert meg fog hagyni, akik nem hajtottak térdet a Baálnak (Róm 11,4). Olyanok lettek, mint a cséplő pora. Nem tudom, ki csépelt már. Kisgyerekkoromban nagyon sokat dolgoztam a cséplőgépnél. Tizenéves koromban, mint gyereket pontosan oda tettek, ahol legnagyobb por volt a cséplőgépnél. A végén jött ki a törek, a polyva. Akkora por volt, de úgy vártuk, mikor jön egy kis szél, ami felkapta, elvitte. Nem volt többé por, odalett. Így lett ezzel a néppel, mint a port, a párát szétszórta Isten, és nem volt többet. Volt, és nincs. Tanulság 1: Beteljesedett a veszedelem, amit Isten megígért. Beteljesedik ezen a világon is Isten haragja azokon, akik nem térnek meg a bűnből, a pénzimádatból, a szerencse hajszolásából, a szexuális kicsapongásból, és akármilyen egyéb bűnből. Tanulság 2: Isten egyik ítélete az lesz, hogy megfogyatkozik a népesség. Látjuk, hogy a nyugati, civilizált világban ez már így van. Már most rajta van Isten ítélete. Mint a cséplő pora, úgy elfogy a népesség. Elszáll, eltűnik a szélben. Miért nem születnek gyermekek? Jobban kell a pénz, mint a gyermek. Még egy kutya is jobban kell, mint egy gyermek. Minden más kell. Mindenfajta bűn. Úgy érzik, hogy a gyermek csak akadálya, hogy vétkezzenek, és a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét kövessék (Zsid 11,25). Magában hordozza az ítéletet. Elfogy a nép, mint a pára, mint a cséplő pora. Ilyen siralmas volt a helyzet Joakház idejében. 2.) A meghallgatott könyörgés ( v.). (1) Joakház az Úrhoz fordult Isten nagy szeretetét és kegyelmét mutatja: De könyörgött Joákház az Úrnak, és meghallgatá őt az Úr; mert megtekintette az Izráel nyomorúságát, hogy mikép nyomorgatja őket Siria királya. És az Isten szabadítót küldött Izráelnek, aki megmentette őket a Siriabeliek

4 hatalmától, hogy az Izráel fiai lakhassanak az ő sátoraikban, mint azelőtt (4-5. v.). Nagy nyomorúságban Joakház Istenhez fordult, és könyörgött. Gondolom, hogy meg is alázta magát, mert Isten a kevély imádságot, amikor valakinek nincs ott a szíve, nem hallgatja meg. Írja az Ige: ez a nép szájjal közelget hozzám, de a szíve távol van tőlem (Ézs 29,13; Mt 15,8). Biztos, hogy nyomorúságában Joakháznak benne volt a szíve is, amikor könyörgött Istennek. Látta, hogy elpusztulnak, végük van. Nincs más segítség, ha Isten nem könyörül rajtuk. Ha már csak alig maradt harci népe, kiben és miben reménykedhetnek. Körülöttük mindenhol ellenség volt. Az Úrhoz fordult, nyomorúságukban kiáltottak (Zsolt 22,6). Lehet az Úrhoz kiáltani. Ha megalázott szívvel kérjük az Urat, meghallgat. Ez az üzenet nagyon nagy kegyelem Isten részéről. Van olyan ember, aki megkeményedik a szenvedésben, de van, aki megalázza magát, összetörik, és Istenhez fordul. Joakház ezt tette. Isten fenyítése megalázta, és az Úrhoz vitte a szívét. Tanulság: Ha bajba kerülünk, ha nehéz, ne pereljünk az Úrral. Ne keményítsük meg a szívünket. Csak magunknak teszünk vele rosszat, és a környezetünknek is. Könyörögjünk alázatosan, és kiáltsunk Hozzá, mert meghallgat. (2) Isten nagy szeretete Isten megtekintette Izráel nyomorúságát, és szabadítót küldött. Nem az volt a legfőbb oka, hogy Isten meghallgatta Joakházt, hogy megalázta magát, és könyörgött. Kellett hozzá, de a legfőbb oka ez volt: De megkegyelmezett az Úr nékik, és megkönyörült rajtok, és hozzájok tért az ő szövetségéért, amelyet kötött volt Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal, és nem akarta őket elveszíteni, sem el nem vetette őket az ő orcája elől mind ez ideig (23. v.). Isten kegyelme az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetsége miatt hajolt oda Izráel népéhez. Nem Joakház, vagy a nép jósága miatt. Nem azért, mert annyira nagy bajban voltak. Azért könyörült meg Isten rajtuk, mert ígéretet tett Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. Megindult Isten az Ő népének a nyomorúságán. Tanulság 1: Ebből az egyik tanulság, hogy Isten megtartja a jóságos ígéreteit is. Nem csak az ítéletes Igéit tartja meg, jóságos ígéreteit is. Régen volt, amikor Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak ígéretet tett Isten, de nem felejtkezett el róla. Isten nem felejti el régi dolgokat sem. Tanulság 2: A másik tanulság, hogy minket is csak Jézus Krisztusért hallgat meg Isten. Csak Őérte. Meg kell alázkodnunk, szükséges feltétele, hogy meghallgasson az Úr. Szükséges könyörögnünk. Jó, ha megítéljük magunkat, de ne ebben bízzunk, hanem Istenben, aki Jézus Krisztus áldozatáért kegyelmezett meg, és hallgat meg minket. Mindig ebben bízzunk, mert ez biztos.... nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük elődbe a mi esedezéseinket (Dán 9,18). A nagy irgalom és kegyelem Jézus Krisztus által lett. Ő az, Aki Isten irgalma és kegyelme által jött a világra. (2) Mit jelentett a szabadítás a népnek? Mit jelentett a szabadítás abban az időben a népnek? Izráel fiai lakhassanak az ő sátraikban, mint azelőtt (5. v.). Ezt az Újszövetségben így mondja: csendes és nyugalmas életet éljünk (1Tim 2,2). Ez a szabadítás következménye. Tanulság: Az Úr bennünket is így int az imádkozásra: hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel (1Tim 2,1-2). Jó lenne, ha megtanulná minden ember, de a hívő emberek különösen, hogy a földi életben ne vágyjunk nagy dolgokra. Ennyire, amit az Ige mond, hogy

5 csendes és nyugodalmas életet éljünk. Amikor nagy dolgokra vágyunk, gazdagságra, hírnévre, bármire, abból mindig veszedelem van. Felborítja a nyugalmunkat, nem tudunk csendes és nyugodt életet élni. Ezt akarja az Úr is. A bálványozás, a pénzhajhászás, a bírvágy felzaklat. Azt mondja az Úr: ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele (1Tim 6,8). Többet ad az Úr, mert ad, de mi ne ácsingózzunk utána. Csendes és nyugodalmas életet éljünk. Ez azért szükséges, hogy az odafel valókkal törődjünk, a mennyeieket keressük, ne a földieket (Kol 3,2). (3) Ki volt a szabadító? az Isten szabadítót küldött Izráelnek, aki megmentette őket a Siriabeliek hatalmától (5. v.). Ki volt a szabadító? Joakház idejében, nem találunk semmit, hogy ki lett volt a szabadító. Mindig visszatér, hogy nyomorgatta őket az ellenség, az Úrhoz kiáltottak. Az Úr szabadítót támasztott, valamelyik bírót, és megszabadította Izráelt. Itt nem olvasunk senkiről. Ennek is van az értelme. A történetírás feljegyzi, hogy Joakház idejében Asszíria megtámadta Szíriát (2Kir 16,9). Asszíria akkor még nem volt világbirodalom, akkor volt még csak feljövőben. Szíriának a hadereje ezzel le volt kötve, és nem tudta annyira sanyargatni Izráelt. Isten mindent megtehet. Amikor úgy látja, hogy a megmentésünk érdekében, a nyomorúságból való kiszabadításhoz valamit tennie kell. Joakház fia, Joás: visszavevé Joás, a Joákház fia Benhadádnak, a Hazáel fiának kezéből a városokat, amelyeket erővel elvett volt Joákháznak, az ő atyjának kezéből. Háromszor veré meg őt Joás, és visszaszerezte Izráel városait (25. v.). Később az unokája életében azt látjuk, hogy amit Jéhunál felsorol területeket a Jordánon túl, mind visszaszerezte Szíria királyának a kezéből. Tanulság 1: A mi szabadítónk az Úr Jézus Krisztus. Isten felhasználhat embereket eszközül, egyszerű embereket, vagy királyokat, akit csak akar. Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt! (Péld 21,1). Asszíria királyának odahajtotta a szívét, és ő lett a szabadító. Életem folyamán sokszor megtapasztaltam, hogy Isten egyes embereknek, a főnököknek, még az ellenségnek is a szívét úgy tudja hajlítani, ahogy akarja. Akinek az útjához az Úr jóakarattal van, még az ellenségeit is barátjává, jóakaróvá teszi, felhasználja. Nagyon sokszor visszaemlékszem, mikor diák voltam, soha nem mentem el úgy vizsgázni, egyszer sem, hogy mindent tudok, bármit kérdezhetnek. Mindig azt kértem az Úrtól, hogy támasszon jóakaratot a vizsgáztatónak a szívében irántam. Ha rosszakarattal van a vizsgáztató, mindenkit meg tud buktatni. Lehetnek jó akarattal is. Volt, amikor a főnökeimért is így imádkoztam, hogy Isten támasszon bennük jóakaratot irántam. Ne a hibáimat, ne olyan dolgokat lásson meg, ami miatt hátrányom van. Jóakarattal voltak felém. Mint a vizek folyásai, olyan a királyoknak szíve, minden ember szíve az Úr kezében van, ahova akarja, oda hajtja azt (2Krón 6,30). Azt olvassuk Chambers mindennapi áhítatában, hogy a legkisebb porszemet, és a legtávolabbi csillagot is megmozgatja az Úr. Valóban így van. Az égből harczoltak, A csillagok az ő helyökből vívtak Siserával! (Bír 5,20). Nem tudjuk hogyan, de így van, mert ezt mondja Isten Igéje. Joakház idejében is így volt Izráellel. Tanulság 2: Egy másik tanulságot is levonhatunk ebből. Joakház a könyörgése után valamit megtapasztalt az Úr szabadításából. Nem volt olyan nagy hatalma már tovább Szíriának rajta, Joakház már nem élte meg azt a nagy szabadítást, amit a fia és unokája. Joás, a fia a városokat visszaszerezte. Az unokája az elcsatolt területeket is mind visszaszerezte. Ezt már nem élte meg. Ma is így van. Az istenfélők könyörgése kedves az Úr előtt. Annak sok áldását nem mi éljük meg, hanem csak az utódaink. Vannak imádkozó szülők, akik hittel kérik Istent gyermekeikért, hogy megtérjenek. Már nem élik meg, meghalnak, de a gyermekeik megtérnek. Fel se tudjuk mérni azt, hogy melyik volt az ősünk, aki imádkozott értünk. Aki hűséges volt Isten előtt, és az alázatos könyörgése, odaszánt élete mennyire van

6 benne abban, hogy Isten eláraszt az Ő áldásával és jóságával. Tudjuk, hogy elsősorban Jézus Krisztusnak köszönhető. Nyilvánvaló. Isten talán valamelyik ősünket vagy őseinket is felhasználta. Biztat bennünket, hogy nem hiábavaló az igazak buzgóságos könyörgése (Jak 5,16). 3.) Hálátlanság és Jeroboám házának bűnei (5-6. v.). (1) Isten szabadítót küldött, de mégsem távoztak el a bűntől Isten szabadítót küldött Izráelnek (5. v.). De még sem távoztak el a Jeroboám házának bűneitől, aki bűnbe ejté az Izráelt, hanem azokban jártak; sőt az Asera is helyén maradt Samariában (6. v.). Rámutat ez arra, mennyire hálátlan az ember. Nem csak Izráel népe volt ilyen. Isten megszabadította őket, mégsem távoztak el attól a bűntől, ami miatt rajtuk volt a nyomorúság. Különös az ember. Ennyire vak, és ennyire hálátlan tud lenni. Sőt, vakmerő tud lenni Istennel szemben az ember. Hazáel pusztítása az aranyborjúk imádása miatt volt. Amikor Isten irgalma könnyebbséget adott, ott folytatták, ahol abbahagyták. Sőt, megtetézték még az Aserával is. A Bírák könyve szinte végig erről szól. Izráel vétkezett, Isten megbüntette őket. Valami idegen hatalom uralma alá helyezte őket. Könyörögtek az Úrhoz, mikor már nem bírták tovább a nyomorgatást, és Isten szabadítót támasztott. Amikor megjött a könnyebbség, akkor kezdődött elölről. Vétkeztek, Isten megint küldött egy nyomorgatót. Nem bírták tovább, megint kiáltottak az Úrhoz, szabadítót támasztott. Könnyebbségük lett, és megint kezdték elölről a bűnt. Ilyen nyomorult az ember. Tanulság: Ne legyünk ilyen oktalanok. Bennünk már ott lehet Jézus Krisztus élete, Aki erőt, lehetőséget ad, hogy ne térjünk vissza abba a bűnbe, ahonnan kiszabadított. (2) Jeroboám házának bűnei, aki bűnbe ejté Izráelt Izráel királyainak a történetében állandóan visszatér ez a mondat: De még sem távoztak el a Jeroboám házának bűneitől, aki bűnbe ejté az Izráelt (6. v.). Nem távoztak el Jeroboámnak, Nébát fiának bűnétől, aki bűnbe ejtette Izráelt. Újból és újból visszatér Izráel királyainak a története erre a mondatra. Ettől a bűntől soha nem tudott az északi tíz törzs, Izráel megszabadulni. Ez a két aranyborjú szinte nemzeti istenükké vált. Ragaszkodtak hozzá. A többi bálvány, Baál, Asera, és a többi bűn, engedetlenség, a pogány népek erkölcstelenségének a követése, mind ebből eredt. Jeroboám házának a bűnéből, a két aranyborjú imádatából eredt. Az látszik, hogy az északi országrésznek ez volt az ősbűne. Az első királyuk, Jeroboám lerakta ennek a bűnnek az alapjait, és mindig ide tértek vissza, az aranyborjú imádására. Tanulság: Az aranyborjú a vallásos életet jelképezi. Jeroboám azt mondta: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, oh Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptomnak földéből (1Kir 12,28). Látszólag könnyített a népen. Az ilyen könnyítés nagyon veszedelmes. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld! (2Tim 3,5). Ez a vallásos élet. A vallásos ember azt gondolja, hogy elég külsőleg követni az Urat. Elég előírásokat megtartani, eljárni a templomba, a gyülekezetbe. Elég olvasni a Bibliát, imádkozni, énekelni. Elég, ha jót tenni, egy kicsit adakozni. Nem elég! Nem ez kell Istennek. ki kívánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok? (Ézs 1,12). Nem ez kell Istennek. Adjad, fiam, a te szívedet nékem (Péld 23,26). A szívünk kell. Akkor nem lesz vallásos kötelesség, templomba, gyülekezetbe járni, Bibliát olvasni, imádkozni. Sokan csak kötelességből teszik. Hanem öröm lesz, hogy kereshetjük az Úr arcát. Nagyon veszélyes a vallásos élet. Nagyon sok bűnnek a gyökere az ősbűne, a pénz.

7 minden rossznak gyökere a pénz szerelme (1Tim 6,10). A két aranyborjú mély gyökere is ott volt. Meg akarta tartani a hatalmat és a pénzt Jeroboám. A Sátán kezében egy nagy eszköz a vallásosság. Ősbűne a keresztyén, vallásos világnak. Ne egyházakra gondoljunk. Az az ő dolguk. Magunkra gondoljunk. Mi sem vagyunk mentesek tőle. Ne legyen egy külsőség, és megszokás. Eleget tettem. Eljöttem, imádkoztam, énekeltem. Megtartom a reggeli csendességet. A szívem az Úré.? Adjad, fiam, a te szívedet nékem (Péld 23,26). Az Úr meg akar őrizni ettől. Az utolsó időkben különösen nagyon veszélyes. A látszat kell, de az erő nem. Erő csak akkor van bennünk, ha a szívünk az Úré, és Ő benne él. Akkor van erő a bűnnek ellenállni. Van erő nem a világot választani. Van vágyódás a mennyei után. Az Úr gyönyörködik bennünk, mert mi is gyönyörködünk az Úrban. Ha csak vallásosság van, akkor az kínlódás. Képmutatás az egész. Vigyázzunk erre! Legyen példa előttünk Izráel. Befejezés Láttuk, hogy már Jéhu idejében elkezdett az Úr pusztítani Izráelben, Hazáel által. Fiának, Joakháznak idejében már elviselhetetlen lett a pusztítás. Mikor nagyon rájuk nehezedett, és elviselhetetlenné vált, imádkozott, megalázta magát Isten előtt. Isten könyörült rajta, és könyörült az egész népen. Szabadítót támasztott, de mégsem távoztak el a két aranyborjú imádásától. Még ott volt az Asera is. A mi Szabadítónk az Úr Jézus Krisztus. Máriának megjelent az angyal, és bejelentette, hogy őt választotta Isten, hogy megszülje a Messiást. nevezed annak a nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből (Mt 1,21). Nem csak a bűn következményétől szabadít meg. Nagyon sokszor csak a bűn következményétől szeretnénk nagyon megszabadulni. Ránk nehezedik a bűn következménye, a nyomorúság. Úr Jézus nem csak a bűn következményétől, az örök kárhozattól akar megszabadítani, hanem annak bűneitől. Meg tud szabadítani, hogy mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon (Tit 2,12). Ne legyen egy körforgás az életünk, hogy amikor megszabadított, és könnyebbség van, akkor megint elkezdünk vétkezni. A bűntől való szabadításhoz kell az akaratunk is. Az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott, ami az életre és a kegyességre való (2Pt 1,3). Olyan nagy ígéretekkel ajándékozott meg, hogy isteni természet részeseivé legyetek (2Pt 1,4). Nem úgy folytatja, hogy már minden rendben van. Automatikusan meg fogunk szabadulni a bűntől, és olyan életet élünk, ami kedves Istennek. Nem. Úgy folytatja, hogy teljes igyekezettel a hit mellé ragasszunk jócselekedetet, tudományt, mértékletességet, szeretetet (2Pt 1,5-6). Mind a két oldal ott van. Isten megadta a lehetőséget Krisztusban a bűntől való szabadulásra. Nekünk a teljes igyekezetünkre van szükség. Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mint amikor egy madárfióka kikel a tojásból. Még nem tud repülni, de Isten már a születésekor felruházta képességekkel. Ahogy növekszik, kinő a tolla, megerősödnek az izmai. Addig csak táplálkozik. Így vagyunk mi is. Újonnan születtünk. Még nem tudunk az isteni magasságokba repülni. Még táplálkozunk. a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok (1Pt 2,2). Már ott van bennünk az isteni természet. Ki fog nőni a tollunk, meg fognak erősödni az izmaink, bennünk van a képesség, hogy tudunk repülni. Amikor elérkezik az idő, hogy az anyamadár kidobja a fészekből, mert már képes repülni. Ha a madár behúzza magát, akkor ugyanúgy a földre zuhan, és összezúzza magát, mint ha egy nyulat dobtak volna ki a fészekből. A nyúl nem tud repülni. Minden képességünk megvan. Isteni természet részeseivé lettünk, szent életet tudunk élni, de hozzá kell tenni az igyekezetünket is. Ki kell terjeszteni a szárnyainkat, rá kell nézni az Úrra. Tőle kell venni az erőt, és akkor tudunk magasságokba repülni. Tudunk úgy élni, ami Isten dicsőségére való. Ámen.

8 Debrecen, március 02.