A VILÁGKULTÚRA LEGHÍRESEBB SZEMÉLYISÉGEI Roland
TARTALOMJEGYZÉK IMHOTEP... 6 DÁVID... 7 HOMÉROSZ... 8 AISZKHÜLOSZ... 9 PHEIDIASZ... 10 SZÓKRATÉSZ... 11 ARISZTOPHANÉSZ... 12 SENECA... 13 VERGILIUS... 14 KÁLIDÁSZA... 15 TU FU... 16 ARANYSZÁJÚ SZENT JÁNOS... 17 TRALLÉSZI ANTHEMIOSZ... 18 BUSCHETO... 19 BERNARD DE VENTADOUR... 20 PETER PARLER... 21 NICCOLO MACHIAVELLI... 22 FILIPPO BRUNELLESCHI... 23 LEONARDO DA VINCI... 24 MICHELANGELO BUONARROTI... 25 RAFFAELLO SANZIO... 26 ALBRECHT DÜRER... 27 GIOVANNI PIERLUIGI DA PALESTRINA... 28 EL GRECO... 29 MIGUEL DE CERVANTES... 30 DIEGO VELÁZQUEZ... 31 WILLIAM SHAKESPEARE... 32 JOHN MILTON... 33 MOLIÈRE... 34 PETER PAUL RUBENS... 35 REMBRANDT VAN RIJN... 36 LORENZO BERNINI... 37 JOHANN VON ERLACH... 38 MACUO BASÓ... 39 ANTONIO STRADIVARI... 40 JOHANN SEBASTIAN BACH... 41 GEORG FRIEDRICH HÄNDEL... 42 DOMINIKUS ZIMMERMANN... 43 WOLFGANG AMADEUS MOZART.. 44 LUDWIG VAN BEETHOVEN... 45 NICCOLÒ PAGANINI... 46 VOLTAIRE... 47 JOHANN WOLFGANG VON GOETHE... 48 JOHN KEATS... 49 ALEKSZANDR SZERGEJEVICS PUSKIN... 50 4
TARTALOMJEGYZÉK VICTOR HUGO... 51 EDGAR ALLAN POE... 52 RICHARD WAGNER... 53 LISZT FERENC... 54 PJOTR ILJICS CSAJKOVSZKIJ... 55 GIUSEPPE VERDI... 56 IFJABB JOHANN STRAUSS... 57 HONORÉ de BALZAC... 58 CHARLES DICKENS... 59 FJODOR DOSZTOJEVSZKIJ... 60 LEV TOLSZTOJ... 61 MARK TWAIN... 62 HANS CHRISTIAN ANDERSEN... 63 CLAUDE MONET... 64 VINCENT van GOGH... 65 ANTONI GAUDÍ... 66 C. S. LEWIS... 67 GEORGE ORWELL... 68 ANTOINE de SAINT-EXUPÉRY... 69 JOHN STEINBECK... 70 ENRICO CARUSO... 71 DMITRIJ SOSZTAKOVICS... 72 LOUIS ARMSTRONG... 73 THE BEATLES... 74 ELVIS PRESLEY... 75 JIMI HENDRIX... 76 MARIA CALLAS... 77 PABLO PICASSO... 78 SALVADOR DALÍ... 79 CHARLIE CHAPLIN... 80 WALT DISNEY... 81 LAURENCE OLIVIER... 82 ALFRED HITCHCOCK... 83 FRANCOIS TRUFFAUT... 84 FRED ASTAIRE... 85 JAMES DEAN... 86 FEDERICO FELLINI... 87 FREDERICK ASHTON... 88 RUDOLF NUREJEV... 89 MAURICE BÉJART... 90 FREDDIE MERCURY... 91 LUCIANO PAVAROTTI... 92 MADONNA... 93 STEVEN SPIELBERG... 94 SZÓMAGYARÁZAT... 95 5
IMHOTEP KR. E. XXVII. SZÁZAD (ÓKORI EGYIPTOM) I mhotep az Óbirodalom idején Dzsószer fáraó (uralkodott: Kr. e. 2668 2649 körül) tanácsnoka, kivételes építész, tehetséges orvos és csillagász is volt. A masztabák voltak az első síremlékek, melyeket a sírok fölé emeltek. Imhotep újítást vezetett be ezen a téren, az ő nevéhez fűződik az első lépcsős piramis felépítése Szakkara környékén. A lépcsők azt a létrát jelképezték, melyeken a fáraó lelke feljutott az égbe, Ré napistenhez. A maga korában a szakkarai lépcsős piramis volt a világ legmagasabb építménye: 62 méter magasra emelkedett, és egy kerítésfal vette körül. Azt a helyiséget, ahová a fáraó szarkofágja került, illetve a többi helyiséget és járatot a piramis alá ásták. A piramis körül a felszínen kápolnák és templomok épültek csaknem 16 hektárnyi területen. Imhotep már életében is köztiszteletben álló személyiség volt, de még halála után több száz évvel is nagyra becsülték. Tiszteletére Memphiszben templomokat építettek, az Újbirodalom idején pedig isteni rangra emelték: ő lett az írnokok patrónusa, a bölcsesség és az oktatás megtestesítője. Bölcs tanácsainak elismeréseként egyenesen Ptah, a memphiszi főisten fiának tekintették. Nagyra tartották orvosi és gyógyítói szakértelmét is, az ókori egyiptomiak Imhotephez imátkoztak bölcsességért. Nagyon alapos orvosi és anatómiai ismeretek birtokában ő kezdeményezte a halottak bebalzsamozását. Amikor a görögök Egyiptomba érkeztek, Imhotepet saját istenükkel, Aszklepiosszal társították, és folytatták tiszteletét. Imhotep a piramis építését felügyeli. 6
DÁVID KR. E. 1040 KÖRÜL KR. E. 965 KÖRÜL (ÓKORI IZRÁEL) D ávid, Izráel második királyaként vonult be a történelembe, aki az ország fővárosát Jeruzsálembe helyezte. Eredetileg birkapásztor volt a mestersége, a zsidó nép kedvelte énekeit, de tehetséges költőnek is tartották. A zsoltárok olyan énekek, melyek az Égből jönnek, azért, hogy szebbé tegyék az életet a Földön több szerző által írott versek, melyeket a nehézségek, a száműztés keserűsége vagy a szabadság és az imádkozás gyönyörűsége alapján írtak. A Zsoltárok Könyve vagy Tehilím ezeknek a verseknek a gyűjteménye. Egy sor zsoltár keletkezése időben beazonosítható (például: 59, 56, 34, 142, 52, 54, 57, 60, 51, 3, 63, 7 és 18 számú zsoltárok Dávid király idejéhez kapcsolódnak, és Sámuel I. Könyvében találhatóak). Bizonyos zsoltárok (73 89) az imádkozás szertartásához kapcsolódnak, mások tantételeket (1, 19, 39), köszöntenyilvánításokat (30, 65, 103, 107, 116), bűnbánatot (6, 32, 38, 51, 102, 130, 143), nehézségeket (4, 13, 55, 64, 88), vágyakat (42, 63, 80, 84, 137) vagy próféciákat (2, 16, 22, 24, 40, 45, 68, 69, 72, 97, 110, 118) fogalmaznak meg. A zsoltárok közül 73 Dávid alkotása, a többi zsoltárt Ászáf, Korah fiai, valamint más szerzők írtak. A leghosszabb a 119. zsoltár, amely 22 egyenként 8 verssoros szakaszra tagolódik. Különlegessége, hogy az egyes versszakok minden sora a héber ábécé azonos betűjével kezdődik, a kezdőbetűk pedig az ábécé sorrendje szerint következnek egymás után. A hagyomány szerint Dávid ennek a zsoltárnak a segítségével tanította fiát, Salamont az Istenről és a hitről, de az írás és olvasás rejtelmeibe is ezáltal vezette be. A Zsoltárok Könyvéről kijelenthetjük, hogy minden ember, minden érzelem és minden élethelyzet könyvének tekinthető: bárki, bárhol, bármilyen lelkiállapotban azonosulhat mindazzal, amit ezek a zsoltárok tartalmaznak. Dávid a palotában hárfán játszik, mellette fia, Salamon. 7
HOMÉROSZ KR. E. VIII. SZÁZAD? (ÓKORI GÖRÖGORSZÁG) H omérosz híres dalszerző és énekes volt az antik Görögországban. A tudósoknak nem sikerült pontosan meghatározni, hogy pontosan mikor alkothatott. Feltevéseik szerint a Kr. e. VIII. században élhetett. A fennmaradt írásos emlékek szerint a Kis-Ázsiában létrejött ión gyarmaton született (a mai Törökország területén). A hagyomány Homéroszt mindig öregnek és vaknak ábrázolja. Az énekes várról várra vándorolt, és adta elő költeményeit. Két legfontosabb munkája az Iliász és az Odüsszeia. Az Iliász 24 részből álló elbeszélő költemény. Központi témája a trójai háború, az akhájok harca Trója (Illion) elfoglalásáért, ezen belül pedig Akhilleusz és Agamemnon párviadala. A mű felbecsülhetetlen történelmi és irodalmi értékkel bír. Az Odüsszeia ugyancsak 24 részből álló eposz, amely Odüsszeusz kalandjait meséli el Trójából való távozásától az Itakába való megérkezéséig. A mű felbecsülhetetlen értékű információkat tartalmaz az ókori, ezen belül a Kr. e. XVIII. századi görög társadalom megismeréséhez. Mind az Iliász, mind az Odüsszeia számos író, művész, zeneszerző számára jelentett ihletet a művek keletkezésének idejétől napjainkig. Homérosszal nagyjából azonos időszakban élt egy másik híres görög költő, Hésziodosz. Tőle maradt fenn a Munkák és napok című verses munka, amely a mezőgazdasággal, a hajózással és a mindennapi élettel kapcsolatos tanításokat foglal magában, valamint a Theogónia vagy az Istenek születése, amely szintén versben mutatja be az istenek leszármazását (genealógiáját). Ez utóbbi az egyedüli ilyen jellegű mű, amely teljes terjedelmében fennmaradt. Homérosz a trójai háború részleteit meséli 8
A AISZKHÜLOSZ KR. E. 525 KR. E. 456 (ÓKORI GÖRÖGORSZÁG) iszkhülosz ókori görög költő, akit a görög tragédiák megteremtőjénk tekintenek. Harcolt Miltiadész seregeiben Marathónnál az I. Dáriusz vezette perzsák ellen (Kr. e. 490) és Themisztoklész seregében a szalamiszi csatában (Kr. e. 480). Aiszkhülosz mintegy kilencven tragédiát írt, de teljes terjedelmében ezek közül csak néhány maradt fenn: a Perzsák, Heten Théba ellen, a Leláncolt Prométheusz című trilógia (amelynek A tűzhozó Prométheusz és A megszabadított Prométheusz című darabjai elvesztek), az Oreszteia című trilógia, mely az Agamemnón, az Áldozatvivők és az Eumeniszek című színművekből áll. Aiszkhülosz művei az ember és sorsa összefüggéseit tárják fel, súlyos konfliktusokra épülnek, főszereplőik pedig hősies harcokat vívnak. Ilyen hős Prométheusz, aki ellopta a tüzet az emberek számára, és ilyen Agamemnón, aki végigharcolta a trójai háborút, de akit hazatérve felesége és annak szeretője megöl, majd ezt a gyilkosságot véres események sora követi. Agamemnón gyermekei Oresztész és Élektra, akik később ugyancsak drámai hősök lettek. Aiszkhülosznak a halála is szokatlan: egy hegytetőn meditált, amikor a szerencsétlenség megtörtént. Mivel teljesen kopasz volt, a feje világított a napsütésben. Arra repült egy sas, karmai között egy teknősbékával. A madár, hogy a húshoz hozzájusson, egy sziklán akarta széttörni a teknős páncélját. Csakhogy éppen a költő csillogó, tar koponyáját nézte sziklának, így arra ejtette. Szophoklész (Kr. e. 496 Kr. e. 406) aki a drámai versenyeken első győzelmét éppen Aiszkhülosz felett aratta (Triptolemosz című tragédiájával Kr. e. 468-ban) száznál is több színművet írt, de teljes egészében alig tíz maradt fenn (Oidipusz király, Oidipusz Kolónuszban, Antigoné, Élektra, Philoktétesz, stb.). A görög dráma megújítójaként tiszteli az utókor. Kortársa volt Athén városállamának egyik legjelentősebb állmférfia és hadvezére, Periklész (Kr. e. 496 Kr. e. 429), valamint az ugyancsak drámaíró Euripidész (Kr. e. 480 Kr. e. 406). Ez utóbbi fontosabb színművei a következők: Medeia, Andromakhé, Hekabé, Iphigénia a tauruszok között, Trójai nők, Phoinikiai (főniciai) nők. Aiszkhülosz elképzeli és megírja azt a jelenetet, amikor Prométheusz ellopja a tüzet. 9
PHEIDIASZ KR.E. 500? KR.E. 432? (ÓKORI GÖRÖGORSZÁG) P heidiasz az ókori Görögország aranykorának szobrászművésze volt. Periklész, Athén vezetője azzal bízta meg, hogy irányítsa az Akropoliszon zajló építkezési munkálatokat. Pheidiasz együttműködött többek között Iktinosszal és Kallikratésszel. Az ókori hagyományok neki tulajdonítják a Parthenón építésével egy időben, Kr.e. 438-ban készült, az idők során megsemmisült nagyszerű alkotást, Athéna Parthenosz (Szűz Athéna) szobrát. Az eredeti mű aranyból és elefántcsontból készült, és 12 méter magas volt. Ugyancsak Pheidiasz és csapata készítette el azokat a márványból készült metopékat (küzdő alakokat, isteneket) számszerint 92 darabot melyek az épület külső homlokzatát díszítik. Pheidiasz másik híres műve az olümpiai Zeusz-szobor (Kr. e. 430). A szobor fából készült, de arannyal és elefántcsonttal vonták be. Az alkotás, amely 12 méter magas volt, és egy 14 méteres talapzaton foglalt helyet, az ókor világ 7 csodája közé számított. Egy másik fontos műve az Athéna Promakhosz (Védelmező Athéna) bronzból készült, és akkoriban Athén városállam legmagasabb szobrának számított (9 méter). Sajnos, egyetlen alkotása sem maradt ránk eredetiben. Az ókori Görögországban számos más híres szobrászművész is tevékenykedett: Müron (Kr. e. 480 440), akinek fő műve a Diszkobolosz (Diszkoszvető), de fontos munkája a Pallasz Athénét és Marszüaszt ábrázoló szoborcsoport is; Prakszitelész (Kr. e. 370 330) Khnidoszi Aphroditét, Artemiszt, Hermészt és Apollónt mintázó szobrairól ismert; Szkopasz, aki munkatársaival a Halikarnasszoszi Mauzóleum díszítő szobrait készítette; Lüszipposz (Kr.e. 370 330), aki Makedón Nagy Sándor hivatalos udvari festője és szobrásza volt, ő alkotta A pihenő Hermész és a Vénusz szobrokat; végül, de nem utolsó sorban Polükleitosz, aki a Dárdavivő (Doryphoros), a Sebesült Amazon és a Győztes atléták szobrai című alkotások révén vált ismertté. A háttérben a Parthenón, az előtérben pedig Pheidiasz, aki éppen az egyik metopén dolgozik. 10