Az élőhelyminősítési rendszer és az ökoszisztéma szolgáltatás becslés kiterjesztése a Maros és a Körös völgyében Evaluarea structurii habitatelor şi a serviciilor ecosistemelor din văile râurilor Mureş şi Crişul Alb HURO/0801/194 Két ország, egy cél, közös siker! Două ţări, un scop, succes comun!
Vezető Partner: Vasile Goldis Nyugati Egyetem Arad Projekt partner: Szegedi Tudományegyetem Partener Lider de Proiect: Universitatea de Vest Vasile Goldiş Arad Partener de Proiect: Universitatea de Ştiinţe din Szeged Ez a kiadvány Az élőhelyminősítési rendszer és az ökoszisztéma szolgáltatás becslés kiterjesztése a Maros és a Körös völgyében című, a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013-ban megvalósuló, HURO0801/194 számú projekt keretében készült, az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap, a Magyar Köztársaság és Románia társfinanszírozásával. Proiectul Evaluarea structurii habitatelor şi a serviciilor ecosistemelor din văile râurilor Mureş şi Crişul Alb este implementat prin Programul de Cooperare Transfrontalieră Ungaria-România 2007-2013 (www.huro-cbc.eu) şi este finanţat de Uniunea Europeană prin Fondul European de Dezvoltare Regională, completat de co-finanţarea naţională a celor două state membre participante în program, Ungaria şi România.
Határon átnyúló ökológiai és szocio-ökonómiai kutatások a Dél-Alföldön A Kárpát-medence alföldi, határ menti régiói sokban hasonlítanak és sok szempontból különböznek is egymástól. Az alapkőzet és a talajtulajdonságok ugyanazok, a klimatikus és vízháztartási viszonyok hasonlóak, tájtörténeti szempontból hasonlítanak egymásra. Azonban a tájhasználat módja már régóta jelentősen eltérő, ez különböző táj- és élőhely szerkezetet eredményez a határ menti régiókban. Mivel a potenciális flóra és fauna ugyanaz a Dél-Alföld egészén, a határ két oldalán a természetes vegetáció- és faunabeli különbségek oka a különböző tájhasználatban keresendő. A kutatások terepi mintavételezésére kijelölt területek 1
A Körös és a Maros völgye nagy kiterjedésű tájak az Alföldön. A két folyó összekapcsolja a határokon átnyúló régiók lakosságát és meghatározza a tájhasználat lehetőségeit is. A fenntartható tájhasználat erősítése érdekében meg kell ismernünk, hogy hogyan működnek a természetes élőhelyek és a tájelemek, valamint, hogy milyen összekötő és a közvetítő szerepet játszanak a folyók ebben a rendszerben. 2010-ben a Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszéke és az aradi Vasile Goldiş Nyugati Egyetem Ökológiai és Környezetvédelmi Tanszéke egy új közös kutatási projektet indított el. A projekt célja, hogy az ökológiai kutatások minőségét és intenzitását növelje a dél-alföldi régióban. Számos tanulmány született már a Tisza-völgyben mely a Körös-Maros régió földrajzi és hidromorfológiai viszonyaival foglalkozik, leírja a két folyó flóráját és vegetációját, feltárja bizonyos állat közösségeinek szerkezetét és elemezi a tájelemek kapcsolatát, valamint az élőhelyek és az élővilág szerkezetét. Már két olyan monográfia is született a témában, mely összegezi a Körösök és a Maros menti kutatóexpedíciók legújabb eredményeit. A fenti kiadványok azonban nem foglalkoznak a határ menti régiók eltérő tájhasználati módjaival és meglehetősen kevés figyelmet szentelnek annak az értékelésére, hogy a tájhasználat hogyan befolyásolja az élőhelyek és az élővilág szerkezetét az Alföldön. A jelenlegi projekt azt tűzte ki céljául, hogy megvizsgálja a tájhasználati módok hatását a tájszerkezet, valamint a természetes vegetáció és fauna szerkezetének fejlődésére. További célja, hogy továbbfejlessze a Magyar Nemzeti Élőhely Osztályozási Rendszert, hogy az alkalmazható legyen a határon túli területekre is, 2
valamint hogy értékelje az ökoszisztéma szolgáltatásokat is a két határmenti régióban. Kutatási eredményeinket egy monográfiában TISCIA monograph series tettük közzé, mely megtalálható a Ecological and socio-economic relations in the valleys of river Körös/Criú and river Maros/Mureú http://expbio.bio.u-szeged.hu/ecology/tiscia Edited by László Körmöczi címen Szeged-Arad 2011 Two countries, one goal, joint success! A program eredményei és hatásai: A kutatások eredményeivel hozzájárulunk olyan hatékony és fenntartható tájhasználati modellek kidolgozásához, melyek hosszú távon támogatják és megkönnyítik a határ menti régiók lakosságának életkörülményeit, és ezzel egyidejűleg megőrzik a természetes tájszerkezetet és a biológiai sokféleséget, hiszen egy térség lakosságának az életminősége a természeti értékek ésszerű felhasználásától függ. A program jó lehetőséget teremtett arra, hogy az élőhelyek és ökoszisztéma szolgáltatások értékelésére kidolgozott magyar és román eljárásokat tovább fejlesszük. Az új közös rendszer segítheti a helyi közösségeket és önkormányzatokat, hogy hatékony irányelveket dolgozzanak ki a régióban a fenntartható fejlődésre. 3
A két partner egyetem humán erőforrásait erősítette a tapasztalatcsere és a közös továbbképzéseken való részvétel, egyben megteremtette a további együttműködés lehetőségét és feltételeit. A vizsgált terület Kutatásaink az Alföld két jellegzetes folyóvölgyében a Körös és a Maros völgyében folytak. A két folyó összeköti a határ menti régiókat, és ártereik is hasonlóak mind Magyarországon mind Romániában. A Körösök völgyében két reprezentatív vizsgálati területet választottunk ki, az egyik a magyar oldalon Gyula közelében, a másik a román oldalon Gyulavarsánd (Vărşand) mellett. Ez a két vizsgálat terület a határ két különböző oldalán fekszik, de térben nagyon közel van egymáshoz. A két másik vizsgálati területet a Maros mentén Magyarcsanádnál (Magyarország) és Bezdinnél (Románia) jelöltük ki, ezek a területek egymástól távolabb helyezkednek el. A mintaterületek mérete kb. 9 km 2 volt, a vizsgált régióban jellemzőek voltak mind a táj szerkezetre, mind a tájhasználatra nézve. A projekt négy fő vizsgálati témát ölelt fel. A legjellemzőbb tájelem a vizsgált régióban a két folyó: a Maros és a Körös melyek az Alföld laza üledékes alzatán folynak keresztül, ezért a folyómedreik eléggé változékonyak. Az egyik kutatási téma célja az volt, hogy bemutassa a folyók hidromorfológiáját, és további ismeretekkel szolgáljon a folyómeder kialakulásának folyamatáról. A folyók vízháztartását, az árvizek gyakoriságát, intenzitását és időtartamát erősen meghatározza az ártéri növényzet. A ter- 4
mészetes és természetközeli vegetációtípusok jellegzetes elemei a tájnak, és élőhelyet biztosítanak a régió állatvilágának is. Ezért a második kutatási téma középpontjában a jelenlegi vegetáció állapotának leírása (vegetáció térképezés), valamint a tájtörténeti elemzés és a jelenlegi vegetációs mintázat kialakulása állt. Mivel a biocönózisok a növény- és állatfajokat együtt tartalmazzák, egyértelmű hogy a célterületek aktuális állatvilágának vizsgálata is fontos feladat, így lett ez a harmadik kutatási téma tárgya. Végül megállapíthatjuk, hogy a legfontosabb biotikus hatást az emberiség gyakorolja a vizsgált tájra. Ezért a projekt negyedik témájának keretein belül megkíséreltük feltárni a kapcsolatot a helyi lakosság és az élőhelytípusok között, valamint értékelni a jellemző ökoszisztéma szolgáltatásokat a célterületeken. A négy kutatási területnek megfelelően az eltérő vizsgálati objektumok és célok alapján négy különböző szakértői csoport hajtotta végre a terepi adatgyűjtést. Az egyik kutatócsoport tanulmányozta a folyók hidromorfológiai viszonyait, két csoport foglalkozott a vizsgálati területek vegetációjával és állatvilágával. A negyedik kutatócsoport a helyi lakosok képviselőivel készített interjúk alapján végezte el az ökoszisztéma szolgáltatások értékelését. Hidromorfológia A két érintett folyó az Alföld laza üledékű sík felszínén hömpölyög keresztül. A szabályozások előtti természetes állapotukban kanyargós mederben folytak, melynek helyzete és alakja gyakran változott avízjárástól függően. 5
A medermorfológia változásának jellemző típusai a Maros alföldi szakaszain (fent és a túloldalon) A Marosra különösen jellemző volt a mederváltozás és a zátonyképződés, mely napjainkban is nyomon követhető. A szabályozási munkák után több folyószakasz típus alakult ki, melyek formálódását a meder morfológiája is jelentősen befolyásolja. A szabályozásnak hosszú távú hatásai figyelhetők meg. A korábban gyors medermorfológiai változások jelentősen lassultak, különösen a kiegyenesített mederszakaszokon, ami a szigetek és zátonyok hiányával magyarázható. 6
A vegetáció tulajdonságai, fő élőhelytípusok A jelen tanulmányban két szomszédos gyepterületet hasonlítottunk össze a Fehér-Körös mentén, ahol az ökológiai tényezők ugyan hasonlóak, de a tájhasználat különböző volt. Az intenzíven legeltetett gyep valamivel nagyobb biodiverzitás értéket mutatott, mint a kaszált gyep. Ugyanakkor a természetessége kisebb volt, és a zavarást jelző és társulásközömbös növények aránya is magasabb volt, mint a kaszált gyepé. Így arra a következtetésre jutottunk, hogy a határ egyik oldalán a terület túllegeltetett, míg a másik oldal alullegeltetett. Sajnos mindkét oldalon találtunk néhány nemkívánatos jelenséget is melyek a területek értékét természetvédelmi szempontból csökkentették (pl. kubik gödrök, avar, invazív fajok). Mindezek ellenére, azt mondhatjuk, hogy a vizsgált gyepek értékesek 7
A Gyula és Elek közötti táj szerkezete és jellemző élőhelytípusainak megoszlása 8
A varsándi táj szerkezete és jellemző élőhelytípusainak megoszlása 9
mind botanikai, mind tájökológiai szempontból, ezért a magasabb szintű jogi védelem javasolt. Lasius nitidigaster. Foto: April Nobile Copyright AntWeb.org, 2000-2009. A fauna felmérése A különböző élőhelyek értékét és jóságát nem csak a növényzet szerkezetén lehet lemérni, hanem állatviláguk összetételeének ismerete is elengedhetetlenül fontos. A különböző gerincteken állatcsoportok nagy mennyiségű információval járulnak hozzá ezen ismmeretekhez. Két határmenti mintaterület - Gyula, Magyarország és Varsand, Románia - szikes élőhelyeinek gerinctelen faunáját hasonlítottuk össze a felmérés során. Az előzetes fauna lista 46 pók fajt, 32 egyenesszárnyú fajt, 47 poloska fajt és 25 hangya fajt tartalmaz a gyűjtött anyag alapján. Ezek közül egy hangyafaj, a Lasius nitidigaster a magyar faunára nézve új fajnak bizonyult. 10
Tájtörténet Az emberi történelem során az erdő telepítések és a különböző mezőgazdasági tevékenységek jelentősen befolyásolták a táj szerkezetét. Egy adott terület természetvédelmi kezelésének kidolgozásához pedig fontos tudni a védendő terület előtörténetét is. A mintavételi terület közvetlenül a Maros mellett mely a Körös- Maros Nemzeti Park egyik alegysége is egyben, meglehetősen jól ismert. Azonban a történelem folyamán bekövetkezett tájhasználatbeli változásait még nem elemezték. Ráadásul az utóbbi néhány évtizedben az állapota gyors változásokon is ment keresztül. Ezért hasznos lehet, ha a jelenlegi állapotokat feltárjuk botanikai szempontból is. Az elmúlt néhány száz év történelme során a legnagyobb változások a 20. század kezdetén történtek, amikor is az erdők kivágása elkezdődött. Később már a gyepeket is hasznosítani kezdték intenzív legelőként vagy pedig nem őshonos fafajokból álló erdőket telepítettek rájuk. A vizsgált területet jelenleg szántók, mocsárrétek és faültetvények uralják. Találtunk egy kisebb kiterjedésű fűz-nyár ligeterdőt a folyóparton és néhány potenciálisan értékes gyümölcsöst is. A középkorban a Maros-völgy sűrűn lakott volt, de a török hódoltság idején ez a kultúra elpusztult. A legtöbb akkor lerombolt falut később soha nem építették már újra. Az Első Katonai Felmérés idején 1784-ben Apátfalvát egy nagy kiterjedésű legelő vette körül, ezenkívül még gyümölcsösök és kertek voltak ott találhatók. Csanád abban az időben a mainál jóval kisebb település volt. A folyó több ágra szakadt a vizsgált te- 11
A Maros völgy természeti viszonyai Apátfalva térségében a II. Katonai Felmérés térképén (1864). XXXIX. oszlop 62. szekció (forrás: Arcanum: The second military survey) rületen és kisebb nagyobb szigeteket formált a mederben. A folyó közelében néhány erdőfolt is előfordult. Apátfalvát jelenleg is egy hatalmas legelő terület veszi körbe. Kisebb-nagyobb erdőfoltok ma is előfordulnak még a folyó közelében, a szántóföldek pedig csak néhány kilométerre fekszenek a falutól keletre. 1820-ban egy nagy árvíz egy teljes utcát pusztított el Apátfalván, ezért a folyó szabályozását ez az esemény indította el. Töltések épültek a folyó mentén és néhány folyókanyarulatot is levágtak. Az 1864-es térképen több átvágás is látható, de a folyó akkor még főként a régi medrében folyt. Magyarcsanád falu ebben az időben kezdett fejlődésnek indulni, a település akkori mérete már hasonló a jelenlegi méretéhez. A gyepekből akkor még csak kis 12
A Fehér-Körös völgy természeti viszonyai Gyula-Varsándnál a II. Katonai Felmérés térképén (1863). XLII. oszlop 58. szekció (forrás: Arcanum: The second military survey) foltokat szántottak fel a falvak közelében, a legelő és szántóterület közti határ már a jelenlegivel megegyező. A gyepterület keleti felén pedig nedves rétet jelölt a térkép. Erdők csak a nagy folyókanyarulatban fordulnak elő mozaikolva mocsárréti foltokkal. Nagyobb erdők a folyó bal oldalán voltak találhatóak. A tájhasználat 1945 és 1990 között A szocializmusban az ártéri területeken elsősorban a helyi termelőszövetkezet gazdálkodott. Hibridnyár ültetvényeket alakítottak ki az ártéri terület egyik felén, a másik fele pedig szántó- és gyepterületté vált kb. 1:1 arányban. A tájhasználati típusok mintázata a jelenlegihez hasonló volt. A szántóföldeket intenzíven 13
művelték vegyi anyagok, műtrágya és nagy mezőgazdasági gépek felhasználásával. Egy nagy kiterjedésű csatornarendszer is kiépült így a szántókat a már a Marosból öntözték. Főként zöldségeket (karalábé és fokhagyma) és gyümölcsöket termesztettek. A gyepeket is intenzíven kezelték, műtrágyát használtak és öntözték őket. A nagyon korai kaszálás után számos állatfajtát (ló, szarvasmarha, juh és sertés) legeltettek itt egymást követően, összesen mintegy 2000 állatot a mintegy 300 hektárnyi legelő területen. A természetes erdőket a nagy folyó kanyarulatban kivágták és helyükön kis méretű szántóföldi parcellákat, valamint kiskerteket alakítottak ki. A mocsárrét helyére hibrid nyár ültetvényt telepítettek. A szövetkezet fennmaradt egészen 1997-ig. Ebben az évben került sor ugyanis a Körös-Maros Nemzeti Park megalakítására, emiatt a földek privatizációjára itt nem került sor, a Nemzeti Park közvetlenül átvette a terület felett az irányítást a szövetkezettől. A ártér legnagyobb része a gátak és a folyó között így állami tulajdonban maradt. 2004 után a terület a Natura 2000 ökológiai hálózat részévé vált. Ökoszisztéma szolgáltatások Kutatásunk során a Maros völgyében az apátfalvi, magyarcsanádi és bökényi lakosok helyi természeti értékekkel kapcsolatos véleményének feltárására, a természeti környezettel kapcsolatos attitűdök megértésére törekedtünk. Emellett célunk volt még a helyiek által észlelt ökoszisztéma szolgáltatások meghatározása, a helyiek ezekhez való viszonyának megértése. Feltártuk, hogy a helyiek elsősorban a jólétüket legközvet- 14
lenebbül érintő ellátó és kulturális szolgáltatásokat észlelik, leginkább ezeknek tulajdonítanak fontosságot. Az ellátó szolgáltatások közül a legfontosabbak a közösség egzisztenciális helyzetét közvetlenül is meghatározó, élelmiszertermeléshez kapcsolódó szolgáltatások, míg a kulturális szolgáltatások közül az idegenforgalom, a rekreáció és a hely szelleme bizonyultak a helyiek számára legjelentősebbnek. Bár kutatásunknak nem volt célja, kutatásunk feltárt egy komoly környezeti konfliktust, amely a helyi közösség egyes csoportjai (elsősorban, de nem kizárólag a gazdálkodók) és a Nemzeti Park közt alakult ki, és amelynek közvetlen kiváltó oka a NP tájrekonstrukciós programja. Ez egy olyan alapvető érdekkonfliktus, amelynek hátterében ismerve a korábbi hasonló hazai kutatásokat, esettanulmányokat könnyen lehet, hogy egy komoly strukturális konfliktus is áll. Mindezek mellett a tájrekonstrukciós program kapcsán a szakirodalom szerint könnyebben elkerülhető érték- és információs konfliktusok is megjelennek, amelyek egy komoly kapcsolati konfliktusnak is alapjai. E környezeti konfliktus nem tekinthető hazánkban egyedinek, hasonló helyzetekben az ország különböző részein megvalósult korábbi kutatások hasonló konfliktusokról számoltak be. 15
A Fehér-Körös völgyében Gyulán készítettünk interjúkat. A magyarcsanádi, apátfalvai terepmunkával szemben itt azt tapasztaltuk, hogy az emberek jóval bizalmatlanabbak velünk: sokan elutasítóak voltak, vagy ha nyilatkoztak is, akkor is visszafogottabban és kevesebb nyílt véleményt fogalmaztak meg. A Gyulán készített interjúk alapján elmondhatjuk, hogy a helyiek elsősorban az ellátó szolgáltatásokat érzékelik: növénytermesztést és az állattenyésztést, habár ez utóbbi visszaesőben van. A növénytermesztés mellett nem beszéltek külön a takarmánytermesztésről, ez a fajta ellátó szolgáltatás inkább a gyepek által nyújtott legeltetési lehetőségekben jelenik meg. Ezzel kapcsolatban a gazdálkodók közül többen panaszkodtak arra, hogy a rossz természetvédelmi szabályozás miatt ezt a lehetőséget nem, vagy csak szigorú megszorításokkal tudják igénybe venni. Egy-két interjúban említettek még más ellátó szolgáltatást is: a biogáz, a környező erdők, a gyógyvíz és a fajok sokfélesége. Szabályozó szolgáltatások közül egyedül az erdők levegőtisztító képessége került említésre, és az is csak egyetlen beszélgetés során. Ezek alapján tehát a gyulai lakosok nem értékelik a környező természetet úgy, mint szabályozó, tisztító, védő rendszert. Kulturális szolgáltatások közül a település környéki kunhalmokról beszéltek az interjúalanyok, amelyeket fontosnak, értékesnek tartanak. Nagy kulturális jelentősége van Gyulán emellett a turizmusnak, a gyógyfürdőnek, amelyre nagy hangsúlyt fektet a város. Habár erről eltérő vélemények születtek: a gazdálkodók szerint ez egy túlértékelt szolgáltatás, amely csak hátráltatja a mezőgazdaságot, ezzel szemben a más foglalkozásúak dicsérték a város hozzáállását és fontos jövedelmi forrásnak tartották. 16
Támogató szolgáltatások helyett a természetről, mint kockázat és veszélyforrásról beszéltek, sok gazdálkodó panaszkodott a szeszélyes időjárásra és a belvízzel kapcsolatos problémákra. Habár ez utóbbit félig-meddig megoldott problémaként gátak és víztározók jól működnek említették. Az interjúk során szembetűnő jelenség volt, hogy a gazdálkodók és a más foglalkozást űző gyulai lakosok másként reflektáltak a feltett kérdésekre, más szemszögből láttak bizonyos problémákat, ahogy az a turizmus kapcsán is kirajzolódott. Ez érthető módon valamennyire természetes jelenség: az ember foglalkozása befolyásolja a világképét. Az ökoszisztéma szolgáltatás leltár mellett más helyi problémákra, konfliktusokra is fény derült, például a feldolgozóipar válságára és a gazdálkodók és a Nemzeti Park közötti konfliktusra. Végül kutatási módszerünk kapcsán megállapíthatjuk, hogy az, annak indirekt jellege és azon jellemzője miatt, hogy teret ad váratlan megfigyeléseknek, jól alkalmazható a helyi viszonyok és konfliktusok, az ökoszisztéma szolgáltatásokhoz való viszony feltárására és megértésére, megfelelő kiinduló alapot képezhet konfliktuskezelési eljárások bevezetéséhez és a helyi/hazai természetvédelmi gyakorlatértékeléséhez, átgondolásához. Ugyanakkor a hólabda mintavételből adódóan egyes helyi csoportok/rétegek hangja egyáltalán nem jelenik meg elemzésünkben. Emellett módszerünk nem képes érdemben hozzájárulni a korábbi és aktuális tájhasználat biológiai sokféleségre, élővilágra, tájra gyakorolt hatásához, aminek oka egyrészt az, hogy a helyiek fejében élő táj nem ugyanaz, mint amelyen az ökológusok egy adott kutatási 17
projekt keretében dolgoznak. Így ahhoz, hogy a korábbi tájhasználat aktuális tájállapotra gyakorolt hatásáról érdemi információkat szerezzünk, sokkal közvetlenebb, a konkrét vizsgálati helyszínen folyó módszerekre lehet szükség és olyan kutatókra/csoportokra, akik/amelyek a társadalomtudományi kutatásmódszertani ismeretek mellett megfelelő ökológiai ismeretekkel is rendelkeznek a terepen elhangzó, tájra vonatkozó információk értékeléséhez. Cercetare transfrontaliere ecologice şi socio-economice, în Marea de Sud Plains Regiunile transfrontaliere ale Marii Câmpii a Bazinului Carpatic au multe similarităţi şi multe diferenţe. Istoria formării rocii mamă şi a solului este aceeaşi, condiţiile climatice şi regimul hidric sunt foarte similare, istoria peisajului este de asemenea similară, totuşi, practicile de utilizare a trenului sunt foarte diferite 18
de foarte mult timp, ceea ce a condus în diferenţierea peisajului şi a structurii habitatelor. Deşi potenţialul floristic şi faunistic este acelaşi pentru întregul teritoriu al Marii Câmpii de Sud, devierea vegetaţiei şi faunei naturale de o parte şi de alta a graniţei ar putea fi datorată modului diferit de utilizare a terenurilor. Văile râurilor Mureş şi Crişul Alb reprezintă peisaje considerabile ale Marii Câmpii Panonice (Câmpia de Vest România şi Marea Câmpie de Sud Ungaria). Cele două râuri conectează comunităţile umane ale regiunii transfrontaliere şi determină posibilităţile de utilizare a terenurilor. Pentru a întări utilizarea durabilă a terenurilor, trebuie să cunoaştem funcţionarea naturală a habitatelor şi peisajului, rolul conector şi mediatic al râurilor. În anul 2010, un nou proiect comun de cercetare a fost organizat de către Departamentul de Ecologie al Universităţii din Szeged şi de către Facultatea de Ştiinţe ale Naturii a Universităţii de Vest Vasile Goldiş din Arad. Scopul priectului este de a îmbunătăţii şi dezvolta activitatea de cercetare ecologică transfrontalieră, în regiunea sudică a Marii Câmpii de Sud din Ungaria şi cea sudică a Câmpiei de Vest din România. Au fost implementate câteva studii pe teritoriul văii Tisei, care au evaluat geografia şi hidromorfologia Crişurilor şi Mureşului, flora şi vegetaţia celor două râuri, au relevat structura unor comunităţi animale şi au analizat relaţia dintre elementele habitatelor, structura habitatelor şi structura specifică, elemente de floră şi faună a regiunii. Două monografii sunt elaborate pentr a însuma rezultatele ultimelor expediţii de-a lungul Crişurilor şi Mureşului. Publicaţiile de mai sus, totuşi, nu ţin cont de diferenţele transfrontaliere în utilizarea terenurilor, descrierea efectului utilizării tere- 19
nurilor asupra habitatelor şi structurii biotice din Marea Câmpie fiind mai degrabă sporadică. In proiectul nostru, am plănuit să evidenţiem efectul practicilor de utilizare a terenului asupra evoluţiei structurii peisajului şi asupra structurii comunităţilor natural de plante şi animale. Am intenţionat să îmbunătăţim sistemul naţional Maghiar de evaluare a habitatelor, şi să îl aplicăm pentr regiunea transfrontalieră. De asemenea, am intenţionat să evaluăm bunurile şi serviciile ecosistemelor în aceeaşi zonă ţintă. Impactul şi rezultatele aşteptate : - Intenţionăm să evidenţiem modelele de utilizare a terenurilor efficient şi sustenabile, care prezervă şi îmbunătăţesc pe trmen lung condiţiile de viaţă ale locuitorilor din zona transfrontalieră, şi în acelaşi timp conduc la conservarea peisajului natural şi biodiversităţii. Creşterea economică şi calitatea vieţii depind de utilizarea raţională a resurselor naturale. - Proiectul aduce o bună oportunitate de a dezvolta un sistem comun, maghiar român, de evaluare a habitatelor şi a bunurilor şi serviciilor ecosistemelor. Această nouă unealtă va ajuta organismele publice relevante să dezvolte pentru regiune politici de dezvoltare durabilă eficiente. - Resursele umane ale celor două universităţi vor fi îmbunătăţite prin schimbul de experienţă şi participarea la sesiuni de pregătire. 20
Zona de studiu Investigaţiile s-au desfăşurat în văile a două râuri, caracteristice pentru Marea Câmpie. Cele două râuri Crişul Alb şi Mureşul conectează teritorii transfrontaliere. Luncile lor inundabile sunt similare în Ungaria şi România. Două zone reprezentative au fost selecţionate în regiunea Körös/Criş, una aproape de Gyula, de partea Maghiară, şi cealaltă aproape de Vărşand, de partea Română. Cele două situri au fost localizate foarte aproape una de cealaltă. Două situri reprezentative au fost de asemenea alese de-a lungul râului Maros/Mureş, la Cenadul Unguresc (Magyarcsanád) şi Bezdin. Dimensiunea siturilor selectate a fost de cca. 9 km 2 fiecare, şi au reprezentat structura peisajului şi practicile de utilizare terenurilor cele mai reprezentative pentru zona ţintă. Proiectul cuprinde patru mari domenii de investigaţie. Cele mai caracteristice element de peisaj ale zonei studiate sunt reprezentate de cele două râuri, Mureş/Maros şi Crişul Alb/Körös, care curg pe terenuri aluviale în Marea Câmpie Panonică, astfel încât albiile lor sunt foarte variabile. Una dintre activităţile de cercetare are ca scop evidenţierea caracteristicilor hidromorfologice şi să îmbunătăţească cunoştinţele privitoare la formarea albiei râurilor. Regimul hidric al râurilor, frecvenţa, intensitatea şi durata inundaţiilor, sunt detrminanţi puternici ai vegetaţiei luncii inundabile. Tipurile naturale de vegetaţie reprezintă elemente caracteristice de peisaj şi asigură habitate pentru elementele de faună. Din acest motiv, a doua activitate de cercetare a fost orientată către analiza statutul actual al vegetaţiei (cartarea vegetaţiei) şi asupra istoriei şi 21
dezvoltării modelelor de vegetaţie actuale. Având în vedere că cenozele sunt constituite din specii vegetale şi animale, este evident că investigarea faunei actuale a zonei ţintă este importantă, reprezentând al treilea grup de studii. In sfârşit, principalul impact biotic asupra peisajului este cel al omului. In cea de a patra parte a proiectului am intenţionat să evidenţiem legăturile relaţionale dintre comunităţile umane locale şi tpurile de habitate şi să evaluăm bunurile şi serviciile caracteristice ale ecosistemelor din zona ţintă. In acord cu cele patru domenii de interes, colectarea datelor din teren a fost efectuată de patru grupuri de experţi, având la bază obiectivele şi scopurile de studiat. Un grup a studiat hidromorfologia râurilor. Două grupuri au studiat vegetaţia şi fauna siturilor selectate. Al patrulea grup s-a întâlnit cu reprezentanţi ai comunităţilor locale pentru a lua interviuri în vederea evaluării bunurilor şi serviciilor ecosistemelor. Caracteristici de vegetaţie Două pajişti învecinate au fost studiate în prezentul studiu. Factorii ecologici ai celor două pajişti sunt similari, dar utilizarea lor este diferită. Diversitatea pajiştilor păscute (păşuni) pare să fie mai mult sau mai puţin ridicată decât a pajiştilor cosite (fânaţe). Totuşi, naturaleţea este mai scăzută în cazul păşunilor, proporţia de plante indicatoare a perturbărilor sau indiferente fiind mai mare. Astfel, concluzionăm că o parte este suprapăşunată şi cealaltă este slab păşunată. Din nefericire, am descoperit o serie de fenomene indezirabile de ambele părţi (ex. gropi de gunoi, mizerie, specii invazive). In ciuda acestora, pajiştile examinate s-au dovedit a fi 22
valoroase, atât din punct de vedere botanic cât şi din punctul de vedere al peisajului, astfel încât sugerăm întărirea protecţiei acestora pe baze legale. Analiza faunei Investogarea faunei de nevertebrate din habitatele saline a fost realizată cu scop comparativ, în regiunea transfrontalieră Gyula Ungaria şi Vărşand România. Este prezentată lista faunistică preliminară de Araneae (46 species), Orthoptera (32 species), Heteroptera (47 species) şi Hymenoptera: Formicidae (25 species), colectată în anul 2010 din pajiştile alcaline din Ungaria şi România. Dintre acestea, o specie, Lasius nitidigaster (Hymenoptera: Formicidae), reprezintă o specie nouă pentru fauna Ungariei. Istoria peisajului De-a lungul istoriei umane, activităţile ca cagricultura şi plantaţiile forestiere au avut un impact covârşitor asupra peisajului. In managementul conservativ, este important să cunoaştem istoria zonei care dorim să fie protjată. Subunitatea de lângă Maros/Mureş a Parcului Naţional Körös-Maros/Criş-Mureş este bine cunoscută. Totuşi, istoria utilizării terenurilor ei încă nu a fost analizată. In 23
plus, statutul ei a cunoscut recent modificări rapide. Prin urmare, ar putea fi util să evidenţiem statutul ei actual din perspectiva vegetaţiei. De-a lungul ultimelor sute de ani, modificări majore ale zonei au apărut la începutl secolului 20, când pădurile au fost tăiate. Mai târziu, pajiştile au fost utilizate ca păşuni intensive şi au fost plantate specii non-indigene. Zona este dominată în prezent de trenuri arabile, pajişti mezotrofice şi plantaţii de arbori. Am descoperit în zona studiată un zăvoi mic de plop şi salcie pe malul râului Mureş şi câteva livezi valoroase. In evul mediu valea Mureşului a fost dens populată, dar această cultură a fost distrusă în timpul ocupaţiei trceşti. Majoritatea satelor distruse nu au fost niciodată reconstruite. Apátfalva a fost încercuită de o păşune întinsă în 1784, ca şi de livezi şi grădini. Terenuri arabile existau doar la câţiva kilometri depărtare de sat. Magyarcsanád a fost o aşezare foarte mică, cu localizare diferită de cea prezentă. Râul era dantelat şi forma multe insule. Existau câteva petece de pădure pe malul râului. O inundaţie puternică a distrus o stradă din Apátfalva în anul 1820, după acest eveniment începând regularizarea râului. Digurile au fost construite şi au fost tăiate câteva meandre. Câteva tăieri de meandre pot fi observate pe o hartă din 1864, dar în acel moment râul curgea încă în vechea albie. Satul Magyarcsanád a fost construit în această perioadă, cu aceeaşi locaţie ca în prezent. Pajiştile au fost arate în parcele mici, limitele păşunilor şi terenurilor arabile fiind aceleaşi. Jumătatea estică a pajiştii este indicată 24
ca fiind o fânaţe umedă (de culoare albastră pe hartă). Păduri se găsesc doar în meandrul larg al Mureşului, formând un mozaic cu parcelele de fânaţe umede. Păduri mai întinse se observă pe malul stâng al Mureşului. In vremuri mai recente pajiştile au fost arate în jurul satelor, dar în interiorul digurilor (actuala zonă inundabilă), câteva sute de hectare de pajişti se păstrează până astăzi. Utilizarea terenurilor în perioada socialistă (1945-1990) În perioada socialistă, zona inundabilă a fost administrată în principal de către o asociaţie cooperatistă. Pe jumătate din suprafaţă a fost realizată o plantaţie de plop hibrid, cealaltă jumătate fiind utilizată ca teren arabil şi pajişte, în proporţie de 1:1. Modelul utlizării terenurilor a fost similar cu cel din prezent. Terenurile arabile au fost cultivate intensiv, utilizându-se diverse chimicale, îngrăşăminte şi maşini agricole mari. Un sistem extensiv de canale a fost construit, terenurile fiind irigate din râul Mureş. Au fost produse în principal legume (rapiţă şi usturoi), şi fructe. Pajiştile au fost administrate de asemenea intensiv, utilizându-se fertilizatori şi irigaţia. După o coasă foarte timpurie, un număr mare de animale erau scoase succesiv la păşunat pe terenurile respective (cai, vite, oi şi porci), în total cca. 2000 de animale pe o suprafaţă de 300 ha de păşune. Pădurile naturale din meamndrul mare al râului au fost tăiate şi au fost realizate parcele mici de trenuri arabile şi grădini. În locul fânaţei umede a fost plantat plop hibrid. Cooperativa a supravieţuit până în 1997, an în care a fost înfiinţat Parcul Naţional Criş-Mureş. Prin urmare, privatizarea trenurilor nu s-a realizat în aceste teritorii, parcul naţional preluând ad- 25
ministraţia suprafeţelor direct de la cooperativă. Majoritatea luncii inundabile din zona dig-râu au rămas în proprietatea statului. După 2004 zona aparţine reţelei ecologice Natura 2000. Bunurile şi serviciile ecosistemelor Servicii de aprovizionare În urma realizării interviurilor cu localnicii, a devenit clar care sunt principalele servicii ale ecosistemelor percepute de către majoritata acestora cu o importanţă cheie (şi nu doar de către fermieri). Discutând de producţia alimentară, sunt evidenţiate importanţa producţiei de cereale, cultivarea legumelor şi producţia de fructe precum şi excelentul potenţial agricol local. În trecut, un important serviciu al ecosistemelor era considerată producţia animalieră, pe lângă cultivarea plantelor. În zilele noastre, acest serviciu şi-a pierdut din importanţă, din cauza pierderii pieţei de desfacere pentr produsele animaliere. Puţini localnici mai cresc animale spre vânzare, majoritatea crescând animale doar pentru utilizarea în familie. Pe lângă agricultură, pescuitul şi vânătoarea reprezintă servicii de aprovizionare menţionate frecvent. Potrivit subiecţilor intervievaţi, pescuitul şi-a pierdut din însemnătate în prezent, în tmp ce 26
vânătoarea rămâne o importantă sursă de venit. Câţiva subiecţi au menţionat utilizarea unor surse de energie regenerabilă, în principal biomasă (lemn) şi energia geotermală utilizată pentru producţia agricolă. Mulţi localnici au menţionat potenţialul natural ridicat al zonei inundabile. Acesta reprezintă un serviciu de aprovizionare respectiv la resursele genetice. Producţia furaje era un serviciu de aprovizionare mai important, dar astăzi este în descreştere, în paralel cu scăderea numărului de animale. Pe lângă serviciile de aprovizionare menţionate mai sus, mierea şi apa de băut sunt menţionate, precum şi substanţele biochimice şi resursele medicale. Servicii de reglare Persoanele intervievate au discutat relativ puţin despre serviciile de reglare şi au fost puţine servicii de reglare menţionate de-a lungul tutror interviurilor. Asemenea servicii de reglare sunt protecţia împotriva inundaţiilor, protecţia împotriva eroziunii, protejarea reproductivităţii speciilor, conservarea naturii şi protecţia biodiversităţii după cum se vede din citările de mai jos. Servicii culturale Toate catgoriile de servicii culturale descrise în literatură au fost menţionate de subiecţii intervievaţi. Cele care au atras cel mai mult atenţia (cel mai mare număr de menţionări), au fost moştenirea culturală, istorică şi religioasă, ca servicii ale ecosistemelor. Ei au discutat despre dispariţia sălaşelor, care reprezintă un 27
tip caracteristic maghiar de fermă. Au menţionat de asemenea alte moşteniri culturale şi spirituale ale mediului natural. Recreaţia şi turismul sunt menţionate frecvent. Râul Mureş şi împrejurimile sale servesc ca plajă utilizată de asemenea pentru plimbări. O şcoală forstieră a fost iniţiată recent, vânătoarea şi mediul rural făcând acest loc propice pentru trism. Al treilea este un serviciu cultural menţionat de câţiva subiecţi: aşa numitul simţul de aparteneţă al locului. Pe lângă cele menţionate mai sus, câţiva subiecţi au menţionat servicii ştiinţifice şi educaţionale, valori estetice şi alte servicii privind inspiraţia spirituală şi artistică. Astfel, conform studiului nostru, localnicii percep serviciile de aprovizionare şi culturale care le afectază viaţa în cel mai direct mod, astfel încât acesta sunt serviciile ecologice cele mai importante. Cele mai importante servicii de aprovizionare sunt cele care afectează direct condiţiile de viaţă ale comunităţii, serviciile respective la producţia alimentară. Cele mai apreciate servicii culturale sunt cele referitoare la turism, recreere şi simţul de aparteneţă al locului. Clematis integrifolia 28
A kötet szerzői: Bozsó Miklós, Erdős László, Gallé Róbert, Gébert Judit, Körmöczi László, Lőrinczi Gábor, Málovics György, Margóczi Katalin, Mihai Pascu, Sipos György, Torma Attila, Zalatnai Márta Szerkesztette: Körmöczi László Kiadja: Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszéke, Szeged, 2011 Nyomda: Innovariant Nyomdaipari Kft. Szeged, Textilgyári út 3., Magyarország SzabolcsSzatmárBereg HajdúBihar MAGYARORSZÁG Satu Mare Bihor Békés Csongrád Arad Timiş ROMÂNIA
www.huro-cbc.eu www.hungary-romania-cbc.eu Jelen kiadvány tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját. Conţinutul acestui broşură nu reprezintă în mod necesar poziţia oficială a Uniunii Europene.