ERDÉSZETI LAPOK A Z ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET K Ö Z L Ő N Y E. Kiadó: AZ Országos Erdészeti-Egyesület. Szerkesztő: Bedő Albert. Megjelenik minden hónapban. Huszonharmadik évfolyam. VII. füzet. 1884. Juliushó. Előfizetési dij egy évre 8 frt. Az Országos Erdészeti-Egyesület azon alapító tagjai, kik legalább 150 frt alapítványt tettek, valamint a rendes tagok is a 8 frt évi tagsági dij fejében, ingyen kapják. Oly alapitó tagok, kik 150 írtnál kevesebbet alapítottak 3 frt kedvezményi árért járathatják. fé T* Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapesten, Lipótváros, Hold-ntcza, 21. szám, II. emelet. A lap irányával nem ellenkező hirdetések mérsékelt dijért közöltetnék. "SEM Lucz- és jegenyefenyő erdeink fájának értékesítéséről. Irta : Podhradszky András, Coburg berezegi erdőmester. Elérkezett az idő, hogy lucz- és jegenyefenyő erdeink értékitése érdekében is szót emeljünk, mert bizony azok mostani jövedelmezősége nem olyan csábító, hogy erdőbirtokosaink valami különös ösztönt erezhetnének letarolt erdőterületeik gyors és rendszeres felújítására s az eddig elhanyagolt kopárságok s vízmosások beerdősitésére. Ugy látszik az erdők csekély jövedelmezőségét az erdőbirtokosok is megtudják már ítélni, legalább az a szomorú tapasztalat, hogy sokan közülök erdeiket elhanyagolják, s a hol csak tehetik, legeltetésre használják, erre mutat. A rendszeres erdőkezelésről, s a kopárságok beerdősitéséről gondoskodott ugyan az uj erdőtörvény, sőt az utóbbiakat bizonyos időre adókedvezményben is részesítette, nézetem szerint egészen helyesen, mert azok beerdősitése sokkal költsé- EEDÉSZETI LAPOK. 39
gesebb, mint a jó erdőtalajé; e kényszernél és kedvezménynél azonban többet használna, ha az erdőbirtokosok erdeik jövedelmezőségének fokozódásából merítenének kedvet és ösztönt a munkára. Természetesen másként állana a dolog, ha az erdőbirtokos egész területét minden évben használhatná, mint a mezőgazda; ha nem kellene erdőterületének csak bizonyos kis részére szoritni az aratást, s ha nem kellene a terheket mégis évrőlévre az egész területért viselni. Igy azonban a kiadások és befektetések súlyát nagyon megérezi, mert hiába az erdőt is oly vagyonnak kell tekinteni, melynek czélja: birtokosának életfeltételeit s szükségleteit tartamosán biztosítani. Erre pedig az erdőtőke, magasabb forda s a mostani faárak mellett, csak ugy alkalmas, ha az erdőt nemcsak gonddal ápoljuk, hanem termését is a lehető legjobban értékesítjük. Miután pedig az erdő gondos ápolása épen ugy mint más mivelési ágaknál a gazdaság jövedelmezőségétől tételeztetik fel, czikkem folyamán kiválóan a czélszerü értékités feltételeiről fogok szólani, s hogy ezt mennél világosabban tehessem, megkísértem párhuzamot vonni a hazánkban leginkább divatozó faértékitési módok között. Hazánkban az erdők műfa-termésének értékitése némi módosítással kétféleképen történik, még pedig először és ez leggyakoribb eset nyers vagy gömbölyű állapotban, s másodszor feldolgozott, piaczra vihető árúkban. Szólok először a fának nyers állapotban való értékitéséről, előre bocsátva azon kiadásokat és befektetési tőkét, melybe egy szabályos kezelés alatt álló szálerdő fentartása évenként és holdankint kerül. E kiadások három osztályba sorozhatok. Elsők a kezelési költségek, melyekhez a tiszti és erdőőri fizetések, az uta-
6 5 zási és irodai átalányok, a laképületek fentartási költségei stb. számitandók. Azután következnek az évenkint fizetendő föld- és házadó, valamint az országos és községi pótadók. S végül a harmadik csoportba sorozhatok az erdőművelési költségek. Ezek megállapításához az 1881-ik évben felvett kataszteri adatokat használtam föl 8 nagyobb terjedelmű faüzlettel biró felső-magyarországi uradalomból, melyek kevés kivétellel nagyobbára lucz- és jegenyefenyő szálerdőkkel birnak. Ezekre nézve a kataszteri adatok holdankint a következő tételeket nyújtják: Kezelési átlag, tiszta erdőmüv. költség, jövedelem, költség. a) a liptó-ujvári kincstári birtokon.... frt 94 kr, frt 80 kr, frt 08 kr,» 65» 05.2 i)» c) az árvái uradalom alsó kubini birtokán. 43 H II ii 16 d) turdosini II 55.9 1 n 12-07 ej a breznóbányai kincstári birtokon. - 44 1 03-04 /) városi birtokon.... - GO 1. 03,» 13» g) a Coburg berezegi garami erdőkben n 5 0 n 1 n 01 -. 1 5» h) a körmöczbányai városi erdőkben. -. '» 71.6 II 55 -» 02.8 összesen... 4frt 89.5kr, 7 frt 12 kr, frt 71 kr,. frt61 kr, frt 89 kr, frt 09 kr. Az itt felsorolt adatok közül csupán a tiszta jövedelmi átlag s illetőleg az erre alapított adóra eső kiadás változik, a mennyiben eddig földadó fejében törvényszerüleg a tiszta jövedelem 29%-a fizettetett, ház-, országos-, s községi pótadók fejében pedig legalább 6%, tehát összesen 35 / 0, most azonban az uj kataszter szerint a földadó 25% leend, s ugyanily arányban a pótadók is csökkenni fognak, ugy hogy e két czimen az adók a tiszta jövedelmi átlagnak körülbelől 30 / 0 -át fogják kitenni, mi 89 X O.30 = 26.7, vagyis kerekszámban 27 kr adóterhet tesz ki holdanként.
A fennebb emiitett három teher tehát évenként 61 kr + 27 kr + 09 kr = 97 krra rug, 100 éven át pedig ha t. i. az értékesebb műfa termelés feltételeinek megfelelően ennyire veszszük a fordát: nő. 2 7«7o" os kamatos kamatokkal számitva 432.549 X 0.97 = 419 frt 57 krra 3%-os»»» 607.288 X 0.97 = 589 27 37.%-os, 862.612 X 0.97 = 836 73 4%-os 1237.624 X 0.97 = 1200 49 Ez a teher, mely a birtokra nehezül; kérdés tehát, mire tehető a jövedelem, melyet az erdő hajt, ha a fát tövön vagy gömbölyű állapotban adjuk el. Mielőtt ennek kiszámításához fognék, előre kell bocsátanom, hogy a műfa hányad 100 éves fordában kezelt luczés jegenyefenyő állabainkban, 20 cm vastagságig tönkökre kihasználva különféle termőképességü erdőségeinkben, a hol minden termőosztály képviselve van 50 és 70% közt váltakozik, tehát átlagban 50 + 70 = 60%-ra tehető. Az egyes termőosztályokra nézve pedig a tűzifa a műfához ugy áll, mint a megfelelő termőosztályok arány száma tizedes törtre változtatva, az egy egészre hiányzó törthez. Igy p. o. egy 4-ik termőosztályu állab körülbelől 0.4 tűzifát, s 0.6 műfát ad. Ha a tönkfa kezelés szálfa kezeléssel kapcsoltatik egybe, akkor a műfa kihozatal még kedvezőbb leend, mert e czélra a fa vékonyabb méretekig tehát jobban kihasználható, itt azonban a fentebbi kedvezőtlenebb esetet tartom szem előtt. E kitérés után lássuk az erdészeti segédtáblák adatait az egyes termőosztályok termés tételeire nézve, és a mű- és tűzifa kihozatali a fentebbi feltételek alapján 100 éves fordáju lucz- és jegenyefenyő állabainkból, előre a lucz-, utána a jegenyefenyő termés tételeit bocsátván, s a kettőből átlagot képezvén :
632 + 632 1. termőoszt. 2 = 632 m 3, ebből haszonfa X 0.90 = 569 m 3 és tűzifa 63 m*, 572 + 572 2. "2 = 572 X 0.80 = 458 114 502 -f- 502 3. = 502 X 0.70 = 351 151 442 -f- 442 4. 2 = 442 X 0.60 = 265 177 379 4-379 5. 1 = 379 X 0.60 = 190 189, 316 + 316 6. 2 = 316 X 0.40 = 126 n 190 253 4-253 7. -g = 253 X 0.30 = 76 177 189 + 193 a 126 + 129 : 191 X 0.20 = 38 153 127.5 XO.iO= 13, 114.5,, összesen műfa: 2086 m 3 és tűzifa: 1328.5 m 3. Ugy hiszem, nem tévedek, ha magasabb hegységeinkben hol a lucz- és jegenyefenyő állabok minden változatban előfordulnak az itt kimutatott összegeknek átlagát veszem, holdankénti átlagos termés tételnek. E szerint 1 hold átlagosan 20 ~ = 232 m 3 műfát és =148 m 3 tűzifát, összesen 380 m 3 -t adna, melyben a műfa-? = 61%-ot, a tűzifa pedig = 39%-ot tesz ki. A tudomásomra jutott lucz- és jegenyefenyő műfa tő-árak az emiitett helyeken a nehezebb vagy könnyebb kivitel, vagy pedig a távolabb vagy közelebb fekvő piacz és a tovább szállitás eszközei szerint, tekintet nélkül a vastagabb s vékonyabb méretekre, köblábanként átlag 6 és 10 kr közt váltakoznak, mi köbméterenként 2 frt 53 kr átlagos tő-árnak felel meg. A tűzifa pedig oly minőségben a mint visszamarad köbméterenként 40 és 80 kr közt adatik el, tehát ennek átlagos tő-ára 40 + 80 = 60 krra tehető. Ha ezen árakat a kihozatal fennebbi arány számaival szorozzuk a következő eredményeket kapjuk:
232 köbméter műfa á 2 frt 53 kr = 586 frt 96 kr, 148 tűzifa á 60 = 88 80, összesen 675 frt 76 kr, vagyis ily pénzbeli eredmény volna remélhető lucz- és jegenyefenyő erdeinkből holdanként a fentebbi árak és 100 éves forda mellett, ha t. i. azokból a műfa oly arányban használtatnék ki, mint a hogy fennebb feltételeztük. Ez azonban nincs mindenütt igy, s azért valószínű is, hogy az itt kimutatott eredmény hazánkban eddig sehol sem éretett el, a mit bizonyít az az eset is, hogy az árvái uradalom a mult évben vágható lucz- és jegenyefenyő műfa erdeinek holdját egyre-másra számítva, eddig hallatlan áron", 480 frttal értékesítette, tehát alig valamivel többel, mint a befektetési tőke 2 1 / 2 / 0 -kával. Ha a fentebb kiszámított eredményt a befektetési tőkével s annak kamatos kamatjaival egybevetjük, kitűnik, hogy az erdőfentartás és ápolás csupán csak valamivel többel mint 3 / 0 -kal fizeti ki magát, pedig a haszonfa kihozatal azon átlagát, a minőt felvettünk, csak felette gondos és utánnéző kezeléssel érjük el; mig ellenben a fentartási költségek csupán a legszükségesebbekre terjeszkedtek ki, s azokat bátran alacsonyaknak mondhatjuk, mert még a felügyelő, kezelő s védszemélyzet laképületeinek építési, illetőleg kezdő befektetési tőkéje, s egyéb az erdőbirtoklással járó terhek tőkéje és értéke sem vétetett tekintetbe. A bevételt képező adatokból hiányzik ugyan a köztes vagy gyéritési használat értéke; a köztes használat azonban helyesen kezelt lucz- és jegenyefenyő állabjainkban az egyenes, karcsú növés előmozdítása és az elemi csapások, rovarkárok megakadályozása tekintetéből, szószerinti értelemben csak egyszer, az 50-ik év körül engedhető meg; az előtt és azontúl a használat csak egyes elhalt vagy széltől kiforgatott fákra szoritkozhatik. A köztes használat rendes körülmények közt a
mondott évre eső terméstételnek körülbelől 10 / 0 -kával vehető föl. De miután tűlevelű erdőségeink leginkább magas hegységek közt fekszenek, hol a gyéritési fának kihasználása tetemes költségekkel jár, s miután másrészt a fentebbi felvételek teljesen zárolt állabokra vonatkoznak, melyek a valóságban csak kivételesen jönnek elő, ugy hiszszük, a köztes használatok értékét kihagyhatjuk a számitásból, annyival is inkább, mert alább a házi kezelés mellett elérhető eredmények kitüntetésénél sem fogjuk figyelembe venni. Ebből könnyen megérthető tehát, ha számító korunk a hosszú fordáju műfa erdőket inkább luxusnak tekinti, s ha az ilyen erdők a mostani nyers állapotban való értékités mellett, inkább csak az államnál, s némely nagyobb birtokosnál számithatnak felkarolásra, mert a nézet az, hogy a pénztőke más üzletekbe fektetve, az erdőtalaj legelőnek használva, jobban jövedelmez. Azon régi érvelés, hogy az ingatlan tőke különösen az erdő jövedelmezőségét, mint a pénztőkénél biztosabbét, magas kamatokkal számítani nem lehet, még a fentebbi eredmények mellett sem lehet meggyőző, hát még ott a hol az eredmények roszabbak? Pedig ez utóbbiak ez idő szerint határozottau túlsúlyban vannak! S ha a faárak jövőben remélhető emelkedése említtetik, akkor is kész a válasz, hogy ezzel az áremelkedéssel egyidejűleg a terhek is párhuzamosan nagyobbodni fognak, mert mióta az uj erdőtörvény az erdők rendszeres kezelését szigorúan elrendelte, az erdőgazdaság kétségen kivül többe kerül, mint az eddigi állapot. Távol van tőlem, hogy itt kimondott szavaimmal műfa termelésünk ellen törjek, s magas fordáju lucz- és jegenyefenyő állabaink nevelése ellen szót emeljek, mert a nagy méretű műfa termelését én industriális érdeknek tekintem, s mint erdész, erdőgazdasági szempontból is kívánatosnak tartom, annyival is inkább, mert a hosszabb forda magas hegységi
lucz- és jegenyefenyveseinkben s hidegebb éghajlatunk alatt a talaj megvédésének és javításának vagy más szavakkal az erdőmüvelésnek és erdő fentartásnak nélkülözhetlen feltétele, melyet a közérdek szempontjából sem szabad figyelmen kivül hagyni, a mennyiben e magasan fekvő erdők meszszebb fekvő vidékekre is jótékonyan hatnak ki, mérsékelvén egyfelől a klima szélsőségeit és veszélyességét s megakadályozván, másfelől a rohamos vizek képződését. De mindenesetre kimutatni akartam a mondottakkal, hogy ha valóban óhajtjuk, miszerint erdőségeink szaporodjanak, s az uj erdőtörvény üdvös intézkedései valósuljanak, akkor műfa erdeink jobb értékesítéséről okvetetlenül gondoskodnunk kell, mert felette igazságtalan, hogy a fennebb kimutatott aránytalanság az erdőgazdaságot, melynek természetes viszonyok között csak annyi áldozattal kellene összekötve lennie, mint bármely más termelési ágnak, továbbra is sújtsa. A jelen kedvezőtlen állapot előidézéséhez igaz, nagy mértékben hozzá járult a határtalan verseny és a kíméletlen erdőpusztitás is. Ennek azonban épen legnagyobb erdőbirtokosainknál gátat vetett az uj erdőtörvény, most van tehát ideje annak, hogy mozogjunk, s az erdőbirtokosokat mint szakemberek figyelmeztessük, hogy az eddigi nyers állapotbani faértékitéstől el kell térniök, mert ez mondjuk ki őszintén csupán arra szolgál, hogy fakereskedőink rohamosan meggazdagodjanak, s az erdőbirtokos mellettök tönkre menjen, mit fájdalom a furfangosan kötött szerződések még inkább siettetnek, ugy hogy nemcsak az erdőbirtokos, de az erdő is szemlátomást pusztul. Elvi álláspontomat a fentebbiekben kifejtvén, áttérek czikkem tulajdonképeni czéljára, arra: mily módon volna lucz- és jegenyefenyő erdeink műfa termésének jobb értékitése eszközölhető, s igy azok jövedelmezősége emelhető!
Erre nézve az eddigi árak emelése volna a legegyszerűbb mód, mert azt kézzel foghatóan látjuk, hogy fakereskedőink a nyersfa vásárlással s a nyers anyag piaczi árúvá való feldolgozásával oly magas százalékokat raknak zsebre, minőt semmiféle nagy üzlettel sem lehet elérni. Ennek azonban útjában áll az a körülmény, hogy nagyobb erdőbirtokosaink hosszú évekre terjedő olcsó szerződéseket kötöttek, ugy, hogy a régi vásárlókkal szemben az ujabb vevők drágább áruikkal nem versenyezhetnek, s a piaczról leszoríttatnak. De útjában áll az is, hogy erdőbirtokosaink s erdészeink mintha a gondtól s munkától menekülni akarnának a tövön való vagy gömbölyű állapotbani nyersfa eladást mai napig is czélhoz vezetőbbnek tartják, és igy gyors segélyről szó alig lehet. Segitséget e tekintetben csak ugy remélhetünk, ha azon erdőbirtokosok, kiknek keze hosszabb évekre terjedő szerződésekkel nincsenek lekötve, erdőtermékeiket nyers állapotbani eladás helyett maguk dolgoztatják fel, s nyers anyag helyett kész piaczi árut értékesítenek. Ennek árát biztosabban lehet meghatározni, mint a nyers fáét, mert a feldolgozott áru piaczi árai s a szállítási költségek a mostani kiterjedt és állandó szállítási eszközök mellett ismeretesek és biztosabbak. Mig ellenben ha a fakereskedők a fát nyers állapotban veszik meg, annak vágatását, kifuvarozását, felfűrészelését, felügyeleti költségeiket, fát feldolgozó gyáraikba fektetett tőkéiket, s más előre látható s nem látható egyéb kiadásaikat az erdőbirtokosnak oly magas százalékokkal számítják fel, s'vonják le a nyersfa tulajdonképeni értékéből, hogy az erdőbirtokost megillető hasznot mint fentebb mondók egészen ők rakják zsebre. S ráadásul a veszteségre kikötnek kérget, olcsó vagy ingyen legelőt fuvarosaik számára, továbbá építési és tüzelő anyagot, kész utak és szállítási eszközök használatát,
melyek egyenként és különvéve mind szép értéket képviselnek, s az erdőbirtokos kárát tetemesen nagyobbítják. Ily módon tehát az erdőbirtokos csak játszó eszköze a vevőnek, s kizsákmányoltatik általa mindenben és mindenből. De vannak egyéb hátrányai is a nyersfa eladásnak. Ha a vevő az erdőben bár kijelölt vágásokban maga gazdálkodik, sok oly fát hagy vissza, mely még házi kezelés által értékesíthető volna, ha pedig az erdőbirtokos maga eszközli a vevő részére a vágatást, akkor nincs szerződés, mely az ellen biztosítaná, hogy a vevő lépten-nyomon gáncsoskodni nem fog, s a kialkudott árból levonásokat nem teend, mig ha kész árura áll az alku, s a vétel tárgya egy helyben szemei előtt fekszik, annyi és oly sokféle kifogásolásra nincs alkalma, sőt a szerződés is feleslegessé válhatik, ugy hogy a szabad kezű birtokos a gáncsoskodó vevőt még mindig elutasíthatja. De végre az erdőbe bocsátott vevő az útjában eső fennálló erdőkkel, s költségesen létesített ültetvényekkel sem bánik oly kíméletesen, mint maga az erdőbirtokos, ki azokért áldozott; ellenkezőleg az ily visszaéléseket rendesen mint a kiszállításnál vagy vágatásnál elkerülhetetleneket declarálja. Ily s ehhez hasonló kellemetlenségek és károk meggátlására, legczélszerübb ha a vevő az erdőt nem látja, mert az erdész és fakereskedő különböző érdekeknek szolgálván, különböző szemmel.nézik az erdőt. És igy minden áron oda kell hatnunk, hogy a nyersfát piaczi árúvá magunk alakítsuk át, s az erdőt és fát magunk használjuk ki, mely még mai napság is csak ugy fizeti ki magát, ha az erdőben minden forgácsot és hulladékot, a szerint, a mint az egy vagy más czélnak megfelel, magunk dolgozunk fel, s a termésből veszni semmit sem hagyunk.
S most lássuk számszerűleg azon pénzbeli eredményt, melyet a műfának házi kezelés által való feldolgozása, vagyis piaczi árúvá való átalakítása által nyerhetünk. A lucz- és jegenyefenyő kész fűrészárú napjainkban következő árakon fizettetik. A széles árú, mely 26 cm és azon felül menő szélességű anyagokból áll, helyben a fűrészeken köbméterenként 11 frt 50 kr 12 frt 50 kr, vagyis átlag 1150 + 1250 == 1 2 frt -- kr; a keskeny árú, mely 26 cm-nél keskenyebb anyagokból áll 9 frt 50 kr 10 frt 50 kr, vagyis átlagban 950 + 1050 = 10 frt. A széles anyag kihozatal 100 éves fordáju állabokból 20 cm vastagságú tönkökig kihasználva, 36 40%, a keskeny anyag kihozatal pedig 60 64%, tehát a széles anyag kihozatal átlagban 86 + 40 = 38%, a keskeny anyag kihozat ^- 6 i = 62%. Egyre-másra számítva leend tehát 1 köbméter lucz- és jegenyefenyő fűrészárú 1200 X 0-38 = 4 frt 56 kr, 1000 X 0.G2 = 6 20 összesen 10 frt 76 kr. Az igy megfizetett árúból ki van zárva minden korhadt és nem éles szögűre fűrészelt anyag, melynek folytán az osztályozásnak nincs helye, s ez már mai napság minden rendesen kezelt műfűrész üzemből hol az házilag kezeltetik tényleg ki is van zárva, mert igen sok visszaélésre ad alkalmat, de másrészt az árúnak különféle czélokra való kiválogatása, s osztályozása a fakereskedő dolga lévén, ahhoz az erdészeti üzemnek különben sincs köze. Ily kezelés és elvek mellett a nyers anyagból a tiszta anyag kihozatal, ha a fát 20 cm vastagságig használjuk ki, 54 56% közt váltakozik, tehát átlagban 54 + 5ti = 55%-ot tesz, feltéve, hogy 20 cm vastagságon alóli anyagok nem vágatnak ; s továbbá ha a fűrészekre egészséges tönkök szállíttatnak. A selejtes anyag körülbelől 5%-ot, a hasznavehető
hulladék anyag 20%-ot tesz ki, fűrészporba s apróbb hasznavehetlen fa hulladékba pedig felmegy szintén 20 / 0. A még értékesíthető selejtes és hulladék anyag tehát 5 + 20 = 25 / 0 -ot ad, mely közel fele részben még gazdasági czélokra használható, másik fele pedig tüzelőanyagra fordítható, s a melynél az erdőből való kiszállítás költségei is megvannak takarítva; túlzásba nem esünk tehát, ha ezen 25 / 0 fának értékét a tűzifa háromszoros értékével számítjuk fel, mely értéknek egy részét a fa értéke, más részét a vágatás és fuvar, harmadik részét annak gazdasági felhasználhatósága képviseli. A termelési költség, melyhez a tönkvágatás és fuvar, továbbá a felfűrészelés, s a kezelő személyzet fizetése számíttatik, egy műkeretes s egy körfűrészes fűrészen a bruttó jövedelem 30 35 / 0 -át teszi ki, több kerettel bíró fűrészeken pedig 25 30% közt váltakozik, feltéve, hogy a fűrész éjjelnappal dolgozik, s keretenként 3500 4000 köbméter tiszta anyagot állit elő, s hogy a faszállitás a fűrészekhez 1 2 mértföldnél nagyobb távolra nem esik. Ez átlagban 80 + 85 + 25 + 30 = 30%-ot tesz ki. A fűrészek s munkáslakok építésébe s felszerelésébe fektetett tőkének kamatjai, a fentartási költségek és az anyagok s épületek biztosítása normális viszonyok és helyes beosztás mellett a bruttó jövedelem 5%-át rendesen meg nem haladják. A kezelési s befektetési tőkék tehát a bruttó jövedelem 30 + 5 = 35%-kával vehetők fel. E teher pénzzé változtatva a bruttó jövedelmet egy köbméter tiszta anyag termelésénél 10 frt 76 kr X 0-35 = 3 frt 76 krra redukálja, marad tehát egy köbméter fűrészanyag termelésénél, összesen 10-76 3*76 = 7 frt tiszta haszon. Miután azonban egy köbméter nyers fából csupán 0-55 tiszta anyag hozható ki, 1 köbméter tiszta fűrész árúra
Líjjj. = 1-82 köbméter nyersfa szükséges; ha ezzel a fentebbi összeget elosztjuk, a tiszta árúból 1 köbméter nyersfa után ^ = 3 frt 85 kr tőárt kapunk, melyhez még a selejtes és hulladékfa értéke fejében 0-25 + (60 -+- 3) = 45 kr járul, s ekkor kitűnik, hogy 1 köbméter nyers lucz- és jegenyefenyő műfa házi kezeléssel 3*85 -f- 0-45 = 4 frt 30 krral értékesíthető, mely ár nemcsak a tönkfára, de az épületi és tutajfára is alkalmazható. Ha már most ezen árt a fentebb felvett átlagos termés tételre s a kiszámított haszon- és tűzifára alkalmazzuk, 1 hold 100 éves fordáju lucz- és jegenyefenyő erdő fáját átlagosan véve következőleg értékesíthetjük: 232 köbméter műfa á 4 frt 30 kr = 997 frt 60 krral, 148, tűzifa á 60, = 88, 80, vagyis, összesen 1086 frt 40 krral, mely az évek hosszú során befektetett tőkének még a mostani árakkal is közel 4 / 0 -át adja. Ez pedig oly jövedelem, mely mellett a műfa erdők fentartása s ápolása kifizeti magát, s melyből az erdőbirtokos eddig elhanyagolt erdőterületeinek javítására, s a kopárságok beerdősitésére is megerőltetés nélkül áldozhat. De midőn legszebb műfa m erdeit holdankint átlag 2 300 frttal értékesiti, egészen természetesnek vehetjük azt a kérdést, hogy vájjon kényszeríthető-e ekkor is a birtokos ily áldozatok meghozatalára?! Mert bármily csekély teherrel legyen is terhelve az az erdőbirtok, a befektetési tőke és kamatjai magasan túl fogják haladni azon 2 300 frtot, melyet mai napság a legtöbb erdőbirtokos műfa erdeinek holdjáért bevesz. Én jól tudom s mások is bizonyára befogják látni, hogy a fentebbi számadatok egyben-másban, egy vagy más erdőgazdaság és vidék eredményeitől eltérhetnek, jelentékeny különbség azonban nem igen lehet, mert adataim a gyakor-
latból, tényleges eredményekből vannak mentve. De különben is czélom nem az volt, hogy hajszál hasogatásokkal álljak elő, hanem hogy erdőbirtokosainkat s szaktársaimat figyelmeztessem, hogy ne csak az erdőművelési ismeretekre fektessenek súlyt, hanem nz erdők értékesítésére is fordítsanak figyelmet, hogy idővel aztán ebben az irányban is oly mozgnlom keletkezzék, mint a minő más tekintetekben szaklapunk hasábjain mutatkozik. Erdeink jelene, jövője, sőt saját helyzetünk javulása is ezen eszme felkarolásától függ. Mert az erdeink érdekében kívánatos áldozatok meghozatalára s helyzetünk javítására erdőbirtokosainkat csak ugy bírhatjuk rá, ha erdeiket jövedelmezőbbekké teszszük. Az a rém, melylyel eddig ijesztgettek, hogy erdeink fája nyakunkon marad, ma már nem kisérthet, hisz, az előhaladott hazai és külföldi ipar, a folyton növekedő szükséglet s a minden irányban szétágazó vasutak, több vagy kevesebb nehézség legyőzése után, biztosítják boldogulásunkat. Egyébre tehát, mint szakszerű öntudatos cselekvésre és számításra nincs szükségünk. Azok az ellenvetések pedig, hogy házi kezelés mellett a befektetések és a kezelő személyzet szaporítása elkerülhetetlenné válnak, szintén nem sok ügyeimet érdemelnek, mert a házi kezelés befektetési tőkéinek kamatjai fentebbi számításaimba fel vannak véve, sőt ennél több költségek is; a mi pedig a kezelő személyzet szaporítását illeti, annak kerüjét azon vevő, ki eddig a nyers fát maga dolgozta fel, az eladónak vagyis erdőbirtokosnak nem ajándékozta oda, hanem a faértékéből busásan levonta, ezt tehát az erdőbirtokosnak igy is, amúgy is meg kellett fizetnie. Hasonló végül az az ellenvetés is, hogy az erdőbirtokosnak nincs meg a kellő kézi és fuvaros ereje! Hát a vevő hogy jut hozzá? Én ugy hiszem, hogy e hiányon is jobban s olcsóbban segíthet az erdőbirtokos
önmagán, mint egy messze vidékről jött idegen vevő, kihez a környékbeli népet a munkaadáson kivül semmi érdek sem köti. Ismeretes dolog hazánkban, hogy a munkás népet olcsó fával s legelővel leginkább a nagy erdőbirtokosok láttják el, de nemcsak ezt teszik, hanem egyházaikat, iskoláikat is segélyezik, szerencsétlenségek esetén pedig egész községeket gyámolitanak és tartanak fen. Tehát még most is sokban rá van utalva a nép volt földes uraira, s azokon most is kegyelettel csüng. S ha tapintatos és számító kezek bánnak vele, most is inkább volt urainak fog dolgozni, mint idegeneknek. E szoros viszonynak most minden előnyét azon vevő élvezi, a ki a házi kezelés gondjait viseli. Az ezen viszonyból származó előnyökhöz is tehát a legtöbb esetben ingyen jut, az erdőbirtokosnak pedig fentebb felsorolt terhei továbbra is fenmaradnak s súlyosan nehezednek vállaira és zsebére. Az erdőtiszti személyzet szaporítása azonban nemcsak a műfának házi kezelés által való feldolgozása miatt vált kívánatossá, de az erdőkezelés érdekében is. Az erdőknek fent vázolt rosz értékitése szintén annak kifolyása, hogy a tiszti személyzetben hiány van, s számtalan helyeken oly erdőterületek bízatnak egy erdőtisztre, hogy azoknak felügyeletét még felületesen sem képes ellátni, mely miatt az erdő nem csak hogy keveset jövedelmez, de hozzá még határozottan pusztul is, mert magasabban fekvő erdőségeinket ápolni, gondozni s művelni kell, ha azt akarjuk, hogy a letaroltak helyén ujabb erdők viruljanak, ezt pedig pusztán erdőőrökkel elérni nem lehet; az erdészet mai kívánalmaihoz képest az erdők ép ugy megkívánják a teljesen szakképzett erők vezetését, mint bármely más üzlet. Ha azt akarjuk, hogy az erdő rendben tartott és hasznot hajtó legyen, azt épen ugy kell ismerni, a mint ismeri a gazda gazdaságát, s az üzletember üzletét, ellenkező esetben azt hasznothozólag ki nem használ-
hatja. Régi közmondás, hogy a tisztán nyers termelő hasznát rendesen az rakja zsebre, a ki azt feldolgozza vagy finomítja, e nyomás alól szabadulandó mai napság még a mezőgazdaság is igyekszik terményeit felhasználni, vagy nyers termését több irányban gyárilag feldolgozni. Rengeteg területekkel tehát egy erdőtisztet sem szabad többé túlhalmazni, mert az minden tekintetben megboszulja magát. Ellenben megfelelő területek mellett, a hol egy erdőtiszt 6 8000 hold műfa erdőt kezel, annak minden gondját átveheti, sőt erdőterületének termését is megerőltetés nélkül feldolgoztathatja. Vannak rá példák már hazánkban is, hol az erdők igy kezeltetnek, s nemcsak kiváló jó rendben vannak, de tetemesen jobban is jövedelmeznek. Megengedhetőbb ha sarjerdőkből vagy nem műfa erdőkből bízatnak nagyobb területek egy erdőtisztre, mert azokban a kezelés egyoldalubb, s a beerdősülés is önmagától jő létre, az erdőtiszt tehát több idővel rendelkezvén, a felügyeletet nagyobb területeken is elviheti. Uj összeadó készülék. Szerkesztette és közli: C s i b y Lőrincz m. k. erdó'rendező. Az összeadás egyszerű számtani művelet ugyan, s ha nem sok számról van szó, fejben is könnyen elvégezhető, mihelyt azonban nagyobb terjedelemben s huzamosabb időn keresztül kell megküzdeni vele, igen kellemetlen feladattá válhatik. Sokszor megtörténik, hogy a kihozott helyes eredmény nem áll arányban sem a ráfordított idővel sem a fáradságos munkával, sőt oly esetek sem tartoznak a ritkaságok közé, midőn ép a legsürgősebb feladattal szemben egészen megtagadják az idevágó szervek a szolgálatot.