A vízvezetéknek vízzel való ellátására szolgál a felső végén, illetve a kezdeten alkalmazott öntött vasból készült kádacska (2. ábra d), a mely deszkán (c) nyugszik és czinkből készült tölcsér (f) segítségével a csőrendszerrel (g) közlekedik. A csőrendszer másik végén szelelő van alkalmazva (3. ábra), a melyet öntözés idején ki kell nyitni, hogy a csövekben létező levegő elillanhasson. Öntözésre a vizet a vízvezetékből veszik. A töltő és szelelő készülék helye a fákra akasztott táblácskákkal van megjelölve, a melyen felvannak irva a méretek, hogy mily távolságban keresendő azok nyitja derékszög alatt a fa törzsétől. A leírásból látható, hogy a készülék egyszerű, olcsó, s akkor vehető használatba mikor szükség van reá; könnyű belátni azt is, hogy szükség esetén a viz trágyalével, vagy a mi egyszerűbb, valemely megfelelő mesterséges trágya (phosphorsavas kali vagy más eféle) oldatával keverhető. Ez esetben a vizet előbb nagyobb kádba kellene vezetni, a melyben a trágya feloldatnék. Ezen kádak vasból készülhetnének olyformára, mint a trágyagyüjtő ládák, melyek főutczáinkon már használatban vannak, s esetleg hirdetések felragasztására is szolgálhatnának. Quercus hiemalis Stev. (télilombos tölgy) 1 ) hazánkban, az erdők téli sempervirentiája, meg a suska. Irta : dr. B o r b á s Vincze, tanár. Ismeretes növénygeographiai igazság az, hogy a növényhadak (genus) és fajok a hideg éjszak felé szemlátomást fogyatkoznak és kevesbülnek. délfelé pedig gyarapodnak, gazdagodnak, alhadak (subgenus, pl. a tölgyek közt a cser), testvér-had (a gyertyánfa mellett a komlóbükk Ostrya ') Baranyában telelő tölgyet említenek.
carpinifolia), testvér-fajok [Quercus conferta a Qu. lanuginosá-n Lam. 1778. (Qu. pubescens W. 1805.) kivül; a Carpinus Duinensis (keleti gyertyánfa) a fehér gyertyánfán kivül (C. Betulus)], alfajok lépnek fel azok mellett a hadak, fajok stb. mellett, a melyek éjszak felé állandóbbak, magánosak, mintegy fajaszakadt-aknak (monotypicus) látszanak. Hazánk már jól délre fekszik, már beleesik Európának abba a részébe, a hol a növénygenuszok és fajok tagosodása igen szembetűnő és nevezetes. Némelyik növényhad fajbeli tagosulásának csaknem hazánk a középpontja; példák a pelyhes tölgy = Qu. lanuginos a, a rózsa, Genista és Cytisus bokrok. A mocsártölgy (Quercus Robur L. = Qu. pedunculata Ehrh.), melyet majdnem nyeletlen levelei és nyélre (kocsány, csupka, csuma) fűzött makkjai tüntetnek ki, Németországban állandó, hazánkban már többtagú. Heuffel János 2 ) következő alakjait különbözteti meg : a) borealis Heuff., levele forditott tojásdad-hosszas, az alja nagyon elkeskenyedik. A gyümölcsöt tartó nyél nem érinti a levél csúcsát. A makkcsészike pikkelye szürkén pelyhes, lesimul. Ez az igazi mocsártölgy, Qu. Robur L. a); b) brevipes Heuff., a makkcsészéje meg a levele olyan, mint az előbbié; a gyümölcs nyele csak akkora hosszú, mint a makk; c) australis Heuff., levele csaknem nyeletlen, különben olyan, mint az előbbié, a töve felé lassan keskenyedik el; a gyümölcsöt tartó nyél akkora hosszú, mint a levélnyél vagy még hosszabb. A makkcsésze szintén szürkén pelyhes, de a pikkely csúcsa szabad és kopasz. Ez a tölgy hosszan lecsüngő 2 ) Wachtel Zeitschrift für Natúr und Heilkunde in Ungarn". I. (1850.) 35*
makkjával igen csinos s hazánk déli és közép tájainak jellemző tölgye. Vukotinoviö Lajos csak az első fajtának három nevezetesebb alakját ismerteti, 3 ) egy vastagmakkut, tágasabb és sekélyebb csészikével (Qu. Ettingeri), egy keskeny makkut (Qu. stenocarpa), meg egy sallangos levelűt (Qu. laciniata Vukot.). A Qu. aurata Vuk-ot hosszú csumája miatt már a Qu. australis tagja. Legnevezetesebb a Qu. australis (Heuff.), mert határozott s meglehetős nagy geographiai elterjedése van, a Tápió völgyétől Békés (Fás, Körös-Ladányon) és Bihar megyékeken (Nagy-Várad), továbbá Erdélyen keresztül (Ugra) Krim félszigetig (Qu. hiemalis Stev.), Krassó (Gladna, Kölnik), Temes (Temesvár, Mosnitza), Vas (Sennyeháza) és Somogy megyéken át pedig Zágrábig, Slavoniában s Albániáig terjed (Qu. brutia Gr is. Spicileg. FI. Rumel. II. p. 338., non Tenoré). Foktű és Várszeg körül is nő Kalocsa vidékén, valamint Balaton-Füred környékén is. Kerner 4 ) ezt a Heuffel-féle Qu. australist (1850.) a Qu. Robur-tói külön választja, s mint synonymokat ide számítja a Qu. fructipendulát Kit. (1863.), Qu. filipendula Vukot. (1867.) Minthogy azonban már van egy régibb Quercus australis Link. (1838), mely a Qu. Lusitanica Lam. synonymja, e tölgynek többi synonymját és földrajzi elterjedését kutatva, Steven-nek Verzeichniss der auf der Taurischen Halbinsel wild wachsenden Pflanzen (Moskau 1857. 5 ) czimü munkájában 385 1. a következőket találom. Kioviensis a D. Basiner missae, quam incolae Qu. 3 ) Forraae Quercuum Croaticarum, in ditione Zagrabiensi provenientes p. 23. 4 ) Oesterreich. Bot. Zeitschrift" 1876. 233 1. 5 ) Bull. soc. Mosc.
hyemalem... vocant, ob fólia sicca per totam hyemem manentia, pedunculi folium aequant vei excedunt. Alterae 6 ) Kioviensi, quae Qu. aestivalis audit,... fólia iam autumno cadunt, pedunculi breves, ad summum unciales, crassi, glandulis (sic!, glandibus helyett) 2 3 approximatis". Látni való ezekből, hogy az orosz Qu. hiemalis Stev., melynek száraz levelei egész télen a fán maradnak, s a gyümölcs nyele akkora vagy hosszabb mint a levél, a mi Qu. australis-unk. A másik, a Qu. aestivalis Stev. vagy a nyári tölgy, 7 ) mely leveleit őszkor lehullajtja, gyümölcsének csumája pedig rövid, legfeljebb egy hüvelyk hosszúságú, vastag s 2 3 makkot visel, bizonyára ismét a mi b) brevipes-ünk Heuff. 1850. Ha tehát a Heuffel-féle Qu. australist a régibb australis miatt elhagyjuk, e tölgynek legrégibb neve Qu. hiemalis Stev. 1857. lesz; a Qu. aestivalis Stev. pedig a Qu. brevipes synonymja marad. Nymán 8 ) a Qu. filipendulát Vukot. a Qu. penduliná-val Kit. összekapcsolja, de helytelenül, mert az utóbbi pelyheslevelü. Ezek szerint csak a budai és dévai Qu. pendüli na eddig magyarföldi, hacsak valamely olasz tölgygyei össze nem vág, a Qu. hiemalis pedig hazánkban, a Balkánon s Kiev körül is terem. Hogy a Qu. hiemalis Stev. levelei nálunk áttelelnének, balanographusaink nem jegyezték fel, de lehet nem figyeltek rá, mert télen az erdőket nem is nagyon látogatták. Hogy azonban más lombhullató tölgy levelei kitelelnek, ehhez 6 ) Olvasd alteri! az üresen maradt helyen a tölgy orosz neve van orosz betűkkel. 7 ) Baumgarten : Enumeratio stirpium iu magnó principatu Transsilv. etc. a mocsárfát nevezi nyári vagy erdei tölgynek. s ) Conspectus fl. Europ. p. 6(30.
adatot hazai irodalmunkban is találunk. Heuff el emliti, hogy a magyar tölgy lombjai télen a fán maradnak, csak tavaszkor, a rügyek fakadása alkalmával hullnak le. Schur a csertölgy csoportjáról állítja, 9 ) hogy fólia subpersistentia, azaz majdnem örökzöldek, De Candolle Prodromus"-ának 16. II. kötetében a cserfának egy subperennis alfaját emliti, a melyen a levelek kitelelnek, Boissier 10 ) pedig a cserfa csoportjáról azt állítja, hogy levelei késő őszszel hullanak le, vagy pedig csak tavaszkor. A budai Svábhegyen a Quercus erispata Stev., meg a Qu. lanuginosa formáiuak a levelei kemény bőrnemek, fényesek, egészen az örökzöld levelekre emlékeztetnek, azért nagyon hiszem, hogy a Qu. hiemalis Stev. (Qu. filipendula Vuk.) levelei is kitelelhetnek minálunk. A tölgylomb különben nem csak Európa délibb részein szokott kitelelni, hanem Éjszak felé is. Magnus Pál, berlini botanikus tanár, a berlini növénytani társaságnak 1877. dec. 28-iki ülésén a Páva szigetről" oly Quercus sessiliflora ágakat mutatott, a melyek levelöket az 1876. és 1877. év telén át megtartották. Bolle Károly erre azt jegyzi meg, 11 ) hogyő a Scharfenbergen" a Quercus Cerris-nek egy var. sempervirens-ét tenyészti, s ezt a nevet azért érdemli meg, mert ha az időjárás enyhe, levelei egész télen át szép zölden maradnak, csak az uj lombok fakadásakor hullanak le. De 10 hideg alkalmával ezek a levelek elhalnak, s megbarnulva egész tavaszig a fán lógnak. Megjegyzi továbbá, hogy Európa középtájainak növényei délen, pl. Nápoly környékén meg a Kanári szigeteken levelöket csaknem újig, vagy egészen az uj levelekig is megtartják. 9 ) Oesterr. Wochenblatt" 1857. p. 21. 10 ) FI. Orient." IV. p. 1170. n ) Sitzungaberichte des Botanischen Vérein fiir Brandenburg 1877. p. 162.
Kny tanár is megjegyzi ugyanitt, hogy Madeirán, a tölgyek levelei egészen az ujak kiképződtéig működésben maradnak. Ascherson tanár pedig u. i. azt emliti, hogy 1874-ben, Egyiptomban a baraczk levelei az uj levelek megjelenéséig életműködésben maradtak. A Salix Safsaf Forsk. csak nagyon nedves helyen tartotta meg újig a levelét, száraz helyen e fák egészen lekopaszodtak. B. Stein szerint 12 ) némely baraczkfa Berlin körül télen át szintén zölden marad. Bolle szerint a Kanári szigeteken főleg a főhajtások levelei telelnek ki. A kitelelő cser 13 ) (Qu. Cerris var. sempervirens Bolle) a déli és keleteurópai csertől semmi felöltő bélyegre nézve nem tér el, s a kereskedésben Qu. Austriaca sempervirens" vagy Qu. Austriaca hybrida" név alatt kering. B. azt mondja, talán összevág a Qu. Lucumbeaná-val Holw., mely a Qu. Cerris meg a paratölgy (Qu. Suber) fajvegyüléke lenne. Én azt vélem ez a var. sempervirens nem más, mint a fentebb emiitett angol subperennis, mert Bolle is emliti, hogy Angolországból jutott volna a kereskedésbe. Az a tölgy pedig, a mely bélyegeit tekintve, a Qu. Cerris és Qu. Suber közt középhelyen áll, az a Qu. Pseudosuber Santi (non Freyn). A Qu. Lucumbeaná-t. De Candolle Prodromusa" is a var. subperennis-sel egyesíti. A lombhullató tölgyek levelei őszkor rendesen szint váltanak, a télizöld tölgyekéi őszszel és télen jelentékenyen meg nem változnak, végre megsárgulás nélkül lehullanak. 14 ) Valamint az igazi lombhullatók közt van olyan, melynek lombja kitelel (Qu. conferta); szintúgy az igazi télizöld és színt,2 ) U. i. 1874 p. 100. 13 ) U. i. 1878 p. 42. ") Freyn FI. v. Südistrien" p. 187.
nem váltó tölgyek között is van olyan, mely a lombnak rövidebb ideig viselésére nézve a lombhullatók felé közeledik. Ilyen Istriában és Dalmatiában a Qu. semisempervirensm. (Qu. Pseudosuber Freyn. non Santi, nec Desf.), melyeklombja a virágokkal egyszerre fakad, s a tavali lomb vagy ekkor, vagy ritkábban már télen is lehull, de meg nem sárgul. 14 ) Bolle Károly emliti a Botanischer Vérein für die Proviiiz Brandenburg" közleményeiben (Sitzungsberichte), az 1874. évfolyam 100. lapján, hogy a fagyai a lombhullatók és örökzöldek között kapocs. Ascherson u. i. (1882. p. 21.) a Ligustrum vulgaré-nek olyan ágát mutatja be (márcz. 31.), melyen a fakadó idei levélrügyekkel még sok, egészen friss és életműködésben lévő tavali levél volt együtt, tehát a fagyai magaviselete olyan, mint a déli vidéken a baraczké, tölgyeké stb., a tavali levelek rügyfakadáskor működésben vannak. Ámbár ezek a 12 hónapnál valamivel tovább a fán és működésben maradó levelek az uj lombok megjelenése után hamar lehullanak, mégis kapocsnak kell tekinteni a lombhullatók és örökzöld fás növények között, s ez a jelenség annál figyelemre méltóbb, mert néha a lombhullató fák formáin bizonyos állandóságát tanusit (tölgyek). Bolle, a kinek a fák biológiájából nagyon sok tapasztalata van, Ascherson-t arra is figyelmeztette, hogy a téli lombos Ligustrum határozott jellemű forma, Ligustrum Italicum-nak Mii 1. (L. sempervirens Pieri) nevezik, s hogy a bogyói gyakran zöldek. Nevezetes lenne kideríteni, váljon a fagy-al" elnevezés, talán mint fagy-álló" nem ettől a sempervirentiától ered-e. Különben Czuczor és Fogarasi-nak A magyar nyelv" szótára czimü munkájukban a fagyal-ról, vagy Pasz- ") Az igazi párás tölgy (Q u. S u b e r) lombja Willkomm szavai szerint (Flóra Hispan.) csak 2 3 esztendő múlva szokott lehullani.
lavszky József szerint néhol fagyalká-ról a következőt olvasni : Igen szilárd, kemény fája van, olyan, mint valamely fagyos test, s talán innen vette nevét, vagy pedig onnan, hogy a fagyot sokáig kiállja s későn hullatja le leveleit". A Ligustrum-mal rokon Syringa (orgonafa) főhajtásain Bolle csak egyszer látta, hogy a lombok a nagy hó alatt kitelelnek. Ascherson még a Cytisus capitatus-t {zanót) meg a Cytisus elongatus-t is emliti télizöld lombokkal. Amannak ápril 8-án még majd minden levele friss volt, levélrügyei pedig fakadni kezdettek. Ezt a sajátságot a vendek szóval is kifejezik, a Cytisus-t zymsky dzéceiin", azaz téli lóherének nevezik. Ilyen a báránya megyei telelő makk vagy tölgy is, melynek én csak hirét hallottam, a fáját nem láttam. Lehet a cserfa. Az orgonafa lombjait a fákon Schuch József, budapesti tanár, deczember közepéig látta 1876-ban, a József-téren. 15 ) A lombok kitelelése a hó alatt ép ugy lehetséges, mint a buzavetésé. A mi pedig a lomb le nem hullását illeti, lehet, hogy enyhe télen a fa élete nem egészen szünetel és nyugszik, tehát a tavali lombokra szüksége van, s megtartja, a mig az ujak ki nem fejlődének. Az 1882. év april elején a kőszegi erdőkben járván, nekem sem kerülhette el a figyelmemet az aljnövényzet zöld és kitelelő ruházatja. Több cserje és fűnemü növény levelei kiteleltek, némely cserje pedig határozottan télizöld (boróka, borostyán, Calluna vulgáris, Vaccinium vitis Idaea, Viscum album == fagyöngy, Daphne Cneorum, Genista sagittalis, Pirolá-k. Borostyánkőn pedig a Polygala Chamaebuxus). 15 ) B e r e c z A. Természet", 1877. p. 14.
Ellenben újig megőrizték tavali leveleiket a szedrek (Eubus bifrons, R. discolor, R. hirtus), több fagyaibokor, a Genista Germanica meg a Rosa Austriaca. Sőt a fűnemüek közül is többnek kitelelt a lombja : Polygala amara, Aspidium spinulosum, Asplenium Trichomanes, Euphorbia amygdaloides, Festuca montana, F. silvatica, Carex pendula, Luzula pilosa és más pázsitlevelek. Télizöld lombok továbbá itt a Cyclamen (disznórépa), Asarum, Vinca minor, majkökörcsin (Hepatica), a hunyor meg a Púimonariá-k (tüdőfüvek) meddő tőlombjai, a Dicranum és nagy Polytrichum mohok sűrű gyepje, végre a Lycopodium clavatum (korpafü) szétkúszó szára. Az erdőknek ez a téli sempervirentiája az alhavasi vidék sajátsága. Vasmegyében mindenesetre összefügg a fenyvesek éghajlatával. Kerner 16 ) az Alföld rónasági erdeinek élettelen tavaszi szinét egyenesen szembe állítja a hegyi vagy az alhavasi erdőkével, melyek tavasz elején még zöldellenek. Az alföldi erdőkben a moha ritkaság, a harasztok és télizöld növények általában egészen hiányzanak, őszszel minden lomb lehull, s tavaszkor a haraszt szárazon csörög az erdőtalajon. A cserjék később fakadnak, midőn már az éjjeli fagy ritkulni kezd. A nyári lombok tehát ott telelnek ki, a hol a tengeri klima érezhető, nem Alföldünk centinentalis éghajlata alatt. Wagner, 17 ) Kollár, 18 ) Hunfalvy 19 ) stb. állítják, hogy a Cynips Quercus calycis okozta suska (Knopper) csak a 16 ) Planzenleben der Donaulander", p. 42. ") Medizinisch-pharmaceutische Botanik I. Bd. p. 141. 18 ) Lásd Dorne r-nek Budapest tölgyei", czimű értekezését. Magy. Akad. Értesítő. 4-ik kötet (1863.) 114. 1. ") A magyar birodalom term. viszonyai", III. 617. 1.
mocsártölgyön terem. Erdélyben Bielz szerint 1836. óta ritka, mintha a rovar eltűnt vagy megritkult volna. Hogy a suska más tölgyön is teremne, a ritkább eset. Seubert 20 ) a Qu. sessiliflorá-t meg a Qu. pubescens-et, Wiesner 21 ) és Bedő 22 ) a Qu. sessiliflorá-t is emiitik, hogy rajta a suska teremne, Paszlavszky József pedig a Qu. lanuginosá-n valósággal találta is 23 ) a budai Vadaskert hegyen. G. Mayr 2 4 ) Schlechtendal adatát kétségbe vonja, hogy a suska Quercus sessiliflorá-n is nőne, Mayr kétsége, ugy hiszem, alapos. Azonban a suska (Cynips calycis) a Quercus hiemalis-on, meg a Qu. brevipes-en is nő. Kitaibel herbáriumában (37. csomó, 12. sz.) vannak szép Qu. hiemalis-ok e cottu Sümegh (Somogy), melyeken szép suskát látni. Magam Temesvárott a Vörös csárdán" túl Mosnitza felé leltem a Qu. hie mali s-t suskával, Lipótfalva (Loipersdorf) mellett pedig, Vasmegyében, valamint a budai Farkasvölgyben a Quercus brevipes-en nő a suska. A makkal bővebben megrakott Qu. hiemalis, azt hiszem, a suskát tekintve is, a bőtermékenység példaképe lehet, s ugy gondolom, a hazánk déli részéből, különösen Slavoniából meg a szomszéd vármegyékből szállított suskának jó része a Qu. hiemalisról való. A Bedő Albert ő méltóságának Erdőőr" czimü jeles munkájában (Budapest 1874.), a 152. lapon rajzolt suska, mely kisebbítve az én A növények természetrajza" czimü munkám 20 ) Handbuch der allgemeinen Waarenkunde", II. p. 402. 21 ) Rohstoffe", p. 804. 22 ) Erdó'or", p. 153. 23 ) Rovartani Lapok", 1884. 2 *) Die europ. Arten der Gallen bewohnenden Cynipiden", p. 29.
II. r., 25. lapján is látható, a gyümölcsnyél hosszaságánál fogva szintén a Qu. hiemalis-on van. Hogy a jó cserző és festéknek való suska déli-európából s Görögországból jut Európa piaczára, gyakran olvassuk. Annál kevesebben emlékeznek meg a jó magyar suskáról. Wiesner i. h. szerint ez az Osztrák (és Magyar) országban nevezetes gubacsfajta itt került használatba legelőször s már régi idők óta használatos. A suskadarázs (Cynips calycis Burgsdf.) petéit a makkcsészike meg a növekedő fiatal makk közé helyezi. A suska eleinte tányér vagy fordított kúp alakú, később kigömbölyödik s a sugarak irányában elhelyezkedő s lemez alakuan kiemelkedő élei nőnek neki, készen 15 25 cm hosszú, barna, itt-ott sárgás vagy fekete s a zsírtól tapadós. A suska mellett a makkcsészike meg a makk közönségesen felismerhető. Seubert azt tanácsolja, hogy addig kell gyűjteni, a mig a suskadarázs ki nem lyukasztotta. A többi tudni valót Bedő méltóságának idézett művében s Dorner idézett munkájában (a 136 39. 1.) olvashatni a suskáról. A suskát nálunk leginkább a zsidó veszi meg és ő gazdagodik meg belőle. Hiába tanácsolja az idézett Erdőőr", hogy az erdő birtokosai magok szedessék. Minthogy a Quercus Robur L. (Qu. pedunculata Ehrh.) Nógrádmegyében, különösen az Ipoly vidéken gyakori, a hol mocsártölgynek vagy mocsárfának nevezik, itt, a mint emlékszem, a suska is bőven szokott teremni, s a losonczi vásárra sokat összehordanak. A palócz népnek a suska-szedés nevezetes napszámja. Őszfelé, midőn a mezei munka szűnik, s a napszám kevesebb, a gyerekek, a fiatalság és anyókák suskát mennek szedni (fontját 3 krért), s gyakran a hajnali harangszó már az erdő-
szélen éri őket. A suska a palócznép életével összefolyt. A hol lehet lopják is, s a bűnöst kidalolják : Elment Péter suskát lopnyi", vagy Lipitt-lopott, ki mit lopott, X, Y suskát lopott". A palócz nép azt hiszi, a suska annál több, mennél több eső esik, hogy a nedves föld kedvez neki. A falusi csizmadiák szerét ejtik a suskának, s a csizmatalpat feketére festik vele. Sziget-Monostor erdészeti és vadászati viszonyai.*) Irta : P i r k n e r Ernő, m. kir. kezelő főerdész. A sziget-monostori birtok jelen alakjában az 1866. évben végbement úrbéri rendezés alkalmával lett kihasítva és határolva; ennek megtörténte után az addig nagyobbára legelőül használt területnek szántófölddé való átváltoztatását határozta el az akkori jószágigazgatóság. De már rövid pár év múlva ijedve vették észre a gazdák, hogy ily kezelés mellett aligha érnek czélt, mert a talaj, melytől dús jövedelmet vártak, az eke elől elfutott, a szél által fel-fel kergetve, messze elröpült. így történt azután, hogy az egészben 882 katasztrális hold nagyságú birtokból, melyből akkoriban hozzávetőleg 300 hold erdő gyanánt szerepelt. további 420 hold legelő, jobban mondva kopár homokterület, adatott erdőkezelés alá, 162 hold pedig még jelenleg is a gazdasági ághoz *) Előadatott a szerző által, a selmeczi erdészeti akadémia Ill-ad éves növendékeinek f. évi június havi gyakorlati kirándulása alkalmával, a helyszínén.