NEM KONSZOLIDÁLT ÜLEDÉKEK
Fekete-tenger
Vörös-tenger
Nem konszolidált üledékek Az elsődleges kőzetek a felszínen mállásnak indulnak. Nem konszolidált üledékek: a mállási folyamatok és a kőzettéválás közötti szakaszra jellemzőek. Típusai: 1) Törmelékes üledékek 2) Kémiai üledékek 3) Szerves üledékek Jellemzésük: átlagos ásványos összetétel, szemcseméreti összetétel, kémiai összetétel
A nem konszolidált üledékek különböző ásványok, szerves anyagok és víz keverékei, melyek igen instabil közegben vannak. Ebből változatos diagenetikus reakciók során képződnek az üledékes kőzetek (időtényező kőzettan tárgya). Elegyrészei: Törmelékes ásványok Biogén / szerves anyagok Oxidok és oxi-hidroxidok (sokszor amorf vagy rosszul kristályos anyagok) Autigén ásványok (főleg agyagásványok, ritkábban zeolitok és földpátok)
Törmelékes ásványok Kontinentális területekről tengerekbe (tavakba) jutó mállástermékek (folyóvízzel vagy széllel). A leggyakoribb törmelékes fázisok az agyagásványok és a kvarc. Ezek ásványos összetétele elsősorban a vízgyűjtőterület talajásványait tükrözi. Egyúttal a jellemző klíma által létrejött fázisokat is tükrözi (példák). A tengeri üledékek agyagásvány-eloszlását alapvetően szintén a klíma, és az annak megfelelő fiziko-kémiai viszonyok szabják meg.
Oxidok, oxi-hidroxidok Vegyi úton válnak ki a tengervízben. Közöttük a vas- és mangán-oxidok a legfontosabbak. Ezek kiválhatnak fémgazdag hidrotermás fluidumok és hideg tengervíz keveredése során óceánközépi hátságokon, illetve oxidatív, pelágikus környezetben (vörös agyagok). Ezeken kívül mennyiségileg nem játszanak fontos szerepet a tengeri üledékekben. A vas-mangán-oxidok más tengeri üledékekkel szorosan összenőve vas-mangán-telepeket alkothatnak. Ezek ásványi komponensei (ábra), jelentőségük a nyomelemek miatt.
Autigén komponensek Az üledékekben képződnek a kémiailag leginkább instabil komponensekből a korai diagenezis során. Ezek főként karbonátok, szulfidok, foszfátok, aluminoszilikátok. Klíma szerint változó ásványegyüttesek: 1. Hideg klíma (főleg fizikai mállás). Klorit és illit a fő agyagásványok. 2. Hűvös éghajlat (savas és szerves anyagokban gazdag talaj): erősen átalakult illit, kevert szerkezetű vermikulitszmektit. 3. Közepesen meleg klíma: főleg 2:1 felépítésű rétegszilikátok, mint kevert illit-szmektit, vermikulit, szmektit. 4. Forró, nedves klíma (erős hidrolitikus folyamatok, kationvesztések: kaolinit, gibbsit, Fe-oxidok. 2. A zöld tengeri agyagok: két ásványtani-genetikai szempontból különböző fácies: glaukony (30-500 m) és verdine (10-60 m). A korai diagenetikus agyagásvány-komponensek zömmel instabilak, sokszor rosszul kristályosak. Létrejöttükhöz kontinentális mállástermékek, hidrotermás tevékenység, opál és biológiai aktivitás szükséges.
Biogén és vegyi komponensek Élő szervezetek által kiválasztott kalcium- és szilíciumtartalmú anyagok (Ca-karbonátok, SiO2) a legelterjedtebb biogén komponensek. Kisebb mennyiségben ismertek a foszfor- és báriumtartalmúak. A biogén komponensek aránya függ a felszíni vizek biológiai produktivitásától, a vízben való oldódásuktól, illetve a nem-biogén anyagok mennyiségétől (azok hígító hatása). Karbonátokban való telítettség horizontjai az óceánokban (3-4,5 km között). Ennek alatta a kalcit és aragonit oldódása dominánssá válik (ábra). A vízmélység szerepe ezért igen fontos a kalcit és aragonit (a kalciumtartalmú üledékek) óceánbeli elterjedése szempontjából.
CCD (Calcite Compensation Depth): ez alatt az üledékek kevés karbonátot tartalmaznak, míg efölött megőrződnek (ez 3-5 km-nél van). (Az Aragonite CD ennél kissé sekélyebben helyezkedik el, 1-3 km mélységben). A dolomit kisebb elterjedésű, mint az előbbiek. Jelenkori elsődleges keletkezését evaporitokhoz, szerves eredettel, illetve mélytengeri képződéssel magyarázzák.