TÁRSASÁGI ÉLET - SOCIETY NEWS. Rovatvezető - Compiler Podlussány Attila

TÁRSASÁGI ÉLET - SOCIETY NEWS Rovatvezető - Compiler Podlussány Attila A Magyar Rovartani Társaság 1995. január 20-án tartotta Közgyűlését. Az ülés napirendjét az 1993. évi tisztikari beszámolók, a Frivaldszky Emlékplakettek átadása, egy Tiszteletbeli Tag megválasztása, egy írásbeli indítvány ismertetése, a lejárt mandátumú tisztségek betöltése, majd Csővári Tibor és Hreblay Márton: Gyűjtőúton Tibetben című útibeszámoló alkotta. A Közgyűlést dr. Mészáros Zoltán elnök nyitotta meg. Ismertette az ülés programját, majd felkérte Simonyi Sándort az ellenőri jelentés felolvasására. ELLENŐRI JELENTÉS a Magyar Rovartani Társaság 1995. januári Közgyűlés részére Tisztelt Közgyűlés! A Társaság Naplófőkönyvét és a Társaság OTP számlájának nyilvántartását ellenőrizve megállapíthatom, hogy a Társaság pénztárosa, Retezár Imre tagtársunk a feladatát kifogástalanul látta el. Az 1994. évi zárszámadás, vagyonkimutatás, valamint az 1995. évi költségvetés-tervezetének elkészítése után a következő adatokat látom célszerűnek a Társaság gazdálkodásánakjellemzésére elmondani: A Társaság a tervezettnél kedvezőtlenebb anyagi lehetőségek mellett működött. A bevételek tényleges nagysága ugyanis 635.191,90 Ft volt, a tervezett 704.343,30 Ft-tal szemben. Az elmaradást elsősorban az okozta, hogy a kapott állami támogatás (300 ezer Ft) elmaradt a tervezettől (350 ezer Ft). A kiadások összege (486 ezer Ft) lényegesen meghaladta a tervezettet (424 ezer Ft), amelynek magyarázatával szolgálhat a Folia Entomologica Hungarica támogatásának (60 ezer Ft) vállalása. Ez azt is jelenti, hogy egyébként a kiadások volumene megfelelt a tervezettnek, amelyet a Társaság az 1993. évihez (388.805 Ft) képest mértéktartóan növelt (e növekménynek éppen megfelel a rovarászkirándulásnak az előző évinél nagyobb költsége - 23.395 Ft-tal szemben 65.641 Ft). A Társaság a közösségi és szakmai érdekei következtében vállalt, tehát a korábbiaknál és a tervezettnél nagyobb kiadásokat, de ezzel még bőven a lehetőségén belül maradt. így a Magyar Rovartani Társaság pénzmaradványa 1995. januárjában: készpénzben 27.392,00 Ft; OTP számlán 120.886,90 Ft; tagdíjhátralék összesen 50.000,00 Ft; felszerelési tárgyak értéke 10.000,00 Ft. Mindezek összegezve a Társaság tevőleges vagyona

208.278,90 Ft. Nemleges vagyonnak célszerű tekinteni a tagdíjhátralékok 50%-át, mint be nem hajtható bevételt (25 ezer Ft). így tehát a Magyar Rovartani Társaság tiszta vagyona: 183.278,90 Ft. A Társaság 1995. évi költségvetésének tervezése során forrásként elsősorban a fenti pénzmaradványt (148.278,90 Ft), valamint a Társaság gazdálkodásának támogatásfüggő voltát célszerű alapul venni. (Az 1995. évi tagdíjakból, tagdíjhátralékokból, OTP számla kamataiból remélhető tételek összege csak 30 ezer Ft.) A gazdálkodás biztonsága érdekében 400 ezer Ft állami támogatás elnyerését indokolt szorgalmazni. A kiadások tervezése során a működési költségek biztosítása mellett a szakmai és közösségi tevékenységgel összefüggő kiadások szintentartására (pl. rovarászkirándulás, pályázati díjak) illetve szerény növekedésére (pl. rovarásznapi pénzjutalmak) célszerű törekedni. A kiadások tervezett nagysága így 380 ezer Ft, a tervezett maradvány pedig 198.278,90 Ft. Kérem a tisztelt Közgyűlést, hogy fogadja el ellenőri jelentésemet, s döntse el, hogy kíván-e részletesebb beszámolást a Társaság gazdálkodásáról Retezár Imre pénztárosunk részéről. A Közgyűlés az ellenőri jelentést elfogadta. Ezután az Elnök felkérte dr. Vásárhelyi Tamást, hogy a szerkesztői jelentést olvassa fel. SZERKESZTŐI JELENTÉS Tisztelt Közgyűlés, Kedves Tagtársak! Aki kezébe vette 55., 1994-es kötetünket, az láthatta, hogy a szerkesztők és a Magyar Természettudományi Múzeum vezetése folytatta erőfeszítéseit, hogy folyóiratunkat szebbé, tartalmasabbá tegye. A külalakon lehet vitatkozni, hiszen ami nekem tetszik, nem biztos, hogy ugyanúgy tetszik másnak (bár a borító és a nyomópapír minőségének javulása vitathatatlan), azt hiszem azonban, a változatos tartalommal elégedettek lehetünk, még ha szakmailag vitatható dolgok is vannak benne. Ez utóbbi eldöntése azonban a szerző és szűkebb szakmája dolga. Tagjaink, igazolványuk bemutatása mellett, egyébként változatlanul féláron juthattak a kötethez. A kötet 445 oldal terjedelmű (akár két füzet is kitelt volna anyagából). Tartalmát tekintve 23 tanulmányt, 7 közleményt, a Társasági Élet rovatot, kiegészítve a tavalyi közgyűlésünkön elfogadott Alapszabállyal, valamint, s ez külön öröm, Gozmány László összeállításában a magyar állatnevek helyesírási szabályai-t tartalmazza. Szinte valamennyi fontosabb rovarrend képviselőiről olvashatunk adatokat, s rendkívül sok új taxon leírása található meg a kötetben, ami szintén nem mindegy akkor, ha külföldön folyóiratunkkal foglalkoznak, azt értékelik. Az új kötet anyaga gyűlik, szerkesztését március elején kezdjük. Addig még van idő, s van szabad terjedelem is. Kérem Tagtársainkat, jelentkezzenek kéziratokkal. Idén még nem találkoztunk a Társaság pályázatot nyert tagjainak munkáival sem. Tehát várjuk a kéziratokat. Kérem jelentésem elfogadását.

A szerkesztői jelentést a Közgyűlés elfogadta. Az Elnök felkérte a Titkárt a titkári beszámoló ismertetésére. TITKÁRI BESZÁMOLÓ Tisztelt Közgyűlés, Kedves Tagtársak! A mai Közgyűlésünkkel Társaságunk működésének 84. évét zárjuk. Beszámolómat legidősebb tagtársaink köszöntésével kezdem: 1932-ben lépett be Társaságunkba Balogh Imre*, 1937-ben dr. Balogh János, 1938-ban dr. Móczár László, és 55 évvel ezelőtt 1939-ben dr. Gozmány László. Jó egészséget, hosszú és tevékeny életet kívánunk Tagtársainknak. 1994-ben 16-an kérték felvételüket Társaságunkba. Az ajánlók javaslata és a Vezetőség döntése alapján Kocs Irén, Dudás György, Van Der Weele Rudy, Gidó Zsolt, Bojtos Ferenc, Fegyveres Orsolya, Bozsik András, Szabó József Péter, Gál Dénes, Szabó Tamás, Patkó Ferenc, Vecsey Tibor, Endrődi Gergely, Vörös Árpád, Dankovics Róbert és Szabó Attila új Tagtársainkat üdvözölhetjük sorainkban. Az új belépéseket figyelembe véve, 1995. január 20-án taglétszámunk 308 fő. Sajnos fel kell hívjam a figyelmet egy Társaságunk jövőjét veszélyeztető tényre. Tagságunk egy része nem fizet tagdíjat. 1994-ben a 308 tagunk közül csupán 111-en fizették be az 1994-es tagdíjat. 88 fő egy éves, 61 fő két éves, 33 fő három éves és 15 fő négy éves tagdíjjal van elmaradva. Alapszabályunk értelmében 109 tagtársunkat kellett volna kizárnunk 1994-ben tagdíjelmaradás miatt. 1994-ben 8 előadóülést rendeztünk, közülük a 639. ülés a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kertészeti Napok című rendezvényéhez csatlakozott. Ez alkalommal rovarbörzét is rendeztünk. A 643. ülésre pedig a XVII. Magyar Rovarászati Napok keretében került sor. A Közgyűlést januárban tartottuk. Naplónk tanúsága szerint az 1994-es év rendezvényein átlagosan 55 fő vett részt. A legnagyobb érdeklődés a Rovarászati Napok keretében megtartott 643. ülésünket kísérte, ezen az ülésen 91 fő voltjelen. Előadóüléseinken 37 előadás hangzott el. Közülük öt a Kertészeti Napok, nyolc a Rovarászati Napok keretében. Tematikájukat tekintve 1 taxonómiai, 6 faunisztikai, 2 elméleti rovartan, 10 gyakorlati rovartan, 3 szimpóziumi beszámoló, 3 kevésbé ismert rovarcsoportot ismertető, 1 új magyar Nemzeti Parkot ismertető, 1 jubileumi köszöntő (dr. Móczár László 80. születésnapja alkalmából). 8 diavetítéses útibeszámoló során ismerkedhettünk a Kaukázus, az Altáj hg., a Pamir hg., a Thien-San hg. és Belső Ázsia szép tájaival, Borneo, Brazília és Tunézia csodálatos növény és állatvilágával, a gyűjtőutak nehézségeivel és eredményeivel. Az 1994. évi Rovarászkirándulást június 16-19-ig a Szatmár-Beregi-síkra szerveztük. A Kertészeti Egyetem autóbuszával 31 fős lelkes társaság indult Szatmárcsekére, ahol turistaszállóban, illetve a bátrabbak a szálló mögötti gyepen sátorban szállásolták el * A Társasági Elet rovat szerkesztésekor értesültünk a szomorú hírről, hogy Balogh Imre nyug. főiskolai docens, Választmányunk örökös tagja, a Frivaldszky Emlékplakett ezüst fokozatával kitüntetett, mindannyiunk által tisztelt és szeretett tagtársunk, 1995. márciusában 87 éves korában elhunyt. Emlékét megőrizzük.

magukat. A kirándulás során megtekintettük a szatmárcsekei kopjafás temetőt, elénekeltük a Himnuszt Kölcsey Ferenc sírjánál. Meglátogattuk a tiszacsécsei Móricz Zsigmond Emlékházat, a túristvándi vízimalmot, a tarpai szárazmalmot és a szabolcsi Földvárat. Rovargyűjtésre is lehetőség nyílt a Kömörői erdőben, a szatmárcsekei Tisza-parton, a Barabás melletti Kaszonyi-hegyen és a csarodai Báb tava környékén. 1994. szeptember 17-én Szécsényben a Nógrádi Múzeumok Igazgatósága, Szécsény Város Önkormányzata és a Magyar Rovartani Társaság, Lipthay emléknapot rendezett. Ki volt báró Lipthay Béla? - Társaságunk régi tagja, 1892-ben született a bánáti Lovrinban, főnemesi család gyermekeként. Tanulmányait Bécsben és Zürichben végezte. Az első világháborút önkéntesként mindvégig frontszolgálatban töltötte; 1918-ban feleségül vette Odescalchi Eugeniet. Felesége önéletrajzi könyvében számos érdekes utalást tesz férje lepkegyűjtő tevékenységére. Lepkészeti munkáját az első világháború után kezdte meg. Lovrini kastélyuk udvarán Antal fivérével együtt felépítettek egy 30 m magas fémvázas tornyot; az erre felvitt petróleumgázlámpával éjszakákon át gyűjtötték a lepkéket, a környék lakóinak megdöbbenésére. A kastély egy szobáját rovartani laboratóriumnak rendezték be, ahol kis ketrecekben lepkévé nevelték a gyűjtött hernyókat. Lipthay gyakran gyűjtött a magyar lepkészet egyik forrásvidékén: Herkulesfürdőn. A Kovács-villában lakott, amelynek toronyszobájában egész éjszaka nyitva álltak az ablakok, égett a villanylámpa, s várta a lepkéket, melyek közül számos fajt a Kárpát-medencéből elsőként ő mutatott ki. Nappal barangolt a környező hegyekben, a híres-nevezetes Domogleden, s fáradhatatlan energiával gyűjtötte a Déli-Kárpátok endemizmusokban gazdag nappali lepkéit. A második világháború évei alatt érlelődött meg benne az az elhatározás, hogy áttelepül Magyarországra. Megvásárolta a szécsényi kastélyt, s 1944 Húsvétja előtt visszaköltözött ősei földjére. A román állam azonban korlátozta az áthozható ingóságait. Néhány bútordarabot, ezüstékszereiket, s mindenekelőtt lepkegyűjteményét hozta magával. Gyűjteménye akkor kb. 40 000 példány volt, amely az általa gondosan készített rovardobozokban volt elhelyezve. A nem sokkal ezután következő Rákosi-korszakban arisztokratának lenni főbenjáró bűn volt. Lipthay Béla - alkalmazkodva - kiállta a nehéz idők próbáját. Kastélyát felajánlotta az államnak, lepkegyűjteményét a balassagyarmati Palóc Múzeumnak adta és ő maga is ott helyezkedett el félállású muzeológusként. Ez a félállás számára annyit jelentett, hogy együtt maradhatott a szeretett lepkegyűjteményével. Természetesen naponta nemcsak négy órát dolgozott, hanem teljes munkaidőben a többiekkel együtt. Éjszakánként pedig Szécsényben folytatta azt, amit Erdélyben abbahagyott lepkéket gyűjtött; ilymódon lepkegyűjteménye kb. 60 000-re gyarapodott. Fáradhatatlanul gyűjtött, preparált, gyűjteményt rendezett. Kis motorján, hátizsákkal járta a vidéket, s a hátizsákban nemcsak pillesúlyú lepkék, hanem nehézsúlyú kövületek is lapultak. A lepkegyűjtemény - még létrehozója életében - méltó helyére, a Magyar Természettudományi Múzeum Allattárába került, s szolgálja a magyar és nemzetközi tudományt. 1969-ben a Magyar Rovartani Társaság a Frivaldszky Emlékplakett ezüst fokozatával tüntette ki. Lipthay Béla emléke mindaddig él, amíg létezik Magyarország és az entomológia tudománya. Földi maradványai, feleségével együtt a szécsényi temetőben nyugszanak.

Halálának huszadik évfordulóján, 1994-ben a Szécsényi Múzeum falára emléktábla került, sírjánál pedig Társaságunk is lerótta kegyeletét. 1994-ben is, immár negyedszer, pályáztunk az Országgyűlés Társadalmi Szervezetek Költségvetési Támogatására kiírt pályázatán, mely eredményeként 300 ezer Ft-ot kaptunk. Ebből az összegből 60 ezer Ft-ot Társaságunk folyóirata, a Folia Entomologica Hungarica nyomdai költségeire fordítottunk. 200 ezer Ft terhére pedig pályázatot hirdettünk Társaságunk nem főhivatású rovarászai számára: Kárpát-medence faunakutatása címmel. - A meghirdetett határidőre 16 önálló, illetve társszerzőkkel benyújtott pályázatterv érkezett. A pályázatterveket témánként szortírozva, majd a lektorok véleményezése alapján a Választmány értékelte és döntése alapján a következő Tagtársaink nyertek 6-20 ezer Ft összegű, költségtérítésként elszámolandó pályázati díjat: 1. Dudás György: Talajlakó és növényzetlakó pókközösségek vizsgálata az Aggteleki N. P. területén. 2. Szalóki Dezső: Az Aggteleki N. P. lágytestű bogarai (Coleoptera: Malacodermata). 3. Szabóky Csaba és Kun András: Örkény lepkefaunájának kutatása (Lepidoptera). 4. Kocs Irén és Podlussány Attila: Hargita megye ormányosbogár faunájának alapvetése (Coleoptera: Curculionoidea). 5. Magura Tibor: Futóbogár-közösségek vizsgálata az Aggteleki N. P. területén (Coleoptera: Carabidae). 6. Józan Zsolt: A Baláta (Dél-Dunántúl, Belső-Somogy) és környékének vizsgálata a fullánkos Hymenopterák körében. 7. Dr. Szerényi Gábor: Gyűjtemény-feldolgozás. 8. Oszonics István: Adatgyűjtés a Szatmár-Beregi-sík Curculionoidea faunájának ismeretéhez. 9. Sár József és Szirtes Bálint: A Kővágószőllősi III. számú uránércbánya felszíni meddőhányójának bogarászati kutatása (Coleoptera). 10. Rozner István: Az Őrségi Tájvédelmi Körzet levélbogár faunájának kutatása (Coleoptera: Chrysomelidae). 11. Kovács Sándor Tibor: A Kőrös-Maros N. P. szövő- és szenderlepkéinek kutatása (Lepidoptera). 12. Kádár Ferenc: Talaj-coleopterológiai vizsgálatok erdészeti művelés alatt álló és antropogén hatásoktól mentes tölgyesekben. 13. Dr. Kis Béla és dr. Nagy Barnabás: A Decticinae alcsalád fajainak kárpát-medencei előfordulása és elterjedtsége. 14. Dr. Nagy Barnabás: Az 1993-94. évi sáskagradációk faji összetétele a Duna-Tisza közén (Orthoptera). Két pályázattervet a Bíráló Bizottság elutasított. A pályázatok benyújtásának határidejére minden pályázat beérkezett, és a lektorok véleményezése alapján a pályázati kiírásnak megfeleltek. A Választmány egy korábbi döntése alapján a pályázatokat letétbe helyeztük a Magyar Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Gyűjteményében. A pályázatok csak a szerző külön engedélyével tanulmányozhatók, elsősorban az adatvédelem miatt. A már publikált, vagy a szerző írásos engedélyével ellátott pályázatok bárki számára megtekinthetők. A pályázatokra Horváth Csaba felügyel, a MTM Tudománytörténeti gyűjteményében.

Az 1994. novemberében rendezett XVII. Magyar Rovarászati Napok keretében osztottuk ki a Bíráló Bizottság javaslata alapján a beérkezett pályázatok és kiállítási anyagok pályadíjait. A pályázati kiírásra 9 pályázat érkezett. Pályázatával I. díjat nyert: Rozner István: A hazai levélbogár-fajok és módosított jegyzéke (Coleoptera: Chrysomelidae) című munkája. II. díjat nyert: Dósa Gabriella: A szürkés boglárka (Maculinea alcon) peterakási szokásai és élőhely választása az Aggteleki karszton című munkája. III. díjat nyert: Szálai Krisztina: Futóbogarak a Szatmár-Beregben, különös tekintettel a Carabus hampei-re című dolgozata, és Szalóki Dezső: Adatok az Aggteleki N. P. Tenebrionoidea faunájához című munkája. Különdíjban részesült Buschmann Ferenc: Jászberény és környéke természetvilágának kutatás-története című munkája. Életmű A pályázati kiírásra pontos időben beérkezett egy terjedelménél, és tartalmi súlyánál fogva sem a pályázatok közé illő életmű. Dr. Petrich Károly a Velencei-táj lepke-faunáját kutatta több évtizeden át. Az értékes, három kötetes munka publikálására keressük az anyagi támogatás lehetőségét. A kiállított gyűjtemények közül I. helyezett lett Kovács Tibor: Cincérek és rágásképeik összeállítása. II. helyezettek lettek Szalóki Dezső magángyűjteménye és Podlussány Attila: Transsylvania ormányosbogarai. III. helyezettek lettek dr. Medvegy Mihály összeállítása és Endrődi Gergely és Vörös Árpád brazíliai lepkéi. A fotó- és dia-verseny ezúttal I. helyezés nélkül maradt, II. helyezett lett Szelényi Gábor havasi cincérekről készített fényképfelvételeivel. III. helyezettek lettek dr. Traser György Collembolái és dr. Medvegy Mihály diái Új kategóriát teremtő, szellemes diasorozattal versenyzett dr. Herczig Béla, aki a gyűjtőexpedíciókon munka közben fotózta le a kutatókat és a diasorozatot szellemes szövegkísérettel mutatta be. A különböző pályadíjak nyertesei összesen 41.500 Ft jutalomban részesültek. A helyezettek a jutalmak mellé oklevelet is kaptak. A díjkiosztás és az előadóülés után éjfélig tartó Klubestet tartottunk a Kertészeti Egyetem Zsibongójában. Elnökünk kezdeményezése jól bevált, reméljük hagyománnyá válik. A rovarbörzét a Rovarászati Napok keretében, november 20-án tartottuk kb. 50 résztvevővel. Tavaly a Rovarász Híradó 14. és 15. számát jelentettük meg. Decemberi 644. ülésünkön a 80 éves dr. Móczár László professzort köszöntöttük, és a születésnapot tanítványainak előadás-sorozatával tettük emlékezetessé. A titkári beszámolót a Közgyűlés elfogadta.

Ezután az Elnök bejelentette, hogy 1994. decemberében összeült a Frivaldszky Emlékplakett Bizottság és a beérkezett javaslatok ismertetése, majd titkos szavazás után a következő döntést hozta: A FRIVALDSZKY EMLÉKPLAKETT Arany fokozatát - Dr. Jenser Gábor Ezüst fokozatát - Dr. Petrich Károly Bronz fokozatát - Józan Zsolt és Dr. Szőcs Gábor kapták. A bejelentéssel egyidőben az Elnök felolvasta a díjazottak eddigi életútját, munkásságát és érdemeik elismeréseként az Elnök átadta a Frivaldszky Emlékplaketteket. Dr. Jenser Gábor Középiskolai tanulmányait a Nagykárolyi Piarista Gimnáziumban végezte. Diplomája megszerzését követően, 1954-ben tanársegédi kinevezést kap a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Rovartani Tanszékére. Munkahelyét 1956 után politikai okok miatt kénytelen volt megváltoztatni, 1959 márciusától a Veszprém-Zala megyei Állami Gazdaságok laboratóriumában dolgozott. 1963-ban került a Kertészeti Kutató Intézetbe, ahol 1971-től a növényvédelmi osztály vezetője lett. Innen került 1985-ben az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetébe az Állattani Osztályra, ahol 1990 és 1992 között az osztály vezetésével is megbízták. Jelenleg is ezen intézet kutatója. Kutatási céljai között kezdettől fogva szerepeltek a tripszek, de egy sor más kérdéssel is foglalkoznia kellett. Főképpen a gyümölcsösök korszerű védekezési módszereivel, a takácsatkák és egyéb kártevők életmódjával, vírusvektorokkal, integrált védekezéssel. Aktívan részt vett a hazai nemzeti parkok, illetve más országok tripsz faunájának feltárásában is, amely munkát tudományra új fajok leírása is fémjelez. Egyetemi doktori címét 1962-ben, a kandidátusi címet 1969-ben, míg a tudományok doktora fokozatot 1993-ban nyerte el. Jelentős publikációs tevékenységéből kiemelkedik a Gyümölcsfák védelme c. könyv, amely két kiadásban is megjelent. Egy sor további könyvnek is szerzője, vagy társszerzője. A rovartanban maradandó értéket jelent az általa megírt tripsz kötet a Magyarország Állatvilága sorozat számára, amely 1982-ben jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásában. Tudományos közleményeinek száma mintegy 100 és számos népszerűsítő cikket is írt. Aktív résztvevője nemzetközi szervezeteknek is, pl. az INRA sarka vírus nemzetközi munkacsoport, IOBC WPRS integrált védekezési munkacsoportja. Elnöke volt a hazánkban rendezett IV. Európai Rovartani Kongresszusnak és az egyidőben rendezett 13. Középeurópai Entomofaunisztikai Szimpóziumnak is. Külön fontossággal bír, hogy ő szervezte meg az európai thysanopterológusok első tanácskozását 1977-ben, amely megismétlődött 1987-ben már szélesebb nemzetközi méretekben. Most van folyamatban az újabb általa szervezendő tripszes tanácskozás előkészítése.

Oktatásban is aktívan vesz részt, ennek elismeréséül címzetes egyetemi tanárnak választotta a Kertészeti Egyetem mellett a Pannon Agrártudományi Egyetem (Keszthely) is. A hazai szakmai szervezetekben, bizottságokban is gyakran számítanak tapasztalataira. Munkásságában kiemelkedő helye van a Magyar Rovartani Társaságnak. Választmányunknak 1965 óta tagja, 1970-ben elnyerte a Frivaldszky Emlékplakett bronz fokozatát. Társaságunk titkára volt két cikluson át 1978-1983 között, majd a Társaság Elnöke lett 1987-ben, e tisztségre második ciklusra is megválasztásra került, amit 1992-ig látott el, nagy sikerrel. Dr. Petrich Károly A Frivaldszky Emlékplakett adományozása nem csupán szép hagyományaink ápolása, egyben alkalmankénti főhajtás tudományunk és annak művelői előtt, igen fontos és ünnepi alkalom megtisztelni a közénk tartozó, velünk együtt, döntően közös célokért dolgozó kiváló társainkat, barátainkat. A Frivaldszky Emlékplakett ezüst fokozata nem hivatásos entomológus tagtársaink életművének, egy élet szeretettel, szakmai odaadással és egyben eredményesen folytatott rovarászati tevékenységének méltatása, a Magyar Rovartani Társaság legmagasabb szintű elismerése. Petrich Károly félévszázados lepidopterológiai munkásságának összefoglalását háromkötetes monográfia, a Velencei-hegység és a Sárrét lepidopterológiai feltárása fémjelzi. A művet a tájegység természetföldrajzi, botanikai, lepkészeti ismertetése, faunisztikai-állatföldrajzi elemzése és az ehhez tartozó adatjegyzék, illusztrációs anyag, térképek, élőhelyekről és lepkékről készült fényképek alkotják. A monográfia terjedelme önmagában is tekintélyt parancsoló. Nehéz, helyenként a szakszerűség megkövetelte szerkezet és stílus kapcsán száraz olvasmány, azonban már egy rövid áttekintés során is bárki meggyőződhet, mennyire akkurátus módon, a tökéletességre törekedvén készült; példaként állhat minden, egy nagyobb terület faunisztikai feltárására vállalkozó entomológus előtt. Több is annál, ilyen kellene legyen egy terület, egy kisebb tájegység természetvédelmi célú állapotfelmérése (egy állatcsoportra nézve), ez lehetne, ez kellene legyen az etalon. Csak remélhető, hogy Társaságunk és a hazai entomológus-társadalom mielőbb kézbeveheti nyomtatásban is. A tudományos tevékenység gyakorta merev, zárt logikai rendszere mögött nem lehet, nem szabad nem látni a tudományt művelő személyt magát is. Azt az amatőr entomológust, aki nem koptatván évekig a biológiai tudományok iskolapadját, képes volt felnőni a kezdetben nyilván határozatlan körvonalú, később már céltudatosan megszabott feladathoz. Végezte alapos, sokszor fáradságos munkáját, miközben mindvégig örömét tudta lelni abban, amit csinál. Dr. Petrich Károly a hazai lepkészet közismert személyisége, aki munkájával kiérdemelte, hogy a hazai faunakutatás nagy alakjai között tartsák számon és mint ilyen, minden tekintetben méltó a Magyar Rovartani Társaság kitüntető elismerésére. Társaságunk Vezetősége nevében szeretettel köszöntöm és kívánom, hogy még sokáig velünk örülhessen mint a Frivaldszky Emlékplakett ezüst fokozatának birtokosa.

Józan Zsolt 1943. november 21-én született Érsekújváron. Az általános és középiskolai tanulmányait Kaposváron végezte el. 1966-ban szerezte meg biológia-földrajz-technika szakos oklevelét a pécsi Tanárképző Főiskolán. 1969 óta a Mernyei Altalános Iskola tanára, ahol jelenleg is dolgozik. Emellett a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet szaktanácsadója, illetve megyei szakfelügyelő. Nős és két felnőtt korú gyermek édesapja. Mint középiskolás diák kezdett el érdeklődni a rovarok iránt. Főiskolás korában - nem kis mértékben egyik főiskolai tanára, néhai Balogh Imre biztatására - terelődött figyelme a rovarok egyik, hazánkban a műkedvelő rovarászok által alig kutatott csoportjára, a hymenopterákra és ezen belül is a fullánkos darazsak vagy Aculeata alrendjére. Főiskolásként a méhalkatúak (Apoidea) és a kaparódarazsak (Sphecoidea) keltették fel figyelmét. Idevágó első faunisztikai és etológiai kutatási eredményeiről diákköri konferenciákon számolt be élményszerű előadásokban. Közismert, hogy az általános iskolai pedagógusok sokféle elfoglaltsággal terheltek azon kívül, hogy hetente legalább 16-18 tanóra megtartására kötelezettek. Józan Zsoltot is nagyon sokrétű tevékenység foglalja el munkanapokon, de gyakran még hétvégeken is. Ennek ellenére nem maradt hűtlen választott hobbijához, a vadméhekhez és a kaparódarazsakhoz. Sőt, aktív pedagógus korában terjesztette ki érdeklődési körét szinte valamennyi fullánkosra, éspedig a tőrösdarazsakra (Scolioidea), fémdarazsakra (Crysidoidea), pókölő- vagy útonálló-darazsakra (Pompiloidea), redősszárnyú darazsakra vagy»a darazsakra«(vespoidea) és a hangyákra (Formicoidea). Gyűjtési területe elsősorban pátriája, Somogy és Baranya megye, emellett a Dunántúl más tájaira is szívesen ellátogat rovarhálójával, így például az Őrségbe és a Balaton-felvidékre. Gyűjtőútjaira felesége rendszeresen elkíséri és nem restelli kézbe venni a rovarhálót, hogy O is hozzájáruljon férje darázs-gyűjteményének gyarapításához. Amíg gyermekei iskoláskorúak voltak, ők is szívesen fogdosták a darazsakat édesapjuknak. Ilyen egyéni becsvággyal és ilyen családi környezetben öröm hobbinak élni és érthetővé teszi, hogy mintegy harminc év alatt a legtekintélyesebb magántulajdonban levő fullánkos darázs-gyűjteményt mondhat magáénak a kitüntetett, nevezetesen gyűjteménye közel ötvenezer példányból áll és benne a hazai fajok túlnyomó többsége magtalálható. Józan Zsolt nagyon serényen részt vett az ország nemzeti parkjainak a kutatásában. A kaparódarazsakat és a tőrösdarazsakat önállóan, a méhalkatúakat pedig Tanács Lajos tagtársunkkal közösen dolgozta fel. A Kiskunsági Nemzeti Parkot maga is felkereste több alkalommal, hogy személyesen ismerhesse meg a Park élővilágát és gyűjthesse kedvenc fullánkosait. A többi nemzeti parkot csak néhányszor kereshette fel, mivel azok messze esnek lakóhelyétől. A nemzeti parkok fullánkosairól írt tanulmányai nemcsak a magyar hymenopterológiának hanem a magyar entomológiának is maradandó alkotásai. Az európai fullánkos specialisták jól ismerik Józan Zsolt tevékenységét és más dolgozataival együtt a nemzeti parki cikkeit is messzemenően figyelembe veszik saját munkájuk során. Összegezve Józan Zsolt szakirodalmi munkásságát, eddig 14 tanulmánya jelent meg a Rovartani Közlemények, a Dunántúli Dolgozatok, a Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, a Somogy Megyei Múzeumok Évkönyve, a Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei köteteiben, továbbá a Hortobágyi N. P., a Kiskunsági N. P., a Bükki N. P. és a Bátorligeti Természetvédelmi Terület - 40 év után kiadványokban. Tanulmányainak összterjedelme közel 300 nyomtatott oldal, ami egymagában is figyelemreméltó teljesít-

mény a vidéken tevékenykedő kutatótól. Ugyanakkor azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a fullánkos darazsak művelése Mernyén lényegesen több nehézséggel párosul, mint Budapesten. Társaságunknak 1969 óta, tehát immár negyed évszázada hűséges tagja. Sajnos előadó üléseinken nagyon ritkán szerepelhetett, mivel - mint már erről szót ejtettünk - Mernyéhez köti lakhelye és munkahelye, továbbá pedagógus kötelezettségei nagyon elfoglalják. Ellenben pályázatainkon tanulmányaival vett részt, 1992-ben egyhangú elismerés mellett első dijat nyert, amit akkori elnökünktől vehetett át a Rovarászati Napok alkalmából. Faunisztikai-ökológiai munkásságát újabban terjeszti ki a fullánkosok természetvédelmi problémáira. A hymenopterák védelme meglehetősen elmaradott nemcsak hazánkban, hanem Európa-szerte. Az európai országok Vörös Könyveiben hangyafajokon kívül alig szerepelnek hymenopterák. Józan Zsolt nagyon aktívan kapcsolódott be ebbe a témába. Első lépésként a kipusztulás veszélyébe került és aktuálisan veszélyeztetett fajokat foglalja jegyzékbe, megfelelő természetvédelmi indoklással. Ezen a téren nemcsak hazánkban, hanem nemzetközi viszonylatban is úttörő munkát végez. Ismerve Józan Zsolt céltudatos munkastílusát biztosak lehetünk abban, hogy a magyar Vörös Könyv 2. kiadásában illetve a legközelebbi magyar természetvédelmi rendelkezésben éppen az 0 munkája nyomán kellő súllyal fognak szerepelni a fullánkos darazsak vagy akuleáták. Mindezek figyelembevételével és mérlegelésével a Magyar Rovartani Társaság Frivaldszky Emlékplakett Bizottsága úgy döntött, hogy 1995-ben Józan Zsoltot tünteti ki a Frivaldszky Emlékplakett bronz fokozatával. Dr. Szőcs Gábor 1955. augusztus 30-án született. Már kora gyermekkorában magába szívta a rovarok iránti érdeklődést, elsősorban nagybátyjának, a sokunk által tisztelt és szeretett néhai Szőcs József neves mikrolepidopterológus védő szárnyai alatt. Az ELTE-n szakbiológusi diplomát szerzett, majd az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetében kapott állást. Diplomamunkáját, amely a kis téli araszoló szexferomonjávaí volt kapcsolatos, már egyetemistaként ebben az intézetben készítette el. Az intézetben - megmászva a hivatali szamárlétra alacsonyabb fokait - jelenleg tudományos főmunkatársi beosztásban dolgozik. Kutatási területe a rovarok kémiai kommunikációja; a lepkék ivari viselkedése, feromontermelése; feromonkivonási módszerek és szintetikus feromonkomponensek hatásvizsgálata (electroantennogram, szélcsatorna); szabadföldi csapdázások, feromon kemotaxonómia; rovarok tenyésztése félszintetikus táptalajon. Egyetemi doktori (ELTE, TTK Budapest) disszertációjának címe: Néhány magyarországi lepkefaj szexattraktánsának meghatározása szabadföldi csapdázással. 1992-ben megvédte kandidátusi értekezését, melynek címe: Lepkék polién és oktadekadienil típusú ivari csalogatóanyagainak meghatározása és ezek kemotaxonómiai vonatkozásainak problémái. 1985-ben Akadémiai Ifjúsági Díjat nyert el A gamma bagolylepke szexferomonjának viselkedésszabályozó szerepe című, társszerzőivel írt pályamunkájával. Eddigi bőséges publikációs tevékenységét több, mint félszáz hazai, és külföldi rovartani szaklapban megjelentetett cikke jelzi. Az alapkutatási teljesítményen túlmenően részt vett az elsősorban

előrejelzésre kifejlesztett CSALÓMON védjegyű feromoncsapda család létrehozásában, melynek saját fejlesztésű termékeit két éve önköltségi áron lehet beszerezni, a magyar mezőgazdaság üdvére és a növényvédő szakemberek és termelők nagy örömére. A magyar tudomány hírnevét számos, hosszabb-rövidebb külföldi tanulmányúton (USA, Kanada, Bulgária), és tudományos konferencián öregbítette, amit az is lehetővé tett, hogy angolból és németből középfokú, oroszból alapfokú állami nyelvvizsgája van. Rovartani Társaságunknak 1969-től tagja, majd 1993-tól a Választmány tagja; a Magyar Agrártudományi Egyesületnek 1986-tól tagja. Munkásságáért a Magyar Rovartani Társaság Frivaldszky Emlékplakett Bizottsága 1995-ben a Frivaldszky Emlékplakett bronz fokozatával tüntette ki. * * * A kitüntetettek méltatása és a Frivaldszky Emlékplakettek átadása után dr. Nagy Barnabás ismertette H. C. Chiang nyug. professzor (Minnesota Egyetem, USA) érdemeit, melyek alapján tiszteletbeli tagságra ajánlotta. A Közgyűlés négy tartózkodás mellett H. C. Chiang professzort a Magyar Rovartani Társaság Tiszteletbeli tagjává választotta. H. C. Chiang Huai C. Chiang pekingi iskolái után - a 2. világháború után - végzett hallgatóként ösztöndíjjal a Minnesota-egyetemre került és doktorálása befejeztével az entomológiai tanszéken kapott alkalmazást kutatóként, majd 1961-től 1983-ig professzorként, számos fiatal entomológust indítva el pályáján. Fő kutatási területe a kukorica kártevő rovarai, különösen a kukoricamoly és a Diabrotica bogárfajok voltak, amelyekről vezető folyóiratokban, nívós könyvekben közel 100 cikket publikált, de számos dolgozata jelent meg a biológiai védekezésről és egyéb kártevő rovar biológiájáról, köztük több összefoglaló is az Annual Review of Entomologyban. Nemzetközi tevékenységei közül kiemelkedő UN FAO szakértőként több országban való közreműködése az integrális védekezés, a kutatási projektek megszervezése, irányítása területén. Az IWGO (Internat. Working Group on Ostrinia) elnökeként több éven keresztül irányította a kukorica kártevőinek biológiájával, az ellenük való rezisztencia-nemesítéssel foglalkozó mukacsoport tevékenységét. Elsősorban utóbbi tevékenysége során került kapcsolatba magyarországi növényvédelmi szakemberekkel, agrárentomológusokkal. Magyarországon több ízben megfordult, elsősorban IWGO-ülések kapcsán, és behatóan érdeklődött a hazai mezőgazdaság és elsősorban a növényvédelem és rovartani kutatások iránt. Ezen tapasztalatairól alapos beszámolókat közölt amerikai folyóiratokban (H. C. Chiang et al., 1975, Insect pest management system in Hungary. Bull. Entomol. Soc. Am. 21:18-22; H. C. Chiang et al., 1992, Agriculture and entomological research in Hungary - revisited. Amer. Entomologist, 1992 Winter: 235-239.). Soraiból - a hazai viszonyok értékelésén túl - baráti és segítőkész hozzáállása érződik ki. Személyében egy rend-

kívül szerény, az agrárentomológia, az integrális növényvédelem területén igen tájékozott, sokoldalú entomológussal kerülhettünk kapcsolatba, aki alapvető agrárentomológiai tanulmányain kívül számos fiatal entomológust indított el pályáján és FAO szakértőként jelentős nemzetközi elismerést vívott ki, s a hazai kutatások amerikai megismertetéséhez is hozzájárult. Mindezekért javaslom az MRT tiszteletbeli tagságára. Ezután a Titkár egy írásban benyújtott Indítványt olvasott fel: INDÍTVÁNY A TAGDÍJUNK MEGEMELÉSÉRE Kérjük a tisztelt Közgyűlést, hogy Társaságunk jövője érdekében szavazza meg tagdíjunk megemelését. Indoklás: Az 1994-es év postaköltsége 34.120 Ft, nyomdaköltsége 7.650 Ft, Rovarász Híradó költsége 5.500 Ft, összesen 47.270 Ft volt Ha ezt elosztjuk a tavalyi 282 fős taglétszámmal, akkor egy főre 168 Ft posta- és nyomdaköltség jut. Tehát azokra is akik csak 50 Ft-ot fizettek és azokra is, akik nem fizettek tagdíjat. 1994-ben tagdíjbefizetésből csupán 17.980 Ft bevételünk keletkezett, tehát a posta- és nyomdaköltségünk majdnem 30.000 Ft-tal került többe a bevételnél. Az OTP-számlánkon 1993 végén 300.000 Ft-unk volt, 1994 év végére ez 150.000 Ft-ra csökkent. Tehát felére. Amennyiben ez a tendencia tovább folytatódik, 1995 év végére Társaságunk csődbe megy. Az általános takarékosság mellett fontosnak tartjuk a tagdíj megemelését. A jelenlegi 150 Ft-os rendes tagdíjat 300 Ft-ra, nyugdíjas tagtársaink 50 Ft-os tagdíját pedig 100 Ft-ra javasoljuk megemelni. Felkérjük Elnök urat a szavazás lebonyolítására. A tagdíjemelést indítványozták: Dr. Jenser Gábor, dr. Mészáros Zoltán, Podlussány Attila, Retezár Imre, Rozner István és Simonyi Sándor. Az indítvány ismertetése után kisebb vita alakult ki, minek eredményeképpen abban állapodtunk meg, hogy a nyugdíjasok és a diákok ezentúl a mindenkori rendes tagdíj felét fizetik. Ezután dr. Marosi Pál tagtársunk keveselvén az indítványban kért 300 Ft-os tagdíjat, javasolta annak 400 Ft-ra való emelését. A Közgyűlés egyhangúlag megszavazta azt, hogy 7995. januárjától a Magyar Rovartani Társaság éves tagdíja a rendes tagoknak 400 Ft, nyugdíjasoknak és diákoknak 200 Ft legyen. JELENTÉS A MAGYAR ROVARTANI TÁRSASÁG ÚJ VÁLASZTMÁNYI TAGJAINAK MEGVÁLASZTÁSRÓL A következő napirendi pontunk a lejárt mandátumú tisztségek betöltése. A szünetben szétosztott szavazólapokat a Szavazatszedő Bizottság (Dr. Thuróczy Csaba, Dr. Körtvély Attiláné és Dr. Muskovics József) értékelte és a 49 érvényes szavazólap alapján megállapította, hogy a Közgyűlés dr. Ronkay Lászlót (43), Rozner Istvánt (38), dr. Herczig Bélát (35), dr. Sziráki Györgyöt (32) és dr. Szentesi Árpádot (30) szavazattal a következő 3 évre a Választmány tagjai közé választotta. Szavazatot kapott még: dr. Ambrus András, dr. Uherkovich Ákos, dr. Víg Károly, Markó Viktor és alelnökünk Orosz András is.

A FRIVALDSZKY IMRE EMLÉKPLAKETT KJTÜNTETTJEI: 1961-1995 ARANY 1961 Dr. Kadocsa Gyula 1962 Dr. Dudich Endre 1963-1964 Dr. Szelényi Gusztáv 1965-1966 Dr. Balogh János 1967-1968- 1969 Dr. Kaszab Zoltán 1970-1971 - 1972 Dr. Soós Árpád 1973-1974 Dr. Mihályi Ferenc 1975 Dr. Móczár László 1976 Dr. Jermy Tibor 1977-1982- 1983 Dr. Gozmány László 1984-1985- 1986 Dr. Sáringer Gyula 1987 Dr. Mahunka Sándor 1988-1989- 1990 Dr. Nagy Barnabás 1991-1992- 1993 Dr. Bognár Sándor 1994-1995 Dr. Jenser Gábor EZÜST 1961 Dr. Fodor Jenő 1962 Győrffy Jenő Móczár Miklós 1963 Reskovits Miklós 1964 Dr. Erdős József 1965 Dr. Győrffy János 1966 Nattán Miklós 1967 Dr. Endrődi Sebő 1968 Szőcs József 1969 Lipthay Béla 1970 Dr. Gozmány László 1971 Dr. Nagy Barnabás 1972 Dr. Újhelyi Sándor 1973 Jablonkay József 1974 Balogh Imre 1975 Szalkay József 1976 Dr. Bognár Sándor 1977 Dr. Reichart Gábor 1978 Dr. Szontágh Pál 1979-1980 Dr. Bálás Géza 1981-1985- 1986 Dr. Papp Jenő 1987 Dr. Tóth Sándor 1988-1989- 1990 Dr. Mészáros Zoltán 1991-1992- 1993 Dr. Kozár Ferenc 1994-1995 Dr. Petrich Károly BRONZ 1961 Endrődy-Y. Sebestyén 1962 Dr. Sáringer Gyula 1963 Dr. Szabó-János Barna Dr. Szalay-Marzsó László 1964 Dr. Steinmann Henrik 1965 Dr. Papp Jenő 1966-1968- 1969 Dr. Mahunka Sándor 1970 Dr. Jenser Gábor Dr. Martinovich Valér 1971-1972 Benedek Pál 1973 Dr. Mészáros Zoltán Dr. Varga Zoltán 1974 Dr. Vojnits András 1975 Dr. Papp László Retezár Imre 1976 Dr. Varjas László 1977-1978 Dr. Balázs Klára Zombori Lajos 1979-1980 Dr. Szentesi Árpád Dr. Vásárhelyi Tamás 1981-1982- 1983 Podlussány Attila Orosz András 1984-1985 Dr. Ronkay László 1986 Rozner István 1987 Dr. Darvas Béla 1988-1989- 1990 Simonyi Sándor Szalóki Dezső 1991-1992- 1993 Dr. Merkl Ottó Szabóky Csaba 1994-1995 Józan Zsolt Dr. Szőcs Gábor

A MAGYAR ROVARTANI TÁRSASÁG TISZTIKARA 1995-BEN Elnök: Dr. Mészáros Zoltán /. Alelnök: Dr. Kozár Ferenc //. Alelnök: Orosz András Titkár: Podlussány Attila Szerkesztő: Dr. Mahunka Sándor Számvizsgáló Bizottság: Pénztáros: Retezár Imre Dr. Bognár Sándor Ellenőr. Jegyző: Simonyi Sándor Hal trich Attila Dr. Vásárhelyi Tamás Dr. Vojnits András Választmányi Tagok 1996-ig: Dr. Balázs Klára Dr. Jenser Gábor Dr. Papp Jenő Szabóky Csaba Dr. Szőcs Gábor Választmányi Tagok 1997-ig: Gaskó Kálmán Dr. Martinovich Valér Dr. Merkl Ottó Dr. Seprős Imre Szalóki Dezső Választmányi Tagok 1998-ig: Dr. Herczig Béla Dr. Ronkay László Rozner István Dr. Szentesi Árpád Dr. Sziráki György Örökös választmányi tagok: Dr. Jenny Tibor Dr. Gozmány László Dr. Móczár László Dr. Nagy Barnabás Dr. Papp László Dr. Sáringer Gyula A MAGYAR ROVARTANI TÁRSASÁG 1994. évi előadóüléseinek tárgysorozata 636. ülés, egyben az 1994. évi Közgyűlés, január 21-én (megjelentek száma: 60fő) 1. Tisztikari beszámolók. 2. Indítványok. 3. Lejárt mandátumú tisztségek betöltése. 4. A választás eredményének ismertetése. 5. Dr. Varga Zoltán: Az Altáj természeti képe (a lepkész szemével). 637. ülés, február 18-án (megjelentek száma: 40 fő) 1. Dr. Nagy Barnabás: IWGO-konferencia Görögországban (és egy nap a Kentaurok hegyén). 2. Dr. Jenser Gábor: Torzcsápú egyedek nagyméretű előfordulása egy tripsz-populációban. 3. Nádai László: Barangolás Tádzsikisztánban és a Pamír hegységben.

638. ülés, március 18-án (megjelentek száma: 72 fő) 1. Dr. Szőcs Gábor: Lepkét feromonjáról... 2. Dr. Szentesi Árpád:...és tápnövényéről 3. Dr. Samu Ferenc:...pókot udvarlásáról ismerni meg. 4. Dr. Varga Zoltán: Életmenet és taxonómia (esettanulmányok). 5. Dr. Ronkay László és dr. Varga Zoltán: Zoológiai expedíciók Belső Ázsiában: A gyűjtőlámpától a mikroszkópig. 639. ülés, április 15-én (megjelentek száma: 57fő) 1. Dr. Pénzes Béla: Magyarországi üvegházakba behurcolt dísznövény-kártevők. 2. Tusnádi Csaba Károly, Sebestyén Rezsőné és dr. Mészáros Zoltán: A banánmoly (Opogona sacchari) előfordulása Magyarországon. 3. Dr. Ördögh Gizella: Üvegházi dísznövényeken leggyakrabban károsító pajzstetű-fajok. 4. Dr. Martinovich Valér: Néhány kompozita dísznövény fúrólégy kártevője. 5. Dr. Merkl Ottó: Terepgyakorlat Borneón. 640. ülés, május 20-án (megjelentek száma: 26 fő) 1. Dr. Papp Jenő: A Kiskunsági Nemzeti Park gyilkosfürkész faunája. 2. László M. Gyula: Érdekességek a Kaukázus araszolólepke-faunájában. 3. Sár József: Gyűjtőúton Brazíliában. 641. ülés, szeptember 16-án (megjelentek száma: 39 fő) 1. Dr. Vásárhelyi Tamás: Beszámoló a SIEECIV. Szimpóziumról. 2. Szabóky Csaba: Vadgesztenyemoly (Cameraria ohridella) Magyarországon. 3. Dr. König Frigyes (Temesvár): Lepkefaunisztikai kutatások a Duna-Deltában. 642. ülés, október 21-én (megjelentek száma: 32 fő) 1. Dr. Sziráki György: Beszámoló az V. Nemzetközi Neuropterológiai Szimpóziumról. 2. Dr. Traser György: Érdekes ugróvillás (Collembola) adatok Sopron környékéről. 3. Fábián György és Retezár Imre: Gyűjtőúton Kazakhsztánban. 643. ülés, november 18-án (megjelentek száma: 91 fő) A tárgysorozat a XVII. Magyar Rovarászati Napok rendezvényeinek ismertetésénél található. 644. ülés, december 16-án (megjelentek száma: 74 fő) 1. A 80 éves dr. Móczár László professzor köszöntése a JATE Állatrendszertani Tanszék, valamint a tanítványok nevében és zoológiai életművének rövid ismertetése. (Dr. Gallé László és dr. Tanács Lajos) 2. Buschmann Ferenc: A Móczárok Jászberényben. 3. Józan Zsolt és dr. Tanács Lajos: Magyarországi nemzeti parkok és tájvédelmi körzetek Apoidea-közösségének synbiológiai értékelése. 4. Dr. Győrffy György: Kabóca-együttesek tűrőképessége homokpusztai gyepen.

5. Dr. Hornung Erzsébet: Isopoda-populációk túlélési stratégiája extrém környezetben. 6. Dr. Gallé László: Léteznek-e rovartársulások? - egy illusztratív példa hangyákon. 7. Dr. Móczár László: Eletem pillanatképei. A XVII. MAGYAR ROVARÁSZATI NAPOK 1994. november 18-20. RENDEZVÉNYSOROZATA November 18-án, a Magyar Rovartani Társaság 643. ülése (megjelentek száma: 91 fő) 1. Dr. Mészáros Zoltán: A XVII. Magyar Rovarászati Napok megnyitása - Eredményhirdetés. 2. Dr. Kosztarab Mihály és dr. Sáringer Gyula: Entomológiai feladatok a biodiverzitás krízise idején. 3. Dr. Ábrahám Levente: Beszámoló a hazai hangyaleső faunáról (Myrmeleontidae). 4. Dr. Vojnits András: Születő nemzeti parkunk: Duna-Ipoly N. P. November 19-én (megjelentek száma: 67fő) 1. Bogya Sándor: Kalitpókok (Clubionidae) a biológiai védekezés perspektivikus eszközei. 2. Dr. Majer József: Legyészeti kutatások Massachusets-ben. 3. László M. Gyula, dr. Herczig Béla és Ronkay Gábor: A világ három tetején. 4. Nádai László és Hegyessy Gábor: Tunéziai kalandozás. 5. Dr. Ambrus András, Bánkuti Károly és Kovács Tibor: Szitakötő lárva eloszlás vizsgálatok a Kerkán. 6. Dr. Víg Károly és Retezár Imre: Gyűjtőfelszereléssel a Középső-Kaukázusban. A rovarkiállítást november 18-án délutántól 20-án délig tekinthettük meg.

FOLIA ENTOMOLOGICA HUNGARICA Instruction to authors Submission of a paper implies that it has not been published previously, that is not under consideration for publication elsewhere, and that if accepted for the Folia Entomologica Hungarica, the authors will transfer copyright to the Hungarian Entomological Society/the Hungarian Natural History Museum as is customary. Articles and illustrations become the property of the HES/HNHM. All papers will be sent back if they do not fulfd the following criteria. Papers should be in English with British spelling or German, and be original contributions in the field of arthropod taxonomy, systematics, faunistics, zoogeography, cenology and ecology. In case of the Contributions an English title and summary should be presented, as well. All manuscripts must be submitted to the editor. Entire manuscripts (inclusive tables and figure explanations) must be submitted on IBM compatible floppy disk, preferably in Word or WordPerfect format and in duplicate printed copies and the author should retain a copy. In the case of multiple authors, the corresponding author should be indicated. Manuscripts must be printed with double spacing (including the reference list), and with wide margins (30-35 mm) on the left side of the paper only. Authors are requested to keep their communications as concise as possible. A running head of not more than 30 letters should be supplied. Footnotes should be avoided or minimized, and italics should not be used for emphasis except for genus, species and subspecies names and Latin expressions (like et al. etc.). Please do not hyphenate your text. For dash and between numbers use double hyphen (e.g. 23 45). The manuscript should contain the following information: Title should be followed by the name of the author(s). Where possible, the fax and/or E-mail number of the corresponding author should be supplied, for use by the publisher. Abstract should be a brief summary of the contents and conclusions of the paper, and should not be longer than 100 words and should not contain references. It should begin with a title of the article (in case of non-english papers the title should be given here in English) with bold typeface. Subtitle in the papers should be typed as uppercase characters (please do not use the capitalize function of your wordprocessor). Introduction should contain a brief survey of the relevant literature and the reasons for doing the work. Materials and Methods supply sufficient information to permit repetition of the experimental or field work. The technical description of methods should be given only when such methods are new. Results should be presented concisely. Only in exceptional cases will it be permissible to present the same set of results both in table and a figure. This section should not be used for discussion. Discussion should be separate from the results section and should deal with the significance of the results and their relationship to the object of the work (and, this is the place of the identification key in taxonomic revisions). Acknowledgements (at most in 10 lines). References. References should be detailed in the following order: authors' names and initials, date of publication (in parentheses), a colon, the title of the article, dot, dash, the name of the journal as abbreviated in the World List of Scientific Periodicals (4th edn 1963) (in italics), the volume (in bold), and the first and last pages of the article, e.g. Southwood, T. R. E., Brown, V. K. & Reader, P. M. (1979): The relationships of plant and insect diversities in succession. Biol. J. Linn. Soc. 12: 327 348. For books the author's names, date of publication, title, edition, page reference, publisher's name and the place of publication should be given, e.g.

Southwood, T. R. E. (1978): Ecological methods. With particular reference to the study of insect populations. Chapman and Hall, London and New York, 524 pp. or Kareiva, P. (1983): Influence of vegetation texture on herbivore populations: resource concentrations and movement. In: Denno, R. F. & McClure, M. S. (eds): Variable plants and herbivores in natural and managed ecosystems. Academic Press, New York, pp. 259 289. In the text references should be given as Kareiva (1983) or for taxon descriptors (Marshall, 1992). When a citation includes more than two authors, e.g. Brown, Black and White, the paper should be referred to in the text as Brown et ai, provided that this is not ambiguous. If papers by the same author(s) in the same year are cited, they should be distinguished by italic letters, a, b, c, etc., e.g. Southwood (1978a, b). References to papers "in press" must mean that the article has been accepted for publication. References to "personal communications" and unpublished work are permitted in the text only: references to papers in preparation or submitted are not permissible. At the end of the paper full names and addresses of the authors should be given. All necessary illustrations should accompany the manuscript, but should not be inserted in the text. All photographs, graphs and diagramme should be numbered consecutively in Arabic numerals in the order in which they are referred to in the text. Glossy photographs or positive prints should be sent wherever possible and should be kept to a minimum. Figures should be of good quality. Explanation of lettering and symbols should be given in the figure caption and only exceptionally in the figures. Lettering and symbols to appear on the illustration should be of sufficient size to allow for considerable reduction where necessary (usually proper for a 50% reduction in size). Scales must be indicated on micrographs, not by magnifications in the legends. Figure size must not exceed 24x30 cm. On the back of each illustration should be indicated the author's name, the figure number (in Arabic numerals), and the top of the illustration, where this is not clear. Halftones should be included only when they are essential. The following symbols should be used on line drawing: O A etc. Legends to figures should be typed on a separate sheet. They should give sufficient data to make the illustration comprehensible without reference to the text. Between the columns of tables only one tabulation should be used, please do not use spacing in it! Tables and appendices should be constructed so as to be intelligible without reference to the text, numbered in Arabic numerals and typed on separate sheets. Every table should be provided with an explanatory caption and each column should carry an appropriate heading. Units of measure should always be indicated clearly (metric units are preferred). All tables and figures must be referred to in the text. Only standard abbreviations should be used. Arbitrary abbreviations and jargon will not be accepted. The Latin names should be given for all species (in italics) used in the investigation, although taxonomic affiliation and authority need not be provided in the title. Page proofs will be sent to the author (or the first-mentioned author in a paper of multiple authorship) for checking. Corrections to the proofs must be restricted to printers' errors. Any substantial alterations other than these may be charged to the author. Authors are particularly requested to return their corrected proofs as quickly as possible in order to facilitate rapid publication. Please note that authors are urged to check their proofs carefully before return, since later corrections cannot be guaranteed for inclusion in the printed journal. Fifty reprints free of charge will be sent to the first author. In case of any questions please consult with the editors. FOR FURTHER INFORMATION PLEASE CONTACT the Editors of the Folia Entomologica Hungarica H-1088 Budapest, Baross u. 13, Hungary Fax:(36-1)-l138820 E-mail: h7962per@ella.hu