Ökológiai élőlényismeret I. Szárazföldi növények 2. előadás SZIKES GYEPEK
Kiemelt közösségű jelentőségű élőhelyek 1530 Pannonic salt steppes and marshes Az eurázsiai sztyeppzóna szikeseinek legnyugatibb képviselői Az állományok 98%-a Magyarország területén található Ma a sziki növényzet az ország területének 2%- án található NATURA 2000
A SZIKESEK KIALAKULÁSA Egykori öntésterületeken alakulnak ki Kialakulás feltétele: közeli talajvíztükör, sókban gazdag talajvíz, kontinentális klíma A sók az altalajból a talajfelszín irányába vándorolnak Az ősi szikesek a posztglaciális mogyoró korban jöttek létre A másodlagos szikesek a XVIII. XIX. századi vízrendezéseket és erdőirtásokat követően jöttek létre
Legfontosabb környezeti tényezők A szikes típusát meghatározó tényezők: Mikrodomborzat Talajvízszint helyzete Felszíni vizek évi tartósságának ritmusa Só-koncentráció Szélsőséges ökológiai viszonyok térben és időben változó mozaikkomplexek jönnek létre
SZIKES TALAJOK A talajoldatban (szoloncsák), illetve a talajkolloidok felületén (szolonyec) kicserélhető formában lévő kationok között a nátrium-ion olyan mennyiségben van jelen, hogy a talaj kémiai és fizikai tulajdonságait észrevehetően rontja. Rossz víz- és levegőgazdálkodás: Nedvesen elfolyósodnak, sajátos pépes állapotúvá válnak. Az átázott szikes talajban a víz kapilláris mozgása lehetetlenné válik. Kiszáradva kőkeményekké válnak és össze-repedeznek Lúgosan hidrolizáló Na-sók (Na 2 CO 3, NaHCO 3 ) esetében szódás szikesek
Elsődleges szikes talajok 560,000 ha Másodlagos szikes talajok 400,000 ha
SZOLONCSÁK: Sófelhalmozódás maximuma a felső talajrétegben Szerkezet nélküli talajok RÉTI SZOLONYEC: A és B szint elkülönül Sófelhalmozódás maximuma az oszlopos B szintben Humuszban gazdag A szint
A SZIKESEK OSZTÁLYOZÁSA Talajtípus alapján: szoloncsák, szolonyec szikesek és átmenetük Erdészeti hasznosíthatóság alapján: I II III IV. osztályú szikesek Vízháztartás alapján: száraz és nedves szikesek
PADKÁSODÁS Erózió (talajrepedés, szikerek, legeltetés) -> az A szint eltűnik, a B szint kerül a felszínre -> padkafenék Hátráló erózióval a padkafenék kiterjedése nő Lassú, folyamat, vannak több ezer éves padkák -> padkás szikesek ősiek
PADKÁSODÁS Heverő seprőfű (Kochia prostrata)
SZIKES NÖVÉNYZETI TÍPUSOK
Szikes tófenék-növényezt Főként egyéves pozsgás fajok alkotják A nyár végi szárazságot követően kezdenek a fajok növekedni Iszapnövényzet tagjai Fajszegény társulások, több típusuk van Magyar sóballa (Suaeda pannonica) VÉDETT!
Szikes mocsarak Erősen szikes nedves élőhelyek Sokáig vízzel borítottak, de nyár végére általában kiszáradnak Főleg palkafélék, sások, gyékények és nád alkotja őket, a kétszikűek aránya alacsony Zsióka (Bolboschoenus maritimus)
Szikfok növényzet Főként évelő füvek és kétszikűek jellemzik Kora tavasszal víz borítja a talajt, gyakori a Nostoc kékalgák vízvirágzása Sziki mézpázsit (Puccinellia limosa)
Szikes rétek Magasfüvű rétek Kora tavasszal vízborítottak lehetnek Enyhén vagy közepesen szikesedett réti talajokon alakulnak ki Főként füvek és sások jellemzőek, kevés kétszikű faj Hernyópázsit (Beckmannia eruciformis)
Vakszik Igen nagy sótartalmú talaj, a felszínen is gyakran sókiválás Tavasszal vízzel borított, nyár elejére kiszárad A vegetáció borítása alacsony (20-30%) Bárányparéj (Camphorosma annua)
Rövidfüvű gyepek, kevés fajjal Két típus: Ürmöspuszta Cickórós puszta Szikes puszták Sóvirág (Limonium gmelinii) Veresnadrág csenkesz (Festuca pseudovina)
Löszgyepek A szikes tájban a legmagasabb térszíneken, mérsékelten sós talajokon fordulnak elő Fajgazdag közösségek Domináns fűfaj a barázdált csenkesz Macskahere (Phlomis tuberosa)
A SZIKESEKEN ÉLŐ NÖVÉNYEK ALKALMAZKODÁSI STRATÉGIÁI
HALOFITONOK Magasabb koncentrációban különféle sókat igényelnek a normális fejlődésükhöz Szöveteikben nagy mennyiségű sót halmoznak fel, így biztosítva a magas ozmotikus szívóerőt vízfelvételi folyamataikhoz és folyadék-turgoruk fenntartásához Krinohalofitonok: rendszeres sókiválasztás sómirigyekkel vagy kiválasztó szőrökkel Glikohalofitonok: a turgornyomást cukrok felhalmozásával biztosítják
POZSGÁS (SZUKKULENS) FELÉPÍTÉS Megvastagodott, húsos levelekben raktározó sejtekből álló szövetek vannak az esős időben felvett víz tárolására A víztartó szövetek nehezebben melegszenek fel és hatásosak a sérülések elkerülésében is A sejtnedv híg, ozmotikus nyomása alacsony, így csak a felhígult talajoldatból veszik fel a vizet Sziksófű (Salicornia prostrata)
POZSGÁS (SZUKKULENS) FELÉPÍTÉS Kiskunsági, szoloncsák szikesek jellemző faja Vakszik és szikfok társulásokra jellemző Pozsgás levelek, elterülő termet Pozsgás zsázsa (Lepidium crassifolium)
ELTERÜLŐ TERMET Legeléshez való alkalmazkodás Szikes tófenék fajaira jellemző Nyár végén kezdenek növekedni és virágozni Bajuszpázsit (Crypsis aculeata)
ELTERÜLŐ TERMET Henye kunkor (Heliotropium supinum) VÉDETT!
RÖVID ÉLETCIKLUS Efemer életmenet Kora tavaszi esős időszakban befejezik életciklusukat Gumós perje: a magok már az anyanövényen csíráznak Töve gumószerűen megvastagodott Gumós perje (Poa bulbosa)
RÖVID ÉLETCIKLUS Egérfarkfű (Myosurus minimus) Orvosi székfű (Matricaria chamomilla)
PERZISZTENS MAGBANK KÉPZÉS Perzisztens magbank: a talajban 5 évnél tovább csíraképes magok Stresszelt és zavart élőhelyeken fontos szerepet kap Budavirág fajoknál mutatták ki a legnagyobb magbank denzitást: akár 1 millió mag/m 2 Piros budavirág (Spergularia rubra)
PERZISZTENS MAGBANK KÉPZÉS Higrofitákra jellemző a nagy magbank denzitás Szinte minden élőhelytípus esetében sok szittyó és sás magja található a magbankban Több százezer apró mag Sziki szittyó (Juncus gerardii)
A stresszelt körülmények között a növekedés gyakran lassú Jó stratégia lehet a hosszú élettartam Legelés után könnyebben regenerálódik FÉLCSERJÉK Sziki üröm (Artemisia santonicum)
LEGELÉSHEZ, TAPOSÁSHOZ VALÓ ALKALMAZKODÁS Talajra lapuló tőlevélrózsa (rozetta) Erdélyi útifű: védett, endemikus faj Leginkább taposott, legelt pusztákon jellemző Erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana)
LEGELÉSHEZ, TAPOSÁSHOZ VALÓ ALKALMAZKODÁS Legelés elleni védekezés: szúrós, szőrös növények Epizoochoria: állatok kültakaróján terjedő magok Díszárpa: invazív, terjedőben levő faj Díszárpa (Hordeum jubatum)
VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK Alul- vagy túllegeltetés A kaszálás elmaradása Gyep-feltörések Erdőtelepítések (ezüstfa, tamariska, akác) Spontán cserjésedés, erdősödés (ezüstfa) Taposás Gyomosodás Kiszárítás Trágyázás Halastavak és rizsföldek létesítése
IRODALOM Borhidi A. (szerk.) (1999) : Vörös Könyv Magyarország védett növénytársulásairól. Természet Búvár Alapítvány Kiadó, Budapest. Török P., Tóthmérész B. (2010): Növényökológiai alapismeretek. Kossuth Egyetemi Kiadó, pp. 173, 2. kiadás. Török P., Kapocsi I., Deák B. (2011): Conservation and management of alkali grassland biodiversity in Central-Europe In: Zhang WJ (szerk.) Grasslands: Types, Biodiversity and Impacts. New York, Nova Science Publishers Inc., 2012. pp. 109-118.