Magyarország nagytájai
Az Alföld a legnagyobb nagytájunk, túlnyomó része tökéletes síkság, amit a gazdasági művelés által a leginkább átalakított az ember. A löszön kialakult mezőségi talajon gabonatermesztés, míg a homoktalajon gyümölcs- és szőlőtermesztés folyik. E tájunk adja a magyar kőolaj- és földgáztermelés 90%-át.
Az Alföld hazánk legszárazabb és legszélsőségesebb vidéke. Itt a leghidegebb a tél és legmelegebb a nyár. Itt süt a legtöbbet a Nap, amely kedvező a mezőgazdaság számára, viszont gyakoriak az aszályok, amikor hetekig nem esik egyetlen csepp eső sem. A csapadék évi eloszlási is igen szélsőséges: tavasz végén, nyár elején sok a csapadék, az év többi részében jóval kevesebb. Gyakran öntözésre van szükség, hogy pótolják a hiányzó vízmennyiséget.
Az Alföld résztájai: Mezőföld, Duna-Tisza köze, Tiszántúl. Kiskunság: futóhomok, homokbuckák Nagykunság: hordalék, iszap, tökéletes síkság Mezőföld: vastag lösztakaró Maros Kőrös köze: lösz
Növénytermesztés a Kisalföldön A Kisalföldön is számos növényt termesztenek. Főbb terményei a cukorrépa, a búza, a sörárpa és a takarmánynövények. A cukorrépa termesztésnek a Kisalföld a központja, több nagyobb cukorgyár is van a vidéken, amely feldolgozza a terményt. Nagyon fontos még a kukorica és az egyéb takarmánynövények, ugyanis ez a vidék hazánk legfontosabb szarvasmarhatartó területe, valamint a baromfitenyésztés is igen jelentős. Állattenyésztés a Kisalföldön A szarvasmarhák a réteken, legelőkön is nagy számban megtalálhatók, húsukért és tejükért egyaránt tartják, a baromfik azonban leginkább a hatalmas baromfi-telepeken, melyek közül is a legnagyobb Bábolnában található, ahol több ezer csirkét nevelnek, némelyiket tojónak a tojásukért, egy részüket pedig a húsukért. A bábolnai termékeket külföldön is keresik, mert nagyon jó minőségűek.
A Dunántúli-dombság felszínét patakok, folyók alakították ki. Nyugati része hazánk legcsapadékosabb területe, a dombokat gyakran rét és legelő borítja, amely a szarvasmarhatenyésztés alapját jelenti. A szántókon búza, kukorica, cukorrépa, burgonya terem. Gyakori errefelé a malom, tej- és húsüzem, a cukorgyár. A Zalai-dombság kőolaját a vegyipar több ágazata hasznosítja.
A Somogyi-dombság: A Somogyi-dombságnak két, viszonylag eltérő tulajdonságú része van. Az északi terület lösszel borított vonulatokat takarnak. Patakjai észak felé folynak. A déli vidék homokkal borított dombság, az itteni patakok a Dráva felé veszik az irányt. A Tolnai-dombság: A Tolnai-dombság a nagytáj legkeletebbi része. A jégkorszakban lezajló folyamatok következtében igen vastag löszréteg borítja a mélyben lévő tengeri üledéket. A lösz kiváló talajt biztosít a vidéknek, ezért mezőgazdasági szempontból nagy jelentőséggel bír ez a terület.
A Mecsek, a Baranyai-dombság és a Villányihegység A Baranyai-dombság szintén lösszel borított vidék, a Mecsek és a Villányi-hegység azonban egészen más anyagból épül fel. A Mecsek középidei mészkőből és homokból álló hegység, amely a tengerben felhalmozódott üledékből alakult ki. A Villányihegység alapkőzete szintén a mészkő. Kőzetanyagukon és magasságukon kívül van még egy különlegességük: az ország két olyan vidéke, ahol a mediterrán éghajlat hatásai érződnek. A dél lejtőkön mediterrán jellegű örökzöld növények élnek, a napsütéses hegyoldalakon itt virágoznak először tavasszal a mezei virágok.
A Dunántúli-középhegység fennsíkjairól, barnakőszén, mangán, bauxit telepeiről nevezetes. A barnakőszén kitermelése után villamos áramot állítanak elő, a bauxitból alumínium készül. Az itteni gyárakban autót, műtrágyát, papírt, üveget, porcelánt készítenek.
A kép nem jeleníthető meg.
A Dunántúli-középhegység tájai: A Dunántúli-középhegység több vidéket foglal magába. Nyugati részén a Bakony található, amely több hegységre osztható: legdélebbi tagja a Keszthelyi-hegység, a Balaton vonalát a Balatonfelvidék kíséri. A Bakony központi részétől keletre a Dunántúli-hegység következő tagja, a Vértes, melyet a Móri-árok választja el a Bakonytól. A Vértestől keletre, a Tatai-árok túloldalán a Dunazug-hegység húzódik, melynek szintén több tagja van: a Gerecse, a Budai-hegység, a Pilis és a Visegrádi-hegység. A Vértes déli lábánál emelkedik a Velencei-hegység, amelyik az összes többi hegységtől különbözik.
Az Északi-középhegység hazánk legmagasabb és leghűvösebb tája. A sok csapadék miatt területén sok a vízfolyás. A hegységeket erdők borítják. A legmagasabbak a Mátra és a Bükk, a Mátrában található hazánk legmagasabb pontja, a Kékes. A hegységek lábainál bányászott lignittel és kőolajjal, földgázzal villamos áramot állítanak elő.
Az Északi-középhegység hegységei: Több hegységet is magába foglal az Északiközéphegység nagytáj. Legkeletibb része a Duna partján fekvő Börzsöny. Tőle keletre a Cserhát lankái terülnek el. Utána következik a Mátra, ahol hazánk legmagasabb pontja található. Keletebbre a Bükk hatalmas mészkőtömbje húzódik, melyet északon az Aggteleki-karszt, északkeleten a Cserehát követ. Legkeletibb hegységünk a Zempléni-hegység. Szerkezetileg a Visegrádi-hegység is ide tartozik, de földrajzi szempontból a Dunántúliközéphegységhez soroljuk.
Az Északi-középhegység vulkanikus hegységei: Hegységei közül több is vulkanikus eredetű, de kőzetanyaguk nagyon változatos. A Mátra, a Cserhát és a Börzsöny nagyrészt andezitből épült fel, a Zempléni-hegység elsősorban riolitból és riolittufából, míg a Mátrától északra, a Medvesvidéken bazaltformákkal találkozhatunk.
Alpokalja Magyarország egyik legcsapadékosabb vidéke. Üde, dús fű terem, ami kiváló táplálék az itt tenyésztett szarvasmarhák számára. Az alacsonyabb területeken takarmánynövényeket termesztenek. Gazdag gyógyvizei kiváló környezetet biztosítanak a pihenni, túrázni, gyógyulni vágyók számára.
Alpokalja tájai: Az Alpokalja hegységei a vidék nyugati és északi részén helyezkednek el, legészakabbra találjuk a Soproni-hegységet. Tőle délre a Kőszegihegységet. A táj dombságai közül a Kemeneshát a legnagyobb, amely a vidék délkeleti részén található.