Kelet-Afrika széles pusztaságán, a sztyeppén működött a tanganyikai dzsungeldoktor kórháza. Daudi a kórház gyógyszerésze esténként tanulságos

Átírás

1

2 A NAGY FAL

3

4 Kelet-Afrika széles pusztaságán, a sztyeppén működött a tanganyikai dzsungeldoktor kórháza. Daudi a kórház gyógyszerésze esténként tanulságos történetei segítségével beszélt Isten szeretetéről a gyógyulásra váró betegeknek. A tűz hangosan ropogott. Az egyik fiú, M'gogo, aki minden alkalommal komolyan figyelte a gyógyszerész szavait, egyszer csak így szólt:

5 Daudi mester! Néha úgy szeretném, ha itt lenne Isten a közelemben. Te imádkozol, és azt mondod, beszélsz vele. Én is ezt próbálom, de sokszor úgy érzem, mintha egy hatalmas fal választana el tőle.

6 Daudi így válaszolt: Vagyis úgy érzed, hogy a fal rossz oldalán vagy, és szeretnéd megtalálni az utat a túloldalra. Isten oldalára. Hallgasd hát meg a következő történetet!

7 Nagy megdöbbenés és rémület lett úrrá az őserdőben. Ezen a reggelen az állatok mind összegyűltek a nagy buyufa árnyéka alatt, hogy megbeszéljék, mit tehetnének, mert hirtelen egy nagy fal keletkezett, éppen a dzsungel közepén.

8 A fal nagyon magas és nagyon hosszú volt, és amennyire Tviga, a zsiráf, előnyös helyzetéből megítélhette, igen vastag is. A dzsungel legjobb része a másik oldalon van mondta. A hatalmas árnyékot adó fák, a kék vizű tó, a friss, hűvös patakok, amelyek a magas hegyekben erednek. Ezen az oldalon pedig csak tüske, por és pusztaság van, sőt még a víz is, ami található, csupa iszap.

9 Faru, a rinocérosz, dühöngött. Fújt és toporzékolt, kis gombszemei szikráztak. Ah! szólalt meg, miközben úgy szimatolt és zihált, mint egy fűrész valóban egy fal. De én keresztültörök rajta!

10 Az állatok helyeslően bólintottak. Talán így megoldódik a helyzet.

11 Faru hátrább ment, azután olyan sebesen rohant neki a falnak, amint csak rövid lábai bírták.

12 A por kavargott patái alatt, szarvát veszedelmesen előreszegezte. A fal mind közelebb és közelebb jött.

13 Aztán bummsz!

14 Faru szédülten tántorgott vissza. A fal épp olyan mozdulatlanul állt, mint az előbb.

15 Aj-aj szólt egy idő múlva Tviga, a zsiráf, hogy újra felvegye a beszéd fonalát, ez valóban iszonyú erős fal.

16 Valóban mondta Boko, a viziló, nincs út a falon keresztül. Túl erős ez az akadály.

17 Mbizi, a hiéna, csúnyán felnevetett. Nagy erejű és kis értelmű állatoknak ez túl nagy feladat. Ez nekem való munka, hiszen én a megtestesült ravaszság és éleselméjűség vagyok. Majd én megtalálom az utat! Megkerülöm a falat!

18 Tviga, aki éppen a magasba nyúló tüskefa koronáját rágcsálta, a maga fejedelmi magasságából nézett le rá. Ó, ez nagyszerű szólt, és hosszú nyelvét talán egy kicsit többször is kiöltögette, mint kellett volna, mutasd meg nekünk a bölcsesség útját. Mbizi udvariatlanul hátat fordított neki, és a szűk, kanyargós ösvényen eltűnt a fal mentén.

19 A nap lenyugodott. Az erdőben várakozó állatok megéheztek. Feljött a hold is, de Mbizi még mindig nem tért vissza. Új napra virradtak, és ismét este lett, de a hiéna még mindig nem jött vissza. Harmadik nap megint az öreg buyufa alatt találkoztak az állatok. Faru, a rinocérosz, aki Nyani, a majom segítségével nagy nehezen rendbe hozta elgörbült szarvát, megint frissnek és bátornak érezte magát. Tviga csendesen eszegette a legzöldebb hajtásokat az esernyőfa koronáján.

20 Végre naplementekor, vérző lábakkal, sántikálva megérkezett Mbizi. Ó mormogta, és kimerülten dugta fejét a két mellső lába közé minden hiába. Nem lehet megkerülni a falat. Nincs ennek se eleje, se vége.

21 Ez hát a helyzet mondta Boko a maga lassú módján, nem lehet megkerülni a falat. Szóval most már tudjuk, hogy sem rajta keresztül, sem a falat kikerülve nem juthatunk át a túloldalra.

22 Nzoka, a kígyó, lassan kitekergőzött, és himbálva emelte fel a fejét. Ah! sziszegte, ti erősek és okosak vagytok, és sok mérföldet tudtok szaladni. De én, Nzoka, hajlékony testemmel minden irányban tudok kanyarogni; én utat találok majd a fal alatt.

23 Egy pillanattal később a figyelő állatok szeme elől még a farka is eltűnt egy üregben a nagy fal mellett, amely kettéosztotta a dzsungelt.

24 Múlt az idő. Az állatok éppen készülődtek haza, amikor a fal aljából nagy porfelhő szállt fel. Minden szem odaszegeződött. Hirtelen megjelent Nzoka. Feje szemben ágaskodott a fallal. Hej! sziszegett diadalmasan, miközben nyelve ide-oda röpködött a szájában, végre sikerült! A dzsungel állatai közül egyedül én találtam meg az utat a nagy fal másik oldalára.

25 Bocsánat szólt Tviga nyájasan, lehajtva hosszú nyakát, de te még most is ugyanazon az oldalon vagy, amelyiken mi.

26 Nzoka haragosan emelte fel a fejét. Körbe himbálódzott, és szavai méreggel voltak tele. Ó mondta, miközben ide-oda vetette fejét, én már sok sötét utat tettem meg a föld alatt, és mindig ügyesen eligazodtam. De ez alatt a fal alatt nincs út, mert ha lenne, én, Nzoka, megtaláltam volna azt.

27 Boko szerette átismételni a hallottakat. Tehát nincs út a fal alatt jegyezte meg. Vagyis ez azt jelenti, kedves barátaim, hogy sem a falon keresztül, sem azt megkerülve, sem pedig alatta nem juthatunk át a túloldalra.

28 Nyani, a majom, felkiáltott: Én átmászok a tetején! Izgalomba jött, farkával csapkodott, és feszítgette karizmait.

29 Örömrivalgással ugrott a falhoz, és már mászott is, egyre magasabbra.

30 Minél magasabbra jutott, annál kevésbé tudott valamibe kapaszkodni.

31 Hirtelen felcsapta farkát, keze a levegőbe markolt. Csúszni kezdett, azután teste bukfencet vetett a levegőben.

32 Bummsz! Éppen Tviga óriási lábai elé esett.

33 Nyembó, az elefánt, óvatosan megfogta az ormányával, és mesterségesen lélegeztette. Azután farkánál fogva felemelte a magasba, a szemével egy vonalba. Nos, Nyani kérdezte, van út a fal fölött? Ó mondta Nyani erőlködve, mert fejjel lefelé lógatva nehezére esett a beszéd, senki sem mászik úgy az egész dzsungelben, mint én. Biztos, hogy senki sem juthat keresztül ezen a falon.

34 Hm kezdte összefoglalóját Boko, lássuk csak: ezek szerint sem a falon keresztül, sem azt megkerülve, sem alatta, sem pedig fölötte nem juthatunk át a túloldalra.

35 Minden állat csalódottan és szomorúan hallgatott a buyufa alatt.

36 Daudi is elhallgatott. A tűz körül ülők arcát figyelte. A fal okozta a dzsungel lakóinak szomorúságát mondta. Ők a jó oldalon szerettek volna lenni. Azon az oldalon, ami az életet jelenti, a valódi életet; de nincs odavezető út.

37 Nem úgy, mint a mi életünkben. Mert létezik egy fal, amely minket is elválaszt Istentől. Egy hatalmas akadály, ami elvágja a hozzá vezető utat. Az egyik hallgató, akinek a bal szemén vastag kötés volt, megszólalt: A fal neve: bűn. Daudi bólintott. Igen a bűn a legnagyobb akadály, amely elválaszt bennünket Istentől. Saját erőnkből sohasem juthatnánk át a másik oldalra.

38 De keletkezett egy hasadék, egy átjáró. Ez az egyetlen út. Jézus hozta létre, amikor meghalt értünk a kereszten. A nagy örömhír az, hogy Jézus szeret téged. Feltámadt a halálból az életbe, és ide vár mindenkit, aki őhozzá akar menni. Ő üdvözöl téged is.

39 Egy alkalommal Jézus ezt mondta magáról:»én vagyok az ajtó. Ha valaki énrajtam megy be, megtartatik.«miért maradnál akkor tovább a fal innenső oldalán? Kérd őt, hogy vigyen át téged is a nagy falon. Ami azt jelenti, hogy megbocsátja bűneidet, úgy, hogy magára veszi azokat.

40 Vezető: Együtt: Vezető: Együtt: Vezető: Együtt: Vezető: Együtt: Vezető: Együtt: Istenünk, te velünk vagy! Dicsérünk téged! Te minden embert szeretsz! Dicsérünk téged! Elküldted hozzánk Fiadat, Jézust! Dicsérünk téged! Ő beszélt nekünk rólad. Dicsérünk téged! Te vagy a mi mennyei Atyánk. Dicsérünk téged!

41 Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

42 VÉGE