Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi Kar Agrár- és Munkajogi Tanszék SZAKDOLGOZAT Hulladékok újrahasznosításának szabályozása összehasonlító jogi nézőpontból Készítette: Szász Kata Konzulens: Dr. Olajos István Egyetemi Docens Miskolc 2017 1
University of Miskolc Faculty of Law Department of Agricultural and Labor Law FINAL THESIS Regulations concerning the recycling of waste materials from a comparative legal perspective Made by Kata Szász Tutor: Dr. István Olajos Associate Professor Miskolc 2017 2
Tartalomjegyzék Rövidítések jegyzéke... 5 A Hulladék fogalma, osztályozása és kezelési módjai... 8 1. I. A hulladék fogalma... 8 2. II. A hulladékok csoportosítása... 11 3. III. Hulladékgazdálkodás szabályozásának jelentősége... 15 4. IV. Újrahasznosítás történeti előzményei... 16 5. V. Hulladék útja a szeméttárolótól az újra hasznosításig... 18 A. Kialakult hulladékgazdálkodási stratégiák és gyakorlatok általános áttekintése... 19 B. Hulladékgyűjtés... 19 C. Hulladékszállítás... 20 D. Válogatás, feldolgozás és átalakítás... 20 E. Hulladéklerakás... 20 F. Komposztálás... 21 G. Anaerobic lebontás... 21 H. Újrahasznosítás... 22 I. Hulladékégetés... 23 Fejlett és fejlődő országok hulladékgazdálkodásának áttekintése... 25 6. I. Kialakult hulladékgazdálkodási stratégiák és gyakorlatok általános áttekintése... 25 7. II. Az eltérő gazdaságok által generált MSW mennyisége... 26 8. III. Jogi szabályozás... 28 9. IV. Újrahasznosítás a fejlődő afrikai országokban... 31 A. Uganda... 31 B. Kenya... 31 10. V. Helyi hatóság hulladékkezelési feladatai és irányadó jogszabályai... 32 Európai Uniós jogi szabályozás áttekintése... 34 11. I. Előzmények... 34 12. II. Waste Framework Directive... 38 13. III... Az európai parlament és a Waste Framework Directive veszélyes hulladékokra vonatkozó rendelkezései... 42 Magyar jogi szabályozás... 44 14. I. Történeti előzmények... 44 15. II. Hatályos jogi szabályozás, a Ht.... 46 16. III. Jelenlegi helyzet Magyarországon... 49 3
Összegzés... 50 Irodalomjegyzék:... 51 17. I. Jogszabályok és határozatok:... 51 18. II. Szakirodalom:... 54 4
Rövidítések jegyzéke MSW = Municipal Solid Waste WTE = Waste to Energy MRF = Material Recovery Facility DEFRA = Department for Enviroment, Food & Rural Affairs CED = Centre for Enviroment and Development NREL = National Renewable Energy Labor ELRI = Enviromental Law Research Institute ELAW = Enviromental Law Alliance Worldwide Hgtv. = 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról Htv. = 2012. évi CLXXXV. törvény a hulladékról Waste Framework Directive = Az európai parlament és a tanács 2008/98/EK irányelve a hulladékokról = Hulladék kerettörvény 5
Bevezetés Jelen korunk egyik meghatározó és sokszor hangoztatott kifejezése a fenntartható fejlődés, melynek fogalmi meghatározása a következőképpen hangzik: "a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket" vagy "A fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és a természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg." Az utóbbi megfogalmazás a 2000-es Tokiói Világ Tudományos Akadémiáinak Nyilatkozatában szerepel, míg az előbbi egy ezt időben megelőző ENSZ Bizottsági jelentésben szerepelt, az 1987-es Közös jövőnk nevén ismertben. Ennek a fenntartható fejlődésnek képezi egy nem elhanyagolható problémakörét a hulladékgazdálkodás és a hulladékfelhasználás és ezáltali mennyiségcsökkentés alternatívái. Ezen alternatívák egyik választható módszere az újrahasznosítás. A civilizációs szint növekedése akaratlanul is magával vonja a fogyasztótársadalom növekedését, a több termék pedig több felesleget eredményez melytől, előbb, vagy utóbb de elkerülhetetlenül a tulajdonosuk meg kíván válni. Ebbe a körbe pedig nem csak hasznosságukat elvesztett tárgyak tartoznak, hanem eleve a tervezett felhasználásuk után kidobásra ítélt termékek is. Együttesen pedig jelentős megoldandó problémát képeznek, mivel a biztos szemétlerakók száma és kialakíthatósága is véges, a termelődő hulladékok viszont egy megállíthatatlan folyamatot jelentenek. A tanulmány célja a hulladékgazdálkodás és azon belül az újrahasznosítás jelenlegi helyzetének, rövid múltjának és előrelátható jövőjének áttekintése, mindezt elsősorban nemzetközi színtéren. A következőkben a szakdolgozat vázlatának rövid ismertetésével együtt megpróbálom megfogalmazni azokat a legfontosabb kérdéseket melyek a munka jelenlegi fázisában felmerülnek bennem. Első fontos tisztázandó kérdés: hogy egyáltalán mi is minősül hulladéknak? Milyen ismert kezelési módjai vannak? Mindenekelőtt pedig mit is értünk újrahasznosítás alatt? Ezen kérdéskör köré épül fel az első fejezet és a felvázolt sorrendet követem a vizsgálódás során is. Ezt követően fejlődő és fejlett országok eljárásainak és szabályozásainak összehasonlítása mellett külön fejezetben kerül megvizsgálásra az Európai Unió témát érintő joganyagának a részletezése, mely az európai térség meghatározó jogalkotási és politikai irányvonal meghatározásának instrumentuma. Mégis mennyire térnek el hulladékgazdálkodási és újrahasznosítási szinteken a fejlett és fejlődő országok? Milyen 6
fejlődésen ment keresztül a témát érintő uniós joganyag és jelenleg milyen tendenciák figyelhetők meg? Végül pedig a napjainkban Magyarországon hatályban lévő törvény zárja a vizsgálódást, mely egyben példaként szolgál egy kiemelt ország konkrét szabályozására és helyzetére. 7
A Hulladék fogalma, osztályozása és kezelési módjai I. A hulladék fogalma Mint minden témánál, jelen tanulmány esetében is először a fogalmi jellemzőkkel kell tisztában lennünk ahhoz, hogy elmélyedhessünk benne. A magyar jogi szabályozás, jelen esetben a 2012. évi CLXXXV. törvény 2. -nak 23. szakasza biztosít számunkra egy fogalmat, mely a következő: hulladék: bármely anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles 1 Összehasonlításként érdemes megnézni az Európai Bizottság 1997-es jelentését az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottsága, továbbiakban (ENVI), számára, mely szintén foglalkozik a hulladék jogi definíciójának meghatározásával. E tanulmány 2 fő fogalmi elemet emel ki, melyek közül az első feltétel az elsődleges funkció elveszítése. Azonban, és ez minősül a második fogalmi elemnek, hogy az, amit elsődleges funkció szempontjából hulladéknak minősítünk, az egy másodlagos funkció alapján hasznos lehet, vagyis valaki hulladéka számos esetben más részéről alapanyagnak tekinthető. Ebből a viszonylagos természet ad magyarázatot arra, hogy miért rendelkeznek bizonyos hulladékok jelentős gazdasági értékkel. Míg a hulladék az előállítója számára értéktelen vagy már elveszítette az értékét, addig egy másodlagos felhasználónak értéket képviselhet, vagy azt értékkel ruházhatja fel. A hulladék első európai szintű fogalmi megjelenése az 1975-ös Hulladékgazdálkodási Keretirányelvben található melyet az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve módosított a jelenleg hatályos meghatározásra: hulladék az irányelv I. mellékletben felsorolt kategóriák bármelyikébe tartozó olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles. 2 Tekintettel arra, hogy ez egy irányelvben került meghatározásra, az egyes tagállamokon belül eltérő hulladékfogalmakkal találkozhatunk, azonban vannak olyan tagállamok, ilyen a magyar jogszabályozás is mely teljes egészében átvette a meghatározást. Azonban például az olasz jog például hasonló megközelítésből kicsit eltérő fogalmat hozott létre: hulladék minden olyan emberi tevékenységből vagy a természetes 1 Htv. 2 23. 2 Tanács 75/442/EGK irányelve 8
körforgásból származó olyan anyag vagy tárgy, amelyet eldobnak, vagy eldobni szándékoznak. A megértés érdekében az uniós irányelv az egyik mellékletére mutat annak tisztázásaként, hogy mi is tartozik e fogalomkör alá. Természetesen azt, hogy pontosan mi minősül hulladéknak azt az egyes esetek tényein és a jogszabályok értelmezésén keresztül a Bíróságok döntik el. Szemléltetésképpen egy táblázaton keresztül szeretném ismertetni a főbb hulladékfajtákat. 9
1.-es ábra: Solid Waste Recycling and Processing: Planning of Solid Waste Recycling Facilities and Programs, Marc J. Rogoff, Elsevier Science 47.o 10
II. A hulladékok csoportosítása A hulladékok osztályozása ma még nem egységes, az egyes osztályozási szempontok lényegében átfedik egymást illetve egy hulladék megjelölése gyakran több egymás melletti megnevezés alkalmazásával történik. A fejlődési irányokat figyelembe véve úgy tűnik, hogy a hagyományos és az új természettudományos ismerteken alapuló osztályozás bár átfedésekkel is de lényegében egymás mellett, illetve keveredve használatos és hosszabb ideig megmarad még a gyakorlatban. A hulladékok csoportosításának egységesítésére számos törekvés található, ezek megnyilvánulás formája az ún. hulladékkatalógus. (Ilyen nemzetközileg alkalmazott például az OECD, EU katalógus, a bázeli egyezmény melléklete vagy a német Abfallkatalog) A hulladékkatalógusok többségénél az előbb ismertetett párhuzamossági-átfedési elv érvényesül, vagyis egy hulladékfajtát egyidejűleg több csoportosítási szempont együttes tesz azonosíthatóvá. Ezek többségében a következők: hulladék azonosító kód (egységes informatikai feldolgozás miatt), hulladék eredet (kibocsátó forrás ) meghatározása, anyagi tulajdonságok, kezelhetőség. A hulladékcsoportosítási módok közül talán a legelterjedtebb az eredet szerinti felosztás, mivel gyakorlatban ez a legegyszerűbb módszer. A legtöbb országban két nagy csoportot különböztetnek meg: a települési szilárd hulladék (másnéven kommunális hulladék) és termelési (vagy ipari, ideértve a szolgáltatások és a mezőgazdaság területén keletkezőket is) hulladékok csoportja, ezeken belül rendszerint rögtön elkülönítik a veszélyesnek, illetve nem veszélyesnek ítélhető hulladékokat. Az első csoportba sorolják a közvetlen emberi szükségletek kielégítése folytán keletkező, nem ipari vagy egyéb tevékenységbői származó, túlnyomórészt a háztartásokban keletkező hulladékokat. Ezek a hulladékok: elosztási és fogyasztási tevékenységből származnak; 11
összetételük és mennyiségük az életszínvonaltól, az életmódtól és ezen belül a fogyasztási szokásoktól erősen függ. A második csoportba tartoznak azok a hulladékok, amelyek a különböző termelési tevékenységek során keletkeznek, vagyis az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatások területén. Ezek besorolása még tovább bontható az elvégzett tevékenység szempontjából: technológiai eredetű hulladékokra és amortizációs (eredetű) hulladékokra. Ugyanakkor az eredet szerinti csoportosítás tovább bontható az egyes iparági, szolgáltatási osztályok szerint. Ez alapján az egyes ipari hulladékfajták lehetnek: vegyipari, gépipari, könnyűipari, élelmiszeripari ezen belül pl., húsipari, növényolaj-ipari stb. hulladékok. Egy másik csoportosítás szerint halmazállapot alapján megkülönböztetünk szilárd, folyékony, iszapszerű, pasztaszerű hulladékokat. A hazai szabályozás szerint a nem gázhalmazállapotú hulladékokról, hanem itt már légszennyező anyagokról beszélünk. A halmazállapot szerinti kategóriák a gyakorlatban nem válnak el élesen, hiszen a hulladékártalmatlanítás (gyűjtés, szállítás, elhelyezés) során egymás mellett szerepelnek. települési szilárd hulladékok (háztartási szemét), 12
települési folyékony hulladékok (TFH azaz közcsatornába nem kerülő, szippantott szennyvizek, melyek a vízellátás megléte és a csatornázottság hiánya (közműolló) miatt nem kerülnek közvetlenül elvezetésre). Kiemelten fontos osztályozási módszer a hulladékok azok környezetre gyakorolt hatása szerint felosztás, melynek megfelelően két alapvető kategória alkalmazása jelent meg: a környezetre veszélyes, és a környezetre (jelen ismereteink szerint) nem veszélyes hulladékok csoportja. A két kategória között átmenet van, hiszen az anyagi tulajdonságok kedvező, vagy kedvezőtlen változása dönti el a tényleges állapotot. Veszélyes hulladéknak tekintjük azt az anyagot vagy anyagmaradványt mely önmaga vagy bármelyik bomlásterméke, közvetlenül vagy közvetve, azonnal vagy késleltetetten az emberi életre, egészségre illetve az élővilágra károsító hatást fejthet ki. A veszélyesség jellege szerint a hulladékfajták a következők lehetnek: mérgező (toxikus), fertőző, tűz-és robbanásveszélyes, mutagén (karcinogén), korrozív, radioaktív hulladékok. 3 A veszélyesség megítélése és a veszélyes hulladékok körének meghatározása a legkevésbé egységes, itt országonként jelentős eltérések vannak: egyes helyeken szélesebb körben, máshol konkrétabban meghatározott feltételek szerint sorolják ide a különleges szennyezettségű hulladékukat. Általában azok tartoznak ide, amelyek a vonatkozó előírásokban, illetve a 3 BARÓFI: 2000, 514-517. 13
jogszabályokban rögzített határértékeknél nagyobb koncentrációban tartalmaznak bizonyos meghatározott veszélyes anyagokat. A magyarországi szabályozás viszonylag igen széles körre terjeszti ki a veszélyes hulladéknak minősülő anyagokat. A Htv. veszélyes hulladékot úgy határozza meg, mint az 1. mellékletben meghatározott veszélyességi jellemzők legalább egyikével rendelkező hulladék; 4 Ezen melléklet alapján megkülönböztethetünk: robbanásveszélyes hulladékot: Olyan hulladék, amely képes kémiai reakció révén gázt fejleszteni olyan hőmérsékleten és nyomáson, továbbá olyan sebességgel, hogy környezetében ezzel kárt okoz. Beleértendő a pirotechnikai hulladék, a robbanásveszélyes szervesperoxid-hulladék és a robbanásveszélyes önreaktív hulladék oxidáló hulladékot: Olyan hulladék, amely - általában azzal, hogy oxigént biztosít - más anyag égését okozza vagy elősegíti tűzveszélyes hulladékot: olyan folyékony hulladék, amelynek lobbanáspontja 60 C alatt van, vagy olyan gázolaj, dízel és könnyű fűtőolaj hulladéka, amelynek lobbanáspontja> 55 C és <75 C; itt még számos egyéb esetet is felsorol a jogalkotó irritáló hulladékot: Olyan hulladék, amely a bőrrel vagy szemmel érintkezve bőrirritációt vagy szemkárosodást okozhat célszervi toxicitás (STOT)/aspirációs toxicitás hulladékot: Olyan hulladék, amely egyszeri vagy ismétlődő expozíciót követően célszervi toxicitást okozhat, vagy amely aspiráció következtében akut toxikus hatást okoz akut toxicitás hulladékot: Olyan hulladék, amely szájon át vagy bőrön át kapott dózis, illetve belélegzés folytán akut toxicitást okozhat rákkeltő (karcinogén) hulladékot: Olyan hulladék, amely rákot okoz vagy növeli annak incidenciáját maró hulladékot: Olyan hulladék, amely a bőrrel érintkezve bőrirritációt okozhat fertőző hulladékot: Olyan hulladék, amely életképes mikroorganizmusokat vagy azok toxinjait tartalmazza, amelyek közismerten vagy megalapozott feltételezések szerint betegséget okoznak az emberben vagy más élő szervezetekben reprodukciót károsító hulladékot: Olyan hulladék, amely a felnőtt hímnemű és nőnemű egyedek szexuális működésére és termékenységére gyakorol káros hatást, valamint az utódokban fejlődési toxicitást okoz 4 2012. évi CLXXXV 2 48. 14
mutagén hulladékot: Olyan hulladék, amely mutációt, vagyis a sejt genetikai anyagának végleges mennyiségi vagy szerkezeti változását okozhatja akut mérgező gázokat fejlesztő hulladékot: Olyan hulladék, amely vízzel vagy savval érintkezve akut mérgező gázokat fejleszt érzékenységet okozó hulladékot: Olyan hulladék, amely egy vagy több olyan anyagot tartalmaz, amelyek közismerten a bőr és a szaglószervek érzékenységét okozzák. környezetre veszélyes vagyis ökotoxikus hulladékot: Olyan hulladék, amely közvetlenül vagy közvetve veszélyt jelent vagy jelenthet egy vagy több környezeti elemre végezetül pedig olyan hulladékot, amely képes a HP 1-14-ben felsorolt olyan veszélyességi tulajdonságot mutatni, amellyel az eredeti hulladék nem rendelkezik III. Hulladékgazdálkodás szabályozásának jelentősége A hulladékgazdálkodás elsősorban a környezet és a közegészség érdekében történik. A hulladék kockázatot jelent, mely a hulladékok összetett jellemzőiből ered, mint a természete és felépítése, a származásihelyek eltérősége és a károkozás lehetősége. A hulladéktól, a fogalmából kiindulva, megválni szándékozik az előállítója és természetéből adódóan szennyező tényezőként léphet fel, mint a közegészségügy, mind pedig a természetes környezet ellen. A hulladék terhet jelent a birtokosára nézve, melyből kifolyólag attól társadalmilag vagy környezetvédelmileg elfogadhatatlan módon is megszabadulhat, mint az törvénytelen szemétlerakás esetében. E mellett a hulladék kifejezést tradicionálisan nem a gyártott termékekkel azonosítjuk, így az csak azt megvásárolni hajlandó felhasználóknak adható el. Ebből kifolyólag a gyártók vagy birtokosok nem érdekeltek a megfelelő biztonsági követelmények betartásában. Ezen okok miatt az Európai Unión átfogó jogi szabályozás tárgyát képezi a hulladékgazdálkodás, mindez a környezet megóvás, az emberi egészségre esetlegesen ártalmas hatások elkerülése és a hulladékok biztonságos elszállítása és megsemmisítésé érdekében történik. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a hulladékgazdálkodás az emberi egészség veszélyeztetése, a környezet károsítása nélkül történjen, és különösen: a) ne jelentsen kockázatot a vízre, a levegőre, a talajra, a növény- vagy állatvilágra; b) ne okozzon kellemetlen zajt vagy szagot; és 15
c) ne befolyásolja hátrányosan a tájat vagy a különleges érdeklődésre számot tartó helyeket. 5 Az Európai Unió Bírósága ezen felül az C-195/05. sz., úgynevezett Arto Chemie ügyben az alábbiakat állította meg: [a] Közösség környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem, figyelembe véve ugyanakkor a Közösség különböző régióinak helyzetében mutatkozó különbségeket. Ez a politika az elővigyázatosság és a megelőzés elvén alapul [ ]. Következésképp az irányelv 1. cikkének a) pontja szerinti megválni kifejezést és a hulladék fogalmát tehát nem lehet megszorítóan értelmezni 6 IV. Újrahasznosítás történeti előzményei Az újrahasznosítás szabályozását elsődleges állami és helyi szintű jogszabályok tartalmazzák, melyek nem csupán az egyes államok között térhetnek el, hanem területi szinten is sokszor különbözőek. Az államok egy fenyegető és folyamatosan jelenlévő válsággal állnak szemben melyet a folyamatosan növekvő mennyiségű kidobásra ítélt hulladékok generálnak. A jelenleg kidobott szilárd hulladékok nagy mennyiségben tartalmaznak olyan alapanyagokat melyek, kinyerhetőek belőlük és azt követően felhasználhatók amennyiben az adott államban kifejlesztésre és implementálásra kerültek egyes újrahasznosítási programok. Számos állam vezetett már be újrahasznosítási programokat, melyek ösztönző erővel is bírnak azáltal, hogy felvonulják a helyi önkormányzatok és magánvállatok részére az ilyen programok gyakorlati hasznait. Az állam ezen felül közvetlenül szabályozhatja az újrahasznosított anyagok kereskedelmét illetve az egyes újrahasznosítási eljárások menetét. A hulladékok jelentette probléma megoldásának két iránya lehetséges. Az egyik az, hogy minimalizálni kell a keletkező hulladék mennyiségét, egyrészt a korszerű technológiák alkalmazásával, illetve a fogyasztói szokások átalakításával. A másik fő irány a hulladék nyersanyagként történő felhasználása lehet, tehát az újrahasznosítás, amelynek célja egyrészt a hulladékká váló anyagok nyersanyaggá alakítása, másrészt pedig az, hogy másodlagos, újra hasznosítható anyagokat állítsanak elő, amelyek segítik a természetes anyagok felhasználásának csökkenését. 5 Waste Franework Directive 13. cikk 6 C-195/05. sz. ügy, 1-es pont 16
A települési szilárd hulladék (MSW) újrahasznosítása felé vezető folyamatot nagy valószínűséggel az acél dobozos üdítőitalok és sörök piaci megjelenése indította el 1953-ban. Ezek a tárolók ellentétben álltak a visszaváltható üvegekkel, melyek ekkor még az italok csomagolásának legelterjedtebb módja volt. Ezeket az újonnan megjelenő dobozokat nem lehetet visszaváltani, mely következtében hamarosan az utakat szennyezték. Még ugyanebben az évben működésbe lépett egy nagy vállalati pénzekkel szponzorált program az USA-ban, ez volt a Keep America Beautiful, mely megkísérelte meggyőzni a lakosságot a szemetelés káros következményeiről. Ennek a programnak volt az azóta ikonikussá vált reklámképe a könnyes szemű indián törzsfő, aki a vidéki természetes környezet szennyezettsége felett sír. A lakosság érzékelte ennek a csomagolási módnak a túlburjánzását, mely az értékesítés egyik eszközévé vált, mindeközben a hulladék mennyiségének növekedése megelőzte a népesség növekedési mértékét. Létrejött az úgynevezett throw away társadalom. 1965-ben meghozták az első az USA teljes területére vonatkozó hulladéktörvényt, a Solid Waste Disposal Act melyet az alumínium üdítős dobozok bevezetése követett, ezeket egy kézzel összelehetett nyomni az elődjükkel ellentétben. A fenti törvény számos módosítása egyre inkább előtérbe helyezte az újrahasznosítás fontosságát, míg az 1976-os Resource Conservation és Recovery Act nemzeti programmá nyilvánította az MSW újrahasznosítást. Ezt megelőzően pedig 1971-ben Oregon államban állították ki az első számlát üvegvisszaváltásról. Magyarország az újrahasznosítás elsők között a Melléktermék- és Hulladékhasznosító Vállalat (MÉH) vállaltcsoportnak köszönthetően terjedt el, mely 1950-ben a második világháborút követően jött létre. Ez a vállalatcsoport ország szerte számos hulladék-átvevő telepeket működtetett, úgynevezett MÉH-telepeket, melyek papír, fém és egyéb hulladékok gyűjtésével foglalkoztak. Elterjedtségüket jelzi az alábbi ki mondóka: "Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!" A MÉH vállatokhoz kapcsolható az általános iskolában megrendezett éves vagy féléves papírgyűjtő versenyek melyek az óta betiltásra majd újból engedélyezésre kerültek a Htv. vonatkozó rendelkezéseiben: A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC törvény 7. (1) bekezdés a)-h) pontja szerinti nevelési-oktatási intézmény papírhulladék gyűjtése céljából évente legfeljebb 2 alkalommal, és alkalmanként legfeljebb 5 nap időtartamban papírhulladék-gyűjtési kampányt szervezhet, amelynek során a papírhulladékot a vele jogviszonyban álló gyermektől, tanulótól gyűjtésre vonatkozó hulladékgazdálkodási engedély nélkül, a területén kialakított átvételi helyen 17
átveheti. Az átvett papírhulladék kezeléséről a nevelési-oktatási intézmény a 31. (2) bekezdése szerint gondoskodik. 7 Mely egy érdekes problémát vet fel ugyanis a rendelkezést megelőzően a 12. (2) kimondja hogy a gyűjtő tevékenységét gyűjtésre vonatkozó hulladékgazdálkodási engedéllyel végzi, az iskolákban lebonyolított papírgyűjtéseknél viszont nem ír elő engedélykötelezettséget. 8 V. Hulladék útja a szeméttárolótól az újra hasznosításig A hulladékok kezelése, tárolása és az azzal kapcsolatos valamennyi művelet végrehajtása nagymértékben függ az adott társadalmi fejlettségi szinttől, a lakosság oktatási szintjétől, az egyes önkormányzatok és hivatali testületek elkötelezettségétől, a rendelkezésre álló pénzügyi forrásoktól és a kialakult infrastruktúrától. A fenti feltételek mellett jelenik meg a jogszabályi háttér, mely sok esetben magát a kényszerítő erőt jelképezi a hulladékgazdálkodás végrehajtására. Az illegális szemétlerakást a legtöbb ország szabályozása bünteti, ez jelenik meg abban az általános büntetési formában, hogy a nem megfelelően gyűjtött hulladékot nem távolítja el a helyi hulladékkezelő cég. Gondoljunk csak a nem az önkormányzattól igényelt szeméttárolókra vagy a meg nem fizetett szemétszállítási és ürítési díjak esetére, amikor a szemétszállító jármű nemes egyszerűséggel nem viszi el a kirakott szemetet. Ennek folytán a fejlett országok lakossága közvetett módon rákényszerül a jogkövető magatartásra és a megfelelő hulladékgyűjtésre, melyet a keretjogszabályokban előírt színes hulladékzsákok is megerősítenek, lehetővé téve a szelektív gyűjtés már a keletkezés helyszínen is, a háztartásokban. Tehát megfelelő környezetben a lakosság magasabb fokon működik együtt a helyi hatóságokkal, ezáltal gördülékenyebb a hulladékgazdálkodási hálózat kialakítása és működtetése. Ellentétbe helyezve a fejlődő országokban kevesebb hangsúlyt helyeznek a hulladékkezelésre, gyűjtésre és feldolgozására, ennek eredményeként elterjedtek illegális szemétlerakók és az önkormányzatokat is kevés ösztönzi a helyzet megváltoztatására, ezáltal a lakosság sem kap ösztönzést és oktatást a megfelelő hulladékgyűjtéssel kapcsolatban. 7 Htv. 12. 2a 8 CSEPREGI: 2015 előadásvázlat 18
A. Kialakult hulladékgazdálkodási stratégiák és gyakorlatok általános áttekintése A hulladékgazdálkodási témakör legelterjedtebb megközelítési formája az úgynevezett ISWM=Integrated Solid Waste Management rendszer, mely 6 elemből tevődik össze: 1. hulladékképződés 2. helyszíni hulladékkezelés, szétválogatás és elhelyezés 3. összegyűjtés a megfelelő hatóságok által 4. elszállítás a feldolgozó üzemekbe 5. újra hasznosítható. komposztálható vagy energia visszanyerésre alkalmas anyagok elkülönítése 6. végleges elhelyezés az arra kijelölt szemétlerakókban 9 Továbbá a legoptimálisabb esetben fenntarthatósági szempontok is érvényesülnek az egyes lépések során, mint a hulladékképződés megakadályozása és csökkentése a képződési elem esetében. A rendelkezésre álló adatokból levonható az a megállapítás, hogy míg a fejlett gazdasággal rendelkező államok jelentős részében sikeresnek mondhatók a kialakított SWM rendszerek, addig a fejlődő országokra jellemző megfelelő infrastruktúra hiánya gátolja az ilyen irányú törekvéseket. Ez egy halmozattan aggasztó megfigyelés, mely párhuzamosan súlyosbodik a fejlődő országok által generált hulladék folyamatosan növekvő mennyiségével. 10 B. Hulladékgyűjtés A hulladékgyűjtés az az eljárás mely során a keletkezett hulladékot a keletkezés helyéről összegyűjtjük és az kész állapotba kerül az elszállításra. Három fajta gyűjtési típust különböztethetünk meg: ember által végzett állat által végzett gép által végzett. 11 9 MOHEE and SIMELANE : 2015, 2.-ik fejezet 10 AKINCI: 2012, 114-124. oldal 11 MOHEE és SIMELANE: 2015, 15. o. 19
A fejlett országokban a hulladékgyűjtési területbe rengeteg tőke került befektetésre, melynek köszönhetően a helyzet jelentős mértékben javult, míg a fejlett országokban a rendelkezésre álló pénzügyi források hiánya miatt alkalmatlan és elavultnak mondható rendszerek működnek napjainkban. A fejlett országok megengedhetik maguknak hogy szakembereket foglalkoztassanak, ez által pedig biztosítják hogy a működő SWM rendszerek fenntarthatóságát. C. Hulladékszállítás A gyűjtést a szállítás követi, mely előírásoknak megfelelő szemétszállító járművekben történik a hulladéklerakók vagy MRF 12 erőművek területére. Fejlődő országok esetében állandó probléma ezen járművek elavult állapota, melyek fenntartása plusz költségeket generál. A fejlett országokra nem jellemző hogy problémák adódnának ezen a szinten. D. Válogatás, feldolgozás és átalakítás A fejlett országokban a címben felsorolt lépéseket kifejezetten erre a célra specializálódott központokban végzik képzett szakemberek felügyelete mellett, mint például az említett MRF hulladékégetőművek. A válogatás célja a vegyített hulladék összetevők szerinti elkülönítése, mint üveg, műanyag, gumi, fém, szerves és papír. Példaként a műanyag, üveg és alumíniumból készült tárolók feldolgozásra kerülnek, majd bálákba sajtolják az így nyert alapanyagot. Ezek később átadásra kerülnek az újrahasznosítást végző telepekhez, míg a szerves hulladékkomposztálási céllal kerül tovább szállításra. A műanyag esetében lehetőség van más technológiák alkalmazására is, mint a hulladékégetőműveknél az égetéses, az újrahasznosításra specializálódott erőművekben az alkotórészgáz kinyerése, míg szerves hulladék anarerob lebontását erre a célra épült erőművek végzik. 13 Ezzel szemben a fejlődő országokban alig találhatóak MRF telepek, ennek fő oka a szabad pénzügyi források hiányában gyökerezik. 14 Elterjedt viszont a nyilvános hulladékégetés E. Hulladéklerakás A hulladéklerakás egy erre a célra kijelölt földterületen, szeméttelepen történik és a hulladékgazdálkodás legáltalánosabbnak mondható megoldása, lévén hogy megoldást szolgáltat a hulladék végleges elhelyezésére, valamint a befektetendő tőke és kihasználhatóság 12 Materials Recovery Factory 13 anaerobic digestion 14 MEDINA: 2011. 4. o. 20
szempontjából a legköltségkímélőbbnek mondható. Manapság a fejlődő WTE technológiák és az újrahasznosítás elterjedésével kezd visszaszorulni a jelentősége, a fejlett országokban a keletkezett hulladék megközelíthetőleg 43%-a kerül hulladéklerakókba. A fejlődő országokban ez az arányszám természetesen magasabb, akár az 59%-ot is elérheti. 15 Ezek mellett a fejlett országokban található telepek általánosságban véve jóval fejlett kialakítással is rendelkeznek, általában szivárgás érzékelőkkel és csurgalékvíz gyűjtő rendszerekkel felszereltek. F. Komposztálás A komposztálás során tulajdonképpen egy természetes lebomlási folyamat kerül ellenőrzött környezetben imitálásra. A folyamat során a szerves anyagú hulladékból, növények számára könnyen felvehető tápanyagot tartalmazó, magas humusz tartalmú szilárd anyag, komposzt keletkezik. Fontos kiemelni, hogy ez a megoldás csak a szerves hulladék esetén hajtható végre, míg más MSW hulladék, mint a műanyag vagy az üveg esetében nem vezet eredményre. A komposztálás elsősorban azokban az államokban sikeresebb ahol a keletkezett hulladék nagyobb összetételben tartalmas szerves elemeket, ez pedig a fejlődő országokra jellemzőbb, ahol azonban nem elterjedt a módszer. 2016-ban Ausztriában a szilárd háztartási hulladék 30,9%-a került komposztálásra, de ez az arány Hollandiában és Svájcban is meghaladta a 20%- ot. Magyarországon ez az arány 6,2%-ot mutatott ekkor 16. Néhány fejlődő országban is kezd elterjedni, ezeken a helyeken azonban alapvető problémát jelent a hulladék válogatásának hiánya. A kevert hulladék pedig legjobb esetben is csak silány minőségű komposztot eredményez. G. Anaerobic lebontás Az anaerobic lebontás során a szerves hulladék egy oxigén hiányos kamrában lebomlik és biogáz fejlődik belőle, rendszerint metán, karbon dioxid és egyéb magas tápanyag tartalmú fermentációs maradék. Ezt az eljárást eredetileg biogáz termelésre fejlesztették ki, mely energiaforrásként hasznosítható. Azonban szén és a kőolaj meghatározó jelenléte miatt inkább vízkezelési technológiaként került szélesebb körben alkalmazásra, nem pedig biogáz termelésre. 17 Egyes fejlődő országokban, mint Kínában és Indiában viszont jelenleg is biogáz termelésre használják, elsősorban állati eredetű trágya és egyéb hulladékok felhasználás során. 1990-ben összes 3 ilyen erőmű volt kialakítva Európában, ezek száma a kőolaj és földgáz árak 15 RENOU:2008, Landfill leachate treatment fejezet, 468-493. o. 16 UNSD Enviromental Indicators [2017. január 10.] 17 VERMA: 2002, 11-30. o. 21
emelkedése folytán mára megnőtt és 2015 végén már 17 376 biogáz és 459 biometán termelő erőmű működött, számuk pedig a folyamatosan nő. 18 H. Újrahasznosítás Az újrahasznosítás az az eljárás mely során visszanyerjük a hulladék egyes alapanyagait, melyek a hasznosítási eljárást követően nyersanyag, félkész termék vagy késztermék formájában kerülnek vissza a termelési és felhasználási folyamatokba esetleg közvetlen felhasználásra kerülnek. A hulladékhasznosítás maradék anyagai pedig további kezelést, rendszerint égetést vagy lerakást, igényelnek. Az újrahasznosítás tág fogalomköre megkülönbözteti a termelési hulladékok újra hasznosítását, a termék használati szakaszában történő egyes részek újra hasznosítását és hulladékként végzett hasznosítást. Az újrahasznosítási folyamatokat a gyakorlatban általában felosztásra kerülnek: feldolgozásra (az elemeket megmunkáló gyártó eljárásokra) ipari előkészítésre (szerkezeti anyagokat visszanyerő technológiák) darabok és részegységek felhasználására (termékforma megőrzésével), valamint ezek hasznosítására (a termékforma felbontásával) 19 Az újrahasznosítás elvégzéséhez bizonyos előre meghatározott kritériumoknak is meg kell felelnie a hulladéknak, ezek konkrét tartalmi követelményei csoportonként eltérőek de az ellenőrzési műveletek általában nagyrészt az elemek mérettartásával vagy sérülések felismerésével kapcsolatosak. Hulladék hasznosítása számos előnnyel kecsegtet melyek elsősorban hogy ezáltal csökkenthető a nyersanyag kitermelés, a folyamat kevésbé terheli a természetes és épített környezetet mely energiamegtakarítással jár. Környezetvédelmi szempontból is előnyösnek mondható az eljárás mivel csökkenti az elszállítandó hulladék mennyiségét, csökken a hulladéklerakó területek terhelése és helyigénye, valamint általánosságban véve alacsonyabb környezetszennyezést jelent. A nem megfelelően elvégzett hasznosítási műveleteket leszámítva pedig a hulladékkal összefüggő fertőzésveszély és emberi egészségre káros hatások is visszaszoríthatók. A fentebb említett energiamegtakarításon belül számos befolyásoló tényező is csökkenthető, mint a felhasznált elsődleges alapanyag mennyisége illetve az alapanyag előállítás és hulladékelhelyezés energiaigénye. 18 European Biogas Association 2016 19 NAGY: 2011, 4. fejezet Hulladékhasznosítás 22
A legszélesebb körben újrahasznosításra kerülő alapanyagok a papír, műanyag, karton és fémek, mint az üdítős dobozok. Ezeket az anyagokat a feldolgozó telepeken bálákba rendezik, majd újra hasznosító üzemekben történik az új termékké átalakításuk. Gyakori, hogy a hulladék felosztásra kerül és csak egy része kerül újrahasznosításra, míg a fennmaradó, értéktelennek ítélt részek végleges elhelyezésre kerülnek. A fejlett országokban sokkal nagyobb arányban tartalmaz az MSW újra hasznosítható anyagokat, mely következtében gazdaságosabb opciót kínál e megoldás a hulladékgazdálkodásukban. 2010-ben Japán a műanyag hulladék 77%-a kerül újrahasznosításra, ez által világelsőnek volt mondható ezen a területen 20. Az összhulladék újrahasznosítási rátáját tekintve pedig Németország, Oroszország és Ausztrália állnak élen, ezekben az országokban 45% feletti a mutatószám, jelenleg Oroszország 66,7% mutatója a legmagasabb. 21 Fejlett országokban a fejlett technológiai válogatásnak és MRF üzemek elterjedtségének, valamint a törvényi előírásoknak köszönhető melyek a nagyvállalatok számára kötelezővé teszik a termelt hulladék szelektív gyűjtését. 22 Fejlődő országokban jóval kevesebb MRF üzemek találhatók, ezért az újrahasznosítás is sok helyen elhanyagolható jelentőséggel bír. Azokon a helyeken ahol megfelelő előírások vannak hatályban, mint például Kína vagy a Koreai Köztársaság ott virágzik ez az ipar, de Szíriában és a dél-afrikai államokban 0-2% között mozog a statisztikája. 23 Magyarország 24.3% a középmezőnyben található. 24 I. Hulladékégetés Az energiavisszanyerés nélkül folyatatott égetés kizárólag a hulladékmennyiség csökkentésére alkalmas, mely által mérsékelhető a szemétlerakókban elhelyezést igénylő mennyiség. A hulladékégetés exoterm folyamat. Az égetés során a hulladék szervesanyag komponensei a levegő oxigénjével reagálva gázokká, vízgőzzé alakulnak és füstgázként távoznak a rendszerből. Az éghetetlen szervetlen anyag salak, ill. pernye alakjában marad vissza. Ezzel a fajta egyszerű égetéssel akár 90%-al csökkenthető az MSW összetétele és közel 75%-al a súlya. Emellett működnek azok az égetéses technológiák, melyek során a hulladékmennyiség redukálása mellett a felszabaduló hőenergia is hasznosításra kerül. További előnye hogy az eljárás közegészségügyi szempontból is rendkívül hatékony, mivel a kórokozók a hő hatására elpusztulnak. A hulladékégetés hátránya hogy az égetés másodlagos környezetszennyezéssel jár (légszennyezés, pernye, salakelhelyezés problémái), mely jelentősen megnöveli a fenntartási és működtetési költségeket és gazdasági szempontból megháromszorozza a 20 MCCURRY: 2011 21 UNSD Enviromental Indicators 22 MCCURRY: 2011 23 UNSD Enviromental Indicators 24 Ibid 23
szükséges kiadások a legolcsóbb megoldáshoz, a hulladéklerakókhoz viszonyítva. 25 További jelentkező probléma hogy ökológiai szempontból kedvezőtlen minősített, mivel a termikusan bontott anyag kikerül a természetes körforgásból. A felsorolt okok miatt elsősorban a fejlett országokban elterjedtebbek a hulladékégető erőművek. 2013-ban 23 hulladékégető működött az Egyesült Királyságban és több mint 100 erőmű építési engedélykérés volt folyamatban. 26 A fejlődő országokban a szükséges pénzügyi források hiánya miatt kevésbé jellemző és a szabadtéri égetés során felszálló ellenőrizetlen káros anyagok okozta levegőszennyezés miatt nem is tanácsolt módszer. Kína különleges igazgatású területén Makaóban a legjelentősebb ez az eljárás, ahol a gyűjtött hulladék 99,8% kerül égetésre. 27 25 Ibid 26 NIXON: 2013. 2234-2244. o. 27 UNSD Enviromental Indicators, 2016. [2017. Január 10.] 24
Fejlett és fejlődő országok hulladékgazdálkodásának áttekintése A folyamatos hulladékképződés egy olyan világméretű akadály, melyet országonként eltérően kezelnek. Ennek egyik fő oka a keletkezett különböző fizikai jellemzőiből fakad. A fejlett országokra jellemzőbbek az újra hasznosítható anyagok jelenléte, míg a fejlődő országokban inkább szerves anyagokból tevődik össze a hulladék. 28 Ebből adódóan a feldolgozási eljárásoknak is eltérőek, azonban a hulladék összetételén kívül befolyásoló tényezők az egyes országok politikai stabilitása, a rendelkezésre álló források, a szaktudás és egyebek. Ennek megfelelően nagymértékben differenciált hulladékgazdálkodási stratégiák alakultak ki. A legkörnyezetkímélőbb és leghatékonyabb gyakorlatok közé tartozik a megfelelő komposztálás, hulladékból energia 29 technológiák, újrafeldolgozás és az előírásoknak megfelelő hulladéklerakók létesítése. 30 Azonban kevésbe elfogadott eljárások is virágzanak mint az illegális szemétlerakás, hátsó udvari égetés vagy a nem megfelelő szemétlerakók kialakítása, melyek olyan komoly ökológiai problémákhoz vezetnek, mint a talajvízszennyezés és az üvegházgázok levegőbe jutása. I. Kialakult hulladékgazdálkodási stratégiák és gyakorlatok általános áttekintése A hulladékgazdálkodási témakör legelterjedtebb megközelítési formája az úgynevezett ISWM=Integrated Solid Waste Management rendszer, mely 6 elemből tevődik össze: 7. hulladékképződés 8. helyszíni hulladékkezelés, szétválogatás és elhelyezés 9. összegyűjtés a megfelelő hatóságok által 10. elszállítás a feldolgozó üzemekbe 11. újra hasznosítható. komposztálható vagy energia visszanyerésre alkalmas anyagok elkülönítése 12. végleges elhelyezés az arra kijelölt szemétlerakókban 31 28 CHANDARAPPA: 2012, Waste Quantities and characteristics fejezet 100-115.o 29 waste-to-energy (WTE) 30 GUERRO: 2013, Waste Management fejezet 220-232. oldal 31 ROMEELA & THOKOZANI: 2015, 2.-ik fejezet 25
Továbbá a legoptimálisabb esetben fenntarthatósági szempontok is érvényesülnek az egyes lépések során, mint a hulladékképződés megakadályozása és csökkentése a képződési elem esetében. A rendelkezésre álló adatokból levonható az a megállapítás, hogy míg a fejlett gazdasággal rendelkező államok jelentős részében sikeresnek mondhatók a kialakított SWM rendszerek, addig a fejlődő országokra jellemző megfelelő infrastruktúra hiánya gátolja az ilyen irányú törekvéseket. Ez egy halmozattan aggasztó megfigyelés, mely párhuzamosan súlyosbodik a fejlődő országok által generált hulladék folyamatosan növekvő mennyiségével. 32 II. Az eltérő gazdaságok által generált MSW mennyisége Egy 2011-es a mexikói El Colegio de la Frontera Norte Intézet által, Medina Martin 33 nevével jelzett, készített tanulmány részletes adatokkal szolgál az egyes országok által termelt MSW hulladék mennyiségére nézve, melyből hangsúlyos kitűnik, hogy a fejlett országok mennyire élen járnak az érintett területen. A 2.-es ábra szemlélteti, hogy míg 0.79 kg/fő/nap a MSW termelésének rátája, addig a fejlett országok rátája eléri az 1,55/kg/fő/nap mennyiséget. Ezt a lakosok magasabb jövedelme és életszínvonala magyarázza, mivel ezek növekedése óhatatlanul is magával vonja az elfogyasztott és felhasznált termékek szélesedő körét, mely folyamat vége megnövekedett hulladékmennyiséget eredményez. Emellett megfigyelhető, hogy számos gazdaságilag fejlődő, de alapterületét tekintve aprónak mondható sziget, mint Mauritius vagy Fiji, is magasabb MSW rátát mutat (0,85-0,94 kg/fő/nap). Ez kiváltképp a turizmusra vezethető vissza, valamint a szigetek gazdaságának elkerülhetetlen jellemzője az import termékék rendkívül magas aránya, melyek részét képezik a műanyag flakonok, tárolók és a csomagolás. 32 AKINCI: 2012, 114-124. oldal 33 MEDINA: 2011, 2-6. o. 26
Ország 1 főre jutó GDP Emberi Fejlettségi Index= HDI MSW termési ráta (kg/fő/nap) Referenciák Fejlődő Országok Algéria 7 421 0,698 0,67 Kehlia és Gourine Brazília 9 414 0,718 0,85 Troschinetz és Mihelcic Chile 13 057 0,805 0,87 Méndez et al. Kína 6 200 0,687 0,98 Zhang et al. Egyiptom 5 151 0,644 0,69 Zaki és Khayal Etiópia 848 0,363 0,30 Hoornweg és Bhada-Tata Fiji 4 110 0,688 0,94 Grano et al. India 2 993 0,547 0,38 Sharholy et al. Irán 10 496 0,707 0,89 Troschinetz és Mihelcic Jamaica 6 931 0,727 1,00 Troschinetz és Mihelcic Madagaszkár 912 0,480 0,80 Hoornweg és Bhada-Tata Malajzia 12 724 0,761 1,30 Periathamby et al. Mauritius 11 658 0,728 0,85 Mauritiuszi statisztikák Nigéria 2 001 0,459 0,55 Ogwueleka Ukrajna 5 737 0,729 0,82 IFC Átlag 0,79 Fejlett Országok Ausztrália 34 259 0,929 2,23 Hoornweg és Bhada-Tata Franciaország 29 578 0,884 1,24 Eurostat Németország 32 255 0,905 1,22 Eurostat Olaszország 26 578 0,874 1,50 Eurostat Japán 29 692 0,901 1,62 Tanaka Hollandia 36 358 0,910 1,50 Eurostat Spanyolország 27 066 0,878 1,36 Eurostat Egyesült 32 147 0,863 1,26 Eurostat Királyság Egyesült 41 761 0,910 2,01 USEPA Államok Átlag 1,55 2.-es ábra: Future Directions Of Municipal Solid Waste Management In Africa By Africa Institute Of South Africa, 9-10. o. A táblázatból általános következtetésként levonható hogy az egy főre jutó GPD növekedése szabályszerűen magával vonja a MSW ráta növekedését is, mely mellett a HDI index is hasonló hatást eredményez, mely a fogyasztó társadalommal van összefüggésben. Ezt a folyamatot illusztrálja a 3.-as ábra. 27
. 3.-as ábra: Future Directions Of Municipal Solid Waste Management In Africa By Africa Institute Of South Africa, 11. o. III. Jogi szabályozás Mint már korábban is említésre került, az egyes országok SWM stratégia jelentősen eltérőek a fejlettség fokától függően, ennek pedig egyik meghatározó tényezője a megfelelő jogi szabályozás hiánya a fejlődő országokban. Azonban megfigyelhető az a folyamat, hogy ahogy egyre rendezettebb és kiterjedtebbé válik ezen országokban a jogszabályozás és ezek végrehajtása is erősödik, úgy fejlődik a hulladékgazdálkodás terület is. A 4-es és 5-ös ábrák felsorolják pár gyűjtött ország a témát érintő jelentősebb jogalkotási aktusait, melyek jelenleg is hatályosak. 28
Ország Jogszabályok/Törvények Hatályba Forrás lépes dátuma Fejlődő országok Brazília National Solid Waste Policy 2010 De Costa Chile General Enviromental Law 1994 National Commission of Enviroment Kína Prevention and Control of Solid Waste 1996 Wang Pollution Egyiptom Law No. 38/1967 on General Public 1967 Zaki és Khayal Cleaning Law No. 4/1994 for the Protection of the Enviroment és módosításai 1994 Etiópia SWM Proclamation no 513/2007 2007 Rogero Fiji Enviromental Management Act 2005 2005 Sheppard Waste and Pollution Regualtions 2008 2008 India Enviromental Protection Act 1986 1986 CED 34 Irán Waste-management Act 2003 Gilani-Lempges Jamaica National SWM Act 2002 2002 ELAW 35 Malajzia Solid Waste and Public Cleansing 2007 Yahaya Management Act 2007 Mauritius Enviromental Protection Act 2002 2002 Kowlesser Nigéria The National Enviromental Standards and 2007 ELRI 36 Regulations Enforcement Agency Act (NESREA ACT) Ukrajna National Law on Waste 1998 Klean Industries 4-es ábra: Future Directions Of Municipal Solid Waste Management In Africa By Africa Institute Of South Africa, 24. o. 34 Centre for Enviroment and Development, 2011 35 Enviromental Law Alliance Worldwide, 2012 36 Enviromental Law Research Institute, 2012 29
Ország Jogszabályok/Törvények Hatályba Forrás lépes dátuma Fejlett Országok Ausztrália Enviromental Protection Act 1993 1993 EPA Németország Waste Avoidance and Waste 1986 NREL 37 Management Act Olaszország Waste Act (Legislative decree 22/97) 1997 Cesari Japán Basic Law for establishing the recycleoriented 2000 Yamamoto society Hollandia Enviromental Management Act 1993 1993 Johnson (EMA) Spanyolország Law 10/1998 on waste 1998 Huerta et al. Egyesült EU Waste Framework Directive 2008 DEFRA 38 Királyság Egyesült Államok Solid Waste Disposal Act Resource Recovery Act 1965 1970 Johnson 5-ös ábra: Future Directions Of Municipal Solid Waste Management In Africa By Africa Institute Of South Africa, 25. o. A táblázatban említésre kerülő országok közül szinte valamennyi rendelkezik megfelelő jogszabályi háttérrel, valamint a kiemelt törvények vagy rendeletek mellett külön jogszabályokat is találhatóak az egy SWM területekre vonatkozóan. Itt példaként említeném meg Mauritiust, ahol az Enviromental Protection Act 2002 keretjogszabály mellett az alábbi jogszabályok is hatályban vannak: Dumping and Waste Carrier Regulations (2002) szemétszállítás és szemétlerakás Standards for Hazardous Waste Regulations (2003) veszélyes hulladék Industrial Waste Audit Regulations (2001) ipari hulladékok ellenőrzése 37 National Renewable Energy Labor, 1995 38 Department for Enviroment, Food & Rural Affairs, 2014 30
A fejlődő országok közül kiemelkedik India ahol viszonylag új jogszabályokok szabályozzák a bio-orvosi 39 és az e-hulladékok 40 területét. IV. Újrahasznosítás a fejlődő afrikai országokban Az afrikai országokban a hulladékok újrafeldolgozása és újra hasznosítása meghatározó társadalmi bevételforrás, melynek egyik oka az, hogy a keletkezett hulladékot elenyésző mértékben válogatják, nem jellemző a szelektálási művelet mely ahhoz vezet, hogy minden, alapanyagra tekintet nélkül egyben gyűjtenek és ömlesztve kerülnek el a hulladéklerakókba vagy illegális gyűjtőkbe. Ennek eredményeként hatalmas mennyiségű újra hasznosítható anyag lelhető fel a hulladék csatornákban, szabad terepet biztosítva ez által az informális válogatásnak, vagyis a guberálásnak. A következő részben két ilyen ország helyzetét fogom ismertetni. A. Uganda Uganda fővárosában, Kampalában számos olyan anyag is újra hasznosításra kerül, melyek a nyugati előírások alapján már nem lehetnének engedélyezhetők. A régi autógumikból szandálok készülnek, az eldobott konzervek paraffin gyertyatartókká alakulnak, a műanyag tárolók pedig csirkeetetőkké változnak. Konyhafelszerelések általános alapanyagát képezik a fémhulladékok, talán a papír újra hasznosítása a legelfogadhatóbb, melyből WC papír és csomagolópapír készül. Ezen felül elfogadott a szerves hulladék felhasználása is, mint a banánhéj, ananászhéj és szinte bármilyen ételmaradék, melyet elsősorban a farmerek gyűjtenek és állateledelként (moslék) kerülnek használatra, főleg a malacok és marhák esetében. 41 B. Kenya Kenya városi lakossága három nagyvárosban és további két méreteiben kisebb városban sűrűsödik össze. A kenyai közigazgatás által kiadott közlemények alapján az urbanizációs folyamat jelentősen felgyorsult, melyet a városi migráció növekedése is jelez. Ezzel párhuzamosan egyre több háztartási hulladék képződik, a hulladékgyűjtési és előírásoknak megfelelő lerakási kapacitás viszont változatlan maradt, sőt egyes helyeken csökkent is, ahol az érintett városgondozások képtelenek teljes üzemben működtetni a szemétszállító járműveket. A nyers alapanyagok magasabb ára pedig arra ösztönzik az ipari vállalkozókat, 39 Bio-medical waste management and handling rules 1998. 40 E-waste management and handling rules 2011. 41 NYAKAANA: 1997, Uganda fejezet 33-43. o. 31
hogy újra hasznosítható alapanyagokat alkalmazzanak, melyek sok esetben nem esnek át a megfelelő válogatási eljárásokon és tisztításokon. Kenyában is virágzik a guberálás, melyet a hatalmas szegénység és az újra hasznosító gyárak megjelenése is csak erősít. Az említett gyárak a többnyire a szeméttelepekről származó hulladékot veszik át csekély fizetség ellenében. Fontos megemlíteni, hogy az elmúlt években számos ilyen iparág is csődbe ment az állandósult víz és elektromosság hiányának köszönhetően, ilyen volt például a ragasztóipar, mely jellemzően a húsfeldolgozókból származó csontokat és patákat használta fel. 42 V. Helyi hatóság hulladékkezelési feladatai és irányadó jogszabályai A helyi hatóságok, közösségek és önkormányzatok alkotják a fenntartható fejlődést támogató változások első szintjét, mely által kulcsfontosságú szerepet játszanak a folyamatokban. Ezek az intézmények felelősek az infrastruktúra fejlesztéséért, a közbeszerzések lebonyolításáért, a hulladékgazdálkodás megszervezéséért, ezzel párhuzamos a közegészségügy és oktatás is itt összpontosul. Mauritius szigetén a Helyi Igazgatásért és Külső Szigetekért felelős minisztérium hatáskörébe tartozik az SWM, mely magába foglalja a gyűjtést, a biztonságos megsemmisítést, a hulladéklerakók működtetését, a hulladékgyűjtő járművek beszerzését és azokhoz tartozó vezetői engedélyek kiadását, valamint az illegális hulladéklerakók felügyelete és kezelése is a feladata. 43 Egy másik megoldásként a görög szabályozás a helyi hulladékgazdálkodás első lépéseként kezelési tervek létrehozását írja, elő melyek biztosítják a biztonságos és rendszerezett gyűjtést és a hulladékkezelő szolgáltatások gazdaságnak megfelelő logisztikai és hatékonysági szintjét. 44 Az ilyen feltételeknek megfelelő hulladékkezelésre minden nagyobb lélekszámot számláló városban szükség van, de itt is érzékelhető a különbség a fejlett és fejlődő országok vonatkozásában. A hulladék minimalizációt célzó eljárások hiánya több okra is visszavezethető, mint a hirtelen felgyorsult urbanizáció, a lakosság környezettudatosságra nevelésének hiánya, a szennyező fizet elv implementációjának elmaradása, a szükséges felügyelet és kontrolling valamint a társadalmi közösségi megmozdulások gyengesége. 45 A Hellén Államban átültetésre kerültek az uniós irányelvek a helyi törvénykezési és politikai szerkezetbe, ezáltal biztosítottak a nemzeti hulladékkezelés igényei és prioritásai a minimalizáció megvalósításához. Ennek állnak a fókuszában az újrahasznosítást végrehajtó 42 RAKODI: 2000, Poverty and political conflict in Mombasa fejezet, 153-170 o. 43 Mauritius Local Government Act 1989. 44 ZOTOS: 2009., 1686-92. o. 45 Ibid. 32