Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézete Polgári Jogi Tanszék SZAKDOLGOZAT A nagykorú gyermek tartásának problémái hatályos jogunkban, a kodifikációs folyamatokra tekintettel Konzulens: Dr. Juhász Ágnes Készítette: Varga Tímea egyetemi adjunktus J-506 2012
University of Miskolc Faculty of Law Institute of Civilian Sciences Department of Civil Law THESIS Problems in the maintenance of full age children in our private law, with regard on the codification Supervisor: Dr. Juhász Ágnes Author: Varga Tímea Assistant Professor J-506 2012 1
Tartalomjegyzék Bevezetés... 3 I. Történeti előzmények... 4 1.1. Történeti kitekintés... 4 1.2. Rendszertani alapok... 6 II. A rokontartásra vonatkozó hatályos szabályok... 9 2.1. A rokontartásra vonatkozó szabályokról általában... 9 2.2. Feltételrendszer... 9 2.3. Tartásra kötelezettek és jogosultak... 10 2.4. A rokontartás mértéke és formái... 11 III. Kiskorú gyermek tartására vonatkozó hatályos szabályozás... 12 3.1. Kiskorú gyermek tartásának törvényi szabályozásáról általában... 12 3.2. A tartásdíj alapja és formái... 13 IV. Nagykorú gyermek tartásának általános szabályai... 15 4.1. A szabályozás kettősége... 15 V. A tanulmányait folytató nagykorú gyermek tartásának szabályozása... 16 5.1. Hatályos rendelkezések... 16 5.2. A XXIX. számú Polgári Elvi Döntés... 17 5.3. A tanulmányait folytató nagykorú gyermek tartása és a bírói gyakorlat... 22 5.3.1. Nagyszülő tartási kötelezettsége... 22 5.3.2. A szükséges tanulmányok és rászorultság... 23 5.3.3. Érdemtelenség... 24 5.3.4. A jogalap nélkül felvett tartásdíj visszakövetelése... 25 5.3.5. A tanulmányok többévi megszakítása... 26 5.3.6. A tanulmányok megszakítása és a rászorultság... 29 5.3.7. A többszörös iskolaváltoztatás és évismétlés... 31 5.3.8. Életpályára felkészítő tanulmányok... 33 VI. Az új Ptk. törvényjavaslat a továbbtanuló nagykorú gyermek tartása vonatkozásában... 36 ZÁRÓ GONDOLATOK... 41 2
Bevezetés A családjogi témaválasztásomat alapvetően a XXI. századra méginkább jellemző hagyományos családfogalom nagymértékű átalakulása határozta meg. Bár leszűkítve a kört eredetileg csupán a nagykorú gyermek tartásával kívántam foglalkozni, utóbb mégis elengedhetetlennek tartottam, hogy a rokontartásra vonatkozó átfogó szabályanyagot is ismertessem, ahhoz, hogy a részletszabályokat saját környezetükben szemlélhessük. A rokontartás, mint intézmény sokszínűségét ugyanis éppen az újonnan megjelenő együttélési formák és hagyományosnak nem tekinthető családjogi kapcsolatok alkotják, szemben a korábbi, szinte kizárólag házassági köteléken nyugvó jogviszonyokkal. Figyelembe véve az elmúlt évek, évtizedek rokoni kapcsolatokra vonatkozó változásait, a fentiekre tekintettel kívánnék egységes képet alkotni korunk hatályos joganyagáról, figyelembe véve az adott tárgykörhöz kapcsolódó bírói gyakorlatot is. A dolgozat alapvetően hat fő szerkezeti egységre bontja a rokontartásra vonatkozó szabályokat, egészen a kialakulástól napjainkig. Kiindulópontként a nagykorú gyermek tartásának rendszerbeli elhelyezkedésével találkozhatunk, melyet közvetlenül az általános és keretszabályként funkcionáló rokontartásra vonatkozó rendelkezések követnek. Kitekintést nyerünk az élettársi, bejegyzett élettársi és házastársi kapcsolatok tartással egybefüggő eseteire, a kiskorú gyermek tartásának vonatkozó szakaszaira, majd a dolgozat eredeti témájához elérve a bírói gyakorlattal egybekötött, részletes elemzést kaphatunk a nagykorú, illetve továbbtanuló nagykorú gyermek tartásának problémáiról. 3
I. Történeti előzmények 1.1. Történeti kitekintés Hatályos jogunkban a nagykorú gyermek tartása, a gyermektartás és szülőtartás mellett a rokonok tartása körében van szabályozva. Érdemes azonban megemlíteni, hogy korábban a rokontartás, mint jogviszony egyáltalán nem vagy csak nagyon szűk körben öltött jogi alakot. A patriarchális nagycsaládokban a családtagok természetben gondoskodtak egymásról, Rómában pedig csak a vérségi kötelék (cognát) alapján nyert jogi szabályozást, vagyis két olyan személy közötti viszonyt szabályozott, ahol egyik a másiktól vagy mindketten egy közös harmadik személytől származtak. A magyar jogfejlődés vonatkozásában Szent István dekrétumai rendelkeznek a szülő gyermekével kapcsolatos tartási kötelezettségéről, azonban ez a kötelezettség csupán a kiskorú gyermek tartását foglalja magába. A Corpus Juris viszont már ismerte a testvértartás intézményét is, mégpedig abban a formában, hogy ha az apa meghalt, az idősebb épelméjű fiú tartozott elmebeteg testvérének gondját viselni. A kor társadalmi elvárásai egységesek voltak atekintetben, hogy mindenekelőtt a szülő hivatott gyermeke tartásáról és neveléséről gondoskodni, a tartást viszont elsősorban a vérségi kapcsolat határozta meg. Érdekességképpen megemlíteném, hogy az atya tartási kötelezettségét a korai szabályozások például nem kényszerítették ki, az anyának viszont akkor is kellett tartást teljesíteni, ha a gyermek az apával élt. A szülőt a gyermek illetve a gyermeket a szülő irányába terhelő tartási kötelezettség után a nagyszülő általi unokatartása következett a sorban, ha viszont voltak lemenőági rokonok, akkor elsősorban őket kellett terhelni a tartással. Amennyiben egyenesági rokonság nem állt fent, úgy a jogosultat testvére volt köteles eltartani. Voltak természetesen olyan esetek is, amikor például a szülő korai elhalálozása miatt nem tudta tartási kötelezettségét teljesíteni, ilyenkor pedig más vérségi kapcsolat hiányában mesterségesen hoztak létre tartási kötelezettségeket. Az általános elv szerint viszont csak olyan személy volt ilyen mesterséges tartásra kötelezhető, aki kellő vagyonnal rendelkezett, így a tartással sem a más sem a maga tartását nem veszélyeztette, továbbá 4
csak az volt jogosult a tartásra, aki arra önhibáján kívül szorult rá és arra nem volt érdemtelen. 1 A XIX. század második és a XX. század első felében részben a bírói gyakorlat, részben a házassági és gyámsági törvény rendezte a rokontartás szabályait. 2 A tartás mértéke az illendő tarás volt, amely a kötelezett vagyoni és társadalmi viszonyaihoz igazodott. Találunk szabályokat a mostohagyermek tartásának kötelezettségére vonatkozóan is, abban az esetben, ha a férj beleegyezésével fogadták be a vagyontalan gyermeket a háztartásba, feltéve, hogy a férj eltartásra köteles vagy a gyermeknek nincs más tartásra kötelezhető rokona. 3 A gyermekek és szülők közötti jogviszonyokat a gyámi és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877. évi XX. törvény szabályozta. A törvény biztosította a férj gyermek feletti atyai hatalmát (15. ), ő volt a gyermek törvényes képviselője, a házasságon kívül született gyermek pedig, akit törvénytelen gyermeknek neveztek, a társadalom kitaszítottjává vált. A jog kizárta nemcsak az apa, hanem az anya rokonságából is. 4 A hatályos 1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról (továbbiakban: Csjt.) a rokonság fogalmát szinte egyáltalán nem adja meg számunkra, csupán annyit említ, hogy kik az egyenesági, illetve oldalági rokonok. A 34. (1) bekezdése szerint: [e]gyenesági a rokonság azok között, akik közül az egyik a másiktól származik. A hivatkozott szakasz (2) bekezdése szerint pedig: oldalági rokonok azok, akiknek legalább egy közös felmenő rokonuk van, ők maguk azonban egyeneságon nem rokonok. Azt mondhatjuk, hogy a családi jogállás szabályozásának az az alapvető célja, hogy létrehozza a gyermek és a szülő közötti jogviszonyt. Ahogyan pedig az előzőekben már utaltam rá, korábban a családi jogállás rendezéséhez különösen annak a gyermeknek fűződött érdeke, aki nem házasságból született. Az ő rokoni kapcsolata mind az apa, mind az anya családjával ugyanis csak fokozatosan jutott elismeréshez. Az általános európai jogfejlődés azonban a legtöbb államban napirendi ponttá tette a házasságon kívül született gyermek jogi helyzetének rendezését, így a legoptimálisabb felfogás értelmében mindenképp előnyös, ha a gyermek házasságon belül születik, ha 1 PRÁMER József: A rokonok tartási kötelezettségének mértéke és sorrendje, In: Városi Szemle, 1941. (27. évf.) 1. sz. 86-106. o 2 A házassági jogról szóló 1894.évi XXXI. törvénycikk 3 CSIKY Ottó FILÓ Erika (szerk.): Magyar családjog, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2001, A rokonok tartása, 220-221.o. 4 BARZÓ Tímea: Családi jog, Novotni Kiadó, Miskolc, 2004, 19-21.o. 5
azonban mégsem így történik, a felnevelés érdekében meg kell kapnia minden lehetséges támogatást, melyhez már az adott államok jogrendszerei is a megfelelő szabályozások útján érdemlegesen is hozzájárulnak. 5 Magyarországon a szabályozás alapjait az 1946. évi XXIX. törvény fektette le, a házasságon kívül született gyermek jogállásáról. 1.2. Rendszertani alapok Úgy vélem, hogy a szakdolgozat eredeti témájának pontos megítéléséhez mindenképpen szükség van arra, hogy távolabbról, egészen a rokontartásra vonatkozó szabályoktól közelítsük meg a nagykorú gyermek, azon belül is a továbbtanuló nagykorú gyermek tartásának szabályanyagát, érintve ezzel a kiskorú gyermek tartásának problémáit is. A szakdolgozatom szerkezetileg tehát a továbbiakban az alábbi séma alapján fog felépülni: Tartási jogviszony Polgári Törvénykönyv (szerződésen alapuló tartás) Családjogi törvény (jogszabályon alapuló tartás) élettársi tartás különleges szabályozása -házastárs tartása rokontartás -bejegyzett élettárs kiskorú nagykorú A fenti ábra alapján megállapíthatjuk, hogy a magyar jogrendszer a tartási jogviszonyokat szerkezetileg két csoportra bontja. Az egyik az önkéntes, szerződéses jogviszonyon, a másik pedig a jogszabályon alapuló, kikényszeríthető tartási forma. A törvényen alapuló tartási viszonyokat a Csjt. hozzátartozói kapcsolatok alapján rendezi, különbséget téve a házastárs és bejegyzett élettárs tartása, valamint a rokonok tartása között. A különbségtétel alapja, hogy a rokonságot a vérségi leszármazás alapján elválasztja a nem vérségi kapcsolaton alapuló házastársi és bejegyzett élettársi tartástól. 6 A házastárs tartását a Csjt. a házasság megszűnéséről és felbontásáról rendelkező III. fejezetben szabályozza, ez azonban sok tekintetben hasonlóságot mutat a rokontartás 5 Ld. CSIKY FILÓ i.m., A családi jogállás, 167-173.o. 6 KŐRÖS András- BENCZE Lászlóné (szerk.): A családjog kézikönyve, HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2007., I. Kötet, 92-94.o. 6
szabályaival. A házastársi tartás ugyanis peres úton három feltétel együttes fennállása esetén érvényesíthető, melyek a következők: (a) a házasság fennállása alatti érdemtelenség hiánya, (b) önhibán kívüli rászorultság, (c) a kötelezett teljesítőképessége legalább olyan mértékben, hogy a tartás az ő és a házastársat megelőzően vagy vele egysorban jogosult megélhetését ne veszélyeztesse. 7 Ezzel párhuzamban a jelenlegi hatályos szabályozás szerint a rokontartás szerkezetileg ugyan négy, de az előzőekhez hasonlatos, egymással összefüggő elemekből tevődik össze, melyek (a) a jogosult tartásra való rászorultsága, (b) nincs tartásra kötelezhető házastársa vagy bejegyzett élettársa, (c) nem érdemtelen a tartásra, és (d) van tartásra kötelezhető és tartásra képes rokona. 8 A tartás tekintetében az élettársnak különleges jogi helyzete van, hiszen itt a feleknek nincsen törvényen alapuló tartási igényük illetve kötelezettségük egymással szemben. A kapcsolat érzelmi és gazdasági jellegéből adódóan viszont törvényi kötelezettség hiányában is elvárható a felektől az egymásról való gondoskodás sőt, a jogszabály általi szabályozás hiánya nem zárja ki, hogy valamelyik fél saját elhatározás alapján vállalja élettársa tartását. Ebben az esetben viszont, ahogyan az általam szerkesztett ábra is mutatta, nem a Csjt. házastárs tartására vonatkozó szakaszai, hanem a Ptk. tartási és életjáradéki szerződésekre vonatkozó rendelkezései lesznek irányadóak. 9 A Ptk. egyetlen vagyonjogi rendelkezése ugyanis az élettársi kapcsolatok terén az élettársi vagyonközösség főszabályának rögzítése. Mindez pedig arra enged következtetni, hogy az élettársat sem öröklési, sem lakáshasználati, sem pedig törvényes tartási jog nem illeti meg. A bírói gyakorlatban azonban az élettársi kapcsolat fogalmi elemévé tette a kapcsolattal szükségszerűen együttjáró támogatást, amely a társadalom megítélése szerint a felektől egyébként is elvárható. A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint viszont nincs akadálya annak, hogy az élettársak egymással tartási szerződést kössenek, az élettársi kapcsolat megszűnését követően azonban a korábbi szerződés alapján nem lehet igényt támasztani a kötelezettel szemben, ha a tartási szerződés alapjául kizárólag 7 Csjt. 32. (3) bekezdés 8 Csjt. 60. (1) bekezdés 9 Ptk. 586-591. 7
az élettársi kapcsolat fennállása szolgált. 10 Fontos tehát megemlíteni, hogy az adott szabályozási körben az élettárs nem minősül közeli hozzátartozónak, csupán hozzátartozónak. 11 Mindenképp érdemes szólni arról is, hogy bár a házastárs, bejegyzett élettárs és az élettárs tartása rendszertanilag máshol helyezkedik el, mégis kétségtelen az egymásra való kihatásuk. A volt házastárs ugyanis amennyiben új élettársi kapcsolatot létesít, önmagában például még nem szünteti meg a tartási jogát. Ha ezáltal azonban életkörülményei javulnak, a tartás díja mérsékelhető, de nem szűnik meg automatikusan, sőt, egy új házasságkötéssel sem. Az új házastárs ugyanis egysorban lesz kötelezett a tartásra a régi házastárssal. 12 A 2009. évi XXIX. törvény szabályozza a bejegyzett élettársi kapcsolatokról szóló, valamint az ezekkel összefüggő egyes törvények módosításait. A bejegyzett élettársi kapcsolat akkor jön létre, ha az anyakönyvvezető előtt az együttesen jelenlévő két, tizennyolcadik életévét betöltött, azonos nemű személy személyesen kijelenti, hogy egymással bejegyzett élettársi kapcsolatot kíván létesíteni. 13 Az általam készített ábrán nem véletlenül szerepel a bejegyzett élettársi tartás a házastárs tartása alatt, hiszen a törvény joghatásai között szerepel, hogy a bejegyzett élettársi viszonyra főszabályként a házasság szabályait kell alkalmazni, továbbá a házastársra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársra, az özvegyre vonatkozó szabályokat az elhunyt bejegyzett élettárs túlélő bejegyzett élettársára, az elvált személyre vonatkozó szabályokat arra a személyre, akinek bejegyzett élettársi kapcsolatát megszüntették, és a házaspárra vonatkozó szabályokat a magukra a bejegyzett élettársakra. 14 A bejegyzett élettársak egymással szemben fennálló tartási kötelezettsége tehát a házastársi tartáshoz hasonlóan jogszabályból eredő kötelezettség, melynek értelmében például a felek csak akkor kérhetik a kapcsolat közjegyző általi megszüntetését, ha a tartás, közös vagyon megosztása illetve lakáshasználat kérdéseiben közjegyzői okiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglaltan megegyeztek. 10 Ld. KŐRÖS- SZEIBERT (szerk.) i.m., II. Kötet, 885-889.o. 11 Ptk. 685. (b) pontja 12 HEGEDŰS Andrea- Az élettársi kapcsolat a polgári jogi kodifikáció tükrében, Pólay Elemér Alapítvány 2008, 85-91.o 13 2009. évi XXIX. tv. 1. (1) bekezdés 14 2009. évi XXIX. tv. 3. (1) bekezdés 8
II. A rokontartásra vonatkozó hatályos szabályok 2.1. A rokontartásra vonatkozó szabályokról általában A rokontartási kötelezettségnek és a kötelezettség mértékének jogi szabályozása nagymértékben függ attól, hogy az adott társadalom milyen módon, milyen feltételekkel és milyen mértékben vesz részt a tartásra szoruló személyek eltartása vonatkozásában. 15 A Csjt. az általános feltételek körében kimondja, hogy rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki magát eltartani nem tudja és akinek tartásra kötelezhető házastársa vagy bejegyzett élettársa sincs. A tartásra a munkaképes leszármazó is jogosult, ha erre szükséges tanulmányai folytatása érdekében rászorul, illetve nem jogosult a tartásra a nagykorú, ha magatartása miatt arra érdemtelenné vált. 16 2.2. Feltételrendszer Rászorultságról általánosságban akkor beszélhetünk, ha a jogosult saját eltartásáról munkaképtelenség vagy megfelelő jövedelem hiányában nem képes gondoskodni, részleges rászorultság esetén pedig részleges tartás állapítható meg. A munkaképtelenséget általában két körülmény határozza meg: az életkor, illetve az egészségi állapot. Életkor alapján munkaképtelennek tekinthető egyrészt a kiskorú gyermek a tanköteles évei végéig, valamint a nyugdíjas korú. A tankötelezettséget teljesítő, tovább nem tanuló gyermek viszont saját eltartásáról köteles gondoskodni. 17 Mindezek mellett tartásra csak akkor tarthat igényt a rokon, ha nincsen tartásra kötelezhető házastársa vagy bejegyzett élettársa. Érdemtelenség esetén a nagykorú személy nem jogosult a tartásra, ez azonban csak a nagykorúak vonatkozásában állapítható meg, kiskorú tartásra gyermek tehát a tartásra soha nem lehet érdemtelen. Szülőtartási ügyekben tartásra érdemtelennek csak azt a szülőt lehet tekinteni, aki a gyermekével szembeni kötelezettségét olyan súlyosan sértette meg, hogy erre tekintettel a tartásra tovább nem méltó. Nem utolsó sorban pedig szükséges, hogy a fentieken túl legyen az adott személynek tartásra kötelezhető és egyúttal tartásra képes rokona. 15 Ld. KŐRÖS- BENCZE (szerk.) i.m., I. Kötet, 559-563.o. 16 Csjt. 60. (1)-(3) bekezdés 17 Ld. BARZÓ i.m., 155.o 9
2.3. Tartásra kötelezettek és jogosultak A Csjt. értelmében 18 a tartásra jogosultat rokonai közül elsősorban leszármazói kötelesek eltartani, amennyiben viszont a tartásra jogosultnak nincsenek tartásra kötelezhető leszármazói, abban az esetben az eltartása a felmenő rokonait terheli. Ilyen helyzetben az a rokon, amelyik a tartásra jogosulthoz a leszármazás rendjében közelebb áll, a tartás kötelezettségében a távolabbit megelőzi. Azt a kiskorút, akinek pedig nincs tartásra kötelezhető egyenesági rokona, amennyiben van, a nagykorú testvére köteles eltartani; ez a kötelezettség azonban csak annyiban terheli, amennyiben ezt saját maga, házastársa vagy bejegyzett élettársa és tartásra rászoruló egyenesági rokonai tartásának veszélyeztetése nélkül teljesíteni képes. A házastárs vagy bejegyzett élettárs köteles háztartásában eltartani a vele együtt élő házastársának vagy bejegyzett élettársának olyan tartásra szoruló kiskorú gyermekét (mostohagyermek), akit házastársa vagy bejegyzett élettársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba. A tartási kötelezettség mindkét házastársat, illetve bejegyzett élettársat egy sorban terheli. Fordított esetben pedig a mostohagyermek akkor köteles eltartani tartásra rászoruló mostohaszülőjét, ha a mostohaszülő az ő eltartásáról hosszabb időn át gondoskodott. Több egysorban kötelezett között a tartási kötelezettség a kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaik és teljesítő képességük arányában oszlik meg. Annak a tartásra kötelezettnek a javára, aki a tartásra jogosultat személyesen gondozza, az ezzel járó munkát és egyéb terhet a tartási kötelezettség megállapításánál figyelembe kell venni. Abban az esetben, amikor valaki több jogosult eltartására is köteles azonban mindegyiket nem képes eltartani, akkor a gyermek és a szülő a többi rokont, a leszármazó a felmenő rokont, a közelebbi rokon pedig a távolabbit a tartási jogosultságban megelőzi. A tartásra jogosultság sorrendjében a gyermek a házastársat, elvált házastársat, bejegyzett élettársat, elvált bejegyzett élettársat, a házastárs és az elvált házastárs, illetve bejegyzett élettárs és elvált bejegyzett élettárs pedig egymással egysorban a többi rokont megelőzi. 18 Csjt. 61-62-63-64. 10
2.4. A rokontartás mértéke és formái A rokontartásra vonatkozó szabályok rövid elemzésekor mindenképp említést tennék a tartás mértékével illetve formáival kapcsolatosan is, hiszen mintegy keretszabályként határozzák meg a nagykorú gyermek tartásának szabályait. A törvény a tartás mértékénél a jogosult szükségleteinek és a kötelezett tartási képességének elemzését írja elő, a szükséges tartás pedig minden esetben a társadalom általános életszínvonalához kapcsolódik. A tartás két fő formájának a természetbeni illetve pénzbeni tartás tekinthető. Az előző a szükséges ellátásokat, gondoskodást tartalmazza, míg az utóbbi havi részletekben megállapított, esedékességkor megfizetendő határozott pénzösszeget jelent. A tartási követelés érvényesítése csak 6 hónapra visszamenőleg lehetséges, ennél régebbi időre csak akkor van lehetőség visszamenni, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli. A tartásdíj mértékének megváltoztatásával vagy megszüntetésével kapcsolatban azt mondhatjuk el, hogy erre akkor van lehetőség, ha a tartásdíj mértékének meghatározásakor alapul szolgáló körülményekben utólagosan olyan lényeges változások következtek be, melyek elégséges indokul szolgálnak az utólagos módosításra vagy megszüntetésre. 19 19 Ld. BARZÓ i.m., 163-165.o. 11
III. Kiskorú gyermek tartására vonatkozó hatályos szabályozás 3.1. Kiskorú gyermek tartásának törvényi szabályozásáról általában Ahogyan a korábbiakban említettem, a tanulmányait folytató nagykorú gyermek tartásának vizsgálata előtt mindenképpen szükségesnek találom, hogy néhány szót szóljak a kiskorú gyermek tartásának törvényi szabályozásáról. A hatályos Csjt. a 69/A.-69/D. - ban tárgyalja a gyermek tartására vonatkozó rendelkezéseket, melyek értelmében a szülő a saját tartása rovására is köteles megosztani gyermekével mindazt, ami közös tartásukra rendelkezésre áll, ha a gyermek vagyontalan, illetve ha nincs más tartásra kötelezhető egyenes ági rokona. A gyermektartás történhet a szülő saját háztartásában, elsősorban természetben, illetve a különélő szülő esetén pénzben. 20 Ilyen esetekben elsősorban a szülők feladata megállapodni a tartásdíj mértékében, megegyezés hiányában viszont a bíróság ítéletével pótolja a felek megállapodását (átmeneti gondozott illetve átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek esetében nem tartásdíjról, hanem gondozási díjról kell beszélnünk, melynek összegét a gyámhivatal állapítja meg a kötelezettel szemben). 21 A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25 %- ában kell megállapítani. A gyermektartásdíj meghatározásánál pedig figyelemmel kell lenni a gyermek tényleges szükségleteire, mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira, a szülők háztartásában eltartott más saját, illetőleg mostoha gyermekekre, és a gyermek saját jövedelmére is. A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény azonban a kötelezett jövedelmének 50 %-át nem haladhatja meg. Ha a szülők két vagy több gyermek tartására kötelesek, a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe, különösen akkor, ha nem egy háztartásban nevelkednek. 22 A gyermektartásdíj mértékének megállapításánál a legfontosabb követelmény, hogy a tartásdíj fedezze a gyermek tényleges szükségleteit, figyelembe véve a szülő teljesítőképességét, jövedelmi viszonyait, az eltartott gyermekek számát, a gyermek saját jövedelmét, így akár az árvaellátását, családi 20 Csjt. 69/A (1)-(2) bek. 21 Csjt. 69/B 22 Csjt. 69/C (1)-(2) bek. 12
pótlékot stb. Más kérdés azonban, hogy van-e a tartásdíj-fizetési kötelezettségnek felső határa. A kiemelkedően magas keresetű szülők kiskorú gyermekei valószínűleg maguk is kiemelkedően magas színvonalon élnek és bár nem jellemző, de egyre gyakrabban tapasztalható, mint azt a laikus elképzelné, hogy igen magas, akár 150-200 ezer forintos tartásdíjat is vállalnak a külön élő szülők, jellemzően édesapák önkéntes teljesítésre. Ha pedig a tartásra kötelezettben megvan a magas összegű tartásdíjra vonatkozó fizetési szándék, akkor ebben az esetben a bíróság által ez nem korlátozható, azonban a bírói úton történő tartásdíj megállapítás mindenképpen a tényleges szükségletekhez fog igazodni. 3.2. A tartásdíj alapja és formái Az 1998. január 1. napjától hatályos újraszabályozás 23 megváltoztatta a tartásdíj alapját, így összevonja a rendszeresen járó havi keresetet, jövedelmet az időszakonként esetlegesen kifizetett prémiummal, jutalommal és egyéb rendkívüli kifizetésekkel. Ezáltal a százalékos gyermektartásdíj-fizetési kötelezettség esetén az éves jövedelem alapján számított, egyhavi átlagos nettó jövedelem a kötelezett szempontjából méltánytalan helyzetet eredményez. Ugyanis abban a hónapban is a magasabb átlagos nettó jövedelem alapján számított alapösszegű tartásdíjat kellene fizetni, amikor az egyébként megállapított %- nak megfelelő tartásdíj kevesebb lenne. Ezért a bíróság gyakorlatában előfordul, hogy változatlanul a rendszeres, minden hónapban kifizetésre kerülő jövedelem átlagát veszi figyelembe az alapösszeg megállapítása során. A kötelezett által fizetett gyermektartásdíj alapja tehát a kötelezett keresete (alapbér, bérpótlék, jutalom, stb.), rendszeres személyi juttatásai (alapilletmény, illetménykiegészítés, kötelező pótlék, stb.), egyéb személyi jellegű vagy nem rendszeres juttatás (végkielégítés, távolléti díj, túlóradíj, stb.) 24 Nyilván a nem rendszeres juttatások nem járulnak hozzá a gyermektartás alapmértékének meghatározásához, viszont például egy nagyobb összegű végkielégítés alapos indokot szolgáltathat a gyermektartásdíj megemeléséhez. Ha a fentiek alapján mégsem állapítható meg a tartásdíj összege, akkor más rendszeres jövedelem lesz a tartásdíj alapja (pl. tőkehozam, munkanélküli-járadék, nyugdíj, táppénz, szerzői díj, stb.) 23 29/1997. (X [1.12.) IM rendelet a tartásdíj alapjának újraszabályozásáról 24 Csjtr. 10. (2) bekezdés 13
A kiskorú gyermek részére fizetendő gyermektartás különböző formákban ölthet testet. 25 A százalékos marasztalás esetében az alapvető cél az, hogy a kötelezett keresetének emelkedésekor a tartásdíj is automatikusan emelkedjen. Van azonban egy ún. alapösszeg, mely azt biztosítja, hogy a jogosult az adott összeget minden hónapban fixen megkapja. Méltánytalan eredményre vezethet azonban az ilyen jellegű számítási módnál, ha a havi jövedelmek nagymértékben alatta maradnak az alapösszeg kiszámításánál alapul vett összegnek. A határozott összegben történő marasztalást akkor kell megállapítani, ha a kötelezett jövedelme különböző forrásokból ered. Harmadikként pedig lehetőség van arra, hogy határozott összegben, ugyanakkor bizonyos juttatások tekintetében százalékosan történjen a tartásdíj megállapítása. Egy konkrét tényállás szerint a peres felek kapcsolatából 2007 februárjában született K. utónevű gyermek, akit a felperes egyedül nevelt, alperes azonban teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal magáénak ismert el. Az alperes a gyermek születésétől 2008 márciusáig mindösszesen 2x 40.000 Ft összeggel járult hozzá a gyermek tartásához, így a felperes bírósághoz fordult a tartásdíj visszamenőleges megállapítása miatt. A bíróság első fokon megállapította az alperes visszamenőleges fizetési kötelezettségét az összes járandóságának 15%-a erejéig, mely összesen 360.000 Ft és mely összeget köteles volt alperes 30 napon belül megfizetni. A bíróság a megítélt tartás mértékénél a következő szempontokra volt figyelemmel. Az alperes gazdasági mérnökként dolgozott, havi nettó 355.202 Ft jövedelemmel rendelkezett, így figyelembe véve az anya (fp.) jövedelmi viszonyait, valamint a gyermek tényleges szükségleteit, a bíróság alperes jövedelmének 15%-ában határozta meg a fizetendő tartás összegét. Nem volt alapos azonban felperes azon jellegű kérése, miszerint a bíróságnak köteleznie kellett volna még az alperest egyéb, a tényleges szükségletek körébe nem tartozó költségek megfizetésére, mint például babaápolási termékek, terápiák, bébi úszás stb. Ezeket a költségeket ugyanis alperes csak önkéntes vállalás alapján tartozik megtéríteni. 26 25 Csjt. 69/C. (3) bekezdés 26 BENCZE Lászlóné: A kiskorú gyermeknek megítélendő tartás mértékénél irányadó szempontok, In: Családi Jog, 2010. (VIII. évf.) 1. sz., 25-27.o. 14
IV. Nagykorú gyermek tartásának általános szabályai 4.1. A szabályozás kettősége Az előzőekben már nagy vonalakban bemutatott rokontartásra vonatkozó szabályozások után úgy vélem eljött az ideje, hogy rátérjek a nagykorú gyermek tartásának problémáira. Az első, amit rögtön meg kell állapítanunk a nagykorú gyermek tartása és a szülői felügyeleti jog közötti elválaszthatatlan és mégis elválasztható kapcsolat. Hogy mire gondolok? A Csjt. egyértelműen meghatározza a szülői felügyeleti jog tartalmát 27, mely szülői felügyeleti jog a törvény erejénél fogva jön létre, arról lemondani nem lehet, valamint csakis a kiskorú gyermek érdekeinek megfelelően lehet gyakorolni. Egyebek mellett részét képezi a kiskorú gyermekről való gondoskodás és nevelés joga illetve kötelezettsége, mely főszabály szerint egyebek mellett a gyermek nagykorúvá válásával megszűnik. Hiszen vannak esetek, amikor a szülői felügyeleti jog ex lege, bírósági határozat nélkül is megszűnik. Ide tartozik a gyermek vagy szülő halála, holtnak nyilvánítása, az apasági vélelem megdöntése, örökbefogadás, valamint a gyermek nagykorúvá válása. Ha pedig a gyermek nagykorúvá válik, akkor elméletben már nem is kellene beszélnünk a nagykorú gyermek tartásáról, hiszen a szülő ezen irányú kötelezettsége automatikusan meg kellene, hogy szűnjön, a gyakorlatban viszont a nagykorú gyermek tartásának joga és kötelezettsége bizonyos feltételek fennállása esetén önállósul és tovább él. Bár a Csjt. 60. (2) bekezdése rendelkezik a nagykorú gyermek tartásáról, a részletes szabályokat azonban a továbbiakban általam is részletesen vizsgált XXIX. sz. Polgári Elvi Döntés (továbbiakban: PED) tartalmazza. Eszerint a gyermek a nagykorúsága elérését követően két okból szorulhat tartásra: - egészségi állapota, betegsége, munkaképtelensége miatt, illetőleg, - ha az életpályára való felkészülést szolgáló, szükséges tanulmányokat folytat. A fizetendő tartásdíj mértéke szempontjából a gyermek szükségleteit kell elsősorban figyelembe venni, valamint a szülő teherbíró képességét, illetve, hogy mennyiben várható el tőle a nagykorú gyermek tartásához való hozzájárulás. 27 Csjt. 72/A., 75., 77-85., 86-87., 95-100., 48. (2) bekezdés, 42., 75. (2) bekezdés 15
V. A tanulmányait folytató nagykorú gyermek tartásának szabályozása 5.1. Hatályos rendelkezések Általánosságban elmondhatjuk, hogy viszonylag kevesen tudják, hogy gyermektartásdíjat, ahogy az a nevében is benne van, a kiskorúak után kell fizetni, a felnőtté váló gyermekek eltartásáról azonban a szülők, meghatározott feltételek mellett továbbra is kötelesek gondoskodni. A hatályos magyar családjogi szabályozás nem tesz említést a nagykorúság fogalmáról, azonban a Ptk. 12. -a alapján levezethető, hogy kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, kivéve, ha házasságot kötött. A házasságkötés nem jár a nagykorúság megszerzésével, ha a házasságot a bíróság a cselekvőképesség hiánya vagy a kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt nyilvánította érvénytelennek. A fentiek alapján tehát nagykorú az a személy, aki a 18. életévét betöltötte, illetve az, aki tizennyolc éves kora előtt érvényes házasságot kötött. A gyermek nagykorúságának elérése után akkor szorulhat további tartásra, ha az egészségi állapota, betegsége, munkaképtelensége folytán indokolt, továbbá a törvény külön rendelkezése folytán akkor, ha az életpályára való felkészülést szolgáló, szükséges tanulmányokat folytat. 28 28 Ld. KŐRÖS- BENCZE i.m., I. Kötet, 608.o. 16
5.2. A XXIX. számú Polgári Elvi Döntés A tanulmányait folytató nagykorú gyermek tartására vonatkozó legfontosabb szabályokat a Legfelsőbb Bíróság XLI. számú Polgári Elvi Döntésével módosított XXIX. Polgári Elvi Döntése tartalmazza. Az általános szabályokon túl az elvi döntés részletesen szól a tanulmányait folytató nagykorú gyermek tartásáról, melynek értelmében csak akkor nem köteles a szülő eltartani a szükséges tanulmányait folytató munkaképes nagykorú gyermeket, ha a gyermek továbbtanulásra alkalmatlan, a gyermek a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő közeli hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, amelyre tekintettel a társadalmi felfogás szerint a tartásra nem méltó (érdemtelenség), ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné. A munkaképes nagykorú gyermek részére a szükséges tanulmányai folytatásának idejére járó tartásdíj összegének megállapításával a gyermek indokolt szükségleteit és a kötelezett teherbíró képességét kell alapul venni. A törvényes tartási kötelezettség alapja a családjogi kapcsolat, és ez a tartási kötelezettség megfelelő teljesítésének kiemelkedő jelentőséget ad. A jogalkalmazás fontos feladata a törvényen alapuló tartási kötelezettséggel kapcsolatban a gyermek érdekeinek védelme, a gyermek sorsáért elsősorban felelős szülő felelősségtudatának a fokozása. A Legfelsőbb Bíróság a tanulmányait folytató gyermek tartási igényének és a tartás mértékének kérdésével már több állásfoglalásában foglalkozott. Ezek az állásfoglalások a továbbtanuló kiskorú gyermek tartásával kapcsolatos kérdéseket rendezték, amelyek szerint indokolt törekvés az általános iskola elvégzése után a középiskola elvégzése, illetőleg az azzal azonos képesítés megszerzése. Minthogy az ezzel kapcsolatos tanulmány végzése általában a gyermek kiskorúságának idejére esik, a tartásra köteles szülőre irányadó a Csjt. 69/A. -ának (1) bekezdése szerint az a rendelkezés is, hogy a szülő a saját szükséges tartásának a rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami a közös eltartásukra rendelkezésre áll. A kialakult ítélkezési gyakorlat a középiskolai tanulmányok végzésének idejére a tartásra való jogosultságot és kötelezettséget változatlanul fennállónak tekinti az esetben is, ha a kiskorúság idején megkezdett középiskolai tanulmányok befejezése valamilyen okból a gyermek nagykorúságának elérése utáni időre is átnyúlik. Egy konkrét tényállással összefüggésben merült fel problémaként, hogy a kiskorúság idején megkezdett tanulmányok esetében a nagykorúság elérésekor 17
szükséges-e a tartásdíj további fizetése. Az ügy kapcsán ugyanis a gyermek esti tagozaton folytatta tanulmányait, alperes viszont arra hivatkozásul, hogy esti tagozat mellett a gyermek vállalhat munkát, nem kívánta a tartásdíjat tovább fizetni. Alperes kifogásolta ugyanis, hogy a már nagykorú gyermek nem tesz meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy enyhítse az alperesre nehezedő fizetési kötelezettséggel járó terheket, hiszen az esti tagozat mellett vállalhatna olyan munkát, mellyel biztosíthatná saját létfenntartását. Első fokon a bíróság helyt is adott alperes ezen irányú kérelmének és megszüntette tartási kötelezettségét, másodfokon azonban az eljáró bíróság újra megállapította a tartási kötelezettséget, figyelembe véve azon tényt, hogy amennyiben a gyermek az esti tagozat mellett esetlegesen munkát vállalna, azt is csak napi 4 órában tehetné meg, az ezért kapott jövedelme pedig korántsem elégítené ki a létfenntartással kapcsolatos költségeit, sőt, az esti tagozaton folytatott tanulmányai rovására válhat. 29 Továbbra is kérdéses azonban, hogy a munkaképes nagykorú gyermek tanulmányainak folytatása esetén milyen feltételek mellett és milyen mértékben követelhet a szülőjétől tartást. A Csjt. 60. -ának (2) bekezdése tartásra jogosultnak tekinti a munkaképes leszármazót is, ha erre szükséges tanulmányainak folytatása érdekében rászorul. Ilyen esetben a gyermek nagykorúságának elérése után is jogosult a tartásra. A továbbtanuláshoz fűződő egyéni érdek összhangban áll a társadalom érdekével, s e kettős érdek érvényesülésének előmozdítását zavartalan családi kapcsolat esetén a szülők maguk is alapvető erkölcsi kötelességüknek tartják. A gyermek rendszerint gimnáziumban, szakközépiskolában, szakmunkásképzőben folytatja tanulmányait. A középiskolai tanulmányok sikeres elvégzése után azonban sor kerülhet valamely szakképzettség megszerzéséhez szükséges további tanfolyamnak a végzésére, valamint főiskolai, egyetemi tanulmányok folytatására a főiskola, egyetem nappali tagozatán. A Csjt. 60. -ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából a szükséges tanulmányok folytatásán általában az életpályára előkészítő szaktanfolyamnak, valamint a főiskolai és egyetemi tanulmányoknak a végzését is érteni kell, ezért e tanulmányok folytatásának idejére az arra rászoruló munkaképes leszármazó is jogosult a tartásra. 29 KŐRÖS András- A továbbtanuló nagykorú gyermek tartása, In: Közjegyzők Közönye, 2003/6. sz., 24-27.o. 18
Ha a gyermeket a középiskola befejezése után a választott életpályára előkészítő tanfolyamra, főiskola, egyetem nappali tagozatára felvették, a tartásra kötelezett s arra képes szülő nem hivatkozhat arra, hogy a nagykorúságát elért gyermek munkaviszonyt létesítsen, és tanulmányai költségeiről, valamint megélhetéséről maga gondoskodjék. A szükséges tanulmányok folytatása szempontjából a tanulmányok folyamatos végzésének van jelentősége, ami azt jelenti, hogy a nagykorú gyermek általában csak tanulmányainak folyamatos végzése esetén követelhet jogszerűen tartásdíjat. A folyamatosságot azonban nem szakítja meg a főiskolai, egyetemi tanulmányok végzését megelőzően megkívánt egy-két éves gyakorlati munka, a sorkatonai szolgálat, a betegség vagy más rendkívüli ok. Azt a kérdést, hogy a megszakítás idejére tartásdíj a gyermeket mennyiben illeti meg, az alapul szolgáló ok figyelembevételével kell megítélni. Szünetel a tartási kötelezettség, ha a megszakítás ideje alatt a gyermek megélhetése biztosítva van, vagy arról maga képes gondoskodni. Ha a középiskolai tanulmányok végzését követően hosszabb idő telt el, az összes körülmény mérlegelésével kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a tanulmányoknak a főiskola, egyetem nappali tagozatán való folytatása idejére a tartásdíj fizetése a szülőtől elvárható-e, vagy pedig a gyermekkel szemben jogosan támasztható-e az a követelmény, hogy a továbbképzéséhez szükséges anyagiakat részben vagy egészben maga teremtse elő. E vonatkozásban jelentősége van annak, hogy a hosszabb megszakításnak mi volt az indoka, a nagykorú gyermek életpályája a kieső időben hogyan alakult. Ha a gyermek a továbbtanulást megelőzően hosszabb idő alatt akkori életkörülményeinek megfelelően választott életpályán már elhelyezkedett, rendszerint nem várható el a szülőtől, hogy több évi megszakítás után fedezze a továbbtanulás (újabb tanulás) költségét, és erre az időre újból tartásdíjat fizessen. Ilyen esetben kivételesen a tartási kötelezettség megállapítására akkor kerülhet sor, ha az életpályától eltérő vagy magasabb képzettség megszerzését igénylő újabb életpálya a gyermek összes körülményére, különösen egészségi állapotára tekintettel feltétlenül indokolt, és a kötelezett kereseti, jövedelmi viszonyai alapján a társadalmi felfogás szerint továbbtaníttatása a kötelezettől elvárható. (ez azonban a gyakorlatban a legritkább esetekben valósul meg.) A főiskolai, egyetemi tanulmányok folytatásához fűződő egyéni és társadalmi érdek a gyermekre is kötelezettséget ró, nevezetesen a tanulmányait köteles a tőle elvárható legjobb eredménnyel végezni annak érdekében is, hogy a jogszabályban biztosított 19
kedvezményeket (tandíjkedvezmény, ösztöndíj stb.) kiérdemelje, s ezzel a szülő tartási terheit enyhítse. Megfelelően együtt kell működnie a gyermeknek és szülőjének abban is, hogy a továbbtanuló gyermek a társadalmi ösztöndíj lehetőségét igénybe vegye. A gyermeknek mindezzel kapcsolatos felróható magatartását a terhére figyelembe kell venni, és az nemcsak a tartásdíj összegének a megállapítására hathat ki csökkentőleg, hanem adott esetben a tartási kötelezettség megszüntethetőségére is vezethet. A gyermeknek a továbbtanulásra való alkalmatlanságát lehet megállapítani, ha főiskolai, egyetemi tanulmányait szellemi vagy testi adottságainál fogva tartósan nem képes eredményesen folytatni. Ugyanilyen elbírálás alá esik, ha a továbbtanulás ideje neki felróható okból tartósan elhúzódik. A magatartás okait, a gyermek körülményeit, a szülőknek vele szemben tanúsított magatartását természetesen igen behatóan vizsgálni kell. E vizsgálódás során a főiskola, egyetem véleményének a beszerzése is szükséges, mert csak valamennyi ok kellő ismeretében bírálható el, hogy a gyermek továbbtaníttatásának anyagi támogatása a társadalmi felfogás szerint a szülőktől elvárható-e. A családi kapcsolatból eredő jogok és kötelezettségek vonatkozásában így a tartás jogát és kötelezettségét illetően is különös jelentősége van az erkölcsi követelményeknek. Erre is tekintettel mondja ki a Csjt. 60. -ának (3) bekezdése, hogy nem jogosult tartásra a nagykorú, ha magatartása miatt arra érdemtelenné vált. A törvény azonban közelebbről nem határozza meg, hogy milyen körülmények fennállása esetén lehet az érdemtelenséget megállapítani. A nagykorú gyermektől fokozottabban elvárható, hogy a tartásdíjat fizető szülőjével szemben ne csak követelést támasszon, hanem a tartás alapjául szolgáló családi kapcsolatnak megfelelő magatartást tanúsítson, mert e tekintetben már van olyan belátása, amellyel magatartásának helyes vagy helytelen voltát és annak következményeit kellően értékelni tudja. A törvényen alapuló tartásra ezért nem méltó a főiskolai, egyetemi tanulmányait folytató munkaképes nagykorú gyermek, ha neki felróhatóan a tartásra kötelezett szülőjével vagy vele együtt élő közeli hozzátartozójával szemben súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít. Gondosan vizsgálni kell azonban, hogy a magatartást milyen ok és körülmény váltotta ki, különösen azt, hogy a kötelezett magatartása idézte-e elő, végül, hogy az a gyermeknek a társadalmi felfogás szerint valóban súlyosan felróható-e. A Csjt. 69/A. -ának (1) bekezdése szerint a szülő csak a kiskorú gyermekét köteles saját szükséges 20
tartásának rovására eltartani. A főiskolai, egyetemi tanulmányok folytatása legfeljebb pár hónap kivételével a gyermek nagykorúságának idejére esik, tehát irányadó az az elv, hogy a szülő nem köteles a gyermeket eltartani, ha ez saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyezteti. Erre tekintettel főiskolai, egyetemi tanulmányok folytatása esetén mindig vizsgálni kell a rászorultság mellett a tartásra kötelezett szülő teherbíró képességét, figyelemmel kell lenni a kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaira és az őt terhelő kötelezettségekre. A munkaképes nagykorú gyermek részére szükséges tanulmányai folytatásának idejére fizetendő tartásdíj mértéke szempontjából a gyermek szükségleteit, a tartásra köteles szülő teherbíró képességét, továbbá azt kell figyelembe venni, hogy a másik szülőtől vagyoni, jövedelmi, kereseti viszonyaira, családi és személyes körülményeire tekintettel mennyiben várható el, hogy ő is hozzájáruljon a továbbtanulás költségeinek fedezéséhez. A tartásdíj mértékének megállapításánál egyik tényező a továbbtanuló gyermek indokolt szükséglete. E vonatkozásban figyelemmel kell lenni a gyermeknek a továbbtanulással szükségképpen együttjáró kiadásaira, de számításba kell venni mindazt a támogatást is, amelyet az állam, a társadalom nyújt (állami, társadalmi ösztöndíj, szociális segély, tandíjkedvezmény, az elhelyezés, az étkezés terén nyújtott kedvezmény), a gyermek esetleges rendszeres jövedelmét és vagyonát. A gyermektartásdíj mértékének további tényezője a tartásra kötelezett szülő teherbíró képessége. Amint arra már utalás történt, a szülő a munkaképes nagykorú gyermek tartása érdekében nem köteles saját szükséges tartását és kiskorú gyermekének szükséges tartását megszorítani. 30 30 Legfelsőbb Bíróság XXIX. sz. Polgári Elvi Döntése 21
5.3. A tanulmányait folytató nagykorú gyermek tartása és a bírói gyakorlat Az egyes, tanulmányait folytató nagykorú gyermek tartásának szabályanyagára vonatkozó szempontokat a továbbiakban a bírói gyakorlaton keresztül kívánom bemutatni. 5.3.1. Nagyszülő tartási kötelezettsége Elsőként a nagyszülőnek a tanulmányait folytató nagykorú unokájával szemben fennálló tartási kötelezettségéről szeretnék néhány szót szólni, melynek értelmében a nagyszülőnek a tanulmányait folytató nagykorú gyermekkel (unokájával) szemben tartási kötelezettsége áll fenn, ha a mindkét szülő teherbíró képessége szerint nyújtott tartás a gyermek indokolt szükségleteinek kielégítéséhez nem elegendő. 31 Egy konkrét tényállás esetében felperes és S.Zs. házasságából 1982 októberében született E. nevű gyermekük, aki a házastársak válása után a felperes anya gondozásában maradt. A jelen per alperesei az apai nagyszülők. A nagykorú gyermek nappali tagozaton folytat felsőfokú tanulmányokat, saját jövedelme nincs. Az apa a bíróság jogerős ítélete alapján havi 20.000 Ft-ot fizet E. tartására. A felperes anya nem áll munkaviszonyban, jövedelme a gyermektartásdíjból, családi pótlékból, segélyből tevődik össze és nyugdíjas édesanyja támogatja. A felperes anya arra kérte a bíróságot, hogy állapítsák meg az alperes nagyszülők tartási kötelezettségét, mert nagykorú gyermeke megélhetését a saját anyagi helyzete és az apa által fizetett tartásdíj nem fedezi. A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította, majd a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és elrendelte a nagyszülők jövedelmi, vagyoni viszonyainak, továbbá a gyermek körülményeinek alaposabb vizsgálatát. Az üggyel kapcsolatban levonható következtetés tehát az, hogy abban az esetben, ha a szülők tartási kötelezettségüket teljesítik ugyan, de mindez a gyermek indokolt szükségleteinek kielégítéséhez nem elegendő, a tartásra kötelezettek sorrendjében a szülők után a nagyszülők tartásdíj fizetési kötelezettsége következik. Jelen esetben tehát, mivel a szülő nem rendelkeznek megfelelő anyagi háttérrel, a nagyszülők is kötelezhetők a szülők mellett tartásdíj fizetésre. 32 31 EBH 2005. 1312. 32 Ld. KŐRÖS- BENCZE i.m., 564-565. o. 22
5.3.2. A szükséges tanulmányok és rászorultság A tartásdíjra való jogosultság szempontjából szükséges tanulmánynak minősül a második szakma megszerzése, ha a nagykorú gyermeknek rajta kívülálló okból nincs módja arra, hogy eredeti szakmájában elhelyezkedjék. 33 A szakmunkásképzésben való részvétel, mint az életpályára előkészítő képzés szükséges tanulmánynak általában csak akkor tekinthető, ha annak folytatására az első szakma megszerzése érdekében kerül sor, hiszen az azonos vagy alacsonyabb szintű szakma megszerzése a már megszerzett képzettség mellett általában nem tekinthető olyan szükséges tanulmánynak, melynek terhe a szülőre önkéntes vállalás hiányában is áthárítható. Az említett főszabály alól kivételt képez az az eset, amikor a munkaképes nagykorú gyermek a már megszerzett szakképesítés szerinti munkakör ellátására önhibáján kívül nem képes. A szakmunkásképző után az érettségi vizsga letételével járó szakközépiskolai tanulmányok folyamatos végzése olyan szükséges tanulmány, amely a nagykorúvá vált gyermek tartásdíj iránti igényét megalapozza. 34 A szakmunkás bizonyítvány megszerzése után az érettségi vizsga letétele olyan többletképesítést nyújt, mely a nagykorú gyermek további életére kiható, fontos érdeket hordoz és ilyen körülmények között a nagykorú gyermek által végzett tanulmány szükségesnek tekintendő. A nagykorú gyermek tartásdíja határozott időre is megállapítható, ha elvárható, hogy szükséges tanulmányait a megadott időn belül befejezze. 35 A középfokú, érettségi bizonyítvány megszerzésére irányuló tanulmányok elvégzése a szükséges tanulmányok körébe tartozik, különös tekintettel arra, hogy ezen tanulmányait a gyermek még kiskorúsága idején kezdte meg. Az a tény, hogy a gyermek egy ízben megbukik, még nem jelenti a tanulmányok végzésére való alkalmatlanságot, a szülő tartási kötelezettsége azonban nem korlátlan. A gyermek középiskolai évismétlése esetén a tartásdíjat megfelelő határidő kitűzésével meg lehet állapítani, ezen határidő végső időpontja pedig az évismétléssel megszerezhető érettségi vizsgának az iskola által jelzett ideje. A tartásdíj határozott időre történő megállapítása tehát az a mód, mely a törvényes tartás célját juttatja kifejezésre, mert a gyermek számára mindaddig biztosítja az ellátást, amíg az indokolt és célszerű. 33 EBH 1999. 108. 34 EBH 2000. 211. 35 EBH 2000. 317. 23
A nagykorú gyermeknek a tartásra való jogosultságát és a szülőnek a vele szembeni tartási kötelezettségét önmagában az ún. diákhitel igénybevételének lehetősége nem zárja ki. A tartásdíj megállapításánál azonban a gyermek indokolt szükségletei és a kötelezett teherbíró-képessége körében a diákhitel igénybevételének tényét, illetve annak jelentőségét megfelelően értékelni kell. 36 A hallgatói hitel, hallgatói kölcsön, diákhitel nem minősül olyan jövedelemnek, mely a szükséges tanulmányait folytató nagykorú gyermeknek a szüleivel szemben fennálló tartásra való jogosultságát illetve a szülő tartási kötelezettségét önmagában kizárná. A tartási kötelezettség a diákhitel igénybevételétől függetlenül akkor és annyiban fennáll, ha és amennyiben a tartási kötelezettség teljesítésével a szülő a saját szükséges tartását nem veszélyezteti. Ugyanakkor a tartásdíj összegének megállapításánál a gyermek indokolt szükségleteit, a diákhitel összegét és a szülő teherbíró-képességét is értékelni kell. 5.3.3. Érdemtelenség A nagykorú gyermek érdemtelenségét a szülővel szemben tanúsított súlyosan kifogásolható magatartása esetén lehet megállapítani. A bírói gyakorlat illetve az általános társadalmi felfogás megítélése szerint is a családi kapcsolat felbomlása nem indok a szülővel szembeni tiszteletlen viselkedésre. Egy konkrét ügy kapcsán az a körülmény, hogy a gyermekek szüleik vitái során az apjukkal értettek egyet, nem teszi menthetővé, hogy az anyjukkal durva hangnemben beszéltek, több esetben tettlegesen is felléptek vele szemben, a kórházban nem látogatták, betegsége felől nem érdeklődtek, kapcsolat-felvételi kísérletei elől elzárkóztak. A nagykorú gyermektől a szülőjével szembeni tisztelet akkor is elvárható, ha a gyermek egyébként nem ért egyet a szülő egyes cselekedeteivel. A konkrét esetben helyesen döntött a bíróság, amikor a fentiekben említett magatartások miatt a nagykorú gyermek tartásdíj iránti követelését elutasította. 37 36 EBH 2004. 1031. 37 BH 1994/11/601. 24
5.3.4. A jogalap nélkül felvett tartásdíj visszakövetelése Az adott ügyben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet helyben hagyta azzal, hogy az alperest a jogalap nélkül felvett 32.305 Ft tartásdíj visszafizetésére kötelezte. A megállapított tényállás szerint a felperes nagykorú, egyetemi tanulmányokat folytató Andrea nevű gyermeke, aki nem az alperes háztartásában, hanem nagyanyja lakásában mint családtag él, 1991. augusztusában házasságot kötött. A jogerős ítélet indokolása kifejti, hogy a felperes tartási kötelezettsége a gyermek házasságkötésétől kezdődően megszűnt, ezért az ezen a címen felvett összeg gyermektartásdíj címén nem kerülhetett felhasználásra. Erre figyelemmel nincs jelentősége annak, hogy a gyermek a házastársával milyen anyagi körülmények között él. A gyermek házasságkötése időpontjától az alperes is csak a saját költségére, nem pedig a felperes terhére jogosult a gyermek támogatására. Ebből következik, hogy a jogalap nélkül vagyoni előnyhöz jutott alperes a visszafizetési kötelezettség alól nem mentesülhet. A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Előadása szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértően mellőzte azt a tényt, hogy a tartásdíjat a gyermek létfenntartására fordították: a gyermek saját jövedelemmel nem rendelkezett, külföldről áttelepült férje 1992 januárjáig nem tudott elhelyezkedni, ezt követően pedig csupán havi 10.000 Ft bruttó jövedelme volt. A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A jogerős ítélet nem törvénysértő. A Ptk. 362. -a értelmében az életfenntartás céljára adott és arra felhasznált juttatást visszakövetelni nem lehet, kivéve, ha jogszabály másként rendelkezik, vagy a juttatást bűncselekmény útján szerezték meg. A visszakövetelést kizáró idézett rendelkezés alkalmazásánál a visszafizetés alól mentesülő személyek köre nem korlátlan. Az életfenntartás céljára adott juttatást visszafizetés alóli mentesülésre alapot adó módon csak az használhatja fel, aki a tartásdíj jogosultja vagy a jogosultról való gondoskodásra maga is köteles. A Csjt. értelmében rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki magát eltartani nem tudja, és akinek tartásra kötelezhető házastársa sincs. A tartásra a munkaképes leszármazó is jogosult, ha arra szükséges tanulmányai folytatása érdekében rászorul. A hivatkozott rendelkezések megfelelő értelmezéséből következik, hogy a nagykorú gyermekkel szemben házasságkötését követően a szülő tartási kötelezettsége megszűnik, s a házastárs tartási kötelezettsége a szülő által nyújtandó tartást akkor is megelőzi, ha a házastárs maga is megélhetési nehézségekkel küzd. 25