(Nyírségi, Hajdúsági és Szolnok megyei) és ezeken felül a Balatonfelvidéki Áll. Erdőgazdaság. A leghosszabb kerítést 54 km-t az új Délsomogyi, 47 km-t a Gödöllői és 41 km-t a Dunaártéri Áll. Erdőgazdaság épít. A jól megépített és gondosan üzemeltetett vadkárelhárító kerítésekkel el kell érnünk, hogy a károsítás már a legközelebbi időben mérséklődjék, s ezzel az elhárításra fordított költség is hamarosan megtérül. Itt is megemlítem, s ráirányítom a gödöllői palánkos kerítésre a figyelmet. Nemcsak az olcsóbbsága miatt és mert az anyag nagyobb részét nem kell idegenből beszerezni, hanem főleg azért, mert a vad látja az akadályt, jobban viszszariad tőle, mint a drótkerítéstől. Utóbbinak futtában, menekülése közben gyakran nekiugrik és elpusztul. Disznó és szarvas ellen kitűnően beválik, azonban a nyúl és sok esetben az őz is megtalálja a felhasznált fanyag görbeségéből eredő hézagokat és áthatol rajtuk. Ha ezek ellen is kell védekezni, akkor külön gondoskodni kell a hézagok elzárásáról. Az egyéb védekezési módok közül a csemetére, főleg a vezérhajtásra kellő vastagságban felkent homokos véralbumin Ígérkezik jónak. Az igazi próbát azonban majd egy kemény, hideg, havas télen kell kiállania. Vadkár ellen való gondos védekezéssel annak különféle módjaival nagy mértékben elősegíthetik az erdőgazdaságok a 9/1962. OEF. számú, az erdőgazdálkodás és a faipar fejlesztéséről szóló utasításban a felújítási kötelezettség és a megkezdett erdősítések befejezésére vonatkozó rendelkezés végrehajtását. Az előbb idézett főigazgatói utasítás III. fejezetének 2. pontja a nagyvadállománynak az erdőgazdaságok vadeltartó képességének megfelelő szabályozásáról szól, az erdő- és mezőgazdálkodás érdekeire való figyelemmel. Súlyt kell helyezni a megfelelő ivararány kialakítására és a vadállomány minőségére, s ezen túlmenően a külföldiek vadásztatásából származó bevételeket 50%-kal kell fokozni így szól tovább az utasítás. Ebben a rövid összefoglalásban igyekeztem a vadkárok múltbeli helyzetét és jelenlegi állását ismertetni és a vadgazdálkodásra vonatkozó megközelítő országos számadatok és helyi ismereteim alapján rámutatni arra, hogy milyen eredményeket értek el eddig erdőgazdaságaink a legutóbbi néhány évben azon az úton, amelyen járniuk kell, hogy a 9/Í962. számú OEF utasítás idézett részeinek megfeleljenek, s melyek azok a hiányosságok, amiket ki kell javítani, hogy második ötéves tervünk megvalósítását ezzel is biztosítsuk. Az ERTI keretében az Erdővédelmi- és Vadgazdasági Osztály alig egy esztendős múltra tekint vissza. Az osztály jelenlegi 11 tudományos munkatársa részben más osztályok kebelében dolgozott, részben pedig az Erdővédelmi Állomások feladatkörét látta el. Az állomások mintegy másfél esztendeje tartoznak az Erdészeti Tudományos Intézethez. Az előző években a három Erdővédelmi Állomás (Sopron, Budakeszi, Eger) munkatársai kutató munkával témaszerűen nem foglalkoztak. Üzemi jellegű feladatuk oly nagy volt, hogy azt nem is vállalhatták volna. A kutatási témák megnövekedett száma és az elmélet-gyakorlat közti kapcsolat szorosabbá tétele megkívánta, hogy az Erdővédelmi Állomások idejük bizonyos hányadában téma szerinti kutatással is foglalkozzanak. Erdővédelmünk 1961. évi helyzete és az 1962. évi feladatok Dr. P A G O S Y H U B E R T
Jelenleg az osztály kutatói 27 kutatási téma és 3 munkafeladat megoldásán fáradoznak. A választott témák olyanok, amelyek az erdővédelem jelenleg legégetőbb problémái. A fő témacsoportok a következők: 1. A nyarak és a fűzek betegségei és károsítói. 2. A fenyőfélék betegségei. 3. A tölgyfélék betegségei és károsítói. 4. Prognózis készítése erdészeti kártevőkről. 5. Apróvadtenyésztés. 6. Nagyvadtenyésztés. 7. A terület vadeltartóképességének vizsgálata. 8. Vadkárelhárítás. Ki kell emelnem ezen témacsoportok közül a prognózis készítése kérdését, mert ez erdőgazdasági vonatkozásban hazánkban újkeletü. Ez két feladatbél áll: 1. az erdővédelmi jelzőszolgálat adatainak összeállítása és feldolgozása, 2. fénycsapdák felállítása, üzembentartása, a gyűjtött anyag értékelése. 1961-ig, és még 1961-ben is a jelzőszolgálat még csak évi egy jelentésre szorítkozott és csak felkeresés alapon működött. Ez nem "mutatkozott elégségesnek ahhoz, hogy abból a későbbiek folyamán prognózist készíthessünk. Szükséges volt tehát egy olyan utasítás megjelenése, amely országosan elrendeli az erdővédelmi jelzőszolgálat működését. Az ERTI ilyen irányú javaslata meghallgatásra talált és az Országos Erdészeti Főigazgatóság a 41/1961/Erd. É. 45/OEF. sz. utasításában elrendelte a jelző szolgálat m,űködését havi egyszeri jelentési kötelezettséggel. Amint már említettem, a jó prognózisadás másik feltétele a jól működő fánycsapdahálózat kiépítése. 1961-ben kezdtük meg a hálózat kiépítését. Rendszeresen három működött: Makkoshotykán, Mátraházán és Felsőtárkányon. Az eddigi eredmények igen biztatóak. Így pl. a makkoshotykai csapda két új, erdészetileg eddig teljesen ismeretlen hemyókárosító (Eriogaster rimicola, Poecilocampa populi) tömeges elterjedésére hívta fel figyelmünket. Mindkét károsító a lombkoronában rejtetten él. Az 1961-es tavaszi nagyarányú araszolóhernyó előfordulásnak megfelelően ősszel igen nagy tömegben fogtak a fénycsapdák araszoló lepkéket. Ez 1962-re várható araszolóhernyó gradációt jelez. Látható tehát, hogy a prognózis adásban mily jelentős szerepe van a fénycsapdának. Szükségessé vált, hogy a fénycsapda hálózatot kibővítsük. Ezért 1962-től kezdődően már 13 fénycsapdát tartunk működésben: ezek a Tanulmányi, Szombathelyi, Magas-bakonyi, Budapesti, Kiskunsági, Vértesi, Nyugatbükki, Mátrai, Zemplén-hegységi, Keletbükki és a Gyulai Állami Erdőgazdaságnál vannak. A csapdák hasznos üzembentartása érdekében olyan helyeket kellett kiválasztani, ahol a hálózati áram biztosítva volt. vagy legalább is azt nem kellett messziről vezetni. Mind a jelzőszolgálati rendszer, mind pedig a fénycsapda hálózat lehetővé teszi, hogy az utasításnak megfelelően 1964. november 15-ig megbízható prognózist adhassunk. Az Erdővédelmi Állomások munkatársainak szorgalmas adatgyűjtése és a felkeresés alapon működő figyelő-jelzőszolgálat lehetővé tette, hogy a már jelzett utasítás megjelenése előtt az 1961 évben okozott károsításokról és kártételekről országos áttekintést kaphassunk. A begyűjtött és kapott adatokból az intézet összefoglaló jelentést állított össze. A jelentés számot ad a kártételek nagyságáról, elterjedéséről. Esetenként, ahol lehetett, már bizonyos fokú prognózist is adott. Az alábbiakban ismertetem a fontosabb károsítok és károsítások 1961-es előfordulását: 1. Közönséges és erdei cserebogár (Melolontha melolontha L. és M. hypocastani Fabr.) Rajzások.. 1961-ben az ország következő vidékein volt rajzásuk: Gyenge rajzás volt tapasztalható Sopron környékén; CsurgóNagyatád vonalától délre; Marcali környékén; a Balaton keleti vége környékén; Székesfehérvártól északra; a Pilis-hegységben;
I ábra VácAszódGödöllő térségében; Szabadszállás vidékén; Ózd és Putnok környékén; a Hernád völgyének északi részén és a Bodrogközben. Közepes mértékű rajzás volt TatabányaGyőr térségében; a Mecsek-hegységben és környékén; a Jászság egyes területein és DebrecenBagamérNagycsereBaktalórántháza térségében. Erős rajzás volt a Hajdúság Gút környéki részein (Felső ábra). Pajorkár. Legnagyobb kártétel a Mecsek-hegységben és környékén, Szombathely vidékén, Mende környékén, a Bükk hegység nyugati és déli oldalán, Borsod megye északi részén (Szin, Méra) és Nógrád megye keleti csücskében jelentkezett. Közepes és gyenge kárt szenvedett vidékek: Győr-Sopron megye, a Magas-bakonyi Erdőgazdaság területe. Észak-Somogy, Veszprém, Fejér és Komárom megye, Pest megyének előbbiekben nem említett részei, Szabadszállás környéke, Debrecen és Baktalórántháza környéke (Alsó ábra). A cserebogár-pajorok erdőgazdaságonként károsítását az 1. táblázat mutatja. A pajorkárosítás lényegesen nagyobb volt az erdőgazdaságok által jelentetteknél, mert a pajor- és aszálykár együttesen jelentkezett. Ezt a gazdaságok többségében csak aszálykárnak jelentették. Az első károsítások május második felében mutatkoztak csemetekertekben. A nyárdugványokon a Dothichiza kártételével együttesen jelentkezett. Kórtünete a kö-
vetkező volt: 1. a dugványok igen rosszul eredtek meg, 2. az 12 cm-től azonos nagyságú fiatal hajtások egy része hirtelen elszáradt, megfeketedett, másik része elsárgult és fokozatosan száradt el. Az alsó levelek lehullottak. Terjedés. A rajzási adatok általában egybevágnak a VII. törzs rajzási területével. Az előző évekhez viszonyítva a károsított területek nagysága nem csökkent, sőt a Szabadszálláson és Bugacon észlelt közepes mértékű rajzás a VII. törzs DunaTisza közén dél felé történt terjedésére enged következtetni. A cserebogár pajor erdőgazdaságonkénti károsítása 1961-ben 1. táblázat Erdőgazdaságok Dunaártéri Áll. Erdőgazd Kisalföldi Áll. Erdőgazd Magasbakonyi Áll. Erdőgazd.... Mecseki Áll. Erdőgazd Szombathelyi Áll. Erdőgazd Tanulmányi Áll. Erdőgazd Északsomogyi Áll. Erdőgazd. Kiskunsági Áll. Erdőgazd Csongrádmegyei Áll. Erdőgazd. Mezőföldi Áll. Erdőgazd Pilisi Áll. Erdőgazd... b Vértesi Áll. Erdőgazd Börzsönyi Áll. Erdőgazd Budapesti Áll. Erdőgazd Gödöllői Áll. Erdőgazd Balatonfelvidéki Áll. Erdőgazd. Nyugatbükki Áll. Erdőgazd Mátrai Áll. Erdőgazd Keletbükki Áll. Erdőgazd Szolnoki Áll. Erdőgazd Ö sszesen 246 872 659 1 777 Védekezés. A pajonkár elhárítása az ismert módon, gödörporozással történt. Legtöbb erdményt a Bartos-féle, a Budakeszi EVÁ által módosított pálcás adagoló adta. Hatékonyságát 1961-ben az aszálykár miatt teljes mértékben nem lehetett értékelni. Több esetben teljes talajfertőtlenítést alkalmaztak HCH tartalmú porozószerrel. Prognózis. 1962-ben nagyobbarányú rajzás várható a Balatontól délre eső területeken, beleértve a Mecsek-hegységet és környékét is, valamint a Vértes, Pilis, Cserhát, Mátra, és a Sátor-hegység környékén. Erősebb pajorkárosítás várható a Dunántúl nyugati felében, beleértve a Bakony hegység környékét, a Mecsek hegységben és környékén, továbbá a Hajdúságban, Nyírségben és a Sátor-hegység környékén. 2. Kalló cserebogár (Polyphylla fullo L.) Rajzások. 1961-ben Bács-Kiskun megyében, főleg annak déli részén, Csongrád megye Tiszán-inneni területén és a jászberényi erdészet területén észleltek erősét. Pajorkár. Nagyobb károkat Bács-Kiskun- és Csongrád megyéből, továbbá a Jászságból jelentettek, összesen 190 ha-os területtel. Legerősebb kártétel Császártöltés, Jánoshalma, Kelebia és Ásotthalma térségében volt. Terjedése. A rajzások és károsítások általában egybeesnek a károsító korábban ismert elterjedési területével. Védekezés. Az üzemi gyakorlatban a közönséges cserebogárhoz hasonlóan, gödörporozással védekeztek. A Kiskunsági Állami Erdőgazdaság területén 58 ha-on végeztek ilyen porozást. A Jászságban üzemszerű védekezés nem történt. Prognózis. Az 1962. évi rajzás és károsítás az időjárástól függően az évenként általában szokásos mértékű lesz. 2. Tarka égerormányos (Cryptorrhynchus lapathi L.) Károsítások. A tarka égerormányos 1961-ben a legtöbb nyáranyatelepen szórványosan megtalálható volt. A Hanságban előforduló állománykárosításon kívül egyéb említésre méltó állománykártétel nem történt. ha 40 50 54 14 50 32 1 A károsítás mértéke közepes gyenge összesen ha ha ha 82 45 46 461 31 82 100 25 20 302 33 10 76 60 60 3 94 1 25 384 45 119 50 10 76 461 60 31 60 82 3 100 54 94 40 50 32 1
Terjedés. Az előző évhez viszonyítva a Budapesti és Kiskunsági Állami Erdőgazdaság 11 új nyárfa-anyatelepén volt észlelhető a károsító megjelenése. A már észlelt helyeken a károsítás mértéke fokozódott. Az erősen fertőzött anyatelepeket több helyen felszámolták, hogy a károsítás mértékét csökkentsék. Védekezés. Üzemszerű védekezés a károsító ellen 1961-ben nem történt. Az Erdővédelmi Állomások védekezési kísérleteket állítottak be, amelyeknek értékelése 1962- től folyamatosan történik. Prognózis. A kártevő elterjedésével az anyatelepeknek nagyobbarányú telepítése esetén a jövőben számolnunk kell. 4. Tölgymakk zsuzsok (Balaninus glandium Marséit.) Károsítások. Az 1961-ben beérkezett adatok alapján nagyobb mértékű károsítás volt az Északzalai Erdőgazdaság területén, a Börzsöny-hegység északi részein, a Csongrádi Erdőgazdaság nyugati és a Kiskunsági Erdőgazdaság déli részein, továbbá a DunaTisza közén Kerekegyháza, Monor környékén, a Zamárdi Erdőgazdaság karádi erdészetében és a Vértesi Erdőgazdaság császári erdészete területén, valamint a Bükk hegységben. Védekezés. A kerekegyházi kísérleti erdészet területén kutatással kapcsolatos védekezés folyik. ' 5. Kis- és nagy nyárfacincér (Saperda populnea L. és S. carcharias L,.) Károsítások. Nagyobb károsítást észleltek a rossz termőhelyre telepített, legyengült állományokban. Nagy károsítás volt a Vízügyi Igazgatóság Tisza-menti fásításaiban is. A nyárasított területek növekedésével mind nagyobb kártételre számíthatunk. Védekezés. Sem üzemi, sem kísérleti védekezés 1961-ben nem volt. 6. Nyárfalevelészek (TVÍeZetsoma-fajok) «Károsítások. Minden nyárfa csemetekertben és anyatelepen jelentkezett kártételük. A kellő időben végrehajtott HCH tartalmú permetezés vagy porozás következtében nagyobb kártétel nem következett be. 7. Nagy fenyőormányos (Hylobius abietis L.) Károsítások. A Dunántúl nyugati részén a Szombathelyi és az Északzalai Erdőgazdaságban, továbbá Dél-Dunántúlon a Mecseki Erdőgazdaságban mutatkozott erősebb kártétel 22 ha-on. Védekezés. A kártétel ott jelentkezett, ahol a tarvágással kezelt területeken a friss tuskók visszamaradtak. A HCH porozás csak riasztó hatást eredményezett. A védekezés még nincs kielégítően megoldva. 8. Fenyőrontó és fésűs fenyődarázs (Neodiprion sertifer Geofr. és Diprion pini L.) Károsítások. 1961-ben, főleg a fenyőrontó darázs, igen nagy kiterjedésben okozott károkat az ország egész területén. A Dunántúlon súlyosan érintett területek: Őrség, Göcsej, a Zalai dombvidék, továbbá Dél-Somogy, Magas-Bakony térsége, Komárom megye nyugati fele, Tolna megye északi része. Érős károsítás volt Bács-Kiskun megyében, Heves és Balassagyarmat környékén, valamint a Nyírségben Nyírbélteken és Baktalórántháza környékén. Közepes és gyenge károsítás volt a felsorolt erős károsítása helyeken kívül úgyszólván az egész Dunántúlon és DunaTisza közén, valamint a Nyírségben és Hajdúságban. A károsítások erdőgazdaságonkénti területi adatait a 2. táblázat tartalmazza. Terjedés. Az előző évekhez viszonyítva a károsító terjedését lehetett tapasztalni. Üjonnan károsított területek a következők: Somogy megye északi része, Fejér megye déli része, Pest megye északi része, Heves megye, Hajdúság és Nyírség. Á Somogy megyei megbetegedés feltehetőéin a Zala megyei góciból indult ki. Határozott irányban történő elterjedés követhető nyomon évek óta a DunaTisza közén északi irányban. A gubók parazitáltságának mértéke 2530%-os volt. Védekezés. A kellő időben alkalmazott HCH porozás eredményesnek mutatkozott. A nehézség abban van, hogy a sűrű fiatalosokba való behatolás igen nehéz. Ezért a klasszikus porozógépekkel csak az állományszegélyek védhetők meg. Hatásosnak mutatkozik az aerosolos készülékek alkalmazása, mert a képződött ködszerű permetanyag a sűrű állományba is behatol. Prognózis. Az észlelt terjedési viszonyok alapján a károsítás 1962-ben is várható, de összehasonlító vizsgálati adat hiányában prognózis még nem adható. 9. Fenyőiloncák (Euetria-fajok) Károsítások. Az Evetria-félék kártételéről 2860 ha-ról érkezett jelentés, Ennek kétharmada erős, egyharmada közepes és gyenge károsítás. A károsítás legnagyobb
2. táblázat A Neodiprion sertifer és a Diprion pini erdőgazdaságonkénti károsítása 1961-ben A károsítás mértéke Erdőgazdaság erős közepes gyenge összesen ha ha ha ha 82 21 40 83 48 57 147 252 145 180 130 455 8 610 2392 3 010 13 16 16 45 Kisalföldi Áll. Erdőgazd 595 200 307 1 102 Magasbakonyi Áll. Erdőgazd. 12 122 150 284 Mecseki Áll. Erdőgazd 3 2 45 50 402 508 1118 2 028 276 276 Tolnamegyei Áll. Erdőgazd 63 10 73 Északsomogyi Áll. Erdőgazd. 48 48 Kiskunsági Áll. Erdőgazd 1128 ' 437 108 1 673 Csongrádmegyei Áll. Erdőgazd. 67 5 72 Vértesi Áll. Erdőgazd 15 15 15 15 Budapesti Áll. Erdőgazd 10.4 124 228 Gödöllői Áll. Erdőgazd _ 3 \ 3 Nyírségi Áll. Erdőgazd 9 75 59 143 Hajdúsági Áll. Erdőgazd 34 140 174 Cserháti Áll. Erdőgazd 27 27 Mátrai Áll. Erdőgazd 12 12 _ 6778 2491 4799 10 068 önértékben az Északzalai (707 ha) és a Staomlbatheliyi (1970 ha) Erdőgazdaságot érintette. Terjedés. A károsító területi elterjedése a korábbi évek adataihoz viszonyítva általában változatlan. Védekezés. Üzemi méretű védekezés csak annyiban történt, hogy az Erdővédelmi Állomások a tisztítások megfelelő ütemezését szorgalmazták. Kutatással kapcsolatos kisparcellás védekezési kísérletek folynak. Prognózis. Összehasonlító adat hiányában még nem adható. 10. Gyapjaspille (Lymantaria dispar L.) Károsítások. A bejelentések és az Állomások megfigyelése alapján erős kártétel csak a sándorfalvi erdészet határában volt kb. 100 ha-os területen. Gyenge rágás mutatkozott Gyulavár község határában, elszórtan a Szombathelyi és a Délsomogyi Erdőgazdaság területén, valamint Lovasberény határában. Terjedés. Az 195657. évi gradáció összomlás óta sehol sem volt nagyobbarányú elszaporodás észlelhető. Egyes gócokban (Sándorfalva, Lovasberény, Balatonfüred) újból szaporodik a károsító. Prognózis. Az említett károsított helyeken a további szaporodás várható. Komolyabb kártételre csak a sándorfalvi erdészet és Dóc község határában lehet számítani. 11. Tölgy búcsújáröpille (Thaumetopoea processionea L.) Károsítok. Nagyobbmértékű károsítás 1961-ben a következő erdőgazdaságokban volt: a Szombathelyi (177 ha), Délzalai (40 ha), Kisalföldi (10 ha), Északsomogyl (41 ha), Pilisi (25 ha) és a Vértesi (100 ha) erdőgazdaságnál. Szórványosan előfordult a Balatonfelvidéki Erdőgazdaság területén is. Terjedése. A korábbi években ugyancsak a dunántúli területeken volt számottevő kártétele. Így 1957-ben Baján és Csákváron, 1959-ben Akaii környékén, valamint az oroszlányi, 1960-ban a balatonszántódi, marcali és a balatonfüredi erdészetnél. A pillének három károsítási gócpontja van. E helyeken a károsító állandóan jelen van és elszaporodása 23 éves periódusban következik be.
Védekezés. HCH és DDT tartalmú vegyszerekkel történt Balatonfüreden és Császáron. Az eredmény hatásos volt. 12. Nagy és kis téli araszolok (Geometridae). Károsítások. Nagyobbmértékű kártételük a Bükk-, Mátra- és Zemplén-hegységben jelentkezett összesen 720 ha erős, 1400 ha közepes és gyenge rágással. Terjedés. Ilyen nagymérvű rajzása még nem fordult elő. Gócai ismeretlenek. Védekezés. Üzemi méretekben nem történt. Prognózis. A felsőtárkányi, mátrai és makkoshotykai fénycsapdák nagy mennyiségben fogtak nemzőket. Valószínű tehát, hogy ezeken a helyeken 1962-ben is erős rágás várható. 13. Lucfenyő gubacstetű (Sacchiphantes /Chermes/'viridis Ratz. és S. abietis L.) Károsítások. Minden karácsonyfatelepen kisebb-nagyobb mértékben megtalálható volt. A fellépett kártételről a 3. táblázat tájékoztat erdőgazdaságonként. 3. táblázat A lucfenyő gubacstetű erdőgazdaságonkénti károsítása 1961-ben A károsítás mértéke Erdőgazdaságok erős közepes gyenge összesen ha ha ha ha Dunaártéri Áll. Erdőgazd 2,0 13,0 0,5 15,5 Északzalai Áll. Erdőgazd 45,0 45,0 Keszthelyi Áll. Erdőgazd. 0,5 0,5 Mecseki Áll. Erdőgazd 0,5 0,5 0,5 1,5 Északsomogyi Áll. Erdőgazd. 1,0 1,0 Mezőföldi Áll. Erdőgazd 5,0 3,7 8,7 Pilisi Áll. Erdőgazd 3,0 19,0 22,0 Vértesi Áll. Erdőgazd 5,0 5,5 2,0 12,5 Börzsönyi Áll. Erdőgazd 2,5 10,6 3,0 16,1 Budapesti Áll. Erdőgazd 3,5 1,5 5,0 Gödöllői Áll. Erdőgazd 3,0 3,0 Veszprémi Áll. Erdőgazd 14,0 14,0 Mátrai Áll. Erdőgazd 20,0 5,0 25,0 Nyugatbükki Áll. Erdőgazd 1,0 12,0 12,3 25,3 Keletbükki Áll. Erdőgazd 4,0 10,7 11,8 26,5 Zemplénhegységi Áll. Erdőgazd. 2,4 18,2 15,4 36,0 Nyírségi Áll. Erdőgazd 10,0 10,0 20,0 Hajdúsági Áll. Erdőgazd Cserháti Áll. Erdőgazd 2,2 1,0 2,0 5,2 2,0 2,0 Összesen 26,1 188,0 70,7 284,8 Terjedés. A károsító a lucfenyő további telepítésével kapcsolatban terjedőben van. Védekezés. A védekezés nem vált még általánossá. Az alkalmas időben végzett Wofatox-os permetezés hatásosnak bizonyult. Legeredményesebb a kora tavaszi, többszörösen ismételt permetezés. 14. Nyárfa kéregtetű (Phloeomyzus passerini Sign.) Károsítások. A Kisalföldi, illetőleg a Dunaártéri Állami Erdőgazdaság területén több helyen lépett fel kártétele. A kár elhárítására a Kisalföldi Erdőgazdaságnál nikotinos permetezési kísérletet végezték. Az eredmény nem volt kielégítő. Kártételével a jövőben még nagyobb mértékben számolhatunk. 15. Erdeifenyő tűkaregomba (Lophodermium pinastri Ghev.) Károsítások. Az 1961-es felmérés alapján erős károsítás volt a Mecseki Erdőgazdaság területén 11 ha-on, a Nyugatbükki Erdőgazdaságnál 16 ha-on, a Cserháti Erdőgazdaságnál 12 ha-on, a Hajdúsági Erdőgazdaságnál 25 ha-on. Közepes és gyenge mértékű károsítást észleltek a Szombathelyi Erdőgazdaság területén 500 ha-on. Kisebb kártétel más erdőgazdaságoknál is előfordult, Így a nyugat-dunántúli csemetekertekben a gomba károsítása általában kisebb-nagyobb mértékben fellépett. Hasonló volt
a helyzet a Nyugatbükki Erdőgazdaságnál is. Általaiban az a tapasztalat, hogy az előző évekhez viszonyítva a kár nagysága növekedett. Terjedése. Fiatal erdeifenyvesekben megállapítható, hogy a károsítás fokozatosan terjed. Különösen veszélyeztetettek az elegyetlen erdeifenyvesek. Védekezés. Csemetekertekben, de nem általánosan, a védekezés bordói lével történt. Az eredmény nem kielégítő. A kórokozó ellen a Szombathelyi és a Magasbakonyi Erdőgazdaságnál kísérleti permetezések folynak különböző új típusú vegyszerekkel igen kielégítő eredménnyel. 16. Erdeifenyő hajtásgörbítő gonlba (Melampsora pinitorqua A. Braunt). Károsítások. A Szombathelyi és a Mecseki Erdőgazdaság a kórokozó közepes károsítását jelentette. Az Erdővédelmi Állomások megfigyelései szerint az erdeifenyő előfordulási területén úgyszólván mindenütt erősen fellépett. Az utóbbi évek egyik legerősebb McZampsoro-károsítása volt az 1961-es évben tapasztalható. A legtöbb helyen, különösen Nyugat-Dunántúlon csemetekertekben még a másodéves csemetéken is előfordult. Erős fertőzés esetén a vezérhajtás és a felső hajtások vége az erős aszályos időjárás következtében elszáradt. Terjedés. Különösen a Dunántúlon volt észlelhető nagyobb mértékű terjedés. Védekezés. A gomba kártétele ellen védekezés nem történt. 17. Nyárfarák Károsítások. Az anyatelepektől a vágásérett állományokig mindenütt előfordul. Nagyon sok dugvány pusztulását okozta a DotTucfuza-f ertőzés Eddigi tapasztalatok szerint az olasz, francia és a holland nyár bizonyult a rákkal szemben a legellenállóbbnak. Védekezés. Az ellenálló fajták telepítésének szorgalmazása. 18. Feketefenyő pusztulás. Károsítások. Az előző évi nagy pusztulás tünetei még mindenütt láthatók voltak. Az erősen károsodott fák elpusztultak. 1961-ben mindössze 32 ha-ról jelentették a megbetegedést. Terjedés. Egyes helyeken 1961 nyarán is volt újabb tűpusztulás, főként a tavaszi hajtásokon. Általánosságban az a tapasztalat, hogy a betegség rendkívüli módon viszszaesett. Azokon a területeken sem terjedt nagyobb mértékben, ahol az erősen beteg, száradó fákat nem távolították el teljes mértékben. Ezek röviden összefoglalva a legfontosabb kártevők és károsítások az 1961-es évben. Az 1962-es évben sok feladat vár az Erdővédelmi és Vadgazdasági osztályra. A népgazdasági tervek faszükségletünk mielőbbi kielégítése érdekében olyan intézkedéseket írnak elő, amelyek maradéktalan megoldása csak úgy valósítható meg, ha az erdővédelem is állandó közvetlen segítséget tud adni a erdőgazdaságoknak. A nagyarányú nyárfásítás, a fenyőtelepítések szorgalmazása és általában a gyorsannövő fafajok nagyobb tömegben való, sokszor elegyetlen telepítése új feladatok elé állítja az erdővédelemmel foglalkozó szakembereket. Nem elégséges egyedül csak annak az elvnek fenntartása, hogy a helyes erdővédelem egyúttal a helyes erdőművelés, ás emellett már nincs is más feladatunk. Az előbb említett szükségszerű nagyarányú telepítések természetszerűleg magukkal hozzák a károsítok és károsítások nagyobb tömegben való megjelenését. Ezek ellen pedig védekeznünk kell részben megelőző, részben pedig megszüntető módon. A kellő védekezéshez ma már olyan módszerek és technikai felszerelések vannak, amelyeknek birtokában lehetővé válik a komolyabb kárelhárítás megszervezése. A távlati kutatási tervben szereplő témák éppen az ilyen természetű feladatok megvalósítását célozzák. Gondolok itt az erdeifenyő tűkarcgomba, vagy a nyárfarák, a feketefenyő-pusztulása, fán és a fában élő rovarkártevők, a vadkárelhárítás stb. problémájára. Legfontosabb feladatunk tehát a kutatási témák maradéktalan végrehajtása és az elért eredmények mielőbbi közkézreadása. Emellett igen fontos oktató és felvilágosító munka hárul az ERTI-re, hogy a múlt évben megindított országos erdővédelmi jelzőszolgálat mind jobban működjék. A jó szervezés, ellenőrzés és a felvilágosító munka biztosítja a pontos, a valóságnak megfelelő adatszol- a
gáltatást. Igen fontos tényező, hogy a fénycsapdák jól működjenek, mert az általuk szerzett adatok fontos támaszai lesznek a prognózisadásnak. Elsőrendű feladatunk, hogy az Erdővédelmi Állomások a hozzájuk tartozó erdőgazdaságokkal állandó kapcsolatot tartsanak. így lehetőség van arra, hogy egy nagyobb kártétel esetén a lehetőségeink figyelembevételével idejében és a leghatásosabban védekezhessünk. Ehhez természetesen szükséges, hogy az erdőgazdaságok korszerű védekező eszközökkel rendelkezzenek. Gondolok itt a hatásosan működő aerosolos készülékekre, amelyekkel nagy és más készülékekkel hozzáférhetetlen területeket védhetünk meg a kártevőktől. Nem kevésbé jelentős és szükségszerű, hogy az Erdővédelmi Állomások munkatársai mozgékonyak is legyenek, azaz megfelelő közlekedési eszköz (pótkocsi) számukra biztosítva legyen. Csak így teljesíthetik maradéktalanul fontos és szerteágazó feladatukat. A részletes erdőleírás adatfeldolgozásának automatizálása H I I ' S Z O H Á. M. A R U A. A, (Avtomatizacija obrabotki takszacionnüh opiszanij v leszousztrojsztve.) Lesznoe Hozjajsztvo, 1962. 15. évf. 1. sz. 1317. p. A külső erdőrendezési munkákra évenként sok pénzt és, sok munkát fordítanak. Az ezek eredményeként kapott adatok, különösen a részletes erdőleírás, rendkívül értékes tájékoztatást adnak. Ezek sok millió erdőrészletnek gazdasági tevékenységünk tárgyainak minden fontos becslési jellemzőjét tartalmazzák. Ezért a részletes erdőleírások feldolgozásának eredményei fontos alapul szolgálhatnak az erdőgazdálkodás műszaki és gazdasági tervezéséhez, valamint irányításához. A részletes erdőleírások nagy összessége valamennyi, néha 60-at meghaladó becslési mutató megoszlásnak objektív törvényét és a köztük levő kölcsönös kapcsolatokat tükrözik. Az objektívebb becslési módszerek bevezetésével (a körlapösszegnek Bitterlich műszerével való meghatározása stb.) a becslési leírások pontossága és értéke még növekedni fog. Ennek alapján például helyi fatermési táblák lesznek készíthetők különböző fafajokra erdőtípusok szerint az átlagmagasság, az átlagos átmérő, a körlapöszszeg, a törzsszám, a fatömeg és záródás dinamikájának, valamint az I. szint összetételének, a szerfa kihozatali százaléknak, egyes mellékfafajoknak, a II. szint becslési mutatóinak, az újulatnak, a cserjeszintnék stb.-nek figyelembevételével. A becslési leírások alapján ezenkívül a becslési mutatók közötti kapcsolatokat is tanulmányozni lehet. Mindezek a kiindulási anyag tömegszerűsége és sokfélesége következtében értékes források erdeink lényegének megismeréséhez, valamint az erdőgazdaság részletesen megokolt, pontos műszaki és gazdasági tervezéséhez, továbbá igazgatásához. Mind ez ideig azonban ezek csak lehetőségek, amelyeket kis mértékben használnak ki, bár az okok teljesen érthetőek. Az utasítások által meghatározott belső feldolgozáshoz amelyek eredményeként csak képét kapjuk az erdőrendezés objektumának valamennyi erdőrendező megfeszített munkájára van szükség. Az így kapott eredmények a bizonyos csoportosításból származó becslési adatok halmazatából az egyes jellemzőknek főleg végösszegei vagy átlagai. Gazdaságilag és biológiailag több fontos jellemzőt (az I. szint összetételének, a II. szintnek, az újulatnak, a cserjeszintnek valamennyi mutatóját) a tényleges feldolgozásba nem vonják be. Teljesen homályosak az eloszlás törvényei, a korrelációk és más matematikai-statisztikai jellemzők, holott ezek meghatározásához olyan adatok vannak, amelyek sok pénzbe kerültek. A fentiek szemléltetésére egyszerű példát közlünk. Két állományunk van, az egyik összetétele: 100% Ef, a másik 30% Ef, 20% Lf, 20% Nyi, 20% rny, 10% mé + H. A korosztálytáblákban (termőhelyi osztály, záródás, iparifakihozatali százalék és fatömeg a többségben levő fafaj szerint) ezeket nálunk a Szovjetunióban egy csoportba vonják össze, az erdeifenyvesekébe! A valóságban ezek a felső szint összetételében élesen különböznek egymástól és ugyancsak eltérőek lehetnek a II. szint, az újulat, a cserjeszint és más jellemzők tekintetében is, mivel mlind gazdasági, mi ; nd biológiai vonatkozásban is egészen eltérő ellentétes objektumok. Ugyanakkor a koro?ztály-