FOLIA HISTORICA XXX.

FOLIA HISTORICA XXX. MAGYAR NEMZETI MÚZEUM 2015

FOLIA HISTORICA XXX. 2014 A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TÖRTÉNETI ÉVKÖNYVE Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest 2015

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TÖRTÉNETI ÉVKÖNYVE főszerkesztő Csorba László szerkesztő Szvitek Róbert József szerkesztőbizottság Gerelyes Ibolya Ihász István Kiss Erika Cs. Lengyel Beatrix Pallos Lajos Tamás Edit Magyar Nemzeti Múzeum, 2015 ISSN 0133 6622 A kötet megjelenését támogatta Felelős kiadó: a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója Nyomta a Prime Rate Kft. nyomdaüzeme 300 példányban Felelős vezető: Dr. Tomcsányi Péter Kiadványterv: Gyapjas Anikó

TARTALOM FOLIA HISTORICA 2014 I. TANULMÁNYOK Koppány Tibor Egy Vas megyei kastélyépíttető család a középkor és az újkor fordulóján: a hídvégi Polányiak Debreczeni-Droppán Béla Sírok és temetések. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóinak végtisztessége II. 5 15 II. KÖZLEMÉNYEK Koppány András Gersekarát középkori templomának kutatása Kovács S. Tibor Magyar szablyák a 18. század második feléből Fülöp András A kenézi és a rábahídvégi római katolikus templomok összehasonlító építéstörténeti vizsgálata Gracza Lajos Csorba László Ismeretlen Kossuth levelek a Budapest-Göppingeni Liszt Ferenc Archívum gyűjteményéből Apor Eszter A Magyar Nemzeti Múzeum Hangszertárának egy érdekessége: Ember figura hangszerekből. Műelemzés Patay Pál Harangok mentése a múzeumba ágyúvá válásuk elől Sallay Gergely Pál Finn kitüntetések a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében 73 83 91 113 125 139 155 III. MŰHELY Tóth Endre Deér József Szent Korona-monográfiájáról Kollár Csilla A magyar arisztokrácia fényűző élete a 17 19. századi Habsburg uralom alatt. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása Dél-Koreában 177 215

Koppány Tibor EGY VAS MEGYEI KASTÉLYÉPÍTTETŐ CSALÁD A KÖZÉPKOR ÉS AZ ÚJKOR FORDULÓJÁN: A HÍDVÉGI POLÁNYIAK Az ágostonosok és a ferencesek között a körmendi kolostorért folytatott egyházi perben 1518. május közepén a tanúként megjelent, akkor magát hatvan évesnek mondott hídvégi Polányi Osvát azt vallotta saját magáról, hogy ingóságokban bővelkedik, sőt kastélya és jobbágyai is vannak. A környékbeli nemesség közül vele együtt tanúskodó Ivánczy Balázs és Nádasdy Ferenc vagyoni helyzetére vonatkozóan nem tett semmiféle megjegyzést, jobbágyokkal ugyanis nyilvánvalóan ők is rendelkeztek, 1 kastélyuk azonban nem volt, amely Polányival azonos társadalmi szintet biztosíthatott volna számukra. A büszkének hangzó kijelentés ezzel emelte Polányit tanúskodó nemesi társai fölé. A kastélyt, amely a nemesi előnevet biztosító Hídvégen, a mai Rábahídvégen állt, maga Polányi Osvát építtette. Ahhoz II. Ulászló királytól 1502-ben kapott engedélyt a szlavón vicebáni tisztséget betöltő, élete teljében levő, Körmenden tett tanúvallomása szerint akkor negyvennégy éves 2 kérelmező, az erről szóló oklevélben részletesen fel nem sorolt érdemeiért. 3 Az engedély szerint Vas megyei Hydweg birtokán ott építtethetett castellum seu fortalicium ligneum seu lapideum -ot, ahol akart. 4 A felépült kastély a 17. század végéig állt, feltételezhetően az 1664. évi vagy az 1683-ban történt török hadjárat alkalmával pusztult el. Helye a település délnyugati szögletében, az Ördögorsi vár nevű területen volt. 5 Régészeti megfigyelés szerint a Rába holtág kanyarulatában ásónyomnyi mélyen téglaépítmény maradványai figyelhetők meg. 6 (1. kép) 1 Erdélyi Gabriella: Egy kolostorper története. Hatalom, vallás és mindennapok a középkor és az újkor határán. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 38. Bp., 2005. 91 106., 219 234. A Polányiakra általában: Magyarország vármegyéi és városai. Vas vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., 1898. 569. 2 Uo. 91. 3 A szlavón vicebáni tisztségére: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (továbbiakban MNL OL) DL 101.120. 4 A kastély királyi építési engedélye: MNL OL DL 58.212. A kastély későközépkori eredetére Koppány Tibor: A középkori Magyarország kastélyai. Művészettörténeti Füzetek 26. Bp., 1999. 154. 5 Vas megye földrajzi nevei. Szerk.: Bárdosi János. Bp., 1982. 523.; A második katonai felmérés DVD-ROM Arcanum. Bp., 2005. Colonne XXIII. Section 54. 1854 1855. 6 Horváth Tibor Antal: Vasvármegye régészeti leletei és lelőhelyei. Közli Kis Gábor. Vasi Szemle 41. (1987) 3. sz. 119 420. 5

1. kép Rábahídvég a második katonai felmérés 1854 1855. évi térképlapján, a kastély feltételezett helyével Hídvég nem tartozott a Polányi család ősi birtokai közé. Az írott forrásokban első ízben 1265-ben szereplő Hídvég akkor Vasvár megyéjéhez tartozó prédium volt a Rábán már akkor átvezető híd nyugati oldalán. Magánkézbe 1280-ban került, amikor Hermány nembeli András kapta meg azt királyi adományként. Utódait nevezték a birtokról Hídvégieknek. 7 A középkor vége felé elszegényedő Hídvégi család egykor jelentős birtokai egy részét a 15. század folyamán több részletben eladta. 1420-ban hat, 1425-ben további négy Vas megyei faluban levő birtokrészei így kerültek a gersei Pethők tulajdonába, 1450-ben pedig nyolc falu részeit adták el a Kanizsai familiáris Polányi Gáspár sárvári várnagynak. 8 Az 1420 és 1478 között szereplő Polányi Gáspár ekkor már az 1446 előtt elhunyt Hídvégi István veje, Ilkó leányának férje volt. A házaspár V. László király adománylevele alapján 1456-ban kapta meg a Hídvégi birtokokat. 9 A mintegy 10-12 faluval véglegesen és teljes egészében 1463-ban iktatták az említett Hídvégi István 7 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. Bp., 1894. 756. A Hídvégi család tagjaira 1375 és 1439 között l. Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301 1457. II. Bp., 1996. 100. Közülük a 14. század utolsó negyedében András fia János Vas, testvére, Péter pedig Pozsony megye alispánja volt. János két fia, István és László 1393 és 1411 között Szécsi familiárisként krassói alispánok. István fia Miklós Polányi Gáspár sógora Kanizsai familiárisként 1435 1439-ben borostyánkői várnagy. 8 Csánki D. i. m. 827. 9 MNL OL DL 67.944. 6

unokájának, Miklós fia Györgynek fiúutód nélküli halálát követően Polányi Gáspár fiát, Tamást a kastélyépíttető Osvát apját és változatlanul Kanizsai familiárist szintén sárvári várnagyot, ugyanakkor vasi alispánt. 10 A valószínűleg szintén Hermány nembeli Polányi család a Szombathelyhez közeli Polány falutól, a mai Sorokpolánytól vette nevét, s a környéken nyolc településen volt birtoka, köztük a nemzetség ősének nevét őrző Hermány is. 11 Ezt a birtoktestet Polányi Gáspár kisebb fia, László kapta meg. Ő is a Kanizsai familiárisok közé tartozott, 1443- ban Borostyánkő várának volt a várnagya. 12 1468-ban ő házasította össze János nevű fiát haraszti Tapán János korábban, 1443 1447-ben kapuvári várnagy leányával, az 1474- ben fiúsított Apollóniával, akivel az Táplánfalvát és az a körüli birtokokat kapta. 13 Tőlük származik a Polányi család ma is élő, táplánfai ága. 14 (2. kép) Hídvégi Polányi Gáspár fia Tamás, előbb amint arról már szó esett Kanizsai familiárisként sárvári, 1469-ben és 1473-ban Újlaki familiárisként németújvári és belmurai várnagy, 1460 és 1488 között többször vasi alispán. 15 Tisztségeiből következtetve tanult ember volt, aminthogy már apja is az lehetett. Fiai, az 1463-ban említett István, az 1463 és 1478 között szereplő László, a tanúvallomása szerint 1458-ban született, a kastélyépíttető, szlavón albán Osvát, valamint György közül csak az utóbbiról maradt olyan adat, amely arról tanúskodik, hogy 1479-ben a bécsi egyetemen tanult, 1482-ben pedig már királyi kúriai jegyző volt. 16 Egyetlen, Zsófia nevű húga kissitkei Sitkei Jakab felesége volt. 17 Osvát feltételezhető tanultsága ismeretlen, szlavón albáni tisztségét megelőzően 1501- ben vasi szolgabíró, azt követően ugyanott alispán. Tisztségei arra a következtetésre 10 Hazai Okmánytár IV. Kiadják: Nagy Imre Stummer Arnold Ráth Károly Véghely Dezső. Győr, 1867. 407 410. Polányi Gáspár fia Tamás 1462 1463-ban volt sárvári várnagy és egyben vasi alispán: MNL OL DL 15.740 és 67.949. Idézi Érszegi Géza: Középkor. In: Sárvár monográfiája. Szerk.: Horváth Ferenc. Szombathely, 1978. 120. és Fenyvesi László: Tolna megye középkori történetéhez kapcsolódó oklevelek regesztái. Szekszárd, 2000. No. 745. 11 Csánki D. i. m. 845. 12 Engel P. i. m. I. 286., 522. és II. 197. 13 A haraszti Tapán családra l. Engel P. i. m. II. 239. Közülük László fia Kelemen 1414-ben a bécsi egyetemen tanult, 1437 és 1451 között előbb szlavón, majd országbírói ítélőmester. István fia János 1443 1447-ben Rozgonyi familiárisként kapuvári, 1456-ban Kanizsai szolgálatban sárvári várnagy: MNL OL DL 61.574, 61.576.; Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Bp., 1971. 183 184.; Polányi László fia János és haraszti Tapán Apollónia házasságára, amelyet azért bonyolított János apja, László, mert haraszti Tapán János öregsége, azzal járó vaksága és szegénysége miatt nem tudott megtenni: MNL OL DL 94.234. 14 Balogh Gyula Szluha Márton: Vas vármegye nemes családjai. Második, bővített kiadás. Bp., 1998. 114 116. Polányi László borostyánkői várnagy János nevű fia 1443 1447 között kapuvári, 1456-ban szintén sárvári várnagy feleségével, haraszti Tapán János leánya, az 1474-ben fiúsított Apollóniával kapta meg 1468-ban annak birtokait, Táplánfalvát és az ahhoz tartozókat, ahonnét családjának ez az ága előnevét vette: MNL OL DL 61.576 és 94.234, 94.257, 94.259, valamint Engel P. i. m. II. 239. és Balogh Gy. Szluha M. i. m. 115. 15 Csánki D. i. m. 145. 16 Polányi Tamás fiai, István és László személye közelebbről ismeretlen. Polányi Osvát és testvérei, György és Zsófia: MNL OL DL 18.595. György személyére külön Bónis Gy. i. m. 298. 17 MNL OL DL 68.422, 71.723. 7

adnak lehetőséget, hogy ő is tanult, esetleg maga is egyetemet végzett ember volt. Feleségétől, Hássághi Katalintól született két fia, György és Ferenc számára 1509-ben kapott birtokaira királyi megerősítést. 18 Az ifjabb György azonos nevű nagybátyjához hasonlóan szintén egyetemet járt ember volt, 1525-ben Krakkóban tanult. 19 Testvére, az 1523 és 1547 közt említett Ferenc, apját követve két alkalommal is vasi alispán, először 1527-ben Batthyány I. Ferenc, 1543 47-ben Nádasdy Tamás főispán familiárisaként. 1532-ben megyei követ a kenesei gyűlésen, és ott volt 1547-ben a dunántúli nemesség Hídvégen tartott gyűlésén is, ahol ő lett a portánként kivetett egy forintos hadiadó kezelője. 20 Az utóbbi esztendőben végrendelkezett hídvégi kastélyában. Abban saját familiárisainak pénzt és ruhaneműt hagyott, s úgy rendelkezett, hogy a hídvégi 2. kép plébániatemplomba temessék, szőnyegbe csavarva. Kiskorú fiainak védőjéül Nádasdy Tamást és A Polányi család címere (Borovszky i. m. 569. nyomán) devecseri Choron András zalai főispánt kérte fel, a végrendelet végrehajtójául pedig Katalin leánya férjét, Kerecsényi Mihályt, valamint Bejczi Ambrust, Csányi Ákost és Ravoni Mihályt, a Nádasdy Tamás körül kialakult, a dunántúli köznemesség vezető szerepet betöltő, kiemelkedő és tanult képviselőit. 21 A hídvégi kastélyában elhunyt Polányi Ferenc vasi alispán két fia, Sebestyén és Imre 1547-ben még kiskorú volt. Végrendelete szerint Sebestyént már taníttatta, Imre taníttatására pedig 500 forintot rendelt. Három leánya között volt a már említett Katalin, Kerecsényi Mihályné, valamint Zsófia, Ivánczi Istvánné és Krisztina, pölöskei Ördög Ferenc neje. Arra vonatkozóan, hogy az özvegy, Hosszútóthi Dorottya és a végrendelet végrehajtói eleget tettek volna az ifjú Imre taníttatásának, nincs ismert adat, aminthogy Polányi Imre személyéről sem, mert valószínűleg korán elhunyt. A végrendeletben 18 Erdélyi G. i. m. 93 98. Hássághi Katalin családja a Polányiakhoz hasonlóan a vagyonos és tanult köznemesi réteghez tartozott. Apja, Dénes fia István testvérével, Imrével együtt a 15. század közepén a bécsi egyetemen tanult, 1464-ben kancelláriai jegyző, 1474-ben országbírói ítélőmester: Bónis Gy. i. m. 275 276., 364. Mihály nevű öccsük 1445 1447 között zalai alispán: A pannonhalmi Szent Benedek-rend története VII. Szerk.: Erdélyi László. A zalavári apátság története (írta: Füssy Tamás). Bp., 1902. 120 123. 19 Ifjabb Polányi György Krakkóban tanul 1524-ben: MNL OL DL 18.595, valamint Bónis Gy. i. m. 302. Életéről csupán annyi tudható, hogy később nős ember volt, feleségét Borbálának hívták, aki az ő halála után pölöskei Ördög István neje lett. 20 A hídvégi gyűlésen játszott szerepére l. Fraknói Vilmos: Magyar Országgyűlési Emlékek III. Bp., 1876. 77. 21 Erdélyi G. i. m. 91 106., 219 234. 8

tanultként szereplő Sebestyén családjának utolsó férfitagja volt. 22 1556-ban vette feleségül csebi Pogány Brigittát, akitől egyetlen, Zsófia nevű leánya született. 23 1582 előtt történt halála után birtokai, s köztük a hídvégi kastély, a fentebb már említett Katalin nővére és annak férje, Kerecsényi Mihály kezére került. Utóbbi maga is tanult ember, 1554 és 1562 között Nádasdy Tamás alnádora volt. A kastélyt később Polányi Katalin és Kerecsényi Mihály lánya Anna, Tarnóczi Farkas felesége birtokolta. Az ő 1610 előtt történt halálát követően a királyra visszaszállt birtokként az uralkodótól szentjakabi Pethő János kapta meg. 24 A kastély és vele a birtok pusztulásukig az ő utódai kezén maradt. * * * A Polányi család és két ágának, közvetlen rokonságának középkor végi tagjai a köznemességnek azt a legfelső rétegét képviselték, amely a nagybirtokos mágnások vezető familiárisi körét alkották, s abban viselt tisztségeikben birtokait igazgatták, megyei és országos tisztségeikben helyettesítették őket. Hídvég eredeti birtokosai a 14. század utolsó évtizedeiben a felsőlindvai Széchiek familiárisaiként vasi alispánok, a következő évszázad fordulóján pedig Széchi Frank szörényi bán és temesi ispán mellett Krassó megye alispánjai. 25 A család familiárisi szerepet vállalt utolsó férfitagja, Miklós 1435 és 1439 között már Kanizsai familárisként viselte a borostyánkői várnagyságot, abban az időben, amikor sógora, Ilkó húgának férje, Polányi Gáspár ugyancsak a Kanizsai család familiárisainak körében volt sárvári várnagy. A Kanizsaiak fő rezidenciájának, Sárvárnak várnagyi tisztségében Polányi Gáspárt amint arról már szó esett később fia, Tamás követte, a század közepén pedig haraszti Tapán János. A borostyánkői várnagyságban Hídvégi Miklós egyik utódja Polányi Tamás öccse, László. Ugyancsak a Kanizsai familiárisok közé tartozott vasi alispánként a század végén feleségével a haraszti Tapán birtokokat megöröklő Polányi László fia János, és a következő század elején unokatestvére, a hídvégi kastélyt építtető Osvát. 26 A nagyurak ekkor már mindenütt uradalmi központ szerepét betöltő várainak élére helyezett várnagyok és az őket a megyei életben helyettesítő alispánok a köznemesség tekintélyesebb családjaiból kerültek ki, akik maguk is nagyobb vagyonnal rendelkeztek. A rokonság, a Polányiak esetében a 15. század végén a velük együtt szintén Kanizsai familiáris Hídvégiek és a haraszti Tapánok, a 16. század első felében a Kanizsai vagyont megszerző Nádasdy Tamás országbíró, s végül nádor, valamint Batthyány Ferenc horvát bán körébe tartozó, 22 Uo. 91 106., 219 234. 23 MNL OL P 707 Zichy család levéltára, Fasc. 217. et B. Acta Familiae Pogány, 17. századi nemzedékrendi táblázat. 24 Szentjakabi Pethő János 1610 december 12-én Pozsonyban kiállított adománylevele, amelyet Thurzó György nádortól kapott, elmondja, hogy Polányi Sebestyén magtalan halálát követően a kastély Kerecsényi Mihály és Polányi Katalin leánya, Anna kezére került, aki Tarnóczy Farkas felesége volt: MNL OL Magyar Kincstári Levéltárak. A Magyar Kamara Levéltára E 148 Neoregestrata Acta, Fasc. 972. No. 13.; valamint MNL OL P 285 A herceg Festetics család keszthelyi levéltára. Sallér család levéltára, Fasc. 24. No. 3. 25 Engel P. i. m. II. 100. 26 A személyekre és tisztségeikre uo. 9

akkor már a familiáris elnevezés helyett servitornak nevezett Hássághiak, Hosszútóthiak, Kerecsényiek, a csebi Pogány, az Ivánczi, a pölöskei Ördög és a Tarnóczi család tagjai egymást támogató atyafiságot alkotva töltötték be uraik mellett a várnagyi és az alispáni tisztségeket. A köznemeség politikai vezető rétegének ez az összetartása, egymást támogató segítése, szoros rokonsági kötelékekbe tartozása a középkor végén az egész ország területén megfigyelhető, amint azt a történeti kutatás már korábban kimutatta. 27 Uraik jól megfizették őket, s egy-egy várnagy valamely kisebb uradalom bevételének megfelelő összegéhez is juthatott. 28 A késői középkortól ez a kiemelkedő jövedelem adott lehetőséget a köznemesség vezető rétegének, a hídvégi Polányi Osváthoz hasonlóan magukat büszkén vitézlőnek, egregiusnak vallóknak ahhoz, hogy birtokaik központjában uraik várait utánozva kastélyt építtessenek. Ebben a vasi zalai atyafisági körben nem volt ritka az egyetemen tanult, jogtudó értelmiség, magában a Polányi családban a már említett, a bécsi egyetemet 1479-ben megjárt Tamás fia idősebb György és vele azonos nevű, 1524 1525-ben a krakkói egyetemen tanult unokaöccse. Az előbbi támogatója anyai nagyapja, a kastélyépíttető Polányi Osvát apósa volt, az a Hássághi István, aki 1464-ben királyi kancelláriai jegyző, 1470-től 1493-ban történt haláláig országbírói ítélőmester. Családjában nem ő volt az egyetlen egyetemet megjárt jogász. Imre nevű testvére 1441-ben tanult a bécsi egyetemen és ugyancsak Imre névre hallgató unokaöccse 1495-ben Szlavónia ítélőbírája volt. 29 Mellettük a Polányiak táplánfalvai ágának anyai ősei közé tartozó, a még a 15. század első felében élt haraszti Tapán Kelemen 1414-ben járt a bécsi egyetemen, ahonnét hazatérve 1420-ban nádori jegyző, 1437-ben szlavón ítélőmester, s végül 1444-től 1451-ben bekövetkezett haláláig ő is országbírói ítélőmester volt. 30 A rokoni kör többi családtagjának tanultságáról nem szólnak az ismert források, de amint arról már szó esett, a legtöbbször Kanizsai familiárisi szolgálatukban betöltött várnagyi és alispáni tisztségeik alapján uraikkal, az ország kiemelkedő gazdagságú és országos méltóságokat betöltő főuraival szemben birtokában voltak az írás-olvasás tudásának. A 16. század közepére az utóbbi már annyira elterjedt volt, hogy a kastélyépíttető Polányi Osvát Ferenc fiának 1547. évi végrendelete, amelyben két fia taníttatására hagyott pénzt, természetesnek vehető. A Polányi atyafiság tagjainak tanultsága, értelmiségi szerepe az azzal foglalkozó történeti kutatás eredményei alapján a középkor végi és újkor eleji Magyarországon nem volt kirívó eset, 31 a Jagelló-kor rendi államának feltörekvő, kastélyépíttető köznemesi rétegére viszont majdnem általánosan jellemző. * * * 27 Kubinyi András: A középbirtokos nemesség Mohács előestéjén. In: Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szerk.: Szvircsek Ferenc. Discussiones Neogradiensis. 1. Salgótarján, 1984. 10 11. 28 Engel Pál Kristó Gyula Kubinyi András: Magyarország története, 1301 1526. Bp., 1998. 225. 29 Bónis Gy. i. m. 275 276., 364. 30 Uo. 183 184.; Engel P. i. m. II. 239. 31 A fentebb már idézettek mellett Kubinyi András: A Jagello-kori értelmiség. In: Az értelmiség Magyarországon a 16 17. században. Szerk.: Zombori István. Szeged, 1988. 7 22. 10

Polányi Osvát 1502 után emelt hídvégi kastélya amelyet a királyi engedély latin nyelvű szövege alapján akár fából, akár kőből építtethetett maradandó anyagból, a helyszínen megfigyeltek alapján téglából készült. A minden esetben királyi engedélyhez kötött, kastélyépítésre vonatkozó oklevelek szövege a 14. század végéről származó legkorábbiaktól kezdve castellum seu fortalicium -ot említ, és sokban szerepel az akár fából, akár kőből való építés. Az oklevél szövege arra is lehetőséget nyújtott, hogy a kastélyt tornyos falakkal és árokkal vegyék körül. 32 Az épületforma elterjedésének korai szakaszában többnyire valóban fából építették az utóbbiakat, 33 amint azt a felsorolható több példa közül a 15. század eleji és zalai Páka kastélyának régészeti feltárása bizonyítja. Történeti adatok szólnak arról, hogy sok készült azonban később is, mint többek között a Valkó megyei Gara, a somogyi Pata, a zalai Sárkányszigete, a nyitrai Tapolcsány vagy a Bodrog megyei Zsembéc kastélya. 34 Nem volt ritka még a 16. században sem; 1560 körül ilyen módon építette kastélyát a katonaköltő Wathay Ferenc önéletírása szerint az ő apja a Sopron megyei Vágon. A hídvégi kastélyhoz hasonlóan a 15 16. század fordulóján azonban az ismert dunántúli kastélyok többsége kőből vagy téglából készült. Az lehetett az anyaga a Balaton délnyugati sarka alatti somogyi Kéthelyen 1496 és 1501 között a vagyonos köznemes Butykai Péter 1498-ban Somogy vármegye egyik, a királyi tanács köznemesi ülnöke 35 által építtetett kastélynak, ahova az ott dolgozó kőművesek mellé 1497-ben három kőfaragójához továbbiakat kért vejétől, a Rezi várát és az amelletti kőbányákat birtokló gersei Pethő Györgytől, akiknek az ajtó- és ablakkereteket, és a kastély egyéb, kőből faragott részleteit kellett készíteniük. 1501. január elsején háza befejezéséhez ácsokat is kért tőle, ami a kastély tetőzetének készítését jelenti. 36 Nagyjából a hídvégi kastéllyal azonos időben emelték kőből a szintén Vas megyei Sitkén az egyes részeiben ma is álló, első ízben 1522-ben említett kastélyt a kissitkei Sitkeiek, valószínűleg a család Gergely nevű tagja, aki már 1498-ban Zala vármegyét képviselő köznemesi ülnök volt a királyi tanácsban. 37 Kanizsai familiárisként 1515-ben sárvári, 1516-ban csókakői 32 A latin oklevél cum propugnaculis, meniis, fossatis szövegrészében a propugnaculum szó nem jelenthette a ma ismert, de jóval későbbi, 16. századi bástya kifejezést, ezért ehelyett szerepel a torony szó. 33 Engel Pál: Szent István birodalma. Bp., 2001. 204. 34 A felsorolt középkori kastélyokra l. Koppány T. i. m. az adattár megfelelő címszavainál. 35 Kubinyi András: A királyi tanács köznemesi ülnökei a Jagello-korban. In: Mályusz Elemér Emlékkönyv. Szerk.: H. Balázs Éva Fügedi Erik Maksay Ferenc. Bp., 1984. 257 268. 36 MNL OL DL 93.658, 93.663, 93.688. A Butkai Péter levelezésében jelzett kastélyépítést a helynév rokonsága alapján tévesen a Kőrös megyei Kedhely kastélyához kötöttem, amely azonban már korábban a razinai Bocskaiak birtoka volt: Koppány T. i. m. 163. Butkai Péter budavári királyi tárnoki tisztsége alapján nem sorolható a főrendek közé, királyi kamarásként udvari szolgálatban álló, vagyonos köznemes volt: Fogel József: II. Ulászló udvartartása (1490 1516.). Bp., 1913. 64., 72. 37 Kubinyi A. A királyi tanács i. m. 257 268. 11

várnagy volt, később pedig vasi alispán. 38 A század elején építtette a Somogy megyei Ötvösön téglából, reneszánsz tagozatos és faragott kő nyíláskeretekkel azt a kastélyt a középbirtokos nemesség rétegébe tartozó alapi Batthyány Benedek királyi kincstartó, amelynek romjait 1966 és 1972 között tárták fel. 39 Kőből emeltette faragott reneszánsz ajtó- és ablakkeretekkel, kandallókkal, boltozati vállkövekkel a Veszprém megyei Devecserben álló kastélyát 1526 körül a jelentős birtokokkal rendelkező, köznemes Choron András sümegi püspöki várnagy és veszprémi alispán. 40 A Dunántúl 16. század eleji, köznemesi építésű kastélyai közül a felsoroltak bemutatása azt a célt szolgálja, hogy azokkal képet lehessen alkotni Polányi Osvát egykori hídvégi kastélyáról, amelyből csupán fel nem tárt téglaalapfalak maradtak. Régészeti kutatás hiányában az sem tudható, hogy vajon az 1502-ből származó királyi engedély alapján felépített hídvégi kastély eredeti állapotában maradt-e meg pusztulásáig. 1532. augusztus elején a Kőszeg felé vonuló szultáni sereg itt kelt át a Rábán, s a kastélyt a benne levők ostrom nélkül feladták. 41 Thurzó György nádor 1610- ben kelt, szentjakabi Pethő János számára kiállított adománylevele szerint a kastély akkor puszta és romos volt. 42 1636-ban, amikor az akkor már a Nádasdy család nemesi ágának kezén zálogban levő levő kastélyt újabb zálogba adták tovább, épségben volt, 43 tehát időközben újjáépítették. A szentjakabi Pethők még abban az évben visszakapták és 1642-ben is az övék volt. 44 1656-ban Pethő György Sopronban írt levelében arra kérte Batthyány I. Ádámot, kímélje meg szentjakabi erdejét, amelyből a körmendi kastély építéséhez Batthyány emberei több száz szálfát kivágtak. A megmaradtakból ugyanis ő szeretné rendbetetetni hídvégi kastélyát. 45 A jelzett építkezés megtörtént, 38 A jelenlegi, sokszor átépített és bővített, külsejében későbarokk klasszicista kiskastély északi, kőből készült és toronyszerű építményéről három szinten egymás felett elhelyezkedő, kulcslyuk formájú, befalazott lőrései alapján az 1980-as években végzett helyreállítás alkalmával volt megállapítható középkori volta. 1522. évi említése: MNL OL DL 68.537. Építtetője Koppány T. i. m.-ben Sitkei Gergely apja, Sebestyén, ez azonban valószínűleg tévedés. Sitkei Gergely vasi alispán: MNL OL DL 46.507. 39 Alapi Batthyány Benedek kincstartóra l. Fogel J. i. m. 49., 53., 56., 58. és Kubinyi A. A középbirtokos nemesség i. m. 26. és Uő: A Jagelló-kori értelmiség i. m. 18., 44. jegyzet. Az ötvösi kastélyra és feltárására l. Magyar Kálmán: Az ötvöskónyi Báthori várkastély. Somogyi Múzeumok Füzetei 18. Kaposvár, 1974. és Koppány T. i. m. 191. 40 Koppány Tibor: A devecseri kastély kutatása. Építés- Építészettudomány 15. (1984) 261 271. és Uő: A Közép-Dunántúl reneszánsz építészete. Ars Hungarica 12. (1984) 183 232. 207 208. 41 Török-magyarkori történelmi emlékek. Török történetírók. Fordította: Thúry József. I. Bp., 1893. 354. és II. Bp., 1896. 207., valamint Takáts József: Az Izlam Szombathelyen. Vasi Szemle 6. (1939) 1 2. sz. 38 46. 39 40. 42 Totales et integras portiones possessionarias in Oppido Hidwegh, et parte castelli ibidem ad ripam fluuij Raba extructi, nunc penitus desert et desolati. MNL OL Magyar Kincstári Levéltárak. A Magyar Kamara Levéltára E 148 Neoregestrata Acta. Fasc. 972. No. 13. 43 MNL OL P 285 A herceg Festetics család keszthelyi levéltára. Sallér család levéltára, Fasc. 24. No. 10. 44 MNL OL P 285 A herceg Festetics család keszthelyi levéltára. Sallér család levéltára, Fasc. 24. No. 14 15. 45 MNL OL P 1314 A herceg Batthyány család körmendi levéltára. Missiles, No. 36.611. 12

1663 tavaszán ugyanis azt írta Batthyány Kristófnak Pethő György testvére, János, hogy amit a hídvégi kastélyon építetett, deszkát vásárolt, lakatokat és reteszeket csináltatott, az összesen harminchat forintjába került. 46 Pethő János még 1663 nyarán valószínűleg török fogságba került, mert kiváltására augusztusban György bátyja a hídvégi kastélyra és az ahhoz tartozó birtokra 1700 magyar forint kölcsönt vett fel Nádasdy Lászlótól és öt nappal később 1000 tallért Nádasdy Boldizsártól. 47 Szentjakabi Pethő Jánosról a források a későbbiekben nem szólnak, György pedig 1668-ban örökös nélkül hunyt el. 48 A kastély és a birtok a Nádasdyak nemesi ágának kezén maradt. További sorsa egyelőre nem ismert. Pusztulásáról eddig nem került elő adat, feltételezhető azonban, hogy az 1683-ban Bécset ostromló és azzal egyidejűleg a Dunántúl tekintélyes részét végigdúló törökök, vagy esetleg a 18. század eleji kuruc labanc hadjáratok idején pusztították el. * * * A hídvégi kastély építésének és az azt birtokló Polányi családnak a 15 16. század fordulóján ismertetett története reprezentatív mintavételéül szolgálhat a középkor végén és a koraújkor kezdetén volt kastélyépítés történetéről, s emellett a korszak tanultsági és műveltségi viszonyairól és azzal együtt az építtető köznemesség abban elfoglalt helyéről. Egyúttal azt is jól illusztrálja, hogy a kastélyépítés akkor, akárcsak korábban és későbben is, a társadalmi felemelkedés és a magasabb életforma felé törekvés egyik lehetséges útja volt. A nagybirtokos várának mintájára a kastély is a hatalmat reprezentálta. Építéséhez azonban anyagi alapra és annak birtokában a királytól kapott engedélyre volt szükség, ez pedig csak akkor volt megszerezhető, ha a köznemes többletköltségre tudott szert tenni. A birtok nagyságától függetlenül annak mezőgazdasági művelése ugyanis a minden korban drága építkezésre nem nyújtott lehetőséget. Ezért kellett familiárisi szolgálatba állnia, aminek egyik és legfontosabb feltétele tanultsága volt. A Polányi család és rokoni köre, atyafisága arra is jó példa, hogy ez a rokonság hogyan támogatta egymást a tanultság megszerzésében, s ebben nem volt egyedülálló. A familiárisi szolgálatra ugyanakkor a főúrnak is szüksége volt saját hatalmi reprezentációja, országos méltóságaival járó teendői és birtokai vezetése érdekében. 49 A familiárisi szolgálat, illetve az azzal járó jövedelem többlet ugyanakkor lehetőséget nyújtott egyrészt arra, hogy gyermekeit taníttassa és abban az atyafiságot is segítse, másrészt hogy nagybirtokos ura támogatásával kastély építésére engedélyt szerezzen a királytól. A késői középkorban így kerülhetett be a köznemesség egregius címmel járó legfelső, kastélyos úr rétegébe. 46 Uo. No. 36.618. 47 MNL OL P 285 A herceg Festetics család keszthelyi levéltára. Sallér család levéltára, Fasc 24. No 2 22. 48 Uo. No. 29. 49 Fügedi Erik: Verba volant. Középkori nemességünk szóbelisége és az írás. In: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Bp., 1981. 437 462. 13

THE POLÁNYI FAMILY OF HÍDVÉG. A CASTLEBUILDER FAMILY AT THE TURN OF THE MIDDLE AGES AND THE EARLY MODERN PERIOD IN VAS COUNTY Summary In 1502 Osvát Polányi, the vicebanus of Slavonia, was permitted by the king to build a castle in Hídvég (Rábahídvég, Vas County). The castle unfortunately had been ruined by the 18 th century. The author shows the genealogy of the family and the social status of the members with the help of the written sources and comparing to other similar castlebuilder families. The opportunity of raising a castle was a status symbol that time. The autor emphasizes how important was to finance the relatives studies at foreign universities as well. To be an educated nobile was a precondition of serving the lord or substituting for him in case of holding a public office. 14

Debreczeni-Droppán Béla SÍROK ÉS TEMETÉSEK. A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM FŐIGAZGATÓINAK VÉGTISZTESSÉGE II. * Tanulmányunk előző részében a Magyar Nemzeti Múzeum első hat vezetőjének végtisztességéről írtunk. Közülük kettőnek, Miller Jakab Ferdinándnak és Haliczky Antalnak a sírját ma már hiába keressük. A 20. századi főigazgatók közül Bátky Zsigmond csatlakozik hozzájuk, hiszen az utókor kegyelete nem vigyázott éberen az ő sírhelyére sem. Ez annál is érthetetlenebb, mivel Bátkyt a magyar néprajztudomány mindig a legnagyobbjai között tartotta számon, nem csak a közelmúltban fedezte fel magának. Nyilván a vérségi utódok hiánya némi magyarázatul szolgálhat erre, de hogy egy ilyen kiválóság sírját már az első, 25 éves megváltási időszak után felszámolják, az talán nem mindennapi. Tanulmányunk második részében tizenegy főigazgató haláláról, temetéséről, sírjáról írunk le mindent, amit eddigi kutatásaink során kiderítettünk. Pulszky Ferenc és báró Szalay Imre temetése már egy olyan reprezentatív, állami szintű végtisztességet jelentett, amely kihatott az azt követő temetésekre is. Fejérpataky Lászlóéra és Horváth Gézáéra mindenképpen, hiszen őket is a Nemzeti Múzeum Rotundájában ravatalozták fel és innen kísérték őket a Kerepesi temetőbe. A két évvel Horváth után elhunyt Bátkyt már nem a múzeumból temették. Nem tudni, miért szakadt meg a tradíció. A nagy néprajztudós ezt leszámítva is még megkapta a méltó végtisztességet, nem úgy, mint elődje (és minisztere) Hóman Bálint, és mint utóda, gróf Zichy István. Az 1945 utáni új rendszer a legalapvetőbb kegyeletet is megtagadta azoktól, akiket ellenségének tartott, akikkel leszámolt, ez Hóman esetében egyértelműen látszik. Jelen írásunkban több szó esik az elhunyt főigazgatók halála után megjelenő nekrológokról, mint a 19. századi múzeumvezetők esetében. Ennek egészen egyszerű oka van: a múzeum első évszázadában az igazgatók halála után sokkal kevesebb a nekrológ, az igazi szakmai méltatás, mint a következő száz évben. Ez még azzal együtt is igaz lehet, ha Pulszky és Szalay halála után nagyon sok helyen többségében napi- és hetilapokban jelent meg valamiféle nekrológ, de ezek egy-két kivételtől eltekintve egyszerűen az elhunyt életrajzának ismertetését adják. Persze ez nem is csoda, hiszen később alakul ki hazánkban igazán a tudományos nekrológ, amelyre az akadémiai tagok halála után megtartott emlékbeszédek az első példák. Egy-egy ilyen akadémiai emlékbeszéd megemlékezik Kubinyiról és Pulszkyról, de Mátray Horvát-emlékbeszéde, Sebestyén Gyula * A tanulmány első része a Folia Historica 29. (2013) 75 107. oldalain jelent meg. A főigazgatók végtisztességét nem a hivatalviselés sorendjében, hanem az elhalálozás idejét nézve ismertetem. 15

Szalay-nekrológja, 1 sőt még Miller Jakab Ferdinándnak a Tudományos Gyűjteményben megjelent életrajza is nyújt arra példát, hogy született általában egy komolyabb méltatás az elhunyt múzeumvezető halála után. A 20. (és 21.) században azonban már egyegy jeles tudóssal, így a Nemzeti Múzeum elhunyt főigazgatóival kapcsolatosan is, nem egy, hanem immár több olyan nekrológ jelent meg, amely részletesen értékeli az eltávozott munkásságát, sőt nem egyszer kritikai megjegyzéseket is tartalmaz. Ennek egyik fő oka, hogy az elmúlt száz évben számos új tudományos folyóirat, szaklap indult meg, nem egy esetben a múzeum egykori főigazgatóinak köszönhetően. Ezzel párhuzamosan pedig kialakult egy olyan széles szakmai közvélemény, amely immár a méltó kegyelet egyik elmaradhatatlan elemének tekintette a tudományos igényű nekrológot. Fejérpataky László (1857 1923) Kelecsényi dr. Fejérpataky László szinte napra pontosan hat évig állt a Magyar Nemzeti Múzeum élén. Az intézmény vezetésével báró Szalay Imre nyugdíjazását követően, 1916. március elsején bízta őt meg a vallás- és közoktatásügyi miniszter. 2 Ő volt az első, aki főigazgatói titulussal irányíthatta a múzeumot. 3 1919-ben a tanácskormány leváltotta tisztségéből, de néhány héttel később, annak bukása után visszahelyezték posztjára. 4 Fejérpataky a legnehezebb években irányította a Nemzeti Múzeumot és komoly szerepe volt abban, hogy sikerült a román megszállás idején a gyűjteményeket megmenteni a kifosztástól. 5 Szervezetének mindenesetre nem tett jót a sok idegeskedés, első szívinfarktusát is ekkor, 1919-ben kaphatta. 6 Azt, hogy 1923. március 5-ről 6-ra virradó éjjel is infarktus miatt lett volna rosszul, nem tudjuk biztosan. A Fejérpataky család által kiadott gyászjelentésben olvashatjuk, hogy a tudós főigazgatót rövid szenvedés és a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után március 6-án este ¾ 7-kor érte a halál. 7 A Magyarság című 1 S. Gy. (Sebestyén Gyula): Báró Szalay Imre. (1846 1917.). Budapesti Szemle 45. (1917) 489. sz. 464 466. 2 Országos Széchényi Könyvtár (továbbiakban OSZK) Irattár 101/1916., Néprajzi Múzeum (továbbiakban NM) Irattár 302/1916. (215/916. Ig.) 3 1919. február 19-én kiadott rendelkezését, már mint főigazgató írja alá (Magyar Nemzeti Múzeum Irattár. (továbbiakban MNMI) Érem- és Régiségtár iratai (továbbiakban ÉRT) 33/919. 52/919. Főig.), február 7-én még megbízott igazgatóként közli Varjú Elemér osztályigazgatóval Nagy Géza Régiségtárhoz történő kinevezését (MNMI ÉRT 41/919.). L. még ehhez: Kinevezések a Magyar Nemzeti Muzeumban. Pesti Napló 70. (1919) 53. sz. március 2. 7. 4 Leváltásához l. MNMI ÉRT 158/919., OSZK Irattár 143/1919.; visszahelyezéséhez l. MNMI ÉRT 199/919., OSZK Irattár 184/1919. 5 Erről részletesen l. Gál Vilmos: A Magyar Nemzeti Múzeum a két világháború között. Folia Historica 22. (2002 2004) 47 78. 51 54. 6 J. Mező Éva: A monarchia tudósa. http://feol.hu/hetvege/a-monarchia-tudosa-1186931 (2014. március 17.) Köszönöm Szende Lászlónak, hogy a forrásra felhívta a figyelmemet. 7 Fejérpataky László gyászjelentése. OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtár, Gyászjelentés-gyűjtemény. A családon és a Nemzeti Múzeumon kívül még biztosan kiadott gyászjelentést az egyetem is. Uo. 16

újság azt írta, hogy huszonnégy órai rosszullét után agyvérzésben halt meg, március 6-án este 6 órakor. A tudósító megjegyezte, hogy Fejérpataky hivatalát élete utolsó napjáig ellátta, és még részt vett az Akadémia előző napi ülésén. 8 A Nemzeti Múzeum főigazgatójának élete 66. évében valószínűleg a Főherceg Sándor (ma: Bródy Sándor) u. 6. sz. alatti lakásában bekövetkezett halála tehát váratlan és tragikus volt. Miller Jakab Ferdinánd 1823-ban történt elhalálozása után éppen száz évvel újra hivatalában lévő vezetőjét vesztette el a múzeum, akit természetesen az intézmény saját halottjának tekintett, és a halál másnapján gyászjelentést adott ki, melynek végére a következő mondat került: A Magyar Nemzeti Muzeum el nem muló kegyelettel és hálával fogja megőrizni eredményekben gazdag munkásságának és jóságos egyéniségének emlékét. A partecédulán Fejérpataky neve alatt, a hosszú titulus sor elején udvari tanácsosi címe után az a helyettes államtitkári cím áll, 9 amelyet éppen egy hónappal halála előtt (február 6-án) kapott a kormányzótól. 10 Horthy Miklós részvétét Barta Richárd kabinetirodai főnök tolmácsolta a Nemzeti Múzeumnak (később a temetésen is ő képviselte az államfőt). Gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter pedig március 7-én személyesen jelent meg a gyászlobogós múzeumpalotában, hogy kondoleáljon. 11 Ezen a napon határozhatták meg a temetés menetrendjét is, mert az már a másnapi újságokban napvilágot látott. 12 A részletekről még március 8-án is folyt egyeztetés a múzeum és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság rendkívüli ülésén. 13 Ezen a napon már állt a ravatal is. Fejérpataky Lászlót elődjéhez, báró Szalay Imréhez hasonlóan a Nemzeti Múzeum Rotundájában ravatalozták fel, majd 1923. március 9-én innen kísérték utolsó útjára a római katolikus egyház szertartása szerint. A temetés délután 3 órakor kezdődött az elhunyt főigazgató földi maradványainak beszentelésével. A temetés részleteiről a korabeli lapok részletesen beszámoltak. A Budapesti Hirlapban például a gyász külsőségeiről a következő olvasható: A muzeum homlokzatának oszlopsorát ezüsttel diszitett fekete drapéria boritotta és fekete lepellel volt bevonva köröskörül az egész hatalmas előcsarnok is. A diszes ravatalt teljesen elboritották a hozzátartozók, a barátok és az ismerősök, valamint a tudós testületek és tudományos egyesületek koszorui. 14 A gyászoló közönség már jóval a temetés 3 órai kezdete előtt elkezdett gyülekezni a ravatal körül. A Nemzeti Múzeum munkatársai minden bizonnyal nagy számban voltak a gyülekezők között. A Néprajzi Osztály vezetője, Bátky Zsigmond, például előző napi körözvényében 8 Fejérpataky László meghalt. Magyarság 4. (1923) 53. sz. március 7. 4. 9 Fejérpataky László gyászjelentése. MNM Történeti Tár (továbbiakban TT) Kis- és Aprónyomtatvány Gyűjtemény, ltsz: 97.175. 10 Cím- és jellegadományozások. Hivatalos Közlöny 31. (1923) 5. sz. március 1. 73. 11 Pénteken temetik Fejérpataky Lászlót. Magyarság 4. (1923) 54. sz. március 8. 7. A napilap megjegyzi, hogy a Nemzeti Múzeumhoz nagy számban érkeztek részvétnyilatkozatok. Klebelsberg miniszter az elhunyt főigazgató unokaöccsének, Fejérpataky Tibornak levélben nyilvánított részvétet (L. pl. Fejérpataky László meghalt. Néptanítók Lapja 56. (1923) 10 11. sz. március 15. 16., Pesti Napló 74. (1923) 56. sz. március 10. 3.). 12 Uo. 13 Fejérpataky László temetése. Magyarság. 4. (1923) 55. sz. március 9. 3. 14 Fejérpataky László temetése. Budapesti Hirlap 43. (1923) 66. sz. március 10. 4. 17

tudatta beosztottjaival, azért, hogy a végtisztességen mindenki jelen lehessen, az osztályt a nyitvatartási rend szerinti szokásos időpont előtt, 11 órakor zárják. 15 Az újságok felsorolták azokat a neves személyiségeket is, akik megjelentek a gyászeseményen. Ezek alapján tudjuk, hogy Klebelsberg kultuszminiszteren kívül mások mellett Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Wlassics Gyula, a közigazgatási bíróság elnöke, Bársony János, a pesti tudományegyetem rektora az egyetem dékánjaival és számos tanárával együtt, valamint gróf Teleki Pál, gróf Bánffy Miklós, Ugron Gábor, Petrovics Elek, valamint Sipőcz Jenő főpolgármester-helyettes vett részt a temetésen. A gyászszertartást több pap segédletével Székely István prelátus-kanonok, a Szent István Akadémia alelnöke végezte. A szertartást követően elsőként Csánky Dezső helyettes államtitkár, akadémiai osztályelnök az Akadémia, az Országos Magyar Gyűjteményegyetem, a Magyar Történelmi Társulat és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság nevében mondott közvetlen hangú búcsúztató beszédet, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem részéről Siegescu József dékán méltatta a kiváló egyetemi tanárt, akiről többek közt a következőket mondta: Fejérpataky László titka az volt, hogy páratlan ambicióval és gyöngéd szeretettel viselte gondját tanítványainak és a nevelés állandó gondosságával vezette be őket fokozatosan a tudomány csarnokába, és szárnyuk alá nyúlva nem engedte őket szeme elől, hanem istápolta, támogatta és előrevitte őket, egész pályafutásukon. 16 A Nemzeti Múzeum fájdalmát Horváth Géza, az intézmény rangidős osztályigazgatója tolmácsolta, rámutatva a néhai főigazgató tudományos érdemeire és a veszteségre, amely a múzeumot halálával érte. Ezután Hóman Bálint, a múzeum Országos Széchényi Könyvtárának igazgatója a könyvtár munkatársai és a volt tanítványok nevében búcsúzott Fejérpatakytól, öreg mesterétől. Ma is megható gyászbeszédében így fogalmazott: A meleg otthon és az otthon népének utolsó üdvözletét hozom negyven esztendős munkásságod szinhelyéről, az Országos Széchényi Könyvtárból, hűséges élettársad korai halála óta igazi otthonodból; az árva gyermekek bánatos panaszszavát elárvult öreg tanítványaidtól. Tanítványaidtól, akiket lelked melegségével egész életükre magadhoz láncoltál s akiket Te, családtalan, magános özvegyember «édes fiaid»-nak neveztél. Legifjabb tanítványaid szónokával utolsóknak állunk koporsód fejéhez, mert itt e koporsónál bennünket illet az utolsó bucsúszó fájó kiváltsága. Bennünket, kik életedben szivedhez legközelebb álltunk. Azok nevében szólok, akik fiatalon közeledbe kerülve, valami sajátságos melegséget, érdektelen jóakaratot, a tiszta apai szeretetet éreztük magunkra áradni, bensőnkbe hatolni a Te minden társadalmi forma iránt oly szubtilisan érzékeny finom és előkelő egyéniségedből. A szeretet, a jóság, a természetes finomság lényednek ez a három alapvonása vette meg a mi szivünket. Szerettünk, mert éreztük a Te szereteted melegét. Ragaszkodtunk Hozzád, mert tapasztaltuk a Te jóságos ragaszkodásodat. Hálásak voltunk Neked, mert örültél sikereinknek, melyek eléréséhez oly szives készséggel nyujtottad erős segítő kezedet. Tiszteltünk nem méltóságaidért, hanem finomságodért és tudásodért. 17 A hivatalos búcsúztatást az egyetemi ifjúság képviselőjének, Pleidel Ambrusnak a gyászbeszéde zárta. Ezután a koporsót és 15 NM Irattár 27/1923. A körözvényt az osztály minden dolgozója s. k. aláírta. 16 Eltemették Fejérpataky Lászlót. Magyarország 30. (1923) március 10. 2. 17 Hóman Bálint: Fejérpataky László ravatalánál. Magyar Könyvszemle 30. (1923) 1 2. füz. 1 2. 18

a koszorúkat a díszes gyászkocsira tették és a hatalmas tömeg elkísérte azt a Kerepesi temetőig, ahol Fejérpatakyt örök nyugalomra helyezték. 18 Még a végtisztesség napján Klebelsberg vallás- és közoktatásügyi miniszter a minisztertanács ülésén beszélt a tudományos világ nagy részvéte mellett megtartott temetésről. Kérte a kormánytól, hogy Fejérpataky temetésének 900.000 koronát kitevő költségeit az államkincstárból fizethessék, illetve biztosíthassák. Végül az ügy sürgősségére való tekintettel azt is kérte a minisztertanácstól, hogy az említett teljes összeget azonnal bocsássák rendelkezésre. A minisztertanács ehhez hozzájárult. Tanulmányunk szempontjából nagyon érdekes a kultuszminiszter érvelése kérvényének megfogalmazása kapcsán, hiszen az elhunyt főigazgató tudományos érdemei mellett a következőket hozza fel indokként: Tradicionális gyakorlat, hogy a Magyar Nemzeti Muzeumnak, mint egyik legnagyobb kulturális intézményünknek vezetőtisztviselője államköltségen temettetik el. 19 A temetés másnapján, március 10-én délelőtt 11 órakor Fejérpatakyért engesztelő szentmiseáldozatot mutattak be az Egyetemi templomban. 20 A nekrológok, emlékbeszédek, megemlékezések hosszú sora mutatja, hogy a Nemzeti Múzeum váratlanul elhunyt főigazgatója milyen eredményes és sokrétű, ugyanakkor elismert munkásságot hagyott maga mögött. Rövidebb nekrológok már a halálhírről tudósító újságokban megjelentek. 21 (A nekrológok közé számíthatjuk azokat a gyászbeszédeket is, amelyek nem sokkal a temetést követően nyomdafestéket láttak: a Hóman Bálint által elmondott a Magyar Könyvszemlében, 22 Csánki Dezsőé az Akadémiai Értesítőben. 23 ) Öt nappal halála, két nappal temetése után pedig már vidéki lapban, a Zempléni Ujságban is olvasható volt nekrológ az elhunyt egyik tanítványától, Buday Károly sátoraljaújhelyi főgimnáziumi tanártól. 24 Később jóformán az összes korabeli szaklapban 18 Fejérpataky László temetése. Magyarság 4. (1923) 56. sz. március 10. 4.; Fejérpataky László temetése. Pesti Hirlap 45. (1923) 56. sz. március 10. 4. A búcsúztató személyek közül a tudósítások ekkor nem említik név szerint Pleidel Ambrust, kiléte csak a korábbi lapszámokból derül ki l. pl. Magyarság 4. (1923) 54. sz. március 8. 7. 19 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (továbbiakban MNL OL) K 27 Minisztertanács jegyzőkönyvei. 1923. március 9. 44. napirendi pont. Klebelsberg konkrétan nem utalt ugyan egy korábbi múzeumvezetőre sem, de előzményként Szalay Imre 1917-es temetésére gondolhatott. Ez a bevett gyakorlatra való hivatkozás jelentheti azt is, hogy Szalaynál nem csak a temetés helyszínét ajánlotta fel a kormány (Debreczeni-Droppán Béla: Sírok és temetések. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóinak végtisztessége I. Folia Historica 29. (2013) 75 107. 103.), hanem akkor is állta annak felmerült költségeit. 20 Fejérpataky László gyászjelentése (a család által kiadott példány). OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtár, Gyászjelentés-gyűjtemény. 21 Fejérpataky László meghalt. Magyarság 4. (1923) 53. sz. március 7. 4., Fejérpataky László 1857 1923. 8 Órai Ujság 9. (1923) 54. sz. március 8. 4. 22 L. a 17. jegyzetet. 23 Nekrológok. Csánki Dezső r. tag, osztályelnök beszéde Fejérpataky László r. tag osztálytitkár ravatalánál 1923 márc. 9-én. Akadémiai Értesítő 34. (1923) 207 209. 24 Buday Károly: Fejérpataky László. Zempléni Ujság 5. (1923) 20. sz. március 11. 1. A szerző maga küldte el a nekrológ két példányát az Országos Széchényi Könyvtár igazgatójának, hogy egyet a könyvtárban, egyet a bölcsészkaron archiváljanak. (OSZK Irattár 222/1923.) 19

jelent meg Fejérpataky munkásságát méltató megemlékezés. A Levéltári Közlemények Holub József nekrológjával emlékezett a történeti segédtudományok mesterére. Az éppen 1923-ban akadémiai taggá választott történész így írt néhai tanáráról: Egész szívével csüngött a Nemzeti Múzeumon, de éppúgy szívéhez nőtt katedrája is, s egyiktől sem tudott volna a másik kedvéért megválni. Tanítványai igaz tisztelettel és szeretettel vették körül, előadásai mindig igen népesek voltak, s három nemzedék gondol mély hálával és kegyelettel a nagytudású mesterre, a szerető szívű tanárra, aki világos és szabatos előadásával oly közel tudta hozni őket egy oly disciplinához, amelyről úgyszolván csak az egyetem padjaiban hallottak először. Mint tudós, mint tanár és mint tisztviselő egyaránt kiváló volt, de az ő kedves emléke még szélesebb körben is él s fennmarad, mert a nagy tudós, a lelkes professzor s a fáradhatatlan, lelkiismeretes tisztviselő melegszívű, jó ember is volt. 25 A Levéltári Közlemények következő évfolyamában Áldásy Antal Fejérpataky tudományos hagyatékáról írt részletes ismertetést, arról a kéziratos hagyatékról, amit az unokaöcs, Fejérpataky Tibor adott át az MTA főtitkári hivatalának. 26 Már ezt megelőzően is Áldásy volt az, aki az első Fejérpataky-megemlékezést tartotta, mégpedig mindössze két nappal a mester halála után, március 8-án a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság (MHGT) rendkívüli igazgató-választmányi ülésén, amelyen, mint már fentebb említettük, a temetés megrendezésének részleteit is véglegesítették. Áldásy, az MHGT másodelnöke elsősorban a Társaság elnökétől (alapító titkárától) búcsúzott, de általánosságban is megfogalmazta Fejérpataky érdemeit: Valóban, ha valakire, úgy őreá illenek a szentírásnak szavai:»és én kiküldtelek benneteket, hogy széjjel menjetek és gyümölcsözzetek«. A magyar tudományosság kertjében nem egy tőt ültetett el az ő gondos keze, amely gazdagon megtermette a maga gyümölcseit. A sorsnak azon kevés kiválasztottjai közé tartozott, akinek munkássága generációkon keresztül érezteti hatását. Munkássága gazdag aratású volt, bármely oldalról nézzük is azt. 27 Végül az Akadémia II. osztálya is Áldásyt bízta meg a szokásos akadémiai emlékbeszéd megtartásával, amit ő az MTA 1924. január 28-i ülésén tartott meg. Ez Fejérpataky fényképével hamarosan meg is jelenhetett. 28 Ehhez hasonló megemlékező írást még a halál évében, 1923-ban adott ki a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtára. A tizenkét oldalt kitevő emlékfüzetet Gulyás Pál, a könyvtár későbbi igazgatója jegyezte. 29 Tudományos munkásságának részletes elemzését adta még Szentpétery Imre, aki az egyetemen utóda lett az oklevéltan tanításában, és aki a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 1924. február 12-i nagygyűlésén elmondott emlékbeszédében felidézte azt az 1917 nyarán, ta- 25 Holub József: Fejérpataky László 1857 1923. Levéltári Közlemények 1. (1923) 223 225. 225. 26 Áldásy Antal: Fejérpataky László tudományos hagyatéka. Levéltári Közlemények 2. (1924) 135 141. 27 Áldásy Antal: Fejérpataky László 1857 1923. Turul 37. (1922 1923) 1 2. 2. 28 Áldásy Antal: Fejérpataky László r. t. osztálytitkár emlékezete. A Magyar Tudományos Akadémia elhúnyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek 18. (1924) 14. sz. 1 23. Áldásy megemlíti, hogy utoljára a halála előtti napon tartott akadémiai ülésen látta Fejérpatakyt, majd hozzátette: Amidőn viszont láttam őt, már halottas ágyán pihent. Arcvonásait nem változtatta meg a halál küzdelme. (Uo. 23.) 29 Gulyás Pál: Fejérpataky László. Bp., 1923. 20

nítványai által szervezett ünnepséget, amikor Fejérpatakyt hatvanadik születésnapján és tudományos működésének negyvenedik évfordulóján köszöntötték. Az ünnepelt Szentpétery emlékezete szerint ekkor meghatódva azt mondta a megjelenteknek: Megédesítették életemnek még hátralévő, rövid egykét esztendejét. A Turulban megjelenő emlékbeszéd ezután így folytatódik: melyikünk hitte volna, hogy ezek a sablonosoknak tetsző szavak a legszomorúbb jóslatot rejtik magukban s hogy azt a megjósolt 1 2 esztendőt a kegyetlen valóság nagyon kevéssel fogja túlhaladni! 30 Nemcsak az MHGT emlékezett meg a tudományos társaságok közül Fejérpatakyról, hanem a Magyar Történelmi Társulat is, amely alelnökét gyászolta benne. A Társulat 1923. június 21-én tartott felolvasó, illetve igazgatóválasztmányi ülésén Csánki Dezső ügyvezető alelnök erre az alkalomra írt soraival emlékezett elhunyt tisztségviselőjére. 31 A Magyar Adria Egyesület szintén alelnökét vesztette el a kiváló tudósban, akinek emléke előtt A Tenger című lap- Fejérpataky Lászlóné síremléke a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben 1. kép jában egy nekrológgal tisztelgett. 32 (a szerző felvétele) Néhány héttel Szentpétery említett beszédének elhangzása után, Fejérpataky halálának egy éves évfordulóján, Hóman Bálint tartott emlékbeszédet a Szent István Akadémia ülésén, amelyet az Akadémia 30 Szentpétery Imre: Fejérpataky László emlékezete. Turul 38. (1924 1925) 1 8. 1. 31 A Magyar Történelmi Társulat 1923. évi június 21-én tartott felolvasó, illetve igazgatóválasztmányi ülésének jegyzőkönyve. Századok 57. (1923) 1 6. sz. január június 220 224. 220 221. Csánkinak az ülés jegyzőkönyvébe felvett megemlékező írását a Társulat főtitkára olvasta fel. 32 I. K. (Isoz Kálmán?): Fejérpataky László. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Budapesti Egyetem ny. r. tanár, a Magyar Adria Egyesület alelnöke. (1857 1923.) A Tenger 13. (1923) 1 4. füz. 11. 21

néhai rendes tagja emlékezetének szentelt. 33 Hóman egyébként nem sokkal korábban, 1923. december 22-én, a Nemzeti Múzeum főigazgatójává történt beiktatásakor tartott beszédében is Fejérpatakyra, nagynevű elődjére emlékezett vissza. 34 Fejérpataky Lászlót 1923. március 9-én délután a Kerepesi temető (ma: Fiumei úti Nemzeti Sírkert) 52/1-98. sz. alatti, a főváros által adományozott díszsírhelyen temették el. 35 Érthetetlen, hogy miért nem szeretett felesége, az 1905-ben elhunyt Andrásovics Gizella sírja (29/1-1-54) közvetlen közelében jelölték azt ki. A Mátrai Lajos György által megformázott és ma is megcsodálható síremlék mellett biztosan lett volna hely. 36 (1. kép) Nem tudjuk, hogy ez a döntés a fővárostól és/vagy a kormánytól, a Nemzeti Múzeumtól, esetleg a családtól származott-e. Azt viszont már igen, hogy az 1926-ban megtörtént áttemetést a család kérte és intézte, pontosabban az unokaöcs, Fejérpataky Tibor. Arra a kérdésre, hogy miért döntött így, szintén nem ismerjük a választ, csak azt valószínűsítjük, hogy már (halálos?) betegen rendelkezhetett ekképpen, mindössze két hónappal halála (1926. május 25.) 37 előtt. A temető halotti nyilvántartása (főkönyve) annyit említ, hogy Fejérpatakyt a család kérésére exhumálták és földi maradványait átszállították a Fejér megyei Iváncsa temetőjébe. 38 A Magyar Könyvszemle azt írja az átszállításról, hogy az 24-én történt meg és Fejérpataky László mellett még a család öt tagjának hamvait exhumáltatta a család és szállíttatta Iváncsára. 39 A végtisztességre, a családi sírkertbe való eltemetésre nem sokkal ezután került sor, amelyre Fejérpataky Tibor meghívta a Nemzeti Múzeum tisztviselőit is. A Hóman Bálint főigazgató által 33 Fejérpataky László emlékezete. Pesti Hirlap 46. (1923) 57. sz. március 8. 7. Később ez az emlékbeszéd megjelent l. Hóman Bálint: Fejérpataky László emlékezete. A Szent István Akadémia Emlékbeszédei. 1. Bp., 1928. 34 Dr. Hóman Bálint beszéde. Elmondotta a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójává történt beiktatásakor (1923. december 22.). Bp., 1924. 1. 35 Fiumei úti Nemzeti Sírkert. Felvételi Iroda. Halotti Főkönyv 1923. 48. A főváros 1923. március 21-én tartott rendes közgyűlésén az elnöklő Sipőcz Jenő helyettes főpolgármester emlékezett meg Budapest törvényhatósági bizottsági tagjának, Fejérpataky Lászlónak a haláláról. Sipőcz arról is étesítette a közgyűlést, hogy az elhunytnak örök nyugvóhelyéül a székesfőváros tanácsa díszsírhelyet adományozott. Elmondta még, hogy a főváros a temetésen képviselve volt és a ravatalra koszorút helyezett. L. Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának rendes közgyűlése. Fővárosi Közlöny 34. (1923) 14. sz. március 23. 613 634. 613. 36 Tóth Vilmos alapvető munkájában Fejérpataky László sírhelyének felesége sírját jelöli. (Tóth Vilmos: A Kerepesi úti temető II. Budapesti Negyed 7. (1999) 3. (25.) sz. 333 334.) A temető halotti nyilvántartása (l. 35. jegyzet), és maga a sír(felirat) is ellentmond ennek; nem utolsósorban pedig az Iváncsára való áttemetésre vonatkozó források cáfolják azt. (A szobrászok mutatójánál már Tóth is Fejérpataky Lászlóné síremlékét jelöli a sírhelyen. L. uo. 519.) 37 Fejérpataky Tibor halálára vonatkozóan l. Halálozás. Pesti Napló 77. (1926) 116. sz. május 26. 16. Persze az is lehet, hogy az áttemetés időpontja és a nevezett unokaöcs halálának ahhoz való közelsége nincsen semmilyen összefüggésben egymással. 38 Fiumei úti Nemzeti Sírkert. Felvételi Iroda. Halotti Főkönyv 1923. 48. 39 Fejérpataky hamvainak elszállítása. Magyar Könyvszemle 33. (1926) 1 2. füz. 200. A gyászjelentések alapján biztosra vesszük, hogy az exhumált családtagok között volt Fejérpataky László 1894-ben elhunyt édesapja és Kálmán bátyja, akit 1916-ban temettek el a Kerepesi temetőben (OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtár, Gyászjelentés-gyűjtemény). 22

2. kép A Fejérpataky család eladott iváncsai sírhelye 1993-ban (Fotó: Fejérpataky Tivadar) kiadott ezzel kapcsolatos körlevélből kiderül, hogy Fejérpataky a múzeum megjelent munkatársait iváncsai házában fogja vendégül látni. 40 A jelenleg rendelkezésünkre álló forrásból csak az derül ki, hogy Hóman főigazgató mellett Lukinich Imre, az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója, Isoz Kálmán és Jakubovich Emil főkönyvtárnokok, valamint Zsinka Ferenc könyvtárnok vettek részt az újratemetésen. 41 (2. kép) Hetven év múlva ismét felmerült az újratemetés, de hamar kiderült, hogy erre már nincsen lehetőség. Fejérpataky Tivadar 1996. június 21-én kereste fel hivatalában a Nemzeti Múzeum akkori főigazgatóját, Gedai Istvánt, hogy tájékoztassa őt nagy-nagybátyja nyughelyének állapotáról és segítségét kérje ebben az ügyben. 42 Ekkor szóban is közölhette, amit egy 1996. május 23-án készített összefoglalóban már leírt: Fejérpataky László sírhelyét és fekete márvány síkövét is eladták a helyi TSZ elnökének és fiának. A sírkő eladásából befolyó összeget állítólag a ravatalozó rendbehozatalára költötték. 43 Öt nappal az említett személyes találkozó után Gedai főigazgató Iváncsa polgármesteréhez 40 MNMI ÉRT 101/1926. Ez a példány Varjú Elemér tárigazgatónak szólt. Minden bizonnyal a Régiségtár is képviseltette magát a temetésen, csakúgy, mint az intézmény más osztályai. A Néprajzi Osztály igazgatójához írt azonos tartalmú levelet l. NM Irattár 28/1926. 41 Magyar Könyvszemle 33. (1926) 1 2. füz. 200. 42 MNM Történeti Adattár Múzeumtörténeti Gyűjtemény (továbbiakban TA MtGy) 87/2496/96. Fejérpataky Tivadar 1993-ban Iváncsán járva szembesült a családi sír eladásának tényével, azzal, hogy a sírkövet is áruba bocsátották. Ekkor írt is ezzel kapcsolatosan az Akadémia elnökének és bár kapott a levelére választ, végül nem történt semmi. Ezt követően a sajtóban is hangot adott a szomorú ténynek (l. Bánó Attila: Emléktábla helyett olajoskanna (Régi magyar családok sorozata). Reform 8. (1995) 27. sz. szeptember 22. 18.). 43 MNM TA MtGy 87/2496/96. Fejérpataky Tibor az iváncsai Fejérpataky-sírban nyugvók közül az egykori főigazgatón kívül négy családtagot nevezett meg: annak édesanyját, Lendvay Teréziát, testvérét, Kálmánt, unokaöccsét (az áttemetést intéző) Tibort és ennek feleségét, Hess-Bayer Máriát. Ennél három vagy négy családtaggal biztosan több nyugodott a családi sírhelyen (l. 39. jegyzet). 23

írt levelében is jelezte az immár ismert szomorú tényt, hogy a sírt elidegenítették és a rajta lévő márványemléket eltávolították, majd eladták. A főigazgató levelében ezért felajánlotta, hogy a Nemzeti Múzeum magára vállalja a sír helyreállításával és új sírkő emelésével járó költségeket. 44 Egy hónappal ezt követően a főigazgató megbízásából a múzeum részéről Komáromi Béla és Morgós András helyszíni szemlét tartottak Iváncsán, amelynek során minden, a sírral kapcsolatos körülmény hivatalosan is rögzítésre került: az évtizedekig megváltatlan családi sírhelyet, amelyben az egykori jeles főigazgató is nyugodott, 1987-ben adták el, annak márvány sírkövét pedig egy kecskeméti sírkőfaragó vásárolta meg. Az egykor nyolc sírt tartalmazó családi sírkertbe időközben (1993 és 1996 3. kép között) már hat személyt temettek, így Fejérpataky László iváncsai síremléke az újraavató ünnepségen, 2008. augusztus 29-én (a szerző felvétele) rült új síremlék emelése az eredeti he- egyértelművé vált az is, hogy a felmelyen már nem lehetséges. E helyszíni szemléről készült jelentésben ugyanakkor szerepelt az a fontos megállapítás (illetve információ) is, hogy az 1923-ban elhunyt főigazgató hamvai az új sírok egyike alatt pihennek, tehát a klasszikus felszámolásra nem került sor, hanem rátemetkezés történt. 45 Végül a temetőben Fejérpataky születésének 140. évfordulóját ünnepelve, 1997. augusztus 17-én emlékoszlopot állítottak. Ebben fontos szerepet játszott akkori főigazgatónk, Gedai István. A síremlék költségeit végül Iváncsa önkormányzata és Fejérpataky 44 MNMI Főigazgatósági iratok 418-20-23/96. F. Ezzel a levéllel egyidejűleg Gedai főigazgató levelet intézett Glatz Ferenc akadémiai elnökhöz is, melyben jelezte a Fejérpataky-sír helyreállítására és új sírkő emelésére vonatkozó kezdeményezését, és kérte az ügyben Glatz együttműködését és támogatását (uo.). 45 Uo. Az 1996. július 25-i helyszíni szemlén a múzeum két említett munkatársán kívül jelen volt a család részéről Fejérpataky Tivadar, valamint Iváncsa község képviseletében Molnár Tibor polgármester, Szekér Gyula, a helytörténeti gyűjtemény gondozója, Ledéczy Pál önkormányzati képviselő, továbbá a római katolikus egyháztanács képviselője és a temető gondnoka. A rátemetkezés 1993-ban kezdődhetett legkorábban, mert Fejérpataky Tivadar, amikor először szembesült a szomorú valósággal, a sírkő már hiányzott ugyan, de a sírhely kovácsoltvas kerítése még megvolt, és azon belül új temetkezés nyoma sem látszott. Erről akkor készült fényképek tanúskodnak (l. Fejérpataky Tivadar két fényképe: MNM TA MtGy). 24

Tivadar állta. 2008. augusztus 29-én a jeles főigazgató halálának 85. évfordulóján a temetőben a felújíttatott síremléknél amely ekkor lett a Nemzeti sírkert része 46 újjáavató és -szentelő ünnepséget rendeztek. (3. kép) A szürke márvány obeliszk nagyon jó állapotban van. Előtte egy beton alapon fekvő fehér márvány táblán a következő felirat olvasható: FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ 1857. VIII. 17. 1923. III. 6. M.T.A. TAGJA MAGYAR NEMZETI MÚZEUM FŐIGAZGATÓJA Az Iváncsán 1996 97 óta megerősödött Fejérpataky-kultusz (a helyi általános iskola a nevét viseli) és az országos védettség garancia lehet arra, hogy a síremlék a továbbiakban már nem kerül méltatlan helyzetbe. Bugarin-Horváth Géza (1847 1937) Brezoviczai dr. Bugarin-Horváth Géza Fejérpataky László halála után, 1923 márciusától látta el a főigazgatói teendőket. A Nemzeti Múzeum Állattárának neves igazgatója a főigazgatóság adminisztrációját mindössze kilenc hónapig, Hóman Bálint 1923 decemberében történt kinevezéséig vezette. 47 Nem sokkal ezután, 1924 májusában nyugdíjba vonult. Ünnepélyes múzeumi búcsúztatására május 19-én, az Állattár termében került sor. Az ekkor már 77. évében járó híres természettudóst Hóman főigazgató és az Állattárban utóda, Csiki Ernő igazgató búcsúztatta. 48 Ezt követően még tizenhárom évet élt. Horváth Géza 1937. szeptember 8-án hunyt el pesti otthonában. 49 Utolsó napjairól harmadik felesége, Muraközy Ilona (1865 1945) Horváth-életrajzából tudunk részleteket. A Nemzeti Múzeum egykori jeles tudósa augusztus 20-a után Balatonújhelyen gyengült el, hazafelé a vonaton nagy láza volt, és a vasúti kocsiról már le sem tudott 46 A nemzeti sírkert a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság (NEKB) által annak minősített temető, hősi temető, hősi temetési hely, továbbá temetkezési emlékhely, kegyeleti emlékhely, temetési helyek összessége. A nemzeti sírkert olyan virtuális jellegű, vagyis nem egy konkrét temetőhöz, illetve temetőrészhez (parcella) köthető, hanem Magyarországot lefedő sírkert, amelybe a magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjai tartoznak. A nemzeti sírkert része lehet bármely magyarországi sírhely. A védettségről az NEKB dönt, a védetté nyilvánított sírok nem felszámolhatók, felettük a rendelkezési jogot a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) gyakorolja, így minden védett sírral kapcsolatos kérelmet a NÖRI-hez kell benyújtani. http://nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/ (2014. március 2.) 47 Hómant 1923. december 15-én nevezték ki főigazgatóvá (MNL OL K 726 1923-816), beiktatására december 22-én került sor, mely esemény meghívóját Horváth Géza december 20-án még mint helyettes (ti. helyettesítő, azaz megbízott) főigazgató jegyezte (OSZK Irattár 900/1923). 48 Magyar Természettudományi Múzeum. Tudománytörténeti Gyűjtemény (továbbiakban MTM TtGy) Állattári iratok. 49/1924. 49 Valószínűleg ez megegyezik a gyászjelentésen megadott lakással: VIII. Népszínház u. 25. II. em. 25

szállni. Végül mentő vitte a lakására, ahol ágyba fektették. Két napig ágyban feküdt, aztán felkelt, és szeptember elsején felesége unszolására egy rövid sétát tettek, de hazafelé már úgy elgyengült, hogy csak segítséggel tudták hazavinni. Rögtön ágyba került, ahonnan már nem is kelt fel többé. Az utolsó napokról, haláláról és temetéséről özvegye a következőket írta: Gyermekei és unokái naponta látogatták. Szeptember 7-én Bugarin-Horváth Gyula unokaöccse is eljött. Annak átadta az elkészített családtörténetet és útba igazította a kinyomtatás lehetőségére nézve. Szeptember 8-án annyira berekedt, hogy semmi hangja nem volt. Délután megint elővette a hidegrázás, neje beadta az orvosságot, de az már nem igen használt. A meleg takarók alatt mégis elaludt s az őt meglátogató Zárday Imre és neje [l. unokája: Zárdayné Stolnicki Edit] jóideig vártak, míg fölébredt, hogy szívverését meg lehessen hallgatni. Egy kis tejes kávét ivott még, de nem beszélt. Felesége és Paula leánya állandóan mellette voltak. Az orvos unokavő feleségével együtt elment s annak mondta útközben, hogy még egy ilyen rohamot nem bír ki a szíve. Vilma is eljött férjével, ki már értesült atyja állapotáról, csak a két mellette ülő nem tudta, hogy olyan közel van a vég. Erzsi bejövet észrevette a haldoklás kezdetét, amit a beteg mellett ülők hinni sem akartak. Paula ráhajolt atyjára, szólítgatta, de aztán elsietett papért. 8 órakor megszűnt élni a világhírű tudós, a nemes lelkű, szerető szívű nagy ember. Kilencvenedik évét november 23-án töltötte volna be, de nem érte meg. Csendesen és szerényen ment el, mint ahogy élt. Végtisztessége szeretett múzeumának előcsarnokában volt, mint a Kossuth Lajosé, kit igen nagyra becsült és hamvainak budapesti temetésén részt vett annak idején, gyalog kisérve ki a temetőbe a tisztviselők csoportjában. 50 (4. kép) Valóban, Horváth Gézát három közvetlen elődjéhez, Pulszky Ferenchez, Szalay Imréhez és Fejérpataky Lászlóhoz hasonlóan a Magyar Nemzeti Múzeum épületében ravatalozták fel. A család által 1937. szeptember 8-án kiadott gyászjelentésben az orvos és sebészdoktor, m. kir. udvari tanácsos, a Magyar Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatója megnevezések szerepelnek. A Magyar Érdemrend középkeresztje mellett felsorolják kitüntetéseit, magyar és külhoni társasági tagságait, összesen nyolc sorban, de érdekes, hogy MTA tagságát elfelejtik megemlíteni. 51 Ettől a momentumtól függetlenül a halál másnapján az Akadémia is kiadott egy gyászjelentést, melyben közli tiszteleti tagjának, III. osztálya tizenöt éven át volt elnökének elhunytát megjegyezve, hogy a megboldogult hatvan éven át volt a tudós társaság tagja. A halotti értesítő végén a következő mondat olvasható: Emlékét nagybecsű tudományos munkái őrzik és a jók kegyelete. 52 A Magyar Nemzeti Múzeum is kiadott egy partecédulát szeptember 10-én, tehát a te- 50 MTM TtGy Horváth Géza hagyatéka. ltsz.: 50. Vegyes iratok. II-5/5. d. Horváth Gézáné: Egy áldott élet története. (Dr. Horváth Géza 1847 1937). Kézirat. 95 96. Horváth betegségéről, halálának okáról a Pesti Napló a következőket írta: Komolyabb betegsége nem volt, szerdán este végelgyengülésben húnyt el budapesti lakásában. (Meghalt Horváth Géza, a világhírű zoológus. Pesti Napló 88. (1937) 205. sz. szeptember 10. 4.) 51 OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtár, Gyászjelentés-gyűjtemény. Talán az MTA is ott volt a 18 Tudományos Társaság tiszteleti tagja szövegrészben, de jelentősége miatt mindenképpen szerepelhetett volna külön, kiemelve. 52 OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtár, Gyászjelentés-gyűjtemény. 26

4. kép Horváth Géza ravatala a Magyar Nemzeti Múzeum Rotundájában, 1937 (Magyar Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Gyűjteménye) metés előtti napon, melyben ugyanaz a titulus-sor szerepelt, mint a család által kiadott példányokban. Ebben a múzeumi változatban szerepel, hogy Horváthot díszsírhelyen temetik el. A múzeummal egy napon adta ki gyászjelentését a Királyi Magyar Természettudományi Társulat Elnöksége és Választmánya, és fennmaradt egy ötödik, rövid francia nyelvű partecédula is, melyet a Nemzeti Múzeum Állattani Osztálya készíttetett. 53 A gyászszertartásra és a hivatalos búcsúztatásra a Nemzeti Múzeum Rotundájában került sor 1937. szeptember 11-én délután 4 órai kezdettel. Az újságok ha röviden is beszámoltak a temetésről, amelyről azt írták, hogy nagy részvét mellett ment végbe. A római katolikus gyászszertartást követően a Nemzeti Múzeum és az Akadémia nevében gróf Zichy István múzeumi főigazgató mondott búcsúbeszédet. 54 Ebben kiemelte, hogy Horváth Géza első dolgozata 20 éves korában jelent meg, az utolsó életének 89-ik évében. Hetven esztendei szakadatlan, soha nem lankadó, szinte fanatikus lelkesedéssel 53 MTM TtGy Mindegyik gyászjelentésben a Magyar Nemzeti Múzeum c. főigazgatója megnevezés szerepel Horváth Géza neve mellett. 54 Eltemették Horváth Gézát, a világhírű zoológust. Népszava 65. (1937) 207. sz. szeptember 12. 15., vö.: Horváth Géza temetése. Pesti Napló 88. (1937) 207. sz. szeptember 12. 16. A ravatalnál megjelent többek közt Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, a Nemzeti Múzeum korábbi főigazgatója, ekkor a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának elnöke, Szily Kálmán és Tasnádi Nagy András államtitkárok. 27

5. kép Pongrácz Sándor, a Természettudományi Múzeum főigazgatója gyászbeszédet mond Horváth Géza temetésén (Magyar Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Gyűjteménye) folytatott munka már magában is becsülésre, tiszteletre készteti az embert, de ennek a munkának mély nyoma maradt nemzetünk tudományos életében és szaktudományának nemzetközi fejlődésében is. Zichy méltatta még huszonöt éves múzeumi tárvezetői tevékenységét, melynek eredményeképpen az Állattárat a provinciális keretek közül sikerült kiemelni és méltó társává tenni a nagy nyugat-európai gyűjteményeknek. 55 Zichy beszéde után a gyászolók utolsó útjára, a Kerepesi temetőig kisérték a nagy tudóst, ahol Horváthnak a főváros által adományozott díszsírhelyénél Pongrácz Sándor, a Természettudományi Múzeum főigazgatója mondott még gyászbeszédet. (5. kép) A család által kiadott gyászjelentésből tudjuk, hogy a temetés után két nappal, szeptember 13-án reggel 8 órakor engesztelő szentmisét tartottak Horváth Gézáért a mai Lőrinc pap téren lévő Jézus Szíve (jezsuita) templomban. A Horváth halála után közvetlenül megjelenő napilapok a világhírű zoológus haláláról szóltak. Természetes módon minden híradásban szerepelt az elhunyt rövid életrajza és benne talán legnagyobb érdeme, a nagy filoxérajárvány megszüntetése az általa feltalált oltószerrel, és ellenállóbb amerikai szőlők telepítésével. 56 E teljesítménye miatt kapta a Pater Novae Viticulturae Hungaricae, azaz az új magyar szőlőkultú- 55 Gróf Zichy István l. tag gyászbeszéde Horváth Géza tt. ravatalánál 1937 szept. 11-én. Akadémiai Értesítő 47. (1937) 257 258. 56 Meghalt Horváth Géza, a világhírű zoológus. Pesti Napló 88. (1937) 205. sz. szeptember 10. 4., Meghalt Horváth Géza, a világhírű zoológus. Népszava 65. (1937) 205. sz. szeptember 10. 7. 28

ra atyja nevet. 57 Nem sokkal halálát követően több helyen megemlékeztek róla. Kadocsa Gyula a Magyar Rovartani Társaság 1937. október 30-án tartott ülésén mondott emlékbeszédet a társaság alapítójáról, első elnökéről. Ennek befejező részében a következőket mondta: Amikor 1937. szeptember 11-én a Nemzeti Muzeum előcsarnokában ott álltunk ravatala mellett, hálával gondoltunk minderre. S amikor felcsendültek a gyászének szívbemarkoló komor akkordjai, titkon egy könnyet morzsoltunk szét szemünkben, de megnyugodtunk a természet rendjében. Megnyugodtunk, mert nem egy derékban kettétört életet, befejezetlen munkát, egy részt láttunk magunk előtt, hanem teljes befejezett egészet. Befejezett volt élete, munkája, sikere s elismertetése. Megnyugodtunk, mert tudtuk, hogy 6. kép Horváth Géza és felesége sírtáblája a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben (a szerző felvétele) Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl: Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé finomul. (Arany: Széchenyi emlékezete.) 58 A Királyi Magyar Természettudományi Társulat a Természettudományi Közlöny 1937. októberi füzetének címlapján közölte Horváth haláláról gyászértesítőjét. 59 A Társulat 57 Dudich Endre: Dr. Horváth Géza nyolcvanadik születésnapján. Állattani Közlemények 23. (1926) 3 4. füz. 137 141. 139. 58 Kadocsa Gyula: Dr. Horváth Géza emlékére. Folia Entomologica Hungarica 4. (1939) 3 4. sz. 84 89. 88. 59 Természettudományi Közlöny 69. (1937) 1076. füz. 513. 29

Állattani Szakosztályának 379., 1937. október 1-én megtartott ülésén Pongrácz Sándor elnök emlékezett meg a magyar zoológusok nesztoráról és indítványozta, hogy a szakosztály az elhunyt emlékét jegyzőkönyvében is megörökítse. 60 Nem sokkal korábban az elnök a szakosztály 1936. december 4-i ülésén még örökös tiszteletbeli elnöke feleségének elhunytáról tudósította a tagokat. 61 A temetésre nem tudni, hogy hol került sor halotti jelentést nem találtunk, de az a sírkő feliratának tanúsága szerint biztos, hogy Horváth Géza egy sírban nyugszik második feleségével, Muraközy Izabellával (1858 1936). Emellett tudjuk azt is, hogy nem eredeti helyén található a Horváth-sír, mert azt eredetileg a Kerepesi úti temető 47. parcellájában alakították ki. Később, amikor létrejöttek az úgynevezett Pantheon-parcellák, amelyeket tudatosan hoztak létre a Nemzeti Sírkertben, áthelyezésre került Horváth Géza és felesége sírja is. Ez tényleges áttemetést jelentett, tehát a síremlékkel együtt átvitték az új helyre az exhumált hamvakat is, amely a Horváth házaspár esetében a 34-2-28. sz. sírhelyet jelentette. (Erre valamikor az 1970-es évek második felében került sor.) 62 A fekete márvány sírkő eredeti lehet, és bár a sírhely fekvő mészkő kerete elégé elüt a feliratos sírtáblától, valószínűleg ez is egykorú alkotás. 63 Viszonylag jó állapotban maradt fenn mindkét elem, megemlítendő csak a sírkőre felfutó borostyán. A sírkő felirata szerint azt a család állíttatta a Magyar Nemzeti Múzeum, a Földművelésügyi Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia hozzájárulásával. Azt, hogy ez a hozzájárulás mit jelentett, esetleg anyagi hozzájárulást ezidáig nem tudtuk megállapítani. A sír jelenleg védett státuszú, a Nemzeti sírkert része. (6. kép) Bátky Zsigmond (1874 1939) Felsőbátkai dr. Bátky Zsigmond tizennégy évig a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának igazgatója volt, végül a múzeum megbízott főigazgatójaként (1932 1934) 64 fejezte be több évtizedes múzeumi munkásságát. Gunda Béla 1978-ban megjelentetett Bátky Zsigmondról írt könyvében a következőképpen méltatja: Bátky Zsigmond a magyar néprajz egyik legszélesebb látókörű, sokoldalú tudós egyénisége. 65 Gunda ugyanebben a kötetében így írt Bátky haláláról és sírjáról: 1939. augusztus 27-én, súlyos betegség után örökre elhagyta tudományának területét. A kőbányai Újköztemetőben augusztus 30-án temették el, de sírja után ma már hiába kutatunk. Mint annyi más magyar tudósé, az övé is jeltelenné vált 66 60 Mödlinger Gusztáv: Szakosztályunk ülései. Állattani Közlemények 35. (1938) 1 2. füz. 104 110. 104. 61 Mödlinger Gusztáv: Szakosztályunk ülései. 372-ik ülés. 1936. december 4-én. Állattani Közlemények 34. (1937) 1 2. füz. 105. 62 Tóth Vilmos: A Kerepesi úti temető másfél évszázada. Budapesti Negyed 7. (1999) 2. (24.) sz. 5 126. 115 116. 63 Elképzelhető az is, hogy a műkő keret 1936-ban eltemetett felesége sírjához készült. 64 Kinevezéséről: MNL OL K 726 1932-715, K 726 1932-870, MNMI Történeti osztály iratai 177/1932., MNMI Régészeti Osztály iratai 13/1932, OSZK Irattár 234/1932. 65 Gunda Béla: Bátky Zsigmond. Bp., 1978. 163. 66 Uo. 20 21. 30

Bátky 1934 júniusában, saját kérelmére történő nyugdíjazását 67 követően tehát még több mint öt esztendeig élt. Halálakor a Nemzeti Múzeum adott ki gyászjelentést, melynek szövege így kezdődött: A Magyar Nemzeti Muzeum mély fájdalommal jelenti, hogy testületének erőssége, aki 40 éven keresztül szolgálta a magyar tudományt A gyászjelentésből azt is megtudjuk, hogy az elismert néprajztudóst 1939. augusztus 30-án délután 4 órakor kísérték utolsó útjára az Új Köztemető halottasházából. 68 A Pesti Hírlap azt írja, hogy Bátkyt barátainak és a tudományos világ képviselőinek nagy részvételével temették el. A búcsúztatáson három gyászbeszéd is elhangzott: a tanítványok nevében (az ezt követően alig egy hónap múlva elhunyt) Györffy István egyetemi tanár, a Nemzeti Múzeum nevében Rédey Tivadar osztályigazgató és a Néprajzi Társaság részéről dr. Bartucz Lajos ügyvezető alelnök beszélt, utóbbi méltatva az elhunyt kimagasló munkásságát és kiemelve kiváló érdemeit, mind a néprajzi kutatások, mind a Néprajzi Múzeum fellendítése terén. 69 Bátky Zsigmond szakmai munkásságát elhunyta után számos nekrológban méltatták. Az Ethnographiaban Viski Károly néprajztudós emlékezett a tárgyi néprajz legkiválóbb hazai művelőjére. Többek közt ezeket írta a nála kilenc évvel idősebb pályatársról: Pályáját a Nemzeti Múzeumban kezdte s ennek az intézetnek maradt szolgálatában, nemcsak nyugalomba vonulásáig, hanem azon túl is holtáig. Ezt a nagy szolgálatot nemcsak a tudománynak, hanem az intézménynek is nagy szeretete jellemezte. A múzeum minden nehéz ügyét a maga ügyének tekintette, gyakran kicsiségében is nehéz kérdését lelkiismerete mérlegén latolgatta. 70 A másik etnográfiai lapban, a Néprajzi Értesítőben Marót Károly írt nyolc és fél oldalas nekrológot a sokmezejű tudósról. 71 A Bátky életművét hosszasan taglaló megemlékezést követően az elhunyt nagy néprajztudós munkáinak jegyzéke következik. 72 Ennek egyik összeállítója, a már fentebb idézett Gunda Béla a Magyar Nyelvben írt nekrológot, melyben a következőképpen méltatta egyik példaképét: Bátky Zsigmond halálával a magyar összehasonlító tárgyi néprajzi kutatások vezetőalakját vesztettük el. Bámulatos emlékezőtehetsége révén roppant anyaggal dolgozott, a legkisebb útjába kerülő adatot többszörösen meglatolta, értékelte s eredményeit többszöri feltételezésekkel tette ruganyossá, hogy később esetleg saját maga is más utakon keresse a megoldást. Tanulmányai a megoldatlan problémák, új feladatok egész seregével vannak tele, hirdetve írójuk szellemi gazdagságát és mély tudományos gondolkodását. A fiatal, még csak 28 éves Gunda ehhez még hozzátette: Hatása további 67 MNL OL K 727 MNM Gazdasági Hivatala. 167/1934. Nyugdíjba helyezése alkalmából Bátky Horthy Miklós kormányzótól megkapta a főigazgatói címet. (L. Pesti Napló 90. (1934) 142. sz. június 26. 11.) Ez szerepelt aztán a gyászjelentésben is. 68 OSZK Gyászjelentés-gyűjtemény. A gyászjelentésben szerepelő 40 éves szolgálat nem pontos, mert Bátky 38 évet szolgált a Nemzeti Múzeumban. 69 Pesti Hírlap 61. (1939) szeptember 1. 199. sz. 8. 70 Viski Károly: Bátky Zsigmond 1874 1939. Ethnographia 51. (1940) 106 107. 106. 71 Marót Károly: Felsőbátkai Bátky Zsigmond dr. 1874 1939. Néprajzi Értesítő 31. (1939) 2 4. sz. 355 363. 72 Bátky Zsigmond irodalmi munkássága. Összeáll.: Gunda Béla, Krompecher Bertalan és Szendrey Ákos. Néprajzi Értesítő 31. (1939) 2 4. sz. 363 374. 31

munkára ösztönző gondolatai még nemzedékek írásaiban fognak visszatükröződni, s tudós és melegszívű emberi alakját mindig fel fogják idézni azok, akik a magyar néprajztudomány rögös területén kívánnak haladni vagy a rokontudományok területéről oda áttekintenek. 73 Bátkyról szóló nekrológ a nagy szakfolyóiratok mellett megjelent még a karcagi református gimnázium évkönyvében is, amelyben Gaál László gimnáziumigazgató emlékezett meg az iskola egykori tanáráról, aki csupán egy, az 1894/95-ös tanévben tanított Karcagon. Az emlékező írást jegyző igazgató úr meg is jegyezte: Tehát nem volt a miénk, vagy helyesebben csak annyira volt a miénk, amennyire az egész magyarságé volt. Végül sorait a következőképpen zárta: A kitűnő tudós emlékét azonban, aki egykor iskolánk falai között is működött, a nagy szellemeknek kijáró tisztelet és kegyelet érzésével fogjuk megőrizni. 74 Bátky Zsigmondnak szülőfalujában, Kocson, a helyi általános iskola falán helyeztek el emléktáblát 1984. december 15-én. Az ünnepi beszédet Gunda Béla tartotta. 75 Ez ma Bátkynak az egyetlen emlékjele, sírja lehetne a másik (illetve az első), de az már évtizedekkel ezelőtt eltűnt. Bátky Zsigmondot a X. kerületben található Új Köztemető 33. parcellájában temették el (33/13-21-22). 76 Az 1939-ben megvett dupla sírt, mivel valószínűleg 25 év elteltével nem lett megváltva, valamikor 1964 után felszámolták és eladták. Bár a 33-as parcellán belüli számozás időközben megváltozott, többszöri helyszíni bejárás és a temetői irodában való kutatás után sikerült meghatározni az egykori Bátky-sír helyét a Zaremba család mostani sírjában (jelenlegi számozás szerinti koordinátái: 33/I-1-241/242). A temetői főkönyvből csak annyi tudható, hogy utoljára 1987-ben temetkeztek a sírba (Zaremba Lászlót), mely már Gunda idézett Bátky-könyvének 1978-as megjelenésekor mindenképpen a Zaremba családé lehetett. Valószínű, hogy jelentős néprajztudósunk sírja az 1960-as évek második felében került felszámolásra, illetve eladásra. A Zaremba család sírja 2012-ben járt le. Amennyiben a család nem váltja meg a sírhelyet, a lejárat után meg lehet azt vásárolni. Ebben az esetben egy szép és méltó síremléket emelhetne rá a Néprajzi Múzeum a Magyar Néprajzi Társasággal és a Nemzeti Múzeummal karöltve. De ha az említett sír megváltása nem sikerülne, akkor is még ott van a szomszéd sírhely, Eötvös Zoltán és feleségének sírja, mely már 2011-ben lejárt. 77 73 Gunda Béla: Bátky Zsigmond. Magyar Nyelv 35. (1939) 270 272. 271 272. 74 Gaál László: Bátky Zsigmond emlékezete. In: A Karcagi Református Nagykun Gimnázium Évkönyve az 1939 1940. iskolai évről. Közzéteszi: Gaál László. Karcag, 1940. 3 6. 3., 6. 75 Kórósi Gábor: Bátky Zsigmond (1874 1939). In: Kórósi Gábor: Kocs. Múlt és jelen. 2003. 245 247. 245. 76 Kerepesi úti temető. Halotti Főkönyv 1939. 77 Azt is lehetségesnek tartom, hogy az Eötvös család sírja volt eredetileg Bátkyé (ez esetben roszszul számoltam ki a felszámolt sír helyét), amire utalhatna az Eötvös-sír fejrészén álló nagy, de üres (!) kőemlék. Talán ezen volt Bátky sírtáblája vagy erre készült volna egy dombormű, ami végül mégsem készült el? Nem tudjuk. Sajnos egyelőre nincs ismert fotó a sírról, ami a kérdést könnyen eldöntené. 32

Gróf Zichy István (1879 1951) Dr. Zichy István gróf 1934. június 30-tól töltötte be a Nemzeti Múzeum (akkori hivatalos nevén Magyar Történeti Múzeum) főigazgatói tisztségét. Ezt követően tíz éven keresztül vezette a múzeumot. 1944. október 14-én, miután állásából már hónapokkal korábban felfüggesztették, 78 elhagyta az intézményt, és családjához Divénybe (Csehszlovákia) utazott a megváltozott viszonyok miatt, majd az utazási lehetetlenség miatt nem tért vissza. 79 Távozása után Fettich Nándor osztályigazgató látta el a főigazgatói teendőket. Zichy nyugdíjügye végül elhúzódott, hiszen állásából hivatalosan csak 1945 végén nyugdíjazták, miután már korábban elérte a nyugdíjkorhatárt jelentő 65 évet. 80 Két hónappal később, 1946. március elsejével a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (állandó állami fizetéssel) megbízta a magyar viselet történetének feldolgozásával. E fizetésből és nyugdíjából szerényen élt először a Győr megyei Kotrocón (Ménfőcsanak mellett), majd a Fejér megyei Abán. Miközben három gyermeke Európa három különböző pontján telepedett le, Zichy feleségével Magyarországon maradt. Hazája iránti szeretete mellett leginkább viselettörténeti kutatásai tarthatták itthon. Fő célja a magyar viselettörténet monografikus megírása volt. Fizetésének nagy része e kutatás költségeire ment el. 1946 és 1948 között Abán rokona, Zichy Rafael kisebb kastélyában élt feleségével. 81 Később, párja halálát követően, amikor a kastélyt államosították (általános 7. kép Zichy István utolsó lakhelye Abán, falán emléktáblájával (a szerző felvétele) 78 MNL OL K 726 MNM Tanácsa iratai. 1944-181., G. Szabó Zoltán: Tények és kérdőjelek gróf Zichy István életútja és életműve. In: Curriculum vitae. Gróf Zichy István élete és munkássága. Szerk.: G. Szabó Zoltán. Bp., 2007. 153 178. 170. G. Szabó a következőket írja: Számos ellenlábasának intrikái, feljelentései miatt főigazgatói állásából 1944-ben felfüggesztették. Valójában döntöttek nyugdíjazásáról, de annak ügye döntően a háborús események miatt elhúzódott. 79 MNMI Főigazgatósági iratok 35/1945. 80 MNL OL K 727 MNM GH 353/1945. 81 G. Szabó Z. i. m. 171. 33

iskolává alakították) és el kellett hagynia addigi otthonát, az ott szakácskodó Szűcs Róza és vasutas férje fogadta be 82 Abán, a Vörösmarty utcában található és ma is álló kis ház egyik, külön bejáratú szobájába. Itt töltötte élete utolsó éveit, melynek emlékét ma egy, a ház falán elhelyezett emléktábla őrzi. 83 (7. kép) Itt hunyt el 1951. január 11-én. Az anyakönyv tanúsága szerint két nappal később, január 13-án temette Török Ferenc hitoktatási felügyelő, helyettes esperesplébános. 84 Zichy betegségéről és haláláról Szőgyén Camilla nevű unokatestvére 1951. január 16-án Ábrahámhegyen kelt levelében ezt írta az elhunyt Bécsben élő lányának, gróf Pálffy Józsefné Zichy Katának: Egy borzasztó rossz és nagyon szomorú hírt kell, hogy közöljek! Szeretett papija 8. kép meghalt jan. 11-én. Papi már egy ideje, hogy Zichy István sírja 1993-ban nagyon beteg volt, asthma és szívbajjal. Nem (Fotó: Kralovánszky Alán) akart róla beszélni. Abán Róza [szállásadója, Szűcs Jánosné Vaskó Rozália] meghatóan ápolta. Csendesen halt meg, szenvedés nélkül. Sok-sok nagyon súlyos gondja volt, és neki bizony most jobb. Egy nappal halála előtt meggyónt, és felvette az utolsó kenetet. 85 Gyászjelentést valószínűleg nem adtak ki és az újságok sem emlékeztek meg haláláról. Nekrológ sem jelent meg halála után, de ez nem őt minősítette, hanem a kort, amely (többek közt) így bánt vele, és még igazságtalanabbul az őt fél évvel a sírba követő Hóman Bálinttal. Zichy István Abán, a katolikus temetőrész 18-1-2 sz. védett sírhelyén nyugszik feleségével, Krempp Lucievel (1889 1947). A sír 1993-ra nagyon méltatlan, gazos állapotba került. Az eredeti fakereszt elkorhadt és kidőlt. (8. kép) Kralovánszky Alán főigazgató nem sokkal halála előtt, 1993 szeptemberében járt Abán, ahol szembesült a szomorú 82 Lukács László Kresz Máriára hivatkozva úgy tudja, hogy a Zichyt befogadó Szűcs János egykor a Nemzeti Múzeum altisztje volt. Lukács László: Dr. Gróf Zichy István és Aba. Fejér Megyei Hírlap 51. (1995) 152. sz. július 1. 9., Uő: ua. Alba Regia 37. (2008) 232. 83 G. Szabó Zoltán azt írja, hogy Zichy felesége halála után, 1948-ban költözött át a Vörösmarty utcai kis házba (mely akkor a 47., jelenleg a 81. házszámot viseli). Nem tudjuk, hogy pontosan mikor történt meg az átköltözés, de ha valóban felesége halálát követően, akkor mindenképpen valamikor 1948-ban történhetett, mert Zichyné 1947. december 31-én hunyt el (l. a Kralovánszky Alán által 1993-ban lefényképezett községi halotti anyakönyvet: Aba anyakönyvi kerület Halotti anyakönyve 1945 1952. MNM TA MtGy M.T. 83-2455/1995.). Az emléktáblaavatásra l. Lukács László: Emléktábla dr. gróf Zichy István tiszteletére. Alba Regia 37. (2008) 232. 84 Aba, Róm. Katolikus Plébániahivatal. Halottak anyakönyve 1936. évtől. p. n. A községi anyakönyvből kiderül a halál pontos ideje is: de. 10 óra (MNM TA MtGy M.T. 83-2455/1995.). 85 G. Szabó Z. i. m. 178. 34

9. kép Zichy István és felesége sírja Abán (a szerző felvétele) valósággal. 86 Ezután elindult a sír megújításának folyamata, amely 1994. november 4-én az új sír felszentelésével fejeződött be. 87 A sírkövet egy sárkeresztúri kőfaragó készítette el, költségeit a Nemzeti Múzeum állta. A Zichy-sír rendbehozatalának ügyét a múzeum részéről Patay Pál régész intézte. 88 Zichy István műkőből készült sírján, fekete márványtáblán látható az egykori jeles viselettörténész és felesége neve és születési, halálozási dátuma. Zichy neve alatt szerepel: A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. A márványtáblán hibásan szerepel nejének halálozási évszáma, hiszen 1949 helyett 1947-et kellett volna felvésni rá. A Nemzeti sírkertbe tartozó védett státuszú sír jelenleg jó állapotban van, ugyanakkor az egykori jeles főigazgató talán igényesebb, méltóbb (egyedibb, művészibb) síremléket érdemelne. (9. kép) Hóman Bálint (1885 1951) Dr. Hóman Bálint 1922 decemberében lépett be a Nemzeti Múzeumba, annak első tára, a könyvtár élére. Egyetemi tanára, Fejérpataky László főigazgató ajánlására kaphatta meg a kinevezést viszonylag fiatalon. 89 Senki, így ő sem gondolhatta, hogy egy évvel később 86 MNM TA MtGy M.T. 83/2455/1995. Gr. Zichy István eltemetésére és sírjára vonatkozó adatok, fotók. A gyűjteményben szereplő fotókat a sírról Kralovánszky Alán készítette. 87 MNMI Főigazgatósági iratok. 20-30/94. Főig. Gedai István főigazgató 1994. szeptember 7-én Zichy, Kata nevű, Bécsben élő lányához írt levelében említi, hogy a sír megújításának gondolata elődjétől, Kralovánszky Alántól származik. 88 Patay Pál szíves közlése szerint. 89 Debreczeni-Droppán Béla: Hóman Bálint a Magyar Nemzeti Múzeum élén (1923 1932). In: Történeti átértékelés. Hóman Bálint, a történész és a politikus. Szerk.: Ujváry Gábor. Bp., 2011. 82 93. 82 83. 35

utódja lehet mesterének a főigazgatói poszton. Fejérpataky halála után azonban a szóba jöhető személyek nemet mondtak, a rangidős tárigazgató, Horváth Géza pedig már túl volt 75. életévén. Végül is ideiglenesen Horváth látta el a főigazgatói teendőket, de rövid múzeumvezetői időszaka alatt is bevonta Hómant az adminisztrációba, végül pedig őt ajánlotta maga helyett főigazgatónak. 90 Hivatalát 38. születésnapja előtt egy héttel, 1923. december 22-én foglalta el az intézmény munkatársai jelenlétében. 91 A Magyar Nemzeti Múzeum élén 1932. október elsejéig, kultuszminiszteri működésének megkezdéséig majd kilenc évet töltött. Hómannak nemcsak munkahelye, de lakása is a múzeumpalotában volt, sőt miniszteri működése alatt is mindvégig ott élt. Ingóságai letartóztatása után is a múzeumban maradtak, melyekről 1948-ban 156 tételes tárgyjegyzék készült, amin felül még 32 láda ingóságot írtak össze. 92 Hóman Bálint a világháború végén Nyugat felé, Ausztriába menekült, de az osztrák csendőrség 1945. július 2-án elfogta és őrizetbe vette, majd novemberben kiadta a magyar hatóságoknak. 1945. december elsején került a Markó utcai börtönbe, ahonnan 1949. május 28-án a Budapesti Gyűjtőfogházba, végül 1950. március 11-én a Váci Börtönbe vitték. 93 Hómant 1946. március 23-án háborús és népellenes bűntettek miatt a budapesti Népbíróság életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte. 94 A Világ című lap az ítélet másnapján címlapon közölt fényképes tudósítást a bírósági ülésről Életfogytiglani fegyházra ítélték Hóman Bálintot címmel. A Hómant mutató fotón jól látszik, hogy az egykori múzeumi főigazgató az őrizetbe vétele utáni bő félévben nagyon sokat fogyott. 95 Nem sokkal később pedig már arról cikkeztek, hogy karcsú lett a börtönben, hogy eredeti testsúlya felére fogyott. 96 Forgó László, aki 1946. július 9-től szeptember 16-ig volt rabtársa a Gyűjtőfogház rabkórházában, jó fél évszázaddal később, 2000 nyarán így emlékezett a beteg Hómanra: Nagyon sokszor ültem az ágyán és sokmindenről beszélgettünk. Ő ugyanis olyan rossz és legyengült állapotban volt már akkor (ha jól emlékszem legalább negyven kilót fogyott, hogy csak úgy lógott a bőr nem tévedés rajta), hogy állandóan ágyhoz volt «kötve». A rabtárs ehhez még hozzátette, hogy a fogházban, illetve rabkórházában az élelemhiány 90 Uo. 84 85. 91 Kinevezésére l. MNL OL K 726 1923-816. Hivatalba lépésére l. OSZK Irattár 900/1923., Dr. Hóman Bálint beszéde. Elmondotta a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójává történt beiktatásakor (1923. december 22.). Bp., 1924. 92 Debreczeni-Droppán B. Hóman Bálint i. m. 92. 93 Hóman Bálint nyilvántartó lapja. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (továbbiakban ÁSZTL). 2.3.1 Váci Országos Börtön (továbbiakban VOB) 1945 1960. 71. d. Hazahozatalakor a Képes Figyelő címlapon hozta Hóman képét, a következő felirattal: Hóman Bálintot, a magyar kultúrhóhért is hazahozták Kezét bilincselésre nyújtja. (Képes Figyelő 1. (1945) 13. sz. november 24. címlap). Feleségét Hóman egyik rabtársa tájékoztatta, hogy férjét november 19-én Magyarországra szállították. L. Horváth László Béla: A történelem foglya. Új Magyarország 5. (1995) 42. sz. február 18. 12. 94 A budapesti Népbíróság V.864/1946. sz. alatti, 1946. március 23-án kelt értesítése az ítéletről. (Közlése: Horváth László Béla: Hóman Bálint utolsó évei (1945 1951). Sic Itur ad Astra 7. (1993) 2 4. sz. 120 229. 173 176.). 95 Életfogytiglani fegyházra ítélték Hóman Bálintot. Világ 2. (1946) 254. sz. március 24. 1. 96 Így élnek a bitófától megmenekült háborús főbűnösök. Ítélet 2. (1946) november 14. 15. 36

és főként a vitaminhiány katasztrofális volt. Hóman Bálint is csak úgy élhette túl ezt az időszakot, valószínűleg úgy erősödhetett fel, hogy dr. Estefáni Irma főorvos önkosztot engedélyezett, ami Hóman esetében azt jelentette, hogy nővére hozhatott be neki naponta főtt ételt. 97 A Gyűjtő -ből egy idő után megengedték neki, hogy leveleket is küldjön külföldre, feleségének és fiának. Később azonban a szívbaja miatt szükséges gyógyszerek megvonásán túl ezt az éltető elemet is megvonták tőle. Utolsó levelét 1950. február 27-én írhatta, ezután már nem küldhetett életjelet magáról. A Váci Országos Börtönben még durvább elbánásban részesült, mint korábban. Az egyik visszaemlékezés szerint a váci ÁVH-s fegyveres őrök versenyre keltek egymással lélegzetelállítóan obszcén szidalmak üvöltözésében Kedvencük Hóman Bálint volt. Őt külön oktatták a díszlépésre Szadista tacskók, akik Hóman Bálintnak köszönhették, hogy iskolás korukban nem kellett testi fenyítést elszenvedniök, rajta tombolták ki kegyetlenkedő hajlamaikat. Szinte naponta szólították ki zárkájából, hogy pálcájuk ütlegeivel táncoltassák a folyóson. Vagy a sétán békaügetésre kényszerítsék és röhejtől düledezve nézték, amint beteg és nehéz teste lihegve, erejét felülmúló igyekezettel teljesítette a parancsot, míg emberkupaccá váltan fel nem borult a börtön udvarán. 98 Egy másik visszaemlékezésben pedig a következőt olvashatjuk Hómanról: Hetenként kétszer fel kellett súrolnia nemcsak zárkáját, de a szigorított fogház harminc méter hosszú, tölgyfával burkolt folyosóját is. A trepnit. Ilyenkor mindig számos látogatója volt. A valamikor 130 kilós test már mindössze hetven kilót nyomott. Egy nap már nem tudta felsúrolni a trepnit, mert összeesett. Átvitték a kórházba, s Halász főorvos úr harmadik vizitje alkalmával amúgy orvosi módra megkérdezte tőle: No Hóman, még nem döglött meg? 99 Ez a kegyetlen bánásmód meghozta az eredményét: az egyébként is beteg ember a börtönben egyre gyengébb lett és bő egy évvel áthelyezése után 1951. június 2-án reggel ¼ 8-kor, 66 éves korában meghalt. 100 (Ennek anyakönyvezése csak három évvel később, 1954-ben történt meg. 101 ) A börtön halottakat nyilvántartó könyvében az 1017-es törzskönyvi szám alatt a betegség nemét, illetve a halál okát megállapító rovatban a következők szerepelnek: szívizom-elfajulás, szívelégtelenség állapotában tüdővizenyő, mellkasi folyadékgyülem, hasvízkór, bőr alatti kötőszövet vizenyő [ezek latinul], szívbénulás [magyarul]. 102 Ezeket az okokat a halál napján 13 órakor megkezdett boncolás tárta fel, melyet dr. Radó Sándor orvos-őrnagy (ÁVH) végzett el. 103 Hóman Bálintot a váci Rabtemetőben temették el. Ez 97 Forgó László: In memoriam Hóman Bálint. Váci Napló 9. (2000) 59. sz. július 25. 6. 98 Gedai István: Hóman Bálint mártíromsága. Pest Megyei Hírlap 38. (1994) 272. sz. november 19. 6. 99 Fiala Ferenc Marschalkó Lajos: Vádló bitófák. A magyar nemzet igazi sírásói. London, 1958. 227 228. 100 ÁSZTL 2.3.1 VOB 1945 1960. 70. d. Halottak könyve. 1909 1999. p. n. Gyászjelentést természetesen nem adtak ki Hóman halála után, de a bíróságot a váci Állambiztonsági Büntetőintézet 1951. július 2-i keltezéssel hivatalosan értesítette az elítélt haláláról (Közlése: Horváth L. B. Hóman Bálint i. m. 198.). 101 Pest megyei Levéltár. Vác város halotti anyakönyve. 102 L. a 100. jegyzetet. 103 ÁSZTL 2.3.1. VOB 1945 1960. 70. d. Boncolási jegyzőkönyv, felvétetett az Állambiztonsági Büntetőintézet Kórháza (Vác) bonchelyiségében 37

az egyszerű tény teljesen bizonyossá akkor vált, amikor 2000-ben a Hóman exhumálásának előkészítése folyamán a Történeti Hivatalban (a későbbi Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában) előkerült a váci börtön kimutatása arról, hogy kiket temettek a rabtemetőjébe. Erről, de magáról a Nemzeti Múzeum egykori jeles főigazgatójának, az ország meghatározó kultúrpolitikusának, haláláról senki sem tudott. Nem jelent meg róla újsághír nekrológokról szó sem lehetett, sőt annyira titokba tartották a halálesetet, hogy Hóman haláláról családja is csak egy évvel később értesülhetett. A tény, hogy meghalt, szigorúan bizalmas besorolást kapott, mintha a fennálló kommunista diktatúra még így is büntetni akarta volna őt és családját. Ifjabb Hóman Bálint nagynénjétől, Hóman Borbálától értesült édesapja haláláról. A jeles történettudós testvére unokaöccsének később, 1952. ok- 10. kép Hóman Bálintnak 1999-ben állított sírkereszt a váci tóber 31-én kelt levele így szól: Édes Rabtemetőben Bálintkám, remélem megkaptad múltkori levelemet a szörnyű hírrel. Hogy Ő elment, soha nem látjuk kedves arcát, és nem halljuk a hangját. Az orvos végig mellette volt, a boncolásnál is jelen volt, mint mondja nem volt szenvedő beteg, csak a hosszú gyógyulásra semmi kilátást nem mutató, akkor 6 éves betegség, végül úgy elgyengítette, hogy letargiába esett és így aludt el. Tudjuk B(álint)kám, hogy neki így jobb, de belenyugodni soha nem lehet. Többet nem tudok egyelőre! Isten legyen Veled, most már ő többet tehet Érted, ott, ahol van. Kórházi ágyon halt meg. Isten különös kegyelméből 43szor beszéltem vele, míg élhetett. Első szava mindég te voltál! 104 Később még más részlet is kiderült Hóman haláláról az egykori prímási titkár Zakar Andrástól, akit ekkor szintén a váci börtönben tartottak fogva. Ő még az utolsó napon a váci fegyház kórházában meggyóntatta Hómant, majd egy kenyérdarabkából átváltoztatott oltáriszentséggel megáldoztatta. Ezután beteg zárkatársaitól még sorjában, tréfálkozva bocsánatot kért és meghalt. 105 (10. kép) A Kanadában élő fiú később kerestette is édesapja sírját (pénzt is áldozva erre), de próbálkozásai nem jártak sikerrel. Aztán, amikor már a politikai változások elkezdőd- 104 OSZK Kézirattár. Hóman Bálint irathagyatéka. Fond 15/2040 105 Málnási Ödön: Dr. Hóman Bálint. In: Málnási Ödön: Magyar mártyrok. 2 London, 1958. 24 26. 26. 38

tek, 1989-ben hivatalos úton kérte édesapja exhumálását és újratemetését. Ezt követően, 1990-ben alakult is egy bizottság a váci Rabtemető sírjainak feltárására. Elindult a kutatómunka a váci börtön irattárában, majd két vidéki levéltárban, és néhány tanú elbeszélését is rögzítették. A cél persze a rabtemető feltárása volt, amit azonban az eltelt évtizedek alatt elárasztott a gaz, sőt egyik részén trágyadomb emelkedett, és a fák is benőtték. A váci fegyház igazgatója a híradós honvéd egység parancsnokával együtt ugyan 1992-ben ígéretet tett, hogy a temető területét a kutatás számára megtisztítják, 106 de ebből végül semmi sem lett, mert a helyi honvédség segítségét 1994-ben az akkori honvédelmi miniszter nem engedélyezte. Az 1990-ben elkezdett kutatások azonban ezekben az években is tovább folytatódtak, immár Kralovánszky Alán régész, Éry Kinga és Susa Éva antropológusok részvételével, akik korábban már mindhárman együtt dolgoztak a 301-es parcella feltárásán. Ők méréseket is végeztek, tanúkat is meghallgattak. Később Susa Éva egyre több részletet megtudott, amely már lehetővé tette volna a temető feltárásának elindítását, 107 de erre még néhány évet várni kellett. Az 1990-es évek első felében tehát Hóman sírjának feltárását nem sikerült elérni, de emlékét egyre többen kezdték ápolni, és a sajtóban is egyre több szó esett személyéről, munkásságáról, egyre több olyan hosszabb-rövidebb cikk jelent meg, amely enyhítette, illetve módosította a róla kialakított valótlan képet. Ezek közé sorolható Gedai Istvánnak, a Nemzeti Múzeum főigazgatójának 1994 novemberében Hóman Bálint mártíromsága címmel írt cikke is, amely a Pest Megyei Hírlap hasábjain jelent meg. 108 Ő ezt a cikket mint írja Horváth László Béla Hóman Bálint utolsó évei (1945 1951) című tanulmányát felhasználva készítette. Horváth e több mint száz oldalt kitevő, nagy forrásközlő munkája a fiatal történészek folyóiratában, a Sic Itur ad Astra 1993. évfolyamában látott napvilágot. A szerző közölte a Hóman-per bírósági jegyzőkönyveit, a korabeli sajtóban megjelent cikkeket és néhány visszaemlékezést is. 109 Ugyanitt közölte ifjabb Hóman Bálint is emlékeit apja életének utolsó éveiről. 110 Ő aztán 1994 nyarán hazalátogatott és megnézte az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában akkor még zárolt hivatalos és családi levelekből álló Hóman-fondot, majd a Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában található, édesapjáról készült fényképeket. Hóman Bálint fia később, 1996. február 2-án levélben kereste meg a budapesti Igazságügyi Orvosszakértői Intézetet, kérve börtönben elhunyt édesapja igazságügyi kihantolását és azonosítását. A munka végül csak 2000 elején indulhatott meg Dávid Ibolya akkori igazságügy-miniszter döntése alapján. Ekkor az igazságügyi tárca évi négy millió forintos támogatásával megalakult az a szakmai csoport, amelynek feladata a váci rabtemetőben 1945 és 1962 között bizonytalan körülmények között elhunyt és többnyire jeltelen sírokba temetett személyek azonosítása volt. A csoport vezetésére Susa Éva igazságügyi antropológust kérték fel. A feltárási, illetve azonosítási munkát nehezítette, hogy 1964-ben a temetőben már nagyon sok sírt megbolygattak, amikor a koncepciós perek áldozatául esett, majd rehabilitált szociál- 106 Rusvay Tibor: A váci rabtemető. Váci Napló 4. (1995) 93. sz. november 21. 5. 107 Rusvay Tibor: Ki volt Hóman Bálint? Váci Polgár 2. (1996) 2. sz. február 23. 2. 108 Gedai I. i. m. 6. 109 Horváth L. B. Hóman Bálint i. m. 110 Ifjabb Hóman Bálint: Emlékeim apám utolsó éveiből. Sic Itur ad Astra 7. (1993) 2 4. sz. 230 234. 39

demokrata politikusok földi maradványai után nyomoztak. 111 A Susa Éva és Éry Kinga antropológusok által 2002. március 28-án elkészített Igazságügyi szakértői lelet és vélemény címet viselő dokumentum tartalmazza azt a kihantolási jegyzőkönyvet, amelyből a legfontosabb részleteket megtudhatjuk a váci Rabtemetőben folytatott kegyeleti-régészeti feltárásról. E forrás szerint ezt a munkát az Igazságügyi Minisztérium és Vác Város Önkormányzata kezdeményezésére és anyagi támogatásával 2000. május 29. és június 17. között végezték el. A feltárás az egykori rabtemető (Vác, Híradó út, hrsz. 1769) mintegy 2500 négyszögöl nagyságú területén az MTA Ásatási Bizottsága ajánlása alapján a Kulturális Örökség Igazgatósága engedélyével folyt. A kihantolásokon a már említett két antropológuson kívül az ásató régészek, Kovács László (MTA Régészeti Intézete, Budapest) és Szőke Mátyás (MNM Mátyás Király Múzeum, Visegrád), valamint Molnos Mária technikai munkatárs és öt ásatási munkás vett részt. A kihantolási jegyzőkönyv a feltárásról a következőt rögzítette: miután talajgyalu a felszínt mintegy 60 cm-re lemélyítette, többnyire egymást átvágó, 285 sírfolt rajzolódott ki. Közülük 109 sír feltárására került sor, melyek közül 41 esetében volt megállapítható, hogy azok XIX. századiak, tehát még a rabtemető létesítése előtti időből valók. 112 Érdekes, hogy a Hóman Bálint földi maradványait rejtő 96. számú sírt végül az utolsó ásatási napon, 2000. június 17-én, éppen Susa Éva 50. születésnapján találták meg és tárták fel. 113 (11. kép) Az antropológus szakértő elmondása szerint már ekkor lehetett látni a jellegzetes fogpótlást, ami Hómanra utalt. Az igazságügyi antropológiai vizsgálatokat azonban le kellett folytatni, már csak azért is, mert még az 1964-es exhumálások idején felnyitott és megvizsgált egyik sír csontvázáról készült fénykép borítékjára a következő meghatározás került: Homan Bálint XXV. A csontvázat visszatemették, majd a 2000-es ásatás a 253. számú sírban találta meg újra. Az azonosítás folyamatában tehát nemcsak a 96. sírban talált csontvázat, hanem ezt is vizsgálták. Az orvosszakértői vizsgálatokhoz ifj. Hóman Bálint vérfolt-mintát küldött. Ennek felhasználásával a szegedi egyetemen, majd a münsteri Igazságügyi Orvostani Intézetben végzett vizsgálatok egyértelműen kiderítették, hogy a 253. sír halottja nem azonos Hóman Bálinttal. 114 Ezt követően engedélyt kértek Hóman fiától, hogy nagyszüleit, azaz id. Hóman Bálint szüleit exhumálhassák Tass község református temetőjében, a Darányi család sírkertjében található sírjukból, hogy elvégezhessék azokat a vizsgálatokat, amelyek immár a 96. sírban talált csontvázra is vonatkoztak. Az engedély megérkezését követően, 2001. január 16-án történt meg Hóman Ottónak és feleségének, Darányi Borbálának a kihantolása. A munkát nehezítette, hogy -5-6 C kö- 111 Kurcz Béla: Kallódó tetemek. A váci rabtemető titkai. HVG 22. (2000) 21. sz. május 27. 105 106. 105. 112 Éry Kinga Susa Éva: Igazságügyi szakértői lelet és vélemény. 2. Itt köszönöm meg Susa Évának, hogy Hóman Bálintra vonatkozó dokumentációját így ezt a szakértői véleményt is a rendelkezésemre bocsátotta segítve tanulmányom elkészítését. 113 Susa Éva közlése szerint. 114 Csete Klára 2000. december 18-án kelt levele Susa Évának (l. Susa Éva Hóman-dokumentációjában). 40

rüli hidegben kellett dolgozni. 115 A Hóman Bálint szüleinek földi maradványaiból vett csontminták alapján végzett DNS vizsgálatok elvégzése után Susa Éva 2001. május 24-én írt levelében értesítette ifjabb Hóman Bálintot, hogy néhai dr. Hóman Bálint földi maradványait sikerült azonosítani a feltárt váci Rabtemető 96-os számú sírjából. 116 A már említett, 2002 márciusában elkészült antropológiai szakvélemény már egy kicsit óvatosabban nagy valószínűséggel állapította meg az azonosságot. Ezt követően elkezdődhetett a tassi temetés megszervezése. A szervező munkát a Darányi-Hóman Alapítvány végezte Szilágyi József titkár részvételével, valamint Hóman unokaöccse, Harmath Kálmán és Dobos Bence, tassi református lelkész vállalt még oroszlánrészt benne. A 11. kép temetéssel járó költségeket a Hóman Bálint földi maradványai a váci Rabtemetőben, 2000 Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma állta. 117 (Fotó: Susa Éva) Az azonosítás és néhány hónappal Hóman halálának 50. évfordulója után immár sor kerülhetett a méltó végtisztesség megadására. A temetés céljából az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet 2001. október 12-én adta ki Hóman Bálint csontmaradványait, elhelyezve mellette a DNS azonosításhoz kivett szülői csontmin- 115 A tassi Hóman-sír kihantolásáról szóló emlékeztető (l. Susa Éva Hóman-dokumentációjában). A kihantoláshoz és a csontminta vételéhez ifjabb Hóman Bálint 2000. december 18-án kelt nyilatkozatával adta meg az engedélyt (uo.). 116 Susa Éva levele Dr. Hóman Bálintnak (l. Susa Éva Hóman-dokumentációjában). 117 Szilágyi József: Dr. Hóman Bálint temetése előzményei. (Kézirat) A temetési költségeket a Minisztérium csak 2001. december 21-én utalta, addig Harmath Kálmán, Dobos Bence és Szilágyi József előlegezte meg a szükséges összeget. 41

tákat is, valamint a család képviselője, Harmath Kálmán által átadott hajmaradványt, amely Hóman Borbálától származott. 118 Ugyanezen a napon 18 órakor az elhunyt lelki üdvéért engesztelő szentmisét mutatott be a pesti Egyetemi templomban Bíró László püspök. A misén Török József teológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora mondott szentbeszédet. A temetésre másnap került sor az ifjabb Hóman Bálint által kiadott gyászjelentés szerint. Nemcsak a temetésre kellett fél évszázadot várni, hanem arra is, hogy ez a kegyeleti momentum, a partecédula kiadása megtörténhessen. Ebben a szokásos címek, funkciók, kitüntetések felsorolása mellett az elhunyt sorsára, a korábbi eltemetés helyére vonatkozóan a következő mondat szerepelt: Édesapám 1946-ban esett áldozatául a Népbíróság jogtipró koncepciós perének, és ötven évig méltatlanul, a váci Deákvári úti rabtemető egyik jeltelen sírjában nyugodott. Nem véletlen, hogy a fiú az alábbi idézetet választotta édesapja gyászjelentésébe: Árnyéka az elköltözöttnek, Sírod felett zeng az engesztelő szózat! Kölcsey Ferenc A Magyar Nemzeti Múzeum egykori érdemdús főigazgatójának újratemetésére 2001. október 13-án került sor, a Római Katolikus Egyház szertartása szerint. A temetés 11 órakor kezdődött a tassi református temető ravatalozójában (a Földváry sírboltban), majd innen kísérték utolsó útjára az elhunytat, a néhány méterre található Darányi sírkertben lévő Hóman sírba. Székesfehérvár egykori jeles országgyűlési képviselőjét Takács Nándor székesfehérvári püspök temette. 119 Ő búcsúzott a ravatalnál is elsőként, majd Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke méltatta a kiváló történettudóst. Beszédében többek közt ezeket mondta: Hóman Bálintnak a kutatónak, az író-történésznek sokat köszönhet a magyar nemzet. Politikusként is gondolkodó ember maradt és őszintén használni akart. Hogy ez sikerült-e, arról szakmai körökben ma is vitáznak húzta alá Glatz Ferenc. Hóman Bálint vallotta: az állam ereje és önállósága a nemzet megmaradásának alapja. Magyarország 1944-es német megszállásakor a volt miniszterek közül egyedül ő tiltakozott írásban e lépés ellen Wisenmayernél, Magyarország német uránál. Hóman egyformán elfogadhatatlannak tartotta a kommunista és a nyilas eszméket, amelyeket a nemzeti hagyományoktól idegen irányzatként kezelt. Elutasította a fajelméletet is, mondván: az emberiség egységes faj és ezen belül biológiai alapon semmiféle megkülönböztetést nem lehet tenni. A temetésen a kormány több tagja is részt vett, így Dávid Ibolya igazságügy-miniszter, Rockenbauer Zoltán kultuszminiszter, valamint Pálinkás József, az oktatási tárca vezetője. 120 Jelen volt még Kosáry Domokos, az MTA volt elnöke, Hóman egykori munkatársa és a Nemzeti Múzeumból 118 A KAIRON temetkezési céggel készített átadás-átvételi elismervény (l. Susa Éva Hóman-dokumentációjában). 119 Hóman Bálint gyászjelentése (l. Susa Éva Hóman-dokumentációjában). 120 MTI tudósítás, 2001. október 13. L. http://mno.hu/migr/homann-balint-ujratemetese-815064 (2014. március 16.) Szilágyi József listája szerint Stumpf István kancelláriaminiszter is jelen volt, Orbán Viktor miniszterelnök pedig koszorút küldött (l. 117. jegyzet). 42

12. kép A Hóman család sírja Tasson, Hóman Bálint kopjafás síremlékével (a szerző felvétele) is többen. Tass és a környező települések lakói közül is számosan eljöttek a temetésre, amelyről több TV és Rádió is beszámolt. A koporsót katonai díszpompával, dobpergéssel, kilenc katona kíséretében hat katona vitte a sírhelyig. A temetésen a Zeneakadémiáról egy kisénekkar és egy négyfős rézfúvós zenekar adott elő emelve a gyászesemény ünnepélyességét. (A temetési szertartás után a Földváry Gábor Általános Iskolában tartottak halotti tort a vendégek részére.) 121 A méltó végtisztesség megadása után még hátra volt rehabilitálásának ügye, amelynek végére 2015. március 6-án került pont, amikor a Fővárosi Törvényszék bűncselekmény hiányában felmentette Hómant. 122 Hóman Bálint a Fejér megyei Tass temetőjének különálló, kovácsoltvas kerítéssel körbevett családi sírkertjében nyugszik. Újratemetésekor a sírkertben szülei és Irén nővére mellé temették, később, 2006. október 7-én 2005-ben elhunyt menye, Hóman Bálintné született Philomena Bernadette O Regan és 2006-ban meghalt fia, ifj. dr. Hóman Bálint földi maradványai is itt nyertek örök nyugalmat. 123 Az egykori főigazgató sírját kezdetben egyszerű fejfa jelölte. Néhány éve a Tassi Helytörténeti Egyesület megbízásából Sári Csaba fafaragó művész készített rá Horváth Attila festő, szobrászművész, helyi rajztanár tervei alapján kopjafa-emléket. 124 (12. kép) Az önkormányzat, a Darányi-Hóman Alapítvány és a Tassi Helytörténeti Egyesület odafigyelése garancia arra, hogy a je- 121 Szilágyi J. i. m. 122 Megyeri Dávid: Felmentették Hóman Bálintot. Magyar Nemzet 78. (2015) 56. sz. március 7. 5. 123 Ifjabb Hóman Bálint és felesége gyászjelentése (Budapest, 2006. szeptember 18.) (l. Susa Éva Hóman-dokumentációjában). 124 Horváth Attila szóbeli közlése szerint. 43

lenlegi ápoltság tartósan megmarad. A sírkertet és benne a Hóman-sírhelyet is Baracsi József (társadalmi munkában) gondozza folyamatosan. A sír állapota ugyan jónak mondható, de megjelenése ellentétben a szülők szürke márvány sírkövével, amely a többi Darányi-sírhoz idomul a fejfa keresztekkel (3) és a Hóman Bálintnak állított kopjafával, összességében kissé rendezetlen képet nyújt. 125 A Hóman-sír külön nem, de az egész Darány sírkert részeként a Nemzeti sírkertbe tartozik és így védettséggel rendelkezik. Mihalik Sándor (1900 1969) Dr. Mihalik Sándort 1949. január végén, Huszár Lajos leváltását követően bízták meg a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatói adminisztrációjának vezetésével. 126 Ekkor ő már 1946 óta a múzeum főigazgató-helyettese volt. 1949 októberében lemondott a főigazgatói teendők ellátásáról, amit Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter elfogadott és immár hivatalosan kinevezte az addig csak megbízott osztályvezetőt a Történeti Osztály vezetőjének. 127 Végül Mihalik Fülep Ferenc megbízásáig, 1951 áprilisáig látta el a főigazgatói teendőket. 1956-ban ő lett a múzeumi forradalmi bizottság elnöke. Később felrótták neki, hogy bár a Nemzeti Múzeumnak Fülep Ferenc személyében volt kinevezett főigazgatója, mégis az általa vezetett bizottság Huszár Lajost választotta meg az intézmény élére. 128 1965-ig, nyugdíjba vonulásáig volt a múzeum főigazgató-helyettese. Nyugdíjas éveiben sem szakadt meg a kapcsolata az intézménnyel, hiszen szakértőként tovább dolgozott és befejezte művészettörténeti doktori fokozatához készített disszertációját Hann Sebestyén nagyszebeni ötvös életéről és működéséről. Ennek 1968 októberében megtartott nyilvános vitáján már betegen vett részt. 129 Mihalik Sándor 1969. január 13-án, rövid szenvedés után hunyt el. Gyászjelentését özvegye, családja és a Nemzeti Múzeum közösen adta ki. E forrásból tudjuk, hogy hamvasztás előtti búcsúztatására január 22-én ½ 2-kor került sor a Farkasréti temetőben. Partecéduláján még a következő két mondat olvasható: A kiváló tudós halála pótolhatatlan vesztesége a magyar és nemzetközi művészettörténeti tudománynak és a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Kimagasló eredményekben gazdag munkásságát és szeretetreméltó egyéniségének emlékét kegyelettel megőrizzük. 130 125 A későbbiekben szerencsés lenne egy egységes síremléket felállítani, ami harmonizál a sírkert többi sírjával. 126 1949. január 25-én még Huszár Lajos volt a főigazgató (MNMI Főigazgatósági iratok. 53/1949.), január 28-tól azonban már biztosan Mihalik Sándor irányítja a főigazgatóságot (Uo. 61/1949.), mint főigazgató-helyettes. 127 MNMI Főigazgatósági iratok. 174/1949. 128 MNL OL K 726 XIX-I-3-a-1403-1460-1957 Dobrovits Aladár, az önálló múzeumi osztály vezetője 1957. december 19-én kelt levele Mihalik Sándorhoz, melyben közli az 1956-os forradalmi események idején tanúsított magatartásáért kapott írásbeli megrovásról. 129 Cennerné Wilhelmb Gizella: Mihalik Sándor 1900 1969. Művészettörténeti Értesítő 20. (1971) 3. sz. 250 252. 252. 130 Mihalik Sándor gyászjelentése. MNM TT Gyászjelentés-gyűjtemény. 44

A nekrológok közül elsőként a Folia Archaeologicaban megjelentet említjük, mely talán Korek Józseftől származik és jellegét (és hosszát is) tekintve a búcsúztatásnál elhangzott gyászbeszéde lehetett Mihaliknak. Az emlékező ebben a következőket emelte ki: Pályája eggyé forrt a múzeumi gondolattal, amely mindent jelentett számára, és körünkből való távozása azért is olyan fájdalmas, mert a szaktudomány egy ízigvérig múzeumi embert vesztett el benne. Családi körülményei révén beleszületett a múzeumba ez formálta sorsát. Munkásságával beírta nevét a Kassai Múzeum, az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum történetébe, amelynek igazgatója és vezető munkatársaként maradandót alkotott 40 éves múzeumi működése folyamán. A nekrológ, illetve a beszéd végén a tudóstól, az ötvösművészet és kerámiaművesség európai hírű kutatójától, az olasz magyar ötvös-összefüggések úttörőjétől, a régi magyar ötvöstechnika a sodronyzománc felfedezőjétől, a nagy ötvösmesterek, Hann Sebestyén és Szentpétery József életművének feldolgozójától búcsúzott a szerző, aki végül Mihalikról, az emberről is szépen szólt: Búcsúzunk az embertől, a derűs, csillogó szellemtől, a kissé fanyar ízű, élcelődő, de mindenkor emelkedett gondolkodású kollégától. Mélységes humánum, határtalan türelem, szeretetre méltó kedvesség vegyült tudós alkatába. Tiszteltük mérhetetlen tudását, becsültük emberségét, szerettük nagyvonalú közvetlenségét. Ránk maradt életművével, amelyből mindnyájan bőven meríthetünk Mihalik Sándor megtette mindazt, amit elvárt tőle a magyar múzeumügy és a szaktudomány. 131 A Múzeumi Magazinban a szerző neve nélkül megjelent rövid nekrológ már utal a január 22-i temetői búcsúztatásra. 132 Az Acta Historia Artiumban Vayer Lajos írt német nyelvű megemlékezést. 133 A Művészettörténeti Értesítőben csak 1971-ben jelent meg Mihalik-nekrológ, de akkor rögtön kettő is. Egy Mihalikot ábrázoló portréfestményt követően Cennerné Wilhelmb Gizella méltatta az egykori jeles művészettörténészt. A Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának tudományos főmunkatársa Mihalik munkásságának bemutatása és értékelése után befejezésképpen szólt életének utolsó időszakáról, betegségéről is: Bár e lapokon mindenekelőtt a szubjektivitás túlzásait kerülve a tudós muzeológus életpályáját kellett megrajzolnunk, mégsem mulasztjuk el, hogy élete hősiesen viselt utolsó hónapjainak tanulságát ne említsük. Aggódva figyeltük erői megroppanását, de súlyos betegsége kínjait nem is sejtettük, mert terhét senkivel sem osztotta meg. Rossz egészségi állapotában is rendszeresen bejárt a múzeumba, dolgozott, eleget tett megbízásainak. Az életére boruló fenyegető árnyékkal szemben itt, szeretett tárgyai és munkatársai között talált enyhülést, mert belekapcsolódott az életet jelentő munka áramába. Ezzel a példaadással vált értelmileg-erkölcsileg teljessé az életmű, itt mutatkozott meg tudományos érdemein felül emberi nagysága. 134 Részletesebb, elemzőbb megemlékezést írt az imént idézett nekrológ utáni oldalakon Molnár László. Ő számos elismerő megállapítása mellett több kritikus megjegyzéssel is megtűzdelte Mihalik életművéről szóló írását. Már az első mondatban a következő összegző kijelentést tette: A hazai 131 (Korek József?): Dr. Mihalik Sándor 1900 1969. Folia Archaeologica 20. (1969) 7 8. 132 Dr. Mihalik Sándor (1900 1969). Múzeumi Magazin 3. (1969) 2. sz. 50. 133 V. L. (Vayer, Lajos): Sándor Mihalik (1900 1969). Acta Historiae Artium 16. (1970) 3 4. sz. 149 150. 134 Cennerné Wilhelmb G. i. m. 252. 45

művészettörténet-tudomány jeles művelője, Mihalik Sándor fél évszázados munkássága ellenére is befejezetlen életművet hagyott maga után. Később így fogalmazott: A több tucat kerámia történeti tanulmányból ugyanúgy nem jöhetett létre a hazai kerámia történetének összefoglalója, mint ahogy az ötvösségé sem valósulhatott meg. A mű torzó maradt, és csak mozaikjaiban hirdeti a megfeszített sok évtizedes munka részeredményeit. A nagy összefoglaló munkák elmaradásának többszöri hangsúlyozásánál Molnár erősebb megállapítással is élt, amikor így írt: Akkori haladó történeti módszere [itt az 1937-es párizsi világkiállítás időszakára utal a szerző DDB] és felfogása ellenére sem tudott felülemelkedni a neopozitivista szemléleten és gondolkodásmódon. Nem sokkal ezután a szövegben negatív előjellel 13. kép írt Mihalik polgári gondolkodásáról: Magatartása, tudományos Mihalik Sándor temetésére a Nemzeti Múzeum által készíttetett koszorú szalagja (Fotó: Dabasi András) álláspontja kétségkívül számos pozitív vonása mellett is megmaradt a polgári gondolkodás keretei között. 135 A Művészettörténeti Értesítő fentebb idézett két nekrológja érdekesen áll így egymás után, egymás mellett, végül pedig egymással szemben. Hiszen bár számos méltató elem találkozik a két írásban, az összkép mégis ellentétes: teljessé vált életmű kontra torzó. Molnár nekrológján átsüt a korszak ideológiája, ami már ezért is egy elemezni való darabja a Mihalik-értékeléseknek. 136 Az értékelés szubjektivitása a temetésre vonatkozó adatoknál megszűnik. Mint már 135 Molnár László: Mihalik Sándor (1900 1969). Művészettörténeti Értesítő 20. (1971) 3. sz. 253 255. 253., 255. Olvasva ezt a nekrológot az az érzése támadhat az embernek, hogy a szerző minden elismerő szó mellé egy kritikus megjegyzést kíván állítani, hogy fenntartsa az objektivitás látszatát. 136 Ez a nekrológ az örök kérdést veti ugyanakkor fel: attól, hogy valaki nem írja meg a nagy szintézist, csak sok-sok alapművet, kismonográfiát, már nem is teljes és befejezett az életmű? Jelen tanulmánynak nem feladata, hogy a szerző ezzel kapcsolatos véleményét kifejtse, de talán már a kérdés megfogalmazása is jelzi, hogy a pálya mely értékelésével ért egyet. 46

említettük a hivatalos (hamvasztás előtti) búcsúztatásra január 22-én került sor, de ez nem jelentette még az eltemetést, Mihalik Sándor esetében a falfülkébe tételt. Ez a temetői nyilvántartás szerint február elsején történt meg. 137 A Nemzeti Múzeum temetésre készíttetett koszorújának szalagját ma is őrzi az intézmény. 138 (13. kép) Az urnaelhelyezéskor már főként csak a családtagok jelentek meg, és néhányan a múzeumi kollégák közül. 139 Mihalik urnáját a Farkasréti temető jobb oldali átjárójának 607-25. sz. falfülkéjében helyezték örök nyugalomra. A falba épített urnasírba kerültek később feleségének, 14. kép Dutka Mária (1906 1973) művészettörténésznek a hamvai is. (Mihalik Mihalik Sándor fülkesírjának márványtáblája (a szerző felvétele) apósa, az 1972 végén elhunyt Dutka Ákos költő sírhelye nem messze a temető N-554 számú falfülkéjében található.) Az egyszerű fehér márványlap jó állapotban van. A sírhely 2002 óta a Nemzeti sírkert részeként védett státuszú, azaz nem szüntethető meg és helyezhető át. 140 (14. kép) Fettich Nándor (1900 1971) Dr. Fettich Nándor a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Tárának igazgató őre talán történetének legválságosabb hónapjaiban vezette a nemzet múzeumát. Zichy István főigazgató távozása után 1944. október 18-án megbízást kapott a főigazgatói teendők ellátására. 141 A főigazgató helyettesítésének feladatkörét lemondásáig, 1945. április közepéig látta el. 142 Vezetésével sikerült a múzeumi anyag nagy részét biztonságba helyezni és 137 Farkasréti temető. Iroda. 138 MNM TT Textilgyűjtemény, ltsz.: T 1969-2. 139 Németh Annamária elbeszélése alapján. 140 A védettségről utoljára 2015. január 8-án küldött tájékoztatást a Nemzeti Örökség Intézete a múzeum igazgatójának, Csorba Lászlónak (221-178-3-1/2015. Főig.). Ebben Mihalik sírja az UDV-JOBB-0-0-25 számmal szerepel. 141 MNM Régészeti Adattár (továbbiakban RA) Fettich Nándor hagyatéka. 1. d. A5 dosszié., l. még ehhez: MNMI Főigazgatósági iratok. 131/1944. 142 MNM RA Fettich Nándor hagyatéka. 1. d. A9 dosszié. Supka Géza, az MNM elnöke levele Fettich Nándorhoz, Budapest, 1945. április 14. 47

megmenteni a pusztulástól. 143 Ezt követően már csak rövid ideig dolgozhatott szeretett múzeumában, mert 1949 januárjában egy koncepciós perben elmarasztalták, majd eltávolították, illetve véglegesen nyugdíjazták állásából. 144 A következő évben megfosztották 1938-ban megkapott akadémiai levelező tagságától. Ezt követően csak a II. Osztály tanácskozó tagja maradhatott. 145 1935-től élete végéig Budapesten, a Bartók Béla út 10 12. sz. alatti házban lakott. 2000 óta immár a ház falán elhelyezett szép domborműves márványtábla is őrzi emlékét. 146 (15. kép) Végül azonban nem otthonában érte a halál, mert elhunyta előtt tíz héttel be kellett szállítani a Sportkórházba, miután megmaradt veséjénél is urémiát kapott. Még halálos betegen, kórházi ágyán is dolgozott nagy német nyelvű összefoglaló munkáján, hattyúdalán ahogy ő mondta. 147 Életének utolsó hetében aztán, amikor már állapota rosszabbá vált (hallása is elment), átvitték a Karolina úti Haematológiai Intézetbe. Itt 1971. május 17-én szívinfarktust kapott és meghalt. Korábban, 1945-ben volt már egy infarktusa (és később, az 50-es évek elején angina pectorisa, amiből aztán kigyógyult). 148 Fettich Nándor temetésére 1971. május 26-án délután 2 órakor került sor. 149 Szűk családi körben helyezték végső nyugalomra a Farkasréti temetőben. A római katolikus egyház szertartása szerint a Hóman Bálinttal egy cellában raboskodó Zakar András (1912 1986), Mindszenty József egykori személyi titkára temette, majd az elhunyt lelki üdvéért engesztelő szentmisét mutatott be 1971. május 28-án reggel ½ 7 órakor, a Kruspér utcai Szent Tádé kápolnában. A gyászjelentést özvegye adta ki a család nevében. Fettich neve alatt: nyug. múzeumigazgató, a Magyar Tudományos Akadémia tanácskozó tagja, egyetemi magántanár. 150 A 71 éves korában elhunyt régész emléke előtt többen is nekrológgal tisztelegtek. Az Archaeologiai Értesítőben Párducz Mihály emlékezett kollégájáról. Fettich régész tudósi munkásságát részletesen bemutató nekrológjában többek közt így méltatta pályatársát: A Kárpát-medence népvándorláskorának valamennyi szakaszában alapvetőt alkotott, minden idegszálával a múzeumhoz tapadt, és példájával tanította tudományunk önzetlen szeretetét, annak művelésében más véleményének a megbecsülését még ha azzal 143 Fettich Nándor ostromnaplója. Sajtó alá rend.: Bándi Gáborné. Bp., 2000. 144 MNM RA Fettich Nándor hagyatéka. 1. d. A11 dosszié., MNL OL K 726 1949-57. Az ún. Esterházy-kincs ügye kapcsán kreált vádak alapján váltották le főigazgatói posztjáról Huszár Lajos főigazgatót is. 145 M. L. (Markó László): Fettich Nándor. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1. A H Bp., 2003. 345 346. 345. Fettich tagságát később, halála után 18 évvel, 1989. május 9-én állították vissza. 146 v. s.: Tábla a falon. Dr. Fettich Nándor. Magyar Nemzet 63. (2000) 50. sz. február 29. 20. Az emléktábla szövegét a családdal egyeztetve a Magyar Nemzeti Múzeum készítette el (l. MNMI Főigazgatósági iratok. 1621-20-45/99. F.). 147 Utólag összeállított családi visszaemlékezés. MNM RA Fettich Nándor hagyatéka. 1. d. A1 dosszié. 148 Lánya, Ács Lajosné sz. Fettich Zsuzsanna elbeszélése szerint. 149 Fettich Nándor gyászjelentése. MNM RA Fettich Nándor hagyatéka. 1. d. A1 dosszié. 150 Ezt az egy gyászjelentést adták ki. 48

15. kép Fettich Nándor emléktáblája, 2000 (a szerző felvétele) nem is mindig értett egyet. 151 Megemlékezését Párducz a következő megállapítással zárta: nem kétséges, hogy óriási ismeretanyaggal rendelkező, történeti szempontokat érvényesítő kutatót vesztettünk személyében, akinek munkássága még évtizedekre befolyásolni fogja a Kárpát-medence lovas-nomád népeinek történetét vizsgáló régészeti kutatást. 152 A tizenegy évvel fiatalabb László Gyula, aki dolgozott együtt Fettichhel a Nemzeti Múzeumban, és akivel 1941 1942 telén a német megszállás alatt álló Ukrajnában, a kijevi múzeumban is együtt mentették a műtárgyakat, az Acta Archaeologicaban 153 és a Cumania című szaklapban közölt nekrológot. Utóbbiban az elismerő szavak mellett talán nem szokványos módon kritikus mondatokat is leírt: Ilyen ritka adottságú ember képességeinek is vannak határai, hiszen ez velejár embervoltunkkal. Elemző ereje nem tudott mindig megküzdeni a nemes becsvággyal vágyott nagy szintézisekkel és a jelképvilág labirintusával. Ezért késői munkáiban nem is találta meg a kapcsolatot az élő magyar régészettel, de a fiatalkor fedhetetlen művei méltó epitáfiumot állítanak rendkívüli egyéniségének. 154 Bendefy László hosszú megemlékezést közölt a Magyar Tör- 151 Párducz Mihály: Fettich Nándor 1900 1971. Archeologiai Értesítő 99. (1972) 1. füz. 113 115. 113. 152 Uo. 115. 153 László, Gyula: Nándor Fettich. Acta Archaeologica 24. (1972) 299 301. Bibliográfiával l.: Jakabffy Imre: Literarische Tätigkeit von Nándor Fettich. uo. 301 304. 154 László Gyula: Fettich Nándor emlékezete 1900 1971. Cumania 1. (1972) 231 232. 232. 49

ténelmi Szemlében, melynek 1971. évi 4. száma Fettich Nándor emlékszám lett. A bevezetőtől eltekintve ugyanez az írás jelent meg a Vasi Szemlében, 155 fényképekkel is bemutatva Fettich számos saját készítésű ötvösmunkáját. A Magyar Néprajzi Társaság lapjában, az Ethnographiaban Erdélyi István régész írt róla nekrológot, melyben megállapította: A népvándorláskori fémművesség története a szkítáktól a magyarokig az, ahol Fettich Nándor igazán nagyot alkotott a régészetben. 156 Végül így emlékezett rá: A szépet és a jókedvet szív(l)elő ember volt, tudós és alkotóművész, aki értette az ősi kultúrák máig átsugárzó életét. Kár, hogy ilyen korán eltávozott körünkből és sok megkezdett munkája már nem nyerhetett méltó befejezést. A tudománytörténészek dolga lesz majd az, hogy»elhelyezzék«őt és munkásságát a magyar régészet történetében. Számunkra, a mi nemzedékünk számára is, ő még élő valóság, 16. kép a tanító mester, az a szeretett Nándi Fettich Nándor sírja a Farkasréti temetőben bácsi, akinek emlékét híven őrizzük (a szerző felvétele) még ha vitatkozunk is munkásságának némely megállapításaival. Dús fantáziájú, sziporkázó szellemű, derűs ember távozott vele körünkből, akinek munkái alapvető publikációs jelentőségükön kívül, többször vitát is váltottak ki a régészek körében, ezzel is előre lendítve a kutatás tempóját. 157 De nem csak szaklapokban jelent meg Fettichről nekrológ, erre példa Jánosy István írása, amely az Élet és Irodalom című lapban jelent meg. 158 155 Bendefy László: Fettich Nándor 1900 1971. Magyar Történelmi Szemle 2. (1971) 4. sz. 456 464. Az emlékszámban még Fettich három korábbi tanulmánya került újraközlésre és Jánosy Istvánnak az Élet és Irodalomban megjelent nekrológja is bekerült a számba. Uő.: Fettich Nándor (1900 1971). Vasi Szemle 26. (1972) 1. sz. 125 136.; Uo. 136 139.: Fettich Nándor tudományos munkássága (Bibliográfia). Összeáll.: Ács Lajos. 156 Erdélyi István: Fettich Nándor (1900 1971). Ethnographia 82. (1971) 636 638. 637. 157 Uo. 638. 158 Jánosy István: Fettich Nándor. Élet és Irodalom 15. (1971) 23. sz. június 5. 4., ue. megjelent: Magyar Történelmi Szemle 2. (1972) 4. sz. 550. 50

A Nemzeti Múzeum egykori tárigazgatója, megbízott főigazgatója a Farkasréti temető új temető részének 18-6-15 számú sírhelyén található műkő sírban nyugszik feleségével, az 1984-ben elhunyt Kenessey Zsuzsannával. A sírkő álló fejrésze, rajta az elhunytak nevével ellátott fehér márványtáblával, valamint egy ugyancsak fehérmárvány kereszttel, jó állapotban van, ellentétben a sír műkó fedlapjával, amely már meglehetősen rossz (repedt, töredezett) állapotúnak mondható. 159 Fettich Nándor sírja a Nemzeti sírkert részeként védett státusszal rendelkezik. (16. kép) Fülep Ferenc (1919 1986) Dr. Fülep Ferenc három és fél évtizeden keresztül irányította a Magyar Nemzeti Múzeumot. (A nemzet múzeumának alapítása óta ő töltötte be folyamatosan a leghosszabb időn át a főigazgatói tisztséget.) Még nem volt harminckét éves, amikor 1951 áprilisában a minisztérium megbízta őt az akkor még a Magyar Történeti Múzeum nevet viselő intézmény vezetésével. 160 1953-ban, miután a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztályának főosztályvezetője lett, már az egész múzeumügy irányítása vált a feladatává. Ezt a funkcióját 1956 végéig töltötte be. 1957-től tehát már csak a Nemzeti Múzeum főigazgatói teendőit látta el. Magát a tényleges főigazgatói tisztséget 1955. szeptember elsejei hatállyal viselte, addig főigazgató-helyettesi címmel volt az intézmény megbízott vezetője. 161 Még harminc évvel ezután sem merült fel leváltása, illetve nyugdíjba vonulása. Egy 1985 novemberében, a Dunántúli Napló újságírójának adott interjúban a nyugalomba vonulásra vonatkozó kérdésre a következő választ adta: A kisebb problémákat leszámítva az egészségem jó, a főnökeim úgy ítélték meg, hogy csak dolgozzak még, nekem is nagy kedvem van még hozzá, és ez a három tényező együttesen azt eredményezi, hogy ez a kérdés nálam még fel sem merült. 162 E mondat elhangzása után fél évvel Fülep főigazgató már nem élt. Fülep Ferenc 1986. május 8-án váratlanul halt meg a Pest megyei Pátyon található nyaralójában. Kertészkedés közben lett rosszul, majd bement a nyaralóházba és lefeküdt. Felesége rögtön hívta az orvost, aki azonban kiérkezésekor már csak a halál beálltát állapíthatta meg. 163 A fentebb idézett interjúban arra a kérdésre, hogy mivel foglalkozik a szabadidejében a következőket mondta: Mi mást tehetne egy régész, ás. Van egy kis kertem itt a közelben, Pátyon, amit saját magam gondozok, lévén falusi gyerek, aki ismeri a földmunka, a kertészkedés minden csínját-bínját. Van egy kis hétvégi ház 159 Fettich Nándor munkássága alapján megérdemelné, hogy a jelenlegi helyett egy hozzá méltó, kvalitásos síremléke legyen. 160 MNMI Főigazgatósági iratok 33/1951., l. még: 36/1951. Főig. 161 MNMI Főigazgatósági iratok 1955. Ikt. sz. n. Beszámoló a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum 1955. évi működéséről. 1 49. 5. 162 Hársfai István: Fülep Ferenc. (Köszönöm a beszélgetést! című interjúsorozatban) Dunántúli Napló 42. (1986) 134. sz. május 17. 6. 163 Dolniczky Jolán elbeszélése szerint. Fülep halála napján (reggel) még bement a múzeumba (l. még: Kádár Zoltán: Fülep Ferenc 1919 1986. Archaeologiai Értesítő 113. (1986). 2. füz. 257 259. 259. A halottvizsgálatot dr. Mentényi Tibor pátyi körzeti orvos végezte (l. Halottvizsgálati bizonyítvány. MNMI 20-65/86. Főig.). 51

is. Amikor nagyon fáradt vagyok, kimegyek és elbúvok ott. A kertemben felüdülést találok 164 A Halottvizsgálati bizonyítvány szerint Fülep Ferenc május 8-án 11.30-kor halt meg. A halál oka valószínű lehetett, de mivel hirtelen állt be, boncolást kellett az orvosnak kérnie. Ennek eredménye május 15-én lett meg: a halál közvetlen oka tüdővizenyő volt, a megelőző ok pedig koszorúér elzáródás. 165 A Nemzeti Múzeum főigazgatójának tragikus hirtelenséggel bekövetkezett haláláról az egyik pátyi szomszédtól szerzett tudomást az intézmény nem sokkal a halál beállta után. Dolniczky Jolán gazdasági igazgató Nagy János gondnokkal együtt autóval rögtön kiment Pátyra. 166 A halálhírről, ha röviden is, de jóformán minden napi- és hetilap beszámolt (a legtöbb május 10-én). Néhány nagyobb napilap rövid életrajzot is közölt a szomorú hír után, 167 de a legtöbb újság a Művelődési Minisztérium és a Nemzeti Múzeum e közleményét adta közre: Fülep Ferenc régész, a történettudományok doktora, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója életének 67. évében váratlanul elhunyt. Temetéséről később intézkednek. 168 Halála után egy nappal a Kossuth Rádió is többször megemlékezett róla. A Magyar Televízió a temetés napján, 1986. május 22-én, az esti 19.30-kor kezdődő Híradóban emlékezett Fülepre. 169 A hivatali működése idején meghalt Fülepet természetes módon saját halottjának tekintette a Művelődési Minisztérium és a Magyar Nemzeti Múzeum is. A gyászjelentést ennek megfelelően a gyászoló családdal együtt a minisztérium és a múzeum adta ki. A gyásztáviratok és a kondoleáló levelek a múzeumba érkeztek meg, mégpedig igen nagy számban. Ez elsősorban Fülep Ferenc és a Nemzeti Múzeum megbecsültségének, elismertségének volt köszönhető, de valamelyest persze annak is, hogy az említett magyar és egy rövidebb angol nyelvű gyászjelentést 170 egy vaskos címlista alapján nagyon sok helyre kiküldték. Külföldről, alapvetően Európából 34 személytől és intézménytől jött gyászlevél és -távirat. Több magyar nyelvű részvétnyilvánítás is jött, például a finn, 164 Uo. 165 Halottvizsgálati bizonyítvány. MNMI 20-65/86. Főig. A boncolást dr. Konyár Éva végezte Budapesten. 166 Dolniczky Jolán elbeszélése szerint. 167 Elhunyt Fülep Ferenc. Népszabadság 44. (1986) 109. sz. május 10. 13., Elhunyt Fülep Ferenc. Magyar Nemzet 49. (1986) 109. sz. május 10. 9., Elhunyt Fülep Ferenc. Népszava 114. (1986) 109. sz. május 10. 12. Volt olyan is, amely az MTI által kiadott életrajzot közölte: Elhunyt Fülep Ferenc. Magyar Hírlap 19. (1986) 109. sz. május 10. 7. 168 Pl. Elhunyt Fülep Ferenc. Pest Megyei Hírlap 30. (1986) 109. sz. május 10. 12., Elhunyt Fülep Ferenc. Délmagyarország 76. (1986) 109. sz. május 10. 12., vö.: Elhunyt Fülep Ferenc. Szolnok Megyei Néplap 37. (1986) 109. sz. május 10. 16., Hírek, események. Dolgozók Lapja 51. (1986) 109. sz. május 10. 16. 169 MNM TA MtGy M.T. 71-2247/1988. Fülep Ferenccel kapcsolatos megemlékezések a sajtóban. (Gépelt leiratok.) 170 MNM TA MtGy M.T. 73-2270/1988. Fülep Ferenc halálával kapcsolatos beszédek; gyászjelentés-listák; gyásztáviratok, levelek, részvétnyilvánítások, sajtóvisszhang. Az angol nyelvű partecédula szövege: The Hungarian National Museum is deeply moved to state that Dr. Ferenc Fülep, Director-General, Chairman of the Hungarian Comittee of the International Council of Museums suddenly passed away on the 8th of May, 1986. The Ministry of Culture and the Hungarian National Museum will arrnge the funeral of the eminent scholar and leader. 52

a holland, a kubai és a mexikói nagykövetségektől, az olasz kultúrintézettől, a lengyel kultúrintézettől, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeumtól és díszkötésben a Finn Múzeumügyi Felügyelőség és a Finn Nemzeti Múzeum együttes oklevél-mintájú gyászlevele. Érkezett kondoleáló levél az Egyesült Államokból (Richmond, Virginia Museum of Fine Arts), Angliából (University of London Institute of Archeology), Franciaországból (Ville de Strasbourg), Hollandiából (Museum van Romeins Nijmegen), Belgiumból (Musee Royal de Mariemont) és Svájcból (Liestalból és Bernből). Kilenc részvétet nyilvánító levelet a német nyelvterületekről, a két Németországból és Ausztriából írtak, köztük Frankfurt am Mainból (a Deutsches Archäologisches Institut-tól, amelynek levelező tagja volt). Az osztrák fővárosból két levél is érkezett, egy Prof. Dr. Hermann Vetterstől, az Osztrák Tudományos Akadémia alelnökétől, egy pedig a Kunsthistorisches Museum főigazgatójától, Hermann Fillitztől. Természetesen a keleti blokk országaiból is jöttek részvéttáviratok, többek közt a Szovjetunióból (Moszkva), Lengyelországból (Krakkó), valamint Jugoszláviából (Zágráb, Split, Újvidék Vajdasági Múzeum). Magyarországi címről 38 távirat és 5 levél érkezett a Nemzeti Múzeum főigazgatóságára. Küldött gyásztáviratot a megyei és országos múzeumok szinte mindegyike, az Országos Széchényi Könyvtár, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, a Magyar Országos Levéltár, de tudományos szervezetek is, mint például a TIT, a Magyar Történeti Társulat, az Éremgyűjtők Egyesülete és volt középiskolája (illetve annak utódintézménye), a miskolci Földes Ferenc Gimnázium és öregdiákjainak egyesülete. Az említetteken túl még részvétét nyilvánította többek közt a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, több város, község és megye tanácsa. Érdekes ugyanakkor, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának (elnökének, bizottságainak, Régészeti Intézetének) nem található kondoleáló levele az adattári gyűjteményben, csak a mátraházi akadémiai üdülő dolgozóinak gyásztávirata maradt fenn. 171 Fülep Ferenc temetésének időpontját és helyét a napilapok 1986. május 16-án közölték. 172 A temetés intézését, előkészítését a Nemzeti Múzeum végezte. 173 Az életének 67. évében elhunyt főigazgatót a Farkasréti temető Makovecz termében ravatalozták fel. Koporsója előtt a fényképek tanúsága szerint 174 kitüntetései voltak kitéve. (17. kép) A temetés május 22-én délben kezdődött. A szép májusi időben a katafalkot és a koporsót kihozták a ravatalozóból, ahol a gyászolók nagy számban vették körbe. 171 A következő öt személy küldött hosszabb-rövidebb levelet: Pataky Kornél győri püspök, Udvardy József szeged-csanádi püspök, Bánk József váci püspök, valamint Mendele Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatója és Hoffman Tamás, a Néprajzi Múzeum főigazgatója. Utóbbi így írt a gyászban: Biztosítanom kell Önöket arról, valamennyien úgy érezzük, hogy a magyar és a nemzetközi muzeológia méltán ismert és népszerű, markáns egyéniségét vesztettük el, aki szüntelen tenniakarásával elévülhetetlenül gyarapította a magyar és a nemzetközi tudományosságot. Ezért volt oly hosszú időn keresztül számos tudományos bizottság tagja és vezetője és ezért igazgathatta fennállása óta leghosszabb időn keresztül hazánk legelső és legrégibb múzeumát. L. uo. Itt kell megjegyeznem, hogy példaértékű, ahogy az Adattár egykori munkatársai összegyűjtöttek és megőriztek minden Fülep Ferenc halálával kapcsolatos dokumentumot és sajtóanyagot. 172 Pl. Dr. Fülep Ferenc temetése. Magyar Nemzet 49. (1986) 114. sz. május 16. 6., vö.: Népszabadság 44. (1986). 114. sz. május 16. 8. 173 Dolniczky Jolán közlése szerint. 174 MNM TA Múzeumtörténeti Fotógyűjtemény MTf. 457-463. 53

Elsőként Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes vett végső búcsút Füleptől, elsősorban mint a magyar múzeumügy meghatározó alakjától, a minisztérium Múzeumi Főosztályának egykori vezetőjétől, akit mint jól képzett, elhívatott marxista vezetőt 1953-ban azzal bíztak meg mint Rátkai elmondta, hogy gyorsítsa meg a terület ideológiai munkáját, serkentse a gyűjteményfejlesztést, a tudományos feldolgozást és kapcsolja be a múzeumokat a gazdasági építés aktuális feladatainak teljesítésébe, tegye a múzeumokat a kialakuló szocialista kultúránk hatékonyabb intézményrendszerévé. A miniszterhelyettes néha-néha kicsit 17. kép Fülep Ferenc ravatala a Farkasréti temetőben, 1986. május 22. zavaros, kicsit nehézkes, egyes (Fotó: Dabasi András) helyeken egyenesen magyartalan beszédét később így folytatta: Határozottsága, elvhűsége soha sem tette visszahúzódóvá, s mikor kérésére (sic!) az ellenforradalom után a Magyar Nemzeti Múzeum vezetésével kellett, hogy foglalkozzon, benne megmaradt haláláig a múzeumügyért való aggodalom, az érte érzett felelősség. Harcos egyéniség volt olykor, mint minden ember, szubjektív, de az elszánt küzdelmet a Magyar Nemzeti Múzeumért, a múzeumügyért vívta az eredményesebb jövő érdekében. 35 éves vezetése alatt a Magyar Nemzeti Múzeum naggyá nőtt, szakmai és múzeumpolitikai téren egyaránt. Irányító tevékenysége besugározta a régészet és numizmatika területét, egyre jobban felzárkózott a történet-, művészettörténet terén, a korábbi egyoldalúság kiegyenlítődése révén. Neve egy korszakot jelent egy olyan időszakban, amely előremutató s visszahúzó periódusai ellenére az új múzeumi kultúra alapvetése. (18. kép) Ezt követően Korek József főigazgató-helyettes búcsúzott a halottól a Nemzeti Múzeum és a hozzátartozó intézmények valamennyi munkatársa nevében. Búcsúzott attól az embertől, aki csillagként tűnt fel a múzeumi terület egén, és óriási ívet bevilágítva hunyt ki váratlan hirtelenséggel. Korek utalva a halál okára is, így jellemezte gyászbeszédében néhai főnökét: Fülep Ferenc neve összeforrt a Magyar Nemzeti Múzeummal, a magyar múzeumüggyel. Neve jelképezi az elhívatott vezetőt, az elkötelezett kutatót, aki pályafutása alatt óriási akaraterővel, páratlan szorgalommal dolgozott, s önmagát túlhajszolva tartotta egyensúlyban annak árán, hogy a túlvállalt feladatok súlya alatt megszakadt a szív, amely elsődlegesen mindig a Magyar Nemzeti Múzeumért és a múzeumügyért dobogott. Később így folytatta: Az idő és a hely nem alkalmas Fülep Ferenc főigazgató művének teljes értékelésére, az azonban megállapítható, hogy nagyformátumú élete a Magyar Nemzeti Múzeum életében, eredményeiben kiemelkedő volt. Egyéniségében megjelent Rómer lánglelkű 54

agitátorsága, Hampel sokirányú érdeklődése nemzeti történetünk sorsában, amire utal a királyi jelvények vizsgálatával, a királysírok szinte megoldhatatlan problémájával való dinamikus foglalkozása. Régész volt, maga is több kiállítást készített, de a súlyt mindig a magyar nép történetére fektette abban a meggyőződésben, hogy a történelem bemutatható, s a tárgyegyüttesek helyes megválogatásával az nem a történelemkönyv segédlete, hanem eredeti forrásaival a tudat, a műveltség és az ízlés fejlesztése. Végül a főigazgató-helyettes fájlalta, hogy főnöke nem élhette már meg nagy álmának megvalósulását, a 18. kép Széchényi Könyvtár kiköltözését és Rátkai Ferenc miniszterhelyettes gyászbeszéde közben, Fülep egy korszerűbb Nemzeti Múzeum Ferenc temetésén (Fotó: Dabasi András) megteremtésének elindítását, de megígérte, hogy az intézmény kollektívája becsülettel továbbviszi a Fülep életét jelentő Nemzeti Múzeum ügyét. Korek beszéde után a gyászolók utolsó útjára kísérték az elhunyt főigazgatót. A sírnál még Janó Ákos, a sárospataki Rákóczi Múzeum igazgatója mondott végső búcsút kollégái és barátai, valamint szülőföldje, a Taktaköz vidéke és szülőfaluja, ott élő rokonai és ismerősei nevében. Gyászbeszéde végén Ady Endre A Halál pitvarában című versét idézte. 175 A temetésen a Magyar Operaház férfikara énekelt, többek közt Kodály Zoltán Esti dalát. 176 A temetésről megint csak az összes országos és megyei napilap beszámolt. 177 E tudósítások szinte mindegyike az MTI néhány soros összefoglalóját hozta, amelyből a gyászbeszédet tartó személyek megnevezésén kívül nem sok minden derült ki. A temetésről 175 MNM TA MtGy M.T. 73-2270/1988. A három archivált gyászbeszéd közül kettő (Rátkaié és Janóé) eredeti gépelt példány a beszédet tartók s. k. javításaival, Koreké pedig másolat. 176 Dolniczky Jolán közlése szerint. 177 Pl. Fülep Ferenc temetése. Magyar Hírlap 19. (1986) 120. sz. május 23. 10., vö.: Népszabadság 44. (1986) 120. sz. május 23. 8.; Fülep Ferenc temetése. Dunántúli Napló 42. (1986) 140. sz. május 23. 4., vö.: Végső búcsú Fülep Ferenctől. Pest Megyei Hírlap 30. (1986) 120. sz. május 23. 8. Egyedül a Magyar Nemzet számolt be bővebben a temetésről, de csak annyiban, hogy Rátkai miniszterhelyettes beszédét röviden ismertette (l. Elbúcsúztatták Fülep Ferencet. Magyar Nemzet 49. (1986. 120. sz. május 23. 5.). Meg kell még említenünk, hogy később az országos napilapokban a minisztérium, a múzeum és a család közösen egy rövid nyilatkozatot jelentettek meg, melyben köszönetet mondtak mindenkinek, aki részvétet nyilvánított és a temetésen részt vett (l. pl. Köszönetnyilvánítás. Magyar Hírlap 19. (1986) 129. sz. június 3. 7.). 55

19. kép Fülep Ferenc és felesége sírja a Farkasréti temetőben (a szerző felvétele) szóló első híradás még május 22-én megjelent az Esti Hírlapban, de ez sem egy részletes beszámoló volt, hanem tulajdonképpen egy rövidebb nekrológ. Ebből a következőket tartjuk érdemesnek idézni: Nagyon mélyről indult [ti. egy kilencgyerekes szegény családba született DDB], és magasra jutott. Az egyik fő szakértőként ő vehette először kézbe a Magyarországra visszaszármazott becses nemzeti értéket, István király koronáját, s alkothatott véleményt róla. Mert a főigazgató eljutott a szellem legmagasabb világába: tudása, érdeklődése rendkívül gazdag volt, s talán ezért is maradt meg emberként olyannak, amilyennek elindult az életbe: egyszerűnek és közvetlennek, ama népmesei legkisebb fiúnak, aki nekivágott a nagy ismeretlennek és győzedelmeskedett. 178 Korek József gyászbeszéde a Folia Archaeolgicában jelent meg. Fülep Ferenc legteljesebb szakmai méltatását, pályaképét a négy évvel idősebb pályatárs, Kádár Zoltán régész, művészettörténész adta az Archaeologiai Értesítőben. Nem tudjuk, hogy Kádár ott volt-e Fülep temetésén, de nagyon érdekes az, amit nekrológja végén megjegyez, tudniillik, hogy utoljára vele éppen e temetőben találkozott, amikor egy vezető muzeológust temettek. A Nemzeti Múzeum főigazgatója akkor azon töprengett, hogy kiváló elődje Hampel József halálának közelgő 75. évfordulója alkalmából, hogyan lehetne méltóan megemlékezni. 179 Hampel Józsefről nem sikerült már 1988-ban sem méltóképpen megemlékezni, de Fülep Ferencről a Nemzeti Múzeum halála után kétszer is megemlékezett a sírnál. Elő- 178 (hm): Végső búcsú Fülep Ferenctől. Esti Hírlap 31. (1986) 118. sz. május 22. 2. 179 Kádár Z. i. m. 259. Kádár nekrológja után Nagy Mihály közölte Fülep műveinek válogatott jegyzékét l. Fülep Ferenc régészeti munkássága (válogatott bibliográfia). Összeáll.: Nagy Mihály. Archaeologiai Értesítő 113. (1986). 2. füz. 259 261. 56

ször a néhai főigazgató születésének 70. évfordulója alkalmából 1989. augusztus 4-én tartott koszorúzással, mely alkalommal az akkori főigazgató, Fodor István méltatta elődjét. 180 Legközelebb 2006. június elsején, halála huszadik évfordulóján keresték fel sírját a múzeum munkatársai. 181 Fülep Ferencet a Farkasréti temető 24/1-1-29 sz. alatti sírhelyén temették el. A 2002 óta védett státuszú sírban, mely tehát a Nemzeti sírkert része, Fülep Ferenc feleségével, a 2011-ben elhunyt Rónay Évával nyugszik. (19. kép) A sírhelyet eredetileg a Nemzeti Múzeum váltotta meg. 2011 augusztusában, az özvegy halála után mondott le a múzeum a sírhely rendelkezési jogáról. 182 A fehérmárvány sír új, kifogástalan állapotban van. Huszár Lajos (1906 1987) Dr. Huszár Lajos, a Magyar Nemzeti Múzeum (ekkor hivatalosan még Magyar Történeti Múzeum) Éremtárának múzeumőre, vezetője 1945. április 14-én kapott megbízást az intézmény főigazgatói adminisztrációjának átvételére. Ezt a feladatot helyettes főigazgatói minőségben látta el 1946. július 31-i, végleges főigazgatói kinevezéséig. 183 1949. január végén egy koncepciós per nyomán menesztették tisztségéből. Ekkor viszszahelyezték az Éremtárba, 184 amelynek 1955-ben lett ismét osztályvezetője. Az 1956-os forradalom idején a múzeumban is megalakult Nemzeti Tanács újra őt bízta meg az intézmény vezetésével. Ahogy Gedai István fogalmaz: A korrekt szakmai irányítást semmiféle retorzió nem követte. Huszár az Éremtár élén maradhatott egészen nyugdíjazásáig, 1968. október 31-ig. Ezt követően a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban dolgozott, mint tudományos tanácsadó, és közben állandó külső munkatársa volt a Ráday Gyűjteménynek. 185 Huszár Lajos 1987. december 23-án hunyt el 81 éves korában. 186 Betegségének utolsó időszakát a Kútvölgyi Kórház tüdőrészlegén töltötte egy egyágyas szobában, ahol mindvégig dolgozott utolsó nagy munkáján, 187 Az erdélyi fejedelemség pénzverése című kötetén, amely már csak halála után (1995) jelenhetett meg. Bíró-Sey Katalin Huszárnekrológjában erről így írt: Erdélyből indult és Erdéllyel fejezte be életét, mert utolsó munkája halála előtti héten készült el és került a kiadóhoz. Az akarat, hogy befejez- 180 MNM TA MtGy 76-2305/1990. Fodor István beszédének vázlata. Készült egy fotósorozat ez alkalommal is (MNM TA Múzeumtörténeti Fotógyűjtemény MTf. 622-623.). 181 MNM TA MtGy M.T. 140-3406/2007. 182 MNM Gazdasági Irattár. 1914-20-1-28/11. GO. 183 MNMI Főigazgatósági iratok. 12/1945, 138/1946, vö. Ua. 247/1948. Huszár Lajos önéletrajza 184 MNL OL K 726 MNM Tanácsa iratai. 1949-57 Huszár Lajost (már halála után) 1990 áprilisában rehabilitálták, megállapítva, hogy az 1949-ben történt leváltás méltánytalan és igazságtalan volt. (Glatz Ferenc művelődési miniszter levele Fodor István főigazgatónak. MNM TA MtGy M.T. 76-2304/1990.) 185 Gedai István: Huszár Lajos (1906 1987). Numizmatikai Közlöny 86 87. (1987 1988) 3 4. 4. 186 MNM TA MtGy M.T. 71-2242/1988. 187 Ábrányi Hedvig és Rádóczy Gyuláné elbeszélése. Gyászjelentésében is említésre kerül utolsó munkájának befejezése: életútját bevégezve, utolsó nagy művét lezárva hunyt el. 57

hesse a kéziratot, néhány héttel meghosszabbította az életét. 188 Huszárt a Magyar Nemzeti Múzeum, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, valamint a Magyar Numizmatikai Társulat saját halottjának nyilvánította. E három intézmény, illetve szervezet adta ki együttesen a gyászjelentést is, és gondoskodott méltó végtisztességéről. A gyászjelentés záró mondata nem a szokásos módon sorolta fel a gyászolókat: A nemzetközi tekintélyű tudóst gyászolják: szülőföldjén Erdélyben és Magyarországon, rokonsága, barátai, kollégái és tanítványai a világ minden táján, ahol a lelkiismeretes kutatót és igaz embert szerették. 189 A temetésre 1988. január 14-én 15 órakor került sor a Farkasréti temetőben. Huszár Lajost a havas, téli hidegben sokan kísérték utolsó útjára. A numizmatikusok nesztorától Korek József főigazgató-helyettes a Nemzeti Múzeum, Antall József főigazgató a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Fitz Jenő alelnök a Magyar Numizmatikai Társulat, Gedai István a tanítványok, Benda Kálmán a Ráday Gyűjtemény és annak egykori baráti köre nevében búcsúzott. 190 Közülük Korek József a következőképpen zárta gyászbeszédét: A páratlan szorgalmat, az ügy nemes szolgálatát legyőzte a halál, de él műveiben, munkatársai, tanítványai, barátai, tisztelői szeretetében és megbecsülésében. Babits Sírversének négy sorával búcsúzom Huszár Lajostól:»Itt nyugszom. Végre megnyugodtam. Elszállt az álom és a láz. Ma föld fölöttem, föld alattam, és nem emel, és nem aláz.«191 Korek gyászbeszéde némi változtatásokkal nekrológként jelent aztán meg az Archaeologiai Értesítőben. Huszár-nekrológ jelent még meg a Századokban Buza Jánostól, a Művészettörténeti Értesítőben Csengeryné Nagy Zsuzsától, az Orvostörténeti Közleményekben Kapronczay Károlytól, a Folia Archeologicaban Bíró-Sey Katalintól, Az Érem című lapban Kőhegyi Mihálytól és a Numizmatikai Közlönyben melynek az elhunyt 1933 és 1976 között szerkesztője volt Gedai Istvántól (magyar és német nyelven). 192 Ő többek közt így méltatta: 1987. december 23-án távozott el a magyar numizmatikának az a kutatója, akinek élete és munkássága páratlannak mondható a magyar numizmatika történetében. Az elmúlt két évszázad magyar numizmatikusai közül szinte senkinek sem adatott oly emberi kor, hogy munkássága kiteljesedhessék. Huszár Lajos munkásága tudományos irodalmunkban talán a leggazdagabb teljes és egész, nincs benne törés. Élete 188 Bíró-Sey Katalin: Huszár Lajos (1906 1987). Folia Archaeologica 39. (1988) 7 9. 9. 189 L. 187. jegyzetet. 190 Buza János: Huszár Lajos (1906 1987). Századok 122. (1988) 1 2. sz. 279 281. 281. 191 Korek József búcsúbeszéde Huszár Lajos temetésén, 1988. január 14. MNM TA MtGy M.T. 71-2241/1988. 192 Korek József: Huszár Lajos 1906 1987. Archaeologiai Értesítő 114 115. (1987 1988) 1. füz. 121 122., Buza J. i. m. 279 281., Csengeryné Nagy Zsuzsa: Búcsú dr. Huszár Lajos professzortól (1906 1987). Művészettörténeti Értesítő 37. (1988) 1 2. sz. 86., K. K. (Kapronczay Károly): Huszár Lajos (1906 1987). Orvostörténeti Közlemények 117 120. (1987) 359., Bíró-Sey K. i. m. 7 9., Kőhegyi Mihály: Huszár Lajos (1906 1987). Az Érem 44. (1988) 1. sz. 1 2., Gedai I. i. m. 3 4., németül: uo. 5 6. 58

20. kép Fitz Jenő Huszár Lajos sírkövének avatásán mondott ünnepi beszéde közben (Magyar Numizmatikai Társulat) egyet jelentett munkásságával; életének egyetlen értelme és célja a numizmatika volt fiatal korától élete utolsó pillanatáig. 193 A Nemzeti Múzeum egykori főigazgatóját a Farkasréti temetőben, a 2-1-126. sz. sírhelyen helyezték örök nyugalomra. Az egyszerű sírra jó két évvel később került méltó sírkő, melynek avatására 1990. október 11-én került sor. (20. kép) Erről a Numizmatikai Társulat 1990. évről szóló főtitkári beszámolójából megtudhatjuk, hogy a sírkőavató ünnepségen szép számmal jelentek meg a tagtársak, valamint Huszár Lajos rokonai és tisztelői is. A sírkövet Csúcs Ferenc szobrászművész, a Társulat tagja készítette. 194 A műkő sír fej részén kissé előre döntve szürke márványlapon látható három nagyméretű érem. A felső, egyedül álló dombormű Huszár portréérme (balra néző fej), felirata: DR PH SC LVD HVSZÁR NVM HVNG. Az alsó két érem a Magyar Numizmatikai Társulat tagsági érmének két oldala. Az előlapra rátéve a következő véset: HUSZÁR LAJOS/1906 1987. 195 Huszár Lajos sírja védett, a Nemzeti sírkert része. (21 22. kép) 193 Gedai I. i. m. 3. 194 Magyar Numizmatikai Társulat Könyvtára. Irattár. Főtitkári beszámoló 1990. évről. 1991. február 7. 195 Soós Ferenc: Magyar Numizmatikusok Panteonja. Bp., 2010. 111., A síremléket készítő Csúcs Ferencről további részleteket l. Nagy Ádám: Egy dedikált érem története. In memoriam Ludovici Huszár. Szerk.: Biró Sey Katalin Buza János Csoma Mária Gedai István. Bp., 2006. 46 51. A leírtakból az derül ki, hogy Csúcs Ferenc ingyen készítette el a sírra az érmeket (uo. 50.). Nagy Ádám egy olyan képet is hoz visszaemlékezésében, amelyen az éremművész Huszár sírjánál áll a sírkő avatásakor (uo. 51.). 59

21. kép Huszár Lajos sírja a Farkasréti temetőben (a szerző felvétele) 22. kép Huszár Lajos sírjának domborművei, érmei (a szerző felvétele) 60

Kralovánszky Alán (1929 1993) Dr. Kralovánszky Alán 1983. január elsejével lépett be a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai közé, mint az Adattár osztályvezetője. Egy évtized múlva Antall József miniszterelnök kérte fel a múzeum vezetésére. Főigazgatói pályázatának benyújtása és elfogadása után Mádl Ferenc művelődési és közoktatásügyi miniszter 1993. június elsejétől 1998. május 31-ig terjedő időre megbízta az intézmény főigazgatói teendőinek ellátásával. 196 A rendelkezésére álló öt éves ciklusból azonban öt hónapot sem tölthetett ki, mert 1993. október 7-én második szívinfarktusa után 4 nappal 197 jött harmadik szívleállás már végzetes volt. Hetven évvel Fejérpataky László és hét évvel Fülep Ferenc szintén infarktus okozta halála után újra hivatalban lévő főigazgatót gyászolt a nemzet múzeuma. Tudomásunk szerint ezt követően egyetlen klasszikus gyászjelentés jelent meg, amelyet özv. Kralovászkyné Dr. Éry Kinga adott ki. A partecédulán férje neve alatt csak két megnevezés szerepelt: régész, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. 198 Fennmaradt ezenkívül még egy német nyelvű rövid gyászértesítő is, amit a Nemzeti Múzeum készíttetett. 199 Kralovánszky főigazgató halálát követően Antall József miniszterelnök személyes hangú kondoleáló levelet írt az özvegynek, a Nemzeti Múzeumhoz pedig az alábbi sorokat intézte (amely aztán a Múzeumi Hírlevélben is megjelent): Szomorúan értesültem Kralovánszky Alán főigazgató úr halálának híréről. Megtiszteltetésnek érzem, hogy barátomnak mondhattam őt, aki egész munkásságával, szakmai elkötelezettségével szolgálta a magyar múlt feltárását, megismertetését. Régészi, muzeológusi diplomái megszerzésével indult pályája, és a debreceni, tatai, székesfehérvári, veszprémi és budapesti évek során bizonyította, hogy a régész sok kitartást, elkötelezettséget követő munkájának gyümölcse beérik. Ehhez azonban a Kralovánszky Alán életét vezérlő emberi tartás és hit is szükséges. Tevékenységének kimagasló korszaka volt a székesfehérvári királyi bazilika feltárása, a Királysír Bizottság titkáraként végzett munkája. A mai történések szakértő résztvevőjeként járult hozzá Nagy Imre, Maléter Pál és társai exhumálásához, lehetővé téve újratemetésüket. Mindvégig hűen kitartott 1956 szabadságeszménye mellett, vállalva a megpróbáltatásokat, amelyekben a forradalom és szabadságharc leverése után része volt. Egy nagyszerű pálya zárult le most a Nemzeti Múzeum főigazgatói székéből történt távozásával. Bár súlyos és őszinte a gyász, Kralovánszky Alán életműve emberségben, magyarságban és a tudomány iránti elkötelezettségben példát mutat a jelenkor és a jövő 196 MNMI Főigazgatósági iratok 544-021-9/93. F., 581-021-10/93. F. 197 Gedai István írja nekrológjában, hogy Kralovánszky főigazgató négy napos kezelés után hunyt el. Gedai István: Dr. Kralovánszky Alán (1929 1993). Folia Archaeologica 44. (1995) 27 28. 28. 198 MNM TA MtGy M.T. 80-2394/1993. 199 Uo. Szövege: Die Direktion des Ungarischen Nationalmuseums gibt mit Erschütterung bekannt, dass Herr Generaldirektor Dr. Alán Kralovánszky, hervorragender Forscher des Mittelalters ist nach kurzer Krankheot am 7. Oktober verschieden. 61

23. kép Kralovánszky Alán nyughelye: a Pekáry-kripta a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben (a szerző felvétele) nemzedékeinek. 200 A miniszterelnök a levelet 1993. október 14-én írta Kölnben, ahova nem sokkal korábban csontvelő átültetésre utazott. Alig több mint két hónnappal később ő is követte régész barátját. Kralovánszky Alánt a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben temették el. Kívánsága szerint szűk családi körben helyezték örök nyugalomra a temető fal melletti B 40 sz. sírhelyén, a Pekáry család kriptájába. 201 (23. kép) Az október 15-én megtartott temetésen tényleg csak néhány családtagja jelent meg és ketten az Adattárból is. A sírra a miniszterelnök a temetés napján koszorút küldött. Az elhunyt főigazgatót a római katolikus egyház szertartása szerint Farkas Attila atya temette. Ő celebrálta az október 21-én Budapesten, Kralovánszky egykori iskolája, a budai Érseki Katolikus Gimnázium (a Rákócziánum) templomában megtartott gyászmisét is. Az ezt megelőző napon Székesfehérvárott, a Bazilikában Takács Nándor székesfehérvári püspök mutatott be szentmisét a halott lelki üdvéért. Mindkét alkalommal nagyon nagy tömeg jelent meg Fehérvárott többek közt egykori ásatási munkásai és búcsúzott a nagy régésztől. A Nemzeti Múzeum munkatársai a budapesti gyászmisén vettek részt nagy számban. 202 Ezután két nappal, október 23-án a nemzeti ünnep alkalmából Kralovánszky Alán posztumusz Nagy Imre Emlékplakettet kapott, melyet özvegye vett át. 200 Múzeumi Hírlevél 14. (1993) 11. sz. november 27. 8. 201 Édesanyja volt Pekáry-lány. 202 A gyászjelentés és Kralovánszkyné Dr. Éry Kinga elbeszélése alapján. Temetéséről Rainer Pál nekrológjában a következőket jegyezte meg: Temetése csendben, családi körben történt Budapesten, a Kerepesi úti temetőben. Ez illett hozzá. Életében is csendes, visszafogott ember volt, de nem humor és vidámság nélküli. (Rainer Pál: In memoriam Kralovánszky Alán (1929 1993). Veszprémi Megyei Múzeumok Közleményei 19 20. (1993 1994) 19 21. 21. Ásatásai munkásainak ragaszkodásáról l. uo.) 62

Kralovánszky halálhíre megjelent a legfontosabb napilapokban. 203 A Fehér Megyei Hírlapban két nappal halála után Székesfehérvár polgármestere, Balsay István Királyaihoz tért a régészet fejedelme címmel búcsúzott a fehérvári Királyi Bazilika feltárójától, a város szerelmesétől. 204 Ezen írás alatt Régészbúcsúztató címmel egy másik kis nekrológ is olvasható, mely a következő két mondattal zárul: Esztergom, Fehérvár és Veszprém körzetében»királyi úton«járt, a magyar középkor egyik legkiválóbb ismerőjeként. Személyében a szakma vezető régésze, nemzeti múltunk fehér foltjainak egyik legeredményesebb eltüntetője távozott. 205 Tudományos szintű nekrológot is többen írtak. Kiss Attila régész atyai jóbarátját, egykori mentorát az Archeologiai Értesítőben így méltatta: Teljes életet élt; többször végigjárta a 24. kép mélységeket és magasságokat; végigjárta a segédmuzeológustól a főigaz- Kralovánszky Alán sírkőtáblája (a szerző felvétele) gatói székig terjedő múzeumi pályát; sikerült egy életbe szorítania a leletmentő régész és a tudatos kutató, a tudományos ember életét; tudott távlatokat látni és láttatni; tudott lángolni és elégni a régészetért és a múzeumért. 206 A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti évkönyvében, a Folia Archaeologicaban Gedai István emlékezett meg róla. 207 Veszprémi muzeológus kollégái közül ketten is írtak nekrológot: Rainer Pál a Veszprém Megyei Múzeumok Közleményeiben, 208 S. Lackovits Emőke pedig a Veszprémi 203 o. á. (Osztovits Ágnes): Meghalt Kralovánszky Alán. Magyar Nemzet 56. (1993) 237. sz. október 11. 11. 204 Balsay István: Királyaihoz tért a régészet fejedelme. Fejér Megyei Hírlap 49. (1993) 236. sz. október 9. 4. 205 Uo. Ez a nekrológ név nélkül jelent meg. 206 Kiss Attila: Kralovánszky Alán 1929 1993. Archaeologiai Értesítő 120. (1993) 1 2. füz. 89 90. 90., l. ue. németül: Kiss, Attila: Alán Kralovánszky 1929 1993. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 47. (1995) 325 327. (Utána teljes bibliográfiáját l. Éry, K.: Wissenschaftliche Arbeiten von Alán Kralovánszky. uo. 327 329.) 207 Gedai I. i. m. 27 28.; Uő.: Dr. Kralovánszky Alán szakirodalmi munkássága. uo. 29 32., Uő.: Dr. Kralovánszky Alán régészeti tevékenysége az ásatási jelentések alapján. uo. 33 36. 208 Rainer P. i. m. 19 21., bibliográfiával és német nyelvű rezümével: uo. 21 24. 63

Szemlében. Utóbbi személyes hangú emlékezésében így írt Kralovánszky élethez-halálhoz való viszonyáról: Tisztelte az életet, ugyanakkor nem félt a haláltól tudván, kinek a kezében van saját élte. Tiszteletet parancsoló racionalitással beszélt erről. A halál gondolatának szorongatása nem kötötte gúzsba, ezért szabad lélekkel tehette mindazt, amelyre megbízatását nem földi hatalmasságoktól kapta. Különös tisztelettel fordult az előtte járók felé, lettlégyen az a közelmúlt vagy a régmúlt. 209 Megmutatkozott ez nála kegyeleti kérdésben is, elég ha a Zichy István sírjára vonatkozó már fentebb említett főigazgatósági intézkedésére utalunk. Kralovánszky Alán nyughelyén, a Pekáry-sírboltban nyugszik nagyanyja, két nagybátyja, Lénárd és István, a neves festőművész; de utóbbi két személy névtáblája mellett csak kettő másik látható a temető falán további három névvel, köztük Kralovánszkyval. A legnagyobb, központi tábla Pekáry Család jelzi, hogy itt a család több tagja nyugszik, mintegy harminc személy. 210 Az egykori főigazgató neve egy keskeny, a temetőfal párkánya alá helyezett vörös gránittáblán olvasható. 211 (24. kép) A többi sírtábla és maga a kripta tardosi vörös mészkőből készült, kövei jó állapotban vannak. A sírhely a Nemzeti sírkert részeként védett státusszal rendelkezik. Kovács Tibor (1940 2013) Dr. Kovács Tibor halála előtt ötven évvel, 1963-ban lépett be a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai közé. Ezt követően egy hatévi (1975 1981) minisztériumi kitérőt leszámítva mindvégig, azaz nyugdíjba vonulásáig az intézmény szolgálatában állt, 1981- től főigazgató-helyettesként, majd 1999-től főigazgatóként. Már 1986 júniusában, Fülep Ferenc váratlan halálát követően a múzeum megbízott vezetője lett. 212 A főigazgatói adminisztrációt Fodor István kinevezéséig látta el. 1999 júniusában Gedai Istvánt váltotta a főigazgatói székben, 213 majd több mint egy évtizedig, 2010. január 31-ig vezette a nemzet múzeumát. Az ő főigazgatói időszakához kötődik a Nemzeti Múzeum épületének (második) nagy rekonstrukciója. Kovács Tibor búcsúztatására, egyben 70. születésnapja alkalmából való köszöntésére utolsó munkanapján, január 29-én délelőtt 11 órakor került sor, a múzeum Dísztermében. Az ünnepelt másnap körlevélben köszönte meg az elköszönő ünnepséget többek közt ezeket írva: Megtisztelő volt számomra, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója lehettem több mint tíz évig, és tiszteletet ébreszt 209 S. Lackovits Emőke: Dr. Kralovánszky Alán régész emlékezete (1930 1990). [sic!] Veszprémi Szemle 2. (1994) 2. sz. 93 95. 94. 210 A sír helyszínen történő megtekintése és Kralovánszkyné Dr. Éry Kinga elbeszélése alapján. A kriptában nyugvók száma az özvegytől származó adat túl soknak tűnik. 211 Kralovánszky Alán kis keskeny, a temetőfal párkánya alá benyomorított táblája helyett valamikor a jövőben szebb és méltóbb lenne egy nagyobb, megfelelő elrendezésű és feliratú sírtábla elkészítése és elhelyezése. 212 MNMI Főigazgatósági iratok 485-08-18/86. Főig. 18. sz. Körlevél 213 MNMI Főigazgatósági iratok 709-015-12/99. Főig. Második főigazgatósági ciklusára szóló kinevezését l. MNMI 1722-02-44/04. Főig. 64

bennem az az összetartozás, amit akarva-akaratlanul jelenlétükkel kifejeztek. 214 Nyugdíjba menetele után már csak kevesebb, mint négy évet élt. Kovács Tibor 2013. november 19-én hajnalban hunyt el a kistarcsai Pest Megyei Flór Ferenc Kórházban életének 74., házasságának 50. évében. 215 Az egykori főigazgatót még előző nap délután szállította a mentő a kórházba, miután otthonában elvesztette az eszméletét. Másnap reggel, a halál beállta után nem sokkal telefonon értesítette a család a Nemzeti Múzeumot a szomorú hírről. Ezt követően Csorba László főigazgató felhívta hivatali elődje özvegyét és a részvétnyilvánításon túl közölte vele, hogy Kovács Tibort a Nemzeti Múzeum saját halottjának tekinti. Ez a mondat aztán a múzeum és a család által közösen kiadott gyászjelentésben is szerepelt. A partecédulán, amelynek szövegét a főigazgatóság fogalmazta meg, az elhunyt főigazgató neve alatt titulusai, kitüntetései kerültek felsorolásra. Ezen kívül még Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című versének négy sora volt olvasható rajta: Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó, tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse. 216 A temetés megszervezését az özvegy felkérésére Németh Lászlóné, volt gazdasági igazgató már november 20-án megkezdte, melynek során elérte, hogy a néhai főigazgató földi maradványait a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben helyezhessék örök nyugalomra. Kovács Tibor temetésére 2013. december 11-én 14 órai kezdettel került sor. A Fiumei úti temető nagy ravatalozója megtelt a család és a múzeumi szakma képviselőivel. A Nemzeti Múzeumból is sokan eljöttek, hogy részt vegyenek egykori főnökük, kollégájuk végtisztességén. A római katolikus gyászszertartást a húsz évvel korábban már Kralovánszky Alánt is temető dr. Farkas Tibor (1929 ) érseki tanácsos atya, az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ egykori intézményvezetője, a budapesti Szent István Bazilika korábbi segédlelkésze végezte négy ministráns asszisztenciájával (akik közül az egyik, Kovács Gergely, korábban a Nemzeti Múzeum munkatársa volt). Elsőként ő emlékezett meg az elhunytról, akit az 1960-as években ismert meg. Többször hangsúlyozta az öntudatos, pályájához ragaszkodó, értéket őrző és teremtő ember fontosságát, olyan személyiségét, mint amilyen Kovács Tibor volt. Végül Adyt idézte: Őrzők vigyázzatok a strázsán! Sokan vagytok itt most őrzők, felelősséggel vigyázzatok a strázsán, őrizzétek, védjétek és mentsétek az emberi értékeket, hazánk értékeit is. A papi gyászbeszéd után a Magyar Nemzeti Múzeum nevében Csorba László főigazgató búcsúztatta elődjét, aki mint mondta egy nagy, hosszú és lenyűgöző örökség hordozója volt, olyan szinten, olyan módon és olyan formákban, amelyek mindenben 214 Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes 2010. január 6-án kelt ikt. sz. nélküli meghívó levele. MNMI Főigazgatósági iratok 310-021-7-3/10. Főig. 215 Kovács Tibor gyászjelentésén egy kissé pontatlanul életének 73. éve szerepel, de halálának évében ő már betöltötte (február 10-én) a 73. évét, így halálakor már életének 74. évében járt. A koporsón lévő aranyozott táblácskán már pontosan szerepelt az életkor: élt 73 évet. 216 Kovács Tibor gyászjelentése. (MNM TA MtGy) 65

25. kép Kovács Tibor ravatalánál Fodor István mond gyászbeszédet (Fotó: Dabasi András) megfeleltek ennek az örökségnek. A ravatal mellett álló főigazgató három, az elhunytra jellemző szóval felelősség, hűség, szeretet emlékezett meg Kovács Tiborról. Az első kapcsán megjegyezte, hogy a kifejezhetetlen, pótolhatatlan értékek napi ügyeit intézni, gyűjteni, vigyázni rá, tudományosan feldolgozni, közkinccsé tenni elképesztő felelősség, és ennek ő a tudatában volt, tudta hordozni és tudott beszélni is róla. Még a humora mögött is ott volt a felelősség. Csorba a második szó, a hűség értelmezésénél hangsúlyozta, hogy Kovács Tibor hűséges volt egy hagyományhoz, amelyet az időhöz hasonlóan nehéz megragadni. Ettől még lehet hűséges hozzá az ember, de csak ha mindig a mi világunk, a mai élet felől kérdezünk rá, hogy mit is hozunk magunkkal. Az örökségnek az életet kell szolgálnia. Nem lehet olyan örökségünk, ami a cselekvési lehetőségeinket bezárja, úgy kell az örökséget tovább vinni, hogy közben új módon kell megmutatni. Úgy, hogy közben az eredeti zamata, az eredeti méltósága megmaradjon, hogy az a szó, hogy Magyar Nemzeti Múzeum, amit ez 211 éve jelent ne veszítse el a súlyát, erejét, méltóságát. Ugyanakkor korszerűen, a mai világ kihívásainak is megfelelve kell megőrizni a hagyományokat és ezt az elhunyt tudta, tudott a Nemzeti Múzeum jövőjéről gondolkodni, és azt látta meg, hogy hogyan lehet ez az örökség életképes, felismerve azokat az alapvető lépéseket, amelyeket aztán meg kell tenni. Ő nem egyszerűen a múzeumpalotához volt hűséges, amelyről egyébként sok mindent tudott mesélni, hanem ahhoz a szellemiséghez, amely a múzeumot mindig az élet modern kihívásai felől fogalmazza meg. Végül a harmadik szó, a szeretet kapcsán a búcsúztató főigazgató elmondta, hogy Kovács Tibor nagyon szerette a múzeumot. Bár ezt ő korábban is tudta, a halálhír megérkezése után, azok a könnyek, melyeket munkatársai szemében látott közelebb hozták hozzá ezt az érzést. Ez mutatta meg számára a Nemzeti Múzeumban lévő barátai, munkatársai iránta érzett szeretetét. Ebben a szeretetben szerinte van 66

megbecsülés, elismerés a személyiség eleganciája, humora, baráti közvetlensége iránt. (A kulturális tárca részéről nem búcsúzott senki a ravatalnál, de Csorba főigazgató úr beszéde elején megjegyezte, hogy Halász János, a kultúráért felelős államtitkár külön kérte őt, hogy jelezze a nevében, hogy az elhunytra a minisztérium dolgozói is kegyelettel emlékeznek.) Az utód után az előd következett: Fodor István c. főigazgató a régész szakma nevében búcsúzott egykori múzeumi kollégájától. (25. kép) Méltatásában felidézte első találkozásukat 1964-ben, az esztergomi ásatáson, amikor ő még másodéves egyetemista volt, Kovács Tibor pedig már a Nemzeti Múzeum tudományos munkatársa. Ezzel kapcsolatosan megjegyezte, hogy akkor még nagy tisztességnek számított az, ha valaki az egyetem padjaiból a Magyar Nemzeti Múzeumba került, ahol akkor európahírű nevekkel volt tele a Régészeti és a Középkori Osztály. Fodor méltatásában hangsúlyozta, hogy bronzkorral foglalkozó régész remekül megírt dolgozataival melyekből néhányat tanítani kellene külföldön is ismertséget szerzett. Mozsolics Amália mellett Európában a legtöbben Kovács Tibor munkáit idézik, ha a bronzkorról van szó állapította meg Fodor, majd kiemelte azt is, hogy az elhunyt számos kiváló és sikeres kiállításban vett részt kurátorként és katalógus-íróként, amelyek közül ez alkalommal csak a franciaországi és németországi bronzkori kiállításra, valamint az őskori aranykincseket bemutató tárlatra hívta fel a figyelmet. E kiállítások kötetei rengeteg múzeumi műtárgyat építették be szervesen az európai régészetbe hangsúlyozta a búcsúztató, majd megjegyezte: Azok, akik lebecsülik ezeket a múzeumi kiállításokat, múzeumi katalógusokat, elfeledik, hogy tökéletesebb publikációja egy régészeti tárgynak, mint a katalógus, nincsen. Kovácsot 35 éves korában vállalt minisztériumi hivatala sajnos megakadályozta abban, hogy kisebb leletmentő ásatásokon kívül nagyobb ásatásokba kezdjen. Ezzel együtt ő később is régész maradt, és olyan eredményeket tudott felmutatni, mint például a mai napig megjelenő Communicationes Archaeologicae Hungariae 1981-es megindítása. Visszatérve aztán a múzeumba több kiadványsorozatot is létrehozott, megjelentek a Nemzeti Múzeum régészeti katalógusai, amelyek szertevitték a Nemzeti Múzeum és a magyar tudomány hírnevét az egész világon. Fodor István megjegyezte, hogy Kovács Tibor tudományos munkássága nagy meglepetést okozott ebben az időben is, amikor hivatalt viselt (főigazgató-helyettes volt), hiszen nem látszott meg a publikációján, hogy ez az ember nem reggeltől estig a régészeti raktárban csücsül, reggeltől estig nem a könyvtárat bújja, hanem a hivatalban dolgozik, aztán hazamegy és otthon vagy néha lopott időkből a múzeumban is dolgozik. Később, amikor egészsége nem volt a régi, nem tudott már szeretett tárgyaival foglalkozni, a tudományban megkapaszkodni, bár szándék és akarat volt bőven benne, de az erő sajnos már hiányzott. Nem tudta befejezni megkezdett munkáját. Hogy mit kezdett meg, azt ma még nem is tudjuk, csak hagyatékának feldolgozása fogja megmutatni jegyezte meg Fodor, majd hozzátette: Ezt az óriási teljesítményt, alkotó munkát nem értékelték és ma sem értékelik kellő mélységben. Fodor István gyászbeszédét azzal a reménnyel fejezte be, hogy lesz, aki folytatja majd Kovács Tibor megkezdett és eltervezett munkáit. 217 Végül a sírnál Macskássy István, a Magyar Természettudományi Múzeum nyugalmazott főigazgatója a barátok nevében búcsúzott az elhunyttól. (26. kép) 217 A temetésen készült hangfelvétel alapján. 67

26. kép Koszorúk Kovács Tibor sírján, 2013. december 11. (Fotó: Dabasi András) A Nemzeti Múzeum Kovács Tibor halálhírét 2013. november 21-én közölte az MTIvel egy rövid életrajzot is adva. Ezt aztán sok-sok internetes portál átvette. 218 Ezen kívül a főigazgatóság hirdetést jelenttetett meg a két legnagyobb napilapban, a Népszabadság és a Magyar Nemzet gyászrovatában. 219 A Kárpát-medencei bronz- és vaskorkutatás kiváló képviselőjére emlékezve nekrológ jelent meg a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat folyóiratában, az Archaeologiai Értesítőben. A méltatást jegyző régész, Szathmári Ildikó, többek közt a következőket írta: Kovács Tibor pályája során mindvégig teljes odaadással, őszinte hittel és becsülettel a régészettudománynak és a múzeumügynek, mindenekelőtt szeretett múzeumának, a Magyar Nemzeti Múzeumnak élt és dolgozott. A múzeumi élet minden területén az elkötelezettség, a kitartó, a tisztességgel végzett munka határozta meg személyiségét. Széles látókörű, igazi tudós volt, aki vallotta és hitte, hogy egyetlen tudományágban, így a régészetben sem nélkülözhetők a megelőző generációk erőfeszítései. Így teszünk mi is folytatva Kovács Tibor megkezdett munkáját, építkezve a bronzkor kutatásában elért tudományos eredményeire. 220 Ugyancsak Szathmári Ildikó jelentetett meg nekrológot az Acta Archaeologicaban. A német nyelvű méltatás után Kovács műve- 218 Pl. www.magyarmuzeumok.hu/tema/1548_elhunyt_kovacs_tibor 219 Halálozás. Népszabadság 71. (2013) 285. sz. december 7. 18., Gyász. Magyar Nemzet 76. (2013) 333. sz. december 7. 18. 220 Szathmári Ildikó: Kovács Tibor (1940 2013). Archaeologiai Értesítő 139. (2014) 319 322. 322. 68

27. kép Kovács Tibor sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, 2015. február 9. (Fotó: Kardos Judit) inek bibliográfiáját is közreadta. 221 Kovács-nekrológgal kezdődik előtte Kovács Tibor fényképével a Magyar Nemzeti Múzeum történeti évkönyve, a Folia Historica 2013-as kötete is, amelyet a pályatárs Tóth Endre írt. 222 Kovács Tiborra születésének 75. évfordulója alkalmából, 2015. február 9-én 11 órakor Fiumei úti sírjánál a Nemzeti Múzeum munkatársai emlékeztek egy szál fehér rózsával, egy mécses meggyújtásával. A megemlékezésen Csorba László főigazgató mondott beszédet, majd felolvasta Kosztolányi Halotti beszéd című versét, amelynek néhány sora, mint fentebb idéztük, már a gyászjelentésen is szerepelt. (27. kép) A Fiumei úti temetőben négy helyszínt ajánlottak, végül egy kriptás sírhelyet (11-1/ 1-1) választott ki a család (az özvegy és fia). A sírhelyet és a temetést a Nemzeti Múzeum, a nyolc koporsó befogadására alkalmas kriptát a család fizette, a díszsírhelyet tehát nem a Főváros (illetve az állam) adta, hanem meg kellett azt venni, viszont a sírmegváltás a szokásos 25 év helyett 60 évre szól. 223 221 Szathmári, Ildikó: Tibor Kovács (1940 2013). Acta Archaeologica 65. (2014) 445 449. A bibliográfiát l. uo. 449 459. A nekrológ elején Kovács Tibor fotója. 222 Tóth Endre: Kovács Tibor (1940 2013). Folia Historica 29. (2013) 7 8. 223 Németh Lászlóné elbeszélése szerint. 69

Tanulmányunkban a Magyar Nemzeti Múzeum tizenhét néhai igazgatójának/főigazgatójának végtisztességéről, sírjáról írtunk. 224 Jól láthatóan a magyar történelem lenyomata ott van ebben a tizenhét történetben. Ott van a méltó kegyeletet megadó és megtagadó hatalom, a mérhetetlen távolság például Fejérpataky László és Hóman Bálint temetése között. Mert amíg az előbbi temetésének költségeit az állam állja, kormányülésen foglalkoznak vele és díszsírhelyet kap a magyar történelem nagyságai között, addig az utóbbi aki egyébként ott van és szeretett tanítványaként beszédet mond az igazi gyászünnepen minden kegyeleti aktus nélkül kerül elföldelésre, egy rabtemetőben, jeltelen sírban. Ám a történetnek nincs vége itt, mert a családtagok akaratán túl a történelem tovább csavar egyet azon: a méltó kegyelettel eltemetett Fejérpataky családi sírhelyét eladják a TSZ elnöknek, földi maradványaira rátemetkeznek, a háborús bűnösként rabtemetőben elhantolt Hómant pedig anyai családja gyönyörű sírkertjében temetik el szép, kegyeletteljes temetéssel. GRÄBER UND BESTATTUNGEN. GRABSTÄTTEN DER GENERALDIREKTOREN DES UNGARISCHEN NATIONALMUSEUMS II. Zusammenfassung Im ersten Teil der Arbeit schrieb der Verfasser über die Umstände der letzten Ehre der ersten sechs Leiter des Nationalmuseums. Vergeblich sucht man nach den Gräbern der ersten Zwei, Jakab Ferdinand Miller und Antal Haliczky. Im 20sten Jahrhundert gesellt sich der Generaldirektor Zsigmond Bátky zu ihnen, dessen Grab von der Nachwelt nicht geachtet wurde. Dies ist um so unverständlicher, da Bátky unter den ungarischen Ethnographen immer als einer der Grössten galt. Selbstverständlich kann es nicht durch Mangel an Blutsverwandten erklärt werden, aber dass das Garb eines solchen hervorragenden Wissenschaftlers schon nach 25 Jahren aufgegeben wurde, ist vielleicht nicht alltäglich. 224 Tanulmányunkban nem írtunk két olyan személy haláláról, temetéséről és sírjáról, akik, ha másfél-másfél hónapig is, de megbízást kaptak a Nemzeti Múzeum vezetésére (ők nem szerepelnek a múzeum épületében található főigazgatókat felsoroló emléktáblán sem). Érdy János (1796 1871) régész, a Régiségtár múzeumőre 1849-ben, a szabadságharc utolsó heteiben vezethette a múzeumot, miután a forradalmi kormány az addigi igazgatót, Kubinyi Ágostont lemondatta. Világos után azonban Kubinyit visszahelyezték tisztségébe. Érdy 1869-es nyugalomba vonulásáig vezethette osztályát. 1871. május 9-én hunyt el. A Kerepesi temető B 242 számú sírhelyén temették el, sírja ma is megvan. A másik, nem említett személy, Czakó Elemér (1876 1945) könyvtáros, akit 1919-ben a tanácskormány bízott meg ideiglenesen a múzeum vezetésével, miután Fejérpataky Lászlót eltávolította. Az első magyar kommunista kormány és rendszer bukását követően Kubinyihoz hasonlóan Fejérpataky is folytathatta múzeumvezetői működését. Czakó 1945. április 29-én halt meg és a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírja ma is megtalálható a temető 42-1-72/73. számú sírhelyén. A Nemzeti sírkert részeként mindkét sír védett. 70

Im zweiten Teil unserer Studie über Tod, Umstände der Begräbnisse und Gräber ehemaliger Direktoren haben wir bereits alles berichtet, was wir durch unsere Forschung gefunden haben. Ferenc Pulszky und Imre Szalay haben repräsentative Begräbnisse bekommen, und dies beeinflusste dann die nachfolgenden Begräbnisse. Im Fall von Géza Fejérpataky und Géza Horváth, wurden die Toten in der Rotunde des Ungarischen Nationalmuseums aufgebahrt und von dort in den Kerepeser Friedhof begleitet. Bátky ist zwei Jahre nach Horváth gestorben. Er wurde nicht mehr im Museum aufgebahrt. Man weiss nicht, warum diese Tradition brach. Abgesehen davon hat der grosse Ethnograph eine anständige letzte Ehre bekommen, nicht wie sein Vorgänger (Minister) Bálint Hóman und sein Nachfolger István Zichy. Das neue Regime nach 1945 verzichtete sogar auf die grundlegendste Pietät bei denen, die sie als Feinde betrachtete. Dies sieht man im Fall von Hóman eindeutig. Der Verfasser erörtert die Nekrologe verstorbener Generaldirektoren viel ausführlicher, als die von Museumsleitern des 19. Jahrhunderts. Aus einem einfachen Grund: Im ersten Jahrhundert des Museums sind viel weniger Nachrufe erschienen, als im 20. Jahrhundert. Nach dem Tod von Pulszky und Szalay sind vielerorts, überwiegend in Tages- und Wochenzeitungen Nachrufe erschienen, die aber mit ein-zwei Ausnahmen einfach den Lebenslauf der Verstorbenen mitteilten. Es ist kein Wunder, denn erst später entwickelte sich in unserer Heimat der alles beinhaltete Nachruf. Die ersten Beispiele dafür sind Gedenkreden, die von Mitgiedern der Ungarischen Akademie der Wissenschaften gehalten wurden. Ein paar akademische Gedenkreden erinnern an Kubinyi und Pulszky. Die Horvát-Gedenkrede von Mátray, und der Nachruf von Szalay, geschrieben von Gyula Sebestyén, oder vielmehr der in der Wissenschaftlichen Sammlung erschienene Lebenslauf von Jakab Ferdinand Miller sind die wahren Vorbilder. Nach derem Erscheinen wurde eine beispielhafte Würdigung nach dem Tod des Museumsdirektors erwünscht. Im 20. (und 21.) Jahrhundert ist jedoch im Fall des Todes eines Museumsdirektors nicht nur eine einfache Todesanzeige, sondern ein voller Nachruf erschienen. Im Nachruf wurde detailliert über seine wissenschaftliche Arbeit geschrieben, manchmal sogar mit kritischen Untertönen. Einer der Hauptgründe dafür ist, dass im Laufe der letzten 100 Jahre mehrere wissenschaftliche Zeitschriften gegründet wurden, deren Erscheinen öfter den Direktoren des Nationalmuseums zu verdanken war. Parallel damit bildete sich einen fachliche und öffentliche Meinung, die den Nekrolog vom wissenschaftlichen Wert als Element der Ehrfurcht betrachtete. 71

72

Koppány András GERSEKARÁT KÖZÉPKORI TEMPLOMÁNAK KUTATÁSA Gersekarát két teleülésből összevont falu, Körmendtől délkeletre, Vas megye déli részén az úgynevezett Vasi Hegyháton fekszik. A község déli részén folyik a Sárvíz patak. Az újkori térképek alapján egyértelmű, hogy a falu északi részén feküdt egykor Gerse középkori települése, ahol a templom is áll. Gerse első említése 1272-ből származik, amikor a király bizonyos Csapó fia András számára megújította annak gersei birtoklását. 1 E Csapó nevű ősről tudjuk, hogy a Nádasd nemzetséghez tartozott. 2 1283-ban egy oklevél Andrást már de Gelse nevezi, 3 azaz elképzelhető, hogy ekkor már a falu volt a család rezidenciális központja. Gersében azonban volt birtokrésze András unokaöccsének, Péternek is, aki azt 1292-ben engedte át András fiainak, Andrásnak, Lászlónak és Dénesnek. 4 Egy évvel később nagy egyezség jött létre a családtagok között, melynek keretében Gersét a három fiú tarthatta birtokában. 5 Közülük Andrásról 1302-ben hallunk utoljára. 6 1315-ben két testvére (László és Dénes) felosztják egymás közt a környékbeli birtokaikat. Ekkor említenek először egy bizonyos Szent László templomot mely, amint a későbbi adatokból kitűnik Gersén állt. E templom előtt feküdt egy telek, melynek fele részét Dénes Lászlónak adta. A telket kerítés és tavak vették körül, és esetleg udvarház is állhatott rajta. 7 A templom következő említése egy 1332. évi oklevélben található, melyben egy 1316 körül megtörtént hatalmaskodást írnak le. Eszerint mivel a Gerseiek Károly Róbert oldalára álltak, megtorlásul Kőszegi János Vörös Salamon nevű szerviensét küldte Gersére, ahol a család rezidenciája állt. Gersei László a templomba menekült, melyről 1 Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. II. Band. (továbbiakban UB II.) Bearb. Irmtraut Lindeck-Pozza. Graz Köln, 1965. Nr. 47. 2 Karácsonyi János: Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. II. Bp., 1901. 384 393. 3 UB II. Nr. 239. 4 UB II. Nr. 392. 5 UB II. Nr. 407, 408. 6 Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. III. Band. (továbbiakban UB III.) Bearb. Irmtraut Lindeck-Pozza. Wien Graz Köln, 1979. Nr. 19. 7 Dyonisius porcionem suam in fundo curie ante ecclesiam sancti Ladislai regis cum ipso Ladislao fratre suo habebat scilicet dimidietatem eiusdem curie sicut cum sepibus vel paludibus circumdatur reliquit Ladislao Anjoukori okmánytár I. Szerk.: Nagy Imre. Bp., 1878. 338. sz. 73

1. kép A templom déli homlokzata (Fotó: Koppány András) azt is megtudjuk, hogy Szent László tiszteletére emelték. A támadók ott megölték, majd kivonszolták a templomból és kint lenyakazták. Dénes saját és László családjával együtt a házába menekült, de azt rágyújtották, ahol majdnem mindenki odaveszett. László gyermekét, Margitot azonban dajkája kiragadta a tűzből. 8 A lány ezután az anyai oldalról vele rokon Köcski Sándor révén a királynéi udvarba került, és ott nevelkedett fel. 9 Az 1320-as évektől többször hallunk arról, hogy a király Magyar Pál gimesi várnagyot megerősíti Gerse birtokában. 10 Gersei Margit az ő felesége lett, majd 1332-ben a már nevezett oklevélben magát Margitot is fiúsította az uralkodó. 1342-ben említik, hogy számos vas megyei templom, így Gerse magisztrátus-jogán megosztozott a győri püspök és a vasvári káptalan. Rácz György történész egy tanulmányában felvetette, hogy mivel a 12. század második felében a vasvári főesperes lett a vasvári prépost, feltehetően azokat a templomoknak a magisztrátus-jogát kapta meg, amelyek addig a legjobban ellátottak voltak tizedjövedelem szempontjából. 11 Ezek közé tartozott Gerse is. Így e temp- 8 Kőszegi János tettéről így írnak: super domum ipsorum comitum Ladislai et Dyonisii Salomone Cwso filio Demetrii serviente suo et sue inpietatis ministro eundem comitem Ladizlaum in ecclesia ad honorem S. Ladislai regis, in loco residencie ipsorum scilicet in Gelse constructa, quarto se famulis crudileter peremi, cui etiam peremto et de ecclesia ipsa turpiter extractum in sue furoris in saciabilis seviciam collum amputari; ipsum autem Dyonisium nono se puta nobilibus dominabus, sua propria et dicti comitis Ladislai consortibus, filiis et liberis ipsorum nocturno et preconito insultu in propria domo proh dolor fecit igne cremari, unica tantum filia ipsius comitis Ladislai nomine Margarethe tunc cunabularia per sue nutricis sedulitatem igne erepta Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. IV. Band. Bearb. Irmtraut Lindeck-Pozza. Wien Graz Köln, 1985. Nr. 222. 9 Bedy Vince: A pápóci prépostság és perjelség története. Győr, 1939. 3. 10 UB III. Nr. 340, 417, 455, 456. 11 Rácz György: A magyarországi káptalanok és monostorok magisztrátus-joga a 13 14. században. Századok 134. (2000) 1. sz. 148 210., 192., 208. 74

lomok már ilyen korai időszakra is visszavezethetők lennének. Igaz erre semmilyen egyéb bizonyíték nincs. A gersekaráti templom kutatása alapján a ma is álló épület 13. század végén épülhetett, csak egy részletes régészeti ásatás tudná tisztázni állt e helyén korábban épület. Margit később kegyes adományt tett az óbudai klarissza kolostor javára, melynek keretében több birtoka mellett Gersét is odaadományozta (1353). 12 Ugyan egy év múlva a birtokok közül többet visszakapott, de Gerse ezek között nem volt. 13 Ugyanígy hiányzik a falu Margit másik adományából is, az 1365-ben alapított pápoci prépostság és perjelség javaiból is. 14 Ugyanakkor a pápoci építkezés költségeit úgy teremtette elő, hogy eladta (az időközben hozzá mégiscsak visszakerült) Gersét a királynak, amit az Mezőlaki 2. kép Miklósnak adott tovább. 15 A hajó déli falának belső falsíkján Gerse 1399-ben tűnik fel ismét az oklevelekben, feltárt középkori ablak amikor a király Gersei Pető fiának, Jánosnak adja a falut. 16 Mivel Margit gyerekei utód nélkül haltak meg, a (Fotó: Koppány András) család egy másik ága, a magukat Gersei Petőnek nevező leszármazottak bírták a falut a 15. század folyamán. 17 Ugyanakkor kétséges, hogy a szakirodalomban emlegetett 1433-as adat, miszerint a faluban Szt. István-titulusú templom állt, 18 erre a falura vonatkozik-e. Gerse ugyanis mint láttuk a győri püspökség területéhez tartozott, ugyanakkor az 1433-ban említett Gelséről azt írják, hogy a veszprémi egyházmegyében feküdt. 19 Így az utóbbi adat inkább a Zala megyei Gelsére vonatkozhat, melyről tudjuk, hogy az újkorban is a veszprémi püspökség egyházi joghatósága alá tartozott. 1280-ban még zalai várföld volt, ezért a Gersei Petők 15. századi 12 Anjoukori okmánytár VI. Szerk.: Nagy Imre. Bp., 1891. 83. sz. 13 Zala vármegye története. Oklevéltár I. Szerk.: Nagy Imre Véghely Dezső Nagy Gyula. Bp., 1886. 355. sz. 14 Bedy V. i. m. 8., Függelék 1, 2. A pápóci egyházak azonosítására és elhelyezkedésére: Koppány Tibor: A pápóci Szent Mihály-kápolna kutatása és helyreállítása. Műemlékvédelmi Szemle 6. (1996) 1. sz. 25 38.; Uő: Pápoc középkori egyházi épületei. In: Lapidarium Hungaricum 6. Vas megye. II. Szerk.: Lővei Pál. Bp., 2002. 117 138. 15 Bedy V. i. m. 6. 16 Zala vármegye története. Oklevéltár II. Szerk.: Nagy Imre Véghely Dezső Nagy Gyula. Bp., 1890. 115. sz. 17 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. Bp., 1894. 750. 18 Uo. 19 Fraknói Vilmos: Genealogiai és heraldikai közlemények a vatikáni levéltárból. Turul 11. (1893) 1. sz. 1 8. 5. 75

itteni szereplése csak egy kései birtokszerzés eredménye lehet. 20 1734-ben rossz állapotúnak írják le, csak romjai álltak, teteje hasonlóképp csak részben volt meg. 21 * * * 3. kép A középkori szentély déli falának belső falsíkján feltárt befalazott középkori ablak (Fotó: Koppány András) A templom kutatására, annak részben önerőből, részben pályázati úton történő helyreállítását közvetlenül megelőzően került sor. A templom műemlékké nyilvánítása jelenleg is folyamatban van. A templomépület külső kutatása során a hajó északi fala egységesnek bizonyult, amelybe utólag törték bele a nagyméretű félköríves záródású újkori ablakot. Az ablak méretében és elhelyezkedésében a déli oldal ablakainak párja és egykorú a déli karzatablakkal. A homlokzati sík felső, párkányvonali része átépített, középkori maradvány nem látható hasonlóképpen a déli homlokzathoz. A hajó falainak 4. kép A szentély déli falának belső síkjáról készült felmérési rajz 20 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a hunyadiak korában III. Bp., 1897. 55. 21 Acta Cassae Parochorum 3. Székesfehérvári, kalocsai, csanádi és győri egyházmegye. 1733 1779. Művészettörténeti adatok. (Az anyagot gyűjtötte Bónisné Wallon Emma). A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának forráskiadványai VII. Szerk.: Henszlmann Lilla. Bp., 1971. 135. 76

felső koronaszintje átépítés, mind tégláiban, mind habarcsozásában, mind falstruktúrájában eltér az alatta elhelyezkedő középkori falazattól. Az északi homlokzat nyugati felén visszavésett, a fal szélességében nyugat felé kiugró lizénaszerű tagozat található. A templom nyugati falát takarja a barokk torony, amely másodlagosan épült hozzá a középkori végfalhoz, a földszinten áttörve a bejárat kialakításához a falazatot. Az egykori nyugati végfalat két oldalon az 5. kép A csúcsíves középkori diadalív (Fotó: Koppány András) 6. kép A hajó déli falának belső síkjáról készült felmérési rajz északi oldalnál leírt lizéna keretezte. A falon a főpárkány vonalának szintjén itt sem látható középkori lenyomat. A déli fal síkja a legösszetettebb. Itt is megfigyelhető a középkori párkányvonal hiánya és a jelenlegi falkoronaszint modern kialakítása. (1. kép) A fal alsó szakaszának nyugati felében az egykori déli kapu befalazott nyílásának vonala rajzolódik ki. Az egykori nyílás záradékának vonalára már ráfed az átépítéskor kialakított karzatablak könyöklője alatti falszakasz. Ezen a falsíkrészen olyan jelentősebb átépítésre került egykor sor, amely jelentős mértékben elfedi, elroncsolja az egykori kapu részleteit. (Tekintettel 77

7. kép A templom periodizációs alaprajza arra, hogy a kapu bemutatására a helyreállítás során a karzat miatt nem kerülhetett sor, a déli kaput még részletében sem bontottuk ki, hanem meghagytuk egy későbbi kutatás számára.) Az egykori ajtó felett a karzat ablakának a falazatba másodlagosan tört nyílása látszik, a téglaív felett pedig a már többször említett a hajó teljes falkoronaszintjére jellemző újkori falazat. A déli homlokzat középső részén nagyméretű másodlagosan kialakított ablaknyílás található. Az ablaktól kelet felé egy keskeny csúcsíves, in situ középkori téglából kialakított befalazott ablak került elő, melynek befalazása megvédte a többszörösen fehérre meszelt középkori vakolatot. (2. kép) 78

8. kép A templom déli homlokzati fala a helyreállítás után A szentély északi falát áttörték a modern sekrestye kialakításakor, az áttöréstől kelet felé részben a sekrestye tömegének takarásában függőleges falelválás jelzi, hogy a szentély egykor rövidebb volt, az elválástól keletre eső szentélyfal és annak keletre beforduló ívesen kiképzett része egy kerek bevilágító ablakkal a keleti falsík középvonalában egységes újkori kialakítású. A szentély déli falsíkját is egy sekrestye fedi, melynek belső terében feltártuk a szentély déli oldalának téglából kialakított, befalazott csúcsíves középkori ablakát. (3. kép) A sekrestye tetőszerkezetének felújítása során láthatóvá vált az ablak felső záródásának külső síkja, amelyen megmaradt az ablaknyílás falsíkra kifutó többszörös középkori meszelés rétege, amelynek legfelső rétegében egy, az ablakot sávosan övező egyszerű architektúra, ablakkeret maradványai is láthatóak. (4. kép) A belső kutatás során a teljes nyugati karzat másodlagos kialakításúnak bizonyult, amelynek felépítésekor alakítják ki a tornyot áttörve a középkori nyugati homlokzati falat. A karzatot úgy építették, hogy déli a homlokzati falhoz csatlakozó szakaszát beleépítették az egykori középkori déli kapu nyílásába, befalazva azt. A befalazás során a déli kapu szárait a lehető legjobban bekötötték a falazatba a statikai állóképesség érdekében. A hajót kelet felől határoló diadalív csúcsíves kialakítású középkori építmény. (5. kép) A diadalívtől dél felé, a hajó dél-keleti sarkában egy szószék másodlagosan a falazatba tört, befalazott keskeny ajtónyílása látszik. A szószéket a déli sekrestye kialakításakor építették, áttörve a középkori templomfalat. A déli hajófalon előkerült a kapu, amely az említett befalazás miatt formailag csak körvonalaiban határozható meg. A falsík keleti felén feltártuk az in situ gótikus ablak belső felét. A déli fal jelenlegi két újkori ablaka 18. századi kialakítású. (6. kép) A hajó poroszsüveges lefedésű, közvetlenül a 19. századi födém alatt jól látható a téglafalazatban egy vízszintes elválás, amely mind falazó habarcsában, mind struktúrájában elválasztja egymástól az alsó középkori falakat és a főpárkány vonalában kialakí- 79

tott modern ráfalazást. Egyben a ráfalazás annak kialakítása során bontják vissza az egykori középkori párkány maradványait. A szentély északi belső falát áttörték a modern toldaléképület kialakítása során, az áttört nyílástól kelet felé egy visszabontott kelet felé futó fal csorbázatát tárta fel a kutatás. A csorbázatot keletre egy függőleges falelválás határolja. A csorbázat szimmetrikus elhelyezkedésű párja a déli oldalon is előkerült. Ez a falcsorbázat adja ki az egykori szentély keleti végfalának vonalát. A beforduló falszövet struktúrája alapján az egykori épület egyenes szentélyzáródású volt. A falcsorbázattól kelet felé egységes 18. századi téglafalazat helyezkedik el, amelyet úgy építettek hozzá az egykori szentélyvéghez, hogy a két érintkező fal vonalában nyomokban megmaradt a középkori szentély keleti végfalának külső vakolása is. A szentély fiókos dongaboltozata egybeépült a toldás falazatával és ráépült a középkori szentély téglafalára. A két fal váltásának vonalában, a két épületrész eltérő mozgása miatt finoman meg is repedt, néhány helyen elvált a boltozat. A szentély déli falába közvetlenül az egykori végfal csorbázatába kisméretű, íves metszetű fülkét vágtak. A fülkétől nyugatra a szentélyfalba másodlagosan ajtót törtek az új sekrestye 18. századi kialakítása során. Az ajtó felett, részben az ajtó kialakításakor vágva, egy in situ gótikus ablak helyezkedik el, melynek belső vakolt felülete is előkerült. A csúcsíves diadalív belső síkján a középkori boltozat visszabontott lenyomata látható. A barokk sekrestye belső terében feltártuk az egykori külső szentélyfal síkját, felületén középkori későközépkori vakolatmaradványokkal. A sekrestye többi fala egységes kialakítású 18. századi építmény. Az északi oldalhoz épített sekrestye (oldalkápolna?) modern, a poroszsüveg boltozat építésekor készített toldalék építmény. A torony teljes egészében másodlagos kialakítású barokk épületrész, első emeleti része egykor boltozva volt. A hajó padlástere felé nyíló átjárójának küszöbszintje jól jelzi a korábbi barokk fedélszéknek a mainál alacsonyabb síkját. Ez utóbbi igazolja, hogy a 18. századi átépítés során bontották el a középkori főpárkányt. (7. kép) * * * A középkori magyar királyág nyugati feléről, a történeti Vas megye területéről több párhuzam egyenes szentélyzáródású 13. század végi 14. század elei templom is említhető: Felsőőr (ma Oberwart, Ausztria), Keresztelő Szent János-plébániatemplomának kutatása hasonló arányú épületet tárt fel, amelyet részben belefoglaltak a későbbi periódusokba. 22 Felsőőrtől északra Felsőlövő (ma Oberschützen, Ausztria) 23 és Villámos (ma Willersdorf, Ausztria) 24 templomai jelenlegi formájukban is őrzik egyenes szentélyzáródású középkori 13. század végi alakjukat. Mesteriben arányaiban a Gersekarátihoz talán kisebb egyenes szentélyzáródású templom áll. 25 22 Valter Ilona: Romanische Sakralbauten Westpannoniens. Eisenstadt, 1985. 201 202. 23 Uo. 200. 24 Uo. 274 275. 25 Valter Ilona: Árpád-kori téglatemplomok a Nyugat-Dunántúlon. Bp., 2004. 176 177. 80

Szőce többszörösen átépített templomának legkorábbi, nagyrészt visszabontott 13. század végi épülete is egyenes szentélyzáródású volt. 26 Gersekaráttól délre, Zala megye északi részén is megemlíthető két egyenes szentélyzáródású, építési korában a Gersekarátival párhuzamba állítható templomépület: Salomváron, ahol a római katolikus templom második periódusa a 13. század végére, 14. század elejére datálható. E templom építtető családjának volt tagja az a Vörös Salamon, akinek a nevéhez fűződik 1316 körüli gersei hatalmaskodás. 27 Zalaszentmihályfán, ahol a 13. század végén szintén egyenes szentélyzáródású templom épül. 28 Mindezek alapján összességében megállapíthatjuk, hogy a gersekaráti kutatás során feltárult középkori templom a 13. század végén épülhetett és minden bizonnyal ebben az épületben történt a fentebb leírt 1316 körüli hatalmaskodás. (8. kép) THE INVESTIGATION OF THE MEDIEVAL CHURCH IN GERSEKARÁT Summary Around 1316 in Gerse (nowadays Gersekarát, Vas County) a violence was made, when several members of the Pető family were killed by a vassal of John Kőszegi, the oligarch of this region. Only Margit Pető, a little baby and her nurse survived (Margit grew up in the court of the queen consort). The others died in the fortified house of the family. One of the victims was murdered in the parish church of the village. According to the latest archeological investigations of the building and the analogies for this church may be identified as the Roman Catholic church of Gersekarát, which later was altered several times. The sanctuary was demolished and a new one was built, the medieval windows of the nave were walled up and new openings were opened instead. 26 P. Hajmási Erika: Szőce, római katolikus templom. In: Lapidarium Hungaricum. Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye. 6. Vas megye II. Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd Zsennye. Szerk.: Lővei Pál. Bp., 2002. 435 454. 27 Valter Ilona: A Salamonvári család és a salomvári római katolikus templom. In: Horler Miklós hetvenedik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk.: Lővei Pál. Bp., 1993. 61 81., 73 76., 77 78. 28 Uo. 77 78. 81

82

Kovács S. Tibor MAGYAR SZABLYÁK A 18. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBŐL A Folia Historica előző kötetében megjelent tanulmányunk végén ígéretet tettünk arra, hogy az alábbi oldalakon megismertetjük a kedves olvasót a 18. század közepe után készült huszárszablyákkal. 1 A magyar könnyűlovasság legendás hírnevét jelentősen öregbítették a 18. század második felének háborúiban mutatott bámulatos hőstettei, mind egyénileg, mind kötelékben végrehajtva. Ebben az időszakban a huszárság legjellegzetesebb harci tulajdonsága a fergeteges roham, amely során a szablya kizárólagos használata volt a jellemző. II. Nagy Frigyes porosz király (1740 1786) hadi utasítása egyenesen megtiltotta huszárjainak a lőfegyver használatát, mert legfontosabb ekkoriban az alakzatban végrehajtott roham volt, mit dem Säbel in der Faust. 2 A 18. század második felében, a hétéves háborút lezáró hubertusburg-i békeszerződés után az osztrák hadseregben szinte minden fegyvernem legénysége részére pontosan előírt formájú és mintájú kardokat rendszeresítettek. 3 Mint azt az előző tanulmányunkban említettük, a huszárság részére az első szabványosított kardot, vagyis az 1768 M. legénységi szablyát írták elő. 4 Míg az előző fegyver összes szereléke a markolat kivételével vasból és acélból készült, addig az 1784 és 1794 közötti időszak előírásai szerint az altiszti szablya rézszerelésű, míg a strázsamesterek a tisztekhez hasonlóan aranyozott rézzel borított kardot viselhettek. 5 A tiszti szablyák alakját semmilyen előírás sem szabályozta ugyan, de ezek a gyakorlatban kialakult huszárszablyák formáját követték, amelyekre jó példa az 1. képen 1 Kovács S. Tibor: Magyar szablyák a 18. század első feléből. Folia Historica 29. (2013) 131 137. 137. 2 Tóth Zoltán: A huszárok eredetéről. Hadtörténelmi Közlemények 35. (1934) 129 196. 192.; Zachar József: Idegen hadakban. Bp., 1984. 105 108.; Kovács S. Tibor: Huszárfegyverek a 15 17. században. Bp., 2010. 218. 3 Ságvári György Somogyi Győző: Nagy huszárkönyv. Bp., 1999. 49 51. 4 Dolleczek, Anton: Monographie der K. u. K. österr.-ung. Blanken und Handfeuer-Waffen. Kriegsmusik, Fahnen und Standarten seit Errichtung des stehenden Heeres bis zur Gegenwart. Wien, 1896. 10 14.; Csillag Ferenc: Kardok történelmünkben. Bp., 1971. 68.; Lugosi József Temesváry Ferenc: Kardok. Bp., 1988. Kat. No. 123.; Jäger, Friedrich: Ungarischer Säbel und Husaren-Pallasch. Ein Beitrag zur Geschichte der leichten Reiterei. Gnas, 2010. 48 51. 5 Csillag F. i. m. 71 73.; Lugosi J. Temesváry F. i. m. 38. 83

látható műtárgy: 6 Szablya, széles vájatú, gerincmerevítős és fokéles pengével, amelynek mindkét lapjában kétfejű koronás maratott, majd aranyozott sas látható. Az előbbiek felett a penge egyik lapjában koronás MT, míg a másikban, J II. monogramokkal. A fegyver klaszszikus huszárszablya markolattal rendelkezik, azaz vésett, valamint aranyozott bronz gerinclemezzel és keresztvassal készült, míg közvetlenül a markolatkupak alatt található egy áttörés a tiszti kardbojt számára. A fegyver érdekessége, hogy az ugyancsak aranyozott bronzból készült kézvédőpánt gyöngysoros díszítésű. A szablya fekete lóbőrrel bevont hüvelyét trébelt az előző alkatrésszel megegyező anyagú veretek és élpántok díszítik. A korábbi kutatás szerint jelen szablya a 18. század második felében készült, ami ugyan megfelel a valóságnak, de a datálása véleményem szerint tovább pontosítható. 7 Mária Terézia császárnő (1740 1780) 1765- ben férjének, Lotharingiai Ferencnek a halála után társuralkodóvá tette fiát, II. József néven. A szablyán látható monogramok alapján könynyen feltételezhető, hogy ez a fegyver 1765 és 1780 között készült. 8 A műtárgy jellegzetessége kézvédőpántjának gyöngysorszegélye, amelyet Esterházy-típusnak is neveznek. Az Esterházy Pál által alapított huszárezred tisztikarának festett portréi 1741 és 1775 között készültek, amelyeken jól látszik az egyenruha és a szablya is. Ez utóbbinál jól megfigyelhető a kézvédőpánt 1. kép Aranyozott bronz szerelésű huszártiszti szablya. 1765 1780 között (Fotó: Dabasi András) 6 Magyar Nemzeti Múzeum, Fegyvergyűjtemény. Ltsz.: 57.7415. Hossza: 93,5 cm, penge szélessége: 4,1 cm. Jelen szablyát 1915-ben 80 koronáért vásárolta a Nemzeti Múzeum Biricsics Dezsőnétől. 7 Lugosi J. Temesváry F. i. m. Kat. No. 177.; Temesváry Ferenc: Vas, ezüst és arany. Nemzeti történelmünk fegyverei. A kiállítás katalógusa. Keszthely, 1989. 96. Kat. No. 397. 8 Pallos Lajos Torbágyi Melinda Tóth Csaba: A magyar pénz története. A kezdetekől napjainkig. Bp., 2012. 76 77. 84

különlegessége, a gyöngysorszegély. 9 Természetesen ez nem azt jelenti, hogy más ezredben nem használták, az viszont könnyen elképzelhető, hogy először itt alkalmazták, majd innen terjedt el és lett nagyon népszerű, különösen II. József uralkodásának idején (1780 1790), amelyet jól igazol a császár testőrségének 1786-ban készült díszszablyája. 10 A 18. század második felében készült huszárszablyák pengéire jellemző, hogy szélességük gyakran 5 cm és fokélük sokszor nem, vagy alig emelkedik ki a pengehát ívéből. Az előbbi típus között előfordulnak az ún. Madonnás pengék is, amelyek a félholdon álló Madonna Immaculata-t ábrázolják, alatta a következő felirattal: MA- RIA MATER DEI PATRONA HUNGARIAE SUB TUUM PRASIDIUM CONFUGIO azaz MÁRIA, ISTEN ANYJA, MAGYARORSZÁG VÉDŐJE A TE OLTALMADAT KÉREM. Általában a penge másik lapjában szintén maratott formában a következő felirat olvasható: IN HOC SIGNO VINCES E JELBEN GYŐZNI FOGSZ. A felirat alatt koronán, vagy pálmaágak között lévő kettős kereszt látható és a következő mondat: DEUS EXERCITUUM BELLATOR FORTISSIME ESTO MECUM vagyis LEGHA- TALMASABB HADAKOZÓ SEREGEK ISTE- NE LÉGY VELEM. 11 2. kép Ezüstözött réz szerelésű huszár altiszti szablya. 18. század vége (Fotó: Dabasi András) 9 Dolleczek A. i. m. 12 13.; Magyar Hadtörténelmi emlékek. Az ezredéves országos kiállításon. Szerk.: Szendrei János. Bp., 1896. 777 781.; Fegyvert s vitézt éneklek. Hat évszázad tárgyi emlékei a magyar huszárság történetében. Válogatás Fekete György és Mádai Norbert magángyűjteményéből. Szerk.: Fekete György Szeiler Gábor. Keszthely, 2014. 135. Kat. No. 63. 10 Lugosi J. Temesváry F. i. m. Kat. No. 159.; Hadtörténeti Múzeum, Hidegfegyvergyűjtemény. Ltsz.: 87.22.1. 11 Kalmár János: A magyar kard művészete. Bp., 1938. 74 75.; Kalmár János: Régi magyar fegyverek. Bp., 1971.107.; Csillag F. i. m. 59 60.; Kovács S. Tibor: A magyar szablya 100 éve. In: A szépség óhajtása. Öltözködés-kultúra az 1700 1815 közötti Magyarországon. Szerk.: Ihász István. Bp., 2008. 37 44. 39.; Jäger, F. i. m. 52 53., 64. 85

Az előbbi típusú huszárfegyverre igen jó példa a 2. képen látható szablya. 12 Igen széles, fokéles pengével készült, amelyet a Madonna Immaculata és az előbbi latin nyelvű jelmondatok díszítenek maratott, valamint vésett technikával. A penge fokán a pengehátra a POTTENSTEIN szöveget vésték, ami a készítési helyet árulja el. A fegyver klasszikus, ezüstözött rézből készült huszárszablya, markolattal, gerinclemezzel és keresztvassal szerelt. Ez utóbbi alsó részébe az F1 névmonogramot vésték, ami I. Ferenc magyar királyt (1792 1835) jeleníti meg. A szablya fekete lóbőrrel borított hüvelyét ugyancsak ezüstözött rézből készült domborított veretek, valamint élpántok díszítik. A torkolatveret egyik oldalán látható trébelt és vésett formában a már ismert F1 monogram. Az előbbi alapján jelen szablya 1792-ben, vagy utána készülhetett. A fegyverzeti előírás alapján 1784 és 1794 között a huszár altisztek részére sárgaréz szerelésű szablyát rendszeresítettek. 1794 után viszont a legénységi szablya csiszolt vas, míg az altiszti polírozott kivitelű. 13 Jelen esetben feltételezhető, hogy az ezüstözés az előző technikai kivitelezést helyettesítheti, így ez a fegyver 1794 után, de valószínűsíthetően még a 18. század folyamán készülhetett. Az előbbihez hasonló szablyákat használtak az első koalíciós háborúban (1795) harcoló magyar huszárezredek. 1795 őszén a rajnai hadszíntéren a francia csapatok sikeresen támadtak és mélyen benyomultak a német területekre. Októberben az ellentámadás megindítására odaérkező osztrák haderő ezredei között voltak a Wurmser-huszárok is, akik jelentős sikereket értek el a hadműveletek alatt. A harcokban részt vett egy kunmadarasi születésű közhuszár, Boján János is, aki apjához írott levelében részletesen beszámolt a vele történtekről. A mostani novembernek 10-ik napján szerencsém jól szolgált, mert két golyó a mellemen lévő két gombot egymás után beütötte, de semmi kárt nem tett bennem. 11-ikén pedig az ágyúgolyó a csizmám talpát elvitte, de hála légyen az Istennek semmi egyéb kár nem ért. 1795. november 12-én azonban Bojánt elhagyta a szerencséje, mert meglőtték a karját, így a közhuszár ispotályba vonul, ahol gondoskodott elhunyt bajtársának a temetéséről is. Boján apjához írott leveléhez mellékelt egy francia papírpénzt is, amelyet a harcok során zsákmányolt az ellenségtől. 14 Az előző műtárgyhoz hasonlatosan a 18. század végén készülhetett a 3. képen bemutatott huszárszablya. 15 Széles, fokéles pengével szerelt, amely az előző fegyverhez hasonlóan a Madonnás -típusba tartozik, azaz latin nyelvű jelmondatokkal, kettős kereszttel, valamint a Madonna Immaculata alakjával díszített, maratott, majd utánvésett formában. A fegyver markolata igen érdekes, hiszen rézsodronnyal átcsavart szaruból készült. A szablya markolatkupakja aranyozott bronzból öntött kosfejet ábrázol, közvetlenül alatta egy kis hurokkal a tiszti kardbojt rögzítése céljából. Fekete, lakkozott bőrrel bevont hüvelye trébelt és vésett díszű aranyozott bronz veretekkel és sima élpántokkal rendelkezik. 12 Magyar Nemzeti Múzeum, Fegyvergyűjtemény. Ltsz.: 56.4048. Hossza: 91,3 cm, penge szélessége: 4,7 cm. Ezt a szablyát 1948-ban Dormándy Gézától vásárolta intézményünk. 13 Csillag F. i. m. 68.; Lugosi J. Temesváry F. i. m. 38. 14 Kondorosy Szabolcs: Az ágyú gojóbis a Tsizmám talpát el vitte. Huszárlevél az első koalíciós háborúból (1795). Hadtörténelmi Közlemények 125. (2012) 1079 1085. 1082 1083. 15 Magyar Nemzeti Múzeum, Fegyvergyűjtemény. Ltsz.: 56.4044. Hossza: 92,8 cm, penge szélessége: 4,9 cm. Jelen szablyát 1914-ben 25 koronáért vásárolta a Nemzeti Múzeum Sáfáry László főhadnagytól. 86

A 18. század második felében a Madonnás pengék mellett igen népszerűek még a FRIN- GIA felirattal, valamint a Nap, Hold és a csillagok alakjával díszített huszárszablya pengék is. 16 Az előbbire jó példa a budapesti Hadtörténeti Múzeumban őrzött huszárszablya, amely Mária Terézia királynő uralkodásának a vége felé készülhetett. 17 A Nap, Hold és a csillagok ábrázolása ebben az időszakban a jó szerencse szimbólumának számított a katonák szemében. A szablyapengéken a 16. század végétől felbukkanó FRINGIA felirat egyértelműen minőségjelző, kizárólag a jó anyagból készült kardvasakat jelölték így meg. Maga a kifejezés a török frenghi szóból származhat, amely a Frangistan (Európa) torzult alakja lehet, így a nyugati exportra szánt jó minőségű török, valamint keleti pengéket takarhatja. 18 A 4. képen látható, a 18. század végén készült műtárgy igen ritka darab, hiszen a testőrség fegyverei közé sorolható be. 19 Szablya, ívelt, fokéllel ellátott széles, gerincmerevítős pengével. Sugaras díszítésű ezüstből készült keresztvassal, markolatpánttal és gerinclemezzel. Az előbbieken, valamint magán a markolatkupakon is látható plasztikusan felforrasztva a Bánffy család címerállata, a kardot tartó oroszlán. Fekete kecskebőrrel borított hüvelyét ugyancsak sugaras díszítésű ezüstveretek díszítik, amelyek közepét szintén egy 3. kép Kosfejjel ékesített huszártiszti szablya. 18. század vége (Fotó: Dabasi András) 16 Kalmár J. A magyar kard i. m. 63 66.; Csillag F. i. m. 59.; Wagner, Eduard: Hieb- und Stichwaffen. Prag, 1975. 394.; Jäger, F. i. m. 51. 17 Lugosi J. Temesváry F. i. m. Kat. No. 131.; Hadtörténeti Múzeum, Hidegfegyvergyűjtemény. Ltsz.: 35781/Fe. Hossza: 93,5 cm, penge szélessége: 4,7 cm. 18 Kovács S. T. Huszárfegyverek i. m. 99 100. 19 Lugosi J. Temesváry F. i. m. Kat. No. 132.; Temesváry F. i. m. 96., Kat. No. 394.; Magyar Nemzeti Múzeum, Fegyvergyűjtemény. Ltsz.: 56.4047. Hossza: 87 cm, penge szélessége: 4 cm. Jelen szablya a losonci Bánffy-családtól került a Nemzeti Múzeumba. 87

kardot tartó oroszlán ékesíti. A középső, valamint a torkolatveret hordkarikákkal ellátott. 1760 júniusában alapították a 120 nemesifjúból álló, azaz három 40 fős dandárt számláló Magyar Nemesi Testőrséget. A testőröket a vármegyék küldték a királyi udvarba. Ez a tiszti testőrség az uralkodó székhelyén tartózkodott és őt minden utazására, valamint vadászatára is elkísérte. Néha az uralkodó család tagjai részére is rendeltek ki testőrkülönítményt, sőt egy időben futárszolgálatot teljesítettek a testőrök. A pompás egyenruha, valamint a karabély mellett a Magyar Nemesi Testőrség legjellegzetesebb fegyvere a szablya volt. Ez utóbbi a híres huszárszablya hű mása, azzal a különbséggel, hogy itt a veretek plasztikus, sugaras díszítésűek, mindig ezüstből készültek, valamint az illető testőr családi címerével is ékesítve voltak. 20 Az 5. képen látható fegyver különlegessége az acélkristályokkal ékesített keresztvas, markolatpánt és gerinclemez, valamint az ugyancsak acélkristállyal díszített vas szerelésű hüvely. 21 A 18. század végén nemcsak a fegyvereknél, hanem öv- és cipőcsatoknál is népszerűek lettek a gyémántokat utánzó acélkristályos veretek. A szablya pengéjének egyik oldalán, közvetle- 4. kép Ezüstszerelésű testőrszablya a Losonci Bánffy család címerével díszítve. 18. század vége (Fotó: Dabasi András) 20 Báróczy Sándor feljegyzései a Magyar Nemesi Testőrség életéből 1760 1800-ig. Összeállította 1829-ben Krúdy Ferenc testőrhadbíró. Magyarra fordította: K. László József. Bp., 1936. 19 25.; Kovács S. T. A magyar szablya i. m. 41.; Érdekességként jegyezzük meg, hogy hajtóvadászatokon például ha az uralkodó szarvast üldözött, akkor a testőröknek is el kellett kísérniük a császárt. Körvadászatokon pedig a kijelölt udvari előkelőség mögé kellett állniuk a gárdistáknak, hogy átnyújtsák a fejedelmi személynek a puskatöltő vadász által előkészített lőfegyvert. 21 Lugosi J. Temesváry F. i. m. Kat. No. 203.; Temesváry F. i. m. 97., Kat. No. 404.; Kovács S. T. A magyar szablya i. m. 42.; Magyar Nemzeti Múzeum, Fegyvergyűjtemény. Ltsz.: 55.3583. Hossza: 91,5 cm, penge szélessége: 3,9 cm. Ezt a szablyát 1955-ben 400 forintért vásárolta intézményünk Farkas Jenőtől. 88

nül az él felett a következő latin nyelvű szöveg olvasható: DIGNA TRIUMPHALIS QUAE CIRCUM PALMA VIRESCAT DIGNAQUE QUAE CIRCUM PLURIMA LAURUS EAT FRANCISCUS II. ROM. IMERATOR. A penge másik oldalán a következő maratott feliratot láthatjuk: VIVE FRANCISCE DIU, VIVE ET TER MAXIME CAESAR CAESARIS LEO- POLDI SECUNDI VIVE FILI PROTEGE NOS AMORE VIVE VALE. A felirat alapján a szablya 1792-ben készülhetett, amikor is elhunyt II. Lipót (1790 1792) és trónra lépett I. Ferenc (1792 1835) császár. Könnyen elképzelhető, hogy az utóbbi uralkodó koronázására készíthették a fentiekben leírt fegyvert. Az osztrák hadseregben az 1798-as év a nagy fegyverszabványosítás időszaka lett. Ennek legfontosabb oka, hogy az 1792-ben kezdődő francia forradalmi, valamint az azt követő napóleoni háborúk időszakában (1800 1815) százezres nagyságrendekben kellett a katonákat felfegyverezni. A tömeggyártás következménye a krónikus színesfémhiány lett, amely miatt 1803 után a tiszti kardok szerelékeit nem aranyozott rézből, hanem vasból kezdték legyártani. Ez utóbbit jól szemlélteti a Hadtörténeti Múzeumban őrzött Simonyi József huszár ezredes egyszerű kivitelű szablyája, amelynek a markolata az 1798 M. nehézlovassági pallos egyfajta változata. 22 A 18. század végének, pontosabban az 1798-as évnek volt még egy fontos újítása, nevezetesen a kardbojtnak, mint a tiszti és altiszti méltóság jelvényének a rendszeresítése. Tulajdonképpen a kardbojt nem hivatalosan már korábban is használatban volt, amely a szablyát a kézhez rögzítő csukló- vagy más néven markolatszíjból fejlődött ki. 23 5. kép Acélkristályokkal ékesített veretekkel szerelt szablya. 1792 (?) (Fotó: Dabasi András) 22 Dolleczek A. i. m. 23 27.; Csillag F. i. m. 67 71.; Lugosi J. Temesváry F. i. m. 38 40.; Kovács S. T. A magyar szablya i. m. 41. 23 Lugosi J. Temesváry F. i. m. 45 47., Kovács S. T. A magyar szablya i. m. 43. 89

A 19. század elejétől az ókori művészetekből ihletet merítő francia Empire-stílus lett rendkívül népszerű, majd az 1810-es évektől a stílusfelújítások, vagyis a neobarokk, neorokokó stb. a magyar szablyaművességben is meghatározóak voltak. Ezek azonban már kívül esnek tanulmányunk időhatárán, s ezért a magyar szablyák előbbiekben említett típusaival már a következő kötetben fogjuk olvasóinkat megismertetni. HUNGARIAN SABRES FROM THE SECOND HALF OF THE 18 TH CENTURY Summary The Hungarian hussars became world-famous during the Austrian War of Succession in the second half of the 18 th century. At this time the Hungarian sabres gained wide popularity in Europa, which was associated with the introduction into European armies of hussars, light cavalry dressed and armed in the Hungarian fashion. The Hungarian officer s hussar sabre, with its wide (usually 5 cm), curved blade adorned with motifs depicting the Sun, the Moon, stars and FRINGIA inscription or Madonna Immaculata (Virgin Mary). Its short, straight cross-guard ends in a button on one side, while the other one bends back to the pommel forming a protective clasp. Its hilt is covered with black, ribbed leather and sometimes metal wire. The scabbard is covered with gilt bronze plates, adorned with embossed baroque motifs. On the fig. 4 can be seen the famous Hungarian Royal Guard s sabre, which was made in the late of the 18 th century. Queen Maria Theresia founded the Hungarian Royal Guard in 1760, as a sign of her gratitude, as Hungarians bravely fought by her side int he Austrian War of Succession. The 120 members and their costs were provided by the counties, so even sons of lower nobles could have a chance to serve at the Vienna court and may reach higher ranks. Between 1760 and 1849 more than 1200 young Hungarian noblemen served their average of five years in the Guard. There, apart from soldier training, they learned languages (French, German, Italian) and Hungarian law, as well as dancing and etiquette. The Guard s uniform used to be the most elegant Hungarian uniform up to 1918, when the Guard was dissolved. It consisted of a red hussar uniform with silver trim, a panther pelt pelisse a fur-lined cap and a hussar sabre, decorated with silver plates and coat of arms. 90

Fülöp András A KENÉZI ÉS A RÁBAHÍDVÉGI RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOMOK ÖSSZEHASONLÍTÓ ÉPÍTÉSTÖRTÉNETI VIZSGÁLATA Műemléképületek kutatása során gyakorta foglalkozunk olyan emlékekkel, amelyek nem tartoznak építészettörténetünk élvonalába, mégis egyedileg védett objektumok, tehát kutatásra érdemesek. A falkutatásukat követően a feltárt eredmények dokumentációkba, azok pedig különféle adattárak mélyére kerülnek, és szinte sohasem épülnek be építészettörténetünk újabb és újabb összefoglalásaiba. Valljuk be, a hazai művészettörténet-írás nem is mutat irányukban nagy érdeklődést, hiszen azt hagyományosan a csúcsteljesítmények, az egyedi, esetleg különleges alkotások érdeklik, és elsősorban ezek újraértelmezéséből vonják le általános érvényű következtetéseiket. Az alábbiakban egymás mellett tárgyaljuk két ilyen műemléképület építéstörténetét, és azokat összehasonlítva kíséreljük meg új következtetések levonását. A Magyar Nemzeti Múzeum Műemléki Kutatási Osztályának közelmúltban végzett falkutatásai közül a Vas megyében fekvő kenézi és a rábahídvégi római katolikus templomokra esett a választásunk. Azért rájuk, mert mindkettőnek történt egy nagy, a mai képüket jelentősen meghatározó átépítése a 18. század utolsó harmadában, melynek eredményeképp mind alaprajzukat, mind egyéb vonásaikat (így a homlokzatarchitektúra egyes elemeit) tekintve rokonság mutatható ki köztük. Kíváncsiak voltunk ennek okaira, ugyanakkor az eltérésekre is, melyek magyarázatát a falkutatási eredmények és az írott forrásanyag egybevetésével adjuk meg. E megközelítést az is indokolja, hogy egyik templom esetében sem beszélhetünk teljes kutatásról. Kenézen 2012 nyarán végeztünk vizsgálatokat, de csak a lábazatcseréhez kapcsolódó falfelületeken. Rábahídvégen ennél ugyan több történt 2010 nyarán, ott teljes vakolatcsere zajlott a homlokzatokon, amelynek során Koppány Andrással megfigyeléseket tehettünk a kivitelezés közben. Kutatásaink azonban a templombelsőre egyik esetben sem terjedhettek ki, hiszen maguk a felújítások sem érintették a belső tereket. Ugyanakkor lehet, hogy évtizedeket kell várni arra, hogy ez utóbbiak is bekövetkezzenek, és addig sem érdektelen az eddigi eredmények közlése. Kenéz Kenéz falu Vas megyében, Sárvártól délnyugatra található, a Gyöngyös folyótól nyugatra. (1. kép) A Sárd folyóvíz közelében fekvő falut 1217-ben említik először (predium Kynih), 91

1. kép A kenézi templom az 1857. évi kataszteri felmérésen mely ekkor a vasvári káptalan birtoka volt. 1 Egy húsz évvel később keletkezett oklevélből azt is megtudjuk, hogy két Kenéz falu feküdt egymás mellett. Közülük az egyikből 60 holdnyi földet a káptalan udvarnokai elfoglaltak, melynek birtokában a király a káptalant megerősítette, mivel hogy azt III. Béla király óta háborítatlanul bírta. 2 Az oklevél nevezetességét az adja, hogy ezen alapszik a vasvári káptalan alapításának III. Béla-kori keltezése is. 3 Az ebben körülírt határok sajnos a korabeli vízrajz és úthálózat pontos ismerete nélkül ma már nehezen rekonstruálhatók, így kérdéses az is, hogy a mai falu melyik Kenézzel azonosítható. A későbbi forrásokban is említett, támpontként használható folyóvizek közül a Gyöngyös főága még a 18. század végén is a mostani falu déli határánál vezetett, míg a mai helynevek alapján Sárd talán a Kenéztől délnyugatra, a szomszédos Bozzaitól délre kanyargó víz lehetett. 1284-ben a Gyöngyös melletti Kenézt Pous fia Ugrin mint örökölt birtokot adta Gyovád nembeli Tivadar fia Tivadarnak. 4 Ennek fia, bizonyos Tivacs 1323-ban a káptalannak adta el Kenéz nevű birtokát, mely a Gyöngyös mellett feküdt, de a közeli Sárd folyó mindkét partján és a Gyöngyös mellett is rendelkezett tartozékokkal. Ekkor ismét megemlékeznek róla, hogy a szomszédban fekszik a másik Kenéz nevű falu, amely a káptalané volt. 5 Az adásvétellel azonban több probléma adódott, amint arról későbbi 1 Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gabiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. (UB) I IV. Bearb. Hans Wagner, Irmtraut Lindeck-Pozza. Wien Köln Graz, 1955 1985. I. Nr. 105.; Kóta Péter: Regeszták a vasvári káptalan levéltárának okleveleiről. Szombathely, 1997. 3. sz. 2 UB I. Nr. 243.; Kóta P. i. m. 7. sz. 3 Iványi Béla: A középkori Vasvár. Vasvár, 1992. 29. További adatok a káptalanra és működésére: Zágorhidi Czigány Balázs: Az Árpád-kori Vasvár topográfiája. Vasi Szemle 50. (1996) 389 397.; Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi káptalan hiteleshelyi tevékenysége. Vas Megye Múltjából. Levéltári Évkönyv 1. (1976) 20 60. 23 27. stb. 4 UB II. Nr. 258.; Kóta P. i. m. 31. 5 UB III. Nr. 302.; Kóta i. m. 57. 92

oklevelek beszámolnak. 6 A 14. század közepén az egyik falu birtokában a vasvári káptalan prépostja és kanonokjai külön-külön bírtak birtokrészeket. 7 Amikor pedig a prépost 1384-ben elzálogosította Kenézt Pecöli Szarka Miklós fiainak, utóbb azért kellett semmissé tenni a jogügyletet, mert azt a káptalan beleegyezése nélkül kötötte. Az ügy következményei a 15. század végéig nyomon követhetők a forrásokban. 8 Annyi bizonyosnak látszik, hogy amikor ez a pereskedés zajlott, már csak egy Kenézről szólnak a források, ami a 14. század végétől kezdve a mai faluval való azonosítást valószínűsíti. Miközben a két falura vonatkozó forrásanyag nem kevés, magáról a templomról csak nagyon gyéren állnak rendelkezésre adatok. Az első ilyen 1298-ból maradt fenn, de ez is csak közvetetten bizonyítja a templom létezését: ekkor említenek egy bizonyos István papot A helyreállított kenézi templom délnyugatról 2. kép Kenézről. 9 A templomra vonatkozóan az 1698-ban készült Kazó-féle (a szerző felvétele) egyházlátogatási jegyzőkönyv nyújtja az első részletesebb leírást. Megemlékeznek csekély méretű boltozott szentélyéről, valamint zsindelyfedéséről, sekrestyével viszont nem bírt. Volt ezen kívül a templomnak kőből gondosan megépített tornya is, melyben egy harang függött. 10 Tetőfedésén túlmenően a berendezése is megvolt: kőből (szilárd anyagból) 6 Kóta P. i. m. 60., 95., 96. 7 Uo. 122. 8 Uo. 178., 293., 299., 300., 349., 502., 507. 9 UB II. Nr. 458. 10 Ipsa porro Ecclesia Turrim habet lapideam lapide et semento totaliter constructam et elaboratam. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (továbbiakban MNL OL) Mikrofilmtára 52. doboz, Visitationes canonicae 1698. fol. 274 275.) A porro ( azon kívül, ugyanakkor távolabb is) kifejezés jelentései közül jelen szövegkörnyezetben az elsőt kell mérvadónak tartanunk, egyszerű szófordulatról van ugyanis szó, amit a Kazó-féle vizitációs jegyzőkönyv másutt is szívesen használ. Emiatt azt a szakirodalomban megjelent véleményt (C. Harrach Erzsébet Kiss Gyula: Vasi műemlékek. Szombathely, 1983. 161.), miszerint ekkor külön álló tornya lett volna a kenézi templomnak, el kell vetnünk. 93

készült szószéke, fából készült karzata és egy szerény, a patrónus szent, Szent Miklós püspök képét magába foglaló oltára érdemelt említést. A templom kegyuraként még mindig a vasvári káptalant nevezték meg. 11 1733-ban ismét részletes leírást olvashatunk a lelkészpénztár iratai között. A templomot megint romosként, felújításra várónak jellemzik, amelynek oldalfalai majdnem megrepedtek, de tetőzete és síkmennyezete (vélhetően a hajó fölött) is cserére szorult, akárcsak a sekrestye, a temetőkerítés vagy az ablakok. Érdekesség, hogy sekrestyéről ejtenek szót, ami időközben létesülhetett, hiszen a 17. század végén még nem tudunk ilyenről. A templom tornyában ezúttal már két harangot jegyeztek fel, de hogy az új harang 3. kép valami toronnyal kapcsolatos felújítás eredményeképp került-e A kenézi templom belseje a szentély felé (a szerző felvétele) ide, nem tudjuk, csak azt, hogy az egyik törött volt. 12 1758-ban az eddigiekhez képest új információ, hogy a kelet felé néző szentélytől délre feküdt a sekrestye, és mindkettőt boltozat fedte. Ezen túlmenően a templom deszkamennyezetes volt. Nyugati kapuja előtt falazott tornyáról újra megemlékeznek. 13 A kenézi templom mai képét meghatározó építési periódus 1776-ra tehető. Az 1781- ben kelt egyházlátogatási jegyzőkönyvből értesülünk arról, hogy ekkor saját költségen (sumptibus propriis) szilárd anyagból újjá- vagy inkább újraépítették a templomot, 14 ami alatt a templom saját jövedelmeit kell értenünk, és nem a kegyuraságot formálisan még ekkor is betöltő vasvári káptalant. Ismét megemlítik tornyát, amely mint írják noha lent- 11 1713-ban egy további, szűkszavú leírást is készítettek a templomról. MNL OL Mikrofilmtára 23718. doboz Visitationes canonicae 1713. fol. 112 113. 12 Acta Cassae Parochorum 3. Székesfehérvári, kalocsai, csanádi és győri egyházmegye. 1733 1779. Művészettörténeti adatok. (Az anyagot gyűjtötte Bónisné Wallon Emma). A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának forráskiadványai VII. Szerk.: Henszlmann Lilla. Bp., 1971. 161. 13 MNL OL Mikrofilmtár 5200. doboz. Visitationes canonicae 1758. fol. 240 241. 14 MNL OL Mikrofilmtár 23723. doboz Visitationes canonicae 1781. fol. 15 16. 94

4. kép A kenézi templom alaprajza a megjeleníthető periódusokkal (1. középkor, 3. 1776, 5. 19. század eleje, rajz: Arnóti Zsuzsa) ről egész tekintélyes és szilárd, a föntről nézve azonban felépítésre és felújításra szorul, 15 más szóval: a nemrég befejezett építési munkák a tornyot alig érinthették. Amikor 1815-ben ismét vizitátorok jártak a helyszínen, lényegében a korábbi jegyzőkönyv megállapításait vették át az épületre vonatkozóan. A templomot boltozottnak nevezik, cserép fedte a tetejét, karzatáról, orgonájáról, szószékéről, padjairól, Szűz Mária-oltáráról és két harangjáról tesznek említést. 16 Ám sem ekkor, sem a következő egyházlátogatás idején, 1838-ban nem említik, történt-e bármilyen építkezés a tornyon, csupán annyit jegyeztek fel róla mindkét esetben, hogy szilárd anyagból épült. 17 A vármegyei monográfia ugyanakkor úgy tudja, hogy a 19. század elején épült a templom, 18 ami inkább úgy értelmezhető, hogy ez idő tájt egy nagyobb felújítás zajlott le. A 20. század folyamán történt tatarozások közül egy 1949-ben és egy 1980-ban végzett külső felújításról tudunk, a mostani állapot alighanem az utóbbinak tudható be. 19 15 Turris ab infra sat ampla et firma est, sed in altum erectione et reparatione indigent MNL OL Mikrofilmtár 23723. doboz Visitationes canonicae 1781. fol. 15 16.; 23740. doboz. Visitationes canonicae miscellanea 1781. Pecöl. fol. 13. 16 MNL OL Mikrofilmtár 23727. doboz Visitationes canonicae 1815. fol. 149. 17 MNL OL Mikrofilmtár 23732. doboz Visitationes canonicae 1835. fol. 17. 18 Magyarország vármegyéi és városai. Vas vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., 1898. 51. 19 C. Harrach E. Kiss Gy. i. m. 161. 95

5. kép Részlet a kenézi templom tornyának déli homlokzatáról (1. középkor, 2. újkor?, 3. 1776, 4. 18. század vége?, 5. 19. század eleje, rajz: Arnóti Zsuzsa) 6. kép A kenézi templom középkori toronyablaka belülről (a szerző felvétele) A mai templom a falu közepén, szabadon álló, megközelítőleg keletelt (kelet-északkelet felé álló szentéllyel épült), egyhajós, sokszögzáródású szentéllyel ellátott épület, a szentély déli oldalán sekrestyével, oromzatos nyugati homlokzata elé ugró, átlós támpillérekkel ellátott, órapárkányos toronnyal. 20 (2. kép) Homlokzata egyszerű falsávokkal keretezett, a hajó északi és déli homlokzatán három-három tört vonalú-szegmensíves záródású ablakhely, közülük az északiak vakablakok, a szentély egyetlen ablaka működő ablak észak felé. A torony nyugati és déli bejárata kőből faragott, tagolt szalagkeretes, záróköves ajtó. A torony ablakai részben a hajóéval egyeznek, félköríves köténnyel díszítettek, részben kőből faragott körablakok, a nyugati ajtó felett befalazott lantablak nyílik. A hajó belső tere gazdagon tagolt fejezetekkel ellátott falpillérekről induló, háromszakaszos csehsüveg-boltozattal, a szentélyé egyszakaszos csehsüveg-boltozattal és félkupolával fedett. (3. kép) A nyugati boltszakasz alatt négypilléres karzat, szegmensíves homlokívekkel. Főoltára, szószéke, padjai barokkok, főoltárképe Szt. Miklóst ábrázolja püspöki ornátusban, felhőgomolyagon, nőalakok között, jobbját áldásra emeli, baljában evangéliumos könyvön három golyó, a balján levő nőalak kezében pásztorbot. A fedélszék két állószékes középszelemenes, 19. század első felére tehető szerkezet. A templom homlokzatának és tetőszerkezetének legutóbbi felújítása 2012. nyár elején kezdődött. A helyszíni vizsgálatok idején a templom lábazatát a kivitelezés során 20 A templom topográfiai elhelyezkedésére l. Kenéz kataszteri felmérése 1857-ből: http://www. archivportal.hu (2014. március 15.) 96

már leverték, így egyszerű szemrevételezéssel is számos lényeges információt sikerült begyűjtenünk, kiegészítve az írott forrásokból kihámozható adatokat. Beállványozva ugyanakkor csak a torony volt, így párkánymagasságig csak azt tudtuk közelről megnézni, de a magasabban lévő falszöveteknél ott sem terveztek vakolatcserét, így elsősorban a színezés meghatározására koncentráltunk. A levert falfelületeken megfigyelhető jelenségek alapján a templom legkorábbi, középkori periódusa (1. periódus) maga a torony, melynek alsó falszövetei téglából (méret: 31,5 15 7 cm) épültek, sárgásszürke, kavicsos habarcsba rakva. (4. kép) Átlós támpillérei kötésben vannak a toronytesttel. A délnyugati támpillér délkeleti falsíkján, továbbá a torony déli falsíkján foltokban a vakolatverés után is megmaradt a középkori vakolat mely nem volt más, mint a szétkent falazóhabarcs és rajta a látszó fehér meszelés. (5. kép) A középkori torony téglalábazata ma is megvan, rézsűs profilját faragott, 18 cm magas kőelemekből alakították ki. A torony és a hajó csatlakozásánál azt láttuk, hogy a hajó nyugati fala noha kétséget kizárólag barokk kori befut a toronyfal mögé. Mivel belebontani nem volt lehetőségünk, nem tudhatjuk, hogy a falmagban a csatlakozás hogy nézett ki. Ha a kutatással nem vizsgálható részeken is ugyanez a helyzet, elképzelhető, hogy a torony eleve elvált a középkori hajótól is, mert téglái a vizsgált felületen nem csorbázódtak a hajó felé, ennek tudható be, hogy a torony falazatának különösebb roncsolása nélkül is le tudták bontani a korábbi hajót, és megépíteni a mait. Önállóan ugyanakkor alig állhatott meg bármikor is a torony, ehhez ugyanis állékonysági okokból a keleti sarkokon is támpilléreknek kellett volna állniuk. Ilyeneknek semmilyen nyomát nem találtuk, hiszen a tornyot keleti irányból a mindenkori hajó támasztotta meg. A torony déli oldalán egy 69 cm magas, 15 cm széles résablakot találtunk befalazott állapotban (hasonló ablak az északi oldalon nem mutatkozott). Belül jól látható volt a karzatszint magasságában ugyanennek az ablaknak a szegmensíves téglazáradéka, (6. kép) rézsűs kávája ma is eredeti állapotában őrződött meg, akárcsak az ugyanehhez a szinthez tartozó korábbi gerendafészkek. Mindezek alapján egy középkori eredetű, de a középkori hajóhoz vélhetően utóbb hozzáépült toronyról beszélhetünk, ám valójában nincsen olyan műrészlet, ami alapján ezen belül pontosabban korhoz vagy stílushoz köthetnénk ezt az épületrészt. Egy következő, második építési periódusban megmagasították a tornyot. Szürkésfehér, kavicsos habarcsba rakott törtkőből épült falai a padlásszinten mutatkoztak, és világosan elváltak a karzatszintig azonosított téglafaltól. E szintről egy később elfalazott ablak nyílt nyugat felé. Északra, keletre és délre szintúgy, ezek azonban magasabbról induló ablakok voltak. Az ablakok kávái javarészt törtkőből készültek, bár helyenként tégla is megfigyelhető bennük. Az északra és délre néző ablakokat utóbb fölfelé megmagasították, így az eredeti boltövüket ma már csak a kávákban látható ferdén rakott törtkövek jelzik. Ugyanebben a korszakban az akkori a mainál alacsonyabban levő padlástérbe egy kis bebújó nyílás vezetett. E korszak datálásával kapcsolatban semmilyen támpontunk nincs, hiszen a belülről látható ablakformák teljesen jellegtelenek. A 3. periódusban lebontották a középkori templomot a torony kivételével, és helyette téglából felépítették a ma ismert hajót és szentélyt, továbbá a sekrestyét, melyek egymással mind kötésben voltak. E periódusban már téglalábazat készült körbe, a hajóból délre nyíló, tagolt szalagkeretes, záróköves ajtó már ekkor bekerült a helyére. A vizsgálatok során az is láthatóvá vált, hogy a hajó homlokzatát mind az északi, nyugati és 97

déli szakaszokon tagoló, ma látható, rendkívül széles lizénák másképp néztek ki a barokk időszakban. Eredetileg kettős lizénák voltak, ahol egy-egy lizéna 59 cm széles volt, köztük egy keskeny, 17,5 cm széles visszaugratott rész jelentkezett. A visszaugratott mező alsó széle a homlokzatot alulról keretező vízszintes falsáv tetejétől nyilvánvalóan a felső vízszintes falsáv aljáig tartott. A kettős lizénák közti részt a 20. században cementes habarccsal kitömködték. Különös figyelmet érdemel a hajó nyugati homlokzata és a torony déli falának csatlakozása. Mint a középkori periódus ismertetésekor említettük, a barokk kori fal befut a középkori torony vége mögé. A toronynak a hajó felé eső (amúgy utólag odakerült) lizénája mögé befutott a hajó nyugati falán megfigyelhető sárgás vakolóhabarcson látható, látszó fehér meszelés, mely az alsó, lábazathoz közel eső részen szürkésfekete színt kapott. Hasonlóan megmaradt a fehér szín az északi toronyfal és a nyugati hajófal csatlakozásánál is. 21 Feltűnő, hogy a levert felületeken nem találtuk nyomát annak, hogy barokk architektúrát próbáltak volna létrehozni a tornyon, meghagyták az addigi középkori állapotot, beleértve pl. a keskeny toronyablakot is. A hajó, a szentély, a sekrestye viszont a maga műformáival megfelel az 1776-os építési dátumnak. Legkorábban ekkor megmagasították a 2. periódus toronyablakait fölfelé, tégla áthidalót készítve nekik. Ezzel egy időben (az új boltövekkel egybeépítve) megmagasították a tornyot is a padlásszint fölött, immáron ismét kizárólag tégla falazó anyaggal. 22 A 4. periódus eddigi adataink szerint egy homlokzattatarozás emléke. Nyomait jól meg lehetett figyelni a déli, illetve az északi toronyfal és a hajó nyugati fala közti csatlakozásban. Egy morzsalékos, szürke aprókavicsos vakolaton valójában egy vöröses színt sikerült felfedezni, mindkét oldalon, befutva a torony még későbbi, szélső lizénája mögé. Az 5. periódusban került sor a torony architektúrájának barokkizálására. Elkészültek a torony lizénái, párkányai, meszes kavicsos habarcsba rakva, a téglák 32 18 7 cm-esek. Ugyanilyen habarcsba rakott téglákkal falazták be a középkori résablakot. Érdekes, hogy a torony nyugati, barokk, tagolt szalagkeretes, záróköves ajtaját szintén az 5. periódus habarcsával illesztették bele a középkori falszövetbe. Hogy egészen addig mi volt helyette, nem tudjuk, mindenesetre részletformáit tekintve nem különbözik érdemben a déli, 3. periódushoz tartozó ajtótól. Felvetjük, hogy esetleg a déli ajtókerettel egy idő tájt készülhetett, de mai helyére csak az 5. periódusban került. A kőelemek illesztései, a szemöldökkő javításai, pótlásai másodlagos elhelyezésre utalnak, de eredeti helyüket (a torony és a hajó között?) valójában nem tudjuk. Elkészültek a torony jelenlegi ablakai, nyugatra egy lantablak, oldalra körablakok, valamint a torony magasabb ablakai, jellegzetes köríves kötényükkel. Ezek viszonyát a falazathoz falkutatás nélkül szintén nem tudjuk megadni. Tanulságos viszont a lantablak feletti osztópárkányon tett 21 Feltehetően ugyanez a sárgás höbörcsös vakolat mutatkozik a déli toronyfalon, ráhúzódóan a délnyugati támpillér középkori meszelésére, igaz, a két rész között összefüggő felületet nem találtunk. 22 Habarcsa inkább a majdan ismertetendő 5. periódushoz áll közel, így az sem kizárt a 4. periódusként vagy az 5. periódus egy első fázisaként kéne értelmeznünk. Ugyanakkor az 5. periódusban, mint látni fogjuk, már befalazták ezt a megmagasított ablakot. 98

7. kép A rábahídvégi templom az 1857. évi kataszteri felmérésen megfigyelésünk, melyet a párkány egy megsérült pontján tettünk. Itt az 5. periódusra tehető habarcs alkotja a párkány anyagát ennél korábbi nem mutatkozott, ezen az első festésréteg egy fehér meszelés volt, mely nem alapmeszelés volt, bekoszolódott, sokáig látszó színként működött, rajta második rétegként egy sárga szín jelentkezett. Ez alapján kijelenthetjük, hogy az 5. periódusban, amikor már a tornyon is a mai architektúra létrejött, a legkorábbi szín a fehér volt. A sárga szín analógiák alapján legkorábban csak a 19. század második felében képzelhető el. Az 5. periódus datálásáról csak annyit tudunk, hogy a műformák (gazdagon tagolt, golyvázott párkányok stb.) még beleférnek a barokk stílusba. Nem kizárt, hogy a 19. század elejére helyezett (át)építési adatunkhoz kell kötnünk a torony homlokzatának ezt az átalakítását, sőt akár a fedélszék megépítését is. Nem tudjuk viszont, mikor falazták be a lant alakú ablakot. Annyi bizonyos, hogy a 20. század két tatarozása során kijavították cementes habarccsal a torony megsérült lizénáit, helyenként az ablakkereteket is; ekkorra tehető a külső kettős lizénák összemosása is. A mostani homlokzattatarozás keretében visszaállításra kerültek a kettős lizénák, egy hiteles színt sikerült fölfesteni a homlokzatra, továbbá jelzésszerűen bemutatásra került a megtalált, délre nyíló toronyablak. A végeredmény egy ízléses, hiteles homlokzat-helyreállítás lett. Rábahídvég Rábahídvég ahogyan nevéből is kitetszik a Rába egyik fontos átkelőhelyénél fekszik, Vasvártól északnyugatra. (7. kép) Kiemelkedő földrajzi helyzete már a középkortól nyomon követhető. Az írott forrásokban először 1265-ben említik, amikor bizonyos Ehellős és György fiai több falu (Sár, Hídvég és Polán) birtokán megosztoznak, és Sár keleti fele Hídvég faluval és egy egyházzal Ehellős fiaira szállt. 23 A szövegből úgy tűnik, 23 UB I. Nr. 478. 99

hogy inkább Sáron, mint Rábahídvégen már ekkor állt egy templom. 1280-ban a király az ekkor épp lakatlan Hídvéget Herman nembeli Endre fia Andrásnak adományozta, felszabadítva őt szolgálatai alól. A birtokról azt is megtudjuk, hogy a Rába-híd őrei (custodes pontis Raba) bírták, és szomszédos volt András egy másik földjével. 24 A birtokügylet tipikus példája annak, ahogy a késő Árpád-korban a király lehetőleg lakatlan földeket adományozott el, és ha ilyen kérés felmerült, akkor előbb kivizsgáltatta, hogy tényleg puszta-e, és utána beiktatta az új birtokost. 25 A hídvégi templom első biztos említése egy 1342. október 1-én kelt oklevélből 26 származik, amelynek tartalma több szempontból is tanulságos számunkra. Egyrészt megtudjuk belőle, hogy a vasvári káptalan visszaigényelte a győri püspöktől a rábahídvégi és több más környékbeli templom ún. magisztrátusi jogát, ami a középkori Magyarországon az egyháznak fizetendő tized helyben, a papnál maradó negyedének bizonyos hányadát jelentette. Amint azt Rácz György tetszetősen megfogalmazta, a szóban forgó plébániatemplomok eredetileg vélhetően a vasvári (fő)esperes fennhatósága alá tartoztak, majd amikor a 12. század második felében megszervezőzött a vasvári társaskáptalan, s élére prépostként a korábbi főesperes került, azoknak a templomoknak a magisztrátusi jövedelmeit kapta meg, melyek addig az esperesi kerületébe tartoztak, de mindenképpen már régóta fennálltak, nagyobb tizedjövedelemmel rendelkeztek. Ebből következően az említett templomok így a rábahídvégi is a környékbeli egyházak legkorábbi rétegéhez számítandók. 27 E tétel igazolására természetesen mindegyik templom történetét egyenként kellene vizsgálni, ám az írott források hiánya miatt ma már aligha lehet véglegesen állást foglalni. Az oklevél másik érdekessége, hogy megadják a templom titulusát is, ám sajnos az oklevél sérülten maradt ránk, és épp a titulus nagy része hiányzik. A sérült részt Házi Jenő Sancta Felicitas-nak egészítette ki, 28 ami egy ritka, Magyarországon szinte egyedülálló patrónus szent lenne. Először Kóta Péter vetette fel, hogy inkább Szentháromság (Sancta Trinitas) a helyes feloldás. 29 Ez utóbbi mellett szól, hogy a koraújkorban már igazolhatóan az utóbbi volt a templom titulusa. A település, mely a 13. század végétől fogva hosszú ideig a Hídvégi család birtokában volt, 1463-ban a később is birtokos Polányiak kezére került. 30 A Polányiak 24 UB II. Nr. 200.; Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. II. 2 3. 1272 1290. (Szerk.: Borsa Iván) Bp., 1961. 3071. sz. 25 Zsoldos Attila: A szent király szabadjai. Fejezetek a várjobbágyság történetéből. Bp., 1999. 81 82. Az adat könnyen illeszkedne a vasi várispánság 1270 után meginduló széthullásának folyamatába (vö: Zsoldos Attila: A vasi várispánság felbomlása. Vasi Szemle 54. (2000) 1. sz. 27 46.), ha nem tudnánk, hogy 1265-ben már különféle magánbirtokosok osztozkodtak Hídvégen. 26 MNL OL DF 279334. 27 Rácz György: A magyarországi káptalanok és monostorok magisztrátus-joga a 13 14. században. Századok 134. (2000) 1. sz. 147 210. 192. 28 Házi Jenő: Vas megyei középkori oklevelek. 5. közlemény. Vasi Szemle 22. (1968) 270 273. 270 271. 29 Kóta P. i. m. 92. sz. 30 Hazai Okmánytár IV. Kiadják: Nagy Imre Stummer Arnold Ráth Károly Véghely Dezső. Győr, 1867. 290. sz. 100

1502-ben II. Ulászló király engedélye alapján kastélyt emeltek a településen. 31 Ezt a törökök 1532. évi hadjáratuk során kardcsapás nélkül foglalták el. 32 A 16. század közepén a hídvégi kastéllyal mint a végvári rendszer negyedik védvonalához tartozó erődítménnyel számoltak. 1596-ban pedig az uralkodó által fizetett katonaságát is említik. 33 A 1605-ben Bocskai seregei és a császáriak kétszer is megütköztek a stratégiai fontosságú hídfőállásnál, 34 ami feltehetően a település nagymérvű pusztulásával járt együtt. A templomról tudjuk, hogy a 17. század első felében a lutheránusok kezén volt. 35 A középkori templom biztosan túlélte a török hódoltság idejét. 1698-ban megemlékeznek boltozott szentélyéről, falazott tornyáról, ugyanakkor sekrestye nem volt. Bent szilárd anyagból épült karzatát, szószékét, továbbá festett kazettás mennyezetét, csekély oltárát, új padjait említik. A templom titulusa Szentháromság volt. 36 Első újkori felújítására 1715-ből 37 vagy inkább 1725-ből van adatunk. Az utóbbi dátumot a szentély homlokzatára valójában feltehetően a diadalívre egykor felfestett kronosztikon szövege adja meg: gloria In excelsis Deo, et in terra pax hominibus. 38 1733-ban ismét említik a közelmúltban történt javítást, bár, mint mondják, tornya, karzata, deszkázott síkmennyezete, szószéke, orgonája, a sekrestye boltozata és a temetőkerítés felújításra szorul. 39 Felhívjuk a figyelmet az immáron már álló sekrestyére, ami ezek szerint a 18. század első évtizedeiben épülhetett. Az 1756. évi egyházlátogatás alkalmával azt is leírják, hogy a boltozott szentély kelet felé néz, a továbbra is síkmennyezetes hajóhoz délről csatlakozott a sekrestye, a nyugati kapuja előtt állt a falazott torony. A belsőben azonban változás történt: a karzat és a szószék fából készült, az utóbbit a négy evangelista faragott ábrázolása, a szószék felett Szent Mihály szobra díszítette. Főoltárképét és mellékoltárát részletesen leírják. Közülük a főoltár egy Mária megkoronázása jelenetet ábrázolhatott, ahol a Szentháromság helyezte a koronát a Boldogságos Szűz fejére. A templom és a sekrestye alatt kripták voltak. A templom körül fekvő temető fala délre és keletre kőből, a többi részen fából volt. 40 31 Koppány Tibor: A középkori Magyarország kastélyai. Bp., 1999. 154. 32 Thúry József: Török történetírók I. Bp., 1893. 364. Uő: Török történetírók II. Bp., 1896. 205. 33 Pálffy Géza: A császárváros védelmében. Győr, 1999. 114., 215., 218 219. 34 Magyarország vármegyéi és városai i. m. 85 86. 35 Payr Sándor: A dunántúli evangélikus egyházkerület története I. Sopron, 1924. 281 282.; későbbi adatokra nézve l. Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyűjtemény a dunántúli ág. hitv. evang. Egyházkerület történetéhez I. Összegyűjtötte: Payr Sándor. Sopron, 1910. 90., 135., 148. 36 MNL OL Mikrofilmtár 23717. doboz, Visitationes canonicae 1698. fol. 446 447.; vö. még: uo. 23718. doboz Visitationes canonicae 1713 1714. fol. 201. 37 Magyarország vármegyéi és városai i. m. 85 86. 38 MNL OL Mikrofilmtár 5198. doboz Visitationes canonicae 1756. fol. 908. 39 Acta Cassae Parochorum 3. i. m. 143 144. 40 MNL OL Mikrofilmtár 5198. doboz, Visitationes canonicae 1756. fol. 908.; a főoltár által képviselt ikonográfiai típusra: A keresztény művészet lexikona. Szerk.: Jutta Seibert. Bp., 2002. 220 221. 101

8. kép A helyreállított rábahídvégi templom délnyugatról (a szerző felvétele) Az épület nagyobb annak mai összképét is meghatározó átalakítására 1769-ben került sor; a dátumot ezúttal is egy korabeli felirat örökítette meg. 41 Az építkezés költségeit a helyi birtokosok egyben a kegyúri jog gyakorlói adták össze. 42 Az új, továbbra is Szentháromságnak titulált épületről tudjuk, hogy szentélye a korábbiaktól eltérően délre nézett, teljesen boltozott volt, teteje cserépfedést kapott, sekrestyével bírt. Mi lehetett a tájolás megváltoztatásának oka? Egyrészt írott forrás szól róla, hogy a korábbi templom már annyira rossz állapotban volt, hogy az emberek bemenni is féltek, ráadásul olyan kicsi volt a tere, hogy a hívek fele lemaradt a misékről. Tudnunk kell, hogy Rábahídvég ekkor már mezővárosként szerepel a forrásokban, 43 ami a lakosok számában is megmutatkozott. A tájolásban beállt változás pedig alighanem arra vezethető vissza, hogy a templom telke (azaz az egykori temető) a templomtól északkeletre elég keskeny volt, így egy, a korábbihoz hasonló tájolású, de jelentősen megnövelt templom ebben az irányban már nem fért volna el rajta. A templom karzata falazott és szintén boltozott volt, ötregiszteres orgonával látták el. Fából készült szószékét a négy evangélista faragott ábrázolása díszítette, viszont sem padok, sem oratórium, de még a korábbiaktól eltérően kripta sem volt a templomban. Új főoltárt állítottak fel a templomban (Zichy Ferenc győri püspök adományából), 41 ex solidis materialibus aedificata est anno 1769 ut patet ex Chronographico in lapide infra portatile Arae majoris posito MNL OL Mikrofilmtár, 23721. doboz Visitationes Canonicae 1779 1780. fol. 93.; Fábián Mária: Dorffmaister István művészi munkássága a szombathelyi egyházmegyében. Vasi Szemle 3. (1936) 16 36. 29. 42 MNL OL Mikrofilmtár 23739. doboz Visitationes canonicae Miscellanea 1780. fol. (28). 3. 43 in oppido Rábahídvég populus enim ob ruinam, quam minatur, timet intrare Ecclesiam, tempore autem pluvioso siccus in ea locus non reperitur; insuper tam exigua est, út media pars populis Verbum Divinum cum sum(m)o detrimento spirituali non audiunt. Szombethelyi Egyházmegyei Levéltár (továbbiakban: SZEL) Acta Cancellariae 1765. Rábahídvég. 102

9. kép A rábahídvégi templom belseje a szentély felé (a szerző felvétele) a régit már mellékoltárként említik. Számunkra érdekes, hogy falazott tornya a templom oldalánál állt, 44 ami plébániatemplomoknál szokatlan elrendezés, így alighanem a régi templomból maradt vissza, és a tájolás megváltoztatása miatt maradt ezen a helyen. Ezt erősíti meg egy 1801-ből származó forrásunk is, mely azt mondja, hogy torony eltérően a templom többi részétől romos állapotú. 45 1815-ben már egy jó állapotú toronyról írnak, igaz, elhelyezkedésére nem utalnak, 46 és hasonló a helyzet az 1831. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv leírásával is. 47 A templom 1834-ben tűzvész áldozata lett, ezután újjáépítették. 48 Az 1857. évi kataszteri felmérés, melyen elsőként vehető ki a templom alaprajza, már minden szempontból a mai állapotot mutatja. 49 A szakirodalom szerint nem ehhez a templomhoz készültek, s csak utóbb, 1869-ben kerültek a templomba vásárlás útján Stephan Dorffmaisternek a Szent Józsefet a 44 Turrim ad latus Ecclesiae totam muratam MNL OL Mikrofilmtár 23721. doboz Visitationes Canonicae 1779 1780. fol. 93 94. Vö. még uo. 23748. doboz Visitationes canonicae Miscellanea 1815. fol. 3. 45 A templomról így írnak 1801-ben: In statu mediocri [!] praeter turrim, quae ruinae proxima est, MNL OL Mikrofilmtár 23742. doboz Visitationes Canonicae Miscellanea 1801 1803. fol. (11.) 1.; A temető a falun kívüli szántóföldeken állt kereszttel és egy kápolnával. A temetőről 1815-ben jegyzik fel, hogy a falutól keletre 300 kettőslépésnyire, kb. 500 560 méternyire feküdt. MNL OL Mikrofilmtár 23748. doboz Visitationes canonicae Miscellanea 1815. fol. 4. 46 Turris est murata superior pars lamina alba tecta cuspidi crux super posita laminea inaurata MNL OL Mikrofilmtár 23727. doboz, Visitationes Canonicae 1815. fol. 36 37.; uo. 23748. doboz Visitationes canonicae Miscellanea 1815. fol. 4. 47 MNL OL Mikrofilmtár 23730. doboz, Visitationes canonicae 1831. fol. 4. 48 C. Harrach E. Kiss Gy. i. m. 313. 49 Rábahídvég kataszteri felmérése, 1857. http://www.archivportal.hu (2014. március 15.) 103

10. kép A rábahídvégi templom periodizációs alaprajza (1. középkor, 2. 1769 előtt, 3. 1769, 4. 1769 1780 között, 5. 19. század eleje, 6. 19 20. század, rajz: Arnóti Zsuzsa) gyermek Jézussal és a Fájdalmas Szüzet ábrázoló mellékoltár-képei. Közülük az előbbin egykor a festő szignója és a készítés dátuma is megtalálható volt. 50 Továbbgondolásra érdemes azonban, hogy már 1780-ban leírnak egy Fájdalmas Szűz- és egy Szent József-oltárt, oltárképpel együtt. 51 A két Dorffmaister-festményt 2000-ben egy templomi betörés alkalmával elvitték, így a mostani képek az eredeti után készült másolatok. 52 Az épületet 1924-ben teljesen renoválták, 1964-ben tatarozták a homlokzatát, 53 1972 73-ban pedig a templombelső kifestéseit újították meg. 1976-ból egy tetőfelújításra 50 Fábián Gyula: Adatok Dorffmaister István művészetéhez. Magyar Művészet 1. (1925) 579 580.; Zsámbéky Monika: Dorffmaister István Vas megyében. Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 22. (1997) 3. sz. 15 36. 18. (9. jegyzet); Kostyál László: A templomfestő Dorffmaister István. I. 1760 1780. In: Dorffmaister emlékkiállítás. Szerk.: Kostyál László Zsámbéky Monika. Szombathely, 1997. 17 41. 19 20., uo. Katalógus 220., 232., 252. 51 Közülük a Fájdalmas Szüzet ábrázoló oltár költségeit Soós István állta, eleget téve néhai felesége, Salamon Terézia végakaratának. MNL OL Mikrofilmtár 23721. doboz, Visitationes Canonicae 1779 1780. fol. 93. 52 Marosfalvi Antal: Dorffmaister-másolatok. Vasi Szemle 58. (2004) 217 220. 53 A Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ (továbbiakban Forster-központ) Tervtára ltsz.: 5791. 104

11. kép A rábahídvégi templom déli homlokzatának periodizációs felmérése (1. középkor, 2. 1769 előtt, 3. 1769, 4. 1769 1780 között, 5. 19. század eleje, 6. 19 20. század, rajz: Arnóti Zsuzsa) készült terv, 1981-ben homlokzati felújításról rendelkezünk tervekkel. Később már csak a templompadok temperálása került megtervezésre. 54 A ma álló templom egyhajós, sokszögzáródású szentéllyel rendelkező, főhomlokzata elé ugró toronnyal ellátott, a szentély északi oldalán sekrestye, a hajó északnyugati és délnyugati sarkain erőteljes támpillérek. (8. kép) Hajója háromszakaszos csehsüvegboltozattal fedett, (9. kép) északnyugati karzata alul falazott, felül modern megújítás, oltárairól már szóltunk. A szentély külső falában fülkében barokk Nepomuki Szent János-szobor, a délnyugati hajófalban lourdes-i barlang. A katolikus templom műemléki kutatására a helyi plébánia megbízásából 2010 nyarán került sor. Indoka az volt, hogy a templom teljes homlokzata és környezete felújításra került, s az akkor még létező Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a sérült vakolat leveréséhez kutatói felügyeletet rendelt el. A templom építéstörténetének legkorábbi részleteit (1. periódus) a déli hajófalon, annak is nyugati harmadában sikerült megfigyelnünk. (10 11. kép) A falkutatás során a falszövet alsó szakaszán a mai tégla textúra mögött találtunk egy korábbi törtkő fala- 54 C. Harrach E. Kiss Gy. i. m. 313., Forster-központ Tervtár ltsz.: 13311, 18284, 34988. 105

zatot vagy inkább falmagot. 55 Ennek legmagasabb jelentkezési szintje a mai főpárkánytól lefelé mérve kb. 450-470 cm-re megközelítőleg a mai ablakok könyöklőinek szintjén volt azonosítható, igaz a köpenyezést további pontokon megbontani nem volt lehetőségünk. Tekintve, hogy törtkövet a templom későbbi, 18. századi, kizárólag téglából épült periódusaiban egyáltalán nem találtunk, feltételezzük, hogy egy középkorra visszamenő falrészletről van szó, amit magasan meghagytak, és belefoglaltak a későbbi periódusokba, de pontos keltezése nem adható meg. (11. kép) 12. kép A 2. periódusban a templom Az elfalazott nagy ív keleti válla közelről ugyanezen pontján további érdekes (Koppány András felvétele) jelenségeket figyelhetünk meg. A kőfalazat elé téglaköpenyt húztak, egyben felmagasították, kizárólag téglából rakott falazattal, majdnem a mai főpárkány aljáig. Ugyanekkor kívülről egy emeletes oldalteret ragasztottak a délnyugati templomfalhoz. Ennek ma már csak a mai hajófalhoz délnyugat felől hozzáépített, merőleges falát ismerjük, ezt is csak azért, mert kb. 30 cm-re kilépő tömbjét később belefoglalták a hajó délnyugati sarkán felépített támpillérbe. Többi falát utóbb teljesen lebontották. Ez az oldaltér az emeletén egy 344 cm széles, nagy félköríves nyílással nyílott a templomtérbe, ennek a nyílásnak az alja a mai felszíntől fölfelé 340 cm-re volt. A nyílást ugyan utólag elfalazták, de a nyílás keletebbi pillérjének téglákból rakott, lefaragott fejezetét, (12. kép) rajta az eredeti meszeléssel még feltárhattuk a mai délnyugati hajófalban, ugyanígy a nyugati kávájában is jól látszott a befutó vakolat. A keleti ívpillér lefaragásáról a vizsgálható felületek alapján sajnos nem volt eldönthető, hogy csak a tagozat levéséséről van-e szó, vagy netán a délnyugat felé kilépő fallal párhuzamos fal csorbázatáról. Ez utóbbit egy, a déli homlokzat előterében végzett régészeti kutatás válaszolhatná meg. Annyi azonban látszik, hogy ebben a vonalban a lábazat fölött kitömködések utaltak arra, hogy ott vélhetően egy falcsorbázat volt, de ennek kibontására nem volt lehetőségünk. E nagy félköríves nyílás tégla boltövének kemény, meszes, fekete kavicsos habarcsa jól elkülöníthető volt a későbbi barokk periódus(ok)étól. A hozzá kapcsolódó téglafal egy darabig még követhető volt, egészen a keletebbre eső első kettős lizéna mögötti falrészen. Úgy tűnt, mintha ettől keletebbre a falszövetnek vége lenne. 55 Kérdés, hogy már ekkor, vagy csak egy későbbi periódusban e kőfalat megvésték, mindenesetre a későbbi téglaköpeny kibontása után a kőfal nem egy szabályos falsík, hanem egy csorbázott felület formájában jelentkezett. Ennek oka lehet egy esetleges boltozat, de lehet, hogy a kőfalból csak a falmag maradt meg. 106

Feltűnő volt főleg a nagy nyílás bal oldala alatti részen, hogy rengeteg tapasztgatás, kitömködés jelentkezett. Ezek megbontására nem volt módunk, de esetleg összefüggésbe hozhatók azzal a fél boltövvel, ami már a jelenlegi falsíkon, közvetlenül a délnyugati támpillérnél mutatkozott, a délnyugati hajófalban. Ehhez egyértelmű nyílás nem tartozott, míg fölötte délnyugat felé emelkedő, lépcsőzetesen kiszakadt köpenyezés látszott. Elképzelhető, hogy esetleg egy, a nagy félköríves nyílás szintjére felvezető lépcső alépítményének boltozatát tömködték ki. 56 További kérdés annak a boltöv nélküli vélhetően deszkaáthidalóval kialakított, utólagosnak látszó ajtónak a szerepe, amely épp a nagy félköríves nyílás tengelyében helyezkedik el. Mivel befalazásában a már említett lépcsőlenyomat folytatása nem látszott, talán a lépcső megszüntetése után, de még a nagy félköríves nyílás használatakor hozták létre. A nagy félköríves nyílás fölött is látszottak kitömködések, köpenyezések, ami megengedi, hogy az oldaltér emeleti része boltozott volt. 57 Összességében véve tehát megállapíthatjuk, hogy egy olyan oldaltér lenyomatait láthattuk a falakon, ami egy nagy félköríves nyílással volt áttörve egy belső tér felé, nyilvánvalóan egy, a mainál korábbi templomperiódusban. Funkciója feltehetően egy karzatszerű tér lehetett, de ennél többet a feltárt maradványok nem engednek kikövetkeztetni. E tér használatához és datálásához az írott források segítenek valamelyest közelebb. Említettük, hogy az 1769-ben, a mai templom építésekor a tájolást elfordították, és ennek tudjuk be, hogy a korábban a templom nyugati bejáratánál leírt tornyot 1780-ban már a templom oldalánál látták. Mivel a mai templom homlokzatán egyedül itt találtunk korábbi részleteket, úgy véljük, hogy az általunk dokumentált oldaltér maga a torony lehetett. Nagy nyílása, nyilvánvalóan még a korábbi tájolású templomtérbe (és nem a mai karzatra) nézett, emiatt azt 1769 elé keltezzük. Ennél pontosabb kormeghatározása azonban nemigen lehetséges, csupán annyit mondhatunk, hogy téglaanyaga már nem tipikusan középkori, ugyanakkor habarcsa a kő falmagéhoz áll közelebb. A homlokzati kutatás során megállapíthattuk, hogy a téglából emelt mai templom szentélye és hajója az említett néhány korábbi falszakasztól eltekintve egy következő periódus (3. periódus) emléke. Ennek során a torony kivételével 58 a korábbi templomot teljesen elbontották, maradványaikat csak a mai templombelsőben végzendő régészeti feltárás során találhatnánk meg. Az újonnan emelt hajó és a szentély téglái egymással 56 Az oldaltér délnyugati, merőlegesen kilépő falcsonkja a boltöv felett visszacsorbázódott a falba, így sem az eredeti fal és a boltöv, sem a befalazással való kapcsolatát nem lehetett vizsgálni. A boltövet eleinte még ajtónak tartottuk, igaz függőleges elválást pontosan végigkövetni akkor sem tudtunk. 57 A nagy félköríves nyílás fölött lépcsőzetesen visszaugratott falsík és két gerendafészek talán az oldaltér magasabban levő szintjére felvezető lépcső nyoma? látszott. 58 A kutatáskor logikai úton az oldaltér elbontását is ehhez a periódushoz kötöttük. A nagy félköríves nyílásban utóbb létesített ablak ugyanis a többi hajóablak méretéhez, formájához igazodik. Valójában ezen utólagos ablak és a körülötte lévő falszövet sehol sem kapcsolódik a templomhajó falazataihoz, így kapcsolatuk vizsgálhatatlan. 107

kötésben, világosszürke habarcsba rakva kerültek falazásra. 59 A barokk kori hajó- és szentélyablakok (egyet leszámítva) boltövei e falszövetekkel egybeépültek, velük egyidősek. Ugyan a belsőben kutatásokat nem végezhettünk, de a fedélszék cseréjekor a boltozatokra felülről is vethettünk pillantást. Ezek alapján látszott, hogy a hajót és a szentélyt fedő csehsüveg-boltozatok ugyanebben a periódusban létesülhettek, egy időben a főfalakkal. Szintén barokk kori részletek jelentkeztek a szentély délkeleti zárófalán. Egyrészt kimutattuk, hogy a Nepomuki Szent János-szobor számára készült fülke a falszövettel egyidős, szegmensíves boltöve egybeépült a szentélyfallal. Másrészt úgy találtuk, hogy a fülke boltöve fölött, tőle jobbra és balra egy-egy 30 30 cm-es gerendafészek jelentkezett, melyek nem egészen szimmetrikusan helyezkedtek el. Mivel másutt hasonló magasságban fészkeket nem láttunk, elképzelhetőnek tartjuk, hogy ezúttal nem építési állvány nyomairól van szó, hanem valamilyen előépítmény ugrott ki a szoborfülke elé. A fülke hátfala és a szobor kapcsolatát ugyan nem vizsgálhattuk, de úgy tűnik, egyidősek. A fülkében felállított Nepomuki Szent János-szobor különleges tiszteletére annak kitüntetett helyen való szerepeltetése utal, ami ismerve a település fekvését, a Rába-hídhoz fűződő különleges viszonyát, könnyen megérthető. Az 1769-es építési dátum, mely a megfordított tájolású, tehát a mai templomra vonatkozik, egyértelművé teszi e periódus keltezését. Itt kell szót ejtenünk e fülke fölött talált egykori körablakra, melyet a falkutatás során befalazott állapotban találtunk meg. Eredetileg egy olyan főoltár tartozhatott hozzá a szentélyben, amely fölött a körablakon beáramló fény kellőképpen érvényesülhetett. Akkor falazhatták be, amikor az azt takaró, új főoltárkép a helyére került. A 4. periódusban létesült a sekrestye, mely mögött nemcsak a szentély eredeti, befutó vakolatát, hanem annak fehér meszelését is megfigyelhettük. Ez egyben támpontot ad a templom korabeli színezésére vonatkozóan is. A keltezés is viszonylag pontosan megadható: a mai templom leírásakor, 1780-ban már beszélnek egy sekrestyéről, így 1769 után, de 1780 előtt építették fel a mostanit. Az 5. periódusban megépült a mai torony a hajó északnyugati homlokzata előtt. Mögötte jól látható volt a befutó egykori homlokzati vakolat. A torony falazatának anyaga, téglaanyagának mérete 60 különbözött a hajóétól és a szentélyétől. A torony megépítésével feleslegessé vált a korábbi torony, melyet lebontottak, a nagy félköríves nyílás befalazásában egy, a többihez hasonló, a karzatot megvilágító ablakot létesítettek, világosszürke habarcsba rakott téglákból. E korábbi torony északnyugati falcsonkját körbefalazva egy vaskos pillért alakítottak ki, 61 melynek nyugati sarkán egy hatalmas hasábkő képezi a sarokarmírozást esetleg a korábbi torony bontásából származó elemként. E periódus datálásához a következőket érdemes figyelembe vennünk. 59 Egyidejűségük annak ellenére is egyértelmű, hogy az egyszerűbb tagozású főpárkányt a szentélyen egy tagoltabb vízszintes pálcataggal kialakított főpárkány váltja, melynek egykori mélyebb síkon kialakított képszékét később betapasztgatott téglákkal a mai síkra hozták ki. 60 Téglaméret: 22 14,5 6 cm. 61 Téglaméret: 28 14 6 cm. 108

Az írott források, mint láttuk, 1801-ben még kifejezetten romos állapotú toronyról szólnak, ami inkább még a régi, délnyugati homlokzat előtt megmaradt toronyra vonatkozhat. 1815-ben már jó állapotú a torony, igaz helyéről hallgatnak. Szóba jöhet még az 1834. évi tűzvész utáni újjáépítés is, így a 19. század első évtizedeire keltezzük a tornyot, melynek barokkos műrészletei ezen belül is inkább a korábbi időszakot valószínűsítik. A 6. periódusban csak kisebb átalakítások történtek. A 19. század első évtizedeiben létrehozott új karzatablakot utóbb morzsalékos, kavicsos piszkosfehér színű habarcsba rakott téglákkal alulról beszűkítették. Feltételezzük, hogy ez a beszűkítés magával a karzattal van összefüggésben, mivel ma csak a karzat alépítménye falazott, a felső részét így a mellvédjét nem szilárd anyagból átépítették. Akár egy késői hozzányúlás is oka lehetett a karzatablak beszűkítésének, hiszen a délnyugat felé kiálló falcsorbázatok sokáig nem maradhattak szabadon. Nem egyértelmű, hogy a perióduson belül melyik fázishoz sorolható, de habarcsa alapján inkább az első fázishoz. 62 Ennél későbbi a karzatablak végleges befalazása, amit egyidősnek gondolunk a szentély egyik déli ablakának befalazásával (7. periódus). Összegzés Mindkét templomnak szorosabb vagy lazább kapcsolata volt a vasvári káptalannal, ám az ismertté vált középkori részletek annyira csekélyek, hogy komolyabb összehasonlításra nem adnak módot. Nem tudjuk azt sem, hogy volt-e a templomoknak a középkorban sekrestyéje. Adataink szerint a 17. század végén egyiknél sem állt sekrestye, amit a rábahídvégi templom esetében azzal is magyarázhatnánk, hogy az evangélikus korszakban lebontották. A 18. század elején azonban mindkét templom esetében pótolták a hiányt, és építettek egy-egy sekrestyét, ami a két egyházközség viszonylag gyors anyagi talpra állását mutatja. A megyében egyáltalán nem mondható ez általános tendenciának, hiszen tudunk olyan középkori eredetű falusi templomról, például Magyarszecsődön, ahol még a 18. század végén is nélkülözniük kellett a sekrestyét, ami miatt az építtetőknek szükségmegoldásokhoz kellett folyamodniuk. 63 A 18. század utolsó harmadában mindkét templomnál bekövetkezett egy nagy átépítés, annak ellenére, hogy használható állapotban voltak, boltozott szentéllyel és sekrestyével bírtak, nyugati bejáratuk előtt torony állt. Ami viszont elavulttá tette őket, az a hajó boltozatlansága és legfőképp kicsiny mivoltuk, amire a rábahídvégi templom esetében konkrét adattal is rendelkezünk. 1769-ben, illetve 1776-ban mindkét esetben egy többszakaszos csehsüveg-boltozattal fedett hajóval, szintén boltozott, sokszögzáródású szentéllyel és sekrestyével ellátott temp- 62 A hajó északi oldalfalán a sekrestyétől 750 cm-rel nyugatra egy 193 cm széles ajtónyílás függőleges elválásai mutatkoztak; ebben az ajtónyílásban annak részleges befalazásakor belülről egy fülke létesült. 63 A sekrestyét az oltár mögötti szűk térben alakították ki: Hac ecclesia Sacristiam non habet, sed in ea est post Aram majorennem [!] locus satis angustus instar Sacristiae necessariis provisus. SZEL Visitatio Canonica 1780. fol. 44 45.; C. Harrach Erzsébet: A magyarszecsődi r. k. templom kutatása és helyreállítása. Magyar Műemlékvédelem 7. (1971 1972) 125 143. 126. 109

lom épült. A rábahídvégi templom hajójának alapterülete ugyan több mint másfélszerese a kenézinek ami rámutat a két település lakosságszámában és anyagi potenciáljában mutatkozó különbségre, ugyanakkor az építészeti minőség tekintetében már nem tapasztalunk érdemi eltérést. Egyrészt az alaprajzi forma (a csehsüveg-boltozatokat leszámítva) a középkortól ismert, a megye barokk kori emlékei között is feltűnik (Csehi, 1760; 64 Ólmod, 1772; 65 Uraiújfalu-Szentivánfa, 1770-es évek; 66 Vámoscsalád, 1790 67 ). Ezen az alaprajzon könnyen felépíthető volt a templom, ami nem volt elhanyagolható akkor, amikor az építtető maga a helyi egyházközség vagy akár a falusi köznemesek voltak, akik vélhetően egy környékbeli mestert tudtak csak felfogadni. A homlokzatarchitektúra, az egyszerű félköríves ablakok, a kettős lizénák szintén ekkoriban általános, végtelenül leegyszerűsített formák. Nem véletlen, hogy e megoldások köszönnek vissza az 1771-től rendszeresített kamarai terveken is (akkor is, ha esetünkben nem lehet kamarai építkezésekkel számolnunk). Azok célja is az volt, hogy helyben, akár közepesen képzett építőmesterek által is könnyen elkészíthetők legyenek, tehát már addigra általánosan elterjedt, rutinszerűen megvalósítható műformákkal számoltak. 68 A két templom hasonló építészeti színvonala arra vezethető vissza, hogy mindkét esetben hiányzott az a főúri rangú építtető, kegyúr (akár világi, akár egyházi személy), aki egyéni, invenciózus terveket készíttetett volna. Így a megszületett tervekből is hiányzott az egyediség, amely e templomokat a hazai késő barokk építészet átlaga fölé emelhette volna. Érdekesség viszont, hogy ugyanazon formai megoldások más összhatást eredményeztek a két épületnél. Közülük a kenézi templom tekinthető a sikerültebbnek, míg a nagyobb befogadóképességűre tervezett rábahídvégi templom arányaihoz képest már túl egyszerűnek bizonyultak ugyanazok a homlokzati megoldások. Részben ennek tudható be, hogy a műemléki helyreállítás végeredménye is nagyban eltér a két templom esetében. Az anyagi korlátok kihatottak az elkészült két templom összképére is. Hiába elterjedt a nézet, miszerint a barokk kor építtetője és építésze, ha egy régi épület részbeni megtartására kényszerül, tömegalakításban, homlokzatképzésben akkor is az új stílus képére formálja a megörökölt épületet, a két templom példája jól árnyalja a képet. Láthatjuk ugyanis, hogy a pénzhiány miatt egyik templom esetében sem alakult ki 64 C. Harrach E. Kiss Gy. i. m. 80 81., 113. kép. 65 C. Harrach E. Kiss Gy. i. m. 287., 525. kép.; B. Benkhard Lilla: Ólmod, Fő utca. Római katolikus templom. Magyar Műemlékvédelem 10. (1980 1990) 387. 66 C. Harrach E. Kiss Gy. i. m. 470, 774. kép; F. Mentényi Klára László Csaba P. Samu Viktória: Uraiújfalu, szentivánfai római katolikus templom. In: Oszlopokat emeltünk, hogy beszéljék a múltakat. Szerk.: Tamási Judit. Bp., 2000. 108 109. 67 C. Harrach E. Kiss Gy. i. m. 494. 813. kép 68 Az 1771-es kamarai tervek II. és III. típusának alapraját közli: Cs. Dobrovits Dorottya: Építkezés a 18. századi Magyarországon. (Uradalmak építészete). Művészettörténeti Füzetek 15. Bp., 1983. 34 37. ábra. A kamarai tervekről l. még: Kelényi György: Az Építészeti Igazgatóság és a hivatalos építészet Magyarországon a XVIII. század végén. In: Művészet és felvilágosodás. Művészettörténeti tanulmányok. Szerk.: Zádor Anna és Szabolcsi Hedvig. Bp., 1978. 123 159. 129 140.; Velladics Márta: Magyar építészet. Barokk, rokokó és copf. Bp., 2002. 84 87. 110

stílusegység, hiszen mindkét esetben megtartották a korábbi tornyot. Feltehetően nemcsak új építésére, már a régi elbontására sem maradt pénz, ráadásul funkcionális szempontok (elsősorban a harangozás) miatt toronyra mindkét esetben szükség volt. Így Kenézen különösebb átalakítás, felújítás nélkül megtartották a középkorból megmaradt tornyot és annak homlokzati képét. Rábahídvégen ugyanez lehetett a helyzet, sőt ott a tájolás megváltoztatása miatt a torony a templomhajó oldalára került, ami elég furcsa látványt eredményezett. Mindkét templom esetében a 19. század első évtizedeiben került sor a tornyok kérdésének rendezésére, nevezetesen a homlokzat előtti torony barokkizálására (Kenéz), illetve a régi lebontására, és egy új torony felépítésére (Rábahídvég). Ez mindkét templomnál a főhomlokzat elé teljes tömegében kiugró tornyot eredményezett, hiszen a hajó és a torony egyik esetben sem volt egykorú. Statikailag szinte megoldhatatlan lett volna részben vagy egészben behúzott tornyot építeni, úgy, ahogyan az említett kamarai tervek készítői is ajánlották. Érdekes, hogy a tornyok stílusa tekintetében mindkét esetben a barokk hajóhoz és szentélyhez próbáltak igazodni, nem törődve a korszak építészetében időközben bekövetkezett változásokkal. THE COMPARATIVE INVESTIGATION OF THE BUILDING HISTORY OF THE ROMAN CATHOLIC CHURCHES IN KENÉZ AND RÁBAHÍDVÉG Summary Kenéz and Rábahídvég are situated in Vas County. They had a church each in the Middle Ages, but only in Kenéz remained significant parts (the lower zone of the tower) from this period. With the help of the archeological building investigations and the written sources the author shows that in the late 1760 s and the early 1770 s both were rebuilt in late Baroque style with the same ground plan, vaulting and similar frontal elements. He compares the local society of the two settlements and seeks the reasons for the architectural differences as well. 111

112

Gracza Lajos Csorba László ISMERETLEN KOSSUTH LEVELEK A BUDAPEST-GÖPPINGENI LISZT FERENC ARCHÍVUM GYŰJTEMÉNYÉBŐL A Budapest-Göppingeni Liszt Ferenc Archívum 1 (a továbbiakban: Archívum) már jó ideje gyűjti és publikálja világhírű hazánkfiai (Liszt Ferenc, Eötvös József, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő és mások) szellemi hagyatékának egy fontos csoportját: kézirataikat. 2 Jelen közleményünkben az Archívum tulajdonában lévő Kossuth-levelek publikálásával folytatjuk a tudományos programot. E szövegek tárgyuk jelentőségét és formai jegyeiket tekintve ugyan nem emelkednek arra az eszmei és irodalmi magaslatra, mint Kossuth leghíresebb levelei, de a közölt autográfok mégis fontosak, mert egyfelől a bennük található információk hozzájárulnak az 1848 1849. évi magyar forradalom és szabadságharc vezéregyénisége közéleti tevékenységének és magánéletének alaposabb megismeréséhez, másfelől fizikailag is őrzik e jeles személyiség kézvonásait. Ebben az értelemben tehát e levelek egyben nemzeti ereklyéknek is tekinthetők. A kéziratok szövegét a szokásos forráskiadási alapelvek szerint, betűhíven közöljük, majd röviden kommentáljuk a keletkezési körülményeket és értékeljük a bennük rejlő történeti információt. 1 1990-ben, a németországi Göppingenben alapított, magánkézben lévő magyar okmánytár. Kezdetben zenei gyűjteményként működött, 1995 óta azonban a budapesti filiálé alapítása után tevékenysége kiterjed az egyetemes magyar szellemi kultúra termékeinek gyűjtésére és ápolására. L. még http://www.liszt-archiv.de/hu/. 2 L. elsősorban Gracza Lajos közleményeit: Unveröffentlichte Briefe von Franz Liszt. Journal of the Franz Liszt Kring 1998/1999. 2 25.; Ein Liszt-Dokument mit eigenhändiger Widmung Liszt und Radowitz. Journal of the Franz Liszt Kring 2004/2005. 15 20.; Briefdokumente im Liszt-Ferenc-Archiv von Göppingen-Budapest. 3. Mitteilung über Unveröffentlichte Briefe von Franz Liszt und seinen nächsten Angehörigen. Journal of the Franz Liszt Kring 2004/2005. 2 10.; Unveröffentlichte Briefe von Franz Liszt an Alexander de Villers. Studia Musicologica Academiae Scientiarum Hungaricae 47. (2006) 1. sz. 39 62.; Aus der Abteilung Autographen vom Liszt Ferenc-Archiv Göppingen-Budapest. 5. Mitteilung: Handschriften von ungarischen Musikern. Journal of the Franz Liszt Kring 2007/2008. 19 30.; Eötvös József ismeretlen levelei a Göppingen-Budapest-i Liszt Ferenc Archívumban. Irodalomtörténeti Közlemények 113. (2009) 6. sz. 728 731.; Neue Autographen von Liszt im Liszt Ferrenc-Archiv Göppingen-Budapest. 4. Mitteilung: Briefe an Felix Mottl, Berthold Kellermann und Anderen. Journal of the Franz Liszt Kring 2009/2010. 41 48.; Das Neipperg-Rätsel. Neue Breifdokumente aus Liszts Pilgerjahren. Jahrbuch der Gesellschaft für Musikgeschichte in Baden-Württemberg 18. (2011). L. még: Gracza Lajos Gángó Gábor Miklós Gergely: Eötvös József öt zenei tárgyú levele Friderike Müllerhez. Irodalomtörténeti Közlemények 109. (2005) 2 3. sz. 345 353. 113

1. Kossuth Lajos Jankó Vincének. Pest, 1847. szeptember 23. (4 oldal tojáshéjszínű papíron, félbehajtott lapon, vízjel nélkül, 210 132 mm) T.cz. 3 Jankó Vincze urnak Édes Barátom! Következö beszámítást teszek a fiumei vasútra: 2017. sz. ¼ %tes 4 de egészen befizetve 200 ft 2018. sz ½ %tes 20 2019-2025 ¼ %tes de egészen befizetve 312 2026 sz ½ % 5 2977-3011 ½ %tes 953 3020 ½ % 15 1505 pft 5 Ezen 1505 pftot ezennel liquidálom Jankovics Lászlónak 6 ide zárt nyugtatványával, tessék tehát ezt perceptumba és erogatumba 7 venni. És az én nyugtatványi ívemen hová ezt már beírám engem nyugtatványozni. Továbbá: 1023-1042. 20 darab 1 ftos 20 ft 1053-1055. 3 100 ft mind ½ %tes } 1056-1127 72 darab különbözö 226 összesen 346 ft Ennek kifizetésére küldöm ¼ évi fizetésemröl nyugtatványomat méltóztassék a 346 ftot perceptumba 450 ftot pedig erogatumba venni, nekem a hiányzó 104 pftot megküldeni, s nyugtatványi részemen ezt is quietálni, 8 és a nyugtatvány ívet nekem visszaküldeni. Pest Sept 23 1847. Kossuth 9 3 Tisztelt cím 4 percentes: százalékos 5 pengőforintot 6 Sajnos nem azonosítható pontosan, melyik Jankovich Lászlóról van szó. Nagy Iván említi e névvel a daruvári Jankovichok közül a Verőce megyei alispánt 1844-ből, a jeszeniczei Jankovichok közül pedig a Nógrád megyei törvényszéki elnököt, aki 1854-ben halt meg; ám utóbbi kevésbé valószínű, mert a fiumei vasút ellenzéki kezdeményezés volt, márpedig ő 1849-ben a császári csapatok oldalára állt. L. Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal. V. Pest, 1859. 301., 306. 7 perceptumba venni: a követelést ellenköveteléssel elszámolni; erogatumba venni: fizetésül elfogadni 8 nyugtázni 9 A cím-, illetve a hátsó, üres oldalon Kossuth kezétől származó összeadási számítások találhatók, valamint ceruzával a következő, nyilván az irat későbbi története során rákerült kézírás: Ludwig Kossuth, Gouverneur v. Ungarn. 114

A levél címzettje Jankó Vince kereskedő, gazdasági szakíró, 1845-től a Magyar Kereskedelmi Társaság elnöke, a szabadságharc idején gabonaügyekkel megbízott kormánybiztos, majd emigráns, hazatérése után pedig a Vidats-féle gépgyár egyik társtulajdonosa. 10 A Magyar Kereskedelmi Társaság kezdettől kezdeményező szerepet játszott a fiumei ügyekben, így 1845. április 29-én felhívással fordult a pesti kereskedő testülethez, Fiume városához, az érdekelt településekhez, földbirtokosokhoz, neves személyekhez, hogy tartsanak tanácskozást egy vasútépítő társaság megalakítása ügyében. Az alakuló ülésre is a Kereskedelmi Társaság helyiségeiben került sor. 11 A gyakorlatban az ügyek összefonódtak, ráadásul Kossuth adminisztratív funkciót is betöltött az új vállalatnál: ő lett a fiumei vasúttársaság igazgatója (tulajdonképp titkára, mindenese). 12 E szervezet intézménytörténetének még nincs monografikus feldolgozása, csupán azt a tágabb gondolatkört tekintette át Gergely András egy nagyszerű könyvben, hogy a vasútterv milyen központi szerepet játszott annak a birodalmi léptékű magyar gazdaságpolitikai alternatívának a megfogalmazásában, amellyel az 1840-es évek reformellenzéke az ország gazdasági helyzetének hátrányait, a metternichi-kübecki bécsi törekvéseket ellensúlyozni akarta. 13 A társasági adminisztráció munkamegosztását ma még nem ismerjük részletesen, de Jankó Vincének mindenesetre komoly szerepe lehetett benne, ha Kossuth ennyire részletekbe menő feladatokkal bízta meg a vele baráti viszonyt ápoló kereskedőt. A levélből kiderül, hogy Kossuth milyen alaposan intézkedett bonyolult részvényügyekben, így utalást kapunk arra nézve, mennyire modern kereseti formákkal igyekezett kiegészíteni, biztosítani családja megélhetését. Ám kicsit belevilágít abba is, melyik az a gazdasági terület, ahonnan széleskörű pénzügyi és pénzügytechnikai tudásának gyakorlati részét, tapasztalatait szerezte. Így válik érthetővé, hogy a jogi végzettségű, addig alapvetően értelmiségi foglalkozású (lapszerkesztő) politikus 1848- ban hogyan vált képessé arra, hogy szakmai értelemben is szinte hibátlanul irányítsa az ország financiális ügyeit, a Batthyány-kormány pénzügyi tárcáját. 10 Kossuth Lajos 1848/49-ben. V. Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai. 1849. április 15. augusztus 15. Sajtó alá rend.: Barta István. (Kossuth Lajos összes munkái. XV.) Bp., 1955. 170 171.; Szinyei József: Magyar írók élete és munkái. V. Bp., 1897. 373 374. 11 Gergely András: Egy gazdaságpolitikai alternatíva a reformkorban. A fiumei vasút. Bp., 1982. 87 88. 12 Uo. 91. 13 L. Gergely Andrásnak az előbbi jegyzetekben idézett munkáját. 115

2. Kossuth Lajos George M. Selden ügyvédnek. Albany, 1852. június 5. (tojáshéjszínű lap, vízjel nélkül, 247 186 mm) Geo. M. Selden Esq. 14 Albany N.Y. June 5th 1852 Dear Sir, I acknowledge the receipt of the check for $ 1100,00 wich you presented to me, as the proceeds of the Troy-meeting. Please accept my most sincere thanks for your kind efforts in behalf of the cause of my poor fatherland and believe me with higher regards, Magyar fordításban: your obed[ient] serv[an]t LKossuth Geo[rge] M. Selden Ügyvéd Úrnak Albany NY, 1852. június 5-én Kedves Uram, Elismerem az 1100 dollár értékű utalvány kézhezvételét, amelyet Ön bemutatott nekem, mint a Troy-összejövetel hozadékát. Kérem, fogadja legőszintébb köszönetemet szegény hazám érdekében folytatott szíves fáradozásaiért és tartson meg nagyrabecsülésében, az Ön engedelmes híve, Kossuth L. Ez a levél Kossuth nevezetes amerikai körútja végén, mintegy másfél hónappal az Európába való visszatérés előtt keletkezett. Amiként e korszakának kutatója, Jánossy Dénes megállapította, a volt magyar kormányzó ekkorra már meggyőződött arról, hogy a republikánusok a közeledő elnökválasztási kampányban nem vállalják egy olyan aktív külpolitika meghirdetését, amelyet ő javasolt az elnyomott európai nemzetek érdekében. 15 Persze Kossuth nem beavatkozást kért a világ távoli pontjainak belügyeibe, hanem mások igazságtalan beavatkozásának megakadályozását intervention for non intervention, vagyis ha valamelyik nemzet a maga kezébe venné a sorsát, akkor az Egyesült Államok abban segítsen, hogy ne indulhasson olyan külső intervenció annak 14 Geo. valószínűleg George, az Esq. pedig amerikai környezetben az ügyvédek, jogászok címének levelezési rövidítése. 15 A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851 1852. I. Bev. írta és összeáll.: Jánossy Dénes. Bp., 1940. 377. 116

eltiprására, mint ami három esztendővel korábban a magyar szabadságharc leveretéséhez vezetett. Elvileg persze sokan megértették, netán helyeselték is Kossuth álláspontját, de még többen vélték úgy, hogy bármilyen fényes jövő elébe néz is a fiatal óriás, korai még különösen a megoldatlan rabszolgakérdéssel a belpolitika homlokterében az ilyen mértékű nemzetközi szerepvállalás. 16 A demokraták álláspontja mindenesetre a külpolitika terén egyelőre még nyitottabbnak látszott, így 1852 késő tavaszán Kossuth újabb keleti parti, új-angliai gyűlések sorozatán hívott fel a magyarok melletti rokonszenvtüntetésre. Június elején a New York állambeli Uticában tartózkodott éppen, amikor az Albanyban alakult ifjúsági szabadság-egyesület (Young Men s Association for Liberty of Albany) küldöttei keresték meg, arra kérve őt, hogy térjen vissza az állam fővárosába és tartson számukra bíztató szónoklatot. 17 Kossuth irathagyatékában fönnmaradt a június 5-én megtartott beszéd kéziratos vázlata, így ebből tudjuk, hogy miután az európai ifjúságnak a szabadságmozgalmakban játszott szerepét magasztalta, példaképül állítva többek között a bécsi forradalmat kivívó bécsi fiatal egyetemistákat és munkásokat, Itália fiataljait és a szabadságharcos magyar ifjúságot, az amerikai fiatalok lelkére kötötte: legfőbb feladatuk a szabadságjogok megvédése, továbbá annak követelése, hogy az új kormány szerezzen külföldön is érvényt a köztársasági állameszmének, az Egyesült Államok nagyhatalmi állásának és a szabadság eszményének. 18 Más is történt azonban ezen a nevezetes napon. A közölt levél tanúsága szerint ekkor juttatta el hozzá Selden ügyvéd úr egy közeli kisváros, Troy 19 lakói rendezvényének ( meeting ) derekas gyűjtését, amelyet a volt kormányzó köszönetéből visszakövetkeztetve a magyar ügy segítésére szántak. Sem a rendezvényről, sem Selden úr személyéről egyelőre nincsenek közelebbi adataink, de arra vonatkozóan igen, hogy Kossuth pár nappal később Utica és Schenectady mellett, talán hogy az adományért köszönetet mondjon Troy városát is fölkereste. 20 Ez a levél mindenesetre fönntartja az amerikai trójaiak önzetlen segítő szándékának emlékezetét. 16 Vö. Szabad György: Kossuth politikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatkozási tükrében. Bp., 1977. 169. 17 A Kossuth-emigráció i. m. 378. Megjegyzendő, hogy Kossuth utazásának számos kronológiájából hiányzik visszatérése Albanyba 1852. június elején. Vö. Vasváry, Ödön: Kossuth Lajos 100 évvel ezelőtti amerikai útjának állomásai. In: Bethlen Naptár. Ligonier (PA), 1952. 93 95.; Komlos, John H.: Kossuth in America 1851 1852. Buffalo New York, 1973. 127 135.; Louis Kossuth. The Nation s Guest. A Bibliography on His Trip in the United States December 4, 1851 July 14, 1852. Comp. ed.: Joseph Szeplaki. Ligonier (PA), 1976. 24.; Reznák Erzsébet: Kossuth Lajos kilencvenkét éve. Cegléd, 2002. 53. 18 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (továbbiakban MNL OL) R 90 I. 1849., továbbá vö. A Kossuth-emigráció i. m. 378. 19 Magyarul: Trója a 18 19. század fordulóján ugyanis nagy divat volt New York állam frissen betelepülő középső részein a klasszikus antik városnevek használata. 20 Louis Kossuth. The Nation s Guest i. m. 24. 117

3. Kossuth Lajos James B. Robertsonnak. Arrochar, 1857. szeptember 20. (1,5 oldal, tojáshéjszínű félbehajtott lapon, vízjel: Lomedon & Son Patent 1856, köralakú szárazbélyegzővel: Hotel the Queens. Glasgow, 185 114 mm) Dear Sir! Arrochar Sept 20 / 1857 Our mutual friend M. Langdon has put me in possession of your kind note of yesterday, together with the amount of L 50 4/6 which you have been pleased to forward to me as the net proceeds of my lectures at Alexandria. While I beg to tender my best thanks to the Committee both for the effective arrangements and the cordial sympathy which I met from their hands, I beg to assure them, that my visit to the Vale of Leven will it its lasting recollections, always continue to be a source of cheerful consolation, on which my memory shall delight to dwell. Accept my most sincere wishes for the welfare and happiness of all of yours & believe me to remain, with grateful feelings & affectionate regards Yours very faithfully Kossuth Mr. James B. Robertson Magyar fordításban: Arrochar, 1857. szeptember 20. Kedves Uram! Közös barátunk, Langdon úr, átadta nekem tegnapi kedves sorait és az 50 font 4/6 penny összeget, amelyet Ön volt olyan szíves nekem továbbítani mint az Alexandriában megtartott előadásaim hozadékát. Midőn arra kérem, hogy továbbítsa legjobb köszönetemet a Bizottságnak a hatékony intézkedésért és a szívélyes rokonszenvért, amelyben részesítettek, szeretném biztosítani őket arról, hogy a Leven völgyében tett látogatásomat mindig maradandó emlékként fogom őrizni, mint örömteli vigaszforrást, amelynél emlékezetem szívesen elidőz. Fogadja őszinte jókívánságaimat Önnek és minden hozzátartozójának és engedje meg, hogy köszönettel és szívélyes üdvözlettel maradjak James B. Robertson úr az Ön Kossuthja 118

Az angliai száműzetésben élő Kossuth egyfelől újságcikkeinek, másfelől nyilvános előadásainak honoráriumából tartotta el magát és családját. A magyar szabadságharc és a törökországi száműzetés idején szerzett világhírnevét melyet amerikai körútja tovább növelt messzemenően értékelte a szigetország közönsége, így az ötvenes évek közepén főképp a krími háború körüli világpolitikai bonyodalmakról, továbbá a Habsburg Monarchia és az itáliai viszonyok kérdéskörében tartott előadásait sokan látogatták. Ebből nemcsak tisztességes megélhetésre futotta, de szerény tőkét is fel tudott halmozni, amivel azután 1861-ben átköltözött Olaszországba. Az már egyéni balszerencséje volt, hogy mégsem adatott meg számára a békés öregség nyugalma, mert részvényeit az 1873-as tőkepiaci válság elértéktelenítette. A velük kapcsolatos kölcsön kamatainak fizetésére így a torinói öregnek ismét 70 felett! munkát kellett vállalnia: az Athenaeum kiadóval kötött szerződést iratainak kiadására. A szigetország városaiban működő különféle civil szervezetek, társadalmi egyesületek meghívásainak eleget téve, az 1850-es években több alkalommal járt Skóciában is. Egyik ilyen utazása során keletkezhetett ez a levél, amelyben az Alexandriában tartott előadásainak honoráriumát nyugtázta. A konkrét körülményekre némi világot vet az a több mint két héttel korábban, szeptember 4-én, szintén Arrochar faluból keltezett levél, amely Kossuth irathagyatékában maradt fenn, és amelynek címzettje, Th. Ireland Esq. szintén egyike lehetett az újabb skóciai programok szervezőinek. A levélben a volt kormányzó a közeli Greenock városban tartandó előadásának időpontjával kapcsolatban jelölt meg választási lehetőségeket, majd leszögezte: Nem gondolom, hogy ez alkalommal sok helyre elmehetnék a napok gyorsan telnek nem maradhatok sokáig. Legkésőbb 24. táján [már] Londonban kell lennem. 21 Ebből arra következtethetünk, hogy Kossuth (és családja?) majd három hetet töltött a Loch Long legészakibb csücskében fekvő Arrochar faluban vagy annak környékén, a Glasgowtól nyugatra húzódó partvidéken, ahol a Clyde a tengerbe torkollik. Részben nyaralásról lehetett szó, de közben meghívásoknak is eleget tett: ilyen lehetett az Alexandriában, vagy az előbb említett Greenockban tartott előadása. Mivel Kossuth hetekig tartózkodott a környéken, a levélben használt Vale of Leven (a Leven folyó völgye) kifejezéssel valószínűleg nem csupán magára Alexandria városára utalhatott, amely valóban közvetlenül a Leven partján található, hanem minden bizonnyal a tágabb környék máig élő, tradicionális megnevezéseként használta. A köszönetmondást így arra az élményre is érthetjük, hogy bebarangolhatta az Arrochar és Alexandria közti tájat, a skót Felföld egyik legfestőibb vidékét, amelynek szívében a természeti szépségeiről méltán híres tó, a Loch Lomond fekszik, és amelyhez többek között a híres útonálló szabadsághős, Rob Roy legendái fűződnek. A levél címzettje valószínűleg James Barr Robertson, gazdasági szakember és ügyvéd, a szabadkereskedelmi és chartista politikai mozgalmak résztvevője, aki komoly szerepet játszott az 1850 60-as évek főképp skóciai közéletében, így többek között titkára volt a Skót Antialkoholista Ligának (Scottish Temperance League). Később üzleti ügyekben Kaliforniában, sőt Kínában (Sanghaj) is megfordult, majd a Bimetallic League (kétfémes pénzrendszert szorgalmazó mozgalom) neves szakemberének szá- 21 Kossuth Lajos Th[omas] Ireland Esq-nak. Arrochar, 1857. szeptember 4. MNL OL R 90 I. 2632. 119

mított. 22 A fentebb közölt levélből kiderül, hogy ő is segítette a volt kormányzó skóciai programját is szervező glasgow-i bizottság 23 munkáját, éppúgy, mint a szövegben említett másik közös barát, William Gregory Langdon (? 1867), a cornwalli származású pamutvászonkereskedő, a szabadkereskedelmi és chartista politikai mozgalmak szintén elismert korabeli képviselője. 24 A Kossuth-iratok között több levél is elfekszik Langdontól, továbbá sajtókivágatok, 25 amelyek tanúsítják őszinte ragaszkodását a magyar száműzötthöz. Langdon, a veterán reformista és derék hű barát, ahogy őt John McAdam, a jeles skót politikus és üzletember, a glasgow-i chartizmius vezéralakja elismeréssel emlegette, az olasz szabadságküzdelemnek is elkötelezett támogatója volt, amit többek között egy magától Giuseppe Garibaldi tábornoktól 1861 nyarán kapott levél is tanúsít. 26 Ám szomorú hírt közöl egy sajtókivágat és egy másik levél: barátai hírül adják, hogy a nagyszerű Langdon úr, a szabadságharcos hagyományok tisztelője, Kossuth személyes barátja, a legsötétebb órákban is az olasz ügy állhatatos támogatója, sajnos fürdőzés közben vízbe fulladt a lakóhelyéhez közeli tengerparton. A cikket 1867 augusztusában az említett John McAdam küldte meg Kossuthnak és hosszú levélben emlékezett meg a közös jóbarátról. 27 Ha nem is kerül említésre a neve a közölt levélben, McAdam a bizottság tagjaként közvetlenül közreműködött Kossuth skóciai szerepléseinek szervezésében, így a magyar politikus egyik legfontosabb szigetországi hívének, kapcsolatának, politi- 22 John McAdam visszaemlékezései: Autobiography of John McAdam (1806 1883) with selected letters. Ed.: Janet Fyfe. Edinburgh, 1980. 17., 226. 23 Kossuth előadásait nagy valószínűséggel ugyanaz a glasgow-i bizottság szervezte, amely az olasz egységmozgalmat is támogatta, a nyilvános akciók mellett titkos pénzgyűjtéssel is segítve mind Giuseppe Mazzini, mind Garibaldi tevékenységét. L. Autobiography of John McAdam i. m. 42 43. 24 Pályájára, az említett glasgow-i bizottságban végzett tevékenységére l. Autobiography of John McAdam i. m. 16., 34., 43 44., 216. 25 L. pl. a magyar szabadságharc elleni orosz intervenció angol egyetértésével kapcsolatos olvasói levelét Lord Palmerston, Kossuth and Mr. Collier címmel a plymouth-i Western Morning News 1861. október 18-i számában: MNL OL R 90 I. 3767-2. 26 Giuseppe Garibaldi [William Gregory] Langdonnak. Caprera, 1861. június. 26. MNL OL R 90 I. 3767-1. A levélben a vörösinges vezér köszönetet mond a nagylelkű adományért ( dono generoso ), amellyel a Langdon által képviseltek az olasz ügyet segítik. A gyűjtésről (Garibaldi Italian Fund) és abban Langdon szerepéről megemlékezik McAdam is (l. Autobiography of John McAdam i. m. 53., 220.), továbbá arról is, hogy 1860 nyarán két magyar honvéd tiszt, Figyelmessy Fülöp és Mogyoródy Adolf Szicíliába utazásának költségeit Langdon fizette. (l. uo. 188.) Arra vonatkozóan egyelőre nincs adatunk, hogy Garibaldi köszönőlevele miképp került Kossuthhoz, akinek hagyatékában ma őrzik. 27 John McAdam Kossuth Lajosnak. Glasgow, 1867. augusztus 26. MNL OL R 90 I. 4889. A cikkhez csatolva: The late Mr. Langdon. [újságkivágat]. A levelet közli Autobiography of John McAdam i. m. 170 172. A tragédia a cornwalli partoknál történt, mert Langdon egy ottani kisvárosban, St. Stephens-ben élt. A sajtóbeli megemlékezés szerzője Janet Fyfe szerint valószínűleg maga John McAdam lehetett. L. Autobiography of John McAdam i. m. 216. 120

kai elvbarátjának tekinthetjük. 28 Oroszlánrésze volt azoknak a magyar- és olaszbarát nagygyűléseknek a szervezésében is, amelyekkel 1859 tavaszán Kossuth képes volt akkora támogatást adni manchesteriánus elvbarátainak a londoni parlamentben, hogy végül semlegességre kényszeríthették a brit kormányt azon hírek hallatán is, hogy június 24-én a Pó síkságán egy lombard kisváros, Solferino határában farkasszemet néztek egymással a francia-piemonti és az osztrák császári csapatok... 29 4. Kossuth névjegykártyája, üzenettel. Torino, 1869. február 10. (Gyászkeretes, nyomtatott névjegykártya, 60 94 mm) (Kossuth) last governor of Hungary present his compliments to Mr. Raymond, and begs leave earnestly to recommend to his good offices the bearen Mr. Ludwigh of New York. Turin febr. 10 th 1869. Magyar fordításban: (Kossuth) Magyarország volt kormányzója jókívánságait küldi Raymond úrnak és nyomatékosan kéri, hogy ajánlja jószolgálatait a [névjegyet] átadó New York-i Ludvigh úr számára. Torino, 1869. február 10-én. A gyászkeretes 30 névjegykártyára írott autográf ajánló sorok címzettje minden bizonnyal a New York Times alapító főszerkesztője, Henry Jarvis Raymond (1820 1869). 31 A neves újságíró vezérszónoka volt annak a New York-i fogadásnak, amelyet az amerikai sajtó képviselői 1851. december 15-én adtak a száműzött magyar politikus tiszteletére az Astor Szállóban. 32 Raymond ettől kezdve mindvégig lelkesen támogatta Kossuth körútját, majd 1853-ban kapcsolatuk még szorosabbá vált: a volt kormányzó ebben az évben hosszabb cikksorozatot írt a hamar népszerűvé és befolyásossá váló 28 McAdam pályáját összefoglalja visszaemlékezéseinek közreadója, Janet Fyfe (l. Autobiography of John McAdam i. m. IX XII.), míg Kossuthhoz fűződő kapcsolatát részletesen bemutatja ő maga emlékirataiban. L. Autobiography of John McAdam i. m., továbbá l. még A Kossuthemigráció szolgálatában. Tanárky Gyula naplója (1849 1866). Sajtó alá rend., bev.: Koltay- Kastner Jenő. Bp., 1961. 102 104. 29 Szabad Gy. i. m. 180. 30 Felesége halála (1865) óta Kossuth gyászkeretes levélpapírt és névjegykártyát használt. 31 Életútjára l. Maverick, Augustus: Henry J. Raymond and the New York press, for thirty years progress of American journalism from 1840 to 1870. Hartford, 1870. 13 35. 32 Beszédét l. uo. 114 119. 121

amerikai lapba Democratic letters on European Matters and American Policy címmel. 33 Akit pedig ajánlott, a New York-i Ludvigh úr, valószínűleg jeles hívének a szabadságharc idején az északi megyék, majd a fősereg egyik kormánybiztosaként, később az emigráció fáradhatatlan brüsszeli tagjaként tevékenykedő Ludvigh Jánosnak 34 a fia, Ludvigh Elek (1830 1896). Jósika Miklóstól tudjuk, hogy a fiatal Ludvigh 1856-tól kereskedelmi vállalkozást indított New Yorkban, és üzleti sikereiről édesapja időnként tájékoztatta a brüsszeli magyar barátokat. 35 Ács Tivadar pedig arról ír, hogy az egykor a selmecbányai akadémián diákoskodó, majd a magyar szabadságharcban is helytálló fiatalember 1861-ben az egyik északi lovas alakulathoz jelentkezett önkéntesnek és bár hadi pályafutásának részleteit nem ismerjük, végigharcolta a polgárháborút. Utána visszatért az üzlethez, de tartotta a kapcsolatokat emigráns társaival, részt vett a magyar egyesületi életben is. Halálakor özvegye és három fia siratta. 36 Nem tudjuk viszont, milyen ügyben kérte Ludvigh a volt kormányzó protekcióját az amerikai hírlapíróhoz és politikushoz, aki az 1850-es években New York állam kormányzó-helyettesi posztját is betöltötte. A sors keserű fordulata, hogy pár hónappal e névjegy vétele után, 1869 júniusában Raymond meghalt de talán megadta a sors, hogy tudott segíteni Ludvigh Eleknek. 5. Kossuth Lajos Giuseppe Basso-Arnoux-nak. [Torino], é. n. január 6. (Autográf levél, tojáshéjszínű papír, vízjel nélkül, 1 oldal félbehajtott, gyászkeretes lapon, 209 135 mm) Mardi 6 Janvier Cher Mons. Le Docteur! Nous avons de nouveau besoin, grand besoin de vos lumieres et de votre secours. Veuillez je vous en prie avoir la bonté de venir nous voir aussitôt que possible. Je suis dans une très grande anxieté. Mes respets les plus sincères à Vous de Coeur Kossuth 33 Vasváry Ödön: Kossuth és Marx. In: Emlékkönyv az Amerikai Magyar Szövetség 80. évfordulójára. Szerk.: Bakó Elemér. Washington, 1988. 82. Vasváry a névtelenül megjelent cikkek kéziratát megtalálta Raymondnak a New York Public Libraryban őrzött irathagyatékában. L. Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, Szeged, Vasváry-gyűjtemény KÉZ3:9.; Mutató a Vasváry-gyűjteményhez. Összeáll.: Csillag András. (A Somogyi-könyvtár kiadványai 30.) Szeged, 1984. 123. 34 d.: Ludvigh János. Vasárnapi Ujság 17. (1870) 30. sz. július 24. 373 374., Pálmány Béla Hermann Róbert: Ludvigh János. In: Az 1848 1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk.: Pálmány Béla. Bp., 2002. 512 515. 35 Jósika Miklós: Idegen, de szabad hazában. Összeáll., szerk.: Kokas Károly Szajbély Mihály. Bp., 1988. 798 799. 36 Ács Tivadar: Magyarok az észak-amerikai polgárháborúban 1861 1865. Bp., 1964. 119. 122

Magyar fordításban: Kedd, január 6-án Kedves Doktor Úr! Újra szükségünk lenne, nagy szükségünk az Ön felvilágosításaira és segítségére. Kérem, legyen olyan jó és látogasson meg minket, amint lehetséges. Rendkívül szorongok. Szívből jövő őszinte nagyrabecsüléssel Kossuth Az ötödik levél keltezéséből hiányzik az évszám. Mivel címzettje minden bizonynyal Giuseppe Basso-Arnoux (1840?) torinói homeopata orvos, 37 aki 1887 táján kezdett foglalkozni Kossuth egészségügyi problémáival, feltételezhetjük, hogy az ezt követő évekből való. A későbbi neves medikus Cagliariban született, Szardínia szigetén, ahová piemonti eredetű családja azért költözött át, mert édesapja a Királyi Palota építészeként dolgozott. Az egyetemi évek után a hadseregben szolgált, és a nagy solferinói ütközet egyik megelőző összecsapásánál, Montebellónál tüntette ki magát 1859-ben. A dél-itáliai briganti-mozgalmak elleni katonai akciók idején, az 1860-as évek elején bizonnyal találkozott az ugyanott szolgáló Magyar Légió katonáival is. A kis szárd doktor a genovai Francia Kórházban kezdett el alaposabban foglalkozni a masszázszsal gyógyítható betegségekkel, majd több európai országban tett szakmai utazásokat a gyógygimnasztika és a Per Henrik Ling-féle svéd torna módszereinek tanulmányozása érdekében. Miután visszatért Itáliába, magánpraxisba kezdett, és több könyvet és tanulmányt is publikált e témakörben. 38 Sikerrel kezelte Kossuth egészségügyi problémáit is, akinek állapota a 80-as évek végére némiképp javult, majd a 90-es évek elejétől újra szorosabb felügyeletre szorult, immár egészen haláláig. A magyar államférfi meg volt győződve róla, hogy késő öregkoráig megőrzött egészségét és munkabírását elsősorban a Basso doktor tanácsára alkalmazott masszázsnak és az ön által ajánlott életrendnek s annak a testgyakorlatnak köszönhetem, amit az ön felügyelete alatt naponkint végzek. 39 Kossuth családi és baráti környezete is messzemenően értékelte a dagasztó orvos tudását és szolgálatait, alakjával a száműzöttet fölkeresők beszámolóiban, emlékirataiban többször találkozunk. 40 Kossuth halála után, a 90-es évek közepén fölmerült, hogy eset- 37 Batári Gyula: Giuseppe Basso-Arnoux Kossuth Lajos orvosa. Orvosi Hetilap 135. (1994) 22. sz. 1201 1204.; Flore, Sergio: L affascinante vicenda umana di Giuseppe Basso-Arnoux. http:// www.lasetadelmare.eu/bosso.html (2014. január 15.) 38 Batári Gy. i. m. Egyik munkája magyarul is megjelent, előszóként Kossuth ajánlólevelével. L. Basso Arnoux, [Giuseppe]: A masszázs és a stokholmi mechanikai gyógyintézetek. Bp., 1894. 39 Batári Gy. i. m. 1203. 40 L. pl. Eötvös Károly: Gróf Károlyi Gábor följegyzései. II. Bp., 1902. 133 147.; 189 190., 235 237. stb., vagy Herman Ottóné Borosnyai Kamilla emlékezését torinói utazásukra 1893 októberéből, l. Somlyói Tóth Tibor: Diplomácia és emigráció Kossuthiana. Bp., 1985. 202 203. 123

leg Magyarországon, egy Aradon vagy Debrecenben alapítandó egészségügyi intézményben folytassa pályafutását, de a terv meghiúsult. Ehelyett a szardíniai Carlofortéba (Isola di San Pietro) költözött, ahol elsősorban egy olyan, a gyógyászatban is jól hasznosítható textília előállításával és forgalmazásával foglalkozott, amelyet a mediterrán vizekben honos, méteresre megnövő nemes sonkakagyló (Pinna nobilis) felületi és tapadó rostjaiból ( tengeri selyem ) szőnek. 41 A levél szövegéből arra következtethetünk, hogy Kossuthot a gyomor- és egyéb szervi bajok miatt és mellett erős szorongás (anxieté) is gyötörte, ezért is kérte Basso doktor látogatását. 42 UNKNOWN LETTERS OF KOSSUTH FROM THE LISZT FERENC ARCHIVE OF BUDAPEST-GÖPPINGEN Summary The present study publishes 5 documents of Lajos Kossuth, former governor-president of Hungary in the revolutionary period of 1848 49. The documents are conserved in the Archive Liszt Ferenc of Budapest-Göppingen, private collection of Lajos Gracza, historian of music, author of several studies and articles dedicated to the famous protagonists of the Hungarian history of the 19 20. century. The documents contain data of the life and activities of Lajos Kossuth: the self-protected social and economic movements of the Reform Age in Hungary of the 1840s, the Kossuth s famous trip through the United States, the political lecturer s programs in Scotland at the end of the 1850s, an interesting business card to the chief redactor of the New York Times, Henry J. Raymond, and finally a short letter to dr. med. Basso-Arnaux, doctor and training master of Kossuth at Torino, in his last years. 41 Flore, S i. m., továbbá Eötvös K i. m. 144 145. 42 A jegyzetek elkészítéséhez őszintén köszönjük Csorba Csilla, Forrai Judit, Kórász Mária és Morvay Diana segítségét. 124

Apor Eszter A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM HANGSZERTÁRÁNAK EGY ÉRDEKESSÉGE: EMBER FIGURA HANGSZEREKBŐL. MŰELEMZÉS A Magyar Nemzeti Múzeum Hangszergyűjteményében található Ember figura hangszerekből című festmény ismeretlen művész alkotása. Nem pusztán a hazai hangszerkészítés történetében jelentős szerepet betöltő Schunda család tulajdonából származó érdekes tárgyi relikvia, hanem tágabb perspektívából a zene és az ábrázoló művészetek kapcsolatának kérdéskörére rámutató műtárgy. 1 (1. kép) A zene és a képalkotó művészetek kapcsolatáról Ember Ildikó 1984-ben publikált munkáját 2 követően a Kieselbach Galéria adott ki katalógust 2006-ban Magyar zene és kép: Zene, ritmus, hangzás, kép, fotó, látvány címmel. 3 Az igényes kötet magyarországi szakemberek írásait foglalja össze oly módon, hogy a tanulmányok zenei témájú vagy a zenével mélyebb szinteken összefüggésbe hozható képzőművészeti alkotások tudományos művészettörténeti feldolgozásának egyfajta módszertanát körvonalazzák. Összességében (és rendkívül leegyszerűsítve) a zene és az ábrázoló művészetek kapcsolatának természetéről a következő megállapításokat tehetjük. A különböző művészeti ágak közötti kapcsolat mindenekelőtt kölcsönös folyamat. Az oda-vissza ható jelenség képzőművészeti nézőpontú leírásának három dimenziója : a humán, az objektív és az absztrakt. A humán dimenzió fókuszában elsősorban az alkotóművész személye áll, akinek lehet muzikális tehetsége, mélyebb zenei ismerete, művészetét inspirálhatják baráti társaságához tartozó zenészek, a zenekar vagy hangszerek látványa, esetleg számára kedves zenedarabok, melyekről számunkra is kutatható módon nyilatkozik. Az objektív dimenzió maga a zenei témájú képzőművészeti alkotás, amely a témaválasztáson túl kompozíciója, színei vagy formái révén összevethető korabeli zenei kompozíciókkal, ritmusokkal, vagy szembeötlő módon nyilvánulnak meg benne stilisztikai átvételek is. A zenei témaválasztáshoz speciális módon kapcsolódik a zenei ikonográfia tudománya, ami elsősorban a régi művészet egy-egy mélyebb tartalmú alkotását vizsgálja a zenélés motívumához vagy a képeken látható zenei elemekhez (pl. hangszerekhez) kötődő művészi szándék, és ha van, szimbolikus jelentés feltárásával. Végül az 1 Ismeretlen mester (19. század?): Ember figura hangszerekből, vászon, olajfestmény, 54,8 43 cm, Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti tár, Hangszergyűjtemény, Ltsz.: 1974.2. 2 Ember Ildikó: Zene a festészetben. A zene, mint szimbólum az európai reneszánsz és barokk festészetben. Bp., 1984. 3 Magyar zene és kép. Zene, ritmus, hangzás, kép, fotó, látvány. Szerk.: Kieselbach Tamás. Bp., 2006. 125

1. kép Ismeretlen mester: Ember figura hangszerekből (Foto: Kardos Judit) absztrakt dimenzió a befogadás szintjén bontakozik ki és olyan jelenségekre mutat rá, mint például a szinesztézia vagy a látványhoz köthető zenei asszociációk lehetősége. Mindhárom dimenziót egyaránt fontos figyelembe vennünk a zene által ihletett műalkotások interpretációja során. E szempontok lehetőségekhez mért beépítésével teszünk kísérletet a Nemzeti Múzeumban őrzött festmény elemzésére. Ember figura hangszerekből Az Ember figura hangszerekből című kép keletkezésének körülményeit és provenienciáját nem ismerjük pontosan. 4 A festmény 1974-ben került beleltározásra a Magyar Nemzeti Múzeumban és származása a Schunda hangszerkészítő család történetével fonódik össze. A vászon hátoldalán vastag betűs kézírás 5 látható, ami a festményt Richard 4 A kép provenienciáját jelenleg Radnóti Klára kutatja. 5 A felirat szövege: A halhatatlan zeneszerző/ Wagner Richard/ ajándéka/ Bayreuth 1877. július 126

Wagner bayreuthi tevékenységével hozza összefüggésbe és 1877. júliusára datálja. Ez azonban nem tűnik autentikus feliratnak. (2. kép) A csetlő-botló, komikus hangszer figura és a világhírű zeneszerző között csupán közvetett összefüggéseket találhatunk a kézírás által megjelölt korszakból. Erre a későbbiekben térünk ki. Az alkotás tüzetesebb megfigyelése során számos hangszert azonosíthatunk. 6 A légüres térbe helyezett emberfigura balra lép, miközben pedálhárfát tart kezében. Kalapja kürt, feje dob. Az arc érzékszervei kottajelek: bal szeme kereszt, jobb szeme feloldójel, orra violinkulcs, szája szünet vagy akcentus jel. A nyakát újabb kürt alkotja és egy másik hangszer fragmentuma, kottagallérral. Mindkét vállán 2. kép Az Ember figura hangszerekből című festmény hátoldalának felirata (Foto: Kardos Judit) cintányér, a teste hegedű vagy nagybőgő, derekán azonosíthatatlan hangszer töredékével. A nézőhöz közelebb eső felkar billentyűs hangszer, az alkar trombitából (hozzá tartozó kötözővel) és fuvolából áll. Mindkét kézfeje antropomorf elem. A lépő láb combja gitár, empire korszakra emlékeztető díszítéssel. Az alsó lábszár pánsíp, fanfár és csörgődob. A figura feneke újabb dob, két kulccsal. Másik lába mandolinból vagy kislantból és fúvós hangszer részletéből áll. Lábfeje kisebb méretű líra. Az emberi kézfejek miatt az a benyomásunk keletkezhet, hogy egy bábot vagy (kis fantáziával) jelmezbe öltözött színészt láthatunk. Az alsó részen halványan körvonalazódó, a hangszerhez nem következetesen illeszkedő két kulcs pedig, a felhúzható zenélő automatákra vagy androidákra 7 emlékeztet. Fontos azonban aláhúznunk, hogy az általunk tárgyalt festmény nem magas kvalitású. A mű jelenlegi állapotában komoly tisztításra és restaurálásra szorul, amely 6 Ezúton köszönöm Radnóti Klára segítségét. 7 Az androidák mozgó, író, éneklő, hangszeren játszó, ember alakú automaták. Horváth Árpád: Muzsikáló szerkezetek története. A harangjátéktól a fénytelefonig. Bp., 1967. 145. 127

3. kép Giuseppe Arcimboldo: A könyvtáros (Foto: Skokloster Sklott, Svédország) (várhatóan) színeiben okozhat jelentősebb változást. Ugyanakkor a festmény állapota és gyengébb színvonala ellenére is érdekes és egyedi példája egy nagy hatású művészi látásmód továbbélésének, amit a milánói származású festő, Giuseppe Arcimboldo modernkori felfedezésekor a szakma Arcimboldo-effektus -nak nevezett el. 8 Az Arcimboldo-effektus A különböző tárgyakból felépülő emberi alak, mint képtípus tehát egy, a késő reneszánsz és manierizmus korában felvirágzó hagyományon alapszik. A Giuseppe Arcimboldo nevével összeforrt jelenség 9 a 16. század közepén vált igazán népszerűvé. Végiglapozva az e témában született elérhető katalógusokat azonban feltűnik, hogy sem Arcimboldo egyedülálló oeuvre-jében, sem pedig elődei és kortársai körében nem ismert autonóm 8 The Arcimboldo Effect: transformation of the face from the 16 th to the 20 th century. Ed.: Pontus Hulten. London, 1987. Foreword 9 Számos művész alkotott hasonló képi koncepció szerint Arcimboldo előtt, vele egy időben majd őt követően is. A milánói művész életművében azonban, az e sajátos képi koncepció felhasználásával alkotott kvalitásos művek oly mértékben vannak jelen, hogy utánzói és rajongói nevével azonosították a jelenséget. 128

műalkotásként hangszerekből felépülő portré vagy figura annak ellenére sem, hogy a művészi fantázia, az alkotók által felhasznált irodalmi és vizuális inspirációk alapvetően lehetővé tették volna. A csendéletek hagyományában, a kunstkabinett miliőjében és az emblémák, allegorikus jelenetek világában ugyanis, a zenei instrumentumok és szimbólumaik nem idegen motívumok. Az emberi test és kifejezetten hangszerek vizuális összeolvadására elsősorban hangszertörténeti példákat találunk e korszakból. Ebben az ellentétes értelemben tekinthető párhuzamnak Giovanni d Andrea 1511-re datálható Lira da bracciója, melynek reliefszerűen kialakított hátlapja emberi arcot mintáz. 10 A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött alkotás a 16. századi analógiák összefüggésében azokkal a képekkel állítható párhuzamba, ahol a művészek nem valamiféle természeti jelenséget vagy mitológiai szereplőt, hanem hétköznapi foglalkozásokat testesítenek meg, az adott tevékenységre jellemző tárgyakból felépülő emberi alak formájában. Arcimboldo festői életművéből leghűségesebben ezt talán a Szakács című kép, vagy a Wolfgang Laziusra, II. Rudolf udvari történészére visszavezethető Könyvtáros című alkotás tükrözi. 11 (3. kép) Itt érdemes utalnunk Arcimboldo II. Rudolf ünnepi játékaihoz és viadalaihoz készített jelmezterveire, melyek között például egy edényekből összeálló szakács figura tollrajza is szerepel. 12 A 18. századi grafikai analógiák Az arcimboldesque 13 a 18. században is tovább élt. Ugyanebből az évszázadból származnak azok az emberi test és hangszerek összekapcsolódását láttató képek is, melyek festményünk előzményeiként foghatók fel. Itt elsősorban olyan francia és német nyelvterületen elterjedt komikus viseletkép sorozatokra gondolunk, melyek foglalkozásaikra jellemző tárgyakkal díszített ruhába öltöztetett embereket ábrázolnak. Noha a zömében rézmetszet technikával készült képeken a teljes vizuális egybeolvadás nem valósul meg olyan értelemben, mint Arcimboldo és kortársai művészetében, a tárgyak és figurák 10 Giovanni d Andrea (16. század): Lira da braccio (1511), fa, 80,5 27,5 4,5 cm, Bécs, Kunsthistorisches Museum, Sammlung alter Musikinstrumente, Inv.no.: SAM 89. A kép forrása: The Arcimboldo Effect i. m. 132 133.; A hangszernek két példánya ismert. A Velencében őrzött líra képét l. Winternitz, Emanuel: Musical Instruments and their Symbolism in Western Art. London, 1967. plate 31. g. 11 Giuseppe Arcimboldo (1526 1593): A könyvtáros (1566), vászon, olajfestmény, 97 71 cm, Svédország, Skokloster Sklott, Inv. no.: 11616.; A mű elemzéséről és további analógiáiról l. Arcimboldo (1526 1593). (Musée de Luxembourg, 15th September 2007 13th January 2008.; Kunsthistorisches Museum, 12th February the 1st June 2008.) Ed.: Sylvia Ferino-Pagden. Paris Vienna, 2007. 170. és 183 184. 12 Giuseppe Arcimboldo (1526 1593): A szakács, papír, tollrajz, vízfestmény, 30,5 20 cm, Firenze, Gabinetto Disegni e Stampe degli Uffizi, Ltsz. n.; A képet közli Arcimboldo (1526 1593) i. m. 248. VII. 18.; The Arcimboldo Effect i. m. 142. 13 A kifejezés minden olyan jelenséget magába foglal, mely kötődik Giuseppe Arcimboldo alkotói látásmódjához, művészetéhez. A kortárs európai (északi, valamint itáliai) irodalmi és vizuális hatásokról, párhuzamokról részletesen l. Thomas Da Costa Kaufmann és Görel Cavalli-Björkman tanulmányait. Arcimboldo (1526 1593) i. m. 97 101. és 119 187. 129

kapcsolata mégis olyannyira szoros, hogy egymástól elkülönítve már nem értelmezhetők. Műfajukat tekintve a metszetek átmenetet képeznek az emblémák, a viseletképek és a színházi kosztüm-tervek között. A zenészeket ábrázoló lapok elmaradhatatlan elemei e sorozatoknak. 14 Az egyik legszebb, korai példa Gerard Valck metszete. 15 A grafika az összesen kilencvenhét darabból álló, Travestissements (Paródiák) című sorozat lapja, 16 melynek előzménye Nicolas (II) de Larmessin Les costumes grotesques et les métiers (Groteszk öltözetek és foglalkozások) című munkája, 1695-ből. 17 A zenészt ábrázoló képen az ember figura testéhez értelemszerűen különböző hangszerek tapadnak. A lap mindenekelőtt a portékáját áruló vándor hangszerkészítő mester alakját juttathatja eszünkbe. Ugyanakkor szembeötlő a grafika teátrális fogalmazásmódja, ami a színész asszociációját is előhívhatja. Valck metszetéhez igen hasonló Jacques Lepautre 18 képe, melynek közvetlen előzménye Jean Berain 19 kosztümterve. (4. kép) A mű szintén egy 1700 körül keletkezett 14 A zenei téma a párizsi viselet- és divatképek visszatérő motívuma. Magyarországon elérhető ikonográfiai feldolgozását l. Massip, Catherine: Les personnages musicien dans les gravures de mode parisienne de la fin du XVIIème siècle: intérêt et limites d un genre iconographique. In: Imago Musicae IV. (1987). Bärenreiter, 1988. 137 150. 15 Nicolas (II) de Larmessin (1645 k. 1725) után, metszette Gerard Valck (1651/1652 1726): Habit de musicien (Travestissements), 1700 körül, papír, rézmetszet és rézkarc, 27,1 19 cm, London, British Museum, Inv. no.: 1996,1103.103.; Gerard Valck amszterdami kiadó volt, grafikusként rézmetsző és mezzotinto készítő. Apja Leendert Gerritsz Valck, gyámja pedig Abraham Blooteling volt. Utóbbi leányát vette feleségül. 1673 és 1678 között Londonban működött, 1680-tól sógora, Pieter Schenk társkiadója lett. Ekkoriban térképekre és glóbuszok kiadására specializálódott, majd átvette a Hondius bolt vezetését. Később a Visscher család üzletéből is részesedett. Hollstein s Dutch and Flemisch etchings, engravings and woodcuts ca. 1450 1700. Vol XXXI. (Jan van der Vaart Gerard Valck). Ed.: Scheffer D. De Hoop B. V. Van Gendt. Amsterdam, 2002. 215. és 264. plate 61.; A kép forrása: http://www.britishmuseum.org/ research/collection_online/collection_object_details.aspx?objectid=704887&partid=1&people= 118016&peoA=118016-2-23&page=1 (2014. augusztus 7.) 16 Ezúton köszönöm Radnóti Klárának, hogy felhívta a figyelmem az analógiára. Hangszerek enciklopédiája. Öt világrész másfélezer hangszere. Szerk.: Reviczky Dóra. Bp., 1996. Belső borító.; A kép felirata azonban helytelen, a metszet nem a 16. században készült.; A hangszerekből felépülő emberfigura képtípusához egy 2012. április 22-én keletkezett, rövid lélegzetvételű tudományos ismeretterjesztő oldalon találtam összefoglalóan további ábrázolásokat l. http://blog.le-miklos.eu/?p=5024 (2014. március 14.) 17 Nicolas (II) de Larmessin Párizsban működő metsző volt. Pályája nagyobb részében testvére, majd annak özvegye számára dolgozott. Larmessin (Nicolas II de). In: Inventaire du Fonds Français, Graveurs du XVIIe siècle. Bibliothèque national de France, Département des Estampes, Tome VIème (Labbé-La Ruelle). Éd.: Roger-Armand Weigert. Paris, 1973. 548. 18 Jacques Lepautre elsősorban színházi kosztümöket tervezett, ugyanakkor nevéhez fűződik apja, a grafikus Jean Lepautre művészi lakatokról szóló könyvének illusztrálása is. Lepautre (Le Paultre), Jacques (1618 1682). In: Dictionnaire critique et documentaire des peintres, sculpteurs, dessinateurs et graveurs. Tome VIème (Jacobs Loyer). Éd.: Emmanuel Bénézit. Paris, 1976. 591. 19 Id. Jean Berain királyi rajzoló és a párizsi Opera munkatársa volt. Berain (Jean Ier) le vieux. In: Dictionnaire critique et documentaire des peintres, sculpteurs, dessinateurs et graveurs. Tome Ième (Aa Betto). Éd.: Emmanuel Bénézit. Paris, 1976. 638. 130

4. kép Jean Berain Jacques Lepautre: Habit de Musicien (Foto: County Museum of Art, Los Angeles) 5. kép Michael Rössler Martin Engelbrecht: Furulyakészítő (Foto: Library of Congress, Dayton C. Miller Iconography Collection, Washington D.C.) sorozat zenei vonatkozású darabja, 20 melynek lent olvasható felirata alapján a Habits de (Viseletek) címet adhatnánk. A képen a zenész figura természeti környezetben jelenik meg. S bár ruhájához kottalapok tapadnak, a többi hasonló ábrázoláshoz képest az öltözet nagyobb felületen látszik, ami a hagyományos viseletképek világához közelíti az alkotást. Egy a Francia Nemzeti Könyvtár (Párizs) gyűjteményében őrzött reprodukció tanúskodik arról, hogy ez a képtípus töretlen népszerűségnek örvendett a 18. század következő évtizedeiben is. 21 A szerző autográf jegyzeteivel kiegészített eredeti tollrajz 20 Jean Berain (1640 1711) rajza után, metszette Jacques Lepautre (1618 1682): Habit de Musicien, papír, kézzel színezett rézmetszet, 1703 1704 körül, Los Angeles, County Museum of Art, Inv. no.: M. 2002. 57. 135.; A kép forrása: http://commons.wikimedia.org/wiki/file:recueil_ des_modes_de_la_cour_de_france,_ Habit_de_Musicien _LACMA_M.2002.57.135.jpg (2015. január 18.); A kép fekete-fehér példánya a párizsi Bibliothèque national de France-ban lelhető fel. 21 Ismeretlen művész (18. századi előzmény, 1945 1985): Habit de Musicien, papír, tollrajz, kézírás, fotográfia, Párizs, Bibliothèque nationale de France, Inv. no.: VM PHOT MIRI-14 (327). http:// gallica.bnf.fr/ark:/12148/btv1b8431712t/f1.zoom (2014. március 14.) 131

1721-re datálható és vélhetően Jean-Baptiste Bonnart 22 jelmezterve, vagy egyik metszetének előrajza lehet. A figura körül a kosztüm francia nyelvű leírása, jobbra lent pedig a kép keletkezésének évszáma olvasható. Végül koruk és típusuk tekintetében egyaránt ide kapcsolhatjuk német nyelvterületről Michael Rössler és Martin Engelbrecht vonatkozó munkáit. (5. kép) Most csupán az Assemblage Nouveau des Manouvries Habilles / Neu-eröffnete Sammlung der mit ihren eigenen Arbeiten und Werkzeugen eingekleideten Künstlern, Handwerkern und Professionen című sorozatot említjük meg, amely 1730-ban jelent meg Augsburgban, Engelbrecht kiadásában. 23 A színház hatása A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött festmény hátoldalán olvasható felirat és a felsorolt grafikai előképek alkotóinak vonatkozó életrajzi adatai azt sugallják, hogy a színház közvetlen és/vagy közvetett módon hatással volt az ábrázolások létrehozásának folyamatára. A színház inspirációját ugyanakkor az adatok ismerete nélkül is érzékeljük, mert a képek bizonyos vizuális jellegzetességei lehetővé teszik a feltételezést. Arcimboldo és kortársainak munkái, valamint az említett 18. századi francia és német metszetek esetében is, elsősorban az itáliai vándorszínészek által játszott commedia dell arte jelenségét szükséges megemlítenünk. E sajátos és igen népszerű színházi műfaj a 16. század közepén született Itáliában, és alapvetően neki köszönhető, hogy az olasz színjátszás vezető szerepben maradt a színész mesterség hivatalossá válásának és intézményesülésének korszakában is. 24 A commedia dell arte társulatok eredetileg népies, a vásári játékokhoz közel álló stílusban játszottak olyan színdarabokat, melyekben a színészek állandósult karakterek szerepét öltötték magukra, és az előadott történetek cselekménye az előadás közben, spontán módon formálódott. 25 A kezdeti sikerek után, a 18. század folyamán a commedia meghódította a királyi rezidenciákat és a főúri kastélyszínházakat, s befogadva az udvari illemtan hatását, Franciaországban Comédie Italienné nemesedett. 26 A század utolsó évtizedeire, a klasszicizmus eszméit elsajátít- 22 Id. Henri Bonnart fia, Jean-Baptiste (Henri) Bonnart (1654 1726) grafikusként működött és Nicolas Bonnart számára dolgozott. A zenei témaválasztás a műkereskedelemmel is foglalkozó Bonnart család tagjainak művészetében különösen gyakori l. Massip, C. i. m. 147.; A család történetét legújabban Pascale Cugy dolgozta fel disszertációjában. Cugy, Pascale: La dynastie Bonnart et les Bonnarts. Étude d une famille d artistes et producteur de <<mode>>. Paris, Centre André Chastel, École doctoral Histoire de l art et archéologie, 2013. 23 Michael Rössler (1705 1777) metszetét kiadta Martin Engelbrecht (1684 1756): Furulyakészítő (18. század közepe), papír, rézmetszet és rézkarc, lap: 38,7 23,5 cm, lemez: 29,2 19,1 cm, Washington D.C., Library of Congress, Music Division, Dayton C. Miller Iconography Collection, Inv. no.: L 0368. A kép forrása: http://hdl.loc.gov/loc.music/dcmicon.0368 (2014. szeptember 14.); Venhorst, E.: Engelbrecht, Martin. (1684 1756). In: Allgemeines Künstler- Lexikon. Die Bildenden Künstler aller Zeiten und Völker. Hrsg.: K. G. Saur. München, 2002. 24 25. 24 A színház világtörténete I. Szerk.: Hont Ferenc. Bp., 1972. 168. 25 Tulajdonképpen ebből származik a rögtönzés jelentősége a barokk színjátszásban. Simhandl, Peter: Színháztörténet. Ford.: Szántó Judit. Bp., 1998. 101. 26 Francia színház a 18. században. Szerk.: Staud Géza. Bp., 1974. 85. 132

va pedig a baletthez hasonló költőiség, patetikus látványosság kezdte jellemezni. 27 A fertődi Esterházy-kastély színházában és bábszínházában, ahol 1781 és 1783 között számos olasz színdarabot mutattak be, 28 már ilyen formában kell elképzelnünk. Európai elterjedése során tehát a commedia dell arte lényegét megőrizte, azonban formailag egyfajta átalakuláson ment keresztül. A commedia dell arte képzőművészetre kifejtett közvetlen inspiráló hatása a groteszk megjelenésű színészek, maszkjaik vagy az előadások harsány elemekkel tűzdelt színpadi látványának festői vagy grafikus megörökítésében nyilvánul meg. Emellett a Nemzeti Múzeum alkotásának előképei, az emberi foglalkozásokat megszemélyesítő metszetek sematikus alakjai és a színészek által megformált állandósult karakterek természete között is erőteljes hasonlóságot vélünk felfedezni. További érdekes inkább történeti jellegű összefüggés a grafikák alakjai és a hús-vér commedia dell arte színészek között, hogy az utóbbiak gyakran 6. kép Ismeretlen művész: Manneken-pis Memnon pályamódosító, eredetileg kézműves foglalkozást űző műkedvelők voltak. 29 (Foto: Bibliothèque nationale de France, Párizs) A commedia közvetlen képzőművészeti megjelenéséről Nicolas de (II) Larmessin, Domenico Fetti után készített rézmetszet-portréja tanúskodik, ami kezében álarcot tartó színészt ábrázol. 30 Ugyanilyen találó példa lehet az a metszet is, melyet 27 A színház világtörténete i. m. 168. 28 Katona Imre: Fertőd Haydn századában. In.: Zenetudományi tanulmányok Haydn emlékére. Szerk.: Szabolcsi Bence Bartha Dénes. Bp., 1960. 687 713., 711.; l. a Dávid Ferenc Festschrift Eszterháza fejezetét: Kő kövön. Stein auf Stein. Dávid Ferenc 73. születésnapjára. Festschrift für Ferenc Dávid. II. Szerk.: Szentesi Edit Mentényi Klára Simon Anna. Bp., 2013. 11 260. 29 Dzsivelegov, A. K.: A commedia dell arte. Bp., 1962. 93. 30 A képet az irodalom csupán megemlíti, de nem közli. A színház visszatükröződése a grafikában. A Grafikai Osztály LXXXIII. kiállítása. Országos Szépművészeti Múzeum (1949. április). Katalógus bev.: Aggházy Mária. Bp., 1949. 24 és 41. 133

Jean-Baptiste Bonnart apja, Henri Bonnart adott ki és Polichinelle karakterét ábrázolja. 31 A 18. századi képzőművészeti és színházi összefonódások kontextusában pedig Martin Engelbrecht művészetét és tevékenységét érdemes újra megemlítenünk. A német művész illusztrációi köztük például Ovidius klasszikusához, a Metamorphoses-hoz készített metszetei mellett miniatűr dioráma színházakat is alkotott. Dekoratív dobozba, vagy kartonokra rétegesen felragasztott, színezett rézmetszetek körbevágott részleteiből állította össze perspektivikusan mélyülő papír színházait. 1730-ra datálható alkotásai például az Oktoberfest, vagy a Vorstellung eines zerstörten Schlosses mit Geister című munkák. Ismerjük kifejezetten az itáliai színházat bemutató sorozatát is. Az általa készített papír színházakhoz hasonló érdekességek a 19. 7. kép század végéig népszerűek maradtak. 32 A miniatűr dioráma színhá- Ismeretlen karikaturista: Legutolsó divat (Fotó: Országos Széchényi Könyvtár, Budapest) zak látványa az intézményesülő commedia dell artéról fennmaradt ábrázolásokra és a 18. század utolsó harmadában virágzó főúri kastélyszínházak színpadképére emlékeztet. Összeállításuk elve pedig a díszletek gyors lecserélését lehetővé tevő korszerű színpadtechni- 31 Henri Bonnart: A színész Fracanzani Polichinelle szerepében, 17. század vége, papír, rézmetszet, méret nélkül, Párizs, Musée Carnavalet, Ltsz.n.; A képet közli: Richards, Kenneth Richards, Laura: The Commedia dell arte. A documentary history. Oxford, 1990. 138. plate 28. 32 http://blog.seattlepi.com/bookpatrol/2009/07/23/the-miniature-theaters-of-martin-engelbrecht/ (2015. január 5.); Martin Engelbrecht (1684 1756): Vorstellung eines zerstörten Schlosses mit Geister, 1730 körül, papír, színezett rézmetszet, körülvágott rétegekben hátlapra ragasztva, 12 15 cm, Boston, Museum of Fine Arts, Ltsz.: 2012.79.; A kép forrása: http://educators.mfa. org/vorstellung-eines-zerst%c3%b6rten-schlosses-mit-geister-presentation-ruined-castleghosts-175819 (2015. január 15.); Az itáliai színház leltára: http://www.oac.cdlib.org/findaid/ ark:/13030/kt9b69q7n7/dsc/?query=engelbrecht;dsc.position=1#hitnum2 (2015. január 6.) 134

kák ismeretét tükrözi. 33 Példaként Pietro Antonio Novelli metszetére és egy, a müncheni Deutsches Theatermuseumban őrzött festményre szeretnénk utalni. 34 Az előbbi Carlo Goldoni, világhírű szerző, egyik darabjának velencei bemutatóját jeleníti meg a 18. század közepéről. Az utóbbi pedig Joseph Haydn L incontro improvviso című operájának jelenetét ábrázolja a fertődi Esterházy-kastély színpadán, 1775-ből. 35 A komikus vonás jelentősége A Nemzeti Múzeum Hangszertárában őrzött festmény és előzményeinek további közös vonása a groteszk, szatirikus elem, mely alapvetően a képek színpadias jellegéből fakad. 36 E vonás jelentősége az idők folyamán olyannyira fokozódott, hogy az Arcimboldo-effektus kifejezetten élclapok karikatúráinak közkedvelt eszközévé vált. Nem véletlen, hogy a Schunda családhoz köthető alkotás legközelebbi, 18. század végi analógiája is egy gúnyrajz, amit felirata szerint a brüsszeli szökőkút ikonikus pisilő fiúcskája, a Manneken-pis ihletett. (6. kép) Összevetve a grafika és a festmény alakjait megállapítható, hogy testük nagyrészt ugyanazokból a hangszerekből épül fel. Eltérés azonban, hogy a rézkarcon látható figura fején egy fektetett, két oldalán lófarokkal, domború ívén csengettyűkkel díszített holdsarlón álló, háromágú csillagos állvány által tartott, nap motívumos fejék látható. Hasonlóképpen újdonság a nyak részen feltűnő dorong és az, ahogy talán egy fekete kígyó vagy nyest bőréből készített duda tekereg a test mögött, vagy pedig az, ahogy a fúvós hangszerekből álló, csípőre tett jobb kezet triangulummal támasztotta alá az alkotó. Végül a grafika hangszer figurája pedálhárfa helyett egy fagottot tart a kezében. Égő gyertyával kiegészített kottatartón áll, miközben pimaszul éppen elárasztja hang- 33 A főúri kastélyszínházakról és színpadjaik mechanikus működéséről összefoglalóan l. Magyar színháztörténet I. (1790 1873). Szerk.: Székely György. Bp., 2001. 29 30.; Továbbá l. Loszmann Dávid tanulmányát: http://arch.et.bme.hu/arch_old/korabbi_folyam/27/27loszman.html (2015. január 18.) 34 Pietro Antonio Novelli (1729 1804): Színjáték Veronában, a 18. század közepén, papír, rézmetszet, méret nélkül, megjelent a Commedia di Carlo Goldoni XII. kötetében, (Velence, Tip. dell Instituto veneto di arti grafiche, 1911.) Róma, Bibliotheca e Museo Teatrale Burcardo, Ltsz.n.; A képet közli: Richards, K. Richards, L. i. m. 1990. 293. plate 53.; A fertődi Esterházy-kastélyszínház ábrázolásáról l. Magyar színháztörténet i. m. 11. kép.; A kép forrása: http://mek.oszk. hu/02000/02065/html/1kotet/88.html (2015. január 15.) 35 A fertődi kastély ábrázolása szintén összefüggésbe hozható Carlo Goldoni munkásságával. A commedia dell arte eredményeiből kiinduló velencei szerző librettóit Haydn dolgozta át Esterházy Fényes Miklós színháza számára. A főúri ünnepségek bemutatói mellett német vándorszínész társulatok közvetítésével jutottak el Goldoni vígoperái és komédiái más ausztriai és magyarországi helyszínekre. Nyerges László: Carlo Goldoni színművei Magyarországon 1759 1990. Bp., 1992. 10. 36 A 16. századi példákat illetően itt utalunk François Desprez 1565-ben kiadott, Les Songes Drolatiques de Pantagruel ou sont contenues plusieurs figures de l invention de maitre François Rabelais című könyvére, melyet François Rabelais (1494? 1553) látott el fametszetű illusztrációkkal. The Elisha Whittelsey Fund, The Elisha Whittelsey Collection, 1953. The Arcimboldo Effect i. m. 48 49.; A kép forrása: http://www.metmuseum.org/collection/the-collection-online/search/355864 (2014. november 24.) 135

jegyeivel a hallgatóságot. 37 A képen olvasható vers adalékokkal szolgál a jelenet értelmezéséhez. A figura s átvitt értelemben a zene nagyobb figyelemnek örvend, mint az utcai tűzijáték még akkor is, ha hallgatóságát nem becsüli többre, mint egy ágytálat. A versben egy szójáték is rejlik. Az első sorban szereplő feux kifejezés vélhetően összefügg a harmadik sorban szereplő d artifice kifejezéssel, amit eltérő karakterek alkalmazásával emelt ki a szerző. A feux d artifice jelentése tűzijáték. Mindezzel elsősorban a brüsszeli Pisilő fiúcska szobor eredetére utal a vers költője. A legenda szerint egy bátor kisfiú tűzvésztől mentette meg a várost hősies, bár zavarba ejtő tettével. Első pillantásra, a mindenféle konvenciót felrúgó, tudatosan pimasz alak ezért a szabadság szimbólumaként fogható fel e 18. század végi kontextusban. Véleményünk szerint nem lehetetlen az sem, hogy a vers írója akár a francia forradalom eseményeit, az utcai tüzeket idézi fel itt gunyoros, csipkelődő hangnemben. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül a feltűnő fejék mellett sem. A legkézenfekvőbb magyarázat az lehet, hogy a gúnyrajz aktuálpolitikai eseményre utal. 1791. augusztus 4-én, Szisztovóban II. Lipót német-római császár és III. Szelim török szultán megkötötte a békét, mellyel végleg lezárult az utolsó törökök ellen vívott osztrák háború. A lófarkas holdsarló és napkorong elsősorban a török zászlóra emlékeztethette a korabeli nézőket. Az Archimboldo-effektus 19. századi karikatúrák körében kimutatható továbbélésére jó példa lehet a Charivari 1834. évi, kilencedik számában megjelent Enigma című litográfia. 38 Emellett találtunk magyar és egyben zenei kötődésű emléket 1842-ből annak a karikatúrának a képében, melynek felső részén látható jelenetben a hangszerekkel felvértezett Liszt Ferenc nagybőgő testű, emberfejű katonával harcol, s alattuk pedig kottafej-katonákból verbuválódott hadseregek között éppen háború dúl. 39 Végül felfedeztünk vonatkozó ábrázolást az 1870-es évek magyarországi sajtótörténetében is, ami kifejezetten a zenei témához köthető, és amely távolabbról összefügg az általunk vizsgált festménnyel. 1875 márciusában Richard Wagner nagyszabású kon- 37 Köszönöm Krepárt Melinda segítségét.; Ismeretlen művész (18. század vége): Manneken-pis Memnon, papír, színezett rézkarc, 29,2 20,4 cm, megjelent az Un siecle de l Histoire de France par l Estampe (1770 1870) című könyv 27. kötetében, az Ancien Régime et Revolution című fejezetben, Párizs, Bibliothèque nationale de France, Département Estampes et Photographie, Inv. no.: RESERVE QB-370 (27) FT 4 [De Vinck, 4550]; A kép forrása: http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/ btv1b6948374s/f1.zoom (2014. március 14.); A kép verses felirata: Manneken-pis Memnon./ Ne pensons plus aux feux dont sur les boulevards/ Je promis autrefois d enchanter vos regards/ Ici plus d artifice, accourez tous par bandes/ sous moi rassemblez vous, harmonieux essaim/ Vos oreilles sont assez grandes/ Pour me tenir lieu de bassin. 38 The Arcimboldo Effect i. m. 208. 39 Ismeretlen karikaturista (1842): Der general Bass wird durch list in seinen festen linien überrumpelt und überwunden. Nationale Forschungs- und Gedenkstäten der klassischen deutschen Literatur in Weimar, Liszthaus.; A kép forrása: Weilguny, Hedwig Handrick, Willy: Franz Liszt. Weimar, 1958. 91. 75. kép; Bory, Robert: La vie de Franz Liszt par l image. Paris, 1936. 112.; http://www. dhm.de/datenbank/img.php?img=ha942627&format=1 (2015. január 10.) 136

certet adott Liszt Ferenc közreműködésével a Vigadóban. 40 Ennek hatása alatt íródott a Neue Freie Presséből kiszorult vezércikk szövege, ami ugyanazon év július 25-én, a Borsszem Jankó ötödik oldalán jelent meg. 41 A következő lap egész oldalas karikatúráján három nő hangszerré lényegült képe tűnik fel. A baloldali nagybőgő, a középső oboa, a jobboldali alak pedig trombita alakú törzzsel. A kép felirata: Legutolsó divat. 42 (7. kép) Festményünkön a komikus vonás a figura csetlő-botló testtartásában, az arc felemás maszkszerűségében, a szemeket, az orrot és a szájat jelölő sajátos jelekben, és a relatíve élénk színek játékosságában nyilvánul meg. Mindez a zenebohóc asszociációját hívhatja elő, ami az 1870-es évekre már hagyományos és kedvelt témája volt a festészetnek. Konklúzió A Magyar Nemzeti Múzeum Hangszergyűjteményében található Ember figura hangszerekből című, ismeretlen művész által festett alkotás Giuseppe Arcimboldo képi világának egy kései, gyengébb kivitelű továbbéléseként fogható fel. A komolyabb restaurálásra szoruló festmény hátoldalán olvasható felirat vélhetően nem hiteles. Ezért a kézírásra mely a halhatatlan Richard Wagnert, Bayreuth-ot és az 1877. júliusi dátumot említi nem feltétlenül tekinthetünk a mű keletkezési körülményére vonatkozó adatként. Ebben a kérdésben Radnóti Klára, a kép provenienciájára vonatkozó további kutatásai és egy esetleges restaurálás hozhat újabb eredményt. A festmény ikonográfiai szempontból Arcimboldo és kortársai művészetén túl mindenekelőtt a színház és különösképpen a commedia dell arte által inspirált 18. századi francia és német, emberi foglalkozásokat megszemélyesítő grafikus viseletkép sorozatok zenei vonatkozású lapjaival állítható párhuzamba. Legközelebbi analógiája pedig egy 18. század végi, rendkívül hasonló hangszer figurát megjelenítő Manneken-pis gúnyrajz, mely vélhetően aktuálpolitikai utalásokat is tartalmaz. Ennek tükrében helytállóbbnak tűnik a festmény 18. század végi 19. század eleji datálása, mert igazán meggyőző, a festmény felirata által megjelölt korszakban keletkezett analógiát sajnos megnyugtatóan nem találtunk ennek a kutatásnak a keretei között. (Csupán az Arcimboldo-effektus néhány 19. századi, jellemzően zenei vonatkozású példáját említhettük meg, melyek között mindössze egy Wagner művészetéhez közvetett módon kapcsolódó divatkép karikatúrát emelhetünk ki.) 40 Symphonia Hungarorum. Magyarország zenekultúrájának ezer éve. Budapesti Történeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Nemzeti Múzeum Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság (2001. március 30. október 29.). A katalógust szerk.: Kárpáti János. Bp., 147 148. 41 A cikk a magyar és osztrák nemzetiségi ellentétre hívja fel a figyelmet a bankdal példáján keresztül. A szerző a vad magyar nóta és a Wagner Rheingold-ját jellemző harmonikus pillegés közötti stilisztikai különbséget a két nemzet karakterének eltéréseiből fakadó visszásságként állítja be. L. http://epa.oszk.hu/01300/01338/00395/pdf/00395.pdf (2014. augusztus 11.) 42 Ismeretlen karikaturista (1875): Legutolsó divat, papír, nyomat, 29,5 23 cm, megjelent a Borsszem Jankó 1875. július 25-i számában. 137

Az általunk vizsgált festményt egyedül a Gesamtkunstwerk gondolat révén kapcsolhatjuk a zeneszerzőhöz. Wagner köztudottan képviselője volt e szellemi irányzatnak, s egy zene által inspirált, a színházművészet és a képzőművészet határmezsgyéjén született műben valóban az összművészeti alkotás létrehozásának szándékát fedezhetjük fel. A RARITY FROM THE MUSICAL INSTRUMENT COLLECTION OF THE HUNGARIAN NATIONAL MUSEUM: A HUMAN FIGURE BUILT FROM MUSICAL INSTRUMENTS. ANALYSIS Summary The Human figure built from musical instruments is one of the most interesting rarities in the Musical Instrument Collection of the Hungarian National Museum. Unfortunately we do not know the name of the artist. The artwork was a gift in relation with the family Schunda. According to a handwritten inscription on the back side of the picture, the painting is related to Richard Wagner s activity in Bayreuth, and it metions the date of July 1877, as well. It is possible, that the inscription is not authentic from the viewpoint of the painting s preparation date. (Actually Klára Radnóti is searching for the provenience.) The picture has not high quality and unfortunately it is in a bad condition. Otherway, the painting shows an interesting iconographic type which denotes the problematic of relation between the music and the Beaux-arts. In the first moment, we associate to the art of the Italian late renessaince court painter, Giuseppe Arcimboldo. The so-called Arcimboldo-effect is working in our mind. After that, we can find the origin of this type of image in the 18 th century French and German graphic art, specially on the sheets of costume pictures which represent different human activities. We found a satiric representation of Manneken-pis from the end of the 18 th century. This is the most important analogue of the figure built from instruments. Because of this unique parallel we think, the Human figure built from musical instruments was painted in the end of the 18 th century. In the essay, we write about strong influences which were important from the point of view of the Hungarian National Museum s painting and its analogues. (For example the triumphal event and tournament pictures, the commedia dell arte, the images of scenes and actors, the costume images, the satiric engravings and caricatures.) Finally we mention the philosophy of Gesamtkunstwerk, which is actually the only one real contact between Richard Wagner and the conception of the analysed painting. 138

Patay Pál HARANGOK MENTÉSE A MÚZEUMBA ÁGYÚVÁ VÁLÁSUK ELŐL Madách Imre szerint a Falanszter múzeumának ágyúján az a felirat állt: Ultima ratio regum, azaz a királyok utolsó érvelése. Az ágyú, az utolsó fél évezred ezen hatásos fegyvere azonban még a 20. század elején is általában bronzból készült, akárcsak a harangok. Sok ágyúra volt szüksége az Osztrák Magyar Monarchia hadvezetőségének is az első világháborúban, de ehhez kevés réz állott a rendelkezésére. Ezért utolsó lehetőségként a harangokhoz nyúlt hozzá. Réztárgyak hadi célokra történő igénybevételének gondolata már 1915 nyarán is felmerült, de a hadvezetőség ekkor még nem intézkedett. Hamarosan azonban szóba került harangoknak önkéntes felajánlás alapján történő begyűjtése. Végül 1916 augusztusában, a közös császári és királyi (cs. és kir.) Hadügyminisztérium 8/HB Abt. 3380 sz. rendelete alapján elkezdődött a harangok rekvirálása. 1 Templomonként egy harang volt visszahagyandó, mégpedig a legkisebb. Ahol négy, vagy több volt, ott kettő. A leszerelt harangokat központibb fekvésű vasútállomások mellett gyűjtötték össze, majd onnan időnként Csepelre, a Weisz Manfréd Lőszergyárba, vagy Nagytéténybe, a Lossinszkyféle Magyar Ónművek telepére szállították. Ott összetörték és beolvasztották azokat, az így nyert ércet pedig hadianyaggyárakban dolgozták fel. A Bécsben székelő cs. és kir. hadügyminiszter az 1916. december 14-én kelt Abt. 8/HB, Nr. 12997 sz. átiratában értesítette a magyar vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy engedélyezte a művészettörténeti értékű harangoknak a hadi célokra való felhasználás alóli mentesítését. Kérte is, hogy jelölje ki a harangok művészettörténeti értékének megállapítása céljából a szakértőket, akik a Budapesti cs. és kir. Katonai Parancsnokság által kiküldött járatos katonai képviselővel lesznek hivatva ezt elvégezni. A hadügyminiszter azzal járult hozzá a mentesítéshez, hogy a beolvasztástól megkímélendő harangok a leszerelés, elszállítás és a visszaszállítás költségeinek megtérítése ellenében az illetékes egyházakba juttatandók vissza. Ennek birtokában a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) részéről gróf Klebelsberg Kuno államtitkár 2 értesítette 1917. január 18-i átiratában a Katonai Pa- 1 Részletesen foglalkozik a rekvirálással, annak előzményeivel és végrehajtásával Erdélyben: Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Bp. Kolozsvár, 2002. 26 32. 2 A VKM-nek közismert, 1922 1931 közötti minisztere. 139

rancsnokságot, hogy a harangok felülvizsgálatát elvégzendő bizottságba Varjú Elemért, 3 a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Érem- és Régiségtárának osztályigazgatóját, és dr. Éber László egyetemi magántanárt, a Műemlékek Országos Bizottsága (MOB) előadóját küldte ki, azzal, hogy mielőbb lépjenek kapcsolatba a Katonai Parancsnokság megbízottjával. 4 Varjú Elemér nem siette el a kapcsolat felvételét és a csepeli Weisz Manfréd Lőszergyárban, a nagytétényi Lossinszky Ónöntödében, valamint a budapesti Gyáli úti Tüzérségi anyagraktárban felhalmozott harangok felülvizsgálatát. A MOB megsokallhatta a várakozást, mert elnöke, Forster Gyula február 27-én kelt levélben arra kérte Varjút, hogy lépjen érintkezésbe a Katonai Parancsnokság képviselőjével a vizsgálat időpontjának megállapítása végett. Egyben arról is értesítette, hogy az előadója (Éber László?) már január 8-án Csepelen járt és két XVII. századi harang felmentése iránt a lépések már megtétettek. 5 (Ez azonban nem valósult meg.) Forster kérésére Varjú március 5-i keltezésű levélben értesítette is a Parancsnokságot, hogy a felülvizsgálat végett rendelkezésére áll, ugyanakkor kérte, közöljék vele a szemle időpontját. 6 Eltelt egy hónap, de nem történt előrelépés. Most a VKM unhatta meg a várakozást és április 10-i kelettel sürgős jelentést kért ez ügyben Fejérpataky Lászlótól, a MNM megbízott igazgatójától, aki ezt legott továbbította Varjúnak. 7 Varjú még aznap jelentette a Minisztériumnak, hogy e tárgyban nem kapott még választ a Parancsnokságtól. Egyedül, mintegy két héttel korábban, egy előtte ismeretlen nevű tiszt kérdezte tőle, mikor kívánja a szemlét megtartani. Válaszolva neki, az időpont meghatározását most is a Parancsnokságra bízta, de erre sem kapott értesítést. Ugyanakkor méltatlankodott, hogy valaki önhatalmúlag eljárt a csepeli Lőszergyárban. (Lásd Forster levelét. 8 ) A VKM nem hagyta aludni az ügyet, utána járhatott a Parancsnokságon, ki az ő megbízottjuk, s erről április 20-i kelettel értesítette Varjút. Ő ennek alapján levélben fordult Somló Emil népfölkelő mérnök hadnagyhoz (máj. 1.), de ismét csak a szemle időpontjának kijelölését kérte. Itt megszakítjuk az események felsorolását és egy, ebben az időben lezajlott epizódról számolunk be, amely ugyancsak harang mentesítéséről szól. Bár az ügy kezdetének nincs írásos emléke az általunk vizsgált iratokban, mégis arról értesülünk belőlük, hogy vagy a MOB, vagy a MNM még 1916 év végén levelezést folytatott a cs. és kir. Pozsonyi Katonai Parancsnoksággal egy harang mentesítése tárgyában. A Parancsnokság válaszolva a MNM 1916. december 20-án kelt átiratára 1917. január 9-én közölte, hogy a MOB által keresett és az érsekújvári haranggyűjtő állomáson lévő harangról a tévesen közölt adatok 3 Varjú Elemér (1873 1944) 1898-tól a MNM munkatársa. 1908 1913 között a kassai Felsőmagyarországi Múzeum igazgatója. 1913-tól a MNM Érem- és Régiségtárának, 1926-tól az 1934. évi nyugdíjazásáig a Történeti osztályának igazgatója. 4 Magyar Nemzeti Múzeum, Igazgatóság 143/917. (továbbiakban Ig) 5 Érem- és Régiségtár 31/917. (továbbiakban Rln) 6 Rln 49/917. 7 Ig 402/917., Rln 70/917. 8 Rln 70/917. 140

ellenére gondos utánjárással megállapították, miszerint az a valóságban Tergenyéről (Hont vm., ma Trhyňa, Szlovákia) származik, mindössze 6 kg súllyal bír és egy ottani lakos által térítés nélkül ajándékként adatott. Majd folytatják: Tekintettel ezen tényálladékra a Cs. és kir. katonai parancsnokság ezen harangot minden térítés nélkül átadja a nemzeti múzeumnak és egyben utasítja az érsekújvári vasúti állomásparancsnokságot, hogy ezen átirat felmutatása és a nemzeti múzeum elismervénye ellenében a nevezett harangot a nemzeti múzeum igazolt megbízottjának kiszolgáltana. 9 A harang valamilyen oknál fogva különösebben érdekelhette Forstert, aki január 31-én azzal a kérdéssel fordult Varjúhoz, átveszi-e azt, ellenkező esetben ugyanis bizottságunk venné át. A válasz (febr. 12.): mihelyt alkalom nyílik reá a tergenyei harangot átveszem. 10 Az átvételre azonban sokáig nem nyílt alkalom, mert a pozsonyi Katonai Parancsnokság április 28-án ráírt az Érem- és Régiségtárra, hogy: Mivel a f. hó 25.-én kelt vasúti parancsnokság jelentése szerint a harang még jelenleg is a gyűjtőhelyen van úgy jó volna, ha t. cz a harangot, ha még számot tart reá, haladék nélkül elszállítatná, mivel másként a harangról 8 nap elteltével, más intézkedés fog történni. 11 Erre már sürgöny ment Érsekújvárra a Cs. és kir. fémgyűjtő telep -nek címezve: A pozsonyi parancsnoksággal folytatott levelezésünk értelmében osztályunk megbízottja a tergenyei harang átvételére ma utazik. A napját nem tudjuk, de május 5. lehetett az, ugyanis az iratok között van egy e napra keltezett átvételi elismervény (vagy másolat) az Érem- és Régiségtár igazgatója helyett Wollanka József aláírásával. 12 A tergenyei harang ügye ezzel mégsem zárult le. Varjú valamilyen oknál fogva úgy ítélte meg, hogy nem jelentős megőrzendő műtárgy. Értesülve erről, Forster május 22-én, arra való hivatkozással, hogy a harangra a Muzeumnak szüksége nincs, kérte annak átadását. Egy hétre rá azonban úgy módosította, hogy a címére, Nyitrakorosra (Nyitra vm., ma Krušovce, Szlovákia) küldjék el. 13 Június 1-én Varjú intézkedett is erről. Csepelen, Nagytétényben és Pesten, a Gyáli úti Tüzérségi anyagraktárban a harangok felülvizsgálata végre-valahára mégis megtörtént. (Csepelen május 18-án.) Varjúnak a június hó 30-án kelt, a VKM-nak írt jelentése ugyanis beszámolt arról, hogy a bizottság a három helyen összesen 16 egész harangot és egy harangtöredéket jelölt ki mint olyanokat, amelyek különös régészeti vagy műtörténeti értékük miatt a beolvasztás alól mentesítendők. 14 Erről 3 jegyzőkönyv is készült, amely egy későbbi másolatban maradt fenn. Ebben a kiválasztott harangok a következőképpen vannak leírva: 1. Nagy harang, koronája letörve, felül két soros felirat, alatta koszorúban kettős bányászkalapács és 1619. évszám, továbbá négyszögű keretben Paulus Mottho név és alatta medaillon női alakkal. 2. Kisebb harang korona nélkül, GER+TETRA+GRA+MATON felirattal és 1556. évszámmal. 9 Bizonyára elírás, az eredeti szövegben a kiszolgáltassa helyett. 10 Rln 42/917. 11 Rln 33/917. 12 Rln 33/917. 13 Rln 130/917. 14 Rln 294/918. 141

3. Kisebb harang, koronája letörve, egy soros sűrű gótikus felirattal. 4. Összetört kis harang, felső része O REX GLORIAE VENI CUM PACE gótikus körirattal. 5. Kis harang, koronája letörve, a v e gótikus felirattal. 6. Harang, 60 cm alsó átmérővel, korona nélkül, csorbás peremmel, O Rex Gloriae veni cum pace gótikus körirattal. 14. század. 7. Harang, 30 cm alsó átmérővel, Justus ex fide vivit Anno 1617 körirattal. 8. Harang 101 kg súlyú, Anno Domini 1596 körirattal. Az úrvölgyi r. kath. templomból. 9. Harang a 16. századból, Hoc Opus Fieri Fecit Thomas de Rimaszombat körirattal. Alsó átmérője 39 cm. 10. Harang, törött. Körirata: Sante Yohannes Evangelista 1542. 11. Harang, törött, korona nélkül. Körirata: Comes Sigismundus Forgách de Ghimes 1617 fieri fecit. Alsó átmérője 75 cm. 12. Harang, glagol körirattal. Alsó átmérője 34 cm. 13. Harang, rongált, korona nélkül. Körirata: Campana fecit edificare Johannes Szombatfalvi. Alsó átmérője 62 cm. 14. Harang, koronája letört, csorbás peremmel. Körirata: Andr. Demeter C.K. 1576. Alsó átmérője 72 cm. 15. Harang kétsoros gótikus felirattal és díszítménnyel. Körirata: Fieri fecit sanctam campanam Paulus Nary de Bedege 1599. Alsó átmérője 76 cm. 16. Harang, alsó átmérője 67 cm. Felirata: Isten. Dicsőségére. Tsináltatta. A. Jeddi. Reformata. Sz. Eklesia. Ao 1787. Érdekes népies díszítményekkel. 17. Harang, alsó átmérője 76 cm. Felirata: In Honorem Sancti Josephi Nutrici Christi Ecclesia Köszvényesiensis Curavit Anno 1790 Sub Cura A.R.D. Moysis Péterfi: Fusa In Korona per Stephanum Mate. A székely ipari ügyesség becses emléke. Ugyanebben a jelentésben Varjú a megmentendő harangok további sorsára vonatkozólag igen megalapozott javaslatot terjesztett elő, a bizottság tagjai /beleértve a katonai megbízottat is/ egyetértésével. Ezek szerint: A harangok eltérőleg a vonatkozó honvédelmi és hadügyminisztériumi rendeletektől ne az egyházaknak, hanem örök időkig a Magyar Nemzeti Muzeumnak adassanak át. Ugyanis a kiválasztott harangok legtöbbje a levételnél és szállításnál rongált volta folytán mai alakjában már nem használható. Előre látható, hogy ezeket az illető egyházak átöntetnék, amikor is a régészeti és műtörténeti érték, amely a megmentés alapjául szolgált, megsemmisül. Másrészt a harangok egy részéről a származási hely teljesen hiányzik s már lehetetlen megtudni, honnal kerültek mai helyükre. Ezeknek volt tulajdonosait megállapítani nem lévén mód, az ilyen darabokra nézve az intézkedést végrehajtani nem lehet. Végül kétségtelen, hogy a szállítási költségek megtérítése és a visszaszállítás kiadásai a legtöbb egyházat visszariasztanák a felmentett harang átvételétől, legkivált ha ezen felül a harang még rongált és használhatatlan. Viszont pedig semmiféle kifogás, akár a kegyelet, akár a gondos őrizet szempontjából nem merülhet fel az ellen, hogy a mentesített harangok a Nemzeti Muzeum gyűjteménytárában őriztessenek meg. A hazai tudományosság és a közművelődés szempontjából ez az elhelyezés kétségkívül a legelőnyösebb. Varjú jelentését Fejérpataky július 7-én terjesztette fel a VKM-nek, amely egyetérthetett az abban foglaltakkal és ilyen értelemben kereshette meg a budapesti Katonai 142

Parancsnokságot. Ez úgy látszik nem emelt kifogást az ellen, hogy a harangokat a Nemzeti Múzeumban helyezzék el. Ennek engedélyezése végett a cs. és kir. Hadügyminisztériumhoz fordult. Közben újabb két hónap telt el, mert csak szeptember 1-i kelettel értesítette a Parancsnokság a Nemzeti Múzeumot, név szerint Varjú Elemért, hogy a Hadügyminisztérium az alábbi feltételekkel elfogadta a javaslatát: 1. A Múzeum eszközölje ki az illetékes és kinyomozandó egyházak beleegyezését, 2. A szállítás költségei viselendők. Varjú a szeptember 20-i válaszában arról tájékoztatta a Parancsnokságot, hogy a Múzeum mindent el fog követni, hogy a harangok eredeti gazdáit kinyomozza. Célszerűnek látná viszont a hivatalos lapban erre vonatkozólag felhívást tenni közzé. (Nem hisszük, hogy ez megtörtént volna.) Kéri viszont a Parancsnokságot, eszközölje ki a Hadügyminisztériumnál, hogy a Múzeum a harangokat átvehesse és beszállíthassa. Ígéri, hogy a harangokat csak letétként fogják kezelni. 15 A VKM is tudomást szerezhetett minderről és egy hosszas köriratban fordult az Egyházi Főhatóságokhoz de csak október 19-én ismertetve a mentesített harangok jegyzékét, azzal, hogy amelyeket az egykori tulajdonos egyházak visszakívánnak, a hadvezetőség később megállapítandó időpontban a tulajdonába visszabocsáttatni fog. Viszont a melyek vissza nem kívántatnak, illetve a tulajdonosuk ismeretlen marad, a Magyar Nemzeti Muzeumban, illetőleg az erdélyi emlékek, a lehetőséghez képest, az erdélyi orsz. múzeumba fognak örök időkig őrizetbe vétetni. Mindezt a körirat Varjú szavai felhasználásával hosszasan indokolta is, egyben kérte a Főhatóságokat, hívják fel az egyházközségek figyelmét arra, hogy hozzájárulásuk esetén a megsérült harangok visszajuttatásuk helyett a nevezett két országos intézetben örök időkig való méltó és kegyeletes elhelyezést nyernének s ott a hazai művészetek fejlődésének örök időkig való hirdetőivé válnának s hogy ezzel az egyházközségek azt a hazafias áldozatkészséget, amelyet az illető harangnak a hadicélokra történt átengedésével tanúsítottak, a változott formában a hazai tudományosság s a közművelődés ügye iránt tanúsítanák. Egyidejűleg a Hadügyminisztériumot is értesítette, hogy a mentesített harangokat a tulajdonok megállapításáig s végleges elszállításáig a MNM őrizetébe kívánja elhelyezni. Kérte tehát, értesítse a három gyűjtőhelyet, hogy a 16 harangot és egy töredéket szolgáltassák ki. Öt püspökség postafordultával megadott válaszának másolatát a VKM november 8-i kelettel megküldte a MNM-nek. 16 Kleiner Lajos kalocsai érseki helynök és Pap János aradi román görög-katolikus püspök azt közölte, hogy a jegyzékben felsorolt harangok közül egy sem származik az egyházmegyéjükből. Gróf Zichy Gyula pécsi püspök, Fercsik Nándor szepesi püspöki helynök és Petri Elek dunamelléki református püspök meg egyetértett a VKM álláspontjával. A VKM kérelme kedvező elintézéséről a budapesti Katonai Parancsnokság november 26-i kelettel értesítette a MNM-et, 17 amit Varjú mindjárt (dec. 1.) meg is köszönt. Egyben kérte, hogy miután az egyházi hatóságok az addig beérkezett válaszok alap- 15 Rln 97/917. 16 Rln 271/917. 17 Ig 1290/917. 143

ján kivétel nélkül bele egyeztek a harangoknak a N. Muzeum részére leendő átengedéséhez, intézkedjen, hogy az illetékes parancsnokságok, illetve gyárigazgatóságok a harangokat elismervény ellenében minden nehézség nélkül kiadják. Utólag (dec. 10.) azt is hozzáfűzte, hogy Csernoch János esztergomi érsek az összes beolvasztás alól mentesített harangról lemond a MNM javára. 18 A harangok beszállítása végett a MNM december 18-án levélben fordult a Weil C szállítási és elvámolási vállalathoz, 19 de az a Csepelről és Nagytétényből való szállítást nem vállalta. (dec. 22.) Az idő haladt és január 29-i kelettel a Lossinszky üzem felszólította a Múzeumot, hogy miután a Katonai Parancsnokság engedélye hozzájuk megérkezett, méltóztassék a harangok átvétele iránt 4 napon belül intézkedni, mert egyrészt helyszűke miatt nincs módunkban azokat raktározni, másrészt pedig nem vállalhatunk felelősséget azért, hogy azokat közegeink fel ne dolgozzák, vagy össze nem törik. 20 A postafordultával (febr. 2.) megadott erélyes hangú válaszában Varjú megcáfolta a cég indokait, sőt figyelmeztette is, hogy a harangokat teljes felelősséggel tartozik őrizni, egyben felszólította, hogy a kérdéses 4 harangot a nagytétényi állomásra kiszállítva vasúton adja fel a Múzeum címére. Majd újabb levélben (febr. 13.) felszólította őket a három darab harang és egy harangtöredék -nek a levél ellenében való átadására. 21 (Nem történt meg.) Varjúnak egy M. Ig Úr! (Méltóságos Igazgató Úr) megszólítású, tehát Fejérpatakynak írt iratából (ápr. 3.) arra következtethetünk, hogy a Múzeum igazgatója szorgalmazta a hadi célra igénybe vett harangok folytatólagos szemléjét. Ez alól azzal mentette ki magát, hogy annak idején a Katonai Parancsnokság megbízottjával abban maradtak, ha nagyobb mennyiségű harang gyűlne össze, arról mind a MNM-et, mind a MOB-ot értesítik. Ilyen értesítés eddig nem érkezett. Egyébként is a Parancsnokság közbejötte nélkül a harangokat megtekinteni nincs hatalmunkban. 22 A Lossinszky cég Varjú levelére látszólag meghátrált. Március 5-i válaszában azzal mentette magát, hogy a vasúton vonalzárlat van, ezért nem adhatták fel a harangokat. Járják ki a Parancsnokságnál a zárlat feloldását. 23 Március 25-én azonban újabb kifogással éltek. Minthogy a MOB is kiválasztott néhány mentesítendő harangot, nem tudják megállapítani, melyek a MNM-é. Sürgősen küldjék ki a megbízottjukat! Erre Varjú megmozdult. Április 8-án jelentette, hogy ő maga Csepelen, Kenczler Hugó (beosztottja?) pedig Nagytétényben járt kint. Egyik helyen sem adták ki a harangokat. Csak akkor fogják ezt megtenni, ha arra a bécsi Hadügyminisztérium illetékes ügyosztályától kapnak rendeletet, mivel sem a Budapesti Katonai Parancsnokságnak, sem a 8/h.b. ügyosztálynak nincsenek alárendelve. Újabb szemlét tartani viszont felesleges, mivel Nagytétényben a harangokat összetörték, felmentendő tehát nincs, Csepelen 18 Rln 287/917. 19 Rln 308/917. 20 Ig 138/918. 21 Rln 45/918. 22 Rln 30/918. 23 Rln 45/918. 144

pedig csak két harang egy 1408 évi és egy 16. századi volna még felmentendő. Ezek végett újabb engedélyt kell kérni. 24 Ezzel szemben Kenczler az április 2-i kiszállásáról készült jelentésben arról számolt be, hogy már csak egy kiválasztott harangra, a jegyzék szerinti 1. számúra talált; a másik hármat időközben összetörték. A gyár katonai parancsnoka viszont megengedte, hogy az elpusztított 3 helyett 4 másikat válasszon ki. Sőt, mivel jól emlékezett a jegyzék szerinti 4. sz. töredékre, megígérte, hogy megkeresi azt, ha még nem olvasztották be. Erre ő az alábbi négyet választotta ki. 25 Betű szerint idézve: 26 3. In honorem dei fudit Matthias Ulrich. Eperjes 1666 feliratú harang. 4. Eperjes 1640 jelzetű harang. 5. 1554 Manet in eternum feliratú harang. 6. Nagy harang gótikus felirattal s a felirat alatt ornamens szalaggal. Kenczler jelentése visszhangra találhatott Forsternél, ugyanis a háromtagú bizottság április 16-án Nagytétényben szemlét tartott, amely alkalomból 22 harangot találtak mentesítendőnek. Erről készült jegyzőkönyv, de ez nincs az iratok között. Mentesítésük ügyében Forster május 5-én írt a VKM-nek. 27 Átiratában 10-nek a származási helye is meg van említve. Ezek: 1. sz. Kabalás, Sáros vm. (ma Kobylnice, Szlovákia), g. kat. templom. 11. sz. Csicsóka, Zemplén vm. (ma Čičava, Szlovákia), rk. templom. 12. sz. Karácsonmező, Sáros vm. (ma Kračúnovce, Szlovákia), rk. templom. 14. sz. Erdőd, Szatmár vm. (ma Ardud, Románia), ref. templom. 15. sz. Berki, Sáros vm. (ma Rokyčany, Szlovákia), rk. templom. 17. sz. Felsőlápos, Szepes vm. (ma Łapsze Wyżnie, Lengyelország), rk. templom. 21. sz. Torna, Abauj-Torna vm. (ma Turňa nad Bodvou, Szlovákia), rk. templom. 6. sz. talán Mánd, Szatmár vm. 28 8. sz. talán Alsóméra, Abauj-Torna vm. 22. sz. valószínűleg Szentmindszent, Szepes vm. (ma Kacwin, Lengyelország). Az átirat másolatából amelyet megküldött a MNM-nek kitűnik, hogy a bizottság május 5-ig nem járt Csepelen. Alátámasztja ezt, hogy ugyanezen a napon írt Varjú Somló Emil (immár) főhadnagynak, időpontot kérve a jövő hét folyamán megtartandó kiszállásra. (Úgy látszik, egyszer volt már erre időpont kitűzve, de arról Varjú lemaradt.) Azért is fontosnak tartja a szemlét, mert úgy tudja, újabb harangokat vittek oda; közülük igen fontos lenne megmenteni a nagyváradi püspöki templom harangját, minthogy Mária Terézia királynő ajándékozta az egyháznak s a harang oldalán rajta van az ő képmása is. 29 24 Ig 312/918. 25 Rln 83/918. 26 1. és 2. szám alatt az 1917 májusi jegyzékébe 1. és 4. szám alatt felvett, fentebb említett harangokat sorolta fel. 27 Ig 513/918. 28 A ma is meglévő harang valóban Mándról származik. 29 Rln 111/918. 145

1. kép A krasznarécsei harang feliratának másolata A szemlére május 14-én került sor. Ezen mentesítésre 12, nagyobb részben kisméretű harangot választottak ki. E tárgyban Varjú június 1-én fordult a Katonai Parancsnoksághoz, kérve, eszközöljék ki a Hadügyminisztériumnál ezek mentesítését. 30 Viszont 7-én már a Weisz Manfréd gyárnak is írt hivatkozva a Hadügyminisztériumnak egy május 23-i rendeletére és kérdezte, mikor szállíthatók el a szemle során kiválasztott harangok. Csepelnek azonban a rendeletről nem volt tudomása (válaszolták június 11-én), így szállításról nem lehetett szó. (A Varjú által hivatkozott rendeletet nem ismerjük.) Időközben az egyházak is érdeklődni kezdtek a mentesített harangok felől. Így Iván Kálmán krasznarécsei (Szilágy vm., ma Recea, Románia) tanító a június 22-i levelének mellékleteként megküldte az Akadémia Arheologiai osztályának a templom rekvirált harangja feliratának másolatát, (1. kép) kérve Tessék a harangot ha még nem késő az enyészettől megmenteni. Varjú július 9-i válasza szerint erre kevés a remény. 31 A besztercebányai püspök még 1917 decemberében fordult a VKM-hez, visszakövetelve az úrvölgyi (Zólyom vm., ma Špania Dolina, Szlovákia) harangot. 32 Varjú válasza a VKM felé: A harangok... még nincsenek beszállítva ; csak az után tudja megmondani, van-e közöttük úrvölgyi. 33 De azt is hozzáfűzte: kérjük azonban a püspök urat, kötelezze az illető egyházközséget, hogy a harangot tekintet nélkül esetleges sérüléseire, eredeti állapotában őrizze meg s annak eshetőleges átöntésétől tartózkodjék. 30 Rln 130/918. 31 Rln 162/918. A harang mégsem lett az enyészeté. Nem szállították sem Csepelre, sem Nagytéténybe. Valószínűleg csak egy vasútállomás melletti gyűjtőhelyre vihették, ahonnan még a háború vége előtt a MOB közbenjárására visszavihették Krasznarécsére, ahol ma is megvan a református templom tornyában. Benkő E. i. m. 289., l. még 31.; Várady József: Királyhágómellék református templomai. I. Debrecen, 2004. 454. 32 Rln 307/918. 33 Varjú figyelmét elkerülte, hogy az 1917. évi szemlék során kiválasztott harangok jegyzékében a 8. sz. alatt felvett harang Úrvölgyről származik. Meg kell jegyezni, hogy a jegyzék 1. sz. harangjáról, amely ma is a Múzeumban van, megállapítottuk, hogy az is Úrvölgyről való. (Patay Pál: Corpus Campanarum antiquarum Hungariae. Bp., 1989. 46.) Kérdés, nem történt-e a jegyzék felvételekor elírás, vagy mindkét harangot az úrvölgyi rk. templomból rekvirálták? 146

Dr. Tüdős István tiszáninneni református püspök a levelében (érk. jan. 22.) átengedte a jegyzékben 9. szám alatt szereplő, egyébként a perkupai református templomból származó harangot a MNM-nek. 34 A Ferences rend tartományfőnöke egy szigetvári harang felől érdeklődött. (érk. jan. 5.) Varjú válasza (máj. 24.). A harang nincs a felmentettek között. A szombathelyi püspök a március 4-án kelt beadványában tudatja, hogy a jegyzék 3. számú harangját az alhói (Vas vm., ma Allhau, Ausztria) római katolikus templomból származónak ismerte fel az illetékes vasfarkasfalvi (Vas vm., ma Wolfau, Ausztria) plébános és sűrű gótikus felirata Jesus und Maria helfet uns in allen Notten 35 lenne. (Válaszról nincs tudomásunk.) De az erdélyi római katolikus püspök, gróf Mailáth Károly Gusztáv is tett bejelentést a jegyzék 17. számú nyárádköszvényesi (Maros-Torda vm., ma Mătrici, Románia) haranggal kapcsolatban. (Érk. márc. 28.) Az elintézését nem ismerjük. 36 Egyébként Mailáth püspök egy másik beadványában azzal a javaslattal fordult a VKM-hez, hogy a mentesített erdélyi harangok egyházmegyéje múzeumában helyeztessenek el. A Fejérpatakynak továbbított beadványt nem ismerjük (érk. máj. 22.), csak Varjúnak a VKM felé május 26-án megadott véleményét. Hosszasan és határozottan tiltakozott a javaslat ellen, minthogy azt a cs. és kir. Hadügyminisztérium intézkedése egyenesen kizárja. Ugyanakkor az éles ellentétben áll korábbi álláspontjával, minthogy Csernoch János esztergomi érseknek a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézett átirata szerint az 1917. november 7.-én tartott püspöki értekezleten az összes (r. és g. kath.) püspökök kijelentették, hogy a nagybecsű harangokat a N Muzeumnak átengedik, ha valamelyik tulajdonos hitközség a maga felismert harangját vissza nem követelné. 37 Közben május 2-i kelettel a Weisz Manfréd Lőszergyár arról értesítette a Múzeumot, hogy az egy évvel korábban mentesítésre kiválasztott harangok kiadását a cs. és kir. Hadügyminisztérium az április 23-i rendeletével engedélyezte. 38 Ezzel május 16-án Csepelről 11 harangot, összesen 1446,5 kg tömegben beszállítottak a Múzeumba. Erről két szállítójegy tanúskodik. Hasonlóképpen a Lossinszky cég is írt május 23-án. 39 A négy Nagytétényben őrzött harang ugyancsak egy szállítási bárca szerint 1954,5 kg össztömegben június 13-án került a Múzeumba. 40 34 A harangot május 27-én 31/1918. leltári szám alatt a Múzeum állományába felvették. 35 Jézus Mária segíts minden szükségünkben. 36 A harangot 1918-ban beszállították a múzeumba, majd 1955-ben 55.29.C szám alatt leltározták be. A múzeum a harangot 2009-ben egy évre kölcsönadta a Gyulafehérvári Érseki Hivatalnak azzal, hogy az Erdélyi Főegyházmegye alapításának ezredik évfordulója alkalmából ki legyen állítva a Nyárádköszvényesi rk. templomban. Az átadás ünnepélyes keretek között 2009. augusztus 29 30-án történt meg. (051-34/2009. T.T.) Utóbb a kölcsönt 2016. augusztus 31-ig meghosszabbították. (051-41/2011. Főig.) 37 Rln 127/918. 38 Rln 115/918. 39 Ad Rln 83/918. 40 Ezek szerint összesen 15 harangot szállítottak be, holott a többször emlegetett jegyzék szerint 17 harangról volt szó. Tehát két harang vagy a Gyáli úton, vagy Csepelen maradt. Hogy miért, és a jegyzék mely számú harangjai, nem tudjuk. 147

Az 1918 tavaszán megtartott szemléken mentesítésre kiválasztott harangok tárgyában a Katonai Parancsnokság június 24-i kelettel kereste meg a bécsi Hadügyminisztériumot. Ez július 14-én válaszolt, amit a Parancsnokság július 29-én közölt a MNMmel. Ezek szerint a Hadügyminisztérium hozzájárult a harangoknak a Múzeum számára történő átengedéséhez, de feltételeket szabott. 1. A harangok feltétlenül a MNM-ban őrizendők meg és kiállítási célokra semmi esetre sem használhatók fel. 2. Amennyiben egyházi célokra még alkalmasak a MOB-gal egyetértőleg kölcsönképpen rendelkezésére bocsátandók azon templomoknak, ahol a meghagyott utolsó harang megrepedt Utasította is egyben a Múzeumot, hogy ez utóbbi rendelkezés értelmében adjon át egy-egy harangot az adonyi, dunapentelei, százhalombattai és rácalmási görög-keleti (ortodox) szerb egyháznak. Ennek birtokában Varjú augusztus 22-én írt mind Csepelre, mind Nagytéténybe, hogy méltóztassanak a harangokat a jelen levelet átadó megbízottunknak kiszolgáltatni. 41 Az átvételek hamarosan meg is történtek, minthogy a Lossinszky gyár szeptember 9-i kelettel arról értesítette a Múzeumot, hogy az augusztus 28-án beszállított 17 harang össztömege 1397,70 kg volt. (Április 16-án 22 harangot választottak ki.) Csepelről szeptember 6-án történt a harangok beszállítása, de erről bizonylat nem maradt fenn. A Hadügyminisztériumnak a mentesítésről szóló leiratát be sem várva a VKM július 27-én azt közölte Fejérpatakyval, hogy a mentesítésre újabban kiválasztott harangokat körlevélben ismertette az Egyházi Főhatóságokkal. 42 Jelentkezett is néhány egyház. Egy Bardócról (Udvarhely vm., ma Brăduţ, Románia) rekvirált harang ügyében az erdélyi református püspök fordult a VKM-hez. Varjú a harang beazonosítása végett a méreteinek és feliratának közlését kérte (aug. 22.), amit Molnár János lelkész meg is küldött (szept. 4). A válasz (szept. 11.): ilyen feliratú harang a N muzeum által őrizetbe vettek között egyáltalán nincsen. 43 (2. kép) Párvy Sándor szepesi püspök augusztus 30-án küldte meg a VKM-nek a kacvini (Szepes vm., ma Kacwin, Lengyelország) egyházközség augusztus 30-i gyűlésének jegyzőkönyvét. A gyűlés úgy határozott, hogy visszakívánják a Nagytétényben lévő harangot. A minisztérium október 25-i kelettel értesítette erről a Múzeumot. Varjú feljegyzése (nov. 15.): Egyelőre a harang akták közé, amíg a vkü minisztérium döntése le nem jön. 44 A Görög-keleti (ortodox) Román Egyház Konziszteriumának a VKM-hez szeptember 7-én intézett megkeresésére Varjú azt válaszolta (okt. 28.), hogy a zernyesti (Fogaras 41 Rln 210/918. 42 Ig 801/918. 43 Rln 198/918. Jellemző a MNM-ben eluralkodott bürokráciára Varjú írásbeli utasítása: Kérem Paulovics Dr urat szíveskedjék a beszállított harangokat megvizsgálni, közöttük van-e a bardóczi harang, amelynek leírása a bent lévő levélben olvasható. Bp. 1918. szept. 17. Varjú. (Paulovics: Járdányi Paulovics István múzeumi őr. Az 1930-as években a Régészeti Osztály római gyűjteményének kezelője. Később egyetemi tanár Pécsett, majd Debrecenben.) 44 Rln 294/918. 148

2. kép A bardóci harang feliratának másolata vm., ma Zărneşti, Románia) harangot az egyházközségnek haladéktalanul rendelkezésére bocsátom, mihelyt a cs. és kir. hadügyminiszter úrnak a harang értékének visszatérítése felől szóló intézkedése hozzám beérkezik. 45 Feltételezhető, ez késztethette Varjút, hogy szeptember 18-án jelentette a Hadügyminisztériumnak, miszerint több egyház is kérte a harangjának visszaadását. Ez akadálytalanul meg is történt volna írta ha a Nemzeti Muzeum régiségtára a megtérítendő összegek felől tájékozva lenne. Kérte ennek a pótlását. 46 Turkinyák Szilárd csicsókai (Zemplén vm., ma Čičava, Szlovákia) görög-katolikus lelkész szeptember 14-i levelében a Nagytétényből beszállított harangjuk visszaküldetését kérte a Múzeumtól. Varjú válasza (szept. 18.): A harang hivatali helységünkben d.e. 9 és 1 óra között bármely köznapon átvehető. Ez a levél nem érhetett célt, mert a lelkész a kérelmét egy október 26-i levélben megismételte. A válasz (dec. 22.) ugyanaz volt, mint előbb. 47 A Hadügyminisztérium azon rendelkezése ellen, hogy a mentesített harangok kölcsönbe adhatók, Varjú csak október 28-án emelt szót. A Hadügyminisztérium korábbi intézkedésével teljesen ellentétben állónak tartva, kérte annak visszavonását. 48 A VKM-nek egy Fejérpatakynak október 20-án küldött levele alapján arra következtethetünk, hogy ott sem kisérték élénk figyelemmel a műbecsű harangok sorsát. 45 Rln 267/918. 46 Rln 241/918. 47 Rln 239/918. 48 Rln 264/918. 149

E leiratban még ekkor is az 1917-ben mentesített harangok beszállítása felől érdeklődtek, holott azok már négy hónappal korábban a Múzeumban voltak. Ezt megválaszolandó, Varjú november 28-án jelentette, hogy a kiválasztott összes műbecsű harangok, egy időközben a Lossinszky gyárban elkallódott, vagy tévedésből beolvasztott darab kivételével a M.N. Muzeumba beszállítattak. Kitért viszont a Hadügyminisztériumnak a mentesített harangok kikölcsönzéséről szóló rendelkezésére is. Jelentette, hogy a Katonai Parancsnokság e rendelkezés alapján tett fentebb említett intézkedését visszautasította, azzal, hogy a Hadügyminisztérium korábbi rendelkezése értelmében a mentesített harangok csakis a korábbi tulajdonos egyháznak adhatók ki. Mivel azonban írta a közbejött események miatt (a háború véget ért a szerző) a cs. és kir. közös katonai hatóságok megszűntek, az egész ügy tárgytalanná vált. Kérte tehát a vallás- és közoktatásügyi minisztert, rendelje el, hogy: 1. A Múzeum a nála fekvő ama harangokat, amelyekről tulajdonosaik kifejezetten lemondtak, minden további várakozás nélkül birtokba vehesse. 2. Azokat pedig, amelyeknek tulajdonosa a visszaszolgáltatást kívánja szállítási viszonyok javulásáig mint letétet őrizze. 49 Ennek ellenére Zubkovics György budai szerb püspök december 2-án azzal fordult a MNM-hez, hogy miután a rácalmási, dunapentelei és százhalombattai szerb görög-keleti egyházközségek hajlandók egy-egy harangot kölcsönbe venni, kéri azok átvétele végett a Katonai Parancsnokság július 29-i rendelkezése értelmében öszszehívandó bizottság összejövetele időpontjának közlését. Ezt Varjú azzal tagadta meg (dec. 27.), hogy a Parancsnokságnak a letéteményezett harangok felől rendelkezni nem volt joga. 50 A mentesített harangok ügye a háború befejeztével azonban még nem ért véget. A VKM 1919. február 7-i kelettel azt közölte Fejérpatakyval, hajtsa végre a december 6-i felterjesztésében közölt Varjú fentebb idézett soraival azonos javaslatát. A bürokrácia azonban a háború vége, őszirózsás forradalom, stb. ellenére tovább működött. A Budapesti Magyar Katonai Parancsnokság mint jogutód egy február 10-én kelt levélben felszólította a MNM-et, hogy a harangok beszállításához igénybe vett tehergépkocsi-fuvarok térítési díját (3 ½ nap á 55 korona = 192.50 korona) 5 napon belül a megküldött csekklap felhasználásával fizesse meg. Erről Varjú február 15-én intézkedett is. 51 Végezetül Varjú február 17-én írásban felkérte dr. Paulovics urat, szíveskedjék az akták alapján lajstromba foglalni azokat a harangokat, amelyeket végérvényesen átvehet a régiségtár s ezeket elnaplózni és megszámozni. 52 * * * 49 Rln 279/918. 50 Rln 264/918. 51 Rln 27/919. 52 Rln 28/919. 150

A fenti intézkedést nem hajtották végre. Így nem tudjuk, hogy összesen hány harangot szállítottak a Múzeumba. Az 1917. évi szemléken 17 harangot vettek számba, 1918-ban 34-et (22+12), összesen tehát 51-et. Ennyit említ Varjú egy szeptember 15-én Kovács Mihály jászfelsőszentgyörgyi plébánosnak írt levélben is. 53 Viszont a három nappal később a Hadügyminisztériumnak küldött beadványában csak 49-et. Később (dec.16.) meg azt írta, az összes egy kivételével. Bizonylat 32 harang beszállításáról van: Csepelről 11, Nagytétényből előbb 4, majd 17, de Csepelen is 12 várta a szállítást. Ha utóbbiak mind be is érkeztek, akkor is csak 44 harangról van szó. De mi történt az 1917-ben mentesített 17 harang közül a Gyáli útról, vagy Csepelről be nem szállított 2-vel? Úgyszintén az 1918-ban Nagytétényben kiválasztott 22 közül 5-tel, ugyanis augusztus 28-án csak 17 érkezett a Múzeumba? Budapest 1944 45. évi ostroma során abban a raktárban, amelyikben a harangokat őrizték, január 28-án belövés következtében tűz támadt. Ebben számos harang megolvadt és elpusztult. Köztük az 1918-ban beszállítottakból legkevesebb 18, lehet azonban akár 23 is. A tüzet ugyanis 26 Csepelről, illetve Nagytétényből beszállított élte túl, mégpedig az 1955. évi revízió során számba vett 24 leltározatlan, a fentebb említett, 31/1918 leltári számú perkupai és a 69/1929 szám alatt leltározott szentábrahámi harang, amely utóbbit a Múzeum megváltott az egyháztól. Közülük 10 beazonosítható volt egyegy, az 1917. évi jegyzékben felsorolt haranggal, 54 4 pedig az 1918-ban Nagytétényben összeírottakkal. 55 Korábbi publikációk alapján 4-nek a származási helyét is meg lehetett határozni. Arról, hogy a két világháború között csak egyet is visszajuttattak volna az eredeti egyházának, nincs tudomásunk. Az 1955-ben meglévő 26 harangot a szerző részletesen ismertette a MNM haranggyűjteményét publikáló tanulmányában, 56 valamint a kacvini és köszvényesi kivételével a régi magyar harangok corpusában, feliratuk másolatával és fényképükkel. 57 * * * Őszinte elismeréssel tartozunk azoknak a személyeknek, hivataloknak, intézményeknek, akik, illetve amelyek kijárták, hogy a cs. és kir. Hadügyminisztérium nemcsak az 1700 előtt öntött harangok rekvirálását állította le, hanem hozzájárult a már gyűjtőhelyekre beszállított műbecsű harangok beolvasztás előli mentesítéséhez is. Ezzel lehetővé tette, hogy a magyar kultúr- és ipartörténet számos műtárgya idő előtt ne pusztuljon el. A bécsi minisztériumban azonban nem számoltak azzal, hogy a begyűjtött harangok jelentős része a toronyból történő leemelése ledobása következtében megsérült és így már az eredeti rendeltetésének nem felel meg. De azzal sem törődtek, hogy hiába ütöttek a harang testébe sorszámot, nem jegyezték fel a harang melyik egyházé volt. 53 Rln 233/918. 54 Az 1., 5 6., 8 10., 13 15. és 17. számúak. 55 Az 1., 6., 17. és 22. számúak, de lehetséges, hogy a 21. számú is. 56 Patay Pál: A Magyar Nemzeti Múzeum haranggyűjteménye I. Folia Historica 5. (1977) 43 77.; Uő: A Magyar Nemzeti Múzeum haranggyűjteménye II. Folia Historica 6. (1978) 39 51. 57 Patay P. Corpus campanarum i. m. 151

Minthogy ezeket az eredeti helyükre visszajuttatni nem volt érdemes, illetve lehetséges, igen helytálló és ugyancsak elismeréssel nyugtázandó Varjú Elemér azon javaslata, hogy ezeket a MNM örök letétként őrizze meg. Minthogy a Hadügyminisztérium a javaslatot elfogadta, látszólag megmenekültek a műbecsű harangok. Csakhogy a mentesítési eljárás mai szemmel nézve igen vontatottan haladt. És ebben ugyancsak véleményünk szerint Varjúnak is nagy része volt. Hiába rendelkezett még 1916 decemberében a Hadügyminisztérium, hiába jelölte ki a VKM egy hónapra rá a felülvizsgáló bizottság tagjait, Varjú nemhogy sürgette volna, hanem csak várta a Budapesti Katonai Parancsnokságtól a szemle időpontjának kitűzését. Végre négy hónappal később történt meg az első szemle. Közben pedig Csepelen és Nagytétényben egyre-másra törték össze és olvasztották be a harangokat. A második egyben utolsó szemlére újabb egy évet vártak. A mentesített harangok átvétele is késedelmesen történt. Addig pedig a Lossinszky gyárban amely egyébként sem tanúsított megértő magatartást mentesített harangokat is összetörtek. Utólag maga Varjú is elismerte, hogy aránytalanul kis számban választottak ki műtörténeti becsű harangokat. 58 Ezt részben annak tulajdonította amint azt a Kovács Mihálynak írt újabb (okt. 24.) levelében említette hogy a katonai hatóságok kevésbé voltak elnézőek, mint például Horvátországban, ahol 70 harang került be a zágrábi múzeumba. Méghozzá csak 8 megyéből és nem 64-ből! Ugyanakkor a műbecsű harangok tömeges pusztulásáért részben a lelkészeket tette felelőssé, minthogy akár hány helyen odaadták a legbecsesebb régi harangot s megtartották a cifra és értéktelen újat. 59 Ezzel szemben az a benyomásunk, hogy Varjú kötelességből ugyan teljesítette a feladatát, de nem igen tartotta számon a mentesítendő és a mentesített harangok sorsát. Különben nem írhatta volna háromszor különbözőképpen a múzeumba szállított haragok számát, akárcsak azt, hogy 1918 májusában Csepelről 14 harang jutott a múzeumba, holott a szállítási jegyzékeken csak 11 szerepel. Mindezek ellenére száz év elmúltával pozitívan kell értékelnünk, hogy annak idején illetékes személyek gondoskodásából a magyar ipartörténet több nem mindennapi értékes emléke elkerülte a megsemmisülést. Ez tette lehetővé, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum tárgyak révén ismertetheti a magyarországi harangöntés középkori emlékeit, amelyek egyébként templomok tornyában rejtve vannak az emberek szeme elől. DIE RETTUNG INS MUSEUM VON GLOCKEN VOR DER GESCHÜTZWERDUNG Zusammenfassung Im Laufe des Ersten Weltkrieges hatte die Österreichisch-Ungarische Monarchie großen Bedarf an Kupfer, das ein wichtiges Kriegsmaterial war. Um dieses zu ersetzen, wurde im August 1916 mit der Requirierung von Glocken begonnen. Pro Kirchenge- 58 Rln 279/918. 59 Rln 233/918. 152

bäude durfte nur eine Glocke zurückbehalten werden, und zwar die kleinste. Aber auf die Vermittlung des Landeskomitees für Denkmäler hin befreite das k. u. k. Kriegsministerium in Wien die vor 1700 gegossenen Glocken von der Requirierung. Bis dahin waren jedoch zahlreiche kunstwertige Glocken im Lande requiriert und auch schon in die Csepeler Manfréd-Weisz-Munitionsfabrik bzw. in das Magazin der Imre- Magyar-Zinnwerke in Nagytetény abtransportiert worden, wo sie zerschlagen und eingeschmolzen wurden. Das Kriegsministerium willigte auch ein, dass von den bereits requirierten Glocken die Dank einer dreiköpfigen Kommission aus Mitgliedern des Landeskomitees für Denkmäler, des Ungarischen Nationalmuseums und des Budapester Militärkommandos ausgewählten kunstwertigen Glocken von der Einschmelzung befreit wurden. Es war damit einverstanden, dass sie den ursprünglichen Kircheneigentümern zurückzugeben seien, wenn diese es verlangen und die Kosten des Hin- und Rücktransportes übernehmen. Die Kommission bat 1917 um 17 und 1918 um 34 Glockenbefreiungen. Da aber viele von diesen bei ihrer Abnahme beschädigt worden und als Glocken unbrauchbar geworden waren sowie bei vielen nicht feststellbar war, woher sie stammen und ob die Kirchen die Kosten übernehmen, empfahl sie, die freigestellten Glocken im Ungarischen Nationalmuseum unterzubringen. Das Kriegsministerium akzeptierte diesen Vorschlag auch, aber der Transport der Glocken ins Museum geschah wegen der langsamen Bürokratie erst im Sommer 1918. Inzwischen hatte das ungarische Kultusministerium über all dies die Bistümer der Kirchen informiert, woraufhin auch mehrere Kirchengemeinden sich dafür interessierten, ob ihre requirierte Glocke freigestellt worden sei, bzw. erbaten ihr unter den freigestellten Glocken wiedererkanntes Exemplar zurück. Mit der Zeit hatte das Kriegsministerium dahingehend entschieden, dass die nicht wiederbeanspruchten Glocken an solche Kirchengemeinden ausgeliehen werden können, deren bei der Requirierung zurückgebliebene Glocke gesprungen war. Dazu kam es aber nicht mehr, da inzwischen der Krieg beendet war und unter den eingetretenen gestörten Verhältnissen die Glockenrückgabe nicht mehr möglich war. Wie viele Glocken genau ins Nationalmuseum kamen, ist nicht festzustellen. Ein Inventar von ihnen wurde nicht angefertigt. Einem Bericht nach waren es 49, einem anderen 51. In den erhaltenen Akten ist nur von 32 die Einlieferungsquittung vorhanden, aber weitere 12 einzuliefernde Glocken lagen noch in Csepel. Leider brach im Zweiten Weltkrieg bei der Belagerung von Budapest am 28. Januar 1945 im Magazin des Museums infolge eines Einschusses Feuer aus, und von den Glocken blieben nur 26 vom Schmelzen verschont. 153

154

Sallay Gergely Pál FINN KITÜNTETÉSEK A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN* A Magyar Nemzeti Múzeum Éremtára tíz finn kitüntetést őriz, amelyek közül kettőhöz (a Múzeum Újkori dokumentumgyűjteményében található) adományozási okirat is tartozik. Mivel a finn magyar viszonylatban az elmúlt évszázad során kölcsönösen adományozott kitüntetések kiválóan szemléltetik azokat a szoros szálakat, amelyek a két nemzetet számos területen egymáshoz fűzik, az említett érdemjelek, illetve a mögöttük rejtező információk bemutatása érdeklődésre tarthat számot. A finn kitüntetések rendszeréről A finn kitüntetési rendszer kialakulása szorosan összefüggött az önálló finn állam történetének korai szakaszával. Finnország 1917. december 6-án kiáltotta ki függetlenné válását Oroszországtól, amelyet azonban hamarosan polgárháború követett. Az 1918. január és május között dúló harcokban a kormány oldalán álló (német támogatást is élvező) fehér, illetve a Szovjet-Oroszország által támogatott vörös erők csaptak össze. A konfliktus a főként nemzetőr alakulatokból szervezett Fehér Hadsereg (hivatalos nevén Finn Hadsereg) győzelmével ért véget, amelynek főparancsnoka Gustaf Mannerheim (1867 1951) tábornok korábban a cári hadsereg sikeres hadvezére volt. A háború még folyt, amikor Mannerheim a hadiérdemek jutalmazására kitüntetések létrehozását kezdeményezte. Így került sor 1918. március 4-én az első finn állami elismerés, az eredetileg kizárólag háború idején adományozható Szabadságkereszt (1940-től Szabadságkereszt Rend) megalapítására. A Finn Fehér Rózsa Rendet (békeidőben is adományozható általános kitüntetésként) Mannerheim már kormányzói minőségében alapította 1919. január 28-án. A harmadik olyan érdemrend, amelynek a finn köztársasági elnök a nagymestere, az 1942. szeptember 11-én Risto Ryti (1889 1956) finn elnök által életre hívott Finn Oroszlán Rend. Létrehozásának elsődleges célja a Finn Fehér Rózsa Rend presztízsének megőrzése volt, ez utóbbit ugyanis a második világháború éveiben a Finnországgal szövetséges államok polgárainak mind nagyobb számban adományozták. A Finn Oroszlán Rend fokozatai polgári és katonai érdemekért egyaránt odaítélhetőek. A fenti három érdemrend mellett számos, részben állami alapítású, részben bizonyos szervezetek által létrehozott elismerés tette sokszínűvé az elmúlt évszázad során a finn kitüntetés-palettát. Ezek közül említést érdemelnek a finnek által 1918 és 1944 * A cikk elkészítéséhez nyújtott segítségükért köszönetemet fejezem ki Dabasi Andrásnak, Fekete Ferencnek, dr. Antti Matikkalának, dr. Pallos Lajosnak és dr. Szvitek Róbertnek. 155

között vívott háborúk emlékérmei; a finn Polgárőrség, illetve a Lotta Svärd női önkéntes segédszervezet kitüntetései; továbbá a sporttal kapcsolatos elismerések. 1 A finn kitüntetések jelképeiről Több finn kitüntetés szembetűnő jelképe a horogkereszt, amellyel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy semmi köze nincs a német nemzetiszocialista ideológiához, amely ezt az ősi jelképet hírhedtté tette. Akseli Gallen-Kallela (1865 1931) finn festő 1918-ban, a Szabadságkereszt jelvényeinek tervezésekor magától értetődő módon nyúlt a Skandináviában évezredes hagyománnyal rendelkező szimbólumhoz. Szemben a német nemzetiszocialisták által később általános jelképként használt horogkereszttel, a finn szimbólum mindig egyenes állású (tehát nem csúcsára állítva, 45 fokban megdöntve ábrázolják), illetve szárvégei gyakran rövidebbek. Míg a Szabadságkereszt Rend jelvényein a mai napig megtalálható, a Fehér Rózsa Rend külföldi államfőknek adományozott rendi láncán 1963-ban stilizált fenyőgally-kompozíció váltotta fel. A finn elismerések további meghatározó jelképei az ország címerében ábrázolt oroszlán és rózsa (amelyek a Finn Fehér Rózsa Rend és a Finn Oroszlán Rend esetében névadóként és központi szimbólumként is szolgálnak), de egyes kitüntetéseken Karélia címerének elemei is feltűnnek: a jobbról kardot tartó, felemelt páncélos kar és a balról szablyát tartó, felemelt kar, amelyek nyugat és kelet harcát szimbolizálják. A 20. századi finn magyar kitüntetési kapcsolatokról A közel egy időben függetlenné váló Finnország és Magyarország között a szoros politikai és kulturális összeköttetésnek köszönhetően kezdettől fogva, tehát már az 1920-as évek első felétől egészen a Horthy-korszak végéig, majd a hidegháború legválságosabb időszaka okozta kihagyás után az 1960-as évektől kezdve ismét élénkek voltak a kitüntetési kapcsolatok a 20. században. A második világháború utolsó szakaszáig a két országnak a katonai hírszerzés és kémelhárítás terén kialakított együttműködése is jelentőséggel bírt, amelynek jól körvonalazható kitüntetés-történeti vonatkozásai vannak. Természetesen a tárgyalt évtizedek során a nemzetközi általános gyakorlatnak megfelelően számos diplomáciai jellegű kitüntetés-adományozásra is sor került finn magyar viszonylatban. A két ország kulturális kapcsolatainak (és ezzel összefüggésben számos kitüntetésadományozásnak) az alapja a nép- és nyelvrokonság volt. Ennek ápolására kiváló lehetőséget nyújtottak az 1921-től három-négyévente megszervezett finnugor kultúrkongresszusok, ahol finn és magyar (továbbá észt) nyelvészek és pedagógusok mellett többek között orvosok és néprajzkutatók is részt vettek. A mind szorosabbra fűződő kulturális kapcsolatok ápolására mindkét (illetve három) országban szervezetek jöttek létre, viszonossági alapon tanulmányi kirándulásokra került sor. 1928-ban Helsinkiben 1 A finn kitüntetések történetéről, rendszeréről részletesen l. Mattila, Jukka I.: Vapaussodan muistomitalit. Tampere, 2001.; Tetri, Juha E.: Kunniamerkkikirja. Helsinki, 2003.; Tiainen, Jani: Suomen kunniamerkit. The Orders, Decorations and Medals of Finland. Tampere, 2010. 156

megalakult a Finn Magyar Társaság (első elnöke Emil Setälä (1864 1935) nyelvtudós és politikus volt), 1937-ben pedig Budapesten a magyar finn kulturális egyezmény megkötése nyomán létrehozták a Magyar Finn Társaságot (első elnöke Nagy Emil (1871 1956) politikus, korábbi igazságügy-miniszter lett). 2 A két nemzet közötti kulturális kapcsolatok elmélyítéséért finn és magyar politikusok, tudósok és művészek egyaránt részesültek kitüntetésben. Példaként álljon itt néhány ismert név: Vikár Béla (1859 1945) etnográfus, a Kalevala műfordítója 1924-ben a Finn Fehér Rózsa Rend II. osztályú parancsnoki keresztjét; gróf Klebelsberg Kuno (1875 1932) művelődéspolitikus, vallás- és közoktatásügyi miniszter 1925-ben a Finn Fehér Rózsa Rend nagykeresztjét; Emil Setälä nyelvtudós, politikus 1931-ben a Magyar Corvin Díszjelvényt; Hóman Bálint (1885 1951) kultúrpolitikus, vallás- és közoktatásügyi miniszter 1938-ban a Finn Fehér Rózsa Rend nagykeresztjét; Kannisto Artturi (1874 1943) nyelvész, néprajzkutató 1942-ben a Magyar Corvin Díszjelvényt; Kustaa Vilkuna (1902 1980) néprajztudós, nyelvész, korábbi oktatási miniszter 1964-ben a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének I. fokozatát; Kodály Zoltán (1882 1967) zeneszerző, zenetudós 1966-ban a Finn Fehér Rózsa Rend parancsnoki keresztjét; Ortutay Gyula (1910 1978) néprajzkutató, korábbi vallás- és közoktatásügyi miniszter 1969-ben a Finn Oroszlán Rend nagykeresztjét vehette át. 3 A finn magyar kitüntetési kapcsolatok egyes katonai vonatkozásai a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött finn kitüntetések szempontjából is érdekesek. Említést érdemel például, hogy a magyar királyi Honvédség már 1924-ben együttműködött a finn vezérkarral a hírszerzés és a kémelhárítás terén nem meglepő módon szovjet viszonylatban. Ezt a kapcsolatot Taróczy (Szmazsenka) Nándor (1874 1973) vezérkari ezredes, 1923 1928 között tallinni és rigai katonai attasé (korabeli megnevezés szerint katonai szakelőadó ) létesítette. 4 A rendszeres információcserével járó hírszerzési együttműködés egészen a Horthy-korszak végéig folytatódott, sőt, intenzitása a második világháború éveiben jelentősen fokozódott, amelyet éppen a magyar katonai kémelhárító és hírszerző szervezet (az 1920 1930-as években a rejtetten működő magyar Vezérkari Főnökség VI 2. osztálya, majd a Honvéd Vezérkar főnöke 2. osztálya) vezetői és munkatársai részére odaítélt finn (és a viszonossági alapon finn tiszteknek adományozott magyar) kitüntetések magas száma tükröz. 5 2 Gaskó Dezső: Finn magyar kapcsolatok. I. kötet. Társadalmi kapcsolataink Finnországgal. Bp., 1943. 14 19. 3 A kitüntetés-adományozások adatai a Budapesti Közlöny és a Magyar Közlöny vonatkozó számaiból származnak. Emil Setälä kitüntetésének időpontjára l. Gaskó D. i. m. 177.; A Setälä hagyatékából származó, a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában található Magyar Corvin Díszjelvényt közli Makai Ágnes Héri Vera: Kereszt, érem, csillag. Kitüntetések a magyar történelemben. Bp., 2002. 126., 227. Itt a szerzők valószínűleg tévesen meg nem valósult adományozásról írnak, amelynek tervezett dátumaként 1935-öt, Setälä halálának évét jelölik meg. 4 Vallomások a holtak házából. Ujszászy István vezérőrnagynak, a 2. vkf. osztály és az Államvédelmi Központ vezetőjének az ÁVH fogságában írott feljegyzései. Szerk.: Haraszti György. Bp., 2007. 414., 419. 5 Vö. Hadtörténelmi Levéltár (továbbiakban HL) I. 41. Legfelsőbb elhatározások, 1939 1944.; Névjegyzék a finn kitüntetésben részesült magyar tisztekről. HL Honvédelmi Minisztérium (továbbiakban HM) 6776. cs. 1944. Eln. 8/e. osztály számnélküli iratok. 157

Az 1939 1940-es finn szovjet téli háborúban való magyar szerepvállalás szintén lehetővé tette érdemek elismerését finn részről. A magyar hadianyag-szállítások mellett egy magyar önkéntes zászlóalj is részt vett a háborúban, és bár a mintegy 350 magyar önkéntes a fegyveres harcban késői érkezése miatt már nem kaphatott szerepet, kiképzésben részesültek, és az 1940. márciusi moszkvai békeszerződés aláírása értelmében megállapított új határszakaszon határőrizeti feladatokat is teljesítettek. 6 A zászlóalj finn rendfokozatot kapott magyar tisztjei távozásukkor, a turkui kikötőben rendezett ünnepségen a Finn Fehér Rózsa Rend I. osztályú lovagkeresztjét, illetve lovagkeresztjét vehették át az őket búcsúztató Oscar Paul Enckell (1878 1960) altábornagytól, 7 a többi önkéntes pedig jogosulttá vált a Téli Háború Emlékérmére. 8 Az utóbbi érem igen ritka és különleges arany változatát kapta 1941-ben Mannerheimtől Horthy Miklós (1868 1957) kormányzó, köszönetképpen a hivatalos és nem-hivatalos magyar segítségnyújtásért. 9 Különlegességként, illetve az alább bemutatandó egyik műtárgyhoz kapcsolódva kiemelhető még egy finn magyar kitüntetés-történeti vonatkozás: a Lotta Svärd finn női önkéntes segédszervezet Érdemkeresztjének adományozása magyar nők számára. Fanni Luukkonen (1882 1947), a Lotta Svärd elnökének 1942. januári budapesti látogatása 10 viszonzásaként 1942 szeptemberében az Egyesült Női Tábor elnöke, vitéz Keresztes- Fischer Ferencné (1879 1961) vezetésével magyar női küldöttség tíz napot töltött Finnországban. A viszontlátogatás során a magyar küldöttség tagjai tanulmányozták a lották és a finn asszonyok nemzetvédelmi munkáját, a belügyminiszter felesége pedig több előadást tartott a magyar nők nemzetvédelmi tevékenységéről. 11 A magyar delegáció valamennyi tagja finn kitüntetéssel térhetett haza. Ahogy a Horthy-korszakban a két ország közötti élénk társadalmi és politikai kapcsolatok, úgy az 1960-as évektől a rendeződő diplomáciai viszonyok nyomán mind gyakoribbá váló állami látogatások sem maradtak kölcsönös kitüntetés-adományozások nélkül. Ezek a magyar hivatalos lapokban (is) jól követhetőek. Finn kitüntetések a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében A finn magyar kitüntetési kapcsolatok tárgyi emlékeinek tanulmányozására a Magyar Nemzeti Múzeumban is lehetőség nyílik, hiszen az Éremtár összesen tíz darab finn kitün- 6 A téli háború magyar önkénteseiről l. Ruprecht Antal: Magyar önkéntesek a téli háborúban. Bp., 2003. 7 Gaskó D. i. m. 62.; A turkui búcsúünnepségen készült képeken jól láthatóak a magyar önkéntesek mellén a finn rendjelvények. Vö. SA-kuva-arkisto, a Finn Fegyveres Erők online fényképarchívuma (www.sa-kuva.fi) 100495 és 100500. sz. 8 A témáról bővebben l. Sallay Gergely Pál: A finn Téli Háború Emlékérmének magyar vonatkozásai. Az Érem 65. (2009) 2. sz. 40 44. 9 Turán 25. (1942) 2. sz. július 98.; Magyarország tiszti cím- és névtára. Bp., 1944. 67. 10 Gaskó D. i. m. 96 97. A látogatás során Fanni Luukkonen a Horthy Miklós kormányzó által világviszonylatban nagyjelentőségű, eredményekben gazdag és áldásos szociális és karitatív munkássága elismeréséül adományozott Magyar Vöröskereszt Érdemcsillagát vehette át. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (továbbiakban MNL OL) MTI Kőnyomatosok, Napi hírek, 1942. január 22. 26. 11 Gaskó D. i. m. 110 111. 158

tetést őriz, közülük kettőhöz pedig az Újkori dokumentumgyűjteményben adományozási okirat is található. A kitüntetések némelyikének ismerjük egykori (magyar) tulajdonosát, illetve adományozásuk időpontját és körülményeit is. A többi kitüntetés adományozottjaira nézve pontos információval nem rendelkezünk, egyes esetekben azonban közöljük tényekkel alátámasztott feltételezéseinket. 1. A Szabadságkereszt II. osztálya kardokkal (1941, katonai tagozat) (1. kép) Anyag: aranyozott ezüst, zománc Méret: 43,6 40 mm (függesztő elemmel 66,5 40 mm) Leltári szám: 20/975 1 A kitüntetést a Honvéd Vezérkar főnöke 2. osztályán (a továbbiakban 2. vkf. osztály) előadótisztként, a Szovjetunió elleni adatgyűjtés referenseként szolgálatot teljesítő Hiday Kornél (1890 1947) alezredes (később ezredes) 12 részére adományozta Mannerheim tábornagy, a Finn Védelmi Erők parancsnoka 1942. január 30-án. A kitüntetés adományozási okirata a Múzeum Újkori dokumentumgyűjteményében található. 13 (2. kép) A rendjel elfogadását és viselését Horthy Miklós kormányzó Budapesten, 1942. április 23-án kelt legfelsőbb elhatározásával engedélyezte. 14 A kitüntetés-adományozásra értelemszerűen a finn magyar hírszerzési együttműködés jegyében került sor. A bemutatott rendjel érdekessége, hogy a magyar viselési módnak megfelelően háromszögletűre hajtott szalagon függ. Annak érdekében, hogy a szalag ebben a formában kerülhessen a keresztre, a függesztő elemet is át kellett alakítani: hátáról az eredeti szalag befűzésére szolgáló pántot levágták, a csonkokat lecsiszolták, a függesztő elemet felső részén füllel és függesztő karikával 1. kép A Szabadságkereszt II. osztálya kardokkal (1941, katonai tagozat) háromszögletű szalagon (Fotó: Dabasi András) 12 Vallomások a holtak házából i. m. 358.; HL Katonai anyakönyvi lapok (továbbiakban AKVI) 1890/1123. 13 Leltári száma: Udgy. 1975.20.1. 14 Honvédségi Közlöny a magyar királyi Honvédség számára. (továbbiakban HK.) Személyes ügyek. 1942. 19. sz. május 12. 552. 159

2. kép A kardokkal ékesített, II. osztályú Szabadságkereszt adományozási okirata Hiday Kornél alezredes részére, 1942. január 30. látták el, majd az egész elemet újraaranyozták. Ez lehet az oka annak, hogy aranyszíne eltér a keresztétől. A Szabadságkereszt egyes fokozatait Hiday Kornéllal egy időben a magyar katonai hírszerzés és kémelhárítás több szereplőjének adományozták. Ujszászy István (1894 1948?) vezérkari ezredes (később vezérőrnagy), a 2. vkf. osztály vezetője a Rend kardokkal ékesített I. osztályát; nemes fogarasi Fogarassy Béla (1899 1942) vezérkari alezredes, a 2. vkf. osztály beosztott tisztje a Rend kardokkal ékesített II. osztályát; az ugyancsak a 2. vkf. osztály állományában szolgáló Padányi Jenő (1905 1949 után) vezérkari őrnagy (később vezérkari alezredes) pedig a Rend kardokkal ékesített III. osztályát kapta. Velük közel egy időben szintén a Szabadságkereszt kardokkal ékesített II. osztályát adomá- 160

3. kép A Finn Fehér Rózsa Rend 1925-ben gyártott nagykeresztje Klebelsberg Kunó hagyatékából (Fotó: Dabasi András) nyozták nemes Petrikovits István (1888 1947) ezredes (később címzetes vezérőrnagy), a 2. vkf. osztály rejtjelmegfejtő alcsoportjának parancsnoka részére, azonban az ő esetében az odaítélés pontos dátumát nem ismerjük, 15 ahogy a 2. vkf. osztály hírszerző alosztályára beosztott Kisdéry Antal (1895?) szakszolgálatos ezredes kitüntetésével kapcsolatban is csak annyit tudunk, hogy a Szabadságkereszt II. osztályának elfogadását és viselését a kormányzó 1943. május 10-én kelt legfelsőbb elhatározásával hagyta jóvá részére. 16 A bemutatott kitüntetés egykori tulajdonosa, Hiday (korábban Haida) Kornél az 1920-as évek elején került a rejtetten működő magyar Vezérkari Főnökség katonai hírszerző és elhárító osztályához. Már 1924 áprilisában részesült finn kitüntetésben: akkor főelőadóként (századosként) megkapta a finn Polgárőrség Vas Érdemkeresztjét (lásd a 7. sorszámú tárgyat), illetve nem sokkal a Szabadságkereszttel történő elismerését követően a Finn Fehér Rózsa Rend parancsnoki keresztjét is. 17 15 Névjegyzék a finn kitüntetésben részesült magyar tisztekről. HL HM 6776. cs. 1944. Eln. 8/e. osztály számnélküli iratok. 16 HL I. 41. Legfelsőbb elhatározások, 1943. 1169/K./K.I. 1943. sz. 17 HL AKVI 1890/1123.; HK Személyes ügyek. 1942. 41. sz. október 7. 905. 161

2. A Finn Fehér Rózsa Rend nagykeresztje és csillaga (3 4. kép) Anyag: aranyozott ezüst, ezüst, zománc Kereszt mérete: 59,75 54 mm Csillag mérete: 81,1 84,2 mm Leltári szám: 14/951 144 A rangos kitüntetés egykori tulajdonosa Klebelsberg Kunó gróf, vallás- és közoktatásügyi miniszter volt, akinek a rendjelvényeket Emil Setälä finn kultuszminiszter adta át Budapesten, 1925. november 2-án, a magyar művelődés megmentése és a magyar finn szellemi összeköttetések ápolása körül szerzett érdemei elismeréséül. 18 A finn 4. kép miniszter a Magyar Tudományos A Finn Fehér Rózsa Rend 1925-ben gyártott csillaga Klebelsberg Akadémia centenáriuma alkalmából rendezett ünnepségre érkezett a Kunó hagyatékából (Fotó: Dabasi András) magyar fővárosba, az észt vallás- és közoktatásügyi miniszterrel, illetve finn, francia, lengyel, német és osztrák akadémikusokkal együtt. 19 A kitüntetés elfogadását és viselését Magyarország kormányzója 1926. május 8-án engedélyezte Klebelsberg számára. 20 A rendjel függesztő karikájába, illetve a csillag hátlapjába ütött fémjelek alapján a kitüntetést a helsinki A. Tillander cég gyártotta 1925-ben. 3. A Finn Fehér Rózsa Rend nagykeresztje (nyakszalagon) (5. kép) Anyag: (aranyozott) ezüst, zománc Méret: 59,5 54 mm Leltári szám: 23/971 122 Bár a bemutatott rendjel nyakszalagon függ, mérete alapján nagykeresztről, és nem parancsnoki keresztről van szó. A kitüntetés szembetűnő ezüstszíne újraezüstözés eredménye lehet (a nagykereszt jelvénye eredetileg aranyszínű, anyaga aranyozott ezüst), zománchibái pedig feltételezhetően erős külső hatás következményei. Amennyiben feltételezzük, hogy a múzeumi gyűjteménybe csere útján bekerült rendjel magyar kitüntetett hagyatékából származik, akkor a tárgy szerzeményezésének dátumából (1971) 18 MNL OL MTI Kőnyomatos Hírek, Napi hírek, 1925. november 2. 11.; MNL OL MTI Kőnyomatos Hírek, Heti Kiadás, 1925. november 5. 7. 19 MNL OL MTI Kőnyomatos Hírek, Napi hírek, 1925. november 4. 8. és 1925. november 5. 9. 20 Budapesti Közlöny 1926. 120. sz. május 30. 1. 162

kiindulva egykori tulajdonosként 34 fő jöhet szóba, ugyanis 1922 1944 között ennyi magyar kapta a Finn Fehér Rózsa Rend nagykeresztjét, 21 az 1969-es, illetve 1971-es adományozottakat Kádár János (1912 1989), Fock Jenő (1916 2001) és Kállai Gyula (1910 1996), illetve Losonczi Pálné (1926 1999) és Ajtai Miklós (1914 1982) 22 pedig értelemszerűen nem veszszük számításba. Magyarországi forrásokban a 34 fő közül az alábbiakra nézve találtunk adatokat: Bornemissza Gyula báró (1873 1925), rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter (adományozás időpontja: 1923. július 20.) 23 Berzeviczy Albert (1853 1936) belső titkos tanácsos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke (viselési engedély megadásának időpontja: 1926. június 20.) 24 5. kép Scitovszky Tibor (1875 1959) korábbi A Finn Fehér Rózsa Rend nagykeresztjének jelvénye külügyminiszter (viselési engedély megadásának időpontja: 1926. december 2.) 25 nyakszalagon (Fotó: Dabasi András) Herrmann Miksa (1868 1944) kereskedelmi miniszter (viselési engedély megadásának időpontja: 1929. február 26.) 26 Pekár Gyula (1867 1937) országgyűlési képviselő, a Petőfi Társaság elnöke, a Turáni Társaság és a Magyar Külügyi Társaság tagja (viselési engedély megadásának időpontja: 1932. december 15.) 27 vitéz Gömbös Gyula (1886 1936) miniszterelnök (viselési engedély megadásának időpontja: 1934. szeptember 28.) 28 Imrédy Béla (1891 1946) pénzügyminiszter (viselési engedély megadásának időpontja: 1934. szeptember 28.) 29 21 Dr. Antti Matikkala kitüntetés-történész (Helsinki) szíves közlése, finnországi levéltári forrás alapján. 22 Magyar Közlöny 1970. 5. sz. január 22. 1. és 1971. 79. sz. október 13. 1. 23 Budapesti Közlöny 1924. 5. sz. január 6. 1. 24 Budapesti Közlöny 1926. 148. sz. július 3. 1. 25 Budapesti Közlöny 1926. 286. sz. december 15. 1. 26 Budapesti Közlöny 1929. 50. sz. március 1. 1. 27 Budapesti Közlöny 1932. 292. sz. december 25. 2. 28 Budapesti Közlöny 1934. 229. sz. október 11. 1. 29 Uo. 163

Kánya Kálmán (1869 1945) külügyminiszter (viselési engedély megadásának időpontja: 1934. november 28.) 30 Jungerth-Arnóthy Mihály (1883 1957) moszkvai követ (viselési engedély megadásának időpontja: 1936. augusztus 11.) 31 Bornemissza Géza (1895 1983) iparügyi miniszter (viselési engedély megadásának időpontja: 1936. november 1.) 32 vitéz Somkuthy József (1883 1961) vezérezredes, korábbi honvédelmi miniszter (viselési engedély megadásának időpontja: 1937. április 24.) 33 Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter (viselési engedély megadásának időpontja: 1939. február 23.) 34 Fabinyi Tihamér (1890 1953) korábbi pénzügyminiszter (viselési engedély megadásának időpontja: 1939. június 3.) 35 Kenéz Béla (1874 1946) korábbi kereskedelmi miniszter, a Magyar Külügyi Társa- A Finn Fehér Rózsa Rend parancsnoki keresztje 6. kép ság elnöke (viselési engedély megadásának időpontja: 1939. november 18.) 36 (Fotó: Dabasi András) vitéz Bartha Károly (1884 1964) szolgálaton kívüli viszonybéli táborszernagy, honvédelmi miniszter (adományozás időpontja: 1940. november 1.) 37 Győrffy-Bengyel Sándor (1886 1942) gyalogsági tábornok, a Honvédelmi Minisztérium katonai főcsoport-főnöke (adományozás időpontja: 1940. november 1.) 38 Tasnádi Nagy András (1882 1956) igazságügy miniszter, a Magyar Finn Társaság tiszteletbeli elnöke (viselési engedély megadásának időpontja: 1941. március 15.) 39 vitéz Kozma Miklós (1884 1941) Kárpátalja kormányzói biztosa (viselési engedély megadásának időpontja: 1941. március 15.) 40 30 Budapesti Közlöny 1934. 281. sz. december 15. 1. 31 Budapesti Közlöny 1936. 195. sz. augusztus 27. 1. 32 Budapesti Közlöny 1936. 265. sz. november 18. 1. 33 HL I. 41. Legfelsőbb elhatározások 1937. 164.eln./K. I. 1937. sz. 34 Budapesti Közlöny 1939. 66. sz. március 22. 1. 35 Budapesti Közlöny 1939. 150. sz. július 6. 1. 36 Budapesti Közlöny 1939. 269. sz. november 28. 1. 37 HL I. 41. Legfelsőbb elhatározások, 1941. 1337/K.I. 1941. sz.; Dr. Antti Matikkala szíves közlése. 38 HL I. 41. Legfelsőbb elhatározások, 1941. 186/K./K.I. 1941. sz.; Dr. Antti Matikkala szíves közlése. 39 Budapesti Közlöny 1941. 84. sz. április 13. 1. 40 Uo. 164

A listában értelemszerűen nem szerepel Klebelsberg Kunó gróf, vallás- és közoktatásügyi miniszter, akinek nagykeresztjét a 2. sorszám alatt mutattuk be. A bemutatott kitüntetés datálásában a kereszt fülébe beütött fémjelek nem segítenek, azok alapján pusztán az állapítható meg, hogy a rendjelet a helsinki A. Tillander cég gyártotta. Kivitele alapján a kitüntetés az 1920-as évek végén 1930-as évek első felében készülhetett. 41 4. A Finn Fehér Rózsa Rend parancsnoki keresztje (6. kép) Anyag: aranyozott ezüst, zománc Méret: 54,6 49,9 mm Leltári szám: 77/948 A kitüntetés egykori tulajdonosára nézve információval nem rendelkezünk. A kereszt fülébe ütött fémjelek szerint a rendjelet a helsinki A. Tillander cég gyártotta. Kivitele (elsősorban a széles függesztő gyűrű) alapján a Finn Fehér Rózsa Rend 1936-tól gyártott, második típusát képviseli. Ezt a fokozatot (illetve a Rend I. osztályú parancsnoki keresztjét, amely külalakjában nem tér el a parancsnoki kereszttől, a különbséget csupán a hozzá tartozó csillag jelenti) 1936 1944 között több mint félszáz magyar állampolgár megkapta. 5. A Finn Fehér Rózsa Rend érdemjelvénye (szalag nélkül) (7 8. kép) Anyag: ezüst Méret: 43,8 39,6 mm Leltári szám: 89/972 3 A Finn Fehér Rózsa Rend érdemjelvényét 1922 1944 között mindössze két esetben adományozták magyar állampolgár részére: 1929-ben Szinnyei József (1857 1943) nyelvész, finnugrista finn születésű felesége, Hilma Leanna Rosendahl (? 1939) színésznő, 42 1943- ban pedig Mihailich Győzőné (??), az 1939 1940-es finn szovjet téli háború kapcsán indított Magyar anyák a finn gyermekért mozgalom vezetője 43 kapta ezt a nőknek adományozott elismerést. Tekintettel arra, hogy a bemutatott kitüntetést a hátlap alsó részébe ütött fémjelek szerint a helsinki A. Tillander cég 1928-ban gyártotta, nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy ez a Szinnyei Józsefné részére 1929. szeptember 30-i dátummal 44 odaítélt példány. Szinnyei Józsefné a Magyar Finn Társaság rendes tagja volt (férje, Szinnyei József a Társaság tiszteletbeli elnöke). 45 41 Dr. Antti Matikkala szíves közlése. 42 Dr. Antti Matikkala szíves közlése. 43 Gaskó D. i. m. 58.; Budapesti Közlöny 1944. 120. sz. május 28. 1. 44 Dr. Antti Matikkala szíves közlése. 45 Gaskó D. i. m. 157 158. 165

7 8. kép A Finn Fehér Rózsa Rend 1929-ben gyártott érdemjelvénye (előlap és hátlap) (Fotó: Dabasi András) 6. A Finn Oroszlán Rend nagykeresztje kardokkal (szalag és a hozzá tartozó csillag nélkül) (9. kép) Anyag: aranyozott ezüst, zománc Méret: 59,1 54,1 mm Leltári szám: 2/967 3 A Finn Oroszlán Rend kardokkal ékesített nagykeresztjét a második világháború során mindössze három magyar tábornok kapta meg: vitéz Béldy Alajos (1889 1946) altábornagy, Csatay Lajos (1886 1944) szolgálaton kívüli viszonybéli vezérezredes és vitéz Szombathelyi Ferenc (1887 1946) vezérezredes. 46 A bemutatott rendjel nagy valószínűséggel Béldy Alajos tulajdona volt, amelyre az 1967-ben megvásárolt tárgy előéletéből lehet következtetni. 47 Béldy Alajos altábornagy, az Ifjúság Honvédelmi Nevelése és a Testnevelés Országos Vezetője (IHNETOV) részére közvetlenül a Rend alapítása után, 1942. október 22-én adományozta Risto Ryti finn köztársasági elnök a rangos elismerést, Béldy és az általa 46 Névjegyzék a finn kitüntetésben részesült magyar tisztekről. HL HM 6776. cs. 1944. Eln. 8/e. osztály számnélküli iratok. 47 A tárgyat a Magyar Nemzeti Múzeum Bánki Vajk Emil (1903 1992, eredeti nevén Vojtovics Emil) kitüntetés-gyűjteményéből vásárolta. Bánki Vajk Emil, aki mesterségét tekintve órás volt, az 1950-es évektől kezdve Magyarországon az elsők között gyűjtött kitüntetéseket. Gyűjteményének számos darabja került vétel, illetve árverés útján a Magyar Nemzeti Múzeumba és a Hadtörténeti Múzeumba. (Bánki Vajk Emilről l. Makai Ágnes: Hű vitézségért Az 1848 1849-es magyar szabadságharc kitüntetett hőseinek emlékére. Bp., 2001. 105 106.) Mivel Bánki Vajk Emil kapcsolatban állt Béldy Alajos családjával, a rendjel nagy valószínűséggel az altábornagy hagyatékából került a gyűjteményébe (Zeidler Sándor szíves közlése). 166

vezetett delegáció finnországi látogatásával összefüggésben. Béldy és kísérete a baráti Finnországban kifejtett román propaganda-tevékenység ellensúlyozása céljából utazott Helsinkibe, a magyar ifjúság katonai nevelését és szervezetét bemutató kiállítás és előadások rendezése szándékával. 48 A finn elnök október 28-án fogadta Béldyt és közvetlen kísérőit, de úgy tűnik, hogy az újonnan alapított finn érdemrend jelvényei nem készültek el időben, így az altábornagy csak jóval hazatérte után, 1943. február 17-én, Budapesten vehette át a kardokkal ékesített nagykeresztet Aarne Wuorimaa (1892 1975) finn követtől. 49 Mindezt alátámasztja, hogy a helsinki Érdemrendek Kancelláriájára a nyilvántartás szerint csak 1943. január 19-én érkezett meg Béldy nagykeresztje (amely a Finn Oroszlán Rend kardokkal ékesített nagykeresztjének első adományozásra kerülő példánya volt). 50 Béldy és delegációjának tagjai azonban a Finn Oroszlán Rend jelvényeinek A Finn Oroszlán Rend nagykeresztje kardokkal 9. kép hiányában sem maradtak kitüntetés nélkül 1942 októberében. Vitéz Béldy Alajos (Fotó: Dabasi András) altábornagy, vitéz Rosztóczy Ernő (1899 1969) orvos őrnagy (később alezredes), Tóth Miklós I. (1907?) hadi-műszaki törzskari százados (később őrnagy) és Richter János (1907?) százados egyaránt megkapták a finn Polgárőrség Vas Érdemkeresztjét. 51 (10. kép) Érdekességként megemlíthető, hogy a Hadtörténeti Múzeum Numizmatikai Gyűjteménye nagy valószínűséggel az itt bemutatott rendjelvényhez tartozó csillagot őrzi, ugyanis az lelőhelye és fémjelei alapján szintén Béldy altábornagyé lehetett. 52 48 HL HM Elnöki B. osztály 45088/1942. és 48756/1942. sz. 49 Az IHNETOV munkanaplója. Vitéz Béldy Alajos vezérezredes Hadtörténelmi Levéltárban őrzött irataiból 1941 1943. Szerk.: Blasszauer Róbert. Bp., 2002. 179. 50 Dr. Antti Matikkala szíves közlése. 51 HL I. 41. Legfelsőbb elhatározások, 1943. 1026/K/K.I. 1943. sz. 52 Leltári száma: 85.157.1./É. A két múzeumban külön őrzött tárgyak összetartozását valószínűsíti, hogy a Hadtörténeti Múzeum a csillagot 1979-ben árverés útján ugyanattól a Bánki Vajk Emiltől vásárolta, akinek a gyűjteményéből korábban a Magyar Nemzeti Múzeumba került az itt bemutatott rendjelvény. 167

10. kép 1942. októberi helsinki látogatása során vitéz Béldy Alajos altábornagy mellére tűzik a finn Polgárőrség Vas Érdemkeresztjét. Jobbra az adományozó Lauri Malmberg altábornagy, a Polgárőrség főparancsnoka (SA-kuva) Mivel az alább, 8 9. sorszámon bemutatott két finn kitüntetést a Magyar Nemzeti Múzeum ugyanazon az 1979-es BÁV-aukción vásárolta, amelyen a Hadtörténeti Múzeum az említett csillagot, előfordulhat, hogy a finn Polgárőrség két Vas Érdemkeresztje közül az egyik szintén Béldy hagyatékából származik. 7. A finn Polgárőrség Vas Érdemkeresztje (11. kép) Anyag: ezüstözött bronz, zománc Méret: 42,5 40 mm Leltári szám: 20/975 2 A finn Polgárőrség Aarno Karimo (1886 1952) katonatiszt, festő és író által tervezett Érdemkeresztjét 1922-ben alapították. Egy osztálya, de három változata volt: Arany-, Ezüst- és Vas Érdemkereszt. A kitüntetéseket több cég is gyártotta, ezért számos típus létezik. Az Arany Érdemkeresztet a Polgárőrség érdekében kifejtett kiemelkedő tevékenység elismerésére 1938 1944 között adományozták, mindösszesen öt alkalommal (a kitüntetettek Mannerheim tábornagy, Pehr Evind Svinhufvud (1861 1944), Kyösti Kallio (1873 1940) és Ryti finn elnökök, valamint Lauri Malmberg (1888 1948) altábornagy, a Polgárőrség főparancsnoka voltak). Az Ezüst Érdemkeresztet polgári személyek, a Vas Érdemkeresztet katonák kaphatták a Polgárőrség támogatásáért. 53 Magyar állampolgárok részére történt adományozásról három esetben tudunk. Az elsőre 1924-ben került sor, mintegy az akkor kezdődő finn magyar hírszerző és kém- 53 Tiainen, J. i. m. 238 239. 168

elhárító együttműködés szimbólumaként. Ez alkalommal Csáky Károly gróf (1873 1945) szolgálaton kívüli viszonybéli altábornagy, honvédelmi miniszter, Stojakovics (később Sztójay) Döme (1883 1946) vezérkari ezredes, a rejtetten működő magyar Vezérkari Főnökség hírszerző-elhárító osztályának (HM VI 2. osztály) vezetője, Szmazsenka (később Taróczy) Nándor vezérkari ezredes, tallinni és rigai katonai attasé, Haida (később Hiday) Kornél százados, a HM VI 2. osztályon a Szovjetunió elleni adatgyűjtés referense, és Laky Dezső (1892 1933) főhadnagy, a HM VI 2. osztály fogalmazótisztje 54 a Polgárőrség Vas Érdemkeresztjét, Bán Aladár (1871 1960) költő, műfordító, irodalomtörténész pedig a Polgárőrség Ezüst Érdemkeresztjét kapta meg. 55 Csáky, Haida, Laky és Bán korabeli magyar forrás szerint Karimo finn hadseregbeli kapitánnyal szemben 11. kép utóbbinak budapesti tartózkodása alatt A finn Polgárőrség Vas Érdemkeresztje háromszögletű tanúsított messzemenő figyelméért vehette át az elismerést (Bán Aladár tolmá- szalagon (Fotó: Dabasi András) csi minőségében). A kitüntetések adományozója Lauri Malmberg tábornok nem csak a finn Polgárőrség főparancsnoka volt, de 1924 1925-ben egyúttal védelmi miniszterként is szolgált, s talán a megtévesztő kitüntetés-adományozás is a két vezérkar közötti együttműködés titokban tartását célozta. 56 1924-ből származik a bemutatott, Haida Kornél százados részére adományozott példány is, amely adományozási okiratával együtt került a Magyar Nemzeti Múzeumba 1975-ben. Az 1924. április 1-jén kelt okmány a Múzeum Újkori dokumentumgyűjteményében található. 57 Szövege szerint Hiday (akkor még Haida) Kornél a Polgárőrség 54 Érdekesség, hogy Laky Dezső nem sokkal az adományozást követően, 1924. november 1-jétől (1927. december 14-ig) tallinni tiszteletbeli alkonzulként tevékenykedett, amely feltételezhetően rejtett állásban Szmazsenka vezérkari ezredes, katonai attasé közvetlen munkatársa lehetett. HL AKVI 18550. 55 HL HM 11526/eln. 8. 1924. sz.; HL I. 41. Legfelsőbb elhatározások, 1924. 1457/K. I. 1924., 1458/K. I. 1924. és 1776/K. I. 1924. sz.; Budapesti Közlöny 1924. 190. sz. szeptember 5. 1. 56 Az 1924-es adományozásokról l. Sallay Gergely Pál: A miniszter finn kitüntetése. Az Érem 61. (2005) 1. sz. 33 36. 57 Leltári száma: Udgy. 1975.20.3. 169

12. kép A finn Polgárőrség Vas Érdemkeresztjének adományozási okirata Haida Kornél százados részére, 1924. április 1. érdekében kifejtettt tevékenységéért részesült az elismerésben. 58 (12. kép) A kitüntetés eredeti, de a magyar viselési módnak megfelelően háromszögletűre hajtott szalagján függ. A másik két alkalomra, amikor magyarok a finn Polgárőrség Érdemkeresztjét vehették át, 1942 őszén került sor. Előbb szeptemberben, a vitéz Keresztes-Fischer Ferencné 58 Ezúton köszönöm dr. Antti Matikkalának az okirat lefordítását. 170

13. kép Dálnoki Veress Julianna a finn Polgárőrség Érdemkeresztjét veszi át Lauri Malmberg altábornagytól, a Polgárőrség főparancsnokától 1942 szeptemberében, Helsinkiben (SA-Kuva) által vezetett magyar női küldöttség a bevezetőben már vázolt tíznapos finnországi útja idején, amikor Malmberg altábornagy dálnoki Veress Juliannának, az Egyesült Női Tábor vezetőségi tagjának és Draskovich Ödön gróf követségi titkárnak (feltételezhetően Ezüst) Érdemkeresztet adományozott, 59 majd októberben, Béldy Alajos altábornagy és delegációja fentebb részletesen ismertetett útja során. (13. kép) 8. A finn Polgárőrség Vas Érdemkeresztje (14. kép) Anyag: vas, zománc Méret: 42,5 39,4 mm Leltári szám: 20/979 157 A kitüntetés egykori tulajdonosára nézve információval nem rendelkezünk. Amennyiben feltételezzük, hogy magyar katona hagyatékából származik, akkor a 6. és 7. sorszámok alatt megnevezett kitüntetett katonatisztek egyike kaphatta. A kereszt kivitele alapján korai típus, azonban anyagában eltér a 7. sorszámon bemutatott, Hiday 59 MNL OL MTI Kőnyomatos Hírek, Napi hírek, 1942. szeptember 19. 25.; Budapesti Közlöny 1943. 65. sz. március 21. 1. 171

14. kép A finn Polgárőrség Vas Érdemkeresztje (Fotó: Dabasi András) 15. kép A finn Polgárőrség Vas Érdemkeresztje (Fotó: Dabasi András) (Haida) Kornélnak adományozott példánytól, tehát nem valószínű, hogy egyazon alkalommal kerültek volna kiosztásra. Szintén nem valószínű, hogy Béldy Alajos kapta 1942 októberében, hiszen akkor már bizonyára későbbi típus (lásd a 9. sorszám alatt) állt az adományozó rendelkezésére. Fentiekből kiindulva nem elképzelhetetlen, hogy Szmazsenka (Taróczy) Nándor példányáról van szó, aki 1924-ben, de nem Budapesten, hanem baltikumi állomáshelyén vehette át a kitüntetést, ám ez természetesen puszta feltételezés. 9. A finn Polgárőrség Vas Érdemkeresztje (15. kép) Anyag: vas, zománc Méret: 43,5 39,4 mm Leltári szám: 20/979 158 Egykori tulajdonosára nézve nem rendelkezünk információval, azonban (mivel későbbi típusról van szó) elképzelhető, hogy Béldy Alajos volt a kitüntetett, hiszen ugyanabból a magángyűjteményből került a Bizományi Áruház Vállalat árverése útján a Múzeumba, amelyből korábban a 6. sorszámon bemutatott rendjel. Ennek némiképp ellent- 172

mond, hogy a kereszt viselésre alkalmatlan (túlzott) hosszúságú, látszólag érintetlen szalagon függ, a Béldy-féle kitüntetés-átadási ünnepségén készült felvételeken pedig jól látható, hogy a kitüntetettek mellére a finn előírásoknak megfelelő hosszúságú szalagon tűzték fel az Érdemkereszteket. Természetesen elképzelhető, hogy a szalagot később másikra cserélték. 10. A Lotta Svärd Érdemkeresztje (16. kép) Anyag: ezüst, zománc Méret: 42,75 39,6 mm Leltári szám: 36.C./981 Az 1918-ban alapított Lotta Svärd finn női önkéntes segédszervezetnek saját kitüntetés- és jelvényrendszere volt. Egyfokozatú Érdemkeresztjét 1942-ben magyar nők részére is adományozták. Az 1942 szeptemberében vitéz Keresztes-Fischer Ferencné vezetésével Finnországba látogató ma- A Lotta Svärd 1942-ben gyártott Érdemkeresztje 16. kép (Fotó: Dabasi András) gyar női küldöttség tagjai közül vitéz Kárpáthy Kamillóné (1895 1965) és Deédné Garzuly Mária (??) vehette át Fanni Luukkonentől, a szervezet elnökétől a kitüntetést. 60 (17. kép) Bár az ismert magyar források csak arról számolnak be, hogy a látogatás során Risto Ryti köztársasági elnök a Finn Fehér Rózsa Rend parancsnoki keresztjét nyújtotta át vitéz Keresztes-Fischer Ferencnének, 61 korabeli fényképfelvételen látszik, hogy a Lotta Svärd Érdemkeresztjét is viselte. 62 A bemutatott kitüntetés hátlapjába ütött fémjelek tanúsága szerint a keresztet a helsinki A. Tillander cég 1942-ben készítette, tehát nagyon valószínű, hogy a három hölgy egyikének adományozott Lotta Svärd Érdemkereszt található a múzeumi gyűjteményben. 60 MNL OL MTI Kőnyomatos Hírek, Napi hírek, 1942. szeptember 18. 29. és 1942. szeptember 19. 25. 61 MNL OL MTI Kőnyomatos Hírek, Napi hírek, 1942. szeptember 18. 29. és 1942. szeptember 19. 25.; Budapesti Közlöny 1943. 76. sz. április 4. 1. 62 SA-kuva-arkisto, a Finn Fegyveres Erők online fényképarchívuma (www.sa-kuva.fi) 107417. sz. 173

17. kép Fanni Luukkonen átnyújtja a Lotta Svärd Érdemkeresztjét vitéz Kárpáthy Kamillónénak. Középen Deédné Garzuly Mária áll, akinek a kitüntetése és annak adományozási okirata az asztalon várja az átadást. Jobbra Dálnoki Veress Julianna látható. (SA-Kuva) FINNISH ORDERS, DECORATIONS AND MEDALS IN THE COLLECTION OF THE HUNGARIAN NATIONAL MUSEUM Summary The development of the Finnish system of orders, decorations and medals was strongly connected with the early period of the history of the independent Finnish state. Finland declared her independence from Russia on 6 December 1917, which soon was followed by a civil war. The war was fought from January to May 1918 between the Whites, i.e. forces on the side of the government, also supported by Germany, and the Reds, who were supported by Soviet-Russia. The conflict was won by the White Army, or officially the Forces of the Republic of Finland, which mainly comprised Civil Guard formations and was led by General Gustaf Mannerheim, formerly a successful commander of the Imperial Russian Army. The war was still raging when Mannerheim initiated the establishment of military decorations. Thus, on 4 March 1918, the first Finnish national award, the Cross of Liberty, which was only to be awarded in times of war, was instituted. As 174

an all-purpose decoration to be awarded during peacetime, too, Mannerheim, already in his capacity as regent, instituted the Order of the White Rose of Finland on 28 January 1919. The third Finnish order, the Order of the Lion of Finland, was established on 11 September 1942 by President Risto Ryti. The primary purpose of its institution was the preservation of the prestige of the Order of the White Rose. Its grades are awarded for both civilian and military merit. Finland and Hungary became independent countries at around the same time and soon established strong political and cultural relations with each other, as well as cooperation in the field of military intelligence. Owing to that medal relations had been very active from the beginning, i.e. the early 1920s, through the entire 20th century, except for the most critical part of the Cold War period. Certainly, several of the awards between the two countries during the period had a diplomatic character. For those interested in the study of Finnish-Hungarian medal relations the Hungarian National Museum offers a research opportunity, as a total of ten Finnish orders, decorations and medals, two of them accompanied by award certificates, are being preserved in the Museum s collection. Some of the insignia had been acquired from estates, and therefore their onetime Hungarian recipients, as well as the dates and circumstances of their bestowal are known. Regarding the rest of the collection items, no accurate information is available, but hallmarks in some cases make educated guesses possible. In the publication, the author introduces the Finnish medals in the Museum s collection, with special regard to their Hungarian relations, and sheds light on certain interesting episodes of the two countries historical relationships. 175

176

Tóth Endre DEÉR JÓZSEF SZENT KORONA-MONOGRÁFIÁJÁRÓL A nevezetes tárgy, melyet a jelen könyvben újra, és bizonyos tekintetben az eddigieknél behatóbban tárgyalunk, a II. világháború végéig a magyar állam jelvényének és jelképének számított, mind maga az ország, mind a mindenkori európai környezet számára. A Szent Római Birodalom koronáján kívül nem maradt ránk a középkori Nyugatról olyan hatalmi jelvény, mely világi értéke, államjogi jelentősége, de koronázásoknál insigneként való használatának hosszát tekintve is a Sacra Corona Regni Hungariae-vel akárcsak közelítőleg is összehasonlítható lenne. Biztosan van a mai európai koronaékszerek között egységesebb, technikailag és művészileg tökéletesebb, sőt anyagát tekintve is értékesebb, ám egyetlen egy sincs, amely a kutatásnak több mind történeti, mind művészettörténeti talányt és problémát okozott, mint éppen a magyar királyi korona. 1 1947 49-ben a humán-tudományok képviselői közül több egyetemi tanár és jeles kutató hagyta el Magyarországot: Alföldi András, Deér József, Ivánka Endre, Kerényi Károly, 2 Szemerényi Oszvald és mások. Távozásukat bizonyára különféle okok befolyásolták. Hogy helyesen érezték, hogy el kell menniük az országból, mert tudományos tevékenységük korlátozva lesz, azt jól jelezte, hogy a bekövetkező változások megakadályozták a Századok 1948-as számának megjelenését. A kötet 41 év múlva, Berlász Jenőnek, a kötet egykori szerkesztője gondoskodásának köszönhetően jelenhetett meg. 3 A jelen témához tartozik, hogy két művészettörténész, Bárányné Oberschall Magda és Bogyay Tamás is nyugatra mentek. Az előbbi a Monomachos-koronáról írt monográfiát, és a Szent Koronával foglalkozott. Bogyay Tamás már az emigrációban írt számos cikket a koronáról. Azt, hogy e tudósok kényszerű távozása (ideértve Hóman Bálint eltávolítását 4 és a Magyar Tudományos Akadémia tagjainak megrostálását is) milyen hátrányokkal járt a hazai oktatás és tudományos élet számára, megírásra vár. 1 Deér József: A magyarok Szent Koronája. Ford.: F. dr. Rományi Beatrix. Budapest Máriabesnyő Gödöllő, 2005. 7. 2 Kerény Károly távozásáról, sorsáról és jelentőségéről l. Mitológia és humanitás. Tanulmányok Kerényi Károly 100. születésnapjára. Szerk.: Szilágyi János György. Bp., 1999. kötet tanulmányait. 3 A részletekről: Berlász Jenő: A Századok 1948. évi eredeti kötetéről Századok 123. (1989) 3 4. sz. 238 240. 239. 4 Hóman Bálint perében Deér József is mellette tanúskodott Kosáry Domokossal, Waldapfel Eszterrel, Szekfű Gyulával és másokkal együtt: Horváth László Béla: Hóman Bálint utolsó évei (1945 1951). Sic itur ad Astra 7. (1993) 2 4. sz. 120 229. 157 158. 177

Mindegyik tudós hosszabb-rövidebb idő után megtalálta helyét a nyugat-európai tudományos életben, az egyetemeken és intézetekben. A váltás Alföldi Andrásnak sikerült legkönnyebben, mert szakterülete, a római kori történet és régészet nemzetközi érdeklődésre tartott számot és Alföldi Európa-szerte és az Egyesült Államokban is jól ismert tudós volt. 5 Kárpát-medencei római kori témákkal azonban többé nem foglalkozott, hanem széleskörű ismereteinek köszönhetőn a numizmatika, ikonográfia, a római császárkori uralkodókultusz területén folytatta tevékenységét. Emellett új téma, Róma alapítása és korai története foglalkoztatta. Eleinte a berni egyetemen dolgozott, máig élő könyvsorozatokat indított útjára. Ivánka Endre szintén nemzetközi témával, görög és latin filológiával, eszmetörténettel foglalkozva, korábbi, ausztriai tanulmányai és kapcsolatai miatt hamar megtalálta a helyét a grazi egyetemen, ahol haláláig tanított és dolgozott. A legnehezebb helyzetbe Deér József, 6 a Történettudományi Intézet egykori igazgatója került, akinek szakterülete, a magyarság Árpád-kori története volt külföldön a legkevésbé keresett téma. Deérnek módosítani kellett kutatásait. Egyrészt európai történeti témák felé fordult, 7 másrészt az uralkodói reprezentáció középkori emlékeit vizsgálta. Ebben alighanem apósa, Alföldi András befolyásolta, akinek hetvenedik születésnapjára ajánlotta a Szent Korona-monográfiát. Ha Deér Magyarországon marad, akkor az 50-es évek légkörében amikor ez a téma a megtűrtek közé is alig volt besorolható a monográfia nem születhetett volna meg, és a tárgyi feltételek sem voltak adottak. A témaválasztás a kutatási módszer átalakulásával és a források megváltozásával, valamint a tárgyi források kibővülésével járt, ami a továbbiakból kitűnik munkája eredményességének korlátait is jelentette. Deér monográfiája az osztrák akadémia nagymultú Denkschriften sorozatának 91. számú köteteként 1966-ban jelent meg. 8 Amint várható volt, munkájáról számos ismertetés jelent meg (lásd a Függeléket): az akkor már Nyugat-Európában is neves tudós egy kiemelkedő és nemzetközileg ismert műtárgyról értekezett. Nemcsak az a két, nyugaton élő magyar szakember, Bárányné Oberschall Magda és Bogyay Tamás válaszolt munkájára, akik korábban is napirenden tartották és foglalkoztak a Szent Koronával és a koronázási jelvényekkel, hanem jó néhány nem magyar szakember is készített ismertetést. A hazai hallgatás áttörését jelentette, hogy László Gyula részletes 5 Egy munkáját említem: The Cambridge Ancient History (CAH) római császárkori, XII. kötetében Alföldi András írt több fejezetet. CAH 12. (1939) 138 164., 165 231. 6 Deér Józsefről l. Deér József emlékezete. Tanulmányok Deér József (1905 1972) professzor születésének centenáriumára. Szerk.: Koszta László. Capitulum II. Szeged, 2006. kötet tanulmányait. 7 E tekintetben legjelentősebb munkája: Josef Deér: Papstum und Normannen, Untersuchungen zu ihren lehnsrechtlichen und kirchenpolitischen Beziehungen. Köln Wien, 1972. magyarul Deér József: A pápaság és a normannok. Historia Incognita I. 27. Máriabesnyő, 2010. címen jelent meg. 8 Josef Deér: Die Heilige Krone Ungarns. Österreichische Akademie der Wissenschaften, Philosophisch-historische Klasse, Denkschriften, 91. Band. Graz Wien Köln, 1966. Magyarul: Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 178

ismertetését, hat évvel a monográfia megjelenése után, 1972-ben a Századok közölte. 9 Ez azért is fontos volt, mert László, mint az 1938-as koronaszemle egyetlen itthon élő résztvevője beszámolt a láttatás légköréről és körülményeiről: a félelmet a latin korona zománcképeinek lehetséges Rajna-vidéki azaz németországi eredetének kimutatásától, ami a 30-as évek második felében, különösen az akkori nagynémet, majd nemzetiszocialista történetírás 10 hátterével nem volt kívánatos. Több ismertetés vagy kritika sem a Művészettörténeti Értesítőben, sem az Archaeologiai Értesítőben nem jelent meg. Az pedig, mondhatni természetes volt, hogy a korábbi Szent Koronamonográfiáról, Patrick J. Kelleher 1951-es könyvéről a hazai tudományosság a nyilvánosság előtt alig vehetett tudomást. 11 Amikor Deér József könyve eljutott Magyarországra akkor római-korral foglalkozó régészhallgató voltam, csupán arra voltam kíváncsi: a szerző mit nyomozott ki a korona keresztjének levételéről, és mi a véleménye az apostollemezek feliratainak néhány különleges betűformájáról, 12 Tamás nevének T és Pál nevében a második V betűjéről. A kereszt levételéről Deér nem tudott; egykorúnak tartotta a korona összeszerelésének általa képviselt időpontjával (1270 május). 13 A kereszt (vagy liliom alakú díszítmény) levételét egymástól független, több évtizedes különbséggel feljegyzett adatok hitelesítik. 14 Ezért azt, hogy a koronáról valamilyen díszítményt levettek, nem lehet kétségbe vonni. A gyalui egyezmény értelmében, mielőtt Izabella királyné 1551-ben átadta a koronát I. Ferdinánd megbízottjának, Giovanni Battista Castaldo őrgrófnak, a gyermek János Zsigmond arra biztatta és azzal vigasztalta anyját, hogy le kell venni a korona keresztjét, mert akinél ez a rész van, arra visszaszáll maga a korona 9 László Gyula: Josef Deér: Die heilige Krone Ungarns. (Wien, Österr. Akad. d. Wiss. Phil.-hist. Kl. 1966. Denkschr. Bd. 91: 1 300. l. 397 kép) Magyarország Szent Koronája. Századok 106. (1972) 2. sz. 459 470. Amikor a könyv ismertetése készült, László egy félévnyi előadást tartott a témáról a Régészeti Tanszéken. 10 L. Deér József összefoglalását: A német nemzetiszocialista történetírás. Századok 81. (1947) 152 177. 11 Kovács Éva beszámolóját a korona-kutatásról közölték: Kovács Éva: A magyar korona a legújabb kutatások tükrében. Művészettörténeti Értesítő 6. (1957) 128 130. 12 1964 őszén, mint másod éves régészhallgató László Gyula professzortól a koronázási jelvényeket kaptam szemináriumi dolgozat-témául. Érdeklődésem a jelvények iránt akkor kezdődött. 13 Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 208.; Franz Bock a kereszt koronára szerelését a 13. századnál későbbi időre tette, amikor Hampel József megfogalmazásában a művészi ízlés már teljesen alászállott. (Die Ungarische Königskrone Corona St. Stephani in der Krontruhe der königlichen Burg zu Ofen. Hrsg.: Franz Bock. Aachen, 1896. idézi h.: A Magyar Szent Koronáról. Archaeológiai Értesítő új folyam 16. (1896) 439 441. 439., Bock könyvének ismertetésekor). 14 A kereszt levételéről: Veress Endre: Izabella királyné 1519 1559. Magyar történeti életrajzok. Bp., 1901. 332. és idézi a vonatkozó forráshelyeket: Orzechovskyt (láttam) és Bielskit (nem láttam). 179

is. 15 A keresztlevétel elbeszélését romantikus legendának is tarthatnánk, ha hat évtizeddel később nem írtak volna arról, hogy a koronáról levett keresztet vagy liliom alakú részt (particella) akkori birtokosa, Báthory Zsigmond, gyóntatója rábeszélésére Rudolf királynak ajándékozta. 16 Mit jelentenek, hogyan értelmezhetők ezek a feljegyzések? 17 Az esemény a korona késői történetéhez tartozik, ám a tárgytörténet lényeges része; az utolsó jelentős változtatás volt a korona állagán. Az eseményről éles vita folyt Veress Endre és Bagyary Simon között: 18 arról, hogy a díszítmény azonos-e Báthory Zsigmond több mint két márka súlyú, négy nagy gyémánttal és kövekkel díszített, a leírásokból jól ismert keresztjével. 19 Biztos, hogy az ugyanebből a korból ismert másik kereszt, János Zsigmond súlyos aranykeresztje, ami szintén Báthory Zsigmond birtokába került, nem lehetett a korona tartozéka. Röviddel a levétel és a jelvények átadása után az úgynevezett 15 Orichovius Stanislaw (St. Orzechovsky): Opera inedita. Bibliothea auctorum Polonorum. Posen, 1854. 118 119.: Cum enim ex pacto, ut ante dictum est, Regina diadema Regni Ioanni Baptistae, Ferdinandi exercitus Praefecto, Cassoviae traderet illudque evolveret, crux ex diadematis fastigio, incertum que casu imprudentibus omnibus delabitur, ac, ne ab inquirentibus inveniri posset, supprimitur. Itaque ad Ferdinandum diadema cruce mancum adfertur. Hanc parvus filius naetus vacuam ab arbitris matrem ludibundus adit, ac cur illa esset moesta rogat. Cui mater:»quia tibi miserrimo Regi ac mihi item miserae matri, de diadema quidem Vngariae reliquum feci«. Ad hec ille:»tace, obsecro, mea mater, ac lachrymis abstine, tenemus enim et nos adhuc diadematis partem«. Ac cum hoc dicto celatam crucem de sinu profert et addit:»noli desperare mater, ad hanc crucem reliquas ejus partes aggregatum iri, ut apud quem haec crux fuerit, ad eum quoque congregentur et partes olim huic cruci subjectae quae fuerant«. 16 Az ajándékozást két független forrás tanúsítja: Veress Endre csak néhány mondatot közölt (Veress E. i. m. 332.) Tomasso Roncaroli, Farnese párma-piacenzai herceg követének 1610. április 26-án kelt jelentéséből ( Un giglio, o cosa tale, che era un pezzo et ornamento della corona di Ungaria Questa particella della corona quasi miracolosamente fu salvata dal figlio dell ultimo Re de Ungaria, quando a questo povero puttino fu levato il regno ) (Veress E. i. m. 333., Bagyary Simon: János Zsigmond aranykeresztje azonos volt-e a Szent Korona keresztjével? Századok 43. (1909) 1. sz. 53 57. 54.), Archivio di Stato di Napoli. Busta 129 dell Archivio Farnesiana. A jelentés másolata a MTA történelmi bizottsága oklevélmásolatai között, III. csoport, Nápolyi ét. II. doboz. Tartalmilag idézi Óváry Lipót: A Magyar Tud. Akadémia történelmi bizottságának oklevél-másolatai. III. Bp., 1901. nr. 418. Óváry a szöveget 1864 1870 körül emigránsként gyűjtötte (Lukinich Imre: A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottsága másolat- és kéziratgyűjteményének ismertetése. Bp, 1935. 20 23.), Veress Endre 1901-ben olvasta az iratokat (Veress E. i. m. 143.). A szöveget szó szerint idézi: Veress E. i. m. 333.; Bagyary Simon viszont vitatta a levétel hitelességét. (Bagyary Simon: A magyar művelődés a XVI XVII. században Szamosközy István történeti maradványai alapján. Esztergom, 1907. 105 107. Uő: Megjegyzések János Zsigmond aranykeresztje és Szamosközy életrajza körül. Századok 43. (1909) 4. sz. 313 320.) Amikor 1978-ban levélben az iratokról érdeklődtem az Archivio di Stato di Napoli-ban, Dr. Iolanda Donsi igazgatónőtől a következő választ kaptam: Si comunica, con rammarico, che la Busta 129 dell Archivio Farnesiano è mandata distrutta per eventi bellici connessi alla seconda Guerra Mondiale. 17 csak legalább meg indulna ez a kutatás két czikkünk eredményeképpen írta Veress E. i. m. 146. Mint tudjuk, nem indult meg. 18 Bagyary S. A magyar művelődés a XVI XVII. században i. m. 106., és Uő: Megjegyzések János Zsigmond aranykeresztje i. m. 313 320. amit Veress vitatott. (Veress Endre: Szent koronánk keresztje kérdéséhez. Századok 43. (1909) 2. sz. 143 146. 19 Szilágyi Sándor: János Zsigmond aranykeresztje. Archaeológiai Értesítő 13. (1879) 385 392. 180

Fugger-krónikában, a korona első reális ábrázolásán már a mai kereszt látható. 20 Eszerint a jelenlegi, gömbös végű keresztet 1551 után, Miksa koronázása előtt (1563) szerelték fel a koronára. Ezzel elesik Vajay Szabolcs feltevése, aki szerint a koronának Szent Istvánhoz kapcsolható szent ereklyéje a kereszt lett volt. 21 Mindenesetre az esemény további vizsgálata szükséges. 22 Amíg erre az eseményre vonatkozó írások elkerülhették a külföldön élő és a hazai szakirodalmat nélkülöző Deér József figyelmét, az apostollemezek feliratáról írt véleménye meglepő volt. Deér is hangsúlyozta a feliratok vizsgálatának a fontosságát, és írt arról, hogy a feliratokra korábban kevés figyelmet fordítottak. Az apostolfeliratok különleges T és V betűit Deér az ötvös ügyetlenségeként értelmezte. 23 (1 2. kép) Magyarázata számomra elfogadhatatlan volt. A két, szépen alakított unciális formájú betű téves értelmezése bizalmatlanná tett a szerző más, tárgyi megfigyeléseivel kapcsolatban is. Ha Deérnek, aki munkássága első évtizedeiben nem foglalkozott tárgyakkal és ennyire nincs érzéke a középkori epigráfia iránt, mennyire tud eredményesen foglalkozni más tárgytörténeti kérdésekkel? A korona feliratainak betűformáira Weszprémi István nyomán 24 Szombathy János már 1826-ban felhívta a figyelmet 25 és helyesen gondolta természetesen az akkori ismeretek korlátai között hogy a korona feliratai korhatározóak és nem lehet azokat a román kornál későbbre keltezni. Deér egyébként csak nagyon szűkösen foglalkozott a feliratokkal, 26 a betűtípusokat nem vizsgálta. Tekintettel azonban az apostollemezek 13. század eleji magyarországi keltezésére, mégiscsak 20 A korona kilenc évszázada. Történelmi források a magyar koronáról. Vál. és szerk.: Katona Tamás. Bp. 1979. 53. ábra. Amennyiben a kódex 1559-es keltezése helytálló, akkor a keresztet 1552 1558 között szerelték fel a koronára. 21 Vajay Szabolcs: La relique stéphanoise de la Sainte Couronne de Hongrie. Acta Historiae Artium 22. (1976) 3 20. Elkerülte Vajay figyelmét, hogy Tóth Zoltán 1942-ben már írt a kereszt jelentőségéről (Tóth Zoltán: A Hartvik-legenda kritikájához. A szent korona eredetkérdése. Bp. 1942.). A kereszt levételéről l. még: Kovács Éva Lovag Zsuzsa: A magyar koronázási jelvények. Bp., 1980. 81. 22 Eleinte Vajay Szabolcs nem tudva a kereszt levételéről, logikusan következtetett arra, hogy a kereszt különleges ereklye volt, a felszerelésekor a Pantokrator-lemezen Krisztus képét is áttörték. Mindenesetre valószínűbb a későközépkori vagy kora újkori felszerelés, amire már Franz Bock gondolt (l. a 13. jegyzetet). A kereszt formája emlékeztet korábbi, 12 13. századi kelet-európai keresztekre, amint arra Witold Hensel figyelt fel (Hensel, Witold: Dva vizantijskih pamjatnika iz Krusvici. In: Drevnaja Rus i slavjane. Red.: T. V. Nikolaev. Moszkva, 1978. 66 68., és a sírban talált kereszthez a Szent Korona keresztjét idézte analógiaként). Az azonban, hogy a 16. században egy évszázadokkal korábbi keresztet szereltek volna koronára, valószínűtlen, és a koronakereszt alsó talpkiképzése ki is zárja. 23 Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 123....Paulusnál a félresikerült második u és a szintén félresikerült T Tamásnál. 24 Weszprémi István: Magyar országi öt különös elmélkedések I. A Magyar szent Koronáról. Pozsony, 1795. 39. 25 Szombathy János: Rövid Értekezés a Magyar Szent Koronáról. Tudományos Gyűjtemény 5. (1821) 12. sz. 3 26. (A cikket Deér nem idézi, P. J. Kelleher sem ismerte.) 26 Az első, aki a feliratok betűtípusával foglalkozott, David Buckton volt: Buckton, David: Vorläufige Ergebnisse einer optischen Untersuchung des Emails der Krone: Insignia Regni Hungariae. Bp., 1983. 129 143. 181

1. kép Pál apostol zománcképe (Fotó: Szelényi Károly) figyelmet kellett volna fordítania a korabeli magyarországi feliratos emlékekre, különösen az uralkodói pecsétek betűformáira, hiszen azok is ugyanolyan ötvösmunkák, mint az apostolképek. Még akkor is, ha a középkori epigráfia akkor, amikor Deér a könyvét írta, még in nascendi állapotban volt. 27 Az 1200 körüli pecsétek betűformái ugyanis távol állnak az apostolfeliratok kapitális betűitől. Az apostolfeliratok nagyszámú szögletes, kapitális betűje (65 betű) között mindössze egyetlen unciális fordul elő (János apostol egyébként is gyakran unciális h-val írt nevében). Az apostollemezek feliratainak vizsgálata nélkül a lemezek nem keltezhetőek. Deér József monográfiájáról részletes kritika nem jelent meg, legfeljebb nézeteit ismertették és egyes következtetéseit fogadták el vagy vitatták. A Szent Korona történetében a negyedik monográfia 28 majd mindenre kiterjedő, részletező, alapos munka. Olvasását és használatát megkönnyíti, hogy szinte minden hivatkozott, lényeges tárgy fényképe megtalálható a kötetben. Ugyanez mondható el, talán még fokozottabb mértékben a szerző történeti vizsgálatairól, különösen a könyv harmadik fejezetéről. Mondanivalójának alátámasztását szolgáló forrásszövegek olvashatóak a könyvben. 27 Remélhetőleg a hazai középkori kőemlékek korpusza majd inspirálólag hat a román kori feliratok vizsgálatára. 28 Koller, Ipolyi és Kelleher munkáiról van szó. 182

A következőkben összefoglalom Deér mondanivalójának lényegét, következtetéseinek láncolatát, főként azt, ami a korona tárgytörténetével és a keltezésekkel foglalkozik. Felhasználtam azokat a koronáról szóló tárgytörténeti megfigyeléseket is, amelyeket Deér ismert, a korábbi szakvéleményeket, vizsgálom érvényességüket, és felhasználtam a könyvről megjelent kritikák érdemi megjegyzéseit. Egy kivételével nem vontam be a vizsgálatba a korona hazatérése utáni tárgytörténeti megállapításokat és véleményeket. A korona még egy olyan jellegzetességét használtam fel, amit Deér ugyan ismert, de nem tudhatta pontosan, hogy miről van szó: Mihály császár lemezének másodlagosságára gondolok. 29 A tanulmányban Deér József eseménytörténeti megállapításait (elsősorban a munka harmadik fejezete) csak érintem. Deér József munkája három nagy fejezetre tagozódik. A bevezetésben a koronáról megjelent korábbi véleményeket ismerteti: a tudománytörténeti összegzés nem tanulság nélküli. Deér a kutatástörténetet szinte kizárólag a tekintetben súlypontozta, hogy az illető szerző mennyire védte vagy támadta a korona szentistváni hagyományát, ami kétségtelenül a régi írások lényegi mondanivalója volt. Kevéssé figyelt fel azonban a régebbi szemlézők észrevételeire a korona leírásával kapcsolatban. Az első fejezetben a görög, a másodikban a latin koronarészt vizsgálja és elemzi. A harmadik fejezet teljes forrásismerettel kifejtett összefoglalás a koronázó jelvény történetéről a mai Szent Korona létrejötte idejének indoklásával. Deér gondolatmenetének váza a következő: a korábban két részből állónak tartott jelvény többszörös változtatás és átalakítás eredménye. Sem az alsó, sem a felső rész meghatározó, jellegzetes összetevői a keresztpánt és a zománcképek korábban nem korona részei voltak. A görög korona zománcképei eredetileg VII. Mihály császár által I. Gézának és görög feleségének küldött ismeretlen ajándékot díszítettek. Ezt a királyi kincstárban őrzött tárgyat használta fel III. Béla, amikor első felesége, Chatillon Anna részére olyan koronát csináltatott, amelyet az akkor Magyarországon készült háromszög és íves alakú, email à jour technikájú zománclapokkal kiegészítve bizánci típusú női koronává alakíttatott. Néhány évtizeddel később II. András uralkodása idején a királyi udvarban egy liturgikus rendeltetésű, meghatározhatatlan ötvöstárgy készült. Ezt a 12 apostol rekeszzománc képe, valamint egy olyan, az Üdvözítőt ábrázoló zománclemez ékesített, amelyet az ötvös közvetlenül a III. Béla által készíttetett királynői korona (azaz az úgynevezett Dukas-korona) Pantokrator-lemezéről másolt. Ezt az ötvöstárgyat is a királyi kincstár őrizte. Azt a koronát viszont, amelyet Szent István koronájaként tartottak számon, nagy becsben tartva őrizték és azzal a 12 13. században a királyokat koronázták, IV. Béla halála után (1270 május 3.) leánya, Macsói Anna elrabolta és más jelvényekkel és kincsekkel együtt vejéhez, Kunigunda leánya férjéhez, II. Ottokár királyhoz, Prágába vitte; ezek a kincsek nem kerültek vissza Magyarország- 29 Bárányné Oberschall Magdának feltűnt a lemez szokatlan helyzete. Ennek lényege azonban csak a korona hazakerülése után vált nyilvánvalóvá. Az okról: Lovag Zsuzsa: Néhány technikai megfigyelés a magyar koronán. Annales Galeriae Nationalis (Budapest) 1991. 39 41.; Boeckler (Boeckler, Albert: Die Stephanskrone. In: Herrschaftszeichnen und Staatsymbolik. Bd. III. Stuttgart, 1957. 733.) és Deér is ebből indultak ki, amikor nem fogadták el a görög korona eredeti állapotát. Arra nem gondoltak, hogy az otromba felszerelés az új korona készítése esetében megmagyarázhatatlan. 183

ra. 30 Ezért V. István koronázására 31 (1270. június 9/12.) új jelvényt kellett készíteni. Ekkor, 1270 májusában a III. Béla uralkodása idején készült királynéi koronát összeszerelték az apostollemezeket tartalmazó II. Andás-kori liturgikus tárggyal. Az új korona az elrabolt korábbi koronázó jelvényt másolta, ahhoz volt hasonló, mert a régi jelvény eltűnését el akarták titkolni. A szentistváni eredet hagyománya pedig, amely már erősen a régi, elveszett koronához tapadt, átszármazott az új jelvényre: ez a máig megmaradt Szent Korona. Deér a levezetés közben cáfolta a koronáról, főleg az apostolok zománcképeiről képviselt korábbi és az okfejtésével nem egyező véleményeket, foglalkozott a kompozíciókkal, az ikonográfiával, a díszítésekkel, és keltezte a különféle készítési fázisokat. Deér munkájának értékeléséhez szükséges áttekinteni a koronakutatás fő vonulatát és abban elhelyezni a monográfia következteté- 2. kép Tamás apostol zománcképe seit. A koronázási jelvények 1790-es (Fotó: Szelényi Károly) Budára szállítása után 1792-ben jelent meg Decsy Sámuel könyve, amely ugyan előzmény után 32 mondhatni sokkolta a magyar közvéleményt és olyan kutatási folyamatot indította el, amelynek a Deér-monográfia jelenti a jelvények hazakerülése előtti végállomását. A 18. század végén vált nyilvánvalóvá, hogy a Szent Istvánénak tartott, szakrális jelkép és koronázó jelvény nem lehetett az első király koronája. A következő kétszáz évben többé-kevésbé sikertelen kísérletek foly- 30 A témával kapcsolatos magyar szakirodalomban Gerevich Tibor írt (Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei. Magyarország művészeti emlékei. I. Bp., 1938. 237.) a királyi kincstárból Macsói Anna által elvitt keresztről (Vyšši Brod/Hohenfurt, Csehország), amely figyelemfelkeltő is lehetett Deér József számára. 31 Időpontjához: Zsoldos Attila: Családi ügy. IV. Béla és István ifjabb király viszálya az 1260-as években. Bp., 2007. 120. 32 Gottfried Schwartz a magyar kereszténységet főként keleti, bizánci eredetűnek tartotta, és a Szent Korona görög felirataira alapozta a véleményét (G. De iuxta Hornad (Gottfried Schwartz): Initia religionis christianae inter Hungaros ecclesiae orientali adserta. Francofurti et Lipsiae, 1740. 184

tak a hagyomány fenntartására. Ez a folyamat szakaszos volt, és időnként megújuló vitát provokált. Első szakaszában, az 1790 1820-as évtizedekben a vita nagy intenzitással folyt. 33 Tárgya szinte kizárólag a korona latin és görög feliratainak értelmezése volt, és arról szólt, hogy II. Szilveszter pápa küldött-e vagy nem koronát. Az álláspontok jórészt felekezeti hovatartozás szerint kristályosodtak ki és merevedtek meg. 34 Ritka kivételt jelentett Szombathy János sárospataki professzor, aki a koronát a pápa küldeményének tartotta. 35 Meg is dicsérte ezért őt Fejér György. 36 Azután több évtizedes csend következett: a reformkor és a szabadságharc ideje. A koronázási jelvények orsovai megtalálása is közrejátszhatott abban, hogy az udvar részéről a jeles egyházművészeti kutatót, Franz Bockot (1823 1899) megbízták a birodalmi felségjelvények közzétételével, amit az 1850-es évek végéig több cikkben 37 és egy nagy, díszkiadványban készített el. 38 Bock, aki látta a jelvényeket, a magyar korona felső részének szentistváni eredete mellett foglalt állást és véleményét haláláig fenntartotta. 39 A bécsi udvar felől érkezett vélemény azonban nem jelentett megoldást és megnyugvást azok számára, akik már évtizedek óta kételkedtek a szentistváni eredetben. Deér megfogalmazásában: 40 ez az»udvari«szakvélemény tüske maradt a magyar tudós társadalom szemében. A vélemény megerősítésére vagy cáfolására tett kísérletre majd 25 évet kellett várni. 1880-ban a Magyar Tudományos Akadémia felkérésére 41 33 Weszprémi I. i. m., Katona István: A magyar Szent Koronáról Doct. Décsy Sámuletől írt históriának meg-rostálása. Buda, 1793. (Pytheas reprint 2009.); Koller, Josephus: De sacra Regni Ungariae corona commentarius. Quinquae-Ecclesiis, 1800., és a képtáblák nélkül megjelent: Salagius, Stephanus: De statu ecclesiae Pannonicae libri VII. művével egybekötve. Quinquae Ecclesiae, 1800.; Szombathy J. i. m. 34 íróik ritkán tudtak a felekezeti s pártszempontok fölé emelkedni írta Varjú Elemér: A Szent Korona. Archaeológiai Értesítő 39. (1920 1922) 56 70. 57. 35 Szombathy J. i. m. Szombathy 1792-ben, Ferenc császár koronázásán nézte meg Koller kanonokkal együtt a korláton belül a koronát. Ekkor Koller lerajzoltatta Lippert János festővel. A szemlén részt vett Schönvisner István, Schwartner Márton, Szombathy József, Stratimirovich István és Popovich Dénes; ez végeredményben a magyarországi egyházak képviseletében az ország népességet jelképező ökumenikus szemle volt. Timár György: Koller József 1745 1832. Tanulmányok Pécs történetéből 13. Pécs, 2003. 19 54. 34 35. L. még: Kazinczy Ferenc utazásai 1773 1831. Szerk.: Busa Margit. Bp. Miskolc, 1995. 67. Maga Szombathy is írt a szemléről (Szombathy J. i. m. 9. a. jegyzet). 36 Y. [Fejér György]: A Magyar Sz. Koronának Bécsből jelentett származása eránt észrevételek. Tudományos Gyűjtemény 10. (1826) 2. sz. 3 30. 37 Bock, Franz: Die ungarische Reichsinsignien. VI. Die Krone des heil. Stephan. Mittheilungen der k. k. Central-Comission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale 2. (1857) 201 211. 38 Bock, Franz: Die deutschen Reichskleinodien mit Hinzufügung der Krönungs-Insignien Böhmens, Ungarns und der Lombardei in geschichtlicher, liturgischer und archäologischer Beziehung. 1. Theil (Einfache Ausgabe). Wien, 1860. 39 Bock, Franz: Die byzantinischen Zellenschmelze der Sammlung Dr. Alex. von Swenigorodskoi und das darüber veröffentliche Prachtwerk. Aachen, 1896. 40 Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 10. 41 L. 43. Olvastatik az archeologiai bizottság előterjesztése... A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője 14. (1880) 2. sz. 30. 185

Ipolyi Arnold vezetésével végeztek vizsgálatot. 42 Nemcsak fényképfelvételeket készítettek, és kivették a korona béléssapkáját, hanem a keresztet leszerelve a Pantokratorlemezről kereszt nélküli felvételt is készítettek. A vizsgálat mondhatni természetes a szentistváni eredet kérdésében eredménytelen volt, mert perdöntő bizonyítékot nem találtak. Deér szerint 43 az 1880-as vizsgálat fontossága csak az 1946-oshoz mérhető, és jelentős részét kiderítette mindannak, amit a koronáról tudunk. Ez a megállapítás mutatja, hogy Deér milyen nagy jelentőséget tulajdonított annak a ténynek, hogy Albert Boeckler látta a koronát, és cikket írt róla. Valójában, ha nem tekintjük az értelmező következtetéseket, 1946-ban semmi újat nem fedeztek fel. 1880-ban vették észre az oromdíszek zománctechnikáját, amelyek áttetszősége meglepetést okozott, 44 a keresztpánt sérüléseit, a töréseket, amelyekről (nem pontos) rajz készült. 45 A töréseket az eredetileg sík felületű tárgy erőszakos meghajlításának tulajdonították, 46 noha már Ipolyi egy későbbi sérülés javítására gondolt. 47 Azt is megállapítani vélték, hogy a hiányzó négy apostol képét a keresztpánt végeiről levágták. E két vélemény aztán különféle értelmezéssel tovább élt a következő században, sőt a jelvények hazatérése után is. Az erőszakos meghajlítás legendája kísértett és alakította az elképzeléseket Bárányné Oberschall Magda és Deér József esetében is. Az 1880-as vizsgálat után megjelent állásfoglalások az eredet kérdésében óvatosak és visszafogottak voltak. 48 Ipolyai Arnold a corona latinából kísérelte meg a szentistváni korona rekonstrukcióját, de elképzelését kézzelfogható megfigyeléssel nem támasztotta alá (ilyen koronát visel Szent István Stróbl Alajos Mátyás- 42 A bizottság jelentését 1880 május 31-én olvasta fel Fraknói Vilmos: A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője 14. (1880) 5. sz. 92 97. A vizsgálat két napot vett igénybe, ami alighanem túlzás, hacsak nem éjszaka is tartott a tanulmányozás. A menetrend szerint 1880. május 9-én 10 órakor nyitották fel ünnepélyesen a vasládát Simor János hercegprímás, Tisza Kálmán miniszterelnök és nagyszámú notabilitás jelenlétében, majd átadták a bizottságnak, amelynek résztvevői: Ipolyi, Pulszky Ferenc (őt Varjú említi, aki viszont kihagyta Hampelt (Varjú E. i. m. 58.), Pulszky Károly, Hennszlmann Imre, Fraknói Vilmos, valamint Hampel József. Hampel mint Pulszky veje és a Magyar Nemzeti Múzeum régésze jelent meg. A helyretételre másnap 16 órakor került sor (Kállay István: A koronakrónikához. Magyarország 15. (1978) 1. sz. 22 23). 43 Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 10. 44 Hampel József: A magyar királyi korona és jelvényei. Vasárnapi Ujság 27. (1880) 20. sz. 321., Ipolyi Arnold: A magyar Szent Korona és a koronázási jelvények története és műleírása. Bp., 1886. 45 Ipolyi A. i. m. 141. 46 Hampel J. i. m. 321. a négy pánt mindegyike eredetileg nyilván egyenes lemez volt, amelyet erőszakkal kellett meggörbíteni, hogy koronához lehessen használni, így tört el azután két pánt a hajlítási pontokon, s hogy ott mégis összeálljon, apró kampókkal rögzítették. Hampel a felső részt Szent István korabelinek nevezi, de nem korona, hanem talán oltár antependiumára, talán reliquiariumra voltak erősítve. 47 Ipolyi A. i. m. 144. 1. jegyzet. 48 L. Pulszky Károly lényegre törő, pontos leírását (Pulszky Károly: A Szent Korona leírása. Archaeológiai Értesítő 14. (1880) 189 192.); csak az utolsó két mondatban értelmezett: A felső részen lévő zománczok rajza kétségen kívül helyes, hogy nem készülhettek későbben mint a X. század vége, az alsó részén lévő zománczok rajza pedig teljesen megegyezik a Constantinos Monomachos-féle koronáéval, mely a N. Múzeumban őriztetik. 186

templom melletti lovas szobrán). Az akadémia számára készített hivatalos jelentés 49 és az Archaeologiai Értesítőben 50 megjelent tájékoztatók a szentistváni hagyomány kérdésében rövidek, tárgyszerűek, mondhatni állásfoglalás mentesek, kompromisszum-keresők voltak. Szemben a szóbeszéddel. A napilapokban megjelent cikkek kevésbé voltak visszafogottak és tovább mélyítették a rést a korona szentistváni hagyományán. Külföldön később politikai indíttatású hozzászólás is született, mondván: a koronát hamisították. 51 Az pedig tudománytörténeti vizsgálat tárgya lehetne, hogy a szemlén résztvevők miért különféle kiadványokban közölték megfigyeléseiket. 52 A 19. század végén Franz Bock díszmunkájának is köszönhetően a korszakkal és az iparművészettel foglalkozó külföldi szakemberek felfigyeltek a koronára, elsősorban a rekeszzománc-képekre és érdeklődésük ettől kezdve töretlen maradt. A magyar korona a kiemelkedő románkori ötvöstárgyak közé került. Az 1880-as vizsgálat és a közzétett színes rajzok nemzetközi érdeklődést váltottak ki. A korabeli nyomdatechnikának köszönhető jó, ámde éppen az eredeti (tehát kisméretű) közlés miatt a zománclemezek érdemi vizsgálatára alig alkalmas képek alapján a következő évtizedekben a korszak elismert zománc-szakértői Moliniertől 53 Nyikogyim Pavlovics Kondakovig 54 és Marc Rosenbergig 55 nyilvánítottak keltezési véleményt 56 anélkül, hogy látták volna a tárgyat és ami még fontosabb indokolták volna véleményüket. 57 Magyarországon a két ellentétes felfogást Pauler Gyula és Karácsonyi János 58 jelentették. A legszkeptikusabb álláspontot Pauler Gyula képviselte, írván: 59 nem hiszi hogy szent István koronáját összetördelték volna, csakhogy a későbbi, Géza-féle byzanczi koronába illesszék. Szerinte Szent István koronája elveszett. Az 1880-as évektől készültek a szentistváni korona különféle rekonstrukciói (Bock, Ipolyi). Ezekre az volt a jellemző, hogy a keresztpántból, 49 A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője 14. (1880) 5. sz. 92 97. 50 Pulszky Károly közlése tulajdonképpen tárgyleírás. 51 Jean de Bonnefon például a koronát 1907-ben tudatos, magyarországi hamisítványnak nevezte, idézi Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 15. Bár végül Deér, ha nem is ilyen megfogalmazással, szintén hasonlóra következtetett. 52 Hampel azt írta a Vasárnapi Ujságban, hogy ő azért nyilatkozik, mert nem volt a bizottság hivatalos tagja. L. még: Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 11. 53 Molinier, Émile: Histoire générale des arts appliqués à l industrie. IV. L orfèvrerie religieuse et civile. Paris, 1901. 54. (idézi Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 23.). 54 Kondakov, N. P.: Geschichte und Denkmäler des byzantinischen Emails. Frankfurt am Main, 1892. 55 Rosenberg, Marc: Sacra regni Hungariae Corona. Der Cicerone 9. (1917) 41 52. 56 Varjú E. i. m. 62 63. 57 Így értékeli a régi véleményeket Bárányné Oberschall Magda: Problémák a Magyar Szent Korona körül. Antiquitas Hungarica 1. (1947) 1. sz. 91 99. 96. 58 Karácsonyi János azt írta, hogy Paulernek minden, a mai állapottól kiinduló következtetése hibás, ami kétségtelenül helyes megállapítás. Karácsonyi János: Hogyan lett Szent István koronája a magyar Szent Korona felső részévé? Akadémiai értekezések a történelmi tudományok köréből 21. (1907) 6. sz. 523 541. 530. 59 Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. I. Bp., 1899. 422. 187

azaz a zománcképekből és a filigrános lemezekkel együtt rekonstruálták a koronát. 60 Ilyen később Patrick J. Kelleher könyvtábla-rekonstrukciója, és Deér szintén a keresztpánttal együtt vélte egy korábbi ötvöstárgy tartozékának az apostollemezeket. Ezzel szemben Karácsonyi János a keresztpánt zománclemezeiből rekonstruált diadémot, koronaabroncsot, amit Szent István viselhetett. 61 Egyedül az ő rekonstrukciója volt olyan, amelyen csak a zománclemezeket használta fel. 62 Czobor Béla véleményét vette figyelembe, és igazat adott neki abban, hogy Szent István koronája nem zárt, hanem nyitott abroncs volt. 63 Újabb szemlére a milleneumi ünnepségek alkalmával került sor, amikor Czobor Béla három napon keresztül (amit keveselt, mert a bélést nem lehetett kivenni) vizsgálta a koronát. 64 Leszögezte, hogy a pápa által küldött korona csak nyílt korona lehetett, 65 és lényeges megállapítása elsőként, hogy a kiemelhető zománclemezeket külön kell választani és vizsgálni a foglalatuktól. 66 A keresztpánt foglalata akkor készült, amikor Szent István koronájából származó zománcképeket a Dukas-koronába illesztették. Megállapítását a későbbiekben nem vették figyelembe (már Varjú Elemér sem 67 ). Az apostolemezeket Czobor a 10 11. századra, a foglalatot a 13. századra keltezte. Az utolsó, 1916-os koronázás előtt is volt szemle. Ekkor Varjú Elemér, Gerevich Tibor és Fejérpataky László tekintették meg a koronát. Azt az összefoglalást, amit Varjú írt az Archaeologiai Értesítő részére, és nem egy fontos megállapítás olvasható benne, hasznos lett volna, ha Deér figyelembe vesz. 68 A vizsgálat a bélés eltávolítása után, mindössze fél óráig tartott és Varjú szerint Ipolyi és Czobor adatait ellenőrizték. 69 Varjú néhány fontos észrevételt tett, 70 de a látottakat részben tévesen értelmezte. 71 Szerinte a korona sérülései aránylag újabb korban keletkeztek. A korona felső gombja valamely erőszakos 60 Ipolyi a hiányzó négy apostolképet a keresztpántok közé (Ipolyi A. i. m. 138.), Bock a keresztpántok végére tette (Bock, Franz: Die byzantinischen Zellenschmelze der Sammlung Dr. Alex. von Swenigorodskoi und das darüber veröffentliche Prachtwerk. Aachen, 1896. 61 Karácsonyi J. i. m. 531. 62 Uo. 531. 63 Uo. 530. 64 Czobor Béla: A magyar szent korona és a koronázási palást. In: III. Béla magyar király emlékezete. Szerk.: Forster Gyula. Bp., 1900. 98. 65 Uo. 98. 66 Uo. 99. 67 Varjú vitatta Czobor megállapításait: Varjú E. i. m. 60. 68 Varjú 1917-ben olvasta fel a látottakról a jegyzőkönyvet a Magyar Tudományos Akadémián. Deér nem nagy elismeréssel írt Varjú cikkéről (Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 17.), kétségbe vonta az 1916-os szemle megállapításait és az idő rövidségére hivatkozott. Nem vette azonban figyelembe azt, hogy 1916-os szemlézőknek könnyebb dolguk volt, mert csak azt akarták megtudni, hogy az 1880-as szemléből mi a helyes, és mit kell pótolni. Eleve tudták, hogy mire kíváncsiak, és azt figyelték meg. 69 Varjú E. i. m. 63. 70 Uo. 63 70. 71 Uo. 63 64. 188

behatás következtében behorpadt, a pántok közül kettő teljesen, a harmadik félig eltört. Megállapították, hogy a keresztpánt nem egy lemezből készült (négy lemez egy középső ötödikhez van forrasztva), az Ipolyi által közölt rajz a töréseket illetően részben téves. Fontos megállapításuk, 72 hogy mert ha a pántok eredetileg is hajlítottnak készültek,... úgy korábban más célra (pl. antependiumra, könyvtáblára, stb.) való alkalmazásuk kizártnak tekinthető. Végül helyesen állapították meg, hogy az apostolképek gyengén hajlítva követik a pántok idomait (ez persze annak a következménye, hogy a téglalap alakú zománcképek az égetéskor kissé meghajolnak, és nem annak, hogy az íves pántok számára készítették azokat). Az másnapra tartozik, hogy Varjú a megfigyelésekből téves következtetéseket vont le, és arra gondolt, hogy a keresztpánt az eredeti, szentistváni korona része. Az pedig már Deér tévedése volt, hogyha a megfigyelők következtetései a hagyományos értelmezést követték, akkor a tárgytörténeti észrevételeiket sem vette figyelembe és nem foglalkozott velük. A kutatások következő szakasza a két világháború közé esik. Ekkor végezte el és vitatta Darkó Jenő 73 és Moravcsik Gyula 74 a corona greca és feliratainak értelmezését. 1928-ban látta először Franz Bock után külföldi szakember, Otto von Falke a koronát, 75 noha csak 10 percre, és cikket írt róla az Archaeologiai Értesítő számára, amelyben a corona latina Szent István-kori keltezése mellett foglalt állást. 76 Ne felejtsük el: Bock után Falke volt az első olyan külföldi szakember, aki az összehasonlításra alkalmas ötvöstárgyak és a zománctechnika területén megfelelő tapasztalatokkal rendelkezett. Deér nem tulajdonított Falke véleményének jelentőséget, mert úgy vélte, 77 hogy megállapításával vendéglátóinak előzékenységét és udvariasságát akarta viszonozni. Téves Deérnek az azt sejtető állítása, hogy Falke azért nem közölte sohasem világnyelven a cikkét, mert bizonytalan volt a következtetéseiben. Elkerülte Deér figyelmét, hogy Falke cikke nem csak magyar fordításban jelent meg. Arról sem tudhatott, hogy Falke a cikkét Marc Rosenbergnek is elküldte. 78 A tanulmány eredeti, német szövege teljes terjedelemben olvasható az Archaeologiai Értesítőben. 79 Falke nem a korona kialakulásának ötvöstechnikai jellegzetességeire volt kíváncsi, hanem egyedül a latin korona zománcképeire, és azokat helyezte el az akkori ismeretek szerint a rekeszzománc fejlődéstörténetében. 72 Uo. 64. 73 Darkó Jenő: A Dukasz Mihály-féle korona célja és jelentősége. Egyetemes Philológiai Közlöny 60. (1936) 113 152. 74 Moravcsik Gyula: A magyar szent korona görög feliratai. Egyetemes Philológiai Közlöny 59. (1935) 115 162. = A magyar szent korona görög feliratai (Székfoglaló). Értekezések a Nyelv- és Széptudományi Osztály köréből 25. (1935) 5. sz.; Uő: A magyar szent korona a filológiai és történeti kutatások megvilágításában. In: Szent István Emlékkönyv. III. Bp., 1938. 426 472. 75 A megtekintés körülményeit és idejét Marc Rosenberghez írt levele árulja el: Szakács Béla Zsolt: Egy levelezőlap a Szentkoronáról. Ars Hungarica 24. (1996) 2. sz. 219 221. 76 Falke, Otto von: A szent korona. Archaeológiai Értesítő 43. (1929) 125 133. (magyar szöveg), 358 362. (német szöveg). 77 Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 17 18. 78 Szakács B. Zs. i. m. 219 221. 79 Falke, O. v. i. m. 358 362. 189

Falke figyelt fel a latin Pantokrator különös viseletére, ha még nem is értelmezte. 80 Lényegében Falke megállapításaival kezdődött el a latin zománcok modern stíluskritikai vizsgálata és a műhelykérdés kutatása, amely a készítés helyét illetőn Itália (Róma, Milano) vagy a Rajna-vidék (a császárság) és időben pedig a korábbi véleményekhez csatlakozva a 11 12. századra összpontosult. Az 1938-as szemle körülményeiről és légköréről László Gyula számolt be. 81 A koronához nem nyúlhattak. Bárányné Oberschall Magda ekkor figyelte meg a Mihály császár lemezének rendellenes helyzetét és a pántok hajlítottságát. Gerevich Tibor pedig tekintettel az augusztusi szemlére a románkori művészetről írt nagy összefoglalásában a koronával csak egy hosszú lábjegyzetben foglalkozott, amelyben tárgytörténeti adat nincs, és csak röviden írt az ír hatásról. 82 Deér József munkája széleskörű ismerettel, összehasonlító emlékeken alapuló, logikusan felépített és egyes buktatókat ügyesen kikerülő következtetések sora. Deér gondolatmenete szerves folytatása annak a folyamatnak, amely Decsy Sámuel könyve, 1792 óta kapott nyilvánosságot, és a korona szentistváni eredetét különféle érvekkel vitatta, és vonta kétségbe. Deér a koronáról 1945 előtt írt szemléket szinte csak aszerint interpretálta, hogy miként foglaltak állást a szentistváni hagyomány illetve a corona latina keltezésében. A megoldásra váró kérdésre ő is, más is igenlő vagy tagadó választ vártak, a hogyan helyett. A korona tárgytörténetében és a közvéleményben is meglévő crux-ot Deér kétségtelenül ötletes módon oldotta meg és oldotta fel. Ha ugyanis Deér joggal kifogásolta Albert Boeckler véleményét a korona román kor utáni összeállításáról 83 mondván: 84 akkor már gótikus koronák voltak divatban, ő sem keltezhette volna a Szent Korona összeállítását az 1270-es évekre. Ezért a művészettörténeti vizsgálatával és a történeti következtetéseivel összhangban arra a megoldásra jutott, hogy az ötvös a korábbi korona-forma mintájára készítette az új koronát. Valóban: a Szent Korona történetét és a szentistváni hagyomány alakulását így is el lehetne képzelni. Hacsak a korona tárgytörténete ennek nem mondana ellent. Deér gondolatmenetének hibalehetőségei két nagy csoportra oszthatóak: ezeket egyrészt az autopszia hiánya, másrészt egyes jelenségek téves vagy pontatlan értelmezése okozta. Az autopszia esetében nem arról van szó, hogy Deér nem látta a koronát, hanem arról, hogy elfogadta és támaszkodott Albert Boeckler véleményére, mert ő látta 80 Uo. 128. 81 A szemle résztvevői a két koronaőr, báró Perényi Zsigmond és gróf Teleki Tibor jelenlétében Bárányné Oberschall Magda, Gerevich Tibor, Moravcsik Gyula és László Gyula voltak. 82 Gerevich T. i. m. 237., 269 270. 324. lábjegyzet. 83 Boeckler, A. i. m. 736.: Jedenfalls ist diese Erneurung nach-romanisch für die romanische Zeit selbst ist der Charakter zu farblos und vor 1440 vorgenommen. 84 Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 30 36. 190

és vizsgálhatta a koronát: a cikkel Deér külön fejezetben foglalkozott és jól látta a gyengéit is. 85 Boeckler következtetései korántsem problémamentesek. 1946-ban látta ugyan a koronát, de nincs ismeretünk arról, hogy milyen céllal és milyen körülmények között nézte meg. Azokat a fényképfelvételeket, amelyeket Kelleher és Deér használt, az amerikaiak készítették. 86 A szemle körülményeiről és időtartamáról Boeckler semmit sem írt azon kívül, hogy magával vitte Michael Wilm ötvös-restaurátort. 87 Deértől tudjuk, hogy K. H. Usener professzor is látta a koronát. 88 Boeckler néhány oldalas tanulmánya 11 évvel később jelent meg. Nem tudjuk, hogy mennyire volt felkészült a szemlére, mennyire ismerte a problematikát, vagy csak később, cikkét írva tanulmányozta a szakirodalmat. Hasznos és eredményes lehet ugyan egy előfeltevések és korábbi megállapítások ismerete nélküli tárgyvizsgálat és leírás; ennek azonban Boeckler összegzésében nincs nyoma. Kérdés, hogy készített-e és milyen feljegyzéseket és mire emlékezett, amikor Edmund Percy Schramm felkérte a cikk írására? Boeckler nem írt arról, hogy milyen megfigyeléseket végzett a koronán. Továbbá: Boeckler amennyire megállapítható nem foglalkozott ötvösséggel. Kutatásai és publikációinak témája szinte kizárólag 89 a karoling- és román kori könyvfestészet volt. 90 A koronáról írt cikkében nincs nyoma annak, hogy különösebben tájékozott lett volna a román kori ötvösség területén. Hozzáértését nem tudom megállapítani és minősíteni. Az azonban kétségtelen: vagy feljegyzéseinek hiánya vagy tájékozatlansága miatt a koronáról írt cikke enyhén szólva felületes. 91 Véleménye különösen azért kifogásolható, mert a tárgyat eredetiben tanulmányozhatta. Albert Boecker állítása szerint a görög korona nem eredeti állapotban maradt meg, 92 hanem valamilyen ajándéktárgyból alakították át. Véleményében Deér is követi. Ezt Boeckler azzal látta bizonyítottnak, hogy a) az abroncs aranya kevésbé finom, mint a ráillesztett zománcképeké, b) a bizánci ötvöstárgyakon nincs hármas tagolású foglalat, amelyen a koronapánt köveit befogja ( charakterlosen Krallenfassungen 93 ), 85 Uo. 27 29. 86 Kelleher, Patrick J.: The Holy Crown of Hungary. Roma, 1951. VIII.; P. E. Schramm Kellehert magyar származásúnak írta: Schramm, Percy Edmund: Deér, Josef, Die Heilige Krone Ungarns. Österreich. Akademie der Wissenschaften, Philosophisch-historische Klasse. Denkschriften, 91. Bd. (H. Böhlaus Nachf., Graz-Wien-Köln 1966) Zeitschrift für schweizerische Archäologie und Kunstgeschichte 25. (1968) 90. 87 Boeckler, A. i. m. 732. 88 Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 58. 89 Boeckler, A. i. m. 730 754. 90 Regesta Imperii OPAC bibliografia. 91 Boeckler következtetéseit a Dukas-korona átalakításán kívül Bárányné Oberschall Magda rendre visszautasította: Bárány-Oberschall, Magda von: Die ungarische St. Stefanskrone im Lichte der neuesten Forschungen. Südost-Forschungen 16. (1957) 24 53. 44 51. 92 Boeckler, A. i. m. 734. 93 Uo. 733. 191

c) az oromdíszek durva munkák 94 ( barbarische Arbeit ), vastag rekeszvezetésűek, a zománc hólyagos, rossz minőségű, és nem illeszkednek az abroncs képeinek és köveinek tagolásához, ami méltatlan a konstantinápolyi palotaműhely készítményeihez. Deér elfogadta ezeket a megállapításokat, és érvelt mellettük. Korábbi véleményével ellentétben ő is arra következtetett, hogy a görög korona nem eredeti állapotban maradt fenn. 95 A zománcképek Gézának és feleségének szánt ajándéktárgyról származnak, amelyeket III. Béla szereltetett fel feleségének a koronájára és egészített ki a Magyarországon készült háromszög és félkör alakú oromdíszekkel. Noha Mihály császár lemezének (a Boeckler és Deér által fel nem ismert) utólagos felszerelése 96 eleve kizárja a görög korona alaplemezének magyarországi készítését, Boeckler és Deér megállapításai és következtetései tévedésként minősíthetők. Az első megállapítás eleve indiferens, mert nem ismerünk egyetlen másik, épen maradt bizánci koronát sem, amely az összehasonlítás alapja lehetne. Nem állítható tehát, hogy az abrocs és a rekeszzománc képek aranyának eltérő finomsága a pánt konstantinápolyi készítését megkérdőjelezné. A használatnak kitett abroncsnak nyilván keményebb anyagból kellett készülni, mint a zománclemezeknek. A bizánci ötvösök valóban elsősorban szekrényes foglalatokat használtak, de ha fennakadunk a görög korona jellegtelen foglalatain, akkor ki kellene zárnunk a bizánci ötvösség termékeiből a San Marco kincstárának agyonpublikált könyvtábláját 97 (10. sz. vége, 11. század eleje, Deér is közli a képét 98 ), amelyen a köveket karmos foglalatok rögzítik: ilyen foglalatot sem ismerünk többet, mégsem állíthatjuk, hogy nem konstantinápolyi készítményről van szó. Deér jó érzékkel figyelt fel a székesfehérvári királysírban a király gyűrűjére, amelyen az arab feliratú cabochont hasonló, hármas osztású, karmos foglalatok tartják. A III. Bélának tulajdonított temetkezés gyűrűjével való hasonlóság ösztönözte Deért a korona III. Béla- 94 Uo. 737. 95 Bárányné Oberschall Magda is felvetette a lehetőséget, hogy a görög korona sem eredeti állapotban maradt ránk. Egyrészt az indokolatlan szegek és lyukak miatt gondolt erre (Bárányné Oberschall M. Problémák i. m. 99.), másrészt feltételezte, hogy a két koronarész egyesítésekor szükség volt a görög korona átmérőjének a megnövelésére, hogy a latin koronarészt ne kelljen még jobban meghajlítani. Szerinte a görög korona átmérője túl nagy. Ez, összehasonlítva a román kori koronaátmérőkkel, a német koronával nem így van. A különböző koronaméreteket l.: Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 44. 96 A Dukas Mihály kép szokatlan felhelyezésére Bárányné Oberschall Magda figyelt fel (Bárányné Oberschall, Magda: [rec.] Kelleher, Patrick J.: The Holy Crown of Hungary. Rome, 1951, «Papers and Monographs of the American Academy in Rome» vol. XIII, pp. 124, tavv. 36, figg. 85. Corvina Serie III-Anno I. Vol. I. (1952) 80 86. 82.) majd a koronázási jelvények hazakerülése után ez be is bizonyosodott és az elhelyezés oka is kiderült. Lovag Zs. i. m. 41. 97 Der Schatz von San Marco in Venedig. Hrsg.: Hansgerd Hellenkemper. Mailand, 1984. 156 159.; Glory of Byzantium. Art and Culture of the Middle Byzantine Era A.D. 843 1261. Ed.: Helen C. Evans William D. Wixom. New Vork, 1997. Nr. 37. 98 Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. XXIII. tábla 50. 192

kori összeszerelésének állítására. 99 Végeredményben Deérnek a székesfehérvári gyűrű befoglalása az egyetlen érve a késői, III. Béla-kori keltezésre. Függetlenül attól, hogy a sírban Kálmán vagy III. Béla nyugodott, a gyűrűkő foglalata nem elég érv a görög korona összeállításának keltezésére. Ugyanis éppen az arab feliratú köve miatt nem tudjuk, hogy a gyűrűt hol készítették és használták: Kis-Ázsiában 100 vagy Sziciliában. 101 Mindkettő a bizánci ötvösség területe, és az arab felirat mindkét helyen honos. A királygyűrű azt is bizonyíthatja, hogy a három osztású karmos foglalat készülhetett a bizánci birodalomban vagy a művelődési hatása alatti álló vidékeken is. Ami az oromdíszeket illeti, azokról felettébb nagy tájékozatlanságról tett tanúságot Albert Boeckler és Deér József is. Az oromdíszek mintája a római császárkortól kezdve a középkorig (sőt azon túl, máig) valóban közkedvelt korlát- és nyílászáró-rácsmotívum, 102 amelyet áttört és dombormű formában is használtak kőből, bronzból, valamint üvegre festve. A korona esetében az átlátszhatóság miatt az előfordulása üvegdíszítményként különösen fontos. A minta gyakoriságával ellentétes a technika, amely hátlap nélküli, émail de plique à jour (Fenster-Email) módon készült kék és zöld áttetsző zománc. Az oromdíszeknek azok a jellemzői, amelyeket Boeckler durvának nevezett, a rendkívüli, ritka technika és nem a gyakorlatlanság következménye. Ez esetben is érvényes az összehasonlítás hiánya. Az oromdíszeket nem tudjuk más, hasonló eljárással készült tárgyakkal összehasonlítani, mert ilyenek nincsenek, ami a könnyen sérülő technika miatt mondhatni természetes. Deér is csak ugyanarra a pohárra tudott hivatkozni, amelyet a Reallexikon zur Deutschen Kunstgeschichte egyetlen példaként közölt, sőt már Ipolyi is ezt a poharat említhette. 103 Az 1400 körül készült poháron 104 kis ablak van, amely ezzel a technikával készült. Ipolyi Arnold a technika ritkaságával kapcsolatban Benvenuto Cellinit idézte. 105 Falke véleménye: 106 nem is képzelhető el, hogy a nehéz és komplikált à jour technika másutt, mint Bizáncban, szerepelhetett volna. David Buckton is csak néhány apró tárggyal tudta 99 az ötvösmunka technikai részletei alapján csak a XII. század utolsó harmadába keltezhető írta Deér (Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 45.); a székesfehérvári gyűrűn kívül a keltezés mellett csak az árkád-motivummal érvelt. 100 Kovács É. Lovag Zs. i. m. 25. Jacques de Vitry acconi püspök hasonló foglalatú gyűrűjét idézik. 101 Ismét felhívom a figyelmet a Constancia-korona hasonló granát cabochonjára: a székesfehérvári gyűrű kövével azonosan, a hossztengelyére véstek arab szöveget: Nobiles Officinae. Die königlichen Hofwerkstätten zu Palermo zur Zeit der Normannen und Staufer im 12. und 13. Jahrhundert. Hrsg.: Wilfried Seipel. Wien, 2004. 228., 54.; a képek a 230. oldalon. 102 Boeckler helyesen használja a transenna megjelölést. Boeckler, A. i. m. 738. 103 Ipolyi A. i. m. 152. 104 London, Victoria and Albert Museum: Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 35.; Email. In: Lexikon zur deutschen Kunstgeschichte. V. Hrsg.: Ludwig Heinrich Heydenreich Karl August Wirth. Stuttgart, 1967. 3. és 28. kép 105 Ipolyi A. i. m. 151. 106 Falke, O. v. i. m. 134. 193

illusztrálni a technikát. 107 Nincs kellő alapunk azt feltételezni, hogy a nagy zománckészítési ismereteket és gyakorlatot kívánó és bizánci koronadíszítménnyel azonos oromdíszeket Magyarországon készítették volna. Albert Boeckler 108 és Bárányné Oberschall Magda 109 kifogásolta: a bizánci császárságban nem képzelhető el, hogy a császár képe nem látható helyre, a korona hátrészére kerüljön. Az összehasonlítható tárgyak hiányára kell hivatkoznom. A vélekedést Deér cáfolta. 110 Volt azonban egy olyan, napi forgalomban lévő tárgy, ami ezt a mentalitást befolyásolhatta és alakíthatta: II. Iustinianus császár óta (685 695, 705 711) a bizánci érmek előoldalán (később különböző típusban), a Pantokratort, hátoldalán a császárt ábrázolták. A Dukas-korona a jellegzetes oromdíszek miatt, amint azt Moravcsik Gyula 111 és Bárányné Oberschall Magda 112 megállapította, vitathatatlanul női korona volt. Ezt a felfogást képviseli Deér József is, aki korábban külön tanulmányban foglalkozott 113 ezzel a koronatípussal, és eredetét a római császárkori városistennő-ábrázolások városfal-koronáira vezette vissza. 114 Boeckler az oromdíszeket férfi korona esetében sem zárta ki, és tagadta, hogy Dukas-korona női korona lett volna, 115 amit Deér cáfolt. 116 Deér megvál- 107 Buckton, David: The Holy Crown in the history of enamelling. Acta Historiae Artium 43. (2002) 14 21; Günther Haseloff az email címszó alatt nem ismerteti a technikát: Reallexikon der germanischen Altertumskunde. VII. Hrsg.: Heinrich Beck Herbert Jankhun Kurt Ranke Reinhardt Wenskus. Berlin New York, 1986. 198 199. 108 Boeckler, A. i. m. 737. 109 Bárány-Oberschall, M. v. Die ungarische St. Stephanskrone i. m. 48. 110 Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 71. 189. jegyzet. 111 Moravcsik Gy. A magyar szent korona a filológiai i. m. 461. 112 Bárányné Oberschall M. Problémák i. m. 98 99. 113 Deér, Josef: Mittelalterliche Frauenkronen in Ost und West. In: Herrschaftszeichen und Staatssymbolik. Beiträge zu iher Geschichte vom dritten bis zum sechzehnten Jahrhundert. Bd. II. Hrsg.: Percy Ernst Schramm. Stuttgart, 1955. 418 449. 114 Deér, J. Mittelalterliche Frauenkronen i. m. 418 449. A hasonlóság a városfal-koronák és a női koronák csúcsos homlokdíszei között valójában annyi, hogy mindkettő hölgyek fején van. Feltevése alig hihető, egyrészt azért, mert a városfal-koronák és a császárnők eleinte két háromszögletű, csúcsdíszes koronái semmiben sem hasonlítanak egymásra, nincs átvezető, köztes forma, másrészt a császárnék már rég csúcsdíszes koronát viselnek, amikor még a városfal koszorús Tychék (vagy annak megfelelő) képzeteket ábrázoltak. Reálisabb Klaus Wessel véleménye a császárnői hajviselet díszítéséből kialakuló koronáról: Wessel, Klaus: Das Kaiserinnenporträt im Castello Sforcesco zu Mailand. Jahrbuch der Deutschen Archäologischen Instituts 77. (1962) 240 255. 115 Boeckler, A. i. m. 734. Boeckler a felmagasodó félkör alakú részeket is kifogásolta a görög-koronán; szerinte ilyen rész nincs a görög koronákon. Véleménye teljes tájékozatlanságot árul el az érmek és más ábrázolások területén. 116 Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 133. 194

toztatva korábbi véleményét, 117 ahhoz a nézethez csatlakozott, amit Matilde Uhlirz 118 és Kelleher 119 képviselt: az oromdíszek eredetileg nem tartoztak a görög koronához, hanem csak a magyarországi átalakításkor kerültek rá. 120 A görög koronaabroncs Kovács Éva szerint viszont érintetlenül megőrzött bizánci női korona. 121 Fel lehetne éppen tenni, hogy a görög koronát Magyarországon átalakították. Ez a Szent Korona tárgytörténetét lényegesen nem befolyásolná: legkésőbb a mai korona készítésekor meg kellett volna történnie. Sem a korona nagy mérete (Bárányné Oberschall Magda véleménye 122 ), sem a kapcsos kőfoglalatok (amint írtam), sem az oromdíszek tagolásának elcsúszása a pánt beosztásához képest nem bizonyítják a magyarországi átalakítást. Ellene szól a két-két pendiliumnak a pánt áttörésével való négy-négyre bővítése. Ha Magyarországon alakították ki a diadémot, akkor miért nem eleve 4-4 fület illesztettek alsó peremére? Mihály császár lemezének másodlagos elhelyezése pedig kizárja, hogy a cserét vagy pótlást Magyarországon hajtották volna végre. A császár lemeze nagyobb a félköríves hátlapnál és a keretnél, ezért a félköríves lemezt nem tudták a felületre illeszteni. (2. kép). Nem segített volna a lemez 1-2 milliméteres körbevágása sem, mert a lemez hátoldalán félkör alakú szalag van forrasztva, amely az illeszkedést megakadályozta volna. Ezért a hátlap szélén a befoglaló széleket felhajtogatták, és így szerelték fel a császár lemezét. Erre az műveletre, ha Magyarországon készült volna a görög korona mai alakja, nem lett volna szükség, mert akkor az abroncs félkör alakú részét a Dukas-lemez méretének megfelelően alakították volna ki. A csere vagy pótlás csak Konstantinápolyban volt lehetséges, ahol nem új koronát készítettek, hanem egy régebbit alakítottak át a Synadene-leány számára. A hármas tagolású karmos kőbefoglalás sem meggyőző érv a hazai átalakítás mellett. Inkább módszertanilag érdekes kérdés, hogy egyetlen tényezőt mennyire lehet figyelembe venni, ha minden más egy adott feltevés mellett szól. 117 Deér J. Mittelalterliche Frauenkrone i. m. 427., 431. 118 Uhlirz, Mathilde: Die Krone des heiligen Stephan, des erstes Königs von Ungarn. (Forschungen und Vorarbeiten zu den Jahrbüchern und Regesten Ottos III. Veröffentlichungen des Instituts für österr. Geschichtsforschung XIV.) Graz Wien, 1951. 119 Kelleher, P. J. i. m. 120 Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 41 42. 121 Kovács É. Lovag Zs. i. m. 43. A pánt és az oromdíszek összetartozását a későbbi vizsgálat megerősítette: Papp László: Időszaki jelentés a Szent Korona ötvösvizsgálatáról II. Magyar Iparművészet 2. (1994) 1. sz. 6 9. 122 Logikus indokot Bárányné Oberschall Magda talált az átalakításra, amikor arra gondolt, hogy azért kellett a görög koronát nagyobb méretűre alakítani, hogy a keresztpántokat ne kelljen még jobban meghajlítani a törés veszélye miatt. Továbbá a Dukas-képen megfigyelhető üres azaz korábban szükséges lyukak, és a csak a császári diadémot megillető oldalfüggők szólnak az átalakítás mellett. Bárány-Oberschall, M. v. Die ungarische St. Stephanskrone i. m. 37 38. 195

A görög koronával kapcsolatban egy, az első pillanatban talán feleslegesnek látszó értelmezési kérdés merül fel: mi volt voltaképpen ez a tárgy? Nem a formáját (női korona volt) és a viselőjét (I. Géza felesége hordta), hanem a rendeltetését illetően. Ha ajándék volt, mennyiben tartható diplomáciai ajándéknak? Ez esetben minek tekintette VII. Mihály, a császár, és minek tekintette I. Géza, a király? És Géza is kapott koronát? A kérdés akkor válik élessé, ha azt kérdezzük: mennyiben volt a korona diplomáciai ajándék. Ha feltételeznénk, hogy Géza is kapott koronát, aminek nincs nyoma, akkor az ajándékozás bizonyos alárendeltséget jelentett, legalább is Konstantinápoly részéről, ha Magyarországon ezt nem is ismerték fel, vagy nem tulajdonítottak neki jelentőséget. Van azonban egy másik értelmezési lehetőség is. Ha a koronát a bizánci hercegnő házassága alkalmával hozta Magyarországra, akkor nem kell szükségképpen királyné-koronának tekinteni. A keleti egyházban évszázadok óta máig a házassági szertartás része a pár megkoronázása. A koronák a házassági szertartások elmaradhatatlan kellékei. 123 A dextrarum iunctio-ábrázolásán már a 6. században a menyasszony és csak a menyaszszony uralkodói koronával jelent meg; ez az ábrázolás aztán személyazonosítási vitát váltott ki. 124 Kérdés tehát: a Dukas-korona házassági korona volt-e? Azaz a görög koronát eredetét, és nem későbbi hazai használatát tekintve nem királynéi koronának, hanem menyasszonyi, házassági koronának kell tekinteni, amit a Synadne-lány hozott magával. Ha az volt, akkor több felmerült nehézséget és vitát el lehet hárítani, és a korona értelmezése egyszerűsödik. Tárgytörténetileg azon túl, hogy kétségtelenül női korona nem probléma a függők léte: megillette-e a királynét vagy nem, 125 kaphatott-e I. Géza felsége egy, a fejet teljesen körbevevő koronát a fültől fülig érő diadém helyett, 126 nem kell párba állítani Alán Mária Mihály császár feleségének magasabb koronájával, 127 és még a párta és pánt osztásának elcsúszása, készítési hibája, valamint a Mihály császár lemezének másodlagos felhasználása is könnyebben érthető, mint egy királynéi korona vagy császári ajándék esetében. Politika- és eszmetörténetileg kiküszöbölő- 123 A házassági koronákról röviden: Vikan, Gary: Marriage crowns. In: The Oxford Dictionary of Byzantium. II. Ed.: Alexander P. Kazhdan. Oxford, 1991. 1306., bővebben: Walter, Christopher: Marriage Crows in Byzantine Iconography. Zograf 10. (1979) 83 91. 124 L. erről: Stolz, Yvonne: Kaiserlich oder bürgerlich? Ein Anhänger in München, frühbyzantinische Diademe und anderer Hochzeitsmuck. Mitteilungen zur spätantiken Archäologie und byzantinischen Kunstgeschichte 6. (2009) 115 134. 125 Bárányné Oberschall Magda szerint a lelógó láncok a császári korona tartozékai voltak: Bárányné Oberschall M. Problémák i. m. 99., és Bárány-Oberschall, M. v. Die ungarische St. Stephanskrone i. m. 37. 126 Deér a kijevi és a Monomachos-koronára gondolt: Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 51. 127 Der Schatz von San Marco i. m. 156 159., Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. XII. tábla 196

dik az ajándék-kérdés diplomáciai lehetősége, 128 és bármiféle célzás az alárendeltségre (a rangkülönbség a császár és Géza ábrázolásából nyilvánvaló), az esetleges kronológiai probléma, hogy hercegnőként kaphatott-e királynéi koronát. 129 Végül Deérnek nem sikerült bizonyítania a görög korona magyarországi átalakítását. Mindenesetre, mivel 10 évvel korábban éppen az ellenkezőjéről, Bárányné Oberschall Magda ellenében is a görög korona eredeti állapotban való fennmaradásáról értekezett ( in jeder Hinsicht intakte untere Teil der ungarischen Stephanskrone 130 ), 1966-os munkájában nem ártott volna szembesülni véleménye megváltozásával. Deér könyve második részében hét fejezetben foglalkozik a corona latinával, azaz a keresztpánttal. Az első fejezetben a rekeszzománcok technikai kérdéseit tárgyalja. A következő fejezetekben sorra veszi és bírálja a zománcképek származásáról, műhelyéről és keltezésükről vallott nézeteket. A szükségesnél részletesebben foglalkozik (okfejtésére egyébként is jellemző a bőbeszédűség, a nem lényeges kitérők) az ír hatás cáfolásával, amely Gerevich Tibor nem kidolgozott ötlete volt. 131 Vitatta az Ottó-kori származást és keltezést, majd három fejezetben a zománcképeket elemezve jó okkal következtetett Marc Rosenberggel és Albert Boecklerrel szemben arra, hogy a Monomachos-korona lemezeinek az alakok melletti ornamentális indadíszei és madarai közvetlenül nem voltak hatással az apostollemezek készítőjére, de az apostolképek stílusán a Monomachoskoronán megfigyelhető stiláris jellemzők hatását kereste. Hosszan és aprólékos részletességgel mondhatni nehezen követhető, számos kitérőt tartalmazó okfejtéssel foglalkozott az apostollemezek díszítésével. 132 Felfigyelt János evangélista lemezén az alak két oldalán a különböző díszítésre, a kör- és négykaréjos minta egyezésére más apostolemezek mintájával. Az ornamentika, különösen a körbe írt négykaréjos minta vizsgálata miután bizonyította, hogy sem a Rajna vidéki, sem regensburgi zománcokra nem jellemző elvezette Deért kedvenc tételéhez, amit aztán a keltezésnél hasz- 128 A császár és a magyar király viszonyáról l.: Dölger, Franz: Ungarn in der byzantinischen Reichspolitik. Archivum Europae Centro-Orientalis 8. (1942) 315 342. 329 331: A korona ajándékozása Freiliche bedeuten auch sie keineswegs, wie man gemeint hat, die Anerkennung des ungarischen Königs als gleichgestellten, souveränen Partners des byzantinischen Kaisers; das ist nach der dargestellten Grundauffassung der byzantinisches Reichsgewalt unmöglich; aber sie bedeuten immerhin die Anerkennung einer auf der Stufe eines hohen byzantiniscen Beamtengrades stehenden Königsgewalt (329). 129 A görög korona ugyan női korona volt, de nem császárnői, írta Deér József korábban: Deér J. Mittelalterliche Frauenkronen i. m. 431. 130 Uo. 427. és 431. 4. jegyzet: Schon diese außerordentliche Planmäßigkeit des meisterhaft zusammengestellten Bildprogramms und der restlos klare Ausdruck der politischen Tendenzen sprechen gegen jede Änderungen der ursprünglichen Gestalt der corona graeca. 131 Gerevich T. i. m. 269 271. 132 A szent alakokat közrefogó díszítmény és indadísz már a 10. században előfordul: Fillitz, Hermann: Diptychon aus Rambona. In: Otto der Grosse. Magdeburg und Europa. Bd. 2. Katalog. Hrsg.: Matthias Puhle. Mainz, 2001. 424 425. Nr. VI.21. 197

3. kép Az apostollemezek páros díszítése (Fotó: Szelényi Károly) nosított: az apostolképek árkádkompozíciójához. Ezt a Pala d oro egyes képeivel, így a doge-képpel rokonította. A szenteket és uralkodókat a késő ókortól valóban gyakran apszis és az azt nyitó oszlopos vagy pilléres ív előtt jelenítették meg. Ez öröklődött csökevényes (csak a homlokzati részre), árkádos változatban a későbbi évszázadokra. Olyan általánosan használt motívumról van szó, ami a bizánci művészetben különösen sokáig élt tovább. Az apostollemezek szerkezetét árkád-kompozíciónak tartva Deér a Pala d oro egyes zománcképeivel kereste a rokonságot, a hatását próbálta bizonyítani az apostolképekre és azokat eszerint keltezte a 13. század elejére. 133 Nem lehet finomabban fogalmaznom az apostollemezek kompozíciójának semmi köze az árkád-motívumhoz. Hosszú és körülményes gondolatmenetének kiindulása többszörösen téves. Deér a 133 Az apostollemezek díszítésének rokonságát a Pala d oro árkád-kompozíciójával vitatta Fillitz, Hermann: [rec.] Deér 1966. Kunstchronik 25. (1972) 18. 198

Szent János-lemez bal oldalát díszítő körbe írt karéjos motívumból indult ki, amit több más apostollemezen is megtalált. Mivel az egyébként általa is hangsúlyozott, kortalan motívum a Pala d oro doge-lemezének csökevényes oszlop-ív keretén az oszloptörzset díszíti, úgy találta, hogy a korona lemezein is ez a motívum (és a többi is) tulajdonképpen az oszloptörzseknek felel meg. A lemezeken hiányzó ívet pedig az apostolok fejét körbevevő aranyszalagban fedezte fel. Ami természetesen igaz, lévén az apostolok feje nem kocka (elnézést a szarkasztikus megjegyzésért). Deér az apostolok alakját határoló aranyszalag formáját vetette össze egy architektonikus formával, az árkád-motívummal, sőt ennek patkóíves változataival (az utóbbi esetben is iszlám hatásra gondolt, a párhuzamok időrendi következményeivel). Az apostolok azonban nem építészeti keretben jelennek meg, az ábrázolásokon az árkádoknak, íveknek vagy oszlopoknak nyoma, csökevénye sem fedezhető fel. Az arany keretszalag az apostolok feje körül azért íves, mert az ember feje kör alakú, és nem azért mert árkád-ívet akart volna utánozni. Végül a keresztpánt eredetét sem nem Itáliában, sem nem a Rajna-vidéken, hanem a magyarországi románkori művészetben kereste. Bár oldalakon keresztül foglalkozott az apostollemezek díszítésének rokonságával, és nagyon kritikusan nyilatkozott a korábbi kutatók hiányosságairól az indákkal és a körbe írt négykaréjos motívummal kapcsolatban, az apostollemez-együttes legsajátosabb jellemzőjét nem vette észre: a díszítések párban készültek, amit a kétféle típusú belső keretosztás különböztet meg. 134 (3. kép) Az 5. fejezetben az apostollemezek Ottó-kori keltezését vonta kétségbe, mert azok rekeszszalag-vezetése más. Ezután pozitív érveket keresett későbbi keltezésükhöz. Ilyennek találta az apostolok lóhere alakú orrkiképzését, ami szerinte a 12. vagy inkább a 13. századi rekeszzománc-lemezek csalhatatlan jele lenne. 135 Kijelentésének érvényessége azonnal megkérdőjelezhető, ha nem is távolabbi tárgyra, hanem a Dukas-korona en face ábrázolt alakjainak lóhere alakú orrára vetünk egy pillantást 136 vagy a császári korona Salamon-lemezére, 137 amelyeket mégsem lehet a 12. vagy 13. századra keltezni. Deér, ahol hasonlóságra hivatkozik az apostollemezek és Linköping-mitra között, 138 arról annyi mondható, hogy nincs semmi hasonlóság, a rekeszvezetés különbözik. Végül Deér arra az eredményre jutott, hogy az apostollemezek italo-bizánciak (ebben 134 Bárányné Oberschall Magda figyelt fel a kétféle keretezésre, de a páros mintákat, amelyek variációjából a 12-es szám következik, nem vette észre: Tóth Endre: A magyar koronázási jelvényekről. In: Koronák, koronázási jelvények. Szerk.: Bende Livia Lőrinczy Gábor. Ópusztaszer, 2001. 15 48. 135 Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 128. 136 További példa: a 11. század végén készült Szent Severinus-korongot (Köln, l.: Schulze-Dörrlamm, Mechthild: Die Kaiserkrone Konrads II (1024 1039). (Römisch-germanisches Museum, Monographien Bd. 23.) Sigmaringen, 1991. 84. Abb.57. 137 Schulze-Dörrlamm, M. i. m. 132. Taf.7. 138 Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 128. 199

egyetértek vele), Velencében készült zománcok mintájára készültek. Ezzel elérkezett a Pala d oro 1209 utáni részeihez, és eszerint keltezte a corona latina apostollemezeit, amelyeket a szomszédos Magyarországon készítettek. Miután Deér az apostollemezekkel kapcsolatos nézeteket vitatta és cáfolta, a latin Pantokratort vette szemügyre. A latin Pantokratort Albert Boeckler a görög Pantokrator közvetlen utánzatának, másolásának tartotta. 139 Ezt a véleményt követte Deér is, 140 azzal a különbséggel, hogy a korábbi, nem megokolt véleményekkel ellentétben 141 a másolást megkísérelte bizonyítani. Továbbá: a latin Pantokrator-kép szerinte egy időben készült az apostollemezekkel és ugyanannak a tárgynak volt a része. Ezekre a következtetésekre Deérnek szüksége volt, mert, miután a különféle származtatásokat és hatásokat vitatta és bírálta, az apostollemezek keltezésére egzaktabb érvet keresett. Végül is az apostollemezek készítési idejét a Pantokrator-kép segítéségével keltezte a 13. század legelejére, írván: a görög Pantokratort másoló ötvös Krisztus nevének két, kerek névmonogramját a nap és a hold képével helyettesítette. A két asztrális jelkép pedig Magyarországon először II. András felségi pecsétjén fogja közre a trónoló király fejét. Az apostollemezek 13. század eleji készítésének sarkalatos pontja Deér gondolatmenetében: a görögről másolt latin Pantokrator-lemez keltezésének igazolása. Mennyire sikerült ezt bizonyítania vagy valószínűsítenie? Ahhoz, hogy Deér következetése helyes legyen, a latin Pantokrator- és az apostollemezek összetartozását, egyidejű készítését és a naphold jelképek összefüggését II. András pecsétjével kell igaznak elfogadni. A latin Pantokrator-lemez 142 másolása a görögről már Marc Rosenbergnél az antitetikus, a trónt közrefogó fák miatt vetődött fel. 143 Az kétségtelen, hogy a latin lemez Krisztusa nem a nyugati Maiestas-típusban, 144 hanem a görög Pantokrator-formában jelenik meg 139 Boeckler, A. i. m. 739. Boeckler véleménye: (Boeckler, A. i. m. 741.): Der viel erörterte Entstehungsort dagegen... ist nun eindeutig auf Ungarn festgelegt durch die Tatsache der Kopie nach der Géza-Krone und die Benutzung der Monomachos-Krone., vitatva P. J. Kelleher nézetét: Kelleher, P. J. i. m. 90. 140 Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 87. 141 Boeckler, A. i. m. 739.: offensichtlich ein abendländische Kopie des Pantokrators der Géza- Krone. 142...der Pantokratorbegriff eignet sich nicht zur Bezeichnung eines spezifischem Biltdtypus, sondern nur als Formulierung einer komplexen Bildaussage, die aus dem Kontext lebt. Warland, Rainer: Das Brustbild Christi. Studien zur spätantiken und frühbyzantinischen Bildgeschichte. (Römische Quartalschrift für christliche Altertumskunde und Kirchengeschichte. Supplementheft 41.) Rom, 1986. 146. 143 Bárányné Oberschall Magda is csak közvetlen bizánci előképek másolásáról írt, de ugyanattól a mestertől, aki az apostolképeket készítette: Das Pantokrator hingegen scheint direkt nach byzantinischen Vorbildern kopiert zu sein, aber zweifelsohne von derselben Hand wie die Apostel gemacht (Bárány-Oberschall, M. v. Die ungarische St. Stephanskrone i. m. 26.) és vitatja Boeckler állítását: Boeckler, A. i. m. 49. 144 Bloch, P., Christusbild III. Lexikon, Allgemeine Ikonographie 1. (Herder 1994) 402. 200

(Deér a trónszék és az áldás zárt formájával nem foglalkozott). A ciprusfákról úgy vélekedett, hogy nem lehet véletlen: a fennmaradt iparművészeti emlékek között csak ezen a két ábrázoláson fogják közre ciprusfák Krisztus trónját. 145 Véleményével Deér egy ikonográfiai közhelyet értelmezett tévesen és emelt az egyediség szintjére. 146 Az antitetikus fák ugyanis a 4. századtól a román korig folyamatosan élő, noha nem gyakran alkalmazott járulékos elemek voltak a mennyei helyszín (amit Deér is jól tud) jelzésére. Ezért nem szükségszerű a korona két Pantokrator ábrázolásának hasonlóságából a görög másolására következtetni. A ciprusok a trón két oldalán a latin és a görög zománclemezen a néző számára kétségtelenül szuggesztív látványt nyújtanak különösen akkor, amikor még a régi kis fényképeken mást sem lehetett megfigyelni a lemezeken. A fák alapján közvetlen kópiára gondolni azonban annyi, mintha például két román kori miniatúra esetében a másolást Péter apostol kezében tartott kulcsok alapján tételeznénk fel. Minthogy a két Pantokrator között semmi más hasonlóság sincs, csak a ciprusok. Az antitetikus fa ábrázolás a keresztény művészet születésétől kezdve jól adatolt és a mennyei helyszínt jelölő járulékos elem, 147 amelyet a rendelkezésre álló felület nagysága szerint alkalmaztak. A 4 5. században eleinte pálmákat (vagy éppen lombos fát) ábrázoltak, 148 majd az 5. századtól a pálmát ciprus váltotta fel, és a mediterráneumi ábrázolásokon ez a fa rögzült. 149 Az ezredforduló körül a ciprust Nyugat-Európában egyre inkább lombos fával helyettesítették. Csak két példa a sok közül: a civatei templom előterének mennyezetfreskóján 150 látjuk, amelyen az éggömbön ülő Krisztust a mennyei Jeruzsálemben, vagy a székesfehérvári faragványon 151 a keresztet két lombos fa fogja közre. A fák az ókeresztény időszakban vértanúkat, Máriát, Krisztust és jelképeit, főleg 145 Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 87 88. 146 Bárányé Obeschall Magda (Bárány-Obeschall, Magda von: Die Sankt Stephans-Krone und die Insignien des Königreiches Ungarn. Wien München, 1974. 78 79.) és Kovács Éva (Kovács Éva: A magyar korona latin zománcai. In: Species Modus Ordo. Válogatott tanulmányok. Bp., 1998. 330.) is tagadja, hogy a ciprusfák egyezése elegendő lenne a közvetlen másolás bizonyítására. 147 A fákat Moravcsik Gyula az élet fájának nevezte (Moravcsik Gy. A magyar szent korona a filológiai i. m. 463.), ami csak nagyon áttételesen igaz. Az életfa a keresztény ikonográfiában a keresztfa. 148 L. a ravennai szarkofágokat: Campanati, Raffaella Farioli Zucchini, Giselda Valenti Bucci, Mileda: Corpus della scultura paleocristiana bizantina ed altomedievale di Ravenna. Vol. 2. I Sarcofagi a figure e a carattere simbolico. Roma, 1968. 149 A Göreme 29-es freskón (900 910) az álló Krisztust két stilizált pálmafa fogja közre: Cutler, Antony Spieser, Jean-Michel: Das mittelalterliche Byzanz 725 1204. München, 1996. 152., 116. kép. 150 A templom falfestményeinek feldolgozása: Müller, E. Monika: Omnia in mensura et nomero et pondere disposita. Die Wandmalereien und Stuckarbeiten von San Pietro al Monte di Civate. Regensburg, 2009. 151 Gerevich T. i. m. CLVII tábla 1. 201

4. kép Pantokator a corona latinán (Fotó: Szelényi Károly) a keresztet veszik közre. A kora középkorban az ábrázolások témája szűkül: Krisztusra és az őt jelképező keresztre szorul vissza. A keleti császárságban a keresztet közrefogó fákból fokozatosan egy melléktípus, a crux florida alakult ki, 152 amelyet később a kőfaragványokon is ábrázoltak, és jogarszerű jelvényként a császárnék és magas rangú személyiségek tartják a kezükben (a görög koronán Géza természetesen nem kettős keresztet tart a kezében, amint azt Moravcsik Gyula írta 153 ). Az antitetikus faábrázolás mind keleten, ahol gyakrabban, mind nyugaton, ahol ritkábban, élő maradt. Nincs váratlan vagy egyedi különlegesség abban Falke sem így értelmezte 154, ha a fák Krisztus trónjának oldalán feltűnnek. Abban igaza van Deérnek, hogy valóban ez a két koronalemez maradt meg, amelyeken fákkal közrefogott trónoló Pantokrator látható. Csakhogy a néhány többi Pantokratort ábrázoló zománclemez keskeny méretű, hogy azokon fák feltüntetetésére nem volt hely, és az antitetikus fák nem voltak szükségszerű velejárói a Pantokrator-ábrázolásoknak. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a koronát összeállító ötvös (vagy a korona tervezője) nem egy mai múzeumi gyűjteményben, hanem az Árpádok kincstárában keresett szándékának megfelelő zománcképet, ahonnan megfelelő darabot választhatott, és nem volt szükség újat készíteni. 152 Rice, D. Talbot: The leaved cross. Byzantinoslavica 11. (1950) 72 81.; Flemming, Johanna: Kreuz und Pflanzenornament. Byzantinoslavica 30. (1969) 88 115. 153 Moravcsik Gy. A magyar szent korona a filológiai i. m. 455. 154 Falke, O. v. i. m. 128. 202

Deér írt arról, hogy az antitetikus faábrázolás az iszlám művészet hatása a keleti keresztény művészetre. Bizonyítékként 11 12. századi iparművészeti tárgyakra hivatkozott, ahol a középpontban ábrázolt alakot cédrusok fognak közre. 155 A 12. század első felében készült, Innsbruckban őrzött úgynevezett artukida tál birkózó jelenetét is említette, amelyet két ciprus keretez. 156 Ha figyelemmel vagyunk a ciprusoknak, mint ikonográfiai kelléknek a fent vázolt alakulására és jelentésére, az átvétel iránya nem lehet kérdéses, és éppen fordítottja annak, amit Deér feltételezett. 157 Ez az innsbrucki tál esetében különösen szemléletes: Diarbakirból (Amida), az egykori türkmén artukida-székhelyről ismerünk olyan, 600 körüli kéziratfestményt, amelyen az álló Krisztust két ciprusfa fogja közre. 158 Deér József másik, és egyben keltező érve az, hogy a görög Pantokrator másolója a kerek névmonogramot asztrális szimbólumokkal helyettesítette. Ugyanakkor stiláris különbségeket is említ a két Pantokrator között, mint a lábtartás és a Nap és a Hold korongoknak a fejmagasságban való elhelyezése, szemben a görög Pantokrator névmonogramjainak helyével. Ezt olvasva a bíráló szóhoz sem tud jutni és kétségbe kell, hogy vonja Deér tárgylátásának és elemzéseinek hitelét. A görög lemezen azért vannak a kerek medaillonok Krisztus vállánál, mert a lemez íves felső záródása miatt feljebb tenni nem lehetett. A latin Pantokrator-lemezen pedig az asztrális szimbólumokat a négyszögletes felületen arányosan helyezték el. A nap és a hold II. András pecsétjén tűnik fel: ezt Deér a lemez keltezéséhez használta fel. Deér néhány korábbi európai pecsétet is felsorol ezekkel a jelképekkel (Oroszlán Henrik herceg, Oroszlánszívű Richárd). Az asztrális jelképek ritkábban, mint a keresztre feszítés ábrázolásán, de feltűnnek a Pantokrator-ábrázolásokon. Deér feltevése azért is téves, mert a jelvények, szimbólumok, ikongráfiai típusok és a frazeológia devalvációja fentről lefelé, és nem fordítva következik be. Nem az uralkodói pecsétek nap-hold jelképe volt mintakép a Pantokratorlemez asztrális szimbólumai számára, hanem fordítva. A Pantokrator melletti asztrális szimbólumok ha tetszik, éppen a korona zománclemeze is lehetett példa II. András pecsétje számára. Mindenesetre II. András pecsétjével nem lehet a latin Pantokratort keltezni. Ha a latin Pantokrator asztrális jelképeinek az eredetét kutatjuk, akkor a formá- 155 Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 88. és 59. tábla, 157. 156 A tál modern tárgyalása: Müller-Wiener, Martina: Im Kontext gesehen Die Artukiden-Schale und das classical revival in Nordsyrien und der Ğazīra. In: Grenzgänge im östlichen Mittelmeerraum. Hrsg.: Ulrike Koenen Martina Müller-Wiener. Wiesbaden, 2008. 147 168. 147. 157 Deér egyes apostollemezek díszítésében is iszlám hatást vélt felfedezni (Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 114.) ezeknek az emlékeknek a 12. századi keltezése fontos volt számára az apostollemezek késői keltezéséhez. 158 Leroy, Jules: Nouveaux témoins des Canons d Eusèbe. Illustrés selon la tradition Syriaque. Cahiers Archéologique 9. (1957) 117 140. 122 124.; Nees, Lawrence: Two Illuminated Syriac Manuscripts in the Harvard College Library. Cahiers archéologiques 29. (1980 1981) 123 142. 140 141. 203

5. kép Pantoktator a corona graecán (Fotó: Szelényi Károly) juk az, ami különleges és kutatásra érdemes. Ha a nap ábrázolása inkább csak ritka és szokatlan (a sugarak tagolása miatt), a hold a mellette látható kilenc kis fehér kör miatt különleges. II. András pecsétjén szintén a hold különleges, de nem a gömböcskék, hanem a sarlóban lévő, sugaras tárgy miatt; amilyen Oroszlánszívű Richárd király pecsétjén is megtalálható. 159 Ha arra keresünk bizonyítékot, hogy a latin lemez készítője a görög Pantokratort másolta, akkor nem elsősorban azokat az általános ikongráfiai egyezéseket kell keresni, amilyenek az antitetikus fák, hanem olyan különleges formai és technikai megoldásokat, amelyek túlmutatnak a szokásos Pantokrator-képeken. Ilyen a latin Pantokrator vállrészén az ott unorganikus, spirális rekeszszalag. A bizánci zománcokon a spirális rekeszhajlásokat térdnél és a könyöknél alkalmazták. Ez olyan jellemző, ami amellett szól, hogy a latin Pantokrator készítője ismerte a keleti császárság zománcaira jellemző spirális rekeszvezetést, de a másolás bizonyítására ez az egy jellemző nem elég. Továbbá lényeges körülmény, hogy a spirális rekeszvezetés az apostollemezeken nincs képviselve. Pozitív bizonyítéka van annak, hogy a latin Pantokrator-lemez készítője nem másolhatta a görög lemezt. A latin lemezen Krisztus viseletében ugyanis szokatlan különle- 159 Henrich der Löwe und seine Zeit. Herrschaft und Representation der Welfen 1125 1235. Katalog der Austellung Braunschweig 1995. Hrsg.: Jochen Luckhardt Franz Niehoff. München, 1995. 301. 204

gesség figyelhető meg. 160 Krisztus mindkét alsó lábszárán pirossal szegélyezett fehér nadrágszár látható, ami az antik eredetű Krisztus-viselet esetében lehetetlen. (4. kép) Krisztus bokáig érő tunikát, felette palliumot hord. Általában mindkettő kék (sötétebb és világosabb) színű, és hasonló a görög Pantrokrator viselete. A pallium az ülő Krisztus jobb vállát ívesen takarja, és a jobb lábszárat teljesen, a balt részben fedi. A mellen és a bal lábszárnál látszik a bokáig érő tunika. A latin lemezen a Pantokrator tunikája azonban elől rövid és alatta nadrágot visel: a szára a jobb lábán kevésbé, a balon térdtől a bokáig látszik. Mivel ilyen viselet Krisztus-képen nem lehetséges, arról lehet szó, hogy az ötvös félreértette azt a mintaképet, amit másolt. A görög Pantokrator rekeszvezetése ilyen félreértést azonban nem enged meg. (5. kép) Az ötvös olyan ábrázolást követett, ahol vagy a tunika redői függőlegesek, és hangsúlyozzák a lábszárak vonalát (ilyen ábrázolás előfordulhatott 161 ), vagy a félreértést a tunika késő antik öröksége, a függőleges sávdíszítés 162 vagy stola 163 okozhatta. Krisztust csíkos tunicában ábrázolták már 415 körül, a Santa Pudenziana apszismozaikján, és a tunicának ez a díszítése a keleti császárság területén öröklődött tovább. 164 Kérdés azonban, hogy az ötvös miért értette félre a képet, és végül is létezik-e nadrágos Krisztus-kép? De ez már nem a görög Pantokrator másolásának problémája, hanem a latin Pantokratorkép eredetének a kérdése. Hogy a szokatlan viseletet Deér miért nem vette észre, az nyilvánvaló: a fekete-fehér fényképeken a rendellenesség nem szembetűnő. Végered- 160 Falke utalt a viseletre: az ötvös képes volt a ruhának a két alsó lábszár közti betüremkedését éreztetni. (Falke, O. v. i. m. 128.) Kovács Éva is felfigyelt a tunica különös megoldására, de nem értelmezte. Kovács É. A magyar korona latin zománcai i. m. 330: a nadrágot tunikaként értelmezte. 161 L. Judith hercegnő evangeliarumának ajánlási lapján Krisztus képét (1066 1071): Suevia Sacra. Frühe Kunst in Schwaben. Aut. und Mitarb.: Joachim Werner et al. Augsburg, 1973. 178. Nr. 173., 159. kép. 162 L. a göremei freskó Krisztus-képén a tunikát a lábszárak előtt díszítő függőleges csíkkal (900 950): Cutler, Antony Spieser, Jean-Michel: Das mittelalterliche Byzanz 725 1204. München, 1996. 152. 116. kép; János evangelista tunikája, Evangeliarium, 10. század vége. Džurova, Axinia: Byzantinische Miniaturen. Regensburg, 2002. 41. Abb. 2.; Pantokrator, Paulus Diaconus, Kommentár Szent Benedek regulájához, Montecassino, Džurova, A. i. m. 42. Taf. 3.; Lukács evangelista, Evangelium, 925 950 Konstantinápoly, Džurova, A. i. m. 78. Abb. 84.; Máté és Márk evangelisták, 9. század vége Džurova, A. i. m. 92 93., 38 39. képek. 163 L. a Kölni Szent Severinus korongot: Schultze-Dörrlamm, Mechthild: Die Kaiserkrone Konrads II. (1024 1039). Römisch-germanisches Museum. Monographien Bd. 23. Sigmaringen, 1991. 84. Abb. 57., és Ornamenta Ecclesiae. Kunst und Künstler der Romanik in Köln. Bd. 2. Hrsg.: Anton Legner. Köln, 1985. 255. E 43.; és St. Gallen-i sacramentarium, apát-kép 10. század 2. fele: Hartmut Hoffmann: Sakramenter mit Kalender. In: Otto der Grosse. i. m. 360 362. V. 33. 164 Néhány 10 11. századi zománckép: Romanos császár kelyhe, Velence, San Marco kincstára: The Glory of Byzantium. Art and Culture of thee Middle Byuzantine Era A. D. 843 1261. Ed.: Heklen C. Evans William D. Wixom. New York, 1997. Nr. 31.; Alabástrom patena középmedaillonján, Velence, San Marco kincstára: Uo. Nr. 29.; Négykaréjos enkolpion, Virginia Museum of Fine Arts: Uo. Nr. 109. 205

ményben megállapítható, hogy a latin Pantokrator-lemez készítője nem a görög koronalemezt másolta. Annak elfogadásához, hogy a Pantokrator- és apostollemezek összetartozzanak, egy időben készüljenek, és az utóbbi keltezze az apostolképeket, Deérnek egy különleges mutatványt is végre kellett hajtani. Bizonyítani kellett, hogy a Pantokrator-kép és az apostollemezek azonos technikával készültek. Korábban Bárányné Oberschall Magda megállapította, hogy a Pantokrator süllyesztett rekeszzománc (Senkschmelz), az apostollemezek technikája pedig átmenet a teljes és süllyesztett rekeszzománc között. Deér az átmenet (Übergang) létezését tagadta, és azt kísérelte meg bizonyítani, hogy az apostollemezek ugyanolyan technikával készültek, mint a Pantorator-kép. Ezáltal szándékozott bizonyítani az apostol- és a Pantokrator-lemezek összetartozását. Megállapította, 165 hogy egyfelől a keresztpántokon lévő apostollemezek, másfelől azok metszéspontjában a Pantokrator-lemez között technikai tekintetben semmilyen lényegi különbség sincs legfeljebb csak fokozatbéli ( kein wesentlicher, nur ein gradueller Unterschied ), és, mivel mindkettő egyaránt süllyesztett zománc, aligha lehet megalapozottan egyazon emléken két eltérő technika egymás mellett éléséről beszélni. Noha lehetne vitázni arról, hogy mi az érdemi, jelentésbeli különbség az Übergang és a gradueller Unterschied között, Deér végül is a képek látványának esztétikai különbségét kísérelte meg a technikai megoldás azonosságának hangsúlyozásával semlegesíteni. Deér lényegében a kutatók régi megfogalmazásával vitatkozott, a képek technikai különbségének a feloldására törekedett. Messzemenően nem vette figyelembe a lemezek minden más, egymástól különböző jellegzetességét. A képek a kompozícióban és a részletekben anynyira mások, hogy érthetetlenek azok a vélemények, amelyek ugyanannak a műhelynek a készítményeiről írtak. A Pantokrator- és az apostollemezek különbségével Deér sem foglalkozott. Arra kell gondolnom, hogy megfelelő felvételek hiányában egyedül az befolyásolta a kutatókat, hogy az apostolokhoz szükségszerűen hozzátartozik Krisztus képe. 166 Talán ezért tételezték fel, hogy a Pantokrator-kép az apostollemezekkel együtt készült. Az apostolképek és a latin Pantokrator süllyesztett rekeszzománc-technikája végeredményben lehet azonos, de ez nem azonos mértékben valósult meg, ami a képeknek eltérő megjelenést adott: Krisztus arany háttér előtt trónol, az apostolok pedig nem. 167 Ezt még magyarázni is lehetne azzal, hogy az ötvös Krisztust ilyen módon akarta kiemelni. Krisztus és az apostolok testének aránya lényegesen különbözik: az álló 165 Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 83. 166 Deér is hangsúlyozza a rekeszvezetés vizsgálatának óriási jelentőségét (Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 103). Csak hát a rendelkezésére álló felvételek erre alkalmatlanok voltak. 167 A technikai különbséget vagy azonosságot végül is az a vizsgálat döntheti el, amely a készítés módját megállapítja: l. Buckton véleményét a technikáról: Buckton D. Vorläufige Ergebnisse i. m. 136 137. 206

apostolok feje mintegy a test negyede, az ülő Krisztus esetében pedig ötöde. Krisztus feje inkább kisebb a természetesnél és természetesebb alakú, mint az apostolok többékevésbé stilizált fejformája. Az összes apostolra jellemző kancsalítás a szem(üreg) körvonalainak közvetlenül az orr mellé helyezésének következménye; ez Krisztus esetében nem áll fenn: a szemüreg távolabb van az orrvonaltól. Az általános, románkori, kifelé forduló lábfejtartás mellett azonos a hajválaszték módja is: félkör alakú formálása Krisztus és az apostolok homlokán. Mindjárt meg kell jegyeznem, hogy ez a jellegzetes hajválaszték mások mellett a német császári korona Krisztus-lemezén a szeráfok haján is feltűnik. 168 A rekeszvezetésben: Krisztus vállai alatt van a csigavonal, amely egyetlen apostollemezen sem figyelhető meg. A Krisztus-lemezen is látunk viszont egy rövid hullámvonalat, amely az apostollemezek jellemzője. 169 Végeredményben a latin koronáról szóló fejezetekben Deér Józsefnek nem sikerült bizonyítani sem az apostollemezek és a latin Pantokrator összetartozását, sem a latin Pantokrator másolását a görögről, sem az apostolképek árkád-kompozícióját, és ezek miatt a lemezek 13. eleji keltezését sem. Deér monográfiájának harmadik fejezetében részletesen tárgyalja Szent István koronájának történetét. A teljes forrásirodalom ismerete alapján vitatkozik, valamint cáfolja azokat a véleményeket és nézeteket, amelyek a 11. és 12. század folyamán István király koronájának az elvesztését, Rómába való küldését tételezték fel. Bizonyította, hogy Szent István koronája volt a következő két évszázadban az a koronázó jelvény, amelynek őrzésére az Árpád-házi királyok különös gondot fordítottak. Visszaszerezték, ha külföldre került, mint Imre király halála után. Idézem gondolatmenete bevezetéseként írt szavait: 170 Eszerint az egész jámbor legendának (mármint a Hartvik-legendának, TE) semmi értelme sem lett volna egy konkrét, ősi eredetű korona nélkül. Mármost a római korona ajándékozásról szóló Hartvik-féle elbeszélés ezen második magyarázata mellett szól határozottan az a tény, hogy a XII. század második felében és a XIII. század elejéről több megbízató forrásunk is van, melyek egy különleges nimbusszal körülvett koronának mint a koronázás nem helyettesíthető kellékének a létét tanúsítják. Mindezeket a kérdéseket Deér a következő három történeti fejezetben tárgyalta, amelyekben korona történetével Mátyás király uralkodásáig foglalkozott, 171 és többek között bizonyította, hogy Erzsébet királyné nem a Szent Koronát zálogosította el Frigyes császárnak, hanem azt a császár lefoglalta. 168 Schultze-Dörrlamm, M. i. m. 135. Taf. 10. 169 Kovács É. A magyar korona latin zománcai i. m. 333. 170 Deér J. A magyarok Szent Koronája i. m. 171. 171 Uo. 172 203. Deér bizonyította, hogy az a korona, amelyet Erzsébet királyné elzálogosított III. Frigyes császárnak, nem a koronázó jelvény volt. Azt a császár magánál tartotta. 207

Mi történt azonban a régi koronával? Deér József elgondolása szerint IV. Béla halála után leánya, Macsói Anna a királyi kincstár elrablásával együtt a koronázó ékszert is magával vitte Prágába, ahonnan többé nem került vissza. Ezért a régi pótlására és az elrablás eltitkolására V. István koronázása előtt 3-4 hét alatt a III. Béla alatt készült női koronát kiegészítették egy II. András uralkodása idején készített liturgikus tárgyból alakított keresztpánttal zárt koronává. Amíg a koronarészek korábbi történetével kapcsolatban Deér részletes és körültekintő kutatást végzett, az új korona esetében lényeges kérdéseket mellőzött, és vizsgálat nélkül hagyott. Nem oldotta fel az ellentétet, ami a koronázó jelvény általa elővezetett 11 13. századi története és az elrablás feltételezése között feszül. Hogyan volt lehetséges, hogy a székesfehérvári prépostság kincstárában őrzött koronázó jelvényhez a herceglány hozzájusson? Összeszedte a kincstár tárgyait Budán, aztán elment Fehérvárra, és az ott őrzött jelvények közül kiválasztotta a koronát, és az őrkanonok átadta neki? És a jelvényekhez tartozó jogart miért nem vitte magával? Hogyan lehet az, hogy a majd hetven éve háborús fenyegetéssel visszaszerzett koronáról V. István ilyen könnyedén lemondott? Folytathatnák a megválaszolatlan kérdéseket, de szükségtelen, mert a Szent Korona tárgytörténete ezt a lehetőséget kizárja. Mulasztás volt, hogy Deér nem vizsgálta annak a liturgikus ötvöstárgynak a mibenlétét, amihez az apostolképek tartoztak. Nem arról van szó, hogy meg kellett volna határoznia, hogy eredetileg mi volt az a tárgy, amivel vagy aminek egy részével a koronát lefedték. Azokat a lehetőségeket kellett volna sorra vennie, amelyek a kereszt alakú, sík lap esetében korábbi tárgyként szóba jöhetnek. Hogy Deérnél hiányzik e tárgy lehetséges körének meghatározása, nem csoda, mert ilyen tárgy nincs. A keresztpántot nem vághatták ki egy nagyobb lemezből, mert gyöngydróttal egységesen van keretezve. A keresztpántra az apostollemezeket sugarasan, négy irányban szerelték fel, az apostolok négy felé néznek, ami körkompozíció. Deér azt a téves vélekedést követte, hogy a szárak végéről apostolképeket vágtak le; emiatt azonban nem hibázatható. 172 Nem vette figyelembe és nem vizsgálta azt a felismerést, hogy a pántok eredetileg is hajlítottak voltak. Befolyásolta az a feltételezés, hogy a sík pántok a hajlítás miatt törtek meg, és a lemezük vékony és gyenge, amely alkalmatlan a korona beboltozására. Nem tulajdonított jelentőséget Czobor Béla megjegyzésének, miszerint a zománclemezek a keresztpánt rekeszeiből kivehetők, és ezért nem szükségszerűen egykorúk a pántokkal (és egyidejű készítésük bizonytalan). Ez pedig a latin korona készítésének sarkalatos kérdése. Deér elgondolása érthető: csak akkor keltezhette az új korona készítését IV. Béla halála utánra, ha az gyors munkával megvalósítható volt, és V. István koronázásáig nem kellett a mun- 172 Még az 1980-as években is úgy tárgyalta Kovács Éva a keresztpántot, hogy annak végeiről apostolképeket vágtak le: Kovács É. A magyar korona latin zománcai i. m. 329. 208

kaigényes pántok készítésére sok időt fordítani. 173 Már az a tény, hogy a keresztpántot a korona beboltozására készítették, kizárja, hogy a Szent Koronát V. István koronázására állították össze. Továbbá fel kellett tételeznie a korábbi korona-forma másolását, mert V. István uralkodása idején ez a forma korszerűtlen lett volna. Ez további súlyos kérdéseket vet fel, amiket Deér szóba sem hozott. Az kisebb probléma, hogy az új koronát készítő ötvös látta-e és mikor látta a régit. A nagyobbik az, hogy milyen volt az elveszett korona típusa. Ha az is zárt, keresztpántos korona volt, amit az ötvösnek utánoznia kellett, miért volt olyan? Bizánci típusú volt, és miért? Képekkel volt díszítve, és miért? Tudniillik azt kellene feltételezni, hogy a korábbi korona is felül zárt és képekkel volt díszítve és a bizánci császári korona típusában készült. E tekintetben Deér semmit sem mond. Deér József nagy munkájával lezárta a koronakutatás hosszú, 170 éves szakaszát. Annak folyamatához illeszkedett és következtéseiből kitörni nem tudott. Ez nem minősítés vagy értékítélet. A korona tárgytörténetének alapvető jellegzetességét, a keresztpánt csonkítatlanságát nem tudta figyelembe venni. A korábbiaknál bármennyire is jobbak voltak az 1946-ban készült felvételek, a zománcképek vizsgálatára még mindig elégtelenek voltak. 174 Helyes következtetéseit hátráltatta, hogy nem vette figyelembe azokat az esetenként jó megfigyeléseket, melyeket a szemlézők (főként Czobor Béla és Varjú Elemér) írtak le, de tévesen a latin korona hagyományos értelmezésére gondoltak. Deér új utakat keresett, de eszmetörténetileg mégiscsak a szentistváni hagyomány folyamatosságát bizonyította, a tárgytörténetben viszont törést tételezett fel: a Szent Korona eltűnését és az esemény eltitkolását. A monográfia kettős vonulata: egyrészt igazolta Szent István koronájának eredetét, történetét és hagyományát az 1270. évi elrablásig, másrészt a meglévő Szent Korona eredetét kutatta az egyes részek készítésén keresztül a feltételezett 1270. évi összeszerelésig. A szentistváni hagyomány szerinte a régit másoló új koronára száll át. Mivel sem a keresztpánt II. András-kori készítését, sem az eredeti korona elrablását nem sikerült bizonyítania, amelyek gondolatmenetének lényeges pontjai, munkája végül a Szent Korona szentistváni eredete bizonyításaként is felfogható. Az azonban, hogy ez miként lehetséges, arra remélhetőleg a Szent Koronáról írt monográfia választ fog adni. 173 A latin korona részeiről l.: Tóth Endre: A magyar címer színeinek és kettős keresztjének eredetéhez. Turul 87. (2014) 81 92. 81 85. 174 L. Kovács Éva megállapítását a Linköping-mitra gyenge minőségű zománcairól, amiket Deér analógiaként tárgyalt. Kovács É. A magyar korona latin zománcai i. m. 330. 209

Összefoglalás I. István felkenése és koronázása, 175 amely a régi királyságok a császárság, Anglia és Franciaország után az első volt Európában, teljes érvényű volt. Nem a korona volt az Árpád-kor első felében a királyavatás lényeges kelléke. A cselekmény legfontosabb része a csakis a pápa által engedélyezett felkenés volt, ami nem az invesztitúra-viták függvénye. Noha az Árpád-kor második felében a korona egyre fontosabb jelvénnyé vált, aligha értjük meg a korona kezdetének a történetét és szentté válását, ha a fentieket nem vesszük figyelembe. Később nem volt szükség a II. Szilveszter litterae-jében foglaltak megújítására. A trónörökös felkenése és koronázása automatikuan történt. Ha pedig a királynak vagy trónörökösnek koronára volt szüksége, akkor sem az egyik, sem a másik császártól, sem pedig a pápától nem kellett koronát kérnie, éppúgy a 11. mint a 12. században, hanem csináltatott. A koronázási jelvényeket (palást, jogar, korona) a 12. században aszerint válogatták ki, vagy állt össze az együttes, hogy egyes darabjai mennyiben kapcsolódtak az 1083-ban szentté avatott első király személyéhez. A Szent Korona esetében az apostollemezek voltak azok, amelyeket a keresztény mentalitásnak megfelelően ereklyeként alkalmaztak. Szent István koronáját nem törték szét, hogy azzal boltozzák be a görög koronát, hanem a szent király személyéhez kapcsolt, ismeretlen liturgikus tárgy zománcképeit használták fel arra, hogy a bizánci uralkodó koronáját másoló jelvényt készítsenek. A Szent Korona két fő részből: a görög koronából és a latin keresztpántból, valamint két bővítményből, a kilenc pendiliumból és a keresztből áll. A latin korona kiemelhető apostol-zománcképei nem egyidősek szükségszerűen a pántokkal, hanem annál korábbi, olyan liturgikus tárgyról is származhatnak, amelyen mind a 12 apostol képe rajta volt. Ez volt az a tárgy, amelyet Szent Istvánhoz kapcsoltak. Ez a tárgy lehetett ereklyetartó, hordozható oltár és pánt alakú korona is. Nem bizonyítható, hogy a latin Pantokrator- és az apostollemezek egyazon liturgikus tárgy számára egy időben készültek. 175 Idézem Hans-Dietrich Kahl mondatait, amelyeket az itáliai királykoronázásokkal kapcsolatban írt: Das Wort Krönung wird traditionsgemäß als Inbregriff einer feierlichen Einweisung in neue Herrschaft verstanden, vollzogen von kirchlichen Rahmen und so, daß der eigentliche Krönungsakt als besonders auffälliger Höhepunkt in einer Kettenhandlung steht, in der ihm weniger spektakuläre, doch in geistlichem Verständis wichtigere Glieder voraufgehen. Der Terminus steht also gewöhnlich pars pro toto für den Gesamtkomplexes der Königsweihe, deren Bedeutung für das Selbstverständnis mittelalterlichen Herrschertums die Forschung der letzten Jahrzehnte hinreichend herausgearbeitet hat. Kahl, Hans-Dietrich: Der Chronist Arnulf von Mailand und das Problem der italischen Königsweihen des 11. Jahrhunderts. In: Historische Forschungen für Walter Schlesinger. Hrsg.: Helmut Beumann. Köln, 1974. 420. 210

A keresztpánt (latin korona) nem más rendeltetésű liturgikus tárgy maradványa, hanem a beboltozáskor a Krisztus- és az apostollemezek befoglalására készítették. A latin koronarész csonkítatlan, végeinek díszítése befejezett. A pántok vége nem hiányos, apostolképeket nem vágtak le róla, csak a korona kora újkori súlyos balesete után, a sérülés miatt, a végeken az illesztési felületet rövidítették meg. Ezek a lemezek azon a liturgikus tárgyon voltak, amely Szent Istvánhoz volt köthető, és amelyről a korona számára a zománcképeket levették. A görög koronát Magyarországon nem alakították át vagy alakították ki. Nem egy meghatározhatatlan ajándék volt Géza számára, hanem minden bizonnyal a felesége által Konstantinápolyból hozott házassági korona volt. Mihály császár és I. Géza zománcképét Konstantinápolyban egy kész koronára szerelték fel, amikor a koronát aktualizálták és a korábbi képeket kicserélték. A két pendiliumot Magyarországon csatlakoztatták. A latin korona filigrános-köves pántjainak töréseit és sérüléseit nem egy korábbi, síkfelületű, liturgikus tárgy meghajlítása okozta, hanem egy (esetleg több) súlyos sérülés, amely a kereszt ferdülését is kiváltotta. A keresztet minden bizonnyal 1551 után szerelték rá a koronára. A tanulmányt Deér József mondataival kezdtem, amelyben a Szent Korona tárgytörténeti jelentőségét foglalta össze. Befejezésül Rainer Maria Rilkét idézem, aki a jelvény szimbolikus jelentőségét a következők szavakkal összegezte egy 1922-ben írt levelében, emlékezve a 25 évvel korábbi eseményre, a magyar honfoglalás 1000 éves évfordulója alkalmával tartott ünnepi felvonulásra, amelyet személyesen látott: 176 ennek az országnak a koronába vetett hite, az a nyugodt, rendületlen, több évszázados igyekezete, hogy a hatalom legkevésbé kézzelfogható vonásait egy dologban tisztán megőrizze magának, ez nyilván semmi más, mit egy nagy titokban tartott eszme. István király koronája bizonyos értelmen ennek a sérthetetlen, ódon és közösségi igénnyel megtakarított erőnek akkumulátora 176 Rainer Maria Rilke. Levelek V. 1919 1922. Vál., ford., az előszót és életrajzi jegyzeteket írta: Báthori Csaba. Bp., 1999. 460.: Levele Margot Sizzo-Noris grófnőnek 1922. július 15-én. 211

Függelék I. A Szent Korona régi leírásai és értelmezések Leírás Értelmezés 18. sz. vége a feliratok alapján két részből áll nincs köze szent Istvánhoz 1880 Pulszky stb. - ablakzománc, a keresztpánt törése, a pántok aljáról egy-egy apostolképet vágtak le - a két korona aranyfinomsága különbözik - a latin korona Pantokratora latin áldást oszt - a pántokat erőszakosan meghajlították, ezért törtek el (Hampel ) 1896 Czobor - az apostolképek kivehetők - a két korona aranyötvözete különbözik - eleinte nem volt a tetőn kereszt, később tették fel, és erős ütés miatt hajlott el - apostolok kancsalítása - c. l. Krisztusa latin áldást oszt - az ablakzománc ritka technika - csak az apostolképek tartoztak Szent István koronájához, amelyek Itáliában vagy Trierben készültek - az apostolképek nyugati, bizánci hatásra - a pántok az egyesítéskor készültek - az egyesítés talán III. Béla-, de biztos, hogy Árpád-kor - a szentistváni korona nyitott volt 1916 Varjú - Ipolyi és Czobor állításait ellenőrizték - a pántok nem a hajlítás miatt törtek el, - a c. gr. nincs nyoma nagyobb hanem erőszakos behatás miatt javításnak - a pántok eredetileg is hajlítottnak - a korona balesete újabb kori készültek - a kereszt elferdült, két pánt teljesen, a - a zománclemezek az íves pánttal harmadik félig eltört együtt készültek - az egyik pánt levált a Krisztus-lemezről - a zománcképek kissé hajlítottak 1938 Nincs beszámoló, csak megjegyzések a Mihály kép rendellenes helyzetről (Bárányné) és a kereszt vastag aranylemezből készült, belül üreges - a keresztet a 13 14. században illesztették a koronára - a kereszt 1633 1792 között erős ütés miatt ferdült el 212

II. Matilde Uhlirz, Patrick J. Kelleher, Bárányné Oberschall Magda és Deér József munkáiról megjelent kritikák és összefoglaló említések: Uhlirz 1951 = Uhlirz, Mathilde: Die Krone des heiligen Stephan, des ersten Königs von Ungarn. (Veröffentlichungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung. Hrsg.: Leo Santifaller. Bd. XIV). Graz Wien München, Verlag Stiasny 1951. Kelleher 1951 = Kelleher, Patrick J.: The Holy Crown of Hungary. Rome: American Academy 1951. IX, 124 S., XXXVI Taf. gr. 8. (Papers and Monographs of the American Academy in Rome. Vol. XIII.) Deér 1966 = Deér, Josef: Die Heilige Krone Ungarns. Österreich. Akademie der Wissenschaften, Philosophisch-historische Klasse. Denkschriften, 91. Bd. (H. Böhlaus Nachf., Graz-Wien-Köln 1966). Bárány-Oberschall 1961 = Bárány-Oberschall, Magda von: Die Sankt Stephans-Krone und die Insignien des Königreiches Ungarn. Wien München, 1961. Bárányné Oberschall, Magda: rec. Kelleher 1951. Corvina Serie III-Anno I. Vol. I. (1952) 80 86.; Bárány-Oberschall, Magda von: Die ungarische St. Stefanskrone im Licht der neuesten Forschungen. Südost-Forschungen 16. (1957) 24 53.; Bak, J. M.: rec. Deér 1966. Jahrbücher für Geschichte Osteuropas Neue Folge 17. (1969) 463 466; Bogyay, Thomas von: Neuere Forschungen über die Stephanskrone. Das Münster 4. (1951) 233 234.; Bogyay, Thomas von: rec. Kelleher 1951. Kunstchronik 5. (1952) 17 22.; Bogyay, Thomas von: rec. Kelleher 1951.; Uhlirz 1951. Byzantinische Zeitschrift 45. (1952) 419 423.; Bogyay Tamás: A szent korona eredete kérdések és válaszok. I II. Új Magyar Út 3. (1952) 1. sz. 14 16. és 2. sz. 17 21.; Bogyay Tamás: Könyvek koronákról. Új Látóhatár 5. (1962) 135 146.; Bogyay Tamás: rec. Bárány-Oberschall 1961. Byzantinische Zeitschrift 56. (1963) 126 131.; Bogyay, Thomas von: rec. Deér 1966. Byzantinische Zeitschrift 61. (1968) 361 364.; Bogyay Tamás: Problémák Szent István és koronája körül. Új Látóhatár 13/21. (1970) 105 115.; Bogyay, Thomas von: Ungarns Heilige Krone. Ein kritischer Forschungsbericht. Ungarn-Jahrbuch 9. (1978) 207 235.; Breckenbridge, James D.: rec. Deér 1966. Speculum 43. (1968) 138 141.; Deér, Josef: Die Stephanskrone. Atlantis 21. (1949) 114 119.; Deér, Josef: rec. Uhlirz 1951, Historische Zeitschrift 176. (1953) 567 572. Dölger, Franz: rec. Kelleher 1951. Historisches Jahrbuch der Görresgesellschaft 75. (1954) 252 264.; Elze, Reinhard: rec. Uhlirz 1951 és Kelleher 1951. Deutsche Literaturzeitung 75. (1954) 767 771; Fillitz, Hermann: rec. Kelleher 1951 és Uhlirz 1951. Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 63. (1955) 92 95.; Fillitz, Hermann: rec. Deér 1966. Kunstchronik 25. (1972) 10 22.; László Gyula: rec. Deér 1966. Századok 106. (1972) 459 470., Rensing, Theodor: rec. Deér 1966. Zeitschrift für Kunstgeschichte 31. (1968) 162 165.; Sas-Zaloziecky, W.: rec. Kelleher 1951. Jahrbuch der Österreichischen Byzantinistik 2. (1952) 185 188.; Schramm, Percy Edmund: rez. Deér 1966. Zeitschift für schweizerische Archäologie und Kunstgeschichte 25. (1967) 90 91. Schmugge, Ludwig: rec. Deér 1966. Erasmus 19. (1967) 213

749 752.); Seewann, Gerhardt: Das Sankt-Stephan-Krone, die Heilige Krone Ungarns. Südost-Forschungen 37. (1978) 146 178.; Thordemann, Bert: rec. Deér 1966. Fornvännen 62. (1967) 75 76.; Ulm, Benno: rec. Deér 1966. Christliche Kunstblätter 1970. 50. 214

Kollár Csilla A MAGYAR ARISZTOKRÁCIA FÉNYŰZŐ ÉLETE A 17 19. SZÁZADI HABSBURG URALOM ALATT. A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM KIÁLLÍTÁSA DÉL-KOREÁBAN A Magyar Nemzeti Múzeum a magyar kulturális és tudományos élet kiemelkedő szereplőjeként számos gyümölcsöző kapcsolatot épített már ki külföldi országokkal és azok intézményeivel. A dél-koreai kapcsolatfelvételre 2011 májusában került sor, amikor a Koreai Nemzeti Palotamúzeum akkori igazgatója, Chang Jong-Soo úr ellátogatott a Magyar Nemzeti Múzeumba és javaslatot tett a két intézmény közötti együttműködésre. A közös munka első lépése és eredménye volt A magyar arisztokrácia fényűző élete a 17 19. századi Habsburg uralom alatt című nagyszabású kiállítás, mely 2013. december 3. és 2014. március 9. között tartott nyitva Szöulban. A várható érdeklődés és a tárlat reprezentatív volta miatt hamarosan még egy intézmény jelentkezett, hogy szívesen fogadná a magyar műkincseket. Így a szöuli zárás után a tárgyakat Teguban a Keimyung Egyetem Hengso Múzeumában is megtekinthette a közönség 2014. április 1. és június 14. között. A Koreai Nemzeti Palotamúzeum 2005-ben kapta ma is használatos nevét, amikor az ország függetlenségének 60. évfordulójára emlékezve részlegesen megnyitották a látogatók előtt. Korábban is történtek törekvések arra nézve, hogy a szöuli Nemzeti Múzeum szervezetéből kiemelve létrehozzanak egy önálló intézményt, amely a történetileg legjelentősebb uralkodóház, a Joseon (más átírással: Csoszon) dinasztia emlékeit 1. kép Gyeonbokgung palota, Szöul (A szerző felvétele) 215

2. kép A Koreai Nemzeti Palotamúzeum (A szerző felvétele) őrzi, gyűjti és kutatja. Már az 1980-as években megkezdték a család uralmához tartozó műkincsek felkutatását, gyűjtését és restaurálását. A történelem viharaiban szétszóródott berendezési, használati és dísztárgyak nagy részét külföldről kellett visszavásárolni. A megkerült műkincsekből 1992 és 2005 között a Deoksugung palota Seokjojeon épületében rendeztek be királyi múzeumot. Végül az intézményt jó érzékkel Szöul elsőszámú idegenforgalmi célpontja, a Gyeonbokgung palota mellé helyezték át egy teljesen modern, új épületbe. A fővárosban található öt palotaegyüttes közül a Gyeonbokgung palota volt a legnagyobb, a fő királyi központ, mely már az első Joseon dinasztiabeli uralkodó, Taejo király idején kiépült. Az 1592. évi japán megszállás idején leégett épületegyüttest napjainkra teljesen újjáépítették és a főváros legnépszerűbb, kötelező látnivalójává tették. A főbejárattól balra elhelyezkedő területen, mely még a palota falain belülre esett, de semmilyen kiemelt épületnek nem adott helyet, fejezték be 2007-re a Nemzeti Palotamúzeum építészeti környezetbe illeszkedő, de a legmodernebb látogatói és műtárgyvédelmi követelményeknek is megfelelő háromszintes épületét. (1 2. kép). A 18.284 m 2 alapterületű múzeum három szintjén 10 kiállítóteret rendeztek be, melyek tematikus rendben mutatják be az 1392 1897 között uralkodó dinasztiát és annak fényűző udvarát. A látogatók megismerkedhetnek az uralkodócsalád tagjainak életével, szokásaikkal, jelvényeikkel, külön egységek mutatják be a gyermekkort és az oktatást, de figyelmet fordítottak a korszak tudományos eredményeinek a bemutatására is. Nagy szerephez jutnak a művészetek is, különösen az építészet, a festészet és a zene. A rendelkezésre álló időszaki kiállítótérben rendszeresen dolgoznak fel az állandó kiállításban szerephez nem jutó, de jelentős és érdeklődésre számot tartó témákat, mint például a selyemhízések és a gyógyítás történetét, az utolsó hercegnő életét, a pecsétek és más uralkodói jelvények használatát. A mára már közel 40.000 darabos gyűjteménnyel rendelkező múzeum fő feladata tehát, hogy a leghosszabb ideig uralkodó koreai dinasztia történtét, tagjainak életét és udvaruk életkörülményeit bemutassa, továbbá hogy felhívja a figyelmet arra a hatalmas nemzeti és kulturális örökségre, amit a Joseon uralkodók 216

sora az országra hagyott. Fontos megemlítenünk azt is, hogy a ma már erős nyugati hatás alatt álló és rohamos gyorsasággal változó Koreában a Joseon dinasztia alatt alakultak ki olyan nemzeti jellegzetességek, mint a viselet, az étkezések rendje és kultúrája, a ma már hagyományosnak számító szokások, ünnepek és a viselkedéskultúra is. Nem meglepő tehát, hogy e korszak megismerése és emlékeinek megőrzése kiemelten fontos feladat. A nemzeti értékek megőrzése, ismertetése és kutatása mellett a múzeumnak az is küldetése, hogy más országok uralkodóházainak, elitjének az életmódját, kultúráját is bemutassa. 2010. november 9. és 2011. február 6. között a Nguyen dinasztia (1802 1945), az utolsó vietnámi uralkodóház történetével ismerkedhettek a látogatók. A pánázsiai hatások és a nemzeti jellegzetességek bemutatása után kimondottan nagy lépés volt, hogy a múzeum európai partnert és témát választott következő időszaki kiállításához. Az intézmény azelőtt soha nem dolgozott fel Ázsián kívüli témát, de egy európai ország műkincseinek ilyen reprezentatív bemutatkozása még az egész Koreai-félszigetre vetítve is egyedülállónak számított. A kiállítás előkészítő munkálatai 2012 elején kezdődtek, melynek első lépéseként a kurátori feladatok elvégzésével a szerzőt bízták meg. A koncepció kidolgozásakor a koreai partner igényeit, a kölcsönző intézmény adottságait és jellegzetességeit igyekeztünk figyelembe venni. Olyan témát és korszakot próbáltunk találni, mely idő és rangbéli kapcsolatban áll a Koreai Nemzeti Palotamúzeum gyűjtőkörével és feladatával. A kiállítóhely egy uralkodóház bemutatását tűzte ki célul, melyhez mi annyiban alkalmazkodtunk, hogy a korszakban Magyarországon regnáló Habsburg-háznak kiemelt szerepet juttattunk a kiállításban. A földrajzilag és történelmileg oly távol eső Ázsiában a Habsburg-ház olyan fogódzót és hívószót jelentett, amely segíti a látogatót a magyar történelem viharaiban történő eligazodásban. Fontos volt azonban, hogy a kiállítás ne csupán az idegen uralkodóházat mutassa be, hanem a magyar arisztokrácia életmódját és szokásait is. A Magyar Nemzeti Múzeum gazdag, Habsburg-házhoz köthető műtárgyai mellett olyan egységeket és tárgyakat igyekeztünk kiválasztani, amelyek a nemzeti jellegzetességekre, a külföldi példák és értékek átvétele mellett megjelenő hagyománytiszteletre hívják fel a figyelmet. Kezdettől fogva tematikus egységekben gondolkodtunk, hiszen így a kiállítóhelyhez is illeszkedtünk, és a befogadást is nagyban megkönynyítettük. A több alakalommal is hazánkba látogató koreai kollégák számára meglepő volt a rendelkezésre álló műtárgyállomány minősége és nagysága, így a korábban tervezett 448 m 2 -es időszaki kiállítóhely helyett hamarosan javaslatot tettek egy nagyobb alapterületű helyiség kialakítására. Mindezt csak úgy lehetett elérni, ha az állandó kiállítás bizonyos egységeit engedik át az időszaki kiállítás idejére. A múzeum legalsó szintjének termeit így kiürítették a magyar kiállítás számára, melynek eredményeként egy kellően nagy és reprezentatív tér fogadhatta a tárlatra kölcsönzött 190 nagy értékű műtárgyat. A kiállítás bejáratánál térképek és idővonalak segítették a bemutatott témák térben és időben történő elhelyezését. A Habsburg uralkodók sorát képes családfa segítségével követhették a látogatók. Az első teremben (3. kép) a Magyar Királyság létét, hozzá kapcsolódó nemzeti jelképeinket igyekeztünk megidézni. Államiságunk fő szimbóluma, a Szent Korona másolat formájában lehetett jelen, míg grafikák sora mutatta be a többi koronázási jelvényt. A Szent Korona alakja két legyezőn is megjelent, amelyek a korona 1790-es hazahozatalakor készültek. A jeles esemény idején készült tárgyak a különböző 217

3. kép A kiállítás első terme (Fotó: Seo Heunkang) korok koronázási ünnepségeit megörökítő metszetekkel együtt megfelelő mértékben hangsúlyozták a Magyar Királyság létét és a Habsburg magyar viszony időről-időre változó, bonyolult szövedékét. A következő egységben uralkodói portrék sorakoztak, kiemelve olyan korszakokat, melyek esetében a hosszú uralkodás, a kompromisszumkészség, valamint az uralkodó és alattvalóinak kiegyensúlyozottságra törekvő viszonya jólétet és fejlődést teremtett. Mária Teréziát és magyar ruhába öltöztetett gyermekeit ábrázoló festmények és grafikák szép kiegészítője volt az a 18. századi fiúruha, amelyet a hagyomány pazar kivitele és magyar szabása miatt II. József gyermekkori öltözetének tart. Ferenc József időskori portréja már egy másik végpont, korszakunk vége felé mutatott. A szépséges, magyarok számára oly kedves, Erzsébet királyné neve még a messzi Koreában is ismerősen cseng, alakját nem csak portrék, hanem használati tárgyai, öltözetei is megidézték. A következő egységben női és férfi viseletek és kiegészítők jelentek meg, melyeken ugyan a nemzetközi hatások jól megfigyelhetőek, mégis remekül bemutatják a jellegzetesen magyar elemeket is. A díszmagyarként számon tartott magyar főúri viselet a bécsi udvarban is elfogadott reprezentatív öltözet volt, melyet a Habsburg-ház tagjai is rendre felöltöttek, különösen ünnepi alkalmakkor. Az utolsó két koronázás alkalmával viselt női öltözetek egyik legszebbike, Majláth Györgyné Prandau Stefánia fehér alapon arannyal hímzett, uszályos szoknyás és vörös ruhaderekas együttese, eredeti fémszálas csipkefátylával és kötényével kiegészítve a kiállítás egyik fénypontja volt. A kiállított férfi díszmagyar IV. Károly koronázására készült. A magyar viselet formai gazdagságát és elemeinek változását grafikák és festmények segítségével is igyekeztünk szemléletesen bemutatni. A főúri reprezentáció másik fontos elemeként a viselet mellett az otthon berendezését is igyekeztünk bemutatni. A 17. századi török szőnyegek és úrihímzés-töredékek a török-magyar kapcsolatok összetettségét és a magyar mintakincs gazdagodását emelték 218

4. kép Asztali és díszedények (Fotó: Seo Heunkang) ki, míg a 18. századi öltözőasztal az egyre növekvő nyugati hatásokat és a magánszféra növekedésének előjelét érzékeltette. A kiállítás egyik legösszetettebb eleme a terített asztal, amelyen a Budavári Palota számára készült Herendi étkészletet és poharakat magyar főúri családok ezüstjeivel egészíttettük ki. A hiányzó tányérokat a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. jóvoltából sikerült pótolni, ezt leszámítva a kiállításon szereplő minden műtárgy a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeiből került ki. A terített asztal mellett, a magyar arisztokrácia gazdagságát és sajátos tárgyi kultúráját megjelenítő 17 18. századi arany és ezüsttárgyak kaptak helyet. (4. kép) Egy másik terembe lépve a magyar arisztokrata urak saját világába nyerhettünk bepillantást, hiszen a hadászat, katonáskodás az ő kiemelten fontos kötelességeik közé számított. (5. kép) Pazar kivitelű támadó fegyverek és vértek a magyar urak vitézségéről, de pompaszeretetükről is beszédesen tájékoztatták a látogatókat. A buzogányok és szablyák sora mellett a híres könnyűlovas fegyvernemet, a huszárságot is bemutató metszetek, használati tárgyak is szerepeltek a kiállításon. A főúri kiváltságnak számító vadászat is elsősorban a férfiak életének volt a része. A szenvedélyes vadász hírében álló, magyaroknak oly kedves Rudolf trónörökös vadászpuskája a tematikus egység egyik kiemelt műtárgya volt. A vadászfegyverek és kellékek többsége főúri gyűjteményekben maradt fenn, hiszen azok megőrzése, különleges alkalmakkor való bemutatása a család ősi voltát, gazdagságát hangsúlyozta, akárcsak a régi lószerszámok, lóöltözetek szerepeltetése felvonulások, kiemelt ünnepségek alkalmával. A 17. századi hímzett lótakaró és türkizekkel kirakott nyereg nem csak a főúri reprezentáció kellékei, hanem virágmotívumai az úrihímzés szép példái is. Bár Dél-Koreában évszázadok óta jelen van a missziós kereszténység, a 17 18. század katolikus egyházi reprezentációjának pompája teljesen ismeretlen előttük. A kiállítás utolsó egységeként így a vallásossághoz kapcsolódó tárgyakat mutattunk be. Az egyházi 219

5. kép Katonai és vadászfegyvereket bemutató terem (Fotó: Seo Heunkang) vezetők nem csak mecénásai voltak a művészeteknek, hanem a Habsburg udvar megbecsült tagjai, és akkoriban még szinte kivétel nélkül főúri családok leszármazottai is. A reprezentációs célokat mindig is szolgáló adományozás nem csak az egyházi, hanem a világi arisztokráciára is jellemző volt. A drágakövekből formált olvasók és a pazar ötvösmívű keretbe foglalt imakönyv a vallásos elmélyülés személyes kellékei voltak. Egy megkapóan szép 18. századi ornátus nem csak a püspöki viselet szemléletes példája, hanem a francia ízlésű hímzések terjedésének és az úrihímzés eltűnésének tanúja is. (6. kép) A kiállító tér több pontján is lehetőség volt rövidfilmek megtekintésére, melyek segítségével mélyebb ismereteket lehetett szerezni Magyarország történelméről, kultúrájáról és a Magyar Nemzeti Múzeumról. A legnagyobb sikert egy szemüveg nélkül is 3D-s élményt adó film aratta, melynek segítségével a műtárgyak legapróbb részletei is megelevenedtek. A kiállítás apropóján a teremsor előterét is átalakították, Budapestet és magyarországi látnivalókat bemutató, nagyméretű panorámaképeket helyeztek el. A december 3-ai megnyitón köszöntőbeszédet mondott a Nemzeti Palotamúzeum igazgatója, Lee Gwi-young; a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Dr. Csorba László; Magyarország szöuli nagykövete, Csaba Gábor és a Koreai UNESCO Delegáció elnöke, Lee Sang Jin. Ugyanezen a napon Dr. Csorba László előadást tartott az általa vezetett intézmény történetéről és jelentőségéről a Palotamúzeum szakmai közönségének. Néhány héttel később a következő közép-európai és magyar történelemmel kiemelten foglalkozó koreai történészek is beszámoltak kutatásaikról: Kim Jangsso professzor, KwanDong Egyetem, Történelem Szak; Kim Daesun, Hankuk Egyetem, Magyar Szakirány. Két alkalommal szerveztek tárlatvezetést, amelyet a kiállítás megtekintése után kulturális programmal, zenei és táncos bemutatóval színesítettek. Általános iskolás gyerekek 22 alkalommal vehettek részt szervezett múzeumpedagógiai foglalkozáson, melyek során összesen 285 gyermek bővíthette tudását Magyarországról. Januárban és februárban minden kedden felnőttek számára hirdetett a múzeum tematikus foglalkozást, melynek 220

6. kép A kiállítás utolsó terme (Fotó: Seo Heunkang) keretében a magyar konyhával ismerkedhettek meg az érdeklődők. Egy magyar származású, évek óta Koreában élő gasztronómiai szakember vezetésével 139 jelentkező készített és kóstolt meg magyar ételeket. A kiállítás idejének kiemelt diplomáciai eseménye zajlott le január 26-án, amikor a Koreában szolgálatot teljesítő nagykövetek házastársai látogattak el a kiállításra. A 39 ország nagykövetének felesége először angol nyelvű tárlatvezetésen vehetett részt, majd egy kellemes ebéd nyújtott alkalmat az ismerkedésre és a baráti kapcsolatok erősítésére. A vendégeket a magyar nagykövet felesége, Csaba Edit és a múzeum igazgatója köszöntötte, kiemelve a kiállítás nagy sikerét. A kiállítás valóban nagyon magas látogatószámmal zárult: Szöulban összesen 611.319-en tekintették meg. A látogatók döntő többsége koreai állampolgár volt, de a múzeum kedvező elhelyezkedésének is köszönhetően 47.691 külföldi is felkereste a tárlatot. A sajtó nagy érdeklődését mutatta, hogy a megnyitót követő napokban 64 alkalommal jelentek meg tudósítások a kiállításról az internetes és nyomtatott sajtóban. A Nemzeti Palotamúzeumban helyet kapott mindezidáig legsikeresebb kiállítást a zárás után a Koreai-félsziget középső területein fekvő Tegu városában is bemutattuk. Két és fél milliós népességével a negyedik legnépesebb koreai város tartományi székhely és kiemelt jelentőségű egyetemi város is. A kiállítás helyszínéül is szolgáló Keimyung Egyetem legszebb kampusza a város nyugati részén, festői környezetben terül el. Az 1954-ben alapított egyetemen kiemelten nagy hangsúlyt fektetnek a zenei oktatásra és a kiterjedt nemzetközi kapcsolatok ápolására. Az egyetem tanárai a budapesti Kodály Intézet rendszeres látogatói, és a tervek között szerepel egy Liszt Ferencről elnevezett zeneművészeti intézet létrehozása is. A diákok és a városlakók számára számos kulturális élményt nyújt az egyetem, hiszen koncert- és színháztermet, könyvtárat, sportkomplexumot, a hagyományos építészetet is bemutató parkot és egy múzeumot is üzemeltet. Az egyetemhez tartozó és a kampusz területén épült Hengso Múzeumot 1978-ban alapították. (7. kép) A kétemeletes épület felső szintjén állandó kiállításokon ismerked- 221

7. kép A tegui Keimyung Egyetem Hengso Múzeuma (A szerző felvétele) het meg a látogató az egyetem történelmével és egy régészeti kiállítást is megtekinthet. A földszinten időszaki kiállítótér és kiszolgáló helyiségek sora található. A múzeum a diákok számára fontos találkozási és képzési hely is, nemzetközi projektek és kutatások helyszíne. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításának is helyet adó épület nem először fogadott rangos külföldi kiállítást, 2005 2006-ban a British Múzeum vándorkiállítása is itt vendégeskedett. Az időszaki kiállítóhely ezúttal sem volt elég nagy a Szöulból érkező magyar műtárgyak számára, ezért az emeleti állandó kiállítás egyes termeit is szabaddá kellett tenni. Sajnos így a teljes anyag nem egy emeleten, akadálytalanul bejárva volt megtekinthető. A tematikus egységek megfelelő szétválasztásával igyekeztünk ezt a zavaró körülményt kiküszöbölni. A kiállítás megnyitójának kiemelt vendége Csaba Gábor nagykövet úr volt, de a Tegui Koreai Magyar Baráti Társaság tagjai is képviseltették magukat. Az ünnepi alkalom fényét emelte, hogy az egyetem alapításának 60. évfordulójának évében történt. A kiállítás a helyi viszonyok között rekordnak számító, mintegy 50 ezer fős látogatottságot ért el. Egy másik fontos esemény is 2014-re esett, mégpedig a magyar koreai diplomáciai kapcsolatok felvételének 25. évfordulója. 1989-ben, a rendszerváltozás évében Magyarország nem csak nyugat felé tett nagy lépést, hanem kelet felé is azzal, hogy az egykori szocialista blokk országai közül elsőként lépett kapcsolatba Dél-Koreával. A két ország közötti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok az azóta eltelt 25 évben nagyon sokat fejlődtek. Kulturális szempontból a legnagyobb ugrást az jelentette, hogy Dél- Korea 2012-ben Kulturális Központot hozott létre Budapesten, az egyetlen ilyen intézményt a régióban. A 2014 folyamán megrendezendő kulturális programok sorát pedig Szöulban a Magyar Nemzeti Múzeum most bemutatott, nagyszabású tárlata nyitotta meg, melynek nem titkolt célja volt a magyar történelem és művészetek iránti érdeklődés felkeltése és Magyarország vonzó úti célként való feltüntetése is. 222