A PAR ASZT ÉLET RENDJE

A PAR ASZT ÉLET RENDJE N É P I S Z O K Á S O K, IL L E N D Ő M A G A T A R T Á S, B A B O N Á K S Z A T M Á R V Á R M E G Y É B E N (S Z A M O S H Á T, T IS Z A H Á T, N Y ÍR S É G ) L U B Y M A R G IT S Z A T M Á R V A R M E G Y E K Ö Z Ö N S É G É N E K T Á M O G A T Á S Á V A L B U D A P E S T, 1935. C E N T R U M K IA D Ó V Á L L A L A T R.-T. IX., K Ö Z T E L E K -U T C A 1.

A JÁ N LÁ S, A z első lapra köszönetem jeléül Solymossy Sándor nevét írom, aki a néprajz iránt érdeklődésemet felkeltette.

ELŐSZÓ. Vonaton a városi ember akárhányszor azon veszi magát észre, hogy amint a hazai táj, a közeli és távoli faluk, tanyák, majorok elsuhannak előtte, szeme odaszegeződik egy-egy emberlakta házcsoportra, magányos hajlékra s önkéntelenül fölmerül benne a kérdés: kik lakhatnak ott? hogyan élnek az igénytelen falak között? mi az örömük, mi a bánatuk? Valami mélyebb hangulat kapja meg, több a puszta kíváncsiságnál. A feleletet rá képzelete rajzolja ki; a munkás napi életét, este a meghitt beszélgetést az otthoni tűzhely körül. Hogy megfelel-e az ilyen képzeleti kép a valóságnak, azzal nem törődik. Legtöbbször magát helyezi oda műveltségével, igényeivel a maga kiszínezte környezetbe és vagy irigyli tőlük az egyszerűséget, a nyugalmas csendet, ami után saját zaklatott élete hasztalan vágyik, vagy finomultabb igényeit tartva szem előtt, elképzeli, mennyire boldogtalannak erezné magát a magányos elhagyatottságban. A városiak legtöbbje ilyen benyomások összesített emléke nyomán alkot magának képet a falusi, tanyai életről és emberekről. Legfeljebb hozzáveszi még, amit szépirodalmi olvasmányaiban talált róluk. Ámde a szépirodalom is az értelmiség, a városi rendű osztály tollából ered, értesüléseit tehát itt is inkább a képzelet, mint a valóság forrásából kapja. Csak az olyan kivételes sorsú valaki, aki telítve van e felfogással, de később alkalma nyílik huzamosan és közvetlenül érintkezni a falu, a tanyák népével, veszi észre a roppant különbséget eddigi elgondolása és a szemmel látott, végig élt valóság között. Való igaz az, hogy voltakép nem ismerjük népünket! Nem ismerjük főként lelki világát, azt a mentalitást, amelyben összeolvadnak hagyományai, szokásai, életbenyomásai, természetszemlélete egy tartalmi egészbe s amiből fakadnak ítéletei, szándékai, tettei. S ha valaki ezzel az idegen világgal meg akar ismerkedni, kevés és különböző értékű műre van hazai irodalmunkban

6 utalva. Könyv, amely hamisítatlan, hű képekben közel hozná a nép életét, alig áll rendelkezésre, s ha most ezt a könyvet kezébe veszi, nem mondom, hogy mindent megtalál benne, amit vár, hiszen egy szűken körülhatárolt vidékről szól csupán, de azt megismerteti vele oly alaposan, oly sokoldalú megvilágítással? minőhöz foghatót egész irodalmunkban alig találunk. Az adalékok apró színes kövei, amint egyre sokasodnak, teljes eleven képpé kerekülnek ki benne. Megismeri belőle az olvasó azt a vidéket, amely egyébkép is néprajzilag a legérdekesebbek, legértékesebbek egyike. Két szatmármegyei község: Tunyog és Matolcs népélete elevenül meg előttünk, azé a két falué, melyet néhány szomszédos községgel együtt délfelöl az Ecsedi láp, északon a Tisza folyó és a Szernye mocsár zárnak körül; forgalomtól, külső behatásoktól távol, az itt lakó színmagyar nép aránylag legtöbbet megőrzött régi hamisítatlan hagyományaiból és szokásaiból. Ezek megannyi évszázados emlékek, ereklyék a magyar nép egykori életéből; fel nem mérhetően fontosak épp viost, amikor a mindent felforgató korszellem be tud férkőzni a legfélreesőbb helyekre is s hatása alatt megsemmisül annyi eredeti régi vonása a vidéki életnek. Meg fogja lepni az olvasót a könyv még egy sajátsága. Itt is sok ugyan az apró vonás, néhány soros adalék, de ami az eddigi ilyféle közzétételekben sivár, élettelen felsorolásnak mutatkozott, amely fáraszt, ahelyett, hogy egyre élénkülő érdeklődést keltene, itt annak nyoma sincs. Valami megvesztegető báj van közlése módjában: humor, kedély, az olvasóval való kedvesen bizalmas közlésmód teszi meleggé előadását. A maga lelkes szeretetét a népe iránt át tudja adni az olvasónak, aki a végén úgy érzi, hogy épp oly otthonosan mozog a megismert népi alakok közt, mint a szenvedélyesen gyűjtögető s minden apró vonásért lelkesedő szerzője maga. A könyvnek minél több olvasót kívánok; a siker ennek nyomán, nem kételkedem benne, magától meg jő. Budapest, 1935. november. Solymossy Sándor.

BEVEZETÉS. E löljáróban is azokhoz az o lvasókhoz akarok n éhány engesztelő szót intézni, akik a paraszt szó alkalm azása m iatt szem élyükben érzik sértettnek m agukat. A parasztság a h agyom ányban gyökerező n épkultúra hordozója. M indenki aki nem zeti alapon áll, értékeli őt e néven, m int a nem zetfenntartó rendek egyikét. A m ellett nyelvünkben nem is ism erek o lyan szót, am elyet helyette h asználhatnék; m ert a nép, a k özrend, a k isgazda, a n incstelen, a polgár, m ind csak töredékekben fejezi k i azt, am i a p araszt szó jelentésében bennefoglaltatik. Ilyen előrebocsátás után talán nem lesz sértő ennek a szónak az alkalm azása, s rátérhetek arra, h ogy pár szóban m agának a könyvnek tartalm át összefoglaljam. E z, ha igényt m erne tartani valam i irodalm i m űfajba való besorolásra, akkor leginkább néprajzi m onográfiának nevezhető. T artalm azza m indazt az anyagot, m elyet m int folklór gyűjtő S zatm ár várm egye néhány községében gyűjtöttem. L e kell szegeznem, hogy néprajzi m unkásságom népi anyag gyűjtéséből áll és nem m esterségem a m űhelym unka. E z a k önyv ném ely fogyatékosságát fogja az olvasó előtt érthetővé tenni. N éprajzból azt tudom, am it S zatm ár v árm egye parasztnépétől m egtanultam. N em is akarok.egyebet visszaadni, csak azt, am i a nép közt nálunk m a elevenen él babonában, szokásban és paraszti illem szabályban. E z a gyűjtőm unka, ha nem is állandó, m indenesetre gyakori kontaktust követelne m eg a faluval, am i sajnos az én esetem ben nem állt fenn. N éha évekre m egszakadt m inden összeköttetésem a faluval s a legjobb esetben is rövid nyári tartózkodásra szorítkozott. A falu m unkájának d andárja pedig épp nyárra esik. S enkisem ér rá szópocsékolásra, este m eg a kem ény napi m unka u tán ki-ki alig v árja, hogy eltegye m agát m ásnapra. H iszen α déli pihenőre is úgy eltikkad ném elyik, hogy azt m ondja: adok m án egy k icsit a szem em - nek, azzal a szem ire húzza a k alapot vagy kendőt és elszunynyad. A rövid nyári g yűjtési időszakhoz csatlakozott az a p ár

8 hét, m elyet legutóbb két ízben is a N éprajzi M úzeum igen értékes m egbízásából tölthettem otthon a falunkban. B árm ily kevés időt fordíthattam erre a m unkára, lassan a szétszórt lapok elég tekintélyes rendezetlen anyaggá halm o- zódtak. E gy ilyen anyag n ém i rendezésre, s rendezettsége k özlésre kínálkozik. R em énylem, hogy a szakem ber szám ára m ű- helym unkára alkalm as anyagot szolgáltat e könyv, a közönséghez pedig a falu életének főbb m ozzanatait igénytelenségében is közelebb hozza.

H ol vagyon, hol vagyon az az em ber, K i csinálta azt a botot, K i m egütte azt a bikát, K i eloltá azt a tüzet, K i elégte azt a fészét, K d kivágta azt a íbokrot... (S zékely fejőnóta.) I. A gyűjtés helye. A gyűjtési terület történeti múltjáról. Tunyog, Matolcs, Szatmárcseke, Nyírmeggyes. A gyűjtés helye. S zatm ár várm egye néprajzi térképeken sokáig m int fehér folt szerepelt. S ok értékes n épi anyagot d olgoztak m ár fel innen, de kim erítve ez a terület m a sincs. A m i n épi gyűjtés onnan eszköz, szokás, nóta, babona, m ese vagy szókincsben előkerül, az a szakem berek szám ára m a is jó, részben új, részben kiegészítő anyag. Jó néprajzi gyűjtőhely az elszigeteltebb terület szokott lenni, am i S zatm árban az ecsedi láp lecsapolása után is fennállott, járhatatlan u tak, áradások, ritka v asúti h álózat és a kövesutak hiánya folytán. E z az elszig eteltség m ag y arázza részb en elm arad o ttságunkat, s ez m egbecsülhetetlen értéket jelent m a az etnográfusnak, m ert sok régiséget és jellegzetességet m egőrzött népünk, m ás kulturáltabb területekkel szem ben, a m aga tiszta egyszerűségében. A várm egyének négy jellegzetes körzetére: N yírség, S zam oshát, T iszahát és E rdőhátra szerettem volna idővel kiterjeszteni ezt a g yűjtő-m unkát, m ég így is elesett v olna a láp a m aga 70.000 kat. holdnyi területével, am elynek egész önálló népi életet élő falvainak néprajzi feldolgozása a legsürgősebben elvégzendő etnográfiai feladatok egyike lenne. S ajnos m ég anynyira sem jutottam, hogy az egész S zam oshátról tudnék képet adni, pedig ez alig jelentene többet 10 12 községnél. G yűjtésit területem centrum a két S zam osháti kisközség T unyog és M atotcs. Ú gy feküsznek a H óttszam os két partján m int P est-b uda. É pp annyi ellentét is m utatkozik köztük. A könyv tehát e két k özség néprajzi m onográfiájának tekinthető. D e a legtöbb esetben összehasonlítottam adataim at két m ás községgel. E gyik az ezektől észak-keletre fekvő S zatm árcseke, tiszaháti nagyközség, a K ölcseyek ősi fészke. E z a három

10 község feketeföldön ; a negyedik N yírm eggyes, a centrum tól nyugatra a N yírség hom okján fekszik. A k ét végpont C seke és M eggyes a centrum tól 17 22 kilom éternyi távolságra van. T eljesség kedvéért a szatm ár-m egyei N agygéc, P orcsalm a, D aróc, P enyige és a bereg-m egyei H ete k isközségekre is h ivatkozom néhány esetben. A z innen k özölt anyag gyűjtésem n éhány adatát egészíti ki, tisztábbá, teljesebbé teszi a képet a n élkül, hogy azt összhatásában m egzavarná. T unyogon a testvérbátyám nak és feleségének sz. K ölcsey B orbálának, C sekében a falu m inden em berét és m inden gondját, baját ism erő K ölcsey G áborné, N yírm eggyesen Ilosvay A ladárné és M adarassy István birtokos u rak n épszerűsége könnyítette m eg gyűjtőm unkám at. A gyűjtési terület történeti múltjáról. S zatm ár várm egye földje prehisztorikus em lékeket rejt. R endszeres ásatásokat nem végzett itt senki, csak am it a szántó eikevas felvet, am i vízszabályozáskor a kubikgödrökből előkerül, az m utatja, 'hogy pár ezer év óta eiríoerlakta terület. T unyog határában a P ogány-dülőn, M eggyesen a C sikódom b táján találtak az öregek téglaalakú cserépedényeket gyerm eki csontokkal. M atolcs és G éberjén határán b ronzkori lándzsák, csákányok és fibulák kerülnek elő. A T úr folyó szabályozási m unkálatainál is épségben em eltek ki prehisztorikus k ori leleteket. U gyanitt b ronzfegyverek és,,fülbevaló alakú aranypénzek is előkerültek. E zek java, az itt talált agyagedényekkel együtt m a a M agyar N em zeti M ú- zeum tulajdonában van. A honfoglalás idejétől a várm egye m agyarlakta föld. A m agyarság m egtelepedésének gazdasági, k atonai cél^ szerűségéről, a törzsek elhelyezkedéséről, a határvédelem ről, H óm an-s zekfű: M agyar T örténet I. kötetében H óm an B álint szem léletes képet ad. A h onfoglaló m agyarság településének súlypontját a D unántúlra helyezte. K elet felé pedig a keleti veszedelem től α besenyő tám adástól félve, négyes v édősánccal oltalm azta a D unántúlra telepedett fejedelm i törzset. E nnek a védősáncnak északkeletre előretolt első v onala a S zam os K raszna vidéki láp területére esett. A z ide települő K ende törzset nyugat felé a H ortobágy, a n yíri és d élre a bihari erdőségek határolták. F olyóban, halászható és vadászható lápban, erdőségben nem volt itt hiány. H irtelen tám adás esetén pedig ott volt K aplony vára m int védett telep, ahol háznépével, ingó vagyonával m enedéket talált α m agyarság. T ehát a honfoglalás idejétől m agyar e terület lakossága, s a település soha sem ö ltött a n éprajzi gyűjtésül v álasztott

11 területen szám ottevő m értéket. M agukra a k özségekre v onatkozóan K iss K álm ánnak 1878-ban m egjelent: A S zatm ári R eform átus E gyházm egye T örténete cím ű m unkájának alapján közlök községenként néhány történeti adatot. Tunyog. A z egyház egyik régi anyakönyvébe iktatott m egjegyzés szerint, a tem plom fundáltatott pedig legelsőbben, am int hozzávethetni a cseh írásból talán csehektől 1011-ben. H a m ár K iss K álm án nem találta nyom át ennek a cseh írásnak, m ég rem énytelenebbnek bizonyult az én keresésem. A z 1335-ben V isegrádon R óbert K ároly u ralkodása alatt kelt okirat az első, am ely T unyogot em líti. E bben adja azt át T u- nyoghy M ihály C saholyi János m esternek. A katolikus T unyog idővel a C saholyi örökösök befolyása alatt lesz protestánssá. S ok viszontagság érte a falut a X V II. és X V III. században. 1662-ben a szatm ári ú gynevezett sárga n ém et, a többi közt a tem plom kerítését és a paplakot is felégette. K orda M ihály nevű lelkésze feljegyzi, hogy: A nno 1728 csináltattuk m eg az tem plom felső részét, az ki is tűz által elégett, s 40 esztendőkig pusztaságban állott. T ornya hihetőleg az 1700-as évek végén épült. K egyszerekben szegény az egyház, de úrasztali térítői közül 8 10 darab, asszonyainak m agasabb ízlését, jó m ódját és m űveltségét is m utatja. C sak egyet em lítek fel, egy subrikált nagy abroszt, igazi m esterm unkája volt az asszonyi türelem nek, rajia ez a hím varrás: N em zetes T unyoghi M ihály uram felesége K. B. adom az abroszt az tunyogi tem plom béli asztalra Istenhez való buzgó szerelem ből. A nno 1643. 23. D. J. 'S. M ég én is láttam, tökéletes volt. M egm ondjam, m i lett vele? Szétm osták! M aga a tem plom 1900 körül olyan rom landó állapotba került, hogy becsukták, v égül le is bontották. V étek volt, m ert gótikus kis tem plom a m egérdem elt volna egy restaurálást. A régi tem plom állítólag a X V. század m ásodik felénél n em v olt régibb. D e beépített sok téglája, m int m ondják, az 1001-es évszám ot viselte. 'S ajnos a lebontás idejében nem v oltam otthon és nem láttam egy téglát se ezek közül. G yerm ekkorom ból em lékszem, hogy a tem plom hajó külső déli falán gótíves faragott ív befalazott ajtó helyét m utálta. S okszor állottam előtte, m i lehet itt? K ripta? K inevettek. N incs ott sem m i, a legöregebb em berek is bizonyíthatják, sohse volt itt ajtó. N incs is alápincézve a tem plom. M ikor lebontották a tem plom ot, alatta k riptát s abban v agy 2 00 csontvázat találtak. B eszakított férfikoponyák, n ői és gyerm eki csontvázak

12 feküdtek egym ásra halm ozva. N ém elyikre m ég akkor is rá v olt tapadva a zöldselyem ruhafoszlány s a gyöngyös párta. A szatm ári sárga ném et úgylátszik, nem csak rabolt és dúlt, a csillag alakú lyukak a férfikoponyákon h arcra, m észárlásra m utatnak. N em tud róla m a m ár senki sem m it. L eöw ey M iklós m ostani lelkésznek energiája építtette fel a szép toronyihoz m ai tem plom át. A szájhagyom ány szerint, a m a m integy 1600 lelket szám - láló tiszta protestáns kisközségnek öt-nyolc n em zetes család a legrégibb lakója. A többi p ásztor, cselédnépből gyűlt ö ssze, a községhez tartozó nagybirtokokról. E z m agyarázza egyrészt az elszegényedett, nem esi szárm azására büszke, takarékoskodni nem igen tudó, m ásrészt nyugtalan, kötekedő, a szom szédos m atolcsinál elvitázhatatlanul tem peram entum osabb voltát. T udja Isten m ért m agyarabb nekem ez a szegényebb, tisztán földm íveléssel foglalkozó kis község, a szom szédos polgáriasabb M atolcsnál. Natolcs. K iss K álm án szerint h ajdan M eggyesy S im on báné. 1419- ben B áthory István jószágrészt kap benne. 1663-ban pedig B ethlen István és P éter a B áthory részre királyi adom ányt kapnak. E zek kihaltával a R ákóczi, m ajd a g róf K árolyiakra szállt. E redeti helye a kisközségnek őm atolcs, T unyog községnek nyugati oldalán fekvő g yüm ölcsös kertjének h elyén v olt. Innen talán a víz kényszerítette őket az elköltözésre. 1662-ben M atolcsot is m egsarcolta a sárga ném et, am i- kor is a lelkészi lakot is p énzen váltották m eg. A z 1647.-i X X X. t. cikk azt rendeli, h ogy M atolcs város (oppidum ) taksa alá vétessék. N em csak földm ívelők, szűr- m ajd gubacsapó céhük van, am it ΙΠ. K ároly király 1 714-ben adott k iváltságlevele igazol. Iskolája K iss K álm án szerint k ezdettől fogva a legjobbak közé tartozott az egyházm egyében. T anítóit a pataki, debreceni, sőt szatm ári iskolából hozta. A X V IIH k század elején a m atolcsi iskola abecisták, lectorok, declinisták és conjugistákból állott. 1827-ben az egyházi vizitáció sürgeti, hogy az életre szükséges tudom ánynak a latin nyelv felett előny adassék. T alán e latinos iskolák k edves em lékeként m eséli egy kékszem ű, szőke, kis p arasztlány, h ogy a p oklok fejedelm e P u- látó, aki m inden ördögfiú felett parancsol. 1732-ben E nyedi S ándor kezdi m eg a m atolcsi egyház m atrikulájának vezetését, m elynél régibb az egész egyházm e- gyében nem sok van. A m atrikulából tudjuk m eg, hogy E nyedi S ándor utóda egy korhely pap a m atrikulát (hanyagul v itte és 1 742-ben

13 királyi parancsra hivatkozva nem prédikált a halottak felett. H ihető, hogy ezek pestisben elhalt em berek lehettek. R égi fatem plom uk helyébe 1753-ban új kőtem plom építésére kértek engedélyt a helytartó-tanácstól, de kérelm üket, talán, m ert protestánsok v oltak, elutasították. K árolyi F erenc földesuruk tanácsára úgy oldották m eg a k érdést, hogy egyegy darabot kibontottak a régi tem plom oldalából, s így lassan tég lafalat h ú ztak az eg ész tető alá. D e ez sem v o lt elég a feltörekvő községnek. Ü j tornyot, m ajd annak elkészülte u tán új tem plom ot em eltek. A fatorony h elyébe állított k őtoronyra a gom bot 1791 dec. 1 6-án ünnepélyesen tette fel K akuk Im re ácsm ester, ezzel a köszöntővel: K özel az ég hozzám, K özel az Istenem. H álaadó szívem Hozzá felem elem. A ki m egtartotta É ltem et s szem em et, M indenek felett hát Á ldom Istenem et. E S ión tornya is M aradjon épségbe, Isten kegyelm éből A m ely m éné végbe. E szent alkotm ányon L egyen az Ú r karja, E zen egész várost A béke takarja. E zután a telt poharát kiiván, azt lehajítá és sem az, sem a segédtársai által ledobált öt p ohár el n em tört, h anem sértetlenül esett a földre. A m it term észetesen m indenki igen jó előjelnek vett. A tem plom kegyszerei közül itt is ki kell em elnem az ezüst és arannyal hím zett lengeteg kendőket. K özülük ném e- lyiknek érdekessége, hogy az 1709- és 1742,-i pestis alkalm ával itt m enedéket talált erdélyi bujdosók adom ánya. A m atolcsi szűr- és gubacsapó céh írásait a község a N éprajzi M úzeum nak adom ányozta. A z 1700-as évekből való céhnévsor a m a is élő falubeli családok őseinek nevét őrzi. N incs köztük egy idegen hangzású név, csupa S zabó, B alog, Illyés, S zűcs stb. A polgáriasultság rá is nyom ta bélyegét a községre. B izonyos m egállapodottsággal együttjáró jólét m utatkozik m eg a község külső képében is.

14 1896-ban csinálták m eg C égény-d ányádtól K érig a S zam os átvágását. E zzel a T unyog és M atolcs közti Szam os holtággá lett. H olt ága a f olyónak az, am ely m esterséges átvágással keletkezik, m íg ha a folyó m agától, term észetes erejével, pl. áradás folytán v áltoztatta m eg m edrét, akkor az elhagyott ág neve halvány. M egfelel a term észetes elhalásnak. E hhez a m egkülönböztetéshez m indenütt ragaszkodik a nép. C sak a városi em ber szám ára holt m inden elhagyott folyóm eder. A z átvágással az Ú jszam os M atolcs nyugati oldaláról a keletire került. 1906-ban részint töltés, részint h íd segítségével a két falu k özvetlen ö sszeköttetésbe került. M indkét k özség a S zam osig épült volt ki, s így száz lépést sem k ell tenni, m ár a m ásik faluban van az em ber. M eg fkell em lítenem a m atalcsi oldalán a holtágnak a F ischer H áni kocsm áját, am elyet úgy, ahogy van, b e kellene állítani a N éprajzi M úzeum ba, m ert ez a kocsm a. Á llítólag P etőfi F alu végén kurta kocsm a cím ű költem ényét itt írta volna. N éhány öregebb em ber állítja is, hogy a m estergerendába P etőfi m aga vágta be a nevét, de ennek sem m i nyom a. F ülpösdaróc kocsm ája szintén szám ot tart erre a d icsőségre, s ez annyiban valószínűbb, m ert L uby Z sigm ondnál D arócon több ízben töltött P etőfi hosszabb időt. P etőfi versére m ajdnem m inden szam osm enti község szám ot tart, hogy m elyik az igazi, azt sejteni sem lehet. A Fischer-kocsm ával szem ben, a reform átus egyház tulajdonát képező szárazm alom a népi ősi építkezésnek egyik legszebb em léke. A z 1700-as évek elején restaurálták a m alom - ház szem öldökfájába bevágott feljegyzés tanúsága szerint. A m alom házat ősi fa-lakat zárja, am elynek három -tollú kulcsa is fa. Szatmárcseke. K iss K álm án a T isza b al partján fekvő C sekéről azt írja, hogy árvizes határa igen term ékeny. N incs m ár árvíz, szabályozták a T iszát, a T úrt, a C sert. A késő u tódok hiába k eresik m ár a szom szédos N agyar határában a k anyargó T iszánál a helyet hol a kis T úr siet beléje, m int a gyerm ek anyja kebelére. Jó pár kilom éterre eltolták a T úr torkolatát. K ölcsey F erenc, ha feltám adna, nem lelné a rohanó T isza partjai m ellett a ligetet hol setét lom bok alatt barnán viszi habjait a T úr. A K ölcseyek családi hagyom ánya szerint C seke ezer éve K ölcsey birtok. 1344-ben N agy L ajos adom ánylevele történelm ileg is igazolja a családi hagyom ányt. A X II. században m ár virágzó volt az egyház. A X V I. században C seke is a reform ációhoz csatlakozott, d e a v isszatérő katolikus K ölcsey Kende család a katolikus egyhá-

15 zat visszaállította és a bevándorló cselédek és zsellérek által úgy m egszaporodtak, hogy m ár 1815-től anyakönyvet, 1841- ben pedig tem plom ot nyitottak szám ukra. É rdekes, hogy a protestáns K ölcsey család a katolikus K ölcsey K endék térítő m unkáját nem akadályozta. T em plom uk szép oltárképét K ölcsey K ende B éláné m egbízásából id. V astagh G yörgy festette. 1742-ben C sóka Pál volt lelkésze a protestáns egyháznak. Szájhagyom ány szerint kilencvenkilenc pestises halottat tem etve, kilencvenkilenc forintot keresett, s állítólag azt m ondta: B árcsak m ég egy prédikációs halottam lenne, hogy ki legyen a száz forint! A századik prédikációs halott azután ő m aga lett. 1865-ben leégett C seke híres, szép fatornya, elpusztultak harangjai is, de a község és egyház erejét m utatja, hogy két év m úlva új tornyos tem plom ot építenek. A régi tem plom ot H enszlm ann is em líti az A rcheológiái közlem ényekben, Π Ι. k. III. f. 1431. T églatem plom a X V -ik századból. E gyhajós, szűkebb szentéllyel. E zen régi tem plom 1877-ben elbontatott. T aláltak benne téglát 1588-as évszám m al, a papiszék felett berakott fülkében is ugyanezt a festett évszám ot. A szentély boltozata és az o ldalfalak freskókkal v oltak díszítve. E gy oszlop m ellett jobbról férfi vitézi öltözetben, kezében buzogánnyal, bal felől női alak. A szószék m ellett feszület, felette angyal, alatta sátán, stb. A z új tem plom ot 1867-ben kezdték építeni. K isebb harangján oldalt, a húzó felől az ország cím ere körül: Á ldd m eg Isten a m agyart, átellenes oldalán: L élekben és valóságban. C sekében m inden vénasszony dugdos egy tűzpiszkálót vagy szenes lapátot, am i a nagy K ölcsey F erencé volt. S őt egy üveges szekrényt is m utattak n agy titokzatosan m int az ő hagyatékát. K ölcsey G ábornéval m eg is tudtuk állapítani, hogy ez kitől, hogy került. N em a nagy K ölcseyé volt, az biztos. K ölcsey F erenc lakóházát hatvan éve bontatta le K ölcsey K ende B éláné, szép szárazm alm át 1 930 k örül verték szét. S írja a csekei tem etőben egyszerű tört-oszlopos, vasrácsú sírbolt. P ár éve tele voltak a lapok, hogy cserkészek takarították m eg. B efutotta volt a vadszőlő ezernyi indája. P oétikus volt az egyszerű oszlop e k usza zöld keretben. M ost aztán, jobb buzgalom eredm ényekép, kopasz. A sírem lék egyszerűségét szem ére is v etik a K ölcseyeknek. A z em léket n em a család, hanem S zatm ár várm egye közönsége állította ideiglenesen, m íg egy nagyobb k özösség nem állít m éltóbbat. P uritán egyszerűsége m egfelel a n agy K ölcsey ízlésének de szegényessége elvitathatatlan. A falu n épe a m aga tiszteletét úgy fejezi ki, h ogy a sír a tem ető k özepén gyepes térségen áll. K i is lenne m éltó arra, hogy F erenc Ú r

16 m ellé tem ettessék. A gyönyörű, szokatlan m éretű fekete csekei fejfák csak e térségen túl sorakoznak sűrű rendekben. E zer esztendő előtt ősének v ezéri sátra is így állhatott, a h adra és vándorútra kelt nem zet sátorerdejének egy tisztásán. A büszke m agyar k inek keleten n őtt törzsöké fám nak, m agyarabb környezetben, m agányosabb elszigeteltségben nem is pihenhetne. M agányos életének tükörképe e sír, m ert vájjon, életében jobbak voltunk-e hozzá, m int halálában? Nyírmeggyes. M ég kevesebb az, am it S zatm ár v árm egye m onográfiája közöl N yírm eggyesről. Ő srégi község ez is, m elynek földesura 1300 körül T ozókus. A X IV. század közepén N yírm eggyes határában R odalf és A baháza községek állottak, s ugyanitt 1413- ban S zent A ndrásnak szentelt tem plom ról is em lítés történik. A két községnek m a nyom a sincs. A X V I. században B áthory birtok, term észetesen is, hiszen E csed vára innen alig p ár ó rajárás. A X IX. század d erekáig gróf T eleki, Irinyi, B ay és m ég szám os középnem esi családnak van itt biirtoka. M a az Irinyi ágon ö rökölt részek M adarassy, a B ay-örökség az Ilosvayak birtokában van. M int általában m ásutt is, nálunk is kevés a parasztság történeti em lékezése. H elyi vonatkozású esem ény em léke alig él a nép száján. M eggyesen a hagyom ányok szerint a legtöbb dűlő neve a tatárjárás id ejéb ő l ered. P ersze n em a IV. B éla alatti tatárjárásra kfcll gondolnunk, h anem az 1 657 és 1 662 közti erdélyi tatárbetörésekre, am elyek K em ény János halálával, illetve a gyám oltalan A paffy M ihály fejedelem ségével végződnek. K atona F erenc gazda szerint a M alatóhegy neve azt jelenti, hogy ott m ulattak, időztek a tatárok. A C sikódom bon lovaikkal versengtek, a T yúksütőn lakom áztak, s em léküket a T atárhegy is őrzi. A z egyes dom bokon őrségeket tartottak és úgy viiisongtak, m eg kurjásztak egym ásnak. A z bizonyos, hogy ez tatár hírszolgáltatás em léke lehet. A N yírbátorban eltem etett B áthory G áborról K atona F erenc thai 1 öt la, h ogy az olyan erős em ber v olt, h ogy p uszta kézzel elhajlította a patkót. N em tartom érdektelennek m egjegyezni, hogy M eggyesen paraszti sorban él a drégelyvári S zondi család u tolsó sarja. V itézzé is avatták a háborúban tanúsított m agatartásának elism eréséül. A vér nem válik vízzé, ha szavakba form áltan nem is, lélekben az ősök m agyarsága m ég élő.

,... régi szokások és rendtartások iz kik voltak s m últának s újak dzánnaztanak. báró al-torjai A por Péter II. Néhány szó a gyűjtött anyagról. A gyűjtés módja. A parasztrendtartás beosztása. A gyűjtött anyag. A z em beri tehetség parányi lám pa, m ely egyszerre keskeny kört tölthet m eg fényével. (K ölcsey F. P arainesis). B árm ily szűk legyen a k ör, gyenge a fény, rávilágíthat a m agyarság egyéni vonásaira, m élységeket tárhat fel, s hozzásegíthet nem zeti önism eretünkhöz. E zért igyekeztem a m agyar paraszt társadalm i életének egy kisebb közösség keretében hű képét adni. A társadalm i élettel k apcsolatosan pedig a szokást és az illendő m agatartás szabályait is kerestem, am elynek áthágása a falu törvényének m egsértését jelenti. K erestem, a b abonát ás, m ert babona, szokás, illem szabály annyira azonosak n éha, hogy szét se lehet okét választani. O tt se választottam szét az élet egyes aktusaival összefüggő b abonákat az illendő m agatartástól, ahol annak szétválasztása nem o kozott v olna nehézséget, m ert így együtt, egym ásm ellért vagy egym ást kiegészítve, szem léletesebben m utatják a falut. A babona, a szokás o lyan a p araszt em ber életében, m int az erdő aljnövényzete. H a m egtisztítom tőle az erdőt, csak a fák csupasz törzse m arad. É n n em akarom irtani ezt az am úgyis pusztuló harasztot, inkább rá szeretnék m utatni arra, h ogy ez van, hogy ezek a k usza indák ezer szövevényükkel éppen o lyan részei az erdőnek, m int a fák törzse! E zek nélkül n em erdő az erdő, legalább is nem őserdő, hanem egy, a világ bárm ely nagyvárosa m ellett m egtűrt unalm as liget. A falu társadalm ának rétegeződését, az egyes rétegek egym áshoz való viszonyát röviden, gyakran csak anekdota keretében érintem, annál részletesebben igyekeztem az egyszerű hétköznapok élet- és szokás-szabályait összegyűjteni, éppúgy, mint az élet három főmomentumával, a születés, házasság, halállal kapcsolatosan megmutatkozó rendet. E z az, am i m int gyűjtött anyag szinte terítettnek tekinthető.

18 M unkám ból az olvasó kis jóakarattal kiem elheti az eddig teljesen m ellőzött parasztrendtartás szabályait. M ert íratlan paraszt-szokásrend és rendtartás van, csak épp a többi társadalm i osztály nem vett róla tudom ást. Á llítólag a m odern civilizáció a különböző társadalm i osztályok közt levő korlátok ledöntéséért küzd, am int igyekszik szokások, érzelm ek és tudásbeli különbségek eltörlésére. N éprajzi szem pontból ennél szerencsétlenebb m eghatározást el se lehet gondolni. N épi szokások, érzelm ek eltörlése bűn, m elyet a nem zet önm aga ellen elkövet. A szokások, a tudásbeli különbségek eltörlése helyett, a m egértés jegyében a különbségek tudatossá tételére kellene törekedni. H a sem m i egyebet nem tettünk volna, csak tudatossá em eltük, m egrögzítettük volna az ősi hagyom ányokon nyugvó illem szabályokat, akkor nem vetkőzné le ő ket m a a m agyar p araszt az első városi v agy b árm i- féle külső hatásra, s közelebb lennénk egy lépéssel a m agyarság lelki alkatának m egism eréséhez. M a ott tartunk, hogy a parasztem ber attól v aló féltében, hogy n evetség v agy g áncs éri, hogy őt parasztnak m ondják, m inden tőle idegen szokást átvesz, ősi szokásait m áról-holnapra elejti, titkolja, szinte restelli és takargatja az urak előtt a m aga ezer hagyom ányon épülő szokásrendjét. E z, részben p edig a társas élet szabályainak tudattalan gyakorlása okozza a gyűjtésbeli nehézséget. N em is szólva arról, hogy nem volt fogalm am se arról, m it tart a p arasztság a m aga körében illendő m agaviseletnek. O ly egyszerűen h angzik ez: parasztrendtartás. A z em ber azt hiszi, m isem egyszerűbb, m int egy ilyet összeütni. C sak m ikor k ivitelre kerül a sor, akkor m utatkozik m eg ezer nehézsége. A spanyol etikett k ism iska ahhoz a m egkötöttséghez, m ely a paraszt legyen az férfi, asszony, leány, életének m inden körülm ényére előírja a viselkedés m ikéntjét. H a m eg akarom írni, hogy m i illik lakodalom ban, tem etésen, hogy illik látogatást tenni, tem etni, stb., akkor nem elég a lakodalom, a látogatás lefolyását m egtanulnom, m eg kell azt is tudni, hogy illik ilyen alkalom kor viselkedni férfinak, asszonynak, leánynak. Ism erni kell vagy legalább is ism erni kellene százféle babonát, m ert a babonaság egy részét szorosan m egszabja a m agaviselet m ódját, am inek elvetése illetlenségnél is több: hagyom ánysértés. A fonóba járó legény S cylla és C harybdis közé kerül, am i- kor a felkínált sütem ényt v isszautasítja s a vendéglátó h áziak azzal biztatják: egyék kérem, nincs m egrontva. H a végleg viszszautasítja, az illetlenség, ha elfogadja, hátha m égis rontót eszik? M indenképen baj. A parasztrendtartás javát 1932 és 1933-ban gyűjtöttem. E zt azért tartom fontosnak leszegezni, m ert azt hiszem,

19 m ár egy évtized m úlva nyom a sem lesz. A népi szokás, hagyom ány, rendtartás napról-napra m orzsolódik. A kövesút, rádió, vasút, autó kiem eli a falut elszigeteltségéből. A z érintkezés a várossal m ind gyakoribb s a senki által nem védett, soha fel nem jegyzett, tudatossá, m egbecsülendővé nem em elt népi rendtartás úgy tűnik el, m int a tavalyi hó. F riss hóesés m inden évben lesz, az egyszer elm osott helyi színezet nyom talanul elvész g vele nem zeti egyéniségünk tengernyi apró színes foltja is. A népi szokások pusztulására igen jellem ző, am it az egyik asszony m ondott T unyogon: S zobalány voltam én D arócon, ott is nőttem fel az udvarban. Ú gy m entem én az uram hoz, hogy a szüleim erőszakoltak. M ondta pedig a nagyságos aszszony, hogy addig van jó dogod, m íg férjhez n em m égy! K e- m ény télben esküdtünk G yarm aton. M ikor az anyósom portájára értünk, az az ajtóban v árt, seprűt nyom ott a m arkom ba. F élredobtam. A tenyerem be búzát öntött, elszórtam. M érges lettem. E ngedjenek engem befelé, fázok én ilyen m élákra! (A. m. tréfa.) K en y eret is tarto ttak felém, d e én arra se h ed ed tettem. A zt akarták, h ogy egyek egy tányérról az u ram m al. N em láttam én olyat soha az uraknál. L akodalom ba se voltam járatos, szégyenlettem volna annyi sok nép előtt. M eg is m ondtam, hogy egy falatot sem eszek, ha nekem külön tányért nem adnak. H át adtak. A z u ram azt akarta, egyem m eg a fél zúzát, a m ásik felét m egeszi ő. N yelje el ha tetszik, nekem nem kellett. M eg is m ondta a vőfély: n a csak d urva egy m enyasszony m aga! D e nem szerettem az uram at, m ost m eg m án hat gyerm ekem van. M egszeretted? M egszokja az em ber! A gyerm ekei kedvesek, tiszták, úgy tartja, hogy: A tisztaság fél eg észség. T alán m ég sem v o lt eg észen h iáb a szobalány. E z az asszony faluhelyen szolgált! T essék elgondolni azt, aki városi lesz. M i m arad m eg azokban a m ásodik generációnál a népi hagyom ányból? A gyűjtés módja. H a a rádióhoz m érem, azt m ondhatnám, ez is helyszíni közvetítés. A gyűjtés kezdetén elvként állítottam fel, hogy sem m it sem tudok a p arasztságról, s m inden szokást, rendtartási szabályt csak közvetlen m egfigyelés, vagy p arasztem ber előadása alapján jegyzek fel. E lsőbben is k erestem tehát o lyan m egbízható, nyílteszű parasztot, aki szívesen elm ondja a paraszt élet ezer csínjátbínját, s aki tárgyi ism ereteim alapját lerakja.

20 E z volt a kiindulási p ont. M iután nem egyéni felfogást, hanem az általánosan gyakorolt szokást kerestem, nem elégedtem m eg az egyes em bertől nyert felvilágosítással, hanem igyekeztem azt m entői több parasztem berrel m egbeszélve ellenőriztetni, kiegészíteni. A m i jóízű m ondást, m egjegyzést, jellem ző esetet így, szám talan fel nem sorolható egyéntől összeszedtem, azt szószerint visszaadtam. R em énylem, hogy ez a helyszínen történt m egrögzítése az előadásnak rányom ja a könyvre a hitelesség bélyegét. A z életm ód és a rendtartás alapjait N yírm eggyesen a 69 éves K atona Ferenc* gazdától, T unypgon a 28 éves, csekei születésű B arát M iklósné B oné Irm ától tanultam. K atona F e- renc típusa a józan, értelm es, m inden b abonától m ent m agyar gazdának. B arát M iklósné B oné Irm a T unyog és C seke öszszehasonlító adatairól szolgált sok becses felvilágosítással. R eggel azzal kezdte: hát azt tetszik tudni, hogy... s rendesen kiegészítette valam ivel hiányos m űveltségem et. C sekei születésű lévén, sokszor hivatkozott ária. hogy T unyogon ezt m ár nem tartják, nem csinálják, m indig m egrovásba téve a régi szokások m ellőzését, s összehasonlítása nem egyszer m utatta, hogy a világtól elzártabb C seke konzervatívabb. B oné Irm a ism eri az urak szokását és sokszor m ondta nevetve: Jaj! n em úgy v an az szegény em bernél. S azzal m egindult a m agyarázat. L assan az ura is rászokott, hogy beleszóljon a társalgásba; aztán aki a házhoz jött, az is rákapott, hogy a m aga tudom ányával az enyém et g yarapítsa. N agy hahoták estek persze közben, m ert résziben én nem értettem ím eg őket, vagy valam i rettenetes butát k érdeztem, vagy inert ők vettek v allatóra, h ogy h át az u raknál h ogy v an? A z u rak dolga pedig nekik épp olyan érthetetlen, m int nekünk az övék. S okszor gondoltam ezalatt a színes világrész u tazóinak arra a m egállapítására, hogy fehér em ber a feketét m egérteni sohasem fogja. Istenem! M egértjük-e m i v alaha a m agyar parasztot? N em tudom. A m agam részéről szeretettel h ordtam össze, am it tudok életm ódjukról, tisztességtudó szokásaikról, S zívesebben vagyok együtt egy sült paraszttal, ahogy azt az urak m ondják, vagy egy sivalló paraszttal, ahogy a nábrádi gazda m ondta volt, m int egy gyökértelen, sehova sem tartozó talajtalan proletárral. A paraszt nem proletár. S zigorú rendtartásával, ősi szokásaival, kasztrendszerével, különálló osztálya lehet a társadalom nak, de sohasem társadalm on kívüli. A gyűjtés további m ódja kérdezősködés, szórabírás, m egfigyelés. A z alapfeltétel, h ogy b izalm at tudjon k elteni az em - *) A közlők szem élyi adatai a 227 oldalon találhatók.

21 ber. E z nehéz. P edig nekem nem szem élyes érdem ből, de k ivételesen kedvező h elyzetem v an. V annak akik v itatják, h ogy a nép hálátlan. E zt én tagadásba veszem, s h ivatkozom arra a m elegségre, am ellyel az idegenebb is felém fordul, ha a negyedszázad előtt elhunyt édesapám nevét hallja. C sak ne akarjuk baráti szónál egyébre felváltani ezt a hálát. V elem is m egesik, h ogy m ikor m ár belem elegedtünk a diskurzusba, nekem szegezik a k érdést: aztán m inek ezt tudni az uraknak? S ha az em ber több-kevesebb sikerrel m egm agyarázta, akkor így vagy ehhez hasonlóan folytatódik: A ztán m it tetszik ezért kapni? H át te m it kaptál azért, am it nekem elm ondtál? S em m it. N a látod! É n is éppen azt k apom attól, akiinek tovább m ondom. H a sikerül m egértetni, h ogy az elm úló m agyar élet em - lékeit jegyezzük, akkor ú jra készséggel felelnek. E gész a ridegségig zárkózott em bereket szóra lehet bírni azzal, hogy neve fel lesz jegyezve egy nagy könyvbe, örök időkre átszáll az em lékezete. E z m ár az em beri hiúság kérdése. E gyébként sohasem szabad kételkedni. M inden babonát el kell fogadni örökérvényű igazságnak és arról beszélni, am erre az ő esze jár. T erm észetesen m egfelelő hangulat m ellett, am it sajnos erőszakolni nem lehet. D élutánokat elfecsérel az em ber, sem m i! E gy szó sem esik, am it érdem es lenne feljegyezni. N éha rendtartási kétségeim et akarom eloszlatni és m egtanulom, hogy kell a dörgőm alm ot kezelni. A jegyről akartam egyet-m ást ö sszeszedni és orosz hadifogoly, m eg am erikás történeteket h allgattam egész este. N éha m eg váratlanul, rem énytelennek induló beszélgetések nagyszerű m egfigyeléseket eredm ényeztek. S zép, lassú vizű patak a néplélek, néha fenékig tiszta, néha elposványosodik, szétterül, de kérdésekkel niegduzzasztani csak igen ó vatosan lehet, m ert m egzavarodik ő is, m eg az is, aki el akar rajta igazodni. A m úgy is n ehéz prim itív em berek figyelm ét egy tárgyra k oncentrálni, beidegzett d olgokat tudatossá tenni. T ürelem és türelem az egyetlen ajánlható eszköz. A szövegben előforduló erősen letom pított erőteljesebb kifejezésekért kell m ég elnézést k érnem. T eljesen h am is képet adnék, ha m ég ennyire sem reprodukálnám a n ép nevezzük nevén felfogását. T udja ő» hogy úrféle, főleg a nők, nem barátai ennek, s a kom olyabb gazdaem ber m ég akkor is tartózkodó e tekintetben, ha belem elegszik a beszédbe. D e h ol van a m i társadalm i felfogásunk szabta határoktól az ő önm egtartóztatási határuk? A lányoknak, asszonyoknak m eg tetszik is m ódfelett, ha egy kicsit szabadszájúskodhatnak az em ber előtt. S zem érm es-

22 ség szóban nincs. M ulatságos, hogy am ikor azt m ondják, engedelem m el legyen m ondva, vagy követem alássan, s az em ber elkészül a legrosszabbra, akkor am it hozzáfűznek, abban sem m i engedelem kérésre adó okot nem találni. M íg aztán egész váratlanul, m int egész term észetest olyat m ondanak, hogy néha csak azt várom, m ikor leveledzek k i. K iszám íthatatlan e tekintetben az eszük járása. A szem érm esség akkor kezdődik, ha érzelm i m egnyilatkozásról van szó. A szülő a nagyobb gyerekkel, a házastársak egym ással szem ben m ások előtt igen tartózkodók. A zt m ondhatnám a vizuális típust képviselik. M ert a legcsúnyább károm kodás nem kelt nagyobb m egütközést, de a legkisebb m eztelenség vagy a legcsekélyebb bizalm askodás igen m egbotránkoztató. A szó elhangzik, a kép benyom ása m egm arad. E z m agyarázza talán az írott betű szentségét is. A leglehetetlenebb dolog is igaz, m ert a két látó szem em m el olvastam m agam az ú jságban. S ez ellen aztán n incs apelláta. B ajos is azt m ondani, h ogy az hazugság, m ert nem elég, hogy a politikát úri huncutságnak h ívják. M it m ondanak m ajd ha egyszer rájönnek, hogy a papiros türelm es. A parasztrendtartás beosztása. E ddigi gyűjtésem alapján a következő rendszerbe foglalhatnám össze a parasztrendtartás szabályait: 1. A parasztem ber m agatartása m ás társadalm i osztállyal, úrral, zsidóval, cigánnyal szem ben. 2. A parasztságnak a saját társadalm i osztályán belül is kötelező érintkezési m ódja: a) N em ek, életkorok, családi állapot szerint kötelező szabályok. T ehát a házas em ber, a legény, az asszony, a lány helyes vagy helytelen m agatartása. b) B abonás hátterű ősi szabályok, pl. a gyerm ekágyas asszony látogatásánál, m enyasszony fogadásánál stb. c) Ő si szokások, babonás háttér nélkül. Ilyen a kiveszőben levő jegy, a látogatási szabályok egy része. d) V árosi hatásra átvett szokások. E zek közül a legfrissebb a kopogtatás, a gyűrűváltás, a bem utatkozás. A z itten közölt rend keretébe beilleszthető paraszt társasérintkezés szokásm ódját röviden rendtartásinak fogom n e- vezni. E z egyúttal m egm utatja m i az, am it a parasztság illő vagy nem illős m agatartásnak m ond a m aga életrendjében. H angsúlyozom azonban, hogy a könyvben nem az itt közölt rend, hanem az élet főbb m ozzanatai szerint ism ertetem a falu életét. A parasztéletm ód rendjének tagolása u tán p ár szóban a babonákról is m eg kell em lékeznem, m ert hiszen azok szép

23 szám m al szerepelnek g yűjtésem ben. A b abona részben önegelőző, elhárító, védő eljárás valam ely bekövetkezhető baj ellen, részben a m ár m eglevő nyavalyától akar m entesíteni» vagy m ásnak kárt okozni. S ok a babonás eljárásban az analógiás babona, am ely hasonlót h asonlóval akar elűzni. A rendkívüli, szokatlan jelenség pedig váratlan dolgok beharangozója, ezek a jövendőt m egjelentő babonák csoportjához tartoznak. A m ezítelenség a babonákban a gonosz elleni v édekezés szim bólum a. A m ezítelen em bert nem kísérheti a gonosz, tehetetlen vele szem ben. A babona gyökere évezredek hom ályába, m int őstalajba nyúlik vissza, eredeti jelentésük m egfejtése a n éprajzi tudom ány problém ája. A tudom ányos m egfejtés könnyebb, h a bő anyag áll rendelkezésre és h a alkalm azásában m utatjuk be a babonát. E zért lehetőleg feljegyeztem m indenütt azokat az apró babonás történeteket, am elyekben a szóra-bírt falu olyan végtelen gazdag m ég nálunk.

,,A hány ház, annyi szokás és ahány falu, annyi törvény. III. A falu egyénisége. Falucsúfolók. A magyar paraszt és az úr. Az úr és a paraszt viszonya a cigánnyal. A paraszt és a zsidó. Cselédnek állottak sora. A falu bolondja. A falu egyénisége. M ind a négy falu kétsoros országútm enti település. A mély, keskeny telek gazdasági udvarához m indenütt vetem é- nyes, gyüm ölcsöskert, lucernás csatlakozik, úgyhogy a főutcára épített ház telkének lábja a párhuzam os utcára lenyúlik. A ház rendesen keskenyebb o ldalával n éz az utcára. Istálló, kam ara külön épületben. S zem ben a lakóházzal egy vagy két góré, m eg keces, 1 ) (a régi fatalpas keces m indenütt az utcára nézett), tyúkól és k út. Jellem ző, h ogy a h áz fala m egett nincs kerítés a szom széd felé. T elekkönyviieg a csurgás vagyis a csepegő a h áz tulajdonosáé, d e a szom széd h asználja. E zért van, hogy a ház végétől a kerítés derékszögben kezdődik. 2 ) M atolcson elég a főutcán v égigm enni, hogy a S zam oshát építkezésének m inden típusát m egtaláljuk. A z épület anyaga m indenütt fa, sár, v ályog, ritkábban tégla; v ert fal csak a N yr ren épül. A legegyszerűbb és legoi?sóbb ház a bogárhátú vag> csapott-tetejű ház, am it m a m ár csak kunyhónak, viskónak nívnak. E nnek fala patics, fedele nád. F undam entum ot ennek nem is ástak. K im érték a ház helyét, a ház n égy sarkára leütöttek egy-egy tölgy, újabban akácfaágast, s m inden két m éterre egy újabb ágast. A z ágasokba három sor kabola vagy zabolafát v éstek b e. H a íg y felállo tt az ág as, feltették a k ét h o sszan ti falra a sár- vagy falgerendát m iután a zabolafákat b efonták hasított fával, beverték vastagon sárral. E zzel kész is volt a ház patics-fala. A ház két keskenyebb oldalának k özepére fektették a m estergerendát, s erre jöttek a k eresztgerendák. M a is épít a szegényebbje m ég ilyen házat, de csak keresztgerendázattal, ki bírna m a egy 10 12 m éteres m estergerendát m egfizetni. 1 K eces a disznóól. 2 A háztető eresze a ház hátánál pár arasznyira kijjebb áll, m int a fal. Így az esővíz nem a ház tövére csurog, hanem az eresz szélességének m egfelelő távolságban a földre. A házvégnél kezdődő kerítés kiugrik ehhez a csurgásvonalhoz.

25 A hány keresztgerenda van, annyi bokor szarufából áll a tető. A szarufát a földön szabják ki. K ét szarufa egy rövid keresztgerendával a kakasülővel rögzítve ad egy bokor szarufát. A szarufára fűz vagy nyárfagúzzsal erősítették a hasított hárs v agy akác k eresztléceket. E rre v erték fel a n ádtetőt. A kurta szarufa csak a sárgerendáig ért. H átránya volt, hogy a háztetőről a víz m ind az épület tövére folyt. Ú jítottak tehát s a ház elején és utca felőli keskenyebb részén, a szarufát párnafa (faék) és egy m éteres vízvető gerenda alkalm azásával m egtoldottak, így kapott a ház ereszt. Ú j építkezésnél egyszerűen m egnyújtották az eresz felé eső szarufát, de m ég észbe se volt a tornácos ház. M ikor az eresz felé hosszabbra szabott szarufát tornáctartó-lábfán nyugvó tornácgerendára fektették, előállt a tornácos ház. A tornáctartó-lábfa néhol egyszerű lehántott fatörzs, m ó- dosabbnál, régi házakon esztergályozott vagy vonókéssel kivéselt, tehát faragott lábfa. A faoszlopok helyébe léptek később a kőlábak (vályog biz az, legjobb esetben tégla). A m bitusos a ház, ha a kőlábakat falazással összekötik s ezzel a tornác zárt lesz. R égi építkezéseknél a kiskapu m indig az eresz, illetve a tornác alá nyílott, s csak újabban helyezik át a nagykapu m ellé. A z ereszes ház keskenyebb fala orom falas kiképzést kap s a tető ezzel egyszerű nyeregtető lesz. D e fedélszerkezete m egm arad. S erénygerendával épített székes fedél csak igen ritka portán akad. A ház fejlődésével együtt fejlődik a kém ény is. A legrégibb a nyitott, sövénnyel befont fakém ény. Ilyet m ég legtöbbet látni a szegényebb N yíren. A nyitott kém ény a füstgerendán áll. L egtöbb helyen átépítették nyitott vályogkém ényre, m ó- dosabb helyen rendes sípkém ényt építenek m a. A ház m aga lehet egyvégű vagy kétvégű ház. K étvégű a ház, ha a középreeső pitvarból jobbra és balra is nyílik egy szoba. Ilyenkor az utca felé eső a tisztaszoba, a m ásik a lakószoba. A házban, illetve a szobában állt a búbos kem ence, m e- lyet a pitvarból fűtöttek. M aholnap ezt is kidobják m indenütt s helyét elfoglalja a rakott spór. A szobák földje igen kivételes esetben padozott, legtöbb a földes szoba, am elynek egészségtelen voltát m ég fokozza az, hogy az ablak kicsiny, s az ablakokban oly dúsan tenyésző m ályvák 1 ) és fuksziák csak azt m utatják, hogy a szoba levegője egészségtelenül párás. 1 M ályvának m cxnidják a m uskátlit.

26 E hhez a pár szóhoz több fényképfelvételt csatolok a házakról, a prim itív, kezdetlegességükben érdekes gazdasági épületekről. A z em ber életének színtere a ház s egy-egy jó felvétel jobban érzékelteti a környezetet, m int a puszta szó. A z em ber sem egyform a rangban, h ogy lenne egyform a rangú két falu. B izonyos körzetek szerint vannak első és utolsó faluk. F ülpös, D aróc, G eberjen, T unyog és M atolcs körzetében határozottan M atolcs az első. H a nem is utolsó, d e sakkal h átrább áll a rangsorban T unyog. M atolcs népe vagyonos. O szlopos, tornácos, gondozott házaik jólétre m utatnak. A z em berek vállalkozó szellem űek. A harm adik határba is elm ennek feles földet v állalni, m eg is m unkálják becsülettel^ van is hozzávaló m egfelelőszám ú jószáguk is. T unyog népe többnyire szegény zsellérnép, alacsony, ki^ablalkos házaik sorából csak a m ind nagyobb szám m al letelepedő zsidók p ortái m ulatnak jólétre. E lég jellem zésre annyit m ondani, hogy B arát M iklósné B oné Irm a bornyút vitt be a gyarm ati vásárba. A vevő első k érdése rendesen az, h ová való a jószág? M ikor m egtudták, hogy tunyogi, rendre továbbálltak. K ét m atolcsi em ber adta el a bornyúját m ellette, am ikor ő m ég m indig o tt állt a m agáéval. M ert a m atolcsiak jószága jó hírnek örvend. N em is fejik k ét h ónapig a bornyú m ellett a tehenet, am it a szegényebb tunyogi nem tehet. V agyonos v olta m ellett takarékos is a m atolcsi. K ülönben nem is lett volna belőle aranyos M atolcs. H ogy takarékoskodhat a szegény em ber, aki két krajcárral, m eg a nélkül született? A z em berek m osolyognak és anekdotával felelnek: A z öreg B alog B álint vagy harm inc éve halt m eg igen takarékos volt. E gy vasárnap m egszám olta, hogy am íg a h áza kapujától a tem plom ajtóig ért, éppen százat kondult a harang. Istentisztelet u tán p anaszba is tette a papnak. A fele is elég lett v on! így h am ar elkopik a h arang. E gy esti lekvárfőzésnél igen jó alkalom beszélgetésre K is G yörgy K árolyné M angu R ozália azt m ondja, m aga látta B alog B álintnál, h ogy az felibe szegte a d iót, csak az egyik felit ette m eg, a m ásikat feltette a m estergerendára. Jó lesz holnapra. B eleszól az egyik lány: a többi m atolcsi is olyan. T üzet raknak reggelire a m ezőn, d e nem azért, h ogy szalonnát süssenek. C sak a kenyeret pirítják m eg a dióhoz. R ozáliából kitört a m atolcsi gőg: Jobban él a m i falunk. H át m ondja a lány nem fogom össze m ind. L ehet olyan is. E nyje m a no! bosszankodik m eg R ozália, csak tudom, hogy úgy van. M indenféle fejem foka ott nőtt fel. T izen-

27 egy éve lakom T unyogon, azt illene ápolnom. D e ha M a- tolcson hajnalban kim egyek az utcára, tíz h elyről is hallani disznóröfögést. T unyogon m eg két helyről se. A m atolcsi az három darab fán kifőz. (V agyis m egfőzi az ebédet.) H a m ezőn rak tüzet, am i fa csonkon m arad nem h agyja ott, összeszedi, m adzaggal átalköti, hazahozza. S ok fáját m egtakarítja azzal. A z én anyám, m íg a m ezőre kim ent, beszegett egy kendőt. H a lelt útközben rongyot, zsebretette, otthon kiöblítette, felszabta, felgom bolyította. M int a fejem akkora g om bolyagot m utatott egyszer. E zt m ind úgy szedte fel az úton. R ongypokrócot szőtt belőle. A rra tanított, hogy a h am ut is szedjem m eg. A harm a- dik szom széd is hozzánk járt faham ut k érni a szapuláshoz. M ondotta is: aki a h am uját nem b ecsüli, a pohály lisztet se kím éli. A vizet a szom széd kútjáról hordtuk. Ü gyelni k ellett, ne prédálódjék, m ert: aki a vízzel bűven bánik, a zsírral is bűven bánik. A m atolcsi tudja értékelni a takarékosságot az asszonyában. O kos gazda m egszerzi, okos asszony m egőrzi. D icséret jár k i K árász E szternek, aki m a sem indul ú t- nak szatyor nélkül. H a egy akkora darab fát lát, am it m ár érdem es a spórba tenni, azért lehajol, hazaviszi. M egm elegszik m ellette egy tál étel. (T űz m ellett m elegszik az étel. A zt hiszem, ez a kifejezés a szabadtűzhely em léke, m ert itt tényleg oldalról kapta a fázok a lángot.) O tt van a m atolcsi H alász S zéles F eri. A z apjának nem volt több, m int h árom -köblös födje. A fia m eg avval a k is halászságával csinálgatja a pénzt. T udott is m ár m agának házat csinálni. A lánya is olyan annak, hogy a m últkor is a m a- lom ba, m íg őrték a búzáját, az ágasba akasztotta a h álót, ott kötötte. N em hevert! N em egy em ber látta! Ő szinte d erültség körülöttem, nem is tudom, m iért, m íg ki n em m ondják, hogy: ne m ondjátok senkinek csak a m alom ba m eg a rébe! A férfinép ugyan azt tartja, hogy három asszony egy vásár; négy asszony, egy liba m eg egy zsidó o rszágos vásár. D e csak azt kell m eghallgatni, hogy a kovácsnál, a kocsm ában, hogy pletykáznak a férfiak. V ersenghetnek az asszonyokkal, m ondják nevetve az asszonyok. A zon tanakodtak, hogy m iből fűtenek a télen. H át m ondom, annyi fát látok én itt m inden udvaron, testfát, v an itt m iből fűteni. H ogy is ne! A zt csak illikből tartjuk, a takarékos m ással fűt. A m egoldott kupjakóró-kéve levelét a jószág m egeszi, a többit eldizm álja. A kkor újra kévébe kötjük, behordjuk azt a házba. A z is jó a tűzre. E tetett kóróval fűtünk. C sutka, susinka, napraforgó ondója, kenderpozdorja, m ind jó fűtőszer. T agadhatatlan, hogy a prédaságra T unyogon könnyebb

28 példát találni. T udok olyan asszonyt, aki fonót hívott. K i kim ent a konyhára, ott ivott. M uzsikásokat is hívatott, a cim balm os előtt illegette m agát, az u rára k acsintott s azalatt a h áta m egett tartott kezibül pénzelte a cim balm ost. H a szem ire vetették prédaságát, azt felelte: S zép asszonyba kicsi hiba nem nagy kár. N em is lett volna ez italos, de beleöröködött, m ert az apjának szölleje volt, m ég v íz helyett is bort itatott vele gyerekkorában. E m berben is van o lyan, aki iszákos. P uka F eri aratás u tán m ég a k aszáját is elad ja, b eissza. M in d en esztendőben új szerszám ot vesz. U tolsó dolog az, hogy valaki m ég a szerszám át is eligya. D e azért P uka F erit m égis szívesen hívják m unkásnak, m ert jó kaszás. A m atolcsiak azt m ondják: aratás u tán m inden tunyoginak a pipaszára égnek áll h egyesen, m ert akkor v an kenyér. (P ersze, m ert részt kapott aratásból, cséplésből.) M eg is m utatják egy kedves hetyke m ozdulattal, hogy áll ilyenkor a tunyogi pipa. B ezzeg tavaszra lekonyul, m ert akkorra m ár elfogy néha csak beosztás hiányából a kenyér. E rdőiháton K órod, Istvándi, N agyar, K isar, C seke közt, C seke a legelőkelőbb falu, legutolsó pedig a cigány kóródiak. G onoszkodó, bosszúálló nép ez a kóródi. B oné Irm ának a keresztanyja költözött K óródra, s m ésszel öntötték le az udvarát, ágynem űjét. M árpedig az öntés nagy m egszégyenítés és nagy gonoszság is. N incs, határozottan nincs jó híre K óródnak. M u- tatja a m ondás is: H a K óródon m eg nem bántják, H a C sekébe m eg nem lopják, H a N agyarba m eg nem szólják, A kkor kim enet a világból. E bből ugyan csak az derül k i, h ogy a többi falunak sincs valam i jó híre. E z annyiban nem m értékadó, m ert m inden falunak van csúfolója. E zek ism étlődnek, hol erre, hol arra a falura alkalm azzák, de m ert lépten-nyom on inegbotlik bennük az em - ber, a helyi alkalm azásuakból közlök néhányat. Falucsúfólók. M eggyesnek az a rátótiáda a szégyene, hogy fát ültettek a torony tetejébe. V alam i m adár eperfam agot hullatott el és az vesztükre kikőtt. A m atolcsi takarékosságra a falucsúfolóik is rám utatnak. A m atolcsi gubacok ették m eg a d öglött lébucot, (a gubások a bíbicet) és úgy jóllaktak, hogy m egbirkóztak a v ilággal. H át

29 a bíbic olyan kicsi, hogy azzal csakugyan bajos jóllakni. D e a hozzávaló históriával adós m aradok, m ert nem találtam m eg én sem. E gy falusorjázó rigm us így szól: Szúnyoglábú tunyogiak, C ifratáncú m atolcsiak, T arkahasú gyarm atiak. S okkal sértőbb ennél, hogy a buta, m eg a szegény falu csúfolókat a m atolcsiak m ind ráhúzták T unyogra. T unyogon verték félre a harangot am ikor veszettkutya járt. E z azért sérelm es, m ert ha félreverik a harangot, m indenki kiszalad az utcára, am i éppen veszettkutya járása idején nem ajánlatos. Ő k vitték le a kiscsikót a pincébe, hogy egeret fogjon. F elhajtották a szúnyogot a házhíjára, aztán elvették a létrát, hogy ne tudjon lejönni. O lyan szegények, hogy a puliszkát is haptákba állítják. Ü gyetlenek. A tőtött káposztájuk nem főtt m eg jól a kevés fájukon, hát úgy segítettek m agukon, hogy a kiálló torzsákat leberetválták. P rédák, m ert a m álékenyeret is bandaszóval kísérik a kem encébe, m ert nekik az is lakom a. K ó- dusnem zetesek, m ert ha betevő falatjuk sincs, akkor is nem zetesasszony az ő titulája. M ert a tunyogi m ind préda, könnyelm ű, am it keres m egeszi, m egissza, elm ulatja, így a m atolcsiak. H a csak egyet is felem lítenék T unyogon, azzal torkolnának le, hogy a m atolcsiak m egberenálták az Ú jszam ost, m ikor hullám zott, hogy sim a legyen és a hiábavaló lehetetlen vállalkozásra is ők adtaik példát, m ert lám ő utánuk m ondják, hogy nyújtsuk m eg a gerendát, m int a m atolcsiak. E gy tréfás ácsm ester tette v o ln a v ele csú ffá a m ato lcsíak at. H ú zták felfelé a m estergerendát lekiállt: hé em berek, nagy baj van, rövid a gerenda, nyújtani kell! A zzal a két végébe kötelet vetett, úgy húzták a m atolcsiak, m ajd belevesztek. A z ács m eg fent a fejsze hátával nyújtotta: na m ég egy cseppet em berek! N a m ég egy cseppet! M indjárt jó lesz. H át csakugyan jó is lett a m atolcsiak öröm ére. Idegen községben úgy em legetik, h ogy: M atolcs, aranyos M atolcs. A m atolcsi harang azt kongja: B ódog Isten m ivel élünk. Ilyen szép vastagon, m ert csak az a m ódos falura valló hang. A tunyogi azt feleseli vékonyán: C síkkal, hallal! C síkkal, hallal! T unyog határa t. i. nagyrészt rét volt azelőtt, m eg tó. B izonyítja ezt a határában fekvő G örbetóhát tanya neve is. A falucsúfolók különben csak egy m egfigyelést tám ogatnak. M inden falu külön zárt egység. A m i a falu határán kívül van, az lenéznivaló idegenség. Á ltalános em beri tulajdonság ez, itt csak annyiban jellem ző, hogy egy-egy falu zárja le az ism e-

30 rős világot. M inden fám nak vannak apró eltérő illem szabályai, szokásai, am elyeknek nem -tudása, szégyenszám ba m egy. G úny és nevetség jár ki annak az idegennek is, iha paraszti rendű, aki ezeket a szabályokat m egsérti. Pedig hát az honnan ism erhetné a helyi törvényeket. A faluk elzárkózására m isem jellem zőbb, m int a tunycgi V as A ntival való esetem. V alam i nótát kerestem. A zt m ondtak K ér község az jó hely! F elhívatom V as A ntit: eridj el K érbe. D e azt m ondja V as A nti nem járkálok én idegenbe, m eg nem is ism erek én ott senkit. T unyog K értől öt kilom éter. E z az ügyes tunyogi legénynek olyan idegen, hogy oda át se akar m enni. D e ezen nincs m it csodálkozni. K önnyebben elindul a m agyar em ber A m erikába szerencsét próbálni, m int a szom szédfaluba. A zonkívül azt is m utatják a falucsúf ólok, hogy m inden falu m agának a legelső. L enéz m indenkit, aki nem falubeli, tekintet nélkül arra, hogy az nadrágos em ber-e vagy se. A z extra H ungáriám non est vita esete m inden falura külön is áll. E gy tunyogi kis fonóban, ahol csak öten voltunk, felvetem a kérdést: M iért nevetitek m indig a m atolcsit? M ert m indenben m ás. M i az a m inden? M inden! M ást eszik, m ásképp öltözik, m ásképp beszél m int m ás. T essék m egnézni a m atolcsi em bert. M inden akkora sure van, hogy k örüléri, k örülkötős. T ény v aló m ondja a m ásik, hogy két tunyogi suncot is ki lehet szabni egy m atolcsiból. M eg a házba sose veszik le a sapkát. M ert a fejükbe van szegezve, n eveti az egyik. N em v etik le, m ert kirepül alóla a lébuc! A m atolcsi asszony m eg m ind cifra. D ivatos, m int a K erti kutyája. A K erti kutyája t. i. tarka. B izonyos, hogy a vagyonos m atolcsiak szívesen veszik a tarka selyem ruhát, a tunyogiak m eg inkább tartják a régi setét színű viseletet. N agy hahoták, közt m int teljesen jellegzetes m atolcsi diskurzust leadják a következőket: M atolcson azt m ondja az egyik: N em jön a vásárba, szom széd? N incs pénzem! O kulni gyüjjék, okulni! V agy a szövetkezetbe beállít az egyik. O tt a botos hívja a vásárra. N em m egyek, nincs pénzem. C sinálok én! A kkor aprót is csináljon, m ert éppen váltani jöttem valam ennyit.

31 N em találtam ő ket különösen jellegzetesnek, T unyogon is m egtörténhetett v olna ez a k ét p árbeszéd. H acsak azt n em veszem alapul, hogy a m atolcsi több üzleti érzékkel bír, s nem - csak vásárolni jár a vásárba, hanem hogy tájékozódjék az áralakulások, a piac felvevőképessége felől. E bből a szem pontból tényleg jellem ző. A vásárban is m eg lehet ism erni, k i tunyogi, ki m atolcsi. V alam inek az árát a m atolcsi így tudakolja: ugyan hallja, hogy m ondaná? A tunyogi: ugyan, hogy találná? A m atolcsi azt m ondja: hallja, adjon egy keszkenőt. A tunyogi: kérek egy fejre-való kendőt. A z áros kim ondja az árát. A m atolcsi: ugyan hagyja el m án, drágás! A vetélkedés a g yerekek k özt is áll, s tréfás rigm usokat kiabálnak egym ásnak a H óttszam os két partjáról. A z ilyen ártatlan falusi enyelgés m indig drasztikus. A vetélkedés a két falu közt régi k eletű. A tunyogi kurátor azt m ondja: M ink is zavartuk a m atolcsi legényeket, ha átaljöttek a lányokhoz. A z vót a szokás, h ogy m egvártuk, m íg elindultak h azafelé a csónakkal s akkor m éghajigáltuk őket görrel, kővel. N e járjon ide udvarolni az ebadta. M aradjon a m aga falujába. E z m ég 1896 előtt v olt. M ert akkor csinálták m eg az átvágást, illetve azóta holtág közöttük a S zam os. A z azóta eltelt negyedszázad nem hozta egym áshoz közelebb a két falut. B á- m ulatos az, m ennyire m eg tudja ő rizni egy-egy falu a saját egyéniségét a szom szédos idegennel szem ben. S am int m egm a- radt ősi egyénisége, m egm aradt állásfoglalása, elzárkózása a többi társadalm i renddel szem ben is. A magyar paraszt és az úr. A m agyar paraszt és földesura közt, ha csak valam i haszontalan nem volt az egyik vagy a m ásik, kölcsönös m egbecsülés állott fenn. E gyform án állt ez a gazdasági cselédre és a falubeli gazdaem berekre is. E gy öreg béresgazda gyakran elm esélte, hogy a gazdája, akinél m int ostorosgyerek kezdte a szolgálatot, egyízben m egfenyítette. K örülm ényesen elm ondta az esetet s elbeszélését rendesen azzal fejezte be, hogy: N em szólhatok ellene sem, m ert m egérdem eltem a v erést. D e h a egyszer azt a p álcát m egkaparítom, am ivel m egvert az uram, azt összetöröm. A z öreg 70 felé járó ö zv. M árki G yörgyné tunyogi aszszony em lékszik rá, hogy L uby Z sigm ond szívesen elkötődött falubeli lányokkal, asszonyokkal. H a D arócról átjött T unyogra, ilyen tréfás verset m ondott nekik:

32 E gy új kűkút körül E gy vén tokuk kerül R ászállott a Jakab kom ám kapujára, C sak azt kiabálja: Jobb tyúknyak lúdnyaknál, Jobb tyúknyak lúdnyaknál, M ondjátok sebesen utánam. A m enye a következő kis történetet m eséli el: nagy úr volt a N yíren B ecsky L ajos. S zent M ihály nap előtt bem ent hozzá a kondása, pénzt kért szűrre. N em adott B ecsky, hogy nincs neki. A kondás csak bem ent azért a vásárra, m inden útjába elébeakadt a gazdájának dűlöngve, m intha részeg volna. Ú gy kiabálta: Szent M ihály nap után akárm erről fúj is a szél, hideg a. N incs a B ecsky L ajos kondásának szűri, fázik a. V égül is odaintette B ecsky: A z anyád m indenit! Itt a pénz, vegyél szűrt. A gazdasági sokkal inkább m int a b első cselédsége a kúriáknak sok helyütt m a is évtizedeken át változatlan. D e ez a legritkább esetben zárja k i, hogy a naturáliák hogy is m ondjam egyéni célokra való felhasználásában b űnt lássanak. (A gazdasági v. háztartási alkalm azotti cím m ég nem ért el a falu b a). P én zt azt n em v esz el jó rav aló cseléd, az becsület dolga, de egy kis zsír, cukor, fa, egy-egy véka búza az könnyen lábrakél. N agy Juhánka harm inc évig szolgált K ölcsey G áboréknál. K edves öreg vénasszony a N anó. A szakácsné disznóöléskor lopott. Juhánka így árulta be: N em szólnék én kezét csókolom sem m it, ha azt m ondta volna, hogy adok neked is egy cseppet. D e n em adott! K atona F erenc M eggyesen azt m ondja: N em fogadott rabló vagyok én! M ert bizony az ellenőrzés nélküli gazdálkodás könnyen azzá teheti a cselédet. P atriarkális volt a viszony a falubeli g azdákkal is. A hol a régi családi birtok m ég m egvan, o tt ez a viszony m ai napig sok tekintetben v áltozatlan. T anácsért, o rvosságért, tám ogatásért elsősorban az urasághoz fordulnak. V endég volt az egyik kúrián. P esti lány. N evetve m ondta, hogy borzasztó, m ikkel n em k ell a szegény h ázigazdának törődnie. M a egy p arasztem ber kereste, h ogy tegyen igazságot közte m eg az anyósa közt. H át ez csak nem az ő dolga! N em nagyon m éltányolta a m agyarázatot, hogy ez kötelező. Ú gy szokták m eg kölcsönösen s aki itt lakik, ápolja ezt a hagyom ányt.

33 M agyar em ber, legyen az úr vagy paraszt, m a is a tekintély elvének alapján áll. A paraszt m egbecsüli tanítóját, jegyzőjét, papját, de m ég jobban m egbecsüli a várm egyei közigazgatás m agasabb tisztviselőit, akiktől azt is elvárja, hogy tekintélyt tartsanak. A z egyik birtokos úrhoz beállított a szom széd falu néhány vagyonosabb gazdája. V alam i ügyes-bajos dolguk volt. K övetségbe jöttek. O tt m ondta az egyik gazda: A z a b aj u ram, hogy n incsenek m ár igazi urak. M ert am ióta olyan nagy pertu barátságba vannak az urak m indenkivel, azóta nehezebb a szegény em bernek a m aga igazát kikeresni. A kom m ün alatt fellázított falu a földesurak ellen fordult, de a józanabb elem itt akkor is visszatartotta őket végzetes kilengésektől. T unyogon az egyik birtokos felakasztásáról tanakodtak a fellázítottak. A bírónak, Szabó Á dám nak se voltak kedvezőbb kilátásai, de azért odavette foghegyről: az az egy rossz uratok van, azt is fel akarjátok akasztani. A kom m ün óta állott be szakadás úr és paraszt közt. E zt m indkét fél érzi. E nnek a szakadásnak szom orú bizonyítékaként m ondta egy ú ri rendhez tartozó: aki a p araszt k özt él, annyira m egunja annak ravaszságát, h ogy örül m ikor túl v an a velük való szükséges érintkezésen s nem kell velük többet foglalkoznia. A ki pedig állandóan csak velük érintkezik, az éppen olyan paraszt lesz... A term észet örök törvénye, hogy egym ásfeletti rétegeződés legyen kőzetekben, lehullott lom bban, vizparti leülepedésben éppúgy m int a társadalom ban. D e a term észeti törvényekkel nem ellenkezne a kölcsönös m egértés, s ahol az arravaló igyekezet m egvan, a falu értelm isége és a parasztság m eg is találják közös érdek vagy közös érdektelenség alapján azt a kapcsolatot, am elyre egy egészséges társadalm i élet alapjait lehet építeni. M a különben is nem a birtokos osztály, hanem a nyugdíjas közalkalm azott népszerűtlen a falun. H a m ég egyszer kom - m ün lenne, először azt a nyugdíjas vasutast kötné fel a falu, aki m inden elsején m unka nélkül veszi fel 80 pengő nyugdíját. N incs az a hatalom, m ely m egértetné velük, hogy az egész életében azért dolgozott, hogy a saját fizetéséből jó békebeli aranykoronálban vonták le erre a pénzt. N yugodtan azt felelik: m ink is dolgoztunk egész életünkben, m égse ad nekünk az állam semmit. M atolcson lakik egy szerény nyugdíjat élvező m agános nő. A falu egyik gazdája korholta, hogy lám, cselédet tart, a tejet veszi, a helyett hogy m aga ragasztana m agának egy tehénkét. E zer kifogást talált rajta. V égül is az nem állhatta, kifakadt:

34 N ézze! Igaz, hogy m agam is el tudnám azt a k is házkörüli m unkát látni. T ehenet is vehetnék, ha összeraknám hozzá a nyugdíjam at. D e m ost lássuk, m i jobb a falunak? S zógál nálam egy lány. A z az anyját, testvérit abból a p énzből tartja, am it tőlem kap. V eszem a tejet, de a m aga feleségitől veszem. H a én beállítok egy tehenet, ugyan ki a fene veszi m eg m aguktól a tejet? M ert nekem akkor van! T ejfelt sem kell akkor vennem, m eg vajat se. K idobhatnám a kertem ből a v irágot, vethetnék helyére krum plit, ződséget. D e azt is m egveszem a faluban. A virágból m eg ugye az unokája is kért tövet. H át m ost m i jobb? H a én élire rakom a garast, v agy ha tejért szógálatért, egyért-m ásért m egkeresi a falu? M it gondol, ha nem énm agam, hanem m ég vagy huszonöt m agam form a igényű valaki lakna a faluban, k árára lenne az a falunak v agy javára szolgálna? A kinek keresete van és abból m ás is él, attól nem szabad azt a jövedelm et irigyelni, m ert az nem m egy kárba. C sak aki idegenbe hordja a pénzt v agy ráül, annak kell a d erekát letörni. A z öreg gondolkozott. H át azt m ég nekem senki sem m ondta, hogy így is lehet látni a d olgot. A n agyságának igaza lehet. Így hát az értekezés teljes sikert aratott. A m i annál nagyobb dicsőség, m ert éles agitáció folyik néha m ás irányból. E l sem lehet azt gondolni, hogy egy faluban hány em berre hat ki egy ilyen értelm es asszonynép. B eteg lett a m osónéja. M ár akkor bízott benne annyira, hogy felizent érte, látogassa m eg. E l is m ent h ozzá, d e visszahőkölt attól a levegőtől, am i m egcsapta. N em a dohos földszag, am ivel m inden ruha m egszíja m agát, m ert e felől m ég lehet a szoba levegője szellőztetett, hanem a savanyítani eltett káposztáshordó is a szobában állt és az ablak is három hete nem volt nyitva, hát azt m ár igazán nem lehet kibírni. M eg is m ondta h ogy: nyissátok k i az ablakot, szellőztessetek, vigyétek ki a hordót a pitvarba, akkor bem egyek, segítek is rajtad, h a tudok, d e addig a lábam at se teszem be. L assan m egtanulta az asszony, hogy a nedves, áporodott, elhasznált levegő nehezebben m elegszik fel s b izonyos, hogy az egészséges életm ód sok szabályát el lehet így p lántálgatni a faluban. E gész újkeletű s egyelőre csak szórványosan m utatkozik a nép ébredő bizalm a az orvos és a kórház iránt. A z újabb népdalköltészetben is m eg lehet ennek a nyom ait találni. Itt a pandúr helyét elfoglalja az o rvos, a siralom házét a kórház. A zt m ondhatnám, hogy az em beri nyavalya a rom antika körébe lépett. E z furcsán hangzik, de így van. C sak egy-két példát m ondok rá.

35 A györteleki cigányoknak egy nótája: B eteg vagyok anyám, vigyél a kórházba, V igyél a kórházba, tegyél a vaságyra, T eszlek lányom teszlek, teszlek a vaságyra H orváth kézre ha jutsz, talán m eg is gyógyulsz. R okonok, barátok be rosszak is vagytok, T estvérszeretettel m eg nem látogattok. M egsegít az Isten haza fogok m enni, A z anyai hűséget vissza fogom adni. T unyogon a 20-éves V adász E rzsi danolta: É n m ár többet K istunyognak lakója nem leszek. A gyarm ati közkórházban ápolóné leszek, V izsgálom a betegeket sorjába, sorjába, M eghalok, ha rátalálok a kedves babám ra. A legértékesebb az a ballada, m elyet ugyancsak E rzsi búzatisztítás közben a gyarm ati határban tanult, így: V adász V eszek lovat tizenkettőt feketét, F elszántatom a közkórház elejét. V etek bele piros pünkösdi rózsát, M inden beteg hadd szakítson egyform át. A közkórház köröskörül kavicsos, B enne sétál H orváth B éla főorvos. T üzes lápisz éles kés a kezébe, B arna kislány sírva m egyén elébe. F őorvos úr, adjon Isten jó napot. A djon Isten édes lányom, m i bajod? F őorvos úr, csak az az egy kérésem, A rózsám at a kórházból kikérem. A zt m egtenni édes fiam nem lehet, T egnap írtam egy tüzes lápisz levelet. K étszáz pengő kevés volna ezüstbe, H a élvezett szenvedjen m eg idebe. Isten veled te közkórház, elm egyek, É n m ár többet a vaságyra nem fekszek. E lbúcsúzok fűtől-fától, vaságytól, U toljára H orváth B éla m agától.

36 É des anyám adjon Isten jóestét, Ú gy jöttem m eg m int egy váratlan vendég. É des anyám süssön főzzön vacsorát, H add felejtsem el a kórház zupáját. Ő sszel sárgul m eg a rózsa levele, M egsárgított a közkórház kenyere, K ét font kenyér, kétszer zupa sem m i m ás, A vacsora egy hazai sóhajtás. A zt hiszem népköltésünkben az első eset, hogy b allada tárgya venereás betegség legyen. A kerek egészet alkotó balladának dallam a nem ö nálló. B érm álják ám a nótát, m ondja az egyik legény. V agyis ruházzák m ás dallam ra. A két nótában em legetett H orváth B éla, az 1932-ig fennállott fejérgyarm ati közkórház népszerű főorvosa volt. Ö rvendetes lenne, ha a p arasztság nehezen ébredő bizalm a az orvos felé fordulna, akinek erre a bizalom ra a falu egészségügyének m egszervezésében szüksége lenne. Igen érdekes lenne annak m egállapítása is, hogy mit tud a falu értelmisége a néphitről. M ikor néprajzi gyűjtésbe fogtam, babonát keresve, jám - borságom ban a falu papjához vagy a tanítóhoz fordultam. N o az a m éltatlankodás! A z én lel'kipásztorságom vagy az én szellem i vezetésem alatt álló népnél, hogy m éltóztatik olyat gondolni, (hogy ott babona m egéljen! K iirtottam én annak a gyom - nak m ég a gyökerét is. N em m ondom, m ikor idekerültem m ég voltak ilyen balhiedelm ek, de m a!... és egy kifejező gesztus jelezte, hogy babona volt, nincs! B átortalan próbálkozásom ra, hogy talán m égis kár v olt olyan alapos m unkát v égezni, m ert e középkori setétségből ősi m agyarságunk életének kis lángjait lehet a ham u alól életre gerjeszteni, igen erélyes nyilatkozatokat volt m ódom ban hallani. N incs az a középkori krónikás, aki az igricek csácsogását m élyebben lenézné, m int ahogy a tiszteletes és nagytiszteletű urak lenézik és kiirtják a néphit ősi em lékeit. A z ő hitük szerint szerencsére. A z em ber elszontyolodik eleinte. D e hál Istennek, az első paraszti sorú em ber vagy asszony, azonnal szolgál egy darab lenézett közép-, sőt őskorral. V akon és siketen m entem el én iis népi szokásaink m ellett. V agy ha regisztráltam őket, az csak a felvevőgép tudattalan m unkája volt. Szerencsém re a gép előrelátóbb volt bennem, m int a tudatos m egfigyelő. E gyszer az E rzsébet N őiskola lépcsőjén találkoztam Solym ossy Sándorral. A zt m ondja: U gyan ne siessen, skarlát van, becsukták az iskolát három hétre. B ecsukták?

37 B e, csak m ég a cédulát n em tették k i, m int K ínában szokás, hogy nincsenek itt a gyerekek. M iért kell ezért K ínába m enni? E zt itt is m egtalálhatja. Jöjjön T unyogra. A nyáron keresem a kocsisék E rzsijét, hát ki van írva az ajtóra k rétával: E rzsi n incs itthon. E jnye, m ondom F lórinak, az anyjának, dogom lett volna E rzsivel, hun van? B enn van instállom a házban. B enn? H iszen ki van írva, hogy nincs itthon. Ó h! kézit csókolom, a harm adnapos hideg jár rá, annak írtuk ki, hogy rá ne leljen. K eresve se lehetne jobb példát találni ennél az anekdotánál arra, hogy am ire nem hívják fel az em ber figyelm ét, azt nem látja m eg akkor se, ha m egbotlik benne. E z valam ennyiünk m entsége. A zóta sokszor m eghökkentett m ár az az eleven hit, m elynek őserejét ezeréves kereszténység, négyszázéves keresztyénség sem tudta m egölni, csak elbújt az urak elől. H a a bécsi kongresszus vulkánon táncolt, m i elm ondhatjuk, hogy ősi kultúránk láváin járunk s az ú ri em ber k özönye alatt a h am uban m ég parázs lappang. D e h a az értelm iségi o sztályok közönye n em ölte m eg, m egöli m ost rövidesen a k őút, a v asút, autó, rádió, repülőgép. A távolság az ősm agyar, s a X IX. század p arasztja közt nem akkora, m int am ilyen a m a és m ondjuk 1950 után élő generáció között lesz. A g épkultúra proletárrá fogja átgyúrni a paraszt ősi egyéniségét és ez az elproletáriasodás nem zeti egyéniségünket fenyegető veszedelem. K érdés aztán, hogy az úrvezető és a soffőr rátalálnak e m ajd egym ásra annyira, m int am ennyire pl. a m agyar k ocsis találkozott a gazdájával. Az úr és a paraszt viszonya a cigánnyal. E gész különálló dolog az úrnak, m eg a cigánynak egym áshoz való viszonya. N em a m uzsikus városi cigányról beszélek én, m ert annak a diszkréciójára m indenkor szám ítható úri közönsége (illetve a férfinem en lévőkről beszéljünk csak), kifejlesztett valam i pajtáskodó cim boraságot, hanem a faluvégi cigányokról. S oha ú gy paraszttal ú r n em beszél, m int a cigánnyal. V an ebben egy kis kötekedés, ugratás, tréfa. A cigányból ritkán lesz rendes m unkás. A földesúr tehát sohasem is beszélt vele azon a h angon, m int m unkaadó a m unkásával. H a vállal is a cigány földm unkát, azt se napszám ba v állalta és vállalja, hanem átalányba. V etsz ennyi vályogot, kapsz érte ennyit. H ogy m ikor, hogy, m ennyi idő alatt, az a cigány dolga. F üggetlenségét ebben is m egtartja. E nnek a h elyzetnek egész speciális v iszony az eredm énye P orcsalm án, hol m inden földesúrnak m egvan a m aga cigány-

38 sora. O tt tanyáznak a cigányok a birtok egy-egy sarkán levő vajas m ellett. H a postát kell vinni, ha váratlanul kell valam it elvégezni, s nem akad rá em ber, elvégzi a cigány. Itt m ég kaszálni m eg aratni is beáll ném elyik, de azt hiszem ritka, vagy talán sohasem is fordul elő, hogy hétszám ra dolgozzék. A lkalm i m unkás m arad a cigány. D e viszont kom aság, násznagyság cím én m inden cigány tegez itt m inden urat, a m aga szokásos, hum oros m odorában, am elyik konfidens is, tartjia is a távolságot, nem is. A kom m űn alatt az egyik úr gondolt egyet, összehívta a cigányait: E ddig én tartottalak b enneteket, de m ost m ár nekem sem lesz m it ennem, hát próbáljatok m ásutt szerencsét. A cigányok elszontyolodtak, nagy haditanácsot tartottak s m ásnap felkeresték azzal: M eggondoltuk a dolgot, nem m együnk el. E ddig te tartottál el m inket, ezentúl m ajd eltartunk téged m i, dögön! É s kérem, ne m éltóztassék nevetni, ennél nagylelkűbb ajánlatot nem tehet a cigány, m ert h isz ez annyi, m intha R otschild azt ígérné, hogy hóttig eltartalak fácánpecsenyével, kaviárral. N ekik a dög épp ilyen delikatesz. H át arra nem került sor, hogy dögön tartsák el eddigi gazdájukat, de az tény, hogy a kom m űn alatt m inden porcsalm i úr kapujában ott guggolt egy-egy cigány. N em ajánlottam volna sem m iféle kom m unistának, hogy akár egy szalm aszálat is elvigyen az udvarból. N em is érte őket sem m i kár. A viszony azóta is zavartalanul barátságos köztük. H a a gazda vagy a béres lop vagy nem dolgozik, a cigányok m egjelentik. A zonosítják m agukat a g azdájukkal, védik annak érdekeit m inden vonalon. H űségesek és hálásak a m aguk m ódján. V itéz G yene Pál béresei hiszik is, hogy a gazdájuk olasz fogságból olyan távcsövet hozott haza, am ivel körüllátja birtokát. P edig csak a cigány szem ével lát néha. N em állom m eg, hogy el ne m ondjam a következő kis históriát. M egharagudott az egyik úrra a cigány, de idővel egy kis búzára lett volna szüksége, s így elm ent hozzá. Béküljünk. A z úr hajlandó is lett volna békülni, de azt a cigány csak egy véka búza ellenében vállalta. B úza? A z nincs! N ahát akkor béküljön veled a fene! s azzal a cigány otthagyta. H a a ház asszonya o tt van, m ikor egy cigány feljön, pár perc m úlva feltétlen m egkéri: U gyan tessék m án b em enni, h add b eszéljek a n agyságos úrral. B izalm atlanok is, de respektálják is az asszonyokat. A

39 kötődés állandó, de szája éze szerint nem szólhat, csak férfiak előtt a cigány. N em m inden úrfélétől tűrik el a kötődést. A z egyikre rászóltak: E ridj m án te kis íhes szógabíró, te is csak jóllakni jössz ide! A cigány hűségéről nem egy m agyar úr tudna érdekes eseteket elm ondani. S zabolcsban, E perjeskén Járm y Im re telepített le cigányokat a k ertje alatt. M ég anyagot is ő adott az építkezéshez. M i k ell a p utrihoz? N éhány ágas, m eg egy-két deszjka ajtónak. A sárm unkát aztán elvégzi a cigány m aga. P allér se kell hozzá, m égis kastély lesz belőle. H a hirtelen napszám os hiányzott, csak át k ellett kiáltani a kerítésen: h olnapra ennyi m eg ennyi m unkás legyen, különben bontják a kastélyt! E rre persze sohse került sor. M ikor Járm y Im re m eghalt, a cigányai szalagos boti koszorút v ettek a k oporsójára. M a is szeretettel em legetik. E gy kóbor cigánykaraván gyanúba keveredett. Ilyen esetben az volt S zabolcsban az eljárás, hogy a bandának öszszes férfitagjait lecsukták. A z asszonyok ott m aradtak a rajkókkal, szekerekkel, a g irhes lovakkal együtt. E l n em m ennének azok a férfiaik nélkül a világért sem. H a a férfiakat m egnyíratta a szolgabíró, v olt o lyan sivalkodás, h ogy az rettenetes. M ert ez a legnagyobb m egalázás, am i arisztokrata kóborcigányt érhet. S zóval az asszonynép ott m aradt kem ény télvíz idején a Járm y F erenc tanyája alatt m inden tám asz nélkül. Járm y F erenc m egszánta őket és valam i üres pajtát nyittatott nekik, ott húzódtak m eg. M ikor szabadjára kerültek a cigányak, a v ajda felm ent h ozzá azzal, h ogy h a n em tudná, hogy jóakaratból tette, rágyújtaná a házat, m ert m ost ez a sok rajkó m ind nyavalyás lesz. M egszokták a fűtött h ázat, sohse lesz belőlük igazi cigány. H át hiába, m indenkivel csak a saját szája-íze szerint szabad jót tenni. Ú r és paraszt egyaránt kötekedik a cigánnyal. M ohácsi Jani m eséli D arócon: V aló tiszta igaz, h ogy D arócon az egyik gazda sár előtőt (a kem ence szájának elzárására szolgáló tapasztott sárlap) 1 adott a cigányoknak kenyér helyett. V igyétek, m egérdem litek, am iért a névnapom ra m egtiszteltetek. V itték is a cigányok felváltva a zsákba csúsztatott kenyeret. S zidták: az istenit, de nehéz ez a kenyér! O tthon az asszony kezdte a károm kodást: verje k i a baj a m ejjedet, (barátságos kis k ívánság!) h át n em kenyeret h oztatok tik, hanem sarat! N em is ajánlatos györteleki cigánynak azt m ondani, hogy: m egettétek a V as János előtőjét! E ttől a kötődéstől eltekintve, a m agyar paraszt éppoly

40 arisztokratikus távolságban áll a cigányoktól, m int az úr. E z a távolság m a csökkent, és a tekintély, m int m inden tekintély, hanyatlott. M eg lehet ezt állapítani a 80 éves R ostás B azsa tunyogi cigányasszony egy m egjegyzéséből is. A zt m ondja B azsa: az én tizennégy éves unokám o lyat m ondott a m últkor egy magyarnak, am ilyet én m enyecske korom ban sem m ertem volna neki m ondani. A tekintély általános hanyatlásának falusi m egállapítása! N em is jó elgondolni, m i m inden van ebben a m egjegyzésben. A z egész kor. B azsa teljesen a tekintély elvének alapján áll. K asornyát köttettem vele és közbe m űvelődtem. E gy kislány is odaállt szájat tátani. B azsa rászólt: E ridj arrább egy kicsit. H át m ondom B azsa, tegezi m aga a m agyart? M án hogy tegezném? A z ilyen pulyának m ég azt m ondom te, de ennek a tizenhat éves nénjét m ár nem tegezem. H ogy tetszik o lyat gondolni, h ogy a cigány tegezze a magyart. A m agyartól élünk teszi hozzá őszinte elism erő hangsúllyal. A (legnagyobb m egtiszteltetés pl., ha cigánylakodaloím ra m agyarok is elm ennek. N em is szoktak soká m aradni. É ppen m int az udvar, ha m egjelent valahol. B azsának különben csak potyaneve a B azsa. B üszkesége: A z én apám m eghütelt az anyám m al. M ert nem adták von hitetlen. De én mán csak ciganyhiten éltem az urammal. B azsa bagózik. A zt m ondja, nem tudja a cigarettát szívni, pulyakorától bagózik. E zt el is lehet n eki hinni, m ert a cigánysoron a három éves rajkó is bagózik m ár. E gyébként v an olyan m agyar asszony is aki bagózik, m ondja B azsa, csak az dugja. A cigány külön él m a is a falu végén. K érdem B azsát: nem esik m eg, hogy m agyar együtt éljen cigánnyal? D ehogy n em esik m eg. N ábrádról a télen egy m agyar lány jött el egy cigánylegénnyel. D e harm adnapra elhajtotta a fiú. N em kellett neki. D e van olyan is, hogy ö rök-életre m eglakik vele. M atolcson B alog P éter g azda nevetve m ondja, h ogy a cigány az urakkal egyenlő. N em a paraszttal. M ert hogy az úr is épp annyit dolgozik, m int a cigány. F áraó népe ez, m ondja a cigányra. E gyiptom ban előbb ő k igázták le a zsidókat, aztán a zsidók őket. T unyogon az egyik zsidó vályogot vettetett. A hét végén a cigányok pénzt követeltek, am i az egyesség ellen volt, term é- szetesen nem is kapták m eg: V égezzétek el elébb a vállalt m unkát. T e beszélsz! H a jól vesszük, ti v agytok nekünk adósaink fél nappal, m ert ti szöktetek m eg elébb a fáraótól.

41 K elem en L ászló öregbíró sokat vesződött a cigányokkal. A zt m ondja: am it a cigány esze m egragad, az abban m eg is gyökerezik. H a a cigánynak annyi tudása lenne, m int a zsidónak, az övé lenne a több vagyon. É n egyszer vályogot v ettettem a cigányokkal. M ire kim entem velük elszám olni, össze is rakták kupacba. M egszám oltam. E gy kupacban száz volt. D e nem bíztam a saját szem em ben sem. H ányjátok széjjel, szám oljátok át előttem. Ö sszenéztek a cigányok. D itke! (baj) N em is akarták kiszám olni, am íg a csendőrökre nem hivatkoztam, m ert a jó Istentől sem fél úgy a cigány, m int a csendőrtől. S zázaljáto' ki, itt leszek m inden kupacnál. S um! (Jó.) H át m áglyában százat m utatott az, a kárm erről nézte az em ber, de kiszám olva csak kilencvenöt volt m inden m áglyában. H alljátok, m ondtam fizetek egy jó áldom ást, tanítsatok m eg, hogy kell kilencvenötöt úgy rakni, hogy százat m utasson. E lég okos a m agyar úgy is, m inek okosítsuk. K elem en L ászló szerint sárgyúró cigányasszonynál jobb tésztát nem gyúr sem m iféle m agyar asszony, m ert a cigányasszony m egszokta, hogy a tésztát is ú gy dolgozza k i, m int a sarat. A laposan. A paraszt és a zsidó. A m agyar em ber előtt a zsidó a legutolsó időkig nem volt tekintély. M ég akkor sem, ha az m eggazdagodott, földbirtokot szerzett. A zsidónál szolgált cselédről azt tartják, hogy az ott elszem telenedik. A zsidó m indig az idegen jövevény m a- rad, s m ég h a elszegényedik a m agyar, ha függőviszonyba kerül a zsidóval, akkor is m egtartja v ele szem ben a régi h angot. C sak egy kis történetet m ondok el erről, a m a m egszállott területen fekvő szatm ár-m egyei M ikola községből. N em es M i- kolay A ndrás birtokos eliszákosodott. V égül m indenét eldáridózta, s birtoka a zsidó korcsm árosnak, F riedm ann Jónásnak a kezére jutott. Ő m eg m it tehetett, b eállott a zsidóhoz, a m aganevelte csikók m ellé kocsisnak. A viszony ilyen volt köztük. K iszól a korcsm áros: F ogjon be tekintetes úr! M ikolay A ndrás befog s odaszól a bakról a zsidónak: N a ülj fel M ózsi! A z öreg K elem en L ászló összeszólalkozott egy zsidó fiák ero ssal a k itérés m iatt. A zsid ó azzal fejezte b e a v itát: látszik, hogy paraszt vagy. E lhallgass te, volt a válasz. M ég sehol se voltak a te őseid akkor, m ikor én ide bejöttem.

42 A kik hallották, n evették az esetet: na jól m egm ondta m agának ez az ember. T ehát nem a paraszt m ondta m eg, hanem az em ber. K érdem K elem en L ászlót: m ért oly sérelm es ez a paraszt szó? M ert az barom nál is utolsóbbat, páriát jelent, feleli igen határozottan. A m agyar p araszt h um orát, éles szem ét m indennél jobban szem léltetik a zsidó ragadvány- illetve potyanevek. M a- gyar em bernek, úrnak, parasztnak is akad m ifelénk ragadványneve, de m ért van feltétlenül m inden zsidónak? T öbb o ka lehet. E lőször is a bem utatkozás faluhelyen ism eretlen fogalom. M inden jött-m entnek csak n em m ondja m eg az em ber a n evét? E z a m agyar álláspont. A zsidó m eg üzletet ator kötni, nem barátságot. E hhez is felesleges a b em utatkozás. M eg azután, ha m eg is m ondaná a nevét, az rendesen ném et hangzású, azt a m agyar paraszt hallja, de nem érti. Ö sztönszerűen tartózkodik attól, hogy olyat m ondjon, am it n em ért m eg, m ert a tudatlanság is szégyen. A z m eg éppen rettenetes, ha kinevetik az em bert. N em is próbálkozik m eg tehát azzal, hogy kim ondja a nevet. A z az idő azonban, m ikor ú gy lehetett b eszélni, hogy eredj a zsidóhoz, régen elm últ. A nnyi a naponta betelepülő új zsidó, h ogy igazán m eg kell ő ket k ülönböztetni egym ástól, így tehát ráragasztanak egy nevet. H ogy ez a név aztán m indig vagy legalább is a legtöbb esetben jellem ző, az m ár a m agyar parasztot dicséri. A zt a feltevésem et, hogy a név nem tudása révén keletkezik a ragadványnév, igazolni látszik az is, hogy a nevek egy része a beköltözésre vagy annak körülm ényeire vonatkozik, így: Gőrön jött., m ert télen fagyos, döcögős úton költözött be. Rosszkor jött, veszekedett a házaspár s a zsidó azt m ondta a nagy csatarát hallva: úgy látom, rosszkor jöttem én ide. Bajnak jött. Most cseppent. E z n em szo ru l m ag y arázatra. Készrejött, m ert beházasodott. D e testi, lelki jellegzetességre is v onatkozhatnak a n evek. P l. Dróton járó, m ert úgy jár, m int akit dróton rángatnak. M a m ár csak Dróton a neve. Hátrahegyes, Pislants, Algalló, Kajlagróf, Nyalka-tetű, Háromszemű, egy szem e van a jám bornak, pápaszem et hord, így lett három szem ű. S e szeri, se szám a az állatvilágból v ett elnevezéseknek, pl.: Bársonybika, Aranycsődör, Billegődarú, Szómorúszamár, Veszettkutya. V eszettk u ty án ak h ét fia v o lt, m in d a hét örökölte a veszett nevet. K aphat nevet a tulajdonát képező tárgy vagy az első üzlet után, am it kötött. P l. Gyengefakanál. R ögtön eltört a kanál, am int m egvették. Rosszpokróc. T aligán járt ez. A lovát takarta be m indig egy rossz pokróccal. M egtollasodott. G yőr-

43 teleken földbérlete is v an. A tagot is P okróctagnak h ívja m a m indenki. A sszony ritkán kap p otyanevet, csak h a feltűnően v iselkedik s felhívja m agára a figyelm et, így az egyik függönyhordó, m ert a falupletykája. A m ásik özvegytehén. A ragadványnevekben több a h um or, m int a rosszakarat és úgy m egszokja m indenki, hogy ez név, hogy nem is gondol később hozzá sem m it. A z itt felsorolt potyanevek S zatm ár, S zabolcs várm egyéből valók. H a m ár a ragadványneveknél tartok, a m agyarokéra is kitérek. S ebes járású az egyik m atolcsi, rajta ragadt, hogy Siess Balog, N agy A ndrás kicsi is, m érges is, azért lett Veszett pocok. V olt M atolcson egy B alog nevű cingár kis asztalos, m indenki csak Sindrinek hívta. H a valaki lefogy, m ondják m a is: m egköpcösödtél, m int Sindri. A z egyik libát, a m ásik tyúkot lopott, rajtuk m aradt h óttig, hogy Ludas Kis György, m eg Tyukos Béla. A pulya is kiabálja a hátuk m egett: repül a tyúk. S zalad a tyúk. R epül a tyúktoll, m ikor m it. D e m indenkit m egnyugtathatok, teljesen spártaiak az erkölcsök, csak az a lopás szégyen, am i rábizonyul az em berre. Cselédnek állottak sora. M ostoha dolog biz az cselédnek állni. D e igazán m ostohává ezt a sorsot a falubeliek m aguk teszik, am ikor lenézik azokat, akik tisztességes úton, szógálattal igyekeznek m egélhetésüket biztosítani. B arát M iklósné B oné Irm a erről a következőket m e- sélte: N iincs nekünk egyebünk, m int egy kis nádfedeles házunk. A bba is az anyósom lakik. A zért m égis m egszóltak m inket, hogy az uram m al szógálatba állottunk. P edig el sem m entünk a faluból. S okra ráférne T unyogon, hogy így keressen, de inkább éhezik, m ert kiszólnák őket a faluból. M inket is lenéznek ezért. M ikor M árki G yörgy tunyogi gazda m eghalt, elm entünk valam enyien a tem etésére. A zt tetszett volna látni, m i- csoda csúfságot tettek velünk, m ikor beállítottunk az udvarra. Ú gy röhögtek m inket, hogy itt jönnek a L.-né kenyeresei, az ingyenélői, m eg m ég csúnyábbakat is m ondtak. A zt vetik a szem ünkre, hogy az u rak kényelm ét m egkeressük a m agunk bajával. B oné Irm ának annál szokatlanabb a dolog, m ert C sekében csak azt szólják m eg, aki idegenbe m egy el szógálni. A ki helybeli birtokoshoz áll be, azt nem közösítik ki. K ölcsey István szobalányát pl. gazdalegény v ette feleségül. S enkinek sem ju-

44 tott eszébe, hogy lenézze a lányt, am iért a h elybeli uraságaál szolgált. M ikor T unyogról B án B öske C sekébe szegődött: Ü gy karolták a faluba, h ogy az csuda, m ondja B oné Irm a. B iliét küldtek neki a bálra, táncoltatták. Szóval m indenképpen m agukvágásúnak ítélték, annak dacára, hogy szolgált. T unyogon azt hiszik, hogy aki szógál, az világi rossz. Itt m ég azt is m egszólják, aki p énzért varr. D ugdossa, m eg letagadja. A zt h azudja, hogy m agának varr. C sakhogy m égis m egszólják, fejezi be nagy elégtétellel, m ert kitudódik. C sak azt nem szólják m eg, aki m agának dogozik. M agának dogozik a n apszám os, a részes, az arató, a harm ados, stb. M isem term észetesebb, m int hogy azt a legényt is m egszólják T unyogon, aki cselédlányt vesz feleségül. A falu bolondja. M íg nem foglalkoztam n éprajzi g yűjtéssel, azt sem tudtam, hogy T unyognak van falu bolondja. D aru É vának hívják, s m ert egy rigm usnál ráhivatkoztak, elindultam m egkeresni. H un lakik D aru É va? A kkor tudtam m eg, hogy n em is így hívják. K i tudná, hogy ragadt rá a D aru. T alán m ert h ol ennél, h ol annál h úzza m eg m agát az istenadta. K öltözik, m int a d aru. Ú gy m ondja, hogy ő nem es donációs N agy É va. H át nincs igaza a m atolcsiaknak? M ég a D aru É va is nem zetes nálunk. F elette jár a hatvannak, de m ég m egszógálja azt a k is élelm et, am it k ap. V izet hoz, csülleni (fonalat gom bolyítani) segít, m ikor m it. C sak m ezei m unkára nem m egyen. H a kapálni hívják, azt feleli: A ki elszórta, kapálja. S ok tréfás m ondását em legetik. N evettem én is, h ogy előadták. D e elm ent a kedvem m inden nevetéstől, am ikor rátaláltam egy nádfedeles kis parasztházban. G rand-guignolnak lehetne feldolgozni az életét, s lecsüngő n agy alsóajakával, kialudt könnyes két szem ével, ezer foltja m ellett is tiszta szegénységében, a legszívf acsarobb élm énye a falunak. C sak az élet m er ilyen sorsokat produkálni, író nem. A z apját felnyársalta a bika. L ágyékába vágta a szarvát, felem elte m eg levágta, végül széttaposta a dühödt állat. A bátyját széttépte egy konda disznó. M ég a csontjait sem lelték m eg, el sem lehetett tem etni. N em m aradt belőle m ás, m int m arékravaló összem oncsolt cafat. A nénje gyerm ekszülés után brantot kapott. H árom nap alatt m eghalt. É va a sok szerencsétlenség u tán kurrongott erre-arra egy darabig, de hazavágyott a faluba. P edig tessék elhinni, itt sincs m aradásom, csúfolnak! C súfolnak! M ind csúfol!

45 M it lehessen rá m ondani? V igasztalom, hogy haszontalan kölykök azok, nem tudják, m it tesznek. D e tudom, hogy a falu nem ism er kím életet, aki elesett, azt m eg is gázolják. T. Piroskánál is elalszik néha szegény. T iszta az kérem, m ondja az, s igaza is van. T iszta a kis szilkéje, am ibe ételt adnak neki, tiszta a ruhája is. T iszta m inden foltja, m ert folt az van ezer a ruháján. A z a m ániája, kell folt, nem kell, felrakja. H ogy teljes legyen az É va nyom orúsága, fiatal korában N yíregyházán szolgált, de itt is felfogtak (kifogtak) rajta. Tehénfejés közben egy béres elnyom ta. A z újszülött gyerekével hova m ehetett volna É va? H azajött a falujába. E gy istállóba húzta m eg m agát, itt m egfagyott a gyerek. M agával is tehetetlen szegény, hogy tudott volna gondoskodni gyerm ekéről. M eginvitáltam ebédre D aru É vát. N em jött el. Á tallotta? V agy a B undás kutyától tartott? C sökönyös rettenetesen. M ásszor hívtam, jöjjön velem, adok pár krajcárt. A zt felelte, hozzam el. M it volt m it tenni, haza kellett m ennem a falu m ásik végére pénzért. M ég szép tőle, hogy m egvárt egyhelyt és nem tett bolonddá. Ő a falu bolondja és a falu szegénységének könyöradom á- nyaiból él. Szegény D aru Éva.

M egism erni a csekei m enyecskét, Ú gy köszön, hogy adjon Isten jóestét. IV. Megszólítás. Köszönés. Illendő magatartás az utcán. Nem illik kérdezősködni. Kézfogás. Ismerkedés. Látogatás. Kopogtatás. A falu társadalm i életének ism ertetését a legelem ibb dolgokon kezdem. T udom, hogy ezek közt sok az ism ert szokás és szabály, de az unalom veszélyét is vállalnom kell, ha egy kisebb közösség életének képét m eg akarom rajzolni. Jellem zők ezek, s hiszem, hogy az ország különböző n éprajzi területein sok érdekes változattál szolgálnának a m egszólítás, köszönés, kézfogás, látogatás, udvarlás s az egész életrend összegyűjtött szabályai. E z a fa lom bja, am ely takarja az ágat és törzset. M eg kell ism ernünk a fát lom bjáról.... Megszólítás. S zatm árcseke nem hiába esik m essze a v asúttól, sok tekintetben konzervatívabb, m int a v asútállom ássá előlépett T u- nyog. C sekében m a is tiszteletlenség lenne s m egszólnák érte a szülőt, ha gyerm eke őt nem édes apám vagy édes anyám - nak hívná. T unyogon lám az is m egesik m ár, m ondja n agy m egbotránkozáss'al B oné Irm a, hogy K ovácsnét a fia édes anyukám nak tiszteli. Igaz, tette h ozzá, hogy ezért m ég itt is m egszólják. D e azt, aki csak anyám nak, vagy m am ám nak hívja az anyját, azt itt m ár m eg sem szólják. S ok kitartás és következetesség kell ahhoz, ínig m egszokja a gyerek, hogy édes apám at, édes anyám at m ondjon. A lig petyeg a cseppség, alig bírja kim ondani apa, m ár tanítgatják: úgy m ondd lelkem, hogy édes apám. S addig szoktatják, m íg ez úgy beidegződik, hogy talán álm ában sem tudja m áskép álm odni a gyerm ek. A nagyszülőket illető m egszólítás T unyogon, M eggyesen: nagyapám, nagyanyám. M atolcson: nagyapám vagy édesatyja, m am a, vagy nagym am a. C sekében: papó és nanó. H ázastársak többnyire tegezik egym ást, de pl. M árki L a- jos tunyogi gazda tizenhét évvel idősebb a feleségénél. A felesége azelőtt bácsinak szólította és m ost sem tegezi. A zt m ondja:

47 Illetlennek érezném tegezni. Ú gy szólítom : L ajos fiam! vagy csak: fiam! É rdekes, hogy a három faluban az anyóst és apóst három - féleképp szólítják. C sekében azt m ondják apjokom, anyjokom. P l. A nyjokom etesse m eg m án a disznót. H oz valam it a m eny az anyósának a vásárból: anyjokom, ezt m agának hoztam. M atolcson az apósnak édes atyám, az anyósnak édes m a- m a m egszólítás jár k i. T unyogon apám, m am a. M eggyesen a fiatal pár apósát és anyósát apám nak, anyám nak tiszteli. N o gondoltam, m ost bizonyságot szerzek, h ogy m i is a helyes m egszólítás esi m egkérdek egy k ocsordi szakértőt. A z lesz a döntő. N em m egjárom? K ocsordon csak édes apám, édes anyám nak szólítják őket. N em is lehet csodálni, hogy a lányok nem vágynak idegen faluba férjhez m enni, m ert m inden szokásukat m eg kell változtatni. S am íg az új környezetbe bele nem élték m agukat, m inden m ásfajta szokásukért kikacagják, sőt m eg is szólják őket. T estvérek csak kis korkülönbség m ellett tegezik egym ást. A hol hét-nyolc gyerek van, ott a legkisebb az idősebbeket m ár néném nek, bátyám nak szólítja. E lső, m ásodfokú atyafiak közt 3 4 év korkülönbség esetén a fiatalabb m agázza az öregebbet. A z idősebb atyafi néném, bátyám ; az idősebb idegen p edig néni, bácsi. A m egszólítás tehát tájékoztat arról, m ilyen a kapcsolat két beszélgető között. B arátné B oné Irm a 2 8 éves és azt a 1 9 éves V as A nti néninek szólítja. A bácsi m egszólításban bizonyos fokú kicsinylés benne foglalódhat, m ert K atona F erenc azt m ondja: M án, én csak bátyám vagyok a faluban m inden rendes em ber szám ára. M ikor gyerm ekkorom ban azt m ondtam egy öregebbnek, hogy bácsi, az anyám m egszólított érte. A drótos a bácsi, fiam! E z itt b átyád. B ácsi, ez a legutolsó m egtiszteltetés, jelenti ki határozottan. N em m ondom, fűzi hozzá hogy a pap m eg a jegyző nem úgy hívnak, hogy F erenc bácsi, de azok m agasabb rendeltetésű em berek. M ástól h a el is tűrném, hogy bácsinak szólítson, tudatlanságnak m inősíteném! N e tiszteljen bennem egyebet, csak a m agas kort. E zzel szem ben is fenntartom állításom at, azzal a kiegészítéssel, hogy a vagyoni állapot figyelem be vételével kialakult társadalm i egyenrangúság m ellett az idegen is b átyám. V agyis aki vagyonosabb gazda fia M eggyesen, az F erencet bátyám nak tiszteli, a szegényebb, a cselédség, a n apszám os bácsinak szólítja. A szigorúbb társadalm i összetartozást jelenti ez esetben a bátyám, s attól venné sértésnek a rátarti gazda a bácsi m egszólítást. P éldául az idegenből jött, de m agát nem zetes aszszonynak tartó szakácsné K atona F erencet bátyám nak szólította. A zt sem hiszem, h ogy F erenc el lenne ragadtatva, h a a gazdaságból a hetes így tisztelné.

48 M ódosabb gazda a szegényebbet tegezi, szegény a gazdagabbat nem. T unyogon azt m ondja D ávid L ajos: A m íg Szabó Á dám azt m ondja nekem, gyere D ávid L a- jos, vagy erigy D ávid, vagy akár erigy L ajos (tehát akár a vezeték, akár a k eresztnevet h ozzáteszi), addig én is b ecsülettel úgy m ondom : bíró uram! D e azt m án nem v agyok köteles eltűrni, hogy ő csak úgy szólítson, h ogy: te! H a m eg aztán valam i olyat m ondana, hogy te buta paraszt, azt éppen nem tűrném el, hanem odavágnám, hogy de az anyád m indenit. Szabó Á dám vagyonos gazda, hát h iába, én se bátyám nak, se Á dám bácsinak nem szólíthatom. N em bizalm askodhatok vele. G azdaem ber a cselédjét tegezi és rendesen h ozzáteszi a keresztnevét. A középosztályú birtokos is keresztnevén szólítja férficselédjét. V árosi és m ágnás szokás a vezetéknév használata. A m az bizalm asabb, ez m egbecsülőbb akarna lenni. D e ez m ár nem a paraszt és az ú r, h anem a m unkaadó és a p roletársorú em ber viszonya. A régi szép m egszólítás: kegyelm ed vagy kend egyik faluban sem divatos m ár. K ülön felem legetik, hogy az ecsediek m ég használják. Persze a láp, az külön világ. A tunyogi V adász Istvánné tízéves korában árvaságra jutott. A húgával egy rokonhoz került. É n libát térengettem, a húgom m eg rengette a g yereket. K ésőbb aztán a falu papjához állottam be szógálatra. N em zetes uram nak tituláltam. A ki gazdaem berhez áll b e, az így szólítja a g azdáját: Illyés úr, vagy Illy esne asszony. A zelőtt gazduram nak, asszonyom nak. A sszonyságnak csak a zsidóasszonyt szólítják. Ü gy is van. H a valaki h ozzánk jön és az asszonyságra hivatkozik, m ég én is tudom, hogy K reism annéról beszél, pedig én igen tudatlan vagyok m ár falusi szokásokban. R eform átus papnak tiszteletes vagy nagytiszteletű úr, földbirtokosnak a nagyságos m egszólítás jár. C sak aki kiköveteli m agának, az tekintetes. V an aztán T unyogon a faluban egy csom ó kódus nem zetes, ahogy a m atolcsi csúfondárosan em legeti. D e akiknek szem be ő is m egadja a cím et, m ert m egilleti! L egények és lányok, h a együtt jártak oskolába, tegezik egym ást. Idegenebb legény a lányt keresztnevén szólítja és m a- gázza. D e, m ondom V adász E rzsinek, hátha akad olyan szem telen legény, aki letegez. N em akad a! vágja k i n agy h etykén, de lassan m égis beism eri, hogy történt m ár ilyen csoda. D e ezt nem is tűri el valam irevaló lány. Ilyenkor illik k ijelenteni, hogy n em együtt jártunk m ink oskolába. V agy: nem játszottunk m ink együtt a porba. M egteheti a legény, h ogy felajánlja a lánynak: Igyunk pertut! H a a lány ezt vállalja, a következő legény estén a legény m eglátogatja és visz m agával egy-két liter bort. K i van téve an-

49 nak, hogy úgy jár, m int a V adász E rzsi udvarlója, akinek az anyja nem engedte m eg a tegezést. E bből aztán érthet a legény. A lánynak tetszene, de az anyja k evesli. A lánynak p edig ebben engedelm eskedni illik. H ogy ez az engedelm esség m ennyire terjed, azt a szerelem dönti el. V alakit m enyecskének szólítani, az sértés. A k ikapós fiatal-asszony cím e a m enyecske. A z egyik p éldául azt m ondja: szógál az egyik lányom, a m ásik m eg férjes asszony. F iatal legények tegezik és v ezetéknevükön szólítják egym ást. E nnek az lehet a m agyarázata, hogy az iskolában a tanítótól szokják m eg a v ezetéknevet hallani. E ddig ú gy volt, h ogy ha m egházasodott, m eg is k om olyodott a férfi és az idősebb egykorási és egyrendbéli m ind keresztnevén szólítja egym ást. Köszönés. K öztudom ású az, hogy protestáns vidéken a jó napot köszönésre aggyon Isten a válasz. D icséret-szám ba m ondja el B arátné B oné Irm a K ölcsey G áborról, hogy az egyik m esterem bert, aki alázatos szolgája köszönéssel tisztelte m eg, m egdorgálta. É nnekem ne alázatos szógáskodj. M it tudod te, m it jelent az. K öszönj becsületesen aggyon Isten, aztán eredj dolgodra. N yírm eggyesen a 69 éves K atona F erenc azt m ondja: M ikor én oskolás pulya voltain, a tanfelügyelő L uby Z sigm ond ) jött oskolát látogatni. A zzal nyitott be: agygyön Isten jó napot fiúk. A zótátul m indjárt m egism erem én az eredeti úriem bert erről a köszöntésiről, m ert a szerencsefia úgy köszön, hogy: jó napot -kívánok. H át F erenc kérdem nevetve ki a szerencsefia? S zerencsefia első sorban m inden zsidó, aztán m inden városi gyüttm ent. M agavágású em berek közt ez a köszönésform a járja m a is. E llenben kom ázásnak m ondanák azt, ha gazdaem ber így köszönne papnak, tanítónak, falubeli birtokosnak. A zokat m a is szerencsés jó estéttel illik köszönten!. C sak az o lyan m érm ondi (m eri m ondani), aki félúrnak tartja m agát, az köszön az úrnak is egy h etyke jó n apot -tal. M ennél szegényebb valaki a faluban, annál több em bert süvegei szerencsés jó nappal. A legszegényebb és a gazdasági cseléd aztán m ajdnem m indenkit így köszönt. Ő si m ódja lehet ez a köszönésnek, m ert betlehem es játékainkban az öreg pásztor aki S olym ossy S ándor m egálla- 1 ) L uby Z sigm ond 1848-ban Szatm ár várm egye főszolgabírója. 1861-töl főjegyzője, később a varm egye első tanfelügyelője. M eghalt 1887-ben.

50 pítása szerint egyetlen pogány alakja népi költésünknek, m indenütt így köszön. N agygécben azt m ondják az asszonyok: N em köszönünk m ink szerencsés jó nappal, m ert az öreg nagytiszteletű úr m ég a pipáját se restelte kivenni a szájából, hogy úgy feleljen rá: szerencsés lencsés kolbászos jó napot aggyon Isten. H át leszoktuk, hogy így csúfságolt vele m inket. K önnyű leszoktatni a népet ilyen régi szokásáról is, de éppen ilyen könynyű m egakadályozni egy ú jnak bevezetését is, ha azzal a falu értelm isége törődik. Iskolából a gyerekek párba m ennek haza és kórusban, vontatva köszönnek: Jó na pót ki vá nók! A z egyik községben m egpróbálták a katolikus gyerekeket a,,dicsértessék az Ú r Jézus K risztus köszönésre szoktatni. M ent is a dolog, am íg az egyik birtokos az újítás elleni csendes tiltakozásában így nem fogadta: hegyen-völgyön egyaránt! E gyébként az egész m egyében a katolikus községek is szerencsés jó napot köszönnek m a is. A z aggyon Isten tulajdonképpen csak fogadási form ája a köszönésnek, de úrféle úgy m egszokta, hogy ha benyit a gazdaem ber házába, előre is aggyon Istent m ond. A m it a háziak iszerencsés jó napot kívánok-kial viszonoznak. T ehát a köszönés üdvözlő és fogadó form ája ilyen esetben felcserélődik. A köztudatban nyilvántartott nem zetes családok tagja, vagy az, akinek egy félköblös főddel töb'b a vagyona elvárja, hogy neki előre köszönjenek. Pl. azt m ondják T unyogoa: Szűcs Idában is o lyan n egédesség v an, azt m ondja: É n n em es vagyok! N em aljas családból való. N em ek szerint, lánynak, asszonynak m eg k ell várni, m íg a férfi előre köszön. D e nem csak rang, k or és n em ek szerint m ódosul a szabály, hanem aki jár, az előre köszön annak, aki áll. A ki a háza előtti kispadon ül, az elvárja, hogy őt üdvözöljék, m ert ő akkor otthon van. H yen esetben a nők is előre köszönnek a férfiaknak. E z úgylátszik általános szabály, de vidékenként m ás-m ás form ában jelentkezik. G öm örm egyében S erkén, ilye-n esetben az árram enő, köszönés helyett odaszól: kivel? A m ire azt illik felelni, hogy: kivel, kivel! B arátságtalan cselekedet, ha az ism étlés nem kétszeres! 1 ) A Jászságon ilyen esetben köszönés h elyett odaszólnak: de kiállott! 2 ) N em tudtam m eg, hogy erre m it szokás felelni. A sógorasszonyom igen tisztességtudó csekei szokásokhoz volt szokva. M egütközött rajta, hogy T unyogon aki a kis kapuban ül, az tőle is előre várja a köszönést. L assanként rá- 1 ) Izaaák E lem érné M aróthy M argit közlése. 2 ) F ekete József kiskunfélegyházi tanítóképző intézeti ig. közlése.

51 szoktatta az em bereket, hogy erre való tekintet nélkül köszönjenek neki. A z urakkal szem ben alkalm azzuk m agunkat, m ondta kedvesen az egyik asszony. A ki korán reggel m egyén be idegen házba, az T unyogon így köszön: A ggyon Isten jó reggelt! H asználjék az éjtszakai nyugodalom, ha vót. H a fiatalabb az aki b eköszönt, arra a válasz: k öszönöm fiam. A z öregebbnek azt felelik: k öszönöm szépen, v iszont kívánom. M atolcson a reggeli köszönés így hangzik: A ggyon Isten jó reggelt! F elkelhetett? F el, hála Istennek. A cigány n em k el fel se itt, se ott, e h elyett azt m ondja: m ikopr reggel felállottam. A ki este m egy el valahonnan: nyugodalnvus jó éjtszakát kíván, m ert m eg k ell áldani a nyugodalm at, az éjtszakait is, az term észetes m agyarázzák tem pósan. T unyogon tüsszentésre illik azt m ondani: K edves egészségére kívánom! H asznál jék! A család rendesen a házban együtt alszik, így reggeli köszönés nincs. H a a gazda vagy legényfia az istállóban vagy a tornácon a dikón alszik, akkor, ha bejön reggel a házba, köszön. H a férfiem ber találkozik az utcán úrral, rendesen kalapját m egem elve köszön. K orántse gondoljunk egy szép széles gesztusra, éppen csak m egem eli a k alapot. H a szóbaáll az urasággal, akkor úgy tartja a kalapját a füle m ellé em elintve. A z udvarban, a tornácon vagy a házban, m ost leem eli a kalapot és kezében forgatja. A zelőtt, ha h uzam osabb ideig tartott a beszélgetés, le is tette m aga m ellé a földre. Ú riasszonynak kezet csókol a férfi is, az asszony is, úgy hogy m egfogja a k ezét s lehajol hozzá, n em a k ezet em eli fel. E z gondolom m ég biederm eier hagyom ány. A kkor az uraknál is így volt előírva, nem illett felem elni a nő kezét, m int m a. A kéz felem elésével a m eghajlás m élysége is csökken. E z m ég faluhelyen illetlenség. A csók m int üdvözlési form a nem h asználatos. A z apró pulyát, ha nem is reggeli üdvözlésül, de napközben m egcsókolja az anyja, a felnőttebbet m ár nem. H a a legény elm egy katonának, vagy a lány szolgálatba áll idegen h elyre, akkor búcsúzásr kor m egcsókolja egym ást a család m inden tagja, de kezet akkor sem csókolnak. Illendő magatartás az utcán. A z utcai viselkedés m ikéntje elő v an írva. R égen, anyáink idejében a lánynak nagyon szelíden k ellett v iselkednie az u tcán. N em volt szabad sem erre se n éznie, m ég kevésbbé a legényre

52 ránevetni vagy vele szóbaállni. M a m ár kísérgetheti a legény az utcán. C sak akkor szólják m eg h a kacározik, m eg ha utána kiabál a legénynek. Ú gylátszik, ez az általános fejlődés, m ert M eggyesen K atona F erenc egy az utcán viháncoló lányt így szégyenített m eg: Ö li lányom be elszám ítottad m a- gad! A zt hitted, hogy azzal szebb vagy, pedig...! L ánygyerekre, am int m egpróbálna az utcán énekelni, m ég az idegenebb is rászólna: N e énekelj te! B olond lesz az uradnak a felesége. M ert könnyebb kapatni, m int leszoktatni. Igen m egsértettem P ethő M ariskát. A közkútnál találkoztam v ele s biztattam, fújja el azt a n ótát, h ogy K ertem alatt tóvá állott a h arm at. Jaj, hogy tetszik olyat gondolni szabadkozott így is azt m ondják, hogy bolondos vagyok, hát m ég h a itt daliásba kezdek. N em is dalolt az utcán sem m i kincsért, az udvarán azonban készséggel rákezdte. O tt m ár szabad. M ezei m unka közben is szabad a n óta, d e h a m ár a m ezőről jönnek, csak a legények énekelnek az utcán. N ekik az is i lik, hogy összefogódékodnak egyvégbe, s végigdanolják a falut. L ánynak, asszonynak, de m ég házasem bernek is ilyet nem szabad niég gondolni se. H ázasem bernek télen alkonyat, nyáron esti m unka u tán, nem illett az utcán m ászkálni. S em m i keresni v alója, üljön otthon a felesége szoknyája m ellett. M it g ondolnának róla, m i járatban van este az u tcán. Ú jabban ez is v áltozik. F onóba is elm ennek m a m ár és összeülnek a házasem berek kártyázni. A ki útnak indul az ne forduljon vissza, u tána se kiáltsanak, utána se vigyenek sem m it, m ert nem lesz szerencséje. Ism erőssel jövet-m enet találkozva, el nem m arad a m ásodik esetben a barátságos m egjegyzés: N a! N em h alunk m eg az idén. S em m it sem szabad az utcán takaratlanul v inni. T ejet m eg nem is tanácsos, m ert m egronthatják a tehenet a látott tej útján. E zért ha edényt visznek, azt kasornyába teszik, kendőbe takarják, a türetvásznat kendőbe bugyolálják, legrosszabb esetben a kötő csücskivel leborítják. E zért van, hogy az aszszonyféle, m ég ha üres kézzel m egyén is, a kezét is eldugja a kötője alá nyáron, az átalvető kendő alá télen. M egszokta. F érfira ha rábíznak valam i vinnivalót, azt is kasornyába, csanakba, tarisznyába vigye, de takaratlan sem m iiképp se. E rről különben a nők gondoskodnak, m ert az ezért kijáró m egszólás elsőbben őket érné. A z ő kötelességük erre figyelem m el lenni. Nem ülik kérdezősködni. R égi babona m aradványa. A kárki tapasztalhatta v ároson is, ha parasztlányt fogadott cselédnek. M egesett, h ogy rászóltam egy ilyen faluról b ekerült leányra: eredj csak, ótsd le

53 a villanyt. V ártam, vártam, hogy visszajöjjön, végül is eluntam, utána m entem. P róbált az a villannyal m indent. F újta, legyezte, rázta, nem akart kialudni. V égül is sírva állt a lám pa alatt, de b ejönni m egkérdezni, h ogy 'kell hát elótani, azt nem tette. M ert nagy szégyen a járatlanság. S okszor nem is a szerszám ot vagy eszközt nem ism eri, csak nem érti m eg a rom lott m agyar b eszédet. C sekében Járai Julcsa beálott I. P istához, a botos ispánhoz cselédnek. C sirkét rendelt ebédre az ispán nokedlivel. A csirkét m eg is k apta jó paprikásan, de nokedli nélkül, s m ikor ennek hiányát szóvátette, kivallotta Julcsa, hogy ő azt se tudja, hogy az m i fán term ett. P ersze, hogy n em, m ert annak a rendes m agyar n eve felvert galuska, így kérje, aki enni akarja. M ásszor arra utasította a gazdája, küldje ki neki a tejet skutellában a tanyára. T ej nélkül m aradt, m ert Julcsa nem m erte a m edencében kiküldeni, inkább sehogy se k üldte. N agy szidások árán tudta m eg este, hogy a skutella = m edence. Ízlett az ebéd a g azdájának, ezért m eghagyta, hogy tegyen el az ételből Julcsa estére a rerbe. E gész álló nap kereste Julcsa a rert, nem lelte. V égül is lebontotta az ételt egy fazékkal. E ste az ispán benyúl a rerbe, nincs az étel. E lőveszi Julcsát, az m eg nagy dohogva a fazék alól a tálat, h ogy nem lelte a rert egész álló nap. M ikor aztán a gazdája felokosította, hogy a rer a blóder, akkor a Julcsa türelm ének is végeszakadt. K ijelentette, hogy vagy elm egy, vagy beszéljen vele a gazdája m agyarul, m ert ő ugyan nem szégyenkezik m iatta állandóan. K ülön paraszti jellegzetesség, h ogy h a v alam it nem tud, azt halálosan restelli, s inkább akárm i szam árságot csinál, küzködik, kínlódik, de nem kérdezősködik. Kézfogás. A sszonynép nem fog k ezet egym ással sem, házasem ber m eg csak férfival. H a átm egy a gazda a szom szédba, benyit egy aggyon Isten -nel a pitvarba. H a csak az asszony van itt attól m egtudakolja, hol van a gazda s azt keresi fel. A zzal kezet fog. H a a pitvarban a tizennégy éves fiúval találkozik, azzal is kezet fog. D e az asszonnyal, lánnyal nem. K ivétel term észetesen a lányokkal szem ben a legény. E z kezet fog a falubeli lányokkal, s ő köszön előre, a kezét is ő nyújtja, ha m eg akar állni egy szóra. H a az utcán egy lány m eg egy asszony jön együtt, azokat is m egállíthatja a legény, kezet is foghat a lánnyal, d e az asszonyal nem. H a asszony is kezet fogna vele azt m ondanák rá, hogy kacározik, s igen m eszszem enő következtetéseket vonnának le, nem az asszony javára. D e be is fújhatnák a szószólók az urának, am i igazán nem lenne kellem etes.

54 H ázasem bernek sem asszonnyal, sem lánnyal nem szabad kezet fognia. E z általános érvényű szokás. N yírm eggyesen K a- tona F erencet kérdem, kezet fog az asszonyokkal? M ire F erenc ném i m egfontolás után azt feleli: N em célszerű! A m i paraszti óvatossággal kifejezve azt jelenti, hogy nem szabad, nem szokás. Ismerkedés. Á ltalában az a szabály, hogy idegen falubeli legény is m egszólíthatja a lányt, lány a legényt n em. P l. v onaton a legény m egszólítja a lányt, m egkérdi hová való, honnan jött, kinek a lánya, hogy hívják, stb. M indezt m egteheti a nélkül, hogy kötelezve lenne m egm ondani, hogy ő kicsoda vagy hová való. C sekében szokás, hogy télen, m ikor ráér a gazdalegény, jó szánúton átm egy a szom széd faluba, ott szétnéz, ugyan hol lehet itt szép lány? B em egy ebbe vagy abba az udvarba, s m egkérdezi nincs-e kóró eladó. V agy hogy fát venne v agy tinót keres. Itt különösen h a lányos házhoz téved b e, látják fiatal az em ber, m egkínálják hellyel, a nevét m egkérdezni rettenetes illetlenség lenne. L assankint úgy is kiadja a kártyát s elm ondja, hogy ide v agy oda v aló, ennek a fia, így hívják. H a aztán tetszik neki a lány, akkor a legközelebbi b álra biliét küld n eki, s arra a lány m egírja, elm egy-e a b álba v agy se. A többi Isten dolga. A z ilyen szánkózó lánynézés C sekében azért is divat, m ert C seke m essze esik m indenféle vasúttól, s így az alkalom is ritka az ism erkedésre. A báli m eghívót is csak C sekében hívják billé -nek. T unyogon m ár nem is ism erik ezt a szót. A legközelebbi m últig ism eretlen fogalom volt a népnél a bem utatkozás. A csekei Járai Julcsának lakodalom ban bem u- tatkozott egy finánc. Ü gy m egrém ült Julcsa, hogy azt felelte rá: köszönöm szépen, de nem tudom, hogy m it k ell erre m ondani. K is G yörgy K ároly né pl. azt m ondja: S ok szóbeszédbe előbeszélem a gyerm ekeim nek m a is az unokatestvérem nek az, esetit. P ulyakorom ban tőle m agától hallottam, m ekkora várat kerített neki egy legény. H arm adjára táncolt v ele, jóvágású legénynek látszott, hát m egkérdezte kicsoda. A m eg azt felelte: F ábián Im re fehérgyarm ati lakos, S zéles Istvánné cselédje vagyok. S zaladt a barátnéjához: H allod-e, m ondok neked egyet! A z a legény, akivel itt gáláztam három szor, így m eg így felelt nekem. N a csak nagy buta lehet, hogy így lerepetálta m agát! M a bezzeg, folytatja K is G yörgy K árolyné, a legény táncba rögtön m egm ondja, hogy kicsoda, hová való. C sak a legfiatalabb g eneráció m utatkozik b e, s abban sincs egyöntetűség. A z egyik azt m ondja: én v agyok a P ista. A m ásik: S zabónak hívnak engem.

55 Látogatás. N em illetlenség, ha a látogató este benéz elébb az ablakon, m ar csak azért sem, m ert látni akarja, ég-e b enn a lám pa. L ám paótás után nem illik felverni a házat. H a a v őfély lakodalm i vacsorára járja fel a n yoszolyókat, m ár csak azért is benéz az ablakon, hogy h iába n e tőtse az időt. H a m ár elm ent volna akit k eres, ő is siet tovább. F onóba m eg éppen legényes dolog előbb az ablakon át b enézni és csak azután b enyitni. Jó azt m egnézni, ki van b enn. M eg nem is árt, h a a lányok látják, hogy gondolkodik a legény, érdem es-e értük bem enni. M eg kell k ülönböztetni a látogatót attól, aki azért jön, m ert valam i ügyes-bajos dolgát akarja elintézni, illetve kér valam it. A z nem várja, hogy betessékeljék, hanem rákezdi, hogy adjatok ezt vagy azt. E rre néha az a válasz: várj egy cseppet! N em várok én, m ert Z sarolyánba i& addig hótt m eg a cigány, m íg a lepényt a k em encéből kivették. (T ehát sürgős a kérelem nem akar időzni). A vendég b enyit a pitvarba. B eteszi m aga után az ajtót. M egvárja, hogy a háziak közül valaki felszólítsa: kerüljön beljebb. C sak akkor m ehet be a házba. E z a beinvitálás persze a legkülönbözőbb lehet. P l. T essék beljebb kerülni, kész a szék, várja. H a m ár bent van : szíves legyen leülni, el ne vigye az álm ot. A bizalm asabb vendégnek tréfásan adják fel a szíveslátást is. P l. üljék le m án egy kicsit, hadd üljék a tyúkom 5 '. V agy: ha nem ül le, m ind otthagyja α tojást a kotló. M árpedig o lyan crosszilelkű nem lehet valaki, hogy kárt szerezzen a háziaknak. N agygécen az egyik asszony azt m ondja, hogy a fiát m ent látogatni N yíregyházára. A fia előre figyelm eztette, ú gy fogják fogadni a háziak: Isten h ozta m inálunk. E l n e felejtse, (hogy arra azt illik felelni: m agam is igyekeztem. D e azt m ondja, járt a h áború alatt E rdélyben is. O tt azzal fogadtak: jaj de örvendünk, h ogy idekerekedett. A rra n em tudja, m it kell felelni. A vendégnek m egjelölik, m elyik székre üljön, azzal,^hpgy az asszony azt a széket k ötőjével m egtörli. H a a férfi k ínálja az ülést, azzal, hogy m egfogja a széket. A ki nagyon szíves akar lenni az öregebbek közül, az m eg is fújja a széket. H a a háziasszony vagy a lány elm ulasztja a széket m egtörülni, az n agy illetlenség. M eg is szólják rögtön: lám m ilyen p iszkos! H a azonban a gazda v an csak a házban, v agyis a szobában, az nem törli m eg a széket. M éltóságán esnék csorba, ha m egtenné. M eg is szólnák érte, h ogy asszonyi m unkába ártja m agát. H a a karos láda le van terítve rongypokróccal, nem kell m egtörülni. A m egtörlés szertartása csak faülésű ü lőalkalm atosságokra vonatkozik.

56 M inél beljebb vezetik a vendéget a szobába, annál m egbecsültebb. A főhely m indenütt az asztal m ellett a belső oldalon van, szem ben az ajtóval. A leüléssel bekapcsolódik a vendég a háziak életébe, annak részesévé lesz. E lfoglalt helyéről állandóan szem m eltarthatja az ajtót és m indent lát, am i körülötte történik. H a m ás falubéli ism erős jön látogatóba, annak illik felkérdezni, hogy a család h ogy van, nem -e b eteg valaki? E zt a kérdezősködést aztán a háziak visszafordítják. S zóval a bűn m agával hozza itt is a bűnhődést. N agygécen hat vénasszony tanított ki arra, hogy a nem - szíveslátás m iben m utatkozik m eg. H át ahun a kerüljön b ejjebb felszólítás elm arad, az azt m utatja, hogy n em kívánják az em ber látogatását. E rről értsen az em berfia. M eg aztán, ahun a /háziasszony háttal forog a vendég felé. A hun azt m ondják: üljön le m án, ha léi m agának egy kis helyet. A hun a háziasszony hajítóból beszél, vagyis a válla felett veti a szót hegyes-én, ahun az em toert közel ültetik az ajtóhoz, ott az em ber nem becses. Jobb is, ha azt m ondja: m egél a kódus egy ház nélkül és odébb á1l. D e m ondja az egyik ha m egszoktunk egy házat és úgy bánnak el velünk, hát bizony csak keservesen esik, ha úgy várják az em bert, m int a kisariak az árvizet! A zok t. i. heten is nyom ták belülről az ajtót, hogy a víz be ne jöhessen. A m ikor a háziasszony szövés közben kiszáll az esztovátából a vendég belépésére, az azt jelenti, hogy nem akarja m egm utatni a m unkáját. A ki m égis m egnézi, illetlenül kíváncsi volt. D e ha az asszony azért szállt k i, m ert p l. négynyüstöst szőtt s nem akarja, hogy lenézzék, akkor m eg igen könnyen egyéb titulust is kifoghat a látogató. C sak a csekei N agy Józsinét em - lítem, akiről B oné Irm a is panaszba teszi, h ogy ha estig ott ülne az em ber, akkor estig se ülne be az esztovátába. M ert m ás ne szűjje azt, am it ű. D e egyébként nem m utatja m eg, hogy alkalm atlan néki a vendég. H a valakit m unkában találunk, illik azt m ondani: Jó m unkálkodást kívánok. A legnagyobb illetlenség azonban am it vendég elkövethet, ba a lefedett fazokba belenéz. B oné Irm a G yarm aton szolgált S pitz úrnál. A nnak vót az a rossz szokása, hogy ha kijött a konyhába, m inden fazokba beleütötte az orrát. C sak M atolcsról tudom, hogy m arasztás helyett azt m ondják: ülj veszteg, sohse állj fel. H a a vendég elm egy, annak T unyogon is, M atolcson is illik azt m ondani: engedelm et 'kérünk az alkalm atlankodásért. V álasz: m ár kész is az engedetem, vagy m áskor is szívesen látjuk. H a aztán a v endég szíves búcsúzására az a felelet, hogy: nincs m it k öszönni, akkor az azt jelenti: szóval érthet belőle! m ondják nevetve. H a szívesen látott volt

57 a vendég, a háziak így búcsúztatják: köszönjük a látogatását, am ire azt illik feleln i: jó szív v el, m ásk o r is. Ú g y láto m ha előkelőbb a vendég, akkor használják ezt a form ulát. A zt jelenti, hogy kitüntetésnek vették a látogatást. A m egbecsült vendéget pedig a gazda is m eg a háziaszszony is, kikíséri, nem a pitvarajtóig, hanem a kiskapuig. O tt illendő dolog egy p illanatra m egállni, m egköszönni a szíveslátást. C sak ú g y elszalad n i, n o h iszen! az csak eg y szer a szeleverdiség. Kopogtatás. K opogtatni nem szokás. T unyogon öt esztendővel ezelőtt, az új tanítónő kioktatta a gyerekeket, h ogy ha idegen házba m ennek, kopogjanak be. A z úgy illik. A gyerekek m eg is fogadták eleinte, de csakham ar abbahagyták, m ert rájuk szóltak: akkora úr lettél m án, hogy kopogni kell! A m ásik m ég roszszabbul járt, leszidták, h ogy: m it urazol? n em tudsz rendes em ber m ódjára bejönni? A gyerekek nem voltak hálásak a tanítónőnek a tanácsáért. A régi szokás, h ogy k opogni ú rnak való tem pó, a legények során kopik el. Ö regebb, se férfi, se nő nem kopogtat m a sem. G yerek m eg ne is próbálkozzék ilyesm i- vel. M it ijesztgeti az em bert. E z a kopogtatás! P ersze, m int m indent, am it az uraktól átvettek ezt is túlzásba viszik. M eggyesen Szép L ajos hetes, ha.saját házába bejön, akkor is kopog. Ö tvenszer kim egy, ötvenszer bejön, ötvenszer kopog, így van az, ha elveszik az urak dolgát. Ilyen nyűg és kényelm etlenség sül ki belőle. A legény látogatásának illem szabályait a következő fejezetben az udvarlással kapcsolatosan közlöm. A zt hiszem azonban, hogy m ár az eddig elm ondottak is rávilágítanak arra, hogy a parasztság társadalm i életének határozott szabályai sokszor szigorúbb m egkötöttségűek, m int a polgári társadalom ban fennálló illem szabályok.

58 M indenkinek kom m endálom, S zerelem nél jobb az álom V. Vendéget jelentő előjelek. Legényeste. A látogató legény a lány vendége. A kifogott szerető. Szerelmi ajándékok. F el se lehet m érni azt a g azdag skálát, am elyet az élet a m agasabb társadalm i osztályok fiatalságának nyújt a paraszt életének szűk korlátjaival szem ben. Itten tanulm ányi eredm ények, könyvek, idegen tornyok, sport, m űvészet, nagyszerű kultúrák zam atja, ott a falu tornyából látott m egszokott környezet a V ilág A parasztlegény és a lány fiatalságának szinte egyetlen tartalm a, legnagyobb élm énye a szerelem, annak ébredése, boldog egyesüléshez vagy keserű {csalódáshoz való m egérkezése. R övid ez a virágzás, nem is lehet csodálni, hogy hevesebben élik ezt ki, m int a m agasabb társadalm i osztályok. K i-ki ham arabb keresi párját, pedig ennek kiválasztása egyértelm ű a fiatalság k orszakának lezárásával, s a rövid ünnepre hosszú hétköznapok sorát jelenti. A z évszázados szép szokásrend szabályai nem tiltják el, csak szabályozzák ennek a. célnak szolgálatában a két n em fiataljainak egym ással való érintkezését. H a sok g yakorlati érzék is m utatkozik m eg a h ázasságok kötésénél, ez a m egadott szabadság az alább ism ertetett szabályok töm egével azt m utatja, h ogy a h ázasságban a szerelm et keresik és értékelik. L egjobban m utatja p edig a házasságnak tulajdonított fontosságot, am int a tem etési szokásoknál látni fogjuk, hogy a fiatal halottnak lakodalm át holtában is m eglakják. A vendéget jelentő előjelek. Legényeste. A leány fiatalsága akkor kezdődik, am ikor udvarlására vendég jelentkezik. A lányok,élénk figyelem m el kísérik ezeket a jeleket. N ekik szól a legény látogatása s így tréfásan a család is fel-

59 hívja rá a leány figyelm ét, am ikor figyelm eztetik, hogy: C sörög a szarka vendég jön. B illeg a farka legény jön. A szarka félénk m adár, ritkán m erészkedik be a faluba. S zokatlan m egjelenése tehát ilyen m adárjóslásra vezet. A kinek a szem e repked, az ú j em bert lát, ha a k em encében a lepény felfordul m ielőtt kivennék, akkor vendég eszik belőle. O lló, kés, ha leesve m egáll, v endéget jelent. N em v életlen tehát, ha a vendéget jelentő jelek java az asszonyi m unkakörhöz fűződik. A vendég levélben is jelentkezhet, ezért akinek a k ezére balha ugrik az levelet kap. D e a legtöbben m egálm odják a levél jöttét. A legény látogatásának ideje a legényestékben m eg van szabva. E z a legényeste falunként v áltozhat, d e m indenütt m egvan. L egényestét term észetesen m indenütt csak a téli hónapokra kell érteni, m ert ugyan ki érne rá nyáron, a szom bat, vasárnap kivételével látogatóba m enni. C sekében rendes legény csütörtök, szom bat, vasárnap este m egyén látogatóba. T unyogon szerdán, szom baton, vasárnap. M egyésen kedd és péntek kivételével bárm ikor m ehet. A látogatóba jövő legény elébb az ablaknál tájékozódik, hogy ég-e a lám pa. C sak azután kerül az ajtóra. T unyogon esti nyolc óra u tán nem illik fonóba b eállítani legénynek. C sekében a katolikus tem plom esti harangszava előtt ott k ell lennie a látogatóba jövő legénynek, m ert különben kinézik. A fonóba összegyűlt lányok nem állnak vele szóba. E bben szolidárisak egym ással. A kihez iszol, az ím m el-ám m al felel. A fogadtatás olyan, hogy ha van szem e, hát elm egy. A gazda, különösen ha kedvire való vőnek tartja a legényt, vagy valam elyik cim borája m egszánja, vet neki szót, de az általános beszélgetésbe nem tud bekapcsolódni. E lülhet ott m agának kiközösítve. Ú gy m agyarázzák, hogy az ilyen legény m ásutt szórakozott, ide csak a k íváncsiság h ozta, m egnézni, kik v annak itt. M egérdem li tehát, h ogy kurtán b ánjanak vele. P enyigén, G yarm aton többek szerint, ha szekérrel várnak legényt a h ázhoz, tehát idegen falubelit, a k aput előre k inyitják. A zárt kapu annak a jele, hogy nem látják szívesen. H a nincs nyitva, de a lány a szíveslátást k i akarja fejezni, akkor m aga m egyen és nyitja ki a kaput. M ondom a T unyogiaknak: N a m it szóltok hozzá? T ára-vára tartani a kaput m int a cinterem ajtót! R ettenetes nagy m egalázkodás lenne. N em tenné m eg se M atolcson, se T unyogon senki felelik az öregebbek. M eg m it is m ondana a falu, ha azt látnák, hogy a kapu óraszám ra n yitva áll. K ész lenne a m egszólás. M ég arra se kapások, hogy becsukják a kaput! A nnyira nem szabad a legényt nyitott kapuval várni, hogy a lánynak n em ü lik eléje kim enni, h anem a h ázban k ell m eg-

60 várnia. O tt aztán fogadhatja, de m ég ott is úgy tesz, m intha m ost kerülne elő valahonnan és nem várta volna a legényt. D e ez m ár csak az ö reg ek állásp o n tja, a fiatalság h ajlandó tárt kaput nyitni. L ejjebb adják, legyint rá az öregebbje. A z öregebbek tartózkodó m agaviseletet ajánlanak a lányoknak a legénnyel szem ben. M eg is ütköznek a m ai szabadabb erkölcsökön. N em jó, ha iá leány nagyon van a legény után, felkap rajta a fiú. D e m eg nem is tanácsos hinni a legénynek, am íg liba n em gyepei a sírján. H íni m eg éppen n em szabad. M atolcson azt m ondják, h ogy m eg is ette m án a fene, ha híni kell a legényt. S ohse veszi el a lányt, ha kapaszkodnak bele. A látogató legény a lány vendége. A pitvarajtón ú gy sincs senki télvíz idején a p itvarban nem kopog a legény. A ház, vagyis a szoba ajtaján legújabban m ár kopog. H a a lány egész egyedül van otthon, akkor csak a kifogott szeretője (ez az elfogadott udvarló) m aradhat ott huzam osabb ideig. Idegenebb legény ilyen esetben ott van egy kis ideig, aztán elm egy. N em lenne illő, h ogy egyedül m aradjon a lánnyal. A legényt a p itvarból a lány invitálja toe, így: gyere beljebb! H a ez a felszólítás elm arad, az egyértelm ű az elutasítással. D e m ég akkor is kérdés, hogy bent m egkínálja-e székkel? E z t. i. a lány jussa, ebbe nem avatkozik sem apja, sem anyja. Ilyenkor a legény vár egy darabig, beszélgetnek is vele, aztán ha nem m ulya m ondja V. E rzsi akkor elm egy. D e utána m ost egy olyan tutyi-m utyi legény jár, aki erről sem ért. B íztatom E rzsit, hogy érti az, csak szerelm es. N em m éltányolja ezt a szerelm et. K edves cim borájával szem ben a leány b átyja m egteheti, hogy m egkínálja hellyel, ez azonban a lányt nem kötelezi arra, hogy szeretetrem éltó legyen m ost m ár a legénnyel. Idegenebbel szem ben pedig a testvér is köteles a lány jogait respektálni. A z udvarlására jövő legény, ha 'belép, köszön. A z aggyon Isten után beljebb lép, kezel és eközben vagy ezután m egkínálja a lány hellyel. K alapját a m űveltebb leveszi, am int belép, de kezében tartja, m íg hellyel nem kínálják. A m odortalanabb fején tartja. H a m egkínálták h ellyel, akkor k alapját az ágyra, ha rendesebb a legény az ajtó m elletti fogasra akasztja. R endesebb legény -en civilizáltabb -at kell érteni, tehát olyat, aki az újabb szokásokhoz tartja m agát. H a a lány n a-

61 gyön szívesen akarja látni a legényt, ő veszi el kezéből a kalapot és ő teszi fel az ágyra. A z idősebb asszonyok szerint, azelőtt m indig az ágyra tette a legény a kalapját. M ég a nóta is azt m ondja, bizonykodik az egyik, hogy: B arna kislány az ő ágyát m agasra vetette, C salfa legény a kalapját rajta felejtette. A dd ki kislány a kalapom, hadd tegyem fejem re, H ogy ne süssön a fényes nap ragyogó szem em be. A (házhoz járatos legénynek m ár nem k ell szigorúan az előírt form ákhoz ragaszkodnia, nem köteles a kínálást bevárni, leteheti a kalapot a nélkül is. N em fogadják szívesen a legényt? A kkor az egy d arabig beszélget, aztán szedi m agát és elm egy. K ezet fog akkor is m indenkivel, nem szívesen, de m uszájból. H a olyan legény k övet el v alam i hibát, aki nem igen járatos a házhoz, annak azt m egüzenik valakivel. A házhoz járatosnak a lány m ondja m eg, rögtön am int k ikíséri a p itvarajtóig, hogy m iben hibázott. A lányt szólják m eg olyankor, am ikor a család többi tagja részéről nem szíves fogadtatás d acára, a legény tovább m arad. M ért szíves vele? N em m uszáj m indjárt hozzám enní a legényhez, ha az szíveskedik! M inden szabály m ás-m ás alkalom hoz m ódosul. A zt m ondtam, hogy asszonynak nem szabad férfival kezet fogni. D e ha a legény idegen faluba m egy, v agyis a tunyogi legény átm egy az arasznyi hídon M atolcsra, vagy olyan házhoz m egy, ahová eddig n em járt, eleinte jövet is m enet is m indenk iv el k ezet fo g, ak it csak a h ázb an talál, teh át az asszonyokkal is. E z a kivétel, am ely szentesíti a szabályt, m ert ez esetben épp a kézfogás m utatja a legény érdektelenségét az asszonyokkal szem ben. A zt m ondja C ellar József né: A legény azzal adja be az udvarlását a lánynak, hogy m ikor elfelé m egyén, m indenkivel kezel, csak épp vele nem. M indenkitől elbúcsúzott, csak tőle nem. E zzel m egkapta a lány a felszólítást, hogy k ísérje ki a pitvarajtóig, tőle ott búcsúzik el. M egesik, hogy két felnőtt lány is van a h áznál. A legénynek a kézfogásnál iszínt kell vallani, m elyiknek a kedvéért jött. B oné Irm áékhoz buta legény járt: m ikor elm ent senkivel sem fogott kezet. Irm a m int legidősebb lány kötelességszerűen kikísérte m inden esetben. E gyszer aztán a legény m egm ondta neki a pitvarban, hogy n em az ű kedviért jött, hanem a húgát látogatja. Irm a m egszólta e m iatt a legényt. M afla volt a legszelídebb titulus. N em adtam én neki o kot arra, h ogy ilyen szégyen érjen m iatta!

62 Így tehát a legény tudatlansága m ást is szégyenbe hozhat. A világért sem tudtam volna rávezetni, h ogy a legény m agatartását az illetlen szóval rója m eg. A látogatót ha elm egy, annak kell kikísérnie, akinek a láto g atása szó lt. E zt elm u lasztan i sértés is, m eg azt is jelen ti, hogy a lány nem kívánja az udvarlást fogadni. E zzel ki is adta a legény útját. A tunyogi B. L ajost m eginvitálta szom bat estére egy m atolcsi gazda. A gazdalány előre m egm ondta: ha híta édes apám kísérje isi ki, m ert én ugyan ki nem kísérem. S zom - bat este a legény abban a b iztos tudatban lépett ki a pitvarba, hogy a lány, akivel nem kezelt, húzta be m egette a ház ajtaját. A pitvar term észetesen setét. A legény itt hirtelen m egfordult s a szerelm esek örök logikájával azt m ondta: M ilyen szép csillagos az ég. H olnap biztosan eső lesz. A zzal m ár át is ölelt valakit és m egcsókolt egy bajuszos szájat, m ert a lány helyett csakugyan az apa kísérte k i. N em is m ent ez a legény többet feléje se a lánynak. C sekében állandó a súrlódás a csendőrök m eg a legények közt. C sendőrös lányoktól a legények elm aradnak. A lányok nem szerencsétlenek e m iatt. Igen kívánatos férj a csendőr, s ennek tudatában packáznak is a legényekkel. M egtörtént, hogy egy legény látogatóba m ent ilyen csendőrös házhoz, s ott bizony nem hogy a leány, de senki sem kísérte ki a pitvarajtóig. Ilyesm iért bosszút állni igen illő dolog, trnert az em ber ne hagyjon sértést m agán száradni, hacsak nem m uszáj. M ajd kikísértek tik engem! m ordult vissza a legény. M ásnap befordult a házba és hirtelen paprikát szórt a spórra. K i is kísérte nem csak a lány, hanem az egész vendégség. H ogy ezt aztán a csendőrök hogy fizették vissza, azt nem tudom. K i kell k ísérni azt is, aki n em k edves, m ert a legénynek ezer alkalm a van m egbosszulni m agát. O lyan is az ilyen kíséret! m ondják. A pitvar fűtetlen, akár szabad ég alatt lenne az em ber. A lig v árja a lány, h ogy a p itvarajtóig érjen, m ár fordul is. H a m eg szereti a legény, akkor m aga is m eggondolja, hogy abba a hidegbe kint fagyassza a lányt. D e m eg ha m ás is van a háznál, akkor arra is tekintettel van, hogy az n e sokallhassa a k int töltött időt. A zavartalan beszélgetés m indenesetre az u tolsó vendégnek m arad fenn. E zért aki kom oly szám ítással v an, az u tolsónak m egy el. K edveseket m ondanak ezzel kapcsolatban. A szívbéli legény fentrostokol addig, am íg m indenki el nem m egy. D e h iszen! A ki fészkelni akar, az k ivárja a többit. K ijátszók veled azért is m ondja, és nem m egyééi. A m ásik m eg, ha b osszút akar állni, igyekszik ő ket m eglesni. A lkalm as erre, ha a pitvarból n yílik és a lajtorja kéznél van a padlyuk. E z éppen a p itvarajtó felé esik s m ásnap,

63 húsz fillért se kell fizetni a kisbírónak, m égis tudja az egész falu, m ivel búcsúzott egym ástól a m eglesett pár. Ilyenekből lesznek a bicskázások. N yírm eggyesen K atona F erencnek is volt egy kapós lánya. F erenc nem győzte kivárni, m íg egyenkint elszállingóznak a legények, elzavarta valam ennyit egyszerre. A z egyik legénynek addig d uruzsoltak a szószólók, m íg elhatározta, hogy m eggyőzi ő m agát is m eg a többit is, k it szeret hát a lány akihez jár. E ddig ő tartotta m agát szívbéli legénynek, s m int ilyen felrostokolt am íg csak m indenki el nem m ent. M ost ő jött el legelébb. D e csak a szom szédba m ent, annak is a p itvarablakára, m ert az odanéz a szom széd u dvarára. T izenkét legényt kísért ki a lány, m ind a tizenkettőt m egölelte, m egcsókolta. M ánpedig ha egyform án szereti m indet, akkor nem feleségnek való. N em is vette el. V an úgy, hogy egy lányt felkapnak, m indenki o dajár, de rendesen nem veszik el az olyat. K ét esztendeje vót P enyigén két olyan lány, hogy m inden legényestén tízen, tizenketten voltak náluk. A z egyik m a sem m ent férjhez, a m ásikat m eg m ás faluba vitték. A z se jó, ha sok legény dongja a lányt, aa se jó, ha csak egy legény jár. M egegyeztünk b enne, h ogy legjobb úgy közepesen m ódjával. N em illetlenség, sőt el is várják, h ogy a fiatalok a pitvarban négyszem közt egym ással pár szót v áltsanak. A lkalm at csak kell adni, hogy zavartalanul beszélhessenek egym ással. E rre való a pitvarolás. H ol kérjen a legény zsebkendőt a lánytól, ha nem a setét p itvarban. M egadni is, m egtagadni is k önnyebb setétben. A legényt a p itvarajtóig illik k ikísérni és n em tovább. N agy könnyelm űség lenne a lány részéről a kiskapuig kim enni. S aját jóhírét kockáztatná vele. D e m eg a legény is tudná, hogy itt ugyan nem kell sokat teketóriáznia. T udja a lány is, hogy m egleshetik a szom szédok s rendes szokás szerint tódítják is a dolgot, tehát jó elővigyázatosnak lenni. A z egyik lány p anaszolta, hogy o tthagyta a legény. M eg is leste k ihez jár azóta. A z fájt n eki legjobban, hogy a m ásik a kiskapuig kísérte ki a legényt. C sak m án legalább azt ne tette volna. E bben látta bizonyságát annak, hogy azok teljesen m egegyeztek egym ással, m ert lám, m ár a világ szájára se hederítenek. M eggyesen azt m ondják, hogy a pitvarajtó verécéjének köztük kell lenni, m íg diskurálnak. H a nincs veréce, akkor a legény kívül álljon a küszöbön a lány m eg bévül. F ekete földön nem tartanak be ilyen szigorú szabályokat, illetve csak érdektelen esetben alkalm azzák. S okan m ár n em is ism erik ezt a szabályt.

64 A pitvarban való búcsúzkodásnak nem szabad túl soká tartani, m ert kétféle m egszégyenítés is lehet a v ége. R ájuk döngetheti a lány anyja az ajtót vagy kitehet nekik egy széket. T unyogon B. Z sófira m eg az u dvarlójára rádöngették az ajtót. O lyan zokon vette a legény a m egszégyenítést, hogy egy esztendeig nem m ent hozzájuk. D e végül m égis beleléptek a kázusba: bekötött fejjel esküdött Z sófi. É n n em hagytam el a koszorúm at avval esküdtem! m ondja büszkén a m ásik. A legény azzal adja b e az udvarlását a lánynak, h ogy ha kikíséri a lány, kint is tartja a pitvarban. N em m ensz be, m íg anyád ki nem jön. S zászi G usztávnét kérdem, hogy is van az, ha a lány soká kint m arad a pitvarban a legénnyel? S zabad-e kitenni u tánuk a szék et? H át h a fiatalo k teszik k i, azo n csak n ev et a legény is, a lány is. D e ha a lány anyja teszi ki, az olyan m egszégyenítés, hogy m eggondolja a legény, m ikor m enjen el m e- gint a házhoz. D e m ég a lány anyja is m egfontolja, kitegye-e a szék et, m ert aztán v iccelik v ele a lán y át és el k ell v iseln ie a szem rehányást, hogy ő nyitotta fel a legények szem ét. C sekében csendőrőrs van, s a csendőrség ragaszkodik hozzá, hogy am int a bakter elfújja a kilenc órát, m indenki tartson hazafelé, így aztán fonó, fosztóka, legényeste este kilencnél nem tart tovább. A csekei csendőrök erőszakos zárórájára vonatkoztatják a nótát: A kis utcán járni nem tanácsos, M ert m egfognak engem a zsandárok. Z sandár uram tessék elengedni, Jaj de szépen tudnék könyörögni. E ressze el a karom, A babám at akarom m egölelni. T unyogon addig m aradnak, am íg akarnak, itt nincs csendőrőrs. M indenütt jöhet későn fonóba a farsangos vagy az, aki a farsangosokkal együtt jár. K elem en L ászló szerint azelőtt fonóban ha kivető volt benne, kilenc óra felé oszlottak, ha nem, akkor jöhetett a banda. A kifogott szerető. A zt m ondja C ellar József né: É n ugyan n em vágytam rá, hogy a lányom nak k ifogott szeretője legyen, d e h a m ár így szokás, nem szólok ellene. S zegénynek szegény a p árja. E z az Im re hát éppen hozzávaló a lányom hoz. M ikor először kísérte haza lányom at, a h áz ajtajáig jött. E z ú gy illik. O tt a házajtcba m egm ondta, h ogy neki kom oly a szándéka. Jöhet e m áskor is? G izi azt felelte: M eglátjuk, ha legközelebb találkozunk. B eszélek anyám m al is addig,

65 m it szól hozzá, engedi-e. N agyon helyesen felelt a lány, m ert azt m ondani, hogy legközelebb ha eljössz, m egbeszéljük, az igen egyenes felszólítás lett volna. N e m utassa a lány, hogy nagyon van a.legény után. E lőször nem is m ert a legény egyedül eljönni, m ég harm adszor, negyedszer is cim borát hívott. A zóta aztán jár rendesen. A kinek kifogott szeretője v an, azt m ás legény n em látogathatja. H acsak nem akar veszekedést, haragot tám asztani, szakítást felidézni. B álba ha elm egy, ő kíséri fel a lányt, ő fizet be érte. S érelm esnek v eszi a legény, h a az ő engedelm e n élkül veszi fel valaki táncra, m intha csak a felesége lenne. S ok asszony nem helyesli ezt m a se, az egyik m eg is m ondja: A z én leányom nak nem lesz kifogott szeretője. A z én házam ba ne dóm ból jön senki. E z 3 nyílt bevallása a kifogott szeretőnek a falu életében igen m élyreható és nem előnyös erkölcsi eltolódást jelent, annál inkább, m ert ez a szülők tudta nélkül m égsem történhet. A lány h iába h ogy szeretője v an a tem plom ban nem ül a m egesettek helyére. H a esküszik a k oszorút is felteszi, bár nem illeti. V adász Istvánné azt m ondja: A nnyi v isszatartás sincs m ár a m ai fiatalságban, hogy k arácsonyba úrvacsorát vett egy lány h ajadonfűvel, farsangra esküdött, farsang utójjára m eg m án a gyerekét rengette. H ogy szent asztalhoz az ilyen kiáll jön hajadonfűt, az nem m egy! L ejárt m ár a tisztesség is, m int az ó rapórász. D e p éldázza is a n ők szem érm ét az ebkapor virága. A zelőtt akkora fekete közepe volt, m int egy húsz-filléres. M ost p edig alig akkora, m int egy babszem. A hogy fogy a nők szem érm e, fogy az ebkapor m agháza. M eg vannak avasodva a festéktől m ondja a m ásik öregebb asszony. Szerelmi ajándékok. E zek sorát határozottan a zsebkendő nyitja m eg. E zt a legénynek kérni kell, ö nként felajánlani n em szabad. V isszakérni szerelem m últával, annál inkább. M indjárt párjával adják, m ert az egyiket^ viszi a legény szom baton, a m ásikat hozza. P ersze ez csak dísznek fityeg a lajbizseibtoe, nem használatra szánt k endő. N em is illik hát b e- szennyezni és szerelem m úlásával legalább van m iért üzengetni: add vissza, nem adom stb. A zsebkendőadás teljes v irágjában v an m ég C sekében, M atolcson is, de elhalványodik T unyogon. N agyarban a szövés m unkája után a lányok rózsaszín, kék, p iros cakkos slingelt zsebkendőt varrnak, ez a zsali. M ásutt nincs n eve,

66 A tunyogi V adász E rzsi kijelenti, hogy nincs az a terem - tett legény, akinek ő zsebkendőt adna. H ogy aztán ő izengessen érte! (P edig a legfőbb paraszti gyönyörűség az izengetés.) V an is erről a zsebkendőről annyi n óta, csak győzze az em ber jegyezni. A legkedvesebbek közül bem utatok néhányat: U gyan csárdás kis ángyalom, kinek varrod a zsebkendőt, N eked varrom, kis angyalom, te vagy a szeretőm. A zsebkendőm négy sarkába, négy szál rezedavirágot, K özepibe belevarrom, hogy a te szeretőd vagyok. A tunyogi vasútállom áson, vár a szeretőm, A zsebébe fújdogálja a szél fehér slingos zsebkendőm. Fehér slingos zsebkendőm et nem is sajnálom, Szép vagy babám, tudtalak szeretni, hogy kell tőled m egválni A nnak is nyom a van a nótában, hogy a zsebkendő visszaadása a szerelem m úlását jelenti: D e m eguntam ezt a legényt szeretni, Z sebkendőjét m indig m osni, vasalni, H ogyha eljön szom bat este m egm ondom : K öszönöm a szívességet galam bom. K is kendő, zsebkendő, sim ára van vasalva, M ind a négy sarkába rózsám neve van írva, E gyik szőke, kettő barna, a negyedik csudaszép, K is kendő, zsebkendő, m ajd eszedbe jutok m ég. A zsebkendőre következett m int ajándék a szegett zacskó (dohányzacskó). M ég ezelőtt tíz évvel is adták a lányok. M a m ár ez is lejárt m in t az ó rap ó rász, m ert cig arettázn ak a legények. A m íg zsebkendőt nem adott a lány, addig nem lett azzal előállni a legénynek, hogy szeghetnél nekem egy zacskót. B i- zonyosfokú bizalm asság kellett ahhoz, hogy erre kérni lehessen a lányt. K éretlenül nem adták, az csak felkínálás. M i lenne m ás! A dohányzacskóhoz való disznóhólyagot ha a lány vállalta a zacskószegést a legény vitte. S zínes szalaggal szegték be, nem zetiszínű szalag volt a h úzója. A színes szalagon virág volt kivarrva színes pam uttal. C sekében volt olyan ügyes legény, akinek h árom -négy szegett zacskója is v olt. H ogy k i a szíve választottja, azt abból is m eg lehetett tudni, k inek az ajándékát hordta. K ifogott szeretőjének a kalapja m ellé rozm aringot, m ályvarózsát ad a lány. D e a rozm aringot a k alap m ellé adni kell a lánynak, m ert ha arról lopnak, elszárad a töve. V ásárfia udvarlás eseten kötelező. R endesen csak m ézeskalács-szívet szokás vinni. C sak újabban kap a lány m ályvát cserépben, szagos szappant.

67 M eggondolandó bizalm asabb jellegű ajándékot adni, m ert annak m egszólás a v ége. A ki tehát ruháravalót kapna és fogadna el, azzal elárulná, hogy igen bizalm as viszonyban vannak. L egény a lánynak csörgő orsót is szokott adni. E nnek a talp a k étfelé sró fo lh ató és a b eletett srétszem csö rg ése a legjobb szerelm i em lékeztető a fonó lánynak. A guzsalyra is a legény adja a pántlikát. A nélkül nem is lehetne a szerelm es lánynak a szöszt felágyazni a guzsalyra. M ennél szélesebb a szalag, annál nagyobb a szerelem, s annál nagyobb a dicsőség is. H iába, itt is úgy van, hogy aski becses, azért áldozatot kell hozni. E körül a szalag körül sok szóbeszéd és sok apró szerelm i perpatvar is akad. P l. az egyik legény öszözeveszett a fonóban a szeretőjével, kapta m agát, a tetthelyen leódta a lány guzsalyáról a szalagot, s oda is adta m enten egy m ásiknak, aki rögtön fel is k ötötte a szalagot a m aga guzsalyára. A z is m egesett, hogy szakított a lány egy legénnyel. K a- pott is az új u dvarlójától egy két-ujj széles, búzavirágszínkék szalagot, de azért a régi szeretője szalagjával v itte fonóba a guzsalyt, m ert az a szalag négy-ujj széles volt. A legény m egsértődött, nehezen értette m eg, hogy csak a szalag szélességén m últ, hogy n em az ő szalagját k ötötték a g uzsalyra. T unyogi öreg asszonyok közelebbit is tudnak erről m ondani. Ü gy illik, hogy a fonóból az udvarias legény vigye haza a lány guzsalyát és orsóját. H iszen egész estén is egym ásm elleit ültek, m ert aki lány ügyes úgy ül le, Ihogy ha m egjön a legény tudjon annak m aga m ellett (helyet szorítani. A ttól a legénytől aki udvarol elvária a lány, hogy m á- jusfát állítson neki m ájus elsejének hajnalán. H a szerelm es a legény m ondja B oné Irm a kivágná az uraság kertjéből a. legszebb orgonát akikor is, ha csúszó vóna rajta. T ehát virágzó ágat k ell m ájusfának állítani. E rre ajándékot is illik kötni. S zagos szappant, fejre-való kendőt. M ár ruhára-valót nem szokás rátenni, ez bizalm as jellegű. A rra is alkalm at ad a m ájusfa, h ogy az elhagyott szerető m egtorolja m agát. T unyogon az egyik lánynak az ajtaja elé száraz akácot szúrt le a legény. G anéba m ártott m osogatórongy vót rákötve. A m ásiknak m eg döglött m acskát hajítottak a küszöbére m ájusfa helyett. C sekében szégyen, ha nem állítanak a lánynak m ájusfát. K erekes Z siga olyan jószívű legény volt, hogy hajnalban végigjárta a falut és am elyik lánynak az udvarán nem volt m ájusfa, oda ő állított. A csökei lányok m a is em legetik ezt a nem es cselekedetét. H ogy szerelm i ügyekben éppúgy virágzik a pletyka, m int m ás társadalm i osztályokban, azt m ondani is felesleges. A kékkötős násznagyok ham ar összekerítik a fiatalokat, de ham ar el

68 is választják őket. E zért am íg lehet, ki-ki tagadja az udvarlást. V as A ntit k érdik: h un lakik a szeretőd? Így v all színt: kis ház m ellett nagy h áz, nagy h áz m ellett k is ház, keresd meg. T erm észetes, hogy szerelem m úlásával m inden ajándékot vissza szokás szárm aztatni. H a nyáron bom lik fel a szerelem s a lány rózsatőt kapott ajándékba, nyár derekán is kiássa a virágzó rózsatövet, de visszaadja. A zsebkendőt is visszakéri, de a legterm észetesebb, hogy új gavallérjának ugyanezt a zsebkendőt nyugodtan odaadja. R égi szeretője abból tudja m eg, ki lett az utódja, hogy annak a zsebéből fityeg az ism erős zsebkendő.

69 C sak a cérna, m eg a fót, K ilenc pengőára vót. VI. Bál. Verekedés. R oppant sajnálom, de m essze kell kezdenem. A szapuláson. A szapuló kádat kibélelik egy háziszőtt lepedő nagyságú ponyvával. E bbe rakják ham uval rétegezve a szapulandó ruhát. L egfelül a ponyva négy csücskét ráhajlítják a ruhára. E nnek a ponyvának a neve ham vas. A szapulás után a ham vast elsőnek kell kim osni, m égpedig az eladó lánynak, ha ném i igényt tart arra, hogy első legyen a bálban. H a őt vették fel elsőnek az annyi, m intha m egnyitná P esten a protestáns bált. E lső táncos -nak lenni nagy kitüntetés, m ásnap az egész falu tudja. É s ha a legény nem is akart m ást, m int öröm et szerezni a lánynak, m egindul a hír a faluban s vagy összeboronálják a fiatalokat vagy szétszólják ő ket a szószólók. A fonóba is felhánytorgatják a lánynak: de nagyra vagy, hogy téged vettek fel legelébb. A ki tehát ennyi dicsőségtől nem akar elesni, az a ham vasról m eg ne feledkezzék, hacsak nem akar egész éjjel petrezselym et árulni a B álban. C sekében is, m ásutt is rendesen az egyház, újabban a leventék javára rendeznek bált. N agy bálra nyom tatott m eghívók m ennek szét. A faluba az ügyesebb iskolás gyerekek, a szom - szédos falvakba a posta viszi. C sekei felfogás szerint m ás faluból billé -t kapni is dicsőség. A bálterem díszítése a rendezőség gondja. A bálrendező legény ráparancsolhat a lányra, hogy csináljon koszorút a bálterem díszítésére. E hhez a krepp-papírt, m eg a nem feltétlenül legitim úton szerzett fenyőgallyakat a legény szállítja. Ilyen esetben a bál délutánján köteles elm enni a lányért. A lány a koszorút, a legény a lányt veszi karjára s így m ennek fel együtt a bálterem be. A z összegyűlt koszorúkból a rendezőség választja ki a legszebbet s azt díszhelyre akasztják. T unyogon olyan szép volt a C ellar G izella koszorúja, hogy a legény el akarta tenni em lékbe, de aztán belenyugodott, hogy a kériek kapják. T. i. az a szokás, hogy am elyik faluból legtöbb vendég jött át a bálra, m eg a legtöbbet fizetett be, annak a falu legény-

70 ségének adják oszláskor a legszebb koszorút. T ekintve, uogy erre a bálra 15 pengőt fizettek b e a kériek, a legény lem ondott kedvükért a koszorúról. A koszorút vagy a ló nyakába akasztják a bálból hazam enő legények, vagy a vállukon vetik át. A bálba m enő lány avval ékes, hogy koszorút hoz a bálra, az idegen falu legénysége m eg avval, ha koszorút visz a bálból. E z bizonysága annak, hogy nem verték m eg őket, jóba foglalták m agukat. Igen előkelő dolognak szám ít idegen faluból hozni bandát. S a legelőkelőbb dolog a fúvós-banda. C sekében nincs fúvósbanda, így H erm ánszegről vagy M ilotáról hozzák azt. C sinosabb vagy gazdagabb lányt három -négy legény is kísér a bálba. A b ál v acsora után, v agyis h ét n yolc óra tájt kezdődik. A lányért is vacsora után állít be a legény. H ivatalos bálm egnyitás nincs. H a m ár elegen vannak, az egyik legény felvesz valakit elsőnek rendesen azt, akiért befizetett, s azzal m egindul a tánc. T unyogon ezt úgy m agyarázzák, h ogy az u dvarláshoz a legény is járul és v iszonzásul a zsebkendőért ő fizet be a lányért a bálba. C sak a lányért fizet be, a lányt kísérő nőért m ár nem. V alam it m agára tartó lány n em m egy fel egyedül a legénnyel, anyja, nénje vagy valam i asszony nép m egy vele. E n- nek a gondjaiban m arad a kosár, am elyikben kom akendőbe kötve van a sütem ény, m ellyel m egkínálja m ajd a lány pajtásait. N agyon m egszólják, vagy nagyon utolsó lány az, aki kísérő nélkül m egy fel a bálba. V iszont legény nélkül nem is ajánlatos bálba m enni, m ert nem veszi fel senki. Ü lhet ott m agának. B oné Irm a m eséli, hogy m ikor T unyogra jött szobalánynak, gazdája elküldte a bálba. C sak ténfergett ott egy darabig, d e m ert senki sem kérdezte m eg m ég azt sem, m iért jött o da, h át ham arosan o tthagyta a m ulatságot. Itt persze az is közrejátszott, hogy cseléd volt, idegenből is jött, így lenézett sorsú. H a egy lány felm ond a régi u dvarlójának, akkor el lehet rá készülve, hogy az m egbosszulja m agát. B oné Irm ával is m egesett, hogy kiadta F űsüs D aninak az útját, aztán gyanútlanul elm ent a reform átus b álra. S zégyenszem re egyet se táncolt. A fiú m ind b arát. E gyütt isznak az ivóban és közbe felheccelik a pajtásokat ilyen b osszúkra. N agy szégyen! H iába adnak a lánynak igazat, a szégyen csak az övé. A lányok közt ilyen összetartás n incs, m ert h a kettőnek is tetszik a legény, örül ha a m ásikat cserbenhagyták, így talán hozzájut. Igen kívánatos valam i az: egy fogtekerítő gavallér. E bben nincs barátság. H a ilyen szégyeneset esik m eg egy lánnyal, nagy tapintatlanság azt neki szóbahozni. Ú gy tesz m indenki, m intha nem tudná. P edig a háta m egett napokig egyébről sem folyik a szó.

71 A nnál alkalm asabb aztán veszekedésnél a fejihez vágni. A m ás szégyenit. A zért tanulság, hogy senki lány ne m enjen gavallér nélkül bálba. H a a régit elcsapta, fogadjon újat, aki a bálba beváltja. M ert azt nem teszi m eg a legény, h ogy cserbenhagyja azt a lányt, akit beváltott a bálba. F iatal asszonyt igen m egszólják, h a az u ra nélkül m egy el bálba. C sak akkor m ehet, ha valam i nőrokona elkíséri, de azért is m egszólják. A z ura m ellett a helye. D e a házasem bert is m egítélik, ha felesége nélkül m egyen. H ázastársak bálba, lakodalom ba együtt kötelesek m enni, vagy tessék otthon ülni. A z aszszony táncba is csak akkor m ehet, ha m inden egyes esetben m egkéri a táncos az urától az engedélyt, így: H a m eg nem sérteném, felvenném m agát táncolni, ha az ura m egengedné. E lm egyek szívesen, ha m egenged az uram. M ert m ondja K ovács Jóska azoknak m ár saját tulajdonukba áll az asszony, hát rendelkezhetnek felette. E zt szigorúan is v eszi a házasem ber, aki m agára és családjára tart. C sekében egy lakodalom ban m egtörtént, h ogy az első vőfély táncba vitte az első nyoszolyóasszonyt a nélkül, hogy erre a férjtől engedelm et kért volna. A jóindulat m indenütt egyform a, két percbe sem tellett, m ár figyelm eztették rá a férjet: nálatok is h ajó m ellett jó a ladik? T. i. (ha v alaki az u ra vagy felesége m ellett m ással szórakozik v agy éppen szeretőt tart. A z talán kissé k apatosan felállt, felkapta a széket am e- lyiken ült, s azzal ü tötte le a legényt. E zzel ellentétben h ázasem bernek m ódjával, de szabad lányokkal táncolni. R égen volt, m ikor a legény kiállott a placcra és m utatóujjával hívogatta a lányt táncra. A legény m a hála a falukon m egforduló táncm estereknek, főként ördög lepkének, m éghajlással kéri fel a lányt táncra, m ég azt is h ozzáteszi: szabad kérem? M ég szerencse, h ogy kézen fogja és n em karbaöltve m ennek táncra. H a táncközben nem veszik el tőle a lányt, visszaviszi oda, ahonnan felvette. H elyére is kézenfogva vezeti. H a nem is fizet be a legény a lányért, akinek udvarol, huzat neki hölgyválaszt. Ilyenkor a cigány előtt m egáll s m ég a tánc előtt odaveti a cigánynak a tánc díját. E z a legény m ódja szerint lehet 50 fillér vagy akár egy p engő is, ha n agyon akar kérkedni a legény. A tunyogi K ovács Jóska a következőket m ondja a bálról: A bálban a cigányt külön kell fizetni annak, aki m uzsikáltat vele. T élen az egyik legény tíz pengőt húzott a cigány vonójába. T udnivaló, hogy Szabó Im rének nincs erre pénze. Meg vót értve. H isz nagygazdalegény zsebibe se vót ugyanakkor tán egy pengő se, nem hogy tíz.

72 R endes m ulatságban nem szokás kalap-ban táncolni. O tt, ahol táncolnak nem szabad dalolni és cigarettázni sem. A ki ezt teszi, azt lepofozhatják. M ég aki legény lányos házhoz jár, az se nagyon gyújt rá, hacsak m ár nem nagyon otthonos, vagy ha nem szabadítják fel rá. A kötekedő legényt ki is utasíthatja a rendező a bálból. A csendőr többnyire ott van felügyelni, ettől m indjárt csendesebbek a legények, jobban ügyelnek. A zavarnok legényt a csendőr beviszi a pihenőbe, kap esetleg egy-két pofont is, ott aztán gondolkozhat felette, nem -e jobb rendesen m ulatni. D e nem is következik be ez a b üntetés előzetes figyelm eztetés nélkül és ha a legény erre jóba foglalja m agát, m ulathat zavartalanul tovább. É jfélig nem táncolnak m ást, csak csárdást. H árom nóta egy tánc. M inden tánc után egy pillanatra m egáll a zene, hogy jelezze a tánc végét. A lány visszautasíthatja a legényt valam i ürüggyel, ha az táncra kéri, de akkor abban az egy táncban m ással sem m eh et el tán co ln i, m ert az ig en erő s sértés. M eg is torolja a legény. V agy rábeszéli barátait, hogy azok se vegyék fel vagy kerít egy seprűt, m arkába nyom ja a lánynak, táncoljon azzal. B oné Irm a is olyan járatlan volt, nem tudta, hogy az sértés s nem őt csúfolták m eg, hanem leütötték a legényt, akivel utána táncba m ent. A legnagyobb csúfság azonban am i a leányt bálban érheti: a kimuzsikáltatás. A kikosarazott legény a R ákóczi-indulót húzatja s annak hangjainál kézen fogja a lányt és kivezeti a táncból. R itka lány, aki ezt bevárja, inkább elszalad ezelől a szégyen elől. A legény köteles is m egtorolni a sértést, m ert különben felfognak rajta. P uha G yuri az, aki eltűri, hogy ne m enjen vele táncba a lány. É jfélkor van a rostok. C sekében legalább így hívják a szünetet. T unyogon nem ism erik a rostok szót ily értelem ben. A rostok alatt a banda m egkapja a kenyeret, szalonnát, m ert főtt ételt nem szokás a bandának adni. A lányok m egkínálják a hozott sütem énnyel a legényeket de leginkább lánypajtásaikat. E z a sütem ény rendesen csöröge, fánk, ritkán kőttes tészta. C sekében az is m egesik, hogy aki lány közel lakik, az hazam egy rostokra. A legények átm ennek az ivóba. C sekében így invitálják egym ást: gyere pajtás hindim bándli, am i m a- gyarul annyit tesz: gyere igyunk egyet. M egtörténik az is, hogy valam elyik legény áthoz a lánynak egy pohár bort, de ebben az esetben m ár vagy nagyon kom olyan udvarol, vagy kikapós a lány. M egszólni m indenképpen m egszólják érte a lányt. E zért n em is n agyon szokásos. A k ocsm ába átm enni m eg a lány részéről éppen azt jelenti, hogy főd rossza és nem is tart m ár m agára sem m it. A z ilyennel a legények is m ásképp bánnak.

73 M iből szárm aznak a verekedések? A rostok után jönnek a túrtáncok. E zek sorát a hölgyválasz nyitja m eg. Ilyenkor kezdődnek a veszekedések, verekedések. A z egyik csárdást akar, a m ásik túrtáncot, a harm adik m ás n ótát s h am arosan előkerül a cojták. A cojták m egint csekei specialitás. Jókora husáng, m elyet m inden legény eldug m agának m ég bál előtt az em elvény alá vagy az udvarra, hogy szükség esetén kéznél legyen. A z előrelátás tehát igen v eszedelm es dolog. A kit egy ilyen cojtákkal szólítón (vakszem en) vágnak, annak az elég egy életre. A ki legény befizet a lányért, az azt m ondja: én hoztam el, az én rendelkezésem alatt áll. H a tehát táncban m induntalan elkérik tőle, azért m egharagszik, különösen h a m indig ugyanaz a legény kéri el. S zegény lány azt sem tudja, m it csinál jön. Ilyenkor a kísérők kötelessége észretéríteni a m ásik legényt, m egértetni vele a h elyzetet egyúttal m egm agyarázni, hogy van m ás lány is. E zért is nem ajánlatos a lánynak kísérő nélkül m enni fel a bálba. E lkel a tám ogatás. M ert ha nem ügyeskedik a kísérő, könnyen összedül a két legény. K ülönben is könnyű ö sszekapni b árm i csekélységen. P l. koccintásnál a poharak ajkát kell összecsendíteni. A ki a pohara fenekit üti oda a m ásik p oharához, az k ötekedni akar. R ögtön rajta kell ütni a kérdéssel: M i bajod velem? H a véletlenség volt, vagy ha m egretirál a legény, akkor: E ngedj m eg barátom, tévedésbe vótam. E zzel rendben van a dolog. S értés, ha a legény a kocsm ában a többi előtt ököllel az asztalra vág. M i lelt? V erekedni akarsz? A zután helyt kell állni a cim boráért is. C ellar B álintra S zilveszterkor szem bejött tíz legény. M ulatságból jöttek. T érj ki, m ert pofonrúglak! K i elől térjek ki? A zzal m ár össze is dűltek. B álint úgy fellökte az egyiket, hogy az kankot vetett, de sokan voltak. É n is rohantam, m ondja K ovács Jóska. H a tisztán tudtam volna, hogy m egölnek, akkor se hagytam vóna B álintot! D e jött segítség hat is. M ajdnem em berhalál lett a v ége a C ellar G yuri verekedésének is. B erúgott. K ötekedett. B. Z siga úgy pofonvágta, hogy beleesett a cim balom ba. P ersze, neki az lett volna kedves, ha lepofozza a legényt, o szt az hallgat. D e a C ellárok vérnép, összefogtak, m ég az asszonyok is nekiestek B. Z sigának. A z ujjasának m ind a két ujját kirángatták. C sak akkor rém ült m eg C ellárné, m ikor azt látta, hogy az ura baltát dugdos az ujjassá alatt és azt h ajto g atja: H alálért h alál! M ert m ár an n ak

74 úgy vitték m eg a h írit, hogy G yuri m eghótt. D e nem volt kit m egölni, m ert elszaladtak a többiek. A zt m ondja K ovács Jóska: É n is láttam m ár ezt az aszszonyi politikát, m ikor k ét em ber összedűlt. A z egyik beleragadt a m ásik hajába, a m ásik m eg ö köllel úgy v ágta szájon, hogy két foga m enten k iesett. A z asszonyok nekiestek, k i-ki a m aga urát védte. A lig bírták szétválasztani ő ket. S zerencse, hogy az egyik em ber nem hazam ent, hanem valam i atyafihoz nézett be, m ert azalatt a m ásik rám ent annak házára, az ablakot is beverte, hogy jöjjenek ki! A zért szerencse m agyarázza m ert m ikor a házára m egy rá valakinek, annak m ár nincs törvénye. A m íg a verekedés nem haladja m eg a rendesnek tartott m értéket, a lányok beállanak nézőnek. A ki legény verekedésbe nem állja m eg a helyét, h itvány vagy alam uszta, annak nincs keletje a lányok közt. A prim itív társadalom ban a testierő, a bátorság, a ráterm ettség b iztosíték arra, hogy az asszonyát, a családját is m eg tudja m ajd oltalm azni, el tudja tartani. Jó azt tudni a lányoknak, ki a legény a gáton. É s nincs az a versenybíró, aki m indezt jobban m eg tudja ítélni, m int a nézők. A bból, hogy a legényt nagyon elverték, leteperték, n em következik, hogy nem arravaló, m ert nem az a legény aki üti, hanem aki állja. A négy falu közt legbicskásabb N yírm eggyes, nem hiába a nyíri bicskás közism ert jelzője a nyírséginek. Itt évek óta nem volt m ár b ál se. N em kapnak rá engedélyt, m ert m inden esetben m egkéseltek egy-két em bert. A legbékésebb M atolics. A m i nem jelenti azt, hogy ajánlatos lenne idegenből jött legénynek ott v irtuskodni. T unyog kötekedő, m utatja a kedvelt nótájuk is: H a bem egyek a tunyogi csárdába, R ézfokosom vágom a gerendába, A ki legény vegye ki, betyár gyerek teheti, M ég az éjjel vérbe fürdik valaki. H a bem egyek a tunyogi csárdába, L eülök a cseresznyefa lócára. Jobb karom ba a babám, bal karom ba a pohár, A fülem be szépen húzza a cigány. E l lehet g ondolni, hogy ilyenkor ö vék az élet k oronája. O lyan jellem ző nótája azonban, m int a csengeriek alábbi nótája egy falunak sincs: Bem entem én Csengerbe B ort ittam ott hitelbe, C sak a cérna, m eg a fót, K ilenc pengő árú vót.

75 F antázia kell hozzá elgondolni, h ogy ott m i lehetett. M iután a vége rendesen civakodás, b ajos m egm ondani, h ogy m ikor végződik a bál. A bálból a legény haza is kísérheti a lányt, d e a leggyakoribb eset az, hogy két-három lány összefog és együtt egyszerre m ennek haza.

76 B ajusza nőtt a porcellén babának. V II. Férjhezmenést megjelentő jelek, babonás eljárások. Lánykérés, háznézés. Férjhezmenést megjelentő jelek, babonás eljárások. F aluhelyen ritkább a m agános férfi, m int a városban. K orábban házasodnak az em berek. A felnőtt legény szám ára kívánatos állapot a házasság és ez a földm íves n ép életrendjét figyelem be véve, term észetes is. A m íg a fiú otthon van, apai hatalom alatt áll. Idejével, keresm ényével az apa rendelkezik. M inden krajcárt kéztől kap. K iházasításra pedig csak akkor szám íthat, h a legénykorában apja m eg v olt vele elégedve. C saládi szék csak a h ázas em bert illeti m eg a tem plom ban; em berszám ba se veszik, am íg m eg nem házasodott. A házasság tehát az önállóságot, a függetlenséget, a m egbecsülést jelenti. A m ellett az asszony nem pelenfi szám ára terhet, m ert h iszen segítőtársa az a m unkában, a m e- zőn és a ház körül. A leány függőségi viszonya szigorúbb és így term észetes, hogy szám ára a férjhezm enés m ég kívánatosabb. S zerencsétlenség és szégyenletes d olog vénlánynak m aradni. S h a a férjhezm enes ideje közeledik, m inden lányos h áznál élénk figyelem m el kísérik, m egm utatkoznak-e a férjhezmenést jelentő jelek. L ányos háznál a kenyeret cuppogó szájjal vetik be a kem encébe, ezzel hívják a kérőt a házhoz. H a valaki káposztát tőt és az páros, az m egpárosodik abban az esztendőben. C sekében is volt egy öreg papkisaszszony. M indig szám olta a káposztát, m indig páratlan volt. N em is m ent férjhez. A m elyik lány a guzsalyon alacsonyan agyta fel a szöszt az közeire, aki m agasra ágyta fel, az m esszi földre m egyen férjhez. A m ikor az esztováta csavarófájáról az u tolsó kentet is leeresztik és a csépke m ár a nyüstig ér, a cséplkét kiveszik. A ki ezzel a csépkefával, behunyt szem m el kim egy az utca közepire

77 s ott szétnéz: am ilyen n evű em bert lát m eg, olyan n evű em ber lesz az ura. V adász E rzsi szerint bárm ikor m egm utatkozik, ki lesz a vőlegény, ha a lány kilenc g aluskát főz, b etálalja terített asztalra, m elléje teszen k ést, v illát, k ilen cszer m eztelen ü l k ö rü l- futja a házat s m inden futás u tán benéz az ablakon. O tt fog ülni az ura az asztalnál. A m eztelenség ősi jelentésű. A gonosz, a rontószellem m indig ruhába b úvik! H a m eztelen, úgy ettől m entes. A gyarm ati grófi tagba m ost is él egy asszony, aki így látta m eg a karos-lócán ülni azt a juhászt, aki el is vette. P edig az nem is ism ert addig senki p ásztor em bert. A zért csinálta ezt a babonát, m ert m ár vénlány v olt és félt, hogy n em m a- gyen férjhez. N aptári napok szerint, k arácsony, S zilveszter és A ndrás estéje alkalm as a férjhezm enést jelentő babonás eljárások gyakorlására. C sekében összefogtak egyszer a lányok és karácsony szom batján m eztelenre vetkezve elindultak, hogy kilenc kútról vizet m erjenek. M ert akit az így összem ert v ízzel m egitat a lány, az szeretni fogja. B iztosan el is veszi. D e csak a harm adik kútig jutottak el, nem állottak tovább a hideget. M eg a legények is fellesték és nevették őket. K arácsony este egy öl fát vigyen be a lány a karján, szám olja m eg. H a páros, jövő karácsonykor m ár férjnél lesz. A ki karácsony estéjén rétoja (létra) alá egy lavór vizet készít égi első harangozáskor úgy indul el éjféli m isére, hogy vissza nem néz, úgy jön vissza, hogy senkihez sem szól s lefekvés előtt ebben a vízben m egm osdott, az m egálm odja, ki lesz az ura. (S arkadiné. S zatm árcseke.) A m atolc& i B alog A ntalnénak m esélte Szatm árném etiben H abarics K lára nénje, hogy szom szédjában lakott egy fiatal pár. A férfi karácsonykor gyakorlaton volt, s az asszony, hogy ne legyen egyedül, a húgát hívta m agához. A lány karácsony este am int szokták ném ely babonások m ezítelenül kását főzött, éjfél előtt m egterített, tükröt is tett az asztalra. É jfélbe három szor kiszólt a kém ényen: jöhetsz m án, m egfőtt a kása! E gyszer csak belép fegyveresen, u niform isban a sógora. M it vegyen el tőle? L ecsatolta a kardját. E lm ondotta a testvérének, hogy m it látott az éjjel. N o én akkor m eghalok ez évben, ha teneked az én uram jelent m eg, m ert m ásképp az neked nem lehet urad. M eg is halt az asszony. E l is v ette a lányt az em ber. E gyszer az ura m egtalálta a k ardot a szekrényben. H át ez m eg hogy került ide? É n vesztettem el katona korom - ban. E lm ondta az asszony, hogy k erült hozzá a kard, m ire az ura azt m ondta: N em is vagy te akkor jó lélek. A zzal fogta a kardot, levágta vele az asszonyt.

78 Ő esztendő utolsó estéjén a lány egy darab pirított kenyeret tegyen a hóna alá és m egálm odja, hogy fogják h ívni az urát. Szilveszter estéjén lányos háznál azelőtt kocsonyát főztek a disznónak olyan részébül, am ibe sok apró csont van pl. a lábából. M ikor a kocsonyát jó étvággyal elfogyasztották, kitették a csontokat a ház közepire. M inden csont m ás lánynevet kapott s behítták a kutyát. A m elyik lányról elnevezett csontot az legelébb kikapta, az m ent férjhez legelébb. Ez m ost m ár nem szokásos. N épszerűek az A ndrásnapi babonás eljárások is. V adász E rzsi m aga is férjhezm enendő lány, azért tud annyi változatot arról, hogy m i jelenti m eg a férjhezm enést. A ndrás estéjén befelé seperni a szobát a tükör felé, ágyat a szoba közepire hosszába kihúzni, este im ádkozni s az im a- könyvet a feje alá tenni. M egálm odja, ki lesz a jövendőbelije. A révész lánya M atolcson látta is m agát a jegyesivel fekete csónakon, fekete vízen. A legénynek egy cim borája is velük ült a csónakban. A z ő vőlegénye pedig kiesett a csónakbul és szem eláttára ottveszett. H át két hétre rá m eghalt, de nem a legény, hanem a lány. N eki jelentett rosszat a fekete víz. A ndrás napkor bűtölni, éjfélig fent lenni, akkor kim enni, lehajolni, s am i a kezébe akad, azt felvenni. A kárm i is legyen az, szalm a, szem ét vagy gör. Senkihez nem szólni, hanem bevinni a szobába, a lom ot a feje alá tenni. Á lm ában m eglátja jövendőbelijét. A ndrás napkor bűtölni. Este a favágótőkére kenderm agot rávetni s azt m ondani: A ndrás neked kendert vetek, M ondd m eg nekem kihez m egyek! A kkor az előzőleg m ár m egpirított k ét szelet k enyeret a lopott g atya ülepibe takarva a p árnája alá dugni m egálniodja, ki lesz az ura. R égi paraszt építkezésnél a keces az u tcára nézett, m eséli K is G yörgyné M angu R ozália. E l i& m entek a lányok A ndrás éjtszakáján és m egrugdosták a szom széd kecesét, de nem felelt a disznó. Itt bizony m egdöglött, nevették. M entek tovább. N o ott a harm adik döngetésre m egszólalt a disznó. M eg is nyugodtak, hogy három esztendőre férjhezm ennek. M ásik kettő m eg azt p róbálta, hogy a fehér alsószoknyát összegöngyölték, úgy hajították fel a fára. F enn is akadt harm adszorra szerencsésen, d e úgy, h ogy n em b írták levenni. A tetejibe m eg a legények is m eglátták őket, ott m aradt az alsószoknya. K érdezték is tőlük a legények m inden alkalom m al: H át a fehér alsószoknya m eg van-e m ég? M it m ond?

79 A ndrás napkor kilenc derelyóbe kilenc nevet befőzni papiros cédulán. A m elyiket legelsőnek feldobja a víz, az lesz az ura. N em is lehet csodálkozni, ha ennyi jövendőt kényszerítő előjel esetén, végre csakugyan beállít a lánykérő. Lánykérés. M ind a négy faluban csütörtök este illendő leánykérőbe m enni. T évedés lenne azt hinni, hogy m ost m ár aztán az egész vidéken egységesen így van, m ert pl. a közeli F ülpösdarócon m ár csak szom baton illik lánykérőbe beállítani. T unyogon a násznagy egyedül m egyén lánykérőbe. D e van úgy is, hogy a násznagy m egköti m agát: N em m engyek én egyedül. G yere velem. A kkor a legény is vele m egy. A szülők itt sem m iesetre sem m ennek velük. M atolcson azelőtt is, m a is a legény az apjával m egyén lánykérőbe. C sak ha nem él a fiú apja, akkor szólítja m eg az anyja valam ilyen rokonát, leginkább a fiú k eresztapját, h ogy az apát helyettesítse. M eggyesen a legény apja, anyja, ú jabban leginkább csak az anyja m egyen el. H a nem az m enne, azt hinnék ellenzi a házasságot. P ersze itt sem m egy m inden m indig sim án, az egyik egy óvatlan percében elm ondta, hogy tud olyan legényt is, aki kétszer indult neki, hogy a lányt m egkérje. M ikor először indultak volna, épp akkor ótották el a lányos h áznál a lám pát, am ikor a disznóólhoz értek. Ú gy kellett szégyenszem re visszafordulni. M ég tovább is m ondta volna, de persze valam elyik kíváncsi szom szédasszony m ár beütötte az orrát. A z asszony is m eghökkent, hogy tovább találom m ondani, m árpedig rokona szégyenit nem akarná hirdetni. D ehogy is gondolta, hogy én m ással is szóbaállok. A z Istenért el ne m ondjam! H át nem is m ondtam el senkinek. T erm észetesen arra nincs eset, hogy egyenesen kirukkolna a lánykérő a m ondókájaval. V alam i szerrel kell beállítani. L átogatóba jöttek! E ladó m alacot, tinót keresnek, m ég m eg is nézik, az árát is m egtudakolják. H alottam egy olyan m érm ondi legényről is D arócon, aki m aga m ent el m egkérni a lányt. M ikor a lány apja m ár beleegyezett, a lányhoz fordult: Jössz e? H a jössz jól jársz, h a nem jössz én járok jól. Á ltalában kom oly form ák közt m egyen végbe a lánykérés. A násznagy m ondja ki elsőnek, hogy m ért gyüttek, s ha az a lánykérő m ondókába belefog, feláll aki a h ázban van. U tána a férfiak az asztal m ellé telepednek, az asszonyok hátra ülnek, inert ők ilyenkor sem ülhetnek a férfiakkal egy sort.

80 E gyszer ezzel a szép kifejezéssel találkoztam : m egem elték a p ártám. P róbáltam m agyarázatát találni, n em sokra m entem. K is G yörgy K árolyné annyit m ond rá: az term észetes, hogy a lánynak m egem elik a pártáját. A m egkérés m egtiszteltetés, felem elés. A vval em elik fel a lányt, ha kérik. A két legöregebb tunyogi asszony, a 85 éves Szűcs A ndorne és a 76 éves S zabó G yorgyné azt m ondják, csak szólás az kérem, vagyis képletes kifejezés, pártát T unyogon sohase viseltünk. F iatal korunkban sem. L egfeljebb bálba, lakodalom ba őtöztünk m agyar ruhába. Á ltalánosan ism erik a kifejezést m a is. T unyogon K is Z siga m int násznagy szintén szokta alkalm azni, de hozzáfűzi, hogy ez csak szólás-m ondás. H ogy azután a lánykérés m icsoda ősi szokása b úvik m eg egy ilyen szólás-m ondás -bán, azon törheti az eszét a jám bor gyűjtő. A férjhezm enéshez, a lánykérésből is következik, a szülők beleegyezése szükséges. M atolcson özv. S zabó L ajosné E őri V eronika azt m ondja, hogy azelőtt szigorúbban v ették a szülők p aran csát a v álasztást illető leg. D e ism eri b e azért csak odatörtem én is, hogy ahhoz m ehessek, akit szeretek. H át m ég a m ai fiatal! A kinek több szabad, m int régen. A z én unokám is úgy m ent férjhez, az én akaratom ellen. H iába m ondtam n eki, hogy én m ár m egjöttem o nnan, ahová te csak m ost indulsz. H allgass rám. É n is m egbántam, az unokám is m egbánhatta azóta, hogy nem hallgatott az öregebbre. M indig voltak okos és balga szüzek. B alog Pálné elm ondja, hogy az ő testvére hiába nem akarták a szülei m égis hozzám ent egy tunyogi hegyes legényhez. K ilenc év alatt hét gyerm eke lett, abból n égy m egélt, m aga m eg n agy szegénységbe halt m eg. Ő b ezzeg felgondolta, h ogy B alog P ál m ellett nem kell se napszám ba járni, se részbe aratni. A hhoz m ent. N em is bánta m eg, jól élt világ életibe. M. T ónika kedves szom orúsággal m ondja el szerelm e történetét: A nyám ék vertek az első uram hoz, oh, hogy is adtunk volna olyan pálinkaszeretőhöz. N em vót az pálinkaszerető, csak m egitta, ha vót kivel. M egaztán, ha m eg is vert volna, én tűrtem volna neki, nem anyám ék. Sok jó szerencsém akadt, de egyse vót olyan derék, m int Jóska. K érből jött át egy jánypajtásom hoz. É n is átm entem m egnézni őket. M indjárt m egtetszett nekem, de nem léptem utána egyet se. Ő ajánlkozott m ikor indultam, hogy: E lkísérem én m agát, T ónika. Jöjjön, ha kedve van. A ttól kezdve járt hozzánk, pedig a barátném is szem em - re hányta, hogy elcsábítottam. É n nem csábítottam! Ő jött. M ikor az uraim hoz vertek anyám ék, a lakodalom reggelén elbújtam. D e anyám ék rábeszéltek, hogy ez nem olyan legény.

81 H a ezt csúffá teszem, am ilyen gőg, ez elöli m agát. H át csak m egesküdtem vele. D e nem szerettem. E lesett Jóska is, m eg az uram is a háborúban. H át látod, v igasztalja az anyja így is, ú gy is özvegyasszony lettél volna. N em m indegy a! m ondja T ónika, hervatag arcán szom orú m osollyal. Járm iba is m egesett m ondja T ónika, hogy odajött a násznép a m enyasszonyért. A m eg elbujdosott. E gy hét m úlva hozták haza a csendőrök a m ezőről. A zért ellakták a lakodalm at, ha m ár ú gy k észültek reá. D e úgy fogták a fiút, m eg leitatták részegre, hogy kárt ne tegyen m agába. Háznézni. M atolcson úgy m ondják tűzhelynézni, csak idegenbe (a szom szédfaluba) és csak akkor m ennek, ha a fiatalok m ár tisztában vannak egym ással, de m ég a hivatalos lány kérés nem történt m eg. Ilyenkor elm ennek a lány szülei, a lány soha. E bben az esetben a lány anyja az asztalhoz ül a férfiakkal együtt.

A kézfogás az em bernek az örökélet becsülete. V III. A kézfogó vagy jegyváltás. Mit adtak jegybe? A jegy kiállítása. Megnézése. A jegyesség felbontása. Mi tehát a jegy? A gyűrűváltás divatja. A szégyenper az átok. Kézfogó vagy jegyváltás. C sütörtök este van a lánykérés, h arm adnapra, tehát szom baton van a kézfogó a m enyasszonyom háznál. N agy kézfogót azelőtt sem tartott m indenki, m a m eg éppen ritkaságszám ba m egy. Így is drága dolog a házasság, m inek szaporítsák a kőtséget! Ö zvegy S zabó L ajosné E őri V eronika szerint: óh bizony! ha kedvük szosszant, csak elhozatták a m uzsikásokat, ha n em is készültek rá. M a ez ritkaság, de az m a is kötelező, hogy a násznagyokat, a vőlegényt p álinkával, sütem énnyel m egkínálják. H ívott, tehát nagy kézfogón ugyanaz az étrend, m int lakodalom ban. K is Z siga, a tunyogiak keresett násznagya szerint szom - bat este a vőlegény anyja átadja a jegyet a násznagyasszonynak, ha asszonynép n em m egy velük, csak akkor a n ásznagynak. Ú gy indulnak a m enyasszonyos házhoz. T erm észetesen nem azzal állítanak be, h ogy jegyet v áltani jöttünk. E lőször m élákat m ond egym ásnak a k ét násznagy. H a m ár annyit beism ert a kikérő n ásznagy, hogy lányt keres, akkor a b efogadó násznagy m egteszi azt a szívességet, h ogy hoz lányt, csak köszönet nincs benne. C sak harm adszorra vezeti be az igazi m enyasszonyt. A legkevesebb hum or M atolcson m utatkozik, a legtréfásabb állítólag a nagyari m eg a kisari. A m ikor az igazi m enyasszonyt bevezetik, a k ikérő n ásznagy feláll, vele együtt m indkét tábor is és p ár szóval elm ondja, hogy ebben a szándékban jöttünk, jegyet cserélni szándékozunk. A befogadó násznagy felkéri n ásznagytársát, hogy kom oly szándéka b izonyítására m utassa fel a jegyet. A k ikérő

83 násznagy átveszi azt a násznagyasszonytól, felm utatja, de kezéből ki nem adja, hanem kéri, hogy a m enyasszony részéről is m utassák fel a jegyet. E z is m egtörténik. M ost ugyanebben a sorrendben kölcsönös felszólításra leteszik a két jegyet az asztalra. M indegyik násznagy felveszi a felét m egillető jegyet és felszólítja a fiatalokat, lépjenek közelebb, fogjanak kezet és csókolják m eg egym ást. Ú jabb dolog a kézfogón a csókváltás. A z öregebbje m ind tiltakozik ellene. S zégyenlették volna annak idején. T erm é- szetes, hogy a m enyasszony m egszom polyodik ezenközben. Ú gy is illik. H a nem huzakodna és nem érzékenyülne el, az igen szokatlan dolog lenne. M ost aztán m ond K is Z siga v alam it, am it három szor is rákérdek, de a válasz m indig u gyanaz. A vőlegény násznagya a vőlegény jegyével azonnal fordul és hazaviszi azt a vőlegény anyjának. A vőlegény anyja azért jön később, ha nagy kézfogó van, hogy a jegyet elébb otthon átvehesse, b iztonságba tehesse. K is G yörgy K árolyné azt m ondja, nem fordultak vele rögtön, de átadták a vőlegény valam elyik nőrokonának, aki eldugta az ágyvégibe addig, am íg a k ézfogó m ulatság tartott. B izonyos, hogy féltékenység alatt állott a jegy b ólintgat C ellárné. A kézfogás K is Z siga szerint az em bernek az örökélet becsületi. A ki tehát a kézfogón kezet adott, az az egész életre elkötelezte m agát. A kézfogásról elég is ennyit tudni, de annál több feljegyezni való akad a jegyről. Tudni kell, mit adtak jegybe, hogy kellett a jegyet átadásva felöltöztetni, hogyan cserélték ki, mi történt vele a jegyesség felbontása esetén stb. Mit adtak jegybe? A m enyasszony m indig kendőt, m égpedig legalább k ét vagy három zsebbevaló kendőt, egy fűrevaló keszkenőt és M a- tolcson a leggazdagabb a jegy, itt rnég rojtos selyem átalvető kendőt is tettek bele. A fűrevaló kendő lehetett delin, vagyonosabbnál kázsm ir és gazdagnál ternóselyem. A v őlegény m indenütt jegypénzt és egy fűrevaló kendőt adott. E zzel a kendővel k ötötték be a m enyasszony fejét a lakodalom éjtszakáján. A jegybe adott pénz csak ezüst vagy arany lehetett, papírpénz soha. Ö t tallér volt a legkisebb adható összeg, d e volt olyan legény is, aki huszonötöt sem sajnált. A jegybe adott pénz a legény anyagi helyzete, d e gavalléros v olta szerint is változott. H a a legény k evesebbet adott, m int anyagi h elyzete szerint illett, azért n em csak m egszólták, de az is m egesett, hogy em iatt felbontották a jegyességet.

84 A jegypénzből v arrta a m enyasszony v őlegénye szám ára a jegyinget, m elyet a lakodalom reggelén bizalm asa vagy benfentese finom zsebkendőbe takarva adott át a vőlegénynek. T erm észetes, hogy takaratlan ezt sem szabad küldeni. D e am elyik lány tüntetni akart azzal, hogy nincs rászorulva a jegypénzre, vagy ezzel is b izonyítani akarta k om oly férjhezm e- nési szándékát, az a jegybe is becsom agolhatta a jegyinget. A jegying azelőtt m indig gyócs volt, m ost m ár a m ó- dosabbja selyem inget vesz. R égen ú gy illett, hogy a m enyasszony m aga varrja m eg a jegyinget, később v arratta, de m indig neki m agának k ell azt kim osni és k ivasalni. A rra a k érdésem re, hogy hát aki rest?, azt felelik, hogy erre egy se rest. N em is engedné, hogy m ás m ossa, vasalja. A jegy kiállítása. A jegyet m indenütt, m indkét fél részéről, szívalakúra hajtogatott papírba takarva adták át. A szívalakon egyenlőszárú derékszögű három szöget k ell érteni, am inthogy a szívnek ez a legstilizáltabb alakja. A vőlegény jegye m indenütt kisebb. K ésőbb M atolcson a vőlegény színes horgolt hárászzacskóban adta át a pénzt. A zacskó két v égén a szalag bokorra v olt k ötve. A 63 éves B alog P álnétól el is cseréltem egy ilyet. H ozzáfűzte B alogné, hogy az ő ura árva fiú volt. így titokban ő horgolta ezt m eg, m ert nem akarta, h ogy a legény m ástul k érje k ölcsön. N em illett volna ezt a lánynak m egcsinálni, d e az sem illett v olna, hogy a vagyonos fiú m ástól k ölcsönözze és lakodalom után visszaadja. A zért kellett titokban csinálni. K is G yörgy K árolyné azt m ondja, hogy eredetileg M a- tolcson is szívalakú jegyet adott a vőlegény, törte is a fejét rajta, hogy m elyik idegenből jött legény hozta b e ezt a divatot, de nem tudta m ár m egállapítani. M eggyesen a vőlegény egyszerű levélborítékba teszi m a a jegypénzt. A jegybe adott pénzeszacskó és levélboríték is m utatja, m ilyen kevés kell hozzá, hogy egy-egy népi szokás a faluban m ódosuljon, elszíntelenedjék. T enger tudakozódás, m egbeszélés, hinodálási után, a m a- tolcsi születésű K is G yörgy K árolyné M angú R ozáliát kértem m eg, csináljon nekem és előttem egy jegyet. A z én anyám szegény asszony v olt m ondja R ó» zália asszony, de olyan ügyes, hogy gyakran m egszólították. U gyan gyere m án el, csináld m eg a jegyet. É n m eg szerettem anyám körül fullérkodni, így tanultam m eg ezt is. K ésőbb m agam is sok jegyet csináltam. H a a jegyet csináltuk, elbújtunk vele. K ét-végű házban a ház m ásik v égébe h úzódtunk, a lány m eg az anyja v elem, m ert a lány anyjának o tt kellett lennie. E gy jánycseléd m ég

85 nem olyan szabad m indenben, a kendő is az anyjáé, ha jól felfogjuk, hát ú gy illett, h ogy az anyja dirigálja, m it h ogy csináljanak. A kész jegyet jegyváltás előtt nem is m utogatták. Eldugták a karoslócába. A jegy m érete a kendő nagyságától függött, m ert a négyszeresen sarokra hajtott kendőt m ég egyszer betűrték, hogy a szívalakot kiadja. L egnagyobb volt a jegy M atolcson, a selyem átalvető-kendő m iatt. R ozália m unkaközben m agyaráz is. A z akkurátosan összehajtott kendőket vastagabb fajta tiszta fehér papírba burkolják, a szívalak gondos m egtartásával. Ú gy alkalm azzák a papírt, hogy a kendőnek csak a rojtja csüngjön ki, m agából a kendőből sem m i se látszódjék. A zután választanom kellett, hogy egy vagy két oldalán csüngjön-e a rojtja. E bből m egértettem, hogy a rojt vagy az egyenlőszárú három szög két befogóján vagy csak az átfogó oldalán lóghat ki. A papírburkolatot páros színű, rám ásszélű szalag isizegte, pl. kék és rózsaszín. A z alsó szélesebbiken fekszik a felső keskenyebb szalag. A sarokban a szélesebb szalag bokorra van tűzve, m ert a jegyen sem v arrni, sem k ötni nem szabadott sem m it. A hány sünnyölést tenne rajta, annyi ideig lenne boncos az élete, s ha pároságú bokrát köti, akkor az egész életre m eg lesz kötve. V agyis hozzáköti m agát a szegénységhez. A z egyik sarkából a m ásikba átm enő szárát a szalagnak a bokor alatt kell átvezetni. H a a jegyet csinálják, ügyelnek, hogy m eg ne szúrják a kezüket, m ert akkor m indig szurkaijak egym ást. Papír, szalag gondosan gom bostűvel van összetűzködve. M atolcson néha láncos szalaggal is szegték a jegyet V agyis egy szélesebb szalagon keskenyebbet csavartak körül C ellar Józsefné szerint piros szalag a jegyen nem hoz szerencsét. A zért nem szabad halott gyerekkel se pirosat eltenni, m ég piros virágot se, m ert akkor nem m ehet be az angyalok közé. M ások szerűit lehetett azon piros szalag is. A jegy három sarkába csinált-virág bokrétát kell tűzni. H át ezt bizony nem kaptunk sehol. V égül is egy öreg botosasszony lerajzolta, annak nyom án csináltattam m eg. D e m ég így is rám szólt K is G yörgyné, h ogy a szárát m eg a fejét is tűzzem m eg, ne lődörögjön, m int a kos a szőlőhegyen D em eter napkor. A bokrétában csak bim bós lehetett a rózsa. M enyasszonyt bim bós virág illet. A régi szép színes lakodalm i bokrétából m a színtelen fehér viaszvirág lett, de ez is bim bós. A m ikor a m enyasszony először m ent fel a tem plom ba m int m enyecske, a szép átalvető kendővel drága szép m ódon le volt terítve.

86 H a jegybelépett a vőlegény egészíti ki tudom ányom at M árki G yörgyné, akkor a jegyről levett bim bós v irágot a m ejjin hordta, m íg m eg n em esküdött. A zután m eg elhordta a kalapja m ellett, de több bokréta vagy tallu nem díszíthette a kalapját. E z azt jelenti, h ogy kerülnie k ell m indent, am i a m á- sik nem figyelm ét reá terelhetné, m ert ez h ázasem ber szám ára m ár tiltott dolog. M eggyesen ném i kicsinyléssel m ondják, hogy a civilizáltabb a m ejjin hordta a csokrot, csak a sivalló paraszt tűzte a kalapja m ellé. M eggyesen, T unyogon csak az egyik oldalát díszítették a jegynek, M atolcson szalagdíszt m ind a két oldalára kapott. C ellar József né csinált m ár nekem régebben k ét jegyet. M ind a kettőre ajánlás volt írva. A vőlegény jegyére: H a a szíved m int az enyém úgy érez, akkor a ini boldogságunk örök lesz. A m enyasszonyéra: E rre vártam el is értem, az Istentől csak ezt kértem. K atona F erenc szerint M eggyesen is írtak néha a jegyre, de csak annyit, hogy: S zerencsés bódog életet. M atolcson és T unyogon azt m ondják, nem volt az szokás, az írott jegy. D e ha k ész volt a jegy, aki m egcsinálta azzal adta át: L egyetek szerencsés, bódogok. A jegy megnézése. B arátné B oné Irm a úgy tudja, hogy N agyarban az is m egesik, term észetesen a násznagy tudtával, h ogy tréfás jegyet adnak. A zt m indjárt m eg is nézetik az illetővel. A m indjárt való felbontást k ülön h angsúlyozni kell, m ert a jegy felbontására külön szabályok érvényesek. K inevettek m ikor azt kérdeztem, hogy a lány v agy legény m egnézi-e a jegyet azonnal? H ogy gondolok o lyat! A zt azonnal kibontani v ilágraszóló neveletlenség lenne. O lyan kapzsi, m ég azt sem tudja m egvárni m íg elm ennek? H ivatalosan a m enyasszonynak csak akkor illene m egnézni a jegyet, ha vásárolni m ennek. M ert h iszen ezen, illetve ebből a pénzből kell a vőlegény szániára a jegyinget m egvennie. K atona F erenc szerint, aki tart m agára, az nem n ézi m eg csak lakodalom után, m int az ő felesége is tette. D e a szülőket is érdekli, hogy m ennyi pénzt kapott a lány, s úgy látom, hogy m eg is nézték azt a v őlegény eltávozása u tán. P ersze suttyom - ban. Igazolja ezt a feltevésem et N yírm eggyesen özv. P ap Z sigm ondné a következőkben. Ú gy negyven évvel ezelőtt a testvérjét nagygazda fiához erőszakolták a szülei. M ég a jegyet is kicserélték. M ikor a legény elm ent, felbontották a jegyet. Ö t pengő volt benne. P edig olyan nagygazda fia vót az, hogy a házánál m ég tán m adártejet is ettek. A bátyja m eg a régi

87 szeretője a lánynak el is m ent abban a percben a vőlegényes házhoz. A zok m ár vetkeztek, a jegy ott feküdt a vőlegény párnáján. K érdezték von azok, hogy m i járatban vannak? N em jól feleltek, csak felvették a jegyet, otthagyták az öt pengőt. A ki tehát a m ódjánál kisebb értékű jegyet adott, az így is járhatott. K is G yörgy K árolyné elm ondja, hogy az unokanénjét egy szam osszegi legény, K incs Elek jegyezte el. A szülők erőszakolták az eljegyzést, a lánynak ellenére volt a fiú. Jegyváltás után olyan 11 éves form a lehettem azt m ondom : bontsuk ki, kincs van benne. H alljátok, igazat m ond ez a gyerek, bontsuk ki. A zt m ondták, én bontsam ki, de ügyeljek, úgy tűzzem vissza, hogy nyom a se m aradjon annak, hogy felbontódott a jegy, m ég a tűt is oda tűzzem vissza, ahon vót. H át U ram fia! H árom tallér vót a jegyben. N o vót nevetség! Itt a nagy kincs! D e kim agyarázta a legény, m ikor elővették, hogy azért adott olyan keveset, m ert félt, hogy felbontja a lány az eljegyzést, m árpedig ő a m aga jegyét akkor se vette vóna vissza, ha m ár egyszer odaadta. K i is pótolta a legény m ég a jegyesség alatt. A jegyesség felbontása. C sekélységeken m úlik az egyszerű paraszt em ber szerelm e m eg házassága. C sak példaképen állítok ide néhány esetet. B ihari L aci C sekében azért n em vett el egy lányt, m ert az a tányért az ajtósarkán lógó törülközőbe törülte m eg. Ú gy m egutálta a lányt, n em tudta volna elvenni. A legfurcsább az egészben, hogy épp ezek igen tiszta népek voltak. E gy m ásuk legény bálba volt m enendő a lánnyal. E l is m ent érte és a háznál m egkínálták tőtött káposztával. A kkora töltelékeket adtak eléje, hogy nem bírta m egenni. N em is vette el a lányt, m ert ezek m ég arra is restek, hogy apró töltelékeket csináljanak. K onc B erti K óródról a kézfogó előtti napon látogatta m eg a jegyesét. A spór felett m osott fehérnem ű lógott. D e csak rá kellett nézni, láthatta m indenki szem m el, hogy az nincs rendesen kim osva. Ú gy m egutálta a lányt, h ogy soha többet feléje sem m ent. T udakolta a lány apja, ism erősök rendre, h ogy m iért m aradt el. A z egyik asszonynak aztán kivallotta, hogy azért. T erm észetes az is, hogy akit elhagynak, az bosszút áll. P l. C sekében egy özvegyasszony lányának udvarolt egy legény. B izalm asan voltak. A legény m ár igyekezett is az özvegyi portát csinosítani. A h áz elé akácot, az u dvarra o rgonát ü ltetett. A lány m eg eljegyezte m agát m ással. E rre k apta m agát a legény és éjtszaka m ind k ihúzta a földből am it ü ltetett. M ás n e lássa hasznát az ő szerelm ének.

88 M atolcsi Jóska otthagyta a jegyesét egy m ásik lányért. P edig rossz h ajlam ú lány v olt ez a m ásik. A lány m eg elővette a legény katonaképit, k iszúrta a szem it, ráírta a kép h átára, hogy: B olondnak jó fapénz is, Jó neked az olyan is! A zzal visszaküldte a képet. A bból aztán érthetett. M atolcson Jakab Flóra szam osszegi vőlegénye egyszerűen nem jött el a kézfogóra. Ú gy m aradt el a legény, hogy egy szót se izent. Ö sszegyűlt a sok v endég, a lány m eg szégyenbe m a- radt. D e nem volt elvető a lány, akadt neki m ás m atolcsi! E z utóbbi esetből két következtetést lehet levonni, először, hogy m égis csak a legnagyobb d icsőség, ha az em ber a m aga falujába m egy férjhez és n em idegenbe, m ásodszor, h ogy az izenés elm aradása fájdalm as. S zerelm i ügyekben az izengetés a bevezetett form a, s eljegyzés felbom lása, jegy visszaküldése, üzengetés nélkül nem m egy. N em a legkellem esebb m egbízatás lehet szerintem, de igen m egtisztelőnek tartják. B izalm i állás. Persze csak csúnyákat izennek. C sekében N agy Irm a a vőlegény m ostohatestvérével küldte vissza a jegyet és olyat izent, hogy a vőlegény jól elverte a testvért. A kinek a h ibájából a jegyesség felbom lott, annak a jeg y e o ttv ész. A jeg y v isszaad ása teh át csak arra a félre k ö telező, am elyik válni akar. E zelőtt 25 30 évvel T unyogon K is S ándornak visszaküldte a jegyet a m enyasszonya. K is S ándor m eg laskába vágta a jegybe kapott kendőket és vasárnap, am i- kor m indenki láthatta, teleaggatta vele a lány kerítését, így a szégyen visszaháram lott a lányra. 1877-ben M atolcson B alog Juliánná M adarassy Istvánnak lett a m enyasszonya, de a lány nem szívelte a fiút. A fam ília m egbánta, hogy erőszakolták a házasságot, s m ikor vásárolni m entek volna, m ind összecsípették a lányt dongóval (m éhhel). Ü gy összedagadt annak a képe, hogy világcsúfjára nem m ehetett vásárolni, m árpedig ha az egyik fél nem vesz részt a vásárlásban, az azt jelenti, hogy válni akar. V issza is küldték B a- logék a jegyet, d e p ersze am it ők adtak jegybe, a rojtos keszkenő m eg a tö'obi, ottveszett. H a a legény vált v olna, akkor n eki kellett v olna v isszaadni a kendőket és az ő jegye veszett volna oda pénzestül. A jegy helyét elfoglalja m ost a v ásárolt ruhaféle. E z- előtt 20 25 évvel a szegényebb vőlegény m ég csak egy rend ruhát, egy pár cipőt, selyem rojtos átalvető kendőt vett a m enyasszonyának. E zt se vették soha botba, csak nagyvásárba. N ő- nek az igények. M a m ár botba vásárolnak, s am íg a háború előtt széltibe m int csudát em legették, hogy egy vagyonos m atolcsi legény 50 pengő árát vásárolt, m a könnyűszerrel elkőt a szegé-

89 nyebbje is 200 250 pengőt. N em volt vagyonos legény a tunyögi K elem en M iklós, d e ennyit kötött el 1 929-ben a v ásárláskor. A botba könnyű m egism erni a vásárló fiatalokat. Ú gy huzakodik a m enyasszony, hogy észrevegyék, hogy ő nem akarja a választást. O da kell erőszakolni a pulthoz és úgy rim ánkodik iá vőlegény: m ondjad m án lelkem, e jó lesz? T etszik? N em vall színt, arra nincs eset. A zért m egyen vele az anyja, vagy valam i vásárlásban tekintélynek elism ert nyoszolyóaszszony, hogy képviselje a m enyasszony érdekeit. K ap is m a a vőlegénytől két rend ruhát, egy fehéret, m eg egy feketét. E gy pár cipőt, nyakbavaló kendőt, selyem, fejrevaló keszkenőt, sőt újabban nagykabátot is és a nyoszolyók helyett a m enyasszonyi fátyolt és koszorút is a vőlegény v eszi. D rága jó d olog vőlegénynek lenni. A zelőtt a m enyasszonytól kapott a vőlegény egy barnapiros (a barnán feketét k ell érteni) selyem m ellényt. Ú jabban kalapot és uram bocsáss, szvettert is. T erm észetesen jegyinget és fehér virágbokrétát kalapja m ellé. A vőfélyi dísz kellékeit is a m enyasszony veszi. M indezek a vásárolt ruhanem űek teljesen egyenlő elbánásban részesülnek a jeggyel. P éldául 1932-ben tunyogi legény hibájából felbom lott egy eljegyzés. P edig m ár be is vásároltak. A lány elhordta az ajándékba kapott két rend ruhát, cipőt, kendőt, m ert nem ő volt a h ibás. A veszteség a legényé. 1933-ban összebékültek, s a legénynek ú jra m eg k ellett v enni a két rend ruhát és m inden egyebet. E zt m indenki egészen term észetesnek találja. Ő volt az oka a jegyesség felbom lásának, tehát csak ő károsodhat. A rra a kérdésem re, hogy m i történik a jeggyel, h a az egyik fél m eghal, B alog P álné azt feleli, h ogy csak term é- szetes, hogy a m ásik m egtartja a jegyet; n em az ű hibája, hogy nem lett esküvő. Mi tehát a jegy? A jegy nem ajándék, hanem inkább foglaló jellegével bír. A vőlegény jegypénzt ad. E bből a pénzből n eki varrat a m enyasszony jegyinget, am elyet azonban csak a lakodalom napján kap m eg a v őlegény, am ikor a kötés m egtörténik. A m enyasszony kendőket ad. E zeket m int asszony ő fogja viselni. E m ellett szól az is, h ogy a k ézfogó szertartásánál a v ő- legény násznagya azonnal fordul és átadja a jegyet a v őlegény anyjának. L eghatározottabban b izonyítja foglaló v oltát, h ogy akinek a hibájából a jegyesség felbom lik, annak a jegye ottvész. A jegy visszaadása tehát csak arra a félre k ötelező, am e- lyik válik és csak annak jelenthet anyagi v eszteséget. A k éz-

90 fogón az ünnepélyes k ézfogás p edig nem m ás, m int az egyesség, a kötés m egpecsételése. A nnyiba kell tehát v enni a jegyet, m int a felpénzt v agy foglalót, m elyet m inden vásár m egkötésekor ad a vevő. Ú gylátszik, hogy ez a jegy a nővásárlásnak elcsökevényesedett m aradványa. A házasságkötés m indkét félre nézve jogügylet, am ely a lakodalom m al nyer szerződésszerű befejezést. H ogy vállalt kötelezettségének kom olyan eleget szándékszik tenni, annak bizonyságára szolgál a jegy, m int foglaló. H a értéktelen foglalót ad, akkor eleve felébreszti a g yanút, h ogy szándéka nem kom oly, s ez a m ásik felet is arra indítja, hogy tulajdonát visszaszerezze. H a azt állítom, hogy a jegy a nővásárlás csökevénye, akkor α jegynek be kell illeszkednie a házasság történetének m egfelelő fejezeteibe. S be is illeszthető. K iegészítő láncszem a nővásárlás és a hozom ányos házasság között. A vásárlásnak jelképe a vőlegény részéről, vagyis a m enyasszony árának helyettesítője, m elyet azonban m ár nem a lány apja, hanem a nő kap, m int ajándékot. A m enyasszony részéről annak kifejezője, h ogy az új h ázban n eki is van tulajdona. A háztartáshoz való h ozzájárulás m ellett k ifejezője annak a törekvésnek, am ely a nőt a házasságban a férfi m ellé kívánja állítani a nő saját külön tulajdona által. A kárhogy is fogom fel, egy ősi szokásnak előttünk elm úló em lékét m egillető kegyelettel vettem kezem be a jegyet és igyekeztem feljegyezni m indazt, am it m egtudhattam róla. A m i vidékünkön a szegényebbje m a is vált jegyet. K érdem K atona F erencet, adott-e α lánya jegyet harm adéve, m i- kor esküdött. A dott. S zalag is volt rajta? A z is. B okra is volt? A z is volt. V irág is volt rajta? A z m ár nem volt, m ert a világi piperének nem vagyok könnyű szenvedője. Ilyen szigorú elvű em ber F erenc. A gyűrűváltás divatja. E z azzal k ezdődött, h ogy aki n agyobbnak tartotta m agát, az gyűrűt vett a fenyegető ujjára. 25 30 évvel ezelőtt m ég m indenütt dívott a jegy adása. M a lassan kivesz. H elyette gyűrűt vált a m ódosabbja. M ert m indig a m ódosabbja h agyja el elsőnek a h agyom ányos szokásokat. E rre m ondják, h ogy civilizálódik. H át ha ez igaz, inkább m ondjunk le a civilizálásról.

91 T erm észetesen, a gyűrűadás uraktól átvett szokás lévén, hiányzik a k ialakult rendje. M atolcson T isza L ajos gazda azt m ondja: P arasztnak alkalm atlan a g yűrű. É n is v ettem a m enyasszonyom nak kettőt, egy köveset, m eg egy karikagyűrűt, de m agam nak nem vettem. Á ltalában az a felfogás kezd kialakulni, hogy páros gyűrűt illik venni a vőlegénynek, egy köveset és egy karikát. M ásutt az a szokás, hogy az egyik gyűrűt a m enyasszony veszi, a m ásikat a vőlegény. S zegényebbnél csak a vőlegény vesz egyet a m enyasszonynak. H a a jegyesség felbom lik, ritka karakter, aki visszaadja. M ajdnem m indig ottvész. A m egygyesiek erre a kádenciára is nótával hivatkoznak: A kit adtál jegybe gyűrűt add vissza, M ert a tiédnek a köve nem tiszta. Jaj Istenem, hogy adjam én azt vissza, E züst volt az, m ind m egette a rozsda. T unyogon S zabó G yuláné azt m ondja, az uras vőlegény m ind a két g yűrűt m egveszi, a parasztos csak egyet v esz. D e hordani alig hordja egy-két asszony. A lkalm atlan. M eggyesen azt állítják, hogy a m enyasszony a gyűrűt m ost is, azelőtt is a jobb k eze neveletlen u jján viselte. E s- küvő után átfordította a bal keze neveletlen ujjara. A zt állítják, hogy a k atolikusok szigorúbban v eszik a törvényt a g yűrűvel, m ert M ária p éldájára történik a gyűrűváltás. S zerintük a gyűrűátfordítást példázza a nóta is: M it nékem egy alm át kétfelé vágni, M it nékem egy m ás szeretőt találni. B alról jobbra fordítom a gyűrűm et, V isszaveszem a régi szeretőm et. É rdekes, hogy egyes esetekben a két szokás m ég egym ásm ellett él. T udok o lyan asszonyról, aki jegyet is kapott, g yűrűt is. D e lassan a gyűrű kiszorítja a jegyet. T unyogon találtam a gyűrűváltásra kialakult form át. K is Z siga, a falu násznagya m ondja: A beiratkozás reggelén a jegyespár átadja a gyűrűt a násznagyoknak. A násznagyok egym ásközt kicserélik s a fiatal pár m indegyike a m aga násznagyától veszi át a gyűrűt.'* T unyogon újabban az,a szokás, hogy a m enyasszony a gyűrűt a m utatóujján hordja, esküvő után fordítja át neveletlen ujjara.

92 A szégyenper és az átok. H a a szeretője hagy ott valakit, az m ég nem valam i nagy szégyen. E lvégre gom tőház, ha leszakad, lesz m ás. D e ha a jegyese hagyja cserbe az egyik félt, az bizony szégyen. N em is elégszik m eg ném elyik a jegy visszaszerzésével, hanem pert indít. A ki sokat tart m agára, az nem viszi bíróság elé a szégyenét, de b osszú, anyagi érdek, kapzsiság v agy a szülők akarata odaviheti a dolgot, hogy m egindítják a szégyenpert. Jellem ző, hogy ez leginkább vagyonos gazdánál fordul elő, m ert tudja Isten, itt is ú gy v an, hogy m indig a v agyonosabb éhesebb a pénzre. A szégyenperbe a vőlegény m iatt felm erült összes kiadásokat felszám ítják. H a m ás faluból való a legény, akkor rendesen vasárnap m egyen átal és ilyenkor ott is ebédel a m enyaszszonynál. E zt is felszám ítják. Ilyen m ódon az elm úlott szerelem a legénynek anyagi és erkölcsi kárt jelent. H a a lány családja szegény vagy ha a lány sokat tart m agára nem p erel, d e ú ton-útfélen lepiszkolják a legényt. L e- szidják, leköpik, stb. A legény nem viszi el szárazon. O lyan csúnyákat károm kodnak rá, h ogy azt leírni n em lehet. H a m ás lánynak kezd udvarolni, oda is elm ennek, azokat is m indennek elm ondják. A zért van, hogy az ilyen legény kénytelen m ás faluban asszony után nézni. F alubelijét elm arják tőle. C sekében V. M ariska úgy járt, hogy egy ecsedi legény kérte. A zt beszélte a legény, hogy ő nagyon m ódos. A háztűznézőbe jövő V.-ékat egy gazdag rokonának a házához v itte, s ott úgy m utogatott m indent, m intha az övé lenne. D e csak kisült a turpisság és így elm aradt a házasság. B e is perelték V.-ék a legényt, duplán kellett annak m egtérítem m indent, am it m iatta költöttek. B eszélik, hogy M ajtison a forradalom előtt egy zsidólegényt otthagyott α m enyasszonya. A legény beperelte a lány szüleit kártérítésért. K apott is 1 200 koronát, d e am it ő adott a lánynak ajándékot, az m egért 2000 koronát is. így m égis csak a lány járt jól. E gy legény otthagyta a lányt. 45 pengőt kellett visszafizetnie ugyanakkor, am ikor ő legalább 60 pengő értékű ruhát vett a lánynak, s az ottveszett. H a a legény elhagyja a lányt s az m egátkozza, az m egfogan. Ilyen esetben a rábűtöléssel való átok érvényes. Joga ez az elhagyottnak. A zt hiszem egész szép bokrétára való esetet össze lehetne szedni, ha az em ber ráérne. P l. P ap K árolyné tudja, hogy M eggyesen egy legényt m egátkozott a lány, hogy:,,a jó Isten sohse áldjon m eg. N e adjon neked egészséget. M ég a m enyasszonytáncot se tudjad békével eljárni. H át nem is tudta. P okolvar tám adt a lábán, sohse m últ el.

93 Szétszóltak egy párt. H ogy hová ragadtatja a lelkeket az e feletti keserűség, azt ez az átok is m utatja, így m ondta el az asszony: M ikor elváltunk, azt kívántam, adjon az Isten neki jó feleséget, szép gyerm eket, vagyont, gazdagságot, m indent, am it csak kíván. D e az egészségit azt vegye el. H át úgy is lett. H úsz év távolán is m egérzett ezen az asszonyon, hogy figyelem m el kísérte és szám onvette a sorstól m int elégtételt m indazt, am i a m ásikat érte. Ennek a szerelm i átkozódásnak igen jellem ző példájaként em lítik ezt a nótát: Nem átkozlak rózsám, nem szokásom, Csak a m osdóvized vérré váljon. Törülközőkendőd lángot hányjon, A nyavalya holtig törjön, rázzon. Száradj, szikkadj, lohadj, dagadj, A hun m ost ülsz rózsám, oda ragadj. M i lenne, ha rászokna az átkozódásra? A szöveg különben a Fehér L ászló cím ű ballada befejezése. E pikai része nálunk ismeretlen.

E rigy csak te vőfély, ahonnan a füst kijár híjad m ind. IX. A beiratkozás és templomi kihirdetés. A lakodalom helye, napja. Hivatalos személyzete: násznagy, vőfély, nyoszolyók, vendégek, szekeresek, szakácsaszszonyok. Őtöztetés, hívogatás. A beiratkozás és templomi kihirdetés. T unyogon a kézfogót követő vasárnap reggel a vőlegény, a m enyasszony és a két násznagy szekerén bem ennek G yőrtelekre a jegyzői irodába a beiratkozást elvégezni. H a az egyik fél kiskorú, akkor annak az apja is bem egy, hogy a szüle-beleeg y ezést aláírja. D e újabban m indig gyakrabban m egtörténik, hogy otthon írja alá m ár előzőleg ezt a n yilatkozatot. E z azt m utatja, h ogy az illető olyan szegény, hogy nincs arravaló ruhája, hogy beniehessen. M atolcson gyalog m egy a jegyespár a jegyzői irodába beiratkozni a két n ásznagy k íséretében. A m enyasszonyt az első nyoszolyólány, a vőlegényt az első nyoszolyóasszony kíséri, de aki bátor és n em szem érm es, az m aga m egyén beiratkozni. Tehát nyoszolyók nélkül. A bejelentést pár szóval m indig az egyik n ásznagy intézi el. P l. T isztelettel bejelentem, hogy N. N. vőlegény házasságkötés céljából b ejelentkezni m egjelent. A jegyző b eírja és huszonegy napra kiragasztja őket. A z egyházi szertartást nem szokás elhagyni, d e a tem - plom i kihirdetés T unyogon m ár elm arad. Itt szom baton van az esküvő, két nappal előtte a vőlegény násznagya elm egy a paphoz és bejelenti a házasságot. M atolcson az eljegyzés u táni napon szokás a papnál jelentkezni, de a tem plom ban csak egyszer hirdetnek. C sekében az eljegyzést követő napon jelentik be a lelkészi hivatalban a h ázasságkötést, s itt m ég h árom szor hirdetnek.

95 A lakodalom helye, napja. A rany János B ende v itéze lakodalm át lakja. K öltői szépségű nyelve tovább él a nép ajkán. M a is lakodalm at laknak nálunk. M ég pedig a lakodalm at a legény szüleinek házánál lakják m eg. D e erre csak akkor szám íthat a legény, h a m egfelelő m agatartást tanúsított apjával szem ben és nem annak akarata ellen házasodik. D ávid L ajos T unyogon ezt m ondja erről: A z én fiam 2 1 éves. N egyedik h ónapja m án, h ogy K reism annál hónapos. É n egyeztem m eg a fizetség dolgában, én is veszem fel a pénzt. N em is látott abból a fiú egy krajcárt se, azt se tudja m i v an azzal. A z term észetes, h ogy m egkapja a rendes ruházatát tűlem. V asárnap valam it kocsm ára, kuglira és vásárkor is annyit, hogy vásárfiát hozhasson a lánynak. E z k ijár n eki. H a azután egy-két év m úlva m eg találna házasodni, a lakodalm át m eglakhatja nálam, h a arravaló lányt v esz el. L ehet az szegény is, én is cselédjányt vettem el, m eg is értem vele. H a az apa nem engedi, hogy fia otthon lakja m eg a lakodalm át, arra azt m ondják: O lyan szigorú erkölcsű apja van annak, m ég azt se engedte, hogy a lakadalm át m eglakja a fia. Ilyen esetben a fiú valam elyik rokonánál, vagy ha az nem vállalja, tekintettel a szülők ellenzésére, a m enyasszony szüleinél tartják m eg a lakodalm at. E gy ízben a szülők nem voltak beleegyezve a házasságba, m ert a lány n agyon rosszhírű fehércseléd volt. D e m eg nem is idevalósi. N em is engedte az apja, hogy otthon lakja m eg a lakodalm át, hanem az egyik rokonnál tartották. L akodalom u tán m ég két h étig m aradtak o tt a fiatalok, am íg h ázrészt b éreltek m agoknak. A m ondottakban a hangsúly azon van, hogy nem idevaló. M inden idegennel szem beni bizalm atlanság jellem ző vonása a falunak. A hazai rossz is jobb az idegen jónál. A z ilyen eset m egbontja a családok békességét. H a a keresztapa a násznagyságot vállalja, akkor a legény szülei haragusznak m eg rá. H a nem vállalja, akkor m eg a fiatalokkal kerül szem be. R égen a lakodalom m indenütt kedden volt. M a T unyogon, M atolcson szom bat, C sekében vasárnap délután, M eggyesen a régi szokást tartva, kedden délután lakják a lakodalm at. A lakodalom hivatalos személyzete A fiatal pár m ellett a két n ásznagy, feleségük a n ásznagyasszony, két vőfély, a n yoszolyóasszonyok és lányok, a szekeresek, szakácsasszonyok, segédlegények és v égül a vendégek. A hívogatáson kezdve, m indegyiknek a szerepkörét ism ertetem a lakodalom egyes m ozzanatai szerint. M ondhatom, sem m i sem o kozott annyi n ehézséget, m int a

96 lakodalom felbontása apró egységekre s ezeknek az egységeknek keretén b elül a részletek tisztázása. D e h a azt m ondanám, hogy m ost m ár m inden részletével tisztában vagyok, hazudnék. K ülön tanulm ány tárgyává kellene tenni a lakodalom m al kapcsolatos szim bolikus vonatkozásokat, am elyeknek se szeri, se szám a. «S ok nehézség u tán tisztáztam, h ogy a szülők a p olgári és egyházi szertartásról egyaránt hiányoznak, tehát a lakodalom hivatalos aktusában nem v esznek részt. A v őlegényt és m enyasszonyt a szülei háztól való elindulás előtt elbúcsúztatják a szülőktől. E zzel a szülők szereplése b e is fejeződött. A vőlegényes házhoz m egérkezve, a m enyecskét anyósa fogadja. A pósát sokszor nem is látja, m ert azt elfoglalja a felügyelet. A m enyasszony szüleiért az esti v acsorához épenúgy elküldenek, m int akárm elyik nyoszolyóért. A különbség csak az, hogy esetleg a vőlegény m aga m egy el értük. M agyarázatul anynyit m ondanak, hogy nagy felügyelet kell ilyenkor m indenre, nem hagyhatják ott a házat, m ikor tele van idegenekkel. K i vállalná a felelősséget m inden holm ijukért, tüzért, verekedésért. K özéposztálybeli em ber szám ára ez szokatlan. D e ebből látszik, hogy nem csak a halállal, hanem ím e, az öröm m el szem - ben is egykedvűen nyugodt tud lenni a m agyar em ber. A lakodalm i előkészület m inden m unkájából és költségéből azonban teljes részüket kiveszik a szülők. A násznagy. M a a vőlegény és a m enyasszony szem élyesen szólítja m eg násznagyát. M atolcson azelőtt a m enyasszony násznagyát a m enyasszony apja h ívta m eg. H a az apa n em élt, a család v alam elyik férfitagját bízta m eg az anya, hogy a n ásznagyot m egszólítsa. N em illett volna, hogy az asszony m aga tegye ezt M indenütt úgy illik, h ogy a keresztapát k érjék fel n ásznagynak. H a ezt elm ulasztják, a keresztapa el sem m egy a lakodalom ba, m egsértődik. D e van olyan tutyim utyi em ber, hogy nem is vállalja a tisztességet. A zt m ondja B alog P álné: A z én atyám fiai közt is volt olyan em ber, hogy h iába volt a szom szédba lakodalom, az oda se pirkantatt, nem hogy odam ent volna. H át az üyet hiába is kéri a keresztgyerm eke násznagynak. K elem en M iklósnak hetvenen felül járt a keresztapja. A zért m égis rászólt, am ikor a b író lett a n ásznagya: N a fiam! N tem hittem vóna rólad! D e m egengesztelődött. M ert úgy volt, hogy am ikor először m ent M iklós a lánynál a bíróval találkozott. A z m ár akkor m egm ondta: én leszek a násznagyod, M iklós. K ezet is adott rá. így nem lehetett m egm ásítani a dolgot. N em is haragudott aztán a keresztapja tovább.

97 M a is m agától értetődő, hogy a násznagyok felesége a két násznagyasszony, azelőtt nászasszony. H a a n ásznagynak van arravaló (felnőtt) lánya, akkor az az első nyoszolyólány. A vőlegény násznagya a kikérő, a m enyasszony násznagya a kiadó násznagy. A legkapósabb násznagy m a T unyogon K is Z siga. S ok ügyesség, talpraesett tréfás hajlandóság kívántatik m eg ahhoz, hogy valaki jó n ásznagy legyen. Ú gy látszik, K is Z siga ékes ezekkel az erényekkel. T artja is m agát! A zt m ondja: E gyszeri m egszólításra oda se hederítek! D e rendesen addig kérlel a fiú, am íg Isten neki fakereszt. D e m ég akkor se kötök k i a fiú szavára, hanem elm egyek elébb f elkérdezni a szülőket, hogy rendén van-e a dolog? K edvükre van-e? A z én segítségem m el ugyan nem hajt m ellé a szüleinek! D e azt m egteszem, ha m ár vállaltam, hogy igyekszem az ellenállást m egtörni. M. L.-nénál is vállaltam a násznagyságot. K ét hónapig törtem G yuri bácsit, csakhogy m egengedjék. M ondtam, hogy m ég a halálos ágyán is Ida fogja (ápolni. H át ez úgy is lett. A z öreg nem is állott m ást m aga körül. P edig h ogy ellenkedett. O lyan násznagyság esett ott, hogy m ég egy pohár pálinkával se kínáltak m eg m int násznagyot. K öztünk m aradjon teszi hozzá egy fejbólintással. D e ezentúl ebbe se fogom törni m agam (m ár m int az engedelem - szerzésben). M ert lám, az öreg is két évig nem beszélt velem, am iért az engedelm et kicsikartam tőle. É n ezentúl ha a szüle nem hajlik köszönöm a m egtiszteltetést, de nem vállalom. N em keveredek em iatt többet haragba senkivel. A vőfély. A lakodalom szertartásm estere, «am it C ellar Józsefné így fejez ki: azzal ékes a lakodalom, ha ü gyes a vőfély, d e van olyan bajdola vőfély, hogy nem ér m eg egy irgalm as kiáltást. T unyogon K elem en M iklós a legkeresettebb vőfély. M int szakértő azt m ondja: n ekem m ár k im últ az időm, m ert én m ár négy éve házas em ber vagyok. D e nem hagynak békém et, am íg csak el nem vállalom. Ü gy áll az eset, hogy azt a tenger verset, am it a vőfélynek tudni kell, K elem en M iklós egy am erikás könyvből egy délelőtt tanulta m eg szántás közben, az eke szarva m ellett. H á- rom legénynek is leírta m ár a v erseket, d e n em b oldogultak vele. M indebből pedig az következik, hogy a vőlegény addig jár a nyakára, am íg egy gyenge percében elvállalja a vőfélységet. A m erikás lévén a rigm us-gyűjtem ény, a következő verset is szószerint elm ondják itt az őshazában:

98 K edves jó szüleim! E ljöttem tőletek a m essze távolba, Itt találtam reá szeretett párom ra. M ert ez vándor ország széjjelszórt egym ástól, M int az alm a, m ikor leesik fájáról. A m enyasszony vőfélye a kisvőfély. H a van a m enyaszszonynak öccse vagy közeli legényrokona, akkor az a kisvőfély. Ő t is a m enyasszony szólítja m eg. M atolcson azt m ondják: m a takarítván kicsi híján egek szén úgy van, hogy csak egy vőfélyt hívunk. T akarékossági szem pontból persze. A násznagy m indig idősebb, kom olyabb gazda. A vőfély fiatalaibb, lehetőleg legényem ber. M indkettőnek talpraesett, ügyes em bernek k ell lenni, sok jártassággal a társasélet form áival, bizonyos fegyelm ezőkészséggel a kortársakkal szem - ben, öntudatos fellépéssel és ha nem is szónoki, de jó előadási képességgel. A vőfély k ivétel n élkül m indig versben m ondja el m ondanivalóját. A násznagy m űidig prózában. A próza teljes egyéni szabadságot biztosít, szinte azt a benyom ást teszi, hogy a násznagynak m egengedett tréfákban feltételezik a korral együttjáró m érték alkalm azását, m íg a fiatalabb vőfélyt m egkötik, hogy az sehol a h ám ból k i ne rúghasson. M egkötik a verses beszéd kötőerejével. A m i utánjárás, fáradozás, szaladgálás a lakodalom m al van, az m ind a vőfély gondja. F iatal, fussa ki m agát. A násznagy rögtönzéseiben a parasztem ber hum ora, ötletessége jut kifejezésre. A z olasz coonm edia deli' arte m ódjára teljes szabadsággal bír, úgy építeni ki a tréfás előadást, am int azt kedve tartja. A két násznagy párbeszéde tudtom m al m ég kom oly m egfigyelési tárgya nem volt, pedig azt hiszem, hogy a népi dialóg érdekes m ozzanatait lehetne belőle m egállapítani. H a a n ásznagyok egyike m ás faluba v aló, akkor m eg éppen kettős m érkőzés lesz a két faluból való násznagy kom ázása. A közönség is két p ártra szakad és b iztatják őket: erre feleljen m eg, F erenc bácsi! É s a F erencek m eg Jánosok m eg is felelnek rá rendesen, s a következő p ercben m ár az ő p ártjukon csattan a kacagás. K is Z siga azt m ondja, m ikor ő A ngyalosban násznagy volt, D om ahidy V iktor m éltóságos úr végignevette a násznagyi harcot. P edig az elég nagy világot bejárt em ber volt. L ehet, sőt v alószínű, h ogy itt is h anyatlás jegyében áll m ár a népi élet, de azt hiszem, hogy m ég m a is sok érdekes vonatkozást lehetne kiem elni ezeknek gondos összegyűjtéséből. A bethlehem es játékokból tekintélyes anyagot gyűjtöttek össze, de a n ásznagyi tréfás p árbeszédek m ostohagyerm ekei a néprajzi gyűjtésnek.

99 Nyoszolyók. A zelőtt a v őlegény és m enyasszony is egy, k ésőbb k ét nyoszolyóasszony és nyoszolyólánnyal érték be. H a nyoszolyót m ondanak, azon m indig nyoszolyólányt kell érteni, de egyszerűbbnek látom őket m egkülönböztetni s csak közös vonatkozásban nevezni őket nyoszolyóknak. A z a régi rend, h ogy a v őlegény a n yoszolyólányt csak izenettel kérhette fel, m ert m int v őlegénynek n em illett v olna lányos házhoz m ennie, úgy m ódosult T unyogon, hogy a m enyasszony és vőlegény együtt m ennek el nyoszolyóikat m egszólítani. P ersze nem kettőt, m ert a m érték ebben is elvész. K elem en M iklós azt m ondja, utolsó vőfélysége alkalm ával tizenkét nyoszolyóasszonyt és huszonhárom nyoszolyólányt járt fel. L egnagyobb m egtiszteltetés term észetesen első nyoszolyónak lenni, akiknek m indenütt jussuk van az első helyre. F élté* kények is elsőségi jogukra. S zerepük m a igen csekély, leginkább az ajándék átadásából áll. O tt ahol szokás, hogy a jegyző, pap, tanító kendőt kapjon, ott az első nyoszolyóasszonynak adja át a m enyasszony anyja a kendőket, s az osztja szét őket. A m enyasszonyi fátyolt, koszorút, a vőfélyek bokrétáját azelőtt a n yoszolyók vásárolták. Ö reg botosok m ég em lékeznek a vásárló s köröm szakadtáig alkuvó nyoszolyókra. A m enyasszonyt azelőtt m indig a nyoszolyólányok öltöztették, vagyis ők tűzték fel a fátyolt. A zelőtt tornyos volt a m enyasszonyi koszorú, m ost sim a. A z öregek m ondják is: de csúnyán lelapítottátok, m ég buggyot se csináltatok a fejire fátyolból. D e a fiatal viseli a koszorút, s nekik úgy tetszik, h a az sim a. N éhol a koszorú feltűzéséhez a nyoszolyólányok adnak hajtűt. N em h ozna szerencsét, h a saját h ajtűjével k ontyolnák. A tem plom ba a m enyasszonyt azelőtt m indig a két első nyoszolyólány kísérte fel, s a nyoszolyóasszonyok kísérték ki a tem plom - iról. A lakodalm i m enetben is első hely illeti m eg az első nyoszolyóasszonyt és lányt egyform án. K elem en L ászló azt m ondja: halálra sírta m agát az a nyoszolyó, aki nem m egfelelő helyre került, m ikor a szekerekre felültette őket a vőfély. K is G yörgy K árolyné is volt nyoszolyóasszony m ég abban az időben, m ikor a nyoszolyók vásároltak. E l is m ondja igen jóízűen annak történetét: V ásárolni m entünk. A többi asszony h itvány k oszorút nézegetett, én m eg csak alkudtam a drágább v iaszvirágosra, selyem fátyolosra. A többi csak szidott: m it akarsz te avval?

100 drága az! H a azt akarod, vedd m eg m agad. M eg is vettem. C sak m agáért a virágért l P 50-et fizettettek v elem. D e m egvettem. H át m ikor a jegyzőtől jövünk k ifelé, karon fog a vőfély, hogy én üljek a T isza G éza szekerire. A zt m ár nem! M ért üljek én a T isza G éza h arm adik szekerire, m ikor én első nyoszolyóasszony vagyok és engem m egillet az, h ogy az első szekérre ü l- tessenek. N em is ültem fel. E lindultam gyalog. A falu határába dógoztak az em berek a m ezőn, azok is b iztattak, ne h agyjam m agam, nekem van igazam. U tolértek, szidott a v őfély, nem is karéjba vágta, h anem d arabba, ú gy adta. É n m eg csak m entem. Ú g y v ittek aztán v issza erő v el a szek érre, m ég a láb o m se érte a fődet. D e úgy is ü ltem azon a szekerén, h ogy a fél farom a felhércen vót. A m int hazaértünk leugrottam, m entem haza. A nyám első szakácsasszony vót ebbe a lakodalom ba, de el se m ent kitálalni, hogy így k ibántak velem. E ngem nagynehezen behúzogtak a vacsorához, de ott is az asztal v égére kerültem. M érges vótam! N ekem van legtöbb p énzem be a lakodalom, aztán ráfizetek, m int kódus a búcsúra. Vendégek. T unyogon a nyoszolyókon kívül lányvendégeket is hívnak. E zek sem a polgári, sem az egyházi szertartásra nem hivatalosak, m ég a vacsorára sem, csak a vacsora utáni m ulatságra. V an olyan, aki aztán ide sem m egy el, m ert: ha nyoszolyónak nem kellettem, vendégnek nem m egyek. A vendéglányokat a vőfélyek csak egyszer, a hivogatáskor járják fel, többször nem. M át olcsón m egtörténik, hogy a nyoszolyók vagy a rokonlányok udvarlójának szólnak: gyere fel a táncba! D e ezeket nem a vőfély hívja m eg. L ányt csak táncba hívni itt nem szokás. M atolcson tehát nincs vendég. O tt m a összébbfogják a gyeplőt. Szom szédot, rokont hívnak m eg csak a lakodalom ba, vegyes idegent nem. D e akit m eghívtak, azt m eghívták a tem plom ba is, m eg vacsorára is. A hogy ezt m ondják, abban v an egy k is lenézés a tunyogi lakodalmi vendégséges szokással szem ben, akiket táncolni hívnak, de enni nem adnak nekik. Szekeresek. O lyan községben m int T unyog indokolt, hogy a lakodalm asnép szekérre üljön, m ert a jegyzői hivatal a négy kilom éterre fekvő G yörteleken van. M atolcson helyben v an a jegyzői hivatal, de itt m eg az előkelőséghez hozzátartozik, hogy a násznép szekerén vonuljon fel a jegyzői hivatalhoz, o nnan m eg a paphoz. N yírm eggyesen és C sekében h elyben van a jegyzői hivatal s gyalog szokás esketőre m enni.

101 H a a násznép szám ára fogatokat kérnek, az olyan szívesség, am it nem szokás m egtagadni. L akodalom, tem etés nem m ehet m eg em ber n élkül m ondja K is Z siga. O da tehát m enni kell, ha hívják az em bert. M ég akkor is m enni k ell, ha szegény hívja, m ert tenni kell annak is, hadd éljen! A nagyvőfély kötelessége a szekereseket is hívogatni. A ki vállalja a fuvarozást, az egyúttal családostul h ivatalos a lakodalom ba, m égpedig a p olgári és egyházi szertartásra, v alam int a vacsorára is. A z asszonynak m indig az ura szekerin van ilyenkor a helye. V étve esik m eg ; hogy valam elyik asszony elm a- radjon. A m in én váltig csodálkozom. M ert aki egyszer ült lőcsös szekerén, kövesúton, az nem igen vágyik többet erre a földi élvezetre. D e a gusztusok, hála Istennek különbözők. L akodalom ban a lú fűére kendőt kötnek, m ondja C él. lár Józsefné. M agam tól is tudom. H a k ocsin, autón, ilyen lú file m ellé kötött kendős szekérrel találkozik az em ber, ajánlatos az óvatos kitérés, m ert feltétlenül b e van p álinkázva a k ocsisa és hajt, m int a veszedelem. M egelőzni a m ásikat, asszonyokat visíttatni a félelem tül, ilyen gyönyörű élvezetekre ad alkalm at a lú file m ellé kötött kendő. M áig is csodálom, h ogy nem v égző-,dik m ind valam i szerencsétlenséggel. A részeg em bert csakugyan Isten őrzi. A hány szekerest hívnak, annyi kendőt, azelőtt fejrevaló kendőt, újabban csak zsebbevaló kendőt kell a m enyasszonynak kiadni. A z öregek azt m ondják, m inden szekérre két kendőt kellett szám ítani. Szegényebb a világ, szegényesebb a dísz is. U jabban krepp-papírból vágott szalagokkal d íszítik a lovakat. M ire beérnek G yőrtelekre laskára m egyen. A lovakra való kendőket akkor adja ki a m enyasszony, am ikor a m enyasszonyos h ázhoz érkeznek a szekeresek. N em - csak a m enyasszony, h anem m inden n yoszolyó is, m ielőtt felülne a szekérre m egajándékozza a k ocsist zsebbevaló kendővel. E zeket m ind felkötik a lú file m ellé vagy ha m ár oda nem.fér, a hám ra. M entül több és tarkább k endő van egy fogaton, annál díszesebb az esküvő. F elkötné persze a kocsis, ha ötvenet adnának is, inert ennyi a haszna, m eg a köszönöm. H a a nyoszolyó n em ad kendőt, azért n em lehet leszállítani a szekérről, de hogy a lovakat hajtó gazda ne tegyen erre valam i kis m egjegyzést, azt m ár m egint nem lehet m egtiltani. L egrangosabb ajándék lúra a sávos törlőkendő. M ikor K is Z siga G yürébe hozzájárt a feleségéhez, látott olyan lakodalm at, hogy nem csak a lú file m ellett, hanem a hám on is anynyi sávos kendő lógott, hogy a földet seperte. B arát M iklósné is azt m ondja, hogy ha C sekében m ás faluba m ent vagy m egy férjhez a lány, akkor a falu becsülete m egkívánja ezt a kis tüntetést. A vőfély kötelessége a szekereseket indulás előtt feljárni,

102 nehogy elkéssenek a lakodalom ból. A m atolcsi V eress István K öm örőből házasodott. A szekerese reggel kim ent a m ezőre, m egkésett. M ire m egérkeztek a m enyasszonyos h ázihoz K öm ö- rőbe, a m enyasszony násznépe m ár m eg is ette-itta a lakodalom ra öszehordott földi jókat. A m enyasszony m aga m ent ki a kapuba, úgy fenyegette őket ököllel: ide be ne m erjetek jönni! N em is m ertek az u tca felől b em enni, h anem a szom széd felől kerültek. A vőlegény m eg a násznagyok úgy kérték a m enyasszonyt, m int az Istent. V égül is rávették. M egszelídült. M égis eljött M atolcsra jegyzi m eg kicsinyléssel B alogné. Ü gylátszik, nagy kitüntetés M atolcsra férjhezm enni. V agy tovább k ellett volna m agát tartani a lánynak, hogy értékét ezzel is em elje, és a késés sérelm ét m egtorolja. E z az egész történet kútba esett volna, ha nem bajdola a vőfély. R öviden összefoglalom itt a szekeresek egész lakodalm i szerepét, tekintet nélkül arra, hogy ezzel elébevágok a lakodalom hivatalos sorrendjének. A szekeresek, akár a vőlegény, akár a m enyasszony részéről hivatalosak a lakodalom ba, a vőlegényes h ázhoz gyülekeznek, hogy m inél nagyobb kocsitábor m ehessen a m enyasszonyért. A kisvőfély szerepe a lakodalom n apján szinte abban m erül ki, h ogy róluk g ondoskodik. E lőször a v őlegényes h áznál összegyűlő szekereseket kínálja v égig m inden földi jóval, értsd kaláccsal és pálinkával a vőlegény szívességéből. A ztán alig fordultak be a m enyasszonyos ház udvarára, elölről kezdi a kínálást a m enyasszony szívességéből. A m int a tem plom ból h azaér a násznép a vőlegényes h ázhoz, a k ínálás m egism étlődik. C sak ezután m ennek h aza a szekeresek. S zívességük elism erése és m egbecsülése abban is m egnyilatkozik, hogy a v acsorához a vőfély köteles őket feljárni. Szakácsasszonyok. A lakodalom nélkülözhetetlen szem élyzetéhez tartoznak a szakácsasszonyok is. T unyogon K is Z siga szerint egy közepes lakodalom ba négyet-ötöt is hívnak. C sekében négy szakácsasszonyt hívnak, egy fő és három segítőt. T erm észetesen ez is szívességi m unka. K is Z siga m indig m egnézi előbb, ki a szakácsasszony, m ert a gyúrótáblájáról m eg lehet m ondani, m ilyen rendes vagy tiszta egy asszony. M indenki k eze u tán bizony n incs g usztusa enni. Á ltalában finnyás a m agyar em ber. A főszakácsasszony dirigál m indent, a segítők csak a keze alá dolgoznak. A háziasszony m eg felügyel, m ert ha n em elég szem es: fazék töltött káposzta, egész kenyér, kalács eltűnnek.

103 S zakácsasszonynak csak időset hívnak. N agy elism erése különben a főzőtudom ánynak. M egtiszteltetés szám ba m egy. C sekében az előkészület sorrendje a következő: szerdán m egcsinálják a csigatesztát. E z igen babrás m unka, de igazuk van, m inden levestészta közt ez a legjobb. C sütörtökön m egtöltik a tőtött káposztát. Pénteken m egölik a tyúkokat, szom baton kenyér-kalácssütés, tésztakészítés. V asárnap a bekészítés is rengeteg dolgot ad. M aga a beosztás is nagy körültekintést kíván. V olt olyan lakodalom m ondja K elem en M iklós, igaz, hogy nem T unyogon, hogy nagyvőfély létire a kocsm ába m ent el vacsorázni. R osszul szám ítottak a szakácsasszonyok, keveset főztek, a végin v ízzel eresztették fel a levest. D ehogy is evett volna belőle. A vőfély szolgálja fel az ételeket, így utoljára eszik s így eshet m eg, hogy a fárasztó nap után rendes ellátás nélkül m arad. A szakácsasszonyokra m ég a lakodalm i vacsoránál viszszatérek. Őtöztetés és hívogatás. L akodalom ba hívni kell a násznépet. E z term észetes. A hivogatás feladata a vőfélyekre vár, kiket felékesítenek erre az alkalom ra. A m íg egyöntetűen kedd volt a lakodalom napja, m indenütt szom bat este őtöztették a vőfélyt és vasárnapra esett a hivogatás. M a T unyogon csütörtök reggel, M atolcson szerdán este, C sekében szom bat délután, M eggyesen vasárnap őtöztetik a vőfélyt. H ivogatást Tunyogon, M atolcson csütörtökön történik. Csekében szom bat délután, M eggyesen vasárnap. M indenütt m egm ondják, hogy pénteken nem hívogatnak, m ert az szerencsétlen nap. A két vőfély ezzel vagy hasonló rigm ussal állít be a m enyasszonyos házhoz: B ékesség e háznál. Jó napot kívánok, M ink itt a vőlegény követeként állunk. M iként bem utatom e háznál m agam at, K érem hallgassák m eg egyném ely szavam at. A vőlegény nékem erre adta szavát, H a szépen m egkérem kedves m enyasszonyát, A z m ellünkre ékes bokrétát fog tenni, M elléje pedig szép szalagot fog tűzni. Én hát felkerestem a vőlegény nevében, M inket m indkettőnket díszítsen fel szépen. A vőfélyek őtöztetéséthez szükséges virágot szalagot m a a m enyasszony veszi. A z előírt időben a vőfélyek beállítanak a

104 m enyasszonyos házhoz, ahol ruhájukra feltűzik a nyoszolyólányok a vőfélyi díszt. M ellére m indenütt b okrétát kap a vőfély. M a ez a virág fehér viaszból form ált bim bós m irtusz, ovális fehér cifra papírkeretre tűzve, alatta rám ásszélű fehér szalag lóg le két ágban. A zelőtt ez a szalag és a virág is színes v olt, rózsából, nefelejtsből és m ohából állott. M atolcson, C sekében a bal karjára is tűznek a v őfélynek szalagos csokrot, T unyogon m ár nem. O tt e helyett tenyérnyi széles rózsaszín vagy piros szalagot vetnek át a v őfély vállán a d erekáig érően, s elm arad a vőfélypállca kendős, szalagos díszével. P ersze ez is ú gy van, hogy nem feltétlenül m arad el, egyszer van, egyszer nincs. H a a vőfély p álcát visz, akkor arra az első k endőt vagy szalagot a m enyasszony köti fel, a többit az őtöztetéshez összegyűlt nyoszolyók adják. V agyonos háztól szebb kendőt, hosszabb és szélesebb szalagot kap a vőfély. T arpán gazdag falu az a szokás, hogy a hívogató vőfély négynyüstös abroszt kap. E zt átalveti a jobb vállán, úgy köti m eg a derekán. N agy lakodalom kor annyit összeszed estére, hogy m ozogni sem tud jóform án tőlük. D e egyet sem szabad azokból letenni addig, am íg v égig nem járta az összes m eghívandókat. N em is m egvetendő dolog! M agam is elm ennék T arpára hívogatni. A vőfély sohasem kapott és m a sem kap sehol a kalapjára bokrétát. E z csak a vőlegényt illeti. H ogy m ennyire üres cerem ónia m a m ár a vőfélyi hivogatás, azt legjobban m utatja, hogy C sekében m a a m enyaszszony vendégeit az a négy nyoszolyólány hívja m eg m ár előbb, akiket a m enyasszony erre felkért. T unyogon a vőlegény és m enyasszony a m aga vendégeit szem élyesen szólítja m eg. H a nagyon ragaszkodnak a régi szokásrendhez, akkor a vőlegény helyett valam elyik rokon hívja m eg őket a vőlegény n evében. E z a h ivatalos m eghívást m egelőző hivogatás kedden történik. A hivogatásra a vőfély m egkapja a m eghívandók listáját. K elem en L ászló azt m ondja, azelőtt szigorúan vették a sorrendet is. E lőbb a vőlegény, m ajd a m enyasszony násznagyát kellett m eghívni, azután a nyoszolyókat és csak azután a többieket. A sorrend betartásáért a vőfély felelős volt, m ert a m ellőzést m egtorolta az illető azzal, hogy el sem m ent a lakodalom ra. M a az irányadó szem pont a praktikusság, ki hol lakik, a szerint m ennek sorra. A zelőtt nem k ellett lisztát írni. A násznagyok, nyoszolyók neveit m egm ondták, egyébként pedig azt az utasítást kapta a vőfély, hogy: erigy csak te vőfély, ahonnan a füst kijár híjad m ind. C sekében a két felszalagozott pálcás vőfély foelép a házba (újabban m ár kopognak is) s a házajtóban m egállva, hozzákezd a kisvőfély a verseléshez:

105 A lázatossággal lépünk e hajlékba, É g áldása szálljon a benne lakókra. A házigazdától bocsánatot kérünk, H ogy tisztes házába belépni m erészlünk. Jövetelünk okát elm ondom én itten. E gy szép ünnepély van készülőben, M elyre a családot általunk hívatja K is Sándor vőlegény s az ő tisztességes atyja. L egyenek szívesek nálok m egjelenni, M i sem fogunk érte adósok m aradni. E rre előlép a nagyvőfély és szavalja: A z élet útjain öröm, virág terem, D e vele jár a bú és gyötrelem. S zívünket is gyakran fájdalom rongálja, S zükségünk van tehát egy oly szerető párra, K i velünk az élet bajait m egossza, Fájdalm unk enyhítse, Ö röm ünk fokozza. A szent házasságot az Isten rendelte, M ikor az első pár em bert terem tette. A zóta m ár sok ezer év és hónap letűnt, D e a szent rendelet köztünk m eg nem szűnt. E ngedvén az Isten parancsolatának, K is S ándor barátunk is párt választ m agának. E rre V arga Juliskát m ár ki is szem elte, B enne boldogságát öröm m el fellelte. K éreti tehát e ház m inden tagját, Z ene, vigalom ból ki ne vonja m agát. A vőfélyverset a h áziak állva hallgátják végig. A v ers végén a vőfély pár szóval elm ondja, hogy násznagynak, nyoszolyónak vagy csak egyszerű vendégnek hívja-e m eg a háziakat. A vers után, ha a férfi is jelen van, az k ezet fog a vőfélylyel, az asszonynép nem. D e m egkínálják tésztával, egy pohár pálinkával, am it igen ó vatosan fogad a vőfély, m ert igaz, h ogy a íhivogatás napján reggeltől estig nem eszik m eleg ételt, de annál könnyebben berúg a pálinkától, m árpedig nagy szégyen és nagy nevetség lenne abból, ha a vőfély úgy berúgna, hogy nem tudna tisztének m egfelelni. A kínálással együtt m eg is ajándékozzák a vőfélyeket. K atona F erenc szerint csak a nyoszolyóktól igényelhet kendőt, szalagot, újabban p énzt, d e ad n eki m inden vendég-lány is. P énzt m a szívesebben adnak, m ert jobban jön ki a lány, ha 5 0 fillért vagy akár egy p engőt is ad, m intha k endőt adna. A zt m ég m a is hangoztatják, hogy ezt a pénzt m egváltás cím én kapja a vőfély. N épesebb lakodalom ban 25 30 pengőt is össze-

106 szed estig a két vőfély. E ste m egosztoznak rajta becsülettel. K is Z siga szerint azért adnak n éha a lányok erejükön felül is, m ert attól tartanak, ha nem adnak, akkor nem továbbítja őket a vőfély. M ert a tánchoz először a vőfély vesz fel m inden lányt, s ő továbbítja m ás táncosnak. M árm ost m i az a vőfélynek m egtenni, hogy utolsónak vegyen fel egy lányt, vagy hogy lebeszelje a cim borákat: ne vedd fel. E gy kis kajánkodásért bizony faluhelyen sem kell a szom - szédba m enni. H ol van m ár az a v ilág, m ikor K elem en L ászló az első vőfélységekor 32 k endőt k apott. B üszke is rá m a is. M ikor aztán oszlóban vót a lakodalom kikiáltottam : sorakozóba, aki kendőt akar! K iosztottam kettő híján m ind, m ert nem akarok én bótot nyitni. A kisvőfélyre is ráparancsoltam : adjad te is is. E gy párat tarts m eg, a többi hadd m enjen. A kár az előzetes, akár a vőfélyi hivatalos hívogatás alkalm ával igen szokatlan dolog lenne m egm ondani azt, hogy nem számítunk elmenni. Á ltalában szem be m egm ondani, m it határoztam vagy m it akarok azt n em szívesen teszik. V alam i furcsa szégyenkezés vagy m i tartja őket vissza. Ú gyis m egtudják, ki szám it elm enni abból, h ogy azok a hivogatást követő n apon élelm i-cikkekben ajándékot k üldenek. A z ajándékozás napja T unyogon, M atolcson péntek. C sekében a hivogatás napján küldik el az ajándékot. A zt, hogy k i k üldött ajándékot, azt k ét o kból is n yilvántartják a vőlegényes háznál. E gyfelől, m ert ebből derül k i, kik fogadták el a m eghívást, m ásfelől, m ert aki élelm iszerek küldésével részvételét bejelentette, azt a lakodalom délelőttjén a vőfélynek fel kell járni. E zzel m egtiszteli a jelentkezőket, s az ajándék elfogadását m integy hivatalosan elism eri. A bból nincs harag, ha a m eghívott nem m egy el, m ert elvégre Lakodalom, disznótor nem erőszak. D e ha rokont, szom szédot nem hívnak m eg, az kom oly sérelm et jelent. Jellem - ző erre am it C ellar József né elm ond: K ocsordon egy szegény szom szédot nem hívtak m eg. M érgelődött a szom széd kegyetlen és a lakodalom napján leölte a disznaját. D e h iába csinált lacikonyhát, csak dühös vót. V égül se állotta, ő is átm ent a lakodalom ba nézőnek. D e ott m eg összedűlt (verekedett) a vőféllyel, végül is kiverték a házból. B ár a m eghívottak egész családja jogosult erre, szégyen lenne az egész fam íliának elm enni a lakodalom ba. L eginkább kettő m egy. H a négyen m ennek, m ár k ész a m egszólás: E zek olyan disznók, m ind m egeszik, am it vittek. M ég nem is jut belőle m indegyiknek annyian jöttek. P ofa k ell hozzá négyszerannyit m egenni, m int am ennyit küldött, stb. stb.

107 K elem en L ászló azt m ondja, hogy hajdan sem volt jövedelm ező, ha az em bert lakodalom ba hívták. S zégyennek, gyalázatnak tartotta volna, bárm ily szegény volt is valaki, hogy a fiatal párnak terhére essen az ő étkezése. H a egyebet nem, akkor elm ent a m észároshoz: kérek egy pár font húst, ezt küldöm a lakodalom ba. A kinek m ódja volt, egész sódart, 10 12 tojást, egy jó nagy tál finom lisztet adott. H a köleskásája volt, azt sem felejtette el. M a sem szabad az ajándékküldésben szűkm arkúnak lenni. A zt m ondja K elem en M iklós: legutóbb annyit összehordtak, hogy m agával sütem énnyel tele lett a szuszék. D e nem baj a m ondja, legalább a fiataloknak is m arad valam i a háztartás m egindításához. A lakodalom előtt csoportokba osztják fel m agukat a nyoszolyók és úgy m ennek a vőlegény és házhoz segíteni bordán orsóvéggel csigatésztát csinálni. Sütem ényt készítenek, kenyeret sütnek stb. M indezeken kívül a nyoszolyók újabban ajándékot is adnak. A z ajándékot a lakodalom előtt v agy a lakodalom u tán szokás elvinni. S em m iesetre sem a lakodalom n apján. R égen jóakaratból m egajándékozták a m enyasszonyt edényfélével, m a ez kötelezővé lett és nászajándéknak nevezik. A ki bőségesen adott ételnem űt, az m a is ú gy érezheti, h ogy eleget tett kötelezettségének. N agy ajándéknak szám ít, aki párnát ad. P l. V a- dász Istvánné is azt adott P ankotai M arinak, igaz, hogy az keresztgyereke volt. A z ajándék tányér, fazék, kanál stb.

108 Lú fűinél fújja a szél a kendőt X I. A násznép gyülekezése és indulása a menyasszonyért. A jel, komázás, kikérés, búcsúztatás. A felvonulás rendje a polgári és egyházi esküvőre. Lakodalmi babonák. Menyasszony hurcolás. A menyasszony fogadása. A násznép gyülekezése és indulása a menyasszonyért. A lakodalom napjain a m eghívottak a szerint, am int a m enyasszony vagy vőlegény részéről hivatalosak, a m enyaszszpny vagy a vőlegény szülei házában gyülekeznek. K ivétel m int láttuk a szekeresgazda, m ert az m ind a vőlegényes házhoz hajt. Innen indul m eg a násznép a m enyasszonyért. A vőlegényt a nagyvőfély vagy a násznagy pár szóban elbúcsúztatja szüleitől, s a nagyvőfély rendelkezésére az összegyűlt násznép felül a szekerekre. T unyogon azelőtt m ondja K elem en L ászló, am ikor a vőlegényes h áztól kiindultunk, az első szekérre nem ü lhetett m ás csak a vőlegény, m eg a násznagya. A felhércen állott kapaszkodva a vőfély. P ersze m a m ár az első nyoszolyó is odatörekszik, pedig neki eredetileg a m ásodik szekerén lenne a helye a kisvőféllyel. A harm adik szekérre ü ltek aztán a nyoszolyók rendre, m eg aki csak fért m ind. K ét sor ülést is tesznek m a hátul a kasba, úgyhogy tizenkét em ber, m eg több is ül néha egy szekéren. Szorulnak, de az is lakodalm i élvezet. A szekerén v aló elhelyezkedésnek m a is k ét szigorú szabálya van, am elyet az egyéb v áltozatoktól eltérően m inden faluban egyform án betartanak. K ocsis m ellé előre se lány, se asszony n em ülhet. K i- nevetnék érte az egész násznépet, legelsőbben a vőfélyt, akivel ez m egtörtént. A z első ülésen csak befelé fordulva ülhet nő. A m enyasszonyért m enőben az első két szekérre kevesen ülhetnek, nehogy az a látszata legyen, h ogy nem szám ítanak a n ásznép m ásik felének helyet b iztosítani. A v őfély köte-

109 lessége erre a násznépet figyelm eztetni, pl. ilyenform án: azám ítunk a többinek helyet adni, nem m agunk vagyunk. Jaj, ha ilyen egyszerű lenne a szekerekre való elhelyezkedés! N em irigylendő érte a vőfély. E rélyes is legyen, fogja karon aki jogosulatlanul előre tülekszik, m égse sértsen m eg senkit, m ert azért is felelős, h ogy hátat se fordítson senki a lakodalom nak. A zelőtt m inden nyoszolyóasszonyt és lányt a vőfély vezetett karonfogva a szekérhez, így csak arra a helyre ülhetett, m e- lyet a vőfély kijelölt. D e m a fegyelm ezetlenebbek. C sekében az első szekérre való tülekedésnek azzal vetettek v éget, hogy csak egy nyoszolyóasszonyt hívnak, így nem versenghetnek egym ással. K ocsordon m eg azt találták k i, hogy a vőlegény és később a tem plom ból jőve a fiatal pár az utolsó szekerén ül, hogy senki se legyen m egsértve. D e tökéletes rendet és m egnyugvást ebben terem teni sehol sem tudnak. N agy érzékenységi pont. A jel, komázás, kikérés, búcsúztatás. A régi m atolcsi szokás az volt, hogy am ikor a násznép m egérkezett a m enyasszonyos házhoz, a vőfély leugrott a szekérről és bem ent, term észetesen szerényen a kiskapun. A nagykapu be is volt kötve. B ent a házban kikérte a m enyasszonytól a jelt. H a m egkapta a jelt, am i m indig fűrevaló kendő volt, azt lobogtatva kim ent az udvarra ezzel: N ásznagy uram, itt van ím e a jel, M elyet a m enyasszony pálcám ra kötött fel. E z annak a jele, hogy szívesen várják B ejövetelüket ez érdem es háznál. N yisd ki hát barátom gyorsan azt a kaput, H ogy ne nézzük itten tétlenül a napot. A jel kikérése után következett a két násznagy kom ázása. A násznép is leszállt a szekérről s a kapun kívül állva hallgatta a két násznagy akadékoskodását. A jel k ikérése m a többnyire elm arad. A kom ázás C sekében nyáron a kapu előtt az udvaron, télen a h ázban játszódik le. T élen a v őfély előre m egy a h ázba s bejelenti ékes rigm usokfoan, hogy itt a násznép. S ilányak bizony néha ezek a v őfélyversek. D öcögősök. Ízetlenek. Igazi k ántorcsinálm ányok. K özös v onása m indnek, hogy úgy tüntetik fel a násznépet, m int aki idegenből, békés szándékkal, tehát nem rabolni jött.

110 A csekei beköszöntő vers pl. a következő: Jó napot! Ím itt áll egy kis csapat, bátor D e nagyon félek, hogy m ajd m egveri zápor, A zért hajlékukba kérek egy kis helyet, M íg elveri a szél ezt a nagy felleget. Nincs közöttünk rabló, nincsen haramia, Messze országoknak vagyunk bujdosója. E gy bájos m adárkát indultunk keresni, K it vágynánk aranyos kalitkába tenni. H allottam, itt nőtt fel egy rózsabokorban, A zért jöttünk erre zeneszóval m ostan. H ogyha m egláthatnánk, hogyha m egnyerhetnénk, B úsongó párjához innen elvihetnénk. M ert a szegény m adár, hogy csak egyedül van, É jjelét nappalát tölti fájdalom ban. K i tudja, ha soká árván fog m aradni, N em fog-e bánatos szíve m eghasadni. A zért szeretettel, tisztelettel kérjük A djanak hát szállást pár órára nekünk! M i szívességüket m egköszönjük szóval, S zeretet, barátság, m inden földi jóval. T erm észetesen kiutasítják a v őfélyt. E rre b elép a n ásznagy és m ost m ár ő k ér b ebocsáttatást m aga és násznépe szám ára. V ele sem akar szóbaállani a kiadó násznagy. E z az ellenkezés m ár kom ázás vagy akadékoskodás, így télen. N yárba a vőfély bem egy a házba, elm ondja a beköszöntőt, m ire a kiadónásznagy k im egy a kapuhoz. A k ét násznagy között a zárt kapu, úgy evődnek egym ással a felett. M atolcson, T unyogon az akadékoskodás m indig az udvaron történik. K inevettek M atolcson, m ikor arra hivatkoztam, hogy kem ény télben m égis csak okosabb a csekei példát követni. M inek a? F űt a pálinka! A két n ásznagy évődésébe nem szabad b eleszólni. C sak ők m ondhatnak egym ásnak m élákat, vagyis övék a tréfálkozás kizárólagos joga. A kiadó násznagy felhánytorgatja, hogy hol a szittya m agyaroknál szokásos vendégszeretet? H át nem bánom, ha m aga beljebb kerül! D e látja, m ilyen sokan vagyunk m ink, van kint egy pár cim borám, d e m ár n em akarunk n ekivágni az éccakának, csak szállást kérnénk. D e csak nem akarnak vele szóba állni, m ire aztán arra hivatkozik, hogy is m ondta K risztus U runk: Z örgessetek és m egnyittatik nektek. E rre aztán beengedik őt m agát egyedül, le is ültetik, m egkínálják borral. H át hányan is vannak odaki?

111 V an nekem kint egy fiam. A z azt m ondja, m egfordult m ár ennél a h áznál s egy nagyon d erék leányzót látott itt. D e hát m ár nem is tagadom, hogy a házigazda lánya az ism erős. Igen, de hát sok lány van itt, hát m elyik az? E rre m ár b ejön a két vőfély, a vőlegény a k ét n yoszolyó közt és utánuk a násznép. A kiadó násznagy elism eri, hogy van itt lány és behozza a legöregebb szakácsasszonyt. N éhol harm adiknak, m ásutt negyediknek hozza be a n ásznagy a m enyasszonyt. V an úgy, h ogy az első kettő v énasszonynak ö ltözött fiatal lány. P irítják ezek a vőlegényt, ha lehet. P l. L ám, tegnap m ég agyon ölelgetett, úgyhogy az állam, orrom is kétfelé állt, m ost m eg rám se akar ism erni. A m ásodiknak keze lába bekötve, sántít, biceg, siránkozik: jaj! látjátok, úgy elvert, m ost is nyom orék vagyok m iatta. A harm adik elegáns, ez k elleti m agát: én is m eg tudok a vőlegénnyel fordulni egy ágyon! V agy: én is tudok o lyan göm ös puliszkát főzni, m int a m enyasszony stb. M ég azt is m egkérdi az egyik a vőlegénytől, hogy hát ü nem szép? N em fiatal? H ogyne lennél, b iztatja a v őlegény m int téli erdőn a lom b. H a vénasszonyt h oztak b e, a k ikérő n ásznagy tiltakozott: a szem e hibás annak, aki ezt behozta, nem ez a m i m enyaszszonyunk. M ásutt m egint cigány, ú jabban zsidólányt hoznak be. E z részben sértés, részben szerencsét jelent. K is Z siga azt m ondja, n eki is azóta fedezték fel, h ogy azért van o lyan jó üzleti szellem e, ilyen biztos k özgazdasági m eghatározással m ondja, m ert zsidólányt vezettek eléje először, hogy azzal esküdjék m eg. V égül aztán bevezeti a n ásznagy az igazi m enyasszonyt, hogy hát v an itt u gyan egy lány, de azt m án ő m aga se h iszi, hogy erről lenne szó. A vőlegény örül, hogy végre m egszabadult kínos helyzetéből, m ert hisz eddig m inden tréfa az ő rovására esett és felism eri a m enyasszonyt. A násznagy azt feleli: elhiszem akkor, ha egym ás k ezét m egfogjátok, egym ást m egcsókoljátok. E rre a v őlegény m egcsókolja a m enyasszonyt, akinek illik ettől huzakodni. N agy h iba, h a n em szégyellős a m enyasszony. M in m ulatna akkor a n ásznép? D e m eg nem is jó erkölcsű, ha n em szégyenlős. E z hozzátartozik. C sak a kötődés után következik a hivatalos kikérés. M i- kor a kiadó násznagy bevezette a m enyasszonyt, a kikérő násznagy kom oly dikciót m ond. A m atolcsi Illyés K ároly két beszédet tanult nyolcvan felett járó édes apjától. K ikérő v agy kiadó

112 násznagyi tisztsége szerint m ondja el ő m a is az egyiket vagy a m ásikat. T isztelt násznagy uram! H ogy m ilyen szép és Istentől való dolog a házasság, a páros élet, azt tudjuk a S zentírásból. K ülönösen P ál apostol n yíltan parancsolja, hogy m indenkinek tulajdon felesége legyen. E zen épületes dolgot T isza István b arátunk a IS zentírásból m egtanulván, ezen érdem es háznál, Jákó Z sigm ond házán ál találta m eg azt a leán y zó t, ak it szív e szerin t eljeg y ezett és őt úgy a fennálló p olgári törvények, valam int szentegyházunk törvénye szerint m agához kíván csatolni. H a tehát tisztelt násznagy uram nak ezen ifjú szándéka ellen sem m i k ifogása nincs, úgy tisztelt násznagy uram beleegyező válaszát kérem. A kiadó násznagy válasza: T isztelt n ásznagy úram! A z előttem elhangzott szavakból m egértvén idejövetelük célját, tisztelettel adom, m int ezen érdem es ház m egbízottja, beleegyezésem et a kötendő frigyhez. K ijelentvén, hogy sem a vőlegény, sem a m egjelent vendégsereg ellen sem m i kifogásom vagy észrevételem nincsen és öröm m el látjuk körünkben tisztelt násznagy urat, tisztelt vendégseregével egyetem ben. T essenek helyet foglalni. Isten éltesse az új párt! A nép közt is van, akinek kezeügyébe esik a beszéd, de van olyan is, akire azt m ondják: k i m inek n em m estere, h ó- héra az annak. P ersze b átorságot m ind iszik m agába. E gyik asszony azt m ondja n evetve, hogy azért nem tudják nekem az összes elővett násznagyok évelődéseiket elm ondani, m ert egy sem em lékszik rá v ilágosan. O lyankor m ár legyint egyet beszélj pálinka, beszélj! D e az is m egesik, hogy a pálinka sem h asznál, m ert itt van E. K ároly. M íg a szekerén odaért, m indig a násznagyi m ondókát ism ételte, azután m ikor sor került rá, csak eltátotta a száját, egy szó nem sok, annyinak sem volt ura. N em járt B átorba! N evetik. H át bizony m egesik m ással is. A két tábor eddig szem ben állt egym ással benn a házban, de m ost m ár összevegyülnek és a vőfély ezzel a rigm ussal zárja le a lakodalom e szakaszát: T isztelt násznagy uram, am iért fáradtunk, A bájos galam bot ím e m egtaláltuk. S hogy el ne szálljon valam ikép tőlünk, K össük össze őket m ostan m íg ráérünk. K észen vár ránk a pap, készen vár az oltár, A tem plom ban is zeng m ár az ünnepi zsoltár. Induljunk hát innen kím élve időnket, A hitnek láncával kössük össze őket. T e pedig zenész, húzd rá azt a szép indulót, A ddig is a háznak kívánok m inden jót.

113 A m enyasszony elővezetése alatt a kisvőfély a szekeresekét köteles kínálni, persze az udvaron, m ert a lovakat ennyi nép közt nem lehet m agukra hagyni. K elem en L ászló szerint azelőtt csak akkor volt búcsúztatás, ha a m enyasszony követelte. A ki vőfély szerette beszélni, az összehordott T olnát B aranyát m ondja. M a bódog bódogtalantól elbúcsúztatja. A búcsúztatás többnyire a kiadó násznagy pár szavával kezdődik. P l. A m enyasszony itthagyja Isten rendeletére szüleit, de viszszatér hozzájuk, m ert ha érdekei m ásfelé fűzik is, szeretetben nem távolodik el tőlük. A vőfély búcsúztató rigm usa roppant hosszú. B úcsúztatja a m enyasszonyt apjától, testvéreitől, atyjafiaitól, lánypajtásaif tói, az egész falutól is, h a a lány m ás faluba m egyén férjhez. U toljára búcsúztatja a k ét n ásznagytól, s m inden b úcsúztatás közben húzza a cigány a szignát. A m enyasszonynak az egész idő alatt sírni, zokogni, huzakodni kell, m ert h a nem sajnálja a h elyzetet, az rút h álátlanság a szülőkkel szem ben és igen illetlen dolog is. B iztos m egszólást jelent. M ert nem is szép az olyan, aki nem sír. S zívtelen fafityők az. V égül a n ásznagy kifakad, h ogy d e n em siratóba avagy torba jöttünk m ink ide, hanem lakodalom ba és az ő utasítására a vőfély kiadja a rendelkezést az indulásra. P ersze versben: D erülőbe, borulóba, M ost vagyunk m ink indulóba. G ólya száll a háztetőre, M ost m együnk az esküvőre. L akodalom, víg m uri vár, É ljen, éljen a m átkapár. A m enyasszony m égegyszer nyakába borul szüleinek, kezet is csókol újabban és ezzel a m enyasszony és a vőlegény kétkét nyoszolyólány között elindulnak, hogy felüljenek a szekerekre. A felvonulás rendje a polgári és egyházi esküvőre. F alunként m ás a felvonulás rendje, akár g yalogosan m ennek, m int M eggyesen és C sekében, akár szekerén történik az, m int T unyogon és M atolcson. C sekében a m enyasszony m egy elől két nyoszolyólány között. M egette lányok, asszonyok egy fótban. K ülön csoportban követik az asszonyokat a férfiak, élükön a k ét násznaggyal. A m enet oldalán a két vőfély, végén a vőlegény, a cigány és persze a falu összes pulyája.

114 A legújabb divat C sekében, hogy p áronként vonul fel a násznép, ahogy az uraktól látták. E gy fiú, egy lány és m egettük a házasem berek, m indenki a feleségével term észetesen. M atolcson az első szekerén a k ocsis m ellett ü l a v őlegény, hátul a m enyasszony a k ét násznagy k özt és egy nyoszolyóasszony a násznagy ö lében, így m ennek fel a jegyzőhöz és onnan a papfaoz. K elem en L ászló azt m ondja, hogy T unyogon azelőtt a kikérő násznagy ölében ült a m enyasszony a szekerén. A m ásodik szekerén a kiadó n ásznagy feleségével és, a m enyasszony legközelebbi hozzátartozói helyezkedtek el. A vallásosabbja azelőtt T unyogon sem, m ásutt sem evett iakodalm a napján, am íg a tem plom ból haza nem jött. A tem plom hoz m egérkezve a vőfély leszáll a szekérről és betiszteleg a lelkészhez. T isztelettel jelentem, ezek és ezek m egérkeztünk. K érem, szíveskedjék a tem plom ba jönni. E zalatt a m enyasszony két nyoszolyólány közt bem ent a tem plom ba és közöttük leült az első padba. A m ásodik padba ül a két násznagyasszony, m eg a többi, ahogy fér. H a a pap bejön a tem plom ba, körbe áll fel a násznép, középen a fiatalok, jobbról a lányok, balról az asszonyok és középen a két násznagy zárja a kort. A tem plom ban elm ondott eskü kom olyságát m utatja ez a kiszólásuk: A m ikor az em ber elm ondja a h itet, az n em o lyan m int a kőcsönkenyér! A szertartás után tisztes rendben kellett kijönni azelőtt! M a nagyobb a sietség és fegyelm ezetlenség. A tem plom i szertartás u tán a fiatal p ár, a két n ásznagy és az egyik nyoszolyóasszony bem ennek a lelkészi hivatalba a oaphoz, aki beírja adataikat a m atrikulába. T erm esztésen a felsoroltakon kívül bem ehet m ás is. A z, aki k íváncsi v agy akit a m enyasszony erre m egkér v agy aki T unyogon m ég itt is inni akar egy pohár b ort. T unyogon t. i. az a szokás, hogy a fiatal pár egészségére koccintanak a pappal. E z a vőlegény szívessége. H a ism erősökről van szó, akkor a papé. A pap ilyenkor néhány barátságos szó kíséretében kezet fog a fiatalokkal. C sekében a fiatalok a paptól b ibliát kapnak házasságkötésük em lékére. E z szebb. N em? T unyogon csak újabban szokás, m ásutt régi hagyom ány a kendőajándékozás. A z esketést végző lelkész, a násznagyok, ha orgona van és a tanító o rgonál, akkor a tanító is kendőt kapnak. A m ióta polgári esketés van, azóta a jegyző is kap kendőt. A m enyasszonyos háznál, az esküvőre való indulás előtt az ezzel m egbízott nyoszolyóasszony átveszi a kiosztásra szánt kendőket, ő adja át a jegyzőnek az esketés után, a papnak, a

115 két násznagynak, a tanítónak akkor, m ikor a m atrikulázás végett bem entek a lelkészi hivatalba. M atolcson kap a lelkész, a tanító, a két násznagy és a jegyző. T unyogon csak a pap és a két násznagy. C sekében a pap, a jegyző, a két násznagy. D e itt szim bolikusan m indenki páros kendőt kap. Lakodalmi babonák. N incs, a m i népünk életének egyetlen m om entum a sem, am elyre a pontos form a elő n e lenne írva, s m inden alkalm at m eg tud ragadni arra, h ogy szim bolikus jelentőséget juttasson valam inek. Jobb alkalm at pedig keresve se lehetne erre találni, m int a lakodalm at. E gész sora van a fiatal pár érdekében végzendő eljárásoknak. Jövendő sorsukat, a gyerm ekáldást m egjelentő babonás előjeleknek, szim bolikus szokásoknak. A zelőtt a lakodalom reggelén a vőlegény nyoszolyólánya levágott egy cseppet a vőlegény hajából és elvitte azt a m enyasszonyos házhoz. O tt a m enyasszony nyoszolyólánya a m enyasszony hajából hozzávágott egy cseppet, összekeverték, s azzal füstölték m eg a fiatalokat m ielőtt elindultak a tem plom ba, hogy ne lehessen őket m egrontani. A csekei M ándi Sándorné m ondja, hogy azelőtt a m enyasszony fokhagym át, sót, kenyeret varrt a szoknyakorcába. A k- kor nem fogott rajta a rontás. M ert a boszorkány m egtehette, hogy a tem plom küszöbe előtt kapott fel földet a m enyasszony előtt, s azzal el tudta rontani a m enyasszony boldogságát. Jó az, ha előre védekezik az em ber. A z esküvőre a fiatal p ár p énzt is vigyen m agával, h ogy azzal is m egesküdjék. A lakat alatt való esküvést és a gyerm ekáldásra vonatkozó babonák egy részét a gyerm ekről szóló fejezetben közlöm. A z esketési szertartás alatt a m enyasszony igyekezzék a vőlegény lábára lépni, akkor ő lesz a hatalm asabb. H a a tem - plom ból előtte lép ki, az is azt jelenti, hogy az ő akarata érvényesül az életben. T unyogon azt m ondják: én jövök ki a tem plom ból előbb, liogy én éljek tovább. T alán erre vezethető vissza az a fülpösdaróci szokás, hogy alig várják, hogy a pap kim ondja az áldást, balszárnyon kapják a m enyasszonyt és kirepítik. Ú gy tartják, hogy akkor nem hajal felül az ura. K öcsön Z sigánét úgy kirepítették, hogy a falhoz v ágódott, a fülbevaló is kiszakadt a fülibül. H aragudott is, hogy: az istenit n eki, m indjárt leveszem a fátyolt a fejem ről, aztán sehova se m egyek. M ohácsi Jani penyigi születésű, inas Fülpösdarócon. B or-

116 zasztóan érdekelte m i dolgom lehet nekem annyi parasztaszszcxnnyal. M eg is kérdezte: U gyan m it tetszik keresni ezen a sok vénasszonyon? A zt keresem, hogy m i az a szokás, am iről az öregek m ég tudnak, de a m ai fiatalok m ár elhagyják. H át m ondjak egy pár olyan szokást, m ondtam. H a ezt tetszik keresni? Ilyet én is tudok! A ttól kezdve be se lehetett volna kötni a száját. H a volt egy pillanatnyi m egállása, m ár m ondta: hát azt tetszik tudni... E gy egész bokorra valót m ondott, s m ert a legtöbbje lakodalm i szokásokra vonatkozik, idejegyzem őket. A zt m ondja, P enyigén álarcos vénasszonyt ültetnek a nászm enetkor az út egyik oldalára, aki kerekes guzsalyon fon, hogy serény legyen az új asszony. A m ásik oldalra m eg olyat ültetnek, aki bölcsőt renget. E z azt kiabálja a m enyasszonynak: esztendőre vagy kettőre ilyen legyen kötőjébe. A m ikor a m enyasszony a vőlegény udvarára belépett, vizes vedret állítanak az udvarra. A m enyasszonynak hátrafelé m enve kell azt a bal lábával felrúgni. H a sikerül, szerencsés lesz az élete. A z ajtóban a násznagy m ézet vagy cukrot nyalat velük, hogy édes legyen az életük. H a a m enyasszony letette a m enyasszonyi fátyolt, azt a vőlegény a m enyasszony legjobb barátnéjának dobja oda, hogy az kerüljön m ost sorra a férjhezm e- néssel. A lány visszaadja a vőlegénynek, aki azt elégeti. A fátyol füstje a m ennyországba száll és így nem lehet ő ket m egrontani. A nász reggelén vizeskötéllel m egsuhintja a vőlegény a fiatal asszonyt, hogy engedelm es legyen. N o nagyszerű falu P enyige. A hogy hazaérteni, harm adnap m entem P enyigére. D e bizony nem lettem sem m ivel okosabb. N em volt előkészítve a talaj, kelletlenek voltunk, az asszonyok is, én is. L egközelebb élénk szem rehányásokat tettem M ohácsi Janinak, hogy a penyigeiek nem vallottak sem m it, összecsapta rá a kezét: nem m egm ondtam, hogy ne m éltóztasson nélkülem elm enni, m ert nem fognak program m olni a népek. Á ltalánosan ism ertek a következők: T erhes szekérrel, zsidóval, cigánnyal találkozó násznép szerencsés lesz. L akodalom napján esős idő arra m utat, hogy a fiatal asszo n y p lety k ás lesz. N em lesz jó élete. Z av aro s lesa az, m int az idő. H a olyan asszony jön szem be a násznéppel, akinek kis gyerm ek van a karján, az jól feltartja, hogy lássák.. E z gyerm ekáldást jelent. S zoktak rongybabát is csinálni, s azt dobálják ugyanezzel a célzattal a násznép után. H irtelen zápor lakodalom napján bő gyerm ekáldást ígér. D e legtöbb lesz a gyerek, ha disznónyájjal találkoznak. E l is kerülik, ha lehet.

117 H a m ás faluba viszik a m enyasszonyt, igyekeznek harangozás után kim enni a faluból, m ert ha történetesen akkor szólal m eg a harang, m ikor m ennek, az azt jelenti, hogy kiharangozzák! M eghal, m ielőtt m ég egyszer látná a faluját. Menyasszonyhurcolás. A menyasszony fogadása. M indenütt m uzsikaszó m ellett vonulnak haza a tem plom - ból. H a gyalogos a m enet, akkor a vőfélyek a m enet előtt haladva kurjongatnak, táncolnak. A m enyasszony és v őlegény pedig kart ötének, úgy m ennek haza. H a szekereken vonultak fel, pl. M atolcson, a tem plom ból jövet a vőlegény a m enyasszony jobbján ül, az egyik násznagy pedig a kocsis m ellett, lábbal befelé fordulva, szem ben a fiatalokkal. A nyoszolyóasszony ilyenkor ennek az ölébe szorul. Illyés K ároly szerint ez a legkellem esebb része a lakodalom - nak. T erm észetesen, m ert m indig fiatal tűzrőlpattant nyoszolyót választ. K elem en L ászló úgy m ondja, hogy T unyogon azelőtt, ha kijöttek a tem plom ból, az első szekerén k ét nyoszolyóasszony közt ült a m enyasszony, de ha kapzsibb volt a vőlegény, m egm egkaparította a m enyasszonyt és az ö libe ültette. N evettek olyankor: nem bánják m ár azok, csakhogy m ehessenek. A z ezután következő szekérre ült az első nyoszolyólány és aki fért, m ind. H a valaki olyan szekérre tolakodott, ahová nem volt való, akkor a vőfély fogta k aron és figyelm eztette: k érlek alássan nem itt a helyed. A m uzsikusok a tem plom ból kijövő násznéphez csatlakoztak azelőtt is, m ost is. M enyasszonyhurcolás M atolcson m ódból, Tunyogon kényszerűségből van, m ert ha m ár a jegyzőhöz szekéren kellett m enni, akkor legalább ennyi élvezet jusson a lakodalm as népnek. K i is élvezik. E lvégre sem m ivel sem alábbvalóbb m ulatság ez, m int egy stefániaúti kocsikorzó volt a kilencvenes években B udapesten. A hozzáfűződő tréfák m ár itt is elm aradtak, d e ezekért nem is kár. A zelőtt t. i. a szekér kerekéhez repedt fazekat, vedret am i akadt hozzávágtak. A nagy lárm ától, csöröm - pöléstől a lovak m ég jobban m egvadultak. S ok szerencsétlenségnek lett ez okozója. A keskenyebb utcákon, pl. M atolcson a N ábrád- vagy a M alom -utcán pórászt feszítettek ki keresztbe. E nnek m agasságát úgy igyekeztek kim érni, hogy lovasem bernek, szekerén ü lőnek a kalapját, asszonynak k endőjét, k ontyát leszedje. A pórászt feldíszítették tarka rongyokkal, tallusep-

118 rűkkel, rongybabával, repedt fazékkal. S zóval teljes pom pával várta ez a násznépet. A lovasvőfélyek 20 25 lépéssel m entek a szekerek előtt. A z ő kötelességük volt a szalm aköteleket elszakítani. H a a vőfély bízott lovában, nekivágtatott és úgy szakította el! A z óvatosabb elvágta késsel. T erm észetesen nagyon kellett igyekeznie. A háta m egett jött a kocsisor, m ám oros, duhaj kocsisokkal, akik nem féltek nekihajtani a pórásznak, am iből okvetlenül nagy sivalkodás, lovakat vadító zaj és lárm a tám adt. S zóval nagy m ulatság volt. E rről S zabó L ajosné, B alog P álné és m inden idősebb m atolcsi is m int tapasztalt dologról beszél. A fiatalabbja m ár csak hallom ásból tudja. T unyogon, ha a m enyasszony nagyon b ecses és ezt k i is akarják fejezni, akkor a k apu tárva-nyitva v an, m ikor a tem - plom ból hazajönnek a vőlegényes házhoz. A z egyik öreg asszony nem látta szívesen a fia házasságát. K i se bújtak a h ázból, am ikor m eghozta a fiú az új asszonyt. E llátást is csak azért adtak, hogy m eg ne szólja őket a falu. K elem en L ászló szerint a k apu m indig n yitva v olt azelőtt. A kapuban szállott le a násznép. A m enyasszony elé az u dvaron seprűt d obnak. H a ü gyes, felkapja és félrehajítja: m it k eres ez itt? H a ü gyetlen, m egbotlik benne. A rosszm ájúak azt m ondják, az anyósnak ez se, az se tetszik. H a a m enyasszony nem nyúl a seprű után, akkor m eg nem sok jót jósolnak neki. K elem en L ászló szerint azelőtt az ügyes m enyasszony áthajította a seprűt a háztetőn. E z azt jelentette, hogy nem akar senki lábakapcája lenni. A m elyik nem nyúlt a seprűhöz, arra azt m ondták: ennek is m indegy, akárhogy lesz is. T udok olyan falut is, pl. N agygéc a csengeri járásban, ahol az udvaron guzsalyt visznek a m enyasszony előtt, hogy jó szövő-fonó váljék belőle. A ház, illetve a pitvarajtóban a m enyasszony arcába búzát szórnak T unyogon, M atolcson. C sekében a m enyasszony feje felé kenyeret tartanak m íg bem egy a h ázba. E z azt p éldázza, m ondja B oné Irm a, h ogy kenyere soha ki ne fogyjon. Isten áldásának szim bólum át szebben alig lehetne kifejezni. F ábiánházán az új p ár szem e közé k ölest szórtak, h ogy szaporák legyenek. A zelőtt is, m a is a m enyasszonyt anyósa fogadja. H ála legyen az Istennek, hogy békével m egérkeztetek, m ondja pl., ha m ás faluból jöttek. V agy: Isten hozott! A kit vártunk, m egérkezett. M atolcson a belépő m enyasszony anyósának annyit m ond: E ngedelm es jó gyerm eke legyek m am ának. A nyósát és a besereglő összes főzőasszonyokat végigcsó-

119 kolja. Ú jabban anyósának kezet csókol. A pósával csak kezet fog, ha ugyan látja. A fiatal asszony észreveheti b izonyos jelekből, h ogy ő nem szívesen látott m enye az anyósának, s ennek tudatában azzal üdvözli az ajtóban: B ocsásson m eg, ha v étettem. E lfogad e lányának, kedves m am a? A dnak-e helyet m agok közt? H a bele v annak egyezve, az anyós azt feleli: V ártunk! N agyon szívesen látunk. Foglalj helyet. M eg is csókolja. B izonyos, hogy egészen újkeletű, hogy a m enyasszony kezet csókol anyósának. E z n em paraszt szokás, v árosi h atásra m utat. A szom szédos G éberjében n em szíve szerint v olt az anyósnak a m enye. F ogadni ugyan fogadta a küszöbön, de a helyett, hogy m egcsókolta volna, a kezét nyújtotta eléje ezzel: E zt a kezet csókold m eg, am elyik neked ilyen kenyérkeresőt nevelt. D erűs lakom ája lehetett ezután a m enyasszonynak. N yírm eggyesen a vőlegény násznagya a tem plom ból előre siet és a belépő fiatalokat dikcióval üdvözli. A m enyasszony a násznagy beszéde után anyósának kezet csókol, apósát pedig m egcsókolja. A zelőtt a belépő fiatal asszony arcába M eggyesen is búzát szórtak, m a ez elm arad. E helyett pólyás gyereket tesznek a m enyasszony karjába ezzel: A m enyasszony kötőjébe Ilyen legyen jövendőre. M iután pedig M eggyesen a fiatal párnak a lakodalom napján a szertartás b efejeztéig n em szab ad en n i, b elép ésü k u tán tányért tesznek eléjük, am elyben benne van a lakodalm i tyúkok és kacsák összes zúzája és m ája. D arócon a zúzát és m ájat a v őfélyeknek adják, am int m egérkeznek, m ert azoknak m ég m egállásuk se volt addig. A legtöbb helyen kávét, k alácsot adnak m a a fiatal párnak. A m egérkezésnél C sekében a következő rigm ust m ondja a vőfély: Legyen az Istennek dicsőség az égbe,^ Szerencsével vittük nagy dolgunkat végbe. L egyen az Ú risten m indig a vezérünk, Igaz gyám olítónk, m íg a földön élünk. V áljék az új párnak m ai esküvése L elkeiknek örök javára, üdvére. Isten áldása szálljon a fejükre, Legyenek vidám ak, boldogok örökre.

120 Igen m ulatságos az egyik ilyen rigm us befejezése: L egyen éltök úgy m egáldva jóval, M int a közös páskom 1 ) a barom csordával. R igm ust ilyenkor a többi faluban is m ondanak, s ezzel az esküvői szertartás befejezést is n yert. M ost m ár csak az esti vacsora és az azt követő m ulatság s annak hagyom ányos, lakodalm i vonatkozású része van hátra. 1 páskom = pázsit, rét.

121 K ést, villát hozzanak, hogy éhen ne m aradjanak. X I. A lakodalmi vacsora. Bor, muzsika, tánc, Megszólás. Kontyolás. Menyasszonytánc. Menyasszonypogácsa. A lakodalmi vacsora. A vacsorához a násznagyokat, nyoszolyókat, szekereseket újra fel kell járni a vőfélyeknek, m ert a lakodalom ból m egjött násznép délután elszéled. M atolcson a vendégek is hivatalosak a vacsorára, így itt azokat is fel k ell járni. A tunyogi vendég csak a táncba hivatalos, így annak újabb m eghívása felesleges. H a m eggondoljuk, hogy K elem en M iklós legutóbbi vőfélysége alkalm ával 12 nyoszolyóasszonyt, 23 nyoszolyólányt és 12 szekerest járt fel, nem kicsinyelhetjük le teljesítm ényét, m ert a m ásodik és harm adik fel járás közt alig van egy két órai időköz, épp csak annyi, am ennyi a h ivatalos szertartásokhoz kellett. A nyoszolyók ugyan m ondják nekik, hogy ne fárasszák m agukat, de próbálna csak m eg el nem m enni! A kkor lenne csak nagy sértődés. A z illető egész biztosan otthon m aradna. Ú jabban m egtörténik, hogy egyik-m ásik tényleg nem várja m eg a vőfélyt, hanem felm egy a m aga em berségéből. E n- nek a következése, hogy a vőfély előbb az ablakra kerül, m egnézi, otthon v annak-e? C sak aztán kerül az ajtóra. M it v esztegesse az időt. Így is a két vőfély, ketten kétfelé m ennek, nem győznék m eg m áskép. A vacsorára invitáló rigm us rövid: T essenek eljönni a vacsorára. K ést, villát hozzanak, H ogy éhen ne m aradjanak. E z fontos, m ert tányért csak kérnek kőcsön, de evőeszközt nem. M egesett, hogy az egyik lakodalom ban sorra ettek a vendégek. M eg kellett várni, m íg a szom széd elkészült. Sok derültségre ad alkalm at, de a háziasszonynak nagy bosszúság. H a a m eghívottak h oznak kést, v illát, k i lehet küszöbölni az ilyen bajokat.

122 A m enyasszony szüleiért a vőfély v agy a v őlegény m aga m egy el. R endesen csak a lány apja v an m ár o tthon ilyenkor, az anyja m ár segít a vacsorái előkészületeknél. M atolcson, ha nagy lakodalom van és sokfelé kell feljárni, akkor a szolgáló legények, v agyis a kiszolgálásnál segédkező legények közül is elugrasztanak egy-kettőt a vacsorái hivogatáshoz. C sekében a vacsorához való külön feljárás ism eretlen. K elem en L ászló azt m ondja: O lyan is a inai lakodalom. C sak arra vonatkozik, húzd rá cigány! E szem -iszom m ár nincs. B ezzeg azelőtt kétéves bornyút öltek le hozzá. A vendégek sódart, húst, lisztet, köles-kását, lyukas kalácsot annyit hordtak ös& ze, hogy a lakodalom harm adnapján is bőségesen volt m inden. A zért a régi lakodalm i kurjantás tem plom ba indulóban úgy hangzott: H úzza rá kend V ince sógor, L esz egy lyukas m eg egy sodor. V agyis a cigány is sonkát és lyukas kalácsot kapott. A kürtösfánk a lyukas kalács. A zelőtt egyes falvakban ö krös szekerén vitték a m enyasszonyt v agy legalább is a h olm iját és az ö kör szarvára is lyukas kalács volt fűzve. A vacsora télen a házban van, de nyáron, ha az idő engedi, a szabad ég alatt vagy sátorban terítenek. K elem en L ászló szerin t rég en a lak o d alm at azért is tették rügyfakadásra, h o g y sáto rb an tarth assák m eg. A sáto r- ponyva fala m ellett állottak a lócák, a sátorfákra keresztléceket alkalm aztak, úgyhogy kényelm esen m eg lehetett tám aszkodni. T eteje nem v olt a sátornak, legfeljebb, h a beborították zöldgallyal. A vőfélynek első d olga m a is, am int a harm adszori hivogatásból hazaérkezett, hogy szalad szétnézni a szakácsasszcn nyokhoz: lehet-e m án helyére ü ltetni a n épet? A z ü gyes szakácsasszony nem is várja ezt be, m aga jön ki felkérdezni, hogy: főzhetünk befelé? M ert bizony a csigatésztát nem lehet előbb befőzni. Jól nézne ki! K ivétel nélkül m indenütt első tál étel a tyúkhúsleves csigatésztával. K öveti a főtt tyúkhús. M eggyesen torm ával, m á- sutt m ártással. T őtött káposzta, utána sült tyúk, ezután a különböző összehordott húsokból pecsenyék, végül jönne a kása, m elyet m int lakodalm i ételt m ár csak M eggyesen tálalnak be és az összehordott sütem ények töm ege. A zelőtt fánk, piskóta, aranygaluska, rétes, csőröge, szalakáriás. M a cukrászsütem é- nyek, torták. K ülön büszkeség, k inek a lakodalm án h ány cukrásztorta fogyott. A helyek elfoglalására a vőfély hívja fel a násznépet. C sekében így:

123 G azdánk vendégeit m ind felszólította, T isztes becsülettel házába hívatta, Irántunk érzését bőven kim utatta, Szakácsnékkal házát m egszaporította. Ü gyes szakács készen m indenekkel, L egelsőbben pedig jó m etélt levessel. M indnyájan vigadjunk a m enyasszonyunkért. A djanak hát az asztalnál egy kis tért, V endégek szám ára a leves ideért. N agyon kevés helyen várják be a vőfély ültetési rendjét. P edig a szabály az lenne, hogy a vőfély jelöli ki a helyeket. A zt m indenesetre m egteszi a vőfély, hogy aki szerénytelenül igen előkelő helyre talál ü lni, azt felállítja. S zorít n eki helyet lejjebb. M ert az term észetes, hogy a rangosabbat a fejére (asztalfőre) ültetik. A z is term észetes, hogy a fiatal pár, a násznagyok, az előkelőségek m egvárják, hogy a vőfély m utassa m eg, hol a helyük. T unyogon, ha a házban terítenek, a belső fal m ellett az előkelőségek ülnek. U gyan hol nincs előkelőség? A külső oldalon a fiatalok. K özépen a m enyasszony és vőlegény, m ellettük a násznagy, m indegyiknek a felesége az asztalszom szédja. M ert az a szabály, hogy férj feleség egym ás m ellett ülnek. E ttől m árcsak azért sem lehet eltérni, m ert m inden asszony m egesküszik, hogy az ő ura csak akkor eszik jó ézűen, ha ő teszen a tányérjára. A nnyi m eggyőződéssel m ondják ezt, h ogy végül a férfiak is szentül hiszik, hogy ők illetékesek rá, hogy az urukat ellássák. A ki pedig m égis m áshová kerül és nem az ura m ellé, az halálosan m egsértődik. Ú jabban ugyan az a borzalm as dolog is m egesik, hogy k ülön ültetik ő ket. R om lanak az erkölcsök. C sökében a fiatal pár az asztal keskenyebb felső végén ül. M ellettük a két násznagy és így tovább. A vőlegény szülei -nem ülnek asztalhoz. E zer dolguk van a felügyelettel. A fiatal pár egy tányérról eszik. E z a szokás és ettől m ég vagyonosabb helyen sem térnek el. E ttől eltekintve itt is ú gy van m inden, m int m ás társadalm i renden, h ogy szem re fűre n éznek, m ert hiába, suba subáihoz és guba gubához húz. Egész bizonyos, hogy rövid félóra alatt külön ülnek a vagyonos gazdák és külön a szegény zsellérek. E gy-egy fogást term észetesen több tálon tálalnak be. M inden fogásból az első tálat a nagyvőfély hozza b e, a többit a szolgáló legények, sohasem nők. A nagyvőfély kezében a tállal elm ondja rigm usát és leteszi a tálat a fiatal pár elé, tehát a főhelyre. A csigatésztalevesbe a rendes m éretű tésztán kívül két akkora csigatésztát tálalnak, m int egy káposztatőtelék. A nász-

124 nagyok tányérjára m eri ezt k i vagy k ülön tányéron h ozza b e n ek ik a v ő fély. A n ag y tö ltelék az ap ró csig ák százát rejti, s ez az első alkalom az általános derültségre. A levest követi a főtt tyúk. A nnak betálalása és elfogyasztása u tán h o rd ják fel a k isv ő fély v ezetése alatt az asztalo k ra a bort. A következő tál étel a sült tyúk. E gy sült kakast egészben tálalnak be. A z egészben való betálalás hagyom ányos szokás. K is G yörgy K árolyné M angu R ozália azt m ondja: szegény asszony volt az én anyám, de ugyan sok lakodalom ban volt első szakácsasszony. N em is tudta a kópét úgy tálalni, m eg úgy sütni senki. M ár am ikor m egkoppasztotta, a begyinél felszúrta a bőrt, n ádszálon k eresztül felfújta, úgyhogy a n yaka kokányosan állott. C sak azután v ette ki ó vatosan a b egyit. H átul ügyesen csak annyit kanyarított rajta, hogy a bélit kiránthassa. A nnak a helyibe be is dugta m indjárt a tojást héjába. A kópét ráültette a tyúkra, a nyakát kikötötte m adzaggal a farcsíkjához. M ikor aztán tálalni kellett, szalaggal cserélte ki a m adzagot. V ót is kacagás, ha a vőfély bevitte ezzel a verssel: F elhoztam a kakast hegyes taréjával, M egsütve pirosra a m aga zsírjával stb. A z egész sült kakast a m enyasszonynak m int ügyességének próbáját k ellett felvágnia, s ha k özbe m egtojt a k akas, az öröm osztatlan volt. T unyogon, M atolcson is ism erik ezt a lakodalm i ételt. C sak azt kell m ég hozzáfűznöm, h ogy ugyanakkor, am ikor a vőfély a kakast a fiatal p ár elé teszi, jobbra és b alra egy-egy kiszolgáló legény feltesz a vendégek elé két egészbensült tyúkot is. K ülön szakaszt kell szentelni a tőtött káposztának. B evezető rigm usa is hosszú, m int ahogy a n épszerű eledelhez illik. C sak befejező sorait m ondom el:.,. káposzta az étkek vezére, N agy m agyar hazának országa díszére. M ég királyoknak is gondjuk vagyon erre, Á ldott föld az, ahol terem a gyökere. M égis nem dicsérem, dicsérje m eg m agát, M ert belevagdaltam egy ódái szalonnát. T izenkét disznónak elejét, hátulját, K eresse m eg benne, ki fülit, ki farkát. A vőfély a hosszú rigm us után burított tányért tesz a fiatal pár, egyes helyeken a násznagy elé. A burított tányért felem elve hatalm as töltelék van a tányérban, m ely kilenc kisebb tölteléket rejt m agában. K ell olyan rigm usnak is lenni am elyik erre vonatkozik, m ert a vőfély m egfelelő szaporaság kívánásával teszi le a tányért.

125 T erm észetesen nagy az öröm, am ikor a m enyasszony kibontja nagy leveléből a kisebb töltelékeket, m egfiadzott a káposzta. A lakodalm i káposzta töltelék, a) betalálva; b) kibontva. W C ellar Józsefné igen kicsinylően jegyzi m eg, h ogy T u- nyogon m ár csak szegényebb helyen tálalják be a kilenc tölteléket, de ott se burított tányéron. H ogy képzelek olyat. E gyes helyeken a násznagyok csirkekaparóval, zúzával m egtöltött tréfás tölteléket kapnak. A régi lakodalom ban az utolsó tál étel köleskása volt, tepertősen, hús nélkül. M eggyesen és C sekében m a is becsületesen betálalják. A m atolcsi B alog István 1883-ból való nótáskönyve szerint ezzel a verssel hozta be a vőfély: U tolsó ételnek a kását behoztam, V ajjal m int lehetett m eg is harm atoztam. T alán a fösvénynek ezzel bajt okoztam, F izetni kell érte, annyit kinyom oztam. M indazonáltal elébb jóízűt egyenek, N ehogy drága pénzért m eg is csöm öljenek. M ert szükség, hogy érte bankót pergessenek K inek nincs előre kölcsön is kérjenek. E z m atolcsi feljegyzés, s a v ajjal való h arm atozásból azt kell következtetnem, hogy itt m ár a nyolcvanas években is gom bódát tálaltak be. S zabó L ajosné és B alogné is azt em legetik köleskása helyett s úgylátszik, hogy a jó régim ódi köles előkelőségéből vesztve, helyt adott a gom bódának. (E z tejbenfőtt rizs.) A z öregek előtt igen k edvelt eledel lehetett a kása, m ert sok kedves szólást tudnak róla. P l. E ttél kását, m ondjad m ását. V agy: A kása felséges étel, ki ebből eszik, tovább él egy héttel.

126 T ánckurjantásban is él m ég: T ejes k ása sótalan, ez a k islány szótalan. V agy: K ását ettem, p uliszkát, attól nőttem ekkorát. K om olyabb értelm ű: M ás szájával csak a forró kását enni jó. A zt hiszem, országosan szokás volt a kásapénz szedése is. A kását nyitott tűzhelyeken nagy fazekakban kavarták. E gy pillanatig sem m aradhat kavarás nélkül, m ert könnyen kozm ál. M árpedig nagy szégyene volt a szakácsasszonynak, ha K ozm a Jancsi b elelépett. V olt v olna m it h allgatniok! N a ezen is végighúzta K ozm a bácsi a gatyája szélit stb. A fövő kása nagyokat pöfög, s bizony könnyen m egeshetett, hogy ezt a szakácsasszonyok k ezeszára b ánta. B e is kötözte vacsora után a kezeszárát m ind gyóccsal, kegyetlen jajgatással jöttek be a násznép k özé. K özben észrevétlenül a násznagyok zsebibe belecsúsztatni a fakanalat ez v olt a legnagyobb sikerük. Illett term észetesen a násznagynak az észre-nem - vevést m egjátszani, s pénzen m egváltani ügyetlenségét. A többi férfi sem szabadult. K anállal m egbökdösték őket, m ég a kabát szárnyát is szabad v olt m egrángatni. M indenkitől k aptak p ár krajcárt. V acsora után vagy később, illett a szakácsasszonyoknak külön egy táncot húzatni, s akkor m ás nem táncolhatott csak ők. Szívességi m unkájuknak m a is ez a fizetsége. A vacsora végeztével körülkínálják a süteményeket. T erm észetesen itt m ár m indenki be akarja m utatni vagy a m aga ügyessége terem tette sütem ényt vagy a tenger kőtségibe került cukrásztortát. A rra ügyelni kell, hogy aki valam i különleges tortát hozott, annak hozzátartozóit a tortából m egkínálják. N em azért hozta, hogy idegenek gyom rát töltse vele. A z evés őszintén bevallott gyönyörűség, ezért a jó falatból ki-ki m agát és hozzátartozóit akarja részeltetni. A fánk újabb alkalom a násznagyok m egtréfálására. Csekében pl. a násznagy elé olyan fánkot tesznek, m ely csepüvel vagy fonállal van m egtöltve. G ondolható, m ilyen alkalm as harapás eshet rajta. Bor, muzsika, tánc. K elem en L ászló azt m ondja, hogy az ő legénykorában lakodalom kor az asztal v égén állt a boroshordó. M ellette egy kiszolgáló legény, az töltögette a p oharakat. A kisvőfély m eg hordta rendre m indenkinek. H a jó volt a bor, m eg is dicsérték: Jó ebből egy kicsi, hát m ég sok! H a a V őlegény szívességéből hozott bor elfogyott, akkor a násznagy kitett m aga elé egy tányért és azt m ondta: A vőlegényünk szívességéből részt vettünk, s m ivel sem a m i vőlegényünknek, sem az apjának nincs szőlőhegye, hozassunk bort

127 A zzal lepengfctect annyit, am ennyit g ondolt. D e 5 0 krajcárnál kevesebbet nem gondolhatott, m ert kinevették volna. A ki akart, hozzájárult. A násznagy szám olta m eg az összegyűlt pénzt E nnyi literre futja, h ozzátok azt a b ort. R endtartó v olt a m i népünk teszi h ozzá. A ki n em fizetett b e, az feléje sem m ent annak a bornak. S zegényebb helyen m a igen kevés az a bor, am it a vőlegény szívességéből fogyasztanak. A legtöbb gazda visz bort vagy hozat pálinkát, ezt isszák. A m uzsikásokkal a vőfély alkuszik m eg. Ő is dirigálja őket. Szinte örül az em ber, hogy nem cigányoknak m ondják. E z valam i halvány nyom a annak, hogy régen a m uzsikusok nem feltétlenül cigányok voltak. E gyébként T unyogon a cigánybanda m a is m agyarokból áll. A cim balm os igen jó zenehalló. B alog István 1883-as vőfélyverseihez a m uzsikásokra a következő rigm ust jegyezte fel: Itt van a m uzsikás, a dróm ó fajtája. P anaszkodik, hogy m ár széjjelszakadt húrja. N ásznagyuram kérem, a zsebjét kibontsa, H ogy m ásat vehessen, a húrját újítsa. H ol van m ár a dróm ó! N yom a sincs. A lakodalm i vacsora előtt a cigányoknak külön tálalnak, m ert m ár vacsora alatt is szólam kell a m uzsikának. D e term é- szetes, hogy ugyanazt eszi a cigány is, am it a násznép. F elköszöntő után tust húz a cigány. H a valam i előkelőség vagy becses vendég elm egy a lakodalom ból, a R ákóczit húzza. V acsora után a vőfély kiadja az utasítást a táncm uzsika m egkezdésére. B alog István nótáskönyvében ilyen erélyesen: H úzd rá! H ólyag m otollálja fel a béleteket, A holló ássa ki m ind a két szem etek. F ekete táborod vesszen el pokolba, É n m eg nem sajnállak, hidd el bizony soha. A lakodalom ban is, m int a bálban, h árom rövid n óta egy tánc. V acsora után, ha a lakodalom a házban van, kiviszik az asztalokat. N em férnének tőle a táncnál. M atolcson vacsora után először a szakácsasszonyokat táncoltatják m eg. A szakácsasszonyok tánca u tán általános tánc következik. Itt lakodalom ban a nyoszolyóasszony elm ehet táncba a nélkül, hogy az urától kikérnék. C sekében ezért kem ény m egtorlásban részesítené a táncost is őt is az ura, és m eg is szólná m indenki. A násznagyok előtt fennállóan v an b or, d e szem érm es a m agyar és így m indenki elvárja a k ínálást. A v őlegény jár k ő-

128 rül üveggel, pohárral kezében és kínálja a vendégeket. Ilyenkor m ár csak egy asztal m arad a házban, a m ellett ü lnek a n ásznagyok, m eg aki öregebb vagy tekintélyesebb, az is idehúzódik. A zt szokás m ondani, hogy a bál a legényeké, a lakodalom a házasem bereké. N agy ú r a legény a b álban, m ert aki valam irevaló, az rendező és így ura és irányítója a m ulatságnak, éppen olyan jogtalan m ost. A hogy bálban csak a legények hozzájárulásával dirigálhatja házas em ber a cigányt, éppúgy m ost a legény egy n ótát se h úzathat a cigánnyal, egy táncot se rendelhet, csak a vőfély engedelm ével. Jellem ző, hogy aki nótát akar húzatni, a legritkább esetben beszéli m eg szem élyesen a vőféllyel, izen neki! A v őfély előbb fontossága teljes tudatában m ég a v őlegénnyel is m egtanácskozza, engedje ne engedje m uzsikáltatni a legényt? M ert figyelem m el kell lenni, hogy össze ne zendüljenek valam in a legények. H a azután k ellőképpen kiem elte saját fontosságát, felelőssége teljes tudatában visszaizen, hogy sem m i kifogása ellene. D e m eg is tagadhatja. A cigány akkor figyelm ez a rendelésre, ha a vőfély kiparancsolja. B oltész R ozi a tunyogi bába, hallgatót rendelt a cigánynál, m ikor m i táncoltunk, m eséli K ovács Jóska. E gy pengőt vetett a cim balom ra, de én letartóztattam a cigányt, m erthogy én vótam a vőfély. A lkalm azza m agát. A ki tehát m uzsikáltatni akar, annak fizetni k ell. A z infláció idején igen előkelő dolog volt ezerkoronásokkal ékíteni a cigány vonóját. A z volt csak a szép! M indenki láthatta, h ogy m icsoda legény ez a legény. A m ióta pengő járja, csak a cim balom ra vetik a pénzt. K i m ennyit. D e a nótarendeléssel egyidejűleg ki kell rukkolni, m ert a nagybőgős szép csendesen kopogtatja a vonóval a bőgő oldalát, am i k özkeletű nyelven azt jelenti: előbb fizess! A ztán lesz nóta. A cigány elhúzza a három nótát. K urjantanak: hogy vót, hogy vót, vót m ég benne egy kicsi. K ihívó viselkedésűnek m ondja K elem en L ászló azt, aki kurjászott. D e van burjános is, aki m indig kötekedik, s akad m éla is. A z öregebb m atolcsiak azt m ondják, hogy ritka lakodalom ból m aradt el h ajdan G áspár István. Ilyenkor felvett egy rongyos, lyukas gubát és rázta m agát benne, m ondogatva: Illik a tánc a rongyosnak, M inden rongya m ozog rajta. Ihajla, csuhajla, Ihajla, csuhajla, M egborjadzott a kajla. D e úgy nevette azt m indenki, hogy m indenütt m egkínálták valam ivel.

120 Megszólás. A vénasszonyok itt is összeülnek lakodalom ban és megszólják a fiatal párt. É ppen m int m ás társadalm i renden. E gész arzenálja a kiszólásoknak áll rendelkezésükre. Pl.: m eglelte a zsák a fótját, ecetes üveg a dugóját. H a valaki jó házasságot csinált, akkor: ennek se esett porba a p ecsenyéje! V agy: ez is jó helyre tette a hátulját. N em arravaló vőlegényre azt m ondják: ez, ha sövényből töri a feleségét akkor is jól jár. H a gazdag lány szegényebhez m ent hozzá, akkor: jobb az em ber vagyon nélkül, m int a vagyon em ber nélkül. N em szorul m agyarázatra a következő m egjegyzés: ez is a m ás ócska csizm áját húzta fel. L ehet ezt m ásutt is alkalm azni. Pl. A falu bíráját elcsapták. Felszólítottak egy em bert, v állalja el a tisztség et. A z n em, d e X. elv állalta. X. teh át a m ás ócska csizm áját húzta fel. H a olyan lány m egy férjhez, akit m ár elszántak arra, hogy vénlány m aradjon, akkor: m inden koszos m alacnak akad egy dörgölődző fája. A cifra m enyasszony: oh be cifra M ária! M ert cifra M ária, m ind a m i pénzünk ára, ezt énekelte az egyszeri kántor a búcsúsok élén. B őcsőbe nagy, ágyba kicsi. E z a m egjegyzés a kicsi vagy sánavész (csenevész) m enyasszonyt éri. D e az arravalót m eg is dicsérik: estigre való asszony lesz ebbűl. V agy: ezzel jól járt, m ert ez engedelem m el legyen m ondva fenekit em eli, száját vendégeli! (V agyis nem ül tétlenül, hanem dógos.) K acér lányra: ez!? m egcsalja ez az urát leves és hús közt. V agy: m egeteti ez is az u rával a fekete tyúkot. (H átterében a legsötétebb babona áll. A m elyik asszony az urával fekete tyúkot etet, annak m indent elhisz az ura, akárm it is m ond neki.) A ki özvegy em berhez m egy: na ennek is csak félkenyér jutott. D e hallani olyat is, hogy lebeszéltek egy lányt: ne m enj özvegy em berhez, a m ásvilágon is balkéz felől fogsz állni. D e szereth ette a lán y az em b ert, m ert azt k érd ezte v issza: tán bizony láttál m ár olyat? És hozzám ent. M atolcson szigorúan úgy tartják, hogy akit nem hívtak m eg a lakodalom ba, az érdeklődést se m utasson. A zt m egteszi ném elyik asszony, hogy ha lakodalm as m enet jön, odaáll a kerítés m ellé és m egnézi a szekértábort, de tem plom ba, tánchoz lány vagy asszony nem m ehet oda tátogni. Legény m egteheti és ha a vőfély táncost ajánl neki, az azt jelenti, hogy ott is m a- radhat.

130 M inden lakodalom ban m egteszik M atolcson, hogy kikiáltják: m ost a nézők táncolnak. A kkor két táncban m ás m int néző nem táncolhat. H át nem szokás b izonyítja a tunyogi C ellar Józsefné. Itt se szokás lakodalom ba hívatlanul elm enni. D e háború alatt híre járt, hogy porköpenyeges a m enyasszony. E zt a csudát látni m inden háborús asszony elm ent. E lsőbben csak az ablakon át néztük am ikor ettek, de hogy táncba fogtak, b e is m entünk. S zűk vót a hely, felültem a k em encére. H át egyszercsak húzza a cigány, hogy: F elm ásztam a k em encére, leégett a szoknyám széle. T yhű! e nekem húzza! L eugrottam, húzódtam k ifele. M ár az ajtónál sodródtam, am ikor k ikiáltotta a vőfély, h ogy aki nem hivatalos, kifele! H át el is szaladtunk m ind. Kontyolás. A kontyolás és utána a m enyasszony fejének bekötése hosszú és változatos form aságok sorozata volt. M a m ég m indenütt m egtaláljuk, de a két szertartás lesorvadt egy egyszeri átöltözésre konty felrakására és a fejkendőbe való beöltöztetésre. A z öregek azt m ondják, hogy a kontyolásnak éjfélre kellett esni. E zzel is kifejezve azt, hogy a m enyasszony életének egy szakasza e nappal zárult. É jfélben tehát a m enyasszony a nyoszolyók kíséretében visszavonult a m ásik házba (szobába). Fejéről levették a m enyasszonyi fátyolt, s anyósa vagy az ezzel m egbízott nyoszolyó felkontyolta az ötágú kontyoló fűsűvel. R uhát váltott két vállára vetették sarokra tűrve a selyem átalvető kendőt. F elékesítették a fekete szalagos nyíló-virágos főkötővel s így vezették a násznép elé. M indaz am it felvett a vőlegény ajándéka volt Egy rövid tánc után újra visszavonult kíséretével, felvette azt a ruháját, m elyet táncra szánt, a selyem átalvetőt és az azt kiegészítő fűrevaló kendővel anyósa bekötötte a fejét ügyelve arra, hogy az arc m ellé két hajtással sim uljon a kendő s a a kendő csücske hátközépen pontosan egyenesbe essen az átalvető kendő sarkával. H a azonban a vőlegény vagyonos volt s négy rend ruhát vett a m enyasszonynak, akkor m ind a négyben megmutatkozott a násznépnek. K ontyoláskor sóhajtották a kékkötős násznagyok szokott sápítozásukkal, hogy: felrakták a kontyot, alárakták a gondot. A kontyolással kapcsolatosan két dolgot hangsúlyoznak. K ontyoláskor a jegybe kapott kendővel kötik be a m enyasszony fejét.

1 3 1 H ogyha a fejét egyszer bekötötték, akkor a fejrevaló Itendőt nem vetheti le többet. A z bűn. T unyogon kontyolás után azt a nótát húzzák a házba belépő m enyasszonynak: A sszony, asszony az akarok lenni. C sekében is éjfélre teszik a kontyolást, de hozzáfűzik, hogy utána a m enyasszonyt lánypajtásai búcsúztatják. K özelebbit erről nem tudok. U gyanekkor a vőlegényt is búcsúztatják legénypajtásai. E gyes helyeken, a közeli D arócon is szokás, hogy kontyoláshoz m inden egyes n yoszolyó ad hajtűt. N em szabad a saját hajtűjével kontyolni a m enyasszonyt. Menyasszonytánc. A zelőtt a m enyasszonytánc okvetlenül kontyolás után volt. M a a szokás elhalványul, elm osódik, m ás szokásokkal keveredik, végül egészen feledésbe m egyén. Fekete földön azt m ondják, hogy a m enyasszonytáncot a m enyasszony m a fátyolosan járja. T ehát akkor kontyolás előtt. A nyíriek azt m ondják, hogy M eggyesen a m enyasszonytánc kontyolás után volt és van. Ilyenkor volt szokás kurjantani: F élre lityak, hadd fordítsak! T ehát lityakot, vagyis díszes főkötőt is kapott a m enyasszony. T unyogon m a azt m ondják, a nyoszolyóktól függ, hogy m ikor van kontyolás, lehet az m enyasszonytánc után is, m eg előtte is. A Szam osháton a m enyasszonytánchoz a m enyasszonyt a nagyvőfély kézenfogva vezette a násznagyok elé, ezzel a rigm ussal: Szerencsés jó estét szívem ből kívánok, T isztes vének, ifjak és hajadon lányok. N ézzétek ezen nőt, kivel itten állok Ism eretes-e ő előttek vagy nálok? E z a szerelem nek országába jára H ajadon fejére szép koronát vára, A m ely változását tartja szerencsének, Ez estvét szenteli öröm ünnepének, H ogy véle vígadjon m inden m agyar lélek, H úzzad rá m uzsikus m agam elől m egyek. A rigm us végén a vőfély, néhol a násznagy kikiáltotta: A m i m enyasszonyunk olyan d rága, hogy m inden táncának 50 krajcár az ára. M atolcson m ostanában a násznagy kiáltja ki: M ost félóráig m enyasszonytánc lesz, egy pengő az ára. A ki táncolni akar, m aradjon bent. É rtsen róla, aki nem akar táncolni.

132 T ehát m ár nem kötelező, h ogy m indenki táncoljon a m enyasszonnyal. D e h a akarnak, akkor a lányok, asszonyok is rendre táncolhatnak vele. A N yíren az is m egtörténhet, h ogy a szegény násznépnek nehezire esne a m enyasszonyért fizetni, azért a vőfély kikiáltja: E ladó a m enyasszony. V agyis nem k ell érte fizetni, d e illik m egtáncoltatni. Itt az is m egeshet, hogy a násznép u nja végigvárni a m enyasszonytáncot, s o lyankor kikiáltják: N em k ell m enyasszonytánc, fizessünk befele. A zzal k i-ki lerója o bulusait és m egkezdődik az általános tánc. E zen a tunyogiak és m atolcsiak egyform án m egbotránkoztak. E z nálunk nem eshet m eg. A m enyasszonytáncot el kell járni. K ülönösen az öreg asszonyok m ondogatják, hogy késő vénségükre is felhánytorgatták volna annak, aki a m enyasszonytánc elől elszökött: M egállj te! N em jártad el velem a m enyaszszonytáncot. D e nem is vonta k i m agát senki az alól, m ert utolsó fösvény lett volna m indenki előtt. H ogy azonban n e húzódjon sokáig ez a tánc, m eg a m enyasszonyon is könnyítsenek, rendesen kikiáltották, hogy ez és ez a n yoszolyó a m enyasszonyért táncol. A rendje ennek M atolcson, T unyogon a következő; a vőfély felveszi a m enyasszonyt a k ikiáltás u tán, fordul v ele egy rövid táncot, átadja a vőlegénynek azzal, hogy: ajánlom a táncosomat, odaveti a pénzt a násznagy elé kitett tányérra és felveszi rendre azt a nyoszolyót, aki a m enyasszony helyett tán» col. R égen a m enyasszonyt m inden tánc u tán a vőfély v ette vissza és ajánlotta m ásnak. T erm észetesen a vőlegény után elsősorban a násznagyoknak. A csekeiek ezen rettenetesen m egütköztek, hogy a m enyasszonyt a v őfély ajánlja. H iszen n em érhet m enyasszonyt n a- gyobb szégyen, m int hogyha nem kapkodják kézről-kézre. S zégyen, ha a m enyasszonyt n em várja táncos. M eg az árát m egszabni! H isz ez a virtus elsőnek táncolni a m enyasszonnyal és a legtöbbet fizetni a táncért. L ányok m eg asszonyok itt nem is táncolhatnak a m enyasszonnyal. A m íg a m enyasszony táncol, a vőfély rendre felveszi a lányokat. A ddig nem táncolhat m ással a lány, m íg a v őfély fel nem vette. H isz azért k apja a kendőt, h ogy ne u tolsónak vegye fel, m ert az szégyen. A kit a vőfély felvett és rövid táncban m egforgatott, azt odaviszi egy legényhez és azt m ondja: ajánlom a táncosom at! E rre, ha a legény át akarja v enni, azt feleli: legyen szerencsém. Igen ám, d e ha n em v eszi át? N incs annál nagyabb szégyen. E lm ondja C ellar Józsefné, hogy m ikor először volt lakodalom ban, látta, hogy egy lányt három -négy legénynek is át akart adni a vőfély, de egy se vette át. Ú gy m egijedt, hogy am ikor őtet kérte fel a vőfély, n em m ent el v ele. E ngem n e hordozgasson. Ú gy figyelm eztette aztán valaki: T e buta!

133 Szaladj innen, m ert seprűt keres a vőfély, azt akarja a kezedbe nyom ni. M eg sem állott hazáig, de ott m eg az anyja szidta: A nnyit se tudsz, hogy m enni kell, ha a legény táncba hív! P ersze a vőfélynek ügyelni kell arra, kinek adja át a lányt. A ki nem táncos, azt sem szabad azzal m egzavarni. A visszautasítás ugyan udvarias, m ert a legény azt m ondja: K öszönöm, de m ost nem táncolok vagy azt, hogy: E ngedjetek m eg, nem táncolok. D e m égis szégyen. V an olyan legény, hogy m ég a lakodalm án sem táncoltatja m eg m enyasszonyát. M ondják, hogy a m atolcsi P ap G yula helyett az apja forgatta m eg a m enyasszonyt. B izony szöttyedt is volt az e m iatt. Ilyenek m iatt esik m eg, hogy vénségére a nem táncos legény is m egpróbálkozik néha a tánccal. E m legetik M a- tolcson N yíri A ndrást. V énlegény volt m ár, am ikor eszébe jutott, hogy jó lenne, ha táncolni tudna. F el is m ent a házhíjára (padlás) ott próbálgatta, hogy: M egelőzöm, m eghátrázom, ne tánc, ne! A ddig m ondogatta, hogy így úgy, m íg egy hátrálásnál leesett a házhíja lyukon. V an aztán aki m egadja m ódját, m int János a táncnak. H egyes legény volt János, új őtöző ruhát csináltatott m agának, de olyan szűkre sikerült a nadrág, hogy engedelem m el legyen m ondva a gatya se fért alá. S zép volt ám a pászos nadrág, de táncközbe csak épp em elgette János a lábát, figurázni nem lehetett benne. K érdezték Jánost, m ért nem rakja ki, ahogy szokta? D e csak azt felelte: M egadom a m ódját. A ddig em elgette János a lábát, m íg kiszakadt a nadrág és kim aradt a becsület. C sökében és M atolcson is, a két vagyonosabb községben azt m ondják, hogy ha m ódos a m enyasszony, akkor a m enyasszonytáncból begyűlt pénz a cigányoké. Ilyenkor tehát nem is kell a tányért a násznagy elé tenni, tányérozzon a cigány. A m uzsikusokkal m indenütt előre m egegyeznek, hogy kit illet a m enyasszonytánc jövedelm e. T unyogon, ha a, cigány 8 pengőt kap, akkor a m enyasszonytánc m ár nem az övé. H a neki Ígérik, akkor olcsóbban vállalja a m uzsikálást. H a a pénz a m enyasszonyé, akkor oszlásig ottm arad a tányér a násznagy előtt. O szláskor az m egolvassa, m aga elé citálja a m enyasszonyt és azt m ondja: M enyasszony, azért hívattam, hogy a pénzt átadjam. M aga veszi-é fel a pénzt, vagy átadjam az anyósának? A ki kedvében akar járni az anyósának, az átengedi, vegye fel helyette. M atolcson nagyot nevettek a télen egy kapzsi anyóson m eg élelm es m enyén. A násznagy feltette a kérdést a m enyasszonynak s az m aga kívánta felvenni a pénzt, az anyós boszszúságára és m inden jelenlevő őszinte derültségére. M alacot vett rajta a fiatal asszony. A z anyósát m ajd m egütötte a guta m ér-

134 gében. A legtöbb m enyasszony konyhafelszerelést, ezt-azt, am i éppen hiányzik, azt szerzi be ezen a pénzen. A menyasszonypogácsa. A m enyasszonypogácsát csak M atolcson em legetik. M ég ezelőtt tíz évvel rendes tartozéka volt ez itt m inden lakodalom - nak. A hetven éves S zabó L ajosné E őri V eronika idejében így volt: kontyrakás és m enyasszony tánc u tán a m enyasszony füleskosárból vagy m aga elé kötött székre-való kendőből m enyasszonypogácsát osztott. A pogácsát kalácstésztából sütötték és úgy tördelték szét, m ert term észetesen összesültek, hogy két-két ökölnyi nagyságú, tehát páros p ogácsa tett k i egyet. E zt a m enyasszony m indenkinek kéztül adta. E lőször a két násznagy, azután rendre a többi vendég is kapott, sőt azok is, akik csak bám észkodni jöttek be az udvarra. A násznagy előtt ugyan fennállóan v olt bor, de a pogácsával bort is hordtak körül. M indkettő a m enyasszony szívessége volt. M indkettőt csak egyszer kínálták. A lakodalom befejezése. A m enyasszony és v őlegény jány- és legénypajtásaiktól való elbúcsúztatásával zárul C sekében a lakodalom. A násznagy m egköszöni a vendégek szívességét, akik erre a szép ünnepre összegyűltek és ki-ki hazam egy. A fiatal pár ilyenkor illendőség szerint elvonul. A fiatalja m eg, ha kedve tartja m arad és táncol reggelig. T unyogon nincs ilyen kerek befejező aktusa a lakodalom - nak. M ég 25 30 évvel ezelőtt m indenütt úgy volt, hogy a fiatal pár a házhijára, vagyis a p adlásra v onult vissza. M ásutt nem is volt h ely a h ázban. A n ásznagyok adogatták fel a dunnát, párnát rétoján a fiataloknak, s a vénasszonyok kara soha jtozta: H aj, haj! M inden elm úlik m agától, teljes-szegfű 3 6 szagától. C sak C sekében m ondják, hogy a fiatalok a kam rában vonultak m eg. A régi lakodalom három n apig tartott v agy talán m ég tovább is. A bban rejlett a dicsőség. C seke erdőbirtokos parasztságánál pl. négy napig tartott, m ert a v asárnapi lakodalm at m egelőző szom bat volt a fahozónap, am ikor a m eghívott férfiak szekerestől kim entek az erdőre, ki is vágták, haza is szállították, m ég fel is fűrészelték azt a fát, am i a lakodalom hoz kellett. T erm észetes, hogy ezeket m eg kellett vendégelni. A z utolsó nap volt m indenütt a hérész. A hérészre külön m eghívták a násznagyokat, a vőfélyeket, az atyafiságot és fel-

135 tették a m enyecske fejére a főkötőt. K elem en L ászló szerint ez olyan volt, m int egy turbán. F ekete csipkéjét nyílott virágok Ö veztek és sarkig ért róla a széles n em zetiszín szalag. E zzel a főkötővel járt a fiatal asszony félévig a tem plom ba. Illett m egőrizni, s ebben tem ették el. H érész csak vagyonos gazdánál volt, szegényebbnél nem. A népi szokások logikus v oltát m utatja, h ogy am íg a m enyasszony virágdísze m indig b im bós, a hérészen feltett főkóto dísze nyílott virág v olt, m ert ezt m ár asszony k apja. F ő- kötőnek lenni kellett, m ondja K iss G yörgy K árolyné m ert rávágytak az asszonyok.

136 E gy a pitvar a szobával, E gy az asszony az urával. X II. A nászhét. A fiatalok elhelyezkedése és berendezése. A megesettek. A nászhét. A lakodalom utáni első hét a nászhét. A z asszony, lakodalm a után egy hétig nem hagyhatja el a házat. N em azt jelenti ez, hogy nem m ehet el a kútra vízért, v agy hogy ne v ihetne az urának ebédet a m ezőre, de jelenti azt, hogy ezalatt senkit m eg nem látogathat, m ég az anyját sem! C sak épp tem plom ba m ehet. M enős lesz az olyan asszony, aki ezt be nem tartja, m ondják T unyogon. S zászi G usztávné M atolcson azt m ondja, ha az asszony a nászhét alatt kim egy a házbul, akkor ha gyereke lesz, a teje is o lyan m enős lesz, am ilyen ő volt. H un lesz teje, hun nem. A m enős asszony sorolós. S orra járja a falut. A fiatal asszony ne legyen kóborgós, m ert am it az új cserép bevesz, azt darabja is m egtartja. D e m eg, h a a n ászhetet nem o tthon tölti az asszony, az azt m utatja, hogy h am ar o tthagyja az ura. K i m erne ilyen veszedelm et m agára idézni? A z, hogy ő nem látogathat, n em zárja k i azt, hogy ő t n e látogassák. M ert el is v árják, h ogy édesanyja felkeresse. D e a kíváncsiság se hagyná nyugodni az anyját. A z term észetes. C ellar Józsefné arra a kérdésre, h ogy m ért n em m ehet a m enyecske a nászhéten sehova, azt feleli: H át én ezt m ég nem igényeltem. N em gondolkozott rajta. A nászhét b árm elyik n apján felm ehet a m enyecske a tem plom ba, hálaadó istentiszteletre. Illő, hogy az u ra családjának valam elyik nőtagja kísérje el a tem plom ba és az m utassa m eg neki, hányadik székben van ezentúl a helye. A m agyar jog szerint az asszonyt az ura cím e és rangja illeti m eg. H iába ü lt tehát lánykorában az első sorban, h a az ura nem zetsége az ötödik székben ül, akkor neki ezentúl ott a helye. M ert, egy a pitvar a szobával, egy az asszony az urával. M atolcson egy hétre a lakodalom után az asszony, két hétre a férje szüleinek h ázánál tartják a nászebédet. E rre a

137 két család m inden rokona hivatalos. M ajdnem olyan népes tehát, m int egy kisebb lakodalom. T unyogon, az esküvő után egy hétre, vasárnap, a fiatal asszony anyjánál v an nászebéd, d e itt nem hivatalos m ás, csak a fiatal pár. Ú gylátszik, a szerényebb viszonyok egyszerűsítik le a szokásokat. A nnyira, hogy sok fiatalabb azt m ondja, T unyogon ez nem szokásos. A nászebédre hívogatnak. Ú jabban M atolcson is rendesen csak a vőlegény családját hívják m eg. A fiatalok elhelyezkedése. Berendezése. H ázassága után a fiatalasszony férje családjának tagja, apósa és anyósa szavát m eg kell fogadnia. F őképp az anyósának engedjen, m ert a kisebbiknek (kell engedni. E lvben ez igen szépen hangzik, de a viszony anyós és m enye közt a legtöbb helyen rossz. A fiatalok azt m ondják: anyós csak egy vót jó, azt is elvitte az ördög. A z egyik anyós azt panaszolja: a m inap is azt m ondta a m enyem, szappannak való vagyok én m án! A z egyik asszony n em egyezett a v ejével ez aránylag ritkább eset. A zt m ondta az asszony: ha én vagyok fiam a hibás, akkor engem ne fogadjon be a főd. D e ha te vagv a hibás, akkor téged ne vegyen be. É s a vejét n em fogadta be a főd, hát az volt a hibás. M ondanak egy régi anekdotát is erről. B eteg az anyós. A zt m ondja a fia a feleségének: E redj m án, k érdezd m eg anyám at, nem -é enne valam it. A z asszony súgva: M am a, nem kellene kaláris? O h dehogy kell nekem, dehogy kell! M am a! H át gránátkő se kell? O h dehogy kell fiam, d ehogy kell. M ég az életem is keserű. N o látja, lelkem jó uram, h ogy n em k ell m am ának semmi. R égenében term észetesen az volt a szokás, hogy a fiatalok az öregeknél laktak. T öbb család m eglakott egy házban. O tt volt az öreg Illyés K ároly m eg a testvérje, Illyés G yörgy. E gy életet éltek le közös pitvaron, közös kam arán. Sohse volt köztük sem m i veszedelem. C sak a m ai fiatalok akarnak m indjárt külön lakni. Itt a h angsúly a k özös pitvar m ellett a k özös k am arán is van. B izonyos, hogy m indkét részről sok tapintatra és m egértésre volt szükség ilyen lakásm egosztás m ellett. M a, ha a vőlegény szülei bele voltak egyezve a házasságba, a fiatalok kihúzzák az első pár h etet az öregeknél, m ég ha később külön m ennek is lakni. H a azoknak kedve ellen volt a házasság, akkor annál m aradnak pár hétig, akinél a lako-

138 dalm at lakták. C sak azután bérelnek h ázat vagy h ázrészt. E n- nek a m agyarázata az, hogy bútort, berendezést előre nem szereznek be. K is Z siga azt m ondja: É n is hazavittem a feleségem et. Ö ten voltunk testvérek. M ikor első nap m egettük az ebédet, az anyám azt m ondta a feleségem nek: N a lányom! E gy sót, egy kenyeret többet n em eszünk együtt. H a te h ozol v alam it, én szívesen veszem, ha én viszek neked valam it, te is elveheted, de a m agad em berségéből k osztoltok. S írt a feleségem, hogy az anyám első n ap így k ibánt vele. É n v igasztaltam : N e sírj te! Jó lesz az úgy! É s jó is lett. M ert két lány v olt m ég otthon. A zokat az anyám nak m ég tanítani kellett főzni, h ázat ellátni. V agy egyik vagy m ásik csak kifogásolta volna a feleségem dolgát, így m eg nem volt köztük sem m i baj. K atona F erencnél, m ikor a fia esküdött, nem volt lakodalom, csak összejövetel, m ert k edve ellen v olt F erencnek ez a házasság. A lkonyattal odaszólt F erenc a m enyének: hát a tehenet ki feji m eg? A bban a m inutum ban felkelt az a székről, azután felvette viselő ruháját és m egfejte a tehenet. E zzel ki is jelölte F erenc a fiatal asszony m unkakörébe a tehén egyszer s m indenkori ellátását, m ert addig a felesége fejte. A hétköznapok tehát azonnal m egkezdődnek. A ház rendbeszedésében a lakodalom után, a fiatalasszony m ár részt vesz abban a viselő ruhájában, m elyet az ura a lakodalm at követő reggelen hoz el szám ára anyósától. R endes körülm ények közt t. i. a lakodalom napján, a fiatal asszony a rajta levő m enyaszszonyi, a kontyoláshoz és a tánchoz való ruhán kívül sem m it sem visz az ura, illetve a lakodalm as házhoz. M indenütt kinevetnék azt a lányt, aki lakodalm a előtt vinné vagy küldené el akár a testi ruháját is, leendő otthonába. E gy hét leteltével aztán, ha az öregekkel egy házban m a- radnak, elhozzák a lány stafirungját, íruha-ágynem ű m eg egyéb háztartási felszerelését. A bútort m ég csak azután veszik m eg vásárban vagy városi asztalosnál, ha ugyan m egveszik. M it kap a lány ruhanem űben? A m ódosabb 1 2 p árnát, 2 dsunnát, 2 derekai ját is kap. A derekalj dunnaszerű, de alólra tették, m ert régebben nem használtak surgyét, m agyarul, illetve urasán m ondva szalm azsákot, hanem csak úgy tették a szalm át pusztán, tok nélkül az ágydeszkára. Jósika A bafi cím ű regényében m ég ilyen berendezésű ágyról ír. M ost m ár derekalj helyett surgyé járja s a d unna helyett paplan. H áztartásához kapott az asszony egy pár tányért (cserepet term észetesen), egy p ár tálat, v illát, kanalat, k ést. A többit szerezze m eg m agának, dolgozzon. S em teknőt, sem kosarat, sem m i egyebet.

139 K apott azonkívül azelőtt a letevőből egy türet lepedő, egy türet zsák, kendő és egy türet gatyának való vásznat. M a sokkal többet. K ülön m eg kell em lékeznem a letevőről. M inden valam irevaló asszony sző. A háborúhozta sok rosszban az az egy jó, hogy visszatértek a szövéshez. M inden esztendőben a szőttes egy részét türetbe göngyöli az asszony és félreteszi. E z a g yerekeké, elsősorban persze a lánygyerm eké, ez a letevő. A kire azt m ondják: E ladta az m án m ég a letevőt is, az nagy szegénységre jutott, de m ég így is m egütköznek könynyelm ű eljárásán. R endet kell tartani a letevő felosztásában, m inden gyerm eknek egyform án jusson. T erm észetesen a legszebb vásznat kell félretenni. V álogatják is, ez legyen-e, az-e? A csúnyább tűr etet felszabják, m ert az is m egszépül m ire hét fót alá m egyén. T. i. addig annyit m ossák, hogy kifehéredik. A tunyogi K ovács Ilonka azt m ondja, hogy az ő nénjének kiadták a szülei a jussát a letevőből. A m it ezentúl szőnek, az az ő, m eg a húga javára m egyén. E l is m ondja, hogy kapott a nénje: 15 lepedőt, 10 abroszt, 15 törülközőkendot, 15 szakajtókendőt (kenyérsütéshez), 20 törlőkendőt, 3 kasornyát (cigánykötötte ételhordó), 4 liszteszsákot, 4 lisztestarisznyát a pohálynak, 16 'krum pliszsákot. A törülközőkendőkre azt m ondja, annak egy része díszes, vagyis tulipántos v arrott csíkkal ékes. A többinek is v an szőtt csíkja. Jellegzetessége a paraszt törülközőnek, hogy csak az egyik végén van csíkja. T ovábbá, hogy ritkán adódik egy házban két egyform a csíkkal díszített. A kendő t. i. o tt lóg az ajtó sarkán, m indenki láthatja. H a m indig egyform a csíkú kendőt látnának, azt m ondanák: n incs azoknak csak egy törülközőkendőjük, olyan szegények vagy olyan rendetlenek. A háza hírére m eg ügyelni illik az asszonynak. B útorban m it k ap a lány? E gy ágyat, asztalt, kaszlit vagy karosládát, így régen. M a p arádés k ét ágyas h álószobát kap a m ódosabbja, pedig az öregebbje m ég az órát is lukszusnak tartotta. M ondják is: ahol óra fityeg a falon, nincs kenyér az asztalon. K ovács Ilonka nénje kapott egy ágyat, két karosszéket, karosládát és atuzséros kredencet. N agyon nehezen ism ertem rá ebben az etazséres kredencre.

140 S ajnos m indezt a legsiralm asabb vásári kivitelben. M a- tolcson m ég lehet az öregeknél szép, nem es form ájú karosládát látni. N ém elyik politúros cseresznye, vagy diófa. D e egyébként a bútorzat silánysága, m inden iz és dísznélkülisége siralm as. C sak a házilag összerótt gyalogszékek, egy-két gyékény-fonású szék vagy dikó m utatja, hogy am it a nép m aga állít elő, az eredeti és ügyes. A bútorzat kellem etlen benyom ását fokozza, hogy visszatetsző sötétbordó, szinte alvadt-vér színűre m ázolják, fekete erezettel. N em is tudom, hogy határozzam m eg ezt a színt közelebbről. H áztartási eszközökben a házhoz jár: m osószék, sulyok, szapulókád, teknő (cigányvájta teknő persze), gyúrótábla, sodrófa, szita, szakajtó vagyis gyékényből font kenyérszakító kosár, gyékényből való kenyeres kosár, vesszőből font füleskosár, vesszőből font kom lószárító kas, tyúkültető kosár. E dényt nem vesznek újabban, m ert a nyoszolyóktól úgyis kap a m enyasszony. A zonkívül a m enyasszonytáncból befolyó pénzt is erre fordíthatja, ha akarja. H át persze, csak m ódosabb visz m indent készen a házhoz, a többit ú gy keresi m eg az aszszony napszám os, részes, arató m unkával. A ddig m eg adnak kőcsön is, ha m uszáj. N agy a falu szegénysége. N em az együttérzés hiánya nálam, hogy nem térek ki erre részletesebben. A megesettek. Ő k a falu p áriái. A rra a k érdésre, h ogy m i a legnagyobb szégyen, m inden faluban egy a felelet: N agyobb szégyen a lopásnál, m ert nem is szégyen de szerencsétlenség, ha a lányból esett szem ély lesz. M ég nagyobb, ha nem akad gazdája a gyereknek, ha nem veszi el utólag a legény vagy nem vállalja az apaságot. H a a legény nem veszi el a lányt, gyerm ektartási pert indítanak. M indez persze csak a lányra szégyen, m er akár a m agasabb társadalm i osztályokban, itt is a férfiaknak, főképp a legényeknek m inden szabad és lehet, és sem m i sem szégyen. E b- ben az egyben nincs kasztrendszer.

141 G yőrfi Sándorné M eggyesen így nyilatkozik: A legnagyobb szégyen, a lopásnál is utolsóbb, ha m egesik a lány. H át a legényre nem szégyen? N em, m ondja G yőrfíné, annak nem szégyen. D e a terem tésít! H át annak m inden szabad? M i szégyen hát annak? H át tetszik tudni, am i sem m ikép se m ondható el, csak az szégyen! D e m ás sem m i. V an ugyan egy legény, aki részegségibe betört a zsidóbótba és subikszos kefét lopott m eg bokszot. H át annak kiabálnak a háta m egett, hogy bokszos. D e azért az kap feleséget. C sakhát csúfolják. H anem a m ásik, az igen az szégyen! M egjegyzem, itt is csak az a nagy baj, hogy bokszot lopott a legény. E z valahogy nevetséges. M ert, ha fát lopott volna valam elyik tagban, az nem is lenne olyan szégyen. A z m ás. M eggyesen a lányok is kivetik m aguk közül azt, aki m egesett. K aján öröm m el csábítgatják az ilyen lánytól a legényt. D icsőség a legénynek, ha egy lány m iatta vállalja azt a vesszőfutást, am i rávár. G yőrfiné szerint: Ú gy van az, hogy a legény leejti a kalapját a porba? F elveszi! P oros lett? M egtörüli! C sak az, aki vót. D e a lány! H a az a k eszkenőjét leejti azt b efogja a piszok. Ü gyeljen a szülő a lányára, m ert a szüle gyarlóságától függ, elveszti-e koszorúját a lány. A m egesett lánnyal M eggyesen nem m ennek végig a falun a pajtásai. H a össze járnak, elm aradnak tőle. H a látogatásba m egy, m egkínálják hellyel, de nem barátságosak vele. B álba az ilyet nem veszi fel, csak az, aki pályázik rá. N em szabad hajadonfűvel úrasztalához járulnia. H a m egteszi, a népek fülehallatára m egszólíthatja a pap. A z egyik papot igen m egszólják a hívei azért, m ert az ilyet nem rója m eg nyilvánosan. E lnézi, vetik a szem ére. M eggyesen találkoztam a legszigorúbb felfogással, de m indenütt azt m ondják: azelőtt az ilyet ú gy lehordta a p ap, hogy szégyenletibe a ruha is lem aradt rula. D arócon az öreg pap kikerülte, ha hajadonfűt m ent áldozni a m egesett. T em p- lom után behívatta és lehordta: nincs a tem plom ba sem m i helyed hajadonfűt, m ert tudjuk, hogy szeretőd van. H a pedig az ilyen érdem telenül koszorút tett a fejére, akkor m egm ondta: tövis kéne a fejedre, nem koszorú. F ekete József nagytiszteletű úr rendet tartott. V adász Istvánné tudja, hogy B eregszászban m egtörtént, hogy egy kisasszony érdem telenül tette fel a k oszorút, osztán m ikor a tem plom küszöbét átlépte, azonm ód leesett az a fejiről. A pócsi tem plom ban pedig, akárki m egláthatja, üveg alatt

142 m utogatják azt a koszorút, am elyik hajastól levált az érdem etlen m enyasszony fejéről, am ikor a tem plom küszöbét átlépte. Így jár, aki kilocsolja m aga alól a vizet! T. i. a hal nem él, nem boldogul víz nélkül, éppen m int az, aki szóval vagy cselekedettel m aga rontotta el m agának a dógát. D icséretes példaképp em legetik D arócon B író Ilonkát, aki egyszercsak m indenki m eglepetésére bekötött fejjel m ent fel a tem plom ba. M i- kor m egkérdezték, hogy m iért, m egm ondta becsületesen, hogy azért. A kinek szerelem gyerm eke v olt, az azelőtt n em fátyolt és koszorút, hanem főkötőt tett fel am ikor esküdött E nnek a színes virága nyitott virág volt. A m egesett nehezen kap férjet. V adász Istvánné azt m ondja, özvegy em ber csak elveszi, legény ritkán. M indenesetre jellem ző, hogy a m egesett, m eg az özvegy em ber házassági szem - pontból egyform án hibásnak szám ít. N em kapnak özvegy em - beren a lányok. N yírm eggyesen azt m ondja az egyik csitri: N em azért lánykodok, hogy m ég legény se jusson nekem. A z özvegy em - ber itt is, m ásutt is, érje be m egesettel vagy vénebb lánnyal. H a a lány férjhez m egy s időnek előtte m egszületik a gyerek, azt a fiatal asszony szülei is igen restellik. A családja feléje se néz. K ülönösen, h a elébb n em tudták, h ogy szégyenbe esett és nem b ékéitek m eg v ele a lakodalm án. S zem ire vetik, gyalázó szavakkal illetik. K om át az ilyen n ehezen k ap. K i vállalja azt szívesen? A zért fejezik b e itt is, o tt is a m agyarázkodást nem jó, ha a lány nagyon v an a fiú u tán! (A legény szót is k i- szorítja m aholnap a fiú.) N em m egy ritkaságszám ba az se, hogy a fiatalok különösen, ha szegények b agóhiten élnek együtt. A z ilyenekre m ondják: balkézre esküdtek, diófa alatt esküdtek. Ú jabban a v álás sem ritkaság. B ár eddig is úgy v olt, h ogy a fiatal asszony m inden szam árságért hazaszaladt am íg van hová. Igen jóleső dolog,,kéretni m agát, m enjen vissza. A z ilyen hazaszaladásoknál az asszony m aga sem hiszi, h ogy otthagyja az urát. V alósággal kiéli ebben saját szem élyének fontosságát.

1 4 3 Á ngyali kisdedet hoztam. X III. A gyerekről. A gyerek születését megelőző babonák. A bába. A komák. A cserélt gyerek. A keresztnév megválasztása, keresztelő. A gyermekágyas aszszony látogatása. A gyerekről. A m agyar p arasztságban a g yerek éspedig a sok g yerek Isten áldásának szám ított, ö rült a fiutódnak, m ert abban él tovább a család, de m egbecsülte a lánygyerm eket is, m ert hisz e term észetes állapottól el nem távolodott társadalm i osztályban a gyerek nem jelentett különösebb terhet. A z öt-hat éves gyerm ek m ár elajnározta a k isebbet, libát, h ázat őrzött, m alacot térengetett. S zóval m egszógálta a m aga helyét a nap alatt. M a változott a helyzet. M egdrágult az élet, elurasodott a világ. A szülők igénye, fogyasztása lukszuscikkekben sok nehezen szerzett garast em észt fel. D rágák az o skolás könyvek, m eg a kis csizm ák am i oskolás pulyának télvíz idején okvetetlenül kell, s am inek beszerzése n agyobb g yerm ekáldás m ellett, szinte m egoldhatatlan problém ává nő, nem csak a nincstelen, hanem a szegényebb gazdaem ber életében is. S ok gyerek: nagyobb gond, s a sváb községek m intájára, lassan nálunk is felüti fejét az egyke. E nnek első jele, hogy a sokgyerekes családról ném i csúfsággal em lékeznek m eg, azt m ondván: van annak őszi-tavaszi. V agy pedig: a bolond, annyit v esz m agára, am ennyit b ír, az okos, am ennyit akar. A z egyik asszony így szállt síkra az egyke m ellett: szántani lehet, vetni nem m uszáj. D e hála Istennek, m ég nem általános erre a társadalm i életnek ez a rákfenéje. M ég a legtöbb helyen el lehet m ondani, hogy van itt kenyér, lepény, vakaró. (G yerm ekek sorrendje.) Igen jellem ző, hogy ezt a hasonlatot is a kenyérről, Isten áldásáról veszik. A z iker n eve: egyhasi g yerek. A z ö t-hatgyerekes család sem ritkaság m ég nálunk, bár szám ukat a gyerm ekhalandóság erősen tizedeli.

144 H ét-nyolc hónapos koráig a gyerek szopós sohasem pólyás. N yolc hónapos korától karonülős. A z is m arad addig, am íg m eg nem indul. G yereke válogatja. H atéves k orán túl oskolás. D e sok szülő m ár az ötéveset is beíratja lógósnak. B eadom lógóba ezt a gyereket, m ert nem bírok vele. Jár tehát rendesen az oskolába. O tt ragad is rá valam i, n em is. H a jövendőre az elsőbe kerül, legalább könnyebben fogja az esze. S ok kis eszes nebuló kitanulja lógós korában az első osztályt. H a a gyerek korát kérdik, a felelet rá: aratáskor lesz négyesztendős, vagy: István k irálykor, vagy k rum plikapáláskor. K i m ikor. A form átlan, kövér gyerek: doca, gurgula; a sovány: hitvány, peszteng; a kedvetlen: lenyágó; a m akrancos: bojtorjános; a beteg gyerek: léhog; a leselkedő: kandászik; a ravasz: alam uszta; a fejletlen: sanyavész. A jólfejlett gyerek: m agaszopta az anyját! vagy: na csak nevelt gyereke ez az anyjának! A ki bem ocskolja a ruháját, az: befételi m agát. A válogatóst m egkérdik: tán kokon pirított darum ájat ennél? K ókonpityere m inden étel, am i után a pulya kérdezősködik. A vásárra m enő jószívvel beígéri a g yereknek m int v ásárfiát, a perec közepit. A gyerekét m inden asszony úgy védi, m int farkas a kölykit. A m i azt jelenti, hogy én eltángálhatom, m ert az enyém, de m ás görbén se m erjen ránézni. A gyerm ekkor rövid. A 13 éves kis parasztlány m ár kijár a m ezőre dolgozni. A m elyik leány m ezei m unkát nem végez, nem is veszik el azt feleségül, m er a nem dógos m ondják. T unyogon D ávid L ajos ú gy tartja, h ogy a fiúgyereket jobban lehet hajtani. A 10 12 éves fiút m ár el lehet k üldeni a kútra vízért. H a lánygyerm eknek m ondaná, az azt felelné: m ondja apám a fiúnak, nem az én dogom. A tízéves fiú kaszál annyit, am ennyi a jószágnak kell. H a nem jól v iseli m agát kap egy p ofont. S az a jó gyerek, am elyik a p ofon után n em tartja a haragot. D ávid L ajos pofonütheti a fiát, m ire bem egy a házba, úgy szól hozzá a fia, m intha sem m i sem történt volna. V an a m aiak között olyan legény is, aki egy hétig se szól utána apjához, anyjához. C ellar Józsefné dicsekszik, hogy az ő fia hirtelen odam ond valam it neki, bizony gyakran o lyat is, am it nem szabadna egy anyának m ondani, de kettőt fordul es m ár kedves. L elkem anyám, kezdi am it m ondani akar: É n m ég el sem tudtam felejteni m ondja hogy m egbántott, de ő m ár nem is tudja, m ert m érgibe m ondta. M ikor elm ondom egy m ásik asszonynak, az egyszerűen azt

145 feleli: C ellám énak csak jár a szája. Itt panaszolgatja, hogy bánik vele a fia. G orom ba disznó. E m e velős kritika után pedig ím e m egállapíthatjuk, hogy m inden renden levő anya egyform a, takargatja gyerm eke hibáját. N em csak idegenek, hanem az apa előtt is. N te m ondjuk m eg apádnak. E zért aztán, ha az apa szól valam it, az m ár nagy dolog, ő tekintély. A fiú 16 éves koráig gyerek, 17 éves korában m ár m egbízhat benne az apja, hogy m egfogadja a szót. A m íg azonban a gyerek családot nem alapít, keresetével az apa rendelkezik. E rövid pár szó után részletes képét adom a gyerm ekgondozásnak, a kereszteléssel, kom asággal, a gyerm ek gyógyításával kapcsolatos szokás és illem szabályoknak, és adós m aradok az első gyerm ekéveket (követő nevelés rendjének ism ertetésével. A gyerek születését megelőző babonák. A z előrelátó fejérnép m ár a lakodalm án gondoskodik arról, hogy a g yerm ekáldást elkerülje. A zelőtt lakat alatt esküdött az ilyen. E nnek az volt a m ódja, hogy az esküvőre m enő leány bezárt lakatot tett kebelibe és a lakat k ulcsát kútba dobta. E sküvő után a lakatot is u tána hajította k ulcsnak vagy elásta. K úttísztítás közben előkerülő lakatoknak ez a m a- gyarázata. A varázslat m egtört, ha a lakatot m eglelték és k i- nyitották. L akat alatt esküdni b űn. A ki elkövette, eladta lelkét a gonosznak. B alog A ntalné M atolcson elm ondja, hogy P arasznyáról három asszony m ent együtt a pócsi búcsúra. Ú tközben, m int szokás, letérdeltek az ú t p orába és im ádkoztak. A z egyik aszszony ilyenkor m indig sírt. M eg is m ondta, azért sír, m ert ő sohasem tudja végigm ondani az im ádságot. C sak összenézett a m ásik kettő. N em lakat alatt esküdtél te? D e bizony, hogy úgy esküdtem vallotta b e az aszszony. M ost aztán letérdelt a h árom asszony és együtt, h angos szóval m ondták el az im át. U tána azt m ondták a bűnbánónak: N ézz hátra, m it látsz? E gy kotlót látok hét csirkével. H át annyi gyereked lett volna. M a m ár nem szokás lakat alatt esküdni. E helyett M atolcson, ha a m enyasszony nem akar g yerm ekáldást, esküvőre m enve a jobbcipője talpába ezüstpénzt tesz. G écben egy lány a lakodalm án az öt ujjára ült le az ura m ellé, hogy öt évig ne 1

146 legyen gyereke. N em is lett. A z egész Szam osíháton tudják, hogy aki a cégényi báró kertjéből tört rutafa (tuja) ágát hordja a nyakába, annak nem lesz gyereke. D e csak az érvényes, am elyik a cégényi báró kertjéből való. V adász Istvánnénak a m enye n em hozta fel a S zam osról a páros sulykot, m ert nem akart páros gyereket. É pp ezért m inden asszony tartózkodik ö sszenőtt szilva, m eggy, vagy akárm i páros gyüm ölcs elfogyasztásától. A rra is kell ü gyelni, h ogy szép legyen a p ulya. E zért P e- nyigén azelőtt a m enyasszonyt a v őlegényes h áznál egyenest a nyitott kém ény alá vezették, aki a fekete k ém énybe felnézett, annak feketeszem ű gyereke született. C sekében, m ondja M ándi IS ándorné, aki gyerm ekáldást akar, annyi göböt köt a n ászestén az ura g atyájára, ahány gyereket akar, úgy lesz. B izonyos előjelek azt is m egm utatják, hogy m ilyen nem ű lesz a születendő gyerm ek. A m enyecske k ötőjére szikra pattan s az kiég, inge vagy ruhája elhasad, a kisszékről felálltában a kisszék felborul hóttbizonyos, hogy lánya lesz. É p- úgy, ha a kisszékről felállva, a jobbkezére tám aszkodik. A ki a balkezére tám aszkodik, annak fia lesz. B arátné B oné Irm a o lyan tudatlan volt, h ogy rendes aszszonyi szokás szerint a n yakába akasztotta a cérnát, am ikor gyerm ekét várta. C érnát m ond, m ert m inden, am ivel varrunk, az cérna, legyen az pam utfonal vagy h ajókötél. A lényeg az, hogy varr vele az em ber. E gy okosabb szólította m eg: U gyan, hogy teheted. S zületéskor bele lesz akadva a g yerek köldöke a nyakába. É s úgy is lett. M egerősíti ezt Szászi G usztávnénak a lánya is. ő is a nyakába akasztotta a cérnát. H árom szor v olt a púpkötél a kisfiú nyakán körülcsavarodva. M án m ajd m egfúlt. P edig én nem vagyok babonás m ondja. E zen aztán akaratlanul is el kell m o- solyodni, m ert a leghajm eresztőbb babonákat tanultam tőle. D e ő nem babonás! E zt be nem ism erné m agáról senki, ő k csak a szent igazságot hiszik. Igen üdvös egészségügyi szabályok babonáiba burkoltan jelennek m eg. E z nem is rossz, m ert ezeket legalább betartják. így: nem szabad se k utyát, se m acskát, sem m iféle szőrös állatot m egrúgnia, m ert akkor a gyereknek a belsőrészei lesznek szőrösök. R öviden: ebagos lesz. (G yógyítását a gyerm ekgondozásnál 162. old.) H a az asszonyt gyüm ölccsel m egdobják, azon a helyen, ahol a gyüm ölcs az anyát érte, a g yereke fogja viselni az anya jegyet, m ég pedig olyan alakút, am ivel m egdobták. N em szabad elbájolódnia, m ert ha m ajm ot néz, olyan

147 lesz a pulyája, m int a m ajom. H a nyom orékot néz, akkor m eg nyom orék lesz. N e nézze m eg a halottat sem, m ert az egyik szerint sárgaságot kap, a m ásik szerint m eghal a gyereke. H a a teherben lévő asszony o lyat lát, am it inegcsudál- Jiatna, dugja jobbkeze m utató és k özépső ujját a szoknya k orcába, m ár nincs sem m i baj. A gyerm ek születésével összefüggő szokásokat m ellőzöm s a (hiedelm ek közül csak azt a közhitet em lítem, hogy a szülőanyának hat hétig nyitva áll a m ennyország kapuja. A bába. A bábának rendes fizetség jár. M indenütt d ukál neki fekete földön az első gyerek u tán egy véka b úza. E zt m egválthatják a szülők öt p engővel. M eggyesen jánygyerek után egy véka rozsot kap búza helyett. Jár neki falunként eltérően m ás-m ás term észetbeni ajándék is. C sak T unyogon illeti m eg a bábát az első gyerek után az ing, m elyben az anya gyerm ekét szülte. E zt is m egválthatja az asszony két pengővel, vagy két kendővel. (K endőn m indig törülközőkendőt kell érteni.) T unyogon az első gyerek után jár m ég neki két törlőkendő, m eg két szakítókendő is, ezenkívül egy pár csirke, m eg tíz tojás. A takarékos M atolcson csak két kendő jár neki. M indez faluhelyen igen tekintélyes értéket képvisel. M indenütt jár a bábának a nyakliszt. E z egy gyurat liszt. A rra a k érdésem re, hogy h át ez m ennyi? m ár nagyon rosszalóan néznek rám, m ert azt csak illene tudnom, hogy ez úgy egy összem arok -nyi liszt, annyi, am ennyiből egy levéltészta lesz. A nyakliszt azért jár, hogy a gyerek jobban bírja a nyakát. H a elhúzzák ezt a bábától, akkor a gyerek m indjárt nehezebben bírja a fejét. K ijelentik, hogy ezek az ajándékok csak szokásjog alapján járnak, d e k i m erné ő ket m egtagadni? N em kell félteni a bábát, hogy m ég ezen felül is ne legyen haszna. M ert, p anaszolják az asszonyok, h ogy kávé az nem jár neki, de azért úgy ki tudja m ódolni, hogy neki is jut egy bögre kávé, am ikor a betege azt iszik. A gyerm ek születését követő napon a bába m egyén el követségbe a keresztszülőket m egszólítani, ő m ondja fel, hogy ez m eg ez tiszteltet!, nem -e jönne el kom ának. E zért a követségért jár neki m indenütt egy szakajtókendő a kom ától. V égül pedig: N em járul ugyan neki, d e a k eresztelőkor m inden k om a ad neki egy pár fillért. M atolcson a bábát ö regasszonynak, T unyogon kom áné-

148 nak, N yírm eggyesen kom aasszonynak (nem kom ám asszony!) hívja az, akinél m ár m űködött. T enger a panasz a bábákra. E lurasodott a v ilág. M a a bába azt tartja, hogy n eki ez se, az se, nem k ötelessége. M osni sem köteles, m ert az törvény ellen van. A zelőtt kicsiért m indent csinált, m a sokért sem m it. M últkor is nem v olt az egyiknél fürdővíz készítve, otthagyta a pulyát, kész vízre jött vissza. E lső fürdésre m eg nem m ossa m eg rendesen a g yereket. P e- dig akkor m eglecsesedik a gyerek fületöve. A z én n agyanyám bába vót m ondja K árász E szter. D e olyan bába vót, hogy annak m a hiri sincs. A z ugyan nem szaladt m indjárt d oktorért, m int a m ai b ábák. H a azt látják, hogy nem m egy m inden úgy, ahogy kéne, nem v állalják tovább, doktort hívatnak. (N em is olyan rosszak akkor a m ai bábák, m ondom én.) D e h iszen, m ondja K árász E szter, tanulja m eg a m esterségit. A komák. A keresztszülők m egválasztása kellő k örültekintést k íván. M indenki jóelőre tájékozódik, hogy akit kom ának kiszem elt, elvállalja-e, m ert a v isszautasítás n agy szégyen és n agy sértés. N yírm eggyesen az 50-éves P ap Z sigm ondné azt m ondja: H a valakit k om ának h ívnak, azt el k ell fogadni. A z keresztény kötelesség. H a félmond zöd fűbe ha áll, az is élszárad alatta! Lelket váltani hívja, tehát ezt keresztény kötelesség elfogadni. K ülönben is, ha kom ának hívja, akkor tiszteli, ez pedig örvendetes d olog, V an, aki nem éri fel ésszel fűzi tovább, hogy m i az a lélekváltás, a kom aság! A sátántól a keresztséggel váltják m eg a g yereket. A zt k érdi a p ap: E llene m ondasz-e a sátán incselkedésének? A kom a felel m eg helyette, hát ű váltja m eg. H ogy ez így él általában m indenütt a k öztudatban, azt m utatja az is, hogy am ikor a keresztelendő gyerekkel kilépnek a házból, azt m ondják: Ö rdögöt viszek, angyalt hozok. (T unyog.) Z sidót viszek, keresztyént hozok. (C seke.) A z az okos em ber, aki m agavágású kom át h í a g yerekihez. A m i azt jelenti, hogy rangban, m ódban, k orban is egyform a legyen vele a kom a. A Szam os- és T iszaháton m indenütt házaspárt szólítanak m eg k om ának. N incs az az asszony, aki elvállalná itt a kom aságot m ással, m int az urával. M eg lenne sértve, ha n em így g ondolták volna a d olgot. N yírm eggyesen m eg épp arra törekednek, hogy az asszonyt ne az urával hívják kom ának. Itt is m egtörténik, hogy házaspárt hívnak, de ez kivételes esetnek szám ít.

149 A rra is kell ügyelni, hogy a kom ák ne legyenek sokkal idősebbek, m ert akkor m ár nem m agavágású. B arátné B oné Irm a az első gyerekihez idősebb asszonyt szólított m eg kom á- nak, de az anyósa eltiltotta: H ogy m ondanád annak az idősebbnek, hogy kom ám! A lányok kapnak rajta, ha legénnyel hívják őket kom á- nak, de azt m ondja B oné Irm a, hogy az nem jó. N eki is udvarolt egy legény. Igen örült neki, hogy kom ák lettek, de előre m egm ondta egy csekei asszony: D e bolond voltál, hogy elm entél vele kom ának. S ohse vészen el. H át, m ondja Irm a, ű nem tudja, ettül-e vagy nem ettül, de tény, hogy nem lett belőlük egy pár. M ás esetben is m egfigyelte, hogy a kom ák nem kerültek össze. M a m ár csak a szigorúbb elvűek tartják T unyogon, hogy várandós asszony nem m ehet kom ának, m ert vagy a keresztgyereke vagy a m aga gyereke hal m eg akkor. N em olyan egyszerű dolog a kom aság. E lőször is, aki engem kom ának hívott, azt illik visszahívni. A z ilyen a türülvágott koma, törzsökös koma, visszahívott koma. A kom aság viszszahívásának elm ulasztása sértés. L ekicsinylés. Sem m ibevevés. E lőször én is b elezavarodtam a törvényes k om a, édes kom a, érvényes kom a, lógó kom ák töm kelegébe. M ost úgy látom, hogy törvényes v agy érvényes k om a az, akit a p ap a keresztelőkönyvbe beír, tekintet nélkül arra, k i tartotta a g yereket keresztvízre. T együk fel, hogy a k om a, akit v issza kell h ívnom, m ás faluba költözött. T avasszal vagy ősszel olyan fenéketlen a sár, hogy hat ökör se bírná elhozni a kom át, viszont a gyereket m eg kell keresztelni, m ert elcsapja valam i vagy elcserélődik. S zóval nem jó azzal várni. Ilyenkor tehát a gyereket m ás tartja keresztvízre. E z lesz a lógó kom a vagy édes kom a. M ert a keresztelőkönyv m ondhat am it akar, a lényeg m égis csak az, ki tartotta keresztvízre a gyereket. N em teszek rá esküt, h ogy ez m indenütt így van, m ert a N yíren az is m egeshet, hogy hívtam gy em bert kom ának, a feleségit nem hívtam, azért az asszony csak lógó kom a lesz. D ebrecenben állítólag m indenki, aki hivatalos a keresztelőre lógó kom a. Itt különben is két kom át szokás hívni: nagykom át, kiskom át. D e itt a kiskom a csak olyan nevezetbe való kom a. A zt m ondja C ellar Józsefné: A z én ángyom hítt m a- gának egy m agavágású kom át, de egy zsidólány is igen vágyott rá, hogy kom a lehessen. M eghítta azt is. Igaz, hogy csak lógó kom a, de m égis kom ának hívják egym ást, s köteles-

150 ségszerűen ellátja a k eresztanyai tisztséget. A m in azt k ell érteni, hogy az első ruhácskát a g yerm eknek ő adja. M int k om a- asszony ő fizeti, illetve fizette a keresztelést. H a pedig b eteg a gyerek, kötelességszerűen gyógyítja. M ert tudni kell, hogy vannak bizonyos orvoslások, am ik csak akkor érvényesek, ha a keresztanya végzi őket. S okféle veszedelem fenyeget egy kis újszülött gyereket». G ondos anyának ezektől óvni kell kicsinyét és ebben az óvásban a keresztanyának tekintélyes szerep jut. A keresztszülői tiszt, ha nem is jelenti azt, h ogy jó k eresztényt vagy keresztyént nevel a keresztségben rábízott csem etéből, azt bizonyára jelenti, hogy az összes pogány babonák, rontások, szem verések^ ördögi kicserélések ellenében v édelm ezi. Ilyenkor döbben rá az em ber, m ennyire ősi és m ély lehet annak a tenger babonának pogány, gyökere, am elyhez képest a keresztény v allás fiatal, szinte gyökértelen sarj. H a a gyerek gyengén, vagyis három hónapos koráig hal el, akkor a kom a járul a tem etéshez, ő v eszi a k is koporsót, a halottvivőknek ő ad karszalagot. H a két halottvivőt hívnak, az egyik fiú, a m ásik lány, ha csak egyet, akkor az fiú. T u- nyogon a fiú zsebkendőt, a lány k endőt kap. R észvétellel^ van a k om a akkor is, h a idősebb korban h al m eg a gyerek, d e akkor m ár nem köteles koporsót venni. N em kötelesség, de illő, hogy keresztelőkor a kom ám asszony a bábának adjon egy pár krajcárt, ő fizeti a keresztelési kőtséget is. A gyerm ek csuklójára kötött p iros szalag v agy piros gyöngy véd szem verés ellen. E zt a szalagot vagy g yöngyöt keresztanyjától kapja a g yerek. A bűrvaras gyereket is csak a keresztanyja gyógyíthatja m eg. (L eírása a bűrvaras betegségnél 162. old.) K eresztszülőjét a gyerek keresztanyám nak, keresztapám nak szólítja. T unyogon ugyan m ar az is m egesik, hogy keresztm am ának szólítgatják. N agy illetlenség! E m ellett a gyerek 12 éves koráig úgy tartozik fogadni a szavát, m int a szülőjéét. K ésőbb is, életének fontosabb m ozzanataiban részt vesza keresztszülő. N yírm eggyesen F elföldi F erenc p anaszba tette, Ihogy a reform átus k eresztgyerekét katolikus legényhez adják. M ár át is irattá a lány eljövendő gyerekeit a fiú hitére. D e bizony őt is illett v olna, m int keresztapát felkérdezni, hozzájárul-e? H a nem a kom át hívják násznagynak, el sem m egy a lakodalom ba. Súlyos m ellőzés! A tisztességadásban M eggyesen odáig m ennek, hogy a kom ák nem is tegezik egym ást. M ert csak illik m egtisztelni azt, aki gyerm ekünket a sátántól m egváltja. K eresztelőkor ki-ki igyekszik beugratni a k om áját, hogy tegezve szólítsa, m ert az büntetésből egy liter bort tartozik fizetni. A kom ával term esze-

151 lesen m ég osztozni sem szabad. E gyességben kell v ele élni A ki a kom ájával n em jön k i békességben, az nagyon tudatlan. V agy gonosz. T unyogon M árki L ajosné S zűcs Ida azt m ondja: M i F ülöp K árolyt, m eg a feleségit h ívtuk kom á- nak. A zt m ondta a v acsoránál az egyik: Ú gy ü gyeljetek, h ogy ti eddig tegeztétek egym ást, de a kom áknak az nem illik. H át aki ezt elfelejti, öt liter bort fizet. Ü gyeltünk is, h ogy el ne sikoljék a szánk. A cserélt gyerek. A m íg a gyereket m eg n em keresztelik, éjjel a lám pának m indig égni kell, m ert különben az ördög elcseréli a g yereket. A z ilyen cserélt gyereket arról lehet m egism erni, hogy sanyavész m arad, nem fejlődik nem nő. B oné Irm a tudja, hogy C sekében egy g azda nem engedte éjjelenkint égetni a lám pát keresztelőig, s pár hét m úlva m egm utatkozott, hogy a gyerek elcserélődött, nyavalyás volt, nem nőtt, m indig sírt. A m atolcsi S zászi G usztávné azt m ondja, hogy azelőtt is igyekeztek a gyereket m indjárt születése után m egkereszteltetni, m ert addig sohasem voltak nyugodtak. E gyszer egy asszony elaludt egy p ercre, s azalatt a k ereszteletlen gyerekét kicserélték. F oga vót, ráncos vót a képe annak, akit helyébe tettek. A szom szédban volt egy tudós asszony, az m indjárt m egism erte, hogy gonosz lélek. M indig le is köpte, valahányszor csak látta. N em szégyelled m agad, te vén ördög hogy itt h urcoltatod m agad evvel az asszonnyal? D e ez sem használt. E rre aztán befűtöttek a kem encébe, de m ikor bevetették volna a pulyát, hát csak leugrott a lapátról a rossz lélek és azalatt az igazi pulyát behajították a bölcsőbe. A nyírm eggyesi P ap K árolyné szerint: A m íg a gyerek nincs m egkeresztelve, addig a rossz el is tudná csapni, ha n em lenne az anyja takarójával letakarva. M ikor az első gyereke született, éjtszaka csak kivágódik egyszer az ajtó és bekiált egy hang: János k ondás, v edd el h át! Igen, d e o tt feküdt a gyerek m ellette a takaró alatt, így n em tudta a gonosz elcsapni. A z ura lábtul a dikón aludt, azonnal kint term ett, de nem látott senkit. N em is láthatott, m ert a g onosz láthatatlan fűzi hozzá titokzatosan. E zért van aztán, hogy az újszülött gyereket az anyja m ellé fektetik M atolcson, az anyja lábához T unyogon és az anyja takarója alá M eggyesen. A m íg a g yerek nincs m egkeresztelve, a gonosz m iatt nem szabad bölcsőbe fektetni. M egygyesen a k atolikus asszony ágyából a g yerm ekágy ideje alatt el nem m arad a szenteltvizes üveg. Így nem is cserélődhet

152 el a gyerek. A szobában is áll egy üvegben szenteltvíz. B árm i előadódik, azzal m eghintik a beteg gyereket vagy a beteg jószágot. R endesen használ is. E nnek a víznek az a tulajdonsága, hogy sohasem zavarodik m eg. M indig o lyan tiszta, m int az arany. A keresztnév megválasztása, keresztelő. H a a gyerek halva születik vagy nem ér keresztvizet, a bába adja neki nem e szerint, az Á dám vagy É va nevet. C sekében az ilyen gyereket nem tem etik el egyházi szertartás szerint, hanem reggel a halottvivő kiviszi hóna alatt a kis koporsót és elföldelik a tem ető árkában. T unyogon a szülők kívánságára rendes tem etést is tartanak neki. A névválasztásra vonatkozólag T unyogon azt m ondják, hogy fiúgyerek az apját fejeli, vagyis az apja nevét k apja az első fiú. M agyarázatul hozzáfűzi C ellar József né: így, ha az apja m eghal is, nem hal ki teljesen az em léke. T ovább él a fiúban. L eánygyerm eknél ez nem fontos, m ert úgysem viseli családja nevét, m ás családba lép át, ha férjhez m egy. A m ásodik fiú a n agyapját fejeli a n evével. E z nem feltétlenül k ötelező. K aphatja nevét nagybátyjáról vagy a szülők tetszése szerint. A hogy tehát a csizm át m egfejelik, éppúgy m egfejelik a gyerekben a családot, m ert nem az egyes em ber a fontos, hanem a család fennm aradása firól-fira. A gyereket keresztelés előtt m egferesztik, rátekerik a pupfáslit, kis inget, kis réklit, főkötőt adnak rá, aztán gyerm ekruhát, am it az urak p elenkának hívnak, s b epakolják a pulyát párnába. K ülön pólyapárna nincs. M indezen felül m ég le is takarják a gyereket. A régim ódiak olyan fejrevaló kendővel, am elyikben úrvacsorát vett valaki, a divatozók keresztelő paplannal. A m ódosabbja, aki fátyolban esküdött, ezt vágja keresztbe ketté, ö sszetoldja úgy, h ogy a k ét sarkába h ím zett fe- M r rózsabiinbó, a középen egym ással szem be forduljon s csipkével három oldalán k örülszegi. A n egyediken felesleges, ez esik a gyerek fejétől. Fiúnak m egbéleli kékkel, lánynak rózsaszínnel, újabban sárgával, így letakarva viszik legkésőbb harm adnapra keresztelőre. K eresztelés után nagy az öröm otthon. A gyereket m egáldják, ez m indenütt kötelező. M atolcson a m egkeresztelt gyerekkel belépő kom ám asszony a következő áldást m ondja: A ngyali kisdedet hoztam, A kit Jézus nevében, A krisztusi keresztségben,

153 Z ászlója alá avattam. Isten kegyelm e nevelje, A pja, anyja öröm ére, A nyaszentegyház díszére! K om ám asszonynak bő em lőt, T áplálhassa a csecsem őt. K om ám asszony erősödjön, K eresztgyerekünk felnőjjön, Szívem ből kívánom. T unyogon ennek a versnek csak u tolsó p ár sorát ism erik s azt m ondják el. E zután a kom ákat m egkínálják. M ódosabb helyen vacsorára m arasztalják őket. ISzegényebbje kalácsot, sütem ényt kínál. A legszegényebb is k erít erre az alkalom ra legalább egy d eci pálinkát. A m íg a gyerek nincs m egkeresztelve vagy am íg kisbornyú van az istállóban, nem szabad a koldusnak alam izsnát adni, s cigányt a házba beengedni. E lvinné az anya tejét. Ilyenkor sem m it sem szabad a háztól k iadni. E tekintetben gyerek és bornyú egyenrangúak. A gyermekagyas asszony látogatása. A gyerm ekágyas asszonyt hozzátartozói, a vele egyivású asszony vagy lánypajtásai látogatják. Idősebb a fiatalabbat, ha nem rokonok, nem látogatja, m ert ez tolakodásnak m ondható. M it kíváncsiskodik, tán m ég m eg akarja rontani vagy szem m el m egverni! Ú gyhogy k ellő körültekintéssel k ell azt m egállapítani, ki kit illetékes m eglátogatni. E gész term észetes, hogy férfiak közül csak hozzátartozók jöhetnek. Ü res kézzel m enni a gyerm ekágyat fekvő asszonyhoz nem illik. A ki elm egy, az visz neki ebédet a kom acsészében. M atolcson gyerm ekágyas asszonynak három kézre kell elsőbben kosztot vinni. (T ehát többet, m int am ennyit egy em ber a két kezében vihet.) C sekében a kom acsészének kinevezett porcellán ételhordó m edencét nem is használják m ás alkalom kor. R endes helye a h ázban a fiókosszekrény tetején van, tehát igen m egbecsült helyen. H árom részes, tehát három léfélét kell vinni: levest, tőtött káposztát, m adártejet. P ersze a levesben tyúkhúst és tésztát a m edencére helyezett tányéron. A z egészet bekötik a kom akendőbe, inert takaratlan v inni n em illene. A kom akendő csíkkal ékített díszes kendő. C sekében a csík m indig varrott, T unyogon, ahol csak m ost kapnak rá a varrásra, szedett csík díszíti. V an olyan rendes asszony is, aki a kom a-

154 kendőbe szépen belevarrja: Jó étvágyat a kom ának. A z a furcsa, hogy sem m i rendet nem tartanak ebben az ebédvivésben. T unyogon C ellar Józsefnénak egy nap kilencen hoztak ebédet, ixiásnap m eg éhen m aradt, m ert senki nem nyitott rá ajtót. Illik tudni a látogatónak, hogy az ágyra nem szabad ülni, m ert elviszi az asszonytól a tejet. A rra is van eset, hogy férfilátogató viszi el a tejet, tehát ez a szabály férfira is kötelező. É tkezés után a kom acsészét tulajdonosa kiöblíti s pár csepp vizet az ágy alá loccsant, hacsak nem tudatlan vagy nem akar rosszlelkű hírébe keveredni. M agyarázza ezt az alábbi példa: M atolcson T ót Istvánnét, aki gyerekágyat feküdt, m eglátogatta L ábas K árolyné. A z is szoptatott. D e nem öblítette ki a csészét és a látogatás után T ótnénak elapadt a teje. E gész nap sírt az asszony, a gyerek m eg éhezett m ellette. E ste, ahogy T ót Istvánnénak hazajön az anyja a m ezőről, kérdi: M iért sírsz jányom? H ogyne sírnék édes anyám, m ikor elapadt a tejem! K i vót itt? N em vót itt senki, csak Julcsa néném. N osza átm ent az anyja L ábas K árolynéhoz. G yere csak át egy percre. A z át is m ent nagy gyanútlanul, m ert nem szabad ilyenkor elárulni, m iért hívnak valakit. O tt aztán lepiszkolták: N em szégyelled m agad? N eked is van pulyád, tudod, m it jelent, h a elapad a tej. N em tudod, h ogy k i k ell ö blíteni a szilkét? A rra M ari néni csak kivette a Julcsa m ejjét annyi tej vót benne m int egy zsajtárban és ráfejte a dunnára, L e ne m erd törülni, m ert azzal m indjárt visszaveszed! N e törődj vele. H a b eissza, beissza, h a n em issza, n em issza. E gy óra m úlva m ár szépen tudta az asszony gyerm ekét táplálni. T isztátalan asszony m ódját ejti, hogy a gyerek arcát ingével m egtörülje. H a ezt elm ulasztja, bűrvaras lesz a gyerek. K érdem V adász Istvánnét, m it szól hozzá? A zt feleli: van olyan gyerek, hogy valam i része, keze, arca vagy a feje sebes lesz... D e az ő gyerekeivel azért ez egyszer sem esett m eg. A ki a gyerm ekágyast látogatja, felkérdezi, hogy van a beteg? K ezet nem fog term észetesen, m ert az asszonyok egym ásközt am úgy sem fognak kezet, férfinak m eg nem szabad aszszonnyal kezet fogni. A zt is elvárják tőle, hogy m egkérdezze, hogy folyt le a szülés, gyerek-é (vagyis fiú) vagy lány, hogy hívják, ki a kom a. A becses gyereket nem szívesen m utogatják, és kétszeres óvatosság ajánlható a piros szalagos gyereknél. Illik valam it m ondani a gyerekre, pl.: jaj de nagy lusta ez a gyerek, hozzá ph, ph (köpködni). V agy: jaj de nagy büdös. D e a lusta alkalm asabb dicséret és az anyának

155 szól, m ert a lusta jelző csak nagy gyereket illet. Illendő továbbá, hogy aki asszony újszülöttet látogat, egy szál h aját tépje k i és dobja a g yerekre. E zzel b iztosítja a g yerek jó álm át. H a a bölcsőben fekvő kisgyerekre a látogató idegen ruhadarabot tesz, azt előbb földre k ell dobni, s csak aztán a gyerekre tenni, hogy el ne vigyék az álm át. T erm észetesen m indenki tele van jó tanáccsal. T ejlázt kapott a kocsisné, m ikor a g yerekét választotta. A z egyik azt tanácsolta, tegyen a m ejjire kom lóskorpát, a m á- sik kem ényítős v ízben áztatott ruhát ajánlott, a negyedik k arikára vágott nyers rózsakrum plit. N agyon m egítélendő, aki nem táplálja m aga gyerekét. O lyan, m int a rossz koca m ondjak. H ogy az asszony m ikor kél fel, az egész bizonytalan. A z előkelőbbje kifekszi a két-három hetet. A szegényebbnek nem áll m ódjában a k ényelem nek ilyetén g yakorlása. T unyogon K is G yörgy E rzsusnak kettős gyereke lett reggel este m ár ellátta a jószágot. V an olyan is, aki m ásnap kenyeret süt, m os, szapul. Á ltalában két heti kím életi időre szám íthat az asszony. N em dógozhat azonban addig sem m it és az ágyat sem szabad m egvetni, m íg tem plom ban nem v olt s itt h álát nem adott szerencsés felgyógyulásáért. T udni kell, h ogy az ágy akkor v an m egvetve, ha összerakják, vagyis ha felkelés után rendbe teszik. L efekvéshez m egbontják az ágyat. T em plom bam enéssel nem kell a vasárnapot bevárni, hétköznapi istentiszteleten való részvétel is elég. H a a tem plom bam enés, tehát szinte a m egtisztulás előtt az asszony varr, akkor a gyerek file folyni fog. M ások szerint a gyerek hasába akkor fájdalom jár, és pedig olyan tem - póban, am ilyen tem póban az anyja öltöget. F elidézheti tehát cselekedetével gyerm eke betegségét.

156 B ába lelte babona, B olond, aki kap rajta. X IV. Az újszülött gyermek illendő gondozása. Az álmatlan pulya. Szemverés. Bűrvaras betegség. Az ebagosság, öntés, megzökkenés. Egyéb apró nyavalyák. Az újszülött gyerek illendő gondozása. E rre vonatkozó tudom ányom javát a nyírm eggyes! O ntkó M ártonné, a tunyogi B arátné B oné Irm a és C ellar Józsefnénak köszönöm. A z újszülött gyerm ekbe a bába rendel kem énym agos teát. K evés hagym át is főznek b ele, m ert az jobban h ajtja a szelet. E zt kapja a gyerek addig, am íg az anyjának a teje m eg nem jön. A púpkötelet m inden gondos asszony m egőrzi. Száz göböt kötnek rá. T izenhárom éves korában odaadják azt a gyereknek, ódja ki. H a ki tudja ódani, akkor szerencsés lesz. P úptekerő fásli kéthónapos koráig jár a gyerekre. A zután nem k ell. P elenkát n em használ a szegényebbje, csak egy tenyérnyi vászonrongyot. E zt hívják farrongynak. P ólya nincs. P árnába pókázzák a g yereket. N em szabad k isgyerek párnájába dugott liba vagy kacsatollat tenni, m ert attól rettegős lesz a gyerek. A párnát párnakötővel kötik át. M ódosabbnak a párnakötője is d íszes. S zalag v agy b otban k észen vett p árnakötő, inelyet m ég hím varrással is ékítenek. L ánynak rózsaszín, fiúnak kék vagy kékkel varrott jár. A becses g yerm ek nem re való tekintet nélkül pirosat kap. A z t. i. szem veréstől is jó. R endes asszony, O ntkóné szerint, hathónapig naponta kétszer fürdeti a gyereket, azontúl napjában egyszer. A fürdetés cigányvájta teknőben történik. Ú jabban rendes m osóteknőben. L eánygyerm eknek első fürösztése és bepókázása után a bába tűt, gyűszűt, rongyot ad a kezébe, hogy ügyes szabó-varró váljék belőle. Ú jszülöttre nem szabad ócska inget adni, m ert akkor, ha fiú özvegyasszonyt vesz el, ha lány özvegy em berhez m e-

157 gyen férjhez. S zopós pulya hasított inget kap. E z hátul nyitott, nyakán karccal bővebbre vagy szűkebbre húzható, m adzaggal elköthető. A fiúé négyszögletes, a lányé kerek kivágással. A gyerm ekruha készítésénél az asszony ilyet is, olyat is csinál. A bába aztán nem e szerint azt adja rá, am elyik m egilleti. P ersze később a m ásikat is elhordja a pulya. Ú gy igyekszik azonban az anya, hogy vasárnap a nem ét m egillető ing legyen a gyereken, a látogatók kedvéért is. A ki ránéz, tudhatja, gyerek-é az vagy lány. H a a gyerek az egy évet betöltötte, anyja parádéból is csinál neki egy rendes férfiinget. M eg nem is illős, hogy a fiú lányingben járjon. E gy esztendős koráig m inden gondos anya rövidre lerágja a pulya körm it. H a ollóval vágná, akkor tolvaj lenne a gyerekből. A nnak hosszú a körm e. É ppígy nem szabad addig a haját levágni. T öm pe lesz az esze, fiúgyerek m ég a tetejibe fűfájós is lesz ettől. Jánygyereknek első levágott haját a keréknyom ba dobják. H osszú legyen a haja. S zép hangja lesz a gyereknek, ha szopós korában üvegpohárból itatják. A tapasztalatlant figyelm eztetik. N e adj neki zúzát te, m ert attól duzzogós lesz. G ondos anya kiviszi m agával a m ezőre a gyerekit, de nem fekteti m esgyére. O tt fordul m eg m inden rosszféle. A ttól pedig óvni kell a gyereket. A tiszta gyerek az anyját dicséri, elism erésben nincs is hiány. A kinek gyerekire, jó gazda lovára, azt m ondják: O lyan annak a gyereke- v agy a lova, m int a vakart h al, az igen nagy dicséretben részesült. H a jól m eggondoljuk, a vakart hal elég erélyes tisztálkodási m űveleten esett át. Az álmatlan pulya. N appal sírhat a gyerek. H add sírjon! S zem e m ered, szája nő! A z éjtszakai sírás ellen azonban tenni kell valam it. A nehéz napi m unka után aludni akar a család. A z ilyen védekezésnek ezer m ódja közül elm ondok egynéhányat. A szom széd ágyából szalm át vagy a konyháról m osót kell lopni s azt a gyerm ek feje alá tenni. A kkor b iztosan elalszik a pulya, feltéve, hogy senki se vette észre a lopást, m ert akkor nem érvényes. Járatlan em berek kedviért m egm ondom, hogy m osó, az a m osogatórongy. A z is jó, h a m egpökdösi valaki a pulya két szem ét, aztán jobbra, balra köp. E rélyesebb intézkedéshez kell folyam odni, ha m indez nem használ, s ilyenkor kap a gyerek com pót. A nyja v agy nénje k enyeret, cukrot rág össze, azt bekötik rongyba és a gyerek szájába dugják. M ég jó, ha előbb nem áztatták pálinkába a kenyeret. T udok olyan asszonyt is, aki azzal dicsekedett, hogy neki

158 sohase volt és soha sincs sírós pulyája. Ő ugyan nyugodtan kim ehetett a m ezőre, tudta m indig, hogy aludni fog azalatt a pulya. N em is k ell ehhez boszorkányság, m ondja, csak éretlen m ákfejet kell főzni s annak a főzetét itatni a gyerekkel. T élen a m ozsárba tört m ákból főzött tea is u gyanezt a szolgálatot teszi. M eg is látszik a gyerekein, álm os, m aflaképű és csenevész m ind, hiszen életük első esztendeit állandó m érgezésben töltötték. S ok pulya azért sírós, m ert igen becses és kényeztetik, ilyen a C ellárné kislánya is, azzal m entegeti, h ogy: rossz ez kérem, m ert sokfele nő. (T. i. a nagyszülők édesgetik m agukhoz.) H a nehezen jön a gyerek foga, kócsot (kulcsot) rágatnak vele. A m ilyen könnyen n yitja a kulcs a zárt, olyan k önnyen jöjjön ki a foga. A z okosabbja a régi szerhez folyam odik és violagyökeret vesz a patikában. A szegényebbje a fogzás m egkönnyítésére kócot rágat a gyerekkel, nehogy fogfrászt kapjon. F ésűt nem szabad a gyereknek szájába venni, m ert attul rettegős lesz. Szemverés. A legnagyobb veszedelem am i érheti a gyereket, h ogy m egverik szem m el. A rra a kérdésem re, hogy ugyan ki verné m eg, B arátné B oné Irm a m ély m eggyőződéssel feleli, hogy m ég a ződág is m egveri. A z p edig elég ártalm atlan terem tése e világnak. E gész sora van a m egelőző intézkedéseiknek szem verés ellen. A szabály, h ogy takaratlan sem m it sem szabad az u tcán vinni, elsősorban a pókás gyerekre áll. N em is szívesen m utatják m eg a gyereket. Itt kivételesen egyenesen m eg is m ondják a látogatónak: ne nézd m eg, te! O h nem verem én m eg, tiltakozik az erőszakosabbra, s jóakaratának bizonyságául, ha először látogatja, arcon köpdosi a gyereket, további látogatásakor m egszorítja k icsit az orrát. A gyerekét t. i., az szenved el szegény m inden disznóságot. E zzel a rontásnak elejét v ette és h a m eg is v erődik a gyerek, ő nem eshet gyanúba. Igen hatásos óvszer a kom ám asszony adta piros szalag a gyerm ek csuklóján. E z nem verődött m eg szem m el soha, snutatja B arátné B oné Irm a a három éves kis lányát. M ert engém et felokosítottak idejében, hogy a gyerek fürdővizét kaszaélén öntsem a teknőbe. A kit így fürdetnek, azon nem fog a szem -

159 verés. A z vágná m eg m agát, aki m eg akarná rontani. H asznát is láttam. E lvitathatatlan, hogy a gyerek pufók rózsás kis pofácskájával igen jó reklám e m ódszer m ellett. A ki gondos anya vagy szerető nénje a gyereknek, napközben is m egteszi, de este m eg okvetlenül, hogy három szor kinyalja a pulya szem ét. M inden n yálas után köp egyet jobbra, aztán balra, utoljára hátrafelé s közben m ondja: B orcsa néni, S ári néném, m ind aki látott, m eg ne rontson. F ontos, hogy m indenkit felsoroljon, aki csak látta a gyereket, m ert nem lehet tudni ki a rontó. A szem veréssel kapcsolatosan nem tartom érdektelennek feljegyezni, hogy Szabolcs várm egyében N ozdroviczky G yörgy földbirtokos állt abban a hírben, hogy a szem ének rontó ereje van. Ő m aga m ondta, hogy soha a m alacait m eg nem nézte hathetes korukig. H a ezt be nem tartotta, m indig elpusztultak. A szem m el m egvert gyerek m indig sír. M eg is kékül bele, ha nagyon m egverődik. A kinek volt m ár vagy három pulyája, az m aga próbál elébb m egküzdeni a szem verés okozta nyavalyával. H a nem boldogul, végül a tudálékoshoz fordul. E z kis jóindulattal keresve se találhat különb alkalm at az atyafiságos vagy baráti viszony m egbontására, m int a szem verést. M ert m it tesz legelébb? M egállapítja rostaforgatással, hogy ki volt a rontó. A kár a gyereket rontották m eg, akár a tehénnek v ette el valaki a hasznát (a tejét), akár lábakőtt valam inek, m egm ondja a rosta, hogy ki volt az ártó, a lopó. A tudálékos és a gondos anya, az olló szétnyitott két hegyét beleüti a rosta kávájába. A rostába egyesek hétfélét, m á- sok csak im akönyvet, fűsüt, kulcsot tesznek. A z olló két szárát a két asszony a jobbkeze m utatóujján egyensúlyozza. A z egyik kérdez: Szent Péter és Szent Pál, m ondd m eg nékem B orca néni vót a rontó? A rosta persze m eg se billen. D e m ikor a bűnös nevét m eghallja, m egfordul tengelye körül a rosta. V agy lopás esetén: F ogadom P éterem re, P álom ra, hogy ezt a kést P ista vitte el. A m ásik erre feleli: É n is fogadom P éterem re P álom ra, hogy nem P ista, hanem János vitte el. A kinek a nevére m egfordul a rosta, az b űnös. C sak az a h iba, hogy a csendőr m eg a bíró nem fogadják el a rostát hiteles tanúnak. P edig jobban érti az azt, m int a bíró. N agygécben rostaforgatás helyett a kinyitott ollót az im a- könyv lapjai közé tolják, jó erősen átkötik a könyvet, hogy az ollót szorosan fogja. A szertartás a továbbiakban teljesen azonos. Jövendölésre is fel lehet használni a rostát, m ert az igazat

160 m ondja. A legfurcsább az egészben, hogy a rosta tényleg csak egyes esetekben fordul m eg. A m ásik m ód annak m egállapítására, hogy k i v olt a rontó, a szenes vízzel való meghintés. E z m ár átvezet a beállott rossz kiküszöbölésére alkalm azott babonák csoportjához. A tudálékos leguggol a spór elé, hogy ö sszekaparjon kilenc parázsszem csét. M ost rendre beleejtik ezeket p ohárba és m inden széndarabocskához m ondanak egy nevet visszafelé szám olva. K ilencen kezdik a szám olást, am i így történik: B orca néni nem k ilenc, S ári n éném n em k ilenc h anem nyolc, és így tovább m inden szénhez egy szám ot, egy n evet, egy tagadást. A kinek a neve em lítésénél a széndarab elsüllyed, az a rontó. E zután következik a m eghintés. E bben csekély eltérések állapíthatók m eg, a fekete földre eső három falu és a N yir között. M indenütt egyform án a bal kéz neveletlen vagy nevetlen ujjával kell a tudálékosnak a vízbe n yúlni. T unyog, M atolcs, C sekében keresztet rajzolnak nedves ujjal a g yerm ek hom lokára, m eghuzogatják szem öldökét, talpát és hasát is m egkenik vele, am i víz m arad, azt az ajtó sarkába öntik ezzel: O tt jött be a rossz, ott m enjen ki. M eggyesen nem rajzolnak keresztet a gyerm ek hom lokára, de m egkerekítik két tenyerét, talpát, hasát. A m aradék vizet pedig ném án öntik az ajtó sarkára vagy a bölcső alá. O ntkó M ártonnénak N yírm eggyesen úgy halt m eg egy gyereke szem veréstül. E gy olyan asszony volt nála N agypénteken, akinek rossz a szem e. T ejet kért tőle, de ő nem tudott adni. E stére m ár beteg lett a gyerek, húsvét vasárnapjára ki is terítették. H a idejében m egtudta v olna, hogy az az asszony rontó, m eg lehetett volna m enteni a gyereket. A rra a k érdésre, hogy m it tett volna, ha tudja, hogy szem m el v erték m eg a gyereket, rendíthetetlen hittel m ondja el, h ogy k ilenc szenet, kilenc küszöbről való szikáncsot tett volna egy pohár vízbe. A kinek a nevivel az egyik elsüllyed, az a rontó. E zzel a vízzel m osta v olna m eg a gyerek hasát, talpát, tenyerét, h om lokát, s az m eggyógyult volna. Szem m el különben m egverődhet nem csak a pulya, hanem a felnőtt is. C sekében m egtörtént, h ogy egy zsidólány, a szép H elénka m egverődött szem m el. B arátné B oné Irm a így m eséli el: H át m i tagadás, m egverődött a szép H elénka, de csak azért, m ert elhitte m agát, hogy ű olyan szép, hogy m indenki csak üt nézi. N em m aradt el rúla a fejfájás sehogyse, úgyhogy végül is elhítták B alog Józsit. Igen tudálékos em ber ez, gyógyítsa m eg. B alog Józsi rá is olvasott, de igen csúnyákat. P l. azt is m ondta, hogy te is rossz-

161 féle vagy, az anyád is a vót stb. M ég szem be is k öpte, m int illik. O szkóben a kényeskedő lánynak m a is az orra alá dörgölik: T án te is m eg vagy verődve, m int H elénka. H íjjuk el B alog Józsit? A füstölés a m ásodik gyógym ódja a szem verésnek. L ehetetlen benne fel nem ism erni a tűz tisztító m itikus hagyom ányát. N yírm eggyesen a 68 éves P ap K árolynénál láttam ilyet életem ben először. A z ajtó szem öldökfájáról és a küszöbről az alábbi ábrán m egjelölt sorrendben n égy kis szikáncsot hasítanak. A szikáncsot rávetik egy lapát parázsra s ennek füstje felé tartják m eztelen hassal a gyerm eket. A füstölés történhet seprűből húzott k ilenc cirával, vagy a rontással gyanúsított asszony tarkójáról v ágott kilenc hajszállal is. M egtagadni a k ilenc hajszál adását senki sem m erné. A zt jelentené, h ogy nem k ívánja a g yerm ek gyógyulását. H a a füstölés sem használt, akkor annak hajából, aki m egrontotta a gyereket, k ihúznak egy hajszálat és a pulya k arjára kötik. P app K árolyné M eggyesen azt m ondja, nem haragusznak m eg azért, h a hajszálát k érik v alakinek. H iszen a szem verés néha nem szándékolt. N ém elyik nem is tudja m agáról, hogy ő rontó. V égül, ha sem m i sem használ a szem verés okozta nyavalya ellen, a javasasszony ölbeveszi a gyereket, m ityeg m otyog valam it. H ogy m it, azt nem lehet tudni, m ert h a elm ondaná, elvesztené az asszony bűvös erejét. D e attól rendesen m eggyógyul a gyerek. T událékoshoz csak végső esetben folyam odnak, m ert valam ivel viszonozni kell a gyógyítást.

162 E z a honorálás sohasem lehet p énz csak élelem. S zóval m egköszönni sem m iféle gyógyítást n em szabad, m ert akkor nem foganatos. Bűrvaras betegség. T unyogon B aracsi Jenőnének v olt ilyen nyavalyában a gyereke. E z ellen nincs patika, m ondják. H a csak a keresztanyja m eg nem gyógyítja. D e ennél az sem használt. Ilyenkor t. i. a keresztanya kötelessége, hogy piros szalaggal m egtörülje a gyerek arcát, aztán sizoknya korcába dugja a pántlikáját, úgyhogy keresztútnál napfelkelte előtt észrevétlen elveszítse. E zt addig kell m egism ételni, m íg csak el nem m arad a gyerekről a bűrvarasság. M ert ha a szalag észrevétlen elvész, elvész a betegség is. E zzel a szegény gyerekkel m ég azt is m egpróbálták, hogy azon m elegiben nyúzott bornyú bőrébe göngyölték. D e ez sem használt. Sipos A ntalné gyereke így gyógyult m eg az U rnák 1932. esztendejében Tunyogon: bűrvaras vót. K enték patikából hozott kenőccsel, m osták székfűvel. N em használt. V égül is kovászos tészta levével m egm osták, a levet utolsó cseppig üvegbe öntötték, s jól ledugaszolták. E zt az üveget az apja napfelkelte előtt ném án kivitte a S zam osra. H áttal állt a víznek, s m íg a feje felett a v ízbe d obta az ü veget, ezt m ondta: A kkor lássam az ótvaros fejét, m ikor ezt az üveget. A zzal ném án hazam ent. M eg is gyógyult a gyerek. Az ebagosság, öntés, megzökkenés. A z ebagos gyerek hátán a hozzáértő ollóalakú jelt lát. A z ilyen pulya sírós, sovány, g irhes, m ert belső részét em észti a m egrugott állat szőre. (L ásd 146. oldal.) C ellar Józsefné saját szem ével látta K ocsis F erencné kis fiánál (T unyogon), hogy ezt sikeresen lehet g yógyítani. A rra a kérdésem re, hogy az o llóalakú jelt is látta-e, azt felelte, hogy ezt csak hozzáértő láthatja. D e a g yógyulást látta szem m el. M egm ondta a hozzáértő, hogy a pulya ebagos. K i kell tehát hajdani a g yerek b első részéből az állat szőrét. A p ulyát b eteszik fürdővízbe. A teknőt letakarják g yerm ekruhával (pelenkával), a teknő négy sarkára négy púp faham ut tesznek s ezt a gyerekruha felett ikszesen, tehát k eresztbe úgy csapják ö ssze, h ogy a ham u a g yerek p úpját és a v izet n e érje. A kkor a g yerm ekruhából belerázzák a ham ut a fürdővízbe, s ebben a ham vas lében fürösztik m eg a g yereket. E zt h at h étig m inden fürdetésnél m egism étlik. A z utolsó fürdésnél, am int a gyereket kifogó ruhával (törülközésre használt lepedője a g yereknek) kiveszik a fürdő-

163 ből, a gyerm ekruhán, am elyen az im ént a ham ut csapták át ikszesen, átszűrik a fürdővizet. H a van benne szőr, akkor a gyerek kiocsúdik, vagyis lassan m agához jön. K ölcsey G áborné m egfigyelése szerint C sekében az angolkóros gyereket m ondják ebagosnak. C sekében M ándi G yörgyné a következő gyógym ódokat javallottá ebagosság ellen: m eghim bájni a gyereket lekvájrfőzés idején a lekváros gödör felett. H a nem használ, a keresztanyja fából csináljon ollót és azzal nyírja m eg az ebagját. E z biztosan használ. D e ha m ég ez sem vezet célra, legbiztosabb a kilenc helyről kért liszt, m eg az abból főtt galuska esete, pontosan úgy, ahogy T unyogon is használják. (L ásd az általános orvoslásnál a 165. oldalon.) Az öntés orvoslás ijedelem ellen. T unyogon, am ióta K is G yörgy Istvánné a szom szédunk szent asszony lett, nem folytatja az öntést, átadta a tudom ányát V adász Istvánnénak. Ez az első eset prakszisom ban, am ikor szem ély szerint beism erték az átvételt. A z átadás m ódjáról vállatvonva csak annyit m ond V adászné, hogy átjött K iss G yörgyné, m egm utatta egy gyereken, oszt kész volt. U tóbb is csinálta D ávid B ertinének a gyerekén. A z anyja ölben tartja a g yereket. K ét asszony olyan k endőt feszít k i a négy sarkánál fogva a gyerek feje felett, am elyben valaki úrvacsorát vett. A tudós ólm ot olvaszt s a kendő felett bal kezében tartott vízzel telt edénybe önti. A vízben az ólom form át nyer és 1 m egm utatja, hogy mitől ijedt m eg a gyerek. E nnek a m egállapítása fontos. M ost újra kétszer, h árom szor is önt, addig, am íg az öntés szívform át nem m utat. A m int a g yerek szívét k iönti, elm últ az ijedelem a gyerm ekről. Petheő M ariska azt m ondja, az ő anyja is ért ehhez. M últkor is kiöntötte, hogy a szom széd pulyája a nénjétől ijedt m eg, aki nekiszaladt a b ölcsőnek s a hajába ragadt a k icsinek. M ég a karja is látszott, ahogy a b ölcsőbe nyúlt. E l is m últ az ijedelm e a gyereknek rögtön. N yírm eggyesen ijedelem ellen gyerekkel egy csipetnyi porrátört csikólépet itatnak egy pohár vízben. D e sokkal hatásosabb gyerm eknek és felnőttnek egyaránt, ha gyerm ekkoponyából iszik egy korty vizet. K aptam is N yírm eggyesen egy ilyen célra használt koponyacsontot. A megzökkenés sem ritka eset apró pulyánál. P etheőné a m estere annak T unyogon, hogy m it kell csinálni, ha a gyerek gyom ra kim egy a helyibül. M últkor is lefektette S zabó G yuláné kislányát az asztalra. A h átán fekvő g yereknek a b al térdét a jobb könyöké-

164 vel, azután a jobb térdét a b al k önyökével ö sszeértette. E z sikerült. A kkor a lábaszáránál fogva felem elte és bukfencet vettetett vele. R ögtön m eggyógyult, a sírást is elhagyta. N yírm eggyesen is éppúgy m egzökken a p ulya, m int nálunk. R endesen akkor tám ad a gyom orcsúszása, h a felzöcskölik és ennek az egyetlen és hathatós orvossága az, am it P etheőné is alkalm az. 'S zeretném tudni, m it szól hozzá a gyerm ek hátgerince? L ehetetlen, hogy m eg ne rántsák. D e P ap K á- rolyné leint: sohasem h allottam, h ogy felnőttnek is v an gyom orcfiúszása? E z úgy látom országszerte gyakorolt gyógym ód. Egyéb apró nyavalyák. G iliszta ellen fokhagym át kell a gyerekkel szagoltatnl M ég jobb fokhagym ával bekenni a két csuklóját és tenyerét. P álinkás kenyeret adni jobb, véli a m ásik. G iliszta elleni cukrot azonban csak újholdkor szabad neki adni. E bben egyhangúlag m egegyeznek. G ilisztafrász ellen T unyogon is, C sekében is közism ert gyógyszer halott állkendőjéből egy darabot parázsra tenni, az ajtó külső szem öldökfájából egy cseppet hozzáfaragni, s ezzel a gyereket körülfüstölni. S zájpenész ellen K acsari Józsefné N yírbátorból azt tanácsolja, hogy kilenc kis fára rongyot kell csavarni. E zt csak nekem járatlannak m ondja így, m ert fél, ha azt m ondaná, hogy kilenc bábot kell csinálni, akkor nem értem m eg, hogy m i a fenét kell tennem. M inden bábot m egkerekítenek három szor a pulya szájában s reggel, ha jön a csürhe, kötőben kiviszik s az utcán elibe öntik, ízibe m eggyógyul a pulya. Őtvart nem szabad kezelni. E lm úlik m agától vagy nem m úlik. H a k ezelik, rosszabb. P állúggal kell m osni, vagyis faham ufoól főzött lúggal. A z ótvaros fej leesés. H a nem szellőzik rendesen, nem fésülik, akkor szaga van. H a a gyerek ágyba vizei, akkor, m ikor nem veszi észre, seprűvel farba kell verni. M indjárt elm úlik róla. S zászi G usztávné szerint sokkal jobb, ha egeret fog az em ber, azt titokban m egsüti egy tojással és a gyerekkel m egeteti. D e az is nagyon jó, ha napfelkelte előtt elviszik az ilyen gyereket a szárazm a- lom ba. N em szólani senkihez, csak a lisztes kanál fenekivel kilencszer farba verni, de az ütéseket okvetlenül visszafele szám olni, így: 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1. A kkor hárm at köpni és azt m ondani: E zt a helyet itthagyom, am it hoztam itthagyom. H a a gyerek fületöve m egveresedik és levél, azt nem szabad gyógyítani, m ert hóttbizonyos hogy a fejiről levél... tisztul. M ég szerencse, hogy ez esetben békin hagyják.

165 H a szopósgyerek hígbélű, m ert kihűlt (hasm enős, m ert m eghűlt), jószagúvirág, székfűvirág és nádi pehelyből főtt m eleg fürdőt kap vagy fosófű főzetét itatják vele. Jószagúvirágot az istenfa vagy ciprusfa néven is ism erik. H a a beteg gyerek se nem ebagos, se nem bűrvaras, sem egyéb itt felsorolt felism erhető nyavalyája nincs, a következő általános érvényű gyógym ódot alkalm azzák. K ilenc helyről kért lisztből kilenc galuskát főznek. A nnak a víznek a levében, am elyben a galuska főtt, m egfürdetik a gyereket, a galuskát pedig abból a tálból am elyben főtt, a gyerek nem e szerint m egetetik kan vagy szuka kutyával, úgyhogy a kutya a küszöbön kívül áll, a tál m eg bent van a pitvarban. H a a kutya m egeszi a galuskát, m eggyógyul a gyerek. H a tehát beállít valaki a portára és egy kanál lisztet kér, illik tudni, hogy azt orvosságnak igényli, s azt m egtagadni egyértelm ű lenne annak beism erésével, hogy nem kívánják a gyerek gyógyulását. A z egész falu egyöntetűen rosszlelkűnek m inősítené. É s m éltán. Igen foglalkoztatja az asszonyokat az, hogy m ikor szólal m eg a gyerek. A m íg a gyerek m eg nem szólal, nem szabad tükör elé vinni. M acskát sem jó a kezébe adni, m ert attól is későn szólal m eg. M eg kell hinteni szenesvízzel, ha ez sem használ, akkor seprűből kihúzott kilenc ciruval (cirok-szál) m egfüstölni. P ici gyereknek húslevest adnak, hogy ham ar m egszólaljon. H a pedig idejére sem m iképp se szólal m eg, ajánlatos a fazékból am ikor legjobban rotyog az étel, kikapni egy falatot és azt m egetetni vele. H a attól el nem kezd ordítani, akkor sem m itől. A ki a gyógyításnak és gyerm ekgondozásnak ilyen vagy ehhez hasonló m ódjait elm ulasztja, azt igen m egszólják. A z anyai szeretet hiánya, gondatlanság vádja lenne a legterm észetesebb következtetés. B e is tartja pontosan m indenki. E z ellen nem lehet panasz.

166 M egvan az Istenben a becsületérzelem. XV. Hitélet. A túlvilági életről. Hitélet. A vallásos élet apró m egnyilvánulásaival T unyogon inkább lehet találkozni, m int M atolcson. T unyogon m inden m unkának nekifohászkodnak: Istenem! Jó A tyám segíts! M inden m unka végeztével: Istennek hála, befejeztem. A z ám ent nem teszik hozzá. B izonyos, hogy alig akad m ifelénk ház am elyben biblia és bizonyos, hogy nincs olyan, am elyikben zsoltár ne lenne. A zt következtessem belőle, hogy a nép vallásos? N ehéz erről vélem ényt m ondani és adatot gyűjteni. L ehetek én szívesen látott vendége egy gazdag em bernek a n élkül, hogy w ertheim -kasszáját m egnyitná nekem, így hallgat a m a- gyar em ber hitéletéről. A ltalános vélem ényük, hogy n em kom oly em ber, aki ú gy cserélgeti a h itit, m int m ás a ruháját. A rra vall ez, hogy hitéletük m élyebb? B alog P álné szerint, ki m ibe született, abba kell elvesznie. A kinek pedig nincs hite, az olyan, m int a jószág! T évelygő hitetlen a nép közt is akad. A tunyogi S zabó P ál m indig azt m ondta: N incs Isten «csak term észet van. P l.: O h be szép búzát adtál term észet! H alódott m ár az öreg. A bolondos V arga m eg ott m ent el az ablaka alatt. H át csak hallja, h ogy fohászkodik b ent az ö reg: jaj Istenem, segíts! Jaj Istenem segíts! K ét korsó vizet hozott épp V arga, de leódta a korsókendőt, letette a korsókat, bem ent az öreghez: A zt m ondja kend, P ál bátyám, hogy: jaj term észet. L ökjétek ki V argát, szörnyedt el az öreg. D e nem kellett azt kilökni, m ent az m agától is, csak épp ennyit akart m ondani. E lnézem az öregebb gazdákat, ha tem plom ba m ennek, lassan, m egfontoltan. M int akitől az Ú ristenre is tisztesség, hogy ilyen ragyogóra vikszolt csizm ában, takaros fekete m a- gyar ruhában, elm egy neki m egadni a tiszteletet. S ebben a nyu-

167 galam bban nincs sem m i hencegés, sem m i virtus. E z a nyugalom. Im ponáló, félelem nélküli biztos fellépés. A tem plom ban is m intha azt m ondaná: T e vagy az Isten, de én vagyok az em ber! R ideg szeretet a protestáns vallás és rideg m elegség a paraszt szeretete. S orscsapás h a éri, a válasz: Úgy megvertél Isten, hogy még a botot is rajtam felejtetted. D e Isten osztó igazságában is bíznak, m ert a lesújtó ttakat azzal vigasztalják: Ne búsuljatok, megvan az Istenben a becsületérzelem. A parasztem ber szívében az ó testam entum kem ény Istene él. H a ö sszegyűjtenék az Istenre vonatkozó k iszólásaikat, azok 80% -a az A tyára vonatkozna. T alán többet is forgatja az ószövetség könyveit. Jobb lenne csak az újtestam entum ot a ke» zébe adni a Fiúisten m elegebb, szívhezszólóbb tanításával? V agy nem szabad ezt a kem énységet elpuhítani, m ert csak ezzel a kem ény ellenállással lehet az ő nehéz életét m egélni? S zeretném, ha ez a nyugalom Isten akaratával szem ben karakteréből fakadna népünknek. V agy közös vonása ez a kérlelhetetlen term észettel állandó küzdelem ben élő m inden földm ívelő népnek? E gy b izonyos, úgy áll m eg a m agyar p araszt az Istennel, az élettel szem ben, m int az a k őszikla, am elyikre építeni lehet. A hitélet előbbrevaló a nép előtt, m int a tudom ány. A papja is előbbrevaló a tanítójánál és szívesebben áldoz tem - plom ra, főként toronyra, m int iskolára. K ülönösen restelleni való a fatorony! E ttől igyekszik m inden falu szabadulni, m int valam i szégyentől. A nábrádiak, ritkaságszám ba m enő, kecsegeorrú, fakötésű tornyukat pléhzsindellyel fedték be, m ert őnekik n e m ondják, hogy ő k fatornyosak. A gyarm ati hasonló szép tem plom ilyen elrútítását, csak papjuk erélyes ellenállása hiúsította m eg. S ályiban ugyanilyen szép haranglábjuk volt. S zétverték, építettek helyébe kőtornyot. N incs becsülete annak a falunak, am elyiknek nem takaros a tem plom a. A gécieket azzal csúfolják, hogy akkor teszik fel a tornyot, ha v endég jön! K icsi α torony, csak akkor látja m eg az em ber, ha b efordul a falu utcájára. M ire m utat ez? M ély vallásosságra vagy csak lokálpatriotizm usra? A falura átvitt egyéni hiúságra? V alószínűleg ez is, az is. R eform átus egyházi szokás szerint v asárnapi istentiszteletre három szor harangoznak. E lső harangozásra ki-ki elindulja tem plom ba. H arm adik harangszó után kezdi a tanító az iskolás gyerekekkel az első éneket. A harm adik h arangozás u tán is v ár m ég jó időt a pap, csak azután m egy be, időt adva ezzel a híveknek, hogy előtte érkezzenek m eg. M ert a pap után érkezni illet-

168 lenség. A kkor m ár jobb el sem m enni. Istentisztelet végén, az im ára k övetkező ének első v erse után ki lehet m enni a tem plom ból. D e ha belekezdtek a m ásodik versbe, azt végig kell várni. É neklés közben kijönni nem illő. Istentisztelet vasárnap délelőtt és délután is van. C sekében, ha valaki délelőtt volt tem plom ban, akkor délután tetszése szerint újra elm ehet vagy otthon m aradhat. E zért nem szólják m eg. D e aki délelőtt nem volt tem plom ban, annak délután sem illik elm enni, m ert m eggyanúsítanák, hogy csak m a- gát m utogatni m egy. A többi faluban nem ítélik m eg azt, aki csak délutáni istentiszteleten jelenik m eg. Á ltalában a tem plom ba járó hívők szám a m indenütt csökken. T éli időszakban a hideg tem plom ba csak m eleg ruhában lehet elm enni, s am ióta a guba kim ent a divatból, m eleg ruhája nincs a népnek. S okan azért nem m ennek el, inert m ég nyárban sincs arravaló rendes ruhájuk. T iszteletlenség lenne m e- zítláb, rongyosán beállítani a tem plom ba. M eg is szólnák érte. H át inkább nem m egyén. A z öregebbje m a is igyekszik a fiatalabbakat rászoktatni a tem plom ba járásra. T udok olyan esetet, hogy vasárnap délután felöltözött a lány: m egyek táncba. T em plom ba nem voltál, táncba se m égy szólt rá az apja és otthon m aradt a leányzó. A cégényi kurátort vasárnap hétköznapi gúnyában találta E lves E ndre tiszteletes. A zzal m entegette m agát a kurátor; N em voltam tem plom ba, hát nem vettem ünneplőt. A z ünnepi felöltözés a vasárnap, az Ű r napjának m egbecsülése, de csak akkor igazán ünnep, ha tem plom ba is elm egy. T em plom ba úgy az asszony, m int a férfi zsoltáros könyvet visz m agával. A férfi zsebében viszi, öreg asszonyok két kézre fogják a zsoltárt és felette a szabályszerűen összetűrt zöddel ékes zsebkendőt, úgyhogy a két hüvelykujj felül egym ást keresztezi. E z az öreg asszonyok privilégium a. Jaj annak a fiatalnak, aki ilyen adjusztírunggal m erne kirukkolni tem plom ba. M inden vénasszony m egrágná érte. Ezt a tem plom bam enő zsebkendőt szabályszerűen kell öszszetűrni. T essék utánam csinálni. A kiterített zsebkendőt három ba tűrni hosszába, azután három szor keresztbe. M ost öszszegöngyölni, m intha töltött káposzta tölteléke lenne. A z egyik végébe ződet illik dugni s így a kézben vinni. Fiatalabb, virágot sem vihet a kezében tem plom ba m enve, nem hogy zsebkendőt. A tem plom ban a ződet szagolgatni, m ellőle jól m egfigyelni, ki m ilyen ruhát vett fel, k ire kacsingat stb., ez itt sem illetlenség. A zöld lehet bazsalikom, borsfű, m ajoránna, istenfa,

169 boldogasszony levele tetszés szerint. K ölcsey G ábornénak a kertjében m indegyiket m eg lehetett találni. M egbecsülendő volt nála az a kegyeletes szeretet, m ellyel gondoskodott arról, hogy ezek az igénytelen m agyar virágok kertjéből ne hiányozzanak. A (házastársak 'külön vagy együtt is m ehetnek tem plom ba. M árki L ajosné S zűcs Ida azt m ondja: L ajos, az uram nem m egy tem plom ba, így aztán én se. P edig tudom én a bibliát könyvnélkül. M eg is tartom b előle, am it lehet. A m íg M atolcson laktam, nem volt vasárnap, hogy a tem plom ból elm aradtam volna. D e az uram nélkül nem illős hogy m enjek. A tem plom ban persze m egfelelő kom olysággal d ukál viselkedni. A ki m ég o tt sem b ecsüli m eg m agát, arról m ár jobb nem is b eszélni. M ikor m ég S ziky Á dám volt a m atolcsi ref. pap, prédikálása közben két lány nevetgélt. F élbeszakította a szentbeszédet és o daszólt: K urátor! V ezesse ki azt a k ét lányt! M eg is n evezte őket. A k urátor n agyon restellette a d olgot, nem m ozdult. E rre a pap m aga szólította fel a két lányt: m enjetek ki az istenházából! S züleik annyira szegyeitek, hogy am íg férjhez nem m ent a két lány, sohse engedték egyiket se tem plom ba. N em is volt azoknak m aradásuk. A kárki m eglátta ő ket v asárnap, rákérdezte: kacagni indultok a tem plom ba? M entek-é a tem plom ba nevetgélni? A tem plom ba belépő egyenesen előre nézzen, se jobbra, se balra ne forgassa a fejét, m ert a fejforgatás azt m utatná, hogy cim borái az ördöggel, s annak a szarvát v iselve, n em fér be az ajtón, csak ha félrefordítja a fejét. A tem plom székbe belépő asszonynép lehajtott arcához em eli a virágos im akönyvet, a férfiak arcuk elé em elik a kalapot, s pár p ercnyi im a u tán leülnek. E rre a jellem ző tisztelő főhajtásra a csekei katolikusoknak az a m egjegyzésük, hagy azért tartják az o rruk elé a k alapot, h ogy n e érezzék K álvin János hóttszagát. A m ire a reform átus azzal inti le a katolikus részét a falunak, hogy kétgarasos tótnak ülik hallgatni. A jám borok legalább száz éve nem tudnak egy tót szót sem. A felekezeti türelm et egyik m egjegyzés sem bontja m eg, m ert sohasem hallottam azt, hogy e m iatt összetűzés lett volna köztük. Ü rvacsorát évente ötször osztanak: karácsony, húsvét, pünkösd, újkenyérre és újborra. M inden esetben előtte nagyhetet tartanak. N agyhéten dalolni, táncolni, inni nem szabad annak, aki ú rasztalához akar járulni. A z m agába száll, bűnbánatot tart s n aponta k étszer tem plom ba m egyén. M egható, h ogy csendül el egy hétre m inden hangosság a faluban. H a úrvacsora osztáskor n agybeteg van, m egkérdik tőle,

170 nem akarja-e felvenni az úrvacsorát? D e külön ezért n em osztanak kenyeret. A m ódosabb m egteszi, hogy elhívatja a haldoklóhoz a papot, m ondjon m ellette im át. A tem plom i kegyszerek közül m uzeális értékű beccsel bírnak reform átus egyházaink X V III., nem ritkán a X V II-ik századból szárm azó úrasztali térítői. A z a szokás, h ogy úrvacsoraosztáskor m indent fel kell teríteni az Ú r asztalára. E zzel a rendeltetéssel kapta az egyház, ehhez tehát ragaszkodni k ell.!n éha 15 20 terítő is b orítja az asztalt. A m űbecsű d arabokat szívesen felm enteném ez alól. A z egyházak n incsenek berendezve ezek kezelésére. N éhol a jóakarat többet árt nekik, m int a nem törődöm ség. A hívők elhelyezkedésére a tem plom ban a szatm árcsekei tem plom ot veszem m intául. A tem plom egyhajós. F őbejárata a hajó h osszának derekára esik. A főbejárattal szem ben v an a szószék, alatta a papiszék. A főbejárattól jobbra áll a K ölcseyek m agános széke. (A tem plom padokat t. i. székeknek nevezik.) A hosszanti hajó végén, a torony alatti ajtón b elépve, a hajó hosszában út vezet. A zt jobbról-balról szegélyezik székek. E gyik oldalon az asszonyok, m ásikon a lányok ü lnek. A szószéktől balra az apszisz felé a férfiak. A tem plom közepén, a papiszék és a K ölcsey család széke közti térségen áll az úrasztala. A tem plom nak k ét k arzata van. A toronyalatti b ejáró felett a kis-kar. Itt ülnek a tanító felügyelete alatt az iskolás és serdülő fiúk 1 7 éves korig. E zt b etöltve végigsétálnak a tem plom on és a férfiak széke m egetti lépcsőn felm enneík a nagykarba. E z a legények helye. A kis-kar alatti hét szék az iskoláslányoké. A z asszonyok során, az utolsó székben ülnek bekötött fejjel a m egesettek. A z asszonyok bekötött fejjel m ennek tem plom ba. U jabban téli hidegben a lányok sem vetik le a fejrevaló kendőt. A férfiak oldalán az utolsó p adban ülnek a vénlegények. H ogy m ikor lesz valaki vénlegénnyé, azt m aga h atározza m eg. A m ikor m ár nem telik k edve a fiatalok tréfáiban, k apja m agát és lem egy a férfiak utolsó székébe. V énlegénynek ott a helye. A nnyi, m intha pontot tenne fiatalsága után. C sak akkor ülhet be a nem zetségét m egillető székbe, ha m egházasodott. A z asszonyok és férfiak során az első széket urak sorjanők, urak székének vagy első széknek hívják Ő seikében. Ide jár a nők oldalán a p apné, a tanítónő vagy -né, v iszont a férfiak során az első szék illeti m eg a jegyzőt, a tanítót, szóval a falu intelligenciáját. C sekében azelőtt a n em esek külön széket tartottak m a- guknak abc sorrend szerint. A nyolcvanas éveikben leégett a zsindelytetejű torony. A kkor a nem esek a fenntartott székek

171 után fizettek az egyháznak, abból fedték b e a tem plom ot. Ilyen nem es fam íliák voltak C sekében a T yukody, S arkady, B oné, V arjú, M ándy, B orbély, V ary, B ody, stb. családok. M a m ár egy családnak sincs itt külön széke. T erm észetesen egy-egy székben két-m rom nem zetségnek is v olt h elye. L assan, ahogy új tem p- lom épül vagy restaurálják a régit: ú j székeket állítanak be, elvész a régi rend. D e pl. F ülpösdarócon m ég két évvel ezelőtt is felállították a p enyigei M. Janit a székbül azzal, hogy: jövevények szám ára nincs szék. A zelőtt nem volt kántor; diktáló után énekeltek. T ábla sem m utatta, m elyik zsoltárt kell fellapozni. D e sok baj lehetett ezekkel a diktálásokkal, m ert m ajdnem m indenki tud róluk egykét tréfás dolgot. M atolcson pl. éppen azt énekelte a gyülekezet: A kinek m indenekben... A diktáló a helyett, h ogy azt m ondta volna: R em énységünk az Isten, ú gy el talált b ám ulni a belépőkön, hogy azt d iktálta: K is G yörgy P éter az isten. E rre a tanító hozzáhajolt és m ondott neki egy csúnyát. S zegény diktáló m ég nagyobb zavarba jött és azt is kidiktálta. Ilyenek m iatt kellett rátérni a k ántortanítói állások m egszervezésére, m ondja a falu. A túlvilági életről. V adász Istvánné azt m ondja: H a az em ber m eghal, látni, m ikor kijön belőle a pára. E nnyi az em ber! B oné Irm a szerint a csekei katolikusok azt hiszik, hogy a m eghalt lélek az eresz alá m egyén. O nnan im ádkozzak ki a hozzátartozói. G écben a görög katolikusok a halott m ellé «készítenek két tem plom i gyertya közé egy tányér lisztet elsim ítva és egy poharat színig vízzel töltve. É s akárki m egláthassa, h ogy reggelre a liszt is, a víz is m egcsappan. T ehát a lélek fogyasztott. E z is azt m utatja, hogy a lélek nem m egy el a háztöl addig, m íg el nem tem eti'k. E zt a lisztet o daadják m ásnap valam i szegénynek. A m atolcsi B alog P álné szerint, ha m eghalunk, felm egy a lelkünk a m ennyek országába. L ám a m ag is kikél^jtia m ás form ába is, m int am ilyenbe a fődbe került! JÓ, ezt hallotta a p apjától vagy tanulta az iskolában. D e hogy a tűlvilági életben való hit m ilyen m egdöbbentő elevenséggel él a nép lelkében, arra felhozok néhány p éldát. M aradjunk B alog P álnénál, aki egész term észetesnek tartja, h ogy a h aldokló gyerm ekágyas asszonynak a fülébe kiáltanak, hívja m aga után árva gyerm ekét is. A nagygéciek azt m ondják: a m eghalt anyának, am íg nem

172 harangoztak neki elsőt, addig a fülébe lehet súgni, h ogy v igye el a pulyát m agával. T unyogon az öregbíró S zabó Á dám kézlegyintéssel m ondja: H éj! m ikor az én feleségem m eghalt, én is súgtam a fülébe, hogy vigyen m agával, m égis itthagyott. T ehát nem csak az anyát lehet m egkérni arra, hogy vigye m agával az élőt. A géciek is azt m ondják, hogy b árki halottat m eg lehet erre kérni, de csak akkor h allgatja m eg a h alott a kérést, ha ez önzetlen bubanatban történik, nem haszonlesésből. T unyogon az egyik b ánkódó fél azt kötötte a haldokló lelkére: Jaj, m ond m eg a te bátyádnak, h ogy kérték a sárga lovat kilencven pengőért, de nem adtam. D e bizony oda kellett adni a foűrit tízért. L ejjebb estem száz grádussal. V adász Istvánné szerint, ha az em ber m eghal, visszaszületik a családjába. K érdésem re, h ogy ez b üntetés-e, azt feleli, hogy ez jutalm azás, m ert az újjászületés áldás. M ég az eszméje is visszajön n ém elyiknek. A zért v an, hogy m ég az esze is ú gy vált egyiknek-m ásiknak, m int ahogy annak járt az esze, aki benne visszaszületik. E z pedig nem példabeszéd, hanem igazság, ebben m eg is egyeztek valam ennyien, akik jelen voltak. A visszaszületés n em feltétlenül következik b e v agy legalább is nem azonnal, d e az elköltözött lelket m ulasztása vagy bűnei nyugtalanítják, s a nyugtalan lélek visszajár. A visszajáró lehet jó vagy rossz lélek. Jöhet segíteni, m egm utatkozhat vigasztalni, jöhet a gonosz lélek képében ártani, de jöhet vezekelni is. A visszajáró lélek m egm ondja, m iért jön v issza. G écben hirtelen halt m eg egy asszony. A fődbe tette el a pénzt, nem volt érkezése m egm ondani az urának, h ogy hová tette. A kisfiának jelent m eg, az m ondta az apjának, h ogy: jön anyám m inden éjjel, b okor k ulcs a k ézibe, h ívogat. K őts fel engem is, m om dta az apja. D e h iába kötötte fel a gyerek, az em ber nem láthatta, m ert a lelket csak az látja, akihez m egyén. A fiú nem m ert végül se a küszöbön túl az anyja után m enni, m ire az elhajította a kulcsot és többet nem m utatkozott m eg a fiának se. T unyogon S zűcs F erencné elm ondja, hogy vót K érben egy fiatal asszony, m eghalt. M aradt utána egy kislány. A nagyanyja nevelte a gyerm eket, de sem m iképen sem tudott belenyugodni a lánya halálába. E l is határozta hogy m indennap kim egy a sírjához. R endesen estefelé m ent, s kis u nokáját is v itte m agával. H át m ikor hetedik nap lám pagyújtás után indulni akart, a kislány húzódózott, hogy ő nem m egy. D e m ert a nagyanyja erősen ráparancsolt, hát elindultak. A m íg az asszony lánya sírján im ádkozott, a kislány elcserkészett a sírok között. T alán virágot k eresett. E zalatt az asszony elé egy láthatatlan

173 kéz tükröt tartott és egy hang m egszólalt: N ézz bele, m eglátod a lányod. Jobb dolga van annak, m int neked. M it siratod. A z asszony a tükörben hatalm as tem plom ot látott. A tem plom egyik székében ü lt a lánya m agába. A hang m egtiltotta, hogy a lányához szóljon, de m aga a látom ány is úgy m egnyugtatta az öreg asszonyt, h ogy attól k ezdve nem búsult a lánya után. M eghalt egy asszonynak az ura. N yolc napig m ajd beleőrült az asszony, úgy siratta. K ilenc napra felvidult, kacagott, dalolt, m indenkinek elm ondta: D e bolond voltam, hogy sirattam. N em h alt m eg az én u ram, velem v an az m indig, ott ü l a lócán. V égül ú gy elélte az asszonyt az ö rdög, aki az u ra képibe állandóan v ele volt, h ogy csak csont és bőr lett. A kkor kaptak észbe az atyjafiai. E lhívatták a papot. A z az evangélium - ból im ádkozott ott valam it és többet nem jött a gonosz. M ert a rossz volt az, az ura képibe! S zászi G usztávné m eséli, hogy a tunyogi S zűcs L ajosné életibe fösvény volt, sohse adott a szegénynek sem m it. M eg is halt fiatalon. D e nem nyughatott a sírban, m inden éccaka viszszajárt és m egette a m oslékot. H a véletlenül nem volt kint m oslék, olyan sírást tett, hogy nem lehetett állani. M indig is készítettek neki. T erm észetesen általános a k ísértetekben v aló hit. M egvan m inden falunak a m aga kísértetféléje is. A tunyogi határban a T őgyesen a földosztó m érnök éjnek éjtszakáján kis lám - pással nagy lánccsörgetéssel m a is m éri a földet, am elyet életében gonoszul osztott m eg két testvér között. C sekében a pucér em ber kísért. A lányok nem is visznek a fonóból hazam enet szöszt a guzsalyon, nehogy beleköltözzék. N em jelent szerencsét, ha az valakinek m egm utatkozik. A túlvilágon m inden bűn elveszi büntetését. E zért sóhajtozzák a vénasszonyok: B ár itt büntess, csak ott kedvezz. A ki gyerm ekágyban hal el, az a m ásvilágon szerencsés lesz, m inden boldogságban részesül. É ppígy beengedik a m enynyékbe azt, aki jót tett. A kit a v illám m egüt, annak m inden bűne m egbocsáttatott. K iváltságos lelkeknek m egadatik, hogy lelkük elragadtassék s a m ásvilágot m ég életükben m eglássák. M atolcson az egyik asszony lelke egy h étre ragadtatott el. O lyat látott az örök kárhozaton, akiről nem hitte m íg az élt, hogy odakerül. A ki kicsináltatja m agából a gyereket, az a gyehennára kerül. T üzes láng égeti, két tüzes kígyó szíjjá a m ejjit, sarkig folyik a vére. A pokol is nagy tűz, de a gyehenna nagyobb. E z kénköves

174 tó. A ki a m ásiknak azt m ondja: bolond, m eg a sok fösvény gazdag, az m ind idekerül. Itt beleszól az egyik gazda: nincs m án pokol! feltőtötték az asszonyok cseréppel. A m int egy cserépedény eltört, m ind rám ondotta, ezt is elvitte az ördög! Szászi Gusztávné hallotta, hogy a pócsi temetőben van egy koporsó. A zt nem fogadja be a főd. A kárhogy betakarják, m ind lefut róla a hant. A N yíren úgy m agyarázzák, hogy egy görög katolikus em ber reform átus asszonyt vett el. A z asszony nem tisztelte az ura ünnepeit, akkor végezte a legtöbb házim unkát, nagym osást stb. Ezért holtában nincs nyugta, m ert zavarta hitestársát vallási kötelm eiben. Ilosvay Im re szolgabíró Pócson járva kereste is a tem etőben ezt a sírt, de nem lelte. A tem etőőr azt m ondta, csudálja, hogy nem látta, nagy bronzurna van rajta. D arócról M ohácsi Jani látta a sírt: hurka van a fejfán, m eg üst. (Elriasztó kritika az em pire sírem lékek urna és füzérdíszeire.) A zért büntette úgy az Isten, m ert az asszony hétszer változtatta a vallását, hétszer m ent férjhez, ő m aga hagyta m eg, hogy őt m ég a fődbe se fogadja be az Isten. Hát nem is fogadja. Ism étlődnek a történelem ben a korok, m elyben a néplélek új tartalom befogadására kész. M a szám talan jel m utat arra, hogy a nép ezt a lelki tartalm at valahonnan v árja. C sodákat em legetnek. A csodavárás idejét élik. A z egyik m eggyesi k islány tőlem kérdi, olvastam -e az újságban, h ogy P arasznyán született egy gyerek. E lvitték a papihoz m egkeresztelni, akkor rózsává változott, s a pap nem keresztelte m eg. M ásodszor is elvitték, akkor h allá változott. A pap n em keresztelte m eg. M ikor harm adszor elvitték, buzakalásszá változott és a p ap m egkeresztelte. A zt példázza, h ogy bő term és lesz, de nem lesz, aki elfogyassza. H át az újságban nem o lvastam. D e azóta h allottam, hogy C sengerben is tudnak a csodáról. Ő si m ese! H onnan elevenedettfel? Az a benyom ásom, hogy a falu népe jobban kívánja a lelki vezetést m int valaha. A zért is van annyiféle szekta. K ell a lelki táplálék. A hhoz hajlik, aki foglalkoztam tudja. N yírm eggyesen Szép Lajos példája m utatja ezt a legbeszédesebben. Á tadom neki a szót: Elhatároztam, hogy elm egyek a hívőkhöz, megismerkedek az Istennel. K i nem térek, csak m egkeresztelkedek. Tiltott az apám, hogy ne m enjek, de csak odajártam, m ert tetszett az ének, m eg a szó is. Egyszer aztán az apám szólt a csendőrnek, a m eg kihívatott a gyülekezetből. N em szólt az egy szót

175 se, csak nyakonterem tett. K icsi volt a csendőr, de ha öles lett volna, akkor is átugrottam volna, félretaszítottam, szaladtam egyenest a keresztapám hoz. A z aztán kezem be adta a bibliát E zt olvasd, ha m án annyira rászom jaztál! A zóta aztán forgatom. A z van a m i vallásunkba is, am it a hívők prédikátora m ondott, hát akkor m inek m enjek én azokhoz. F elem elkedek, ha olvasok belőle. M ert m i az em ber szenvedése K risztus U runkéhoz képest? K ell ehhez valam it hozzáfűzni? Pedig Szép L ajos egyszerű cselédsorban él. D e em ber.

176 H át aki bort nem iszik, M égis két fán kiviszik X V I. A parasztember közömbössége a halállal szemben. A meghalás. Első teendők a halott körül. A kiterítés. A temetéssel együttjáró vásárlás és lakoma. Koporsótétel. Virrasztás. A halott illendő eltakarítása. A sírvájók, koporsóvivők. Tor. Gyászruha. A lábtul és fűtül-való fa. Vízbefúltak és gyermekek eltakarítása. Zsidó temetkezésről. A ház kitakarítása a halott után. Babonák. A parasztember közömbössége a halállal szemben. M int m inden prim itív em ber, a p araszt is k özöm bösebb a fájdalom m al és a halállal szem ben. Idegennek a halála nem rázza m eg, oly term észetes, hogy aki született az m eg is haljon. N agydoboson L eöw ey M iklósnak a v incellérje elm ondta, hogy a szom szédos szőlőbe a k om ám asszony felakasztotta m a- gát. A z ura nem volt otthon, elm ent a kocsm ába b orozgatni. A g y erek ek v ették észre a h alálesetet s átszalad tak érte. M ire átm ent, látta, hogy segíteni úgy sem lehet, hideg az arca is haza kell híni a kom át. B em ent a faluba, bekopogott a kocsm a ablakán: Jöjjön csak ki kom ám. K ijött a kom a. M ondom osztég neki, hogy egy kis baj van, a kom ám - asszony felakasztotta m agát. N e m ondja m án kom ám! De bizony úgy van, ahogy m ondom. E nyje, ezt a kis bort m án m egiszom, aztán m enjünk hazafelé. M eg is itta a kom a a bort, le is vágták az asszonyt a kötélről, denikve az elbeszélés ezzel fejeződött be: H át tetszik tudni, nekem csak röhögés, de nekik óbégatás. M atolcson a beteg O rbán Jánosnak azt m ondta a kom ája: M án neked kom ám okhec! E nyje a kutyafáját! A zért jöttél látogatóba, hogy evvel vigasztalj?

177 M eg is járta S zabó József, m ert neki lett okhec. Ő t ütötte m eg m ásnap a guta. N em csak az idegennel széniben ilyen őszinték. H a a családban van beteg, azt is azzal szórakoztatják, hogy m eg fog halni. M iután pedig az eset úgy áll, hogy az em ber csak a m ás halálával szem ben közöm bös, de a saját elm úlását tragédiának érzi, gondolható, m ilyen em elkedett hangulatot tudnak ezzel a betegben ébreszteni. S zegény beteg néha könnyebben érzi m agát, próbálná is önm agát biztatni, hogy: úgy látom én, lábra kapok m ég. M egm ondják neki áperte, hogy: m eghalsz te m án, nyugodj m eg benne. D e ez nem szeretetlenségből történik, m ert ugyanakkor kötelezőnek érzi m indegyik, hogy a nagybeteg kívánságait teljesítse, különben, ha m eghal, az visszajár. N em lesz nyugta. S ok ilyen kívánság lett m ár a beteg halálának okozója, m ert a tífuszos vagy vérhasban fekvő betegnek is adnak, ha kívánja, tőtött káposztát vagy kovászos ugor kát. E z a leggyakoribb kívánság, m ert száraz lázas száját hűsíti a savanyúság. Indokolás: m ert úgy kívánta a lelkem. B arátné B oné Irm a úgy látja, hogy aki tífuszost bevisznek a kórházba az m eggázolja, de aki itthon m arad az belepusztul. T unyogon M.-éknak a fia tüdőbajos volt. N agybetegen feküdt, a szülei ott siránkoztak m ellette: m egttialsz te m án fiam, m ert hóttszagodat érzem. Ü gy nekikeseredett az em ber, hogy lelőtte a feleségét, m agát m eg felakasztotta. A z asszony m eghalt, őt idejében levágták, s m a is él. M eg is házasodott újra. M ikes Lőrincnének Tunyogon haldoklott a lánya. Az anyja apróra kikérdezte, m ilyen ruhában tem ettesse el, m it adjanak rá, kit hívjanak halottvinni stb. N em m ondhatni, hogy ez nem szeretetből történik, de úgy látom a parasztra is áll, hogy az ellenségeim m el csak m egélek, de hogy bírom ki a szeretteim et, azt nem tudom. A halállal kom ázó m agyar em ber, ha m eglátogatja a halódó beteget, benyom ását így foglalja össze: úgy látom az öreg m án elhajítja a kanalat. V agy: az öregnek m ár a lógókent járja. (A z esztovátára feltett felm enő fonalnak, a csavarófáról lefutó utolsó kentje, a lógókent.) M atolcson azt m ondják: ha a lógókent lefordult a csavarófáról, azt le kell szűni m ég aznap, különben fennakad a szem e annak, aki a családból m eghal. C sekében azért kell leszűni aznap, m ert különben halott lesz a családban. Tunyogon pedig kicsit hányiveti m ódon azt m ondják: szűdd le, különben idejön hálni a pap.

178 Ú gylátszik, ez van akkora alkalm atlanság, m int a halál. A lig esküdtek m eg a fiatalok, m ár figyelem m el kísérik azokat a jeleket, am elyek m egm utatják, m elyik hal m eg előbb. H a a násznép tem etéssel találkozik, akkor vagy a m enyasszony vagy a vőlegény, de egyik rövidesen m eghal (M atolcson). T unyogon úgy m agyarázzák, hogy akkor olyan szom orú lesz a fiatal asszony élete, m int a tem ető. B izonyos babonás eljárások választ adnak arra, hogy a házastársak közül m elyik hal m eg előbb. A zt m ondják, C segődön szokás, hogy a fiatal házasok a nász estéjén a h áz két belső sarkába leásnak egy-egy vízzel telt csuprot. A kiéből előbb szárad ki a víz, az hal m eg előbb. A ki ham arabb alszik el az új házasok közül, az hal m eg előbb, m ondja K is G yörgyné. H a új házba költözünk, akkor is úgy van. Ü j házat építettünk, a lányom aludt el elsőnek, utána az anyám. M ind a kettő m eghalt két egym ást követő pünkösdbe. A z a becses a jó A tyának, aki ünnepbe hal m eg. H ogy a házastársak közül ki hal m eg előbb, azt a nevük is m egm utatja. A két nevet egym ás m ellé kell írni s a betűket m egszám olni. A kettős m ássalhangzók betűit külön-külön kell szám olni. H a a betűk összege páratlan, a férfi, ha páros, a nő hal m eg előbb. P l.: K is G yörgy K ároly M angu R ozália. A betűk összege páratlan, 27. T ehát a férfi hal m eg előbb. Ú gy is lett. R ozália szerint m inden esetben igazat m ond ez, ha a keresztelőkönyvbe beírt nevet írjuk fel. E gy esetben csalódott m eg benne, de akkor is azért, m ert nem tudta: A lbertnek, B ertalannak vagy B ertinek írták-e be az illetőt. A házastársak közt, különösen ha öregednek, gyakori a m egbeszélése annak, ki hal m eg elébb. A ki gyengébbnek érzi m agát m ondja is: te m aradsz hátul az életbe. A m i szám unkra teljesen érthetetlen az a határozott kívánság, hogy valaki előbb haljon m eg, m int m i. A parasztnál ez m áskép van. A z ő józan életfelfogása szem ébe m er nézni ennek a sokszor álszenteskedésből szárm azó érzésnek és nyíltan m egm ondja: inkább haljon m eg száz apa, m int egy anya. N incs árva, ha anya v an. A z anya n em löki el a gyerekét. E zért jobb, ha a férfi hal m eg elébb. A tem plom ból jövő m enyasszony ezért igyekszik az ura sarkára lépni vagy előtte kijönni a tem plom ból, m ert az eljövendő családban így ő éli túl a m ásikat. E z a születendő gyerm ekek érdekében fontos. L ám m ondja K is G yörgy K árolyné az én anyám özvegyen m aradt, három gyereket nevelt fel. M ár m ikor én eszm éltem, tudom h ányan k érték. N agyon is m egbecsülöm érte az em lékét, hogy m indig azt felelte: köszönöm a szívességüket, hogy eljöttek, a pártám at m egem elték, de nem alapítok több családot, hadd küzdjek úgy, ahogy vagyok. A férfi m it csinál

179 az ottm aradt pulyával? E l se tudja látni; ha m eg m ostohát hoz, abba sincs köszönet. A kad persze férfi is, aki áldozatot hoz gyerm ekeiért. A z én sógorom harm incéves korában m aradt özvegyen. M égse házasodott m eg, hiába kom m endáltunk neki akárkit. A zt felelte: nem zavarom m eg a fiam at azzal, hogy m ostohát hozzak neki. N a lett is köszönet benne! E gy hete nem adott neki főttételt a m enye. H ogy a férj túlélésének a kívánása önzetlen házastársi szeretetből fakad, azt példázza az öreg S zabó K ároly esete. H aldoklott az öreg. A felesége ott viaskodott vele, hogy felköthesse az állat, szép halottat m utasson az ura. S iránkozott hozzá: M egért gabona hajtsd le fejed! M egért gabona hatjsd le fejed! M ikor pedig kinyújtóztatták az urát, felfohászkodott: H ála légyen az én jó Istenem nek, hogy én takaríthattalak el téged Szabó K ároly. E lgondolható, m ilyen szom orú a hátram aradt özvegy, jóm agával tehetetlen öreg em ber sorsa, ha az asszonya ilyen nyilatkozatra fakad, A közelítő halált legelébb az álom jelenti meg. A ki foghúzással álm odik, annak m eghal valakije. H a fáj hozzá álm ában a foga, akkor közeli hozzátartozója hal m eg. Ó -év estéjén annyi p álcikát v agy fahasábot tám asztanak a falhoz, ahány tagja v an a családnak. A kié reggelre eldűlt, az m eghal az új-esztendőben. Ú j-esztendei halott után ham arosan jön a m ásilk halott. A ki lepkék közül sárgaszínűt lát m eg elsőbben tavasszal, az elvész abban az esztendőben. H a a tyúk kukorékol, az bizonyos halált jelent vagy tüzet. L e kell vágni rögtön a tyúk nyakát, áthajítani a háztetőn, akkor m egtörik a rossz ereje. R itka eset, hogy a tyúk kukorékoljon, tehát okvetlenül jelentést fűznek hozzá. A tyúknak állítólag m inden századik tojása kicsiny, galam btojásnyi. E z a kárvallás. A z ilyen tojást át k ell dobni a h ázon és o tt ahol leesett elásni, m ert különben halált jelent a háznak. H a a m acska keresztbe fekszik a szobában, az vendéget, ha hosszában, akkor h alált jelent. P ersze, m ert a h alottat is a ház hosszának irányában kell kiteríteni. H a a kutya lefele tartott fejjel vonít, h a lyukat k apar, ha a holdvilágra vonít akkor a beteg m eghal. B izonyos, hogy a kutya m egérzi gazdája vesztét, s szokatlan viselkedése ennek előjele. A kuvik m adárról m int haláljósról nem is kell talán külön m egem lékezni. A nyitott szem ű halott, a sír beszakadása azt jelenti, hogy a halott hí m aga után v alakit a családból. H a öreg em ber hal m eg és annak arccá k isim ul, akkor a k övetkező halott fiatal

180 lesz. E z a következtetés nem csak a családra, hanem a falura is vonatkozák. H a ú jév n apján tem etnek, sok h alott lesz a faluban. A meghalás. A betegnek a házban k ell m eghalni. O tt is k ell k iteríteni. U dvaron kiteríteni nem szokás. S z. Józsefnét igen m egszólták T unyogon, m ert az istállóban feküdt a betes: ura, ott is halt m eg. C sak akkor hozta be tetem ét a házba, m iikor senki se látta jónak a dógát. A halállal v ívódónak felkötik az állat, lefogják a szem ét. A zért sietnek a halott állának felkötésével, inert m egszólják azt, aki annyit se törődik a halottjával, hogy az álla le ne essen annak. L eánynak, legénynek állat szalaggal kötik fel, asszonynak, em bernek zsebkendővel. E zt akkor ódják le a halottról, am ikor koporsóba teszik. A ki gondos, g ondol rá, h ogy senki el n e lopja, m ert a halott állkendője igen alkalm as orvosszer rontások elleni gyógyítások keretében. T událékos asszony igyekszik is erre egyszeregyszer szert tenni, különösen, ha akasztott em ber állkendőjét kaparinthatja m eg. F ecskénének H etében évekig m egvolt szegény U ray M iklós állkendője, s annak a füstjével k úrálta igen eredm ényesen a m egrontott teheneket. H a a h alott szem e n em csukódik le, p énzt v agy falevelet tesznek szem héjára. A pénzt, m ielőtt lezárnák a koporsót, leveszik a halott szem éről és a két válla felé helyezik. A haldokló ágyát kihúzzák a faltól, de csak annyira, hogy ne érje a falat. K iveszik a párnát a feje alól, bal oldalára fordítják. K i hogy. E zzel a m eghalását akarják könnyíteni. A ki boszorkány, lidérces vagy tudálékos, az nem tud m eghalni addig, m íg át n em adja v alakinek kézfogással a tudom á- nyát. N incs az a bátor em ber, aki a haláltusáját v ívó tudálékossál kezet fogjon. D e ha látják, hogy sem m ikép se tud m eghalni, akkor kézibe nyom ják a seprűt, adja át a tudom ányát annak, s haljon m eg végre. N e keverje bajba az ártatlant. A z ilyen seprűt azonnal bedugják a kem encébe, s h a abban n incs tűz, o ttm arad, m íg tüzet n em gyújtanak b ele. A seprűvel együtt a rontótudom ány is m egsem m isül. D e a tudálékosnak hótta után sincs nyugta. V isszajár. A h alo tt m ellett n em szab ad sikótozni, m ert felsírja a halottat. A kit felsírnak, az m ég napok m úlva se tud m eghalni és rettenetes kínja van. A felsírt halottat nem szabad m ás helyre vinni, m ert csak első elhalása helyén tud m eghalni. D arócon halt m eg egy tunyogi asszonynak a gyereke, de felsírta aa aszszony és hazahozta T unyogra. R ettentő kínlódott a gyerek, nem bírt volna m egfele halni. V égül is vissza kellett v inni D arócra. O tt azonnal m eghalt szép csendesen.

181 Első teendők a halott körül. A halott m ellére sarlót vagy kulcsot tesznek azzal a m a- gyarázattal, hogy m indegy akárm i, csak vas legyen, m ert az m egakadályozza a test felpuffadását! E z m ár term észetesen a m ai kor em berének m agyarázata, a vas m itikus tulajdonsága feledésbe m ent, de a hozzáfűzött babona él. L egtöbbnyire úgy van, hogy a halottbíró (halottkém ), m eg a m osóasszony után egyszerre küldenek. C sekében B orbélyné, T unyogon V adász Istvánné a főm osó, így ő a legilletékesebb annak elm ondására, hogy m int kell a halottat illendően ellátni. Igen tiltakoznak az ellen, h ogy a haldokló férfit m egborotvalják, pedig ez azelőtt általános szokás volt. M a a borbély vagy valam elyik férfi m egborotválja a halottat, azután veszi át a továbbiakra a m osóasszony. A z m ossa le szappanos vízzel a testet, az arcot esetleg ecetes vízzel, hogy szebb színe legyen. E zt a vizet elöntik a rekesz m ellé, félre helyre, a szappant is eldobják, ne ártson senkinek. A halottm osót illeti a ruha, am e- lyet a halott utoljára viselt. T. i. ez is szívességi m unka, pénzzel m egfizetni nem lehet. M ódosabb helyen az ágynem űt is neki adják, am elyikben a beteg m eghalt. V an aki a halotti ruháját előre elkészíti. V an aztán aki fél a haláltól és így nern is készül rá. A 78 éves S zarkáné T u- ny ogon azt m ondja: A kit elszán m agának az em ber, abba tem etik el. É n m ár tíz éve m egvettem m agam nak a halotti ruhám at, fehéret, m ert nem szeretem m agam feketébe elgondolni. Jobb a ruhát előre m egvenni, m int akkor kipni-kapni. F érfira lábravalót, gyócsinget, m ellényt adnak. U jjast nem. M elléje teszik botját, pipáját, kalapját. M ikor K is G yörgy K ároly m eghótt, inget-gatyát adtak rá. A zt m ondja a felesége: M ellényt m ár csak a m agam szántából adtam rá, m ert a fődet gazdagítani nem szabad. E lég gazdag az úgy is. A z adja a m indennapi k enyeret, az aranyat, ezüstöt. Isten előtt is utálatos az, aki a fődet gazdagítja. A z igaz, vallja b e később, m ég a kalapját is m ellétettük. K em ény kalap vót, m ert A m erikába azt szokta m eg. A fiúk közül m eg nem is hordta volna egy se. N em tudta szegény a m agyar (puha filc) kalapot hordani, de m ondotta is, hogy nem is ez, hanem a K ossuth-féle a m agyar k alap. E zt az u tolsó kalapot 110.000 koronáért vettem n eki a szálkái v ásárba, m ikor az am erikánus kalapja elveszett. Iszonyú bódog vót vele. M ondta is, hogy: É des feleségem az én legnagyobb ízletem hez, boldogságom hoz segítettél hozzá. H át ezért tettem m ellé. N őre inget, szoknyát, derekat adnak. A z asszony fejét bekötik. A zelőtt a m enyasszonyi főkötőjét m inden asszony m egőrizte erre a célra. E nnek em léke talán, h ogy M eggyesen m a is lityakiban tem etik az asszonyokat. A z asszonyok haját n em

182 tűzik fel. A hajtűt, fésűt m elléjük teszik. M ohácsi Jani a halott anyja m ellé m ég a vadonatúj n agykendőt is betette. A z övé volt, hadd vigye m agával. A z ilyesm i m ár nagylelkűség kérdése. V an aki virtuskodik vele, hogy nem sajnált el sem m it a halottól. A lányt m enyasszonyi ruhában teszik koporsóba. H a ezt elm ulasztják kész a m egszólás: A nnyim se jut nekik. A zt se érdem li tőlük. H a kom oly udvarlója volt a lánynak, az veszi a ruhát: M ert hisz, úgyis rászánta m ár azt a költséget. M indkét nem belinek összekötik a két lábát öltöztetés után. A lábra h arisnyát húznak, m a leginkább fehéret. N em tudom,, keleti vonás-é a fehér szín kedvelése a h alottnál. A kire h arisnyát nem adnak, annak legalább gyócsba göngyölik a lábát. M ezítláb ne m enjen a m ásvilágra senki. A halott bal kezébe pénzt lesznek, hogy a hídon m eg tudja fizetni a vám ot, jobb kezébe illendően zsebkendőt. Szabály, hogy a halotton semmiféle ruhát nem szabad megkötni. M ert akkor szabadabban m egyén. A v isszajárás m eggátlása a cél? V agy akkor szabadabban m egyén a lélek az Ú r elé? N fem tudnék m ost erre m egfelelni. A kiterítés. A kiterítés m indig a házban, vagyis a szobában történik. Ö reget ágyra, fiatalt asztalra vagy m osószékre fektetett d eszkára terítenek ki, m indig a m estergerenda alatt hosszában (sohasem keresztbe!) lábbal az ajtó felé. H a asztalra terítik k i a h alo ttat, k ét asztalt k ell ö sszetaszítani, m ert ugyan hol van parasztem bernél akkora asztal, hogy azon kinyújtóztathassák. A z asztalra surgyét* tesznek, arra lepedőt. T ollút n em szabad a h alott feje alá tenni, m ondja V adász Istvánné. A z asztal szélét körülfogják lepedővel, s ezzel ki van terítve a halott. K öltesey G ábornétól tudom, d e m eg B arátné B oné Irm a is em líti, hogy ezelőtt C sekében külön h alotti lepedő is volt. N em állítom, hogy m inden háznál, de a faluban három asszonynak legalább volt ilyen gyócsből való, három szoros csipkesorral vagy széles fekete varrással díszített halotti lepedője. E zt aztán rendre elkérte, akinek halottja volt. R endes em ber m aga intézkedik előre, h ogy kiterítsék-e vagy se. K is G yörgy K ároly m eghagyta: N e terítsetek ki. H agyjatok az ágyon, m íg k oporsóba n em tesztek. M ert testes em ber vagyok, találjak m egindulni, m indenedet elfertőzöm. H át nem fakadt m eg, de az érvágása hótta után indult m eg, m egfutam odott a vér a padlón m ire észrevették. A z ablakot bezárják, ha halott van, m ert a holttest a huzattal ham arabb puffad. H alottas ház ablakán, aki benéz sárga- * S urgyó a. m. szalm azsák.

183 ságot kap. Ó vakodnak is ettől. N em szabad addig a tükörbe nézni, am íg halott van a háznál, ezért a tükröt letakarják. Ú jabban T unyogon háziszőttes, keresztöltéssel varrott kendével. E gy van, azt kéri kölcsön rendre m indenki, aki rászorul. A kendőn felül elegendő tiszta rész van, hogy be lehessen tűrni α tükör m ögé. B etűszerint ez van ráhím ezve: N yugodj békében A szenthárom ság E gy Isten nevében. A béke angyala L engjen porod felett. K edves halott Isten veled C sendes legyen N yugvóhelyed. A temetéssel együtt járó vásárlás és lakoma. M a m ár a vagyonosabbnál az a szokás, hogy nem otthon csináltatják a koporsót, hanem bem egy a városba három vásárló és boti koporsót vesznek. A fővásárló itt is valam i idősebb asszony. M indég az ért hozzá legjobban. M atolcson vesznek a halottnak koporsót, szem fedőt, koszorút. A legközelebbi asszony-hozzátartozóknak új fekete gyászkötőt, gyász fejrevaló kendőt, sőt újabban gyászszegélyes zsebkendőt is. A férfiak szám ára gyászszalagot a kalapra. V an olyan tem etés, hogy 30 szalagot is vesznek, m ert m indenki kap, m ég a pap is, m eg a tanító is. M atolcson a vásárlás után nagy trakta van. M ódosabb helyen négyféle pecsenye is kerül és hívás nélkül összegyűl m inden sógor, kom a. S zóval, aki jó em bere v olt a h alottnak. U tolsó búcsúlakom a ez. K érdem az egyik gazdát: Igaz, hogy M atolcson vásárlás után trakta van? M án hogy tetszik olyat gondolni? N incs ott m ás, csak aki vásárolt, a k özeli atyafiak, a k om ák, no m eg aki a fűtülvaló fát csinálja. É s nem is adnak nagyobb ebédet, m int am ilyet egy disznótorba szokás! E zek után m eg lehetünk nyugodva, nincs trakta. A csekei H adadiné azt m ondja: A vásárlóknak trakta jár, de hisz a családnak is csak kell enni, nagyszerű! A m íg a halott a házban van, ott nem főznek. A pitvarban sem. A kinek van nyári konyhája és kinek nincs M atolcson? az ott főz. A kinek nincs, az a szom szédok jóvoltából, azoknál. A m íg a halottat el nem takarították, a házból sem m i tárgyat sem szabad kivinni. Szegényebb nem vesz boti koporsót. A nnak a falusi kerékgyártó vagy az asztalos csinálja, m ég pedig szívességből.

184 T esthezálló k oporsót csinálunk! m ondja sovány k is arcában vigyori m osollyal a tunyogi M itskei, aki a koporsócsinálás m estere. S zívességi m unka ez kérem! A kinek halottja van, az m értéket vesz léccel, napraforgókóróval vagy n áddal. A m értékre M itskei m egm ondja, m ennyi deszkát kell venni. N égy szál d eszka rendesen elég. K iszám ítja, m ennyi szeg, m ennyi bakacsin* k ell, és m egcsinálja a m aga házán ál. P én zt n em fo g ad el érte. A k i ak ar, ad érte to jást, tejet, ezt azt. V an olyan is, m ondja nevetve, hogy m ég azt is elfelejti m ondani: köszönöm, nem hogy adna is valam it. M atolcson is kerékgyártó csinálná a koporsót, ha nem kaptak volna rá annyira a boti koporsóra. A fűtül-való fát (fejfát) m indenütt a háznál csinálják m eg a kerékgyártók. Jár érte a v ásárlásból hazajötteikkel együtt trakta, no m eg áldom ás. A z egyszerű fenyőfából összerótt koporsót behúzzák bakacsinnal. H ázas em bernek, asszonynak, vénlánynak (22 éven felül), vénlegénynek (27 évnél idősebbnek), esett szem élynek feketeszínű jár. F iúnak világoskék, jánynak rózsaszín bakacsinnal vonják be a koporsóját. A ki boti koporsót vészen, az gyerm eiknek ezüstös vagy aranyos, felnőttnek fekete koporsót vásárol. A koporsóra nem írnak rá sem m it. S em évszám ot, sem nevet A boti koporsóval együtt m egveszik a koszorút is. Ö regebbnek fehér koszorút venni, az annyit jelentene, m int kegyeletsértést elkövetni. N em is tenné m eg senki. R ossz elgondolni, m ennyire m egszólnák a szerencsétleneket. S zem fedőt is vesz, aki csak teheti. A ki a falusi kerékgyártó csinálta koporsóval is beéri, az a falusi botba vesz papír vagy olcsó tüll szem fedőt. C sak a legszegényebbje n em ad ilyet a halottjának. A szem fedőt csak a koporsó zárása előtt teszik fel a halottra. H etében F ecskéné tudja, h ogy aki szem fedőt lop, azt nem látják m eg, ha m áskor lopni m egy. C sak bátorság kell hozzá, a halottat m eglopni. M eggyesen letépnek egy darabot a szem fedőből, ezt otthon elégetik a pitvarajtóban, s a füstjén három szor keresztülm ennek, így ham arább elfelejtik halottjukat. Koporsótétel. T unyogon a hozzátartozók k ívánságára ünnepélyes koporsótétel van. A k oporsótételhez harangoznak. E rre az iskolás gyerekek énekkara a tanító v ezetésével ö sszegyűl a p itvarban, s itt két verset énekelnek. A z első verset ném a áhítatban m ozdulatlanul hallgatják végig a házban a halott m ellett. A m ásodik vers végére a halottat és m indent, am it v ele együtt eltem etnek, be kell tenni a koporsóba. S ietnek is vele. * B akacsin fényes vászon, m ellyel a koporsót kívülről bevonják.

185 B oti koporsóban a halott fodrodon, finom gyaluforgácson pihen, az otthon, szívességből készült k oporsóban tippant (száraz füvet) tesznek alája. T ollút soha. A lepedőt, am in és a inget, am iben m eghalt T unyogon beteszik a koporsóba, éppígy az állkendőt is. E zen kívül a legtöbb helyen egy rend ruhát is. H a a halott bent van m ár a koporsóban, visszahelyezik az asztalra. T erm észetesen újra hosszában a inestergerenda alá. A koporsó nyitva áll az asztalon. M eggyesen, M atolcson, C sekében ünnepélyes koporsótétel nincs. A halottat igyekeznek m ielőbb betenni a koporsóba. M ert ném elyik ham ar m egfoszlik indokolja K atona F erenc. A z ilyet nem nagyon szabad bolygatni, m ert akkor erősebb a szaga. V an olyan, hogy m ár életibe oszlásnak indul, azzal T unyogon sem várnak ü nnepélyes koporsótételt, h anem azonnal beteszik, am int m eghozzák a koporsót. S zűcs Idával találkoztam M atolcson. H ívtam : G yere Ida délután m esélni. N em m ehetek, m ert m egyek ruharakni. R uharakni? H át az m i? Ü gy is m ondják instálom szapulni. H át akkor küldjed anyádat. A z m eg elm ent halottlátni. P ontosan m egtárgyal tátik a 'halott betegsége, bírálat alá v étetik az eg ész g y ászo ló család, az eg ész tem etési k észü let. E lég rangos-e? N em előkelőbb-e, m int a család vagyoni helyzete; m ert se szegényes ne legyen, se parádés ne legyen, akkurátusnak kell lenni. E zt tessék m ost eltalálni úgy, hogy a falu m inden vénasszonya m eg legyen vele elégedve. A m íg a halott térítőn van, addig szokás m enni halottlátni. Ilyenkor M eggyesen aki m egnézi a halottat, azt m ondja: N yugtasson m eg a jó Isten. T unyogon: É lőnek békességet, halottnak nyugodalm at kívánnak. D e ez nem kötelező m ondják m agyarázóan. Virrasztás. A halottat reggeli harangszóig nem szabad m agára hagyni, nappal m agára is m aradhat. E bben tehát b enne foglaltatik a virrasztás k ötelessége. E z télben a h ázban a h alott m ellett, nyáron az udvaron történik. V irrasztóba lám pával v ilágítanak. A g yertya m int h a- lotti dísz nem ért el m ég a faluba v agy tisztán k atolikus szokás? A zt m ár n em tudom. T ény, hogy g yertya nincs. H a a lám pa az alacsony m estergerendáról igen közel lenne a halotthoz, akkor felteszik a kem ence tetejire vagy T unyogon a diktáló elé az asztalra. A d ik táló D áv id zso ltárait d ik táln á, d e b i- zony néha D ávidné zsoltáraira is sor kerül. É nekszóval se győzi a társaság egész éjtszaka. A világ sorát is igen alkalm asan m eg lehet itt tárgyalni.

185 V irrasztóba nem hívogatnak, m aguktól gyűlnek ö ssze, de igen bizonyítgatják, hogy a halott jóem berei jönnek. E bben benne van a m egszólása azoknak, akik csak azért m ennek, hogy m egkínálják őket pálinkával, de nem illetékesek a részvételre. A pálinka kijár m inden v irrasztónak. L egbővebben M a- tolcson, ahol sim a kaláccsal, borral, bőrszivarral m inden virrasztó férfit m egkínálnak. A halott illendő eltakarítása A halottat a tem etés napján az első csendítéskor szokás a házból kivinni. E kkor zárják le a k oporsót. H a a koporsót lezárták, nem m aradhat tovább a h ázban. R okonok, ism erősök viszik ki az u dvarra, gondosan ü gyelve arra, h ogy lábbal k i- fele vigyék. N e lássa az utat, ne találjon vissza. A z udvaron a koporsót m osószékre állítják, úgyhogy párhuzam osan álljon a házzal, s α halott lába a kapu felé essék. A ház m indig keskenyebb oldalával áll az utcára, így a szabálynak hogy a halott lába a kapu felé legyen könnyű ezzel az elhelyezési m óddal eleget tenni. A halott fejétől pár lépésnyi távolságra asztalt állítanak a szertartást végző lelkész szám ára. A z asztal k ét sarkára, ezzel is jelezve, hogy k étfelé szól, egy-egy kendőt tesznek, a lelkész és a kántortanító részére. A tem etési szertartás alatt a család férfitagjai a halott fejének állnak. V agyis a koporsó és a papi asztal közt, háttal a lelkésznek. M eg kell itt em lítenem, hogy a családhoz, a szűkebb értelem ben vett hozzátartozókon kívül nem tartozik m ás, csak az elsőfokú u nokatestvér és a keresztszülők. A koporsó pitvar felőli oldalán a női családtagok hozzáállnak a koporsónak, vagyis a koporsó hosszoldalán, tehát a férfi családtagoktól különváltan állnak fel. A v égtisztességre gyülekező közönség pedig a koporsó külső oldalán áll fel félkörben. Ú gy látják m aguk előtt a p itvarból k ilépő n ői családtagokat, m intha valam i színpadra lépnének azok. É ppúgy m eg is v an szabva m inden tennivalójuk. A feleség az ura, a gyerekek az apjuk vagy anyjuk koporsójára, a felnőtt lány a szülők koporsójára a tem etési szertartás alatt ráborul. A többi női családtag csak h ozzááll a koporsónak. A zt is m egkérdeztem, h ogy férfi ráborulhat-e a koporsóra. M ély m egbotránkozással m ondta rá B oné Irm a: O lyat niégcsak gondolni is! F érfi ne siránkozzék. M egszólnák érte. A m íg az asszony a k oporsóra ráborul, illik, h ogy időközönként pár szóval m éltassa a h alottat. P l. T unyogon N yiri M ariska tem etésén az anyja a koporsójára borulva m ondogatta: M ég két hete sem m i b aja se vót. H azajött a m ezőről, m ég ő m ondta, hogy kím éljem m agam, ellátja ő a dogot, stb.

187 A zt hiszem ezek a pár szavas siratók a régi siratók rom - jai. A z asszonynak illik szóban kifejezni bánatát, s ezt a pár szót aztán unos-untalan ism étli. H a ezt az ura felett m ondja, rendesen ráfognak valam i kétértelm űséget. N em tudom m egállapítani, hol kezdődik a k issé durva anekdota, hol az igazság. E zeket a pár szavas siratókat a tem etés szertartása alatt üvölteni illik. M ert, aki nem ordítja m agát rekedtre az u ra tem e- tésén, azt m egszólják. T ekintet n élkül arra, h ogy szerette-e az urát vagy se, az asszonyra ez kötelező. M inél jobban ordít, annál jobban sajnálja! A szerint d icsérik is m eg aztán. M ert a parasztnál kegyetlenebb kritikus csak a gyerek lehet. V an is erről a siratóról annyi anekdota, csak győzze az em ber jegyezni. Például: V olt G yarm aton egy asszony. N em érzett m agában elég erőt a nem szeretett urát illően elsiratni. F o- gadott m aga m ellé egy véka búzáért siratóasszonyt. A tem etés alatt óbégatott is a fogadott sirató: É des u ram, hogy h agytál itt stb. D e közbe odasúgta: K om ám asszony, csakugyan m egadja? T etejével tapodva, sírta vissza az özvegy, attól való féltében, hogy elhalkul az igen hatásos siratás. F alusi anekdota, de igen közel jár naivságában az igazsághoz. L encsét ígért az özvegy a kom ám asszonynak, ha segít az urát siratni. R á is borul az asszony a koporsóra, de zokogás közbe felkérdi: A ztán jó fövő lesz-é az a lencse? Jól biz az kom ám. M ihelyt rottyan, m indjárt szotytyan. M eghalt az em ber, siratta a szeretője. A kom a vigasztalta: N e sírjék kend, kom ám asszony, kendre hagyta a házat. Ő bizony! sohse m ondta a lelkem, sírt tovább. M egint csak vigasztalta a kom a: N e búsúljék, m ondom, a fődet is kegyelm edre hagyta. Ó bizony! sohse m ondta a lelkem, sírt tovább. N e sírjék m ár kom ám asszony, azt is m ondta, hogy kom ám asszonyt nekem hagyta. H át bizony ezt m indig m ondta, és nem sírt tovább az ass/ony. H ol van m ár a régi m onoton d allam ú rögtönzött sirató! M ikor a 60 felett járó K is G yörgy K árolyné azt m ondja: Szálkái G yulánénak úgy dughattam volna befele a száját, m ikor a jányát siratta: Jaj, jaj, drága gyerm ekem! Jaj, de itt hagytál! N incsen nekem senkim se! A z egész tem etést végig jajgatta, alig lehetett tőle érteni, hogy a pap m it beszél A vén Szalkainé szavait azonban pontosan abban a m onoton ritm usban m ondta el, am ilyennek a régi siratónak lenni kellett. E z volt az egyetlen, akitől ennyit is hallottam a siratóról.

188 A halottnak kijáró harangozást ú jabban szabályozta a reform átus egyház. A zelőtt halottnak 11-szer vagy 24-szer is m eghúzták a harangot, am int azt a hozzátartozók m ódja vagy h iúsága m egkívánta. M a, h a g yerek hal m eg, v agyis tízévesnél fiatalabb, annak három szor, felnőttnek kis m egszakítással hatszor harangoznak. A vagyonos M atolcsnak két harangja van. A sszonynak, leánynak, gyereknek a kis h aranggal, a férfinak, fiúgyereknek a nagy h aranggal csendítenek először s azután összehúzzák a két harangot, így az első p ár konditás m ár jelzi a halott nem ét. A m int a halál beállott, jelentik azt a papnak, harangozónak. H a a halott ú gy hal m eg, hogy esti harangszót m ár nem ér, akkor reggel harangoznak neki először. C sekében, ha nagygazda lány hal m eg, a harangozó is kap kendőt a családtól. E zt a toronylablakba kitűzik. N agygazda lány halt m eg, kendő van a toronyba. A legelőkelőbb abroszt k üld a harangozónak. E gyébként a harangozőt pénzben szokás kielégíteni. A z egyik m atolcsi gazda áthozta gyám i szám adását a bátyám nak, nézné át, nincs-é benne hiba. H át hiba nem volt benne, de volt egy tétel: pompaharangozás. H át az m i? Ü gy m a- gyarázta a gazda, hogy aki m atolcsi, annak a rendes harangozás a m egszabott d íjért kijár. D e a sógora idegen v olt és így annak külön pom paharangozási díjat kellett a harangozónak fizetni. M ásutt nem találkoztam ezzel a kifejezéssel. T unyogon V adász Istvánné duplaharangozást előkelőnek, azt m án halott, de pom paharangozást m ég nem. N yirm egyesen a halottnak húzott első harangozást híradónak m ondják. E gyébként ott is három szor h arangoznak a halottnak. A tem etés T unyogon rendesen d élután két ó rakor v an. R endje a következő: C sendítenek gyűlőre. Igyekezzünk, m ondják, csendítenek m án összegyűlni. A k özönség az első csendítés v égére gyűl egybe. A m ásodik csendítésre indul a p ap a halottas h ázhoz s am íg a pap oda nem érkezik, a harang szól. A tem etési szertartás h iv atalo san elő írt részleteit n em ism ertetem. A reform átus egyházi szertartás énekből, egyházi, illetve halotti beszédből és im ából áll. B úcsúztatót a kántortanító tartott azelőtt. U jabban az egyházak állást foglaltak ez ellen. M atolcson m a is m egtörténik, hogy a hozzátartozók kívánságára a kántor búcsúztatót m ond. P ersze igen szívesen, m ert ennek rendesen nagyobb hatása is van, m int a lelkek m egnyugtatására törekvő papi beszédnek és jól is fizetik. A tem etési m enet elindul a halottal. Ilyenkor tudálékos asszonyok azzal indítják útnak a halottat, h ogy: M inden jó lélek dicséri az U rat, te is vele.

189 A halottat lábbal kifelé viszik ki az udvarról. A m int a m enet m egindul, a harang m egkondul és szól addig, am íg a tem etőben a szertartás be nem fejeződik, vagyis m íg a hantot be nem húzzák, a fejfát fel nem állították. A tem etőben a pap im ája után ének következik, ezalatt eresztik le a koporsót a sírgödörbe. A falun végig a halottat énekszó kíséri. A sírvájok. Koporsóvivők. F aluhelyen nincs hivatalos sírásó, ez is szívességi m unka. A z ism erősök önként állnak ö ssze hívás nélkül s közösen m ennek ki sírvájni. A kinek sok a jó em bere, annak sok a sírásója. A sírvajásban a rokonok is részt vehetnek. K atona F e- renc azt m ondja: M ikor az öreg m éltóságos u rat (D osvay A ladár S zatm ár vm. volt alispánja, m eggyesi birtokos) tem ettük, 52 sírvájó jött. S ok m ég feléje se m ehetett a sírnak, n em jutott hozzá a többitől. F elváltva d olgoznak, m ert egyszerre csak hárm an állhatnak benn a gödörben. M eggyesen halottnak a reggeli harangszó után húzzák a sírkészületet. E zt a kifejezést a három fekete földi k özség nem is ism eri.»tjt gy igyekszünk, hogy sírkészületre k ész legyen a sír. R endesen hajnalban kezdünk hozzá, de télen, ha fagyos a föld> bizony m ár előtte való nap hozzá kell látni' 1. C sak M eggyesen szokás, hogy a sírva jók a tem etőből elm ennek a halottas házhoz, ott a pitvarban eléneklik P ápai H a- lotti É nekek 80-ik énekét: P orházam m ár nékem is kész, M elyben testem m ajd porrá lesz. P or volt eredetem is. P or lesz végezetem is. D e a végportól nem félek, Így vigasztal a S zentlélek, H ogy lelki testet cserélek A zzal m ajd felkelvén élek. A z ének után a halottas háznál m egkínálják a sírásókat kenyérrel, szalonnával, pálinkával. T unyogon pálinka, kenyér, szalonna dukál a sírásónak, a takarékosabb M atolcson pálinka, kenyér. A z ellátás m indkét faluban a tem etőben történik. A m egm aradt k enyeret, szalonnát, pálinkát szétosztják az ácsorgók k özt, m indig akad a sírvájásnak közönsége; haza n em visznek abból am it k ihoztak sem - m it. N em szabad! A ki a sírva jótól az ellátást m egvonja v agy szűken m éri, azt igen m egítélik. A N yírség hom okján term észetesen padm alyos sírt ásnak.

190 A halottat súlya, illetve terhe, no m eg előkelősége szerint két, esetleg több rúdon vagy fán viszik ki a tem etőbe. R údon olyan helyen, ahol az erre rendelt készség a tem - plom ban áll, s a falu m inden halottját azon viszik k i. L ábtulvaló fán akkor, ha m int T unyogon szokás, m inden h alottnak élőfát vágnak ki. E z rendesen akácfa, így m ondják pl. m egyek lábtul-való fát vágni. E z S zent M ihály lova. E nnek analógiájára, m inden am i eltörik m egm ihálylott. P l. az útfelén áll egy autó, d efektet k apott. M inden arra m enő szekér k ocsisa nagy elégtétellel állapítja m eg, hogy: ez bizony m egm ihálylott! D e m egm ihálylik a fakanál, a gyerek kócbabája és m inden am i eltörik vagy am i csak pusztulóban van. A koporsót a h áztól a tem etőbe az arra m eghívott h alottvivők viszik ki. A zért m ondja a nóta: H át aki bort nem iszik, M égis két fán kiviszik. A családtagok közül elindul valaki és m egszólítja a halott jó em bereit: gyertek el halottvinni. E m bert, asszonyt, férfiak v isznek ki. L ányt, legényt a cim borái, pajtásai. K ét rúdhoz nyolc halottvivőt hívnak, hogy felválthassák egym ást. N agyobb, értsd m ódosabb h alottat három rúdon visznek ki, ilyenkor, ha a halott fiatal, hat legényt és hat lányt h ínak. A ki p arádés tem etést rendez, az h uszonnégy halottvivőt is hí. M indenütt m egajándékozzák illetve feldíszítik a halottvivő fiatalokat. M eggyesen a fiúk és lányok fejrevaló kendőt vagy zsebkendőt kapnak s ezt karjukra kötik. T unyogon a legények karjára zsebkendőt tűznek, a lányoknak szánt törülközőkendőket m eg átalvetik a koporsón. Ú gy szokás átvetni s úgy k ell hajtani, hogy betűje és d íszes varrása v agy szőttcákja lássék. M ielőtt lebocsátanák a koporsót a sírgödörbe, a kendőkön a lányok m egosztoznak. E lőbb elvenni illetlenség lenne. D e o tt aztán, aki ügyesebb, az kapja el a legszebbiket. Ú jabban T unyogon a legények fekete szegélyű zsebkendőt kapnak a karjukra. A lányok leeresztett h ajába szalag v an fonva, m ég pedig fehér vagy világoskék. E zt is ajándékba kapják. C sekóben a halottvivő legény karjára rózsaszín, a lányok karjára fehér szalagot k ötnek. M indenütt úgy k ell felállni,a koporsó m ellett a ihalottvivőnek, hogy ez a szalag, illetve kendő m enetközben a külső oldalra essék. F iatal halott tem etési szertartása alatt a k oporsó két oldalán állnak fel a halottvivők. M égpedig a ház előtt, tehát a női családtagok m egett a lányok, a m ásik oldalon a fiúk. D e lehet az is, h ogy a halott fejének állva, balkéz felől állnak a fiúk és jobbkézről a lányok. A koporsót párban viszik, ugyanannyi fiú, ahány lány, T ehát három rúdnál h árom fiú, három lány. E gyik oldalon m en-

191 nek a fiúk, m ásikon a lányok. A tem etőkapuban átveszik a koporsót a fiúk. C sak M eggyesen m ennek vissza a halottvivők a halottas házhoz, s ha fiatal volt a halott, az énekes könyv 39. dicséret, 7. versét éneklik: E gyülekezeten, m ely ez helyre telepedett, K önyörülj Ú risten, bővítsd rajta kegyelm edet Á ldd m eg nagyjait, kicsinyeit, M ind közism ert tanácsos rendeit. T örüld le a sírok könnyeit. H a idősebb v olt a h alott, akkor az É nekes k önyv zsoltáraiból ezt a verset éneklik: A z em bereket te m eghagyod halni, É s ezt m ondod az em beri nem zetnek: L égyetek porrá, kik porból lesztek. M ert ezer esztendő előtted annyi, M int a tegnapnak ő elm úlása, É s egy éjnek rövid vigyázása. A z ének után m egkínálják őket borral, tésztafélével. H ússal, szalonnával nem. K atona Ferenc szerint, ha m ódosabb gazda hal m eg, akkor m egtörténik, hogy a tem etőben a pap beszéde után valam elyik gazdatársa pár szóval elbúcsúztatja. H yen alkalom ra csinált m agának egy beszédet: E z a tem ető a nyugalom hazája, Itt hát m inden em ber szálljon önm agába. K i tanulni akar járjon tem etőbe, E lérvén egy hantot boruljon a földre. A ztán keresse m eg a jóknak sírhalm át, K it-kit hogyan m érni, ezek m egtanítják. T e pedig elszenderült, N yugodj szelíden sírodnak ölében, L elkednek pedig, A djon Isten örök üdvösséget, O tt fenn a m ennyekben. E z zárszó, teszi hozzá. N em tehetek róla, de m intha nem Ferenc írta volna. T unyogon is, m ásutt is szokás, hogy a halott után hantot dobnak, azzal, hogy: legyen neki könnyű a föld. T ehát kegyeletből? V agy azért, hogy vissza járását m egakadályozzák? K atona F erenc azt vitatja, hogy földet csak a kicsinyhitű dob a gödörbe, hogy ő m egm eneküljön a haláltól. D e m eg is nyugtatják m indjárt: hiába lököd, úgyis m eghalsz.

192 M eggyesen a koporsó leeresztése előtt dobnak hantot a verem be, ha virág van náluk, azt is b edobják. Itt koporsóra nem dobnak hantot. T unyogon V adász Istvánné szerint azért dobnak hantot a h ozzátartozók, hogy h am ar elfelejtsék. M atolcson igen szép jelképes m agyarázatát adják. A hozzátartozók a koporsó leeresztése előtt dobnak hantot a sírverem be. H a a koporsóra dobnak, azzal m egnehezítenek a halott életét a m ásvilágon. Idegen csak a leeresztett koporsóra d ob hantot. A pap nem dob hantot sehol. A beregm egyei H etében F ecskéné ajánlja, hogy akinek zsibbad a keze, dobjon a halott után hantot, elm arad róla a zsibbadás. H udákné N agygécben szerelm es lányoknak javalja, hogy a szeretőjük lopott gatyam adzagját tukarcsolják (tekercseljék) m eg és dobják a halott u tán azzal: akkor hagyjál el engem, m ikor én ezt innen kiveszem! E z a legény hűségét feltétlenül biztosítja. Tor. M atolcson és C sekében, ha nagygazda házból hal m eg valaki, tort ü lnek. A torra hívogatnak, h ívatlan v endég teíhát oda nem állíthat be. C sekében tyúkhúsleves, tyúkhús m ártással, tőtött káposzta, diós, m ákos v agy lekváros k alács a tor étrendje. T erm észetesen pálinka. S ajnos, újabban m indig inkább pálinka, m int bor. M atolcson a torra hívott vendégeket csak fonatos kaláccsal, borral, szivarral kínálják. K ivétel term észetesen m indenütt, ha fiatal hal m eg, m ert annak m eglakják a lakodalm át. O lyan ebédet adnak éppen, m int a lakodalm i ebéden. A z ilyen tor igen népes is szokott lenni. A család úgyis rászánta m ár a fiatalra a lakodalm i kőtséget, hát ezt n em illene tőle m egvonni azért a csekélységért, h ogy m eghalt. T isza L ajos m atolcsi gazda azt m ondja: M eghalt a húgom, de m egtartottuk a lakodalm át a tem etése napján. K o- szorút, m enyasszcrnyi-ruhát vettünk neki. N agy lakom át ültünk. E z kötelező is. N agyon m egszólnák érte, aki ezt elvonná fiatal halottjától. S zom orú lakodalom ez a halállal. T unyogon a 75 éves JS zarkánét kérdem : tartanak m ég tort? A lig hiszik, hogy tegyék elfelé, nem hogy tort tartanának, m ondja rezignált m osollyal. A gyászruha. A zelőtt, és ezen az azelőttön a háború előtti állapotokat kell érteni, faluhelyen fekete ternókendő jelentette a gyászt. D e azelőtt népviseletünk házasem ber és asszony szám ára fekete ruhát írt elő ünneplőnek, így nem is kellett fekete gyászruháról gondoskodni.

193 M a úgy tartják, h ogy a h ozzátartozóknak a tem etésen feketében illik lenni. A ki asszony csak teheti, tem etésre vesz valam i olcsó fekete anyagot. H a nem tud venni a szegénységétől, kér a tem etésre kölcsön fekete ruhát. N em szokás m egtagadni. B arátné B oné Irm a azt m ondja, hat h ónapig illik m eggyászolni az em bernek a halottját. D e akinek nincs, az bölcsen azt m ondja: nem a ruha g yászol! E zzel a gyász k érdése el is van intézve. A hat hónapi gyászidő alatt lakodalom ba, bálba m enni nem szabad. H a m égis tartanának a családban lakodalm at, azt csendben tartják m eg. D e inkább elhalasztják. Fonóba el lehet m enni, de ott dalolni nem illő. A lábtul és a fűtül-való fa. Á ltalános szabály, hogy sem m it, am i a halotté volt, vagy am it a halottal kapcsolatosan vittek ki a tem etőbe, a házhoz visszahozni nem szabad, így tehát ott, ahol fán viszik ki a halottat, a fát beteszik a sírverem be. A z e rendet tartó községeket m egint két csoportra lehet o sztani. A z egyikben a fát a k oporsó m ellett hosszában a sírverem fenekére fektetik. A m ásikban pl. T unyogon és M atolcson az a szokás, hogy a két, ritkán négy, tehát m indig páros fát, jobbról és balról a koporsóhoz lábtul állítják fel úgy, h ogy az a h ant felhányása után jó félm é- ternyire kiáll a sírból. E z a lábtul-való fa vagy lábfa. H a a halottat három fán vitték, az egyiket a koporsó m ellé fektetik, hogy páros m aradjon a lábfa. F urcsa, hogy ez az utóbbi rend több faluban él, de ezek a faluk nem egym ásm ellett fekszenek. T unyogon van lábfa. M atolcson nincs. A zután m egint felbukkan távolabbi községekben. K érdés, van-e ebben valam i rendszer? A fejtfa, ü letv e a fű tü l-v aló fa fo rm ája leg szeb b a tiszam enti C sekében. S tilizálása orrára felállított csónakhoz hasonlít, am elynek élén elnagyoltan, élbe összefutón az em beri arc leeg y szerű sített fo rm ája látszik. T aláltam o tt o ly an ácsm estert, aki ezt így is m agyarázza. E nnek ősm agyar vonatkozásaira nem akarok itt kitérni, csak utalok S olym ossy S ándor erre vonatkozó cikkére (E thn. 1930. év, 65. lap.). C sekén m ég a legtöbb gazda erdőbirtokos is. A z a szokás, hogy az em ber m ég életébe kijelöli fáját, vagyis m eghagyja, hogy nekem ebből faragjatok fűtül-való fát. K ölcsey G ábor kijelölt tölgye akkora volt, hogy nem a törzséből, hanem egy oldalágából faragták ki a fejfáját, így is akkora, m int egy bálvány. T unyog fában szegény. F ejfái ennek m egfelelően soványabbak. T em etőjében úgy csekei, m int m atolcsi, sőt egy átm eneti fejfa típust is m eg lehet találná. A sírfelirat m inden ref. tem etőben B. F. R. A.-val kezdődik. Jelenti, hogy h alottjaink a b oldog feltám adás rem énye alatt

194 pihennek. T öbb reform átus lelkésztől is kérdeztem, honnan ered ez, de egyik se tudott rá v álaszolni. A z egyik szerint a bibliában van, de hol, azt nem tudja. H ét faluban se látni o lyan k is tem etőt, m int a m atolcsi. M ert m ire a h alottnak az a sok főd? E gy sírgödörbe egym ásfelé tem etkezik ott egy-egy család. A z első halottat olyan m élyre ássák le, am ilyen m élyre csak lehet, s a későbbieket feléje tem etik. H a egy sírban négy h alott van, a hant felett n égy fejfa szorosan egym ásm ellé sorakozik. A fejfák k orhadnak, a k orhadt részt lefűrészelik, úgy ü l- tetik vissza a h elyére, így a négy fejfa k özül az egyik n éha csak 50 cm.-nyire áll m ár k i a földből, a sírfeliratból is csak a legfelső két sor látszik, m íg az u tolsó fejfa rendes m ásfél m é- teres m agasságú. A nnál kevésbbé takarékoskodnak ú jabban a h alottnak állított sírkövön. A z első sorban való tem etkezésért m eg egyenesen versengnek. H iába. A z em beri hivalkodás m indenütt él. E gyik m atolcsi gazda 60.000 pengőre becsülte az utolsó években felállított m árvány sírkövek értékét. A p raktikus gazdaem ber becslése pedig rendesen helytálló. A sírféliratot a kerékgyártó írja és fundálja k i. A z tehát teljesen az ő tudom ányát d icséri. H a a k erékgyártó hum o- ros, akkor a fejfa felirata is hum oros, ha tudálékos, akkor a fejfa felirata is olyan lesz. N em szolgálhatok sok hum oros sírfelirattal. D e a csekei tem etőben m indenki m egkeresheti és leolvashatja a következőket: É des apám, B oné Im re, M ikor te m ég itthon voltál, A kkor én m ég élő voltam, D e m ár látod, hogy m eghóttam. A felirat m agyarázata az, hogy B oné Im re kim ent A m erikába s m íg odavolt, a gyerek akinek a n evét nem tudni, m eghalt. Itt nyugszom én F ábián Julcsa, S írom on virít a sóska. É ltem ben sokat próbáltam, D e m ég ilyenre nem találtam. S zerencsétlen az eset, Szerencsétlen a fátum, K i m egtörtént S zűcs Jánoson, K i a farul leesett. K i harm inc éveket éle, M int a vándor sírba téré, M ert a szentencia lejárt, H a születtél, szenvedj halált.

195 Itt nyugszik egy gyenge virág, Jó szüléktől szárm azott ág, M ándi F erenc volt a nevem, C sak 9 hónapot éltem. O h isteni hatalom, K it takar e sírhalom : Idősb 48-as V arga K ároly testét K i is 80 évet élt. K i csak 18 éves voltam, M ikor hazám ért áldoztam. E z volt az egyetlen m egjelölt honvédsír, m elyet a három tem etőben találtam. P edig m ég em lékszem P intye apóra, aki T unyogon a kertet őrizte s 48-as honvéd volt. E m lékét egy egyszerű fejfa sem ő rzi. Eddig csak M atolcson hallottam, hogy a tem etőből visszajövő hozzátartozóknak jó türelmet kívánnak. E z a részvétnyilvánítás. V adász Istvánné m ondja, hogy S zem yén, B eregben az ő gyerm ekkorában az a szokás járta, hogy fekete táblára felírták ki halt m eg, m ikor lesz a tem etés. E zt a táblát az egyházfi elvitte az első házhoz, onnan, aki átvette, m indjárt tovább is adta. V égigjárta a tábla a falut s v isszakerült az egyházfihoz. így tudta m eg a faluban m indenki, hogy kit és m ikor tem etnek. H ogy ez a régi céhszokás hogy került ki egy kis beregi faluba, azt nem tudom. Vízbefúltak és gyermekek eltakarítása. E gyenesen m egdöbbentő, hogy a három folyóm enti községben alig egy-két férfi, s bizonyos, hogy egyetlen nő sem tud úszni. M aguk a halászok se úsznak. E gy felborulás, egy könynyelm ű m ozdulat, s aki beleesett a vízbe, az ott is vész. N incs is olyan esztendő, hogy ne fizesse m eg ennek a tudatlanságnak az árát néhány em berélet. A vízbefult után o daviszik k i a k oporsót, ahol k ifogták. A m íg a koporsóval, ruhával odaérnek, a hullát a vízbe kikötve tartják, m ert a vízből kifogott test igen rövid idő alatt m egfeketedik. A z ilyen halottat nem m ossák m eg, csak felöltöztetik^ koporsóba téve viszik haza az udvarra. K oporsóban van, tehát a házba m ár nem viszik be. H a a h atodik határban fogják is k i, ahány falun keresztülm ennek vele, m indenikben harangoznak neki. K ülönben elveri a jég a határt.

196 E z igaz is m ondja B arátné B oné Irm a, C sekébe a M alom közben belefúlt egy legény a vízbe. A zt a részét a határnak, am elyiken keresztülhozták, elverte a jég. H a gyerm ekágyban h al m eg az asszony és a p ulya nem becses, kelletlen, akkor m egszoptatják a h alottal, h ogy az is m eghaljon. P ulya h alála, k ülönösen ha az m eg pólyás, az kisebb bánat. H a az anyja siratja, kész a vigasztalás: N e sírj te! A z ágy lábában van a m ásik. V agy: N e búsulj, ham arabb szert lehet arra tenni, m int egy m alacra. E zek a kiszólások m ég nem ism erik az egykét. G yereknek a halotti ruhát a keresztanyja veszi és az is öltözteti fel. H a ezt elm ulasztaná, a gyerek m ezítelen m aradna a m ásvilágon. K i venné ezt a lelkére. A m it a gyerek nagyon szeretett, azt bele kell tenni koporsójába, különben visszajár érte. E rről igen m egható történeteket lehet hallani. A gyerm ek ruháját nem szabad a koporsóba tenni, m ert akkor az aszony a következő gyerekét nem fogja tudni táplálni. A halott gyerek tehát elviheti az anyja tejét. A m elyik esztendőben asszonynak gyereke halt m eg, abban Jánosnapig nem ehet epret, (később m eg m ár nincs,) m ert különben nem kerül be a gyerek a m ennyei epreskertbe. Zsidótemetkezésről. Itt term észetesen csak azt m o n d o m el, am it a p arasztság m ond a zsidók tem etkezési szokásairól. V adász Istvánné m eséli: A halott zsidó m ellé egy pohár vizet és kendőt készítenek ki, hogy a halott m egm osdhassék, m egtörülközhessék. A halottjukat a földre terítik ki, feje alá téglát tesznek. A zzal a sebbel kell m eghalniok, am elyet Jézuson ejtettek. E zért h allani m inden zsidó k iterítésénél a házból n agy jajveszékelést és kalapálást. A zsidó K esztenbaum E ndréné erre azt m ondja, hogy igen, a zsidó a földre teríti ki h alottját, s a feje felé, ahol az a padlót éri, szeget vernek be annak em lékére, hogy itt feküdt a halott. A többi nem igaz. D e a háta m egett csak integetnek a m agyarok, hogy igaz biz a. L ám, h ogy félrem agyarázza! H át h a így v an, m ért n em engednek be ilyenkor soha egy m agyart se és m ért o rdít úgy az az egész család, hogy a harm adik szom szédba is elhallik? Z sidók a halottjukat ö t szál d eszka közé tem etik. A zért m ondják, hogy elm ent F öldvárra d eszkát árulni. A sír az a földvár, am elyik m inden halandónak kijár. A verem be zsákban eresztik le a holttestet. A zsákot lehúzzák az arcról, a szem ére cserepet tesznek, kezébe pénzt adnak.

197 E gy kis zacskót letesznek a földre, abba m indenki húz egy m arok földet, azt teszik a feje alá. A zsidógyereket nem is a tem plom ban álló koporsóban viszik ki, hanem m osóteknőben, s a g yereket is d eszka közé tem etik. A ház kitakarítása a halott után. Babonák. A m ikor az u dvarról k iviszik a k oporsót, a m osószéket, am elyen la k oporsó állott, felfordítják. Ü gy m arad m indaddig, am íg a tem etőből vissza nem térnek. T unyogon, M atolcson am íg a halottat a tem etőbe v iszik, azalatt k ell a h ázat tisztába tenni, kiszellőztetni, kitakarítani, bútort lem osni. M eggyesen nem csak a hozzátartozók, hanem az ezekhez betért sírhányók is kezet m osnak a halottas háznál. B oszorkányos háznál nem csak a m osószéket (am in a koporsó állt), hanem széket, asztalt is felborongatnak, s így m a- rad m inden, m íg a tem etőből h aza nem jönnek. A kkor is a hetei F ecskéné szerint előbb kezet k ell m osni és csak azután szabad széket, asztalt felállongatni. A ki fél, hogy a h alottja visszajár, az fogja m eg a halott lábujját és elm úlik a félelm e. D e ennél is b iztosabb, m ondja a hetei F ecskéné, h a a h alott állkendőjét elégeti, p orát átallépi. A ttól elm úlik a félelm e is, s a halott sem fog v isszatérni. L egnehezebb annak a visszajáró lelkétől m egszabadulni, aki boszorkány, rontó vagy lidérces volt. A ki a halottját nem tudja elfelejteni, hozzon a sírhantjából földet, azt tegye a feje alá és elfelejti. H a m éhész em ber h al m eg, tem etése n apján m inden m éhkasát kilencszer fel kell kissé em elni és m egm ozgatni. K ü- lönben vagy utána halnak a m éhek gazdájuknak, vagy nem szaporít az anya. (G. S zabó M ihály, F ehérgyarm at.) T unyogon is, C sekében is tudják az asszonyok, hogy aki abból a lécből, am ellyel az asztalos a halottnak koporsóra m értéket vett, egy szilánkot lehasít, s azt gyűrűje alatt hordja, azzal húzni vagy taszítani képes, a szerint, am int m aga feté húzza vagy m agától elfelé hárítja a szikáncsot. A kit m eg akarnak rontani, annak a keresztnevét v iselő lülenc fejfáról, éjtszakának idején kilenc kis szikáncsot kell hozni, az illetőnek kilenc szál h ajával együtt elégetni s ebből a ham uból az ételébe keverni. H alottal kapcsolatos kuruzslás is van. C sekében: akin hóttetem (álképződm ény) van, annak a tetemét olyan nevű hóttnak a kisujjával kerekítik m eg. E lm úlik a hóttetem. R észegség ellen javallottak C sekében: halotti verítéket m egszedni s azt pálinkába m egitatni a részegessel. Ú gy m egutálja az a szeszt, hogy nem kíván többet inni. H át ezt az egyet el lehet nekik hinni. P éldát is m ondott rá. N agy L ajos C sekében két évig nem ivott pálinkát, m ert hóttem ber habját itatták m eg vele.

198 R észegség ellen C sekében közism ert babona: éjfélbe ugyanolyan keresztnevű em ber fejfája alá be k ell ásni ü vegbe egy deci pálinkát. K ilenc nap m úlva érte m enni, ugyancsak éjféltájt. A bból kell m egitatni a részegest. V isszanézni nenn szabad. A látó látja a halottat. V adász Istvánné m eséli: M ikor Fi lep L ajos m egfagyott, a szalacsi látóasszony m egm ondta, hogy hiba volt eltem etni, m ert a m eleg szobában m agához tért volnaígy a föld m elege térítette m agához, s m eg is fordult kínjában a sárban. M ikor legközelebb tem etés volt, k iásták és csakugyan tény való volt, am it m ondott. E gyszerű virág, örökzöld nyílik néhol gondozott sírokon. D e ebből hazavinni nem szabad, m ert a halott éjjel érte m egy. B efejezésül m egem lítem, hogy M atolcson m inden sátoros ünnep előtt ki-ki m egtakarítja hozzátartozóinak sírját, koszorút vesz, azzal feldíszíti a fejfát. A k egyeletes érzésnek ilyen m egnyilatkozását a többi faluban n em találtam, d e az term é- szetes, hogy aki kikísér egy halottat a tem etőbe, az a hant dobása után m eglátogatja szeretteinek sírját.

199 A djál nékem kenyeret m eg vékony szalonnát. X V H. Az étkezés rendje. Takarítás. Az étkezés rendje. Parasztem ber nyáron három szor, télen kétszer eszik. K i- vétel a pulya, m er az olyan m int a lú, m indig enne. A rravaló a kenyér, abból napközben is akkor szelnek neki am ikor m egkívánja. Jobbm ódú helyen kap hozzá vajat, szilvalekvárt, ha m ás nincs egy kis zsírozót. T éli időszak alatt a reggeli ideje 8 10 óra közt váltakozik, m ert csak akkor k erül rá sor, h a reggeli dógát ellátta a gazda és a háziasszony. B egyújtani az asszony dolga, de tisztességesebb férfi télen b egyújt elébb, csak azután m egy ki az istállóba. A reggeli vagyonosabb háznál sültszalonna vagy egy m etszés kolbász. H a ez nincs, csak akkor tej. Szegény helyen pedig m egeszik a tegnapi főzelék m aradékát, vagy rántott levest készít az asszony. N yíren a reggeli szalonnához bort is isznak, m ert terem n ekik, s m ert n em szokás a bort eladni. A m ennyi terem, annyit isznak m eg a télen. K atona F erenc két deci bort m elegít reggelire. C sak m elegíti, n em forralja. D e nem is adna ő egy m etszés kolbászt húsz liter kávéért, bár tudja, hogy azt az urak igen tisztelik. M ég legénykorában hallotta S erly G usztáv várm egyei főorvostól, hogy tej, tojás, paszuly a legfőbb táperő, de azért nem szeret tejet reggelizni, m ert arra nem esik jól a bor. Fekete földön nincs a falunak szőlleje, de m ajdnem vadon terem a kékszilva, am iből a legjobb szilvorium ot főzik, s így nem lehet rá esküt tenni, hogy nem isznak m eg reggelire egy pohárkával. A nnyi bizonyos, h ogy férfiak télen m entül kevesebb tejet fogyasztanak reggelire. A téli kétszeri étkezés, hacsak nincs valam i fuvarozás, favágás, törzsököl és (kivágott fatönkök kiásása), otthon történik. T élen déli étkezés nincs. A lkonyat előtt van a vacsora. N em is tudom, ebédnek m ondjam vagy vacsorának? P ontosan úgy kellene m ondanom, hogy télen alkonyattal esznek főtt

200 ételt. E nnek az ideje az esti fonók m iatt is k orai, m ert ú gy alkalm azkodnak, hogy m ár el is m osogassanak, m ire valaki jön. Ilyenkor van egy tál főzelék hússal, vagyonosabb helyen tészta is. T erm észetesen a disznóhús, tyúkhús is a háztól kerül ki. H etenként legfeljebb egyszer vesznek m arhahúst. V an pl. krum pli disznóhússal és gyúrttészta. H abart paszuly cikával (hordós káposzta), disznóhússal. V agy tyúkleves, külön betálalva a tyúkhús. Szegényebb helyen elm arad a hús, m egelégszenek egy sovány főzelékkel vagy egy gyurat tésztával. K atona F erenc igen kielégítőnek találja a m aga étkezését s azt m ondja: A zért h ogy én 6 9 éves v agyok, m egbirkóznék egy hevert úrral. A z egyetlen fiam m eg nem bánná, ha sohse főznének főtt ételt, d e m egenné hat d isznó szalonnáját. E rős is az, nem poshadt. A háború alatti jegyrendszer szoktatta rá a népet k ávéra, cukorra. A kávé az asszonyok, a tea a férfiak közt népszerűbb. E leinte csak a rom pálinka járta. M a teához isszák a rum ot. A z egyik odaszólt a feleségének: csinálj m án egy teát, te K ati. M eg is csinálta K ati a teát, d e az v olt rá a kritika: jaj d e m e- zítlábas egy teát csináltál, te K ati te! N yáron alig p itym allik, indul a g azda a m ezőre. L átástul vakulásig dogozik m aga is és ha van m ellékm unkás a gazda m ellett, az is. Ilyenkor indulás előtt szívesen m egiszik a férfi is egy bögre tejet, m ert reggelizni csak a m ezőn fog kenyeres tarisznyából. E z rongypokrócnak szőtt, vászonnal b élelt átalvetős tarisznya. K ettős b orítása frissen tartja b enne a kenyeret, óvja iá kiszáradástól. Á talvető m adzagjával a kasza vagy a kapa nyelire csavarja a g azda s úgy v eti h átára. A tarisznyában annyi a kenyér, hogy a m ellékm unkásnak is jusson, m ert m unkását a gazda kosztolja. K i hogy házasodott, m egm utatkozik m ezei m unka idején. A kíváncsibb rászól a fiatal férjre: m utasd a kenyeres tarisznyát! M egnézik a k enyeret, a tarisznyát, a k endőt am ibe a kenyér takarva volt. H a a ruha tiszta, a kenyér ízletes, akkor betaláltad a nősülést. A tarisznyában a k enyér m ellett v an egy-egy m etszés szalonna vagy egy szeg kolbász is, am íg tart. K is csuporban karikára szeletelt u gorka. Igen ízletes dolog erre csepegtetni a sültszalonna zsírját. H a u gorka n incs, jó a retek is. A n yáron fogyasztott szalonna m indig avas. E z delikatesz voltához hozzátartozik. Ilyenkor így kínálják: fogyasszon! Iszonyú ézű olyan m int a m ogyoró. (V agyis igen jóízű.) A vizes k orsót a g azda, h a m ellékm unkása van, az v iszi. A z eléggé nem értékelt m agyar agyagkorsónál is m eg kell állni egy percre. A m agyar agyag p órusain átszivárog a v íz. E zért hívják talán a m ázatlan korsót vászonkorsónak, m ert szűri a vizet, m int a v ászon. Jókai is használja ezt a k ifejezést. (L ásd

201 D ekam eron, D ebreceni krónikák. H ogyan lett D úl M ihályból R ácz János cím ű elbeszélését.) E nnek a tulajdonságának köszönhető, hogy nagy m elegben az edény falán átszivárgó pára hűvösön tartja a k orsó tartalm át és h űsítő italt ad a m ezei m unkásnak. A ki korsóból iszik, az elébb m indig kilöttyent belőle egy cseppet, ha ezt elm ulasztaná, kucikot kap vagy pállott lesz a szája. E nnek a gesztusnak régi áldozati jelentősége veszendőbe m ent m ár. H a üvegből kínál a gazda, akkor ő köteles elébb egy kortyot inni, hogy bizonyítsa az ital jóságát. H a az italt pohárba önti, akkor ez a form a elm arad. A gazda, ha feleségével együtt indul, az asszonyt bocsátja előre. M indig az asszony m egy elől. M ert ha az m enne hátul, azt m ondanák: ezek bizonyosan cigányok. A nagyqbb terhet is a férfi viszi. M ezei m unkára viszi a felesége kapáját vagy geréblyéjét, a kenyeres tarisznyát, α vászonkorsót. A z asszony csak a szilkét, kasornyában persze és nem takaratlan. A nnak nem szabad m egtörténni, hogy m ezei m unkára m enve a lány kapáját legény vigye. M egszólnák érte a lányt. N yolcórai harangszóra, hála Istennek felkőtt a pap sóhajtással letelepszenek reggelizni. T üzet rakunk a szalonnasütéshez, m ondják a m atolcsiak. Igen ám! m ondom de Tunyogon azt m ondják, hogy a m atolcsi reggeli egy karéj kenyér, két szeg dió. A zt a m egbotránkozást! A tunyogiak m ondják? A zok m ondom nagy jám boran. M ég azt is m ondják, hogy a m atolcsi gubacok ették m eg a lébucot. (N em m ertem hirtelenében azt m ondani, hogy döglött volt a lébuc.) K iegyeztünk a végén. A m atolcsi csakugyan takarékos. A z nem szégyen. Sőt! D icséret! S így tényleg m egesik, hogy a reggeli egy karéj pirítós, két szeg dió. D e a lébucot a tunyogiak ették m eg, m ert M atolcs határában nem is volt rét soha. A tunyogi határban m eg volt. A lébucot csakugyan döglött volt tehát a tunyogi gubacok ették m eg. K ülönben is hallgassanak. M ég a harangjuk is azt kongja: N incs Tunyogon se szalonna, se búza, E rigy át M atolcsra, lesz ott, kapsz ott. H át nem m egérte azt a kis vitatkozást? A gólya hozza, a fecske viszi az ebédet. E z úgy értendő, hogy József naptól Szent M ihályig m árcius 19-től szeptem - ber 29-ig- ebédel a m ezei m unkás, akár napszám os, akár gazda. Ezalatt az ebédet a m ezőn költik el. M inden asszony igyekszik, hogy a déli harangszó útban találja. E l ne késsen az ebéddel. S zám ítással kell lenni arra is, k i m ilyen m esszire dolgozik a falutól.

202 M ég a legszegényebb is igyekszik k icsinálni, h ogy a m e- zei m unkásnak k étfélét v ihessen, m ert k ülönben a b andaaratók vagy a többi m unkás kivicceli az embert. H a egy kaszavágásra elm arad, m ár odaszúrják, h ogy n incs ereje, m ert csak egyfélét evett. A z egyik étel m indig léféle, benne hús. P éldául tyúkhúsleves vagy m arhathúsleves. D e a legkedveltebb a kálom ista m ennyország (kaszáslé), bennefőtt sódorhússal. F őzeléken a lé m indig habart, sohasem rántott, m ert a rántás égeti a belet. A savanykás habart lé m eg hűt. A m ásodik tál étel M atolcson fánk, csöröge, túróstészta, palacsinta. A lapokat n em em lítik, m ert lapókásoknak is csúfolják őket. A lapóka lekvárral tőtött rétes, fagyos zsírral m egkenve, spór tetején kisütve. N em nagy népszerűségnek örvendett, ahogy felem legettem. Ú gy vagyok ezzel a lapókával, m int az egyszeri em ber, h ogy éve n em ettem, de b eszéltem olyan em berrel, aki látta, hogy ették. N ém i kicsinyléssel m ondják, h ogy a n yírieknek a k ása is jó, m ert azoknak úgyis m esgyén terem a zsírozójuk. T. i. napraforgóolajjal főznek egyes ételeket, s ez a fekete földiek előtt nem népszerű s így lenézett. H a nagyon jó v olt az ebéd, m egdicsérik az asszonyt: fogtekerítő jó ebédet adtál. H a rossz volt, akkor: úgy jóllaktam m int a kutya, am ék kinyalta a tojáshajat. A k ét tál ételt szilk éb en és an n ak szájára h ely ezett b u rított tányérban (két tányér egym ásba b orítva), kézzel csom ó- zott kasornyában (ételhordóban) viszik ki. A ritkafonatú kasornyában m ár m essziről m eg lehet látni, hogy csak egy tányér v an-e fedőnek feltéve vagy k ettő egym ásnak borítva. K önnyű azért a szom szédnak odavágni: na neked se hoznak burított tányért. A z étkezéshez való kanalat a kasornya ágába dugják. B icskája m inden rendes em - bernek van. M ezei m unka idején ozsonnai pihenőre csak kenyeret fogyasztanak. H át szalonnát? Jó is volna nevetnek hozzá elég a kenyér. E stére otthon m eleg vacsora v árja a m ezei m unkást. E z rendesen lefele. H abart paszuly, tésztaleves, esetleg gyúrt tészta. A családtagok az asztalhoz ülnek ennek elfogyasztására, de b evárják a g azdát. Ő v esz elsőnek. A zt m ondja K atona F erenc, hogy annyi tisztességnek kell benne lenni, iiogy ne vegyen, am íg én m eg nem engedem. L evest, főzeléket külön tányérról esznek, de az asztal közepére feltett tésztástálból m indenki a saját villájával vesz.

203 A z asszony nem ül asztalhoz. A m íg el nem betegesedik, ő szolgálja ki szeretettel a családot. Ő ad vizet az ivócsuporba, ő tálal. A z elbetegesedett asszony helyére a legidősebb lány vagy m enye lép. R égi m agyar szokás ez az asszonyi vigyázása az étkező családnak. A z asszony rendesen a spór előtt eszi kis széken ülve azt, am i m aradt. E zért nem k ell ő t sajnálni. E z p. biztosíték arra, hogy annyit főz, hogy neki is jusson, am int azt a következő kis anekdota is példázza: E bédelt a fam ília. A z aszszony nem akart velük enni, s az ura biztatására azt felelte: Jóllaktam én m ár a szagával. A p ulya k észségesen bizonykodott is anyja m ellett: L átta vóna csak édesapám, m ilyen nagy darab szagokat evett édesanyám, am íg a hús főtt. A z elfogyasztott ebédet illik m egköszönni. M árkiné Szűcs Ida azt m ondja: H a m i otthon eszünk a házban és m agunk vagyunk, az uram m eg is csókol ebéd után: N a, k öszönöm fiam az ebédet. E rre azt felelem : A dja Isten egészségére. H a a m ezőre viszem ki neki az ebédet, ott nem csókol m eg, m ég m eg találná látni valaki. N em illő, hogy a házastársak nyílt helyen csókolózzanak. M ég arra is ü gyelek, hogy a gyerek ne lássa. A kétéves fiam előtt m egcsókolt az uram, hát a m ásik percben nem hozzám hajolt a pulya! Ő is m egcsókolt. A hajlam ot kőtse a szülő a gyerekben? N em lenne illő. K érdek egy m ásik asszonyt: H át téged is m egcsókol az urad, ha betálaltad az ebédet? H át ahun egyetértés van, ott az ura m egteszi. D e ha nagy m unka van, sietős a d olog vagy h a piszkos az asszony a m osogatás m ellett, akkor bizony elm arad. T unyogon, ha étkezés közben lepi m eg a vendég a háziakat, akkor a köszönés után jó étvágyat kíván. E rre a válasz: K öszönjük, tessék hozzánk jönni ebédelni. Illik úgy tenni, m int aki helyet szorít az asztalnál. P ersze a vendég ezt nem fogadja el, hanem udvariasan tiltakozik: T essenek m ost az egyszer Isten áldásával nélkülem fogyasztani! M árkiné S zűcs Ida szerint, akiben jószívesség van, az az étkezőkre ráköszönt, így: Jó étvágyat kívánok! T essék hozzánk jönni, fogyasszon, erre a válasz: K öszönöm, csak tessék, én m ár elvégeztem. V agy: K öszönöm, nem kell. E gy ízben C ellar József nét bíztam m eg a háziasszonyi teendők ellátásával, így kínálta a vendéget: F ogyasszon! H a a háziasszony k om oly k ínálását visszautasítják, az ezzel adja m eg m agát: R ajtam veszett, m int C iberén a pép. (K i tudja m egm ondani, hogy?)

204 C sekében az étkezés ideje alatt jött vendéget leültetik, de nem kínálják m eg. N em szokás. C sak a lányok kínálják m eg cim boráikat, lánypajtásaikat tésztafélével, de főtt étellel soha. L egény m eg éppen óvatos a kínálással szem ben. F él, hogy m egetetik. A m i n em azt jelenti, h ogy m egm érgezik m éreggel, hanem hogy szerelm i rontásnak lesz áldozata. M atoloson 1933 nyarán m eséltek egy rém es históriát a m egetetett legényről, aki otthagyta a régi szeretőjét egy sem - m irevaló, haszontalan kedviért. P róbáltam volna m egértetni, hogy a cajbera, a sem m irevaló asszonynép a kívánatos fajta de nem hitték. A z életét nehezen m entették m eg ennek a legénynek, anynyira lerom lott m ár, hogy csendőrök m entek rá a jányra. M eg is lelték nála a rontót. H a m ég három napot késnek, belehal a legény, de így m egm enekült a rontástól. B arátné B oné Irm a em lékszik rá, hogy gyerekkorában m ég alacsony asztalszékről ettek. A m ai szakítókendőt székrevaló kendőnek hívták akkor. E zzel terítettek. A z asztalszékbe m inden tányérnak külön m élyedés volt bevésve. D e azt m ondja, ha jobban rágondol, nem is tányérról ettek, hanem ebből a m élyedésből. V endéget ebédre, vacsorára híni nem szokás. M ég sátoros-ünnepkor sem. C sekében a katolikusok húsvét vasárnapján délelőtt szenteltre m eghívják az atyafiságot. K ivétel a kézfogó, m eg a lakodalom vagy a kiveszőben levő halotti tor. A z étkezés rendje is azt m utatja, hogy a paraszt nem m o- dortalan, inkább a m ásik véglet felé hajlik, m odorossá lesz. V annak ünnepnapokhoz kötött ételek. P l. k arácsony ^este kalács, m ódosabb helyen diós- vagy m ákospatkó. N agypénteken a reform átusok bűtölnek, leginkább úgy, hogy aznap nem is főznek. C sak a m ódosabb eszik bagolytüdőt (aszalt-alm a víziben m egfőzve), a szegényebb jé pukkantott m áiét. A példabeszéd azt m ondja: k arácsonyra k alácsot, húsvétra kenyeret, pünkösdre am it lehet. (N yár elején, aratás előtt szűken van m ár búza.) H úshagyó kedden T unyogon tyúkot ölnek, akkor elkerüli a dög a házat. K olbászt sütnek, hogy a csúszó m eg ne csípje őket az évben. Feljegyeztem néhány az étkezéssel kapcsolatos kifejezést is. A z állott főzelék tetején vékony hártya képződik, begérázik. A vályúba fagyott vékony jégréteg is géra. A m i száraz, az olyan m int a gubics. A ragyás paszuly öblös lett. F elcsiccsen a lekvár, ha nem volt elég jól kifőzve. Igen jellem ző szó. H a az em ber ilyen lekvárhoz hozzányúl, az valósággal csicsogó hangot ad.

205 A m i széjjelfőtt, az m egrottyant, m int C sipán a bab. C sipa utca C sekében, m agyarázatát nem tudom a kifejezésnek. H a az év első term éséből pl. füventeg salátából esznek, akkor illik ezt m ondani: ú jság h asam ba, betegség p okolba. V agy: újság h asam ba, betegségem az irégyem be. F üventeg a saláta addig, am íg n incs feje csak levele. K alászosra is alkalm azzák, pl. füventeg jót m utatott a búza, de m ire kalászát kihányta, elverte a jég. Takarítás. É vente ötször van n agytakarítás. H úsvét és p ünkösdkor, aratás előtt, szüret után és k arácsonykor. R endes asszony tavaszi és n yári takarításkor k im eszeli a h ázat kívül-belül. A h áz alját kaponyából kell k örülm eszelni, akkor elm arad a féreg (patkány) a háztól. K arácsony, húsvétkor nincs m eszelés, m ert a hidegben összefut a m ész a falon. A z istállót évente csak egyszer m eszelik. A legtöbb (ház fődes. H a új iház épül, annak padlóját m eghordják főddel, s azt lebunkózzák. (S zom bat estére pedig taposóbált hív a gazda. T áncközbe m ulatságkép tapossák le a fődet. S ok gondot ad a fődes szoba tisztántartása. N em úgy m egy az, hogy kenjük be sárral, oszt kész. T avasszal, m ikor kirakják a tüzet a házból, vagyis újra a nyári k onyhán v agy a pitvarban főznek, az asszony felvájja, lehetőleg egyenletesre sim ítja a ház fődjét. A felvájt földet összesepri, kihordja. A z egész padlót lelocsolja. M ost csinál egy jó ágyas sarat, ü gyelve arra, hogy sárga, inkább agyagos, m int hom okos fődet hozzon, s m egkezdi a sárcsinálást. A sárga, agyagos földet apró pelyvával keverik. T. i. v an nagy pelyva, ez a törek, benne a búza feje, szára és m inden lom. A z apró pelyvában csak a szem tokja, likája van, ez finom abb. E zzel az apró pelyvával kell a sarat víz hozzáadásával m egdagasztani, m int a tésztát, egész addig, m íg m inden kis göb el nem oszlik benne, s a pelyva egyenletesen el nem keveredett. E zt a sarat sim ítóf ával szép egyenletesen elkenik a szoba földjén, f elhintik pelyvával s ha lehet, egy nap v agy egy éjtszaka nem lépnek rá, hogy rendesen m egszáradjon. A sim ítófával való elkenés a tapasztás. T apasztani csak egyszer szoktak évente, de a fődes padlót m inden nagytakarításkor ápolni k ell. H a feltáskásodik, leöntik forró vízzel a hibás h elyet, két-három csutkát m arokra fognak, azzal súrolják, egyengetik a m eghibázott helyet, így a gödröt szépen ki lehet sim ítani. R endes asszony ettől függetlenül hetenként m ázolja a fődes padlót, s m inden m ázolás után h om okkal felhinti. A kinek

206 jobban m egy, az cigányasszonnyal csináltatja ezt. A m ázoláshoz alkalm as fődet v ízzel, lóganéval egyenletes h ígra k everik, s jó nagy darab ronggyal lem ázolják vele a padlót. A takarítóeszközök közül a legtöbb b abona a seprűhöz fűződik. S zinte élőnek beillő Z auberlehrling. T unyogon, M átólcsőn a seprű nyirájával lefele az ajtó m ellett áll. M atolcson seprű, lapát egyfajta nyugalom. Itt m inden használati tárgy nyugalom, 'hogyha m egvan. K ét seprűt nem jó öszszetenni, m ert ott m indig v eszedelem v an. A kinek h alottja van és fél tűié, az nyirájával felfelé állítja a seprűt, az m egoltalm azza. F élelm e elm úlik. A z ajtóba állítva seprű és egyéb takarítószerszám m egakadályozza, hogy a rossz oda beléphessen. A szobának m indennapi seprése az asszony, ha n agy lány van, akkor annak a kötelessége. Jobb is, ha a lány m aga végzi ezt a m unkát, m ert aki lányt k örülsepernek, az n em m egyén férjhez. P aráholás, vízzel való m eghintés nélkül n em szokás seperni, m ert nagy port v er. R endes asszony az udvart is felsepri m indennap, a rendetlenebbje csak szom baton. T unyogon a szem etet m indig a spór felé kell seperni. S e ki, se befelé nem szabad. A ki kifelé vagy éppen a küszöbön keresztül seper, az kisepri a jövedelm et. L apátra a spór előtt kell a szem etet felszedni. A lkonyatkor, van szem ét, nincs szem ét, ki kell újra seperni, m ert ha nem, akkor az ördögök sepernek. A szem etet pedig napszállat előtt ki kell v inni a nagylánynak a trágyadom bra, különben nem m egy férjhez abban az esztendőben. N apszállat után sem szem etet, sem ham ut n em szabad k ivinni, m ert kiviszik az álm ot és a szerencsét. (T űzrendészet! szem - pontból aranyat érő b abona.) M ások szerint α halottját önti szem be, aki este önti ki a szem etet. B arátné B oné Irm a szerint p edig alkonyattói reggelig vizet sem szabad k iönteni v agy ha m ár m uszáj, akkor csak észak felé, m ert leöntik a N apot. E z pedig vétek. E zt a vallás tiltja. A nnál aztán, aki egész szegény, a takarítás se nagy dolog. Itt van teszem Puka Feri Tunyogon. (Pankotai a rendes neve). A z újsoron épített (házat. N incs abban az egész házban egyéb, m int egy karosláda, m eg egy dikó. Ennek is fődbe van ütve a négy lába, deszka rátéve, a deszkán kevés szalm a, azon egy rongypokróc, m eg ném inem ű rongyok párnának. E gyéb az égvilágon sem m i. M ég a spór is olyan, h ogy négy leütött karón egy deszka, az letapasztva. Jobbrul-balrul egy-egy vályog az ódala, egy icsepp vaslap lyukkal a teteje. K ém énye se sípkém ény, csak úgy van odatapasztva a ház ódalához, m int a fecskefészek. A ház fedele, kerítése k óró. A z ablak egy arasz, az is be van tapasztva a falba, ki se lehet nyitni.

207 P uka F eri m eg a hozzá hasonló szegény em ber télen nem is pénzért, hanem a kosztjáért áll napszám ba. A tüzelőt a határban szedi össze, m indenféle gezem icét, a negyedik háznál is m egérzik a giz-gaz bűze. H át az ilyen háznál csakugyan nem szükségeltetik valam i nagy takarítás. H a nagy a család, akkor este szétterítik a szalm át, azon alusznak, persze csak úgy ruhástól. K om oly m osakodás is csak akkor esik, ha nem fáznak. R eggel összekaparják a szalm át egy sarokba, rádobnak egy rongypokrócot, s azzal kész. A ki rendetlen, mazur annak a házatája! Mazur egy aszszony, m ondják rá. E l nem tudtam gondolni, honnan ered ez a szó, m íg egyszer T akáts S ándor R ajzok a török világból cím ű könyvének első kötetében a pudai B asákról írott tanulm á- nyában a következő m ondatra nem bukkantam : M ég szerencse volt, akit csak egyszerűen elcsaptak, vagyis, hogy akkori szóval éljünk, mazullá tettek. É rdekes, hogy a török d úlástól aránylag m entes területen hangzóváltozással, de él a kifejezés. E lm egyek egy kapu előtt. A pitvarból pesztenezve (ösztönözve) szól egy asszonyi hang: Inkább sepernéd fel azt az udvart. N e legyen olyan m int a C sendes Jóskáé. P arasztházban az ágyat reggel m egvetik. E ste m egbontják. A vetett ágyban nem is alusznak. E bben a lányok stafirungjára való ágynem űt gyűjtik. A hol több a lány vagy m ódosabb a ház, m agasabb a v etett ágy. B oné Irm áéknál három lány részére három dunna, fejenként Jhat4iat párna állott a vetett ágyban. A dunna tokja k ettős. E llenkeztünk egy d arabig az oszszonyokkal. É n huzatokról beszéltem, ők m agyarul tokokról. M egadom m agam, a párna tokban áll. A belső tok anginét, a külsőt úgy szokás kérni a b otban, h ogy: toknak v aló k < anavászt kérek. A kkor a botos m ár tudja, m it kell m utatni. A ki nagyon uras, p l. aki csendőrhöz m egyén férjhez, az d am aszttokot csináltat. A vetett ágy helyett kiságyon, karoslócán, földön szoronganak éjtszaka. K iságy a rendes ágynál alacsonyabb. D eszkafenekére szalm ával töm ött surgyét (szalm azsákot), rá lepedőt, nappalra rongypokrócot is terítenek. D ivánt pótol faluhelyen. A ki földön alszik, rendesebb h elyen az is kap surgyét, lepedőt, párnát, takarót. A surgyé D arócon pl. m ég ism eretlen fogalom. A z ágy deszkaközeit kitöm ik napraforgó kóróval, erre jön a szalm a, szalm ára a lepedő. Jósika A bafi cím ű regényében is ilyen ágyat ír le. K atona F erenc legénykorában kint hált nyárban az udvar közepin, télen az istállóban. T akarója se volt m ás, m int a gubája. P árnát sem ism ert, m íg m eg nem házasodott. D unyhát

208 se érzett addig. A z istállóban leástak n égy fát, rá felibehasított szálfát tettek, arra szalm át. H a adtak pokrócot jó, ha nem, úgy is jó. M a bizony ö reg a legény, két p árna is v an a feje alatt. A z alsó párnában a tollúnak csak a k ocsánya van. N yáron m a se állja a felső puha párnát, k ilöki a feje alól. A z alsó m eg olyan m intha akácgallyal volna töm ve. D e n agy puhaságba csak elsatnyul az em ber. O lyan lesz, m int a fonnyadó gom ba. M a is sok h elyen, h a a fiú legénysorba lép, 1 7 éves lesz s az apja m egbízhat b enne, hogy tisztességesen ő rzi a jószágot s nem sullog el m ulatni, akkor kint hál az istállóban. D e nem m inden legényt fognak ilyen szigorúan a h áború ó ta. T eszem fel, M eggyesen S zálai M ihály legény em ber, de m ég sohse aludt ólban. N incs is náluk az ólban se dikó, se ágy. P edig az em beriség erkölcse úgy m eg van rom olva, hogy nem árt, ha az em ber ügyel a jószágára, m ondja K atona F erenc. T erm észetes, hogy a hideg téli reggeleken az alig fűthető szobákban a m osakodás is h evenyészett. A z a rosszm ájú m egjegyzés, hogy szájbul m osdik, kapcát hord, teljes m értékben áll arra, akinek nincs jó fűtött szobája. A ki sokat m osdik, arra azt m ondják, hogy valam i rossz baja van, azért teszi. T isztátalan. A tunyogi K is Ilonka beállott kisegítő szobalánynak. N agy csalódás érte. A zt h itte, h ogy az urak tiszták, p edig m indennap firednek. P arasztem ber jó, h a nyárba egyszer m egfiredik a Szam osban. P ersze, ennek a folyóban való fürdésnek sok az áldozata, m ert a n ők közül senki, s a férfiak 9 9 százaléka n em tud úszni. Ism erek o lyan h alászem bert, aki a fél életét a v izén tölti, de úszni n em tud. T erm észetes, h ogy aki aztán egyszer fürdésközben kotúba (gödörbe) lép, az ottvész m enthetetlenül. N ehezíti a helyzetet az is, hogy a népes család is egy szobában alszik, s a m ezítelenség hallatlan erkölcstelenség előttük. K im ondani g átlás n élkül k i m erik m ondani a legcsúnyább károm kodást is, de egy m ezítelen váll, az erkölcstelenség. M inden asszony büszkeségét helyezi abba, hogy őt az ura m ég nem látta csórén. E zért a legforróbb nyárban sem igen látni fürdő fejércselédet. K enderáztatáskor kötésig állanak az asszonyok a vízben, rendesen felöltözve. V an olyan, aki erre a célra tart egy ócska gúnyát, m ert a holtág p osványos szaga beleveszi m agát a ruhába. E gyébként m árciusi hóban m osdani, az szépít. É ppúgy nagypénteken a tejbe, h arm atba való m osakodás. T unyogon azt m ondják, h ogy szom bat este m osdik, akibe jóérzés v an. V asárnap reggel csak az arcát m ossa m eg. M indnyájunkat m egtakarítom szom baton este, m ondja a m ásik. C sak C sekében m ondják, hogy szom bat este rendre m egfürdik a család a szapulókádban.

209 T öm éntelen az a m ulasztás, am i a v ezető osztályokat a parasztsággal szem ben higiénikus életm ódra való nevelésben terheli. A gondoskodás m a is a szükséges rend fordítottja. R á- diót, villanyvilágítást szereltetünk, dalárdákat, m ozielőadásokat tartunk. D e a tisztálkodással senki sem törődik. S enkisem tanítja az asszonyokat gazdaságos főzésre. T unyogon évtizedek óta n em tanítanak k ézim unkát. A takarítás, testápolás, a ruházkodás elem i szabályait senki sem oltja beléjük. N em tartanék a falunak csillagászati előadást addig, am íg arasznyi b e- tapasztott ablakon át látja az eget. B aj, h ogy azok, akik közéjük m ennek, szinte k ivétel n élkül városi em berek, akik tőle idegenek. A falu értelm iségét nem kapcsolják be elég intenzíven azokba az előadásokba, am elyeknek h itelét jelenlétükkel tám ogathatnák. P edig rajtuk keresztül lehetne a p arasztságot leginkább m egközelíteni, s ezzel egyúttal látóbbá lehetne tenni társadalm unknak ezt a néppel érintkező rétegét a helyi nyom orúsággal szem ben.

L átva nem láttam, de hallásól hallottam. X V III. Nők és gyermekek ruházkodása. A férfiak viselete. A csizma. Nők és gyermekek ruházkodása. A z öregebbek egyöntetűen azt m ondják, hogy azelőtt a lányok leeresztett h ajjal, illetve varkoocsal jártak. A v ége szatyinggal (fekete pertlivel) v olt m egkötve. E z alkalm atlan viselet volt m ezei m unkára, m eg szennyet is hagyott a ruhán. E zért eleinte csak m ezei m unkára fonták két ágba a h ajat, s a két ágat a fejen koszorúba fektetve, a szatyinggal összekötötték. V asárnap egy d arabig m ég tartotta m agát a varkocs. A m ódosabb olyan hosszú n em zetiszínű pántlikát font bele, hogy a vége a sarkát v erte. V égül is győzött a k oszorús hajviselet. A lány fejrevaló kendőt nem hordott. Z uhogó esőben vagy kem ény télben is hajadonfűt k ellett tem plom ba m ennie. C sekében annyi engedm ényt tettek nekik, hogy télen a tem - plom ajtóig m ehettek a fűrevaló kendőben. M eggyesen a legcsikorgóbb hidegben is a nélkül m entek tem plom ba. D icsőség volt az! H a otthon b ekötötte a fejét, m indjárt rászóltak: ne kösd be a fejed, m int valam i káposztáshordót. M a lányok, asszonyok m ezei m unkára b ekötött fűvel m ennek. N agy m elegben kiódhatják a kendőt és két ágát hátra vethetik, de az asszonyoknak azt letenni a fejükről nem szabad. L akodalm a éjtszakáján hóttig bekötötték a felét s attól kezdve az eresz alól hajadonfűn kilépnie is bűn. A vallás tiltja, m ondja B oné Irm a. M iféle vallás? kérdem én. H át m inden v allás! M eg is b ünteti az Ú r azokat, akik ezt m egszegik. N agy rekkenő m elegben kajáltunk a m ezőn. A z egyik asszony kezdte, utána m ind levetettük a kendőt a főjünkről, egy katolikus asszony kivételével. E gyszeresek nagy zivatar kerekedett és leesett a m énkű. A zért m ondta a katolikus asszony, m ert levetettétek a fejrevaló kendőt. E lm ondhatja ezt C sekében m inden asszony, aki akkor velünk kapált a mezőn. N em tudom itt visszaadni azt a m élységes m eggyőződést, am i szavaiból k icsengett, de k i tudta b előlem váltani azt a tiszteletet, am i m inden igaz m eggyőződésnek kijár.

211 M eggyesten is azt m ondják, hogy a fűrevaló kendőt hordani kell, különben elviszi az ördög az asszonyt, vagy elküldi Isten az ő angyalát és az viszi el a haját. Ú gylátszik, csakugyan a vallás írja elő a kendő viselését. C sak újabban a legfiatalabb generációnál találni ebben ritka kivételt, m ert a selyem harisnyához, bem bergruhához ez se pászos. K endő alá kontyot raktak az asszonyok. D e nem hordták hétköznap a nászajándékba kapott d rága kontyolófűsűt, hanem a rekeszből tört b otocskára csavarták a hajukat. A rekesz kiadó és olcsó bot, azt hitte volna az em ber, sohse fogy ki a készlet, m íg aztán el nem fogyott az erdő és v ele a fonott sövényrekesz. A parádésabb bot helyett tollúszárat használt, de pénzbe ez se k erült. A k onzervatív T iszahát m a is használja a kontyolófűsűt, am elyet csak átm enetileg szorított ki helyéből a nyütű. A m eggyesi P ólikné azt m ondja, hogy aki asszony urazott, az pirikontyot rakott. H egyes kontyot a fejebúbjára. K endő alatt az igen nevetséges volt. O da is vágták az ilyennek iaz első veszekedéskor, hogy: a fene a pirikontyodat. Ö regebb asszonyok kendő alatt lityakot, lipityánkát (főkötőt) hordtak. E nnek a szabása olyan volt, m int a pólyásgyerek főkötője. K ét k is m adzaggal az áll v agy a k onty alatt kötötték m eg. C sak idősebbek hordták. A nyaga bársony vagy szövet volt. A haj ápolásáról a babona rendelkezik. A kinek hull a haja, az m oslékba m ártsa a v égét, eláll a h ullása. A fűsűbe m a- radt hajat nem szabad kilökni, m ert elviszi a m adár és m ind utána m egy a haj. T űzbe k ell azt d obni. A kinek m egázik a haja, annak az k árpótlásul hosszúra n o. A fűsű kőcsönadását pedig m eg lehet tagadni azon az alapon, hogy a kőcsön fűsűnek utána m egy a haj. R égen az asszonyok m eg a gyerekek pendelyt hordtak. A ki igen legénykedik, azt m a is azzal intik le, hogy: v oltál le is katona, de a pendelyregim entbe. A pendely két részből állt: rövidujjú ingvállból és szoknyából. A z ingváll kurta, csípőig érő ing v olt, kerek nyakkivágásisal, elől hasítékkal, h ogy könnyen b ele lehessen b újni. K önyökig se érő ujján a hónalj alatt kis négyszögletes, betoldott folt, a picok, biztosított a karnak szabad m ozgást. A pendely szoknyája is házivászon volt, vászoncérnával sűrű széles ráncba szedve, szélesen gallérozva. H asítéka előre esett, m adzagra járt. E bbe a szoknyába kötötték be az ingvállat. P etőfi m ég pendelyes gyerek volt. Ö tven-hatvan év előtt is általános v iselet, bár n ém elyik ö regasszony azt is h ajlandó letagadni, hogy látott pendelyt, nem hogy hordta. B izonyos, hogy három faluban eredm énytelenül kerestem. E gyik vénasszonytól a m ásikhoz utasítottak. E nnek van, az örökölt a nénjétől, az m ég m a is hordja. A vers vége, hogy nincs.

212 A pendelyre vették fel a felsőt. A 79 éves tunyogi K elem en L ászló em lékszik rá, hogy am íg ő pendelyes g yerek volt, a lányok színes pruszlikba, fehér, ráncos szoknyába jártak. N em vettek sok szoknyát egym ás h egyibe, legfeljebb hárm at, d e az ki volt kem ényítve ropogósra és csizm aszárig ért. Ü nnepnap nem kötöttek m aguk elé kötényt. K ényes volt ez a fehér viselet, s m ire ő oskolás lett, kékfestőt kezdtek hordani az asszonyok. E gy kis veres zsidó m inden tavasszal végigkiabálta a falut: E gy szem m álé nem kettő, Itt a csengeri festő. A z asszonyok kiválasztották a m intát, átadták a festőbe szánt háziszőtt vásznat, s hónapok m úlva kapták vissza. A festőt a nyíregyházi k arton szorította k i, s úgylátszik, a karton bevonulásával vége lett a m agyaros pruszliknak is, rákaptak az úri viselet utánzására. E zelőtt ötven évvel az asszonyok b ő, hat szélből szabott körülráncos szoknyát hordtak. A d erék szorosan a testhez sim ult, hátrésze hat részből állott, dereka körül tenyérnyi széles fodorral. A z eleje zárt, kis k erek, egyenes, alacsony nyakkal. K ésőbbet a kilenc ciklis szoknya jött divatba. S eperte a fődet. Jobb a m ai kurta, m ondják az asszonyok. A z egész fiatal m enyecske járhatott azelőtt fehérbe, kékbe. A z idősebbje, értve huszonkét éven felül, m ár feketébe járt. M a csak az öregasszonyok tartják a fekete viseletet. A szoknya felett eleinte surcot, később kötőt hordtak, A sure szabása nem (változhat, de a kötővel m ár divatoznak, 1916-ban M eggyesen m inden lány kerekaljú fekete lüszterkötőt hordott, keskeny bársonyszalagos fodorral. M a a spicces** kötő a divat. A z úri viselet utánzásával az idősebbek m ind elégedetlenek. A zt m ondja az egyik nyírm eggyesi vénasszony: É n m án nem értem ezt a m ai világot. O lyan betegségek vannak m a, am iknek azelőtt hiri se vót. T eszem azt bélhurut! V ót ilyen a m i fiatal korunkba? Igaz, hogy akkor nem is kom bina járta. K om bina!?? A z nem vót. C sipkés alsószoknyánk! A z igen, az vót! F érjhez is m entünk m ink m ind, n em ú gy m int a m ai fiatalok. A m odern helyzet K atona F erencnek sem tetszik: M ind olyan ez a m ai világ, repülne fel a levegőbe, de n em ér az sem m it. A kom oly gazdák csak m egítélik azt, aki hátralékban van az adójával és cifrán járatja a jányát. M ondtam is tegnap az egyiknek, jobb lenne, ha n em cifrázna apád téged jányom, hanem inkább az adóját fizetné befelé. C sekély változattal m indenütt ism erik C sokonai jövendölését, m elynek sajnos, éppen C sokonaiban nem találni nyom át. P ólikné m eg S zép L ajosné M eggyesen így m ondják el:

213 M egjövedölte C sokonai, hogy abból m egtudjátok, hogy végét járja a világ, ha a kutyát kezdik lüvöldözni, m eg kötve tartani (ebzárlat), m eg ha az urak n em tudnak v iseletet tartani a szegénységtől, ha lesz vérontó nagy háború, m eg dögkolerra. H át kérem ezt m ind m egértük. V an olyan szegény lány a faluba, hogy hétszám ra n incs k enyere, d e pom pás őtőnek, prém es kabátnak, kesztyűnek lenni kell. P ólikné különösen haragszik az úri v iselet utánzásáért. M ondja is: A télen elm entem a tem plom ba az esperes ú r aranylakodalm ára (1933). M ondtam is. N a terem tette! E zt a loknis ruhát nem v eszik el a p arasztok az uraktól, m ert e csúnya! H át a m ásik hétre n em addig m űveskedett az egyik, am íg akkurat olyan állású ruhába jött a tem plom ba! A ura nem sajnálják a p énzt. H a a szalkai varróné n em tudja, tudja a bátori, s m eg is csinálja akkurat olyanra. M árkiné S zücs Ida G yarm aton nadrágos asszonyt is látott. K érdi tőlem, hogy szép-e az? H át, válogatja! L ent a szára bű volt az inába, a farára m eg ráfeszült. N a csak csúnya viselet. Ú gylátszik ezt az egy viseletet m égsem veszik át. A ki az új ruháját g yakran felveszi, az elhordja a lángját. L ángnak hívják azt a 10 15 k iló lisztet, m elyet m int első lisztet őröl ki a m olnár egy m ázsa rozsból. T. i. ezt rendesen csak lisztre, korpára őrlik. A ki k étféle lisztet akar, az m egm ondja: kérem kivenni a lángját. H a a parasztasszony elveszi az u rak viseletét, m i viszont elvehetnők a varrásra vonatkozó szókincsüket. S ok jó m agyar kifejezést m entenénk m eg vele. C sak néhány példát em lítek fel. A m it hirtelen, nagyjából kell elvarrni, p l. a türet vászon végét, hogy ki ne bom oljék, azt behányják. H ányd be csak ennek a kendőnek a végit. A kifejezésben benne van, hogy siess is, lehet rendetlenebb is. A m it nagyjából ötének össze, azt m egsünnyölik. A z endlizés: agyonotés. A z ajour: szálvonás, lyukasolás.öt kötőtű helyett egy játék tűt vesznek a botba. M atring m agyarul báb. P l. öt báb pam ut is felm egyen erre. R engeteg a varráshoz fűződő babona: A z, aki varrás közben m egszúrja az ujját, az nagyon fog tetszeni, de ha vasárnap szúrja m eg az ujját, az a seb sohse gyógyul be. M ert az a legnagyobb bűn vasárnap varrni. E gyéb m unkát szabad végezni. A kin rajta varrnak m eg v alam it, annak bevarrják az eszit vagy rávarrják a szegénységet. R uhát m égsem lehet e nélkül p róbálni, h a tehát a v arrónő rajta igazít v alam it, azalatt cérnát rág a delikvens, ez m egoltalm azza a veszedelemtől.

214 A fordítva felvett ruhadarab szerencsét jelent. V agy ú gy kell aznap viselni vagy h a m ár levetik, akkor rá k ell taposni s csak azután felvenni. H a a jány ruhája szegélyibe gácsérfarkat varr, nagy hódítást teszen. A ki kém ényseprő seprűjéből lopott szálat rejt a ruhájába, azt sem m i b aj se éri. M ár ez is szerencse a m ai szegény világba. A kinek a kötője kiég, azt m egcsalja az ura. A z illendő m agatartáshoz tartozik, hogy akit új ruhában vagy cipőben látunk, annak jót kívánjunk. P L : E gészséggel viselje! E nnek elm ulasztása nagyfokú illetlenség. B arátságtalan cselekedet. F érc m arad a ruhában, így figyelm eztetik: M ég ez sincs kifizetve! B izony hallod, m ég ezzel is tartozunk. H a elfelejt göböt kötni a cérnára és azt kirántja a tűvel,. így szokás felkiáltani: N a! K irántottam egy zsidót a pokolból. A gyerekek viseletéről a 74 éves tunyogi S zabó Á dám öregbíró azt m ondja: É n m ég 12 éves korom ba vászonkantusba, a hónom alatt vittem be a libát eladni a szálkái piacra. M a m eg alig pottyan ki az anyjábul a gyerek, m án nadrágba jár. A 64 éves K is G yörgy K árolyné azt m ondja, 12 éves koráig fiúgyerm eknek is kézen varrták a piros vagy k ék karton kantust. T ehát akkor m ár nem vászonból varrták. E gy kantus varrásáért 20 25 krajcárt fizettek, ünneplő kantusért 30 35-öt. A z ünneplő kantus m ódosabbnál szövetből volt, de m indig kézen varrott, sohasem vásári. A fiú- m eg a lánykantus csak anyagban volt egyform a, szabásban különböztek egym ástól. S zíne leginkább kék volt. A fiúkantus eleje egybeszabott volt, hátrésze deréknál elvágva. Ide széles hajtásokba rakták be a szoknyarészt s derékban a berakást pirossal szegve v isszatűrték. Ü gy n ézett az ott k i, m int egy kis gyűrött rózsa. A zért szerettek engem a gyerekek m ondja R ozália, m ert m egbabrikáltam nekik a zsebet is m eg a gallért is. H a kész v olt a k antus, felbirizgáltam a pulyákat: kérjetek a zsebibe pénzt, hogy soha ki ne fogyjon. M eg is csipdestük benne a pulyát: kényes legyél benne. M eg is ütögettük: m egverünk a kantusba, hogy nagyra nőji. T izenkét éves korára gatyát kapott a gyerek. N em győzte az azt m agán huzogni, m indig csúszott volna rúla lefele. M ondták is, m ikor az első gatyát felvette: szűk gatyás, m ost m ár tiéd a galam btojás. Ú gy örült az annak, m int v ak L aci a félszem inek. N em is győzte ném elyik kifele várni, hogy kész legyen. H ússzor is eljött:

215 K ész-e m án? biztattam is: M indjárt kész, C sak ujja híja, V álla híja, E gy csepp alja sincsen. H a m ár gatyás lett a fiú, kocaszabónál varrattak neki ujjast m eg nadrágot. B élésnek n em klott k ellett m int m a. Jó volt az ócska, m osásban m egpuhult vászonlepedő is. A lánykantus d erékban derékszorítót k apott, az elejire betétet. V ágott elejű gallért, arra kani-kapcsot riglettivel (horgaskapcsot kézzel varrt akasztóval), ßzuka-kapcsot nem tettek rá, m ert az alkalm atlan volt. A zelőtt gyereknek nem hogy párosával lett volna kalapja, hanem m ég jóm ódú gazdánál is három pulyának volt egy kalapja, m eg egy pár csizm ája, így dicséri K is G yörgy K árolyné M angu R ozália a régi egyszerű igénytelen világot. A férfiak viselete. A férfiak dicséretükre ötven évvel tovább tartották a népi viselet, m int az asszonyok. Ú gylátszik nem csak a nem - zetközi férfiviselet konzervatív. H áború u tán azonban szinte m áról holnapra tűnt el az is. K ékbe jártunk, m ondják T unyogon. Ú gy kell ezt érteni, hogy sötétkék feszes m agyar nadrág, m agyaros szabású ízléses iszép, sujtásos ujjast viseltek, pitykés lajbit, sarkantyús csizm át és m indennek a tetejibe darutollas K ossuth-kalapot. A darutoll végire k is v iasznehezék v olt sodorva, h ogy szép ívben hajoljon m eg α toll. M inden lépésnél koppant a viaszcsepp. H ozzátartozott ez a legény vasárnapi eleganciájához. D arutoll m ellett vagy helyett árvalányhaj, verbéna vagy m ályvanyitással rozm aringág is lehetett kalapdísz. A rozm aringágat is visszahajlították a K ossuth-kalap karim ájáig. Á ltalánosságban azt m ondhatnám, hogy a kalapot a házban le k ell tenni. T élen m egesik, h ogy h ideg a h áz, tehát a szobában is fenntartják a kalapot. K ivétel a m atolcsi, az nem veti le a házban sem. L átogatóba m enő rendes legény leveszi kalapját, ha a házba belép s csak akkor teszi fel, ha erre felszabadítják. P l.: N e süvegelj m inket, tedd fel azt a k alapot. H ideg van itt. L ábas István fam unkával foglalkozó m atolcsi öregem ber m indig vászonkitlibe jár. Z sebet se enged rátenni, m ert ő m ég nem dugta zsebbe a kezét télen sem. G atyaszárba jár a legna gyobb hidegben is. C sak ha tisztességbe kerül, jegyzőkhöz kell m ennie, lakodalom ba vagy törvénybe, akkor húz nadrágot. E z lehetett azelőtt az általános h étköznapi v iselet. V ászonkitli, gatyaszár, arra télen guba.

216 A guba és a gatya a két legtipikusabb népi ruhadarab. M indkettő kivesz lassan. E gy k ezem en fel tudom sorolni a falu összes gubáit. E gyetlen szűr v an iá faluban, az is k ocsisé, aki nem a m aga em berségéből tartja, és így m int népviselet nem szám os. E gyetlen öregasszony jár deci bundában tem plom ba és egy m enyecske tart fehér asszonygubát. O lyan n ehéz az, h ogy egy kilom étert se lehetne b enne gyalogolni, de az is igaz, hogy a gazdája csak neveti a n agykendőre o lcsó télikabátra szorult asszonytársait. Ő bezzeg 15 fokos hidegben sem fázott a tem - plom ban. A többit m ajd m egvette az Isten h idege. N em is gyaloglásra való a guba, hanem kocsira, szánra, hideg tem plom ba. Itt nem érzi az em ber terhét, csak a m elegét. F érfi szűrben, később a d ivatosabb g ubában járt. A sszony asszonygubában, vagy h a rászánta az árát, d eci b undában. E z bűrbunda, ékesen kivarrva. S zatm ári, nyíregyházi, d ebreceni nagyvásárban vették. D icsekedett is vele akinek volt: H aj bunda, csuhaj bunda, m égis bunda a bunda. A szűrt a X V III. század végén szorítja k i a guba. M u- tatja ezt a m atolcsi gubacsapó céh következő levele: H ogy kell a guba tsinálásért fizetni, arról való levél. A nno 1772. M esterség végzése guba eránt. M inthogy m ár m ost a guba félül kap a szűrön, annak okáért tetszett a M esterségnek valam ely részben m eghatározni, hogy am int is össze v agyon kötézve az A rticullusnak a deákjában a szűr a gubával, azért is m ár m ost, hogy k i-ki m egtuggya m ind C éhbeli M ester E m ber, m ind M ester L egény, hogy m iképen a szűrnek m eghatározása vagyon, azonképen a gubának is m ost m eghatározása lészen, ihogy sem a gazda, sem a legény m eg ne tsalódjék, hanem egyenlőn fizettessenek a guba tsinálásért is, m int a szűr tsinálásért, nem is lészen szabad senkinek többet fizetnie a m ásiknál, inert akin elérik, b üntetést szenved, am elynek rendi így lészen... Itt aztán felsorolja takszative a g ubáért fizetendő árakat, s a b üntetéseket azokra szólóan, akik a céh rendeléseit nem tartják be. Hogy készült a guba? A gubavásznat kis-ujjnyi vastagra sodrott gyapjúból gubaszéken szőtték. A felm enő és keresztszál ellenkező irányban volt m egsodorva. A gubavászon kallóban örvénylő patakvízben egyenletesen kallódott m eg, vagyis összeforrasztotta, nem ezdte a víz. A jól kalolt guba nem nyúlott m eg soha. D e ha két szála egy irányba volt sodorva, akkor ellehetett a kallóban három hétig is, m indig nyúlott. F erdére persze. C sekében m a is m ondják: N yúlik, m int a C sobán gubája.

217 G ubában az aprófürtös guba a szebb és a drágább. A bárány legegyenletesebb gyapját fürtökbe válogatták és szövés közben fogdosták be a guba vásznába. A szabásánál egyszerűbbet képzelni sem lehet. T essék az ábrát kiteríteni. E z a két egyenlő nagyságú darabból összederekazott gubavászon. A felső v ászonból v isszahajtották az ujjak b őségét, b e is vágták azt hónaljig. A két alsó szárnyat behajtva a m ellső részhez, a részeket gubatoldóőtéssel összevarrtak. K ereken kikanyarították a nyakát s vastagojn gallérozták posztóval. A guba ujja hosszú, hogy hideg ellen jobban védje a kezet. M a száz városi em ber közül egy ha látott gubát. F ogadást lehet rá tenni, hogy aki hallott róla, az sem tudja m elyik a guba, m elyik a suba. A guba szőtt, nem ezeit gyapjú. A suba báránybűr bunda. A guba szegényebb viselet volt a subánál. A gazdagabb vidék subát h ordott. Innen a társadalm i tagozódást jelentő m ondás: suba subához, guba gubához. A z 1798-ból való m atolcsi gubacsapó-céh határozata a parasztem ber illendő m agatartásáról és a m ásik jellegzetes népi ruhadarabról a gatyáról közöl jellem ző adatokat. C ím e: A z 1798. esztendőben m eghatározott punctum okban: B etsületes H elység nevezetesebben a N em es C éh Tagjai K özönségesen. M ivel hogy a szom széd városbéli C éhm ester E m berek illetlen és m otskos szóval illettek bennünket ném ely m agunk viselése m iatt, a kezünkben lévő céhális m ellett ezen az o kon a m últ napokban tartott céhgyűlés alkalm atosságával tetszett a felgyűlt betsületes C éh tagjainak ilyen rendelést tenni, hogy a C éhálisban leírt A rticullusok szerént a N s. C éh kipalléroz-

218 tassék, errevaló nézve ném ely punctum ok jelentetnek kigyelm etek előtt, hogy m agát ki-ki ahhoz alkalm aztatván az büntetést elkerülje. 1-ször. A z Isten neve m eg károm lásától am ely hatalm azni kezdett közöttünk kiváltképen a terem tette m ondás által, teljes igyekezettel m inden m agát m eg oltalm azza, Isten parancsolatja szerén t k iv áltk ép en és az ellen a tilalo m ellen is, am ely m ár az eklésia elöljáróitól m eghatároztatván, az eklésia protocollum ába be is irattatott úgy m űit h árom R énes forint büntetés alatt. 2-szor. V asárnap a csapszékben k ét harangozás avagy Isten tisztelet között betsületes M ester E m ber vagy M ester L egény és Inas ne találtassék bizonyos büntetés alatt. 3-szo r. V asárn ap az Isten tiszteletre k ö telesség e szerén t m inden C éhbeli M ester E m ber illendő ruhába öltözve jelenjen m eg. N em különben a vásárokra való kijárásokban a férfiak nadrág nélkül meg ne jelenjenek büntetés alatt. 4-szer. A szálkái és fehérgyarm ati vagy m ás vásárokra is, ahová gubaárulás végett m egyén valam ely C éhbeli M ester avagy M esterné, idejekorán m egindulván illendő és helyes rendbe álljon, m int m ás városi céhes em berek és az áruláshoz is együtt kezdjenek, m ert aki ezentúl ez ellen tselekszik, m éltó büntetését el fogja venni. 5-ször. A kontárokat a M esterségtől a C éhális erejével az. N s. C éh eltiltja. V égeztetett ezen D eliberátum az betsületes N em es C éhtől V eress S ám uel és T ót M iklós céhm ester urak idejében 1798. V árosunk főbírája B alog F erenc főbíróságában. A deliberátum nak úgylátszik nem nagy foganata volt y m ert 1815-ből egy m ásik céhhatározat alátám asztja az 1798. évben tett rendelkezéseket, s tm ég erélyesebben tiltja a gatya viselését em így szólván: 1815. C éhhatározat. M ai napon m eghatároztatott a N s. T ársaságtól közgyűlésünkbe szoros törvény alatt, hogy vasárnapokon és innepnapok o n szin t ú g y a vásárokon sem Guba Takáts Mester Ember, sem Legény, nadrág nélkül betyárosan ne járjanak, mely törvények ellen na vétene valaki bejelentetvén az arra rendelt felvigyázótól, az első hibájáért fog bűnhődni 6 χ -okra a másod 12 garasokra, annak utána m indég annyira, szintén annyit a tem plom elm ulasztásáért, h a bizonyos, h ogy itthon v agyon. M elyek e szerént m eghatároztatván m inden G. T. M. E. és M. L. szoros m egesm ert kötelességének tartani el ne m ulassza. K iadta C éh hites jegyzője S zabó F erenc. F eőbíró Ő ry T a- m ás, C éhm ester S zéles István, C éh elöljárói.

219 U. i. K ötelességének ism erje m inden L egény a tem plom ba a két első székbe járni, szintúgy az Inas a két hátsóba járni. Á rtott-e a betyáros viselet-nek a tiltó rendelkezés, vagy a csakazértis dongó elv alapján javára, illetve további fennm aradására szolgált, nem tudom. A z azonban bizonyos, hogy a céhfegyelem nem tudta kiirtani a gatya v iselését, m íg m a kiirtja a divat és n em csekély k örülm ényben az is, h ogy sok anyagot kíván. D rága viselet. M ert h iába igyekszünk szűni,»az olló m utatja m eg, m ennyi m arad a vászonéul! T öbb m aradjon, ez m a az elv. A népi hagyom ányok tudatossá tételével fennm aradását talán el lehetne érni. A gatya sem egyform a. P orcsalm án, C sengerben a lápon rövid, térdig érő legény és gatyát viseltek, ráncos, m agyar csizm át, hozzá zsinóros, fekete, m agyar k abátot. T akaros volt egy ilyen rendes kiállítású legény. M áshol m indig egész hosszú, b okáig érő volt a gatya. N égyszélű volt az, m agyarázza M eggyesen K atona F erenc. S váb m eg zsidó szokás v olt a szűk gatya, m ert azok nem szűttek-fontak. A bő gatya nadrágba húzva is m elegebb volt, de m eg arra is jó volt, h ogy ha az em ber elhordta, puha kapca lett belőle. A szűk gatyából arra se telik. A gatya két szárának összeeresztése com bközre esik. D e- rekánál visszahajtva, úgy szegik b e, hogy a szegesbe m adzagot lehessen húzni. E z a gatya korca. A k orctól 20 25 cm. m élységben beillesztik a zsebkendő nagyságú ületet. A két szár alsó szélét három szorosan hajtják vissza és lyukasolással, szálvonással szegik fel. A visszahajtott szélt felvágják s a szegőt kirojtolják. így a rojt a vászon három szoros vastagságát adja ki, szép dús. C sak ilyen csalafintasággal lehet a vékony h áziszőtt gatyán dús rojtozat. T unyogon, M atolcson aki a gatyakorcba dugva sarokrahajtott selyem kendőt viselt, az nem es em ber volt. A kinek több szeretője volt, annak több kendő fillegett a derekán. A gatya kezelése csak részben asszonyi m unka. G ondos asszony szom bat estére a k im osott, kim angorolt gatyát kikészítette az u rának: ráncold b e, m ert n em tudsz h olnap m it felvenni. E hhez a ráncoláshoiz a g atyát az ajtó sarokvasára akasztották. P ásztorem ber leült vele a földre v agy a g yalogszékre. A gatya korcát b eleakasztotta a lába n agyujjába, annálfogva m egfeszítette a gatyát és középen elkezdte annak ráncolását. H a egy m aroknyi egyenletesen szedett ránc v olt a m arkában, akkor azt jól kifeszítve a jobb kezével végigftiúzta. P elvevésnél a ráncok egyenletesen o sztódtak el előre és hátra, oldalt nincs ránc. O lyan plisszébe lerakta ügyes em ber a gatyat, m int valam i m icerájos. R endesen kezelt gatya m agától ráállt a kezelésre. H uszonykét ránc esett előre, ugyanannyi hátra.

220 A ki kényes volt a szépen ráncolt gályájára, az nem ült le vele, m ert a házivászon igen gyűrődös anyag. A G örbetohátról való gazda m esélte, hogy ő, ha v asárnap reggel felvette a gatyát, elm ent a tem plom ba. A karzaton a legény n em ü l le, a m ellvédre dűlve szokás végighallgatni az istentiszteletet. A z ebédet is állva ette m eg otthon, d élután is k uglinál, k ocsm ában elácsorgott a cim borákkal, úgy m ent el a táncba, h ogy egy gyűrődés nem v olt a g atyán. H át ilyen a v ilági h iúság férfiem bernél. 1. H uszonkét ránc elől, hatul ugyan- 2. C sim bók a gatyán, leginkább annyi. hátrább a dicső sárban, vízben. A gatya. B. G. rajzai. A legszegényebb em bernek két gatyája volt. A z egyiket viselte, a m ásikat ünneplőre tartotta. E gy hétig járt az em ber sgy gatyába, ügyelni kellett, hogy ne piszkolódjék. A zért hordtak surcot. A kinek több gatyája v olt, az ládába tartotta, m ert h iszen a szekrény igen fiatal b útordarabja a falunak. H a a g atya csak m osva-m ángorolva volt, akkor az asszony összehajtogatta, úgy tette el. D e ha az ember szépen beráncolta, s nem akarta felvenni a gatyát, akkor kihúzta hosszára, összesodorta m int a fonatos kalácsot, átkötötte a k orcm adzaggal, s úgy tették a ládába. E nnél szellem esebb m egoldást el sem tudok képzelni. A berakás m egm aradt benne, a sodrás fikszirozta, el nem m ozdul-

221 hatott, s m ert hajtást sehol n em kapott, nem is gyűrődhetett. S átorlakó korából hozta tán ezt az örökséget a m agyar em ber, úgy hajtani és tenni el valam it, hogy kevés helyet foglaljon el, útban se legyen, ne is gyűrődhessék. H ogy m indenben külön elbánása legyen a gatyának, külön korcfűző tű is jár hozzá, am i a liba lábszárcsontjából készül. E nnek a végit átfúrják, belekötnek egy m adzagot, a m adzag végihez igen alkalm asan hozzá lehet kötni a gatyam adzagot. N em kell tehát m essze m enni, ha a tű első m odelljeit keressük. M agát a gatyam adzagot kisbordán kézen szőtték. 3. A feltűrés m ódja harm atban vagy 4. A rövidre tűrt galtya. ha szekeret, kazlat rak. B. G. rajzai. T akarékos asszony egy régi négyszélű g atyából két nadrágot varr. A gatya félszára kiad egy nadrágot. K özépre tenyérnyi szélességű és a nadrág m élységének m egfelelő hosszúságú egyenes v ászoncsíkot alkalm aznak. E zt elől felhasítják, hogy ide gom bot, gom blyukat lehessen varrni és kész a kukoricanadrág. N em m ondhatom, h ogy o lyan, m int a S am u nadrágja, am elyiknek se eleje, se hátulja, csak szára vót, de nem