PhD ÉRTEKEZÉS TÉZISEI

PhD ÉRTEKEZÉS TÉZISEI VESZPRÉMI EGYETEM GEORGIKON MEZOGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR ÁLLATTAN TANSZÉK INTERDISZCIPLINÁRIS DOKTORI ISKOLA Vezeto: Dr. habil. VÁRNAGY LÁSZLÓ D. Sc. az MTA doktora Tudományág: Növénytermesztési és Kertészeti Tudományok Vezeto: Dr. SÁRINGER GYULA MHA Témavezeto: Dr. KONDOROSY ELOD C. Sc. A MOLYTETURONTÓ MEZEIPOLOSKA DICYPHUS HYALINIPENNIS BURM. (HETEROPTERA: MIRIDAE) ALKALMAZÁSI LEHETOSÉGEI AZ ÜVEGHÁZI INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELEMBEN Szerzo: CEGLARSKA ELZBIETA BARBARA KESZTHELY 2004

1. A KUTATÁS ELOZMÉNYEI Napjainkban az agroökoszisztémákban megtermelt tömeg 42 %-át különbözo károsítók pusztítják el, évente 490 milliárd USD értékben. A veszteségek a tudományos és alkalmazási kutatási szinten egyre kifinomultabb kemizálás ellenére lassú de mégis növekvo tendenciát mutatnak, ami a károsító probléma terápiás megközelítésének sürgos felülvizsgálatát követeli. A harmadik évezredbe lépve az európai társadalmak felismerték az egészséges táplálkozás és az élelmiszer-minoség és biztonság jelentoségét. A zárt termeszto berendezésekben folytatott hajtatási termesztési mód lehetové teszi, hogy a vitaminokat, ásványi elemeket és egyéb élettanilag aktív és nélkülözhetetlen anyagokat biztosító friss gyümölcs és zöldségfélék minden idoszakban jelen legyenek a fogyasztó asztalán. Magyarországon a paradicsom a paprika után a legfontosabb növényházi primor növényünk. Termoterülete megközelíti az 1200 ha-t. A hajtatott paradicsom kártevo társulásában a legtöbb közvetlen és közvetett gazdasági kárt okozó üvegházi molytetu Trialeurodes vaporariorum Westwood dominál. Az ellene az 1983óta alkalmazott molyteturontó fürkészdarázs Encarsia formosa Gahan néven ismert parazitoid nyári idoszakban nem nyújt teljes védettséget, különösen az egész éves kultúrákban. A hazánkban is meghonosodott kogyapotos vízkultúrás termesztés még jobban megköveteli a molytetu probléma biztonságos megoldását, újabb, és hatékonyabb bioágensek önmagukban vagy az E. formosa val történo együttes használata révén. A XX. század 60-as éveinek kezdetén francia kutatók beszámoltak arról, hogy a poloskák (Heteroptera) rendjébe tartozó mezeipoloskák (Miridae) egyes képviseloi igen hatékony segítoi lehetnek az üvegházi molytetu elleni védelemben. A 70-es évektol kezdodoen a mediterrán országokban 1

rendszeresen beszámoltak arról, hogy az üvegházi molytetuvel fertozött, növényvédo szerekkel nem vagy alig kezelt szabadföldi paradicsom állományokban ragadozó mezeipoloskák szaporodtak el, és eredményesen szabályozták a molytetu populációkat, gazdaságilag elfogadható kártételi szint alatt tartva azokat. Közel másfél évtizedes kutatómunka eredményeképpen az akkor legígéretesebbnek tuno faj Macrolophus caliginosus Wagner, gyakorlati bevezetésre került, hajtatott paradicsomban, molytetvek és más ízeltlábú kártevok ellen. A bioágenst tömegesen gyártják és forgalmazzák Európa szerte, hazánkban is alkalmazott. Magyarországon a ragadozó poloskák a 90-es évek második felében hívták fel magukra a figyelmet. 1995. évben eloször Szeged környékén figyeltek fel egy, a magyar faunában eddig nem ismert mezeipoloska spontán megjelenésére egy fóliasátras, üvegházi molytetuvel erosen fertozött hajtatott paradicsom kultúrában. A betelepült rovar tömegesen felszaporodott, és néhány hét leforgása alatt kártételi szint alá csökkentette a molytetu populációt, szükségtelenné téve a kémiai védekezést. Az 1996. és 1997. évben a poloska tömeges betelepedését a hajtatott paradicsom kultúrába Csongrád megye más hajtató körzeteiben is felfigyeltek rá (Szentes és Hódmezovásárhely környékén), olyan termeszto berendezésekben, amelyeknek feltunoen közös vonása volt az üvegházi molytetu elleni minimális vegyszeres védekezés. 2

2. CÉLKITUZÉS Jelen PhD értekezés fo célja: értékelni a Dicyphus hyalinipennis Burm. (Heteroptera: Miridae) Magyarország faunájára új ragadozó mezeipoloska faj biológiai védekezési ágensként történo alkalmazási lehetoségeit az üvegházi ízeltlábú kártevok ellen az integrált növényvédelmi rendszerekben, különös tekintettel a hajtatott paradicsomra. E cél megvalósítását az üzemi valamint laboratóriumi körülmények között elvégzett taxonómiai, ökológiai, biológiai és etológiai megfigyelések és vizsgálatok szolgálták. A munka az alábbi részfeladatokat ölelte fel: - A magyar rovarfaunára új faj Dicyphus hyalinipennis Burm. ragadozó mezeipoloska (Heteroptera, Miridae) morfológiai jegyeinek pontosítása és taxonómiai leírásának kiegészítése, - A Dicyphus hyalinipennis Burm. ragadozó mezeipoloska (Heteroptera, Miridae) hajtatott paradicsomba történo spontán bevándorlásával kapcsolatos körülményiek és feltételeinek tisztázása, - A D. hyalinipennis fontosabb ökológiai, biológiai és etológiai tulajdonságainak megállapítása a biológiai védekezésre való alkalmazhatósága szempontjából. Vizsgálataink során kapott eredmények alapján választ kívántunk adni arra, hogy az üvegházi integrált növényvédelem számára milyen biológiai védekezési alkalmazási módok felelhetnek meg leginkább a hazai termesztési környezetben, valamint feltárni a molyteturontó mezeipoloskával kapcsolatos további kutatómunka irányait. 3

3. ANAYAG ÉS MÓDSZER 3.1. A Dicyphus hyalinipennis Burm. taxonómiai leírásának kiegészítése A hazai élohelyen (Hódmezovásárhely), üvegházi paradicsomban gyujtött imágókat kloroformmal altattuk, majd egy részét 70%-os alkoholban, a többit szárazon tároltuk. A külso alaktani bélyegeket száraz példányokon sztereomikroszkóp segítségével tanulmányoztuk 25x ös nagyításban. A hím ivarszerveket fénymikroszkóp segítségével vizsgáltuk, 100x os nagyításban. Megfigyeléseinket összevetettük a rendelkezésre álló irodalmi taxonómiai forrásokkal, majd a poloska eddigi taxonómiai leírását kiegészítettük. 3.2. A Dicyphus hyalinipennis Burm. spontán betelepülése a hajtatott paradicsomba A D. hyalinipennis spontán betelepülésének körülményeit a hódmezovásárhelyi Aranyági Szövetkezet üvegházában vizsgáltuk 1997-ben. Tanulmányoztuk a paradicsomkultúra állapotát, a kártevok ellen alkalmazott védekezési technológiát, a kártevo- (T. vaporariorum) és a predátor helyzetét. Május-júniusban Jermy-féle fénycsapdával, Moericke-féle sárgatállal és hálózással ellenoriztük a faj szabadföldi elofordulását, valamint gyomfelvételezéssel meghatároztuk a környékbeli vadnövénytársulások faji összetételét az esetleges táplálkozásra, illetve potenciálisan áttelelésre alkalmas gazdanövény körének megállapítása céljából. Augusztusban a poloska nagytömegu felszaporodása idoszakában, a paradicsom állományban megfigyeltük a predátor és a kártevo populáció alakulását, valamint a poloska gazdanövény szintbeli eloszlását. A kultúra felszámolása után rögzítettük az üvegházban található gyomokat és azok iránti preferáltságát a poloskák részérol. 4

3.3 Életciklusra vonatkozó vizsgálatok Az életciklus meghatározását a hódmezovásárhelyi DATE Mezogazdasági Foiskolán laboratóriumi körülmények között végeztük, rovarizolátorban, ismétlés nélkül. Molytetuvel erosen fertozött paradicsomnövényekre, az üvegházban augusztus végén gyujtött 15 fiatal poloskapárt helyeztük. Az imágókat két hét múlva eltávolítottuk. A vizsgálatot 23-25 0 C on, 60-70% relatív páratartalom és 16/8 fényviszonyok mellet folytattuk. Hetenként feljegyeztük a poloska egyes fejlodési stádiumait (tojás, lárva, imágó) külön lárvastádiumokra való differenciálás nélkül, Majd az összes lárva kifejlodését követoen megállapítottuk a nostény- és a hím imágók élettartamát. 3.4. Elozetes gazdanövény választási kísérlet A kísérletet multiple-choice módszer alapján laboratóriumi körülmények között hajtottuk végre, 6 ismétlésben. Izolátoronként 1-1 db 3-4 levél fejlettségu, molytetu mentes paradicsomot (Lycopersicon esculentum L.), paprikát (Capsicum annuum L.), uborkát (Cucumis sativus L.), és dohányt (Nicotiana tabacum L.) helyeztük. Az üvegházi populációból származó kifejlett 30-30 db poloska nostényt 24 órás éheztetés után 48 órára helyeztünk az izolátorok közepére. A kísérletet szobahomérsékletben és 16/8 óra fotóperiódus mellet végeztük. Az eredményeket egytényezos varianciaanalízis segítségével értékeltük. 3.5. Elozetes etetési kísérlet A kísérletet 6 ismétlésben, 12 cm átméroju Petri-csészékben végeztük. Az üvegházi molytetu L 2 -L 4 lárvával erosen fertozött dohány levélkorongokat nedves szuropapírra helyeztük el. Fejlodési alakonként (L 4 lárva, nostény és hím) ismétlésenként 5-5 poloska egyedet raktunk a levélkorongokra. A molytetu természetes pusztulás ellenorzése céljából ragadozó poloska nélküli 5

kontrolt is alkalmaztunk. A kísérletet 7 napig folytattuk, a levélkorongokat naponta cseréltük. A sztereomikroszkóp segítségével naponta meghatároztuk a kiszívott molytetu lárvák számát. Ezen kívül megfigyeltük és leírtuk a poloska szívogatásának a tünetét. Az eredményeket egytényezos varianciaanalízis segítségével értékeltük. 3.6. A Dicyphus hyalinipennis Burm. biológiai tulajdonságai A vizsgálatokat a TEMPUS program keretében a Wageningeni Egyetemen végeztük. A szükséges poloska törzstenyészetét Hódmezovásárhelyrol származó egyedekbol kísérleti üvegházi körülmények között tartottuk fenn, 25 0 C +2 0 C homérséklet, 60-70% relatív páratartalom és 16/8 órás fotóperiódus mellett, elobb paradicsomon, majd télen, dohányon. Táplálékként az üvegházi molytetu és a lisztmoly (Ephestia kuechniella Zeller) tojásai szolgáltak. Az alábbiakban részletezett kísérletek 25 +2 0 C os homérsékleten, 70% relatív páratartalom és 16/8 óra fotóperiódus körülményei között kerültek végrehajtásra. Az eredményeket egytényezos varianciaanalízis alkalmazásával értékeltük. A középértékek többszörös összehasonlításához a Tukey HSD-féle eljárást alkalmaztunk. 3.6.1. A D. hyalinipennis Burm. nostények napi életképes tojásprodukciója A vizsgálatot izolátorokban, 6 ismétlésben végeztük. Ismétlésenként 15-15 darab kéthetes korú poloskapárt a molytetuvel erosen fertozött paradicsomnövényekre helyeztünk, 48 órára. Kéthetes inkubációs idoszak után a gazdanövényeken meghatároztuk a kikelt lárvák számát. 6

3.6.2. A D. hyalinipennis Burm. lárvális állapotának idotartama A kísérletet 6 ismétlésben, Petri-csészékbol kialakított izolátorokban végeztük, melyekbe az üvegházi molytetu L 2 -L 3 alakjaival erosen fertozött, paradicsom, uborka és dohány levélkorongokat helyeztünk. Minden levélkorongra tojásból frissen kikelt 5-5 poloska lárvát helyeztünk el. A paradicsom és a dohány levélkorongokat kétnaponta, az uborkát naponta frissre cseréltük. A megfigyelés az utolsó lárva imágóvá való átalakulásáig tartott. Naponta meghatároztuk a lárvaalakokat, majd megállapítottuk az egyes lárvastádiumok idotartamát. A vizsgálat végeztével meghatároztuk a túlélo lárvák arányát. 3.6.3. A D. hyalinipennis Burm. imágók élettartama A vizsgálatot izolátorokban, 4 ismétlésben állítottuk be, ismétlésenként 15-15 a lárvából éppen átalakult poloskapárt és 3-3 db 3-4 leveles gazdanövényt (paradicsom, dohány) alkalmazva. Az imágókat pusztulásukig tartottuk. A tesztnövényeket 2 hetente cseréltük a kikelo egyedek interferenciája miatt. A növénycsere alkalmával leltároztuk az élo poloskákat és feljegyeztük az elpusztult egyedek számát. 3.6.4. A D. hyalinipennis Burm. populáción belüli nostény hím arány megállapítása A vizsgálatot 5 ismétlésben, kisméretu muanyag izolátorokban hajtottuk végre, ismétlésenként 5 izolátort, izolátoronként 10-10 átalakulás elott álló lárvát alkalmazva. A lárvákat molytetuvel erosen fertozött paradicsomlevelekre helyeztük el. Két nap múlva meghatároztuk a kikelt nostények és hímek számát, majd megállapítottuk az egy hímre jutó nostények számát. 7

3.6.5. A D. hyalinipennis Burm. lehetséges napi zsákmány fogyasztása A kisméretu muanyag izolátorokban, 6 ismétlésben végzett no-choice vizsgálatban az L 4 -L 5. lárvákat, valamint érett, azonos korú nostényeket használtunk, ismétlésenként 5-5 egyedet. Az azonos szintu éhség állapot elérésére a rovarokat 24 óráig csak vízzel láttuk el. A poloskákat az alábbi zsákmánnyal kínáltuk: - paradicsomon az üvegházi molytetu tojás, lárva és imágó, 20-20 db/poloska; a dohány molytetu Bemisia tabaci Gennadius lárva és imágó, 20-20db/poloska; a kétfoltos takácsatka Tetranychus urticae Koch különbözo fejlodési alakjai, 50-50 db/poloska; - uborkán az Aphis gossypii Glover szárnyas és szárnyatlan alakjai, 50-50 db/poloska. 24 óra elteltével meghatároztuk a kiszívott egyedek számát. 8

4. EREDMÉNYEK 4.1. A Dicyphus hyalinipennis Burm. taxonómiai leírásának kiegészítése A Dicyphus hyalinipennis Burm. Wagner (1971) taxonómiai leírását a következo elemekkel egészítettük ki: az imágó teste felül ritkás felálló barna szorzettel. A szorök tövében többnyire barna pontok találhatók. A fejteton két széttartó barna csík látható, a clypeus és a halánték a szemek mögött szélesen fekete. A cuneus vége és két kisebb folt a félfedon (hemielytra) fekete. A combok barna foltokkal. A predátor számára molyteturontó mezeipoloska magyar nevet javasoljuk. 4.2. A Dicyphus hyalinipennis Burm. spontán betelepülése a hajtatott paradicsomba A vizsgálatok helyéül szolgáló hódmezovásárhelyi Aranyági Szövetkezet üvegházában lévo paradicsomállományban 1997 júniusában rendkívül eros üvegházi molytetu (Trialeurodes vaporariorum Westwood) fertozés alakult ki. A vegyszeres kezeléseket a molytetu imágó magas suruségének visszaszorítása céljából június közepéig végezték, rendszertelenül, 5 nap-2 hónap közötti intervallumokban, diklórfosz széles hatásspektrumú hatóanyagra alapozva azokat. A molyteturontó mezeipoloska csak június végén költözött be a paradicsom kultúrába. Az alkalmazott Jermy-féle fénycsapda, Moericke-féle sárgatál illetve hálózás negatív eredményt adott D. hyalinipennis szabadföldi mozgását illetoen, annak ellenére, hogy az üvegház környéki növénytakaró összetételében fellelhetoek voltak a Dicyphinae fajok által kedvelt növények 9

(Amaranthus spp., Sonchus arvensis L., Atriplex patula L., Epilobium sp., Solanum nigrum L., Urtica spp.) Az üvegházban elhelyezett sárgatál június végétol jelezte az elso poloskaimágók megjelenését az üvegházban. Eleinte csak heti 1-2 egyedet fogtunk, majd augusztus végén a fogások megnövekedtek, és szeptember végén elérték az 50 egyedet. A sárgatálas jelzést követoen a poloskák megjelentek a paradicsomállományban is. Augusztus vége felé a poloskapopuláció elérte a növényenkénti 20-30 as imágó suruséget, a molytetu surusége viszont lecsökkent a gazdasági kártételi küszöb közeli értékre, nevezetesen 3-5 imágó csúcsi leveleken számolva. Ily módon a D. hyalinipennis nek mintegy 2 hónapra volt szüksége arra, hogy magas létszámot érjen el és szabályozza a kártevo szintet. Szeptember végére 50 poloska imágót találtunk növényenként, a molytetu surusége addigra 2-3 imágó/csúcsi levél értékre csökkent. A D. hyalinipennis növényen belüli eloszlását illetoen megállapítottuk, hogy az imágók a gazdanövények középso-felso részét részesítik elonyben. A lárvák túlnyomóan az alsó-középso lomblevelek fonáki részén tartózkodtak. A poloska vertikálisan is követi a táplálék eloszlását. Az üvegház környéki növénytársulás összetételében 22 családhoz tartozó 43 fajt állapítottunk meg, zömében virágzó gyomnövényeket. Ezek közül az Amaranthus spp., a Sonchus arvensis L., az Atriplex patula L., az Epilobium sp., a Solanum nigrum L., és az Urtica spp. potenciálisan téli menedékül szolgálhat a molyteturontó mezeipoloska számára. Az üvegházban a D. hyalinipennis 2 nemzedéket hozott létre. Augusztusban a poloskapopulációban a lárvák voltak túlsúlyban, a populáció közel 80%-át alkották. Szeptemberben a populáció 60 %-ban lárvákból és 40 %-ban imágókból tevodött össze. Október elején a poloska népessége 73% - 10

ban imágót tartalmazott. Az október 3. dekádjában lárvák csak elvétve voltak találhatók. A paradicsom eltávolításával a rovarok az üvegházban meglévo gyomfajokat kolonizálták menedéket és táplálék keresésében: a libatopot (Chenopodium album L.) a ragadós muhart (Setaria verticillata L.), a keszegsalátát (Lactuca serriola L.) és a csalánt (Urtica dioica L.). 4.3 Életciklusra vonatkozó vizsgálatok Augusztus végén az izolátorokba elhelyezett fiatal imágók rövidesen elkezdtek párzani. További ketto-három hét múlva a levelek fonákán észleltük az elso lárvák (L 1 ) megjelenését. A lárvastádium egészen október közepéig tartott. Az imágók hosszú ideig éltek, december elejéig-közepéig, de néhány példányt találtunk január elején is. A kihalófélben lévo populációt zömében a nostények alkották. 4.4. Elozetes gazdanövény választási kísérlet A multiple-choice elv alapján végzett teszt eredményeibol kitunik, hogy a D. hyalinipennis nostényei a paradicsom és a dohány növényeket részesítették elonyben az uborkával szemben. A 30 kihelyezett egyed közül átlagosan 15,5 db a dohányon volt található és 12,33 db a paradicsomon. Uborkán átlagosan csak 2,17 db példányt állapítottunk meg. Paprikán a poloska nem volt észlelheto. Az eredmények P=1%-os szinten szignifikánsak. 4.5. Elozetes etetési kísérlet A D. hyalinipennis különbözo fejlodési alakjainak molytetu lárvákon történo táplálkozási rátája változó. A lárvák napi átlagban (db) 11,16 molytetu lárvát fogyasztottak, a nostények 7,04, a hímek 4,89. A lárvák jelentosen több 11

molytetu lárvát fogyasztottak el, mint az imágók, a nostények viszont többet, mint a hímek. A napi fogyasztás üteme kiegyensúlyozott volt, a poloskák vizsgálat elotti 24 órás éheztetése sem okozott kiugró fogyasztást. A kontrollban természetes pusztulás nem volt tapasztalható. Az eredmények P=5%-os szinten szignifikánsak. A kísérlet során megállapítottuk, hogy a poloskák által kiszívott molytetu lárva burka behorpadt, esetleg egyeseken hosszanti irányú, az egész lárván végigfutó hasadás van. A lárvaburok belülrol teljesen üres. A kiszívott lárva színe üvegesen áttetszo, míg az élonek enyhén sárgás a színe. 4.6. A Dicyphus hyalinipennis Burm. biológiai tulajdonságai 4.6.1. A D. hyalinipennis Burm. nostények napi életképes tojásprodukciója A D. hyalinipennis napi életképes tojásprodukciója változó a gazdanövény függvényében. A legmagasabb életképes tojásprodukciót dohányon tapasztaltuk, 4,75 db tojás/nostény/nap, a legalacsonyabbat uborkán, 0,33 db tojás/nostény/nap. A dohányhoz képest a paradicsomon észlelt életképes tojások száma 3x alacsonyabb volt és 1,46 db tojás/nostény/nap értéket tett ki. A vizsgált paraméter P=5%-os szinten szignifikánsan változik Figyelembe véve a D. hyalinipennis nostényeinek élettartamát, megállapítottuk, hogy a paradicsomon egy nostény megközelítoleg 88 db tojást rak egész élete alatt, a dohányon pedig 253 db tojást. 4.6.2. A D. hyalinipennis Burm. lárvális állapotának idotartama A lárvális fejlodés idotartamát illetoen különbségeket állapítottunk meg a vizsgált gazdanövények, valamint az egyes lárva stádiumok között. Paradicsomon az 1. lárva stádium hosszabb ideig fejlodött, mint uborkán és 12

dohányon, és átlagosan 3,3 napig tartott. Ellenben uborkán a 2. és a 3. lárva stádium fejlodött hosszabb ideig a paradicsomhoz és a dohányhoz képest és 3,3 illetve 4,3 napig. A 4. lárva stádium idotartama nem változott gazdanövényenként. Az 5. stádiumnál azonban szignifikáns különbségek alakultak ki mind a három gazdanövény között. A teljes lárvális fejlodés a legrövidebb ideig a dohányon, 17,7 napig tartott, a paradicsomon 19,5 napig, míg az uborkán leghosszabb idot, 21,1 napot vett igénybe. A vizsgálat P=5% -os szinten szignifikáns. A túlélo lárvák aránya is változott gazdanövényenként: paradicsomon és dohányon 85 illetve 90% volt a túlélo lárvák aránya, míg uborkán csak 46,67%. A vizsgálat P=5% -os szinten szignifikáns. 4.6.3. A D. hyalinipennis Burm. imágók élettartama A nostény imágók élettartama nem változott szignifikánsan a gazdanövény függvényében. Paradicsomon a nostény 60 napig tudott fennmaradni, dohányon 55,3 napig. Viszont a hímpoloskák paradicsomon szignifikánsan hosszabb ideig, átlagosan 72 napig éltek, míg dohányon csak 59 napig. A 4.3. fejezetben bemutatott eredményekkel ellentétben jelen kísérletben a hímek hosszabb idegig éltek, mint a nostények, ami a kiegyenlített környezeti körülményeknek és folyamatos zsákmány ellátásnak tudható be. A vizsgálat P=5% -os szinten szignifikáns. 4.6.4. A D. hyalinipennis Burm. populáción belüli nostény hím arány megállapítása Mind a paradicsomról, mind a dohányról gyujtött lárvák 100% -ban alakultak át imágóvá. A paradicsomon nevelt lárvákból kikelt imágók 51,3 % -át a nostények képezték, így egy hímre 1,084 nostény jutott. A dohányon nevelt lárvákból 43 %-ban keltek ki nostények, ami hímenként 0,755 nostényt 13

jelent. A hím-nostény arány ily módon, paradicsomon maradt az 1:1 érték közelében, dohányon viszont kissé eltolódott a hímek javára. A vizsgálat P=5% -os szinten szignifikáns. 4.6.5. A D. hyalinipennis Burm. lehetséges napi zsákmány fogyasztása A ragadozó poloska minden felkínált ízeltlábú fajon és fejlodési alakon képes volt táplálkozni. A Trialeurodes vaporariorum tojásaiból a molyteturontó mezeipoloska lárvái napi átlagban 18,7 db-ot fogyasztottak. A molytetu lárvák tekintetében a poloska nostényei és lárvái közel azonos, 13,3 és 12,1 db/24 óra mennyiséget fogyasztottak. A molytetu imágóiból a poloska nostények szignifikánsan többet, 12,6 db/24 óra mennyiséget fogyasztottak el, míg a poloska lárvák 9,5 db imágót ettek meg. A Bemisia tabaci lárváiból mind a két vizsgált poloska stádium kevesebbet fogyasztott el, mint az üvegházi molytetu lárváiból. A nostények 9,8 db/24 óra, a lárvák 10,3 db/24 óra dohány molytetu lárvát pusztítottak el, és ez a különbség nem szignifikáns. A Bemisia imágóiból viszont a poloskalárvák jóllehet nem jelentosen, mert csak 4,1 db-ot/24óra, de szignifikánsan többet fogyasztottak a nostényeknél, melyeknél 3,6 db napi fogyasztási rátát állapítottunk meg. A Tetranychus urticae kifejlett mozgó alakjaiból a lárvák kiugróan sokat (48,7 db/24 óra) és szignifikánsan többet fogyasztottak, mint az imágók (36,3 db/24 óra). Hasonlóan magasabb a lárvák napi fogyasztási rátája az Aphis gossypii szárnyatlan (41,2 db/24 óra) és szárnyas (35,1 db/24 óra) alakokkal történo táplálkozásnál. Az imágók közel egy harmadával kevesebb uborkalevéltetu egyedet pusztítottak el (a szárnyatlan alakokból 31,8 db-ot/, a szárnyasból pedig 28,5 öt egy nap alatt). A vizsgálat P=5% -os szinten szignifikáns. 14

Az elozetes etetési kísérletben kapott eredményekhez képest (ld. 4.5. fejezet) a lárvák többet fogyasztottak az üvegházi molytetu lárvákból, a nostények pedig jelentosen többet. Ez a különbség a magasabb homérsékletnek tudható be. 15

5. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK 1. A hazai faunára új faj a Dicyphus hyalinipennis Burm. (Heteroptera: Miridae) mezeipoloska taxonómiai leírásának kiegészítése. 2. A Dicyphus hyalinipennis Burm. (Heteroptera: Miridae) ragadozó mezeipoloska javasolt magyar elnevezése: molyteturontó mezeipoloska. 3. A D. hyalinipennis az intenzív hajtatás körzetében, gyomflórában gazdag környezetben, növényvédoszer-mentes illetve számára toxikus hatóanyagoktól megkímélt, üvegházi molytetuvel (Trialeaurodes vaporariorum Westw.) fertozött hajtatott paradicsom kultúrába települ be, tömegesen elszaporodik, és a kártevon táplálkozva hatékonyan szabályozza azt. 4. A spontán betelepedés idoszaka tavasz-kora nyár. A kártevovel erosen fertozött kultúrában a molyteturontó poloska populáció két hónap alatt képes a molytetut a gazdasági kártételi szint alá csökkenteni. 5. Gazdanövény és állati zsákmány hiányában a D. hyalinipennis gyomnövényeket kolonizál (Chenopodium album L., Stellaria verticillata L., Lactuca seriola L., Urtica dioica L.) és feltehetoleg azokon telel át, megtermékenyített nostény vagy tojás alakjában. 6. A hazai üvegházi körülmények között a D. hyalinipennis két nemzedéket hoz létre. Egész éves kultúrában, megfelelo fény és homérsékleti körülmények között, a nostények hosszú élettartamának és magas tojásprodukciónak köszönhetoen a poloska folyamatos szaporodásra képes, legalább három, egymást átfedo nemzedék kialakulása is lehetséges. 7. A D. hyalinipennis elsodleges, preferált gazdanövényei a paradicsom és a dohány. Az uborkát kevésbé kedveli, a paprikát nem kolonizálja. 16

8. Meghatározásra került a D. hyalinipennis nostények napi életképes tojásprodukciója, a lárvaállapot idotartama, a lárvák túlélési aránya, az imágók élettartama és a hím-nostény arány. 9. Megállapításra került a D. hyalinipennis egyes fejlodési alakjainak lehetséges napi zsákmány fogyasztása. 10. A D. hyalinipennis polifág predátor. Gazdaállat körébol az üvegházi molytetu (Trialeurodes vaporariorum Westw.), a dohány molytetu (Bemisia tabaci Genn.), a kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae Koch) és az uborka-levéltetu (Aphis gossypii Glover) fogyasztását igazoltuk. 11. A D. hyalinipennis biológiai tulajdonságai illetve magas zsákmányfogyasztási mutatói teszik lehetové beilleszthetoségét biológiai védekezési ágensként a hazai üvegházi integrált növényvédelmi rendszerekbe, célirányos konzerválási stratégiák alkalmazásával. 17

VI. JAVASLATOK AZ EREDMÉNYEK GYAKORLATI FELHASZNÁLHATÓSÁGÁRA Eredményeinkbol eredendoen a D. hyalinipennis molyteturontó mezeipoloska bevonható az üvegházi integrált védekezési rendszerekbe, különösen a hajtatott paradicsom kultúrákban. Jóllehet számos kérdés még tisztázandó, de a meglévo ismereteink alapján tudatos igénybevétele a hajtatott paradicsomtermesztésben sikeres lehet. Általános érvényu növényvédelmi szabály, a kártevokkel szembeni szigorú megelozési módszerek betartása: a letermett kultúra gondos eltávolítása, belso felületek és berendezések fertotlenítése, jelentosen késlelteti azok korai felszaporodását. A palántanevelésben alkalmazott növényvédo szereket célszeru gondosan kiválasztani, a ragadozó poloskák szerérzékenységét szem elott tartva. A hajtatás kezdetétol kívánatos a kártevoket nyomon követni, a gyakorlatban rendelkezésre álló eszközökkel, a tanácsadó javaslatai alapján. A poloska elorejelzésére sárga színcsapdák (ragacsos lapok vagy Moerickeféle sárgatálak) ajánlatosak, amelyeket kora tavasztól a termesztoberendezés melegebb helyein tanácsos elhelyezni. Nyáron a monitorozás a nyitott szellozok és a bejárat közelében történjen. A termesztés folyamán kímélo, specifikus hatóanyagokra ajánlatos a növényvédelmet alapozni. Biológiai védekezési ágensek maximális használata növeli a poloska spontán betelepedésének esélyeit. A D. hyalinipennis molyteturontó mezeipoloska megbízhatóbb biológiai ágenssé való tétele érdekében még további kérdések tisztázása szükséges, a megcélzott alkalmazási stratégiától függoen. 18

A konzerválási stratégia kifejlesztéséhez: - Elengedhetetlen a D. hyalinipennis poloska elterjedtségének megismerése szabadföldi viszonyok között, spontán megjelenési esetekre alapozva, Magyarország zöldségtermelo körzeteiben. - Szabadföldi gazdanövénykör további tisztázása a menedék- és áttelelo helyet biztosító flóra poloskának kedvezo tudatos alakítása, esetleges természetes poloska-bank kialakítása és csalogató növények meghatározása céljából - Áttelelo alak és hely meghatározása. Szezonális inokulatív vagy inundatív stratégia kialakításához: - Növényi és állati táplálék szerepének, és a ketto közötti váltás feltételeinek és körülményeinek tisztázása. - Predátor-gazdaállat optimális arány meghatározása gazdanövényenként. - Más ízeltlábú bioágensekkel való viszony tisztázása interferencia elkerülése érdekében - Olcsó tömegtenyészthetoség lehetoségeinek kiaknázása (banker növényes betelepítés). Bátran állíthatjuk, hogy az utóbbi már jelenleg is megoldható, különösen hazai körülmények között. Mind a két alkalmazási stratégia elsodleges igénye tisztázni, hogy a D. hyalinipennis veszélyezteti-e a termést, vektorként játszik-e szerepet növényi betegségek terjesztésében, valamint kidolgozni a megbízhatóbb poloska monitoring módszereket (csalogató növény technika, infokémiai kutatás). 19

PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE Eloadások és poszterek Ceglarska, E. (1997): Dicyphus hyalinipennis Burm. (Heteroptera: Miridae) újabb lehetoség az üvegházi kartevok elleni védelemre Magyarországon. Tiszántúli Tudományos Napok, Karcag, 1997 jún.12-13 Ceglarska, E., Budai, Cs. (1997): Predatory bug Dicyphus hyalinipennis Burm. (Heteroptera: Miridae) - a new possibility for biological control of glasshouse whitefly. IOBC Working Group on Integrated Control in Protected Crops Mediterranean Climate, Tenerife, Islas Canarias (E), 3-6 November, 1997. Ceglarska, E., Budai, Cs., Kondorosy, E. (1998): Dicyphus hyalinipennis Burm. (Heteroptera: Miridae) ragadozó mezei poloska hazai elofordulása. VIII. Növényvédelmi Fórum, Összefoglalók, Keszthely, 1998. jan. 29.-31. Ceglarska, E., Horn, A., Mándoki A., Kovács, M., Magó, I. (1998): Peszticidek mellékhatása a hajtatásban alkalmazott hasznos ízeltlábú szervezetekre. VIII. Növényvédelmi Fórum, Összefoglalók, Keszthely, 1998. jan. 29.-31. (poszter) Ceglarska, E., Budai, Cs., Kondorosy, E., Deme, J., Moravszki, G. (1998): Dicyphus hyalinipennis Wagner (Heteroptera: Miridae) ragadozó mezei poloska hazai elofordulása és szerepe a növényhazi növényvédelemben. 44. Tudományos Növényvédelmi Napok, Budapest, 1998. febr. 24.-25. Ceglarska, E., Budai, Cs., Deme, J., Moravszky, G. (1998): Ragadozó poloskák alkalmazási lehetoségei a zöldséghajtatás integrált növényvedelemben. III. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum, Debrecen, 1998, nov. 4.-5. Ceglarska, E. Budai, Cs., Kondorosy, E.(1999): Dicyphus hyalinipennis BURM. (Heteroptera: Miridae) - potenciális biológiai ágens az üvegházi kártevok ellen. IX Növényvédelmi Fórum, Keszthely, 1999. jan. 28.-29. Ilovai, Z., Ceglarska, E., Horváth, L., Ripka, G., Vincze, T. (1999): A hévízi tó levéltetu közösség feltárása. A biológiai védekezés lehetõségei a tavirózsa-levéltetu ellen. IX Növényvédelmi Fórum, Keszthely, 1999. jan. 28.-29. 20

Ceglarska, E. Budai, Cs., Kondorosy, E. (1999): Dicyphus hyalinipennis BURM. (Heteroptera: Miridae) - potenciális biológiai ágens az üvegházi kártevok ellen. 45. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, 1999. Febr.23-24. Ilovai, Z., Ceglarska, E., Gassmann, A. (1999): Ambrosia artemisiifolia elleni biológiai védekezés - az almok valósággá válnak? 45. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, 1999. febr. 23-24. Bohár Gy., Ceglarska E.B., Gassmann A., Ilovai Z., Tóth A. (2000): A parlagfu elleni biológiai védekezés esélyei Közép Európában. A Lippay János Vas Károly Tudományos Ülésszak, Budapest, 2000. nov. 6.-7. Ceglarska, E. B., Budai, Cs., Kondorosy, E. (2001): A ragadozó virágpoloskák (Heteroptera: Anthocoridae) spontán betelepedése hajtatott paprikába. 47. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, 1999. febr. Tudományos cikkek Ceglarska, E., Horn, A., Mándoki A., Kovács, M., Magó, I. (1998): Peszticidek mellékhatása a hajtatásban alkalmazott hasznos ízeltlábú szervezetekre. Növényvédelem, XXXIV, 1998/4: 173-180. Ceglarska, E. (1999): Dicyphus hyalinipennis BURM. (Heteroptera: Miridae) - a potential biological control agent for glasshouse pests. Workshop of IOBC/WPRS Working Group IPM in Greenhouses - Northern section, 25-28 May 1999, Brest France. IOBC/ WPRS Bulletin, 22(1): 33-36. Ilovai, Z., Budai, Cs., Ceglarska, E., Dormanns- Simon, E., Kajati, I. (1999): Present status of integrated pest management in greenhouse vegetable production in Hungary. Workshop of IOBC/WPRS Working Group IPM in Greenhouses - Northern section, 25-28 May 1999, Brest, France. Sting Newsletter on Biological Control in Greenhouses No 19, August 1999: 28-31. Ceglarska E. (2003): Role of beneficial mirid bugs in control of tomato pests in open fields. IOBC/WPRS WG Integrated Protection in Field Vegetable Crops. The meetings at Gödöllo (Hunagry) 31.10-3.11.1999 and Kraków (Poland), 15-17.10.2001. IOBC/WPRS Bull. Vol. 26(3): 121-126. 21

Ceglarska, E. B. (2004): Kincs, ami van! Ragadozó poloskák szerepe a kártevok szabályozásában. Gyakorlati Agrofórum (folyamatban) Ceglarska, E. B. (2004): Dicyphus hyalinipennis Burm. (Heteroptera: Miridae) mezeipoloska értékelése a biológiai növényvédelem szempontjából. Növényvédelem (folyamatban) Ceglarska, E. B., Kondorosy, E. (2004): Dicyphus hyalinipennis Burm. (Heteroptera: Miridae) új faj a magyar hasznos rovarok faunájában. Acta Phytopathologica et Entomologica Hungariae (folyamatban) Könyvfejezetek Dik, A. J., Ceglarska, E.B., Ilovai, Z. (1999): Sweet peppers. Chapter 33. In: Albajes, R., Gullino., M. L., Lenteren, J. C. van, Elad, Y. (eds) Integrated Pest and Disease Management in Greenhouse Crops. Developments in Plant Pathology, Vol. 14. Kluwer Academic Publishers, Dordrecht Boston-London, 545 pp. 22