A HÁROM SZABÁLY
Tviga, a zsiráf megéhezett. Végigsétált a dzsungel fái között, és hosszú nyakán ülő fejének magasságában jóízűen fogyasztotta a friss hajtásokat. Különösebb veszélytől nem kellett tartania.
Jól ismerte a lombok közt rejtőzködő veszélyes állatokat, tudta, hogy mely fák lombjait nem ajánlatos megközelítenie. Ismerte Nzoka, a kígyó rejtekhelyét is, jól emlékezett arra, amikor még ifjú zsiráfként egyszer túl közel merészkedett e lábatlan teremtmény birodalmához.
Találkozásukra nem szívesen gondolt vissza. Azóta persze megtanulta már, hogy hosszú és gyors lábaival hogy térjen ki e számára taszító dzsungellakó harapása elől, miközben tudta azt is, hogy Nzoka étlapján nálánál jóval kisebb falatok szerepelnek: madarak tojásai, békák, esetleg fiatal, óvatlan majmocskák.
Éppen ezért Tviga felelősségének érezte, hogy ismereteit megossza azokkal, akik számára a tudás életet menthet. Ezzel a céllal oktatta már egy ideje Totót a kismajmot is. Toto szórakozott kis tanítvány volt, időnként fontosabbnak érezte a vakarózást és a pillangókkal való kergetőzést, mint a tanulást, máskor mégis képes volt meglepően pontosan felmondani a korábban tanult leckét.
Toto, szeretném, ha végre elkezdhetnénk a mai tanulást próbálta fegyelmezni tanítványát a zsiráf. Figyelek rád, Tviga válaszolta a kismajom. Nem, először én szeretném hallani tőled, hogy mivel foglalkoztunk a múlt órán felelte szigorúan a tanár. Arra nem nagyon emlékszem vallotta be Toto.
Tviga felvonta a szemöldökét, volt valami a tekintetében, ami az érzékeny majmok lelkiismeretében enyhe remegést idézett elő. Hangja szigorú volt: Egy költői lelkű elefánt egyszer megjegyezte: 'Nem érdemes engedetlenkedni.' Ez különösen vonatkozik a kismajmokra. Három szabályt állítottam föl. Engedelmeskedj ezeknek, és biztonságban lesz az irhád, de máskülönben...
Emlékszel-e a szabályokra Toto? Muszáj azt ennyit ismételgetni? feleselt a kis tanítvány. Bizony muszáj. Ismételni és megint csak ismételni mondta határozottan Tviga. Most már emlékszem kiáltotta Toto, az első szabály, hogyha orrod leopárdot szimatol, akkor sebesen mássz fel a legvékonyabb ágra, ami még megtart, mert a leopárd gyomrában nincs mulatság a majom számára.
Helyes bólogatott Tviga, hogyan szól a második? A második úgy szól kezdte kissé bizonytalanul Toto, hogy soha ne állj közel a zebra hátsó lábához. Így igaz, ezt soha ne felejtsd el, barátom okított tovább Tviga.
Halljuk hát a harmadik szabályt! Toto erősen összpontosított, hogy felidézze a leckét, aztán egyszerre felcsillanó szemekkel adott számot tudásáról: A harmadik szabály, hogy soha ne nézz a kígyó szemébe.
Rendkívül fontos tudnivaló állapította meg Tviga. Ügyes vagy Toto, lám mégiscsak emlékszel mindenre. Mindezt jól vésd az eszedbe, és persze alkalmazd is a gyakorlatban. Ha így teszel, szavamra biztonságban lesz majombőröcskéd.
Toto megköszönte a hallottakat, a hosszúnyakú Tviga pedig elsietett, hiszen több tanítványa is várt még rá a dzsungel különböző pontjain.
Toto önfeledten ugrándozott egyik liánról a másikra. Boko, a víziló alakja tűnt fel a bokrok mögül, a majomkölyök pedig kíváncsian tekintett le lassú járású barátjára. Köszöntelek, Boko szólította meg vidám mosollyal az arcán. Mondd, láttál már valaha zebrát?
Lássuk csak kezdte Boko megfontoltan igen, igen, tudom már, ő az, akinek fehér bőrén fekete csíkok láthatók, vagy inkább fekete bőrén láthatók fehér csíkok? Lehet, hogy egy kissé belezavarodtam. De tudod mit, gyere elviszlek a tóhoz, és megmutatom neked.
Így Boko megmutatta Totónak, hogyan is néz ki a zebra, aki mit sem sejtve távolról szemlélődő teremtménytársairól békésen csillapította szomját a tó vizéből. Mond Boko, veszélyes állat a zebra? érdeklődött ravasz módon a kismajom.
Nos, mondhatom, meglehetősen gyors és erős állat, de hogy veszélyes-e? Nem, veszélyesnek azért mégsem mondanám morfondírozott a víziló. És vajon csiklandós? firtatta tovább Toto, és meg sem várva a választ folytatta Na, majd mindjárt kiderül! Mégis hogyan? csodálkozott Boko.
Kicsit megbirizgálom ezzel a lepényfa-tüskével hangzott a válasz. Toto állj meg, ennek a fele sem tréfa! kiáltotta Boko.
De már késő volt. A kismajom letört egy tövises gallyat, előre lopózott, és megszúrta vele a zebra hátsóját.
Boko hirtelen csak egy porfelhőt látott felkavarodni, amiből kis barátja emelkedett magasan a levegőbe, és azután iszonyú zuhanással esett le a földre.
Toto, egyben vagy? Nézz rám! Hallod? Nézz rám! szólt aggódó hangon Boko.
Rendben, csak tudnám hogy kerül ide a családod tapogatta koponyáját a szédült majomkölyök. A családom? De hát csak én állok itt előtted egyedül! csodálkozott a víziló. Mi történt? érdeklődött Toto. Meggondolatlan módon a zebra mögé álltál, ő nagyot rúgott, te pedig bumm és itt landoltál előttem.
Jól jegyezd meg a szabályt: Soha ne állj közel a zebra hátsó lábához. Minden esetre örülök, hogy egyben maradtál nekem sóhajtott megkönnyebbülve Boko. Toto bólogatott: Én is örülök, hogy egyben maradtam neked, meg nekem.
Azt javaslom húzódj vissza a hűs lombok közé lábadozni, addig én is megmártózom a tóban a nagy ijedség után javasolta Boko, és elbattyogott.
Nézzenek oda, csak nem valami baleset történt ezzel a kis majmocskával? szólalt meg egy sziszegő hang Toto háta mögül. Az erős és veszélyes állatok az okai mindennek vádaskodott Toto, mert nem figyelnek eléggé a kisebb és gyengébb társaikra. Majd én csillapítom a fájdalmadat, ne félj, hamarosan semmit sem érzel majd.
Csak nézz egyenesen a szemembe, és le ne vedd rólam a tekinteted. Milyen varázslatos nézésed van neked állapította meg Toto, még soha nem láttalak errefelé. Mondd, ki vagy te?! Én vagyok a kígyó Akkor rólad tanultam már valamit Tvigától. De hogy is hangzott a kígyóról szóló szabály?
Ne is törődj vele, csak lazíts. Téged baleset ért, ápolásra van szükséged. Csak nézz mélyen a szemembe, és meglátod minden a legnagyobb rendben lesz. Mindjárt egyre álmosabbnak érzed majd magad.
A kismajom a kígyó ölelésében kuporgott, a csúszó-mászó pedig hideg tekintetével bűvölte el mit sem sejtő áldozatát.
Tviga és Boko az utolsó pillanatban vették észre, hogy barátjuk milyen nagy veszélybe került.
Boko a kígyóhoz sietve hatalmasra tátotta száját, és a tőle telhető legnagyobb kiáltással próbált ráijeszteni Nzokára.
Terve sikerrel járt. A lábatlan jószág elengedte Totót, és rémülten menekült.
Elmúlt a veszély, Toto. Nyisd ki a szemed hajolt le Tviga kis tanítványához. Szervusz Tviga. Mégis, mi történt velem? kérdezte Toto. Az, aminek nem lett volna szabad megtörténnie: belenéztél a kígyó szemébe. Toto sajnálkozva tekintett fel: Ne haragudj Tviga, ez soha többé nem fordul elő.
Ez a kismajom nehezen boldogult a szabályokkal. De vajon hogy állunk ezzel mi emberek? Mindennapi életünket számos szabály és előírás határozza meg. Ezekre lépten-nyomon jelzések, táblák, kiírások figyelmeztetnek.
Azonban létezik egy mindennél fontosabb és különlegesebb iránymutatás: Isten akarata. Ezt írott formában a Biblia közvetíti számunkra. A Biblia elmondja nekünk, hogy mit higgyünk és hogyan éljünk.
Istennek erre a meghívására az egyetlen megfelelő válasz: az engedelmesség. A Biblia arra tanít, hogy aki meg akarja ismerni Istent, de nem engedelmeskedik az ő törvényének, az becsapja önmagát. És minél inkább megtanulunk engedelmeskedni Isten akaratának, ő annál teljesebben módon mutatja meg nekünk kegyelmének titkát. Az engedelmesség a próba.
Jézus azt mondta: Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.
Vezető: Dicsérje szám egész nap Isten szeretetét! Együtt: Urunk, legyen meg ma a te akaratod! Vezető: Fülem hallja meg engedelmesen Isten szavát! Együtt: Urunk, legyen meg ma a te akaratod! Vezető: Lábam kövesse egész nap Isten lábnyomát! Együtt: Urunk, legyen meg ma a te akaratod! Ámen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
VÉGE