Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar Európajogi és Nemzetközi Magánjogi Tanszék A tagállamok uniós jogsértésével szembeni eljárások különös tekintettel az átalányösszeg és a kényszerítő bírság joggyakorlatára Szakdolgozat Készítette: Iglár Lászlóné Konzulens: Angyal Zoltán Miskolc, 2016. 1
University of Miskolc Faculty of Law The Department of European Law and Private International Law Thesis Procedures for failure to fulfil obligations of the Member States Author: Iglár Lászlóné Consultant: Angyal Zoltán Miskolc, 2016. 2
Bevezető Dolgozatom központi témája, az Európai Unió tagállamai által elkövetett kötelezettségszegések, azok orvoslásai, következményei, részleteiben bemutatva néhány jogeseten keresztül a kötelezettségszegési eljárást, megvizsgálva, hogy mi minősül kötelezettségszegésnek, kik kezdeményezhetik az eljárást, az Európai Unió Bírósága mennyire veszi figyelembe a Bizottság javaslatait a pénzügyi szankciók alkalmazására. Dolgozatomban bemutatom az Európai Unió azon intézményeit, amelyek a kötelezettségszegési eljárás folyamatában részt vesznek. A dolgozat első fejezetében röviden bemutatom az eljárásban résztvevő két fő uniós intézményt. A második fejezetben a tagállami jogsértések néhány alapvető típusát fogom bemutatni, vagyis azt, hogy a tagállamok milyen aktív vagy passzív magatartása minősülhet kötelezettségszegésnek az uniós jog és joggyakorlat alapján. A dolgozat harmadik fejezetében bemutatom a kötelezettségszegési eljárás menetét, fő szakaszait, különös tekintettel annak megindítására, a Bíróság előtti szakaszra, valamint a Bírósági eljárásra. A negyedik fejezetben részletesen ismertetem a Bizottságnak első ízben kiadott közleményét az EUMSz 260. cikkének végrehajtásával összefüggő kérdésekről. Ezt azért tartom fontosnak bemutatni, mert a dolgozat további részében a Bíróság két friss ítéletét elemeztem, különös tekintettel arra, hogy a Bíróság mennyire veszi figyelembe a Bizottság által javasolt iránymutatásokat és szankciókat. A dolgozat ötödik és hatodik fejezetében az előbbiekben megfelelően két kötelezettségszegési eljárást ismertetek és elemzek részletesen, különös tekintettel a pénzügyi szankciókra. A dolgozatom utolsó fejezete a következtetéseket tartalmazza, amelyben egy táblázat segítségével próbáltam összefoglalni a pénzügyi szankciókra irányuló Bizottsági javaslat egyes elemeit, összevetve azt a Bíróság határozatával 3
1. Az Európai Unió kötelezettségszegési eljárásában részt vevő intézmények 1.1. Az Európai Bizottság A Bizottság feladata az uniós jog betartásának kikényszerítése. A Bizottság előmozdítja az Unió általános érdekeit, és ennek érdekében megteszi a megfelelő kezdeményezéseket. A Bizottság gondoskodik a Szerződések, valamint az intézmények által a Szerződések alapján elfogadott intézkedéseknek az alkalmazásáról. Az Európai Unió Bíróságának ellenőrzése mellett felügyeli az uniós jog alkalmazását. Végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat. A Szerződésekben meghatározott feltételek szerint koordinatív, végrehajtó és igazgatási feladatokat lát el. A közös kül- és biztonságpolitika, valamint a Szerződések által meghatározott más esetek kivételével ellátja az Unió külső képviseletét. Az intézmények közötti megállapodások létrehozása céljából indítványt tesz az Unió tevékenységének éves és többéves programjára. 1 A Bizottságot szupernacionális szervként határozhatjuk meg, mert nem közvetlenül a tagállamokat, hanem az Unió egészét szolgálja. Székhelye Brüsszel, jelenlegi elnöke Jean-Claude Juncker. 1.2. Az Európai Unió Bírósága Az Európai Bíróság, mint az Európai Unió bírói szerve szolgáltatja elsődlegesen e védelmet. A Bíróság biztosítja, hogy az uniós jogot egységesen értelmezzék és alkalmazzák minden tagállamban, felügyeli az uniós jog betartását, ellenőrzi és biztosítja, hogy a különböző intézmények a Szerződésekben lefektetett hatásköreik szerint járjanak el. A tagállamokkal szembeni kötelezettségszegési eljárás során ellenőrzi, hogy a tagállamok teljesítik-e az uniós jog alapján fennálló kötelezettségeiket. 1 Az Európai Unióról Szóló Szerződés és az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata, az Európai Unió Alapjogi Chartája (2010) 17. cikk (1) 4
2. A tagállami jogsértések néhány típusa A kötelezettségszegési eljárásban vizsgálat tárgyává tehető tagállami kötelezettség egyaránt kiterjed az elsődleges uniós jog egyes rendelkezései, az uniós intézmények által elfogadott kötelező jogi aktusok, az Unióra és következésképpen a tagállamokra nézve kötelező nemzetközi szerződések, valamint a Bíróság által ilyenként elismert általános jogelvek tiszteletben tartására. 2 Az elsődleges és a másodlagos uniós jog rendelkezéseinek megsértése: Az elsődleges unós jogkörbe tartoznak az eredeti alapító szerződések (EUSz, EUMSZ) valamint a szerződésekhez csatolt mellékletek, azokat módosító vagy kiegészítő szerződések. Az elsődleges jog konkrét rendelkezéseinek megsértése olyan esetekben merül fel, amikor a szerződések hatálya alá tartozó jogterületen nincs olyan másodlagos a szerződések felhatalmazása alapján az uniós intézmények által alkotott jogszabályi intézkedés, melynek megsértése közvetlenül felvethető volna. 3 A másodlagos uniós jog esetében azon jogi aktusok megsértése alapozhat meg kötelezettségszegést, melyek kötelezőek a tagállamokra nézve. Ilyen jogi aktus lehet a tagállamra nézve a rendelet, az irányelv és a tagállamnak címzett határozat, de adott esetben olyan jogi aktusból is eredhet kötelezettség a tagállamra nézve, amely nincs kötelező aktusként nevesítve az EUMSz 288. cikkében. 4 A tagállamokat terhelő együttműködési kötelezettség megsértése: az elsődleges jog megsértésének sajátos esete, amikor a tagállam nem ad pontos tájékoztatást az adott irányelv átültetésére vonatkozóan (C-456/03 Bizottság kontra Olaszország ügy), vagy ha nem biztosítja a jogalanyoknak az uniós jog alapján megillető jogok megfelelő végelmét. A kötelezettségszegési eljárás egy másik típusa, amikor a Bizottság valamely irányelv átültetésének, illetve az az átültetésről szóló értesítés megküldésének elmulasztását rója fel a tagállam terhére, vagy azt ellenőrzi, hogy a tagállam megfelelően hajtotta e végre az irányelv átültetését. 2 EU JOG 273. oldal 3 EU JOG 274. oldal 4 EU JOG 275. oldal 5
Az együttműködési kötelezettség egy sajátos esetének minősülhet a tagállamoknak a nemzeti központi bankjukat érintő jogalkotás során az Európai Központi Bankkal szemben fennálló konzultációs kötelezettség elmulasztása, illetve a konzultációs eljárás szabályainak megszegése. 5 Az Unió által, illetve az unió és a tagállamok által harmadik országokkal kötött nemzetközi szerződések megsértése: az EUMSz. 216. cikke szerint (1) Az Unió megállapodást köthet egy vagy több harmadik országgal vagy nemzetközi szervezettel, ha a Szerződések ilyen megállapodás megkötését írják elő, ha az a Szerződésekben meghatározott célkitűzések elérése érdekében szükséges, ha valamely kötelező erejű jogi aktus ilyen értelmű rendelkezést tartalmaz, vagy ha az a közös szabályokat érintheti, illetve azok alkalmazási körét megváltoztathatja. (2) Az Unió által megkötött megállapodások kötelezőek az Unió intézményeire és tagállamaira. 6 Tehát a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indíthat azon tagállam ellen, amely megsérti az Unió által kizárólagos hatáskörben kötött nemzetközi szerződéseket (C-13/00 számú Bizottság kontra Írország ügy). 7 Az uniós jog általános elveinek megsértése: Az uniós jog általános elvei a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében az elsődleges uniós joggal egyenértékűek, ezért a Bizottság kötelezettségszegési eljárás keretében hivatkozhat arra, hogy egy tagállam az uniós jog általános elveinek megsértésével nem tett eleget az uniós jog alapján fennálló kötelezettségeinek. 8 A tagállam által kötött, az uniós joggal ellentétes nemzetközi megállapodások: Ez háromféleképpen lehetséges: a tagállam az unió kizárólagos hatáskörébe tartozó területen köt nemzetközi szerződést és ezzel megsérti az unió külső hatáskörét, vagy ilyen területen akár csak szerződés megkötésére irányuló tárgyalásokat folytat, végül a harmadik állammal korábban kötött kétoldalú nemzetközi szerződés korlátozza az uniós jog alapján fennálló, vagy akár csak a későbbiekben felmerülő kötelezettségek végrehajtását. 9 5 EU JOG, 275. oldal 6 Az Európai Unióról Szóló Szerződés és az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata, az Európai Unió Alapjogi Chartája (2010) 216. cikk (1) (2) 7 EU JOG, 276. oldal 8 Osztovits András Angyal Zoltán: EU JOG, 276. oldal 9 Osztovits András Angyal Zoltán: EU JOG, 277. oldal 6
A tagállam uniós joggal ellentétes közigazgatási gyakorlata: ebben az esetben a kötelezettségszegéshez a Bíróság szerint a kifogásolt közigazgatási gyakorlat bizonyos mértékű tartóssága és általánossága szükséges. A közigazgatási gyakorlat abban az esetben is jogsértő lehet, ha az alkalmazandó nemzetközi jogszabályok az uniós joggal összhangban vannak, illetve összhangban vannak, de a hatályban lévő nem alkalmazott - nemzeti jogszabályokkal ellentétesek. A tagállam kötelezettségszegésének minősül az is, amennyiben a jogsértést az érintett állam egyéb alkotmányosan független intézmény vagy szerv - pl.: területi vagy helyi önkormányzat, illetve olyan magánvállalkozás vagy magánszervezet, amely felett az állam hatást gyakorol - követi el, ugyanis a Bíróság szerint a tagállamok kötelesek alkotmányos berendezkedésüket úgy kialakítani, hogy megakadályozzák a szervek jogsértéseit. A tagállamok uniós joggal ellentétes bírói gyakorlata: A tagállami bíróságok ítélkezési gyakorlatában megjelenő jogalkalmazás is kötelezettségszegés megállapításához vezethet. A Bíróság szerint az uniós joggal ellentétes tagállami bírósági ítéletek arra utalnak, hogy az alkalmazandó nemzetközi jogszabályok nem egyértelműek, így nem biztosítják az uniós jognak megfelelő jogalkalmazást. 10 Az általános és tartós tagállami jogsértések: Az ún.: ír szemét ügyben a Bizottság nem csak annak megállapítását kérte a Bíróságtól, hogy Írország egyes konkrét ügyek kapcsán sértette a hulladékokról szóló irányelvet, hanem annak megállapítását is, hogy az irányelv tényleges alkalmazása az alperes tagállam területén általánosságban és tartós jelleggel is hiányosságokat vet fel. 11 10 Osztovits András Angyal Zoltán: EU JOG, 278. oldal 11 Osztovits András Angyal Zoltán: EU JOG, 279. oldal 7
3. A kötelezettségszegési eljárás fő menete A Bizottság feladata az uniós jog betartásának kikényszerítése. Ez a feladata fennáll a tagállamok irányában is és e feladat teljesítésére az uniós jog eljárási eszközöket is biztosít számára. 12 3.1. A kötelezettségszegési eljárás megindítása A kötelezettségszegési eljárás két egymástól elkülönülő, de egymást feltételező szakaszból áll: a pert megelőző és a bíróság előtti eljárásból. 13 Az Európai Bíróság előtt az uniós jog megsértése miatt a tagállamok ellen kötelezettségszegési eljárás indítható az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 258 260. cikke alapján. A pert megelőző eljárásról az EUMSz. 258. cikke rendelkezik. 14 Ha a Bizottság megítélése szerint egy tagállam a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette, az ügyről indoklással ellátott véleményt ad, miután az érintett államnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére. Ha az érintett állam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget a véleményben foglaltaknak, a Bizottság az Európai Unió Bíróságához fordulhat. 15 Az eljárás megindítására sor kerülhet oly módon, hogy a Bizottság hivatalos tudomással bír, illetve saját nyilvántartásai, ellenőrzése vagy tájékozódása nyomán szerez a szóban forgó jogsértésről tudomást, de akkor is, ha arra természetes és jogi személyek, más uniós intézmények vagy szervek, illetve adott esetben egy másik tagállam hívja fel arra a figyelmét. 16 EUMSz. 259. cikk, Bármely tagállam az Európai Unió Bíróságához fordulhat, ha megítélése szerint egy másik tagállam a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette. Mielőtt egy tagállam keresetet nyújt be egy másik tagállam ellen a Szerződésekből eredő valamely kötelezettség állítólagos megsértése miatt, az ügyet a Bizottság elé kell terjesztenie. A Bizottság indokolással ellátott véleményt ad, miután az érintett államoknak lehetőséget biztosított arra, hogy kontradiktórius eljárás keretében szóban és írásban nyilatkozzanak. 12 Blutman László: Az Európai Unió joga a gyakorlatban, 427. oldal 13-14, 16 Osztovits András Angyal Zoltán: EU JOG, 279. oldal 15 Az Európai Unióról Szóló Szerződés és az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata, az Európai Unió Alapjogi Chartája (2010) 258. cikk 8
Ha a Bizottság az ügy előterjesztésétől számított három hónapon belül nem ad véleményt, a vélemény hiányától függetlenül az ügyben az Európai Unió Bíróságához lehet fordulni. A panaszos tagállam felfedésére csak akkor kerülhet sor, ha ahhoz kifejezetten hozzájárult. 3.2. A kötelezettségszegési eljárás folyamata Amennyiben a Bizottság megítélése szerint a tagállam közösségi jogot sértett, hivatalos figyelmeztető levelet küld az érintett tagállamnak, amelyben felszólítja, hogy tegye meg észrevételeit az üggyel kapcsolatban. Attól függően, hogy a tagállam megtette vagy nem tette meg észrevételeit, a Bizottság indoklással ellátott véleményt küld a tagállamnak, amelyben kifejti, hogy véleménye szerint miért áll fenn a közösségi jog megsértése és felszólítja a tagállamot, hogy meghatározott időn belül tegyen eleget kötelezettségeinek. Abban az esetben, ha a tagállam nem tesz eleget a véleményben foglaltaknak, a Bizottság a Bírósághoz utalja az ügyet. Amennyiben a Bíróság megállapítja a jogsértést, a tagállam köteles megtenni a megfeleléshez szükséges intézkedéseket, ha viszont a tagállam nem teszi meg a Bíróság ítéletében foglalt intézkedéseket, a Bizottság meghatároz egy átalányösszeget vagy kényszerítő bírságot, amelyet az érintett tagállamnak ki kell fizetni. A kötelezettségszegés tényének megállapítását, illetve az ezzel kapcsolatos szankciókat az EUMSz. 260. cikke szabályozza. 260. cikk (1) Ha az Európai Unió Bírósága megállapítja, hogy egy tagállam nem teljesítette a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét, az adott államnak meg kell tennie az Európai Unió Bíróságának ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. (2) Ha a Bizottság megítélése szerint az érintett tagállam nem teszi meg az Európai Unió Bíróságának ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, a Bizottság miután a tagállamnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére az Európai Unió Bíróságához fordulhat. A Bizottság meghatározza az érintett tagállam által fizetendő átalányösszeg vagy kényszerítő bírság összegét, amelyet az adott körülmények között megfelelőnek ítél. Ha az Európai Unió Bírósága megállapítja, hogy az érintett tagállam nem tett eleget az ítéletében foglaltaknak, a tagállamot átalányösszeg vagy kényszerítő bírság fizetésére kötelezheti. Ez az eljárás nem érinti a 259. cikket. 17 Az Európai Unióról Szóló Szerződés és az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata, az Európai Unió Alapjogi Chartája (2010) 259. cikk 9
(3) Ha a Bizottság a 258. cikknek megfelelően azon az alapon nyújt be keresetet az Európai Unió Bíróságához, hogy az érintett tagállam nem tett eleget valamely, jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelv átültetésére elfogadott intézkedései bejelentésére vonatkozó kötelezettségének, a Bizottság, amennyiben megfelelőnek ítéli, meghatározhatja az érintett tagállam által fizetendő átalány összegnek vagy kényszerítő bírságnak az általa az adott körülmények között megfelelőnek tartott mértékét. Ha az Európai Unió Bírósága megállapítja, hogy jogsértés történt, a tagállamot a Bizottság által meghatározott összeget meg nem haladó mértékű átalányösszeg vagy kényszerítő bírság fizetésére kötelezheti. A fizetési kötelezettség az Európai Unió Bíróságának ítéletében megállapított időpontban válik esedékessé. 18 18 Az Európai Unióról Szóló Szerződés és az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata, az Európai Unió Alapjogi Chartája (2010) 260. cikk 10
4. A Bizottság közleménye a pénzügyi szankciókkal kapcsolatban Az EK Szerződés 228. cikke a ma hatályban lévő EUMSZ 260. cikkével azonos. Amennyiben a kötelezettségszegést elkövetett tagállam nem tesz eleget a Bírósági ítéletben foglaltaknak, a tagállamot pénzbírság, nevezetesen átalányösszeg illetve kényszerítő bírság megfizetésére kötelezi, amelynek részletes szabályozását A Bizottság közleménye Az EK 228. cikkének végrehajtása közleményben láthatjuk. A közlemény egyes adatait utoljára 2015. augusztusában aktualizálták. 4.1. Általános elvek A szankció meghatározásának folyamatát három tényező befolyásolja: a jogsértés súlyossága, időtartama és a szankció szükséges visszatartó erejének biztosítása a visszaesés elkerülése érdekében. Fontos, hogy bizottság által a Bíróságnak javasolt pénzbírság a tagállamok számára előre látható legyen, az alkalmazott számítási módszer tekintettel legyen az arányosság és a tagállamok közötti egyenlő bánásmód elvére. A pénzbüntetés célja a közösségi jog teljes körű alkalmazásának biztosítása, ezért fontos szerepe van az ítéletben meghatározott összeg megfelelő nagyságának, biztosítva annak visszatartó erejét. Alacsony összegű pénzbírság pontosan ennek ellenkezőjét váltaná ki. A kényszerítő bírságot és az átalányösszeget költségvetési szempontból az egyéb bevételek kategóriába sorolják. 19 Az átalányösszeg: a Bizottság minden esetben felkéri a bíróságot kényszerítő bírság kiszabására, amit a Bíróság meg is tesz, ezzel is igazolva a kényszerítő bírság, mint büntetőeszköz alkalmasságát. Gyakori, hogy a tagállamok csak az eljárás végső szakaszában tesznek eleget a határozat előírásainak. Ebben az esetben a Bizottság a pénzbírság kérdését felülvizsgálja, hiszen a pénzbírság kiszabását csak az ítélet végrehajtásának elmulasztása esetén javasolja, ami azt eredményezi, hogy az ítélet megszületése előtti kései végrehajtás nem von maga után szankciót. Ezért az ítélet meghozatalának napjától minden egyes késedelmes napra vonatkozó kényszerítő bírságot állapít meg. 19 A Bizottság közleménye - Az EK-szerződés 228. cikkének végrehajtása /* SEC/2005/1658 */ 6-9. pontjai 11
A jogsértési állapot meghosszabbítását büntetően fizetendő átalányösszeg a kötelezettség elmulasztását megállapító első ítélet és a 228. cikk értelmében hozott ítélet (amelyben megállapítják, hogy a tagállam nem teljesítette az első ítéletben foglaltakat) meghozatala közötti időszakra. Kivételes esetben a Bizottság nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a tagállam csak átalányösszeget fizessen pl.: amikor a Bíróságnak nem áll módjában kényszerítő bírságról szóló ítéletet hozni, mert az már tárgytalan lenne, kiszabhatná az átalányösszeget, ami a jogsértés kezdetétől annak kiigazításáig eltelt időszakra vonatkozik, mivel az eljárás erre vonatkozó részének megvan az alapja. 20 Az arányosság elve: azon ügyek esteében, amelyek több kifogást is tartalmaznak a tagállam részéről, a Bizottság minden egyes kifogásra külön szankciót javasol ügyelve arra, hogy ne okozza a javasolt szankciók halmozódását ez azt mutatja, hogy a szankciók összessége olyan mértékben csökken, amilyen mértékben a tagállam az ítélet egyes elemeit végrehajtja. Különleges körülmények esetén indokolt lehet rendelkezni a kényszerítő bírságok felfüggesztéséről. Pl.: jogszabály helytelen alkalmazása esetén előfordulhat, hogy az érintett tagállam egy adott pillanatban kijelenti, hogy minden szükséges intézkedést megtett. Az is előfordulhat, hogy a tagállam minden intézkedést végrehajtott, ami az ítéletben szerepel, de egy bizonyos időnek mindenképp el kell telnie, hogy az eredményt elismerjék. 21 4.2. A kényszerítő bírság összegének meghatározása Egy tagállam által fizetett kényszerítő bírság az az összeg, amit a késedelmi napok száma után határoznak meg, a különleges esetekben fennálló más hivatkozási időszak sérelme nélkül és ami a Bíróság ítélete végrehajtásának elmulasztását szankcionálja oly módon, hogy érvényes attól a naptól kezdve, amikor a Bíróság ítéletét kézbesítették az érintett tagállamnak, és addig a napig tart, ameddig a tagállam véget nem vet a jogsértő állapotnak. 20 A Bizottság közleménye - Az EK-szerződés 228. cikkének végrehajtása /* SEC/2005/1658 */ 10-12. pontjai 21 A Bizottság közleménye - Az EK-szerződés 228. cikkének végrehajtása /* SEC/2005/1658 */ 13-13.4. pontjai 12
A kényszerítő bírság napi összegét a következőképpen állapítják meg: az egységes átalányösszeget megszorozzák a súlyossági együtthatóval és a mulasztás időtartamát tükröző együtthatóval; a kapott eredményt megszorozzák a minden egyes tagállamra külön-külön meghatározott állandó együtthatóval (az n együttható), ami figyelembe veszi egyrészt az érintett tagállam fizetési képességeit, másrészt a Tanácsban a rendelkezésére álló szavazatok számát. 22 Az egységes átalányösszeg meghatározása: az az állandó alapösszeg, amely arra szolgál, hogy a jogszerűség elvének megsértését és a Bíróság által hozott ítéletek teljesítésének elmulasztását büntesse, azaz amelyek a 228.cikkel kapcsolatban felmerülnek. Meghatározásának módja: a Bizottság jelentős mérlegelési jogkört biztosít a súlyossági együttható alkalmazását illetően, az összeg az ésszerűség határán belül marad, hogy minden tagállam teljesíteni tudja, így az összeg miután beszorozták a súlyossági együtthatóval, elég jelentős ahhoz, hogy megfelelő nyomást gyakoroljon bármelyik érintett tagállamra. Az összeget napi 600 euróban állapították meg. (A Bizottság háromévenként az inflációhoz igazítja az alapösszeget.) A súlyossági együttható alkalmazása: a pénzügyi büntetés nagyságának megállapításakor a Bizottság figyelembe veszi a jogsértés tárgyát képező közösségi jogszabályok fontosságát és a jogsértés egyénre és közösségre gyakorolt hatását. Általánosságban elmondható, hogy a Szerződésben megfogalmazott alapvető jogok és a négy alapszabadság megsértése súlyos jogsértésnek minősül, ezért a súlyosság mértékének megfelelő pénzbírság kiszabását kell, maga után vonja. Helyénvaló figyelembe venni azt a körülményt, hogy az érintett tagállam hozott-e az ítélet végrajtása érdekében általa kielégítőnek vélt intézkedéseket, amelyet viszont a Bizottság nem tart kielégítőnek. Ez a helyzet különbözik attól, amikor egy tagállam bármiféle intézkedés meghozatalát elmulasztja. 23 22 A Bizottság közleménye - Az EK-szerződés 228. cikkének végrehajtása /* SEC/2005/1658 */ 14. pontja 23 A Bizottság közleménye - Az EK-szerződés 228. cikkének végrehajtása /* SEC/2005/1658 */ 15-16.3 pontjai 13
A jogsértések közérdekre és egyéni érdekre kifejtett negatív hatását esetenként kell mérlegelni, amelyeteket az Európai Bizottság közleménye tételesen felsorol az EKszerződés 228. cikkének végrehajtására vonatkozó közleményében. A Közösség saját forrásainak elvesztése, a jogsértés Közösség működésére gyakorolt hatása, súlyos vagy helyrehozhatatlan kár okozása az emberi egészségre vagy a környezetre, magánszemélyek és gazdasági szereplők által elszenvedett gazdasági. Illetve nem gazdasági jellegű sérelmek, beleértve azok nem számszerűsíthető vonatkozásait is, mint például az egyén személyes fejlődése, a jogsértéssel összefüggésben felmerülő költségek összege, az ítélet be nem tartásából származó esetleges gazdasági előny a tagállam számára, a jogsértés viszonylagos fontossága, figyelembe véve az érintett tagállamban az adott gazdasági ágazat árbevételét. Továbbá az ott keletkezett hozzáadott értéket, a jogsértés által érintett lakosság aránya (a súlyosság megítélése kedvezőbb abban az esetben, ha a jogsértés következményei nincsenek kihatással az érintett ország egészére), a Közösség harmadik országokkal szembeni felelőssége, az a tény, hogy a jogsértés először fordult elő vagy többször ismétlődött (például több alkalommal késve történik az irányelvek átültetése egy bizonyos ágazatban). A jogsértés súlyossága az átalány alapösszegét az 1 (legkisebb érték) és 20 (legmagasabb érték) között alakuló együttható értékének megfelelően befolyásolja. 24 Az időtartamra vonatkozó együttható alkalmazása: ami a kényszerítő bírság kiszámítását illeti, a figyelembe vett időtartam a Bíróság első ítéletének meghozatalától a Bizottság keresetének a Bírósághoz történő benyújtásáig eltelt időt jelenti. Az időtartamot az egységes átalányösszeg szorzási együtthatójaként veszik figyelembe. A jogsértés időtartama megnöveli az átalányösszeg szorzási együtthatóját, melynek legkisebb értéke 1 a legnagyobb pedig 3 lehet, értéke 0,10/hónap 226. cikk értelmében hozott ítélet kihirdetésétől számítva. A jogsértés időtartamát a kényszerítő bírság és az átalányösszeg esetében egyaránt figyelembe kell venni, tekintettel arra, hogy a két szankció különböző szerepet játszik. 25 24 A Bizottság közleménye - Az EK-szerződés 228. cikkének végrehajtása /* SEC/2005/1658 */ 16.4. pontja 25 A Bizottság közleménye - Az EK-szerződés 228. cikkének végrehajtása /* SEC/2005/1658 */ 17. pontja 14
Az érintett tagállam fizetési képességének figyelembe vétele: a kényszerítő bírságnak biztosítania kell, hogy a szankció arányos és visszatartó erejű legyen. A büntetésnek elég súlyosnak kell lennie ahhoz, hogy a tagállam úgy határozzon, hogy inkább megszünteti a jogsértést (a büntetés magasabb összeget tesz ki, mint amekkora hasznot jelent a tagállamnak a jogsértés), a tagállam tartózkodjon minden további jogsértés elkövetésétől. A visszatartó erő nagyságát az n együttható segítségével fejezik ki, mely egyrészt az érintett tagállam bruttó hazai terméké (GDP), másrészt a szavazatok súlyozásáé a tanácsban. n együttható tartalmazza egyrészt minden tagállam fizetési képességét, másrészt a szavazatok számát a Tanácsban. Az így kapott képlet a különböző tagállamok között elfogadható eltérést 0,36-tól 25,40-ig biztosít. A speciális n együttható Magyarország esetében 3,01; Görögországé 4,38; Olaszországé 19,84; Spanyolországé 14,77. Az érintett tagállamra kiszabandó napi kényszerítőbírság összegének kiszámításához szükség van arra, hogy az átalányösszeget megszorozzák a súlyossági együtthatóval és a mulasztás időtartamát tükröző együtthatóval, majd az eredményt megszorozzák a tagállamra vonatkozó (állandó értékű) n együtthatóval. Az így meghatározott számítási módszer képlete a következő: Bn=(EÁb x Es x Et) x n Bn: a kényszerítő bírság egy napra eső (napi) összege EÁb: a kényszerítő bírság átalányösszege Es: súlyossági együttható Et: a mulasztás időtartamát tükröző együttható n: a tagállam fizetési képességeit figyelembe vevő tényező. 26 4.3. Az átalányösszeg meghatározása A Bizottság javaslata szerint meghatároztak egyrészt egy minimális átalányösszeget, másrészt egy számítási módszert, amely lényege, hogy az egy napra megállapított összeget megszorozzák a jogsértés állapotában eltöltött napok számával. Ezt a számítási módszert akkor alkalmazzák, ha az eredmény meghaladja a minimális átalányösszeget. 26 A Bizottság közleménye - Az EK-szerződés 228. cikkének végrehajtása /* SEC/2005/1658 */ III.D pontja 15
Amikor az Európai Közösségek Bíróságához a 260. cikk alapján hozott ítéletet terjesztenek be, a Bizottság javaslatot tesz legalább egy átalányösszegre, amelyet minden tagállam esetében az n együttható figyelembevételével állapítottak meg. A minimális átalányösszeg értékét a következőkben állapították meg: Tagállam / N együttható / legalacsonyabb átalányösszeg. (A Bizottság háromévente felülvizsgálja a legalacsonyabb átalányösszeget az inflációnak megfelelően). Magyarország / 3,01 / 1.505.00 /, Görögország / 4,38 / 2.190.000 /, Olaszország / 19.84 / 9.920.000 /, Spanyolország / 14,77 / 7.385.000 /. A Bizottság javaslata alapján az átalányösszeget a következőképpen határozza meg. Az egy napra megállapított összeg megszorozva a jogsértés teljes időtartamára vonatkozó napok számával, amely a 226. cikk értelmében hozott ítélet kihirdetésétől számítva a jogszerűség helyreállításáig eltelt időszakot jelenti, a jogszerű állapot helyreállításának hiányában a 228. cikk értelmében hozott ítélet kihirdetésétől számítva. A kötelezettségmulasztást megállapító ítélet végrehajtását azonnal meg kell kezdeni és a lehető legrövidebb időn belül be kell fejezni. Mielőtt közzétenné a 228. cikkre vonatkozó indoklással ellátott véleményét, a Bizottság köteles biztosítani a végrehajtáshoz szükséges időt a tagállam számára, ami az esettől függően lehet hosszabb vagy rövidebb. Abban az esetben, ha az ésszerű határidőt biztosították a tagállam számára és a határidő lejártával sem sikerült a jogsértés elhárítása, a tagállamra úgy kell tekinteni, mint, amely az első ítélet meghozatalától kezdődően elmulasztotta kötelezettségének teljesítését. Az átalányösszeg meghatározásához szükséges napi összeg meghatározása: az egységes átalányösszeget meg kell szorozni a súlyossági együtthatóval, a kapott eredményt meg kell szorozni a minden egyes tagállamra külön meghatározott állandó együtthatóval ( n együttható). A Bizottság az átalányösszeg kiszámításához ugyanazt a súlyossági együtthatót és ugyanazt az n együtthatót használja, amelyet a kényszerítőbírság megállapításánál alkalmaz, de mivel egy alacsonyabb átalányt vesz figyelembe, mint a kényszerítőbírság meghatározásánál, azért, hogy a kényszerítő bírság napi összege nagyobb legyen, mint az átalányösszegé. Ugyanis 228. cikk értelmében hozott ítéletet közzététele pillanatában a tagállam magatartása nagyobb mértékben ítélendő el, hiszen a jogsértés a Bíróság által hozott két egymás utáni ítéletét követően is fennáll. 27 27 A Bizottság közleménye - Az EK-szerződés 228. cikkének végrehajtása /* SEC/2005/1658 */ 19-23.2pontja 16
Az átalányösszeg egységes alapösszegét napi 200 euróban állapították meg, ami egyenlő a napi kényszerítő bírság (600 euró) egyharmadával. A mulasztás időtartamát tükröző együtthatót már nem veszik figyelembe, mivel a jogsértés időtartamát már figyelembe vették azáltal, hogy a napi összeget megszorozták a mulasztásos jogsértésben eltöltött napok számával. Az átalányösszeg kiszámításának módszere: Á=Áa x Es x n x Tj. Á= átalányösszeg, Áa= átalány alapösszege, Es= súlyossági együttható, Tj= a jogsértés teljes időtartama napokban megadva. 28 28 A Bizottság közleménye - Az EK-szerződés 228. cikkének végrehajtása /* SEC/2005/1658 */ 17
5. Bizottság kontra Olaszország ügyben született ítélet 5.1. A Bizottság keresete Az Európai Unió Bizottsága 2014. december 2.-án hozott ítéletet a Bizottság kontra Olaszország ügyben (C-196/13. sz.). Az ítélet tárgya tagállami kötelezettségszegés. Keresetében az Európai Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy az Olasz Köztársaság nem teljesítette az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit azáltal, hogy nem tett meg minden szükséges intézkedést a Bizottság kontra Olaszország ítéletben (C-135/05) foglaltak teljesítéséhez. Az ítéletben a Bíróság állapítsa meg, hogy az Olasz Köztársaság a következő jogszabályi rendelkezésnek nem tett eleget. Az 1991. március 18.-i 91/156 EGK tanácsi irányelvvel módosított, a hulladékokról szóló, 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelv (továbbiakban: 75/442 irányelv) 4. 8. és 9. cikk. A veszélyes hulladékokról szóló, 1991. december 12-i 91/689/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének (1) bekezdése. A hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26-i 1999/31/EK tanácsi irányelv 14. cikkének a) c) pontja. Kötelezze az Olasz Köztársaságot, hogy fizessen a Bizottságnak 256 819,20 euró kényszerítő bírságot a Bizottság kontra Olaszország ítéletben foglaltak teljesítésének minden egyes késedelmi napja után, a jelen ítélet kihirdetésének napjától kezdődően. Kötelezze az Olasz Köztársaságot, hogy fizessen átalányösszeget a Bizottságnak, amelynek összege 28 089,60 euró napi tétel és a Bizottság kontra Olaszország ítélet kihirdetésének napjától a jelen ítélet kihirdetésének napjáig fennálló jogsértés napjai számának szorzata, valamint kötelezze az Olasz Köztársaságot a költségek viselésére. 29 29 Bizottság kontra Olaszország, A bíróság ítélete (C-196/13. sz.) 1. 18
5.2. A pert megelőző eljárás A Bizottság kontra Olaszország ítéletben foglaltak teljesítésének ellenőrzése keretében a Bizottság 2007. május 8-án felhívta az olasz hatóságokat, hogy jelöljék meg, milyen intézkedéseket tettek meg az említett ítéletben foglaltak teljesítése céljából. 2007. július 10-i, szeptember 26-i, október 31-i, november 26-i levélben az olasz hatóságok bemutatták a hulladékgazdálkodásra vonatkozó büntető jellegű nemzeti jogalkotási rendszert és az e hulladékgazdálkodásra irányuló kezdeményezéseket, valamint a 2002. évi jelentésében összeszámolt telepek helyzetének régiónkénti összefoglalását. Az Olasz Köztársaság a Bizottság kontra Olaszország ítéletben foglaltak teljesítéséhez hozott intézkedéseket nem közölte maradéktalanul a Bizottsággal, ezen intézmény 2008. február 1-jén felszólító levelet küldött az Olasz Köztársaságnak, amelyben felszólította az ezzel kapcsolatos észrevételeinek két hónapon belül történő megtételére. 2008. április 10. és 2008. május 26. között több alkalommal közölt a Bizottsággal új adatokat a tagállam. A Bizottság kritizálta az Olasz Köztársaság által közölt információk tartalmát és az EK 228. cikk (2) bekezdése értelmében indokolással ellátott véleményt intézett hozzá, amelyben arra következtetett, hogy a megállapított általános kötelezettségszegés továbbra is fennáll. Az Olasz Köztársaság kérelmére az ezen indokolással ellátott véleményre történő válaszadására vonatkozó, a Bizottság által megállapított határidőt meghosszabbították 2009. szeptember 30-ig. E tagállam válasza 2009. október 1-jén érkezett meg a Bizottsághoz. A Bizottság megállapította, hogy a tagállam nem hozta meg a Bizottság kontra Olaszország ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges összes intézkedést, mivel a 20 olasz régióból 18 régió területén található 218 telep nem felelt meg a 75/442 irányelv 4. és 8. cikkének. Másodszor, a Bizottság a 218 engedély nélküli telep létezéséből azt a következtetést vonta le, hogy szükségszerűen voltak olyan telepek, amelyek anélkül működtek, hogy engedélyezési eljárás tárgyát képezték volna, megsértve ezáltal ezen irányelv 9. cikkét. Harmadszor, a Bizottság megállapította, hogy e 218 nem megfelelő telep közül 16 anélkül tartalmazott veszélyes hulladékokat, hogy tiszteletben tartotta volna a 91/689 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének előírásait. Végül a Bizottság megállapította, hogy az Olasz Köztársaság a 2001. július 16-án meglévő lerakói közül öt lerakó tekintetében nem bizonyította, hogy az 1999/31 irányelv 14. cikke szerinti fejlesztési terv vagy végleges lezárás tárgyát képezi. 30 30 Bizottság kontra Olaszország, A bíróság ítélete (C-196/13. sz.) A pert megelőző eljárás 11-17. 19
Mivel az Olasz Köztársaság az indokolással ellátott véleményben meghatározott, a Bizottság által meghosszabbított határidőn belül nem tett meg a Bizottság kontra Olaszország ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges minden intézkedést, a Bizottság 2013. április 16-án megindította a jelen keresetet. Jelen eljárás során a Bíróság azt kérte a Bizottságtól és az Olasz Köztársaságtól is, hogy a Bizottság kontra Olaszország ítéletben meghozott intézkedésekkel kapcsolatban közöljenek aktuális adatokat. Az olasz hatóság közlése szerint 218 telephelyen tett lépéseket és 71 új hulladéklerakó telepet is megjelölt, amely eddig nem szerepelt a nyilvántartásban. A Bizottság szerint még 198 telep nem felel meg a 75/442 irányelv 4. cikkének, és hogy közülük két telep nem felel meg ezen irányelv 8. és 9. cikkének sem, 14 pedig nem felel meg a 91/689 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének. Továbbá az olasz hatóságok és a Bizottság által 2014. május 23-án tartott ülésen kicserélt információkból következik, hogy már csak két lerakó nem felel meg az 1999/31 irányelv 14. cikkének. Végül az olasz hatóságok által összeszámolt egyetlen új telep sem képezi a jelen kereset tárgyát. 5.3. A pénzügyi szankciókról A Bizottság kényszerítő bírság és átalányösszeg megfizetésének elrendelését is kéri, mivel csak az EUMSZ 260. cikk szerinti kényszerítő bírság kivetése nem elegendő a tagállamok arra történő ösztönzésére, hogy a kötelezettségszegés EUMSZ 258. cikk szerinti megállapítását követően haladéktalanul teljesítsék kötelezettségeiket. A jelen esetben a Bizottság álláspontja szerint a 256 819,20 euró napi kényszerítő bírság megfelel a körülményeknek. Ezen összeg 640 euró napi átalányalapnak (1 20-ig terjedő skálán mért) 8-as súlyossági együtthatóval, egy időtartamot tükröző (1 3-ig terjedő skálán) 3-as együtthatóval és egy meghatározott, ún. nˮ tényezővel való szorzataként számítandó ki, amely tényező tükrözi mind az Olasz Köztársaság fizetőképességét, mind pedig az Európai Unió Tanácsában rendelkezésre álló szavazatainak számát, azaz 16,72-t. Ami a jogsértés súlyosságát illeti, a Bizottság emlékeztet a rendelkezések jelentőségére, amely rendelkezések alapvető eszközök az emberi egészség és a környezet védelméhez. Az a tény, hogy egyes telepek már megfelelnek az irányelv 8. és 9. cikkének csekély mértékben befolyásolja a Bíróság által kiszabandó szankciót. 31 31 Bizottság kontra Olaszország, A bíróság ítélete (C-196/13. sz.) A pénzügyi szankciókról, A felek érvei 20
Emlékeztetni kell továbbá arra is, hogy a Bíróság a Bizottság kontra Olaszország ítéletében megállapította, hogy az Olasz Köztársaság általában és folyamatos jelleggel nem teljesítette a kötelezettségeit. A Bizottság kiemelte a jogsértés köz- és magánérdekekre kifejtett hatásait, különösen a hulladékok lerakását kísérő kellemetlen szagokat és zajt, a közvetlen környezet szennyezését, e szennyezésnek az emberi egészségre történő továbbgyűrűzésének kockázatát és a természeti környezet megváltozását. Ami a jogsértés időtartamát illeti, a Bizottság emlékeztet arra, hogy 65 hónap telt el 2007. április 26. a Bizottság kontra Olaszország ítélet kihirdetése és 2012. október 24. között, amikor a Bizottság a jelen kereset Bíróság előtt történő megindításáról határozott. A Bizottság azt javasolja, hogy a kényszerítő bírság összege az Olasz Köztársaság által a Bizottság kontra Olaszország ítéletben foglaltak teljesítését illetően elért eredmények függvényében csökkenjen. E kényszerítő bírság kiszámításának módszere a meglévő engedély nélküli telepek a veszélyes hulladékokat tartalmazókat kétszer figyelembe vevő összeszámlálásából, majd a kényszerítő bírság összegének az így kapott számmal történő elosztásából állna. A kényszerítő bírság összege így csökkenne minden egyes megfelelővé tett telep esetében. Az olaszországi engedély nélküli telepek helyzetének állandó alakulására tekintettel a Bizottság azt javasolja, hogy a kényszerítő bírságot félévente számolják ki. Az átalányösszeg összegét illetően a Bizottság olyan módszer alkalmazását javasolja annak kiszámításához, amely a napi 210 euró összegű állandó átalányalapot először is megszorozza az összegük szerint a kényszerítő bírság kiszámításához javasolt értékeknek megfelelő súlyossági együtthatóval és n tényezővel, azaz 8-cal és 16,72-vel, majd másodszor, azon napok számával, amelyek alatt fennállt a kötelezettségszegés. Így az átalányösszeg összege a 28 089,60 eurónak a Bizottság kontra Olaszország ítélet és a jelen ítélet kihirdetésének időpontja között eltelt napok számával történő szorzatának eredménye. A maga részéről az Olasz Köztársaság rámutat arra, hogy a pénzügyi szankciók alkalmazása csökkenti a régiók és a helyi önkormányzatok által a környezetgazdálkodásukra szánt erőforrásokat. A jogsértés időtartamát illetően az Olasz Köztársaság megállapítja, hogy mindazon telep, amely vonatkozásában jogellenes üzemeltetést róttak fel neki, már régóta nem üzemel. 32 32 Bizottság kontra Olaszország, A bíróság ítélete (C-196/13. sz.) A pénzügyi szankciókról, A felek érvei 21
A Olasz Köztársaság a tárgyaláson előadta, hogy nem kíván észrevételeket tenni a Bizottság azon javaslatára, hogy csökkenő összegű kényszerítő bírságot rójanak ki, mivel vitatja magának a felrótt kötelezettségszegésnek a fennállását is. A Bíróság álláspontja: Annak megállapításához, hogy az Olasz Köztársaságnak felrótt kötelezettségszegés fennállt-e e vizsgálatig, értékelni kell azon intézkedéseket, amelyeket e tagállam szerint az indokolással ellátott véleményben megállapított határidő meghosszabbításának lejártát követően fogadtak el. A tárgyalás során a Bizottság előadta, hogy a 20 olasz régióból 18 régióban 200 olyan telep létezik, amely még mindig nem felel meg a vonatkozó rendelkezéseknek. Ezen intézmény szerint különösen 198 telep nem felel meg a 75/442 irányelv 4. cikkének, és közülük kettő nem felel meg ezen irányelv 8. és 9. cikkének sem, tizennégy pedig veszélyes hulladékot tartalmaz, és nem felel meg a 91/689 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének sem. Egyébiránt csak két olyan lerakó maradt, amelyek vonatkozásában az 1999/31 irányelv 14. cikkének a) d) pontját megsértve nem fogadtak el fejlesztési tervet vagy végleges bezárására irányuló intézkedést. A maga részéről az Olasz Köztársaság továbbra is vitatta e rendelkezések bármilyen megsértését. Az Olasz Köztársaság kötelezettségek teljesítéséhez nem elegendő bezárni az összes érintett telepet. Ezt követően a Bizottság mind a Bíróság kérdéseire adott írásbeli válaszában, mind pedig a tárgyaláson megerősítette, hogy az Olasz Köztársaság továbbra sem tartja nyilván és azonosítja a tizennégy telepen található veszélyes hulladékokat. Végül, ami azon két lerakót érinti, amelyek még mindig nem rendelkezik működési engedéllyel, az Olasz Köztársaság nem bizonyított fejlesztési terv vagy végleges bezárásra irányuló határozat benyújtását és jóváhagyását. A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy számos, szinte az összes olasz régióban található telepet nem hoztak még összhangba a szóban forgó rendelkezésekkel, és hogy ennélfogva az Olasz Köztársaságnak felrótt kötelezettségszegés fennáll a jelen ügyben szereplő tények Bíróság által történő vizsgálatáig. E feltételek mellett a Bíróság megállapítja, hogy az Olasz Köztársaság kényszerítő bírság fizetésére kötelezése megfelelő pénzügyi eszköz arra, hogy ez utóbbit ösztönözze a megállapított kötelezettségszegés megszüntetéséhez, valamint a Bizottság kontra Olaszország ítéletben foglaltak maradéktalan teljesítésének biztosításához szükséges intézkedések elfogadására. 33 33 Bizottság kontra Olaszország, A bíróság ítélete (C-196/13. sz.) A pénzügyi szankciókról, A felek érvei 22
A Bíróság feladata, hogy úgy határozza meg a kényszerítő bírságot, hogy az egyrészt megfeleljen a körülményeknek, másrészt arányos legyen a megállapított kötelezettségszegéssel, valamint az érintett tagállam fizetőképességével. A Bizottságnak a kényszerítő bírságra vonatkozó javaslatai nem kötik a Bíróságot, azok csak hasznos hivatkozási alapként szolgálnak. Ugyanígy a Bizottság közleményeiben foglalt iránymutatások sem kötik a Bíróságot, de hozzájárulnak az átláthatóság, az előreláthatóság és a jogbiztonság biztosításához, maga a Bizottság azon tevékenységével kapcsolatban, amikor ezen intézmény javaslatokat tesz a Bíróságnak. A szankciót annak tükrében kell meghatározni, hogy milyen mértékű meggyőzésre van szükség ahhoz, hogy a kötelezettségszegést megállapító ítélet végrehajtását elmulasztó tagállam változtasson magatartásán, és véget vessen a kifogásolt jogsértésnek. A kényszerítő bírság kényszerítő jellegének biztosítása érdekében figyelembe veendő szempontok főszabály szerint a következők: a jogsértés időtartama, a jogsértés súlya és a szóban forgó tagállam fizetőképessége. E szempontok alkalmazásához a Bíróságnak figyelembe kell vennie különösen az ítéletben foglaltak teljesítése elmaradásának a magán- és közérdekeket érintő következményeit, továbbá azt, hogy a szóban forgó tagállamot milyen sürgősen kell a kötelezettségei teljesítésére szorítani. Ami a jogsértés súlyát illeti, meg kell állapítani, hogy a hulladéknak az emberi egészség veszélyeztetése és a környezet károsítása nélkül történő ártalmatlanítására irányuló kötelezettség. Különösen a 75/442 irányelv 4. cikkéből eredő kötelezettségek figyelmen kívül hagyása, maguknak e kötelezettségeknek a jellegénél fogva, veszélyeztetheti közvetlenül az emberi egészséget és károsíthatja a környezetet, és ennélfogva különösen súlyos kötelezettségszegésnek minősül. Olasz Köztársaság jelentős lépéseket tett a Bizottság kontra Olaszország ítélet óta a vonatkozó rendelkezéseknek nem megfelelő telepek számának csökkentése érdekében, ez viszont nem befolyásolja, hogy az indokolással ellátott véleményben előírt határidő meghosszabbításának lejárta óta megállapított javulás nagyon lassan következett be, és hogy még jelentős számú engedély nélküli telep található szinte az összes olasz régióban. A jelen esetben, az Olasz Köztársaság nem tudta bizonyítani, hogy a Bizottság kontra Olaszország ítéletben megállapított kötelezettségszegés ténylegesen megszűnt. Meg kell tehát állapítani, hogy e kötelezettségszegés több mint hét éve tart, amely jelentős időtartamnak minősül. 34 34 Bizottság kontra Olaszország, A bíróság ítélete (C-196/13. sz.) A pénzügyi szankciókról, A felek érvei 23
Az Olasz Köztársaság fizetőképességét illetően figyelembe kell venni a tagállamnak a tényállás Bíróság általi vizsgálata időpontjában ismert bruttó hazai termékét. A jelen ügy körülményei között és figyelemmel különösen az Olasz Köztársaság és a Bizottság által a Bíróságnak szolgáltatott adatokra, a Bíróság úgy ítéli meg, hogy csökkenő összegű kényszerítő bírságot kell kiszabni. Meg kell határozni e kényszerítő bírság kiszámításának módszerét, valamint annak ütemezését. Olyan kényszerítő bírság fizetését kell előírni, amelynek összege a Bizottság kontra Olaszország ítéletnek megfelelővé tett telepek számával arányosan fokozatosan csökken, kétszer számítva a veszélyes hulladékot tartalmazó telepeket. A fentiekre tekintettel a Bíróság úgy határoz, hogy 42 800 000 euróban határozza meg a kényszerítő bírság félévenkénti összegét, amelyből a Bizottság kontra Olaszország ítéletnek megfelelővé tett telepek számával arányos összeget vonnak majd le az érintett félév végén, és a veszélyes hulladékot tartalmazó telepeket kétszeresen veszik figyelembe. Minden egyes eltelt félév végén esedékes kényszerítő bírság csökkentésének kiszámításához a Bizottságnak csak az érintett félév végégig neki megküldött, a Bizottság kontra Olaszország ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések elfogadására utaló bizonyítékokat kell figyelembe vennie. Kötelezni kell az Olasz Köztársaságot arra, hogy félévente esedékes kényszerítő bírságot fizessen a Bizottságnak Az Európai Unió saját forrásai számlára, a jelen ítélet kihirdetésének napjától a Bizottság kontra Olaszország ítéletben foglaltak teljesítéséig. A Bizottság felé fizetendő kényszerítő bírságot a kihirdetést követő első félévben, annak végén, 42 800 000 euróban meghatározott kezdeti összegből kiindulva akként számolnak ki, hogy abból levonnak 400 000 euró összeget a veszélyes hulladékot tartalmazó telepek közül az ezen ítéletnek megfelelővé tett minden egyes telepek esetében, és levonnak továbbá 200 000 euró összeget a többi telep közül az említett ítéletnek megfelelővé tett minden egyes telep esetében. Az ezt követő félévek vonatkozásában a félévenként esedékes kényszerítő bírságot a félév végén, a megelőző félévre megállapított kényszerítő bírság összegéből kiindulva számítják ki a szóban forgó félév során a megállapított kötelezettségszegéssel érintett telepek vonatkozásában elvégzett megfelelővé tételhez kapcsolódó ugyanezen levonások elvégzésével. 35 35 Bizottság kontra Olaszország, A bíróság ítélete (C-196/13. sz.) A pénzügyi szankciókról, A felek érvei 24
Az átalányösszeg megállapításáról: A jelen jogvitában a megállapított kötelezettségszegéshez vezető valamennyi jogi és ténybeli tényezőt figyelembe kell venni, és különösen az uniós jognak továbbra sem megfelelő telepek nagy számát, illetve jelen ügyön kívül a Bírósághoz több mint 20, hulladékot érintő olyan ügyben fordultak, amely e tagállam uniós jogból eredő kötelezettségei megszegésének megállapításához vezetett. A tagállam ilyen ismétlődő jogsértő magatartása az uniós fellépés valamely konkrét területén utalhat arra, hogy az uniós jog megsértése hasonló jövőbeni ismétlődésének hatékony megakadályozása megkívánja az olyan visszatartó erejű intézkedést, mint az átalányösszeg megfizetésére való kötelezés. A Bíróság feladata, hogy mérlegelési jogköre keretében olyan összegben határozza meg az átalányösszeget, hogy az egyrészt megfeleljen a körülményeknek, másrészt pedig arányos legyen az elkövetett jogsértéssel. E tekintetben jelentős tényezőnek számít a megállapított jogsértés súlya, valamint a jogsértésnek az azt megállapító ítélet kihirdetése óta történő fennállásának időtartama valamint a szóban forgó tagállam fizetőképessége. A szóban forgó jogsértés általános és folyamatos jellegű, hogy a tárgyát képező telepek szinte az összes olasz régióban találhatók, és hogy e telepek némelyike az emberi egészségre és a környezetre kifejezetten veszélyes hulladékot tartalmaz. A fentiek alapján a Bíróság álláspontja szerint a jelen ügy körülményei megfelelő értékelésének megfelel, ha az Olasz Köztársaság által fizetendő átalányösszeget 40 millió euróban állapítja meg. Következésképpen az Olasz Köztársaságot kötelezni kell arra, hogy fizessen a Bizottságnak Az Európai Unió saját forrásai számlára 40 millió euró átalányösszeget. A költségekről: a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte, így az Olasz Köztársaságot, mivel a kötelezettségszegés megállapítást nyert, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. A Bíróság ítélete: Az Olasz Köztársaság, mivel nem tett meg a Bizottság kontra Olaszország ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges minden intézkedést, nem teljesítette az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit. (1) Az Olasz Köztársaság, mivel nem tett meg a Bizottság kontra Olaszország ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges minden intézkedést, nem teljesítette az EUMSZ 260. cikk 36 36 Bizottság kontra Olaszország, A bíróság ítélete (C-196/13. sz.) A pénzügyi szankciókról, A felek érvei 25