M I S E R E N D 2017. JANUÁR JÚNIUS Patrona Hungariae Kápolna H-1146 Budapest, Thököly út 116/I/3. Info: Katholisches Bildungshaus, Jaidhof 1 A-3542 Jaidhof / Gföhl Tel.: 02716-6515; Fax: 02716-6515 20; www.fsspx.at
J A N U Á R 2017.01.06. péntek VÍZKERESZT (I. oszt.) 2017.01.07. szombat Szűz Mária szívének engesztelő szombatja (IV. oszt.) 2017.01.08. vasárnap Szent Család vasárnapja (II. oszt., Vízkereszt utáni 1. vasárnap) szentségi áldással 2017.01.21. szombat Szent Ágnes szűz és vértanú (III. oszt.) 2017.01.22. vasárnap Vízkereszt utáni 3. vasárnap (II. oszt.) 10:00 Ünnepi szentmise F E B R U Á R 2017.02.04. szombat Szűz Mária engesztelő szombatja, Corsini Szent András püspök és hitvalló (III. oszt.) 2017.02.05. vasárnap Vízkereszt utáni 5. vasárnap (II. oszt.) szentségi áldással 2017.02.18. szombat Szűz Mária szombatja (IV. oszt.) 2017.02.19. vasárnap Hatvanadvasárnap (II. oszt.) M Á R C I U S 2017.03.01. szerda Hamvazószerda (kötelező böjti és megtartóztatási nap) 2017.03.04 szombat Szűz Mária engesztelő szombatja (IV. oszt.) 2017.03.05. vasárnap Nagyböjt 1. vasárnapja (I. oszt.), hamvazkodás 2017.03.18. szombat Szűz Mária szombatja (IV. oszt.) 2017.03.19. vasárnap Nagyböjt 3. vasárnapja (I. oszt.)
Á P R I L I S 2017.04.01. szombat Szűz Mária engesztelő szombatja, Nagyböjt 4. vasárnapja utáni szombat (III. oszt.) 2017.04.02 vasárnap Szenvedés 1. vasárnapja (I. oszt.) 2017.04.16. vasárnap Húsvétvasárnap (I. oszt.) (vendéglátás a kápolna előterében) 2017.04.29. szombat Veronai Szent Péter vértanú (III. oszt.) 2017.04.30. vasárnap Jó Pásztor vasárnapja (II. oszt.) szentségi áldással M Á J U S 2017.05.06. szombat Szűz Mária engesztelő szombatja (IV. oszt.) 2017.05.07. vasárnap Húsvét uáni 3. vasárnap (II. oszt.) 2017.05.20. szombat Sziénai Szent Bernardin hitvalló (III. oszt.) 2017.05.21. vasárnap Húsvét utáni 5. vasárnap (II. oszt.) J Ú N I U S 2017.06.03. szombat Pünkösd vigíliája (I. oszt.) 2017.06.04. vasárnap Pünkösd vasárnap (I. oszt.) 2017.06.24. szombat Keresztelő Szent János születése (I. oszt.) 2017.06.25. vasárnap Jézus Szentséges Szívének ünnepe (II. oszt., Pünkösd utáni 3. vasárnap) szentségi áldással
Időpontok az Osztrák Tartományban és a zaitzkofeni papi szemináriumban Pén. 12.30. Csü. 01.05. Hét. 01.16. Szo. 01.21. Sze. 02. 01. Csü. 02.02. Hét. 02.06. Szo. 02.11. Pén. 02.17. Vas. 02.19. Hét. 02.20. Szo. 02.25. Pén. 03.10. Vas. 03.12. Szo. 04.01. Szo. 04.29. - Vas. 04.30. Vas. 05.07. Pén. 06.02. - Hét. 06.05. Szo. 06.03 Csü. 06.15. Csü. 06.15. - Vas. 06.18. Szo. 07.01. nyári táborok Július 09. - 22. Július 22. Augusztus 5. Július 25. - 27. KJB-téli tábor Lienzben Lelkigyakorlat a cseh férfiak számára Jaidhofban Kisebb szentelések Zaitzkofenben Beöltözés / tonzura Zaitzkofenben Lelkigyakorlat férfiak számára Jaidhofban Lelkinapok cseh lányok számára Jaidhofban Lelkigyakorlat nők számára Jaidhofban Lelkinapok édesanyák számára Jaidhofban Szubdiakónus szentelés Zaitzkofenben Haramdrendiek találkozója Jaidhofban Mária körmenet Bécsben Pünkösdi zarándoklat: Chartres-Paris Diakónus szentelés Zaitzkofenben Úrnapi körmenet Jaidhofban Családi nap Jaidhofban Papszentelés Zaitzkofenben Fiúk nyári tábora Jaidhofban Leányok nyári tábora Jaidhofban Gyalogos zarándoklat Mariazellbe Prédikáció Gyertyaszentelő Boldogasszony Ünnepére Kedves Hívek! Lumen ad revelationem gentium Fény a népek világosságára. Ezt a dicshimnuszt énekli az agg Simeon, amikor a kis Jézust tartja kezében, ez hangzik el a mai ünnepen is. A kis Jézust még az anyja kezében látjuk de ő már feláldozza. Ez az átmenet a karácsonyi időszakból a húsvéti időszakba. A mai ünnep szimbóluma a fény. Mit jelent a fény? Krisztust és az örök életet jelképezi bennünk. Krisztus eljön a pogányok világosságának. Egyben az Egyházra emlékeztet minket a gyertya, melyet a keresztelésünkkor kaptunk. Emlékeztet minket az istengyermekségünkre és a hívek általános papságára. Az Egyházkezéből kapjuk a gyertyát, mivel az Egyház adja nekünk Krisztust és az isteni életet. A gyertyával, tehát Krisztussal megyünk végig az életünkben egészen az örök életig. A kereszteléskor az Egyház ezt mondja nekünk: Fogadd az égő gyertyát és romlatlanul őrizd meg a keresztségedet. Tartsd meg Isten parancsolatait, hogy amikor eljön az Úr a menyegzőre és vele minden szent a mennyei udvarból, akkor találkozz velük és örök életet legyen. Ahogy Mária mint áldozatot bemutató asszony jelenik meg, aki gyermekét a golgotai áldozathoz felajánlja, úgy ajánlja fel az embereket Istennek. Egy ilyen életút a katolikus hitű szeretet a Megváltó és a Szűzanya iránt. A világosságot hozza el életünkbe: világosságot a modern pogányságba,
világosságot az örök üdvösséghez egy csak a földi életre és vágyakra összpontosító társadalomban. A pogányoknál sötétség uralkodik. A teremtés rendje fel van forgatva. Rémhírek az osztrák Die Presse napilapból 2015. január 15-én: a címlapon: örökbefogadási jog a homoszexuálisoknak, alatta: A legfőbb bíróság eldöntötte, hogy az örökbefogadásnál nem szabad különbséget tenni a heteroszexuális és homoszexuális párok közt. A cikk elején olvashatjuk, hogy az azonos nemű párok számára az örökbefogadási tilalom megszűnt. Igen, tulajdonképpen a keresztény állam teljes összeomlását éljük át, az Istenkép és a teljes értékrend elvesztését. Mennyire érezhetjük keresztény kultúránk eltűnését, mennyire érezhetjük a változásokat katolikus hitünkben és érzékelhetjük a keresztény erkölcs változását. A katolikus népeknél viszont észrevehető ez a világosság, illetve fény a népek világosságára. A házasság kapcsolatai erősek, a családok gyermekeikben örömüket lelik és a vallási és szellemi érdeklődés már kisgyermekkortól lesz felébresztve. Ez egy igazi társadalom szellemi értékekkel, nemcsak földi érdekekkel. Egyedi módon gyönyörködhetnek a katolikus nemzetek, illetve akik még néhány évtizede azok voltak, a kulturális javak sokaságában, legyen az építészet, szobrászat, festészet, zene vagy szépirodalom. Gondoljunk csak Magyarország csodálatos templomaira! Gondoljunk az örök Rómára, a Szent Péter Bazilikára, a Lateráni Bazilikára, Santa Maria Maggiore-ra és a számtalan szakrális műalkotásra. A fény a bűn elleni harcból adódik. Lefebvre érsek 1979-ben Écône-ban a következőt mondta Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén tartott prédikációjában: A gyertyák a viaszból táplálkoznak és a viasz olyan mint a testünk, amelynek el kell múlnia, hogy a fény világíthasson, Urunk Jézus Krisztus fénye, azzal, hogy minden bűnünket legyőzzük. Gonosz hajlamainknak távozni kell, hogy világíthasson a fény, a mi Urunk Jézus Krisztus fénye! (Damit die Kirche fortbestehe, 325. old.) Záró gondolatként elmondhatjuk, hogy ezek mind olyan okok, amelyek miatt Egyházunkat szeretjük és apostoli hitünkhöz hűek akarunk maradni. Őrizze meg bennünk a Szűzanya Jézus Krisztus fényét, hogy kivihessük ezt a fényt a népek világosságára a világba! Ámen. A II. Vatikáni Zsinat időzített bombái Franz Schmidberger atya, a zaitzkofeni papi szeminárium rektora Amennyire meg tudom ítélni, mindenekelőtt öt zsinati dekrétum játszik végzetes szerepet: 1. az ökumenizmus-dekrétum, az Unitatis redintegratio, 2. az Egyházról alkotott úgynevezett dogmatikai konstitúció, a Lumen gentium", amelyben mindenekelőtt két pont bír messzemenő következményekkel, míg egyéb szövege nem volna túlságosan kifogásolható, 3. a nemkeresztény vallásokról alkotott dekrétum, a Nostra aetate, 4. a dekrétum a vallásszabadságról, a Dignitatis humanae", 5. az Egyháznak a modem világban elfoglalt helyéről szóló lelipásztori konstitúció, a Gaudium et spes".
Az ökumenizmus-dekrétum Minden katolikus számára világos, hogy Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus és az Egyház elválaszthatatlan egységben állnak: az Atyaisten elküldi nagyon szeretett egyszülött fiát a világba, aki emberi természetet, azaz testet és emberi lelket vesz föl, egyházat alapít, amivel azonosítja önmagát, amely az ő lényegét tökéletesen kifejezi, és amely küldetését folytatja: Amint engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket (Jn 20, 21), mondja az Úr feltámadása estéjén apostolainak. Az a misszió, amelyet az Egyház fejt ki, pontosan ugyanaz, mint amelyet az Úr földi élete és működése idején, különösen kereszthalálában valósított meg. Ezáltal világos, hogy az Egyház abszolút módon, egyedülállóan és egyszerien létezik a népek közt emelt jelként, az élő Isten templomaként, a leölt bárány menyasszonyaként, a mennyből alászálló új Jeruzsálemként, Isten emberek közti sátoraként, Krisztus titokzatos testeként, a közöttünk tovább élő és tovább működő Úrként. Semmiképp nem lehet más vallási közösségekkel összehasonlítani, vagy úgy beállítani, mintha a többi keresztény felekezettől csak fokozatban, mennyiségileg különbözne, mert az Egyház az, ami igazán isteni a világban; általa van jelen Isten ezen a földön, általa szállt alá a menny az emberekhez, általa kormányozza Isten a világot, szenteli meg a lelkeket és vezeti őket örök színelátására. Az Egyház tehát a köztünk megtestesült Isten, aki láthatóan az Egyház életében, tanításában, kultuszában, imáiban és kor-mányzatában jelenik meg. Az Egyház tehát ahogy ezt Milch plébános úr kiválóan újra és újra kifejezésre juttatta semmiképp sem valamiféle adalék a béke immanens birodalmához vagy pedig az embertársi, evilági építéshez; sokkal inkább az Istenembertől felállított természetfölötti üdvintézmény, amely arra rendeltetett, hogy akár alkalmas, akár nem hirdesse a hitet, különösen a Jézus Krisztus istenségében való hitet; hogy az embereket megtérésre és bűnbánatra hívja fel; hogy nekik szóban és a szentségekben az üdvösséget, a kegyelmet, az örök életet ajándékozza. A II. Vaticanum ökumenizmusról szóló dekrétuma döntő módon szakít az Egyháznak a képviselet kizárólagosságára és abszolút voltára formált ezen lényeges igényével. A jelentőségteljes egyházak kifejezést többes számban használja, ami olyan nyelvhasználatot jelent, amely a II. Vaticanum előtt soha és sehol nem tűnt fel. Vagy mégis? Igen, volt ilyen, de csak a különböző helyi egyházak megjelölésére szolgált, a püspök és papsága körül csoportosuló hívő népet jelentette; így beszéltek a kölni vagy párizsi vagy római egyházról. Alkalmazták ezt a terminust még olykor, annak nem tulajdonképpeni értelmében, az orthodoxiára is, mivel annak érvényesen szentelt papsága és érvényes szentségei vannak, de sohasem használták bármely néven nevezendő eretnek keresztény hitvallással kapcsolatban. Lássuk azonban magát a szöveget. A harmadik pontban a következő áll: Ennél fogva ezek a tőlünk különvált egyházak és közösségek, ámbár hitünk szerint fogyatkozásokban szenvednek, az üdvösség misztériumát illetően nincsenek megfosztva jelentőségüktől és súlyuktól. Krisztus Lelke ugyanis nem vonakodik felhasználni őket az üdvösség eszközéül. Hatékonyságuk éppen a kegyelemnek és igazságnak abból a teljességéből ered, amely a katolikus Egyházra van bízva. Kedves barátaim, itt nem más vallások híveiről, hanem magukról ezen más vallásokról van szó, rendszerükről, intézményükről. Ezek lennének az üdvösség eszközei, az Istenhez vezető utak? Milyen veszélyes relativizálása ez az igazságnak, amely mégiscsak a szellem birodalmának királynője! Nem, Urunknak, Jézus Krisztusnak, nincs több menyasszonya, a kereszten nem bocsátkozott semmiféle többnejűségbe; egyes-egyedül szeplőtelen, nagyon szeretett menyasszonyáért, az Egyházért adta oda magát, amelyet tulajdon vérével váltott meg.
Metafizikai képtelenség, hogy a tévedés az igazság birodalmához vezető út; szörnyűség, mondhatni istenkáromlás azt feltételezni, hogy az ember hamis, emberek által alapított vallási rendszerek révén megmenekülhet. Ha valaki a látható katolikus Egyházon kívül nyeri el az üdvösséget és ez egy vagy más esetben éppenséggel lehetséges úgy az egyedül és kizárólag a katolikus Egyház által, Jézus Krisztus keresztje által, amelyből minden kegyelem és áldás ered, nyeri azt el. Az ember nem menekülhet meg egy másik vallás révén; megmenekülhet esetleg egy másik vallásban, vagy, mondjuk érthetőbben, egy másik vallás ellenére, akkor ugyanis, ha megbocsátható tévedésben él. Hogy ez azonban hány emberre igaz, egyedül Isten tudja. Nem ok nélkül találjuk a IX. Pius pápa pontifikátusa alatt kiadott Syllabusban kortársaink három markáns nézetének elítélését: 16. tétel: Az emberek mindenféle vallás követése révén megtalálhatják az örök üdvösség útját. 17. tétel: Legalábbis jó reménnyel kell lennünk mindazok örök üdvösségét ille-tően, akik nem Krisztus igazi egyházában élnek. 18. tétel: A protestantizmus nem más, mint eltérő alakja az igazi keresztény hitnek, amelyben az ember Istennek éppoly tetsző módon szolgálhat, mint a katolikus egyházban. Az ökumenizmus-dekrétum negyedik pontjában aztán a következő áll: [Az ilyen párbeszéd gyümölcse az,...], hogy a szóban forgó közösségek szélesebb körű együttműködésére is út nyílik, mindazoknak a tennivalóknak terén, amelyeket a közjó érdekében valamennyiük keresztény lelkiismerete megkövetel, és hogy egy szívvel-lélekkel közös imára is összejönnek engedély alapján. Az egész dekrétum, egyáltalán az egész ma képviselt ökumenizmus célkitűzése az, hogy valamikor a különböző vallások közt nagy egyetértés jöjjön létre, és ezáltal támogatást nyerjen a népek haladása, a kultúra fejlődése, az evilági béke kiterjedése, a környezetvédelem, az emberi jogok védelme, a rasszizmus elleni harc, a szerepvállalás a harmadik világban; első sorban tehát egy humánusabb, politikailag elviselhetőbb világról van szó. Pontosan ez az, ami nem feladata az Egyháznak, legalábbis nem elsőrendű fel-adata. Természetesen van szociális tanítása, és az ember méltóságát is, ahogy az a természetjogból adódik, óvta és védte minden időben. Mégis első és lényegi feladata tisztán természetfölötti: a hit hirdetése a népeknek, és a kegyelem ajándékozása a lelkeknek. Ezután önvádra szólítja fel a zsinat a katolikusokat: Mert a katolikus Egyház az Istentől kinyilatkoztatott igazságoknak és a kegyelem összes eszközének gazdag birtokosa, tagjai mégsem élnek ezekből kellő buzgósággal. Emiatt az Egyház arca nem tündöklik teljes fényében, sem különvált testvéreink előtt, sem általában a világ előtt, és ez hátráltatja Isten országának terjedését. Itt ismét a sátán, az összegabalyító és megzavaró működik; mert itt újfent az objektív isteni teremtés- és megváltásrendet keverik össze annak az egyes emberben való szubjektív megvalósulásával, a konkrét személyben való érvényesülésével. Egyáltalán nem az a lényeges ugyanis, hogy mi, katolikusok, nem mindig feleltünk meg híven vallásunknak, hogy nem mindig éltük meg valóságosan hitünket. Inkább az a lényeges, hogy a katolikus Egyház-e az üdvösség Krisztustól alapított intézménye, ahol persze az Egyház gyermekeinek maguknak is lélekben folytonosan meg kell újulniuk, meg kell térniük, és tanítása szerint kell élniük. Más szavakkal: az igazságon fordul meg a dolog, és nem a hitelességen, a dogmán, és nem az erkölcsön. A hitelesség az igazságon alapul, az erkölcs a dogmából ered, és nem fordítva. A boldogságos Szűz Máriától eltekintve egyetlen ember sem felel meg tökéletesen Isten üdvözítő tervének; nap mint nap újabb hibákkal és bűnökkel terheljük meg magunkat. Ez a bűn néha óriásira
nőhet, különösen, ha farizeus módon az igazságosság álarcában jelenik meg. Nem beszélt-e az Úr a botrányokról, amelyeknek be kell következniük? Látjuk tehát, mennyire nyilvánvaló, hogy a Második Vatikáni Zsinat szövegeibe kétértelmű, összekevert és összezavart dolgok kerültek. Egy ilyen jellegű további példa is található dekrétumunk 11. pontjában. Itt a következő áll: A katolikus hit megfogalmazása pedig éppen ne legyen akadálya a testvérekkel folyó párbeszédnek. Ha a hithirdetés nem képezheti a testvérekkel folytatott párbeszéd akadályát, akkor szükségszerűen gazdag tartalmú dogmák egész sorát kell elhallgatnom: nem szólhatok semmit a szentmiseáldozat engesztelő jellegéről; hallgatnom kell az isteni kegyelem hatékonyságáról; át kell siklanom a pápai primátuson; az összes Mária-dogmát el kell sikkasztani, csakúgy, mint a tisztítótűzről, a szentek közösségéről és az üdvözültek közbenjárásáról szóló igazságokat. Mindezen alapvető katolikus tételek ugyanis botránynak számítanak a protestantizmus, s így egyszersmind akadálynak a dialógus szempontjából. A zsinati szöveg következő mondatában aztán ez áll: Midenesetre teljes egészében és világosan ki kell fejteni a tanítást - ez egyértelmű ellentmondás-ban áll az első utasítással. Egyfelől ugyanis mindent, ami megütközést kelthetne, háttérbe kell szorítani, el kell hallgatni; másfelől pedig az egész tanítást világosan elő kell adni. Egy valóban ördögi kiskapun keresztül próbálnak menekülni ebből a dilemmából: a katolikus tanításon belül az igazság rangsorba állításáról vagy hierarchiájáról beszélnek! Létezik ugyan egyfajta rend a dogmák közt annyiban, amennyiben egyik a másikból következik, az egyiknek tehát alapját képezi a másik; de sohasem abban az ér-telemben, hogy az egyik kevésbé lenne fontos a másiknál; mert ha valaki tudatosan csak egyetlenegy dogmát is kétségbe von, az Istennek a dogmát fenntartó tekintélyét vonja kétségbe, és így kétségbe von minden egyes dogmát, kétségbe vonja az egész hitet. Az igazság hierarchiájáról beszélni szörnyűség, ez általános támadás a kereszténységre! Ezekbe az ellentmondásos kijelentésekbe egyébként egytől-egyig előre be vannak programozva a zsinat utáni konfliktusok. Egy modernista a zsinat végeztével arra hivatkozik, hogy a hithirdetés nem képezheti a testvérekkel folytatott dialógus akadályát, és elhallgatás révén tagadja a hittartalom felét, aminek során, önkényes értelmezése révén, még az úgynevezett zsinati szellem is segítségére siet. Egy konzervatív ezzel szemben azt mondja: De nézzen csak ide: Teljes egészében ki kell fejteni a tanítást! Itt van magának a jó öreg katolikus álláspont újbóli megerősítése! Előbb vagy utóbb felrobannak ezek az időzített bombák, és szellemi ka-tasztrófát okoznak nemcsak az Egyház, hanem az egész emberi nem számára.