A MAJMOK, AKIK NEM HITTÉK EL, HOGY VAN KROKODIL

Átírás

1

2 A MAJMOK, AKIK NEM HITTÉK EL, HOGY VAN KROKODIL

3

4

5 Nem, nem és nem énekelte Titu és Koko Nyani, a majom két unokaöccse Nem, nem és nem! Mi nem hiszünk a krokodilban! Képzeletbeli hangszereiken muzsikálva, mint két rock-sztár illegették magukat a buyufa alatt.

6 Később a farkukon csüngve hintáztak a fa egyik ágán, és neveletlenül csúnya torzképeket vágtak nagybátyjuk, Nyani felé, aki szorgalmasan és eredményesen vakarózott. Próbált nem foglalkozni a kis sértegetőkkel.

7 Titu tovább fecsegett. Amikor még kicsi voltam, akkor azzal ijesztgettek a felnőttek, hogyha nem engedelmeskedem, akkor fölfal a gonosz szemű, kegyetlen krokodil. Ez a sárkány az ő rémmeséjük szerint olyan óriási, mint egy kidöntött fatörzs, a bőre hasonlít a száraz iszaphoz, fogai élesebbek és hosszabbak, mint Szimbáé, az oroszláné. De én nem hiszek a mesékben, és tudom, hogy a krokodil nem is létezik.

8 Ne fecsegjetek annyit ti kis oktondiak fenyítette meg unokaöccseit Nyani. Kis majmok vagytok, de még kisebb az eszecskétek. A krokodilok nagyon is léteznek, és pont olyanok, amilyennek Titu elmondta. A folyó melletti állóvizekben élnek, és a majmokra lesnek, különösen a kis majmokra, mert azok ínyencfalatot jelentenek számukra.

9 Igen, igen oktatta őket tovább Nyani. Tekintetük fenyegetőbb, mint Nzokáé a kígyóé, szájuk nagyobb, mint Kibokoé, a vizilóé, fogaik erősebben szakítanak, mint Csevi, a leopárd karmai, a farkuk pedig erősebb, mint Nyembonak, az elefántnak az ormánya.

10 Persze, tudjuk! vágott közbe udvariatlanul Koko. De mi most már megnőttünk, és több eszünk van. Már nem félünk a középkorú majmok meséitől.

11 Ezzel a két kismajom, Titu és Koko odébbállt. Bátorságukat bizonyítva fennhangon énekelték: Nem, nem és nem! Mi nem hiszünk a krokodilban!

12 Hamarosan megpillantották Tvigát, a zsiráfot, aki egy nagy esernyőformájú tövisbokor zöld hajtásait rágcsálta. A majomkölykök felmásztak a fára, hogy Tviga fejével egy magasságban legyenek, és tiszteletteljesen köszöntötték őt. Tviga, hallottál már olyan keménybőrű állatról, amelynek erős farka, óriási szája, gonosz szeme van, és a földön jár, a vízben pedig úszik?

13 Tviga hosszú, fekete nyelvével a szájába kanyarított néhány zsenge levelet, azután válaszolt: Ti biztosan a krokodilra gondoltok, erre a rosszindulatú, nagyétvágyú teremtményre, a mocsarak és a nagy folyók lakójára. Volt egyszer egy nagynéném, aki...

14 De a majmocskák neveletlenül már tovább is indultak. Búcsúzóul tenyerükkel hosszú orrot mutattak Tvigának, miközben félválról kiáltottak vissza neki: Ó, te Nyanival, a nagybátyánkkal beszéltél össze, és ő biztatott arra, hogy mondd el nekünk ezt a mesét. De mi nem hisszük, hogy van krokodil.

15 Így jutottak el ahhoz a sziklarakáshoz, ahol rendszerint Mbizi, a hiéna tartotta délutáni pihenőjét. Nos, Mbizi rosszindulatú volt, és utálatos szokásai voltak. Gonoszságban csak a keselyűk múlták felül az egész dzsungelben.

16 Mbizi, te sokat vagy úton mondta neki Titu. Sok mindent látsz, ami éjszaka történik. Éles szimatod van, és a szemeid még élesebbek. Hallottál már valamit olyan állatról, amely nagy, mint egy fatörzs, bőre vastagabb, mint a rinocéroszé és olyan, mint a napon száradt iszap? Gonosz szemű, erős farkú, nagyszájú állat, és különösen a kismajmokat szereti felfalni. Állandóan azt mondják nekünk, hogy ő a víz mellett él.

17 A hiéna csúnyán felnevetett. Titu válaszolta, te bölcs majom vagy. Az öregek azért mondanak nektek ilyen meséket, hogy ne menjetek a vízhez, és a tükrében ne lássátok meg, hogy milyen szépek vagytok. Milyen csodálatosan tündökölne az arcotok a nagy folyó vizében a holdvilág mellett!

18 Titu és Koko éles hangon vihogtak magukban, és kecsesen illegették magukat, amennyire csak képesek voltak rá, hogy még jobban elkápráztassák a hiénát.

19 Ezt látva Mbizi tovább ingerelte a majmocskákat, és szavaiban rejtett gúnyolódás volt: A próba nem árt, ó, nagybölcsességű kismajmok. Ma éjszaka éppen telehold van. Menjetek le a folyóhoz, és keressétek meg az óriási szájú, félelmetes farkú és bőrű fenevadat.

20 Titu és Koko alig tudták kivárni a naplementét. Végre feljött a hold. Lassan, hevesen dobogó szívvel mentek a folyó öbléhez, ahol a nagy állatok inni szoktak. Látták Szimbának, az oroszlánnak az ösvényét, és majdnem elvesztek a rinocérosz lábnyomában. Azután már előttük csillogott a víz, csendesen és ezüstösen.

21 Szorosan a víz fölé hajoltak, és meglátták benne saját majomarcukat. Elragadtatva bámulták magukat, és miután hirtelen eszükbe jutott, hogy miért is jöttek ide, már nem olyan erősen és határozottan, de még mindig ezt mondogatták: Nincs semmiféle krokodil, és nem is volt soha!

22 Ndudumizi, a kakadu messziről figyelte őket, és rémülten vette észre azt is, hogy a folyó túlpartján egy nagy fatörzsszerű árny közelíti meg a vizet.

23 A majomkölykök..., a krokodil..., a majomkölykök..., a krokodil... röpült rögtön Tvigához az okos madár.

24 Tviga megértette Ndudumizi szavaiból, hogy két kis barátját milyen hatalmas veszély fenyegeti. Elhatározta hát, hogy a segítségükre siet.

25 Titu és Koko arra lettek figyelmesek, hogy tőlük kissé távolabb valami a parthoz ért, majd az a valami eltűnt az árnyékban. Közel hozzájuk zizegett a fű. Egyszer csak fojtott nevetés hallatszott a hátuk mögött, amelytől felborzolódott a szőrük. Nincsnek krokodilok mondogatták egymásnak, most már csak félelmükben.

26 Igaz, kismajmok szólalt meg mögöttük egy mély hang micsoda hasznos igazság ez. Rémülten fordultak hátra. Valami óriási sötét szörny mozgott feléjük, két egymástól távol álló, mereven izzó szem nézett szembe velük. Hirtelen egy óriási száj tátongott előttük, nagyobb fogakkal, mint Szimbáé, az oroszláné, és ez a száj feléjük kapott. Forró leheletet éreztek, amelynek mocsár és rothadt hús szaga volt. Ha-ha dörgött erős hangon, én nem létezem, ugye?

27 Ebben a pillanatban valami rendkívüli dolog történt. Villámgyors lábak és egy hosszú nyak suhant el a krokodil és a majomkölykök között.

28 A krokodil iszonyú szája hirtelen becsapódott, olyan erővel, hogy majdhogynem kitörtek hatalmas és éles fogai...

29 ...de ezt Titu és Koko már biztonságban figyelte a magasból. Megmentőjük, Tviga nyakán csimpaszkodva méregették azt a félelmetes fenevadat, akiről néhány perce még úgy vélekedtek, hogy nem is létezik.

30 Láttad ezt Tviga? kérdezgették a zsiráfot. Láttam, bizony felelte Tviga és láttam azt is, hogy kis híján vacsora lett belőletek. Remélem megtanultátok, hogy a felnőttek nem véletlenül figyelmeztetik a kölyköket a veszélyre.

31 Köszönjük, Tviga. Bizony nagyon bután viselkedtünk. vallotta be Koko. De most már tudjátok, hogy mi az igazság válaszolta Tviga. Krokodilok igenis vannak, és ráadásul rendkívül veszélyesek.

32 Látjátok? szólította meg Daudi a tábortűz mellett ülőket. Ezek a majmok azt gondolták, hogy krokodilok nincsenek. Vajon milyen üzenetet rejt ez a történet?

33 Mit gondoltok, kit csapunk be, ha komolyan vesszük, hogy krokodilok márpedig nincsenek? Saját magunkat válaszolta valaki. Daudi határozottan bólintott, aztán tovább folytatta: A Bibliában is így van megírva: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, akkor magunkat csapjuk be, magunkat és nem mást, és nincs igazunk. Vigyázzatok, nehogy Titu és Koko majombölcsességét kövessétek.

34 De van valaki, aki megmentésünkre siet a bűneink elleni harcban. Sőt egyszer és mindenkorra legyőzte a bűnt azzal, hogy elszenvedte helyettünk bűneink büntetését a kereszten. Ő Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, a mi Megváltónk. Bűneink ügyét ma is egyedül ő rendezheti el. Hogyan?

35 Először is lehetőséget ad arra, hogy megbánjuk bűneinket, bocsánatot kérjünk tőle, és mi is készségesen megbocsássunk az ellenünk vétkezőknek.

36 Aztán elfogadhatjuk szabadító kegyelmét, amely által újra Istenhez vezet minket.

37 Majd új úton indulhatunk, most már ővele. Kérhetjük, hogy lépjen be az életünkbe, hogy ő határozhassa meg döntéseinket, szavainkat, tetteinket. Igéjét, ígéreteit és útmutatását a Biblia szólaltatja meg számunkra ma is.

38 Együtt: Urunk Jézus Krisztus, megvalljuk neked Vezető: Együtt: Vezető: Együtt: Vezető: Együtt: mindazt a rosszat, amit cselekedtünk, mindazt a rosszat, amit kimondtunk, mindazt a rosszat, ami a szívünkben van. Együtt: Segíts, hogy úgy éljünk, ahogy te akarod. Ámen.

39 Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

40 VÉGE