Közép-homokhátsági mintaterület

Nyilvántartási szám: 00099/5/2009. A Duna-Tisza közi Homokhátság térségében a klímaváltozásból eredő hatások enyhítése és az alkalmazkodás lépéseinek megalapozása céljából megvalósítandó projekt két minta területére külön-külön elvi vízjogi engedélyes műszaki tervdokumentáció készítése Közép-homokhátsági mintaterület Elvi vízjogi engedélyes tervdokumentáció Témaszám: 14/2009 Kolontói zsilip Megbízó Főtervező Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság 1012 Budapest, Márvány u. 1/d. VTK Innosystem Kft. 1095 Budapest, Kvassay Jenő u. 1. 2009. október

Elvi vízjogi engedélyezési terv Megbízó: Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság Budapest, Márvány utca 1/d. Fővállalkozó: VTK INNOSYSTEM Kft Budapest, IX. Kvassay J. u. 1. Tervező: Rónay István 03-0149_VZ-T 6500 Baja, Széchenyi u. 10. Adatszolgáltató ADUKÖVIZIG, Baja, Koch György, Maizl Gábor Baja, Széchenyi u. 2/c. Közreműködők: Pleso&Pleso Mérnöki Szolgáltató Kft. 1029 Budapest Kárpát u.7. Keve Gábor Rónay Istvánné 2

TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés... 4 1.1. Előzmények, korábban elvégzett munkálatok és javaslatok ismertetése... 5 1.2. A mintaterület lehatárolásának pontosítása a célkitűzések függvényében... 6 1.3. A fejlesztési terület jelenlegi vízgazdálkodási helyzete... 11 1.4. A probléma megfogalmazása... 11 1.5. A fejlesztés céljának megfogalmazása... 12 1.6. A terület vízgazdálkodásával foglalkozó korábbi vizsgálatok... 15 2. A fejlesztési terület környezeti, természeti állapotának javítását szolgáló fejlesztési terv... 20 2.1. A vízgazdálkodással szemben támasztott természetvédelmi és környezetvédelmi igények, a jelenlegi helyzet változtatásához fűződő érdekek és indokok... 20 2.2. Felhasználható mértékadó vízmennyiségek az ökológiai, vízgazdálkodási és vízminőségi követelmények figyelembevételével... 20 2.2.1. Természetvédelmi igények,... 21 2.2.2. A Közép-homokhátsági tározók hidrológiai vizsgálata... 24 2.2.3. Ütemezési javaslat... 36 2.2.4. Vízkár-elhárítási szükségletek... 37 2.3. A vízbeszerzés lehetőségei és módja... 41 3. A vízigények és kárelhárítási szükségletek kielégítésére tervbe vett vízi munka, vízhasználatát, vagy vízi létesítmény célját, valamint a megvalósítás választott műszaki megoldásainak, változatainak bemutatása... 42 3.1. 0 változat... 43 3.2. A változat... 44 3.3. B változat... 46 3.4. C változat... 47 3.5. D változat... 48 3.6. E változat... 49 3.7. A változatok több-szempontú összehasonlító értékelése... 50 3.8. A javasolt változat műszaki megvalósítási és költség ütemezése... 55 4. A tervezett fejlesztés hatása a jelenlegi vízgazdálkodási helyzetre... 55 5. A fejlesztéssel igénybevett területek kiterjedése, az igénybevétel módja (szolgalmi jog, tulajdonszerzés, ideiglenesség esetén kártalanítás, stb.)... 59 6. Energiaellátás lehetőségei... 61 6.1. Hálózatról... 61 6.2. Alternatív energia... 61 7. Üzemeltetési kérdések... 62 8. Monitoring kialakítása és működtetése... 65 9. Összefoglalás... 66 3

1. Bevezetés A Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodásának helyzete évtizedek óta foglalkoztatja az ott élőket, a különböző szakmák képviselőit, és az országos politikát is. A természeti adottságok szempontjából hátrányos helyzetűnek számító térséget gyakran sújtják aszályok, de nem ritka a belvizek kártétele sem. A több százezer ember sorsát érintő gondok többször emelkedtek országos szintre. Elég csak az Országgyűlés és Kormány határozataira utalni, ami jól jelzi a probléma súlyát. A vízgazdálkodási helyzet javítása mindig valamilyen szélsőséges helyzet bekövetkeztekor merül fel sürgető, kampányszerűen megfogalmazott igényként. Az ilyenkor megfogalmazott igények sokszor túlzóak. Példák sorával lehet igazolni, hogy az ilyen nyomás hatására, kampányszerűen megvalósult fejlesztések nem valós társadalmi igényekre alapultak. A Közép-homokhátságon a Kiskunsági Nemzeti Park által kezelt védett területeken az egyes fajok, életközösségek, vagy a környezet olyan ökológiai tulajdonságainak védelme a cél, amelyet emberi beavatkozás nélkül az elpusztulás veszélye fenyegetne. A környezet külső körülmények, vagy antropogén hatások miatt változó ökológiai jellemzőit (pl. a vízállapotokat) végveszélyben intervenciósan úgy kell alakítani, hogy azok a legkedvezőbbek legyenek a ritka és védeni kívánt fajok számára. A természetvédelem célja, hogy területeit, illetve az arra érdemes értékeket úgy őrizze meg az utókor számára, ahogy az a védelem létrehozása idején (az 1970- es évek elején) fennállt. Az ilyen különleges természeti feltételekre specializálódott, nemzetközi összehasonlításban is kuriózumnak számító növény- és állatvilág fenntartása azonban csak a nekik kedvező vízállapotok megőrzése, vagy rekonstrukciója árán lehetséges. Az ökológiai stabilitás nélkülözhetetlen élettani tényezője a kívánt jellemzőjű, szezonálisan osztott víz. A vízigények kielégítetlensége a terület fejlődésének akadályává is válik, de természeti értékeink jövőbeni sorsa is a vízháztartási egyensúly helyreállításán múlhat.[12] A vízgazdálkodás a területfejlesztés egyik nagyon fontos tényezője. A terület fejlődésének hosszú távú biztosítása érdekében fenn kell tartani, szükség esetén meg kell teremteni a vízkészletek, a vízminőségi viszonyok, illetve a vízszolgáltató kapacitás, valamint a vízigények közötti egyensúlyt. Ezzel együtt törekedni kell arra, hogy mérsékelhetők, lehetőség szerint elkerülhetők legyenek a vizek kártételei. Ugyanakkor a vízgazdálkodás fejlesztés nem lehet öncélú, mindig valamilyen tényleges társadalmi igényt kell kielégítenie. A természeti adottságok és a különböző területhasznosítási célok közötti összhangot a területrendezési tervek hivatottak megalapozni. Eszközei között lehet a környezet igénybevételének korlátozása, vagy a természeti erőforrások és lehetőségek bővítése. 4

1.1. Előzmények, korábban elvégzett munkálatok és javaslatok ismertetése A Kormány 1067/2005. (VI. 30.) sz. határozatával központi költségvetési forrást biztosított a Duna-Tisza közi Homokhátság fenntartható fejlesztése tárgyú nagyprojekt előkészítésére. Első lépésben a Terra Stúdió ÁBKSZ Konzorcium 2007. év elejére elkészítette a fejlesztés előzetes megvalósíthatósági tanulmányát. A tanulmány egy komplex fejlesztés feladatát mutatta be, melynek teljes költségét 179 milliárd Ft-ra becsülte. Tekintettel azonban arra, hogy az EU-val kötött megállapodások értelmében komplex program indítására nem volt lehetőség, olyan döntés született, hogy a térség egyik legproblematikusabbnak tartott területén két mintaprojekt megvalósítását kezdik meg, melyek közül az egyik a Tisza-völgy, másik a Duna-völgy hátsági területére esik. Ez a terv a Duna-völgy közép-homokhátsági területére eső mintaprojekt tervezett elvi műszaki megoldását tartalmazza. A Duna-Tisza közi Homokhátság Kecskeméttől Ny DNy-ra a Duna-menti síkságig terjedő területén találhatók azok a nagy kiterjedésű vizes élőhelyek (Kondor-tó, Kurjantó, Ágasegyházi rét, Orgoványi-rét, Csíraszék, Kolontó, és köztük számtalan kisebb terület), melyek a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága fennállása óta szerzett kedvezőtlen tapasztalatai alapján, beleértve az utolsó időszak csapadékos éveit is, a homokhátságon kikerülhetetlen szükségszerűségnek tekinti a vízháztartási beavatkozást, mert: o a Hátság gerincén a máris súlyosan károsodott, vagy megszűnt vizes élőhelyek pusztulása tovább folytatódik annak minden ökológiai következményével; o a hátságperemi, ma még mérsékelt természetes utánpótlódással rendelkező öblözetek is fokozatosan utánpótlás nélkülivé válnak a Hátság globális leürülésének függvényében; o rehabilitáció nélkül megszűnne a térség vonulási, és így nemzetközi ornitológiai jelentősége, amit az alábbi jogszabályok és nemzetközi egyezmények támasztanak alá: a szükséges élőhely-megőrzés elmulasztása - hazai jogszabályok a 79/409/EEC, a vadon élő madarak és élőhelyeik megvédésére, a 92/43/EEC a természetes élőhelyek, valamint a vadonélő állat- és növényvilág védelmére, a Berni egyezmény (1979.), melyhez hazánk 1990-ben csatlakozott, és melyet 1990/7. Nemzetközi szerződés a környezetvédelmi minisztertől alatt lehet megtalálni); 5

az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelmére irányuló direktívák; továbbá mivel tétlenséggel az európai madárfauna mozgásterét szűkítenénk tovább és viselnénk ezért (a biodiverzitás előre látott redukciójáért) az ökológiai felelősséget, szemben az 1992-ben született, a Rio de Janeiro-i Konvencióban vállalt kötelezettségünkkel, amelyhez hazánk 1994-ben csatlakozott. [12] 1.2. A mintaterület lehatárolásának pontosítása a célkitűzések függvényében A vizsgált terület Bács-Kiskun megyében, a Duna-Tisza közi hátság középső részén, a Duna vízgyűjtőjén, a Duna-völgyi vízrendszerben fekszik, a Fülöpszállás - Szabadszállás - Kerekegyháza - Jakabszállás - Orgovány - Csengőd által határolt részen (1. sz. melléklet). Itt találhatók a Duna-Tisza köze legnagyobb kiterjedésű tavai, melyek együttes térfogata meghaladja a 33 millió m 3 -t. A területen közvetlenül érintett települések: Szabadszállás, Fülöpszállás, Izsák, Ágasegyháza, Orgovány, Jakabszállás, Kerekegyháza, Fülöpháza és Páhi. A tanulmány közvetlenül a Duna-Tisza közi homokhátság középső területének gondjaival foglalkozik, melyek azonban közvetve kihatással vannak a Dél-Dunavölgyi vízrendszer egészére. A vizsgált térség természeti értékekben gazdag, amit az is jelez, hogy területének mintegy negyedét valamilyen formában védetté nyilvánították. A Duna-völgyi vízrendszer múlt század eleji kiépítésekor a fennsíki terület lefolyását nem vették kellő súllyal figyelembe. Később árapasztó csatornák építésével javítottak ezen az állapoton, de az 1965/66 és az azt szorosan követő 1969/70-es évek belvizei jelezték, hogy ezek a beavatkozások még nem elegendőek. E tapasztalatok alapján készítették elő és építették meg a Duna-völgy fennsíki terület vízrendezési beruházásának keretében a ma is működő övcsatornás, szükségtározós létesítményrendszert. A kiépült rendszer kapacitása beépült a teljes Duna-völgyi vízrendszerbe, ezért a változtatások kihatással vannak a teljes vízgyűjtőre. A projekt által érintett természetvédelmi vizes élőhelyek: [12] Az izsáki Kolon-tó a Duna-Tisza közi hátságon az ős-duna egyik posztglaciális mellékágának helyén kialakult, nemrégiben még dominánsan nyílt vízfelületű tó. Bár ma már nem nagyon nevezhető annak, hiszen nádas mocsarak, zsombékosok, fűzlápok borítják. Északról dél felé haladva először az egybefüggő nádasok tűnnek szemünkbe. A tavat láp- és ligetredők, láprétek, mocsárrétek, nyugat felől pedig homokbuckás területek övezik Legfontosabb értéke a hazánkban előforduló valamennyi gémfaj rendszeres költésében mérhető. E tény fontosságának elismeréseként az 1993. évi XLII. törvény alapján a Kolon tó teljes területe felvételt nyert a Nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékébe. 6

A déli rész fajgazdag láprétjeinek védett növényritkaságai közül elsősorban az orchideákat kell megemlíteni, melyeknek 9 faja él itt. Leggyakoribb orchideák a vitézkosbor (Orchis militaris), a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), a mocsári kosbor (O. laxiflora ssp palustris), a pókbangó (Ophris sphegodes). Jellemző védett fajok a szibériai (Iris sibirica) és a korcs nőszirom (Iris spuria), valamint az epergyöngyike (Muscari botryoides). Ritka növényfaja a lápi csalán (Urtica kioviensis). A megmaradt kicsiny nyílt vízfoltok gyakori növényei a tündérrózsa (Nymphea alba) és a közönséges rence (Utricilaria vulgaris). A Kolon-tó legszembetűnőbb értékei azonban a madarak. A rekettyefüzes nádrengeteg hazánk egyik legnagyobb gémtelepét rejti, melynek jellemző fajai a nagy- és kiskócsag, a kanalas gém és a bakcsó. A nádi énekesek egyik legszebb képviselője a fehércsillagos kékbegy. A gazdag madárvilág mellett ritka halfajok, a mocsárvilág fejlődéstörténeti szempontból értékes fajai, a lápi póc (Umbra krameri) és a réti csík (Misgurnus fossilis) is megtalálható itt. A hüllők közül a mocsári teknős (Emys orbicularis), valamint az emlősök közül vízi cickány (Neomys fodiens) és a vidra (Lutra lutra) is állandó lakója a tónak. A fennmaradt tölgy-kőris-szil ligeterdők a Duna-Tisza közére egykor jellemző tájképet idézik. SZIKES TAVAK (Szappan-, Hattyú-, és (Zsíros) Szívós-szék, valamint Kondor-tó): a buckavonulat keleti részén a buckák fölött átbukó szél által kimélyített mélyedésekben talajvíz által táplált szikes tavak voltak, melyek a hetvenes évék végén kezdődött aszályos időjárás miatt a nyolcvanas évek közepére kiszáradtak. A sós rétekkel övezett időszakos vízellátású tavak legszembetűnőbb értékei a madarak voltak. Fészkelt itt a gulipán, a kis- és nagygoda, a széki lile. A Kondor tó partján tevékenykedett a Kékcsőrű réce keltető telep és a Kiskunsági Madárvárta. Az említett létesítmények a tavak vizének eltűnésével elvesztették szerepkörüket és tevékenységük megszűnt. Az egykori tavak, (Szappan-, Hattyú-, és (Zsíros) Szívósszék, valamint Kondor-tó) egymástól elkülönült medreit jelenleg már csak a sziki növényzet, a felszíni formák, és foltokban a sziksóvirágzás jelzi. A hóolvadást követő kisebb pocsolyák maradványai körül ma főleg bíbicekkel, és kétéltűekkel találkozhatunk. A terv csak a Kondor-tó vízpótlását irányozta elő abból a megfontolásból, hogy a többi tó a vízháztartási helyzet megváltozásának következtében magától kedvezőbb helyzetbe kerül. A terület a természetvédelmi oktatásban jelentős szerepet játszik, itt működik a KNP legfontosabb oktatási központja. 7

Az Orgoványi rétek (Ágasegyházi rét, az orgoványi Nagyrét és a Csíra-szék környéke) 1972 óta védett, nemzeti parki védelemben 1990 óta részesülő terület. Jelentőségét elsősorban változatosságának köszönheti. A Duna-Tisza közi hátság középső részén elhelyezkedő mélyedés kialakulása még vitatott. Egyesek folyóvízi (Duna) eredetűnek, mások deflációs, tehát szél által kialakított mélyedésnek vélik. A legmélyebb térszintek hajdan állandó vízborítás alatt álltak, amely kedvezett a tőzegképződésnek, később a láptalajok kialakulásának. Sajnos a védetté nyilvánítás előtt megépült III. sz. övcsatorna és a klimatikus viszonyok kedvezőtlen alakulása gyökeresen átformálta a vízállapotokat. Az Ágasegyházi rét, az orgoványi Nagyrét és a Csíra-szék környéke mocsarakkal, szikesekkel, homokbuckákkal tarkított táj, bizonyos fokig jelenlegi állapotában is őrzi a Duna-Tisza köze évszázadokkal ezelőtti arculatát. A nádasokat, nedves kaszálókat, szikes gyepeket, homokbuckákat magába foglaló terület két nagy egységre bontható. Keleti részén az Ágasegyházi rét és az orgoványi Nagyrét élővilágát az időszakos vízhatások determinálják. Az erősen kötött, rossz vízgazdálkodású, a só felhalmozódást főként a talaj legfelső rétegében mutató talajokon csak sótűrő növényfajok voltak társulás képesek. A talajok speciális szerkezete miatt a néhány centiméteres szintkülönbségnek is jelentősége van, ami a növénytársulások jellegzetes vertikális tagolódását eredményezi. A nedves réteket tavasszal a nyíló orchideák teszik csodálatossá. A kiszáradó láprétek, kaszálók több orchideafajt, pl. a vitézkosbort (Orchis militaris) és a hússzínű ujjaskosbort (Dactilorhysa incarnata), a buglyos szegfűt (Dianthus superbus) és a kornis tárnicsot (Gentiaina pneumonanthe) rejtik. A területen megtalálhatjuk a sárga nőszirmot is. Az állandó vízborítás hiányában jelentéktelenné vált a terület halállománya. A Csíra-szék időszakosan vízzel borított részein él még két ritka védett halunk, a lápi póc és a réti csík, de találkozhatunk itt mocsári békával, vízisiklóval, mocsári teknőssel és tarajos gőtével is. A mocsarak nádasaiban találnak megfelelő fészkelő helyet a gémfélék. Itt él a bölömbika, a bakcsó, a pocgém is nagyobb testű rokonai mellett. A szikes tó partját a szikfok növényzet váltja fel. Ennek jellemző fajai a sziki útifű, az orvosi székfű, a mézpázsit. Az állatvilág legkiemelkedőbb ritka védett faja a bennszülött Metelka-medvelepke (Rhyparioides flavidus metelkanus), melynek néhány példányát felfedezték a területen. Jellemző madarak a nagy goda (Limosa limosa), a bíbic (Vanellus vanellus), a piroslábú cankó (Tringa totanus), valamint vonuláskor a nagy póling (Numenius arquata). A nyugati részen szikesek, beleértve a kiszáradt Csíra-széket, és homokterületek találhatók. A szikes tavat észak-nyugat felé szinte átmenet nélkül váltják fel a homokbuckák. A fülöpházi buckavonulat déli folytatásában a csodálatos szépségű orgoványi homokbuckák láthatók. Bár az orgoványi buckák formakincse megegyezik a fülöpházi és a bugaci területekével, növényzete a másik kettő közötti átmenetet mutatja. A halmokon megfigyelhető a növénytakaró kialakulásának, fejlődésének egész folyamata (szukcesszió) a nyílt homokpusztáktól a borókás nyárasokig. A 8

buckák növényzetére itt a nyílt homoki gyep jellemző, de a boróka is nagyobb mennyiségben fordul elő. Ritkaság az itt kialakult, csaknem elegymentes borókás, ahonnan szinte teljesen hiányoznak a lombos fák. A homoki gyepekre jellemző fokozottan védett csikófark (Ephedra distachya) szép állományai találhatók még errefelé. A fülöpházi buckavonulattól Ny-ra, a Peszér-adacsi természetvédelmi területtől D- re, azzal közvetlenül is kapcsolatban, a hátság peremi részén fekszik a jelentős kiterjedésű Kurjantó. A tavat középtájon szeli ketté a Szabadszállást kerekegyházával összekötő út. Az út fölötti rész a helyi elnevezés szerint a Balázs-rét. A változatos táji adottságú szikes réten jelenleg a természetvédelemmel összehangolt nádgazdálkodást folytatnak. Az úttól D-re eső területen többnyire rét, legelő gazdálkodás van. 9

A tározók jellemzői Kolontó Csíraszék Sorszám Orgoványi rét Ágasegyházi rét Kondortó Kurjantó 1 Vízfelület nagysága [ha]: - jelenleg: 1100 114 1070 700 570 1170 - a fejlesztés után:tv/bv 1140/1200 115/116 815/1070 620/780 350/630 600/1400 2 Maximális mélysége [m] 2,65 2,06 2,73 2,3 1,00 2,25 3 Ma mekkora a térfogata: [millió m 3 ] 6,51 1,04 7,20 7,25 3,44 7,49 4 Ma mekkora a max. tározási vízszint [mbf] 96,92 104,32 105,12 105,52 104,64 96,12 5 Természetvédelmi minősítése Natura 2000 Natura 2000 Natura 2000 Natura 2000 Natura 2000 Natura 2000 6 Vannak-e természetvédelmi igények a működtetéssel kapcsolatban? igen igen igen igen igen igen 7 Használják e valamire? B/Tv/Mg B/Tv/Mg B/Tv B/Tv/Mg B/Tv/Mg B/Tv/Mg B=belvíz, Tv=természetvédelem, Mg=mezőgazdaság 8 Van-e ma vele valami probléma? igen igen igen igen igen igen 9 Vízminőségi viszonyok jelenleg? megfelelő megfelelő megfelelő megfelelő megfelelő megfelelő 10 Mit fogunk itt elérni a beavatkozással? Az ökológiai vízigény szabályozott és elégséges kielégítését. 11 Mi a jelenlegi üzemrend, hogy fog változni a beavatkozás miatt? 12 Ki a kezelője? (A kezelés feladat szempontjából értendő, nem jelent automatikusan tulajdonjogot) Elsődleges a belvízi szükségtározó térfogat biztosítása. A fejlesztést követően elsődleges az ökológiai vízigény biztosítása. Vízkárelhárítás: ADUKÖVIZIG Természetvédelem: KNPI 13 Miképp érinti a beavatkozás a tulajdon/kezelői viszonyokat? A tervben megfogalmazott üzemeltetési rend esetén az állami feladatokat ellátó szervezetek között harmonikus viszony alakulhat ki. A természetvédelmi szinthez tartozó területeket állami tulajdonba kell venni.

1.3. A fejlesztési terület jelenlegi vízgazdálkodási helyzete A Duna-völgyi vízrendszer kiépítése az ármentesítő munkálatokat követően az 1900-as évek elején kezdődött el. A korabeli helyzetértékelésekből ismert, hogy a létesítmények kapacitásának meghatározásakor a lefolyásszámításoknál a homokhátsági területeknek csak a hátságperemi részét vették figyelembe. A vízrendszer főcsatornájának kiépítését követő szélsőséges vízjárású időszakok tapasztalatai alapján világossá vált, hogy a főcsatorna nem képes befogadni és elvezetni a területen keletkező, mezőgazdasági területeket, tanyákat és településeket, illetve infrastrukturális létesítményeket veszélyeztető belvizeket. A helyzet javítására két árapasztó csatornát építettek (Dömsödi, Csorna-foktői). Az 1965/66. évi, az évszázad második legnagyobb belvizes időszakát követően készítették el a Duna-völgyi belvízrendszer fennsíki területének vízrendezési tanulmánytervét. A tanulmány az elméleti és a belvízi mérések, megfigyelések tapasztalatainak elemzése alapján arra a következtetésre jutott, hogy az I. és II. övcsatorna, összesen mintegy 833 km 2 területen mértékadó lefolyással 12,1 m 3 /s belvíz elhelyezését kell biztosítani. Ebből a tanulmány szerint mindössze 1,9 m 3 /s kerül csak a Duna-völgyi főcsatornába, a többit (10.2 m 3 /s) tározókba kell elhelyezni. Az 1970-es évek elején kezdődött el az övcsatorna rendszer és a szükségtározók kiépítése. A mély fekvésű területeknél, a csatorna kitorkolásánál a korábbi (a belvizes időszakokban megépített) ideiglenes elzárások helyett zsilipek épültek. Az üzemelési szabályzatok a belvizes időszakon kívül csak egy minimális tározási szintet engedtek meg. A főszabály szerint a belvizes időszakra való felkészüléskor erre a szintre kell beállni annak érdekében, hogy az előírt szükségtározási térfogat rendelkezésre álljon. 1.4. A probléma megfogalmazása A Kiskunsági Nemzeti Park 1974-es megalakulását követően elsők között a homokhátság vizes élőhelyeinek védelmét kezdeményezte. Az 1970-es évek második felétől kezdődően alakult ki az évszázad legtartósabb száraz időszaka. A csapadékhiány, és a döntően ennek köszönhető talajvízszint süllyedés a vizes élőhelyek viszszaszorulását eredményezte. A vízgazdálkodási létesítmények fennálló üzemelési állapota a területi vízkészletek megtartását nem, vagy csak korlátozott módon tette lehetővé. A hidrometeorológiai folyamatok kedvezőtlen alakulásának mérséklése a tényleges és hatékony vízvisszatartási és vízpótlási program hiánya miatt elmaradt. Ez a körülmény, és a természetvédelmi szempontok korábbinál súlyozottabb megjelenése a területfejlesztésben - és ezt a térséget érintően is - a kialakult vízgazdálkodási üzemelési rendben jelentős változtatásokat igényelt. Ezt a változást a természetvédelmen kívül a térségben élők is szorgalmazzák. A klímaváltozással kapcsolatos előrejelzések, a folyamatok várható negatív hatásainak előtérbe kerülése - melyek a feltételezések szerint a Duna-Tisza közi homokhátságot különösen hátrányosan érinthetik - valamint az EU fejlesztési, támogatási

lehetőségeinek megnyílása megteremtheti a lehetőségét annak, hogy a jelenlegi szabályozási rend a térség általános vízgazdálkodási és fokozottan a természetvédelmi szempontokat is figyelembe véve változzon. Tekintettel azonban arra, hogy a klímakutatók legnagyobb valószínűséggel az időjárási szélsőségek bekövetkezését prognosztizálják, olyan szabályozásra és műszaki megoldásra van szükség, amely lehetővé teszi valamennyi érdekelt vízgazdálkodási igényének összehangolt kiszolgálását. 1.5. A fejlesztés céljának megfogalmazása A természetvédelmi célállapot és feladatok meghatározáskor az 1996-ban elfogadott Nemzeti természetvédelmi alaptervből [25] kell kiindulni, amely kimondja: A vizes élőhelyek sorozata az ökológiai (zöld-) folyosó rendszer jellegzetes, meghatározó részét képezi. A lápok, láprétek, vagy a mocsarak, mocsárrétek - mint a vízi és szárazföldi tartomány közötti, átmeneti élőhelyek - roppant érzékenyek és nemzetközi összevetésben is kiemelkedően értékesek. Állapotuk kedvezőtlenül változott. A lápok, mocsarak, állandó- és időszakos vízborítású vizes-nedves élőhelyeink a szárazodás, az eutrofizáció és a korábban kizárólag műszakilag tervezett beavatkozások (lecsapolások, foglalások, a talajvízszintet radikálisan megváltoztató tározó-építések, természetes partszakaszok betonágyba terelése, morotvák lefűzése stb.) együtthatásaként ma különösen veszélyeztetettek. Az országosan megfogalmazott feladatok helyi viszonyokra alkalmazására és adaptálására a következő feladatokat határozták meg [12.], melyekkel a terv összhangban van: o Gondoskodni kell a szárazodás és az eutrofizáció miatt különösen veszélyeztetett vízterek, vizes élőhelyek (szikes tavak, kisvízfolyások, lápok, mocsarak, természeti értékekben gazdag holtágak, források, természetes vagy természetközeli állapotban lévő halastavak és nádasaik) élővilágának megőrzéséről. A nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek fenntartásához biztosítani kell a szükség szerinti ökológiai vízkészletet. o El kell érni, hogy a természetes és természetközeli állapotot megőrzött vizes élőhelyek csökkenése megálljon. o El kell készíteni Magyarország összes vizes élőhelyének kataszterét, azok osztályozását. Ki kell dolgozni a különböző osztályba sorolt vizes élőhelyek természetvédelmi kezelési irányelveit. 12

o Kerülni kell a természetes állóvizek, összefüggő vízrendszerek vizes élőhelyeinek átalakítására irányuló tevékenységeket. Fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy az ilyen élőhelyeken végzett beavatkozások az ott élő növény- és állatvilág legcsekélyebb károsításával történjék, s a hazai tájak eredeti arculatához elválaszthatatlanul hozzátartozó vízi élőhelyek természetközeli állapota, mozaikossága, fajgazdagsága a legkevésbé sérüljön. o Folyamatos vízutánpótlással gondoskodni kell az ariditás folytán kiszáradt, vagy kiszáradással veszélyeztetett vizes élőhelyek rehabilitációjáról, különös tekintettel az unikális (pl. síksági tőzegmohalápok), vagy a nemzetközi viszonylatban ritka víztípusok (pl. kopolya típusú morotvák, szikes tavak, alföldi erek) természetközeli állapotban megmaradt képviselőinek megmentésére. A vizes élőhely-rekonstrukció kiemelt természetvédelmi és vízügyi feladat kell legyen. Gondoskodni kell a kiskunsági szikes tavak rekonstrukciójáról, folyamatos vízellátásukról. o A hátság peremi tározóknál a szárazodás nem okozott különösebb problémát. A magasabb fekvésű területeken lévő vizes élőhelyek (Csíraszék, Orgoványi rét, Ágasegyházi rét, Kondor-tó) évekre kiszáradt, azaz szinte megszűnt vizes élőhely lenni. A vízzel viszonylag jól ellátott tavakban az eutrofizáció következtében gyakorlatilag megszűnt a szabad vízfelület. A madárvándorlási útvonal fennmaradása, valamint a szabad vízfelületen költő madarak miatt mesterségesen kellett kialakítani a víztükröt. o A NATURA 2000-es területek európai védettséget jelentenek. Az 1993. évi XLII. törvény alapján a Kolon tó teljes területe felvételt nyert a Nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékébe. o Az ökológiai vízigény a természetvédelem által meghatározott szinthez tartozó vízmennyiség. o Az elmúlt 30 35 év tapasztalatai alapján a csapadékhiányos időszakokban tartósan alacsony talajvízállások alakultak ki, ezért tartósan kiszáradtak a vizes élőhelyek. A védett természeti értékek, a biológiai sokféleség megmaradása csak mesterséges beavatkozással (szivattyús vízpótlással) biztosítható. o A célállapotot a későbbiekben, a vizes élőhelyek megfelelő vízállapotát és az ajánlott változékonyság dinamikáját bemutató részben lehet megtalálni. o A tervben szereplő nagy tavak a nemzetközileg is jelentős, míg az ex.lege területek általában hazai, vagy helyi jelentőségű védett területek. o A terv teljes mértékben kerüli a beavatkozásokat a védett területeken. A vízháztartási helyzet javítását egyrészt továbbra is a területen keletkező vizek 13

megtartásával, másrészt a szivattyúsan felemelt víz ellenőrző tavon keresztül történő szabályozott bevezetésével oldja meg. A 2000-2015. közötti időszakra vonatkozó Országos Vízgazdálkodási Koncepció [16] kimondja a következőket: A biológiai sokféleség megőrzése érdekében a vízkészletek minősége és mennyisége, a vízi környezet állapota tegye lehetővé a víztípusok természetes változékonyságát tükröző vízi élővilág megfelelő ökológiai állapotának megóvását, önszabályozó képességük helyreállítását és fenntartását, továbbá elégítse ki a vizes és szárazföldi élőhelyek, életközösségeik ökológiai vízigényét. Az érintett területre dr. Kákonyi Árpád a fentiek szellemében készült szakvéleményében [12.] az alábbiakban foglalta össze a fejlesztés célját: A védett, vagy védelemre érdemes természeti értékek megőrzése érdekében a hátságon a vízigények, és a vízkészletek közötti egyensúly mielőbbi helyreállítására van szükség. A negatív hidrológiai folyamatok, és korábbi káros emberi beavatkozások védett életközösségekre gyakorolt hatásainak enyhítésére a vízjárás jól megtervezett szabályozása kínálkozik, amely a megépült és a létesítendő műtárgyakkal környezetkímélő módon biztosítható. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága a tervezési terület olyan rekonstrukciós vízpótlási megoldását tudja támogatni, amely: o legelőször a legégetőbb hátsággerinci területek vízpótlását célozza meg; o a hátság vízviszonyait megközelítően legalább a 70-es évek szintjére állítja vissza; o a visszafordíthatatlan változásokat kizáró, reális időtávlatot határoz meg a megvalósításra; o elismeri a probléma országos jelentőségét és a létesítést/üzemeltetést főművi tevékenységi és finanszírozási körbe sorolja; o mindenhol az eredeti vízháztartási és vízminőségi állapot visszaállítására törekszik (az állandó vízborítás által stabilizált képződmények, pl. tőzegtelepek állandó vízborításának helyreállítása). [A víztani értékek legfőbb jellemzői a vízháztartás, meder- és áramlási viszonyok, a vízszint, vízjárás és a vízminőség. A rekonstrukció feladata ezek optimális értékének visszaállítása.]; o az állandó felszíni állóvizek (rekonstrukciójának feltétele a szabályozható vízszint, valamint elegendő mennyiségű vízutánpót- 14

lás) vízigényét is folyamatosan képes kiszolgálni, a veszteségekkel egyensúlyt tartani; o időszakos felszíni állóvizek esetén a vízjárást az időszakos kiszáradások igényének figyelembe vételével tavanként szabályozni tudja; o talajvíz folyamatos hatása alatt álló élőhelyek, lápok, mocsarak vízellátottságát ennek megfelelően képes biztosítani; o a felszíni vizeknél a természetes feltöltődés sor- és időrendjét képes követni. Ez utóbbi leegyszerűsítve az édesvizű mocsaraknál és tavaknál egész éves vízborítást, a szikes vízállásoknál és vizenyős területeknél az őszitavaszi feltöltődés, nyári kiszáradás szimulálását jelenti. A fentiek alapján a fejlesztés célja röviden a következők szerint foglalható össze. A Közép-homokhátság csatornarendszerének jelenlegi, elsősorban a vizek kártétele elleni védelmet szolgáló működési rendjét újra kell szabályozni úgy, hogy az érintett területen lévő jelentős természetvédelmi érdekeket a lehető legjobban szolgálja. Tekintettel arra, hogy a klímaváltozás várhatóan tovább ronthatja a természetvédelem egyes időszakokban már most is kedvezőtlen vízgazdálkodási helyzetét, a védett értékek fennmaradása érdekében a hiányzó vízkészletekről megfelelő minőségben és mennyiségben átvezetéssel indokolt gondoskodni. A tervnek nem megfogalmazott célja a talajvízszint regionális szintű emelése. A tározók mikrokörnyezetében valószínűsíthető pozitív hatás. A természetvédelmi célú vízvisszatartások hatására a tározók terepfelszíne alatt (a települések belterületén a közműolló nyitásából keletkezett hatásokhoz hasonló) talajvízdombok jöhetnek létre. Ezek kiterjedése valószínűleg nem terjed túl jelentősen a tározók térképen megjelölt nagyvízi kontúrvonalán, de pontos meghatározása a korábban is említett szükséges kutatási háttér nélkül nem vállalható. 1.6. A terület vízgazdálkodásával foglalkozó korábbi vizsgálatok A Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási helyzetéről és annak javítását célzó intézkedések és beavatkozások megalapozására az elmúlt két évtizedben tanulmányok és tervek sora készült. Az 1980-as évek közepétől különösen aktív volt a szakmai munka a Homokhátság vízgazdálkodási problémáinak vizsgálatában. Az akkor induló hidrológiai alapozó kutatások, vizsgálatok nagyfokú talajvízszintsüllyedést mutattak ki, s annak többrendbeli kiváltó okaira is rávilágítottak. A kérdéskör alaposabb és a hidrológián kívüli tudományok területére is kiterjedő vizsgálata, valamint a súlyos vízháztartási helyzet enyhítésére irányuló intézkedé- 15

sek és beavatkozások kidolgozása 1989 végén kezdődött el. 1990 és 1995 között mintegy félszáz (!) kisebb-nagyobb terjedelmű tanulmány készült. A továbbiakban vázlatosan áttekintjük az elmúlt másfél évtized legfontosabb vizsgálatainak, elemzéseinek eredményeit. Először 1990-ben készült olyan átfogó tanulmány, amely a vízgazdálkodási szakterület képviselőin kívül több érintett tudományterület neves szakembere működött közre. Az Előtanulmány a Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémáinak rendezésére [1.] című tanulmány rögzítette először a hátság vízkészlet csökkenésének okait, azok becsült nagyságrendjét. Ezek a megállapítások azért is fontosak, mert a vízgazdálkodási helyzet javítására vonatkozó szakmai irányok kialakításánál a változások okainak szerepe meghatározó. 16

A talajvíz 2005. évi helyzetét bemutató térkép az alábbi ábrán látható. A térkép a VTUKI Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Kht. 721/15/6746-01 témaszámú zárójelentéséből származik 17

1992-ben készült el A Duna-Tisza közi hátság távlati vízellátásának koncepciója [3.] című tanulmány. A tanulmány kísérletet tett a távlati vízigények becslésére, amit konkrét igények hiányában, elsősorban a természeti adottságok alapján közelítettek meg. A koncepció a vízpótlásra két lehetséges változatot mutat be. Mindkét változat elsősorban a Duna vízkészletére alapoz. Az A változat több kisebb vízellátó rendszert tervez. A B változat az É-i dunai rendszereket összevonja és a Duna-Tisza csatorna kezdeti megépült szakaszának meghosszabbításával, az un. Hátsági főcsatorna megépítésével oldja meg a feladatot. A most készült elvi engedélyezési terv az "A" változat un. Kecskeméti rendszerének hatásterületére esik, de a vízpótlást attól eltérően oldja meg, miután, a térséggel kapcsolatos újabb vizsgálataink (véleményünk szerint) a természetvédelmi célokat jobban szolgáló műszaki megoldás kialakítását eredményezték. A hátsági területek vízpótlására vonatkozó elképzelések készlet-oldali megalapozására 1993-ban készült el "A Duna-Tisza közi hátság vízellátásához szükséges vízkészlet biztosításának lehetőségei" című tanulmány [4]. A vizsgálat célja annak tisztázása volt, hogy a távlati vízellátási koncepcióban becsült vízkészlet a Dunavölgyi főcsatornában az átvezetési pontokon rendelkezésre áll-e, illetve milyen beavatkozásokkal biztosítható. Ez a tanulmány alapozta meg az 1996-ban megvalósult Foktő-Barákai 4,0 m 3 /s-os vízpótló mű koncepcióját. Az ÖKO Rt. 1994-ben készített vizsgálatot "A Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási koncepciójában szereplő változatok környezetgazdálkodási szempontú öszszehasonlítása címmel [7]. Az anyag számba veszi mindazon élőhelyeket, melyek fennmaradásának előfeltétele a víz. Elemzi, hogy a vízpótlás eredményeként milyen változások bekövetkezése valószínűsíthető. A vízpótlási változatokat a várható környezeti hatásuk és gazdasági hatékonyságuk egybevetésével hasonlítja össze. Arra a következtetésre jutott, hogy a [3] tanulmányban szereplő "B" változat megvalósítása az előnyösebb. A "B változat a hátsági területek vízpótlását a Duna- Tisza csatorna meglévő szakaszának folytatásában, a Hátság gerincén húzódó 10 m 3 /s kapacitású főcsatorna kiépítésével tervezte megoldani. Jelen terv szempontjából fontos forrásmunkákként kell kezelni a Duna-völgy belvízkár elhárítását megalapozó dokumentumokat. Ezek közül különösen fontos "A Duna-völgyi belvízrendszer fennsíki területének vízrendezési tanulmányterve [24]. Ez a megvalósíthatósági tanulmány adottságként kezelte az addig végrehajtott fejlesztéseket és vizsgálta a belvizes évek lefolyási viszonyait, különösen az 1965/1966 év rendkívüli belvizek tapasztalatait. Megállapította, hogy a Dunavölgyi vízrendszer főcsatornája, az addig megépült árapasztó csatornák üzembe helyezése ellenére sem képes a teljes vízgyűjtő belvizeit levezetni. Három övcsatorna kialakítását javasolja, többnyire már meglévő csatornák nyomvonalának felhasználásával, továbbá állandó jellegű műtárgyak megépítésével szükségtározóvá javasolta kiépíteni. A KHVM megrendelésére a TÉRTERV készítette el "A Duna-Tisza közi hátság vízvisszatartás és vízpótlás megoldása műszaki és pénzügyi megvalósíthatósági ta- 18

nulmányt" [6]. A tanulmány első részében rögzítették a tervezési alapadatokat, illetve a nulla" állapotot és a beavatkozások célkitűzéseit. A beavatkozások sorában elsőként a meglévő természetes vízkészletek megtartását szolgáló lehetőségek és korlátok feltárására került sor. A tervnek ez a fejezete szolgált alapul a kizárólagos állami műveken 1997 óta folyó vízvisszatartási programnak. A tanulmány végül foglalkozik a vízpótlás műszaki megoldásával, a tervezett beavatkozások költségével, valamint a fejlesztések gazdasági elemzésével. A vízpótlást a Duna-Tisza közi hátság távlati vízellátásának koncepciója "A változatához közeli műszaki megoldással tervezték. A terv gazdasági elemzése javaslatot tesz az egyes vízpótló rendszerek megvalósítási sorrendjére is. A [6] tanulmány készítésével egy időben a KTM megbízásából a KÉE Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszékén 1996-ban elkészült "A Duna-Tisza közi hátság vízhiányos helyzetéhez igazodó beavatkozások környezeti hatáselemzése és hatástanulmánya" [5], amely a vízpótlás szükségességét indokolja azzal, hogy nélküle a kedvezőtlen hatások folytatódnak, illetve fokozódnának, azaz: tovább csökken a talajvízszint, veszélyeztetetté válik a védett élővilág, pusztulnak az erdők, növekszik a szántóföldi növénytermesztés kockázata, csökken a táj üdülési és tájképi potenciálja. Az idézett forrásmunka a teljes Duna-Tisza közére tett általános megállapításokat. A megállapításai a klímaváltozással kapcsolatban azóta publikált elemzésekkel és jövőképekkel nem ellentétes. Azok a degradációs jelenségek, melyeket előrevetít, számtalan publikációban (részletesen a TERRA Stúdió tanulmányában is) elemzésre került. Az ADUVIZIG a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium megbízásából 2000-ben elkészítette "A Duna-Tisza közi közép-homokhátság vízgyűjtő fejlesztésének lehetőségei" című megvalósíthatósági tanulmányt [13]. A tanulmányhoz felhasználták Kákonyi Árpád 1999-ben készített szakértői tanulmányát [12]. A Consult-Info Mérnöki, Szervező és Szolgáltató Kft. 2005-ben készítette el a jelen tervet szintén közvetlenül érintő "A Közép-homokhátsági tározók üzemeltetésének felülvizsgálata a természetvédelmi szempontok figyelembe vételével c. tanulmányt [23]. A tanulmány összegzésében irányt mutat a fejlesztés előkészítésének menetére, valamint azokra a szempontokra, melyek előzetes vizsgálatát fontosnak tartja. A terv későbbi részében e tanulmány eredményeit is figyelembe vettük 19

2. A fejlesztési terület környezeti, természeti állapotának javítását szolgáló fejlesztési terv 2.1. A vízgazdálkodással szemben támasztott természetvédelmi és környezetvédelmi igények, a jelenlegi helyzet változtatásához fűződő érdekek és indokok A bevezető részben, különösen a belvízrendszer kialakulásának és a hivatalos természetvédelem létrejöttének rövid történeti leírásából érzékelhető a fennálló, és megoldásra váró szakmai probléma. A jelenlegi helyzet változtatásának indokait az alábbiakban lehet összefoglalni. 1974-ben megalapították a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságát. Ezzel megteremtődött ezen a területen is a természetvédelem hivatalos intézményi képviselete. Már az első időszakban kiemelt fontossággal kezelték a vizes élőhelyek (mocsaras vízállásos területek) védelmét. Ezt követően rövid idő elteltével igen hosszú ideig tartó vízhiányos időszak köszöntött erre a térségre. Elsősorban ennek hatására, valamint a vizes élőhelyek tapasztalt visszaszorulása miatti degradációs folyamatok várható felgyorsulása miatt kezdtek aggódni a védett természeti értékek sorsáért. A természetvédelmi igénye találkozott a térségben élők és gazdálkodók igényével. A hosszú ideig tartó csapadékszegény időszak a talajvízszintek süllyedését, a korábban még megvolt vizes területek visszaszorulását eredményezte. Joggal elvárt feladat lett a helyi vízkészletek megtartására irányuló törekvés, illetve a klímaváltozással kapcsolatos jövőképek láttán a vízpótlás lehetőségének megteremtése is folyamatosan napirenden van. A vízügyi szervezet szakemberei folyamatosan keresték a Duna-Tisza közi Homokhátság vízgazdálkodási szempontból is fenntartható fejlesztési lehetőségeit, amellyel elérhető a természeti, környezeti, valamint az ott élők érdekeit jobban szolgáló vízgazdálkodási üzemelési rend kialakítása. 2.2. Felhasználható mértékadó vízmennyiségek az ökológiai, vízgazdálkodási és vízminőségi követelmények figyelembevételével A tervezett vízpótló mű többféle igény kiszolgálására alkalmas. Elsődleges célja a hazai és nemzetközi egyezmények alapján védetté nyilvánított vizes élőhelyek degradációs folyamatának megállításához, illetve a védett értékek szempontjából kedvezőbb helyzet kialakulásához szükséges vízkészlet biztosítása részben szabályozásokkal, részben pedig vízpótlással. A létesítményrendszer természetesen szolgálhat más vízgazdálkodási, vízkár-elhárítási célokat is. Tekintettel arra, hogy az elsődleges cél nem szükségeltet folyamatos üzemelést, megfelelő összehangolással mezőgazdasági vízhasznosítási igények kielégítésére is szolgálhat. A kiépített kapacitás legalább 2500 ha öntözését is lehetővé teszi. 20

2.2.1. Természetvédelmi igények, A természetvédelem igényét dr. Kákonyi Árpád fejlesztést megalapozó korábbi [12.] e témában kialakított szakértői véleménye alapján (szakvéleményét a több évtizedes e területen szerzett tapasztalataira alapozza, és véleménye e tekintetben a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága álláspontját tükrözi) az alábbiakban foglalható össze. Vízmennyiségre vonatkozó természetvédelmi igények: A szakértői anyag természetvédelmi tapasztalatokra alapozva, valamint természetvédelmi megbízásra korábban készített PHARE pályázati dokumentációra alapozva fogalmazta meg a legfontosabb ökológiai igényeket, ami dr. Kákonyi Árpád korábbi szakértői véleménye [12.] alapján az alábbiakkal jellemezhető: Kolon-tó: a Kulléri zsilip kívánt szintű zárása a Ramsari Konvenció által is védett tó változatos élővilága számára tartósan konszolidált vízállapotokat képes biztosítani. A Duna-Tisza köze legnagyobb édesvízi mocsara tehát egyelőre nem szorul vízpótlásra. Kurjantó: kiterjedt vízgyűjtővel rendelkező és jelentős felszín alatti hozzáfolyással bíró természetes meder, jégkorszaki ősduna morotva vízkészlete átlagos vízjárású években kvázi teljes visszatartás mellett kiegyensúlyozott vízháztartási állapotokat teremt az élővilágnak. Sajnos az ütköző gazdálkodói érdek folyamatosan akadályozza a térség jogszabályokban is megfogalmazott vízmegőrzési célú vízgazdálkodási tevékenységének végrehajtását. Az említett medrekbe tehát természetes úton hosszú idő távlatában is elegendő víz kerül, külön vízpótlást valószínűleg nem igényel. Bár valószínűtlen, de az elméleti lehetősége megvan annak, hogy a Kondor-Kurjantó összekötő csatornán keresztül a Balázsrét-Kurjantó vízkészletét is gravitációsan ki lehessen egészíteni. Ez az eshetőség hosszú, kivételesen száraz periódusok és növekvő vízkészlet-igénybevétel mellett állhat elő. Kondor-tó: a minimum 220 ha-os tó medrének feltöltődése sajnos az elmúlt évtizedekben felgyorsult. A 0,4 m-es min. átl. vízszint ökológiailag kielégítő, de 50-100 ezer m 3 fiatal üledék eltávolítása után érdeksérelmek nélkül nagyobb vízmélység, jelentősebb víztest is előállítható lenne. Csak tavaszi feltöltés kívánatos a tó aktuális víztartalma szerint úgy, hogy a korábban folyamatos vízborítású tó legmélyebb vonulata a nyár végére sem száradhatna ki. A minimális ökológiai vízigény tehát 880.000 m 3. A folyamatos betáplálás, átbocsátás kerülendő, a direkt vízátfolyás átmenetileg, szezonálisan megengedhető. (A Kurjantó, felé csak ilyen módon lenne víz kormányozható.) 21

A Kondor-tó közvetlen szomszédságában található két kisebb szikes tó vízigénye: Szívósszék: óvatos becsléssel legalább 40 ha-os medret lehet még átlagosan 0,4 m-es vízmélységgel tározótérnek tekinteni. Csak tavaszi feltöltés kívánatos a tó későbbi aktuális vízkészlete szerint (ma 0), amely a nyár derekára, végére száradhat ki. A minimális ökológiai vízigény tehát 160.000 m 3. Természetvédelmi szempontból az ősz eleji kiszáradás lehetőségének fenntartása kívánatos. A folyamatos betáplálás, valamint a direkt vízátfolyás nem megengedhető. Hattyúszék: 15 ha-os kisvízi mederben átlagosan 0,2 m-es tavaszi vízállás lenne a kívánatos természetvédelmi vízállapot. Csak tavaszi feltöltéssel: a vízigény 30 000 m 3. A folyamatos betáplálás kerülendő, a direkt vízátfolyás megengedhetetlen. Hosszú-rét: a kaszkádrendszer kezdőpontja, a térségben a legmagasabb fenékszintű tó, ahonnan a víz pihentetés után szétosztható lenne. A lehetséges maximális tározóterület 220 ha, az átlagos vízmélység legalább 0,3 m. Fogadó-ülepítő-elosztó szereppel bír, az évi saját vízszükséglet elsősorban tavaszi feltöltéssel 660 000 m 3, amely a többi tó vízigénye szerint egészül ki. Ágasegyházi-rét: a védett terület mélyvonulatában húzódó 550 ha-os vizes élőhely min. 0,3 m-es átlagos vízmélységgel - csak tavaszi feltöltés esetén - legkevesebb 1.650.000 m 3 tározására lenne alkalmas (ld. Phare koncepció). A terület hagyományos mocsári jellegéből következően a legmélyebb területeknek egész éven át vízborítást kell kapniuk, ezért a természetvédelem támogatna ennél jelentősebb mennyiségű tározást is. A vízállapotok tervezésekor a nádgazdálkodási szempontokat is figyelembe kell venni. A KNP kedvező és a közeljövőben várhatóan még előnyösebb tulajdoni és vagyonkezelési pozícióba kerül. Orgoványi-rét: a védett terület mélyvonulatában húzódó 480 ha-os vizes élőhely legalább 0,3 m-es átlagos vízmélységgel, - csak télvégi-tavaszi feltöltés esetén - legkevesebb 1.440.000 m 3 víz tározására lenne alkalmas. A természetvédelem gazdálkodói egyetértés esetén nem zárkózik el ennél jelentősebb mennyiségű tározástól sem, mert a rét korábban mocsárként funkcionált. A mélyebb mederrészek tehát hosszabb idő átlagában ősszel sem száradtak ki. A vízállapotok tervezésekor a nádgazdálkodási szempontokat is figyelembe kell venni. A KNP kedvező és várhatóan még előnyösebb tulajdoni és vagyonkezelési pozíciója nagy szabadságfokot biztosít a tervezőnek. 22

Csíra-szék: mint mérsékelten sós vizű, halasított, részben mederrendezett szikes tó került védelem alá. A III. övcsatorna megépítése és a medence réti mészkő rétegeinek átmetszése valószínűleg megszüntette a térség egymáshoz közeli tavainak izoláltságát és elősegítette az eltérő vízminőségek keveredését. A 100 ha-os kisvízi tómeder természetvédelmi célú feltöltése legalább 0,60 m-es vízállásra úgy véljük nem sérthet gazdálkodói érdeket. Csak tavaszi feltöltéssel 600.000 m 3 víz lenne tározható. A természetvédelem azonban nem zárkózik el ennél jelentősebb mennyiségű tározástól sem, ha a magasabb térszínen a szikes jellegnek megfelelő talajvíz- és sómozgás fenntartható. A KNP-nek kedvező és várhatóan kizárólagos tulajdoni és vagyonkezelési pozíciója lesz. A vízpótlást elsősorban a tavaszi belvízi lefolyás időszakában kell végrehajtani (vízminőségi okok miatt). Ezt követően a következő belvizes időszakig csak akkor, ha a természeti értékeket menteni kell a szárazodás hátrányos következményeitől. A természetvédelmi elsőrendű minimális ökológiai vízigény a fentiek szerint 5.420 ezer m 3. Figyelembe véve azokat a megjegyzéseket, melyek szerint egyes tározókban ennél valamivel több víz tartása előnyös lenne természetvédelmi szempontból, az ökológiai vízigényt ennél nagyobb víztömegre vettük fel. Egy korábban PHARE pályázatra készült tervben a valószínűsített veszteségekkel együtt 8,0 millió m 3 re becsülték az ökológiai vízhiányt. A Kiskunsági Nemzeti Parkkal folytatott egyeztetésen természetvédelmi szempontból hiányzó ökológiai vízkészletet e tanulmányban foglaltaknak megfelelően szintén 8,0 millió m 3 -ben határozták meg. A mikor mennyi kérdésre észlelési idősorok statisztikai elemzése alapján egy valószínűségi értékkel lehetne válaszolni, ha lennének idősorok. Modellvizsgálattal is meg lehetne közelíteni ezt a kérdést, de erre nem volt megbízás, illetve a rendelkezésre álló idő sem tette volna lehetővé. A folytatást ha lesz ilyen ezzel kellene kezdeni. 23

2.2.2. A Közép-homokhátsági tározók hidrológiai vizsgálata A vizsgálat az ADUKÖVIZIG hidrológiai adatainak felhasználásával készült. 1. ábra: Átnézeti térkép a Homokhátság Ny-i peremén fekvő tározókról A fenti térképen jól láthatók Homokhátsági tározók, melyeket az 1. számú táblázat adatai alapján, a szakirodalomi adatokból ismert és származtatott természetvédelem igényei szerinti víztartással tervezünk üzemeltetni. Ezen igények az ismert és az itt bemutatott vízháztartási elemekből levezethetően természetes úton nem elégíthetők ki. Ezt az állítást a klímaváltozás ismert szcenáriói is alátámasztják, mely szerint a Duna-Tisza közi Homokhátságot a várható időjárási szélsőségek különösen érzékenyen érintik. A rendelkezésre álló hidrometeorológiai vizsgálatok alapján a homokhátsági tározók vízháztartását hidrológiai vizsgálattal kétféle módon közelítettük meg. Egyik módszer a vízháztartási egyenlet megoldása szerint a területre hulló csapadék, a párolgás és a beszivárgás, továbbá a vízpótlás közötti egyensúlyt vizsgálja. Míg a másik eljárás a felszíni és felszín alatti vízjátékból következtetett vízkészlet változásokra épül. A számításokhoz felhasznált tározási jellemzőket (felület és térfogat) az M=1:10 000 méretarányú topográfiai térképről levett szintvonalakból megrajzolt elöntés térképekből származtattuk. 24

A mintaprojekt alapjául a természetvédelmi szempontból szükséges vízigények lehető legpontosabb behatárolása kell, hogy szolgáljon. A tervező ezt a feladatot a megelőző időszak természetvédelmi szakanyagaira, valamint az ADUKÖVIZIG szakmai anyagaira építette. A természetvédelmi szakirodalom maximális és minimális tározott vízmennyiségben határozta meg az igényét. A szinteket az ADUKÖVIZIG hivatalosan elfogadott tározási jelleggörbéiből származtattuk. A munka során vizsgáltuk, hogy az ismert, hivatalosan elfogadott adatok mennyiben egyeznek az új, GIS módszerekkel pontosítottakkal. Kiderült, hogy komoly illeszkedési problémák vannak. Az elvi vízjogi engedélyezési tervben jeleztük: a valós értékek meghatározásához elengedhetetlen a részletes geodéziai felmérés. A probléma megértéséhez fontos figyelembe venni, hogy olyan tározók vízforgalmát kell vizsgálni, melyek sekély mélységűek (átl. 0,6 0,9 m), és ahol néhány cm-es vízállás-változás (az összes tófelületre vetítve) több millió m 3 -es víztömeget jelenthet. A felmérési pontatlanságok tehát lényegesen befolyásolhatják az igényeket és a lehetőségeket, továbbá a környezetre gyakorolt hatásokat is. Az új GIS módszerekkel pontosított vízfelület értékek nem illeszkedtek, esetenként durva eltérést mutatnak a korábban figyelembe vett tározási jelleggörbékhez képest. Az alábbi táblázat ezt a pontosítást mutatja be. Táblázatunkból kitűnik, hogy a Homokhátság vizsgált tározóinak természetvédelmi igényeket maximálisan kielégítő vízszintjeit tekintve összesen 33.697 millió m 2 felületű és 32.381 millió m 3 térfogatú vizet kell megtartanunk. Csapadék adatokat Kunszentmiklós, Soltszentimre és, Soltvadkert hidrometeorológiai állomásainak adatait felhasználva a 2. ábra szemlélteti. A jelen állapotot és a területet jól jellemző, utolsó 11 év átlagát véve alapul évi 570 mm csapadék valószínűsíthető. A havi csapadékösszegek átlagos értékei éven belül 32-77 mm között mozognak. 25