Brazsil József Az élőmunka (munkaerő) hatékonyságának vizsgálata a borszőlő termelésben The efficiency analysis of human work force in the winegrape production brazsil@georgikon.hu Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Vállalatökonómiai és Vidékfejlesztési Tanszék, egyetemi docens Mióta ember él a Földön szükségleteinek kielégítésére, javainak gyarapítására, a termelés hatékonyságának növelésére törekszik. A célja világos és egyértelműen érthető: - emberi szükségleteket akar kielégíteni, - gyarapodni, fejlődni akar - és a jövedelem szerzés is a céljai között szerepel. A hatékonyságvizsgálat minden esetben viszonyszámokat jelenít meg a termelés teljes rendszerére, vagy csak bizonyos elemeket erőforrásokat kiemelve, úgymond parciálisan. Vizsgáljuk, vizsgálhatjuk a ráfordításokat (input) összességében és fajlagosan, a hozamra gyakorolt hatását, a termék minőségével összefüggő értékét, általa elérhető eredményeket (hozam). Tehát vizsgáljuk az input-output arányát, viszonyát, a ráfordítások hatékonyságának alakulását. Az inputon belül nem csak a költségek nagysága lényeges, hanem a mögötte meghúzódó ráfordítások értékelése is. Előadásomban, illetve jelen publikációmban ezen ráfordítások sajátos értelmezésével szeretnék foglalkozni, amelyek során az élőmunka ráfordítás az élőmunka költsége külön kiemelésben, értékelésben részesül. A borszőlő termesztésben a ráfordítások és azoknak árai az összeszorzást követően a termelési költségek sajátos szerkezetét mutatják. Nem vagy kevésbé hasonlíthatók a növénytermesztési ágazatokhoz és sokkal inkább más kertészeti kultúrákhoz, mivel nagy az élőmunka igényük. 569
1 ha borszőlő költség- és jövedelmezőségi viszonyai 2015. évben Megnevezés ezer Ft/ha 1. Tápanyag-visszapótlás termésre 87 2. Növényvédőszer-költség 99 3. Egyéb anyagköltség 10 I Anyagköltség összesen 196 4. Traktoros talajmunkák költsége 30 5. Traktoros növényvédelmi munkák költsége 42 6. Szállítási költségek 20 7. Utaztatási költségek 30 II Segédüzemi költségek összesen 122 8. Földbérleti díj (ára Ft/ha) 70 9. Hegyközségi tagdíj 7 10. Munkabér + közterhei 352 11. Ültetvény amortizációs költsége 88 III Közvetlen költség összesen (I+II+8+9+10+11) 835 12. Általános költség minimum 84 13. Termelési költség (III+12) 919 14. Árbevétel 1100 15. JÖVEDELEM 181 A borszőlőtermesztés főbb ráfordításai a termelési költségei, a teljesség igényét és részletezését nem ígérve a következők lennének: anyagköltség: 196 ezer Ft/ha 23 % segédüzemi költség: 122 ezer Ft/ha 15 % munkabér és közterhei: 352 ezer Ft/ha 42 % földbérleti díj: 70 ezer Ft/ha 8 % hegyközségi tagdíj 7 ezer Ft/ha 1 % ültetvény amortizációja: 88 ezer Ft/ha 11 % Közvetlen termelési költség 835 ezer Ft/ha 100 % Általános költség Termelési költség Árbevétel JÖVEDELEM 84 ezer Ft 919 ezer Ft 1100 ezer Ft 181 ezer Ft/ha 570
A felsorolt közvetlen termelési ráfordításokat, termelési erőforrásokat kell beszereznünk, rendelkezésre bocsájtanunk a minőségi borászati alapanyag megtermeléséhez. Összehasonlítást tekintve azonnal szembe ötlik az élőmunka kiemelkedő nagyságrendje. A termelési költségek között pedig csak 500 órányi élőmunkát számítottam 703 Ft/óra költséggel, amely a törvényesen előírt minimálbért és közterheit tartalmazza. A 42 %-os költségszint kimondottan magas. Egy szántóföldi kultúránál mindez az érték 13 x 100 = 4,64 % vagy 280 ennél kevesebb. Ha értékeljük a borszőlőtermesztés költségszerkezetét megállapíthatjuk, hogy elviselhető, nehezen változtatható szerkezetű, magas munkabér aránnyal és ebből is adódóan kimagasló hozzáadott értékkel nemzetgazdasági szinten GDP-vel. Tehát a borszőlőtermesztés hozzáadott érték termelése hektáronként 904 ezer Ft, 84 %, amelyből az élőmunka 352 ezer Ft. 352 x 100 = 39 %. Örvendetes tények! 904 De ezt a dolgozatot nem ezen megállapítások közzététele érdekében jelenítettem meg, hanem a címben is megfogalmazott ráfordítások parciális hatékonysági mutatóit is vizsgálom. A felsorakoztatott erőforrásokat csoportosíthatnánk a reál gazdaságban megfogalmazott elvárások szerint: Erőforrás Piacon könnyen beszerezhető, rendelkezésre áll, megbízható minőségű Piacon nehezen beszerezhető Az első csoportba a ráfordítások jelentős része tartozik, a második csoportba a ráfordítások közül az élőmunka ráfordítás igényel kiemelést. (Humán erőforrás) A kiemelés főként a magas arányának szól, amely közvetlen költség szinten 42 %-os értékkel, így önmagában kizárólag tényszerűséget takar. A tényszerűséget követően elemzés tárgyát is képezheti, mint sajátos ráfordítás. Függetlenül attól, hogy saját munkánkról vagy úgynevezett idegen munkaerőről, bérmunkáról van szó. Megállapítást nyert, hogy - a piacon nehezen beszerezhető, - korlátozott mértékben áll rendelkezésre, - ár- érték aránya változó, - egy ember egy ember, - sajátos pszichológiai tulajdonságok jellemzik, 571
- teljesítménye változó, - akkor nincs, amikor legjobban kellene, - minden eredmény rajta múlik, tőle függ. Tehát megállapíthatjuk, hogy több jellemző tulajdonsággal rendelkező erőforrásról van szó, amely a borszőlőtermesztésben nélkülözhetetlen. Mindezek ellenére közgazdaságilag az ökonómiai kimutatásokban bérköltségként jelenik meg. Vizsgálnunk kell ezen ágazat élőmunka szükségletét, élőmunka hatékonyságát, élőmunka igényességét. A borszőlő termesztés élőmunka szükséglete jelen adatok szerint 10.000 kg = 20 kg/óra, tehát egy munkaóra alatt 20 kg borszőlőt termelünk meg. Búzából mindez 461 kg/óra. Az élőmunka igényesség a borszőlő termesztésnél ugyanez búza esetén 13 6 = 2,16 óra tonna 10 tonna = 50 óra tonna Tehát egy tonna szőlő előállításához 50 órányi élőmunka igény jelentkezik, búza esetén ez a mutatószám 2,16 óra/tonna. Mivel nehezen beszerezhető, sajátos szűkösen rendelkezésre álló erőforrásról van szó, így a jövedelemtermelő képességét is vizsgálnunk kell. Mindez ritkán kerül kimutatásra: J 181 ezer x100 = x100 = 19,7 % TK 919 ezer J x100 = x100 = 33% KTK 180 ezer Mivel a munkaerő az élőmunka szükséglet nehezen beszerezhető, nem áll korlátlan mértékben rendelkezésre és a felsorolt többi tulajdonsággal is felruházott parciálisan is vizsgálhatjuk a jövedelmezőség alakulását. J 181 ezer x100 = x100 = 51 % Munkabér 352 ezer x100 = 461 % 13 ezer Megállapíthatjuk, hogy a borszőlő termesztés élőmunka arányos jövedelmezősége: 51%, ugyanez a búzánál 461%. Természetesen azt is tudjuk, hogy mindkét ágazatnál ezek a termelési költségek (élőmunka) is megtérülnek, mégis megszívlelendő és jelzés értékű, hogy borszőlő esetén 1 Ft bérköltséggel 0,51Ft jövedelem termelődik, ugyanez búzánál 4,61Ft. Megvizsgáljuk ezek után az egy órányi munkaidő ráfordításra jutó jövedelemtermelő képességet: 572
J 181 ezer = Munkaóra 362 Ft munkaóra 13 óra = 4615 Ft munkaóra Megállapíthatjuk, hogy a borszőlő termesztés esetén az egy óra ledolgozott munkára 362Ft jövedelem jut, ugyanez búzánál 4615Ft/munkaóra. Végső következtetésként csacskaság volna levonni azt, hogy fel kell hagynunk a borszőlő termesztéssel és kizárólag szántóföldi kultúrákkal szabad foglalkozni. A kertészeti kultúrák, így a borszőlő termelés is sok előnyös tulajdonsággal rendelkezik. A legfontosabb, hogy ott is termeszthető, ahol más növény nem díszlik, kietlen körülmények között, tájalakító, tájformáló hatása van, nemzeti kultúránk része és megélhetést biztosít. A megélhetést a bérjövedelmek által is biztosítja, tehát 1 hektár borszőlőnek a termelési költségekből adódóan van 277 ezer Ft (500 703 ) bérjövedelme + 181 ezer Ft jövedelem, összesen 458 ezer Ft/ha, 1,27 13 13 10.236 Ft + Ft jövedelme, összesen 70.236 Ft/ha. 1,27 Ha családi gazdálkodásban gondolkodunk, akkor egy fő, a családfő amellyel 1649 ezer Ft bérjövedelmet és jövedelmet tud realizálni. óra 1800 év fő év ha = 3,6 ha munkáját tudja elvégezni, 1800 óra Szántóföldi növények esetén = 138 ha területre van szüksége az éves munkaidő ledolgozásához, amelyen 13 9725 ezer Ft bérjövedelmet és jövedelmet realizálhat. Felhasznált források: Brazsil József (2001): A Balaton-felvidéki borszőlőtermelés technológiai rendszerének ökonómiai értékelése és munkaszervezési modellezése a fenntartható gazdálkodás követelményrendszerében. PhD értekezés. Keszthely Pupos Tibor et. al. (2005): A stratégia, hatékonyság, termelékenység, versenyképesség és a foglalkoztatottság főbb összefüggései a mezőgazdaságban. Gazdálkodás, Budapest, 2015. 2. szám 153-174 p. 573