ADATOK A BARCSI BORÓKÁS NÖVÉNYEVŐ DARAZSAINAK ISMERETÉHEZ (HYMENOPTERA, SYMPHYTA)

Dunántúli Dolgozatok Természettudományi sorozat 5: 171-176. Pécs, Hungária, 1985. ADATOK A BARCSI BORÓKÁS NÖVÉNYEVŐ DARAZSAINAK ISMERETÉHEZ (HYMENOPTERA, SYMPHYTA) ZOMBORI Lajos ZOMBORI, L.: Contribution to the Symphyta»fauna of the Juniper Woodland of Bares, South Hungary /Hymenoptera/. A b s t r a c t. Author gives a list of 45 sawfly species collected in recent years in the Juniper Woodland of Bares, South Hungary. Notes are appended to species being interesting either zoogeographically or other wise.. A Barcsi borókást 1975-ben nyilvánították tájvédelmi körzetté. A terület rendszeres florisztikai és faunisztikai feltárását a Janus Pannonius Múzeum /Pécs/ tudományos munkatársa, Dr. Uherkovich Ákos szervezte meg. Ennek eredményeképpen számos tudományos közlemény látott napvilágot. Külön említést érdemel ez a tény, a tudományos eredményeken túlmenően azért is, mert erről a területről a legtöbb állatcsoport most került először beható vizsgálat alá. A hazai növényevő-darázs irodalmat ismerve nem volt meglepő, hogy egyetlen korábbi lelőhelyadatot sem találtam. A borókáshoz legközelebb eső gyűjtőhely, a Dél-Baranyában fekvő Sellye, ahol Győrffy 1933-ban a fűzfadarázs: Xiphydria prolongata /GEOFFROY, 1785/ egy példányát fogta /korábban még nem közölt adat/. A 100-150 méter magasságban fekvő terület homokos alapkőzetén rendkívül változatos termőhelyek alakultak ki. A sík területeken is, de különösen a mélye désekben gyakoriak a.láptavak, a tőzegmohalápok és az égeres láperdők. A tölgy erdőkön, az erdei fenyveseken és akácosokon kívül a vidék borókában és nyírben is gazdag. És bár az alj- és fás növényzet változatos, a terítékre került levél darázs-együttes mégis.eléggé szerény. Kétségtelen tény, hogy a fa-, szalma- és a valódi levéldarazsak a viszonylag ritkábban előkerülő rovarok közé tartoznak, sőt, néhány, áz országban mindenütt előforduló levéldarázs fajt leszámítva, szin te nem is kerülnek a gyűjtőhálóba. Ezért szükséges lenne, hogy a csoportot beha tóan tanulmányozó kutatók, de legalábbis a hymenopterások, minél gyakrabban gyűjtsenek a Barcsi borókásban. Az elmúlt 10 esztendőben 143 példány gyűlt össze, ami 45 fajt képvisel. Ma gyarország faunájára új faj nem került elő, de néhány faj hasznos elterjedési adatot szolgáltatott. Ahol szükségesnek mutatkozott, ott részletes megjegyzése ket fűztem az egyes fajokhoz. Az alacsony egyed- és faj számra való tekintettel az alább közésre kerülő növényevő-darázs együttesre vonatkozóan semminemű követ keztetést levonni nem szabad, hiszen ilyen jellegű kísérlet csak félrevezető lenne. Azonban meggyőződésem, hogy az elkövetkezendő évek szorgos gyűjtései sok további fajt mutatnak majd ki erről az igen érdekes tájvédelmi körzetünkről. Mivel a borókás és környékének lelőhely-megjelölései nem voltak szabványo sítva, célszerűnek tartom a lelőhelycédulán feltüntetett teljes szöveget idézni.. Minthogy pedig ezt következetesen alkalmazom minden fajnál és példánynál, így áz idézőjeleket elhagytam. Az idézet után zárójelben megadom a begyűjtött példányok 171

számát és ezek nemek szerinti megoszlását. Az ezt követő esetleges megjegyzések* elé gondolatjelet tettem. A f a j o k j e g y z é k e Pamphiliidae 1. Acantholyda hieroglyphica /CHRIST, 1791/: Darány, Ősborókás, Kutatóház környéke, 1975.VII.15. leg. Tóth S. /l o/. - Európában szórványosan előkerülő faj. Hazánkban mind hegyvidékeken /Bükk, Kőszeg/, mind síkvidékeii /Bugac, Kalocsa/ előfordul. Az álhernyók fenyőfajok leveleiből készített szövedékcsövecskékben fejlődnek. Az eddig ismert hazai repülési hónapjaink: április, június és augusztus. így az említett darányi időpont új adat. Xiphydriidae 2. Xiphydria camelus /LINNAEUS, 1758/. Barcsi borókás, Rigóc mentén 1981.VII. 16. Zombori L. /1 o/. - Az egész Palaearktikumban elterjedt faj. Ezideig Magyarországról kizárólag hegyvidéki lelőhelyről volt ismert /Bakony, Budai-hegyek, Bükk, Nadap/, így a Dráva menti borókásból előkerült egy nőstány példány méltán tarthat számot érdeklődésre. Lárvái nyírfában és égerfában fejlődnak. Hazai repülési hónapok: márciustól júniusig. A fenti darányi adat ismét új időpntot jelent a faj fenológiáját illetően. Cephid. ae 3. Calameuta pallipes /KLUG, 1803/. Barcsi Ősborókás, Nagyberek 1977.V.2. leg. Kasper Á. /1 ó*/; Hungária, Darány védett erdő 1976.V. 18. leg. Papp J. /4 О, 4 о/.'' "- Szinte egész Európában elterjedt faj. Magyarországi lelőhelyadatai szinte kizárólag hegy- és dombvidékre esnek. Előfordulása a Dráva mentén meglepetés. E szalmadarázs faj életmódja ismeretlen. A génusz további fajai elsősorban mocsaras, vizenyős réteken és nedves erdőkből kerülnek elő. 4. Cephus pygmaeus /LINNAEUS, 1767/. Barcsi borókás, halastavak 1983.V.11. Petrovics Zs. /l o/. - Nagyon közönséges, a Kelet-Palaearktikumot leszámítva az egész Holarktikumban előforduló faj. Hazánkban mezőgazdasági kártevő. Elsősorban a kalászosok szárában.'fejlődő álhernyó okoz komoly gondot. A közönséges szalmadarázs hazánkban mindenütt gyakori, ahol tápnövényeit termesztik. A borókásban fogott egyetlen nőstény példány minden valószínűség szerint a környező művelt területekről kerülhetett a halastavak környékére. 5- Cephus runcator KONOW, 1896. Barcsi borókás Barcs-Középrigóc 1984.V.31. Vágner G. /1 d/. - A fajt eredetileg Horvát-Szlavóniából írták le, de közölték a Pireneusokból is. Első magyarországi lelőhelye: Hortobágy, Újszentmargita /1974. VI.20./, ugyancsak először közlöm Görögországból is /ZOMBORI.1981/. A fajt könynyű megkülönböztetni a hazai szalmadarazsaktól, mivel mindkét ivar szárnya sötéten füstös, az utolsó csápízek a hosszuknál másfélszer szélesebbek. Az álhernyó életmódja ismeretlen. A Barcsi borókásból előkerült egy hím példány a faj magyarországi elterjedésének második bizonyított lelőhelye. Argidae > 6. Arge cyanocrocea /FORSTER, 1771/. Hungária Darány vécfett erdő 1976.V.18. leg Zombori /1 o/. - Egész Európában, keleten Kisázsián, a Kaukázuson, Eszak-Iránon és.kínán át Japánig elterjedt faj. Hazánkban az egyik leggyakoribb botcsápú levéldarázsfaj. 7. Arge gracilicornis /KLUG, 1812/. Hungária Darány védett erdő 1976.V.18. leg. Zombori /1 o/. - Hazánkban nem gyakori és eddig csak hegyvidéken, gyűjtötték, így a Darányból származó nőstány ismét értékes adat a faj elterjedését tekintve. A repülési idő az eddig ismert hazai adatok alapján júniustól augusztusig terjedő három hónapos nyári ciklus. A május 18-i darányi Gyűjtőidő tehát új. Az álhernyó málnárj és rózsán fejlődik. 8. Arge pagana /PANZERm 1798/. Barcsi Ősborókás Nagyberek 1981.VII.14. Zombori L. /1 o/; Hungária Darány védett erdő 1976.V.18. leg. Papp J. /l о/. - Szibéria kivételével az egész Palaearktikumban előfordul. Hazai lelőhelyei zömmel a domb- és hegyvidékekre esnek. Álhernyója rózsafajokon fejlődik. 9. Arge rustica /LINNAEUS, 1758/. Darány, Ősborókás 1975.IX.4. leg.'kasper /l о/; Darány, Ősborókás, Kutatóház környéke 1975.VII.15. leg. Tóth S. /1 p/. - Közép- és Dél-Európában, a Kaukázusban, Kisázsiában és Szibériában elterjedt faj. Hazánkban szinte kizárólag csak a magasabb hegyvidéki lelőhelyeken gyűjtötték. A darányi adatok két szempontból is jelentősek: ismét egy hegyvidéki fajnak nevezett populációról kiderül, hogy sík területen is megtalálható, másrészt a faj repülési adatai május és július közé estek, az egyik darányi példányt szeptember 4- én gyűjtötték. így legalább két, de inkább három nemzedék kifejlődésére következtethetünk. Az álhernyó tölgyön fejlődik. 172

Cimbicidae 10. Palaeocimbex quadrimacula /0. F. MÜLLER, 1766/. Barcsi Ősborókás Darány, borókás 1980.V.9. Uherkovich Á. /l o/. - A buzogányos levéldarazsak közül mindöszsze a viszonylag gyakori bunkóscsápu levéldarázs került elő. A Kárpát-medencében a törzsalak nem fordul elő, viszont a galagonyán, a körtefák és a szilvaféléken fejlődő faj változata: var. humeralis /GEOFFROY, 1785/ a kertészeti kártevők jegyzékében is szerepel.' Diprionidae 11. Monoctenus obscuratus intermedius ZOMBORI, 1975. Darány, Ősborókás 1975. IV.30. leg. Tóth S. /1 o_, 4 ó*/; Hungária Darány védett erdő 1976.V. 18. leg. Zombori /2 p/. - A törzsalak hzánkban nem fordul elő. A Fenyőfőről leírt alfaj viszont hazai borókásainkból több helyről is előkerült. Az álhernyó borókán fejlődik. 12. Gilpina virens /KLUG, 1808/. Hungária Darány védett erdő 1975-IV.23. leg. Papp J. /l о/. - A faj Európában, Ázsiában ott viszont egészen a Kamcsatka-félszigetig elterjedt. Magyarországról mindössze néhány példány került elő, elsősorban síkvidékekről. Repülési ideje hazánkban júniustól augusztusig volt ismert. Az új, darányi adat így legalább két nanzedék kialakulására enged következtetni. A génusz fajai fenyőféléken fejlődnek. Tenthredinidae a. Selandriinae 13. Strongylogaster xanthocera STEPHENS, 1835. Darány, Ősborókás 1975.IV.28. leg. Tóth S. /1 <?/; Hungária Darány védett erdő 1976.T.18. leg. Zombori /1 /. - Az eléggé megnyúlt, szivar alakú, többnyire sötétbarna, de a potronszelvények hátulsó szegélyén világossárga sávokat viselő páfránydarázs hazánkban ritka. A közelmúltban megjelent határozókönyvemben /ZOMBORI 1982/ is mindössze két lelőhelyet adok: Fenyőfő és Darány /ez utóbbi adat a fenti két nőstény példányra vonatkozik/, így Darány a hazai második bizonyított lelőhelyünk. A faj egyébként egész Európán és Szibérián át Kínáig elterjedt. Erdélyben Nagyszeben környékéről ismert. Álhernyó ja a saspáfrány leveleinek fonákján táplálkozik. 14. Aneugmenus coronatus /KLUG, 1814/. Hungária Darány védett erdő 1976.V.18. leg. Zombori /1 o/. - Európában, a Kaukázusban és Szibériában elterjedt fa;j. Hazánkban két hegyvidéki lelőhelye volt ismert, A darányi adat az egyetlen sxkvidéki lelőhely. Az álhernyó a hölgypáfrány és az erdei pajzsika levelein fejlődik. 15. Selandria serva /FABRICIUS, 1793/. Barcs Ősborókás, berek 1978.VIII.29. leg. Tóth S. /1 ó*/; Barcsi borókás halastavak 1983.V.11 Petrovics Zs. /l ó*/; Darány, Ősborókás 1975.IV.28 leg. Tóth S. /1 o/. - Csaknem az egész Palaearktikumban elterjedt faj. Hazánkban a legközönségesebb Selanadria-faj. Repülési ideje igen hosszú: májustól októberig. A fenti darányi adattal a faj hazai repülési ideje módosul, s a kezdő hónap áprilisra tevődik át. Az álhernyó különféle egyszikű növények levelein szabadon táplálkozik, majd többszöri vedlés után a földben bábozódik be. ' 16. Athalia circularis /KLUG, 1813/. Barcsi Ősborókás halastó körül 1981.IX. 13. Dr. Weber /là/; Barcsi Ősborókás, kutatóház környéke 1978.VIII.27. leg. Tóth S. /l o/; Hungária Darány védett erdő 1976.V. 18. leg. Papp J. /1 ó*/; Hungária Darány védett ierdő 1976.V.18 leg. Zombori /2 о/. - Palaearktikus faj. Hazánkbban, a- hol tápnövényei: a kerek repkény, a közönséges bojtorján, a vízi peszérce, a deréce veronika és a különféle útifű-fajok megtalálhatók, mindenütt közönséges. A leggyakoribb Athalia-faj. 17. Athalia cordata LEPELETIER, 1823. Barcsi Ősborókás halastavak körül 1981. IX.22 Dr. Weber M. /1 о, 2 о*/; Barcsi borókás Rigóc mentén 1981.VII.16. Zombori L. /3 оу. - Az előző fajhoz hasonlóan szintén palearktikus eltérjedésű faj. Hazánkban az előző faj mellett a második leggyakoribb Athalia-faj. Álhernyója az indás ínfűn, oroszlánszáj- és útifű-fajokon fejlődik. 18. Athalia eornübiae BENSON, 1931. Barcsi borókás Rigóc mentén 1981.VII.16. Zombori L. /1 o/. - Nem lévén klasszikus faj, elterjedési területe nem kellően, tisztázott. Eddig az alábbi országokból és nag területi egységekről ismert: Anglia, Közép- és Dél-Európa, Kisázsia, Transzkaukázia, Délnyugat-Irán. Hazánkban^a Mecsekben és a budai Nagykovácsiban fogták május-augusztusban. A Kárpát-medencében ismert még Nagy Hondáról és Raducról. Álhernyója a fehér varjúhájon fejlődik. 19. Athalia glabricornis THOMSON, 1870. Darány, Ősborókás, Kutatóház környéke 1975.VII.15 leg. Tóth S./l o/. - A törzsalak Közép-, Nyugat- és Délnyugat-Európában, továbbá Észak-Afrika Földközi-tenger melléki partjain elterjedt. Hazánkban ez az alak viszonylag gyakori. Álhernyója különféle keresztesvirágúakon fejlődik. 20. Athalia rosae /LINNAEUS, 1758/. Barcsi Ősborókás, berek 1978.VIII.29? leg. Osiby M. /4 ç/; Barcsi Ősborókás, berek 1978.VIII.29. leg. Tóth S. /l ő/; Darány, Ősborókás 1975.IX.4. leg. Kasper /2 o, 3 à 1 /; Darány, Ősborókás, Kutatóház környéke 1975.VII.15. leg. Tóth S. /4 Q, 3 tf/j Darány, ősborókás, Kutatóház környéke 1978. VIII.27. leg. Tóth S. /9 9, ltf/ Hungária Darány védett erdő 1976.V.18. leg. Papp J. /l à/. - Széles elterjïdésu európai és közép-ázsiai faj. Hazánkban gyakori,lárvái,a közönségesen ismert "feketehernyó" a repcén olykor komoly károkat okoz. 173

21. Ametastegia equiseti /FALLEN, 1808/. Barcsi Ősborókás, berek 1978.VIII.29 leg. Tóth S. /1 O/s Darány, Ősborókás 1975.IV.28. leg. Tóth S. /1 <?/; Darány, Ősborókás 1975.IV.30 leg. Tóth S. /1 o/; Darány, Ősborókás Kutatóház környéke 1975. VII.15. leg. Tóth S. /1 <?/; Hungária Larány védett erdő 1976.V.18. leg. Zombori /1 o/. - Holarktikus elterjedésű, eléggé gyakori faj. Hazai repülési adataink ed dig májustól szeptemberig terjedtek. A borókásból származó két fenti adat ilyen vonatkozásban tehát új. Az álhernyó tápnövényei: fehér libatop,.baracklevelű keserűfű, réti füzény, juhsóska és különféle útifűfélék. Egy évben 2-3 nemzedéke is kifejlődik. 22. Protemphytus tener /FALLEN, 1808/. Hungária Larány védett erdő 1976.V.18 leg. Zombori /1 óy. - Holarktikus elterjedésű, viszonylag gyakori faj. Az álhernyók gyakran károsítanak sóskán, szőlőn és cseresznyén, de ismert tápnövényei kö zé tartoznak még a közönséges aszat és a réti legyezőfű is. Évente legalább 3 nem zedéke repül. 23. Emphytus truncatus KLUG, 1814. Hungária Darány védett erdő 1976.V.18 leg. Zombori / l e l á/, - A déli területeket kivéve az egész Palaearktikumban előfor dul. Magyarországról eddig csak egyetlen lelőhelye volt ismert: Sátoraljaújhely. A darányi adat a második hazai bizonyított gyűjtőhelye a fajnak. Az álhernyó tápnö vény együttese eléggé változatos: réti legyezőfű, erdei szamóca, őszi vérfű, egye nes pimpó, továbbá különféle rózsafajok. 24. Taxonus agrorum /FALLEN, 1808/. Barcsi Ősborókás, Csikota, 1977.V.2. leg. Kasper Á. /1 o/; Darány, Ősborókás 1975.IV.28. leg. Tóth S. /1 â/. -^Európában, Törökországban és Kelet-Szibériában gyűjtötték. Hazánkban több helyről is előke rült. Álhernyója a málna levelén fejlődik. Hazai hosszú repülési ideje két nemze dék kifejlődésére enged következtetni. 25. Apethymus braccatus /GMELIN, 1790/. Barcsi borókás Barcs, Csikota 1981.X. 7. Márton Zsófia /l o/. - Európai elterjedésű faj. Magyarországról csak néhány le lőhelye ismert: Budapest, Fótfalu, Börzsöny, Vértes. Ősszel repülő faj. Az áttele lő st a fiatal tölgy- és rózsa-ágacskák kérge alá süllyesztett peték biztosítják. Az álhernyók rendszerint májusban és júniusban táplálkoznak. 26. Hoplocampa crataegi /KLUG, 1814/. Barcsi Ősborókás, Darány borókás 1982. V. 15 Uherkovich A. /3 Q, 1 ó*/; Hungária Darány védett erdő 1976.V.18 leg. Zombori /l o_, la/. - Európában és Törökországben előforduló faj. Magyarországon több helyről ismerjük. Az ivarállatok a virágzó galagonyabokrokon olykor tömegesen gyűjthetők. Az álhernyók a fejlődő gyümölcsökban táplálkoznak, innen is a neve: közönséges galagonya-gyümölcsdarázs. b. Dolerinae 27. Dolerus enthracinus KLUG, 1814. Barcsi ősborókás Középrigóc 1977.11.11. Uherkovich Á. /ló*/. - Elsősorban közép-európai faj, bár kimutatták Angliából és a Balti-tenger mellékéről is. Hazánkban ritka. Az eddig ismert hazai repülési adatok szerint március-áprilisban mozog. A középrigóci adat rendkívül korainak tűnik, de a homokos terület egy-egy jelentősebb felmelegedése esetén a földben telelő bábok átalakulhatnak és az imágók kibújnak, mint azt a fenti gyűjtés jól bizonyítja. Álhernyói különféle fűfajókon fejlődnek. 28. Dolerus nigratus /0. F. MÜLLER, 1776/. Darány, Ősborókás 1975.IV.28. leg. Tóth S. /2 o, 1 ó*/; Hungária Darány védett erdő 1978.IV.23 leg. Papp J. /1 о*/. Észak- és KÜzép-ЕгггораЬап elterjedt faj. Hazánkban gyakori. Mind a két fenti repü lési adat új, mivel ezideig hazánkból csak május-júniusi dátumok voltak ismerete sek. Álhernyója fűféléken fejlődik. 29. Dolerus'nitens ZADDACH, 1859. Darány, nyíres 1972.11.18. Uherkovich A. /1 d1/. - Szintén Észak- és Közép-Európában elter jedt-faj. Magyarországin sok^helyen gyűjtötték. A fenti, február 18-án gyűjtött példány új adat a faj repülési idejét tekintve. Ugyanakkor, tudomásom szerint ez az első levéidarázs-példány a Barcsi borókásból. Az álhernyó sédbúzán fejlődik. ^30. Doleruspicipes KLUG, 1814. Barcsi Ősborókás, Csikota 1977.V.2. leg. Kas per Á. /1 <?/; Larány, Ősborókás 1975.IV.28. leg. Tóth S. /1 o/. - Európai faj, amit hazánkban is sok helyen gyűjtöttek. Álhernyója különböző füveken fejlődik. 31. Dolerus thoracicus /FALLÉN, 1808/. Darány, Ősborókás 1975.IV.30 leg. Tóth S. /1 o/. - Közép-európai faj. Hazánkban mindössze egyetlen eddigi lelőhelyét is merjük: Kis-Balaton. A darányi példány így második megbízható adatunk. A faj ki terjedten fekete, fémes csillogás nélkül, viszont igen jellegzetes a középtorolda lak felső kb. fele-kétharmada, ami élénk vörös /erre utalhat a faj tudományos neve is/. Az álhernyó és a tápnövény ismeretlen, с Blennocampinae 32. Atomosthetus ephippium /PANZER, 1798/. Barcsi Ősborókás, Csikota 1977.V. 2. leg. Kasper Á. /1 o/; Barcsi ősborókás Rigóc mentén 1981.VII.16 Zombori L. /3 61% Darány, Ősborókás 1975.IV.28. leg. Tóth S. /l o*/; Darány, Ősborókás 1975. IV.30 leg. Tóth S. /1 o/; Darány, Ősborókás 1976.VI.il. leg. Tóth S. /1 <?/; Hungá ria Darány védett erdő 1976.IV. 23 leg. Papp J. /1 ó*/; Hungária Darány védett erdő 1976.V.18. leg. Papp,J. /3 d/; Hungária,Darány védett erdő 1976.V.18 leg. Zombori /3 <j>/. - Európában, Észak-Afrikában és Észak-Amerikában elterjedt faj /az utóbbiba 174

valószínűleg behurcolták/. Hazánkban igen közönséges: áprilistól augusztusig fogták. Az álhernyó perjéken fejlődik, egy irodalmi adat az égerfát is említi. Az irodalmi adatok szerint évente egy nemzedéke repül, ám a hosszú repülési idő inkább sugall 2-3 nemzedéket, mint egyet.. 33. Stethomostus fuliginosus /SCHRANK, 1781/. Barcsi Ósborókás, berek 1978. VIII.29. leg. Tóth S. /3 <J/. Barcsi borókás Rigóc mentén 1981.VII.16. Zombori L. /1 d 1 /. - Viszonylag gyakori, holarktikus elterjedésű faj. Hazánkban is sok helyen előfordul, ahol tápnövénye: a torzsika boglárka megtalálható. Az ivarállatok a hazai repülési adataink szerint májustól szeptemberig mozognak, így évente legalább 2, esetleg 3 nemzedéke is kifejlődhet. 34. Stethomostus funereus /KLUG, 1814/. Barcsi Ósborókás, Bárány 1978.VII.8. leg Tóth S. /l o/. - Viszonylag ritkán gyújtott faj, amit Európán kívül Törökországban és Szibériában is megtaláltak. Magyarországról ezideig egyetlen hím példányát Tákoson /Bockereki-erdő/ fogták júniusban. A darányi példány így második bizonyított hazai lelőhelyünk. Az álhernyó és életmódja ismeretlen. 35. Blennocampa pusilla /KLÛG, 1814/. Bárány, Ósborókás 1975.IV.28. leg, Tóth S. /l o/. - Európában és Szibériában elterj.edt faj. Hazánkban közönséges. Eddig csak májusban és júniusban fogták, így fenti áprilisi gyűjtőnapja új fenológiai adat. Az álhernyók a rózsa összesodort levelének csövesekéiben táplálkoznak. Kertészeti szempontból kártékony. 36. Mesoneura opaca /FABRICIUS, 1775/. Bárány, Ósborókás 1975.IV.28. leg.tóth S. /1 o/. - Észak- és Közép-Európában elterjedt faj. Nem tartozik a gyakran gyűjtött fajok közé, hazánban is csak néhány lelőhelye ismert. Lévén szűznemzéssel szaporodó faj, feltűnő a test színezetének változékonysága. Az álhernyó a tölgyfa levelén fejlődik. d. Tenthredininae 37. Aglaostigma aueupariae /KLUG, 1814/. Barcsi Ósborókás Nagyberek 1984.IV. 20. Petrovics Zs. /1 a/. - A Palaearktikumban elterj.edt faj. Hazánkban gyakori. Az álhernyók a közönséges és az északi galaj levelein fejlődnek. 38. Aglaostigma fulvipes /SCOPOLI, 1763/. Darány, Ósborókás 1975.IV.30. leg. Tóth S. /1 o_/; Hungária Darány védett erdő 1975.IV.23 leg. Papp J. /l о"/. - Északés Közép-Európán át Szibériáig elterjedt, gyakori faj. Az előző fajhoz hasonlóan hazánkban is mindenütt előfordul, ahol az álhernyó tápnövénye, a közönséges és tejoltó galaj előfordul. 39. Tenthredopsds tesselata /KLUG, 1814/. Darány, Ósborókás 1975.IV.28. leg. Tóth S. /2 o/; Darány, Ósborókás 1975.IV.30. leg. Tóth S. /1 o/; Hungária Darány védett erdő 1975.IV. 23 leg. Papp J. /l â/. - Egész Európában es a Kaukázusban 3.1'- forduló, viszonylag gyakori faj. Hazánkban is sokfelé gyűjthető. Hazai repülési adataink a környező országokéhoz viszonyítva korai. Az álhernyó és a tápnövény ismeretlen. 40. Tenthredоpsis stigma /FABRICIUS, 1798/. Barcsi ósborókás, Csikota 1977.V. 2. leg. Kasper Á. /1 ó*/; Darány, Ósborókás 1976.VI. 11 leg. Tóth S. /1 ó*/; Hungária Darány védett erdő 1976.V. 18 leg. Papp J. /4 о/., - Észak- és Közép-Európában előforduló faj. Hazánkban több helyen gyűjtötték. Álhernyója és életmódja ismeretlen. 41. Rhogogaster viridis /LINNAEUS, 1758/. - Darány, Ósborókás, Kutatóház környéke 1975.VII.15. leg. Tóth S. /1 o/. - A Holarktikumban elterjedt^faj. Hazánkban réteken, vízfolyások mentén gyakori. Az élő példányok élénk zöld színűek, aranyos ragyogású szemekkel. Múzeumi példányai gyorsan fakulnak, a zöld szín elbomlása révén gyakran sárga vagy piszkossárga alapszíntől a barnáig színeződhetnek. Álhernyója égerfa éevelén fejlődik. 42. Tenthredo omissa /FÖRSTER, 1844/. Barcsi ósborókás, Kutatóház környéke 1978.VIII.27. leg. Tóth S. /1 o, 2 ó*/. - Egész Európában előforduló faj. Hazánkbr sok'helyen gyűjtötték. Nyáron, kora ősszel repül. Az álhernyó és életmódja ismeretlen. 43. Tenthredo zonula KLUG, 1814. Hungária Darány védett erdő 1976.V.18 leg. Zombori /3 d/. - Közép- és Dél-Európában, Libanonban, Izraelben, Törökországban és Szíriában előforduló, viszonylag közönséges, apró termetű faj. Hazánkban elég gyakori. Álhernyóját nemrég mutatták ki közönséges orbáncfüvön. Ismert repülési hónapjai: június, július és augusztus; így darányi adata ebből a szempontból új. 44. Pachyprotasis rapae /LINNAEUS, 1767/. Barcsi ósborókás halastó körül 1982.V.18 éber M. /l d 1 /. - Az egész Holarktikumban elterjedt, nagyon közönséges faj. Hazánkban is mindenütt előfordul, ahol tápnövényei: bakfű, oroszlánszáj, görvélyfű, aranyvessző és kőrisfa élnek. d. Nematinae 45. Priophorus brullei DAHLBOM,. 1835. Hungária Darány védett erdő 1976.V.18 leg. Papp J. /1 о/. - Egész Európában, a Kaukázusban, továbbá kelet felé Kelet- Szibériáig elterjedt. Uj-Zélendba behurcolták. Hazánkban sok lelőhelye ismert. Gakran mint a málna kártevőjét idézik, de más szederféléken is előfordul, alkalmanként madár vagy más néven veres berkenyén is táplálkozik. Évente legalább 2, esetleg 3 nemzedéke is kifejlődik. 175

Irodalom ZOMBORI, L. /1981/: Thy Symphyta /Hymenoptera/ fauna of the Hortobágy National Park. - In: MAHUNKA, S. /ed./: The Fauna of the Hortobágy National Park, I. Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 245-250. ZOMBORI, L. /1982/: Levéldarázs-alkatúak II. Tenthredionoidea II. - Magyarország Állatvilága Xl/3.a: 1-144. Contribution to the Symphyta fauna of the Juniper Woodland of Bares, Hungary {Hyjnenoptera) Lajos ZOMBORI Since the declaration in 1975 of the natura reservation area of Bares an extensive zoological research programme has been in full swing,. Owing to the relative scarcity of sawflies in the past ten years only 143 specimens belonging to 45 species were captured. Although no species new to the sawfly fauna of Hungary has been collected, several data usefully contribute to the knowledge and better understanding of sawflies'in Hungary. Obviously, this small number of specimens and species does not stimulate, nor even allow the author to venture in drawing any kind of conclusions either to this region or to our country as a whole as fas as sawflies are concerned. Future collectings will decisively influence the prsenet state of affairs, perphaps after then a survey might be attempted. The locality labels are cited in full, as they appear on the labels under each specimen. Author's address: Lajos Zombori Zoological Department Hungarian Natural History Museum H-1088 Budapest Baross u. 13. 176