Ficzere Lajos: Megjegyzések az előzetes választási feliratkozás, választási regisztráció tervezett bevezetéséhez

Ficzere Lajos: Megjegyzések az előzetes választási feliratkozás, választási regisztráció tervezett bevezetéséhez Az elmúlt időszakban az Országgyűlés elé beterjesztésre került a választási eljárás új szabályozásáról szóló törvényjavaslat, amelynek több új eleme közül is elsődlegesen a választópolgár előzetes feliratkozásának bevezetése emelhető ki, különös tekintettel arra, hogy a feliratkozás elmulasztása, elmaradása mind a szavazáson való részvételre, mind pedig a jelölté válásra nézve jogvesztő hatályú. A választási eljárási törvényjavaslattal egyidejűleg benyújtásra került az Alaptörvény Átmeneti rendelkezéseket tartalmazó 26. cikkét kiegészítő javaslat, mely szerint sarkalatos törvény a választójog gyakorlását kérelemre történő névjegyzékbevételhez kötheti. Már a törvényjavaslat benyújtását megelőzően politikai-közéleti síkon élénk vita bontakozott ki különösen arról, hogy a feliratkozás intézménye mely politikai erők érdekeit szolgálja, illetve mennyire van összhangban a választójog alkotmányos, valamint nemzetközi szerződésekben rögzített alapelveivel, különösen az általános és egyenlő választójog biztosításának elvével. Távolról sem lebecsülve az előzetes feliratkozás intézményével kapcsolatos politikai viták jelentőségét, az alábbiakban ezen új választási eljárásjogi intézmény bevezetésének indokoltságát, létjogosultságát elsődlegesen szakmai megközelítésben, a választópolgárok közössége érdeki és értékei szempontjából igyekszek megítélni, illetve megvilágítani. A választói feliratkozás intézményének megítélésénél kiindulási szempont, hogy a mai jogállami berendezkedésű demokratikus országokban, így hazánkban is, a választójog politikai alapjog, amelynek érvényesítését a választójogra vonatkozó anyagi, valamint a választási eljárást meghatározó jogszabályok alkalmazása, végrehajtása biztosítja. Ez utóbbi körben egyik meghatározó elem a választásra jogosultak névjegyzékének precíz és pontos összeállítása. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, ismeretes, hogy nemzetközi síkon a választásra jogosultak névjegyzéke összeállításának két fő módszerét alkalmazzák: a választópolgárok cselekvő közreműködését igénylő un. aktív listaállítási rendszer (pl. angolszász országok, stb.), másfelől a választópolgár semmiféle előzetes aktív cselekményét nem igénylő un. passzív listaállítás (európai országok többsége). Az első (aktív) listaállítási módszert olyan országokban alkalmazzák, ahol különböző okok folytán nem került intézményesítésre a teljeskörű népességnyilvántartás, s benne a választásra jogosult polgárok nyilvántartása sem. A másik, a választásra jogosultak nyilvántartása a teljes körű népességnyilvántartás (név- és lakcímnyilvántartás) rendszerén belül az erre illetékes állami szervek által végzett nyilvántartás révén valósul meg. A választásra jogosult szervek által történt nyilvántartás közhitelű nyilvántartás, amely a választásra jogosultak teljes körét magában foglaló választói névjegyzék összeállításának is az alapja. Az 1990 óta hazánkban az összes választás, népszavazás a közhiteles állami népességnyilvántartás alapján és támogatásával került lebonyolításra. A tapasztalatok azt mutatják, amit korábbi választási bizottsági munkám alapján is tanúsíthatok, hogy a választásra jogosultak névjegyzékének országos és szavazóköri szintű összeállítása 1

semmiféle problémát nem okozott, sőt jól átlátható és egyben a választók részére hozzáférhető volt. A választójog, mint politikai alapjog nézőpontjából ennek az eljárásnak a leglényegesebb hozadéka az, hogy a Magyarországon lakhellyel rendelkező, választójogosult polgárok számára teljes körűen, minden külön feltétel nélkül lehetővé teszi a választásokon való részvételt. Alaptörvényünk XXIII. (1) bekezdése szerint Minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az Európai Parlament képviselőinek választásán választó és választható legyen. A választópolgár előzetes feliratkozásának kötelezővé tétele és elmulasztásának jogkövetkezménye, azaz nem választhat és nem választható megítélésem szerint a Magyarországon lakhellyel rendelkező választójogosult állampolgárok választójogának gyakorlását tekintve ütközik az Alaptörvény idézett rendelkezésével, tekintettel arra, hogy választásra jogosult polgártól egy választási eljárási jogintézménnyel a választáson való részvétel jogát vonja meg, amelyet jogállamban alkotmányosan csak bíróság tehet meg. A választójog, mint politikai alapjog rendeltetését, funkcióit tekintve kiemelkedő szerepet tölt be az alapjogok rendszerében. Egyidejűleg szoros kapcsolatban, kölcsönhatásban érvényesül a többi politikai szabadságjoggal, különösen a véleménynyilvánítás szabadságával, az egyesülési joggal, valamint a gyülekezési joggal, amelyekkel, különösen a véleménynyilvánítás szabadságával számottevő, jelentős érintkezési és kapcsolódási pontja figyelhető meg. Demokratikus berendezkedésű jogállamokban a választójog, mint politikai alapjog szabad választások megtartása révén teljesítheti funkcióit. A teljesség igénye nélkül, a szabad választás jellemző vonása a választójogosult választópolgárok mindegyike számára a választásokon történő, mindenféle külső kényszerítő körülménytől mentes, szabad részvétele, továbbá az egymással versengő választási programok és azokat képviselő jelöltek és szervezetek, pártok közötti szabad választói döntés. A szabad választási rendszer rendeltetését funkciói révén juttatja érvényre. A választási rendszer funkciói az állampolgárok politikai részvételének biztosítása a közügyek gyakorlásában, amely végső soron arra az alkotmányos rendelkezésre vezethető vissza, mely szerint a közhatalom forrása a nép. A választási rendszer további funkciója a választás céljához kapcsolódik, amely cél a választók érdekeit és általuk képviselt értékeket megtestesítő képviseleti szerv létrehozása (konstitutív funkció). Mint már erre utaltunk, a szabad választási rendszer lényegi összetevője a jelöltek, jelölő szervezetek (pártok) által ajánlott programok versenye, amelyek realitása, hitelessége a választási rendszer szocializációs funkciójának egyfajta kifejezője is. Amennyiben viszont a választási programok a realitásoktól távol álló, gyakran túllicitáló ígéreteket fogalmaznak meg, romboló hatást gyakorolnak a társadalmi kohézióra, a politikai kultúrára. A mindenáron való szavazatszerzés, szavazatmaximálás meghatározó módon történő előtérbe helyezése pedig adott esetben a választók megtévesztését, választói passzivitását, a közügyek iránti közömbösséget és végső soron a politikai elit erodálását, hitelvesztését eredményezi. Hazánkban az elmúlt két évtizedben lezajlott választásoknak megítélésem szerint ez utóbbi az egyik legfontosabb tanulsága, amit alátámaszt az a felmérésekben, 2

közvélemény-kutatásokban közölt adat, mely szerint a társadalom leginkább elutasított csoportját a politikusok, a politikai elit képezi. A választási rendszer funkciói közé tartozik, továbbá, a társadalomban jelen lévő, esetenként egymással versengő és ütköző különböző politikai, gazdasági stb. indíttatású érdekek megjelenítése, a keletkező érdekütközések, konfliktushelyzetek békés eszközökkel történő kezelése, feloldása is. A szabad választási rendszer lényegi eleme, és ilyen módon funkciója, a politikai nyilvánosság biztosítása, úgy a politikai versenyben résztvevők tevékenységének érték- és érdekszempontú megítélése, mint a választási folyamat átláthatósága és ellenőrzési lehetősége érvényesítésének nézőpontjából. A választási rendszer centrális funkciói közé tartozik a legitimációs funkció. amelynek ismérve, hogy a választási folyamat legális, vagyis a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően, törvényesen került lebonyolításra. A legitimációs funkció a szabad választások eredményeként létrejött képviseleti szervvel együtt a kormányzati hatalom szerveinek, és ezen belül elsősorban a kormány és általuk hozott döntések legitimálását is jelenti. A fent jelzett értelmezésből kiindulva, a választási legitimitása nem függ a választásokon való résztvevők számától, feltéve, hogy a választási rendszer nem határoz meg a részvételt illetően érvényességi küszöböt. Ismeretes, hogy hazánkban az országgyűlési választásokon ilyen érvényességi küszöb létezett, a választások érvényességéhez a választópolgárok 50% + 1 fő szavazatára volt szükség. Az új választási törvény az érvényességi küszöb intézményét az országgyűlési választásokon is megszünteti, ami a választás legitimációs funkcióját is érinti, mivel a választásokon résztvevők számától függetlenül a legtöbb szavazatot szerzett képviselő szerez mandátumot. Ilyen módon választási szempontból legitim lesz a választás akkor is ha országosan a választópolgárok messze a többség alatti száma vesz részt a választásokon. (Pl. 30%). A szabad választások előzőekben vázolt funkcióinak (politikai részvétel biztosítása, képviseleti szerv létrehozása, politikai nyilvánosság biztosítása, versenyző választási programok közötti választás, legitimáló funkció) összességében egymással kölcsönhatásban álló komplex integrált rendszerét szem előtt tartva a legálisnak minősíthető választásnak a pusztán választójogi szempontú megközelítése mellet létezik társadalompolitikai és szociológiai megközelítési módozata is, amely a választásokon hatalmi pozícióba került kormányzat társadalmi támogatottságának, elfogadottságának, valamint az iránti kifejezett bizalom fokmérője. Minél nagyobb a választásokon résztvevők száma, annál nagyobb a politikai és szociológiai értelemben megragadható valós társadalmi támogatás a kormányzat iránt. Megjegyzem, hogy az új választási törvény érvényességi küszöböt eltörlő rendelkezését alapvetően hibásnak tekintem, mivel véleményem szerint nem ösztönzi, inkább csökkentheti a választásokon résztvevők számát, homályban hagyva a választók többségének az akaratát, amely viszont romboló hatást gyakorol a választási programban foglaltak társadalmi befogadására és végrehajtására egyaránt. Felmerül a kérdés, hogyan ítélhető meg a bevezetésre javasolt választási regisztráció intézménye a szabad választás fentiekben röviden vázolt funkcióinak nézőpontjából? Megítélésem szerint, az előzetes választási regisztráció bevezetése javasolt intézménye, mint a választópolgároktól többletcselekményt igénylő intézmény, nem segíti, nem támogatja a választás funkcióinak kiteljesítését, ellenkezőleg, mivel a 3

felmérések szerint, a választásokon való részvétel csökkenése irányába hat, akadályozza e funkciók jogállami követelményeknek megfelelő maradéktalan és minél teljesebb körű érvényesülését. Ezért többletcselekvést igénylő előzetes adminisztratív jellegű akadályok helyett a választásokon való minél szélesebb körű részvételt biztosító ösztönző jellegű intézmények bevezetésére lenne szükség. Negatívan befolyásolja a választás funkcióinak, lehetőség szerint, a legteljesebb körű érvényesülését az a javasolt szabály, mely szerint, a választási feliratkozásra válaszlevél formájában, a választás évét megelőző szeptember hónap első két hetében kerülhet sor, vagyis olyan időszakban kellene a részvételi szándékot jelezni, amikor a választási programok megismerésére általában még nincs lehetőség. Ez utóbbi mozzanat ugyancsak a választásoktól távolmaradók számát növelheti. A választói feliratkozás tehát, amennyiben a többségi választói akarat kinyilvánítása, a választási programok többség által történő támogatása ellen hat, a kormányzati cselekvés társadalmilag valós többségi választói akarattal alátámasztott alappilléreit gyengítheti, sőt adott esetben egyenesen erodálhatja azt. A választási regisztráció problémákat okozhat a választójognak, mint politikai alapjognak az állam részéről történő tényleges biztosítása nézőpontjából is. Jogállamban általánosan elfogadott alkotmányos elv, hogy az alapjogokat az állam bármely megkülönböztetés nélkül mindenkinek biztosítja. Ebből viszont következik, hogy az államnak nem joga, hanem alkotmányos kötelessége az alapjog gyakorlásának biztosítása. Más alkotmányos alapjogokhoz hasonlóan az állam a választójogot, mint politikai alapjogot diszkrimináció mentesen, vagyis faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti és társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. (Alaptörvény XV. cikk. 2. bek.) Ebből az elvi jelentőségű alaptételből következik, hogy a választópolgárok közösségének tagjai között nem tehető különbségtétel aszerint az időnként felmerülő szempont szerint sem, hogy az adott választópolgár társadalmi-politikai szempontból mennyire érdeklődő, mennyire aktív, a társadalmi, gazdasági, politikai folyamatokra milyen fokú vagy milyen mélységű rálátása van. Tény természetesen, hogy a társadalmi munkamegosztás rendszerében elfoglalt helyük, képzettségi szintjük, értékrendjük, érdeklődésük stb. szerint különbség van a társadalom tagjai között, azonban választójogi szempontból ennek az objektív helyzetből adódó különbségnek a választójog tartalmára nézve semmiféle befolyása, vagy hatása nincs és nem is lehet. Meggyőződésem szerint nincsenek un. tudatos és kevésbé tudatos választópolgárok, hanem csak egyenjogú és egyenértékű szavazattal rendelkező választópolgárok vannak, akik választói döntésüket konkrét élethelyzetük, szűkebb és tágabb társadalmi környezetükben szerzett tapasztalataik, értékrendjük, szimpátiájuk stb. alapján hozzák meg. Mivel a választási regisztráció bevezetése a választópolgárok közösségében fenti értelmű tudatos, kevésbé tudatos választópolgári megkülönböztetést idézne elő, nemcsak az Alaptörvény idézett rendelkezését ( egyéb helyzet szerinti különbségtétel tilalma) sértené, hanem az egyes választópolgár méltóságával is összeférhetetlen lenne. A fentiekben mondottak alapján tehát az állapítható meg, hogy mivel a választójog, mint politikai alapjog biztosítása jogállamban az államnak kötelessége, az állam illetékes szervei amennyiben vezetnek ilyet - kötelesek közhiteles név- és személyi nyilvántartásban 4

szereplő adatok alapján a választójogosultsággal rendelkező, valamint választójogosultságból kizárt polgárok központi nyilvántartását hivatalból végezni és a választások lebonyolítását végző választási szervek, választási irodák rendelkezésére bocsátani a szavazóköri névjegyzékek összeállítása céljából. Ebből adódóan, a választói regisztráció bevezetése magyarországi lakhellyel rendelkező választópolgárok vonatkozásában nemcsak felesleges és indokolatlan, de alkotmányosan sem igazolható. Más a helyzet a magyarországi lakhellyel nem rendelkező, külföldi lakhelyű magyar állampolgárok vonatkozásában. Mivel a hazai lakhellyel rendelkezők nyilvántartásában nem szerepelnek, a választójoguk gyakorlása céljából a névjegyzékbe való felvételükhöz az erre kijelölt, magyar külképviseleti szerveknél a szavazás előtt szükséges bejelentkezniük. Továbbá, előzetesen nyilatkozniuk kell a szavazáson való részvételi szándékukról a magyarországi lakhellyel rendelkező, de a hosszabb vagy rövidebb ideig külföldön tartózkodó (munkát vállaló, külföldön tanuló stb.) választópolgároknak az illetékes magyar külképviseleteken, a külföldön tartózkodók névjegyzékének összeállítása érdekében. Ezekben az esetekben az előzetes választási regisztráció indokolt és megalapozott. E két utóbbi eset azonban a választási regisztráció nézőpontjából a hazai lakhellyel rendelkező választójogosult polgárok tekintetében sajátos szabályozást indokoló eset. Erre alapozva a választási regisztrációt megalapozatlan és indokolatlan általánossá tenni. Megjegyzem, hogy a választójog terjedelme sem általános a magyarországi lakhellyel rendelkező választópolgárok és a külföldi lakhelyű magyar választópolgárok vonatkozásában (ismeretes, hogy ez utóbbi választók csak listára szavazhatnak, egyéni képviselőjelöltekre nem). Külön is figyelmet érdemel az előzetes feliratkozásnak, választási regisztrációnak a jogállami választás alapelveivel való kapcsolata, ez utóbbiaknak való megfelelése vagy azokkal való ütközése. Ismeretes, hogy a jogállami alkotmányok, s köztük Alaptörvényünk, valamint a vonatkozó nemzetközi egyezmények az általános és egyenlő választójogot, a közvetlen választás és titkos szavazás elvét határozzák meg. Ezen alapelvek körében a választási regisztrációnak a választójog általánossággal, valamint egyenlőségnek elvével való összefüggése érdemel elsődlegesen figyelmet. E kérdés megválaszolásánál kiindulási szempont a választójog, mint politikai alapjog, alanyi jogként történő elismerése. A választójog alanyi jogi jellegének és általánossá válásának folyamatában kiemelkedő szerepet töltenek be a II. világháborút követően elfogadott nemzetközi egyezmények. Így az ENSZ égisze alatt született Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948) 21. cikke leszögezi, hogy hazájában minden személyt megillet a közügyek igazgatásában közvetlen és szabadon választott képviselők útján való részvétel. Az egyezmény kimondja továbbá, hogy a közhatalom tekintélyének alapja a nép akarata; ez az akarat egyenlő szavazati jog és titkos szavazás vagy a szavazás szabadságát ezzel egyenértékűen biztosító eljárás alapján időszakonként tartandó tisztességes választáson kell, hogy kifejezésre jusson. A választójogot önálló alanyi jogként határozza meg a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyességokmánya, amikor leszögezi, hogy a választójog minden állampolgárt, megkülönböztetés nélkül megillető önálló aktív és passzív választójog. Külön is kiemeli a választójog általánosságának és egyenlőségének elvét, a titkos 5

szavazást, valamint azt a mozzanatot, hogy a választások biztosítják a választók szabad akaratának kifejezését. Alanyi jogként határozza meg a választójogot az Emberi Jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény (a11. számú Jegyzőkönyv szerint módosított) azon rendelkezése, mely szerint a Magas Szerződő Felek kötelezik magukat ahhoz, hogy ésszerű időközönként titkos szavazással szabad választásokat tartsanak olyan körülmények között, melyek a törvényhozó testület megválasztását illetően biztosítják a nép véleményének kifejezését (3. cikk.) Az Európai Parlament tagjainak megválasztása kapcsán indokolt utalni az Európai Unió Tanácsának a választások általános elveit kifejező azon Irányelvére, mely szerint az európai parlamenti képviselők közvetlen és általános választójog alapján kerülnek megválasztásra (Tanács 1993.93/109/EK irányelve). Megjegyzem, hogy a Lisszaboni Szerződés 6. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt jogokat és elveket, valamint csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményekhez. Mint a fentiekből kiderül, a nemzetközi egyezmények, az európai közösségi jog a választójogot alapvető alanyi jognak minősíti, külön is kiemelve a nép akaratának és véleménye kinyilvánításának általános alapelvét. Ebből következik, hogy amennyiben bíróság törvényben meghatározott esetekben másként nem dönt, a szabad választásokon minden állampolgár bármely feltétel teljesítése nélkül szabadon részt vehet. Ebben a megközelítésben a választójog mint alanyi gyakorlása a választójog általánosságának elvét szem előtt tartva választási eljárásjogi természetű előzetes regisztrációhoz nem köthető, amennyiben ez utóbbi jogkövetkezménye az adott választáson az aktív és passzív választójog elvesztését eredményezi. A választójog általánosságának elve, vagyis a választásokon a választópolgárok közössége minden tagjának alanyi jogon való részvétele olyan univerzális jellegű alapelv, amelyet nemzetközi szerződések sora, az európai közösségi jog egyaránt garantál, amely szerződéseknek és az Uniónak hazánk is részese, illetve tagja. Kétségek merülnek fel abban a tekintetben is, hogy a választási regisztráció bevezetése összhangban áll-e a választójog egyenlőségének alapelvével. A választójog egyenlőségének elve ugyanis egyfelől azt fejezi ki, hogy a választópolgárok közössége minden tagjának szavazata egyenértékű, függetlenül attól, hogy kétkezi munkásember, egyetemi tanár, vagy pl. vezető állami tisztségviselő szavazatáról van-e szó. Másfelől, szabad választásokon a választók egyenlőségének elve az azon való egyenlő jogú részvételt is jelenti. Ez utóbbiból viszont az következik, hogy ha a közhiteles választójogosultak névjegyzékben a választópolgár, mint választójogosult polgár szerepel, a választójog egyenlőségének elvére tekintettel a választásokon való részvételtől bírói ítélet hiányában, sem előzetes feliratkozással, sem más választási eljárásjogi intézmény alkalmazásával nem fosztható meg. Mint írásunk elején jeleztük, az új választási eljárási törvényjavaslattal egyidőben benyújtásra került az Alaptörvény Átmeneti rendelkezéseket tartalmazó egyik rendelkezésének kiegészítése, mely szerint, sarkalatos törvény a választójog gyakorlását kérelemre névjegyzékbevételhez kötheti. Felmerülhet a kérdés, hogy a fenti, ez év január 1-én hatályba lépett Alaptörvény immár harmadik módosítása alkotmányossá teszi-e az előzetes választói feliratkozás intézményét vagy sem. 6

Nem vizsgálva azt a kérdést, hogy mennyire befolyásolja az Alaptörvény stabilitását az elfogadását követő rövid időn belül történő - most már a tervek szerint harmadik - módosítása, a feltett kérdést illetően erős kétségeim vannak afelől, hogy az Alaptörvény említett, véleményem szerint, eseti jogpolitikai indíttatású módosítása az előzetes választási regisztráció intézményét alkotmányos intézményi rangra emeli és ilyen módon e kérdést az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja. Megítélésem szerint, ilyen vizsgálatnak lenne jogalapja. Ez utóbbi abból következik, hogy az Alaptörvény fentebb idézett javasolt módosítása nincs összhangban az Alaptörvény B/cikk. (3) bekezdésében foglalt rendelkezéssel, mely szerint A közhatalom forrása a nép. Nincs összhangban továbbá az Alaptörvény XV. cikk. (2) bekezdésében foglalt alapvető jogok biztosítására vonatkozó rendelkezésével, továbbá minden nagykorú magyar állampolgár választásokon való részvételét biztosító Alaptörvény rendelkezésével (XXIII. cikk. (1) bek.), illetve a választások alapelveit (általános, egyenlő, közvetlen és titkos választás) rögzítő rendelkezésekkel sem. Fontos megjegyezni azt is, hogy az Alaptörvény a választójog megvonását minden esetben jogerős bírói ítélethez köti, a választójog eljárási jogi intézmény által történő megvonását pedig nem ismeri. Ezért bevezetése már önmagában is alkotmányosan aggályos. Az Alaptörvény említett rendelkezései és választási feliratkozásra vonatkozó Alaptörvényt módosító javaslat közötti ütközést, ellentmondást megítélésem szerint az Alkotmánybíróság vizsgálhatja, mégpedig az Alkotmánybíróságról szóló 2011. CVI. tv. 38 (1) bek. alapján, amely kimondja, hogy Az Országgyűlés vagy annak állandó bizottsága, a köztársasági elnök, illetve a kormány indítványára az Alkotmánybíróság az Alaptörvény rendelkezéseit konkrét alkotmányossági problémával összefüggésben értelmezi, ha az értelmezés közvetlenül levezethető az Alaptörvényből. Ha az előzetes hivatalos nyilatkozatokkal összhangban, az Alkotmánybíróság előtti vizsgálatra sor kerül, véleményem szerint, az AB a feliratkozásra vonatkozó alaptörvény-módosítás alkotmányosságát az Alaptörvényen belüli belső koherencia biztosítása érdekében vizsgálhatja, sőt alapjaiban kérdőjelezheti meg. Összegezésképpen megállapítható, hogy az előzetes választási feliratkozás jogvesztő intézményként való bevezetése a hazai választási eljárásban indokolatlan és megalapozatlan, korlátozó jellegű intézmény, ütközik az Alaptörvény választásra és választójogra vonatkozó rendelkezésével, az emberi, polgári és politikai jogokat rögzítő nemzetközi egyezményekben foglalt, általunk is vállalt választásra vonatkozó szabályokkal, valamint az Európai Unió Lisszaboni Szerződésében és az Európai Parlament tagjainak megválasztására vonatkozó Irányelvben megfogalmazott, a választójog általános és közvetlen alapelvét meghatározó rendelkezésekkel. Mindebből adódóan szükségesnek tartom a feliratkozás intézménye általános bevezetésének újragondolását, visszavonásának mérlegelésével együtt. 7