ADALÉKOK "MUROKORSZÁG" LAKÓINAK ÉLETMÓDJÁHOZ AXVU1-XIX. SZÁZAD FORDULÓJÁN

Takács Péter ADALÉKOK "MUROKORSZÁG" LAKÓINAK ÉLETMÓDJÁHOZ AXVU1-XIX. SZÁZAD FORDULÓJÁN Murokország csak nevében "elmeszülemény". Először alighanem Gergely Lajos használta a meghatározást a Székely Néplap 1866-os évfolyamában/ s tőle kölcsönözte Benkö Samu, annak a három Nyárád menti falunak - Ilencfalva. Lörincfalva. Lukafalva - a jellemzésére, amelynek lakói a XIX- XX. század folyamán kertészkedéssel, zöldségfélék termelésével és piaci értékesítésével próbálták - és próbálják talán még ma is - elviselhetőbbé szelidíteni hétköznapi gondjaikat. 2 Ennek a három falunak kísérelem meg ezúttal "visszább" vinni időben a történelmét, s megkeresni a kertészkedés, zöldség-termelés korábbi hagyományait, egyben fényt villantani néhány adalékkal az említett három település lakóinak hétköznapi életére a XVIII- XIX. századázad fordulója közötti évtizedekben. Murokország - mint említettem volt - három picinyke falu Erdélyben. "gyöngyszemként" felfűzve a Nyárád patakra. Egy mérföldnyire találhatók Marosvásárhelyhez, de tájékozódási és piacozási pontként a három település néppessége már az 1780-as években felsorolta Gyalakuta, Tövis, Ebesfalva. Bonyha, Radnót, Szentpál. Medgyes. Makkfalva és Harasztkerék oppidumokat is, ahová olykor-olykor, ha idejük engedte, s eladni valójuk is volt, több-kevesebb rendszerességgel ellátogattak piacozni. Történetüket, vásár- és ünnepnapjaikat feltárni, munkás hétköznapjaikat szintézisbe foglalni, túlnő e dolgozat keretein. Lehetőségem most csak annyi, hogy adalékokat szolgáltatok hétköznapi világuk munkás küzdelmeihez. Ezt is csak szűk időhatárok között, az 1785-ben és 1820-ban megkísérelt úrbérrendezés fentmaradt dokumen-tumainak felvillantásával/ 1785-ben, II. József uralkodásának hatodik évében, az uralkodó elrendelte népszámlásással majdnem egyidőben Erdély falvaiban megjelentek az úrbérrendező biztosok, hogy Mária Terézia 1767-es rendelete nyomán a Habsburg-uralkodóház e tartományában is elvégezzék az úrbéres lakosság számbavételét, szabályozzák haszonvételeiket és földesúri szolgáltatásaikat/ A munkálat elkezdődött, a magyarországi úrbérrendezés dokumentumai és kívánalmai alapján, de nem fejeződött be. Csak a falvak lakóinak "megvallatásáig", az előzetes összeírás elvégzéséig jutottak. Az iratok levéltárba kerültek, s ott pihennek ma is szinte háborítatlanul. Eddigelé a történészek figyelmét is elkerülték. Az 1785-ben megszakadt munkálatokat 1820-ban újra kezdték. Ugyanazok a dokumentumok szolgáltak alapul, amelyeket 1785-ben is használtak. Egyetlen változás történt. A falusi

lakosságot "kikérdező" 9 kérdőpont utolsó kérdését megváltoztatták. II. József jobbágyrendelete után ugyanis fölöslegessé vált rákérdezni arra, hogy örökösök-e, avagy szabadmenetelüek a jobbágyok. Ezen kérdés helyett ezúttal az erdőélési szokásokról tudakozódtak a kérdező biztosok. 5 Mielőtt azonban vallatóra fognánk az így keletkezett fonásokat, vessünk egy pillantást a II. József kori népszámlálás adataira. Murokország népessége 1785-1787 között 6 A község neve Házak Családok Összes száma népesség Férfiak száma Ilencfalva 43 45 212 111 32 Nemes férfi Lőrincfalva 46 44 218 104 3 Lukafalva 68 73 366 200 77 Összesen 157 162 796 415 112 A számok egyértelműen tükrözik, hogy olyan településekről van itt szó, ahol mindenki ismer mindenkit, ahol patriarchális keretek közé szerveződve múlnak a közösség hétköznapjai, s nemcsak együtt élnek, hanem tényleges közösséget is alkotnak az emberek. Kis túlzással azt is mondhatnánk: egy nagy család a három község. Ami 157 házban, 162 családban, 796 ember között történik, abban nincs titok. Ilyen kicsi számú közösségben az individum feloldóik a szokások diktálta örökletességben, értékrendben és életvitelben. Céljaiban aláveti magát a közösségnek, az írottan, vagy hagyományokban nemzedékről nemzedékié szálló "falutörvénynek". Fészekaljnyi közösség ez még akkor is, ha három falu igazgatási keretei közé szervezte őket a történelem. Nem véletlen hát, hogy annyira összecsengenek azok a vallomások, amelyeket 1785-ben és 1820-ban "vettek ki" mindhárom településen. Első alkalommal vadadi Nagy József marosszéki szolgabíró és esküdttársa Halmágyi Imre kérdezgették a "megesketett" személyeket. Ilecfalván három "agilis", tehát "félnemes" - Tollas István, Székely Zsigmond és Horkó András -, és négy "szabad nemes" - Jánosi József, Jánosi István, Mátyás Pál és Jánosi Mózes - tett "vallomást". Hangoztatták is, hogy "az mű falunkban egy jobbágy sincsen, hanem mind székel szabadsagai élő emberek laknak". Némileg változott a helyzet 1820-ra, amikor Dósa Dániel és Nagy Elek conscriptorok "vallatták" a lakosokat. Ekkor két "armalista" - Horváth István és Bartha Gergely -, négy "szabad székely" - Horkó András, Tollas Zsigmond, Puskás István és Kakasi Mihály - és egy "colonus", Mátyás Sámuel úr jobbágya - Kerekes Zsigmond - tettek vallomást. A változás okára is fény derül. "Itt nállunk - mondották a kérdezettek egybehangzóan - a colonusok conventio

szerént szolgálnak négy-öt esztendőktől fogva, mivel az előtt a mi falunkba zsellér nem volt, hanem azután lettek a zsellérek a szűk idő mián". A vallomások hitelét erősíti, hogy Horkó András 1785-ben 27 évesen található a vallomástevők között, 1820-ban pedig 63 évesen. Az 1785-1787 között 45 családot számláló Ileucfalván két szabad menetelű zsellért vettek számba. Nagy András "földesurat" szolgálta Szabó János nyolcad telkes. 180 négyszögöl belső telket használó "szabad menetelű zsellér"; Mátyás Sámuel "földesurat" Hegyedi János fél telket, azaz 442 négyszögöl belső fuiidust használó "szabad menetelű zsellér". 1820-ra, valószínűleg az 1810-es évek derekán Erdélyre köszöntő éhinséges állapot következtében Mátyás Sámuel tekintetes urat már öt colonus szolgálta: Székely János, Kerekes Zsigmond, Kerekes Imre. Székely András és Miklós János, öten 5 egész 3/4 bécsi mérő összterületű belső fundust 3 egész 6/8 katasztrális hold szántót és 1 egész 1/8 hold - kétszer sohasem kaszálható - rétet "usuáltak". Az öt "colonus" vagy jobbágy mellett ugyancsak Mátyás Sámuel tekintetes urat szolgálta 2 zsellér - Berkeszi István és Szarvai Miklós -, akik közül Berkeszi István fél belső telket használt, a kovácsmesterséget űző Szávai Miklós pedig egynegyed belső telket usuált. Birtokolt még Mátyás Sámuel két puszta telket, mindkettő egynegyed nagyságú volt, külső járandóság nélkül. Tollas György armalistának is volt egy puszta telke, melynek a belsősége egész teleknyi volt, de csak fél teleknyi szántó és negyed telekhez járuló rét volt az appertinentiaja. 7 Lörincfalván bonyolultabb volt a helyzet mind 1785-ben, mind 1820-ban. 1785-ben öt "agilis" vagy "félnemes" - Simon István, Simonfí György. Pető Miklós, Molnár István és Pető István -, valainint két "agilis nobilis", nemes székely - Fekete Ferenc és Fábián István - tettek vallomást. Vadadi Nagy József kérdéseire a lőrincfalvaiak is hangsúlyozták, hogy "ezen helységünkben igen kevés a jobbágyság és zsellérség, mivel többnyire mind nemes szabadsággal élő személyek, a jobbágy pedig ki ezen helységben vagyon, mind örökös jobbágy, mivel mű mind eleitói fogva mind annak tudgyák lenni minnyajokot". 1785-ben Lörincfalván széplaki P.Horváth Ferencnek 6 jobbágya és 6 zsellére volt. Ebből három jobbágy - Szabó János, Szabó György és ifjabb Szabó János közös beltelken élt, közösen használták a szántót és a rétet is, míg egy jobbágy - Oláh Farkas - a földesúr "curiáján élt". A hat jobbágy így összesen használt 3 egész 3/4 beltelket, összesen 3006 négyszögöl teljedelemben, 11 egész 6/8 katasztrális hold szántóföldet és két és fél kaszáló rétet. A hat zsellér 5 egész belső telket - 4188 négyszögöl terjedelemben -, 17 egész 1/8 katasztrális hold szántót és 4 egész 3/4 kaszáló rétet usuált. Az említetteken kívül 1785-ben harasztkereki Szél Ferencet szolgálta még 1 zsellér - Zombori Sámuel - aki 1/4 belső telken, 182 négyszögölen élt. A

Lörincfalvi református eklézsiának is szolgált két zsellér, akik közül Kováts Zsigmond 3/4 résznyi belső fimdúson - 624 négyszögöl - élt. Bálint István pedig 5/8 belső telket - 570 négyszögöl - használt. Nemes Fábián Györgyöt ugyancsak egy szabad menetelő zsellér szolgálta, aki 5/8-os belső telke - 300 négyszögöl - mellé használt 2 egész 1/4 katasztrális hold szántót és 2 kaszáló rétet. 1820-ban, amikor Dósa Dániel és Nagy Elek mérték fel a szolgáló népek állapotát Lörincfalván, a viszonyok jelentős változását regisztrálták. Ekkor két armális nemes - Fekete István és id. Fábián István - mellett 3 szabad székely - Pető Ferenc. Ungvári Sámuel Dávid István -, Maurer Sándomé 3 zsellére - Lajos István, Bálint Mihály. Lázár János - és Datzó József úr 1 jobbágya - Oltyán János - esküdtek fel a vallomástételre. Ekkor Maurer Sándomé asszonyt 5 jobbágy szolgálta, akik 9 egész 3/4 résznyi beltelek mellett 21 egész 4/8 hold szántót és 4 egész 1/8 kaszáló rétet használtak. Datzo József úrnak 4 jobbágy szolgált, akik 6 egész 1/4 résznyi belsőség mellett 13 egész 5/8 hold szántót és 3 egész 2/8 kaszáló rétet "usuáltak". Fábián József annalista nemesnek három zsellér szolgált, ebből kettő élt a Fábián úr fundusán. egynek pedig 1/4 belső fundus adatott használatába. Fekete Andrásnénak is volt egy 1/4 belső fundust használó zsellére. Fekete Ferenc armalista nemest is egy 1/4 belső telken élő zsellér szolgálta, ugyanúgy, mint Simonffi Volfgang szabad székelyt. Egy-egy negyedtelek nagyságú belső fundust használó zsellér szolgálta még 1820-ban Lőrincfalván Pető András. Simon György. Bálint István és Simonffi György örökösét, akik mindannyian szabad székelyek voltak. A SimonfYi György örökösét szolgáló zsellér egyébként kovácsmester volt. Volt a falunak - Lörincfalvának - két darab 1/4 telek méretű belső fündusa is. Az egyik pusztán állt 1820-ban, a másikon a falu két pásztora - Takáts István és Dávid Farkas - telepedett meg. A lörincfalvi colonusok és zsellérek egyébként szóbeli egyezség szerint szolgáltak, amint a vallomástevők mondották: "Itt nálunk a colonusok edgyezés vagy pedig mások conventio szerént szolgálnak, a felséges Josef császár idejétől fogva, mert az előtt a jobbágyság nem változtatta lakhelyét, most pedig ki tétetvén a colonusok, minden tavaszon változtathattyák lak liejj eket". Szóbeli egyezés vagy conventio szerint szolgáltak a jobbágyok és szellérek Lukafalván is, mind 1785-ben, mind 1820-ban, ahol ugyancsak átrendeződtek a társadalmi viszonyok 1785 és 1820 között. 1785-ben, amikor vadadi Nagy József vette ki a vallomásokat, még hat "nemes székely" - Bartha György. Mátyási Miklós, Kádár Ferenc. Jánosi István, Bartha Márton, Szász Péter - és két szabad székely - Kakasi István, Gáspár Ferenc - voltak a megkérdezettek, s összesen két szolgáló háztartásról tudósítottak. Jánosi Antal földesúr alattvalójának tudták Sorban Gergelyt, aki

7/8-os belső fúndusa - 709 négyszögöl - mellé 3 egész 1/8 katasztrális hold szántót és 1 egész 1/4 hold kaszálót használt. Birtokában volt 1/4 résznyi szőlőnek is. A másik szolgáló Jánosi György földesurat gyarapította szolgálataival. Fodor Mihály "örökös" alattvaló 1 egész 2/4 résznyi belső fundust - 1287 négyszögöl -, 2 egész 4/8 katasztrális hold szántót és 1 egész 2/4 hold rétet "usuált". Neki is volt 1/4 résznyi szőlője. A vallomástevők ekkor egybehangzóan hitet tettek amellett, hogy "a mü értünkre ezen két jobbágy mind örökös jobbágy, úgy szolgáltának". 1820-ban Dósa Dánielnek és Nagy Eleknek négy armalista nemes - Bartha Sámuel. Bartha Sándor. Tollas István. Nagy András -. két szabad székely - Szász György. György Imre - és egy colonus. Jánosi Antal földesúr kolonusa - Fodor Zsigmond - tettek vallomást. Ekkorra azonban Jánosi Antal földesúrnak már 1 jobbágy és 1 zsellér szolgált. Fodor Zsigmond jobbágy 1.5 belső telken, 2 egész 3/8 katasztrális hold szántón és 5/8 kaszáló réten gazdálkodott. Darotz Zágorka zsellérnek 1/4 teleknyi belső fundus volt a használatában. Két jobbágy szolgálta ekkor Bartha György armalistát. Az egyik jobbágya - Irimia Demetrius - nemesi fundúson "ült", és 3/8 katasztrális hold szántó mellé 3/8 kaszáló rétet usuált. A másik jobbágy - Soos Ferenc - fél telek belső fundus mellé 1 egész 2/8 katasztrális hold szántót és 3/8 kaszáló rétet használt. Lukafalván 1820-ban a legtöbb jobbágya a marsovásárhelyi cívis, annalista nemesnek. Bartha Györgynek volt. 5 colonus egyezkedett vele évről évre: Kaki Mihály. Sos Sámuel, Badui György. Marusán Kirilla. Székely Mihály. Az öt jobbágy összesen 5 egész 1/2 résznyi belső fundus mellé 2 egész 6/8 katasztrális hold szántót és 1 egész 5/8 kaszáló rétet használt. Volt még egy jobbágya - Márk Zsigmond - Ben kő Márton armalis nemesnek/ aki 1 egész belső telek mellé hsznált 1 egész 1/8 hold szántót és 2/8 kaszáló rétet. Végül Bartha Zsigmond annalistát szolgálta még egy zselléniő - özvegy Beni Istvánné -, aki 112 résznyi belső funduson ült. íme Murokország "eljobbágyosodása", "elzselléresedése" 1785 és 1820 között. A változás - lévén szó mindösszesen néhány tucat háztartásról a három településen - elgondolkoztató. Azt nehéz lenne az adatokból kihámozni, hogy milyen mértékű elszegényesedés sújtotta Murokország lakosságát a két felmérés közötti 35 év alatt, de a jogi degradálódás ténye kézzelfogható mindhárom településen. A szolgálónépek dézsmát és nónát - egybehangzó vallomás szerint - sehol nem adtak a földesuraknak, de munkával igencsak gyarapították a földesurak jövedelmét. Lukafalván egy-két nemes 1820-ra meghonosította a fonál-adás kötelezettségét is.

A bizonytalanság ellenére sem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy a jogi süllyedés magával hozta a családok, háztartások gazdasági hanyatlását is. s a szolgáltatást az annalisták és földesurak felhasználhatták vagyoni gyarapodásukra. Ezt látszik bizonyítani a jobbágy- és zsellér jogú lakosok számának feltűnő gyarapodása 1785 és 1820 között. Ennek érzékeltetésére állítottam össze az alábbi táblázatot. A társadalmi "degradálódás" folyamata "Murokoi szagban" E\ Ilencfalva Lőrincfalva Lukafalva jobbágy zsellér jobbágy zsellér jobbágy zsellér 1785 - i 6 9 2-1820 5 i 0 12 9 2 A szolgáló népek számbeli gyarapodása önmagéban is szaporította a robotnapok számát, de gyarapította a munkanapok számát az is. hogy II. József megszüntetvén az örökös jobbágyságot, Murokország emelkedő, vagyonosodó nemesei, székelyei évről évre egyezkedtek szolgálóikkal, s mind több és több munkát és szolgáltatást követeltek tőlük. Az 1785-ben még tetten érhető patriarchális attitűdöt 1820-ra kezdi felváltani a földesurak "mohósága". Kilencedet, telekbért ugyan még nem követelnek alattvalóiktól, de 1820-ban Ilencfalva jogfosztott]ai már "fonnak két-három font" fonalat uniknak. Hasonlóan cselekszenek Lukafalva szolgáló népei is. Lórincfalván pedig Ma mer Sén donié és Datzo József földesurak nemcsak "négy font" fonalat követelnek jobbágyaikról, zselléreiktől, hanem "12 sing vásznat" is szövetnek velük. Nem látványos még ez a "kisajátítás", és bizonnyal nem "toppantotta össze" a földesúri szolgáló népek háztartásait sem. s meglehet, hogy csak az emberi szorgalmat növelte, de ha a fonás és szövés alapanyagát is a jobbágyoknak kellett megtermelniük, bizony jelentősen szegényítette őket. Ahhoz azonban, hogy ennek a folyamatnak a mélyére lássunk, több tucat települést kell majd megvizsgálni. A jobbágyok és szellérek vágyom helyzetének jellemzésénél többet elmondanak fonásaink a három falu lakóinak életmódjáról, gazdálkodásukról, megélhetési- és munkalehetőségeikről. "Murokország" települései hegyektől, bányáktól, nagy erdőségektől, folyamok tutajt hordozó sodrától, kiterjedt nádasoktól, mocsaraktól, jeles borteiraő szőlőskertektől távol eső falvak. Boltos, zsidó kereskedő, jeles korcsmáros, értelmiségi pályán tengődő ember nem élt még ekkoriban e

három településen, hacsak az ilencfalvi vagy lörincfalvi református lelkészt nem tekintjük ilyennek, aki a három falu lakóinak a lelki gondozása mellett ellátta a tanítóskodást is. Feltűnő ugyanis, hogy Llencfalván 1820-ban 3 szabad székely - Kakasi Mihály. Tollas Simon. Horko András - és egy armalista. - Bartha Gergely - saját kezű aláírással hitelesítette vallomását. IJinncfalváji Dávid István szabad székely és Lajos István zsellér tette ugyanezt. Szinte biztosra vehetjük, hogy ebben az időben a három falunak együtt sem volt annyi fölös jövedelme, hogy külön-külön taitson el egy-egy tanítót és papot. Az állam pedig ilyesmire ekkoriban még csak körlevelet, uralkodói pátenst áldozott legfeljebb, de pénzt nem. A református eklézsiának Löríncfalván "elpusztásodott". emberemlékezet óta lakóház nélkül álló beltelke pedig arra enged következtetni, hogy a praedikatori és tanítói feladatokat ellátó "nagytiszteletű" lelkész uram llencfalván ütötte fel tanyáját, s innen járt ki prédikálni, esketni, keresztelni, temetni Luka fal vára és Lörincfalvára. Ez utóbbi helyen tanítói buzgalmát is igényelte a lakosság. Lukafalván erre nem igen tartottak igényt. Itt ugyanis mindenki csak keze keresztvonásával hitelesítette 1785-ban és 1820-ban a vallomásokat. Mesterekben sem bővelkedett a környék. Mindössze llencfalváról van adatunk arról, hogy 1820-ban ott egy obsitos katona űzte zsellér minőségében a kovács mesterséget. Gróf Mátyás Sámuelt szolgálta, aki negyed teleknyi belső fundust engedett át számára, s alighanem "mestersége nmeivel" rótta le földesúri robotját. Szávai Miklósnak hívták egyébként hajdani lópatkoló, ekevasat élező, egyéb vasmunkát végző emberünket. Summa summárum, Murokország lakóinak földművelésből és állattenyésztésből kellett tengetni életüket. Ezt is csak nagyon szűkösen tehették. Mindenekelőtt azért, mert szántó mezejük is, rétjük is. legelőjük is fölöttébb kevés volt. Mindhárom faluban mind 1785-ben. mind 1820-ban egybehangzóan vallották nemesek, székelyek és szolgáló népek, hogy "ollyan kicsind az határunk mindenik fordulója, hogy minden esztendőben más falvak határairól kenteleníttetünk venni földet". Lukafalva lakói a harmadik-negyedik határra is "kimentek" szántót bérelni. Meglévő kevéske szántójukat 2 nyomásban művelték, s földjeiket 3-4 évenként trágyázták. Szántani csak négy. akinek volt hat marhával szánthattak, de kettővel sem 1785-ben, sem 1820-ban nem. A vallomások egyértelműsítik, hogy technikai eszközeikben, szerszámaikban 1785 és 1820 között semmi változás, módosulás nem történt. A határhasználatban sem, a vetni szokott termeivényekben sem. Jó, vagy "meglehetős" minőségű szűkös földjeikben mindhárom községben, mindkét időpontban búzát, rozsot, kétszerest vagy elegy búzát vetettek már 1785-ben. A nedvesebb, savanyúbb földekben zabot és alakoit. 1785-ben még sehol, 1820-ban azonban mindhárom helyen megemlítik, hogy rendszeresen termelnek török búzát, azaz kukoricát. Ez utóbbit - a lőrincfalvaiak külön is vallanak róla - nem fordulós rendszerben

tennelték. hanem állandóan müveit, évről évre bevetett földben. Ezéit kukorica alá gyakrabban trágyáztak, mint akár a búza alá. A gabonafélékből három-négyszeres terményt takarítottak be. Kétféle méitéket - "a szebent vékát" y és a "marosvásárhelyi 16 kupás vékát" 7 " - használtak. A szebeni vékából nyolccal vetettek egy holdba, míg a marosvásárhelyiből néggyel egy köblösbe. Egy marosvásárhelyi véka vetőmag búza három 25 kévés kalangyát termett, s egy kalangyából csépeltek vagy nyomtattak 1 véka búzát, "néha többet". Rozsból, kétszeresből vagy elegy búzából kicsivel mindig többet. A zab és alakor négy-ötszörös termést is adott, ha a tavaszi záporok vagy a mezőteremi patak "meg nem rongálta" szántóföldjeiket. Igaz. a szántóföldeknek ritkán ártott a patak, s talán soha a zápor, legfeljebb a jégeső, a réteket és a legelőket azonban gyakran eliszaposította. Rétje és legelője mindhárom falunak "felettébb kevés" volt. Mind 1785- ben, mind 1820-ban kórusban panaszolták a vallomástevők mindhárom településen, hogy rétjeiket trágyázni kell, s bár jó szénát terem, a marha meg is hízna rajta, de nagyon kevés füvet kaszálhatnak. Egy-egy hold rétről 3 vagy 4 szekér szénát kaszálhattak, de ahol 4 vagy 6 marhával kellett szántani, ez nagyon kevésnek bizonyult. "Majd minden esztendőben - mondották Ilencfalván - a körül való falukból pénzen kel/l/ kóstot vennünk"/ 7 Lőríncfalva lakóinak "minden esztendőben" kellett ezt cselekedniük. Jobb helyzetben voltak a lukafalviak. Ok kétszer is megkaszálhatták rétjeiket évente, így - szűkösen bár - de kitartott a széna. Igaz, a legelők szűkössége miatt azt gyakran kellett szalmával és törekkel pótolni. Legelőt mindhárom község lakói béreltek. Heverő marháikat minden évben a Szék Havasán bérelt legelőre hajtották. A szántás és egyéb fontos munkák kivételével pénzéit vagy munkáéit bérelt legelőre hajtották igás barmaikat is. Nem tehetvén ezt a fejős tehenekkel, ha hasznukat akarták venni, azt a falu határán kellett legeltetni. Panaszkodnak is elégszer. A lukafalviak imigyen: "tehén marháinkat is szalmával s törekkel étcakának idején táplálni /kell/, mivel a csordából éhei halva jöttek". Ilencfalvának "kiszakított legelője" nem is volt. A "nyomás határunkból szoktunk felfogni jármos marháink számára" - mondották. Legelőt "vettek" évről évre a lőrincfalvaiak is "pénzel, s dologgal", ahogy megegyezhettek. Mindezek ellenére Lukafalva lakói 1820-ra "négy köböl búza alá" kénytelenek voltak a "páscumból feltörni", mert kicsike korcsmájuk haszna mellé ennek a 4 köblös búzának a hozadékára is szükségük volt, hogy hidjaikat időről időre "reperáltatni" tudják. Nem volt a közösség által használható erdejük sem. Maguk számára mind a tűzi-, mind az épületfát 2-3 mérföldnyiről vásárolták pénzéit. 1785-ben Ilencfalva lakói még szorongások közepette elmondták, hogy "egy kicsind" erdejük csak-csak lenne, de annak fáját "eo felsége militiájának" tartogatják.

sőt még a katonák szükségére is pénzéit vesznek olykor, liogy kíméljék az erdőt. Nagy igyekezetük és vigyázásuk közepette is "elfogyott" azonban az erdejük 1820-ra. Sem fábríka. sem manufaktúra, sem mész- és szénégető "alkalmatosság", sem hajózható folyó, csíkot adó ér. sem nádat termő mocsár, gyékényt adó vizenyős rét. sem komló - melynek "hírét sem hallották" -. sem szekerezési alkalom, sós kút. 1785-ben még malom sem volt egyik község határában sem. Kevéske kender termett, amiből ruházkodhattak Murokország lakói. A földesurak és a falu lakóinak szorgalma 1820-ra azonban mind Lőrincfalva, mind Lukafalva határában "megteremtette" a malmokat. Lőrincfalván 1820- ban úgy vallottak az emberek, hogy "határunkon vagyon két lisztelő malom". A lukafalviak pedig állították, hogy "malmaink... helyben is elegendők vágynak". Amint tapasztaljuk, az indusztriális és kereskedelmi szorgalom alig-alig érintette Murokország lakóit. Mezei szorgalmuk lett légyen bármekkora, a határuk szűkössége miatt kordába szoríttatott. Szekerezésre, áru- és sószállításra nem volt lehetőségük. A falun kívül Marosvásárhely szőlőskeltjeiben, és a Maroson leereszkedő fát-, sót és egyéb árut szállító tutajokon kaphattak volna munkát, de ez részben távol volt. másrészt "nem szokták az efféle munkát" eddigelé a lakosok. Maradtak hát Ilencfalva, Lőrincfalva és Lukafalva lakói a maguk határában és a maguk falujában. Itt követtek el mindent, hogy megélhetésüket biztosítsák. A szántó-vető tevékenységük mellé "felnövelték" kertészkedő szorgalmukat. Ennek alapját a viszonylag tágas belső telkek, a fundusok teremtették meg. A murokországi szolgáló népeket regisztráló táblázatok mind 1785-ben, mind 1820-ban feltűnően nagy belső telkeket, fúndusokat regisztálnak. Ez összefügghet azzal, hogy a telkek rendezése, a határ regulázása sem 1785-ben sem 1820-ban nem történt meg. A viszonylag tágas belső telkekhez aránylag kevés szántó és rét tartozott. Az egész-, fél- és negyed telkesnek magukat nevező földesúri szolgáló népek a Mária Terézia úrbérrendezés! "szabványában" megvalósult elvek és magyarországi gyakorlat szerint legfeljebb házas zsellérek lettek volna az Alföldön vagy a Dunántúlon. Erdélyben azonban mások voltak a természeti-, társadalmi viszonyok, de a gazdálkodási szokások és technológiák is. Archaikusabb világ ez a Magyarországinál. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy mind 1785-ben. mind 1820-ban azt vallották mindhárom település lakói, hogy "külső kertjeik nincsenek a határon. Ilencfalva és Lukafalva vallomástevői azonban már 1785-ben is említést tettek a házak körül termelni szokott kerti növényekről. "A ben való jószágunkon vagyon egy-egy kis kérteink. Abból holmi vetemenyeket, káposztákat, murkot, petreselymet, hagymát, afilít adunk el, s afélível kereskedünk" - mondották Ilencfalván. Lukafalván imigyen vallottak ekkor: "Nagy kérteink...

nincsenek, hanem kerti veteményböl akinek hellyek vagyon, szoktak egy-egy keveset kereskedni, s azokból a királyi poiliot megszerezni". Lőrincfalván 1785-ben mindezekről még mélyen hallgattak az emberek. Alighanem azért, mert valóban nem foglalatoskodtak még kerti vetemények gondozásával. Ennek oka elsősorban az lehetett, hogy Lőrincfalván egyáltalán nem volt szőlőskert, ellentétben Ilencfalvával és Lukafalvával. Ez utóbbi két helyen már 1785-ben említést tettek arról is a lakók, hogy "egy kis szölöcskénk ugyan vagyon, de nem hogy ollyan nagy hegy volna, s hires bor teremne benne, hanem még ha minden esztendőben nem ujjíthatnók, egeszén elpusztulna, mivel igen vizes a földe" /Ilencfalva/. A lukafalviak is "bevallották", hogy kevéske szőlőjük van, "de csak annyi, hogy maguk szükségére sem elegendő, s abban bé bíró possessor egy sincsen". Alighanem ez a szőlő körüli szorgalom, bíbelődés alakította ki először Lukafalván és Ilencfalván a kertészkedő hajlandóságot az emberekben, s tőlük vehették át Lőrincfalva lakói is a XVIII-XIX. századázad fordulóján ezt a "kedvet", vagy egyszerű utánzással, vagy beházasodással, mert 1820-ban már ők is részletesen beszélnek kertészkedő szorgalmukról: "Lakó telkeiken többnyire majd mindenkinek vágynak egy-egy kevés gyümölcs termő fái - mondották - Veteményes kertye pedig mindennek vagyon". 1820-ra nemcsak veteményes kertje volt majdnem minden gazdának mindhárom faluban, hanem "vadnak gyümölcs termő kévék fáik is". Lukafalva lakói pedig mintha már "specializálódnának" is. Ahogyan vallották: "itt, a mi helységünkben jó vetemények, dinnye, dohány szokott teremni, abból kapnak kevés pénzt". Némi leleménnyel összeházasított tipikus paraszti életmód Murokország lakóinak hétköznapi világa. A munka világából érdemes táblázatba foglalni a legjellemzőbb sajátosságokat. Növénytermesztés és kertészkedés Murokországban Jellemzők Ilencfalva Lőrincfalva Lukafalva 1785 1820 1785 1820 1785 1820 Hány ökörrel szántanak 4 4 4 4 4 4 Hány évenként trágyáznak 3 3 3-4 3-4 3 3 Nyomások száma 2 2 2 2 2 2 Búza + + + + + + Rozs + + + + + + Kétszeres + + + + + + Kukorica + + + Zab + + + + + + Alakor + + + i- + +

Jellemzők llencfalva 1785 1820 Lőrincfalva 1785 1820 Lukafalva 1785 1820 Szőlő + + + Gyümölcs + + Kerti vetem én vek + + + Dohány + Dinnye + íme Murokország hétköznapi valósága a XVIII-XIX. század fordulóján. Eltek a zsellérek, jobbágyok együtt a szabad székelyekkel, az amialis nemesekkel, egyéb rendű és rangú népekkel. Küzdöttek a földdel, a szűkös legelő miatt szomszédos határokra szerződött szarvasmarhákkal. Dicsérték vagy káromolták az Urat. Végezték hétköznapi munkájukat, s a fátlan, pénzes munkákban szűkölködő tájon meghonosították a kertészkedést. Megkísérelték a lehetetlent is: 1785-ben és 1820-ban pénzelni zöldségből, sárgarépából, dinnyéből, hagymából, káposztából, hogy megfizethessék állami porciójukat, s megválthassák maguknak a csendes paraszti létet. Láttuk, tapasztaltuk: egy-egy éhinséges periódus sokakat megfosztott a szabadságától, alávetettségre ítélt. 1785 és 1820 között megsokszorozta az idő, a történelem és a nyomorúság a szolgáló népek arányát olyan településeken is, ahol 1785-ben még büszkén vallották az emberek: sem a fiskusnak, sem a földesúrnak dézxmát és nónát nem adnak, nem adtak soha is, mert ők "szabad székelyek", a "székelyek szabadságával élnek". Ugy tűnik azonban, hogy a sors még Erdélyben is erősebb volt olykorolykor, mint a székely szabadság. Paraszti vallomások és úrbéri tabellák Murokországból I. llencfalva, 1785 I. Mű ezen helységünkben az urbáriumnak hirit sem hallottuk. II. Mű ezen punctumban említett dologhoz keveset tudunk szóllani, mivel az falunkban egy jobbagy sincsen, nem is volt. III. Amint a második punctumban megíratok, itten egy jobbagy sincsen. Két zsellér ugyan vagyon, azok amint földesurakkal megalkudhatnak, asszerent szolgál, mivel sem urabariumok, sem contractusok nincsen. A mi tudtunkra nem is volt. IV. Haszonvételek: Ami ezen helységnek haszon vételit illeti, meglehetős, mivel mindenfele gabonát megtermi trágyázással. Ollyas felettébb nagy károk is nem értik. 1. A szántó földeink meglehetősök, de ezen a mű helységünkön csak két forduló vagyon. Két ökörrel sem egyszer, sem macor nem lehet szántani, hanem négy s hat ököréi mindenkor meg lehet.

2. Az kaszallóink igen szegények. A trágyzast is várják. Amellet az helységünk mellet lefollyó Nyarad vize gyakorta elrontya füveinket, s eliszapolja. Egy hold réten pedig megterem három szekér széna, úgymint kilenc mása. Ha ide való szénával tarthatnók az marhainkot, meg is híznának tölle. 3. Az emporiumunk M/aros/vásárhely, az hova vam nélkül szoktunk járni. Messzesége egy mély főidet tart. Ami az útját nizi, alkalmatos. Amit vihetünk, el is adhatyák. többire illendő áran. Néha pedig vissza is hozzuk. 4. Ami a marha legelő hellyeinket nézi, ollyan szoros, olly kicsind, hogy minden esztendőben kételenittetünk a Szék Havasara, vagy más faluk hatarárra legeltetni marháinkat nagy fizetés mellet hajtani. 5. Marha itató hellyünk bőven elég vagyon, és marháinkat kőnyen minden üdöben odahajthatunk /!/ 6. Egy igen kicsind erdőnk vagyon, de azt arra tartyuk, hogy az eo felsége militiájának adandó fát ebből pótolhassuk. De oda is gyakrabban pénzel vészük, hogy ezen kevés erdőt megtarthassuk. Magunk szamunkra pedig hol egy, hol két mélyfőldről is pénzel vesszük, szerezgetyűk. 7. Egy kis szöllöcskénk ugyan vagyon, de nem hogy ollyan nagy hegy volna, s hires bor teremne benne, hanem még ha minden esztendőben nem ujjitgatnók, egeszén elpusztulna, mivel igen vizes a földe. 8. Mivel ollya erdőnk nincsen, mákunk /!/ is sem egyszer, sem macor nem terem. 9. Ezen helységeinkben, mivel mind nemesi székely szabadságai élő szemellyek vagyunk, sem az Regius Fiscusnak, ugy másoknak is dézmat, sem nonat nem adtunk. 10. Ollan kűn való hires vetemenyező kérteink nincsenek, hanem ben a faluban, a ben való jószágunkon vagyon egy-egy kis kérteink. Abból holmi vetemenyeket, káposztákat, murkot, petreselymet, hagymát, afilit adunk el, s afélével kereskedünk. Ami a komlós kertett illeti, azt sem tudgyuk. mire való. 11. Nádas hellyünk nincsen. 12. Mivel itten a mi helységünkön sónak, egyébnek depositoriuma nincsen, azért efelé kereskedéssel nem élhetünk. 13. Fabrica itten semmifele, de még körül is helységünkben nincsen. 14. A mi szomszédságainkban semmi hajókázható folló vizek nincsenek, amellyeken vagy szemellyesen, vagy marhánk által kereskedhetnénk, az egy Maros vizin való tutajokkal való kereskedésen kivűl. A mi helységünkben lévő lakosok pedig aval nem szoktak kereskedni. 15. A mi helységünkben ollyas nagy és jó bort termő szöllő hegyek nincsenek, melyből valami beneficiumunk lehetne a m/aros/vásárhelyi szőllökön kivül. 16. Mész- és szénnel való kereskedéssel nem élhetünk, mivel aféle hellyek sem nállunk. sem szomszédságunkban nincsenek. 17. Nékünk sokadalmunk, se ország utya mellet lévő vendégfogadóink nincsenek. Nem különben semmifele beneficiumunk, amellyek ezen punctumban elé számláltattak. 18. Kenderásztató hellyünk a Nyaradban jó vagyon. 19. Malmunk az hatarunkon nincs, de a szomszéd falukban egy fertály mely födnileg kettő, s három is vagyon. Károk: 1. Amint a beneficiumoknak első punctumaban megíratok, most is azt mondgyuk, hogy ami kevés határunk vagyon, meglehetős. Mindenféle gabonát is megtermi, ha

minden harmadik vagy negyedik esztendőben megtragyaztatik. Az vizek es zápor essők felettébb nagy karokat nem tesznek szántóföldeinkben, de ollyan kicsind az határunk mindenik fordulóra, hogy minden esztendőben más faluk hatarairól keteleníttetünk magunknak venni földet. A trágyázást ugyan az földeink meg várjak, de nagy hegyre nem kel hordanunk. 2 A kaszallónk felettébb kevés és ami kevés vagyon, a Nyarad vize majd minden esztendőben kivetvén, megiszapolja, s elrontya füveinket. Ugy anyira. hogy majd minden esztendőben a körül való falukból pénzen kel/l/ kóstott vennünk. Azért marhat bőven nem tarthatunk többet, hanem csak annyit, aki nélkül el nem lehetünk. 3. Az emporiumunk M/aros/vásárhely, amint a beneficiumoknak harmadik punctumaban is meg iratok. Nem messze van, csak egy mélyfődnileg. Addig menvén nem is vámoltatunk. De ugyancsak kevés veteményükkel szoktunk járni, aki is van ide hét melyfoldnire, N/agy/enyedre, Tövisre, akik is vadnak ide hét melyföldnileg. 4. Amint az beneficiumoknak 4-dik punctumaban meg iratok, ollyan kicsind a határunk, hogy fejős teheneinket ki nem adhatván más falu határára, kételenittetünk eczakanak idein majd egész nyáron - akinek vagyon a kertiben - egy kis fűvel vagy szalmával táplálni, mert külőmben nem vehetünk hasznát. 5. Amint a beneficiumoknak 6-dik punctumaban megiratók. fánk igen kevés, nádunk pedig semmi sincsen. Mindenféle fánkot pénzen vesszük. 6. A mi helységünknek semmi ollyas beneficiuma nincsen, mivel mű sem magunk kézimunkákkal, sem marháinkkal nem szoktunk kereskedni. 7. Amint a beneficiumoknak 19-dik punctumaban is meg iratok, malmunk az határunkon ugyan nincsen, de egy fertály melyfoldnire három s négy is vagyon. Azért malomban messzire nem is járunk. V. Itten amenyi földes ur vagyon, anyikeppen szólgáltattyak a zselléreket. Egy egész hazhellyes gazda hány szebeni vékát vethet el egy hóid szántó földben, megmondani nem tudgyuk. mivel itt nincsen is tobb két zsellérnél. Azoknak pedig sem egy darab, sem egy vágás kaszalló füvek sincsen. VI. En Szabó János tit/ulált/ Kaposztasszentmiklósi Nagy Sándor uram sellére, úgy alkudtam meg a földes urammal, hogy mikor kitavaszodik, tartozom eö kigyelmenek kezi munkával szolgálni addig, ameddig dolgainak sulját elvégzi. Én pedig Hegyedi János szolgálok az asszonyomnak egész esztendő által tizennégy napokot. VII. Ezen a mű székes helységünkön semmifele gabonából eddig dézmát a földesuraknak sem az jobbagyság, sem az zsellérség nem adot, sem pénzül, sem semmiféle ajjándekul. VIII. Ezen mű helységünkben puszta sessio egy sincsen. IX. Amint fellyebb is megiratók, az mű falunkban egy jobbágy sincsen, hanem mind székel szabadsagai élő emberek laknak. Vallomástevők: 1. Agilis Tollas István 64 éves 2. Agilis nemes Jánosi József 68 éves 3. Agilis nemes Jánosi István 75 éves 4. Agilis nemes Mátyás Pál 51 éves 5. Agilis nemes Jánosi Mózes 41 éves 6. Agilis Székely Zsigmond 43 éves

7. Agilis Harkó András 27 éves llencfaiva, 1785. szeptember 7-től 9-ig Összeíró biztos: Vadadi Nagy József 2_ llencfaiva. 1820. I. Itt nálunk semmi urbárium nincsen, soha nem is hallatott. II. Itt nálunk a colonusok conventio szerént szolgálnak négy-öt esztendőktől fogva, mivel az előtt a mi falunkban zsellér nem volt, hanem azután lettek a zsellérek a szük idő mián. III. Itt nálunk a colonusok gyalog szerbe teszik szolgálattyokot, mely a 6-ik pont alatt nyilván kitetszik, úgy mint a k/incstá/r/i/ fiskális procurator Mátyás Sámuel ur emberei mindöszve 450 napot tenyérrel esztendő alatt, a Horváth circ/iter/ 52 napot. IV. Haszonvételek: 1. Határunknak két fordulói vágynak. Határunkon megterem a tiszta búza, elegybúza, ros, törökbúza. A soványabb helyeken alakor, zab. Egy véka vetés után rendszerént szokott teremni 3 kalangya. Egy kalangya szokot ereszteni egy véka szemet, ritkán többet. Az egész határunk megkívánnya a trágyát. Hatarunkon pedig négy marhával szoktunk szántani. Határunknak fele része jo, egy negyed része középszerű, a más negyed része pedig sovány, vizes. 2. Egész határunkon termő széna réteink fele része marhának való szénát terem. A másik fele része pedig rosz/!/, és csak lónak való inkáb/b/. Sarjút pedig falustol nem szoktunk csinálni, hanem a nemesek tenorokjokban vagy egy keveset. 3. Innen héti vásárra M/aros/vásárhelyre szoktunk járni, ahol veteményeinket s egyéb eladni való portékáinkot szoktuk inkább eladni, s venni amire szükségünk van készpénz/z/el. Sokadalmos helyek közeit hozzánk ahová szoktunk járni: Harackerek egy mértföld. Gyalakuta a két mértföld. Bonyha egy mértföld. Makfalva 3 mértföld. Szentpál egy mértföld. Radnot másfél mértföld. Medgyes három mértföld. M/aros/vásárhelyre is, mely három fertály mértföldnyire esik. 4. Kiszakasztott marhalegelönk nincsen, hanem nyomás határunkból szoktunk felfogni jármos marháink számára egy-egy darabocskát, amig dolgozunk. Hanem nyaralni a szék havassára szoktuk hajtani marháinkot taxa fizetés mellett, mely hozzánk öt- s hat mértföldnyire esik. 5. Itató helyünk elég van. 6. Épületre és tűzre való fánk nincsen. 7. Itt helybe nállunk igen kevés szőllö vagyon, s körül hozzánk is. Hanem M/aros/vásárhelyt vadnak nagy jó szőllö hegyek, melyeket pénzes napszámosokkal szoktak miveltetni. 8. Makk termő erdőnk nincsen. 9. Királyi vagy fischalis /!/ dézma nincsen. 10. A zsellérek lakó telkein vadnak gyümölcs termő kevés fáik, úgy veteményezett helyeik is.

11. Nádos helyünk nincsen. 12. Itt nallunk, sem közeit hozzánk sem só. sem so depositorium nincsen. 13. Sem nállunk, sem közel hozzánk bányák, fábrikák. bót mesterek nincsenek. 14. Itt nállunk hajókázó viz, sem közeit hozzánk nincs. M/aros/vásárhely mellett a Maroson van tutajjal való kereskedés, de innét oda nem szoktunk járni. 15. Itt közeit, sem nállunk nincsenek nagy s jo bort termő hegyek, hanem távolabb a Küküllő s Maros mellett vadnak. 16. Sem meszet, sem szenet nem szoktunk égetni, nem lévén ahoz való matériánk. 17. Sokadalmunk, fogadónk, szántónk, kaszálónk nincsen. 18. Kender ásztato helyünk van, de kevés kenderünk terem. 19. Elég malmok vadnak a szomszéd faluk határaink, ahol eleget őrölhetünk. Károk: 1. Határunkon lévő szántónkba s török búzás helyünkbe, s még falunk között is, a Nyárád kiütése sok károkat tészen majd minden esztendőben. 2 Kaszálóinkba is hasonlolag sok károkat vallunk a viz mián. 3. A sokadalmok állapottya meg Íratott. 4. Kiszakasztott marha legelőnk nincsen, különben is határunk kicsi, szük, s amiatt a havason nyaraltattyuk igavonó marháinkot. 5. Semmiféle fáink nincsen. Pénzen vett fával tüzelünk. Szalmával füt az is, akinek van. 6. Semmi kereskedésünk módja nincs, hanem a veteményböl ami keveset kaphatunk. 7. A malmok állapottya meg Íratott. 8. Határunkon sok kut nincsen. V. Az egész telek és bécsi mérőről nem tudunk. Mí m/aros/vásárhelyi 16 kupás vékával elünk. Sarjút nem kaszálnak a colonusok. Szántojok és kaszálojok a tabellába felíratott. VI. Itt a mí falunkban procurátor Mátyás Sámuel urnák vagyon hat embere. Edgyezés szerént szolgál gyalog szerbe. Szent György naptol fogva Szent Mihály napig két-két napot. Télbe egy-egy napot étel adás mellett. Esztendő alatt szolgálnak 450 napot. A jövések és menetel szolgálattyokba fel tudatik. A Horváth 52 napot. VII. A mi falunkban urbáriális kilenced vagy tized dézma nincsen. Más egyéb dáciák sincsenek, hanem fonnak két-három fontot. VIII. Mátyás Sámuel úrnak vagyon egy pusztája házostol, melyből a colonus kihalván, azután más nem találtatott beléje, s a mián puszta. 1/4 bécsi méröü. Még vagyon egy puszta telke. A ház rolla régen elpusztult. 1/4 bécsi méröü. Maga Mátyás ur bírja mind a kettőt. IX. Itt nállunk az erdőlést sem tüzelésekre, sem egyéb szükségeikre a colonusok nem használják, nem lévén erdő is. A telkeknek pedig eladása és vevése nem volt szokásba. Nem is szabad. A megeskettetett vallok nevei: 1. Horváth István + 68 éves ármálista 2. Bartha Gergely m.k. 48 éves armalista 3. Horko András m.k. 63 éves szabad székely 4. Tollas Simon m.k. 57 éves szabad székely 5. Puskás István + 68 éves szabad székely 6. Kakasi Mihály m.k. 40 éves szabad székely 7. Kerekes Sigmond + 40 éves, Mátyás Sámuel ur colonussa.

Hogy ezen vallomások általunk lelki esméretünk szerént az anyai magyar nyelven felvetettének, felolvastattak, és a fent irt ki esküdt lakosok által, kik írást tudtanak. nevek aláírásával, az irást nem tudok kereszt vonásokkal megerössítenék. Nem lévén helység pecséttye - bona fide - racognoscaljuk, usuális pecsétünkéi és subscriptionkal megerösittvén. Költ llencfalván július 1-sö napján 1820-ik esztendőben. Dósa Dániel m.p. Demeterfalvi Nagy Sándor m.p. pecsét pecsét Kibocsáttatott urbáhális conscríptorok. 3. Ilencfalva, 1785 A szolgálók nevei A telek minősége A beltelek n. ölben Szántó 1600 n.öles holdban Rét Mindig Néha Soha kétszer kaszálható 1600 öles holdban Nagy Sándor szabad menetelő zsellére 1. Szabó János 1/8 180 - - - - Mátyás Sámuelné szabad menetelü zsellére 1. Hegyedi János 2/4 442 - - - - Urbáriális összeíró: llencfalva, 1785. október 8. Vadadi Nagy József

Ilencfalva. 1820 Szolgálók nevei Gróf Mátyás Sámuel jobbágyai A beltelek nagysága Bécsi mérő Telek minősége Szántó holdszáma Rét Mindig Ritkán Soha kétszer kaszálható holdakban 1. Székelv János 1. 250 0. 875 - - 0. 250 2. Kerekes Zsigmond 2, 000 1. 125 - - 0. 250 3. Kerekes Imre 1. 000 0, 500 - - 0, 250 4. Székelv András 1, 000 0. 500 - - 0. 250 5. Miklós János 0, 500 0. 375 - - 0, 125 zsellérei l. Berkeszi István 0. 500 - - - - 2. Szávai Miklós katona 0. 250 kovács mester - Puszta telek 1. Puszta telkeket 0, 250 - - - - 2. a földesúr használja 0, 250 - - - Tollas György armalista 1. Puszta telek 1, 000 0, 500 - - 0, 250 Ebben a faluban a telkek nincsenek minősítve Ebben a faluban írtásföldek nincsenek Ebben a faluban a szolgálónépek nem biniak szőlőföldet Ebben a községben bérelt telkek nincsenek A telkek összeírását 1820. július 1-én végezték: Dósa Dániel Nagy Sándor 5. Lőrincfalva. 1785. I. Ezen helységnek soha urbáriumát nem értük, nem is tudgyuk, hogy lett volna II. Az jobbágyoknak valamint hogy urbáriumok nincsen, ugy contractusok nincsen. Ami a zselléreket illeti pedig, eők amint földesurakkal megedgyezhettek, a

szolgálatott az szerént praestaltak, mivel sem contractusok, sem urbáriumok hogy let/t/ volna, nem tudgyuk, eddigelé nem is volt. III. Mivel urbáriuma ezen helységnek még eddigelé nem volt, a régen bevett szokás szerént a jobbágy mind marhájával, mind kezi munkájával három napi szolgálatott praestalt a földesurának. A zsellér pedig amint a 2-dik punctumban is meg iratok, amint a földesurával megedgyezhetik, aszerént praestalta a szolgálatott. Haszonvételek: Ami ezen helységnek haszonvételeit illeti jó. mivel mindenféle gabonát megterem, egy-egy kevés trágát /!/ adván néki, és ollyas nagy károk sem éri /!/ határunkat. 1. A szántóföldeink igenis jók, de ezen a mi helységünkön csak két forduló vagyon. Két ökörrel sem egyszer, sem máczor szántani nem lehet, hanem négyei, s ha jól megszántya a földet, mindenféle gabonát megtermi határunk. 2. Nem különben a kaszállóink is jók, s némely részit kétszer is megkaszálhattyuk. Hanem a N/agy/teremiböl lefoljó patak majd minden esztendőben elrontya füveinket s réteinket, azért pénzen kel/l/ venni marháinknak kóstot. Ami pedig az marháinknak meghízlaltatását nézi, ezen a mü határunkon termet szénától meghíznak, de a szénának kevés léte mian meg nem hízlalhattyuk marháinkat. Egy holdni rét pedig megterem négy paraszt szekér szénát, amelly is teszen 12 másakat. 3. Emporiumunk jó vagyon M/aros/vásárhelyt, nem messze, egy mertföldni distantiara. Utya jó vagyon, és mikor holmicskat vihetnénk, vagy vihetünk, eladni jól és könnyen is eladhattyuk. 4. Ami a marhalegelő hellyeinket illeti, igen szűk. Azt is a Teremiből lefolyó patak majd minden esztendőben eliszapolya, elrontya. Úgy annyira, hogy kentelenittetünk a marháinkat minden esztendőben más határokra fizetésre kiadni, s legeltettni. 5. Marhaitato helyből nem szűkölködünk, mivel az Nyárád éppen az falunk mellett foj/!/ el. Oda pedig a marháinkat mindenkor könyen hajthattyuk. 6. Erdőnk határunkon sem épületnek, sem tűznek való nincsen, hanem a körül való helységekből veszszük, egy vagy legtovább két mértföldnyiről hozzuk. 7. Szőlőnk sohult is éppen semmi sincs, mivel nincsen is szöllőnek való helyeink, azért ilyen beneficiummal nem is élhetünk. 8. Mivel erdeink nincsenek, természet szerént makkunk is sem egyszer, sem másszor nem terem. 9. Ezen székes helységünkön - mivel még eddig szokásban nem volt, hogy az fiscusnak árendat, a földesuraságnak pedig dézmát adgyunk, s nem is attunk. 10. Nekünk sem ben/n/ az faluban, sem az falun kívül olyas kérteink nincsenek, amelyből gyümölcsei, veteményel kereskedhetnénk. A komlós kertnek pedig hirit sem hallottuk. 11. Nádas helyünk sem határunkon, sem az körül való helységben éppen semmi sincsen. 12. Mivel itten az mű helységünkön sem sónak, sem egyebeknek való depositoriuma nincsen, azért eféle kereskedésekkel nem is élhetünk. 13. Semmifele fabrika se itt, se az körül való helységekben nem tanaltatik. 14. A mi szomszédságunkban semmi hajókázható folyó vizek nincsenek, amelyeken vagy személyesen vagy pedig marháink által kereskedhetnénk az egy Maros vizin kívül. Az mű helységünk pedig azzal sem szokot/t/ élni. 15. A mű helységünkben semmi olyan nagy és jó bort termő szőllő hegyek nincsenek, amelyekből valamely beneficiumunk lehetne az M/aros/vásárhelyi szőllő hegyeken kívül.

16. Mesz- és szénnel való kereskedés/s/el nem élhetünk, mivel aféle helyeink nincsenek sem nállunk. sem pedig szomszédságunkban. 17. Nekünk sem sokadalmunk, sem pedig ország uttya mellet/t/ lévő fogadóink nincsenek, nem kűlőmben semmi file beneficiumunk, amelyek ezen punctumban elő szamlaitattnak. 18. Kender asztato helyeink az Nyaradon jo vagyon. 19. Malmunk ugyan nincsen az határunkban, de nem messzire, mind /!/ egy fertály mertföldnyíre kettő-három is vagyon. Károk: 1. Amind /!/ a beneficiumoknak is első punctumában meg irtok, most is azt mondgyuk mindenekben, hogy ami kevés határunk vagyon, jo s mindenféle gabonát megterem, s a vizek is zápor esők sem járják ugyanyira, hogy nagy karokat tennének szántó földeinkben, de ellenben olyan kicsin az határunk mind az két fordulóra, hogy minden esztendőben más faluk határától kenteleníttetűnk földeket magunknak venni és szerezni. A ganezást hiszem meg várja a határunk, de nagy hegyekre nem horgyuk. 2. Kaszálóink, ami kevés, jó vagyon, s némely részét kétszer is megkaszálhattyuk, de mind /!/ a beneficiumoknak is 2-dik punctumában meg iratok, olyan kevés, hogy a magunk határunkon termest szénákkal marháinkat ki nem teleltetthettyűk, hanem minden esztendőben az körül való helységekből pénzek /!/ kelletik kostot vennünk, azért marhát is bőén nem tarthatunk, hanem csak anyit /!/. amenyi /!/ nélkül éppen el nem lehetünk 3. Emporiumunk M/aros/vásárhely, amint az beneficiumoknak is 3-dik punctumában megíratok, nem messze van. Addig menvén nem is vámoltatunk. 4. Amind /!/ a beneficiumoknak is 4-ik punctumában meg iratok, az marha legelő helyeink igen kicsiny, és azt is a Tereméből lefolyó patak majd minden esztendőben eliszapolya s elrontya. Nevezetesen egy részét. De mégis nyáron által marháinkat ben jászjon nem tartyuk, hanem más falu határára fizetésért hajtyuk s legeltettyük. 5. Nekünk sem épületre, sem tűzi fának faló eredeink telyesseggel semmi sincsen. Nem különben nádas helyünk is ahonnan tüzelhetnénk, sem határunkban, sem pedig szomszédságunkban nem tanaltatik, hanem pénzel hol közelebb, hol pedig tavulabbrol. ahon kaphatunk, szerezgetünk. 6. A mü helységünknek semmi olyas beneficiuma nincsen, mivel mü sem magunk kezi munkankal /!/, sem pedig marháinkai /!/ nemigen szoktunk kereskedni. 7. Malmunk ugyan az hatarunkban nincsen, hanem mintegy fertály mértföldnyire kettö-harom is vagyon. De ugyancsak mikor az Nyárád vize erőssen megnő, vagy megapad, akkor tvoább is el kell mennünk az malomban. V. Közönségesen egy egész hazhelyes gazdának hány hóid főldgye, s hány darab kaszálója legyen, azt mü megmondani nem tugyuk, mivel egyiknek több, másiknak kevesebb vagyon. Hanem annak idejében ki-ki az magáét meg tugya mondani. Egy holdnyi főidben szoktunk vetni nyolc szebeni veka búzát. Neha-neha, akinek jó helyt vadnak rétyei, kétszer is meg lehet kaszálni. VI. Mind kézi munkával, mind pedig marhaink/k/al, akar kettővel, akár négyei /!/, az jobbágyság ezen helységben szokot a régi bevett rendtartás szerent szolgálni három napokat. Midőn az robotára hajtottatott pedig, sem menő, sem jövő utya az napi számban nem acceptáltatott. VII. Ezen a mű székes helységünkben semmiféle gabonából eddig semmi dezmát az földes uraságnak sem az jobbágyság, sem az zsellérség nem adot/t/ sem pénzűi, sem egyéb féle ajjándekokbol.

VIII. Ezen faluban vagyon ket puszta sessio. Az egyiken nem is volt soha az mü tuttunkra ház, amelyet is bír a reformata eclesia. A másodikról pedig csak most két esztendőtől fogva pusztult el az ház, amelyet is bir m/éltósá/gos Horváth Ferenc ur. IX. Ezen helységünkben igen kevés a jobbagyság és zsellérség, mivel többire mind nemes szabadsággal elő személyek, A jobbágy pedig, aki ezen helységben vagyon, mind örökös jobbágy, mivel mű mind eleitol fogva mind annak tudgyák lenni minnyájókat. Vallomástevök: Agil s Agil s Agil s Agil s Agil s Agil s Agil s Simon István 53 éves Simonfi György 62 éves Pető Miklós 81 éves Fekete Ferenc 63 éves Molnár István 70 éves Pető István 52 éves Fábián István 42 éves Összeíró: Vadadi Nagy József Löríncfalva, 1785. augusztus 30-tól szeptember 3-ig. 6. Löríncfalva, 1820. I. Itt nállunk semmi urbárium nincsen. II. Itt nállunk a colonusok edgyezés, vagy pedig mások conventio szerént szolgálnak. A felséges Josef császár idejétől fogva, mert az előtt a jobbágyság nem változtatta lakhejjét. Most pedig hirt tétetvén a colonusok. minden tavaszon változtathattyák lakhejjeket. III. Mlgs Maurer Sándorné aszszony emberei szolgálnak: a marhások esztendő alatt marhával 312, gyalog szerbe 104 napot. Gyalog szeres embere szolgál hetenként két-két napot, és igy 104 napot, magok kenyereken. Hanem Lázár János nevű colonus, mikor négy marhával mégyen, az egész héti szolgálatot egy nap leteszi. Mlgs Datzo Josef urnák négy emberei gyalog szerbe szolgálnak minden héten három-három napot, minthogy olyan örökségeket bírnak, melyekről marhával kellene szolgálni, és így szolgálnak esztendő alatt négyen 624 napot magok kenyereken. Ármálista Fábián Josef 3 emberei szolgálnak hetenként edgy-edgy napot, étek adás mellett, és így esztendő alatt hármon 156 napot. Ármálista Fekete Andrásnak egy embere szolgál gyalog szerbe minden héten egy-egy napot, étek adás mellett, és így esztendő alatt 52 napot. Ármálista Fekete István egy embere szolgál napot étek adás mellett, és igy esztendő alatt 52 napot. gyalog szerbe minden héten edgy Simonfi Farkas egy embere 52 nap. Pető András egy embere 52 nap.