Himmler Zsófia MINDENTLÁTÓ KIRÁLYLÁNY Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999
SZEREPLŐK: KIKIÁLTÓ ANYA KONDÁSLEGÉNY RÓKA HAL MADARAK ŐR KIRÁLYLÁNY MALACOK RÓZSÁK 1. jelenet KIKIÁLTÓ: Közhírré tétetik, hogy királykisasszonyunk férjet keres. Jelentkezzenek azok a legények, akik úgy el tudnak előle bújni, hogy sem égen, sem földön, sem vízben meg nem találja őket. (Jön a kondáslegény, hajtja a malacokat. Utána fut az anyja.) ANYA: Fiam, fiam! Várj egy pillanatot! KONDÁS: Itt vagyok édesanyám. Mi történt? ANYA: Hallottad fiam a nagy újságot? KONDÁS: Nem én édesanyám. Reggeltől csak röfögést hallok. Eszegessetek csak, hízzatok nagyra! (Biztatgatja a kondát.) ANYA: Fiam, a királykisasszony férjet keres. KONDÁS: Férjet? Hát éppen jókor, mert most ráérek. Talán egy kis ügyességgel a szerencsémet is megcsinálhatom. De mi lesz a malackáimmal? ANYA: Majd én gondjukat viselem. Ne aggódj! (Dalolva indul útnak): Egy kis malac röf, röf, röf 2
2. jelenet KONDÁS: De megéheztem. A pogácsám elfogyott, a szemem is dülledezik az éhségtől. Mi mozog ott a bokorban? Megállj! Akármi legyek, ha most téged meg nem eszlek! RÓKA: (Kiugrik a bokorból) Ezt már velem meg ne tedd! Várnak a fiaim Mi lesz velük nélkülem. KONDÁS: Úgy morog a gyomrom, mint egy láncos kutya. RÓKA: Ha utamra engedsz, meglásd, a legnagyobb bajban kisegítlek. Fogd ezt a csomó szőrt a hátamból. Ha bármiben segítségemre szorulsz, ejtsd a földre, és én ott termek. KONDÁS: Na, menj! Majd az ég megsegít. (Tovább indul) Éhes volt a róka... (Énekli, miközben egy tóhoz ér) 3. jelenet KONDÁS: De szép halacska! Még kifognom se kell, itt vergődik a parton. Ropogósra sütöm, az már biztos. HAL: Ne egyél meg kiskondás! Még nem tudhatod, hogy mikor szorulsz a segítségemre. Engem itt a tóban mindig megtalálsz. KONDÁS: Csak ne lenne ilyen jó szívem! Bizony nem engednélek vissza. Eredj utadra! HAL: Nem bánod meg kiskondás. 4. jelenet (Egy kúthoz ér, ahol a madarak bánatosan csiripelnek.) KONDÁS: Mennyi madár ül a kút káváján. Egyet közületek megfogok, mert már nagyon éhes vagyok. MADARAK: Ne egyél meg minket kiskondás! Inkább húzz nekünk egy vödör vizet, mert szomjasak vagyunk. KONDÁS: Csak ilyen szívhez szólóan ne csiripelnétek. Na, várjatok! Felhúzom a vizet. Én is igen megszomjaztam. MADARAK: Jó, finom hideg víz! Milyen tiszta, még az erőm is visszatért. Járj szerencsével kiskondás! Ezt még megháláljuk neked. KONDÁS: A mai ebédem is elszállt. Legalább egy kis vizet iszom. Ez tényleg nagyon finom. Most látom csak, hogy milyen közel járok a király kastélyához. Ide látszanak a palota tornyai. 3
5. jelenet (Váratlanul egy őr állja útját) ŐR: Állj! Egy lépést se tovább! Tudod, hogy hol jársz? Ki vagy te? KONDÁS: Egyszerű kondáslegény vagyok. Szerencsét próbálnék, mert azt hallottam, férjet keres a királykisasszony. ŐR: Na, még időben visszafordulhatsz, ha kedves az életed! KONDÁS: Ne akarjon engem elijeszteni, mert én el nem megyek, míg az eszemet próbára nem tettem. ŐR: Akkor már bújj is el, mert jön a királykisasszony. Sietek, hogy bejelentselek neki. 6. jelenet KONDÁS: Hűha! Most aztán gyorsan ki kell találnom valamit. Hová is bújjak? Talán ide a bokorba? Ezt rögtön észreveszi. Vagy ide a fa mögé? Ez sem lesz jó. Szétszórom a zsebemből ezt a csomó rókaszőrt. Talán a róka furfangosabb. (Megjelenik a róka) RÓKA: Barátom! Itt vagyok. Gyere velem a rókalyukba! Olyan labirintust ástam, hogy senki emberfia nem igazodik el benne. (Elbújnak az odúban) KIRÁLYLÁNY: Vajon hol lehet ez a legény? Úgyis megtalállak! Égen nem látom, vízben nem lelem. Földben, igen, ott lenn hallom a szuszogását! Gyere elő kiskondás a föld mély bugyrából! Ott vagy a róka vackában. Megtaláltalak! (Nevetve elszalad) RÓKA: Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam neked segíteni. KONDÁS: Ne búsulj róka, majd csak lesz valahogy. ŐR: Na, te legény, az első próbát nem álltad ki, de ne csüggedj, mert még van kettő! KONDÁS: Nem csüggedek én. Majd csak megsegít az ég! ŐR: Hát, úgy legyen! 7. jelenet HAL: (A kondás újra keresi a helyét.) Kiskondás, kiskondás, emlékszel még rám? 4
KONDÁS: Ki szólít? Hol vagy, mutasd magad! HAL: Itt vagyok a vízben. Gyere elrejtelek a tó mélyén! (Lebuknak a víz alá) KIRÁLYLÁNY: Itt vagyok, mindent látok! Égen nézlek, nem látlak. Vízben nézlek, igen, Ott ülsz a feneketlen tó mélyén egy kő mögött. (Nevetve elszalad) KONDÁS: Most már ennek a fele se móka! Csakhogy a becsület is azt kívánja, hogy amit elkezdtem, azt be is fejezzem. (Beröpülnek a madarak) 8. jelenet MADARAK: Kiskondás! Itt már csak a varázslat segít. Ne búsulj, majd mi mindent elrendezünk. Olyan helyre varázsolunk, hogy nem leszel sem az égben, sem a földön, sem a vízben. De előbb velünk együtt rózsává változol! KIRÁLYLÁNY: Itt vagyok, mindent látok! Milyen szép rózsák! Eddig észre sem vettem őket. Ezt a legszebbet a ruhámra tűzöm. Na, várj csak kiskondás! Mindjárt előkerülsz! Égben nézlek, nem látlak. Vízben nézlek, nem látlak. Ez nem lehet!!! Újra kezdem! Égben nézlek, nem látlak. Vízben nézlek, nem látlak. Ez nem lehet igaz! Feladom! Te győztél! Hol vagy? KONDÁS: (A rózsából visszaváltozik emberré.) A legszebb helyen voltam. A szíved felett. Éljünk ezután békében. (Örömükben megtartják a kézfogót.) VÉGE 5